//Chadim, A'frad, Lanilla//
*Sia szokásához híven a mai napot is az erdőben bóklászással tölti, így lyukad ki ezen a helyen. Már rég furdalja az oldalát a kíváncsiság, hogy vajon mi lehet ott bent, de eddig még sosem vette a bátorságot, hogy körülnézzen az omladozó toronyban. Mindig is azt gondolta, mikor erre járt, hogy úgysem lakik itt senki, ám most... Most eme állítása romba dőlni látszik, hisz nem is egy lény járkál fel s alá a torony környékén. Sia a fák mögött megbújva figyeli az eseményéket, szinte megbűvölve figyeli a két lény párharcát, persze mindvégig biztos távolból, a rejtekhelyéről, ahol senki nem veszi észre. De ennek is hamar vége szakad, s az események további részét már nem látja. Kíváncsisága túl nagy ahhoz, hogy most elmenjen, sőt mi több, még közelebb is merészkedik a toronyhoz, hogy jobban lásson, halljon. Kecsesen, halkan, és a tőle telhető leggyorsabban mozog, így sikeresen bejut a torony belső terébe. A fél-elf fiú kirohanására némiképp összerezzen, minek következtében sikeresen elesik a saját lábában, és egy puffanással kísérve bukik orra, így elkerülhetetlen, hogy észrevegyék a csöpp kis tündért. Megijed szegény lány, hisz nem így tervezte ezt az egészet, nem akarta, hogy ilyen hamar észrevegyék, és most mégis. Gyorsan feláll, s szalad az asztal mögé, pont az emberrel - név szerint A'fraddal - szemben, onnan kukucskál kifele, a jelenlévők reakcióját vizslatva.*