Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 100. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-04-07 15:17:47
Üzenet elküldve: 2020-04-07 15:17:47
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A lelketlen//
//Zárás//
*Két testvér, egymás előtt az asztalnál. Az asztal már üres, csupán egy majdnem elfogyó, s, egy tele pohár leledzik. Az egyik testvér ajkán halvány, szomorkás mosoly, csak olykor sóhajt fel, mintha pontosan tisztában lenne a következményekkel. Talán így is van. Hisz a Dongnorral szemben ülő férfi, valójában elméjének kacifántos szüleménye, s mégis... mégis oly valóságosnak tűnik. Olykor biccent, bátorításképpen, olykor pedig tekintete az egyre fogyó másik pohár vízre siklik. Ettől függetlenül nem türelmetlen. Nem készteti cselekedetre bátyját. Nem szól rá, hogy igyekezzen, ezt elég volt egyszer megtennie.*
- Úgy, hogy megiszod. Egy kis tett, nagy következmény. *Szólal meg aztán csendesen.* Más nem tudja helyetted megtenni, miképpen nem lett volna szabad a lelkedhez sem nyúlni, hisz lám, mi lett a vége. *Dől hátra, s ismét mosolyog, csak szemeinek csillogásán látszik, hogy valójában nem örül semminek, csak elfogadja helyzetét. Amikor Dongnor a pohárhoz nyúl, bátortalanul emeli intésre kezét, s a mosoly aprót szélesedik.*
- Te is, Dongnor...
*Csak egy koppanást hall, amint kiesik, kicsúszik tenyeréből az üres pohár. Aztán a világ összezavarodik. A múlt lesz a jövő, a jövő a múlt, a jelen pedig egy apró tollpihén egyensúlyoz, a kavargó világ peremére függesztve. Szédül, hisz forog minden, s mi korábbi emlék csak volt, mi felidézhető, körtáncot jár tekintete előtt, egy hagymázas katyvaszban, de jól felismerhetően. Kacajok, könnyek, bánat és gyűlölet, magány, boldogság, munka és társaság, testvéri szeretet, testvéri bántás, bosszú, kegyetlenség. Ez tömény így egyszerre, e Dongnor számára, ki, mondhatni erre készül egy ideje, s ebben él, nem elviselhetetlen. A rémképek ismét feltörnek, de csupán egy pillanatra, hogy azonnal felülíródjanak egy szebbel, mjad hirtelen azok is eltűnnek. Gyenge vibrálást hall fülében, melynek ritmusa egyre erősödik, míg végül fülsértő zúgássá áll össze, s mikor már szinte elviselhetetlenné fokozódik, hirtelen beáll a csend.
Dongnor egy asztalnál, az asztal lapján karjaira támaszkodva fekszik csukott szemmel. Nem bántja semmi álmát, sőt, ami azt illeti kifejezetten kipihenten és jó kedélyűn ébred. Energikusnak, felszabadultnak érzi magát, vicces, de mikor ennek okát próbálja feltérképezni semmi sem jut az eszébe, csak egy buta vicc, amit nem is olyan rég, valamelyik kocsmába hallott egy részeg törpétől. A gondolat vigyorra készteti, de egyszerűen nem tudja felidézni a helyet, ahol először hallotta. Ha ellenőrzi felszerelését, ruházatát minden meg van, s, ha körbenéz, egy üres, szépen berendezett szobában találja magát, mindenféle mágikus kellék, vagy lombik nélkül. Egy asztal, szék, ablak alatt egy ágy, s az ablakból kiváló kilátás a Lihanechi tóra. Olybá tűnik, itt érte az éjjel, s bebocsátást nyert, itt töltötte az éjszakát. Ugyan szokatlannak tűnik az üresség, amit még egy kicsit érez, de nem tudja az okát, sokkal inkább immár céljaira gondol, egyetlen bántó gondolat sem jár fejében. A szoba üres, csupán egy pergamen van odakészítve elé az asztalra.
"Reméljük jól érezte magát és pihentető volt az este, jöjjön máskor is!"
Akár egy hirdetmény, mintha egy fogadóban aludt volna, holott pontosan tudja, hogy ez a mágustorony, persze erre is legfeljebb vállát rándítja meg. Kit érdekel? Ugyan mi gondja lehetne? Nincs más hátra, mint indulni, hisz annyi minden vár még rá a világban, mit felfedezhet, mit meghódíthat. Ha elindul, hirtelen apró késztetést érez, hogy odanézzen az asztal túloldalára. Meglepi az érzés, s nem is tudja, miért tette, de az asztal túloldala üres, nem ül ott senki, csupán egy másik szék van odakészítve, ha esetleg valaki vendéget fogadna.*
//Epilógus//
*Egyesek azt gondolhatják, hogy egyszerű a választás. Mások talán, hogy ennél bonyolultabb és nehezebb döntés még nem született a világon. Van, ki pártolná, mit tett, s van, ki mélyen elítélné. Talán... még azt is gondolhatnák, hogy ez lelketlenség. Ki tudja? A világ fából faragott gnóm kereke ismét kattan egyet, s előrébb lép, ugrik az idő.*
//Zárás//
*Két testvér, egymás előtt az asztalnál. Az asztal már üres, csupán egy majdnem elfogyó, s, egy tele pohár leledzik. Az egyik testvér ajkán halvány, szomorkás mosoly, csak olykor sóhajt fel, mintha pontosan tisztában lenne a következményekkel. Talán így is van. Hisz a Dongnorral szemben ülő férfi, valójában elméjének kacifántos szüleménye, s mégis... mégis oly valóságosnak tűnik. Olykor biccent, bátorításképpen, olykor pedig tekintete az egyre fogyó másik pohár vízre siklik. Ettől függetlenül nem türelmetlen. Nem készteti cselekedetre bátyját. Nem szól rá, hogy igyekezzen, ezt elég volt egyszer megtennie.*
- Úgy, hogy megiszod. Egy kis tett, nagy következmény. *Szólal meg aztán csendesen.* Más nem tudja helyetted megtenni, miképpen nem lett volna szabad a lelkedhez sem nyúlni, hisz lám, mi lett a vége. *Dől hátra, s ismét mosolyog, csak szemeinek csillogásán látszik, hogy valójában nem örül semminek, csak elfogadja helyzetét. Amikor Dongnor a pohárhoz nyúl, bátortalanul emeli intésre kezét, s a mosoly aprót szélesedik.*
- Te is, Dongnor...
*Csak egy koppanást hall, amint kiesik, kicsúszik tenyeréből az üres pohár. Aztán a világ összezavarodik. A múlt lesz a jövő, a jövő a múlt, a jelen pedig egy apró tollpihén egyensúlyoz, a kavargó világ peremére függesztve. Szédül, hisz forog minden, s mi korábbi emlék csak volt, mi felidézhető, körtáncot jár tekintete előtt, egy hagymázas katyvaszban, de jól felismerhetően. Kacajok, könnyek, bánat és gyűlölet, magány, boldogság, munka és társaság, testvéri szeretet, testvéri bántás, bosszú, kegyetlenség. Ez tömény így egyszerre, e Dongnor számára, ki, mondhatni erre készül egy ideje, s ebben él, nem elviselhetetlen. A rémképek ismét feltörnek, de csupán egy pillanatra, hogy azonnal felülíródjanak egy szebbel, mjad hirtelen azok is eltűnnek. Gyenge vibrálást hall fülében, melynek ritmusa egyre erősödik, míg végül fülsértő zúgássá áll össze, s mikor már szinte elviselhetetlenné fokozódik, hirtelen beáll a csend.
Dongnor egy asztalnál, az asztal lapján karjaira támaszkodva fekszik csukott szemmel. Nem bántja semmi álmát, sőt, ami azt illeti kifejezetten kipihenten és jó kedélyűn ébred. Energikusnak, felszabadultnak érzi magát, vicces, de mikor ennek okát próbálja feltérképezni semmi sem jut az eszébe, csak egy buta vicc, amit nem is olyan rég, valamelyik kocsmába hallott egy részeg törpétől. A gondolat vigyorra készteti, de egyszerűen nem tudja felidézni a helyet, ahol először hallotta. Ha ellenőrzi felszerelését, ruházatát minden meg van, s, ha körbenéz, egy üres, szépen berendezett szobában találja magát, mindenféle mágikus kellék, vagy lombik nélkül. Egy asztal, szék, ablak alatt egy ágy, s az ablakból kiváló kilátás a Lihanechi tóra. Olybá tűnik, itt érte az éjjel, s bebocsátást nyert, itt töltötte az éjszakát. Ugyan szokatlannak tűnik az üresség, amit még egy kicsit érez, de nem tudja az okát, sokkal inkább immár céljaira gondol, egyetlen bántó gondolat sem jár fejében. A szoba üres, csupán egy pergamen van odakészítve elé az asztalra.
"Reméljük jól érezte magát és pihentető volt az este, jöjjön máskor is!"
Akár egy hirdetmény, mintha egy fogadóban aludt volna, holott pontosan tudja, hogy ez a mágustorony, persze erre is legfeljebb vállát rándítja meg. Kit érdekel? Ugyan mi gondja lehetne? Nincs más hátra, mint indulni, hisz annyi minden vár még rá a világban, mit felfedezhet, mit meghódíthat. Ha elindul, hirtelen apró késztetést érez, hogy odanézzen az asztal túloldalára. Meglepi az érzés, s nem is tudja, miért tette, de az asztal túloldala üres, nem ül ott senki, csupán egy másik szék van odakészítve, ha esetleg valaki vendéget fogadna.*
//Epilógus//
*Egyesek azt gondolhatják, hogy egyszerű a választás. Mások talán, hogy ennél bonyolultabb és nehezebb döntés még nem született a világon. Van, ki pártolná, mit tett, s van, ki mélyen elítélné. Talán... még azt is gondolhatnák, hogy ez lelketlenség. Ki tudja? A világ fából faragott gnóm kereke ismét kattan egyet, s előrébb lép, ugrik az idő.*
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-04-05 23:03:13
Üzenet elküldve: 2020-04-05 23:03:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Wojest nyomában//
*Nem gondolta, hogy a lány ennyire el van fáradva, de ahogy belenéz az álmoskás szemekbe, úgy érzi, hogy az övéire is mintha ólomsúlyok nehezednének, pedig előtte még csak úgy gondolta, hogy jó volna aludni egyet.*
-Az alapok nélkül sosem jutunk el a tetőig! *Mondja mosolyogva a már sokszor elcsépelt mondatot, de akárhányszor hangzik is el, attól még igaz marad.*
-Én is átestem azon a tanuláson, és mondhatom neked, ha elég elméleti tudást szerzel, a varázslatok megtanulása már gyerekjáték! *Ezt viszont nem mindenki gondolja így, de a Sajt-mester saját tanulása után, ezt vette észre. Ha eléggé ismer egy ágat, és a varázserő folyamatit is befolyásolni tudja, akkor egy-egy varázslatot már elég csak elolvasni és már a fejében is van. Amikor kiérnek, és a férfi azzal fogadja őket, hogy őrködne, azt kissé kétkedve veszi tudomásul, hiszen eddig is unatkozhatott egyedül a férfi, most meg ülne tovább amíg ők alszanak. Azonban Rheia szavaira már megenyhül és úgy dönt, hogy egyszer élnek, hát elfogadja az ajánlatot. Amikor lefekszenek, első ötlete az, hogy egy holdvarázslattal, majd melegíti magát, de ahogy Rheia hozzábújik, lemond erről az ötletről és inkább előveszi pokrócát, amit magára és a lányra terít.*
-Na gyere, nehogy megfázz nekem! *Ezzel közelebb húzza magához a lányt és ha az hagyja, még át is karolja kicsit, de persze nem viszi túlzásba, nehogy megijessze a nőt, akit már ismer annyira, hogy tudja, az ilyesféle közeledésekre mindig furcsán reagál. Mikor Rheia már alszik, halkan suttogva odaszól a útitársuknak.*
-Az éjszaka felénél kelts fel, átveszem az őrködést, neked is aludnod kell! *Aztán, ha más nincs ő maga is lehunyja a szemét és igyekszik Rheia után az álmok birodalmába.*
*Nem gondolta, hogy a lány ennyire el van fáradva, de ahogy belenéz az álmoskás szemekbe, úgy érzi, hogy az övéire is mintha ólomsúlyok nehezednének, pedig előtte még csak úgy gondolta, hogy jó volna aludni egyet.*
-Az alapok nélkül sosem jutunk el a tetőig! *Mondja mosolyogva a már sokszor elcsépelt mondatot, de akárhányszor hangzik is el, attól még igaz marad.*
-Én is átestem azon a tanuláson, és mondhatom neked, ha elég elméleti tudást szerzel, a varázslatok megtanulása már gyerekjáték! *Ezt viszont nem mindenki gondolja így, de a Sajt-mester saját tanulása után, ezt vette észre. Ha eléggé ismer egy ágat, és a varázserő folyamatit is befolyásolni tudja, akkor egy-egy varázslatot már elég csak elolvasni és már a fejében is van. Amikor kiérnek, és a férfi azzal fogadja őket, hogy őrködne, azt kissé kétkedve veszi tudomásul, hiszen eddig is unatkozhatott egyedül a férfi, most meg ülne tovább amíg ők alszanak. Azonban Rheia szavaira már megenyhül és úgy dönt, hogy egyszer élnek, hát elfogadja az ajánlatot. Amikor lefekszenek, első ötlete az, hogy egy holdvarázslattal, majd melegíti magát, de ahogy Rheia hozzábújik, lemond erről az ötletről és inkább előveszi pokrócát, amit magára és a lányra terít.*
-Na gyere, nehogy megfázz nekem! *Ezzel közelebb húzza magához a lányt és ha az hagyja, még át is karolja kicsit, de persze nem viszi túlzásba, nehogy megijessze a nőt, akit már ismer annyira, hogy tudja, az ilyesféle közeledésekre mindig furcsán reagál. Mikor Rheia már alszik, halkan suttogva odaszól a útitársuknak.*
-Az éjszaka felénél kelts fel, átveszem az őrködést, neked is aludnod kell! *Aztán, ha más nincs ő maga is lehunyja a szemét és igyekszik Rheia után az álmok birodalmába.*
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-04-05 22:36:27
Üzenet elküldve: 2020-04-05 22:36:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Wojest nyomában//
*Már szemei is ragadnak a fáradtságtól, és a papírra vetett sűrű betűk vibrálásától, ezért kifejezetten üdítő Learonra pillantani.*
- Jól esne.
*Biccent egyet, és karját az ég felé nyújtóztatva átmozgatja megfáradt végtagjait is. Nehezére esik már figyelni, el is kell nyomnia egy ásítást.*
- Ó, alig várom majd. Örülök a sikerednek.
*Karheia az őt érintő kérdésre némileg zavarba jön.*
- Mondhatni. Még az alapokat gyakorlom, hogy jobban megérthessem miként koncentráljam a varázslatokhoz szükséges energiát. Elég kimerítő ez is.
*Ez pedig még nem is a neheze, de nem bánja, minden perc megéri számára. Glendron úgy tűnik pihent, aminek örül, és kifejezetten hálás azért, hogy a fiú megadja nekik is ezt a lehetőséget.*
- Köszönjük Glendron. És úgy hiszem igen, sikerrel jártunk.
*Lassan elhelyezkedik, és összehúzza magát. A kimerültség váratlanul érte utol, és most didergésre kényszeríti, amire még rátesz egy lapáttal az éjszakai hideg. Kicsit közelebb húzódik Learonhoz, mindenféle hátsó szándék nélkül egyszerűen csak teste melegét keresve, hogy hamar álomba szenderedjen. Egykoron felületesen, éberen aludt, de megbízik Glendronban, így minden további nélkül engedi át magát a fáradtságnak, hogy aggodalmaitól megnyugvást találhasson álmai mély tengerén addig, míg fel nem ébresztik.*
*Már szemei is ragadnak a fáradtságtól, és a papírra vetett sűrű betűk vibrálásától, ezért kifejezetten üdítő Learonra pillantani.*
- Jól esne.
*Biccent egyet, és karját az ég felé nyújtóztatva átmozgatja megfáradt végtagjait is. Nehezére esik már figyelni, el is kell nyomnia egy ásítást.*
- Ó, alig várom majd. Örülök a sikerednek.
*Karheia az őt érintő kérdésre némileg zavarba jön.*
- Mondhatni. Még az alapokat gyakorlom, hogy jobban megérthessem miként koncentráljam a varázslatokhoz szükséges energiát. Elég kimerítő ez is.
*Ez pedig még nem is a neheze, de nem bánja, minden perc megéri számára. Glendron úgy tűnik pihent, aminek örül, és kifejezetten hálás azért, hogy a fiú megadja nekik is ezt a lehetőséget.*
- Köszönjük Glendron. És úgy hiszem igen, sikerrel jártunk.
*Lassan elhelyezkedik, és összehúzza magát. A kimerültség váratlanul érte utol, és most didergésre kényszeríti, amire még rátesz egy lapáttal az éjszakai hideg. Kicsit közelebb húzódik Learonhoz, mindenféle hátsó szándék nélkül egyszerűen csak teste melegét keresve, hogy hamar álomba szenderedjen. Egykoron felületesen, éberen aludt, de megbízik Glendronban, így minden további nélkül engedi át magát a fáradtságnak, hogy aggodalmaitól megnyugvást találhasson álmai mély tengerén addig, míg fel nem ébresztik.*
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-04-05 18:46:42
Üzenet elküldve: 2020-04-05 18:46:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
//A lelketlen//
*Ez mindenképp egy nagyon fontos pillanat lesz Arsenor életében. Még ha kicsit részeg is, de komoly döntéseket hozott. Az öccsét pedig nem felejti el. A magyarázatot igyekszik értelmezni, de nem teljesen jön át a lényeg. Hogy ez egy bonyolult probléma, azt eddig is tudta, de a pókhálós példa és a végső kijelentés számára egymásnak ellentmondóak. Bizonytalanul rá is kérdez.*
-Mit jelent, hogy magam rendezem a szálakat? Hogyan?
*A végső döntése során ami elég zavaros volt, de végül csak sikerült eldöntenie a nem létező testvére szerint jó döntést hozott. Kezébe veszi hát a poharat amit ha megiszik akkor felébred és mielőtt meginná még egyszer a testvérére néz.*
-Tudod...Hiányzol öcsi.
*Aztán húzza le a vizet.*
*Ez mindenképp egy nagyon fontos pillanat lesz Arsenor életében. Még ha kicsit részeg is, de komoly döntéseket hozott. Az öccsét pedig nem felejti el. A magyarázatot igyekszik értelmezni, de nem teljesen jön át a lényeg. Hogy ez egy bonyolult probléma, azt eddig is tudta, de a pókhálós példa és a végső kijelentés számára egymásnak ellentmondóak. Bizonytalanul rá is kérdez.*
-Mit jelent, hogy magam rendezem a szálakat? Hogyan?
*A végső döntése során ami elég zavaros volt, de végül csak sikerült eldöntenie a nem létező testvére szerint jó döntést hozott. Kezébe veszi hát a poharat amit ha megiszik akkor felébred és mielőtt meginná még egyszer a testvérére néz.*
-Tudod...Hiányzol öcsi.
*Aztán húzza le a vizet.*
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-04-05 14:50:09
Üzenet elküldve: 2020-04-05 14:50:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Útban a kovácshoz //
* Bokta is elmegy keresgélni. Visszatérve nála is akad pár bogyó meg néhány fürj tojás is. Ennyivel kell beérniük. Zöldbőrű társa közben újfent biztosítja róla a páncélost, hogy nem egy épeszű szerzet. A gomba szót úgy ejti ki, mint ha nem lenne tiszta az elméje. Kezdi ezt lassan megszokni Arelow, csak néha azért mégiscsak furcsállja a dolgot.*
- Remek! Tessék itt egy gomba! A bogyóidat edd meg! Én is meg eszem a sajátjaimat. A tojásokból adj vagy kettőt ide nekem is!* Igyekszik úgy osztani az ételt, hogy igazságos legyen. Már éppen falatoznak, amikor Bokta a sajtot említi meg. A lovag kérdő tekintettel pillant rá.*
- Szoktál sajtot csinálni?* Nehezen tudja elképzelni, ezért kíváncsian várja a választ. Azon már meg sem lepődik, hogy miként tömi magába az ételt az ork. Nem is várt volna tőle mást. Valószínűleg hamarabb is fog a végére érni az evésnek, mint Arelow.*
- Igen nem rossz ez a kaja. Visszafelé többet kell viszont hozni majd.* A zsákban tényleg jó minőségű az étel. A lovagnak elég is lesz ennyi. Sajnos az agyaras nevében nem beszélhet. Reméli egyelőre annak is elég lesz ennyi.*
- Így étkezés után megpihenünk egy kicsit! Majd utána megmásszuk azt a tornyot!* Azzal eldől a fűben és a kék eget nézi. Leszakít egy fűszálat is és elkezdi rágcsálni.*
* Bokta is elmegy keresgélni. Visszatérve nála is akad pár bogyó meg néhány fürj tojás is. Ennyivel kell beérniük. Zöldbőrű társa közben újfent biztosítja róla a páncélost, hogy nem egy épeszű szerzet. A gomba szót úgy ejti ki, mint ha nem lenne tiszta az elméje. Kezdi ezt lassan megszokni Arelow, csak néha azért mégiscsak furcsállja a dolgot.*
- Remek! Tessék itt egy gomba! A bogyóidat edd meg! Én is meg eszem a sajátjaimat. A tojásokból adj vagy kettőt ide nekem is!* Igyekszik úgy osztani az ételt, hogy igazságos legyen. Már éppen falatoznak, amikor Bokta a sajtot említi meg. A lovag kérdő tekintettel pillant rá.*
- Szoktál sajtot csinálni?* Nehezen tudja elképzelni, ezért kíváncsian várja a választ. Azon már meg sem lepődik, hogy miként tömi magába az ételt az ork. Nem is várt volna tőle mást. Valószínűleg hamarabb is fog a végére érni az evésnek, mint Arelow.*
- Igen nem rossz ez a kaja. Visszafelé többet kell viszont hozni majd.* A zsákban tényleg jó minőségű az étel. A lovagnak elég is lesz ennyi. Sajnos az agyaras nevében nem beszélhet. Reméli egyelőre annak is elég lesz ennyi.*
- Így étkezés után megpihenünk egy kicsit! Majd utána megmásszuk azt a tornyot!* Azzal eldől a fűben és a kék eget nézi. Leszakít egy fűszálat is és elkezdi rágcsálni.*
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-04-04 21:20:24
Üzenet elküldve: 2020-04-04 21:20:24
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Wojest nyomában//
*Miután Karheia és Learon a Mágustoronyba mentek, Glendron teli hassal fekszik le pihenni rögtönzött táborukba. Ő nem szeretne mágiát tanulni, elég neki Eeyr hite. Rövid fohásszal búcsúzik a fénytől egy újabb hajnal reményében.
A toronyban nem érzékelni az idő múlását, a mágiatanulás amúgy is igénybe veszi az elmét és azon keresztül a testet. Így mire a kettős végez, fáradtságot és kimerültséget érez. De kevéske ár ez a tudásért, amelyet gyűjtöttek.
Visszatérve a parttól nem messze lévő táborhelyre, az éberen alvó Glendron fogadja őket, ahogy a pokrócából kipislogva, mosollyal néz fel a duóra.*
- Sikerrel jártatok? *Kérdi álmosan, ahogy felül és összefogja magán a pokrócát. Már nincs hideg, de az éjjelnek és a hajnalnak foga van még.
Napkeltéig van még pár óra, lehet pihenni és mindkettőjüknek szüksége is van rá, mert a tanulással töltött órák nem múltak el nyomtalanul.*
- Ha gondoljátok, őrködöm az álmotok felett hajnalig. *Mondja a szerzetes, pihent már eleget, kibírja reggelig. Az indulás felől nem kérdez, az Karheiának és Learonnak kell eldöntenie, ők járnak küldetésben.*
*Miután Karheia és Learon a Mágustoronyba mentek, Glendron teli hassal fekszik le pihenni rögtönzött táborukba. Ő nem szeretne mágiát tanulni, elég neki Eeyr hite. Rövid fohásszal búcsúzik a fénytől egy újabb hajnal reményében.
A toronyban nem érzékelni az idő múlását, a mágiatanulás amúgy is igénybe veszi az elmét és azon keresztül a testet. Így mire a kettős végez, fáradtságot és kimerültséget érez. De kevéske ár ez a tudásért, amelyet gyűjtöttek.
Visszatérve a parttól nem messze lévő táborhelyre, az éberen alvó Glendron fogadja őket, ahogy a pokrócából kipislogva, mosollyal néz fel a duóra.*
- Sikerrel jártatok? *Kérdi álmosan, ahogy felül és összefogja magán a pokrócát. Már nincs hideg, de az éjjelnek és a hajnalnak foga van még.
Napkeltéig van még pár óra, lehet pihenni és mindkettőjüknek szüksége is van rá, mert a tanulással töltött órák nem múltak el nyomtalanul.*
- Ha gondoljátok, őrködöm az álmotok felett hajnalig. *Mondja a szerzetes, pihent már eleget, kibírja reggelig. Az indulás felől nem kérdez, az Karheiának és Learonnak kell eldöntenie, ők járnak küldetésben.*
94. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-04-04 14:10:08
Üzenet elküldve: 2020-04-04 14:10:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Wojest nyomában//
*Ahogy beérnek a toronyba, Learont egyből nosztalgikus hangulat keríti hatalmába, hiszen még évekkel ezelőtt is járt itt és a Torony kívülről hiába néz ki másképpen, belülről ugyanaz és a sok könyv is ismerős. Látja azt, amiből még tanoncként olvasott, amikor még csak készült rá, hogy megtanulja a varázserő formálását és azt is, azt a barnát, amiből a föld-ág varázslatait szokta tökéletesíteni. Kérdéseivel megtalál egyet Abogr szolgái közül, de mivel a nagymester nincs itt, úgy dönt, hogy inkább a tanulásra koncentrál. Először azt a barnát veszi le, amit már szinte rongyosra forgatott és a némely oldalt már betéve is tud, aztán visszateszi és Rheiát veszi szemügyre, aki nagyon beletemetkezik olvasmányaiba. Látszik a lányon, hogy hatalmas jövő áll előtte még. Aztán a Sajt-mester egy ezüstös színű könyvre talál, amiben a hold mágia bizonyos praktikája van leírva. Egyfajta megbabonázása ez az elmének. Nem egy bonyolult varázslat, de kétségkívül hasznos lesz még, ha olyan helyzetbe kerülnek. Ezt a könyvet olvassa a leghosszabb ideig, de még pár apróságra is sort kerít. Néhány másik, kisebb varázslat, ami még hiányzott a fejéből. Amikor végez, úgy érzi, hogy egy jól esne ledőlni és pihenni egy kicsit, szóval amint a lányon is látja, hogy feje teli van, odamegy hozzá.*
-Pihenünk egyet? *Kérdezi tőle mosolyogva.*
-Tanultam egy új varázslatot! El se hinnéd, hogy van ilyen! Majd megmutatom. *Somolyog a bajusza alatt a lányra sokatmondóan.*
-Neked sikerült valami? *Közben ahogy kiérnek, odaszól Glendronnak is.*
-Bocsánat, hogy eddig tartott. Mennyi lehet az idő? *Sosem volt jó ilyesmikben, tehát az időt még megsaccolni is csak nagyjából tudná. Jobb ezt másra bízni.*
*Ahogy beérnek a toronyba, Learont egyből nosztalgikus hangulat keríti hatalmába, hiszen még évekkel ezelőtt is járt itt és a Torony kívülről hiába néz ki másképpen, belülről ugyanaz és a sok könyv is ismerős. Látja azt, amiből még tanoncként olvasott, amikor még csak készült rá, hogy megtanulja a varázserő formálását és azt is, azt a barnát, amiből a föld-ág varázslatait szokta tökéletesíteni. Kérdéseivel megtalál egyet Abogr szolgái közül, de mivel a nagymester nincs itt, úgy dönt, hogy inkább a tanulásra koncentrál. Először azt a barnát veszi le, amit már szinte rongyosra forgatott és a némely oldalt már betéve is tud, aztán visszateszi és Rheiát veszi szemügyre, aki nagyon beletemetkezik olvasmányaiba. Látszik a lányon, hogy hatalmas jövő áll előtte még. Aztán a Sajt-mester egy ezüstös színű könyvre talál, amiben a hold mágia bizonyos praktikája van leírva. Egyfajta megbabonázása ez az elmének. Nem egy bonyolult varázslat, de kétségkívül hasznos lesz még, ha olyan helyzetbe kerülnek. Ezt a könyvet olvassa a leghosszabb ideig, de még pár apróságra is sort kerít. Néhány másik, kisebb varázslat, ami még hiányzott a fejéből. Amikor végez, úgy érzi, hogy egy jól esne ledőlni és pihenni egy kicsit, szóval amint a lányon is látja, hogy feje teli van, odamegy hozzá.*
-Pihenünk egyet? *Kérdezi tőle mosolyogva.*
-Tanultam egy új varázslatot! El se hinnéd, hogy van ilyen! Majd megmutatom. *Somolyog a bajusza alatt a lányra sokatmondóan.*
-Neked sikerült valami? *Közben ahogy kiérnek, odaszól Glendronnak is.*
-Bocsánat, hogy eddig tartott. Mennyi lehet az idő? *Sosem volt jó ilyesmikben, tehát az időt még megsaccolni is csak nagyjából tudná. Jobb ezt másra bízni.*
93. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-04-04 13:35:53
Üzenet elküldve: 2020-04-04 13:35:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Wojest nyomában//
*Karheia is végtelenül hálás az ételért, amelyet egy egyszerű biccentéssel nyugtáz. Ideje indulniuk, és kicsit rossz érzéssel hagyja kint Glendront, miközben ők a toronyban tanulnak.
Bent Learon kérdezősködését figyelemmel kíséri, és csendes türelemmel vár. Sajnos úgy látja a férfi nem jár sikerrel, de talán jobb is, így minél hamarabb túleshetnek a feltétlenül szükséges lépéseken. Learon bárhova vezeti, ő engedelmesen követi, természetesen közben érdeklődve szemléli újdonsült környezetét.
Ezután némileg kissé felbátorodva kezd el mozogni, és a könyvek között szemlélődni. Megdöbbenve tapasztalja, hogy mennyi tudás elérhető ezen a kívülről aprónak tűnő épületben. Kis időre nem foglalkozik a pásztormágussal, persze időnként kékjeivel társát keresi, de többnyire saját dolgával törődik. Meglehetősen bizonytalan, leginkább a bőség zavara miatt. Végül megérzéseire hallgat és találomra felcsap egy könyvet, eltölt vele egy kis időt, majd helyére viszi, és ezt újra megteszi, és újra. Meglehetősen kimerítő, és sok esetben sikertelen törekvések ezek, de Karheia kedvét nem veszik el ezek. Nagyon jól tudja, hogy a mágiatanulás rögös útjai hosszúak, és csak a kitartóak, és a türelmesek juthatnak igazán messzire. Ő pedig hajlandó ezeket az áldozatokat meghozni, akkor is, ha számtalan sikertelen próbálkozás szükséges. Leginkább önző érdekekből, főleg azért, mert szórakoztatja is. Mindamellett az apró sikerek is végtelen örömmel töltik el, legyen arról szó, hogy csupán rámutatással képes meggyújtani egy gyertyát.
Végül kimerülten dől hátra, és tekintetével Learont keresi. Amennyiben ő még elfoglalt úgy nem zavarja, közben pedig igyekszik megállapítani mennyi idő telhetett el. Talán ideje lenne visszatérniük Glendronhoz, pihenniük egyet, és nekivágni a veszélyes útnak.*
*Karheia is végtelenül hálás az ételért, amelyet egy egyszerű biccentéssel nyugtáz. Ideje indulniuk, és kicsit rossz érzéssel hagyja kint Glendront, miközben ők a toronyban tanulnak.
Bent Learon kérdezősködését figyelemmel kíséri, és csendes türelemmel vár. Sajnos úgy látja a férfi nem jár sikerrel, de talán jobb is, így minél hamarabb túleshetnek a feltétlenül szükséges lépéseken. Learon bárhova vezeti, ő engedelmesen követi, természetesen közben érdeklődve szemléli újdonsült környezetét.
Ezután némileg kissé felbátorodva kezd el mozogni, és a könyvek között szemlélődni. Megdöbbenve tapasztalja, hogy mennyi tudás elérhető ezen a kívülről aprónak tűnő épületben. Kis időre nem foglalkozik a pásztormágussal, persze időnként kékjeivel társát keresi, de többnyire saját dolgával törődik. Meglehetősen bizonytalan, leginkább a bőség zavara miatt. Végül megérzéseire hallgat és találomra felcsap egy könyvet, eltölt vele egy kis időt, majd helyére viszi, és ezt újra megteszi, és újra. Meglehetősen kimerítő, és sok esetben sikertelen törekvések ezek, de Karheia kedvét nem veszik el ezek. Nagyon jól tudja, hogy a mágiatanulás rögös útjai hosszúak, és csak a kitartóak, és a türelmesek juthatnak igazán messzire. Ő pedig hajlandó ezeket az áldozatokat meghozni, akkor is, ha számtalan sikertelen próbálkozás szükséges. Leginkább önző érdekekből, főleg azért, mert szórakoztatja is. Mindamellett az apró sikerek is végtelen örömmel töltik el, legyen arról szó, hogy csupán rámutatással képes meggyújtani egy gyertyát.
Végül kimerülten dől hátra, és tekintetével Learont keresi. Amennyiben ő még elfoglalt úgy nem zavarja, közben pedig igyekszik megállapítani mennyi idő telhetett el. Talán ideje lenne visszatérniük Glendronhoz, pihenniük egyet, és nekivágni a veszélyes útnak.*
92. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-04-03 23:37:29
Üzenet elküldve: 2020-04-03 23:37:29
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Útban a kovácshoz //
*Bokta furcsállja az étel mennyiséget amely az úgy mondván felkészült lovagnál van, szerinte a lovag túl keveset eszik. Ahogy lefesti a helyzetet az étellel kapcsolatban, az ork is körbenéz, hogy keressen valamit ami ehető, a növények terén aránylag otthon érzi magát. Utazásai során sok növényt megismert még ha a nevét nem is tudta nekik felsorolni, a jótékony vagy kártékony hatásait, alkalmatosságait már tudja. A zöldbőrű kutakodása során szintén bogyókat talál javarészt és pár fürj tojást is egy fa tövében. Nincsenek megrepedve és amikor megrázza, a belsejük egy picit sem kopog, vagy már nagyok benne az embriók, vagy pedig nem indultak fejlődésnek. A bogyó és tojás alkotta zsákmánnyal visszatér a lovaghoz, lerakja a rönkre amit talált.*
-Ó, gomba.
*Mondja az ork nagyszerű megfigyelőképességét bizonyítva Arelownak, ami olykor egy törülköző és teáskancsó közé helyezhető.*
-Bokta fürj tojásokat talált, amik igen picik, de bogyó az van bőven.
*Az ork a cipót, kolbászt és a paprikát nagy mosollyal fogadja, azonban a sajtnál kicsit leblokkol, megszaglássza, kicsit meg is szorongatja nagy markával.*
-Ez sajt?
*Nézi értetlenül.*
-Szilárdabb annál mint amit Bokta készít. De az illata jó!
*El is kezd majszolgatni, finoman szólva majszolgatni, de inkább úgy néz ki étkezés közben mintha egy hiéna egy dögöt mardosna, vagy egy krokodil ejtené el a folyóban áldozatát, épp csak nem kezd el vele hemperegni.*
-Nagyon finom!
*A kolbász és sajt keverékét a szájában egy kis nyers fürj tojással kombinálja amire még bogyót vesz be, kicsit mormog, hümmög, nagyon ízlik neki a kolbász és a sajt, nem sűrűn jut ilyen finomsághoz.*
-Ez nagyobb mint amit Bokta megszokott.
*Szorongatja kezében a paprikát, ami nem is fonnyadt, elég lédús még.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.04.06 21:56:44, a következő indokkal:
Múlt idő használata.
*Bokta furcsállja az étel mennyiséget amely az úgy mondván felkészült lovagnál van, szerinte a lovag túl keveset eszik. Ahogy lefesti a helyzetet az étellel kapcsolatban, az ork is körbenéz, hogy keressen valamit ami ehető, a növények terén aránylag otthon érzi magát. Utazásai során sok növényt megismert még ha a nevét nem is tudta nekik felsorolni, a jótékony vagy kártékony hatásait, alkalmatosságait már tudja. A zöldbőrű kutakodása során szintén bogyókat talál javarészt és pár fürj tojást is egy fa tövében. Nincsenek megrepedve és amikor megrázza, a belsejük egy picit sem kopog, vagy már nagyok benne az embriók, vagy pedig nem indultak fejlődésnek. A bogyó és tojás alkotta zsákmánnyal visszatér a lovaghoz, lerakja a rönkre amit talált.*
-Ó, gomba.
*Mondja az ork nagyszerű megfigyelőképességét bizonyítva Arelownak, ami olykor egy törülköző és teáskancsó közé helyezhető.*
-Bokta fürj tojásokat talált, amik igen picik, de bogyó az van bőven.
*Az ork a cipót, kolbászt és a paprikát nagy mosollyal fogadja, azonban a sajtnál kicsit leblokkol, megszaglássza, kicsit meg is szorongatja nagy markával.*
-Ez sajt?
*Nézi értetlenül.*
-Szilárdabb annál mint amit Bokta készít. De az illata jó!
*El is kezd majszolgatni, finoman szólva majszolgatni, de inkább úgy néz ki étkezés közben mintha egy hiéna egy dögöt mardosna, vagy egy krokodil ejtené el a folyóban áldozatát, épp csak nem kezd el vele hemperegni.*
-Nagyon finom!
*A kolbász és sajt keverékét a szájában egy kis nyers fürj tojással kombinálja amire még bogyót vesz be, kicsit mormog, hümmög, nagyon ízlik neki a kolbász és a sajt, nem sűrűn jut ilyen finomsághoz.*
-Ez nagyobb mint amit Bokta megszokott.
*Szorongatja kezében a paprikát, ami nem is fonnyadt, elég lédús még.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.04.06 21:56:44, a következő indokkal:
Múlt idő használata.
91. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-04-01 20:45:26
Üzenet elküldve: 2020-04-01 20:45:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Útban a kovácshoz //
* A kaja szó hallatán az ork úgy megtorpan, mintha valamilyen láthatatlan erő rántotta volna vissza. Rögvest vissza is tér hozzá, mint egy bumeráng. Amíg a zöldbőrű előkészíti a terepet, addig a páncélos előássa az elemózsiát.*
- Egy napi hideg élelem. Az egy átlagos embernek háromszori étkezés. Na most, ha téged nézlek, akkor jó ha kettőre elég lesz. Szóval kicsit pótolni kell bele! Akad a környéken pár bogyó meg gomba, amit megehetnénk. Abból érdemes lesz szedni egy keveset.* Tanácsolja Boktának. Mire előkaparja a hideg csomagot, addigra agyaras cimborája is végez.*
- Remek! Akkor nézzünk széjjel egy kicsit!* Azzal elkezd bóklászni a környéken. Egy marok bogyóval, meg két szép gombával tér vissza. Kiegészítésnek elmegy majd. Ha az ork is talál pár dolgot, akkor azt hozzácsapja és nekilát szét szortírozni az ételt.*
- Holnap reggel nem eszünk semmit. Majd csak olyan déltájban, mikor elérjük a Thargok birtokait.* Annyit talán kibírnak majd. Most viszont, ha nincs más, akkor odanyújt egy darab cipót, sajtot, kolbászt és némi paprikát a zöldbőrűnek. Ehhez még hozzájön a talált kiegészítés és kész.*
- Jó étvágyat!* Azzal elkezd falatozni.*
- Remélhetőleg nem fognak minket eltaposni. Ketten azért szép pusztítást tudnánk végezni még gyengén is pár haramián.* Mondja el a véleményét, miközben már eszik. A páncéljára vonatkozó segítséget leinti.*
- Felesleges egyelőre, mivel úgyis össze fogom sározni majd megint, ha vissza indulunk.* Ez igaz is, mert útjuk a mocsáron keresztül vezet majd tovább.*
* A kaja szó hallatán az ork úgy megtorpan, mintha valamilyen láthatatlan erő rántotta volna vissza. Rögvest vissza is tér hozzá, mint egy bumeráng. Amíg a zöldbőrű előkészíti a terepet, addig a páncélos előássa az elemózsiát.*
- Egy napi hideg élelem. Az egy átlagos embernek háromszori étkezés. Na most, ha téged nézlek, akkor jó ha kettőre elég lesz. Szóval kicsit pótolni kell bele! Akad a környéken pár bogyó meg gomba, amit megehetnénk. Abból érdemes lesz szedni egy keveset.* Tanácsolja Boktának. Mire előkaparja a hideg csomagot, addigra agyaras cimborája is végez.*
- Remek! Akkor nézzünk széjjel egy kicsit!* Azzal elkezd bóklászni a környéken. Egy marok bogyóval, meg két szép gombával tér vissza. Kiegészítésnek elmegy majd. Ha az ork is talál pár dolgot, akkor azt hozzácsapja és nekilát szét szortírozni az ételt.*
- Holnap reggel nem eszünk semmit. Majd csak olyan déltájban, mikor elérjük a Thargok birtokait.* Annyit talán kibírnak majd. Most viszont, ha nincs más, akkor odanyújt egy darab cipót, sajtot, kolbászt és némi paprikát a zöldbőrűnek. Ehhez még hozzájön a talált kiegészítés és kész.*
- Jó étvágyat!* Azzal elkezd falatozni.*
- Remélhetőleg nem fognak minket eltaposni. Ketten azért szép pusztítást tudnánk végezni még gyengén is pár haramián.* Mondja el a véleményét, miközben már eszik. A páncéljára vonatkozó segítséget leinti.*
- Felesleges egyelőre, mivel úgyis össze fogom sározni majd megint, ha vissza indulunk.* Ez igaz is, mert útjuk a mocsáron keresztül vezet majd tovább.*
90. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-04-01 17:38:14
Üzenet elküldve: 2020-04-01 17:38:14
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Wojest nyomában//
*Glendron törökülésben ülve figyeli a dolgozó szellemfarkast, teljesen leköti az ezüstösen derengő, a főzéssel foglalatoskodó állat képe. A táborhely valójában készen van, így Karheiának már nincs dolga vele, nyugodtan beszélgethet Learonnal vagy figyelheti maga is a farkast.
Amikor elkészül az étel, a szellemfarkas ezüstösen derengő tálakba adagolja az ételeket három személyre, majd ugyanolyan, ezüstösen derengő kanállal átadja az ételre várókra, majd egy villanással eltűnik a jelenlévők szeme elől, ahogy érkezett, szó nélkül.
A bográcsétel valóban a legfinomabb pörkölt, amit el tudnak képzelni. Ízes és fűszeres, de nem tolakodó, a hús puha és omlós. Valóban mennyei és mindenki megelégedésére szolgálhat. A cipó pedig, amelyet mellé tálal, még meleg, a héja ropogós, a belseje könnyed és levegős. Amint végeztek az étellel, az ezüstösen derengő tál és az evőeszközök egy villanással eltűnnek, csak az étel emléke és a teli gyomor emlékeztet a szellemfarkasra.
Glendron nem tart a kettőssel, amikor azok a torony felé indulnak, a táborban marad, még egy kis fát gyűjt éjjelre, hisz nem tudja, hogy Karheia és Learon visszatérnek e éjszakára vagy maradnak a toronyban, de neki jól fog jönni a tűz melege éjjel.
A Mágustoronyban csak pár tanonc van, akik a könyveket rendezik és takarítanak egy-egy szobában, de amikor esetlegesen Learon egyiküket kérdi Abogr mester holléte felől, tiszteletteljesen válaszolnak, hogy a mágusmester házon kívül van és ha a fogságba esett onthrokiak is érdekelnék, erről sem tudnak tájékoztatást nyújtani.
Így csak a tanulás maradhat a duó számára, de azzal viszont tele van a torony, így mindketten megtalálhatják a számukra érdekes és hasznos tananyagot, amelyet elsajátíthatnak.*
*Glendron törökülésben ülve figyeli a dolgozó szellemfarkast, teljesen leköti az ezüstösen derengő, a főzéssel foglalatoskodó állat képe. A táborhely valójában készen van, így Karheiának már nincs dolga vele, nyugodtan beszélgethet Learonnal vagy figyelheti maga is a farkast.
Amikor elkészül az étel, a szellemfarkas ezüstösen derengő tálakba adagolja az ételeket három személyre, majd ugyanolyan, ezüstösen derengő kanállal átadja az ételre várókra, majd egy villanással eltűnik a jelenlévők szeme elől, ahogy érkezett, szó nélkül.
A bográcsétel valóban a legfinomabb pörkölt, amit el tudnak képzelni. Ízes és fűszeres, de nem tolakodó, a hús puha és omlós. Valóban mennyei és mindenki megelégedésére szolgálhat. A cipó pedig, amelyet mellé tálal, még meleg, a héja ropogós, a belseje könnyed és levegős. Amint végeztek az étellel, az ezüstösen derengő tál és az evőeszközök egy villanással eltűnnek, csak az étel emléke és a teli gyomor emlékeztet a szellemfarkasra.
Glendron nem tart a kettőssel, amikor azok a torony felé indulnak, a táborban marad, még egy kis fát gyűjt éjjelre, hisz nem tudja, hogy Karheia és Learon visszatérnek e éjszakára vagy maradnak a toronyban, de neki jól fog jönni a tűz melege éjjel.
A Mágustoronyban csak pár tanonc van, akik a könyveket rendezik és takarítanak egy-egy szobában, de amikor esetlegesen Learon egyiküket kérdi Abogr mester holléte felől, tiszteletteljesen válaszolnak, hogy a mágusmester házon kívül van és ha a fogságba esett onthrokiak is érdekelnék, erről sem tudnak tájékoztatást nyújtani.
Így csak a tanulás maradhat a duó számára, de azzal viszont tele van a torony, így mindketten megtalálhatják a számukra érdekes és hasznos tananyagot, amelyet elsajátíthatnak.*
89. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-04-01 09:38:20
Üzenet elküldve: 2020-04-01 09:38:20
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Útban a kovácshoz //
*Ahogyan előre lohol az ork, hirtelenjében, azzal a lendülettel vált egy száznyolcvan fokos irányt, mivel Aerlow említi, hogy van étel.*
-Kaja!
*Mikor visszaér lovag barátja elé, hirtelen megtorpan.*
-Előkészül Bokta az evéshez!
*Egy az út melletti, a zöldbőrű törzsével megegyező vastagságú farönköt asztal gyanánt leterít poros felső ruházatával, párat csap rá, hogy némi por kiszálljon belőle, de ez nem az a kategória, hogy használjon valamit.*
-Kész!
*Jelenti ki, majd leül a rönk egyik oldalához.*
-Ha nem eszik Bokta és Aerlow akkor nem tudnak úgy eltaposni másokat mint ahogy egyesek levegőt vesznek!
*Látszólag nagyon izgatott az étkezés miatt a zöld óriás. Talán azért mert mélyen legbelül a primitív ösztönök erősebbek benne mint az emberekben.*
-A páncélodat lepucolhatja majd Bokta ha szeretnéd.
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.04.06 22:01:03, a következő indokkal:
Múlt idő használata. Vesszőhibák.
*Ahogyan előre lohol az ork, hirtelenjében, azzal a lendülettel vált egy száznyolcvan fokos irányt, mivel Aerlow említi, hogy van étel.*
-Kaja!
*Mikor visszaér lovag barátja elé, hirtelen megtorpan.*
-Előkészül Bokta az evéshez!
*Egy az út melletti, a zöldbőrű törzsével megegyező vastagságú farönköt asztal gyanánt leterít poros felső ruházatával, párat csap rá, hogy némi por kiszálljon belőle, de ez nem az a kategória, hogy használjon valamit.*
-Kész!
*Jelenti ki, majd leül a rönk egyik oldalához.*
-Ha nem eszik Bokta és Aerlow akkor nem tudnak úgy eltaposni másokat mint ahogy egyesek levegőt vesznek!
*Látszólag nagyon izgatott az étkezés miatt a zöld óriás. Talán azért mert mélyen legbelül a primitív ösztönök erősebbek benne mint az emberekben.*
-A páncélodat lepucolhatja majd Bokta ha szeretnéd.
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.04.06 22:01:03, a következő indokkal:
Múlt idő használata. Vesszőhibák.
88. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-31 12:22:43
Üzenet elküldve: 2020-03-31 12:22:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Wojest nyomában//
-Nagyon ritkán éri bármi támadás a mestert. *Teszi ezt csak úgy hozzá, nehogy bárki azt gondolhassa, hogy esetleg az öreg ne lenne elég erős, vagy nagy hatalmú, hogy féljék a nevét. Valószínűleg pontosan azért is nem jönnek ártó szándékkal, mert félnek tőle. A Sajt-mesternek sem jutna eszébe, azok után, amit látott.* ~Egy bénítóvarázslat, ami tucatnyi ellenséget is megállíthat, méghozzá célzottan? Mire képes még a mágia?~ *Naponta csodálkozik rá újabbnál újabb dolgokra a pásztor.*
-Meg akarták ölni. Az okát nem tudom, hogy miért, de gondolom nyomós okuk volt rá. Nem támad rá minden nap az ember a leghatalmasabb mágusra, nincs igazam? *Mosolyodik el a férfi, és ez még szélesebb lesz, amikor megkapja a barbár lánytól a dicséretet is. Nem gyakran szokta támadó célból használni a varázslatait, így most kifejezetten jól esik neki, hogy elismerik, amit tett és így kevésbé fájdalmas azoknak az emléke, akiket meg kellett ölnie.*
-Talán, ha hazaértünk ebből a kalandból. Eeyr is biztos hálás lenne, ha segítenénk a nincsteleneknek. *Azt már nem teszi hozzá, hogy ha nagyon akarná, hát segíthetne rajtuk ő is, pedig mindig ez jut eszébe, amikor a szellemfarkast látja. Aztán Learon egyszerűen ott ragad a főzés mellett. Nagyon szereti a hasát, így nehéz poros könyvekre koncentrálnia, ha éppen piruló hagyma illata lengi be az egész helyet. Mikor látja, hogy a farkas mindjárt végez, meghajtja előtte a fejét és köszönetet mond a sok munkáért. A pásztormágus nem sieti el a dolgot, de tempósan eszik, így csak kicsivel a lány után végez és ekkor már áll is fel, hogy indulhassanak befelé, felfelé a toronyba. Mikor beér, egyből a mágus egyik segítőjét keresi, hátha van ott valaki, hogy megkérdezhesse, hogy mi lett az onthroki foglyokkal.*
-Nagyon ritkán éri bármi támadás a mestert. *Teszi ezt csak úgy hozzá, nehogy bárki azt gondolhassa, hogy esetleg az öreg ne lenne elég erős, vagy nagy hatalmú, hogy féljék a nevét. Valószínűleg pontosan azért is nem jönnek ártó szándékkal, mert félnek tőle. A Sajt-mesternek sem jutna eszébe, azok után, amit látott.* ~Egy bénítóvarázslat, ami tucatnyi ellenséget is megállíthat, méghozzá célzottan? Mire képes még a mágia?~ *Naponta csodálkozik rá újabbnál újabb dolgokra a pásztor.*
-Meg akarták ölni. Az okát nem tudom, hogy miért, de gondolom nyomós okuk volt rá. Nem támad rá minden nap az ember a leghatalmasabb mágusra, nincs igazam? *Mosolyodik el a férfi, és ez még szélesebb lesz, amikor megkapja a barbár lánytól a dicséretet is. Nem gyakran szokta támadó célból használni a varázslatait, így most kifejezetten jól esik neki, hogy elismerik, amit tett és így kevésbé fájdalmas azoknak az emléke, akiket meg kellett ölnie.*
-Talán, ha hazaértünk ebből a kalandból. Eeyr is biztos hálás lenne, ha segítenénk a nincsteleneknek. *Azt már nem teszi hozzá, hogy ha nagyon akarná, hát segíthetne rajtuk ő is, pedig mindig ez jut eszébe, amikor a szellemfarkast látja. Aztán Learon egyszerűen ott ragad a főzés mellett. Nagyon szereti a hasát, így nehéz poros könyvekre koncentrálnia, ha éppen piruló hagyma illata lengi be az egész helyet. Mikor látja, hogy a farkas mindjárt végez, meghajtja előtte a fejét és köszönetet mond a sok munkáért. A pásztormágus nem sieti el a dolgot, de tempósan eszik, így csak kicsivel a lány után végez és ekkor már áll is fel, hogy indulhassanak befelé, felfelé a toronyba. Mikor beér, egyből a mágus egyik segítőjét keresi, hátha van ott valaki, hogy megkérdezhesse, hogy mi lett az onthroki foglyokkal.*
87. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-30 21:22:24
Üzenet elküldve: 2020-03-30 21:22:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Útban a kovácshoz //
* Az orkot is legalább annyira meglepi a torony, mint a lovagot. Nem gondolta volna Arelow, hogy lehetséges az ilyesmi. Közben Boktának furcsa ötlete támad, amiben a páncélos nem olyan biztos, mint az agyaras.*
- Misztikus helynek misztikus, de nem biztos, hogy örülne a varázsló, ha ilyen semmiségekről kérdeznénk. Valószínűleg elzavarna minket egy könyvtárba. Végül erre ott biztosabban tudnának választ adni, anélkül, hogy esetleg egy ilyen hatalmas varázslót magadra haragítanál.* Ő maga ezen a véleményen van. Maga részéről inkább nem kérdezne ilyesmit, bár ha az ork nagyon akarja akkor felőle megteheti, de ebben nem fog részt venni. Majd csak bölcsen figyeli az eseményeket.*
- Ezt tőlem is kérdezheted. Egyszerű rá a válasz. Sehogy. Ha lehetne, akkor nem lennének ilyen hatalmasok a mágusok. Ha tényleg védelemre vágysz, akkor venned kell egy talizmánt vagy rúnát. Na meg gondolj csak bele! Ezt a tudást ellen is használhatnád, ha lenne is ilyesmi. Bolond lenne kiadni egy ilyen titkot. * Ebben hót biztos Arelow, hiszen számtalan csatában harcolt már. Ha lett volna bármi a mágusok ellen, akkor már rég bevetették volna ellenük. Ezután egy hatalmas dörgés hangjára lesz figyelmes, de kiderül, hogy csak az ork gyomra az.*
- Van nálam egy kis eleség. Ha gondolod ehetünk egy pár falatott.* Ajánlja fel a lehetőséget, mielőtt elszaladna az agyaras. Ha nem él a lehetőséggel, akkor követi a toronyhoz. Viszont a lépcsők előtt megtorpan. Nem bízik ebben a furcsa mágiában.*
* Az orkot is legalább annyira meglepi a torony, mint a lovagot. Nem gondolta volna Arelow, hogy lehetséges az ilyesmi. Közben Boktának furcsa ötlete támad, amiben a páncélos nem olyan biztos, mint az agyaras.*
- Misztikus helynek misztikus, de nem biztos, hogy örülne a varázsló, ha ilyen semmiségekről kérdeznénk. Valószínűleg elzavarna minket egy könyvtárba. Végül erre ott biztosabban tudnának választ adni, anélkül, hogy esetleg egy ilyen hatalmas varázslót magadra haragítanál.* Ő maga ezen a véleményen van. Maga részéről inkább nem kérdezne ilyesmit, bár ha az ork nagyon akarja akkor felőle megteheti, de ebben nem fog részt venni. Majd csak bölcsen figyeli az eseményeket.*
- Ezt tőlem is kérdezheted. Egyszerű rá a válasz. Sehogy. Ha lehetne, akkor nem lennének ilyen hatalmasok a mágusok. Ha tényleg védelemre vágysz, akkor venned kell egy talizmánt vagy rúnát. Na meg gondolj csak bele! Ezt a tudást ellen is használhatnád, ha lenne is ilyesmi. Bolond lenne kiadni egy ilyen titkot. * Ebben hót biztos Arelow, hiszen számtalan csatában harcolt már. Ha lett volna bármi a mágusok ellen, akkor már rég bevetették volna ellenük. Ezután egy hatalmas dörgés hangjára lesz figyelmes, de kiderül, hogy csak az ork gyomra az.*
- Van nálam egy kis eleség. Ha gondolod ehetünk egy pár falatott.* Ajánlja fel a lehetőséget, mielőtt elszaladna az agyaras. Ha nem él a lehetőséggel, akkor követi a toronyhoz. Viszont a lépcsők előtt megtorpan. Nem bízik ebben a furcsa mágiában.*
86. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-30 20:07:32
Üzenet elküldve: 2020-03-30 20:07:32
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A lelketlen//
*Türelmesen vár, nem javasolt egyszerű megoldást. De a megoldások valahogyan sohasem olyan egyszerűek, főként nem azok, mik a lelket érintik.*
- Meg kell értened. *Szólal meg türelmesen.* Nem lehet választani... érted? Nem mondhatod azt egy sűrű, szövevényes pókhálónál, hogy te csak az egyik szálat szeretnéd kihúzni, minden kapcsolódik mindennel, s minden összefügg, még az is, amire te nem gondolsz. Ebben a kavalkádban megkeresni a rosszat, vagy kiválogatni a szépet és a jót, egyszerűen lehetetlen. Nincs más út... vagy megbirkózol vele, s rendezed a szálakat magad... vagy megszabadulsz mindegyiktől. *Lehajtja a fejét, mintha máris érezné, ahogyan halványul, mintha áttetsző lenne a teste, mintha máris törlődne egy emlékfoszlány, persze ez még csak a látszat.*
- Tudom, hogy már döntöttél, Dongnor, s hiszem, hogy jól. Cselekedd hát meg, amit kívánsz. *Biccent határozottan, s bátorítóan mosolyog testvérére. Lehet, hogy nem valódi, de akad néhány olyan mozzanata, ami akár valóságossá teheti.*
*Türelmesen vár, nem javasolt egyszerű megoldást. De a megoldások valahogyan sohasem olyan egyszerűek, főként nem azok, mik a lelket érintik.*
- Meg kell értened. *Szólal meg türelmesen.* Nem lehet választani... érted? Nem mondhatod azt egy sűrű, szövevényes pókhálónál, hogy te csak az egyik szálat szeretnéd kihúzni, minden kapcsolódik mindennel, s minden összefügg, még az is, amire te nem gondolsz. Ebben a kavalkádban megkeresni a rosszat, vagy kiválogatni a szépet és a jót, egyszerűen lehetetlen. Nincs más út... vagy megbirkózol vele, s rendezed a szálakat magad... vagy megszabadulsz mindegyiktől. *Lehajtja a fejét, mintha máris érezné, ahogyan halványul, mintha áttetsző lenne a teste, mintha máris törlődne egy emlékfoszlány, persze ez még csak a látszat.*
- Tudom, hogy már döntöttél, Dongnor, s hiszem, hogy jól. Cselekedd hát meg, amit kívánsz. *Biccent határozottan, s bátorítóan mosolyog testvérére. Lehet, hogy nem valódi, de akad néhány olyan mozzanata, ami akár valóságossá teheti.*
85. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-29 11:06:42
Üzenet elküldve: 2020-03-29 11:06:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
//A lelketlen//
*Öccse soha nem volt ilyen nyugodt és csendes mint most. Persze nem is igazi. Viszont érthetően beszél. Arsenor-nak annyi öröme lehet, hogy igaza lett a mágiával kapcsolatban. Viszont aztán jön a hideg zuhany. Jól sejtette. Mindent el fog felejteni. És kivételesen egy nagyon részletes leírást is kap arról mi fog történni vele. az asztalra könyököl és fejét a kezeibe temeti, hogy dögönyözze kicsit a saját homlokát. Ez túl sok. A testvérei, az anyja, az apja, a régi házuk, a kalandjai, a harcostársak és mindezt azért, hogy egy ideig nyugodtan aludjon. Nem ez nem lehet megoldás. De mégis csábítóan hangzik, hogy a rossz élmények is elmúlnak. A rémálmoktól terhes éjszakák. De az is mikor reménytelenül küzdött egy élő fémszörnyeteggel vagy kobolddá változott vagy végignézett egy mészárlást vagy hárpiák majdnem megrontották. Ezek is rossz emlékek, de nem adná őket. Ahogy a testvéreit vagy a szüleit vagy a többi nehézséget.*
-Nem Aern! Ez nem lehet megoldás. Kell, hogy legyen más is! Biztos van más!
*Jelenti ki határozottan. Ő nem akarja feladni a múltját és az eddigi életét.*
*Öccse soha nem volt ilyen nyugodt és csendes mint most. Persze nem is igazi. Viszont érthetően beszél. Arsenor-nak annyi öröme lehet, hogy igaza lett a mágiával kapcsolatban. Viszont aztán jön a hideg zuhany. Jól sejtette. Mindent el fog felejteni. És kivételesen egy nagyon részletes leírást is kap arról mi fog történni vele. az asztalra könyököl és fejét a kezeibe temeti, hogy dögönyözze kicsit a saját homlokát. Ez túl sok. A testvérei, az anyja, az apja, a régi házuk, a kalandjai, a harcostársak és mindezt azért, hogy egy ideig nyugodtan aludjon. Nem ez nem lehet megoldás. De mégis csábítóan hangzik, hogy a rossz élmények is elmúlnak. A rémálmoktól terhes éjszakák. De az is mikor reménytelenül küzdött egy élő fémszörnyeteggel vagy kobolddá változott vagy végignézett egy mészárlást vagy hárpiák majdnem megrontották. Ezek is rossz emlékek, de nem adná őket. Ahogy a testvéreit vagy a szüleit vagy a többi nehézséget.*
-Nem Aern! Ez nem lehet megoldás. Kell, hogy legyen más is! Biztos van más!
*Jelenti ki határozottan. Ő nem akarja feladni a múltját és az eddigi életét.*
84. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-29 09:46:07
Üzenet elküldve: 2020-03-29 09:46:07
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A lelketlen//
*Dongnor megugrására, öccse lágyan felemeli kezeit, hogy így mutassa ki, nem űzi rossz szándék. Nem akart semmit, csupán érzelmei játszanak vele is, vagy legalábbis a hihetetlen reális látszat ezt mutatja.*
- Valamiféle mágia... igen. *Hagyja jóvá testvére kijelentését, olyan meggyőződéssel, mintha maga is mindig így gondolta volna. Némán elhallgat eztán, mintha tudná, hogy a felkínált megoldás korántsem egyszerű, sőt... eldobni egy élet nagy részét, azért, hogy a fel-feltörő emlékek fonala megszakadjon nagyon nehéz. Hagy időt emészteni, s közben marad úgy, ahogyan volt, s nem mozdul, nem akarja megzavarni Dongnort abban, hogy feldolgozza, amit hallott, bár lehet elképzeléseit is felülmúlja a valódi jelentés. Az erre vonatkozó kérdés elárulja és bizonyítja, hogy valóban így van.*
- Csak a neved maradna... Dongnor. *Szólal meg fásultan és lágyan.* De soha nem emlékeznél többé arra, hogy voltak testvéreid, vagy apád, vagy anyád, vagy, hogy volt próba, kitörlődne és ez nem is foglalkoztatna. A mai naptól visszafelé haladó idő csupán általánosságokkal lenne tele. Felkelsz, tisztálkodsz, reggelizel, megebédelsz, pihensz, dolgozol. Éled az életed, mint egy átlagos ember. *Foglalja össze halkan a törlés eredményét.*
- Persze minden nem lehet végleges Dongnor... lehet, hogy egyszer... egyszer amikor a városban sétálsz, vagy kedvenc italod iszod a fogadóban, meglátsz valamit, ami ködös képet idézhet fel, csupán egy villanásra. Ez zavart okozhat, de ezen a hídon csak akkor kell átmenned és csak akkor, ha te is akarod. Azonban nem emlékeznél arra, hogy valaha a Mágustoronyban jártál ezért.
*A lélek végleges törlését, ahogyan végleges befolyásolását senki sem teheti meg. El lehet takarni, kendőzni, nyomni dolgokat, de mi az ember lelkébe ivódott, csak a legnagyobb hatalmasság, vagy trauma tudja feledtetni végleg. Vagy a halál. Lehet, hogy Dongnor hónapok, évek múlva megfog egy tárgyat, mi hirtelen öccsével, vagy más elnyomott emlékével köti össze elméjét. Nem fogja érteni a dolgot. Hisz nem tud arról, hogy valaha lett volna bármi. Az akkor történtek kiszámíthatatlanok és megjósolhatatlanok lesznek.*
- De az álmaid, s minden, mi most zavar, eltűnik... feltehetően örökre. Persze idővel az üresség is lehet zavaró, de annyit mondhatok, hogy ez az üresség is csak bizonyos esetekben tűnhet fel, egyébként nem fogsz késztetést érezni, hogy betöltsd az űrt. *Fejezi be mondandóját, majd az asztalra készített két pohárra tekint.*
- Igyekezned kell... az időnk véges, bátyám. *S, valóban. Az egyik pohár az imént még teli volt, azonban most már csak félig van, mintha valaki megitta volna a vizet belőle.* Csak a teli pohár vizet kell meginnod és vége. *Immár a módszer is világos.* Semmi, hókuszpókusz, csak néhány lendületes korty és eltűnünk az életedből, legyen az jó, vagy rossz emlék. *Mosolyodik el szomorkásan testvére, még kezével is meglebegtetve ujjait, mintha varázsolna. Tudja, hogy testvére utálja a mágiát, vagy legalábbis nem szívleli nagyon.*
*Dongnor megugrására, öccse lágyan felemeli kezeit, hogy így mutassa ki, nem űzi rossz szándék. Nem akart semmit, csupán érzelmei játszanak vele is, vagy legalábbis a hihetetlen reális látszat ezt mutatja.*
- Valamiféle mágia... igen. *Hagyja jóvá testvére kijelentését, olyan meggyőződéssel, mintha maga is mindig így gondolta volna. Némán elhallgat eztán, mintha tudná, hogy a felkínált megoldás korántsem egyszerű, sőt... eldobni egy élet nagy részét, azért, hogy a fel-feltörő emlékek fonala megszakadjon nagyon nehéz. Hagy időt emészteni, s közben marad úgy, ahogyan volt, s nem mozdul, nem akarja megzavarni Dongnort abban, hogy feldolgozza, amit hallott, bár lehet elképzeléseit is felülmúlja a valódi jelentés. Az erre vonatkozó kérdés elárulja és bizonyítja, hogy valóban így van.*
- Csak a neved maradna... Dongnor. *Szólal meg fásultan és lágyan.* De soha nem emlékeznél többé arra, hogy voltak testvéreid, vagy apád, vagy anyád, vagy, hogy volt próba, kitörlődne és ez nem is foglalkoztatna. A mai naptól visszafelé haladó idő csupán általánosságokkal lenne tele. Felkelsz, tisztálkodsz, reggelizel, megebédelsz, pihensz, dolgozol. Éled az életed, mint egy átlagos ember. *Foglalja össze halkan a törlés eredményét.*
- Persze minden nem lehet végleges Dongnor... lehet, hogy egyszer... egyszer amikor a városban sétálsz, vagy kedvenc italod iszod a fogadóban, meglátsz valamit, ami ködös képet idézhet fel, csupán egy villanásra. Ez zavart okozhat, de ezen a hídon csak akkor kell átmenned és csak akkor, ha te is akarod. Azonban nem emlékeznél arra, hogy valaha a Mágustoronyban jártál ezért.
*A lélek végleges törlését, ahogyan végleges befolyásolását senki sem teheti meg. El lehet takarni, kendőzni, nyomni dolgokat, de mi az ember lelkébe ivódott, csak a legnagyobb hatalmasság, vagy trauma tudja feledtetni végleg. Vagy a halál. Lehet, hogy Dongnor hónapok, évek múlva megfog egy tárgyat, mi hirtelen öccsével, vagy más elnyomott emlékével köti össze elméjét. Nem fogja érteni a dolgot. Hisz nem tud arról, hogy valaha lett volna bármi. Az akkor történtek kiszámíthatatlanok és megjósolhatatlanok lesznek.*
- De az álmaid, s minden, mi most zavar, eltűnik... feltehetően örökre. Persze idővel az üresség is lehet zavaró, de annyit mondhatok, hogy ez az üresség is csak bizonyos esetekben tűnhet fel, egyébként nem fogsz késztetést érezni, hogy betöltsd az űrt. *Fejezi be mondandóját, majd az asztalra készített két pohárra tekint.*
- Igyekezned kell... az időnk véges, bátyám. *S, valóban. Az egyik pohár az imént még teli volt, azonban most már csak félig van, mintha valaki megitta volna a vizet belőle.* Csak a teli pohár vizet kell meginnod és vége. *Immár a módszer is világos.* Semmi, hókuszpókusz, csak néhány lendületes korty és eltűnünk az életedből, legyen az jó, vagy rossz emlék. *Mosolyodik el szomorkásan testvére, még kezével is meglebegtetve ujjait, mintha varázsolna. Tudja, hogy testvére utálja a mágiát, vagy legalábbis nem szívleli nagyon.*
83. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-29 00:48:13
Üzenet elküldve: 2020-03-29 00:48:13
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Útban a kovácshoz //
*Bokta még egy darabig vakoskodik, majd megpillantja a torony legtetejét.*
-Úh, ez jó magas!
*Majd a szemei a torony aljára tévednek.*
-Ja, nem tényleg, ez lebeg, mint a nyárfa pihe.
*Majd támad egy ötlete az orknak, nem túl sok értelme van neki de azért felveti az ötletet.*
-Aerlow, mint mondtad kicsit még kételkedtél is a hely létezésében, tehát ez egy misztikus hely, ami most már Boktát is vonzza, talán, találni valamit odabent az értelmes fajok eredetéről is nem?
*Nézett a zöldbőrű a lovagra, kis mosollyal az arcán.*
-Talán arról is találni valamit, hogy a varázstalanok, hogyan tudják semlegesíteni a mágiát, biztosan meglepne egy két varázslót aki gátat szabna neked vagy Boktának.
*Egyszer csak egy halkan morajló hang hallatja magát, mintha morgás lenne, de mélyről jövőnek tűnik, idővel egyre hangosabb lesz a hang majd az ork a gyomrához kap.*
-Bokta nagyon éhes, úgy érzi, hogy meg tudna enni egy egész lovat, na jó a patáit talán nem. Biztosan lehet a toronyban is enni.
*Dübörgő léptekkel meg is indult a rohanás Bokta részéről a torony felé.*
*Bokta még egy darabig vakoskodik, majd megpillantja a torony legtetejét.*
-Úh, ez jó magas!
*Majd a szemei a torony aljára tévednek.*
-Ja, nem tényleg, ez lebeg, mint a nyárfa pihe.
*Majd támad egy ötlete az orknak, nem túl sok értelme van neki de azért felveti az ötletet.*
-Aerlow, mint mondtad kicsit még kételkedtél is a hely létezésében, tehát ez egy misztikus hely, ami most már Boktát is vonzza, talán, találni valamit odabent az értelmes fajok eredetéről is nem?
*Nézett a zöldbőrű a lovagra, kis mosollyal az arcán.*
-Talán arról is találni valamit, hogy a varázstalanok, hogyan tudják semlegesíteni a mágiát, biztosan meglepne egy két varázslót aki gátat szabna neked vagy Boktának.
*Egyszer csak egy halkan morajló hang hallatja magát, mintha morgás lenne, de mélyről jövőnek tűnik, idővel egyre hangosabb lesz a hang majd az ork a gyomrához kap.*
-Bokta nagyon éhes, úgy érzi, hogy meg tudna enni egy egész lovat, na jó a patáit talán nem. Biztosan lehet a toronyban is enni.
*Dübörgő léptekkel meg is indult a rohanás Bokta részéről a torony felé.*
82. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-28 17:03:43
Üzenet elküldve: 2020-03-28 17:03:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Útban a kovácshoz //
* Furcsa, hogy valakit az ilyen egyszerű dolgok is lázba hoznak, mint például a szekéren való utazás.*
- Remélem is, mert ebből a mocsárból, már elegem van.* Morogja, miközben egyre közelebb érnek a céljukhoz. Aztán egyszer csak szétnyílnak a fák és a napfény ragyogása elvakítja őket. Arelowot szerencsére védi a sisakja, így hamarabb hozzászokik a fényhez, mint az ork. Egy kis füves tisztás az egész a mocsár közebén. Viszont a közepén egy torony lebeg. Egyszerű vaskos kis kőből készült torony fa tetőszerkezettel. Semmi különleges nincs benne, csak annyi, hogy repül.*
- Azta! Hát ez tényleg létezik. Itt lebeg az orrunk előtt. Nem semmi.* Nem győz ámuldozni a páncélos.*
- Szerintem meg kéne néznünk közelebbről is! Mit gondolsz?* Kíváncsi az agyaras véleményére is. Maga részéről kíváncsi, hogy hogyan lehet egyáltalán feljutni oda a magasba. Ilyen távolságból még nem lát semmiféle feljárót. Ha a zöldbőrű sem tétovázik, akkor elindul a torony felé, hogy közelebbről is szemügyre vegye. A sár megy közben kezd szépen lassan megszáradni rajta és lassan pereg lefelé a földre. Mondjuk ez most pont nem érdekli. Majd ha kiértek a mocsárból a szántókra, akkor megpucolja felszerelését. Addig semmi értelme az egésznek, mert úgyis csak újból mocskos lesz.*
* Furcsa, hogy valakit az ilyen egyszerű dolgok is lázba hoznak, mint például a szekéren való utazás.*
- Remélem is, mert ebből a mocsárból, már elegem van.* Morogja, miközben egyre közelebb érnek a céljukhoz. Aztán egyszer csak szétnyílnak a fák és a napfény ragyogása elvakítja őket. Arelowot szerencsére védi a sisakja, így hamarabb hozzászokik a fényhez, mint az ork. Egy kis füves tisztás az egész a mocsár közebén. Viszont a közepén egy torony lebeg. Egyszerű vaskos kis kőből készült torony fa tetőszerkezettel. Semmi különleges nincs benne, csak annyi, hogy repül.*
- Azta! Hát ez tényleg létezik. Itt lebeg az orrunk előtt. Nem semmi.* Nem győz ámuldozni a páncélos.*
- Szerintem meg kéne néznünk közelebbről is! Mit gondolsz?* Kíváncsi az agyaras véleményére is. Maga részéről kíváncsi, hogy hogyan lehet egyáltalán feljutni oda a magasba. Ilyen távolságból még nem lát semmiféle feljárót. Ha a zöldbőrű sem tétovázik, akkor elindul a torony felé, hogy közelebbről is szemügyre vegye. A sár megy közben kezd szépen lassan megszáradni rajta és lassan pereg lefelé a földre. Mondjuk ez most pont nem érdekli. Majd ha kiértek a mocsárból a szántókra, akkor megpucolja felszerelését. Addig semmi értelme az egésznek, mert úgyis csak újból mocskos lesz.*
81. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-25 22:00:37
Üzenet elküldve: 2020-03-25 22:00:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Wojest nyomában//
- Oh, vagy úgy! És milyen célból támadtak a mesterre?
*Az meglepi Karheiát, hogy pont a mágusok tornyát támadják meg, de nyilvánvalóan ő nem tudhatja milyen kincsek lapulhatnak itt, vagy bármi értékes tudás, amit erőszakos módon el tudnának esetleg ragadni. Ha pedig magából indul ki, akkor a mágusok véleménye szerint nem túl vagyonos polgárok, leszámítva mondjuk Learont.*
- Milyen szerencsés a mester, hogy akadt segítsége ilyen veszélyes helyzetben is.
*Mondja kedvesen, és megérintve a pásztormágus hátát barátian megveregeti azt, hogy elismerje őt bátor tettéért. Azt látja, hogy varázslata igen nagy hatással van kísérőjükre, ami enyhe büszkeséggel tölti el. Valójában mindig ezt érzi, amikor a serénykedő szellemfarkasra pillant, főleg mert amaz köteléket képvisel számára hitével.*
- Valóban nagyon hasznos, és az otthonomra emlékeztet.
*Mondja, és fejét oldalra billentve nézegeti ő is a farkast.*
- Majd mindenképpen kerítsünk sort a szegénynegyed meglátogatására. Ott lenne valódi haszna ennek.
*Kicsit meglepi, hogy Learon leül, hiszen ő úgy gondolta előbb megejtik a tanulást, és majd utána esznek, de számára ez is teljesen megfelelő. Amennyiben szükséges úgy segít Glendronnak addig, amíg a farkasuk főz, ami természetesen időt igényel. A várakozás pedig egyre nehezebb, amint az illatok elkezdenek felcsapni, és ezáltal éhsége is tovább fokozódik.
Ezt követően viszont nekiláthatnak az ételnek, amint a szellemfarkas szertefoszlik, Karheia pedig nem is rest hozzá is fogni, eközben fáradhatatlanul a vidéket fürkészi, ébersége még ezen rövid időre sem enyhül. Ugyan ügyel arra, hogy ne úgy egyen mint egy disznó, mégis gyorsan rág, akkor is csak egy párat, mielőtt lenyeli a falatot, ezért könnyen lehet előbb végez mint a többiek.*
- Nos, izgatottan várom.
*Jegyzi meg csendesen barátjának - miközben felkecmeredik, és kinyújtóztatja tagjait -, aki említette azt is, hogy szeretne Abogral beszélni. Karheia szíve szerint csupán túlesne a tanuláson, hogy ne húzzák el a szükségesnél tovább kis kalandjuk kezdetét, ám azt feltétlenül nem hagyná ki, hogy találkozzon egy nagy hatalmú és bölcs mágussal.*
- Oh, vagy úgy! És milyen célból támadtak a mesterre?
*Az meglepi Karheiát, hogy pont a mágusok tornyát támadják meg, de nyilvánvalóan ő nem tudhatja milyen kincsek lapulhatnak itt, vagy bármi értékes tudás, amit erőszakos módon el tudnának esetleg ragadni. Ha pedig magából indul ki, akkor a mágusok véleménye szerint nem túl vagyonos polgárok, leszámítva mondjuk Learont.*
- Milyen szerencsés a mester, hogy akadt segítsége ilyen veszélyes helyzetben is.
*Mondja kedvesen, és megérintve a pásztormágus hátát barátian megveregeti azt, hogy elismerje őt bátor tettéért. Azt látja, hogy varázslata igen nagy hatással van kísérőjükre, ami enyhe büszkeséggel tölti el. Valójában mindig ezt érzi, amikor a serénykedő szellemfarkasra pillant, főleg mert amaz köteléket képvisel számára hitével.*
- Valóban nagyon hasznos, és az otthonomra emlékeztet.
*Mondja, és fejét oldalra billentve nézegeti ő is a farkast.*
- Majd mindenképpen kerítsünk sort a szegénynegyed meglátogatására. Ott lenne valódi haszna ennek.
*Kicsit meglepi, hogy Learon leül, hiszen ő úgy gondolta előbb megejtik a tanulást, és majd utána esznek, de számára ez is teljesen megfelelő. Amennyiben szükséges úgy segít Glendronnak addig, amíg a farkasuk főz, ami természetesen időt igényel. A várakozás pedig egyre nehezebb, amint az illatok elkezdenek felcsapni, és ezáltal éhsége is tovább fokozódik.
Ezt követően viszont nekiláthatnak az ételnek, amint a szellemfarkas szertefoszlik, Karheia pedig nem is rest hozzá is fogni, eközben fáradhatatlanul a vidéket fürkészi, ébersége még ezen rövid időre sem enyhül. Ugyan ügyel arra, hogy ne úgy egyen mint egy disznó, mégis gyorsan rág, akkor is csak egy párat, mielőtt lenyeli a falatot, ezért könnyen lehet előbb végez mint a többiek.*
- Nos, izgatottan várom.
*Jegyzi meg csendesen barátjának - miközben felkecmeredik, és kinyújtóztatja tagjait -, aki említette azt is, hogy szeretne Abogral beszélni. Karheia szíve szerint csupán túlesne a tanuláson, hogy ne húzzák el a szükségesnél tovább kis kalandjuk kezdetét, ám azt feltétlenül nem hagyná ki, hogy találkozzon egy nagy hatalmú és bölcs mágussal.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1433-1452