Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 153 (3041. - 3060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3060. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-01-21 00:07:34
Üzenet elküldve: 2021-01-21 00:07:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A szolgálat mestere//
-Furcsa. Én néhány nappal azelőtt váltottam szót a tanácsossal a Vashegyen. Nekem nem tűnt gonosznak. *Mutat utat az ifjú mágusnak, majd óvatosan behajtja az ajtót mögötte.*
-De ezt nem az én tisztem eldönteni, ugyebár. *Söpri el a magyarázatot, majd kissé idegesen felkacag. Némileg megkönnyebbül, hogy a mágus hajlandó saját akaratából Abogr elé járulni.*
-Igen, jól emlékszel, mágusmester. És valóban a Tornyot szolgálom. *Bólogat szórakozottan, miközben a kandalló felé teregelti Taitost. Szó se róla, szorosan követi a fiút, és alaposan a körmére néz, csináljon bármit is a tűznél.
Miközben Taitos ott foglalatoskodik, foghegyről azért még hozzáfűz egy gondolatot a témához.*
-Nyomozásom alatt az is kiderült, hogy Lorew mester halála időpontjában a thargok fogságában állt. Furcsa. *Hagy némi szünetet, hadd ülepedjen az információ. Szürke tekintetét Taitos hátának szegezi. Nem kívánja párbajra hívni az ifjút, de feltett szándéka itt tartani, ha amaz meggondolná magát az Abogral való találkozást illetően.*
-Persze ezt Abogr mester is tudja. *Fűzi tovább csendesen, rezzenéstelen ábrázattal szemlélve Taitost. Ujjai secegve simítnak végig a szakállán, miközben baljával egy karosszéknek támaszkodik. Persze érdekli a válasz, ezért is hozta szóba. Valószínűleg a Nagymesterrel való beszélgetést nem hatszemközt fogják megejteni, így minden apró információmorzsával elégedett lehet.*
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.21 00:08:39
-Furcsa. Én néhány nappal azelőtt váltottam szót a tanácsossal a Vashegyen. Nekem nem tűnt gonosznak. *Mutat utat az ifjú mágusnak, majd óvatosan behajtja az ajtót mögötte.*
-De ezt nem az én tisztem eldönteni, ugyebár. *Söpri el a magyarázatot, majd kissé idegesen felkacag. Némileg megkönnyebbül, hogy a mágus hajlandó saját akaratából Abogr elé járulni.*
-Igen, jól emlékszel, mágusmester. És valóban a Tornyot szolgálom. *Bólogat szórakozottan, miközben a kandalló felé teregelti Taitost. Szó se róla, szorosan követi a fiút, és alaposan a körmére néz, csináljon bármit is a tűznél.
Miközben Taitos ott foglalatoskodik, foghegyről azért még hozzáfűz egy gondolatot a témához.*
-Nyomozásom alatt az is kiderült, hogy Lorew mester halála időpontjában a thargok fogságában állt. Furcsa. *Hagy némi szünetet, hadd ülepedjen az információ. Szürke tekintetét Taitos hátának szegezi. Nem kívánja párbajra hívni az ifjút, de feltett szándéka itt tartani, ha amaz meggondolná magát az Abogral való találkozást illetően.*
-Persze ezt Abogr mester is tudja. *Fűzi tovább csendesen, rezzenéstelen ábrázattal szemlélve Taitost. Ujjai secegve simítnak végig a szakállán, miközben baljával egy karosszéknek támaszkodik. Persze érdekli a válasz, ezért is hozta szóba. Valószínűleg a Nagymesterrel való beszélgetést nem hatszemközt fogják megejteni, így minden apró információmorzsával elégedett lehet.*
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.21 00:08:39
3059. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-01-20 23:51:50
Üzenet elküldve: 2021-01-20 23:51:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//A szolgálat mestere//
*Taitos még mindig fedetlen lábbal, tétován a láthatár egyre sötétedő alját bámulva nézeget kelet irányába.*
~Az a köd.~
*Kirázza a hideg.*
~Vajon Krestvir jól van? Hol lehetnek? És... mikor lehetnek?~
*Legszívesebben most belevetné magát a harcba, de a folttal a homlokán nem meri.*
~Láttad Worenth szemét.~
*Jut eszébe honnan is szerezte azt. Fürtjei alá rejti, hátha egyszer begyógyul, aztán a kapura emeli tekintetét, egy pillanatra habozik, aztán... kicsapódik az ajtó.*
-Üdvözletem.
*Lepődik meg elsőre kissé döbbent arcot vágva, de csakhamar rendezi magát.*
-Már ajtót is nyitnak nekem?
*Kérdezi elsőre, aztán szóba kerül, hogy Abogr hívatta.*
-Tudom én azt anélkül is, hogy szólna, egy évet kihagytam.
*Jegyzi meg.*
-Mérg...
*Kérdezne rá, amikor Kilvard Lorewet említi.*
-Ohh, ám legyen.
*Kíváncsian fürkészi a tanoncot.*
~Mit akarhat pont róla? Aggódik talán?~
*Ami megtörtént az megtörtént, Taitos arckifejezése kicsit beborul, de azért a másik szemébe néz.*
-Megöltem. A klánom tagjait senki, még tanácsnok sem rabolhatja el büntetlenül, kínozhatja meg. Akkor sem, ha ő a második tanácsnok, akit elragadott egy gonosz lélek.
*Nagyot nyel.*
-Mindegy, vezess kérlek a Mesterhez!
*Kéri a férfit, aki a mester szolgálatában lehet.*
-Kilvard, ugye?
*Kockáztat meg egy nevet a múltból. Sok víz lefolyt már a két folyón azóta, hogy találkoztak.*
-Itt maradtál szolgálatban?
*Kérdez még, hogy kicsit oldják a témát.*
-A kandallók irányába tennék egy kis kitérőt.
*Mutat hátitáskájára, még mielőtt nagyon elszaladna vele egyenesen a torony ősöreg mesteréhez, aki a mágia titkait őrzi.*
*Taitos még mindig fedetlen lábbal, tétován a láthatár egyre sötétedő alját bámulva nézeget kelet irányába.*
~Az a köd.~
*Kirázza a hideg.*
~Vajon Krestvir jól van? Hol lehetnek? És... mikor lehetnek?~
*Legszívesebben most belevetné magát a harcba, de a folttal a homlokán nem meri.*
~Láttad Worenth szemét.~
*Jut eszébe honnan is szerezte azt. Fürtjei alá rejti, hátha egyszer begyógyul, aztán a kapura emeli tekintetét, egy pillanatra habozik, aztán... kicsapódik az ajtó.*
-Üdvözletem.
*Lepődik meg elsőre kissé döbbent arcot vágva, de csakhamar rendezi magát.*
-Már ajtót is nyitnak nekem?
*Kérdezi elsőre, aztán szóba kerül, hogy Abogr hívatta.*
-Tudom én azt anélkül is, hogy szólna, egy évet kihagytam.
*Jegyzi meg.*
-Mérg...
*Kérdezne rá, amikor Kilvard Lorewet említi.*
-Ohh, ám legyen.
*Kíváncsian fürkészi a tanoncot.*
~Mit akarhat pont róla? Aggódik talán?~
*Ami megtörtént az megtörtént, Taitos arckifejezése kicsit beborul, de azért a másik szemébe néz.*
-Megöltem. A klánom tagjait senki, még tanácsnok sem rabolhatja el büntetlenül, kínozhatja meg. Akkor sem, ha ő a második tanácsnok, akit elragadott egy gonosz lélek.
*Nagyot nyel.*
-Mindegy, vezess kérlek a Mesterhez!
*Kéri a férfit, aki a mester szolgálatában lehet.*
-Kilvard, ugye?
*Kockáztat meg egy nevet a múltból. Sok víz lefolyt már a két folyón azóta, hogy találkoztak.*
-Itt maradtál szolgálatban?
*Kérdez még, hogy kicsit oldják a témát.*
-A kandallók irányába tennék egy kis kitérőt.
*Mutat hátitáskájára, még mielőtt nagyon elszaladna vele egyenesen a torony ősöreg mesteréhez, aki a mágia titkait őrzi.*
3058. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-01-20 23:38:26
Üzenet elküldve: 2021-01-20 23:38:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A szolgálat mestere//
*Nem mondhatná, hogy eseménydúsan telnek napjai. A Mágustorony karbantartása elég feladatot kínál számára, unatkozni éppenséggel nem unatkozik. Ámbátor még is... A portalanítás, a pakolás, a megannyi fizikai munka... Őszintén nem tudná megmondani, az öreg mester odafenn ezekre miért nem eszel ki valamiféle bűbájt. Nem, mintha bánná, hisz erre esküdött fel. A Torony szolgálatára. De ez a megterhelő munka nem egyre nehezedő csontjainak való.
Sóhajtva teszi helyére az utolsó széthagyott könyet a helyiségben, mikor ismerős hang üti meg fülét a bejárati ajtó túloldaláról. Néhány szívdobbanásnyi ideig erőteljesen kell hajtania azokat a bizonyos agytekervényeket, de csak eszébe ötlik: az ifjú Taitos mester. Megdermed egy pillanatra, a lehetőségek fejében egymást kergetik és rúgják tova.* ~Vajon megkapta az üzenetet? Vagy tán nem is tud róla és egészen más ügyből kifolyólag kereste fel a tornyot? És mi van, ha Lorew után az öreg életére akar törni?~ *Nehezen tudná megfogalmazni magában, mily megfontolásból tenne ilyet az ifjú mágus, de nem teketóriázik sokat. Öles léptekkel a bejárati ajtó felé veszi az irányt, s ha az ifjonc nem éri el időben azt, hát biza kivágja elébe.*
-Taitos mester! *Harsogja, bár kötve hiszi, hogy odafenn meghallja Abogr. Már ha itt van egyáltalán.*
-Megkaptad tán az üzenetem?! Az egész vidéket tűvé tettem, de nyomod sem leltem... *Fogalma sincs, hogy a mágusmester emlékszik-e rá, de ezen a kérdésen nem rugózik. Amennyiben nem, a ruházata úgy is beszédes.*
-Abogr mester beszélni óhajt veled. Odafenn. ~Merem remélni, hogy itt van.~ -Lorew tanácsos ügyében. *Igyekszik hivatalos arckifejezést ölteni, miközben a fiatal varázslót fürkészi.* -Megölted őt? *Kérdi könnyed hangnemben, csak úgy mellékesen, miközben félreáll az útból, hogy a "vendég" a Toronyba léphessen.*
*Nem mondhatná, hogy eseménydúsan telnek napjai. A Mágustorony karbantartása elég feladatot kínál számára, unatkozni éppenséggel nem unatkozik. Ámbátor még is... A portalanítás, a pakolás, a megannyi fizikai munka... Őszintén nem tudná megmondani, az öreg mester odafenn ezekre miért nem eszel ki valamiféle bűbájt. Nem, mintha bánná, hisz erre esküdött fel. A Torony szolgálatára. De ez a megterhelő munka nem egyre nehezedő csontjainak való.
Sóhajtva teszi helyére az utolsó széthagyott könyet a helyiségben, mikor ismerős hang üti meg fülét a bejárati ajtó túloldaláról. Néhány szívdobbanásnyi ideig erőteljesen kell hajtania azokat a bizonyos agytekervényeket, de csak eszébe ötlik: az ifjú Taitos mester. Megdermed egy pillanatra, a lehetőségek fejében egymást kergetik és rúgják tova.* ~Vajon megkapta az üzenetet? Vagy tán nem is tud róla és egészen más ügyből kifolyólag kereste fel a tornyot? És mi van, ha Lorew után az öreg életére akar törni?~ *Nehezen tudná megfogalmazni magában, mily megfontolásból tenne ilyet az ifjú mágus, de nem teketóriázik sokat. Öles léptekkel a bejárati ajtó felé veszi az irányt, s ha az ifjonc nem éri el időben azt, hát biza kivágja elébe.*
-Taitos mester! *Harsogja, bár kötve hiszi, hogy odafenn meghallja Abogr. Már ha itt van egyáltalán.*
-Megkaptad tán az üzenetem?! Az egész vidéket tűvé tettem, de nyomod sem leltem... *Fogalma sincs, hogy a mágusmester emlékszik-e rá, de ezen a kérdésen nem rugózik. Amennyiben nem, a ruházata úgy is beszédes.*
-Abogr mester beszélni óhajt veled. Odafenn. ~Merem remélni, hogy itt van.~ -Lorew tanácsos ügyében. *Igyekszik hivatalos arckifejezést ölteni, miközben a fiatal varázslót fürkészi.* -Megölted őt? *Kérdi könnyed hangnemben, csak úgy mellékesen, miközben félreáll az útból, hogy a "vendég" a Toronyba léphessen.*
3057. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-01-20 22:05:18
Üzenet elküldve: 2021-01-20 22:05:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//A szolgálat mestere//
*Taitos belép a vízbe, majd a túloldalon elő is bukkan. Sima út, sima víz tükör, már persze azt leszámítva, hogy ő felzavarja az egészet.*
-Hmmm, egész jó!
*Méltatja hümmögve célzó képességét. Most alig három lépésre van a parttól, a víz pedig itt csak térdig ér neki. A nadrágját azért majd le kell vennie, meg a csizma is kicsit vizes lesz, de sem botja, sem száraz ruhái nem bánják nagyon.
Kisétál a vízből és elégedetten felnéz a toronyra, amely most hozzá képest pont a lemenő napnak szemben áll. Enyhén vörös színben játszik.*
~Akkor hát, ismét itt.~
*Messze van még az úttól, így leveti nadrágját. Talán itt nem is látja senki. Csizmájából is kilép, és állát vakargatva elkezdi szemlélni a víz okozta kárt.*
~Megszárítom bent.~
*Dönt végül amellett, hogy majd egy kandallóra pakol ki, és nem kezdi el varázslattal szárítani holmiját. Ruháját kicseréli a cserére, melyet hozott. Köpönyegébe csomagolja a vizes nadrágot, zoknit, ingét hagyja csak meg csupán. Ezután baljába csizmáját fogja, holmija hátán, jobbjában pedig a bot, így indul el a torony irányába, ahova most inkább dolgozni, mintsem tanulni jött.*
~Remélem az öreg nem fog túlságosan elnáspángolni.~
*Mikor legutóbb erre járt elég válságos volt állapota. Fejben volt minden rossz.*
~Elkeseredtem, ez talán bármely ember életének legnagyobb ellensége.~
*Döbben rá. Azóta sem érti Abogr szavait, amelyeket az istenek elpusztításáról mondott.*
~Hogy lesz a botból kör?~
*Elmélkedik. Olyan, mintha el lenne rendelve, vagy máshonnan kéne nézni, nem tudja felfogni még ő sem. Homlokán a fekete folt még mindig fáj kissé, megdörgöli. Valahogy mióta Wymnivel járta végig a napot, teljesen el is feledkezett róla.*
~Nem hiába a nap. Beragyog.~
*Hümmög magában. Taitosnak viszont a hold, és nem csak neki, Krestvirnek is. Ők ketten a holdak.*
~Vajon ő melyik lenne, a Sápadt, vagy a Távoli?~
*Tűnődik, és hunyorogva elnéz a Pihenő romjainak irányába. Nem lát semmit, a síkság még eltakarja.*
~Majd fentről.~
*Úgy dönt mindent a maga idejében tesz meg, így inkább dudorászni kezd, és kellemesen, mezítláb közelíti meg a torony lépcsőjének tövét.*
-Hejj a sünnek két füle van, oszt' mégis tüskés.
Kivárhatod kis angyalom még az ezüst kést,
mert hajj, hajj vándorlegény nem fog olyat soha már,
acél az ő marok-színe, ezüst neki ki nem jár.
A kocsmában duhajkodnak, kihallik a jó kedv,
kis angyalom gyere most már, igyuk hát le őket!
Hajj, hajj vándor legény, reggel tovább is sétál,
kevély urak morgására árnyéka is tovább áll...
*Taitos belép a vízbe, majd a túloldalon elő is bukkan. Sima út, sima víz tükör, már persze azt leszámítva, hogy ő felzavarja az egészet.*
-Hmmm, egész jó!
*Méltatja hümmögve célzó képességét. Most alig három lépésre van a parttól, a víz pedig itt csak térdig ér neki. A nadrágját azért majd le kell vennie, meg a csizma is kicsit vizes lesz, de sem botja, sem száraz ruhái nem bánják nagyon.
Kisétál a vízből és elégedetten felnéz a toronyra, amely most hozzá képest pont a lemenő napnak szemben áll. Enyhén vörös színben játszik.*
~Akkor hát, ismét itt.~
*Messze van még az úttól, így leveti nadrágját. Talán itt nem is látja senki. Csizmájából is kilép, és állát vakargatva elkezdi szemlélni a víz okozta kárt.*
~Megszárítom bent.~
*Dönt végül amellett, hogy majd egy kandallóra pakol ki, és nem kezdi el varázslattal szárítani holmiját. Ruháját kicseréli a cserére, melyet hozott. Köpönyegébe csomagolja a vizes nadrágot, zoknit, ingét hagyja csak meg csupán. Ezután baljába csizmáját fogja, holmija hátán, jobbjában pedig a bot, így indul el a torony irányába, ahova most inkább dolgozni, mintsem tanulni jött.*
~Remélem az öreg nem fog túlságosan elnáspángolni.~
*Mikor legutóbb erre járt elég válságos volt állapota. Fejben volt minden rossz.*
~Elkeseredtem, ez talán bármely ember életének legnagyobb ellensége.~
*Döbben rá. Azóta sem érti Abogr szavait, amelyeket az istenek elpusztításáról mondott.*
~Hogy lesz a botból kör?~
*Elmélkedik. Olyan, mintha el lenne rendelve, vagy máshonnan kéne nézni, nem tudja felfogni még ő sem. Homlokán a fekete folt még mindig fáj kissé, megdörgöli. Valahogy mióta Wymnivel járta végig a napot, teljesen el is feledkezett róla.*
~Nem hiába a nap. Beragyog.~
*Hümmög magában. Taitosnak viszont a hold, és nem csak neki, Krestvirnek is. Ők ketten a holdak.*
~Vajon ő melyik lenne, a Sápadt, vagy a Távoli?~
*Tűnődik, és hunyorogva elnéz a Pihenő romjainak irányába. Nem lát semmit, a síkság még eltakarja.*
~Majd fentről.~
*Úgy dönt mindent a maga idejében tesz meg, így inkább dudorászni kezd, és kellemesen, mezítláb közelíti meg a torony lépcsőjének tövét.*
-Hejj a sünnek két füle van, oszt' mégis tüskés.
Kivárhatod kis angyalom még az ezüst kést,
mert hajj, hajj vándorlegény nem fog olyat soha már,
acél az ő marok-színe, ezüst neki ki nem jár.
A kocsmában duhajkodnak, kihallik a jó kedv,
kis angyalom gyere most már, igyuk hát le őket!
Hajj, hajj vándor legény, reggel tovább is sétál,
kevély urak morgására árnyéka is tovább áll...
3056. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-01-04 08:53:23
Üzenet elküldve: 2021-01-04 08:53:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A toronynál//
*Arelow felszabadítja apródi kötelezettségei alól, amit Morzden hálásan, egy meghajlással a férfi felé köszön meg.*
- Igyekezni fogok, és ha megtaláltam a megoldást, akkor nyomban megkereslek. *Lelkesedése kissé megtört, de a remény még él benne, hogy tudnak megoldást találni a helyzetre, még ha útjaik egy időre külön válnak is. Az indulási ötletet teljes mértékben támogatja, nem is tartja fel a másikat. Elindulnak együtt, ki a toronyból, Csókához. A furcsa lépcsőn lelépnek, és ha kap segítséget, akkor fel is száll a jól megszokott helyére, Csóka hátán.*
*Arelow felszabadítja apródi kötelezettségei alól, amit Morzden hálásan, egy meghajlással a férfi felé köszön meg.*
- Igyekezni fogok, és ha megtaláltam a megoldást, akkor nyomban megkereslek. *Lelkesedése kissé megtört, de a remény még él benne, hogy tudnak megoldást találni a helyzetre, még ha útjaik egy időre külön válnak is. Az indulási ötletet teljes mértékben támogatja, nem is tartja fel a másikat. Elindulnak együtt, ki a toronyból, Csókához. A furcsa lépcsőn lelépnek, és ha kap segítséget, akkor fel is száll a jól megszokott helyére, Csóka hátán.*
3055. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-12-30 16:41:28
Üzenet elküldve: 2020-12-30 16:41:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A toronynál//
* Látszik a pici gnómon, hogy le van törve. Sajnálja is a lovag, de talán jobb is így. Jól jött volna a segítsége a mágiával, de boldogul majd nélküle is talán. Így legalább nem kell azon aggódnia, hogy baja esik a kicsinek, mert bár felnőtt, az ő szemében kicsi marad. Talán jobb is, hogy Lihanechbe akar menni, mert az elég távol van attól a bajtól, amit ő keres.*
- Felszabadítalak apródi kötelezettséged alól. Menj nyugodtan! Talán mire visszatérsz már addigra megoldom ezt a boszorkány problémát.* Feleli és, ha nincs más tennivalójuk itt, akkor mihamarább elhagyná ezt a tornyot.*
- Menjünk, akkor innen! Ha most indulunk, akkor még ma elérjük a várost.* Hacsak Morzden nem tartja fel, akkor ő el is indul kifelé a toronyból. Csóka lent legelészik békésen, mert neki aztán mindegy, hogy mit csináltak fent. A ködlépcsők miatt most is lassan halad páncélos, mert attól tart, hogy, ha erősen lép rá, akkor eltűnik a lába alól.*
* Látszik a pici gnómon, hogy le van törve. Sajnálja is a lovag, de talán jobb is így. Jól jött volna a segítsége a mágiával, de boldogul majd nélküle is talán. Így legalább nem kell azon aggódnia, hogy baja esik a kicsinek, mert bár felnőtt, az ő szemében kicsi marad. Talán jobb is, hogy Lihanechbe akar menni, mert az elég távol van attól a bajtól, amit ő keres.*
- Felszabadítalak apródi kötelezettséged alól. Menj nyugodtan! Talán mire visszatérsz már addigra megoldom ezt a boszorkány problémát.* Feleli és, ha nincs más tennivalójuk itt, akkor mihamarább elhagyná ezt a tornyot.*
- Menjünk, akkor innen! Ha most indulunk, akkor még ma elérjük a várost.* Hacsak Morzden nem tartja fel, akkor ő el is indul kifelé a toronyból. Csóka lent legelészik békésen, mert neki aztán mindegy, hogy mit csináltak fent. A ködlépcsők miatt most is lassan halad páncélos, mert attól tart, hogy, ha erősen lép rá, akkor eltűnik a lába alól.*
3054. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-12-30 09:32:32
Üzenet elküldve: 2020-12-30 09:32:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A toronynál//
*Hiába a sok próbálkozás, mind ezek vége a kudarc, legalább is itt a toronyban biztosan. Arelow bátorítja, hogy legalább megpróbálták, ami igaz, de ettől még azért bántja a fiatal gnómot a tehetetlenség érzése. A további vigasztaló szavakra és Lihanech-ben való kutatás ötletére kezd megnyugodni. Bár a lovag biztosítja, hogy nem kér és nem vár el tőle lehetetlent, ez a kutatás lehetősége nagyon felcsigázza Morzdent.*
- Szeretném megpróbálni, hátha ez segítene neked is. Persze csak, akkor, ha elengedsz ez időre, míg én Lihanech-ben kutatok a megoldás után. *Apródként tett ígéretét nem szegi meg, s ezt a feladatot bár lelkesen végezné, mégis vár a lovag beleegyezésére, mivel ennek hiányában nem menne el semmiképp. A városba való visszakísérést hálás tekintettel fogadja, már amennyiben Arelow is hozzájárul a gnóm magányos küldetéséhez.*
*Hiába a sok próbálkozás, mind ezek vége a kudarc, legalább is itt a toronyban biztosan. Arelow bátorítja, hogy legalább megpróbálták, ami igaz, de ettől még azért bántja a fiatal gnómot a tehetetlenség érzése. A további vigasztaló szavakra és Lihanech-ben való kutatás ötletére kezd megnyugodni. Bár a lovag biztosítja, hogy nem kér és nem vár el tőle lehetetlent, ez a kutatás lehetősége nagyon felcsigázza Morzdent.*
- Szeretném megpróbálni, hátha ez segítene neked is. Persze csak, akkor, ha elengedsz ez időre, míg én Lihanech-ben kutatok a megoldás után. *Apródként tett ígéretét nem szegi meg, s ezt a feladatot bár lelkesen végezné, mégis vár a lovag beleegyezésére, mivel ennek hiányában nem menne el semmiképp. A városba való visszakísérést hálás tekintettel fogadja, már amennyiben Arelow is hozzájárul a gnóm magányos küldetéséhez.*
3053. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-12-29 18:38:12
Üzenet elküldve: 2020-12-29 18:38:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A toronynál//
* Morzden sokáig próbálja kitalálni a furcsa szerkezetek logikáját, de nem igazán sikerül neki. Lehet feleslegesen töri magát, mert nem feltétlen arra valóak azok az eszközök, mint amire ők gondoltak. Végül aztán csalódottan fordul oda hozzá.*
- Semmi baj kölyök! A lényeg, hogy megpróbáltad.* Biztatja, de azért sajnálja is, hogy nem lettek okosabbak. A gnóm azért még nem adja fel, ami becsülendő, mert megint a könyveket kezdi el forgatni. Arelow is igyekezne hasznos lenni, de ő aztán még kevesebb sikerrel jár, mint kis társa. Egy darabig még elbabrálnak, de aztán végül Morzden is feladja.*
- Semmi baj! Megpróbáltuk, ez van.* Vigasztalja megint. Morzden teljesen nem veti el az ötletet, hogy tanuljon. Viszont Lihanech messze van.*
- Miattam ugyan nem szükséges ezt tenned. Odáig én már nem mennék el.* Nem akarja, hogy ő miatta eméssze magát a kölyök, meg azt sem szeretné, ha olyat tenne, amit nem akar. Ha mégis e mellett kardoskodnak, akkor csak egy dolgot tehet érte.*
- Ha mégis mennél, akkor tenni mást nem tehetek érted, minthogy visszakísérlek a városba.* Nem szívesen hagyná, hogy innen induljon el egyedül a kölyök.*
* Morzden sokáig próbálja kitalálni a furcsa szerkezetek logikáját, de nem igazán sikerül neki. Lehet feleslegesen töri magát, mert nem feltétlen arra valóak azok az eszközök, mint amire ők gondoltak. Végül aztán csalódottan fordul oda hozzá.*
- Semmi baj kölyök! A lényeg, hogy megpróbáltad.* Biztatja, de azért sajnálja is, hogy nem lettek okosabbak. A gnóm azért még nem adja fel, ami becsülendő, mert megint a könyveket kezdi el forgatni. Arelow is igyekezne hasznos lenni, de ő aztán még kevesebb sikerrel jár, mint kis társa. Egy darabig még elbabrálnak, de aztán végül Morzden is feladja.*
- Semmi baj! Megpróbáltuk, ez van.* Vigasztalja megint. Morzden teljesen nem veti el az ötletet, hogy tanuljon. Viszont Lihanech messze van.*
- Miattam ugyan nem szükséges ezt tenned. Odáig én már nem mennék el.* Nem akarja, hogy ő miatta eméssze magát a kölyök, meg azt sem szeretné, ha olyat tenne, amit nem akar. Ha mégis e mellett kardoskodnak, akkor csak egy dolgot tehet érte.*
- Ha mégis mennél, akkor tenni mást nem tehetek érted, minthogy visszakísérlek a városba.* Nem szívesen hagyná, hogy innen induljon el egyedül a kölyök.*
3052. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-12-29 07:46:22
Üzenet elküldve: 2020-12-29 07:46:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A toronynál//
*A gnómok logikáját követve igyekszik a bigyókat működésre bírni. Jó ideig próbálkozik, de minden próbálkozása kudarcba fullad. Végül belefárad a szerkezetek próbálkozásával és szomorúan fordul a lovaghoz.*
- Ezek a bigyók nem működnek, vagy nem tudok rájönni, hogy működnek. *Látszik a tekintetéből, hogy elszomorítja a sikertelenség. Most újra a könyvek felé fordul. Kivesz párat, lapozgatja, kutat bennük. Ezzel is eltölt egy kis időt, de hiábavalónak tűnik. Egy újabb könyvet ad Arelow kezébe. A vaskos könyv Arelow Merlor-nak 324 aranyat jelent.
Mikor jó idő eltelik már, akkor keserűen leül a földre.*
- Nem megy. Semmi sem. *A földet nézve szomorúan szuszog. Ez most nem az ő napja, pedig mindent megpróbáltak.*
- Talán Lihanech-ben találnék valakit, aki segíthet. Az a legfelvilágosultabb város, a legokosabb tudósokkal. Lehet ezt az utat én megpróbálnám. *Elkeseredésében még egy utolsó ötlete támad. Ha itt nincs megoldás, akkor talán máshol van. Arelow-ot figyeli, hogy mit szól hozzá.*
*A gnómok logikáját követve igyekszik a bigyókat működésre bírni. Jó ideig próbálkozik, de minden próbálkozása kudarcba fullad. Végül belefárad a szerkezetek próbálkozásával és szomorúan fordul a lovaghoz.*
- Ezek a bigyók nem működnek, vagy nem tudok rájönni, hogy működnek. *Látszik a tekintetéből, hogy elszomorítja a sikertelenség. Most újra a könyvek felé fordul. Kivesz párat, lapozgatja, kutat bennük. Ezzel is eltölt egy kis időt, de hiábavalónak tűnik. Egy újabb könyvet ad Arelow kezébe. A vaskos könyv Arelow Merlor-nak 324 aranyat jelent.
Mikor jó idő eltelik már, akkor keserűen leül a földre.*- Nem megy. Semmi sem. *A földet nézve szomorúan szuszog. Ez most nem az ő napja, pedig mindent megpróbáltak.*
- Talán Lihanech-ben találnék valakit, aki segíthet. Az a legfelvilágosultabb város, a legokosabb tudósokkal. Lehet ezt az utat én megpróbálnám. *Elkeseredésében még egy utolsó ötlete támad. Ha itt nincs megoldás, akkor talán máshol van. Arelow-ot figyeli, hogy mit szól hozzá.*
3051. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-12-28 15:14:53
Üzenet elküldve: 2020-12-28 15:14:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A toronynál//
* Dolgoznak azon, hogy kiderítsék alkalmas-e vagy sem Morzden a mágikus tanok befogadására. Arelow az itt található készülékekben bízna, amíg Morzden a könyveket kutatja. Kezébe is nyom a lovagnak egy könyvet, amiről a férfinak fogalma sincsen, hogy mennyire drága darab. Nézi, forgatja, még bele is lapoz, de számára érthetetlen firkálmányokkal van csak tele. A könyvekből okosabbak nem lettek, de a kicsi nem adja fel. Megpróbálja a bigyókat is, amik a páncélos számára még a könyveknél is érthetetlenebbek. Tanácstalanul álldogál, mert jelen helyzetben tehetetlen. Ők megtettek mindent igazán, ez már nem rajtuk múlt. Ha nem fog Morzden a gépekkel sem előrébb jutni, akkor kénytelenek lesznek feladni. Arelow már akkor is szkeptikus volt, amikor elindultak. Meg sem lepődne, ha nem járnának sikerrel. A mágiában sosem bízott igazán.*
* Dolgoznak azon, hogy kiderítsék alkalmas-e vagy sem Morzden a mágikus tanok befogadására. Arelow az itt található készülékekben bízna, amíg Morzden a könyveket kutatja. Kezébe is nyom a lovagnak egy könyvet, amiről a férfinak fogalma sincsen, hogy mennyire drága darab. Nézi, forgatja, még bele is lapoz, de számára érthetetlen firkálmányokkal van csak tele. A könyvekből okosabbak nem lettek, de a kicsi nem adja fel. Megpróbálja a bigyókat is, amik a páncélos számára még a könyveknél is érthetetlenebbek. Tanácstalanul álldogál, mert jelen helyzetben tehetetlen. Ők megtettek mindent igazán, ez már nem rajtuk múlt. Ha nem fog Morzden a gépekkel sem előrébb jutni, akkor kénytelenek lesznek feladni. Arelow már akkor is szkeptikus volt, amikor elindultak. Meg sem lepődne, ha nem járnának sikerrel. A mágiában sosem bízott igazán.*
3050. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-12-28 10:35:08
Üzenet elküldve: 2020-12-28 10:35:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A toronynál//
*Arelow elfogadja az ifjú gnóm vezetését, mivel ez a terület szinte ismeretlen a lovag számára. Igaz Morzden sincs ezzel másként, de a gnómi kíváncsisága és tudásvágya határtalan.*
- Valahogy megtaláljuk a választ a kérdésinkre. *Bizakodón válaszol társának, bár azt még nem tudja, hogy pontosan miként találják meg azokat a bizonyos válaszokat. Lovagja megemlíti, hogy valamelyik bigyó talán bemérni segíthetne az affinitást, vagy valami hasonlót. A kis gnóm elgondolkodik rajta.*
- Megpróbálom. *Egy időre félreteszi a könyveket, de egyet odaad Arelow kezébe, hogy vigyázzon rá, mert ezt még kicsit alaposabban meg szeretné vizsgálni. Átadja Arelow-nak az 1144 aranyat érő könyvet. A könyvek eddig nem sokat árultak el, így megpróbál a lovag által bigyóknak nevezett szerkezetek felé fordulni, s azokat valamiképpen használatra bírni. Ez nem lesz egyszerű, de minden ötletét latba veti, hogy működésre bírja valamelyiket.*
A hozzászólás írója (Morzden Rathinos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.28 10:35:53
*Arelow elfogadja az ifjú gnóm vezetését, mivel ez a terület szinte ismeretlen a lovag számára. Igaz Morzden sincs ezzel másként, de a gnómi kíváncsisága és tudásvágya határtalan.*
- Valahogy megtaláljuk a választ a kérdésinkre. *Bizakodón válaszol társának, bár azt még nem tudja, hogy pontosan miként találják meg azokat a bizonyos válaszokat. Lovagja megemlíti, hogy valamelyik bigyó talán bemérni segíthetne az affinitást, vagy valami hasonlót. A kis gnóm elgondolkodik rajta.*
- Megpróbálom. *Egy időre félreteszi a könyveket, de egyet odaad Arelow kezébe, hogy vigyázzon rá, mert ezt még kicsit alaposabban meg szeretné vizsgálni. Átadja Arelow-nak az 1144 aranyat érő könyvet.
A könyvek eddig nem sokat árultak el, így megpróbál a lovag által bigyóknak nevezett szerkezetek felé fordulni, s azokat valamiképpen használatra bírni. Ez nem lesz egyszerű, de minden ötletét latba veti, hogy működésre bírja valamelyiket.*A hozzászólás írója (Morzden Rathinos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.28 10:35:53
3049. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-12-22 18:42:08
Üzenet elküldve: 2020-12-22 18:42:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A toronynál//
* A lovag egyszer látott ilyen lépcsőket, pont itt és akkor is bizarr volt, mint most. Gyanakodva követi kis főnökét, mert ugyan senkit nem látnak, de azért fő az óvatosság. A hatodik szintig mennek, ahol neki is kezd a kutatásnak Morzden. Arelow eleinte csak ismerkedik a helyszínnel. Már éppen nyúlna egy vaskos könyvért, amikor apródja megszólal.*
- Ugyan sokat nem értek abból, amit mondtál, de ha te mondod, akkor úgy is van. Vezess hát akkor!* Zárkózik fel mögé indulásra készen.*
- Biztos akad itt valaki, csak nem jelenik meg. A könyvek itt vannak, amikből talán el tudsz lesni pár gyakorlatot. Ha akad olyan, amivel ki tudjuk deríteni, hogy alkalmas vagy varázslásra vagy sem.* Bölcselkedik, mert jobbat nem tudna mondani. Úgy tűnik egyelőre viszont még marad itt, így hát vissza megy könyvet keresni, de furcsa kis eszközök csak piszkálják fantáziáját.*
- Nem lehet, hogy az egyik ilyen bigyó képes az affinitás vagy mérésére?* Úgy tudta, hogy a gnómok elég okosak és szeretnek bütykölni is. Talán Morzden tud valamit kezdeni ezekkel, mert ő nem túlzottan. Ha mást nem hát valamilyen hangzatoss című könyvet keresne, amivel tud segíteni. Túl könnyűnek tűnt, hogy csak úgy ide jönnek és mindenre kérdésükre választ kapnak. Ez bizony nem így működik. Meg kell a tudásért szenvedniük.*
* A lovag egyszer látott ilyen lépcsőket, pont itt és akkor is bizarr volt, mint most. Gyanakodva követi kis főnökét, mert ugyan senkit nem látnak, de azért fő az óvatosság. A hatodik szintig mennek, ahol neki is kezd a kutatásnak Morzden. Arelow eleinte csak ismerkedik a helyszínnel. Már éppen nyúlna egy vaskos könyvért, amikor apródja megszólal.*
- Ugyan sokat nem értek abból, amit mondtál, de ha te mondod, akkor úgy is van. Vezess hát akkor!* Zárkózik fel mögé indulásra készen.*
- Biztos akad itt valaki, csak nem jelenik meg. A könyvek itt vannak, amikből talán el tudsz lesni pár gyakorlatot. Ha akad olyan, amivel ki tudjuk deríteni, hogy alkalmas vagy varázslásra vagy sem.* Bölcselkedik, mert jobbat nem tudna mondani. Úgy tűnik egyelőre viszont még marad itt, így hát vissza megy könyvet keresni, de furcsa kis eszközök csak piszkálják fantáziáját.*
- Nem lehet, hogy az egyik ilyen bigyó képes az affinitás vagy mérésére?* Úgy tudta, hogy a gnómok elég okosak és szeretnek bütykölni is. Talán Morzden tud valamit kezdeni ezekkel, mert ő nem túlzottan. Ha mást nem hát valamilyen hangzatoss című könyvet keresne, amivel tud segíteni. Túl könnyűnek tűnt, hogy csak úgy ide jönnek és mindenre kérdésükre választ kapnak. Ez bizony nem így működik. Meg kell a tudásért szenvedniük.*
3048. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-12-21 12:47:00
Üzenet elküldve: 2020-12-21 12:47:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A toronynál//
*Lovagja nem nevet a viccén, de ez nem szegi kedvét a lelkes ifjú gnómnak. Sikerül jól tele enniük magukat, legalább is Morzden-nek. Mindegy, hogy mennyit evett az előbb, most menniük kell tovább. A lépcsőket ért megjegyzést nagyon is helytállónak találja.*
- Nagyon bizarr. Sosem láttam még ilyet. *Csodálkozva nézi, míg be nem érnek a bejárati ajtóhoz. Arelow teljes mértékben hagyja, hogy a torony világát Morzden fedezze fel, mert ha van valamiféle affinitása, akkor ebben a helyzetben most a gnóm sikeresebb lehet. Lovagja követi őt, így most kivételesen az apród halad elől. Új érzés ez neki, hogy teljesen rá van bízva az itteni ténykedésük. Nem ijed meg a feladattól, de egy kicsit izgul azért. A hatodik szinten a könyveket vizsgálva mindegyik a hold ággal foglalkozik. Bármelyik könyvet is veszi ki ezen a szinten, az témakörben mind ugyanaz. Egy ötlet pattan ki a fejéből, amivel gyorsan visszarohan az alattuk lévő szintre és ott is levesz pár könyvet. Ezek mind a nap ággal foglalkoznak. Ekkor visszarohan Arelow-hoz, már ha a lovag nem követte lefelé, egy szinttel lejjebb.*
- Azt hiszem már értem a torony felépítését. Hat szint van, mint ahogy hat elemi ág. Ez itt a hold ág szintje, itt minden könyv erről szól. Alattunk a nap ág szintje van, s azok alatt biztosan a többi ág olvasmányai. *Logikus következtetésében minden bizonyíték, amit a toronyban talál, az megerősíti.*
- Nagyon üres ez a torony. Azt hiszem nem fogunk találkozni senkivel. *Kissé szomorú a hangja, mert bízott abban, hogy egy hozzáértő személy megvizsgálja majd, hogy van-e affinitása, vagy nincs. Így kénytelen a könyvek között kutakodni. Egyelőre marad a felső szinten és olyan könyveket keres, amik valami olyasmiről is írnak, hogy miként állapítható meg az affinitás, érzékelés.*
- Megpróbálom könyvekben meglelni a válaszokat. *Szorgalmasan bele is lapoz a könyvekbe, s határozottan valami leírás félét keres, ami általános magyarázatként szolgálhat számukra.*
*Lovagja nem nevet a viccén, de ez nem szegi kedvét a lelkes ifjú gnómnak. Sikerül jól tele enniük magukat, legalább is Morzden-nek. Mindegy, hogy mennyit evett az előbb, most menniük kell tovább. A lépcsőket ért megjegyzést nagyon is helytállónak találja.*
- Nagyon bizarr. Sosem láttam még ilyet. *Csodálkozva nézi, míg be nem érnek a bejárati ajtóhoz. Arelow teljes mértékben hagyja, hogy a torony világát Morzden fedezze fel, mert ha van valamiféle affinitása, akkor ebben a helyzetben most a gnóm sikeresebb lehet. Lovagja követi őt, így most kivételesen az apród halad elől. Új érzés ez neki, hogy teljesen rá van bízva az itteni ténykedésük. Nem ijed meg a feladattól, de egy kicsit izgul azért. A hatodik szinten a könyveket vizsgálva mindegyik a hold ággal foglalkozik. Bármelyik könyvet is veszi ki ezen a szinten, az témakörben mind ugyanaz. Egy ötlet pattan ki a fejéből, amivel gyorsan visszarohan az alattuk lévő szintre és ott is levesz pár könyvet. Ezek mind a nap ággal foglalkoznak. Ekkor visszarohan Arelow-hoz, már ha a lovag nem követte lefelé, egy szinttel lejjebb.*
- Azt hiszem már értem a torony felépítését. Hat szint van, mint ahogy hat elemi ág. Ez itt a hold ág szintje, itt minden könyv erről szól. Alattunk a nap ág szintje van, s azok alatt biztosan a többi ág olvasmányai. *Logikus következtetésében minden bizonyíték, amit a toronyban talál, az megerősíti.*
- Nagyon üres ez a torony. Azt hiszem nem fogunk találkozni senkivel. *Kissé szomorú a hangja, mert bízott abban, hogy egy hozzáértő személy megvizsgálja majd, hogy van-e affinitása, vagy nincs. Így kénytelen a könyvek között kutakodni. Egyelőre marad a felső szinten és olyan könyveket keres, amik valami olyasmiről is írnak, hogy miként állapítható meg az affinitás, érzékelés.*
- Megpróbálom könyvekben meglelni a válaszokat. *Szorgalmasan bele is lapoz a könyvekbe, s határozottan valami leírás félét keres, ami általános magyarázatként szolgálhat számukra.*
3047. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-12-18 18:26:18
Üzenet elküldve: 2020-12-18 18:26:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A toronynál//
* Nem sokat láthat a másik arcából, mert mögötte ül. De nincs is ilyesmire szüksége. Hamarosan már a tisztáson vannak. Morzden buta viccet eszközöl, de a páncélos csak fapofával nézi. Arelow csak legyint, mert soha sem volt egy túlságosan vicces egyén. Esznek mind a ketten csöndben, amíg jól nem laknak. Arelow mértékkel eszik, szóval nem szenved olyan problémáktól, mint kicsi inasa. Inkább átadja neki most a vezető szerepét. Ez így igazságos, mert ő aztán nem túlságosan sokat konyít a mágiához.*
- Menjünk, de azok a ködlépcsők még mindig bizarrak.* Feleli, de már tápászkodik is felfelé. Megint csak óvatosan eléggé bizonytalanul lép fel a lépcsőre. Nem bízik még most sem ebben a szemfényvesztésében. Ám most sem kell attól tartania, hogy lezuhan, mert kitart lába alatt. Ettől függetlenül jóval lassabban halad, mind kicsiny "főnöke". Kopogtatnak, de nem történik semmit. Legutóbb is csak idáig jutott, mert akkor nem akaródzott tovább mennie. Mondjuk akkor nem volt oka rá, hogy bemenjen. Most már van, szóval menni kell. Megy is a kicsi után befelé és bár fegyvert nem húz elő az ökleit azért kéznél tartja, ha netán valami vagy éppen valaki előugrana. Látszólag itt nincs senki, a gnóm tesz is egy felvetést.*
- Te vagy a főnök. Ha így gondolod, akkor legyen így.* Még azt is megengedi neki, hogy előre menjen. A hatodik szintig meg sem állnak, ahol aztán kénytelenek megállni, mert nincs tovább, pedig érzékeik szerint még kéne, hogy legyen. Morzden elkezd a könyvekkel foglalkozni, amíg Arelow az itt található eszközöket piszkálgatja meg. Nézegeti, bökdösi őket, de igazából nagyon nem is tudja őket hova tenni. Egy ideig elvan velük, de ezután ő is a könyveket veszi szemügyre.*
* Nem sokat láthat a másik arcából, mert mögötte ül. De nincs is ilyesmire szüksége. Hamarosan már a tisztáson vannak. Morzden buta viccet eszközöl, de a páncélos csak fapofával nézi. Arelow csak legyint, mert soha sem volt egy túlságosan vicces egyén. Esznek mind a ketten csöndben, amíg jól nem laknak. Arelow mértékkel eszik, szóval nem szenved olyan problémáktól, mint kicsi inasa. Inkább átadja neki most a vezető szerepét. Ez így igazságos, mert ő aztán nem túlságosan sokat konyít a mágiához.*
- Menjünk, de azok a ködlépcsők még mindig bizarrak.* Feleli, de már tápászkodik is felfelé. Megint csak óvatosan eléggé bizonytalanul lép fel a lépcsőre. Nem bízik még most sem ebben a szemfényvesztésében. Ám most sem kell attól tartania, hogy lezuhan, mert kitart lába alatt. Ettől függetlenül jóval lassabban halad, mind kicsiny "főnöke". Kopogtatnak, de nem történik semmit. Legutóbb is csak idáig jutott, mert akkor nem akaródzott tovább mennie. Mondjuk akkor nem volt oka rá, hogy bemenjen. Most már van, szóval menni kell. Megy is a kicsi után befelé és bár fegyvert nem húz elő az ökleit azért kéznél tartja, ha netán valami vagy éppen valaki előugrana. Látszólag itt nincs senki, a gnóm tesz is egy felvetést.*
- Te vagy a főnök. Ha így gondolod, akkor legyen így.* Még azt is megengedi neki, hogy előre menjen. A hatodik szintig meg sem állnak, ahol aztán kénytelenek megállni, mert nincs tovább, pedig érzékeik szerint még kéne, hogy legyen. Morzden elkezd a könyvekkel foglalkozni, amíg Arelow az itt található eszközöket piszkálgatja meg. Nézegeti, bökdösi őket, de igazából nagyon nem is tudja őket hova tenni. Egy ideig elvan velük, de ezután ő is a könyveket veszi szemügyre.*
3046. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-12-18 13:08:30
Üzenet elküldve: 2020-12-18 13:08:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A toronynál//
*Mosolyogva, ugyanakkor hálásan fogadja a jó tanácsot, amit Arelow ad neki. A sokáig élés gondolatán eddig nem időzött túl sokat. Fiatal még, hogy ennyire a jövővel foglalkozzon, de mivel a lovag tapasztaltabb és idősebb, mint ő ezért szívesen fogadja tőle a bölcs tanácsokat. Úgy tűnik, hogy szagok területén nem tapasztalt még túl sok rosszat, mivel érzékeny orrának ez a szag is borzasztó, ennek ellenére nem nyafog tovább, csupán ruhájával takarja el orrát, hogy valamit tompítson a szagon. A sisak sajnos nem véd a levegőben terjengő kellemetlenségtől, így mindkettőjüknek egyaránt kijut a jóból. Lassan elérnek a toronyt körül ölelő tisztásra. Idefelé jövet már messziről elkezdte megfigyelni a különös tornyot. Mikor megérkeznek, még akkor is figyeli a magasba nyúl építményt. Hálás biccentéssel elfogadja a lesegítést Csókáról. Arelow megjegyzésére, hogy valami különöset érez, elneveti magát.*
- Bocsánat, de nem tudtam megállni. Ebben a levegőben sok a különös buké. *Ezzel a környéken terjedő bűzre utal, persze tudja, hogy a lovag ennek érzékelésére célzott, így elnézést is kér, amiért ezen nevetett. Az evést tágra nyílt szemekkel fogadja.*
- Jaj de jó! *Örömében leül gyorsan lovagja mellé a földre és elfogadja a felé nyújtott szalonnát.*
- Köszönöm! Neked is ló étvágyat! *Megéhezett már, így nem csoda, hogy nagy hévvel kezd el enni. Hamar eljut a jóllakás szintjére, aminek végén elterül a földön és megsimogatja dudorodó pocakját.*
- Most jól tele vagyok. *Nem kellett volna ilyen mohónak lennie, de a fiatalos lendület vitte az evésben. Miután jóllaknak, Arelow átadja az események kezdeményezésének jogát. Morzden felelősségteljesen feláll, és végig gondolja, hogy mit is tegyenek.*
- Menjünk be, hátha találunk valami hozzáértőt, aki meg tud vizsgálni engem. Ha meg nincs itt senki, akkor én próbálok meg rájönni. *Azt még nem tudja miként, de rá fog jönni a módjára, hogy képességeit felmérje. Előre merészkedik a furcsa lépcsőn felfelé, melyet csodálkozva a lába alatt, míg a bejárati ajtóhoz nem ér. Kopogtat rajta, hallhatóan, de mivel egy kis idő után sem érkezik rá válasz, ezért benyit. Belépve fedezi fel, hogy milyen tágas is maga a torony. Kívülről ez nem látszott rajta. A földszintről feltekint a csigalépcsőn felfelé, majd tekintete az őt kísérő lovagra irányul.*
- Nem tudom hány szint van, de talán jó lenne felülről kezdeni lefelé. *Amennyiben a másik elfogadja ezt a javaslatot, akkor Morzden elindul a csigalépcsőn felfelé, egészen a hatodik emeletig, mert onnan nem vezet nyitott ajtó felfelé, pedig látszik, hogy még lennie kell felettük is szinteknek. Ezen a felső szinten keresgélni kezd, mert eddig senkivel sem találkoztak, így a szinten fellelhető könyveket veszi le a polcokról és olvas bele néhányba.*
*Mosolyogva, ugyanakkor hálásan fogadja a jó tanácsot, amit Arelow ad neki. A sokáig élés gondolatán eddig nem időzött túl sokat. Fiatal még, hogy ennyire a jövővel foglalkozzon, de mivel a lovag tapasztaltabb és idősebb, mint ő ezért szívesen fogadja tőle a bölcs tanácsokat. Úgy tűnik, hogy szagok területén nem tapasztalt még túl sok rosszat, mivel érzékeny orrának ez a szag is borzasztó, ennek ellenére nem nyafog tovább, csupán ruhájával takarja el orrát, hogy valamit tompítson a szagon. A sisak sajnos nem véd a levegőben terjengő kellemetlenségtől, így mindkettőjüknek egyaránt kijut a jóból. Lassan elérnek a toronyt körül ölelő tisztásra. Idefelé jövet már messziről elkezdte megfigyelni a különös tornyot. Mikor megérkeznek, még akkor is figyeli a magasba nyúl építményt. Hálás biccentéssel elfogadja a lesegítést Csókáról. Arelow megjegyzésére, hogy valami különöset érez, elneveti magát.*
- Bocsánat, de nem tudtam megállni. Ebben a levegőben sok a különös buké. *Ezzel a környéken terjedő bűzre utal, persze tudja, hogy a lovag ennek érzékelésére célzott, így elnézést is kér, amiért ezen nevetett. Az evést tágra nyílt szemekkel fogadja.*
- Jaj de jó! *Örömében leül gyorsan lovagja mellé a földre és elfogadja a felé nyújtott szalonnát.*
- Köszönöm! Neked is ló étvágyat! *Megéhezett már, így nem csoda, hogy nagy hévvel kezd el enni. Hamar eljut a jóllakás szintjére, aminek végén elterül a földön és megsimogatja dudorodó pocakját.*
- Most jól tele vagyok. *Nem kellett volna ilyen mohónak lennie, de a fiatalos lendület vitte az evésben. Miután jóllaknak, Arelow átadja az események kezdeményezésének jogát. Morzden felelősségteljesen feláll, és végig gondolja, hogy mit is tegyenek.*
- Menjünk be, hátha találunk valami hozzáértőt, aki meg tud vizsgálni engem. Ha meg nincs itt senki, akkor én próbálok meg rájönni. *Azt még nem tudja miként, de rá fog jönni a módjára, hogy képességeit felmérje. Előre merészkedik a furcsa lépcsőn felfelé, melyet csodálkozva a lába alatt, míg a bejárati ajtóhoz nem ér. Kopogtat rajta, hallhatóan, de mivel egy kis idő után sem érkezik rá válasz, ezért benyit. Belépve fedezi fel, hogy milyen tágas is maga a torony. Kívülről ez nem látszott rajta. A földszintről feltekint a csigalépcsőn felfelé, majd tekintete az őt kísérő lovagra irányul.*
- Nem tudom hány szint van, de talán jó lenne felülről kezdeni lefelé. *Amennyiben a másik elfogadja ezt a javaslatot, akkor Morzden elindul a csigalépcsőn felfelé, egészen a hatodik emeletig, mert onnan nem vezet nyitott ajtó felfelé, pedig látszik, hogy még lennie kell felettük is szinteknek. Ezen a felső szinten keresgélni kezd, mert eddig senkivel sem találkoztak, így a szinten fellelhető könyveket veszi le a polcokról és olvas bele néhányba.*
3045. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-12-16 18:51:49
Üzenet elküldve: 2020-12-16 18:51:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A toronynál//
* Kis apródja belátja, hogy igaza van Arelownak, mondjuk jócskán hozott fel érveket is. Nem csak a levegőbe szokott beszélni. Helyeslően dörmög hát arra, hogy megfogadják szavait.*
- Jól teszed, ha megfogadod. Sokáig fogsz akkor élni.* Úgy véli, hogy eléggé kitárgyalták ezt a témát. Érkezik még ugyan egy kérdése, de azt Arelow könnyedén elintézi.*
- Vannak ennél rosszabb szagok is. El kell viselni és kész! Amúgy a sisak nem véd meg a szagoktól.* Feleli könnyedén, hogy aztán folytathassák útjukat a mocsáron keresztül. Arelow annyira nem beszédes, így aztán némaságba burkolózik. Csöndben haladnak úti céljuk felé. Hamarosan mintha a semmiből bukkanna fel kijutnak a toronyt szegélyező tisztásra.*
- Itt is vagyunk. Még én is érzem, hogy van itt valami különös ebben a levegőben.* Leszáll a nyeregből és lesegíti Morzdent is.*
- Együnk!* Már veszi is elő a szalonnát meg a többi elemózsiát, amit vett. Csókát hagyja, hogy kedve szerint mászkáljon itt. Valószínűleg nem fog vissza menni a mocsárba, amikor itt még akad egy kevés fű. A páncélos egyszerűen csak leül a földre és a másik felé nyújtja a rézét az élelemből.*
- Jó étvágyat!* A szalonna nagyon is jól esik az utazás után. Vízzel öblíti, mert más nem nagyon akad. Reggeli után közli Morzdennel, hogy mi a helyzet.*
- Innentől te vagy a főnök. Én nem értek a mágiához, mint már mondottam. Neked kell döntened most, amíg itt vagyunk. Legalább szokod, hogy a döntéseidnek súlya van.* Dörmögi neki, mert talán olyan, mintha most felcserélődnének a szerepek.*
- Na mi legyen?
* Kis apródja belátja, hogy igaza van Arelownak, mondjuk jócskán hozott fel érveket is. Nem csak a levegőbe szokott beszélni. Helyeslően dörmög hát arra, hogy megfogadják szavait.*
- Jól teszed, ha megfogadod. Sokáig fogsz akkor élni.* Úgy véli, hogy eléggé kitárgyalták ezt a témát. Érkezik még ugyan egy kérdése, de azt Arelow könnyedén elintézi.*
- Vannak ennél rosszabb szagok is. El kell viselni és kész! Amúgy a sisak nem véd meg a szagoktól.* Feleli könnyedén, hogy aztán folytathassák útjukat a mocsáron keresztül. Arelow annyira nem beszédes, így aztán némaságba burkolózik. Csöndben haladnak úti céljuk felé. Hamarosan mintha a semmiből bukkanna fel kijutnak a toronyt szegélyező tisztásra.*
- Itt is vagyunk. Még én is érzem, hogy van itt valami különös ebben a levegőben.* Leszáll a nyeregből és lesegíti Morzdent is.*
- Együnk!* Már veszi is elő a szalonnát meg a többi elemózsiát, amit vett. Csókát hagyja, hogy kedve szerint mászkáljon itt. Valószínűleg nem fog vissza menni a mocsárba, amikor itt még akad egy kevés fű. A páncélos egyszerűen csak leül a földre és a másik felé nyújtja a rézét az élelemből.*
- Jó étvágyat!* A szalonna nagyon is jól esik az utazás után. Vízzel öblíti, mert más nem nagyon akad. Reggeli után közli Morzdennel, hogy mi a helyzet.*
- Innentől te vagy a főnök. Én nem értek a mágiához, mint már mondottam. Neked kell döntened most, amíg itt vagyunk. Legalább szokod, hogy a döntéseidnek súlya van.* Dörmögi neki, mert talán olyan, mintha most felcserélődnének a szerepek.*
- Na mi legyen?
3044. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-12-08 20:49:57
Üzenet elküldve: 2020-12-08 20:49:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nirs//
*Észreveszi a Nirsen beállt változást, ahogy Pycta nevét ejti. Fogalma sem volt róla, hogy a borostyánszemű esetleg ismerheti az erdei elfet, mindenesetre a hallottakra felpillant a könyvből.*
-Hogy? Ismered őt? Honnan? *Érdeklődve fordul a fiú felé, becsukva maga előtt a könyvet. Az erdőlakó ugyan már szóba került közöttük, ha jól emlékszik, de Nirs sosem említette, hogy találkozott volna vele. Tudja, mekkora erő rejlik Pyctában, s látta visszatérni a halálból is... Nehezen tudná elképzelni, ahogy Nirs feláll vele szemben s győztesen kerül ki kettejük viadalából.*
-Nem emlékszem, hogy volt-e nála fegyver. De a mágiája épp elég erős volt, hogy... Meg tudtam volna állítani. *Teszi hozzá, talán saját magát is győzködve igazáról.* - Épp akkor éjjel próbáltam visszahozni urunk szolgáját az élők sorába. Elhagyott az erőm, csak megölt volna.
*Úgy igazából őszintén még sosem beszélt a történtekről. Kerülte a témát, nem véletlenül.*
-Egy zsoldost? Úgy érted, béreljünk fel valakit, hogy végezzen vele? Szólj, ha találsz ilyet, nincs túl nagy ismeretségem alvilági körökben. A Kikötőben... Talán. De egy igazán jó fegyverforgató kellene, nem pedig egy... Mélységi vámszedő. Különben sem bízom bennük, van épp elég tapasztalatom a fajtájukkal. De mi van a Te barbárjaiddal? A vashegyiek jó harcos hírében állnak.
*Nem gondol e mögé semmit, csupán kézenfekvő megoldásnak tűnik számára.*
*Észreveszi a Nirsen beállt változást, ahogy Pycta nevét ejti. Fogalma sem volt róla, hogy a borostyánszemű esetleg ismerheti az erdei elfet, mindenesetre a hallottakra felpillant a könyvből.*
-Hogy? Ismered őt? Honnan? *Érdeklődve fordul a fiú felé, becsukva maga előtt a könyvet. Az erdőlakó ugyan már szóba került közöttük, ha jól emlékszik, de Nirs sosem említette, hogy találkozott volna vele. Tudja, mekkora erő rejlik Pyctában, s látta visszatérni a halálból is... Nehezen tudná elképzelni, ahogy Nirs feláll vele szemben s győztesen kerül ki kettejük viadalából.*
-Nem emlékszem, hogy volt-e nála fegyver. De a mágiája épp elég erős volt, hogy... Meg tudtam volna állítani. *Teszi hozzá, talán saját magát is győzködve igazáról.* - Épp akkor éjjel próbáltam visszahozni urunk szolgáját az élők sorába. Elhagyott az erőm, csak megölt volna.
*Úgy igazából őszintén még sosem beszélt a történtekről. Kerülte a témát, nem véletlenül.*
-Egy zsoldost? Úgy érted, béreljünk fel valakit, hogy végezzen vele? Szólj, ha találsz ilyet, nincs túl nagy ismeretségem alvilági körökben. A Kikötőben... Talán. De egy igazán jó fegyverforgató kellene, nem pedig egy... Mélységi vámszedő. Különben sem bízom bennük, van épp elég tapasztalatom a fajtájukkal. De mi van a Te barbárjaiddal? A vashegyiek jó harcos hírében állnak.
*Nem gondol e mögé semmit, csupán kézenfekvő megoldásnak tűnik számára.*
3043. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-12-03 17:51:19
Üzenet elküldve: 2020-12-03 17:51:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren//
*Természetesen szorult bele némi hiúság és mivel úgy érzi, hogy kis riposztja és ujjmutatványa jól sikerült, kicsit bántja a csípős megjegyzés. Nem túl barátságos a pillantás amit a könyv fölé hajoló lányra vet és már a nyelvén van egy hasonlóan csipkelődő megjegyzés, de aztán elneveti magát. Tulajdonképpen igaza van. Igaz, hogy pár szikrától sem fog frászt kapni az elvetemült, de egy kanál vízbe is problémás lenne belefojtani. Esetleg valamivel többe.*
- Az a víz mennyiségétől függ. *vigyorog ezúttal jókedvűen, de a hangját visszafogja. Ki tudja, hogy mennyire szívlelik itt a hangoskodást.*
- Levegőt venni mindenesetre nem tud víz alatt.
*Viszont Hanlorennek érzéke van hozzá, hogy elrontsa a hangulatot. Ehhez pont elég az erdőlakót emlegetnie.*
- Igen, az. *morogja és megdörzsöli az állát és félig meddig magának szánva folytatja* Akkor és ott kellett volna megölnöm.
*Olyan apróságokkal nem foglalkozik, hogy az a pofozkodás ilyesmire nem lett volna alkalmas és valószínűleg nem is lett volna rá képes. Semmilyen értelemben. De azóta változott egy és más, még ha nem is olyan sok minden, mint szeretné. Aztán ismét rajta a sor, hogy meglepetten nézzen az elfre, de ezúttal elhatározza, hogy nem hagyja zavarba hozni magát. Mert az még számára is elég egyértelmű, hogy Hanloren szavai nem voltak azok.*
- Nem tudom, hogy mennyire bánok jól a fegyveremmel. *veti oda egy kicsit dacosan* Igazság szerint nem volt sok alkalmam gyakorolni.
*Érzi, hogy ezzel saját magáról állíthat ki olyan bizonyítványt amiért a férfiak nem lelkesednek. Egy pillanatra még örülne is neki, ha az elf legott próbára tenné képességeit, de hamar eszébe jut Aenae.*
- Igazad lehet. Nem tudjuk, hogy az a gazember mennyire képzett fegyverforgató. Bár ha abból indulunk ki, hogy ő is mágus, akkor aligha kell attól tartani, hogy híres kardművész lenne. Már csak az a kérdés, hogy hol keressünk egy zsoldost?
*Félretolja maga elől a könyvét és kicsit félrebillenti a fejét.*
- Artheniorban biztos akadna bőven, de ott nem biztos szerencsés azzal előállni, hogy egy Eeyr mágust akarunk elpusztítani. A kikötő talán biztosabb választás lenne.
*Vigyorogva pillant fel a másikra.*
- Mit szólnál ahhoz a vámszedőhöz?
*Nem gondolja igazán komolyan, hiszen aligha tudnák rávenni, hogy hagyja ott a posztját, de érdekesnek találná ahogy az egymás fajtájáért nem lelkesedő elf és mélységi kénytelen lenne együttműködni. És egy kicsit froclizni is akarja Hant.*
*Természetesen szorult bele némi hiúság és mivel úgy érzi, hogy kis riposztja és ujjmutatványa jól sikerült, kicsit bántja a csípős megjegyzés. Nem túl barátságos a pillantás amit a könyv fölé hajoló lányra vet és már a nyelvén van egy hasonlóan csipkelődő megjegyzés, de aztán elneveti magát. Tulajdonképpen igaza van. Igaz, hogy pár szikrától sem fog frászt kapni az elvetemült, de egy kanál vízbe is problémás lenne belefojtani. Esetleg valamivel többe.*
- Az a víz mennyiségétől függ. *vigyorog ezúttal jókedvűen, de a hangját visszafogja. Ki tudja, hogy mennyire szívlelik itt a hangoskodást.*
- Levegőt venni mindenesetre nem tud víz alatt.
*Viszont Hanlorennek érzéke van hozzá, hogy elrontsa a hangulatot. Ehhez pont elég az erdőlakót emlegetnie.*
- Igen, az. *morogja és megdörzsöli az állát és félig meddig magának szánva folytatja* Akkor és ott kellett volna megölnöm.
*Olyan apróságokkal nem foglalkozik, hogy az a pofozkodás ilyesmire nem lett volna alkalmas és valószínűleg nem is lett volna rá képes. Semmilyen értelemben. De azóta változott egy és más, még ha nem is olyan sok minden, mint szeretné. Aztán ismét rajta a sor, hogy meglepetten nézzen az elfre, de ezúttal elhatározza, hogy nem hagyja zavarba hozni magát. Mert az még számára is elég egyértelmű, hogy Hanloren szavai nem voltak azok.*
- Nem tudom, hogy mennyire bánok jól a fegyveremmel. *veti oda egy kicsit dacosan* Igazság szerint nem volt sok alkalmam gyakorolni.
*Érzi, hogy ezzel saját magáról állíthat ki olyan bizonyítványt amiért a férfiak nem lelkesednek. Egy pillanatra még örülne is neki, ha az elf legott próbára tenné képességeit, de hamar eszébe jut Aenae.*
- Igazad lehet. Nem tudjuk, hogy az a gazember mennyire képzett fegyverforgató. Bár ha abból indulunk ki, hogy ő is mágus, akkor aligha kell attól tartani, hogy híres kardművész lenne. Már csak az a kérdés, hogy hol keressünk egy zsoldost?
*Félretolja maga elől a könyvét és kicsit félrebillenti a fejét.*
- Artheniorban biztos akadna bőven, de ott nem biztos szerencsés azzal előállni, hogy egy Eeyr mágust akarunk elpusztítani. A kikötő talán biztosabb választás lenne.
*Vigyorogva pillant fel a másikra.*
- Mit szólnál ahhoz a vámszedőhöz?
*Nem gondolja igazán komolyan, hiszen aligha tudnák rávenni, hogy hagyja ott a posztját, de érdekesnek találná ahogy az egymás fajtájáért nem lelkesedő elf és mélységi kénytelen lenne együttműködni. És egy kicsit froclizni is akarja Hant.*
3042. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-11-26 20:10:31
Üzenet elküldve: 2020-11-26 20:10:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nirs//
*A kis kérkedése hamar visszasült, s arcáról némi bosszúság olvasható le, ahogy újra a könyv fölé hajol. Hajlamos újra és újra abba a hibába esni, hogy lebecsüli Nirst.*
-Mit fogsz csinálni Eeyr bajnokával? Lelocsolod?
*Alaposan megnyomja az utolsó szót, annyi gúnyt csempészve bele, amennyit csak lehet.Csak egy pillanatra emeli tekintetét a fiúra magasra vont szemöldökkel, majd újra beletemetkezik a könyvbe.
Látott ő már vízmágusokat Lihanechben. Főleg azt. Sosem látott még hozzájuk foghatót, de ezt valószínűleg Nirs aligha sejtheti.*
-Erőteljes mágiára van szükségünk. Több az ellenség, mint a barát és annyi sok tennivalónk van még... Ne feledd a szent fát. *Ajkai halovány mosolyra húzódnak, ahogy elképzeli, hogy újdonsült hatalmával egy csettintésére lángokba borul az említett oltár. Mondhat Nirs, amit akar, az effajta mágia csak megerősíti őket, ez pedig uruk szemében sem lehet hátrány.*
-És Pycta erős... Nagyon erős. Talán a Fény Bajnokánál is. Nem lesz könnyű megtörni.
*Egy hosszú pillanatig fejét támasztva bámul ki az ablakon merengve, majd a zöld íriszek Nirset veszik célba. Egy ideig mustrálja a fiút, majd megszólítja.*
-Jó lenne valaki mellénk harmadiknak. Olyan valaki, aki tudja, hogyan bánjon a kardjával.
*A megjegyzés talán akaratlanul is kajánul sikerül, ezen pedig haloványan el is mosolyodik. Pedig komolyan gondolta. A mágia önmagában nem minden, s bizony emlékszik a vérkerti jelenetre és az életéért rimánkodó Nirsre.*
*A kis kérkedése hamar visszasült, s arcáról némi bosszúság olvasható le, ahogy újra a könyv fölé hajol. Hajlamos újra és újra abba a hibába esni, hogy lebecsüli Nirst.*
-Mit fogsz csinálni Eeyr bajnokával? Lelocsolod?
*Alaposan megnyomja az utolsó szót, annyi gúnyt csempészve bele, amennyit csak lehet.Csak egy pillanatra emeli tekintetét a fiúra magasra vont szemöldökkel, majd újra beletemetkezik a könyvbe.
Látott ő már vízmágusokat Lihanechben. Főleg azt. Sosem látott még hozzájuk foghatót, de ezt valószínűleg Nirs aligha sejtheti.*
-Erőteljes mágiára van szükségünk. Több az ellenség, mint a barát és annyi sok tennivalónk van még... Ne feledd a szent fát. *Ajkai halovány mosolyra húzódnak, ahogy elképzeli, hogy újdonsült hatalmával egy csettintésére lángokba borul az említett oltár. Mondhat Nirs, amit akar, az effajta mágia csak megerősíti őket, ez pedig uruk szemében sem lehet hátrány.*
-És Pycta erős... Nagyon erős. Talán a Fény Bajnokánál is. Nem lesz könnyű megtörni.
*Egy hosszú pillanatig fejét támasztva bámul ki az ablakon merengve, majd a zöld íriszek Nirset veszik célba. Egy ideig mustrálja a fiút, majd megszólítja.*
-Jó lenne valaki mellénk harmadiknak. Olyan valaki, aki tudja, hogyan bánjon a kardjával.
*A megjegyzés talán akaratlanul is kajánul sikerül, ezen pedig haloványan el is mosolyodik. Pedig komolyan gondolta. A mágia önmagában nem minden, s bizony emlékszik a vérkerti jelenetre és az életéért rimánkodó Nirsre.*
3041. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-11-24 18:14:00
Üzenet elküldve: 2020-11-24 18:14:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren//
*Meglepi az ismeretlen felbukkanása, de persze számíthatott volna arra, hogy érkezésük nem marad észrevétlen. Kicsit bosszantja is, hogy a véletlenek a lány kezére játszanak, hiszen gyunyoros kérdése így okafogyottá vált. Valószínűleg akkor sem cseverészhetnének sokat a kopasz illetővel ha akarnának, de Hanloren nem úgy fest, mint aki erre vágyna. Ezért Nirs is csak sóhajt egy aprót és követi őket, amerre vendéglátójuk kalauzolja. Csak annyira marad le mögöttük, hogy ne a taláros sarkát tapossa, de az is pont elég hozzá, hogy amikor a folyosóról a helyiségbe lépjen, már csak az elfet találja ott.*
- Hova?... *pislog kettőt, aztán legyint* Mindegy.
*Inkább körülnéz a teremben és most kénytelen elismerően hümmögni. Mert valóban tekintélyes mennyiségű tudás lett itt felhalmozva. És ez csak egy szoba a toronyban, azt pedig elképzelni sem tudja, hogy mennyi lehet még ezen kívül? Mert van egy olyan sejtése, hogy a torony, bizonyos fizikai törvényszerűségekre rácáfolva, jóval nagyobb belülről, mint amilyennek kívülről nézve tűnik. Elindul az egyik polc felé, mintegy találomra, egy rokonszenvesnek kinéző fóliáns irányába, de Hanloren megelőzi egy böhöm kódexet nyom a kezébe, majd - miután letelepedett - felszólítja, hogy mélyedjen el a tartalmában. Nirs egy darabig áll, kezében a könyvvel, nézi az asztal fölé görnyedő lányt, szóra nyitja a száját, majd némán becsukja. Értelme sem lenne amit mondani akart, és nem is akarja zavarni. Inkább szemügyre veszi a neki szánt művet.*
- Nagyon szellemes.
*Mintha tényleg jókedvűen somolyogna, aztán visszateszi helyére az ódon írást, aminek gerincén kissé kopottan olvasható a cím és a szerző: "Az hercegfiak varanggyá változtatásának metódusairúl - Celfyx Nyrhana tollából." Választ egy másik, talán kevésbé érdekes, de hasznosabb könyvet, letelepszik ő maga is és belemélyed. Ez addig tart, amíg Han hangját nem hallja.*
- Hm? *pillant fel, de mire reagálhatna a csípős megjegyzésre, úgy tűnik, hogy szikrákat hány a szeme, pedig nem is képelték fel. Nagyobb gond, hogy gyenge füstcsík száll fel az asztallap írásra használt, bőrrel bevont felületéről.*
- A helyedben nem pazarolnám az erőm. *veti oda mogorván* És azt sem gondolom jó ötletnek, hogy magunkra gyújtsd a tornyot.
*Van ebben némi túlzás, szó sincs tűzről, de mégsem lenne okos dolog ilyesmivel magukra haragítani a torony urát. Tehát elég lenne csak tenyerével paskolni párat az asztal lapján, és ez a veszély elmúlna. Szeme sarkából sandít Hanloren felé, az iménti morcos ábrázat helyén valami kisfiúsan csintalan jelenik meg, dünnyög valamit maga elé és ha nem rontotta el, kezével az egyébként is kihunyó szikra felé terelgeti a kevéske vizet.*
- Szemfényvesztők mutatványain túl másra is gondoltál?
*Itt már határozottan vigyorog, ami nem túl gyakran fordul elő vele, de Hanloren kis játékát egész kedvére valónak találja. Persze csak ha nem sül fel. Mert akkor marad az asztal lapjának csapkodása.*
A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.24 18:16:17
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az általa megérintett tereptárgyból gyenge ér kezd csordogálni, kevés, de tiszta, iható vizet szolgáltatva.
*Meglepi az ismeretlen felbukkanása, de persze számíthatott volna arra, hogy érkezésük nem marad észrevétlen. Kicsit bosszantja is, hogy a véletlenek a lány kezére játszanak, hiszen gyunyoros kérdése így okafogyottá vált. Valószínűleg akkor sem cseverészhetnének sokat a kopasz illetővel ha akarnának, de Hanloren nem úgy fest, mint aki erre vágyna. Ezért Nirs is csak sóhajt egy aprót és követi őket, amerre vendéglátójuk kalauzolja. Csak annyira marad le mögöttük, hogy ne a taláros sarkát tapossa, de az is pont elég hozzá, hogy amikor a folyosóról a helyiségbe lépjen, már csak az elfet találja ott.*
- Hova?... *pislog kettőt, aztán legyint* Mindegy.
*Inkább körülnéz a teremben és most kénytelen elismerően hümmögni. Mert valóban tekintélyes mennyiségű tudás lett itt felhalmozva. És ez csak egy szoba a toronyban, azt pedig elképzelni sem tudja, hogy mennyi lehet még ezen kívül? Mert van egy olyan sejtése, hogy a torony, bizonyos fizikai törvényszerűségekre rácáfolva, jóval nagyobb belülről, mint amilyennek kívülről nézve tűnik. Elindul az egyik polc felé, mintegy találomra, egy rokonszenvesnek kinéző fóliáns irányába, de Hanloren megelőzi egy böhöm kódexet nyom a kezébe, majd - miután letelepedett - felszólítja, hogy mélyedjen el a tartalmában. Nirs egy darabig áll, kezében a könyvvel, nézi az asztal fölé görnyedő lányt, szóra nyitja a száját, majd némán becsukja. Értelme sem lenne amit mondani akart, és nem is akarja zavarni. Inkább szemügyre veszi a neki szánt művet.*
- Nagyon szellemes.
*Mintha tényleg jókedvűen somolyogna, aztán visszateszi helyére az ódon írást, aminek gerincén kissé kopottan olvasható a cím és a szerző: "Az hercegfiak varanggyá változtatásának metódusairúl - Celfyx Nyrhana tollából." Választ egy másik, talán kevésbé érdekes, de hasznosabb könyvet, letelepszik ő maga is és belemélyed. Ez addig tart, amíg Han hangját nem hallja.*
- Hm? *pillant fel, de mire reagálhatna a csípős megjegyzésre, úgy tűnik, hogy szikrákat hány a szeme, pedig nem is képelték fel. Nagyobb gond, hogy gyenge füstcsík száll fel az asztallap írásra használt, bőrrel bevont felületéről.*
- A helyedben nem pazarolnám az erőm. *veti oda mogorván* És azt sem gondolom jó ötletnek, hogy magunkra gyújtsd a tornyot.
*Van ebben némi túlzás, szó sincs tűzről, de mégsem lenne okos dolog ilyesmivel magukra haragítani a torony urát. Tehát elég lenne csak tenyerével paskolni párat az asztal lapján, és ez a veszély elmúlna. Szeme sarkából sandít Hanloren felé, az iménti morcos ábrázat helyén valami kisfiúsan csintalan jelenik meg, dünnyög valamit maga elé és ha nem rontotta el, kezével az egyébként is kihunyó szikra felé terelgeti a kevéske vizet.*
- Szemfényvesztők mutatványain túl másra is gondoltál?
*Itt már határozottan vigyorog, ami nem túl gyakran fordul elő vele, de Hanloren kis játékát egész kedvére valónak találja. Persze csak ha nem sül fel. Mert akkor marad az asztal lapjának csapkodása.*
A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.24 18:16:17
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az általa megérintett tereptárgyból gyenge ér kezd csordogálni, kevés, de tiszta, iható vizet szolgáltatva.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3536-3555