Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 18 (341. - 360. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
360. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-11 10:38:59
Üzenet elküldve: 2022-05-11 10:38:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Karheia//
*Amint közelebb ér a nőhöz, egyből el is indulnak a tündér felé a kutyakölykök. Nem érzi magát biztonságban ismeretlen állatok mellett, így nagyon megkönnyebbül, amikor a gazdájuk visszahívja őket. Még egy mély sóhajtást is megenged magának, hogy ezzel engedje ki a hosszú ideig visszatartott levegőjét. A varázslónő egyébként egy gyönyörű teremtés, mármint Mira szemében. Egy kicsit még talán el is pirul, amikor már közelebbről csodálhatja meg sötétkék íriszeit. Mikor kiderül, hogy milyen torony mellett is pihent meg az előbb, helyeslően elkezd bólogatni, hiszen hasonló válaszra számított. A mester megnevezésből annyit tud leszűrni, hogy valamilyen nagy hatalommal és nagy tudással rendelkező, mágiával foglalkozó tanító lehet a férfi. Ez pedig kifejezetten érdekesen hangzik a lány fejében. Ő is megtanulhatna úgy varázsolni, mint ahogyan a varázslónő tette? Soha többé nem lenne problémája az éhezéssel. Az ingoványos megjegyzésnél is bőszen bólogat, hisz ő is valami égi csodának gondolja a saját túlélését.*
- Nem szeretnék visszamenni a városba, varázslónő. *Vágja rá szinte azonnal, kétkedés nélkül. Ő bizony itt szeretne maradni. Kérdés, hogy ez vajon lehetőség-e a számára.*
- A mester fogad tanítványokat a toronyban? És a tanítványok itt maradhatnak éjszakára? *Teszi fel a kérdést, most már kicsit bátrabban, de még mindig nem határozottan. Nem is tudja igazán, hogy egy szállásnak vagy egy mágus mesternek örülne-e jobban. Ha legalább csak az egyiket sikerülne elérnie, már sikeres napot zárhatna. A következő pillanatban megkínálják étellel is, amit csillogó szemekkel fogad el az ismeretlen nőtől.*
- Nagyon szépen köszönöm! *A mai nap még nem is sikerült ételhez jutnia, így ez számára egy életmentő ajándék az ember részéről. Azonnal neki is lát elfogyasztani a fenséges eledelt, még arra sem pazarolva az idejét, hogy helyet foglaljon.*
*Amint közelebb ér a nőhöz, egyből el is indulnak a tündér felé a kutyakölykök. Nem érzi magát biztonságban ismeretlen állatok mellett, így nagyon megkönnyebbül, amikor a gazdájuk visszahívja őket. Még egy mély sóhajtást is megenged magának, hogy ezzel engedje ki a hosszú ideig visszatartott levegőjét. A varázslónő egyébként egy gyönyörű teremtés, mármint Mira szemében. Egy kicsit még talán el is pirul, amikor már közelebbről csodálhatja meg sötétkék íriszeit. Mikor kiderül, hogy milyen torony mellett is pihent meg az előbb, helyeslően elkezd bólogatni, hiszen hasonló válaszra számított. A mester megnevezésből annyit tud leszűrni, hogy valamilyen nagy hatalommal és nagy tudással rendelkező, mágiával foglalkozó tanító lehet a férfi. Ez pedig kifejezetten érdekesen hangzik a lány fejében. Ő is megtanulhatna úgy varázsolni, mint ahogyan a varázslónő tette? Soha többé nem lenne problémája az éhezéssel. Az ingoványos megjegyzésnél is bőszen bólogat, hisz ő is valami égi csodának gondolja a saját túlélését.*
- Nem szeretnék visszamenni a városba, varázslónő. *Vágja rá szinte azonnal, kétkedés nélkül. Ő bizony itt szeretne maradni. Kérdés, hogy ez vajon lehetőség-e a számára.*
- A mester fogad tanítványokat a toronyban? És a tanítványok itt maradhatnak éjszakára? *Teszi fel a kérdést, most már kicsit bátrabban, de még mindig nem határozottan. Nem is tudja igazán, hogy egy szállásnak vagy egy mágus mesternek örülne-e jobban. Ha legalább csak az egyiket sikerülne elérnie, már sikeres napot zárhatna. A következő pillanatban megkínálják étellel is, amit csillogó szemekkel fogad el az ismeretlen nőtől.*
- Nagyon szépen köszönöm! *A mai nap még nem is sikerült ételhez jutnia, így ez számára egy életmentő ajándék az ember részéről. Azonnal neki is lát elfogyasztani a fenséges eledelt, még arra sem pazarolva az idejét, hogy helyet foglaljon.*
359. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-11 07:35:47
Üzenet elküldve: 2022-05-11 07:35:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Miraiylla//
*Érzi magán a kíváncsi leány érdeklődő pillantásait, de igyekszik ügyet sem vetni rá. Persze egy gyors ellenőrzés erejéig felé fordítja kékjeit, csak a biztonság kedvéért, ám látszólag egy teljesen ártalmatlan fiatal tündérről van szó. Így minden további nélkül folytatja ténykedését, amíg az idegen meg nem szólítja őt. Kissé tanácstalanul pislog rá, miközben a két kölyök habozás nélkül szalad oda Miraiyllahoz, hogy farok csóválva, és a lábszárára ugrálva köszöntsék őt.*
- Miben lehetek a segítségedre?
*Teszi fel kérdését, majd teljes testével a másik felé fordul. Éles füttyszóval igyekszik kordában tartani a lelkes ebeket, akik fülüket hegyezve kissé hátrébb vonulnak, de nem térnek vissza gazdájuk lábainak közelségébe.*
- Ez Aborg mester tornya, vagy ha úgy tetszik a Mágustorony.
*Kissé zavarodottnak véli az ismeretlen lányt, illetve azt is megállapítja magában, hogy a tündérek feltehetően igen félős teremtések, mert eddigi tapasztalata alapján mindegyik rendkívül gyávának tűnt.*
~ Kivéve az a kereskedő. Mi is volt a neve? ~
- A város igen messze van innen, elég alaposan eltévedhettél. Szerencséd, hogy nem nyelt el az ingovány.
*Ad hangot kétkedésének, s ezúttal szavai sem olyan kedvesek, mint általában, külsejéhez hasonlóan valamivel határozottabbak, talán nyersebbek is.*
- Szeretnél visszajutni a városba, Mira?
*Kérdezi némileg megenyhülve, miközben a Farkas lassan eltűnni látszik, s csak három tál meleg ételt hagy maga után. A tálakhoz lép, egyet rögtön a földre rak a kölyköknek, akik gondolkodás nélkül szaladnak oda érte, a másik kettővel kezében visszasétál Mirához, majd némán felé nyújtja az egyik adag ételt.*
- Bizonyára éhes lehetsz egy ilyen hosszú út után.
*Érzi magán a kíváncsi leány érdeklődő pillantásait, de igyekszik ügyet sem vetni rá. Persze egy gyors ellenőrzés erejéig felé fordítja kékjeit, csak a biztonság kedvéért, ám látszólag egy teljesen ártalmatlan fiatal tündérről van szó. Így minden további nélkül folytatja ténykedését, amíg az idegen meg nem szólítja őt. Kissé tanácstalanul pislog rá, miközben a két kölyök habozás nélkül szalad oda Miraiyllahoz, hogy farok csóválva, és a lábszárára ugrálva köszöntsék őt.*
- Miben lehetek a segítségedre?
*Teszi fel kérdését, majd teljes testével a másik felé fordul. Éles füttyszóval igyekszik kordában tartani a lelkes ebeket, akik fülüket hegyezve kissé hátrébb vonulnak, de nem térnek vissza gazdájuk lábainak közelségébe.*
- Ez Aborg mester tornya, vagy ha úgy tetszik a Mágustorony.
*Kissé zavarodottnak véli az ismeretlen lányt, illetve azt is megállapítja magában, hogy a tündérek feltehetően igen félős teremtések, mert eddigi tapasztalata alapján mindegyik rendkívül gyávának tűnt.*
~ Kivéve az a kereskedő. Mi is volt a neve? ~
- A város igen messze van innen, elég alaposan eltévedhettél. Szerencséd, hogy nem nyelt el az ingovány.
*Ad hangot kétkedésének, s ezúttal szavai sem olyan kedvesek, mint általában, külsejéhez hasonlóan valamivel határozottabbak, talán nyersebbek is.*
- Szeretnél visszajutni a városba, Mira?
*Kérdezi némileg megenyhülve, miközben a Farkas lassan eltűnni látszik, s csak három tál meleg ételt hagy maga után. A tálakhoz lép, egyet rögtön a földre rak a kölyköknek, akik gondolkodás nélkül szaladnak oda érte, a másik kettővel kezében visszasétál Mirához, majd némán felé nyújtja az egyik adag ételt.*
- Bizonyára éhes lehetsz egy ilyen hosszú út után.
358. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-10 22:41:57
Üzenet elküldve: 2022-05-10 22:41:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nem is kell olyan sokáig várnia arra, hogy az események beinduljanak. Egy nő érkezik meg hirtelen egy hátason, s vele együtt két fiatal kutyakölyök is. Először csak egy másodpercig pásztázza őket végig a tekintetével, de annyira sok a látnivaló, hogy újra-újra visszatalálnak hozzájuk a pillantásai. Az egész esemény csúcspontja az, amikor egy szellemfarkast idéz elő a nő, aki még ebédet is főz neki. Na itt már teljesen elveszti a szemei felett az uralmát és le sem tudja róluk venni őket. Kezdetben még tervezte leszólítani az első erre sétáló személyt az útbaigazítás miatt, de a varázslatnak köszönhetően most inába száll a bátorsága. Miután eltűnik a két lábon járó szellemfarkas, azért már sokkal bátrabbá válik, de még így is nehezére esik elindulni az ismeretlen mágus felé.*
- Ne haragudj a zavarásért, varázslónő... Tudnál nekem esetleg segíteni? *A hangja minden második szó után elbicsaklik, ezért egy rövid kis szünet után megköszörüli a torkát és folytatja.*
- Nem rég érkeztem a városba és eltévedtem. Meg tudnád nekem mondani, hogy mi ez a torony? *Teszi fel a kérdést, most már kicsit bátrabban és hangosabban. Igaz a mondanivalójának az eleje hazugság, de ezt igazán nem róhatja fel rá senki, miután elvesztette az emlékeit az eddigi életéről.*
- A nevem egyébként Miraiylla, de jobban örülnék, ha Mirának szólítanál. Persze... Úgy szólíthatsz, ahogyan csak szeretnél... *Veszi fel ismételten az alázatos stílust, hiszen jelezni akarja a nő számára, hogy tudja hol a helye. Az eddig látottakból úgy gondolja, hogy a toronynak köze lehet a mágiához és a varázslókhoz, de ez egyelőre még csak egy erős találgatás a részéről.*
- Ne haragudj a zavarásért, varázslónő... Tudnál nekem esetleg segíteni? *A hangja minden második szó után elbicsaklik, ezért egy rövid kis szünet után megköszörüli a torkát és folytatja.*
- Nem rég érkeztem a városba és eltévedtem. Meg tudnád nekem mondani, hogy mi ez a torony? *Teszi fel a kérdést, most már kicsit bátrabban és hangosabban. Igaz a mondanivalójának az eleje hazugság, de ezt igazán nem róhatja fel rá senki, miután elvesztette az emlékeit az eddigi életéről.*
- A nevem egyébként Miraiylla, de jobban örülnék, ha Mirának szólítanál. Persze... Úgy szólíthatsz, ahogyan csak szeretnél... *Veszi fel ismételten az alázatos stílust, hiszen jelezni akarja a nő számára, hogy tudja hol a helye. Az eddig látottakból úgy gondolja, hogy a toronynak köze lehet a mágiához és a varázslókhoz, de ez egyelőre még csak egy erős találgatás a részéről.*
357. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-10 21:11:48
Üzenet elküldve: 2022-05-10 21:11:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Mindig hatalmas megkönnyebbülést jelent számára, amikor maga mögött tudhatja az Ingoványt. Itt már a két kölyökkutya is szabadon szaladgálhat, s mivel Karheia is közelinek véli a Mágustorony helyszínét, ezért nem terheli tovább hátasát a súlyával, helyette a lovat vezetve sétálva teszi meg a hátralévő távot. Még jól is esik számára, főleg mert szabadon, aggodalom nélkül teheti meg végre ezeket a lépéseket.
A Mágustorony közelében megpillant egy lányt, aki mintha erőt gyűjtene, ám a barbár nő egyelőre nem kíván vele foglalkozni. Illetve egyébként sem tenné meg, hiszen egy ismeretlenről van szó, aki feltehetően nem örülne annak, ha minden különösebb ok nélkül csak megzavarná őt.*
- No, lássuk emlékszem e még az igére.
*Mondja szórakozottan a kölyköknek, akik ügyet sem vetve rá szaglásznak és szaladgálnak a pár méteres közelébe. Amennyiben van elég hely a számára, úgy kísérletet tesz a jó öreg Farkas Szellem megidézésére, hogy ismét megkóstolhassa az ízletes étket. Már amennyiben sikerrel jár.
A végeredménytől függetlenül időt szakít arra, hogy hátasáról gondoskodjon. Kioldja, és leveszi róla a már szükségtelen szerszámokat, illetve egy alkalmas helyet keres neki, ahova kiköthetné. Elgondolkodik azon is, hogy talán a kölykök is elég nagyok, és megbízhatóak már ahhoz, hogy ne kelljen magával vinnie őket.*
- Na, mit szóltok. Itt maradtok Csatanglóval, vagy ilyen felelőtlenségre még ne szánjam el magamat.
*Megvakargatja a két eb füle tövét, és egy apróbb bot eldobásával szaladásra bírja őket, hogy ne legyenek végre a lába alatt, amíg összeszedi holmijait.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására egy két lábon járó szellemfarkas jelenik meg előtte, aki a következő körben 3 főre elkészíti a világ legfinomabb bográcsételét, majd szertefoszlik.
A Mágustorony közelében megpillant egy lányt, aki mintha erőt gyűjtene, ám a barbár nő egyelőre nem kíván vele foglalkozni. Illetve egyébként sem tenné meg, hiszen egy ismeretlenről van szó, aki feltehetően nem örülne annak, ha minden különösebb ok nélkül csak megzavarná őt.*
- No, lássuk emlékszem e még az igére.
*Mondja szórakozottan a kölyköknek, akik ügyet sem vetve rá szaglásznak és szaladgálnak a pár méteres közelébe. Amennyiben van elég hely a számára, úgy kísérletet tesz a jó öreg Farkas Szellem megidézésére, hogy ismét megkóstolhassa az ízletes étket. Már amennyiben sikerrel jár.
A végeredménytől függetlenül időt szakít arra, hogy hátasáról gondoskodjon. Kioldja, és leveszi róla a már szükségtelen szerszámokat, illetve egy alkalmas helyet keres neki, ahova kiköthetné. Elgondolkodik azon is, hogy talán a kölykök is elég nagyok, és megbízhatóak már ahhoz, hogy ne kelljen magával vinnie őket.*
- Na, mit szóltok. Itt maradtok Csatanglóval, vagy ilyen felelőtlenségre még ne szánjam el magamat.
*Megvakargatja a két eb füle tövét, és egy apróbb bot eldobásával szaladásra bírja őket, hogy ne legyenek végre a lába alatt, amíg összeszedi holmijait.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására egy két lábon járó szellemfarkas jelenik meg előtte, aki a következő körben 3 főre elkészíti a világ legfinomabb bográcsételét, majd szertefoszlik.
356. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-10 16:00:08
Üzenet elküldve: 2022-05-10 16:00:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A hosszú céltalan séta után hatalmas megkönnyebbülés a számára az előtte álló torony. Egyrészt, mert végre megpihenhet majd egy kicsit a tövében, másrészt mert végre elhagyhatja a veszélyes vadont, amelyet még mindig alig hisz el, hogy minden gond nélkül túlélt. Bár külsőre semmi különleges nincs az épületen, valahol mégis azt érzi, hogy több dolog rejlik a színfalak mögött, mint amit a szemével látni képes. Természetesen invitálás nélkül semmi esetre sem lépne be az ajtaján, mert a falakon belül akár nagyobb veszély is leselkedhet rá, mint az eddigi szörnyek és a lápvidék. E helyett csak keres magának egy félreeső helyet és megvárja az első járókelőt, hogy aztán majd tőle érdeklődhesse meg a torony funkcióját. Legalább addig pihenhet egy kicsit és visszanyerheti az erejét az előtte álló megpróbáltatásokhoz. Valamiért úgy érzi, hogy erre teljes mértékben szüksége lesz.*
355. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-04-15 21:51:36
Üzenet elküldve: 2022-04-15 21:51:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Itt a tyúk!//
*Egykedvűen ballag fel a lépcsőn és még fel se ér mikor megszólítják. Felnézve látja, hogy túl magasra nézett fel majd lejjebb tekintve meglátja az öreg gnómot. A viselete és az okoskodó tekintete alapján lehet akár ő Abogr mester is. A megszólítást valóban nem veszi a szívére. A szemöldöke se rebben a dologra. Szokásos közönyével válaszol.*
-A mestert keresem. Három varázstárgyat kéne megvizsgálnia.
*Ha végignéznek rajta nem valószínű, hogy egyből kiszúrják milyen jól fel fel van szerelve. A fülbevalójára gondolhatnak, az oldalán lévő kardra is, de ha a két kötélről is ránézésre megmondja ez a figura, hogy mágikus és mire jó akkor tényleg lenyűgözi a nehezen lenyűgözhető orkot. Mondjuk az a lila sityka a fején biztos jelent valamit. Nem úgy néz ki mintha divatból hordanák.*
*Egykedvűen ballag fel a lépcsőn és még fel se ér mikor megszólítják. Felnézve látja, hogy túl magasra nézett fel majd lejjebb tekintve meglátja az öreg gnómot. A viselete és az okoskodó tekintete alapján lehet akár ő Abogr mester is. A megszólítást valóban nem veszi a szívére. A szemöldöke se rebben a dologra. Szokásos közönyével válaszol.*
-A mestert keresem. Három varázstárgyat kéne megvizsgálnia.
*Ha végignéznek rajta nem valószínű, hogy egyből kiszúrják milyen jól fel fel van szerelve. A fülbevalójára gondolhatnak, az oldalán lévő kardra is, de ha a két kötélről is ránézésre megmondja ez a figura, hogy mágikus és mire jó akkor tényleg lenyűgözi a nehezen lenyűgözhető orkot. Mondjuk az a lila sityka a fején biztos jelent valamit. Nem úgy néz ki mintha divatból hordanák.*
354. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-04-15 18:02:38
Üzenet elküldve: 2022-04-15 18:02:38
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Itt a tyúk!//
*A Mágustorony szolgálóinak még egy ork sem hat különösen. Túl sok szerzet megfordul itt hozzá, hogy bármelyikük is előítéletes legyen.*
-Segíthetek ur... Barátom? *Zopal rá sem teszi jókora lábát a felfelé vezető lépcsősorra, már meg is szólítja valaki. Amennyiben az ork a hang irányába fókuszál, rögtön megpillantja a forrását is. Egy aprócska, igen csak hosszú orrú, lila süveges és taláros gnóm méregeti közömbösen. Öregnek tűnik, habár erről csak a süveg alól előbukkanó, őszes hajzuhatag árulkodik. Vonásait egyetlen ránc sem keresztezi. Fontoskodva kulcsolja össze kezeit maga előtt, s úgy keresi meg az ork tekintetét megdöbbentően zöld szemeivel. Hallhatóan nem áll rá a szája az úrra Zopal esetében. Talán nem is veszi ezt különösebben szívére az ork.*
*A Mágustorony szolgálóinak még egy ork sem hat különösen. Túl sok szerzet megfordul itt hozzá, hogy bármelyikük is előítéletes legyen.*
-Segíthetek ur... Barátom? *Zopal rá sem teszi jókora lábát a felfelé vezető lépcsősorra, már meg is szólítja valaki. Amennyiben az ork a hang irányába fókuszál, rögtön megpillantja a forrását is. Egy aprócska, igen csak hosszú orrú, lila süveges és taláros gnóm méregeti közömbösen. Öregnek tűnik, habár erről csak a süveg alól előbukkanó, őszes hajzuhatag árulkodik. Vonásait egyetlen ránc sem keresztezi. Fontoskodva kulcsolja össze kezeit maga előtt, s úgy keresi meg az ork tekintetét megdöbbentően zöld szemeivel. Hallhatóan nem áll rá a szája az úrra Zopal esetében. Talán nem is veszi ezt különösebben szívére az ork.*
353. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-04-11 23:18:02
Üzenet elküldve: 2022-04-11 23:18:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Abogr mester! Itt a tyúk!//
*Végre! Hogy ez eddig is lebegett-e az jó kérdés. Mindenesetre nem túl bizalomgerjesztő. Valószínűleg nem kell egy nomád ork törzsben felnőni ahhoz, hogy valaki viszolyogjon a mágusoktól. Vagy attól a gondolattól, hogy valami ködszerű valamire lépjen rá. Mindenesetre valamennyi modora az orknak is van. Kihasználja a torony melletti tavat és megmosakszik. A puszta homokja és az ingovány bűzös sara makacsul ragaszkodnak a páncéljához és a fegyveréhez, de végül megadják magukat. Persze nem lett tökéletes az eredmény, a barátságos ábrázatával valószínűleg sok helyen soha nem is lesz szívesen látott vendég, de legalább nem úgy néz ki mint, aki egyenesen a mocsárból csörtet fel a nagy mágusmesterhez. Bizonytalanul felmegy a lépcsőkön benyit, nagyot néz a belső tér nagyságán. Majd elkezd keresni valakit aki úgy néz ki mint egy mágusmester. Ha olyat nem talál akkor valakit aki úgy néz ki mintha tudná hol lehetne találni egy mágusmestert.*
*Végre! Hogy ez eddig is lebegett-e az jó kérdés. Mindenesetre nem túl bizalomgerjesztő. Valószínűleg nem kell egy nomád ork törzsben felnőni ahhoz, hogy valaki viszolyogjon a mágusoktól. Vagy attól a gondolattól, hogy valami ködszerű valamire lépjen rá. Mindenesetre valamennyi modora az orknak is van. Kihasználja a torony melletti tavat és megmosakszik. A puszta homokja és az ingovány bűzös sara makacsul ragaszkodnak a páncéljához és a fegyveréhez, de végül megadják magukat. Persze nem lett tökéletes az eredmény, a barátságos ábrázatával valószínűleg sok helyen soha nem is lesz szívesen látott vendég, de legalább nem úgy néz ki mint, aki egyenesen a mocsárból csörtet fel a nagy mágusmesterhez. Bizonytalanul felmegy a lépcsőkön benyit, nagyot néz a belső tér nagyságán. Majd elkezd keresni valakit aki úgy néz ki mint egy mágusmester. Ha olyat nem talál akkor valakit aki úgy néz ki mintha tudná hol lehetne találni egy mágusmestert.*
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-03-18 10:22:03
Üzenet elküldve: 2022-03-18 10:22:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*Mikor a férfi említi, hogy a füst fújás csak pipával megy neki és a szelet tudja irányítani, még meg is könnyebbül egy kicsit.*
-Legalább te nem fogsz úgy lángra kapni, csak egyszerűen minden nélkül. *Mert kétség nem fér hozzá, az őt is megijesztette, mikor Ale keze fellobbant, és a férfinek arcizma se rezdült, miközben a lángok táncoltak a bőrén. A varázsital is előkerül, ahogy kiérnek a mocsárból és a férfi tájékoztatja is, hogy mire is való. Mivel nem az volt az egyetlen, elő halász magának is egyet és jól megnézi, hogy legközelebb felismerje, mert ha valóban ilyen jótékony hatása van, akkor kár lenne a táskában tartani.*
-És ezek mennyit érnek? *Mivel nem piacról, árustól vette, csak úgy elemelte, így nincsen tisztában az értékével, de Aborat elég jártasnak tűnik a témában. Közben a férfit követve felsétálnak és benyitnak. Próbálja befogadni azt, amit lát, ez persze el fog tartani egy darabig, csak tő szavak buknak ki, miközben hallgatja a férfit.*
-Hat?! *Bukik ki belőle, közben besétálnak egy hatalmas terembe, ami tele van könyvespolcokkal. Még életében nem látott ennyi könyvet egy helyen és ez még csak egy szint.*
-Azanyját! *Mikor pedig kezd tudatosulni benne, hogy itt tényleg olvasnia kell majd, szinte álló helyben leizzad.*
-Ki fog kérdezni? *Nyílnak tágra a szemei, benne ez eleinte fel sem merült, hogy ez így működhet, mármint a tanítás. Le is ül, majd a férfi mindjárt oda is tesz elé egy jó vaskos könyvet. Eleinte csak nézegeti a borítóját. ~Biztos sokat ér. ~ Majd bele is lapoz, az ujjával követi a sort, majd megrezegteti a többi oldalt is, hogy lássa milyen sok.*
-Vé… végig kell olvassam? Az egészet? *Vetül fel benne, hogy lehet ennek egy részét akár meg is úszhatja.*
*Mikor a férfi említi, hogy a füst fújás csak pipával megy neki és a szelet tudja irányítani, még meg is könnyebbül egy kicsit.*
-Legalább te nem fogsz úgy lángra kapni, csak egyszerűen minden nélkül. *Mert kétség nem fér hozzá, az őt is megijesztette, mikor Ale keze fellobbant, és a férfinek arcizma se rezdült, miközben a lángok táncoltak a bőrén. A varázsital is előkerül, ahogy kiérnek a mocsárból és a férfi tájékoztatja is, hogy mire is való. Mivel nem az volt az egyetlen, elő halász magának is egyet és jól megnézi, hogy legközelebb felismerje, mert ha valóban ilyen jótékony hatása van, akkor kár lenne a táskában tartani.*
-És ezek mennyit érnek? *Mivel nem piacról, árustól vette, csak úgy elemelte, így nincsen tisztában az értékével, de Aborat elég jártasnak tűnik a témában. Közben a férfit követve felsétálnak és benyitnak. Próbálja befogadni azt, amit lát, ez persze el fog tartani egy darabig, csak tő szavak buknak ki, miközben hallgatja a férfit.*
-Hat?! *Bukik ki belőle, közben besétálnak egy hatalmas terembe, ami tele van könyvespolcokkal. Még életében nem látott ennyi könyvet egy helyen és ez még csak egy szint.*
-Azanyját! *Mikor pedig kezd tudatosulni benne, hogy itt tényleg olvasnia kell majd, szinte álló helyben leizzad.*
-Ki fog kérdezni? *Nyílnak tágra a szemei, benne ez eleinte fel sem merült, hogy ez így működhet, mármint a tanítás. Le is ül, majd a férfi mindjárt oda is tesz elé egy jó vaskos könyvet. Eleinte csak nézegeti a borítóját. ~Biztos sokat ér. ~ Majd bele is lapoz, az ujjával követi a sort, majd megrezegteti a többi oldalt is, hogy lássa milyen sok.*
-Vé… végig kell olvassam? Az egészet? *Vetül fel benne, hogy lehet ennek egy részét akár meg is úszhatja.*
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-03-18 08:03:43
Üzenet elküldve: 2022-03-18 08:03:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*Kapkodja a lábait, sietős ugyanis a dolog, egy ilyen tudással átitatott helyen az idő úgy szárnyal, hogy egy órácska egy csettintésnyi idő alatt elillan. A nyeregtáskából kikapott egy fiolát is, ami talán segítheti a tanulás folyamatát. Kék itala már nem maradt, de úgy tapasztalta a fehérrel is el tud érni nagyobb dolgokat. Azzal tisztában van, hogy minden italnak más a hatása, ám ártani nem árt. Fel is hajtja a fiola tartalmát mielőtt betér a levegő könyveit tartalmazó emeletre. Szerencsére pontosan tudja melyik könyvre van szüksége és a tárgymutató használata alapján már ott is terem előtte. A varázslat létre is jön, ami hirtelen meglepődéssel és elégedettséggel is társul. Végül rájött, hogy mi a nyitja a dolgoknak, de nem kevés erőfeszítésébe és gondolkodásba tellett. Eleinte arra gondolt, hogy talán a kézmozdulatai nem megfelelőek, azonban meg sem fordult a fejében, hogy azt a betűt egészen máshogy kell itt ejteni. A különböző népek által összegyűjtött tudást nem lehet egyetlen kalap alá venni, ez most derült ki a legjobban. Miután firkantott még néhány gondolatot, amely később majd útmutatásul szolgálhat ehhez az ághoz, ígéretéhez híván összepakol és sietős léptekkel távozik a toronyból. A ló azonnal felkapja a fejét, hogy hallja a léptek közeledését. Elpakolja a jegyzeteit, lehetőleg figyel rá, hogy ne gyűrje össze őket, mert úgy bizony nehezebb lenne elolvasni később, ennyire meg csak tiszteli már a saját munkáját. Nem ül fel a lóra, vezetve indulnak meg az ingovány felé, hogy végre rátérhessenek majd a Kikötőbe vezető útra.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli a karizmát a következő két körre.
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli a karizmát a következő két körre.
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-03-16 21:17:08
Üzenet elküldve: 2022-03-16 21:17:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*Amennyiben szükségesnek ítéli úgy Aborath is tud segítséget nyújtani a nehezebb tanulmányokkal kapcsolatban. A kérdésére pedig hamar kap egy választ. Vagyis egy válaszkezdeményt amit nem tervez még kifejteni a másik. Aki, törpök és elfek közt hosszú éveket élt az számára az ilyesmi nem ritka úgyhogy a mágus meg is várja míg megkapja a folytatást reménykedve azért, hogy van. Szerencsére volt. Méghozzá egy igencsak meglepő fajta.*
~Szóval ő valami fajta zsellérféle vándor volna? Én nem is tervez komolyabb mágiát megtanulni csak, ami látványos? Nem hiszem, hogy a büszkeségemmé váló tanítvány lesz belőle. Mindegy. Nem válogathatok. Legalább nem valami bűnöző.~
-Értem.
*Reagál tömören a magyarázatra. Meg, hogy ismert korábban a lány egy mágust, ami szintén motiválta a tudomány megismerésére. A trükkök említésére Aborath csak szerényen mosolyog.*
-Füstöt fújni csak pipázás közben tudok. A levegő városában inkább a szelek irányításának művészetét igyekeztem elsajátítani.
*Válaszol miközben lassan kellemesebb tájra tévednek. Arra is érdemes odafigyelni, de a mágusnak nem kerüli el a figyelmét tanítványa felkészültsége se amiért meg is dicséri. A lány pedig erre úgy reagál, hogy nekiadja a varázsitalt. A magyarázaton jót kuncog magában a férfi.*
-Biztosíthatom, hogy a színe ellenére semmi mérgező nincs ebben. Sőt, annak aki el kíván mélyedni a mágia tanaiban érdemes is kék úgynevezett varázsitalokat fogyasztania mert elősegítik a tanulás folyamatát. Felgyorsítják az illető gondolkodását.
*Mesél, majd szép lassan el is érik a tornyot, ami Lanawin egyik nagy látványosságának számíthat. És a mutatványos, idénymunkásból olyan reakciót vállt ki mint amire Aborath számított. Valószínűleg háttal van a másiknak így az nem láthatja a mosolyát miközben a maga nyugodt korához képest az elvártnál öregesebb tempójában felvánszorog azokon a lépcsőkön. Hát igen. Azokat sose szerette. Majd ha a lány követte benyit és be is lép előtte.*
-Mint láthatja belülről tágasabb mint kívülről. Ez is a mester egyik titkának egyike. Hat emelet van megnyitva a látogatóknak. Egy-egy az elemi mágia mind a hat ágának egyikéhez szentelve. Tűz, víz, föld, levegő, nap és hold. Én magam a levegő ágat ismerem viszont mielőtt abba belemennénk az alapokat kell majd elsajátítania és megtudni, hogy egyáltalán mi az a mágia. Keresek is pár alkalmas könyvet a kezdéshez. Nagyjából elmagyarázom és részletesebben elolvashatja. Ha valamit nem ért nyugodtan kérdezzen. Az a dolgom, hogy válaszoljak. Miután végzett ki fogom kérdezni. Úgy vélem a mutatványos vagy idénymunkásként kevésbé használt olvasótudományt most alaposan lehetősége lesz begyakorolni.
*Enged meg egy kedvesnek szánt mosolyt a másik felé ami lehet főleg az elhangzottak után nem éri el a szándékát. Ezek után úgy tesz ahogy mondta. Tényleg igyekszik minden száraz anyagot érthetően átadni a lánynak és megszolgálni a pénzét. Míg a másik olvas addig megissza a kapott varázsitalt és maga is a saját tanulmányait folytatja. Persze úgy, hogy ha szükség volna rá akkor egyből tudjon segíteni magyarázni. Kikérdezésnél pedig vasszigorral szorongatja meg az aranyhajút.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az intelligenciát a következő két körre.
*Amennyiben szükségesnek ítéli úgy Aborath is tud segítséget nyújtani a nehezebb tanulmányokkal kapcsolatban. A kérdésére pedig hamar kap egy választ. Vagyis egy válaszkezdeményt amit nem tervez még kifejteni a másik. Aki, törpök és elfek közt hosszú éveket élt az számára az ilyesmi nem ritka úgyhogy a mágus meg is várja míg megkapja a folytatást reménykedve azért, hogy van. Szerencsére volt. Méghozzá egy igencsak meglepő fajta.*
~Szóval ő valami fajta zsellérféle vándor volna? Én nem is tervez komolyabb mágiát megtanulni csak, ami látványos? Nem hiszem, hogy a büszkeségemmé váló tanítvány lesz belőle. Mindegy. Nem válogathatok. Legalább nem valami bűnöző.~
-Értem.
*Reagál tömören a magyarázatra. Meg, hogy ismert korábban a lány egy mágust, ami szintén motiválta a tudomány megismerésére. A trükkök említésére Aborath csak szerényen mosolyog.*
-Füstöt fújni csak pipázás közben tudok. A levegő városában inkább a szelek irányításának művészetét igyekeztem elsajátítani.
*Válaszol miközben lassan kellemesebb tájra tévednek. Arra is érdemes odafigyelni, de a mágusnak nem kerüli el a figyelmét tanítványa felkészültsége se amiért meg is dicséri. A lány pedig erre úgy reagál, hogy nekiadja a varázsitalt. A magyarázaton jót kuncog magában a férfi.*
-Biztosíthatom, hogy a színe ellenére semmi mérgező nincs ebben. Sőt, annak aki el kíván mélyedni a mágia tanaiban érdemes is kék úgynevezett varázsitalokat fogyasztania mert elősegítik a tanulás folyamatát. Felgyorsítják az illető gondolkodását.
*Mesél, majd szép lassan el is érik a tornyot, ami Lanawin egyik nagy látványosságának számíthat. És a mutatványos, idénymunkásból olyan reakciót vállt ki mint amire Aborath számított. Valószínűleg háttal van a másiknak így az nem láthatja a mosolyát miközben a maga nyugodt korához képest az elvártnál öregesebb tempójában felvánszorog azokon a lépcsőkön. Hát igen. Azokat sose szerette. Majd ha a lány követte benyit és be is lép előtte.*
-Mint láthatja belülről tágasabb mint kívülről. Ez is a mester egyik titkának egyike. Hat emelet van megnyitva a látogatóknak. Egy-egy az elemi mágia mind a hat ágának egyikéhez szentelve. Tűz, víz, föld, levegő, nap és hold. Én magam a levegő ágat ismerem viszont mielőtt abba belemennénk az alapokat kell majd elsajátítania és megtudni, hogy egyáltalán mi az a mágia. Keresek is pár alkalmas könyvet a kezdéshez. Nagyjából elmagyarázom és részletesebben elolvashatja. Ha valamit nem ért nyugodtan kérdezzen. Az a dolgom, hogy válaszoljak. Miután végzett ki fogom kérdezni. Úgy vélem a mutatványos vagy idénymunkásként kevésbé használt olvasótudományt most alaposan lehetősége lesz begyakorolni.
*Enged meg egy kedvesnek szánt mosolyt a másik felé ami lehet főleg az elhangzottak után nem éri el a szándékát. Ezek után úgy tesz ahogy mondta. Tényleg igyekszik minden száraz anyagot érthetően átadni a lánynak és megszolgálni a pénzét. Míg a másik olvas addig megissza a kapott varázsitalt és maga is a saját tanulmányait folytatja. Persze úgy, hogy ha szükség volna rá akkor egyből tudjon segíteni magyarázni. Kikérdezésnél pedig vasszigorral szorongatja meg az aranyhajút.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az intelligenciát a következő két körre.
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-03-16 08:11:01
Üzenet elküldve: 2022-03-16 08:11:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*Sajnos a levegő ág szintje nem bizonyul annyira egyszerűnek, még így se, hogy az italt megitta. Valóban igen nehéz elsajátítani a különböző típusú varázslatokat, hiszen még a tűz ág mozdulatai vannak a kezében. Ám ettől függetlenül még feljegyez néhány varázslatot, hogy majd otthon tudja gyakorolni. Elteszi a jegyzetelt papírosokat és összepakolja a többi holmiját is, mert itt az ideje, hogy visszainduljon a városba. Nem szeretne hosszabb időt eltölteni távol a Sellőtől és még hosszú az út hazafelé. Lesétál a toronyból és a nyeregtáskába pakol, hogy a holmija nagy részét ne neki keljen cipelni, azt inkább a lóra hagyná. Elég korán indulnak, hogy még világosban átérjenek a rizikós részen, bár az este nem aludt sokat, de reményei szerint, ha átjutnak az ingoványon, majd lepihen. Addig nem is ül fel a lóra, sétálva jobban látja majd az ösvényt, amely átvezet a veszélyes terepen.*
-Remélem nem történt semmi baj, míg távol vagyunk. *Mondogatja magában, mintha az biztosíték lenne bármire is. Nyilván ő is tisztában van vele, hogy ez nem így működik, azonban szereti ezzel nyugtatni magát. A ló úgy tűnik teljesen szolgálatkész állapotban van, szinte már unta is az egy helyben toporgást, örül annak, hogy végre változik a táj, bár mikor közelednek a bűzös részhez ő is prüszköl már néhányat.*
-Én sem szeretem, de erre vezet az út haza, kérlek bírd ki. *Ütögeti meg az állat nyakát biztató mozdulatokkal. Itt neki kell a határozottnak lenni, mert ha az állat megérzi, hogy fél és nem tudja merre vezet az út, fokozódik a nyugtalansága.*
-Remélem nem történt semmi baj, míg távol vagyunk. *Mondogatja magában, mintha az biztosíték lenne bármire is. Nyilván ő is tisztában van vele, hogy ez nem így működik, azonban szereti ezzel nyugtatni magát. A ló úgy tűnik teljesen szolgálatkész állapotban van, szinte már unta is az egy helyben toporgást, örül annak, hogy végre változik a táj, bár mikor közelednek a bűzös részhez ő is prüszköl már néhányat.*
-Én sem szeretem, de erre vezet az út haza, kérlek bírd ki. *Ütögeti meg az állat nyakát biztató mozdulatokkal. Itt neki kell a határozottnak lenni, mert ha az állat megérzi, hogy fél és nem tudja merre vezet az út, fokozódik a nyugtalansága.*
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-03-15 13:09:54
Üzenet elküldve: 2022-03-15 13:09:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*Ezt követően a férfi elmondja, hogy bizony nem véletlenül van a mágia központja egy ilyen emberektől távol eső helyen, hiszen szükséges hozzá az elmélyülés, a csend és a nyugalom. Arról nem is beszélve, hogy most tudatosul igazán benne, hogy valóban olvasnia kell majd, neki ez talán még több időbe is telik, mint egy átlagos közembernek, nem igazán ismerkedett eddig a szavakkal, ám meg fogja tudni csinálni, ebben biztos. ~Ha egy piperkőcnek megy, nekem is menni fog, csak kitartás kell hozzá, az meg nekem van. ~ Tisztázza magában a dolgokat. Aztán felvetül a kérdés, hogy mi vitte rá, hogy most ezzel szeretne foglalkozni?*
-Ez egy nagyon jó kérdés. *Vágja gyorsan rá, ám a folytatás már nem érkezik ennyire hamar. Mégse mondhatja azt, hogy talán ha néhány trükköt megtanul, akkor több embert szabadíthatsz meg a cipelt nehéz terheitől, amelyek főként ékszer és arany.*
-Arra gondoltam, hogy hasznosíthatnám a tudást. Utcai mutatványos vagyok, néha idénymunkás, gyümölcsöt szedek és egyebek. Még fiatalabb koromban volt szerencsém ismerni egy mágust. ~Jah, szeretncséje, hogy nem vágtam fejbe valami nehézzel.~ Érdekes trükköket tudott, a szájából füstöt eregetett például. Maga is tud ilyesmit? *Teszi fel a kérdést miközben kiérnek a lápból végre. Majd kotorászásból előkerül egy fiola is, amit a férfi fel is ismer, azaz úgy véli, hogy tudja mi is az.*
-Ezt? Nem biztos, hogy én ezt meginnám... mégiscsak kék... az nem természetes. Tuti valami mérgező szar. *Mondja, majd át is adja a másiknak miközben sétálnak.*
-Ha akarja próbálja csak ki, nekem ugyan az nem kell. * Átad Aborath Artois részére 1 Sötétkék varázsitalt.
Közben a tó környékére érnek és ezt a férfi is bejelenti.*
-NA ez! Már valami öcsém... *Akadnak fenn a szemei, mert bizony a torony tényleg mintha a víz felett lebegne és a felfelé vezető lépcsők sem olyan anyagból készültek, amiket ő már látott valaha is.*
-Hát... menj csak előre. *Nem mert rálépni elsőnek az tuti, csak aztán, mikor látja, hogy a mágus sikeresen veszi az akadályt és sétál fel rajta.*
*Ezt követően a férfi elmondja, hogy bizony nem véletlenül van a mágia központja egy ilyen emberektől távol eső helyen, hiszen szükséges hozzá az elmélyülés, a csend és a nyugalom. Arról nem is beszélve, hogy most tudatosul igazán benne, hogy valóban olvasnia kell majd, neki ez talán még több időbe is telik, mint egy átlagos közembernek, nem igazán ismerkedett eddig a szavakkal, ám meg fogja tudni csinálni, ebben biztos. ~Ha egy piperkőcnek megy, nekem is menni fog, csak kitartás kell hozzá, az meg nekem van. ~ Tisztázza magában a dolgokat. Aztán felvetül a kérdés, hogy mi vitte rá, hogy most ezzel szeretne foglalkozni?*
-Ez egy nagyon jó kérdés. *Vágja gyorsan rá, ám a folytatás már nem érkezik ennyire hamar. Mégse mondhatja azt, hogy talán ha néhány trükköt megtanul, akkor több embert szabadíthatsz meg a cipelt nehéz terheitől, amelyek főként ékszer és arany.*
-Arra gondoltam, hogy hasznosíthatnám a tudást. Utcai mutatványos vagyok, néha idénymunkás, gyümölcsöt szedek és egyebek. Még fiatalabb koromban volt szerencsém ismerni egy mágust. ~Jah, szeretncséje, hogy nem vágtam fejbe valami nehézzel.~ Érdekes trükköket tudott, a szájából füstöt eregetett például. Maga is tud ilyesmit? *Teszi fel a kérdést miközben kiérnek a lápból végre. Majd kotorászásból előkerül egy fiola is, amit a férfi fel is ismer, azaz úgy véli, hogy tudja mi is az.*
-Ezt? Nem biztos, hogy én ezt meginnám... mégiscsak kék... az nem természetes. Tuti valami mérgező szar. *Mondja, majd át is adja a másiknak miközben sétálnak.*
-Ha akarja próbálja csak ki, nekem ugyan az nem kell. * Átad Aborath Artois részére 1 Sötétkék varázsitalt.
Közben a tó környékére érnek és ezt a férfi is bejelenti.*-NA ez! Már valami öcsém... *Akadnak fenn a szemei, mert bizony a torony tényleg mintha a víz felett lebegne és a felfelé vezető lépcsők sem olyan anyagból készültek, amiket ő már látott valaha is.*
-Hát... menj csak előre. *Nem mert rálépni elsőnek az tuti, csak aztán, mikor látja, hogy a mágus sikeresen veszi az akadályt és sétál fel rajta.*
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-03-14 15:59:57
Üzenet elküldve: 2022-03-14 15:59:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Mesterfegyver áldás próba//
*Elég sokat kellett keresgélnie, mire rálel arra, amiért igazából idejött. A korábbi írásokból már körvonalazódott, hogy bizonyos típusú fegyvereket mágiával lehet felruházni. Bizony ezek a varázslatok nem a könnyű és a kezdő mágusoknak valók, így át kellett rágnia magát néhány vastag köteten, mire elérkezett végre a leíráshoz. Először a tűz ág emeletén próbálkozott, mivel azt minden más emeletnél jobban ismeri. Kétségtelen, hogy rálelt a leírásra, ám ez úgy tűnik, hogy nem teljes, csak óvatosan körvonalazza a dolgokat. Azt követően tovább kutakodik, de hiába.*
-Kell tartsak egy kis szünetet. *Határozza el, hiszen már elég régóta keresgél és jegyzel, hogy elfáradjon. Talán egy kis pihenés után, friss fejjel majd gyorsabban megy, vagy talán olyat is észre fog venni, ami most elkerüli a figyelmét. Miközben leül az egyik asztalhoz egy beszélgetés üti meg a fülét. Halk ugyan, de ez számára nem okoz nehézséget, bizony ilyenkor jön jól az a két hegyes fül, amivel a természet áldotta meg. Néhány fiatalabb tanonc a könyveket bújva szólal fel, nagy lelkesedéssel újságolja a többieknek, hogy bizony most már több szinttel rendelkezik a torony, ahova ők is bejárhatnak. Azon a szinten pedig a mester fém rudakat helyezett el, amiket a varázslatokat ki lehet próbálni. Kétsége sincsen felőle, hogy ez pont azaz információ, ami után egész nap olyan lelkesen kutakodott. Még szép, hogy nem találta meg, ha egy másik emeleten rejlik rá a válasz. Gyorsan megeszi az almát és a kenyeret, majd sebtiben összepakol és elindul felfelé. Valóban, nem tévedtek odalenn, itt tényleg van egy emelet, ahol valóban az asztalokon fém rudak találhatóak, szinte tele is van. ~Furcsa is volt, hogy milyen kevesen vannak az egyes szinteken. ~ Bizonyára az új tudás megszerzése mindenkit lázba hozott, így azonnal jött is. Neki pedig pont szerencséje van, hogy olyanok között gyakorolhat, akik már nagyjából elsajátították a dolgot, sokat tanulhat mások elrontott próbálkozásaiból is. Először a saját ágához tartozó varázslatokkal kezdi, lejegyzi az igét és a mozdulatokat, a teljes leírást lemásolja, hogy majd otthon is tudja gyakorolni.*
-Őrláng. Milyen találó. *Olvassa a hatást, mert az is le van jegyezve.*
-Ez nagyon imponáló lehet. Nézzük a másikat. *Lapoz tovább, mert bizony siettetik, a könyvre másnak is szüksége van, így gyorsan lejegyzi azt is.*
-A főnix dühe. Az milyen ijesztő. *Nem igazán szereti az élőket és a holtakat keresztezni, még csak gondolatban sem, ám nagyon úgy fest, hogy itt egy kis ideig a mágia feltámasztja a halottat a csata hevében. Lejegyzi, hogy tudjon róla és ha kell alkalmazhassa is, ám úgy gondolja, ezt nem fogja előnyben részesíteni, csak ha a kard tulajdonosa nagyon ragaszkodik hozzá. Mindjárt rá is próbál az elsőre, egy fémrudat a kezébe véve, hogy lássa mennyire sikerült megértenie a leírást. Sikeres varázslat esetén nagy szemekkel bámulja az előcsapó lángokat. Néhányan talán majd még gratulálnak is neki a sikeres próbálkozáshoz. Viszont ez után vissza kell térnie a lentebbi szintekre, mivel minden elem máshogy működik, így nem sajátítható el azonnal a kardáldás. A következő kihívás a levegő mágiaág, az tűnik neki most viszonylag érthetőnek és könnyen megvalósíthatónak, ám az is megeshet, hogy nem lesz annyi ideje, hogy a megfelelő szintre juthasson, így ezúttal talán csak ezzel a két áldással fog gazdagodni.*
-Pedig én azt hittem ez egyszerűbb lesz. *Morog magában miközben a könyvek felett roskad és körmöl, valamint gyakorolja a kézmozdulatokat, amelyeket leírva és rajzolva lát.*
A varázsló érintésével megáld egy Wegtoreni mesterfegyvert melynek hatására azt kézben tartva a fegyvert lángok ölelik körül. A lángok inkább fényesek, mintsem forrók, egy fáklyával megegyező területet világítanak be, támadáskor apró felületi (1) égési sebeket okoz. Harcon kívül életszerűen tűzgyújtó és égető hatású. A hatás megszűnik a következő dél eljöttekor. A varázslat megkötésével a hatás a fegyvert kézben tartva folyamatosan aktív.
*Elég sokat kellett keresgélnie, mire rálel arra, amiért igazából idejött. A korábbi írásokból már körvonalazódott, hogy bizonyos típusú fegyvereket mágiával lehet felruházni. Bizony ezek a varázslatok nem a könnyű és a kezdő mágusoknak valók, így át kellett rágnia magát néhány vastag köteten, mire elérkezett végre a leíráshoz. Először a tűz ág emeletén próbálkozott, mivel azt minden más emeletnél jobban ismeri. Kétségtelen, hogy rálelt a leírásra, ám ez úgy tűnik, hogy nem teljes, csak óvatosan körvonalazza a dolgokat. Azt követően tovább kutakodik, de hiába.*
-Kell tartsak egy kis szünetet. *Határozza el, hiszen már elég régóta keresgél és jegyzel, hogy elfáradjon. Talán egy kis pihenés után, friss fejjel majd gyorsabban megy, vagy talán olyat is észre fog venni, ami most elkerüli a figyelmét. Miközben leül az egyik asztalhoz egy beszélgetés üti meg a fülét. Halk ugyan, de ez számára nem okoz nehézséget, bizony ilyenkor jön jól az a két hegyes fül, amivel a természet áldotta meg. Néhány fiatalabb tanonc a könyveket bújva szólal fel, nagy lelkesedéssel újságolja a többieknek, hogy bizony most már több szinttel rendelkezik a torony, ahova ők is bejárhatnak. Azon a szinten pedig a mester fém rudakat helyezett el, amiket a varázslatokat ki lehet próbálni. Kétsége sincsen felőle, hogy ez pont azaz információ, ami után egész nap olyan lelkesen kutakodott. Még szép, hogy nem találta meg, ha egy másik emeleten rejlik rá a válasz. Gyorsan megeszi az almát és a kenyeret, majd sebtiben összepakol és elindul felfelé. Valóban, nem tévedtek odalenn, itt tényleg van egy emelet, ahol valóban az asztalokon fém rudak találhatóak, szinte tele is van. ~Furcsa is volt, hogy milyen kevesen vannak az egyes szinteken. ~ Bizonyára az új tudás megszerzése mindenkit lázba hozott, így azonnal jött is. Neki pedig pont szerencséje van, hogy olyanok között gyakorolhat, akik már nagyjából elsajátították a dolgot, sokat tanulhat mások elrontott próbálkozásaiból is. Először a saját ágához tartozó varázslatokkal kezdi, lejegyzi az igét és a mozdulatokat, a teljes leírást lemásolja, hogy majd otthon is tudja gyakorolni.*
-Őrláng. Milyen találó. *Olvassa a hatást, mert az is le van jegyezve.*
-Ez nagyon imponáló lehet. Nézzük a másikat. *Lapoz tovább, mert bizony siettetik, a könyvre másnak is szüksége van, így gyorsan lejegyzi azt is.*
-A főnix dühe. Az milyen ijesztő. *Nem igazán szereti az élőket és a holtakat keresztezni, még csak gondolatban sem, ám nagyon úgy fest, hogy itt egy kis ideig a mágia feltámasztja a halottat a csata hevében. Lejegyzi, hogy tudjon róla és ha kell alkalmazhassa is, ám úgy gondolja, ezt nem fogja előnyben részesíteni, csak ha a kard tulajdonosa nagyon ragaszkodik hozzá. Mindjárt rá is próbál az elsőre, egy fémrudat a kezébe véve, hogy lássa mennyire sikerült megértenie a leírást. Sikeres varázslat esetén nagy szemekkel bámulja az előcsapó lángokat. Néhányan talán majd még gratulálnak is neki a sikeres próbálkozáshoz. Viszont ez után vissza kell térnie a lentebbi szintekre, mivel minden elem máshogy működik, így nem sajátítható el azonnal a kardáldás. A következő kihívás a levegő mágiaág, az tűnik neki most viszonylag érthetőnek és könnyen megvalósíthatónak, ám az is megeshet, hogy nem lesz annyi ideje, hogy a megfelelő szintre juthasson, így ezúttal talán csak ezzel a két áldással fog gazdagodni.*
-Pedig én azt hittem ez egyszerűbb lesz. *Morog magában miközben a könyvek felett roskad és körmöl, valamint gyakorolja a kézmozdulatokat, amelyeket leírva és rajzolva lát.*
A varázsló érintésével megáld egy Wegtoreni mesterfegyvert melynek hatására azt kézben tartva a fegyvert lángok ölelik körül. A lángok inkább fényesek, mintsem forrók, egy fáklyával megegyező területet világítanak be, támadáskor apró felületi (1) égési sebeket okoz. Harcon kívül életszerűen tűzgyújtó és égető hatású. A hatás megszűnik a következő dél eljöttekor. A varázslat megkötésével a hatás a fegyvert kézben tartva folyamatosan aktív.
346. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-03-10 22:33:09
Üzenet elküldve: 2022-03-10 22:33:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*A másik szavaira nem válaszol. Más belső világa volna egy mágia világában elmélyedt személynek? Belegondolva igen. Kötelező nyitottabbnak és kíváncsibbnak lenni az átlagnál és tovább látni az orrunknál. Ezek olyan tulajdonságok amik Aborath szerint alapelvárásnak kell lenniük egy mágus számára. A lány egyelőre nagyon nem úgy néz ki, hogy ilyen lenne. A világtól elzárkózott tanulás említése is szinte sokkolta.*
-Gondolhatja, hogy nem véletlenül az emberektől távol folytatja Abogr mester a munkásságát. Szükséges a nyugalom és a csend az effektív tanuláshoz. Egyébként persze ez nem egy börtön, de aki valóban komolyan gondolja a mágia tudományának megismerését annak illik tanulással töltenie a lehető legtöbb idejét.
*Az alkohol elmeromboló hatását inkább meg se említi. Ezek után azon, hogy a másik nem túl gyakran került könyvek közelébe meg se lepődik.*
-Az olvasottság lehetőségeket teremt. Nem kell tőle félni. Honnan jött az ötlete, hogy mágiát tervez tanulni?
*Most már rákérdez. Bár fél a választól. Őszintén bevallva bár igyekszik megdolgozni majd a pénzéért, de a félvér nem tűnik a legjobb alapanyagnak. Fogalma sincs mire lesz képes majd megtanítani. Kicsit megpihennek. Kifújják magukat az ingovány nem túl kellemes környezetében. A lány kezében tartott fiolák láttán azért kellemesen elmosolyodik a mágus.*
-Látom felkészült. Helyes, helyes. Azoknak a kékeknek hasznát fogja venni.
*Mikor úgy érzi képes a maradék távot is megtenni és megmászni a torony kellemetlenül sok lépcsőjét akkor felkel és vezeti tovább a félvért. Kell még azért egy darabig menniük míg végre kijutnak a tó partjára. Ahol ugye a híres torony is áll. Maga az épület a maga egyszerűségével még nem mondható kimondottan magasztosnak. Anyaga hétköznapi kő, teteje fából van. Más körülmények esetén toronyhoz mérten hétköznapi méretét leszámítva nem volna benne semmi különös. Viszont ahol és ahogy megtalálható már különlegessé teszi. A tó vize felett lebeg és fehéres ködszerű lépcsősor vezet a bejáratához. Most már értheti a lány mire is gondolt korábban a mágus és talán a torony urának képességeiről is kicsit pontosabb képet tud alkotni.*
-Ez volna az. Abogr mester tornya.
*Majd a maga békés tempójában el is indul felé, hogy megküzdjön ősi ellenségeivel. A lépcsőkkel.*
*A másik szavaira nem válaszol. Más belső világa volna egy mágia világában elmélyedt személynek? Belegondolva igen. Kötelező nyitottabbnak és kíváncsibbnak lenni az átlagnál és tovább látni az orrunknál. Ezek olyan tulajdonságok amik Aborath szerint alapelvárásnak kell lenniük egy mágus számára. A lány egyelőre nagyon nem úgy néz ki, hogy ilyen lenne. A világtól elzárkózott tanulás említése is szinte sokkolta.*
-Gondolhatja, hogy nem véletlenül az emberektől távol folytatja Abogr mester a munkásságát. Szükséges a nyugalom és a csend az effektív tanuláshoz. Egyébként persze ez nem egy börtön, de aki valóban komolyan gondolja a mágia tudományának megismerését annak illik tanulással töltenie a lehető legtöbb idejét.
*Az alkohol elmeromboló hatását inkább meg se említi. Ezek után azon, hogy a másik nem túl gyakran került könyvek közelébe meg se lepődik.*
-Az olvasottság lehetőségeket teremt. Nem kell tőle félni. Honnan jött az ötlete, hogy mágiát tervez tanulni?
*Most már rákérdez. Bár fél a választól. Őszintén bevallva bár igyekszik megdolgozni majd a pénzéért, de a félvér nem tűnik a legjobb alapanyagnak. Fogalma sincs mire lesz képes majd megtanítani. Kicsit megpihennek. Kifújják magukat az ingovány nem túl kellemes környezetében. A lány kezében tartott fiolák láttán azért kellemesen elmosolyodik a mágus.*
-Látom felkészült. Helyes, helyes. Azoknak a kékeknek hasznát fogja venni.
*Mikor úgy érzi képes a maradék távot is megtenni és megmászni a torony kellemetlenül sok lépcsőjét akkor felkel és vezeti tovább a félvért. Kell még azért egy darabig menniük míg végre kijutnak a tó partjára. Ahol ugye a híres torony is áll. Maga az épület a maga egyszerűségével még nem mondható kimondottan magasztosnak. Anyaga hétköznapi kő, teteje fából van. Más körülmények esetén toronyhoz mérten hétköznapi méretét leszámítva nem volna benne semmi különös. Viszont ahol és ahogy megtalálható már különlegessé teszi. A tó vize felett lebeg és fehéres ködszerű lépcsősor vezet a bejáratához. Most már értheti a lány mire is gondolt korábban a mágus és talán a torony urának képességeiről is kicsit pontosabb képet tud alkotni.*
-Ez volna az. Abogr mester tornya.
*Majd a maga békés tempójában el is indul felé, hogy megküzdjön ősi ellenségeivel. A lépcsőkkel.*
345. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-03-06 19:47:02
Üzenet elküldve: 2022-03-06 19:47:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//A könyv csak a kezdet//
*Nagy megkönnyebbülésére az út ezúttal is ugyan azzal a végkimenetellel járt, mint legutóbb. Végre a hosszú út végén ismét a szeme elé tárul a lebegő torony, amely ponz ugyan olyannak tetszik, mint legutóbb. A lovát odalenn kiköti és gondoskodik az ellátásáról, majd ezt követően a vállára akasztja a táskáját és fellépked a lépcsőkön, hogy szeme elé táruljon az a rengeteg könyv, amelyben felbecsülhetetlen tudás lakozik. Előveszi a ciánkék italt és egy szuszra kiissza, majd előveszi a már bekészített papírt és íróeszközt és leemeli az első könyvet. Ezúttal főleg az áldásokkal kapcsolatos kötetek érdeklik, bizonyára minden szinten talál majd érdekes írásokat a témában.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán néggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
*Nagy megkönnyebbülésére az út ezúttal is ugyan azzal a végkimenetellel járt, mint legutóbb. Végre a hosszú út végén ismét a szeme elé tárul a lebegő torony, amely ponz ugyan olyannak tetszik, mint legutóbb. A lovát odalenn kiköti és gondoskodik az ellátásáról, majd ezt követően a vállára akasztja a táskáját és fellépked a lépcsőkön, hogy szeme elé táruljon az a rengeteg könyv, amelyben felbecsülhetetlen tudás lakozik. Előveszi a ciánkék italt és egy szuszra kiissza, majd előveszi a már bekészített papírt és íróeszközt és leemeli az első könyvet. Ezúttal főleg az áldásokkal kapcsolatos kötetek érdeklik, bizonyára minden szinten talál majd érdekes írásokat a témában.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán néggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
344. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-01-29 17:09:32
Üzenet elküldve: 2022-01-29 17:09:32
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Lilát fehérre//
* Arborg tényleg megpróbál a mágusra hatni. Nem kevés jutalom kerül felajánlásra, de úgy tűnik, hogy még ez is kevés a vak hit legyőzésére. Az öreg mester keserűen felkacag.*
- Kiálltad a próbát fiam. Látszik, hogy igaz hited van, ami nem megvásárolható. Csalódtam is volna benned, ha eladtad volna magad nekem. Sokan elbuknak ezen a próbám remélem tudod.* Lecsukódik a ládika és szépen vissza is kerül a helyére. A kérdés az, hogy vajon milyen próbát kell azoknak kiállni, akik ténylegesen meg is kapják azokat a gyűrűket.*
- Akkor hát nincs mit tenni, utadra kell, hogy engedjelek. Amint kiteszed a lábad a toronyból többé már nem vagy a vigyázója.* Miközben beszél csettint egyet, amire Kilvard talárja szépen lassan kezdi elveszíteni eddigi színét. Mire Arborg a monológja végére ér teljesen kifehéredik a ruha.*
- Csak, hogy passzoljon a színe hozzád.* Mosolyodik el keserűen.* Egy utolsó ajándékkal még szolgálnék neked. Halld hát szavaim: Nem jön hajnal éjszaka nélkül.* Hogy ezt miképpen értelmezi majd, az teljesen rá van bízva.*
- Sok szerencsét fiam! Aztán szégyent ne hozz a fejemre!* Viccelődik az öreg. Tovább nem is tartja fel, ha akar távozhat a férfi, senki nem fogja ebben megakadályozni.*
* Arborg tényleg megpróbál a mágusra hatni. Nem kevés jutalom kerül felajánlásra, de úgy tűnik, hogy még ez is kevés a vak hit legyőzésére. Az öreg mester keserűen felkacag.*
- Kiálltad a próbát fiam. Látszik, hogy igaz hited van, ami nem megvásárolható. Csalódtam is volna benned, ha eladtad volna magad nekem. Sokan elbuknak ezen a próbám remélem tudod.* Lecsukódik a ládika és szépen vissza is kerül a helyére. A kérdés az, hogy vajon milyen próbát kell azoknak kiállni, akik ténylegesen meg is kapják azokat a gyűrűket.*
- Akkor hát nincs mit tenni, utadra kell, hogy engedjelek. Amint kiteszed a lábad a toronyból többé már nem vagy a vigyázója.* Miközben beszél csettint egyet, amire Kilvard talárja szépen lassan kezdi elveszíteni eddigi színét. Mire Arborg a monológja végére ér teljesen kifehéredik a ruha.*
- Csak, hogy passzoljon a színe hozzád.* Mosolyodik el keserűen.* Egy utolsó ajándékkal még szolgálnék neked. Halld hát szavaim: Nem jön hajnal éjszaka nélkül.* Hogy ezt miképpen értelmezi majd, az teljesen rá van bízva.*
- Sok szerencsét fiam! Aztán szégyent ne hozz a fejemre!* Viccelődik az öreg. Tovább nem is tartja fel, ha akar távozhat a férfi, senki nem fogja ebben megakadályozni.*
343. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-01-27 14:56:07
Üzenet elküldve: 2022-01-27 14:56:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Lilát fehérre//
*Komolyan hallgatja a varázslót és hazudna, ha azt állítaná, hogy nem esnek jól számára a szavak. Volt, hogy felettébb mellőzve érezte magát itt a Mágustoronyban, de az, hogy az öreg varázsló maradásra készteti, bizony simogatja lelkét.*
-Megtisztelsz, Nagymester. *Mered a gyűrűre.* -De a szívemet megnyitottam már Eeyr felé. A Fehér Hölgy kegyét keresem, s ha ezáltal az általad reám bízott küldetés is célt ér, hát repesni fog a szívem. Nincs más hátra, minthogy magamra öltsem a fehéret. *Biccentéssel toldja meg szavait, de kivár még. Az öreg mágus csavaros eszű, de megnyerni nem fogja magának. Túlságosan elmerült már a fehér mágiában ahhoz, hogy hátraarcot tegyen. A Mágustoronyban szolgált évek pedig igen csak megacélozták akaratát. Bármily kecsegtető is a felajánlás, nem tudna már élni vele. Pedig igazán becses a felajánlás. Nem csak a gyűrű, de a mágia is. Elvégre ezért szegődött a Torony szolgálatába annak idején. A mágia miatt.
Az Úrnő akarata azonban szent. Ő pedig a Fény Ösvényét kell, hogy kövesse. Csak így érhet révbe.*
*Komolyan hallgatja a varázslót és hazudna, ha azt állítaná, hogy nem esnek jól számára a szavak. Volt, hogy felettébb mellőzve érezte magát itt a Mágustoronyban, de az, hogy az öreg varázsló maradásra készteti, bizony simogatja lelkét.*
-Megtisztelsz, Nagymester. *Mered a gyűrűre.* -De a szívemet megnyitottam már Eeyr felé. A Fehér Hölgy kegyét keresem, s ha ezáltal az általad reám bízott küldetés is célt ér, hát repesni fog a szívem. Nincs más hátra, minthogy magamra öltsem a fehéret. *Biccentéssel toldja meg szavait, de kivár még. Az öreg mágus csavaros eszű, de megnyerni nem fogja magának. Túlságosan elmerült már a fehér mágiában ahhoz, hogy hátraarcot tegyen. A Mágustoronyban szolgált évek pedig igen csak megacélozták akaratát. Bármily kecsegtető is a felajánlás, nem tudna már élni vele. Pedig igazán becses a felajánlás. Nem csak a gyűrű, de a mágia is. Elvégre ezért szegődött a Torony szolgálatába annak idején. A mágia miatt.
Az Úrnő akarata azonban szent. Ő pedig a Fény Ösvényét kell, hogy kövesse. Csak így érhet révbe.*
342. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-01-24 19:04:59
Üzenet elküldve: 2022-01-24 19:04:59
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Lilát fehérre//
* Valóban nem kertel az ifjú, mert Arborg számára csupán suhanc Kilvard. Nem lepődik meg az öreg mester, vagy ha mégis, akkor nem mutatja ki ezt. Rezzenéstelen arccal hallgatja végig a másik szavait.*
- Ezt szomorúan hallom fiam. Jó tanítvány vagy, akit nem szívesen engednék el magam mellől.* Öregesen fel is tápászkodik székéből. Az egyik szekrényébe kezd motoszkálni miközben tovább beszél.*
- Jól beszélsz fiam! Fontos az egyensúly, de még milyen fontos. Viszont nekem is lenne itt egy ajánlatom, mielőtt eltökélnéd magad.* Egy öreg és annál porosabb ládikót tesz ki az asztalra. Nem is marad sokáig lezárva.*
- Látod ezt a gyűrűt?* A ládika tartalma meglepő módon egy gyűrű, de még nem is akármilyen. A kő ami benne van folyton változtatja kinézetét. Mindig egy másik mágiaág jele jelenik meg benne.*
- Az én legfőbb segítőim ilyen gyűrűket kapnak. Számodra is felkínálnék egy ilyen gyűrűt.* Pillant rá, de mielőtt még elutasíthatná gyorsan hadarja tovább.*
- Saját varázslatot dolgoznék ki veled, ami csak a tiéd volna, valamint még egy varázstárgyat is a rendelkezésedre bocsájtanék a gyűjteményemből, és többé még takarítanod sem kéne.* Humorizál a végére egy keveset, de a szavai komolyan csengnek. Kilvard pedig szavak nélkül is tudhatja, hogy ha ezt elfogadja, akkor le kell mondania hitéről véglegesen. Mindennek meg van az ára, most már csak választania kell.*
* Valóban nem kertel az ifjú, mert Arborg számára csupán suhanc Kilvard. Nem lepődik meg az öreg mester, vagy ha mégis, akkor nem mutatja ki ezt. Rezzenéstelen arccal hallgatja végig a másik szavait.*
- Ezt szomorúan hallom fiam. Jó tanítvány vagy, akit nem szívesen engednék el magam mellől.* Öregesen fel is tápászkodik székéből. Az egyik szekrényébe kezd motoszkálni miközben tovább beszél.*
- Jól beszélsz fiam! Fontos az egyensúly, de még milyen fontos. Viszont nekem is lenne itt egy ajánlatom, mielőtt eltökélnéd magad.* Egy öreg és annál porosabb ládikót tesz ki az asztalra. Nem is marad sokáig lezárva.*
- Látod ezt a gyűrűt?* A ládika tartalma meglepő módon egy gyűrű, de még nem is akármilyen. A kő ami benne van folyton változtatja kinézetét. Mindig egy másik mágiaág jele jelenik meg benne.*
- Az én legfőbb segítőim ilyen gyűrűket kapnak. Számodra is felkínálnék egy ilyen gyűrűt.* Pillant rá, de mielőtt még elutasíthatná gyorsan hadarja tovább.*
- Saját varázslatot dolgoznék ki veled, ami csak a tiéd volna, valamint még egy varázstárgyat is a rendelkezésedre bocsájtanék a gyűjteményemből, és többé még takarítanod sem kéne.* Humorizál a végére egy keveset, de a szavai komolyan csengnek. Kilvard pedig szavak nélkül is tudhatja, hogy ha ezt elfogadja, akkor le kell mondania hitéről véglegesen. Mindennek meg van az ára, most már csak választania kell.*
341. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-01-22 18:56:52
Üzenet elküldve: 2022-01-22 18:56:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Lilát fehérre//
*Hagyja, hogy a mágusmester beinvitálja, és annak rendje és módja szerint engedelmeskedik is. Megáll előtte, egyenes derékkal, a háta mögött gondosan összekulcsolt kezekkel. Elnézi az öreget, ahogy beszél, és újra meg kell állapítania, hogy ugyan rajta is fog már az idő vasfoga, Abogr végtelenül idősnek látszik. Sosem kérdezte, valójában hány éves a mágus, valójában nem is érzi szükségesnek tudnia.*
-Nem kertelek, Nagymester. A feladat, amivel legutoljára megbíztál, többről szól, mint ahogy azt gondoltam volna. *Hagy némi időt, hogy leülepedjenek szavai, mielőtt folytatná.* -Azt kérted, kutassam fel a sötétség szolgálóit és előzzem meg mindazt, mi az egyensúlyt veszélyezteti. Nos, ezen vagyok. Elmélyedtem Eeyr tanaiban és úgy döntöttem, fehéret öltök magamra is. Mert az egyetlen dolog, mi megállíthatja a sötét fellegekből alázúduló vihart, az a fény ereje. *Az ábrázata kifejezéstelen marad szavai nyomán is.* -Tisztában vagyok vele, hogy nem szolgálhatom úgy a Tornyot, hogy egyben a Fény úrnőjét is szolgálom. Szeretném, ha az Ő, és a Templom hatalma is messzebbre nyúlna a jelenleginél... S míg a Toronyban őrzött tudás az eljövendő koroknak van fenntartva, addig nekünk a a jelenen kell segítenünk. Nekem. *Végül komor ábrázata azért mosolyba húzódik.* -Talán kevesebb takarítással és több borral fog járni az új hivatásom.
*Hagyja, hogy a mágusmester beinvitálja, és annak rendje és módja szerint engedelmeskedik is. Megáll előtte, egyenes derékkal, a háta mögött gondosan összekulcsolt kezekkel. Elnézi az öreget, ahogy beszél, és újra meg kell állapítania, hogy ugyan rajta is fog már az idő vasfoga, Abogr végtelenül idősnek látszik. Sosem kérdezte, valójában hány éves a mágus, valójában nem is érzi szükségesnek tudnia.*
-Nem kertelek, Nagymester. A feladat, amivel legutoljára megbíztál, többről szól, mint ahogy azt gondoltam volna. *Hagy némi időt, hogy leülepedjenek szavai, mielőtt folytatná.* -Azt kérted, kutassam fel a sötétség szolgálóit és előzzem meg mindazt, mi az egyensúlyt veszélyezteti. Nos, ezen vagyok. Elmélyedtem Eeyr tanaiban és úgy döntöttem, fehéret öltök magamra is. Mert az egyetlen dolog, mi megállíthatja a sötét fellegekből alázúduló vihart, az a fény ereje. *Az ábrázata kifejezéstelen marad szavai nyomán is.* -Tisztában vagyok vele, hogy nem szolgálhatom úgy a Tornyot, hogy egyben a Fény úrnőjét is szolgálom. Szeretném, ha az Ő, és a Templom hatalma is messzebbre nyúlna a jelenleginél... S míg a Toronyban őrzött tudás az eljövendő koroknak van fenntartva, addig nekünk a a jelenen kell segítenünk. Nekem. *Végül komor ábrázata azért mosolyba húzódik.* -Talán kevesebb takarítással és több borral fog járni az új hivatásom.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1433-1452