//Norileina Vylrien//
*Az ingovány bűzölögve, cuppogva öleli körbe Ében patáit minden egyes lépésnél. Ha egy pillanattal is tovább maradnának mozdulatlanok, talán el is süllyednének, de ebben a tempóban biztonságosnak tűnik a haladás. Hosszú volt az út, jó sok mindent sikerült megbeszélniük. Hogy miért kereste fel ismét Nolie a lányt, mit vár még tőle, meg is lett dicsérve a jól elvégzett munkáért. Az érthetetlen érzéseiket is hanyagolják, a közeljövőben. Majd egy nyugodtabb, csendesebb helyen kéne megbeszélni, amikor egyikőjüket sem üldözik.*
-Én is mindig szoknyában vagyok. *Mosolyog Norira.* Sokkal kényelmesebb, mint a nadrág, habár nem túl praktikus.
*Simít végig ruházatán, ami még mindig szakadt és foltos, hogy végre ismét makulátlanná varázsolja vissza őket.*
-Volt rá pénzük, és mindenképpen vissza akartak kapni. Még is sokkal jobb, hogy idegeneket küldtek a nyakamra, mintha személyesen jöttek volna el. Mégis csak a szüleim, sokkal könnyebben megismernek, bármit csinálok is. Talán a fehérség sem védene meg tőlük. De a vadászok, akik kaptak egy leírást egy fekete hajú, kék szemű lányról, nem gyanakodnának rám.
*Ki tudja, mi történne, ha ismét szemtől szemben állna velük. Jó rég elment már otthonról, van annak már legalább öt éve, mégsem felejti az arcukat. Anyja jeges, kiállhatatlan pillantása, amivel mindig is figyelte őt, és apja állandó grimaszolása, mikor rápillantott. Mindketten megvetették, mégis szükségük van rá.*
-Azt én sem tudom, milyen akarok lenni. Majd kiderül, milyen leszek, amint lesz időm magammal foglalkozni. Hobbit keresek, másokkal ismerkedem, emellett folytatom a tanulmányaimat. Kellemes lenne.
*Talán a félénksége is ebből adódik, hogy nem bízik senkiben. Bárki bármikor felismerheti, és a pénz mámorától elkaphatja. Az már mellékes, hogy amúgy is nehezen ismerkedik, de mivel ott van az állandó bizonytalanság, még nehezebben veszi rá, hogy bárkit megszólítson.*
-Én még nem tudom, mennyi igazság lakozik a szavak mögött. *Vonja meg a vállát.* Sosem voltam még szabad, de egymagam, se társsal.
*És talán soha nem is lesz. Nori talán az egyetlen, aki segíthet neki, hiszen megérti a történetét, átkarolja, és megvédi a világ elől, amíg össze nem szedi magát. Vagy örökre. Még kiderül, hogy alakulnak a dolgok.*
-Megértettem, hogy az orkkal bajok lehetnek, nem is terveztem oda menni kérdés nélkül. De ha valahogy megoldhatnánk, hogy legalább egy órán át távol legyen, akkor veszélytelenül elvégezhetném a varázslatot.
*Fűzi még hozzá barátságosan. Nem akar veszekedni, az előző kirohanását is megbánta, csak nem szeretné, ha gyerekként kezelnék. Nem gyerek, hiába tűnik annak. Sokkal többet megélt már, mint a lány, és habár nincsen annyi tapasztalata a varázslatokkal és italokkal, az elméleti tudása messze túlszárnyalja az övét.
Beérnek a toronyba. A tündérke már megszokta a látványt, meg sem lepődik a tágas belső téren. Rögtön kiválasztja a megfelelő termet, könyveket stócol maga elé, pergameneket teker ki, és teljesen belebújva a papírba elmerül a tanulnivalóban. Fél szemmel még látta, hogy a feketeség távozik, hogy körbenézzen az épületben. Nem szól neki, nem is megy vele, hiszen hamarosan úgyis visszajön. Hatalmas a belső tér, de így is rengeteg zárt ajtóval találkozhat, ami megakadályozza majd a továbbhaladásban. Nem is tévedett. Nori visszatér, és az ajtókról kérdez, amiket látott.*
-Senki sem tudja. *Pillant fel az aktuális fejezetből.* Abogr mester soha senkinek nem mutatta még meg, mi van mögöttük. Legalábbis én nem tudok róla. De nagyon sokan kíváncsiak rá. Vannak ugyan szóbeszédek, miszerint a tudására méltatlan, erre tévedt tanoncokat zárja be; varázslatos szerkezeteken dolgozik, amik megkönnyíthetik a tanulást, vagy csak a lakrészébe vezetnek. Nem tudni, igaz-e bármelyik is.
*Kíváncsi lenne ő is, mit rejtenek az ajtók, de annyira nem, hogy meg is kérdezze a mestert. Nagy hatalmú, intelligens ember, de Nolie kissé tart tőle, mint úgy mindenki mástól, akivel még nem beszélgetett. Néha ugyan kénytelen segítséget kérni, ha nem találja a számára megfelelő tananyagot, ilyenkor a férfi kissé mogorván, de készséggel segít neki. Nem is lenne mitől félnie...*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására döntése alapján róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt VAGY nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadottá válik.