//A fanyar, a falat és az avarillatú//
- Igen, valami varázslattal. Nem emlékszem pontosan, de azt hiszem, a levegőben lebegett ide, de lehet tévedek. Amúgy sem egyszerű torony. Beszélik a népek, hogy belülről sokkal tágasabb, mint ahogy kívülről látva gondolja az ember. *-válaszolja meg Zeya kérdését.
Ahogy haladnak a torony felé, szépen lassan láthatóvá válik a lépcső, szakasztott olyan, mint a pletykákban hallani lehet. illetve amilyennek nem lehet csak össze lehet rakni a sokféle leírásból, amiből így valóságban látva legalább négy-öt megállja a helyét. Már épp kinyitná a száját, hogy felhívja rá a társa figyelmét, amikor a kicsapódó ajtó zajára odakapja a fejét, egy furcsa társaság menekül láthatóan lóhalálában valami elől. Szerencsére várhatóan a póni túl fogja élni amire felpattannak, de azért sietősen távoznak. A hátrahagyott tündérke igencsak döbbenten áll. Talán mert hátra hagyták, talán mert nem tudta megállítani őket. Láthatóan elfért volna a pónin. Az valószínűtlen így elsőre, hogy a páros a kis lény elől menekült volna, más meg nem lehetett vagy ha igen, akkor a tündérlány nem fél tőle, mert nem húzódott biztonságos távolságba a torony bejáratától. Amúgy sem tűnik ijedtnek, inkább értetlen és bosszús.
Rodderiego azért óvatosan közelít, mert mi van ha a lány valami varázslat hatására látszik ilyen kis tündi-bündinek, egyébként meg épp most falta fel a két menekülő öt társát és még éhes. Mondjuk ez persze túlzó, de volt valami oka, hogy csak így itt hagyták.
Zeya szokás szerint az egyszerű és egyenes utat választja, megszólítja és kérdez. Ez mindig célravezető, hisz egy ellenségnél is eldől lehet-e vele tárgyalni. Most nem erről van szó, a kis tündér válaszol. Sőt magyarázatot is ad, amivel láthatóan ő sincs kibékülve. Ez megmagyarázza az értetlenséget és bosszússágot. *
- Hát hölgyem, ez annyira nem lehetetlen dolog, hisz a mocsárban elég sok lábnyomot láttunk, ami akár orkokhoz is tartozhatott, így nincs kizárva, bár azt gondolom szorult azokba is annyi értelem, hogy aki egy tornyot ide tud varázsolni a világ másik végéből, az meg is tudja védeni azt. Van ettől könnyebb célpont is szerintem. Akár a magányos utazók a példának okáért. És nem, nem a nagymestert keressük, csak épp erre jártunk a tónál. Hogy megcsodáljuk a szépségét és kipihenjük az artheniori megrázkódtatásokat. *- tárja mutat a tóra, majd visszanéz Nellara-ra és enyhén meghajol.*
- Engedje meg kisasszony hogy bemutatkozzunk. Én Rodderiego Kryssais vagyok, de általában csak Roddnak hívnak. -* Zeyára pillant és ha Zeya bemutatkozik, akkor átadja neki a szót. Ha nem teszi, megteszi helyette ő - a társam pedig Tozeya Nazagaraki. *
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.11 15:01:22