Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 100 (1981. - 2000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2000. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-07 14:13:41
Üzenet elküldve: 2018-08-07 14:13:41
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Maihhin vadászat//
*Ha Seles ezt a nyeh-t hallja, mindig kuncognia kell. Most sincs másképp. Leon egy nagyon komoly eszmefuttatásba kezd a női lelki és testi egészségről, amitől szintén nagyon nevetnie kell, de a fenekére vándorló kéz megakadályozza ebben. Valami más érzés fogja el, amit még nem nagyon érzett soha, és nem tudja hova tenni. Dacára annak, hogy Leon gondolatai valószínűleg csak a testére összpontosulnak, Seles sok igazságot érez abban, amit mondott. Hogy vigyáz rá.
Hogy Leon tudja, mennyit jelentett neki ez a kis félmondat, már mozdul is, és megcsókolja a férfit. Izgalma összekeveredik a hirtelen előtörő érzelmekkel, és Seles hirtelen érzi, ahogy meleg könnyek csordulnak le arcán. Elengedi Leont, és odakap.*
- Jaj… *Mondja, és ingujjával gyorsan elmaszatolja őket.* Én… Nem tudom, mi történt. *Magyarázkodik a férfinak, és kacag egy kicsit magán.* De nincs semmi baj! *Teszi hozzá, és megöleli párját, megcsókolva a nyakát. Persze nem akarja abbahagyni, amit elkezdtek.*
*Ha Seles ezt a nyeh-t hallja, mindig kuncognia kell. Most sincs másképp. Leon egy nagyon komoly eszmefuttatásba kezd a női lelki és testi egészségről, amitől szintén nagyon nevetnie kell, de a fenekére vándorló kéz megakadályozza ebben. Valami más érzés fogja el, amit még nem nagyon érzett soha, és nem tudja hova tenni. Dacára annak, hogy Leon gondolatai valószínűleg csak a testére összpontosulnak, Seles sok igazságot érez abban, amit mondott. Hogy vigyáz rá.
Hogy Leon tudja, mennyit jelentett neki ez a kis félmondat, már mozdul is, és megcsókolja a férfit. Izgalma összekeveredik a hirtelen előtörő érzelmekkel, és Seles hirtelen érzi, ahogy meleg könnyek csordulnak le arcán. Elengedi Leont, és odakap.*
- Jaj… *Mondja, és ingujjával gyorsan elmaszatolja őket.* Én… Nem tudom, mi történt. *Magyarázkodik a férfinak, és kacag egy kicsit magán.* De nincs semmi baj! *Teszi hozzá, és megöleli párját, megcsókolva a nyakát. Persze nem akarja abbahagyni, amit elkezdtek.*
1999. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-07 13:56:33
Üzenet elküldve: 2018-08-07 13:56:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Maihhin vadászat//
-Persze, hogy annak! *Válaszol rögtön Leon, és látszik is, hogy teljesen komolyan gondolja a dolgot. Nem lenne együtt Selessel, ha nem őt látná a világ legszebb és legokosabb nőjének. Az ilyen kalózoknak, mint ő, mindig csak a legjobb kell. A piszkálódásnál most rajta van a sor, hogy felvonja a szemöldökét.*
-Nyeh! *Válaszol először, majd hirtelen folytatja is, mert kigondolt valami egészen jó választ.*
-Vigyázok rád! *Közben keze egyre lejjebb vándorol a lány derekán, majd a hátsóján állapodik meg, de csak addig amíg el nem kezdi azt simogatni jobbjával.*
-Vigyáznom kell az egészségedre is, és mint tudjuk, a nőknek szüksége van néha az együttlétre, hogy minden rendben legyen itt! *Csókolja homlokon a lányt. Majd gyengéden rápaskol a fenekére is.*
-Meg ugye itt lejjebb is!
-Persze, hogy annak! *Válaszol rögtön Leon, és látszik is, hogy teljesen komolyan gondolja a dolgot. Nem lenne együtt Selessel, ha nem őt látná a világ legszebb és legokosabb nőjének. Az ilyen kalózoknak, mint ő, mindig csak a legjobb kell. A piszkálódásnál most rajta van a sor, hogy felvonja a szemöldökét.*
-Nyeh! *Válaszol először, majd hirtelen folytatja is, mert kigondolt valami egészen jó választ.*
-Vigyázok rád! *Közben keze egyre lejjebb vándorol a lány derekán, majd a hátsóján állapodik meg, de csak addig amíg el nem kezdi azt simogatni jobbjával.*
-Vigyáznom kell az egészségedre is, és mint tudjuk, a nőknek szüksége van néha az együttlétre, hogy minden rendben legyen itt! *Csókolja homlokon a lányt. Majd gyengéden rápaskol a fenekére is.*
-Meg ugye itt lejjebb is!
1998. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-07 13:48:15
Üzenet elküldve: 2018-08-07 13:48:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Maihhin vadászat//
- A legjobbnak? *Csodálkozik Seles. Leon mindig tudja, hogyan csapja neki a szelet. A férfi belső eszmefuttatásából ő semmit nem tud leszűrni, arcán csak az elégedett vigyorát látja, amit olyan mulatságosnak tart, és egyben annyira szeret. Ha lehet, Leon pillantása kicsit még jobban felbátorítja, és mikor a férfi átkarolja, izgatottan feldobog a szíve. Elgondolkodik, hogy a pillanat hevében megcsókolja, de aztán úgy dönt, inkább folytatja a piszkálódást. Ráncolja a homlokát.*
- Hát nem is tudom, Leon… *Mondja, de persze csak viccelődik, mosolyog hozzá, és kissé félrebiccenti a fejét.* Azt ígérted, vigyázol rám, erre most meg pont rosszalkodni akarsz. Bízhatok benned egyáltalán?
- A legjobbnak? *Csodálkozik Seles. Leon mindig tudja, hogyan csapja neki a szelet. A férfi belső eszmefuttatásából ő semmit nem tud leszűrni, arcán csak az elégedett vigyorát látja, amit olyan mulatságosnak tart, és egyben annyira szeret. Ha lehet, Leon pillantása kicsit még jobban felbátorítja, és mikor a férfi átkarolja, izgatottan feldobog a szíve. Elgondolkodik, hogy a pillanat hevében megcsókolja, de aztán úgy dönt, inkább folytatja a piszkálódást. Ráncolja a homlokát.*
- Hát nem is tudom, Leon… *Mondja, de persze csak viccelődik, mosolyog hozzá, és kissé félrebiccenti a fejét.* Azt ígérted, vigyázol rám, erre most meg pont rosszalkodni akarsz. Bízhatok benned egyáltalán?
1997. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-07 13:24:53
Üzenet elküldve: 2018-08-07 13:24:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Maihhin vadászat//
*Leon egészen rosszul értelmezi a mosolyt, amit lát. Ez amolyan „Majd legközelebb, jó? ” arcvonásnak tűnik a kalóz számára, és ezt meg is jegyzi, hogy hátha legközelebb úgy adódik. Persze nem szeretné, hogy mások is lássák kedvesét ruhátlanul, de ha úgy van, hát őt nem fogja olyan nagyon zavarni. Ezután bekerülnek a bokor takarásába, ahol már a lány sokkal szabadabbnak érzi magát.*
-Milyen lánynak? Hát a legjobbnak! *Vigyorog rá pimaszul. Nem is érti, hogy most mire kéne gondolnia. Ezután lekerül a pokróc, mintha csak piknikeznének. Leon ezt is máshogy gondolta. Az ő fejében a pokróc rajtuk kellett volna, hogy legyen, hogy még jobban takarjon, ha esetleg valaki idemerészkedik, megnézni, hogy milyen szép is a bokor hátulja. De nem! Seles inkább a fűbe teríti.* ~A legjobb! Én mondom!~
-Hát, ha te itt vagy, csak rosszaságra tudok gondolni! *Karolja át a lányt a derekánál.*
*Leon egészen rosszul értelmezi a mosolyt, amit lát. Ez amolyan „Majd legközelebb, jó? ” arcvonásnak tűnik a kalóz számára, és ezt meg is jegyzi, hogy hátha legközelebb úgy adódik. Persze nem szeretné, hogy mások is lássák kedvesét ruhátlanul, de ha úgy van, hát őt nem fogja olyan nagyon zavarni. Ezután bekerülnek a bokor takarásába, ahol már a lány sokkal szabadabbnak érzi magát.*
-Milyen lánynak? Hát a legjobbnak! *Vigyorog rá pimaszul. Nem is érti, hogy most mire kéne gondolnia. Ezután lekerül a pokróc, mintha csak piknikeznének. Leon ezt is máshogy gondolta. Az ő fejében a pokróc rajtuk kellett volna, hogy legyen, hogy még jobban takarjon, ha esetleg valaki idemerészkedik, megnézni, hogy milyen szép is a bokor hátulja. De nem! Seles inkább a fűbe teríti.* ~A legjobb! Én mondom!~
-Hát, ha te itt vagy, csak rosszaságra tudok gondolni! *Karolja át a lányt a derekánál.*
1996. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-07 12:49:48
Üzenet elküldve: 2018-08-07 12:49:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Maihhin vadászat//
*Seles nem tudja letörölni a mosolyt az arcáról, mert Leon képes lenne itt, mindenki orra előtt rosszalkodni. A lány már ennek az említésétől is zavarba jön egy picit, kissé bele is pirul a feltételezésbe. Kézen fogja párját, és az említett bokor felé vezeti, persze nem benne tervez lenni, hanem sokkal inkább a takarásában. Errefelé egészen dús a növényzet, de mögötte éppen talál egy megfelelő, fűvel teli helyet.*
- Milyen lánynak hiszel te engem? *Feddi meg Leont kedvesen, ezúttal kicsit hangosabban, mert már jó pár lépésre eltávolodtak a többiektől. Ha Leon hajlandó odaadni, kiveszi a kezéből a pokrócot, és leteríti a fűbe. Aztán megfordulva közelebb lép hozzá, hogy orruk majdnem összeér. Karjával átkarolja a férfi nyakát, mintha csak lassúznának.* Én soha nem töröm a fejem semmi rosszaságon. Veled ellentétben.
*Seles nem tudja letörölni a mosolyt az arcáról, mert Leon képes lenne itt, mindenki orra előtt rosszalkodni. A lány már ennek az említésétől is zavarba jön egy picit, kissé bele is pirul a feltételezésbe. Kézen fogja párját, és az említett bokor felé vezeti, persze nem benne tervez lenni, hanem sokkal inkább a takarásában. Errefelé egészen dús a növényzet, de mögötte éppen talál egy megfelelő, fűvel teli helyet.*
- Milyen lánynak hiszel te engem? *Feddi meg Leont kedvesen, ezúttal kicsit hangosabban, mert már jó pár lépésre eltávolodtak a többiektől. Ha Leon hajlandó odaadni, kiveszi a kezéből a pokrócot, és leteríti a fűbe. Aztán megfordulva közelebb lép hozzá, hogy orruk majdnem összeér. Karjával átkarolja a férfi nyakát, mintha csak lassúznának.* Én soha nem töröm a fejem semmi rosszaságon. Veled ellentétben.
1995. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-07 12:12:19
Üzenet elküldve: 2018-08-07 12:12:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Maihhin vadászat//
*Leon először nem is érti, hogy mi az ellenvetése a lánynak, aztán persze tudatosul benne, hogy Seles talán prűdebb annál, hogy közszemlére tegye ki magukat.* ~Hát jó, nekem aztán mindegy!~
-Engem nem zavarnak! *Nyújtja ki karjait a lány felé, hogy jöjjön, de minden várakozása ellenére nem a lányt kapja kezei közé, hanem egy pokrócot, amit cipelnie kell.* ~He? Ez meg most minek?~ *Gondolkodik egy sort, de aztán a tátogásból és a mutogatásból kiveszi, hogy mi is van készülőben.* ~Bokor? Csak aztán meg ne szúrjuk magunkat vele!~ *Megfogja a lány kezét, és feláll a földről. Leporolja magát, majd elindul az említett bokor irányába. Ahogy odanéz Selesre rájön, hogy esélye sincs meggyőzni, hogy inkább valami kényelmesebb helyet találjanak, úgyhogy kézen fogva megy szépen utána, mint egy rendes férj. Be a bokorba.*
*Leon először nem is érti, hogy mi az ellenvetése a lánynak, aztán persze tudatosul benne, hogy Seles talán prűdebb annál, hogy közszemlére tegye ki magukat.* ~Hát jó, nekem aztán mindegy!~
-Engem nem zavarnak! *Nyújtja ki karjait a lány felé, hogy jöjjön, de minden várakozása ellenére nem a lányt kapja kezei közé, hanem egy pokrócot, amit cipelnie kell.* ~He? Ez meg most minek?~ *Gondolkodik egy sort, de aztán a tátogásból és a mutogatásból kiveszi, hogy mi is van készülőben.* ~Bokor? Csak aztán meg ne szúrjuk magunkat vele!~ *Megfogja a lány kezét, és feláll a földről. Leporolja magát, majd elindul az említett bokor irányába. Ahogy odanéz Selesre rájön, hogy esélye sincs meggyőzni, hogy inkább valami kényelmesebb helyet találjanak, úgyhogy kézen fogva megy szépen utána, mint egy rendes férj. Be a bokorba.*
1994. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-07 11:58:43
Üzenet elküldve: 2018-08-07 11:58:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Maihhin vadászat//
*Pycta nagyobb sikerrel fejti meg Pyr mutatványát, mint a lány, ezért Seles egy mosollyal díjazza az ötletet. Egyben természetesen annak is örül, hogy nem ölnek állatokat, egyáltalán nem illene a klán mentalitásához, ha kárt tenne bennük. Úgy érzi, ezt meg is beszélték, figyelme ezután Leonra összpontosul.
A férfi bájosan összerezzen, mikor a fülébe súg, és ezt Seles nem bírja megjegyzés nélkül hagyni.*
- Csak nem félsz te is a sötéttől? *Kérdezi tettetett meglepetéssel.* Na jó, hiszek neked.
*A férfi megjegyzésére kuncog, mint valami tinilány. Még hogy bírja szusszal! Körülnéz, a többiek még mindig a tűzhöz telepedve beszélgetnek, és elég furcsán veszi ki magát, mikor Leon ledől a földre. Seles odaül mellé, és gyengéden megsimogatja a férfi arcát.*
- Na, azért nem itt gondoltam, hogy megvédj. *Mondja neki mosolyogva, és fejével alig láthatóan a többiek felé biccent, hogy Leon értse, mi a dolog akadálya. Felkap egy összetekert pokrócot, és a fekvő Leonra dobja, hadd cipelje ő, ha már ő a férfi a családban. Aztán föléáll, kezét nyújtja neki, hogy induljanak.* Gyere, a bokorba. *Nem mondja túl hangosan, inkább csak tátog, de mutatni mutatja, hogy merre akar menni.*
*Pycta nagyobb sikerrel fejti meg Pyr mutatványát, mint a lány, ezért Seles egy mosollyal díjazza az ötletet. Egyben természetesen annak is örül, hogy nem ölnek állatokat, egyáltalán nem illene a klán mentalitásához, ha kárt tenne bennük. Úgy érzi, ezt meg is beszélték, figyelme ezután Leonra összpontosul.
A férfi bájosan összerezzen, mikor a fülébe súg, és ezt Seles nem bírja megjegyzés nélkül hagyni.*
- Csak nem félsz te is a sötéttől? *Kérdezi tettetett meglepetéssel.* Na jó, hiszek neked.
*A férfi megjegyzésére kuncog, mint valami tinilány. Még hogy bírja szusszal! Körülnéz, a többiek még mindig a tűzhöz telepedve beszélgetnek, és elég furcsán veszi ki magát, mikor Leon ledől a földre. Seles odaül mellé, és gyengéden megsimogatja a férfi arcát.*
- Na, azért nem itt gondoltam, hogy megvédj. *Mondja neki mosolyogva, és fejével alig láthatóan a többiek felé biccent, hogy Leon értse, mi a dolog akadálya. Felkap egy összetekert pokrócot, és a fekvő Leonra dobja, hadd cipelje ő, ha már ő a férfi a családban. Aztán föléáll, kezét nyújtja neki, hogy induljanak.* Gyere, a bokorba. *Nem mondja túl hangosan, inkább csak tátog, de mutatni mutatja, hogy merre akar menni.*
1993. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-07 11:39:43
Üzenet elküldve: 2018-08-07 11:39:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Maihhin vadászat//
//Seles//
*Leon kelletlenül hallgatja a többieket, és úgy dönt, hogy mostantól kimarad inkább a beszélgetésből. Úgysem lenne se4nkinek haszna abból, ha ő a rövid eszével ötletelgetnie. Eddig is akármit mondott leszavazta a vezér, szóval inkább nem is szól. Van sokkal jobb elfoglaltsága is, nem más, szerelme személyében, aki megjelenik mellette és a fülébe súg. Leon úgy rezzen össze, mint valami kiskamasz, aki életében nem volt még nővel. Azonban mosolya, ami utána következik nem erről árulkodik, ahogy szavai sem.*
-Nem leszel egyedül este, ezt megígérhetem! *Húzza magához a lány, hogy egy csókot nyomhasson a szájára.*
-A hősöd megérkezett! *Vigyorog pimaszul.*
-Csak aztán bírjad mag szusszal azt a megvédést! *Ezután ledobja magát a földre, mert egészen elfáradt a lovaglástól. Nem szokott hozzá, és nem is szereti annyira azokat a böszme jószágokat.* ~Valami másfajta lovaglás sokkal jobb volna már!~ *Persze annyira nem bunkó fickó a kalóz, hogy ezt hangosan is kimondja, de vigyorából következtetni lehet, hogy valami rosszaságon töri a fejét.*
//Seles//
*Leon kelletlenül hallgatja a többieket, és úgy dönt, hogy mostantól kimarad inkább a beszélgetésből. Úgysem lenne se4nkinek haszna abból, ha ő a rövid eszével ötletelgetnie. Eddig is akármit mondott leszavazta a vezér, szóval inkább nem is szól. Van sokkal jobb elfoglaltsága is, nem más, szerelme személyében, aki megjelenik mellette és a fülébe súg. Leon úgy rezzen össze, mint valami kiskamasz, aki életében nem volt még nővel. Azonban mosolya, ami utána következik nem erről árulkodik, ahogy szavai sem.*
-Nem leszel egyedül este, ezt megígérhetem! *Húzza magához a lány, hogy egy csókot nyomhasson a szájára.*
-A hősöd megérkezett! *Vigyorog pimaszul.*
-Csak aztán bírjad mag szusszal azt a megvédést! *Ezután ledobja magát a földre, mert egészen elfáradt a lovaglástól. Nem szokott hozzá, és nem is szereti annyira azokat a böszme jószágokat.* ~Valami másfajta lovaglás sokkal jobb volna már!~ *Persze annyira nem bunkó fickó a kalóz, hogy ezt hangosan is kimondja, de vigyorából következtetni lehet, hogy valami rosszaságon töri a fejét.*
1992. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-06 21:22:13
Üzenet elküldve: 2018-08-06 21:22:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Mágustoronytól távolodván//
*Learont ez is ösztönzi a mágussá válásban.*
-Gondolj bele, ha megtanulnánk minden épületet lebegtetni. Sokkal több helyünk lenne a földön, mert az épületek az égben lennének. *Próbálja kimagyarázni az öreg varázslót, de tény, hogy elég elrugaszkodott ötlet az amivel előállott.*
-Jó, hát nem kell mindenben logikát keresni. Lehet, hogy ez csak olyan hóbort nála. tetszik neki és ennyi! *Vigyorodik el, mert lehet, hogy tényleg nincs más a dologban, csak az, hogy így látja szépnek a lakóhelyét a mágus. A Sajt-mester meg padot készítettet magának, hogy ne a fatörzsön üldögéljen. Mert neki úgy tetszik.*
-Nem, nem! A bájitalnak ehhez semmi köze. Meg egyébként, szerintem szüksége sincs rá, hogy ezt megtegye. Elég nagy ő ahhoz, hogy különösebb gond nélkül megemelje ezt a tornyot. *Ezután előjönnek a teendők, meg az újabb telekrész is, ami úgy tűnik egy kisebb magyarázatra szorul.*
-Kapcsolódik az enyémhez. A jelenlegi birtokom végében van, szóval csak annyi a különbség, hogy most már nem három, hanem négy hektár van. Oda fogom tudni ültetni tovább a fákat. *Trodd házának építésére megvakarja a fejét.*
-Nem tudom mikor szeretné. Úgy beszéltük meg, hogy majd keres, ha aktuális. Lehet már keresett, nem tudom! *Ha visszaérnek, majd kiderül. Persze üzenetet nem tud hagyni a pásztor, lévén, hogy írástudatlan, de biztos szolt a környéken valakinek, hogy tudassa Learonnal, megkezdődtek az építkezések.*
-Bár, ahogy én ismerem Trodd barátomat, még szöszöl valahol! *Persze ez nem azt jelenti, hogy nem dolgozik, csak éppen nem építkezik, hanem valami teljesen mást. Pásztorkodik, vagy Kagan egyik ötletét valósítja meg, vagy valami. Ez mindig megesik, ha az ember tervez valamit.*
-Nincs rövidebb út! Azon kell visszamenni, amin jöttünk, de szerintem teljesen megérte! Majd meglátod te is, hogy mennyire! Ha akarnám, lenne olyan varázslat, amivel haza tudnék menni, csak akkor te, és a nyáj meg Redul és minden itt maradna. Akkor meg mi értelme?
*Learont ez is ösztönzi a mágussá válásban.*
-Gondolj bele, ha megtanulnánk minden épületet lebegtetni. Sokkal több helyünk lenne a földön, mert az épületek az égben lennének. *Próbálja kimagyarázni az öreg varázslót, de tény, hogy elég elrugaszkodott ötlet az amivel előállott.*
-Jó, hát nem kell mindenben logikát keresni. Lehet, hogy ez csak olyan hóbort nála. tetszik neki és ennyi! *Vigyorodik el, mert lehet, hogy tényleg nincs más a dologban, csak az, hogy így látja szépnek a lakóhelyét a mágus. A Sajt-mester meg padot készítettet magának, hogy ne a fatörzsön üldögéljen. Mert neki úgy tetszik.*
-Nem, nem! A bájitalnak ehhez semmi köze. Meg egyébként, szerintem szüksége sincs rá, hogy ezt megtegye. Elég nagy ő ahhoz, hogy különösebb gond nélkül megemelje ezt a tornyot. *Ezután előjönnek a teendők, meg az újabb telekrész is, ami úgy tűnik egy kisebb magyarázatra szorul.*
-Kapcsolódik az enyémhez. A jelenlegi birtokom végében van, szóval csak annyi a különbség, hogy most már nem három, hanem négy hektár van. Oda fogom tudni ültetni tovább a fákat. *Trodd házának építésére megvakarja a fejét.*
-Nem tudom mikor szeretné. Úgy beszéltük meg, hogy majd keres, ha aktuális. Lehet már keresett, nem tudom! *Ha visszaérnek, majd kiderül. Persze üzenetet nem tud hagyni a pásztor, lévén, hogy írástudatlan, de biztos szolt a környéken valakinek, hogy tudassa Learonnal, megkezdődtek az építkezések.*
-Bár, ahogy én ismerem Trodd barátomat, még szöszöl valahol! *Persze ez nem azt jelenti, hogy nem dolgozik, csak éppen nem építkezik, hanem valami teljesen mást. Pásztorkodik, vagy Kagan egyik ötletét valósítja meg, vagy valami. Ez mindig megesik, ha az ember tervez valamit.*
-Nincs rövidebb út! Azon kell visszamenni, amin jöttünk, de szerintem teljesen megérte! Majd meglátod te is, hogy mennyire! Ha akarnám, lenne olyan varázslat, amivel haza tudnék menni, csak akkor te, és a nyáj meg Redul és minden itt maradna. Akkor meg mi értelme?
1991. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-06 13:51:24
Üzenet elküldve: 2018-08-06 13:51:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mágustoronytól távolodván//
* Prexi felhúzza a szemöldökét és visszanéz a lebegő mágustoronyra. Csodás, valóban, bár neki egyáltalán nem jutott eszébe, hogy egyszer majd ilyesmire képes lesz. Egyébként sem érti, hogy miért kell lebegnie a toronynak. Védelmi szempontból teljesen jó célpont ostromgépeknek, szóval a lebegés semmit sem ér, és ha el is tüntetni a lépcsőt létrával még mindig meg lehet közelíteni. *
- Hát, nekem nem - * rázza a fejét erőteljesen és elég sokszor is. A feje bele is fájdul a mozdulatokba, így inkább fel is hagy vele. * - Inkább csak az jut eszembe, hogy milyen értelmetlen lebegtetni, amikor a partra is tehette volna - * a fiú bár szeretne megtanulni varázsolni, valójában nem hiszi, hogy erre sor kerülne valaha is, elvégre csak gyermeki vágyálom. *
- Lehet, hogy kell az arany a lebegtetéshez - * vonja meg a vállát Prexi, miközben arca elgondolkodó töprengésbe csap át. * - Talán sok bájitalt kell meginnia, hogy fenn tudja tartani a mágiát. A piacon láttam néhány ilyen üvegcsét még régebben, és azok elég drágák voltak - * a fiúnak persze halvány fogalma sincs, hogy melyik varázsital mire való, de bizonyára Learon tudja, na meg az öreg is, és ha valaki képes lebegtetni egy tornyot, az bizonyára szörnyű energiapocsékolással járhat. *
- Igen, emlékszem. Az közel van a te birtokodhoz? - * kérdi miközben szedelődzködnek, és elkezdik az állatokat a helyes irányba terelni. * - És Trodd házát is fel kell építenünk - * emlékezteti Learont a házépítésre. Bár lehet, hogy arra nem fog sor kerülni, ha tényleg olyan sok dolog lesz a régi és az új birtokon. Végül is Prexinek mindegy, mit dolgozik. Otthon is kellett, és itt legalább nem bántják és egy csomó új dolgot tanulhat. *
- Egyébként nincs rövidebb út hazáig? - * nincs baja a gyaloglással, de ha esetleg tanult volna valami varázslatot odabent, amely egyből hazarepíti őket, hát az fergeteges lenne. *
* Prexi felhúzza a szemöldökét és visszanéz a lebegő mágustoronyra. Csodás, valóban, bár neki egyáltalán nem jutott eszébe, hogy egyszer majd ilyesmire képes lesz. Egyébként sem érti, hogy miért kell lebegnie a toronynak. Védelmi szempontból teljesen jó célpont ostromgépeknek, szóval a lebegés semmit sem ér, és ha el is tüntetni a lépcsőt létrával még mindig meg lehet közelíteni. *
- Hát, nekem nem - * rázza a fejét erőteljesen és elég sokszor is. A feje bele is fájdul a mozdulatokba, így inkább fel is hagy vele. * - Inkább csak az jut eszembe, hogy milyen értelmetlen lebegtetni, amikor a partra is tehette volna - * a fiú bár szeretne megtanulni varázsolni, valójában nem hiszi, hogy erre sor kerülne valaha is, elvégre csak gyermeki vágyálom. *
- Lehet, hogy kell az arany a lebegtetéshez - * vonja meg a vállát Prexi, miközben arca elgondolkodó töprengésbe csap át. * - Talán sok bájitalt kell meginnia, hogy fenn tudja tartani a mágiát. A piacon láttam néhány ilyen üvegcsét még régebben, és azok elég drágák voltak - * a fiúnak persze halvány fogalma sincs, hogy melyik varázsital mire való, de bizonyára Learon tudja, na meg az öreg is, és ha valaki képes lebegtetni egy tornyot, az bizonyára szörnyű energiapocsékolással járhat. *
- Igen, emlékszem. Az közel van a te birtokodhoz? - * kérdi miközben szedelődzködnek, és elkezdik az állatokat a helyes irányba terelni. * - És Trodd házát is fel kell építenünk - * emlékezteti Learont a házépítésre. Bár lehet, hogy arra nem fog sor kerülni, ha tényleg olyan sok dolog lesz a régi és az új birtokon. Végül is Prexinek mindegy, mit dolgozik. Otthon is kellett, és itt legalább nem bántják és egy csomó új dolgot tanulhat. *
- Egyébként nincs rövidebb út hazáig? - * nincs baja a gyaloglással, de ha esetleg tanult volna valami varázslatot odabent, amely egyből hazarepíti őket, hát az fergeteges lenne. *
1990. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-06 09:19:37
Üzenet elküldve: 2018-08-06 09:19:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Maihhin vadászat//
//Mágustorony//
*Pycta szerencsére rábólint a Toronylátogatásukra, bár Isq, meglepetésére, csodálkozó meglepetést lát az ezüsthajú szemében, amikor a drudiákat kisegítő szelídítő varázslatokról beszél, és arról, hogy mindkét varázslatot, amit a maihhinek megnyugtatására be lehet vetni, ő is, és Pyr is rájuk tudja bűvölni.
~Hát persze, éppen csak említettem neki, amikor az ötletelés folyt Umonnal a nagy télikert, meg a szeszfőzés kapcsán.~ vakarja a fejét Isqeha.
~De sohasem látta... és nem beszéltünk neki arról sem, hogy Aryna tanított nekünk Hold varázslatokat Vadvédben. De akkor lehet hogy nem is értette a tanácskozáson, miért szeretnék annyira a Mágustoronyba menni!~ döbben rá.*
- Már említettem neked, amikor a szeszfőzdéről meg a télikertről ötleteltünk! *mondja Pyctának.*
- Hát épp azért akartam annyira eljönni a Toronyba!!
*Még az is átfut rajta, hogy talán Pycta egy picit, a szíve mélyén, érthetően, talán kételkedik a dologban, és emiatt pír futja el az arcát.
Aztán olyan növények felől kérdez Pycta, amelyeknek felhasználhatnák a hatását az állatok lenyugtatására.*
- Van két ilyen növény... *mondja elgondolkozva.*
- Az álomvirág, vagy Cytne álmának is nevezik, és a Cyrold. Mérges Cyrold. Mindkettő levelei nagyok, és a füstjük kábító hatású. Az álomvirágból van nekem is valamennyi, de tíz állat elkábításához kevés. Ahhoz gyűjtenünk kell egy jó adag készletet.
Mérges Cyroldot láttam a környéken, errefelé sok terem. *válaszolja elgondolkodva.*
Aztán elterelődnek a gondolatai Pyr zsákeldőlős magánszáma és a röhögés kapcsán, a toronyban pedig már egész más köti le őket.
A lebegő Mágustorony, a termek méretei, a polcokon lévő végeláthatatlan tekercsek Pyrt is lenyűgözik. A böngészéssel, olvasással, lépcsőjárással, az újabb és újabb emeletek felderítésével pedig túl hamar eltelik az idő.
Isq felsóhajt. A nap már egészen közel van a látóhatárhoz, Pyctától pedig napnyugtáig kaptak csak kimenőt. Menniük kell, de amúgy sem tudna már befogadni az agya egyetlen darab varázslatot sem.
Odasétál a harmadik emelet furcsa ajtójához, és tétován koppant rajta néhányat. Még kilincset sem lát rajta. Semmi.
~Legfeljebb itt hagyom a varázslatok árát az asztalon.~ gondolja, és előrehúzza az övén a kis bőrtasakot, amiben a pénzét tartja. Többen is mondták, hogy az öreg mágusnak a tanításért a toronyban fizetni kell, nem is keveset. Meglepetésére a bőr tasak furcsán könnyű.
És alig hisz a szemének, mert összesen 3 arany van csak benne!
Beletelik egy-két percbe, amíg kiszámolja, és megnyugszik: a varázslatok ára és a hiány pontosan egyezik! ~Ilyet! Mágiával csinálta, tuti! De hogy?~ El nem tudja képzelni.*
- Kifizettem... azt nem tudom, hogyan, de kifizettem. Pont annyi aranyam tűnt el szőrén-szálán, mint a varázslatok ára. *vigyorog Pyrre.*
- Úgyhogy indulunk, igen! *bólint a tündérnek, ahogy az lefelé int kérdőn a fejével.*
A Toronytól visszafelé hamar megteszik az utat, a táborhely nincsen messze. Nemsokára lemegy a nap. *
//Mágustorony//
*Pycta szerencsére rábólint a Toronylátogatásukra, bár Isq, meglepetésére, csodálkozó meglepetést lát az ezüsthajú szemében, amikor a drudiákat kisegítő szelídítő varázslatokról beszél, és arról, hogy mindkét varázslatot, amit a maihhinek megnyugtatására be lehet vetni, ő is, és Pyr is rájuk tudja bűvölni.
~Hát persze, éppen csak említettem neki, amikor az ötletelés folyt Umonnal a nagy télikert, meg a szeszfőzés kapcsán.~ vakarja a fejét Isqeha.
~De sohasem látta... és nem beszéltünk neki arról sem, hogy Aryna tanított nekünk Hold varázslatokat Vadvédben. De akkor lehet hogy nem is értette a tanácskozáson, miért szeretnék annyira a Mágustoronyba menni!~ döbben rá.*
- Már említettem neked, amikor a szeszfőzdéről meg a télikertről ötleteltünk! *mondja Pyctának.*
- Hát épp azért akartam annyira eljönni a Toronyba!!
*Még az is átfut rajta, hogy talán Pycta egy picit, a szíve mélyén, érthetően, talán kételkedik a dologban, és emiatt pír futja el az arcát.
Aztán olyan növények felől kérdez Pycta, amelyeknek felhasználhatnák a hatását az állatok lenyugtatására.*
- Van két ilyen növény... *mondja elgondolkozva.*
- Az álomvirág, vagy Cytne álmának is nevezik, és a Cyrold. Mérges Cyrold. Mindkettő levelei nagyok, és a füstjük kábító hatású. Az álomvirágból van nekem is valamennyi, de tíz állat elkábításához kevés. Ahhoz gyűjtenünk kell egy jó adag készletet.
Mérges Cyroldot láttam a környéken, errefelé sok terem. *válaszolja elgondolkodva.*
Aztán elterelődnek a gondolatai Pyr zsákeldőlős magánszáma és a röhögés kapcsán, a toronyban pedig már egész más köti le őket.
A lebegő Mágustorony, a termek méretei, a polcokon lévő végeláthatatlan tekercsek Pyrt is lenyűgözik. A böngészéssel, olvasással, lépcsőjárással, az újabb és újabb emeletek felderítésével pedig túl hamar eltelik az idő.
Isq felsóhajt. A nap már egészen közel van a látóhatárhoz, Pyctától pedig napnyugtáig kaptak csak kimenőt. Menniük kell, de amúgy sem tudna már befogadni az agya egyetlen darab varázslatot sem.
Odasétál a harmadik emelet furcsa ajtójához, és tétován koppant rajta néhányat. Még kilincset sem lát rajta. Semmi.
~Legfeljebb itt hagyom a varázslatok árát az asztalon.~ gondolja, és előrehúzza az övén a kis bőrtasakot, amiben a pénzét tartja. Többen is mondták, hogy az öreg mágusnak a tanításért a toronyban fizetni kell, nem is keveset. Meglepetésére a bőr tasak furcsán könnyű.
És alig hisz a szemének, mert összesen 3 arany van csak benne!
Beletelik egy-két percbe, amíg kiszámolja, és megnyugszik: a varázslatok ára és a hiány pontosan egyezik! ~Ilyet! Mágiával csinálta, tuti! De hogy?~ El nem tudja képzelni.*
- Kifizettem... azt nem tudom, hogyan, de kifizettem. Pont annyi aranyam tűnt el szőrén-szálán, mint a varázslatok ára. *vigyorog Pyrre.*
- Úgyhogy indulunk, igen! *bólint a tündérnek, ahogy az lefelé int kérdőn a fejével.*
A Toronytól visszafelé hamar megteszik az utat, a táborhely nincsen messze. Nemsokára lemegy a nap. *
1989. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-04 09:35:14
Üzenet elküldve: 2018-08-04 09:35:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Mágustoronyhoz érkezvén//
*Learon általában vigyáz rá, hogy semmi se menjen tönkre körülötte, főleg azért, mert tiszteli más emberek munkáját, és csak abba gondol bele, hogyha neki kellett volna azt a valamit megcsinálni, mondjuk egy könyvet megírni, akkor mennyire bosszankodna, ha azt valaki egyszerűen tönkre tenné. Learon nem igazán vesz tudomást a körülötte jövőmenőkről. Egy ismerőst sem lát így hirtelenjében, szóval csak elkezdi az összepakolást, hogy indulhassanak vissza a birtokra, és ott folytathassák a munkát. Lassan már lehet majd szüretelni is az almát, és elkezdeni belőle bort készíteni. Az lesz az igazán nagy munka. Ezután teszi fel a kérdéseit Prexi, a Sajt-mester pedig azt válaszolja, amit gondol a helyzetről.*
-Lehet, hogy tévedek, de más okát nem látom a lebegtetésnek, csak azt, hogy fitogtatja a hatalmát, ezáltal pedig a fiatal mágusokat és tanoncokat tanulásra készteti. Csak gondolj bele, hát amikor ránézel erre a hatalmas dologra, ami csak úgy lebeg, neked nem az jut eszedbe, hogy kemény munkával te is képes lehetsz erre? Hát nem csodás? *Persze ahogy ismeri a torony varázslóját, mindez csak azért van, hogy megmutassa, hogy vele nem lehet szórakozni, mert még erre is képes. Persze a pásztor mindenkit meghagy a legjobb véleményében.*
-Mégis, ő nem az az ember, aki jóra használja az erejét. Csak itt ül a toronyban, és pénzért adja a tudást. Nem is értem mit kezd azzal a hatalmas vagyonnal, ami lehet neki, mert el nem költi, az biztos! *Forgatja meg a szemét Learon. Sosem értette ezt a fajta mentalitást, de egy ekkora mágust nem az ő tisztje bírálni.*
-Vissza bizony! Rengeteg munka van még, amit meg kell tennünk a birtokon! Emlékszel, mikor eljöttünk, kaptam még egy hektár földet! Azt is rendbe kell még tenni!
*Learon általában vigyáz rá, hogy semmi se menjen tönkre körülötte, főleg azért, mert tiszteli más emberek munkáját, és csak abba gondol bele, hogyha neki kellett volna azt a valamit megcsinálni, mondjuk egy könyvet megírni, akkor mennyire bosszankodna, ha azt valaki egyszerűen tönkre tenné. Learon nem igazán vesz tudomást a körülötte jövőmenőkről. Egy ismerőst sem lát így hirtelenjében, szóval csak elkezdi az összepakolást, hogy indulhassanak vissza a birtokra, és ott folytathassák a munkát. Lassan már lehet majd szüretelni is az almát, és elkezdeni belőle bort készíteni. Az lesz az igazán nagy munka. Ezután teszi fel a kérdéseit Prexi, a Sajt-mester pedig azt válaszolja, amit gondol a helyzetről.*
-Lehet, hogy tévedek, de más okát nem látom a lebegtetésnek, csak azt, hogy fitogtatja a hatalmát, ezáltal pedig a fiatal mágusokat és tanoncokat tanulásra készteti. Csak gondolj bele, hát amikor ránézel erre a hatalmas dologra, ami csak úgy lebeg, neked nem az jut eszedbe, hogy kemény munkával te is képes lehetsz erre? Hát nem csodás? *Persze ahogy ismeri a torony varázslóját, mindez csak azért van, hogy megmutassa, hogy vele nem lehet szórakozni, mert még erre is képes. Persze a pásztor mindenkit meghagy a legjobb véleményében.*
-Mégis, ő nem az az ember, aki jóra használja az erejét. Csak itt ül a toronyban, és pénzért adja a tudást. Nem is értem mit kezd azzal a hatalmas vagyonnal, ami lehet neki, mert el nem költi, az biztos! *Forgatja meg a szemét Learon. Sosem értette ezt a fajta mentalitást, de egy ekkora mágust nem az ő tisztje bírálni.*
-Vissza bizony! Rengeteg munka van még, amit meg kell tennünk a birtokon! Emlékszel, mikor eljöttünk, kaptam még egy hektár földet! Azt is rendbe kell még tenni!
1988. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-03 11:51:38
Üzenet elküldve: 2018-08-03 11:51:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Maihhin vadászat//
- Ezért lesz kettős őrség, hogy az ilyen problémáknak elejét vegyük. De ha nem bízol Pyr képességeiben, választhatsz mást magad mellé őrségre. *Válaszol mosolyogva Bayde szavaira a csuhás. Megérti a vadmester félelmeit, de ő maga bízik annyira a tündérben, hogy higgye, képes felébreszteni a teljes csapatot veszély esetén. Ha Bayde visszaemlékezik a rossz kimenetelű tanácskozásra az udvarházban, akkor tudhatja, hogy ott a csuhás felmentette Pyr-t a némaság terhe alól, ám a tündér saját akaratából folytatja vezeklését.
A további meglátásokra csak bólint. Egyelőre még azt sem tudják, jól gondolkodnak-e a témában, de ennek ellenére igyekezniük kell minden lehetséges problémát számba venni. Bayde felvetései jók, de kitárgyalásukat a csuhás akkorra halasztja, amikor már ismerni fognak pár ismeretlent.
Amíg kitart Pyr varázslata, addig úgysincs kedve ezzel foglalkozni, halovány mosollyal szépen metszett arcán figyeli a távolban lebegő tornyot a nyugalom burka alatt.
Meglepetésként éri Isqeha bejelentése, miszerint ő maga is ért a mágiához. Eddig is csodálta az ifjút tudásáért, most pedig kiderül, hogy még többet tud. Elképesztő.
A félvér szavaira is csak bólint, bár Xauzur esetében sok egyéb más is közrejátszhatott. Az irbisz az Erdő Szívének mondhatni szent állata, Erdőmélye csúcsragadozója, így benne fényesen lobog a Fákban Lakó hatalma, ez is lehetett az egyik ok, amiért elfogadta Vadvéd lakóit. S bár a maihhinek is hasonlóan vadállatok, mégis csak a végtelen pusztához tartoznak.
Pyr láthatóan örül a sikeres varázslatnak, a csuhás büszke mosollyal néz a kis tündérre. Most is csodálkozik rajta, milyen jó irányba változott, amióta elhagyták az erődöt. Most szinte már el sem tudná képzelni róla, hogy magából kikelve püföljön valakit az erőd udvarán.
A kis előadásra összevonja szemöldökét és igyekszik megérteni, mit szeretne közölni a tündér.*
- Azt mondod, altassuk el a csordát? Vagyis kábítsuk el úgy, hogy a kábító anyagot valahogyan az állatok közé juttatjuk? A levegőben? *Próbál rájönni.*
- Isqeha, lehetséges megoldani, hogy ez a kábító anyag füstszerűen gomolyogjon? *Fordul a füvészmester felé érdeklődve. Ha valaki, ő biztosan meg tudja oldani ezt.
A félvér biztosan válaszol, de utána jelzi, hogy elmennének Pyr-rel a toronyba. A csuhás mosolyogva bólint, hisz ez a hely a varázslóknak olyan lehet, mint neki az erdő. De legalábbis olyan fontos.*
- Menjetek, de napkelte előtt térjetek vissza, kérlek. *Engedi útjára a két mágust mosolyogva.*
- Ne aggódj, Ert, minden erőnkkel azon leszünk, hogy segítsünk benneteket. *Válaszol a vadmester tündér meglátásaira. Teljesen megérti a gondolatait, hisz ezúttal rájuk hatalmas felelősség és feladat hárul.
Seles szavaira halkan felnevet. Elképzeli, ahogy Pyr egy lábason kalapálva ébreszti fel a tábort és a fél pusztát.*
- Nem ölünk meg egyetlen állatot sem. *Jelenti ki komolyan. Valóban nem szeretné, ha eddig eljutna a dolog. Egyetlen olyan esetet tudna ez ellen felhozni, amikor egy vadász élete forog kockán, akkor kelletlen, de maga is megtenné. De reméli, hogy erre nem kerül sor.
Örül neki, hogy senki sem ellenkezik az utolsó kérése ellen, miszerint mindenkinek hallgatnia kell rá, akkor is, ha épp másképp gondolják. Nem szeretné az egész csapat és a küldetés épségét veszélyeztetni, mert valaki renitenskedik.*
- Köszönöm, Zara. *Válaszol hálás mosollyal a vörös hajú vadásznak.*
- Igen, hajnalban indulunk tovább. Addig pihenjetek. *Bólint a kérdésre. Míg Isqeha és Pyr toronynézőben vannak és mindenki pihen egy kicsit, addig maradnak és a kelő nappal indulnak tovább tervei szerint.
Ha mindenki pihenni tért, bár még biztosan nem alszanak, a csuhás is hátát a fatörzsnek veti, bár kicsit kényelmetlenül ül. Érdeklődve kezdi motozni oldalát, vajon mi okozhatja, amikor rájön, hogy a thargoktól visszatérve nála maradt az aranyait rejtő szütyője. Felkel és az egy kupacba rakott nyeregtáskák felé indul, majd beleteszi az egyikbe, amelyikről azt sejti, a sajátja. Ám kiderül, hogy épp Rinald Isqeha nyeregtáskájába rejti azt a 900 aranyat.
Ami nem is baj, hisz a pusztán úgysem veszik hasznát.
Immár kényelmesen ül vissza a fa tövébe, hogy hátát a törzsnek vetve sóhajtva helyezze magát kényelembe, míg a többiek visszatérnek.
Ha eljön az éjjel, pihenni tér, napfelkelte előttre időzítve őrködését. A hajnallal pedig ébreszti majd övéit, hogy indulhassanak tovább a puszták felé.*
- Ezért lesz kettős őrség, hogy az ilyen problémáknak elejét vegyük. De ha nem bízol Pyr képességeiben, választhatsz mást magad mellé őrségre. *Válaszol mosolyogva Bayde szavaira a csuhás. Megérti a vadmester félelmeit, de ő maga bízik annyira a tündérben, hogy higgye, képes felébreszteni a teljes csapatot veszély esetén. Ha Bayde visszaemlékezik a rossz kimenetelű tanácskozásra az udvarházban, akkor tudhatja, hogy ott a csuhás felmentette Pyr-t a némaság terhe alól, ám a tündér saját akaratából folytatja vezeklését.
A további meglátásokra csak bólint. Egyelőre még azt sem tudják, jól gondolkodnak-e a témában, de ennek ellenére igyekezniük kell minden lehetséges problémát számba venni. Bayde felvetései jók, de kitárgyalásukat a csuhás akkorra halasztja, amikor már ismerni fognak pár ismeretlent.
Amíg kitart Pyr varázslata, addig úgysincs kedve ezzel foglalkozni, halovány mosollyal szépen metszett arcán figyeli a távolban lebegő tornyot a nyugalom burka alatt.
Meglepetésként éri Isqeha bejelentése, miszerint ő maga is ért a mágiához. Eddig is csodálta az ifjút tudásáért, most pedig kiderül, hogy még többet tud. Elképesztő.
A félvér szavaira is csak bólint, bár Xauzur esetében sok egyéb más is közrejátszhatott. Az irbisz az Erdő Szívének mondhatni szent állata, Erdőmélye csúcsragadozója, így benne fényesen lobog a Fákban Lakó hatalma, ez is lehetett az egyik ok, amiért elfogadta Vadvéd lakóit. S bár a maihhinek is hasonlóan vadállatok, mégis csak a végtelen pusztához tartoznak.
Pyr láthatóan örül a sikeres varázslatnak, a csuhás büszke mosollyal néz a kis tündérre. Most is csodálkozik rajta, milyen jó irányba változott, amióta elhagyták az erődöt. Most szinte már el sem tudná képzelni róla, hogy magából kikelve püföljön valakit az erőd udvarán.
A kis előadásra összevonja szemöldökét és igyekszik megérteni, mit szeretne közölni a tündér.*
- Azt mondod, altassuk el a csordát? Vagyis kábítsuk el úgy, hogy a kábító anyagot valahogyan az állatok közé juttatjuk? A levegőben? *Próbál rájönni.*
- Isqeha, lehetséges megoldani, hogy ez a kábító anyag füstszerűen gomolyogjon? *Fordul a füvészmester felé érdeklődve. Ha valaki, ő biztosan meg tudja oldani ezt.
A félvér biztosan válaszol, de utána jelzi, hogy elmennének Pyr-rel a toronyba. A csuhás mosolyogva bólint, hisz ez a hely a varázslóknak olyan lehet, mint neki az erdő. De legalábbis olyan fontos.*
- Menjetek, de napkelte előtt térjetek vissza, kérlek. *Engedi útjára a két mágust mosolyogva.*
- Ne aggódj, Ert, minden erőnkkel azon leszünk, hogy segítsünk benneteket. *Válaszol a vadmester tündér meglátásaira. Teljesen megérti a gondolatait, hisz ezúttal rájuk hatalmas felelősség és feladat hárul.
Seles szavaira halkan felnevet. Elképzeli, ahogy Pyr egy lábason kalapálva ébreszti fel a tábort és a fél pusztát.*
- Nem ölünk meg egyetlen állatot sem. *Jelenti ki komolyan. Valóban nem szeretné, ha eddig eljutna a dolog. Egyetlen olyan esetet tudna ez ellen felhozni, amikor egy vadász élete forog kockán, akkor kelletlen, de maga is megtenné. De reméli, hogy erre nem kerül sor.
Örül neki, hogy senki sem ellenkezik az utolsó kérése ellen, miszerint mindenkinek hallgatnia kell rá, akkor is, ha épp másképp gondolják. Nem szeretné az egész csapat és a küldetés épségét veszélyeztetni, mert valaki renitenskedik.*
- Köszönöm, Zara. *Válaszol hálás mosollyal a vörös hajú vadásznak.*
- Igen, hajnalban indulunk tovább. Addig pihenjetek. *Bólint a kérdésre. Míg Isqeha és Pyr toronynézőben vannak és mindenki pihen egy kicsit, addig maradnak és a kelő nappal indulnak tovább tervei szerint.
Ha mindenki pihenni tért, bár még biztosan nem alszanak, a csuhás is hátát a fatörzsnek veti, bár kicsit kényelmetlenül ül. Érdeklődve kezdi motozni oldalát, vajon mi okozhatja, amikor rájön, hogy a thargoktól visszatérve nála maradt az aranyait rejtő szütyője. Felkel és az egy kupacba rakott nyeregtáskák felé indul, majd beleteszi az egyikbe, amelyikről azt sejti, a sajátja. Ám kiderül, hogy épp Rinald Isqeha nyeregtáskájába rejti azt a 900 aranyat.
Ami nem is baj, hisz a pusztán úgysem veszik hasznát.Immár kényelmesen ül vissza a fa tövébe, hogy hátát a törzsnek vetve sóhajtva helyezze magát kényelembe, míg a többiek visszatérnek.
Ha eljön az éjjel, pihenni tér, napfelkelte előttre időzítve őrködését. A hajnallal pedig ébreszti majd övéit, hogy indulhassanak tovább a puszták felé.*
1987. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-02 18:21:33
Üzenet elküldve: 2018-08-02 18:21:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Maihhin vadászat//
//Mágustorony//
*Isqeha után ő is rögtön feltornássza magát a libegő lépcsők sokaságán. Lenyűgözőnek találja a torony szépségét, immár nem csak kívülről belülről is. Tény, hogy egyszerű toronynak tűnik, vaskos falakkal, olykor apró ablakokkal, a tündért azonban monumentalitása mégis elkápráztatja. Azonban, ahogy beljebb lépnek egészen hatalmas, már-már túlzó terek, melyek arra engednek következtetni, hogy a torony belülről önálló életet él, s falait tetszés szerint igazítja, feltéve, hogy ez lehetséges. Isqeha még be sem ér, de máris a polcokhoz szalad, hogy kedvére turkáljon a tekercsek között, azonnal megnézze azokat, melyek kedvére valók. Pyr előbb inkább csak tátott szájjal figyel, minden apró részletet, a felfelé vezető csigalépcsőt, s a gondosan rendbe rakott polcokat. El is kalandozik kissé, így először nem hallja meg Isq kérdését, persze néhány pillanat múlva kapcsol, elnézést kérő mosollyal mered a félelfre. Nem is tudja hirtelen mennyi idő telt el, belemerült a bámészkodásba. Vállát megvonja, aztán mosolyogva bólint. ~ Irány felfelé. ~ Mutatja Isqnek, aki igazából már meg is indul felfelé, szinte meg sem várva a tündér válaszát. Mint két pajkos gyermek, úgy veszi birtokba az épületet, s szalad nyomban Isqeha után. A fenti részen a félelf ismét beletemetkezik a munkába, bár, ahogy Pyr elnézi neki ez inkább hobbi és csodálat. Pyrnek ebből egyelőre megmarad a csodálat rész, mert semmit nem tud erejéről, vagy annak korlátairól. Így ő is inkább csak leül az egyik polc mellé, olykor felreppen a tetejére, hogy az ottani tekercseket csodálja meg. ~ Ez a hely hatalmas! ~ Gondolja. Közben azért Isqehára is oda-odapillant. ~ Kár, hogy nem csaj, lenne közös érdeklődés... közös téma, bár így is igazán rendes fószer. ~ Gondolja, majd rögtön eszébe jut Zsenge is, akire régen nem gondolt már. ~ Vajon mit csinálhat? Gondol néha rám? ~ Kérdezi magától.
~ Biztos talált elfoglaltságot a többiekkel Vadvédben. ~ Vonja meg némán sóhajtva a vállát, majd mivel Isq már szedelőzködik, leereszkedik mellé, majd oldalba böki. ~ Izgi mi? ~ Kérdezi a tekintete, miközben vigyorog, majd az italt nézi meg, melyről a félelf beszél. Bólint, de egyelőre nem issza meg, jó lesz az még későbbre, így csak helyesel. A lefelé vezető lépcső felé mutat, hátha várják már őket a többiek. Pyrnek fogalma sincs arról, hogy itt fizetnie kellene, így Isq gondolataival ellentétben neki ez eszébe sem jut. Csak kérdőn tekint a félelfre. ~ Indulunk? ~ Kérdezi némán, s feje a lenti tér felé biccent.*
//Mágustorony//
*Isqeha után ő is rögtön feltornássza magát a libegő lépcsők sokaságán. Lenyűgözőnek találja a torony szépségét, immár nem csak kívülről belülről is. Tény, hogy egyszerű toronynak tűnik, vaskos falakkal, olykor apró ablakokkal, a tündért azonban monumentalitása mégis elkápráztatja. Azonban, ahogy beljebb lépnek egészen hatalmas, már-már túlzó terek, melyek arra engednek következtetni, hogy a torony belülről önálló életet él, s falait tetszés szerint igazítja, feltéve, hogy ez lehetséges. Isqeha még be sem ér, de máris a polcokhoz szalad, hogy kedvére turkáljon a tekercsek között, azonnal megnézze azokat, melyek kedvére valók. Pyr előbb inkább csak tátott szájjal figyel, minden apró részletet, a felfelé vezető csigalépcsőt, s a gondosan rendbe rakott polcokat. El is kalandozik kissé, így először nem hallja meg Isq kérdését, persze néhány pillanat múlva kapcsol, elnézést kérő mosollyal mered a félelfre. Nem is tudja hirtelen mennyi idő telt el, belemerült a bámészkodásba. Vállát megvonja, aztán mosolyogva bólint. ~ Irány felfelé. ~ Mutatja Isqnek, aki igazából már meg is indul felfelé, szinte meg sem várva a tündér válaszát. Mint két pajkos gyermek, úgy veszi birtokba az épületet, s szalad nyomban Isqeha után. A fenti részen a félelf ismét beletemetkezik a munkába, bár, ahogy Pyr elnézi neki ez inkább hobbi és csodálat. Pyrnek ebből egyelőre megmarad a csodálat rész, mert semmit nem tud erejéről, vagy annak korlátairól. Így ő is inkább csak leül az egyik polc mellé, olykor felreppen a tetejére, hogy az ottani tekercseket csodálja meg. ~ Ez a hely hatalmas! ~ Gondolja. Közben azért Isqehára is oda-odapillant. ~ Kár, hogy nem csaj, lenne közös érdeklődés... közös téma, bár így is igazán rendes fószer. ~ Gondolja, majd rögtön eszébe jut Zsenge is, akire régen nem gondolt már. ~ Vajon mit csinálhat? Gondol néha rám? ~ Kérdezi magától.
~ Biztos talált elfoglaltságot a többiekkel Vadvédben. ~ Vonja meg némán sóhajtva a vállát, majd mivel Isq már szedelőzködik, leereszkedik mellé, majd oldalba böki. ~ Izgi mi? ~ Kérdezi a tekintete, miközben vigyorog, majd az italt nézi meg, melyről a félelf beszél. Bólint, de egyelőre nem issza meg, jó lesz az még későbbre, így csak helyesel. A lefelé vezető lépcső felé mutat, hátha várják már őket a többiek. Pyrnek fogalma sincs arról, hogy itt fizetnie kellene, így Isq gondolataival ellentétben neki ez eszébe sem jut. Csak kérdőn tekint a félelfre. ~ Indulunk? ~ Kérdezi némán, s feje a lenti tér felé biccent.*
1986. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-02 13:42:30
Üzenet elküldve: 2018-08-02 13:42:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mágustoronyhoz érkezvén//
- Aha, bízzunk benne - * közli a gyerek kissé megszeppenten, mert, ha el kell rontani valamit, abban azért elég jártas, bár jobbára inkább feledékenységéből adódóan, nem abból, mert szándékosan szeret tönkre tenni ezt-azt.
A torony tényleg lenyűgöző, és a biztonság kedvéért valóban nem nyúlt semmihez, pedig szeretett volna, hiszen minden rendkívül érdekesnek hatott. Azonban nem szeretné további életét gyíkként, vagy egyéb csúszómászóként leélni, így inkább nem piszkálgat meg semmit.
Vigyorogva lép ki az ajtón, majd homlokát ráncolja a kérdés kapcsán, aztán eszébe jut egy szó, ami képes leírni a bent látott dolgokat. *
- Fergeteges - * no, nem a csukott könyvek, hanem az egyéb dolgok, amelyekhez nem akart hozzányúlni, nehogy valami katasztrófát idézzen elő. *
- Jó napot! - * köszön vissza Prexi kissé csodálkozva a jövevénynek, de nem a két lábon járó miatt bambul, mint a ma született bárány, hanem a tündér férfi miatt, aki szárnyait csapkodva lebeg a füstlépcső felett a barna hajú mögött. ~ Ők is varázslók lehetnének? Ennyit egy rakáson ~ vagyis nem pont egy rakáson vannak, elvégre Kirionék már messze járhatnak, és Prexi le is hülyézi magát. ~ Hát hogyne lenne a mágustorony körül sok varázsló. Mint szúnyogok a fényre, úgy jönnek a tudást, vagy akármit kiszipolyozni a toronyból. ~
A fiú egészen addig figyeli a tündért, amíg le nem érnek a lépcsőn és ugyebár a tündér is őket nézi, ami fura érzést kelt Prexiben. Nem kéne bámulnia, mégsem tudja levenni róla a szemét. Szóba persze nem állna vele, elvégre ki tudja mit tenne vele? Azt hallotta a tündérek szörnyen bosszúálló és kicsinyes népség. Nem kéne őket magára haragítania. Mondjuk lehet, hogy az utcai suhancok Artheniorban nem számítanak épp a legmegfelelőbb hírforrásnak, de jobb nem kockáztatni és inkább szó nélkül távozni a szárnyas lény közeléből. *
- De miért akarnál tornyot lebegtetni? - * kérdi elgondolkodva. * - Sokkal hasznosabbra is lehetne fordítani a varázslatokat - * ja, szép meg jó, de miért kell lebegnie? Értelmetlen, de persze lenyűgöző is egyben.
A torony körüli társaságra csak egy kósza pillantást vet, elvégre most az állatokkal kell foglalkoznia, hogy mindegyik indulásra készen álljon. *
- Most akkor vissza megyünk?
- Aha, bízzunk benne - * közli a gyerek kissé megszeppenten, mert, ha el kell rontani valamit, abban azért elég jártas, bár jobbára inkább feledékenységéből adódóan, nem abból, mert szándékosan szeret tönkre tenni ezt-azt.
A torony tényleg lenyűgöző, és a biztonság kedvéért valóban nem nyúlt semmihez, pedig szeretett volna, hiszen minden rendkívül érdekesnek hatott. Azonban nem szeretné további életét gyíkként, vagy egyéb csúszómászóként leélni, így inkább nem piszkálgat meg semmit.
Vigyorogva lép ki az ajtón, majd homlokát ráncolja a kérdés kapcsán, aztán eszébe jut egy szó, ami képes leírni a bent látott dolgokat. *
- Fergeteges - * no, nem a csukott könyvek, hanem az egyéb dolgok, amelyekhez nem akart hozzányúlni, nehogy valami katasztrófát idézzen elő. *
- Jó napot! - * köszön vissza Prexi kissé csodálkozva a jövevénynek, de nem a két lábon járó miatt bambul, mint a ma született bárány, hanem a tündér férfi miatt, aki szárnyait csapkodva lebeg a füstlépcső felett a barna hajú mögött. ~ Ők is varázslók lehetnének? Ennyit egy rakáson ~ vagyis nem pont egy rakáson vannak, elvégre Kirionék már messze járhatnak, és Prexi le is hülyézi magát. ~ Hát hogyne lenne a mágustorony körül sok varázsló. Mint szúnyogok a fényre, úgy jönnek a tudást, vagy akármit kiszipolyozni a toronyból. ~
A fiú egészen addig figyeli a tündért, amíg le nem érnek a lépcsőn és ugyebár a tündér is őket nézi, ami fura érzést kelt Prexiben. Nem kéne bámulnia, mégsem tudja levenni róla a szemét. Szóba persze nem állna vele, elvégre ki tudja mit tenne vele? Azt hallotta a tündérek szörnyen bosszúálló és kicsinyes népség. Nem kéne őket magára haragítania. Mondjuk lehet, hogy az utcai suhancok Artheniorban nem számítanak épp a legmegfelelőbb hírforrásnak, de jobb nem kockáztatni és inkább szó nélkül távozni a szárnyas lény közeléből. *
- De miért akarnál tornyot lebegtetni? - * kérdi elgondolkodva. * - Sokkal hasznosabbra is lehetne fordítani a varázslatokat - * ja, szép meg jó, de miért kell lebegnie? Értelmetlen, de persze lenyűgöző is egyben.
A torony körüli társaságra csak egy kósza pillantást vet, elvégre most az állatokkal kell foglalkoznia, hogy mindegyik indulásra készen álljon. *
- Most akkor vissza megyünk?
1985. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-02 09:51:22
Üzenet elküldve: 2018-08-02 09:51:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Maihhin vadászat//
*Hallgatja a terveket, és igazából nagyon nem is szól közbe. A vadászathoz annyira nem ért, mit és hogyan kell, milyen bájitallal vagy méreggel. Ellenben a fegyverek az ő barátai, azok forgatásában igazán otthonosnak érzi magát. Ezért is jött.
Pycta kérésére is bólint, bár ezzel tudna vitatkozni. Talán a csoportból leginkább rá vonatkozik ez, ő a legönfejűbb. De persze nem akar vitát vagy hogy bármi baj legyen, így magában megfogadja, igyekszik majd megemberelni magát.*
- Persze, érthető.
*Pyr újabb mutatványától pedig teljesen elámul. Nem hitte volna, hogy ilyenekre képes a tündér, de a reakciókat figyelve szerinte más sem számított erre.*
- Azta...
*Miután mindenki elmondta, amit akart, egy kidőlt fatörzsre huppan le.*
- És akkor most? Várunk még egy kicsit vagy most indulunk nemsoká?
*Hallgatja a terveket, és igazából nagyon nem is szól közbe. A vadászathoz annyira nem ért, mit és hogyan kell, milyen bájitallal vagy méreggel. Ellenben a fegyverek az ő barátai, azok forgatásában igazán otthonosnak érzi magát. Ezért is jött.
Pycta kérésére is bólint, bár ezzel tudna vitatkozni. Talán a csoportból leginkább rá vonatkozik ez, ő a legönfejűbb. De persze nem akar vitát vagy hogy bármi baj legyen, így magában megfogadja, igyekszik majd megemberelni magát.*
- Persze, érthető.
*Pyr újabb mutatványától pedig teljesen elámul. Nem hitte volna, hogy ilyenekre képes a tündér, de a reakciókat figyelve szerinte más sem számított erre.*
- Azta...
*Miután mindenki elmondta, amit akart, egy kidőlt fatörzsre huppan le.*
- És akkor most? Várunk még egy kicsit vagy most indulunk nemsoká?
1984. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-02 05:24:45
Üzenet elküldve: 2018-08-02 05:24:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Maihhin vadászat//
*Seles eltöprengve hallgatja Pycta logikázását a maihhinekkel kapcsolatban. Persze nem árt utánuk nézni, ha már ez a feladatuk, de a feltételezése helytállónak tűnik. A lány is hozzászól.*
- Én nem láttam még maihhint, de a növényevőkre általában igaz, hogy inkább télen verődnek nagy csapatokba. Mostanában születnek viszont a kicsinyeik, és ilyenkor nem ismernek kegyelmet. *Selesnek összefacsarodik a szíve, ha arra gondol, hogy netán kárt kell tenniük egy családban. Nem szeretne ártani a pici állatoknak, de eladni sem szeretné őket, hogy fogságban nőjenek fel. Muszáj azonban áldozatot hozni, és inkább ez, mint hogy neki vagy a társainak essen baja.
A rá vonatkozó megjegyzésre csak hálásan mosolyog. Az jó, ha meg akarják védeni, és az végképp, ha tudják is, hogyan fogja csinálni, amit csinál.
Leon egy kicsit megnyugtatja, mikor hozzászól a nomádos kérdéshez. Seles már nem fél annyira ezektől a titokzatos, soha nem látott nomádoktól, de azért nem bánja majd, ha kedvese ott van az oldalán, amennyiben mégis összefutnak velük, és nem lehet őket pénzzel lekenyerezni.
Bayde megjegyzésére Pyr őrködésével kapcsolatban elneveti magát. Ő már túltette magát ezen a némaság-bohóckodáson, hiszen részben Pyr szítja a tüzét, ő pedig bolondos egy tündér.*
- Nem muszáj beszállnod, Bayde, majd adunk Pyrnek egy fakanalat meg egy lábast, és azzal csörömpölhet, ha baj van! *A tündér fiú még mutatja is neki, hogy majd jól lebunyóz mindenkit, amitől szintén nevetésben tör ki. Valami mást is mutat Pyctának, de azt nem tudja a lány megfejteni. Ertatsnoy kifakadásával Seles sem tud mást tenni, mint hogy kedves mosollyal próbálja megnyugtatni a kis, megrövidült hajú tündér barátjukat.*
- Igen, a vezérbika tényleg jó gondolat. *Bólint az ötletére, amire részben Bayde is helyesel.* Akkor nem érzik úgy, mintha a kicsinyeiket támadnánk. És ha azokat altatnánk el, akik esetleg támadónak mutatkoznak, amikor Ert és Bayde azt az egy állatot igézet alatt tartják? Vagy… Meg is kell őket ölnünk, ha arról van szó? *Kérdezi kelletlenül.* Még mindig ott van Pyr és Isq mágiája is ám!
*Közben azt is kitalálják, ki őrködjön, és Seles egyelőre, úgy tűnik, alhat. Nem bánja, manapság eléggé furcsán érzi magát, borzasztóan sokat tudna aludni. Ha egyszer lehunyta a szemét, egy maihhincsorda agyon is taposhatja őket, ő arra se ébredne fel. A legjobb, ha le se hunyja.
Úgy tűnik, Pycta a legfontosabb részét a végére hagyta, ugyanis arról kezd beszélni, hogy muszáj teljesíteniük, amit kér. Seles már megszokta az alkalmazkodást, és már megígérte magának, hogy nem fog kötözködni sem, nem akarja megismételni a tanácsteremben lejátszódott jelenetet. Azóta sem érti, mi váltotta ki belőle a hányást később, a szobájában, de az már mindegy is. Mindenesetre amikor a vezérük ránéz, értőn bólint.
A bűvös varázslófiúk elmennek a Mágustoronyba, de Seles oda se pillant – igaz, lenne mit látnia, mert azonnal megismerné a fehér ruhás férfit és a körülötte várakozó, jellegzetes állatcsoportot. Jobban érdekli azonban a mellette ülő Leon. Közelebb hajol, és mikor már úgy látszik, hogy semmi komoly tanácskozásba nem zavar be, a férfi fülébe súgja, hogy más ne is hallja meg:*
- Este fázni fogok ám egyedül, ez a pokróc nem ér semmit. Meg félni is fogok. Kell majd egy hős, aki megvéd. *Mosolyog huncutul. Addig legalább élvezzék ki, amit lehet, amíg nincsenek állandó életveszélyben.*
*Seles eltöprengve hallgatja Pycta logikázását a maihhinekkel kapcsolatban. Persze nem árt utánuk nézni, ha már ez a feladatuk, de a feltételezése helytállónak tűnik. A lány is hozzászól.*
- Én nem láttam még maihhint, de a növényevőkre általában igaz, hogy inkább télen verődnek nagy csapatokba. Mostanában születnek viszont a kicsinyeik, és ilyenkor nem ismernek kegyelmet. *Selesnek összefacsarodik a szíve, ha arra gondol, hogy netán kárt kell tenniük egy családban. Nem szeretne ártani a pici állatoknak, de eladni sem szeretné őket, hogy fogságban nőjenek fel. Muszáj azonban áldozatot hozni, és inkább ez, mint hogy neki vagy a társainak essen baja.
A rá vonatkozó megjegyzésre csak hálásan mosolyog. Az jó, ha meg akarják védeni, és az végképp, ha tudják is, hogyan fogja csinálni, amit csinál.
Leon egy kicsit megnyugtatja, mikor hozzászól a nomádos kérdéshez. Seles már nem fél annyira ezektől a titokzatos, soha nem látott nomádoktól, de azért nem bánja majd, ha kedvese ott van az oldalán, amennyiben mégis összefutnak velük, és nem lehet őket pénzzel lekenyerezni.
Bayde megjegyzésére Pyr őrködésével kapcsolatban elneveti magát. Ő már túltette magát ezen a némaság-bohóckodáson, hiszen részben Pyr szítja a tüzét, ő pedig bolondos egy tündér.*
- Nem muszáj beszállnod, Bayde, majd adunk Pyrnek egy fakanalat meg egy lábast, és azzal csörömpölhet, ha baj van! *A tündér fiú még mutatja is neki, hogy majd jól lebunyóz mindenkit, amitől szintén nevetésben tör ki. Valami mást is mutat Pyctának, de azt nem tudja a lány megfejteni. Ertatsnoy kifakadásával Seles sem tud mást tenni, mint hogy kedves mosollyal próbálja megnyugtatni a kis, megrövidült hajú tündér barátjukat.*
- Igen, a vezérbika tényleg jó gondolat. *Bólint az ötletére, amire részben Bayde is helyesel.* Akkor nem érzik úgy, mintha a kicsinyeiket támadnánk. És ha azokat altatnánk el, akik esetleg támadónak mutatkoznak, amikor Ert és Bayde azt az egy állatot igézet alatt tartják? Vagy… Meg is kell őket ölnünk, ha arról van szó? *Kérdezi kelletlenül.* Még mindig ott van Pyr és Isq mágiája is ám!
*Közben azt is kitalálják, ki őrködjön, és Seles egyelőre, úgy tűnik, alhat. Nem bánja, manapság eléggé furcsán érzi magát, borzasztóan sokat tudna aludni. Ha egyszer lehunyta a szemét, egy maihhincsorda agyon is taposhatja őket, ő arra se ébredne fel. A legjobb, ha le se hunyja.
Úgy tűnik, Pycta a legfontosabb részét a végére hagyta, ugyanis arról kezd beszélni, hogy muszáj teljesíteniük, amit kér. Seles már megszokta az alkalmazkodást, és már megígérte magának, hogy nem fog kötözködni sem, nem akarja megismételni a tanácsteremben lejátszódott jelenetet. Azóta sem érti, mi váltotta ki belőle a hányást később, a szobájában, de az már mindegy is. Mindenesetre amikor a vezérük ránéz, értőn bólint.
A bűvös varázslófiúk elmennek a Mágustoronyba, de Seles oda se pillant – igaz, lenne mit látnia, mert azonnal megismerné a fehér ruhás férfit és a körülötte várakozó, jellegzetes állatcsoportot. Jobban érdekli azonban a mellette ülő Leon. Közelebb hajol, és mikor már úgy látszik, hogy semmi komoly tanácskozásba nem zavar be, a férfi fülébe súgja, hogy más ne is hallja meg:*
- Este fázni fogok ám egyedül, ez a pokróc nem ér semmit. Meg félni is fogok. Kell majd egy hős, aki megvéd. *Mosolyog huncutul. Addig legalább élvezzék ki, amit lehet, amíg nincsenek állandó életveszélyben.*
1983. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-01 23:00:01
Üzenet elküldve: 2018-08-01 23:00:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Maihhin vadászat//
//Mágustorony//
- Ha igazad van, akkor is maximum 7-8 állatot tudunk a mágusokkal együtt igézet alatt tartani, de akkor nem alszunk.
*Sóhajt halkan.*
- Mindenképpen kellene fog segítség tőletek.
*Néz körbe, majd ugyan olyan unottan nézelődik tovább, mint eddig. Benne nincs sem izgalom vagy tettvágy, egyszerűen csak túl akar lenni az egészen. Hogy miért, azt egyelőre nem tudja megmagyarázni, talán csak egy rossz - és remélhetőleg hibás - előérzetről van szó.
Nézi a mágiát, de valahogy az nem érdekli. Érzi a nyugodtságot, de ettől még a nem érdekel érzés megmarad.*
//Mágustorony//
- Ha igazad van, akkor is maximum 7-8 állatot tudunk a mágusokkal együtt igézet alatt tartani, de akkor nem alszunk.
*Sóhajt halkan.*
- Mindenképpen kellene fog segítség tőletek.
*Néz körbe, majd ugyan olyan unottan nézelődik tovább, mint eddig. Benne nincs sem izgalom vagy tettvágy, egyszerűen csak túl akar lenni az egészen. Hogy miért, azt egyelőre nem tudja megmagyarázni, talán csak egy rossz - és remélhetőleg hibás - előérzetről van szó.
Nézi a mágiát, de valahogy az nem érdekli. Érzi a nyugodtságot, de ettől még a nem érdekel érzés megmarad.*
1982. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-01 10:00:16
Üzenet elküldve: 2018-08-01 10:00:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Maihhin vadászat//
//Mágustorony//
*Pyr aztán, amikor látja, mekkora sikert arat az előadása, felhagy a további értelmezési kísérletekkel, és inkább még rátesz egy lapáttal a mutatványos jelenetre, így aztán Isq már teliszájjal röhög a végén, köszönhetően Pyr duplázós, fennakadt szemfehérjével illusztrált alvásimitálásának. Azért Pycta jelenlétének köszönhetően nagy nehezen elcsitulnak a hullámok, és aztán a Torony ígérete eltereli végre a figyelmüket a nevetéshullámról.
Pyr eltávozási engedélyét Isq is kivárja, bár maga is úgy véli, tekintve hogy Pycta úgy tűnik, dicséretesnek tartja a jelenleg famulus sorban sínylődő, némaságra kárhoztatott ifjú tündér mágiatanulási próbálkozásait (ami a félvér véleménye szerint kifejezetten jó hatással van Pyrre, mármint a famulusi sorban való sínylődés), tehát Isq úgy véli, Pycta jóváhagyó távozási engedélye valószínűsíthető.
Így, ha ez valóban így van, ketten indulnak el, szárazon és a levegőben a víz felé, Toronyiránt.
Pyr aztán a levegőből érkezik a különös, anyagtalan lépcsőkre, és elindulnak felfelé.
Ahogy a lépcső végéhez érve belépnek, egy nagy tágas térbe jutnak, a vaskos, felnyúló toronyban furcsa egy ekkora tér. Felfelé csigalépcsősor vezet, ahogy Isqeha felnéz, végtelen kanyargásúnak látja, ahogy felfelé kanyarog, a felsőbb szintekre.
A teremben könyvek, pergamenek a polcokon, asztal, és egy feltűnő ajtó.
Isq azonnal a polcokhoz lép, és böngészésbe fog, a címeket, a pergamentartók megjelöléseit olvasgatva.*
- Fantasztikus, nem? *mondja Pyrnek megbűvölve. A kötetek némelyike még a Nagy Háborúk előtti időkből való, a mágia keletkezésére, működésére, használatára, az elemek erejére, különbözőségére, a nagy elemi mágusok életére, a különböző városokban valaha működő iskolákra, mesterekre és tanítványokra vonatkozó leírás. Lanawin teremtése, a mágia megszületése, manahasználat, a mana természete, a mágia erejének befogása, összpontosítás, varázslatok tanulása, az igemondás sikeressége, a mágikus erők valódi működése: olvassa a címszavakat. ~Ha egy évet eltöltenék itt, akkor sem jutnék a végére.~ gondolja Isq, és tovább megy. A terem a továbbiakban láthatóan egyetlen elem mágiájának van szentelve, úgyhogy egy órás szótlan bóklászás után Isqeha továbbindul. Őt más érdekli.*
- Feljebb megyünk? *kérdezi, vagy Pyr után indul, ha esetleg ő már előbb feljebb iramodott.
A következő emeleten is eltolt legalább ennyi időt, de végül a harmadik emeleten találja meg azt, amit keres.
Maga elé veszi a tekercseket, amiket kihalászott magának, és kiválasztja azokat a varázslatokat, amiket mindenképpen el szeretne sajátítani. ~És hol van még a vége!~ Néz körül. Igazság szerint még ha lenne is pénze (mert valaki gondosan odabiggyesztette mindegyik ige mellé az aranyakban a hozzáférhetőségért kifizetendő árat) hogy ennyi mindent egyszerre megtanuljon, akkor is képtelen lenne rá, egyszerűen túl tömény mindez. Mintha egy másik világban lenne.
Így aztán csak sóhajt, és amikor már úgy érzi, hogy több minden most már biztosan nem fér a fejébe, abbahagyja a dolgot.
Eszébe jutnak a többiek is, odalenn.
Aztán eszébe jut az is, hogy van nála az elme befogadóképességét javító bájital!
Kettő itt van nála, nem a nyeregtáskában! Így aztán előszed, és felhajt egyet, és ahogy kiélesedik a felfogóképessége, egészen könnyen még két igét memorizál. Hurrá!
Ha pyr valahol a környéken van, neki is szól.*
- Érdemes használnod az italt, amit adtam, ha elfáradsz a tanulásban! Olyan, mintha hirtelen aludtál volna egy jó nagyot.
*Aztán tényleg elég. Vége. Vissza kell indulniuk. ~De hogy fizetik ki az aranyakat az öreg mágusnak?~ sandít a terem végében lévő ajtó felé Isq. Persze, megfordul a fejében, hogy na és i van, ha csak úgy elsétálnak... de épp csak átsuhan rajta a gondolat. Nem akar tehénné változni.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
//Mágustorony//
*Pyr aztán, amikor látja, mekkora sikert arat az előadása, felhagy a további értelmezési kísérletekkel, és inkább még rátesz egy lapáttal a mutatványos jelenetre, így aztán Isq már teliszájjal röhög a végén, köszönhetően Pyr duplázós, fennakadt szemfehérjével illusztrált alvásimitálásának. Azért Pycta jelenlétének köszönhetően nagy nehezen elcsitulnak a hullámok, és aztán a Torony ígérete eltereli végre a figyelmüket a nevetéshullámról.
Pyr eltávozási engedélyét Isq is kivárja, bár maga is úgy véli, tekintve hogy Pycta úgy tűnik, dicséretesnek tartja a jelenleg famulus sorban sínylődő, némaságra kárhoztatott ifjú tündér mágiatanulási próbálkozásait (ami a félvér véleménye szerint kifejezetten jó hatással van Pyrre, mármint a famulusi sorban való sínylődés), tehát Isq úgy véli, Pycta jóváhagyó távozási engedélye valószínűsíthető.
Így, ha ez valóban így van, ketten indulnak el, szárazon és a levegőben a víz felé, Toronyiránt.
Pyr aztán a levegőből érkezik a különös, anyagtalan lépcsőkre, és elindulnak felfelé.
Ahogy a lépcső végéhez érve belépnek, egy nagy tágas térbe jutnak, a vaskos, felnyúló toronyban furcsa egy ekkora tér. Felfelé csigalépcsősor vezet, ahogy Isqeha felnéz, végtelen kanyargásúnak látja, ahogy felfelé kanyarog, a felsőbb szintekre.
A teremben könyvek, pergamenek a polcokon, asztal, és egy feltűnő ajtó.
Isq azonnal a polcokhoz lép, és böngészésbe fog, a címeket, a pergamentartók megjelöléseit olvasgatva.*
- Fantasztikus, nem? *mondja Pyrnek megbűvölve. A kötetek némelyike még a Nagy Háborúk előtti időkből való, a mágia keletkezésére, működésére, használatára, az elemek erejére, különbözőségére, a nagy elemi mágusok életére, a különböző városokban valaha működő iskolákra, mesterekre és tanítványokra vonatkozó leírás. Lanawin teremtése, a mágia megszületése, manahasználat, a mana természete, a mágia erejének befogása, összpontosítás, varázslatok tanulása, az igemondás sikeressége, a mágikus erők valódi működése: olvassa a címszavakat. ~Ha egy évet eltöltenék itt, akkor sem jutnék a végére.~ gondolja Isq, és tovább megy. A terem a továbbiakban láthatóan egyetlen elem mágiájának van szentelve, úgyhogy egy órás szótlan bóklászás után Isqeha továbbindul. Őt más érdekli.*
- Feljebb megyünk? *kérdezi, vagy Pyr után indul, ha esetleg ő már előbb feljebb iramodott.
A következő emeleten is eltolt legalább ennyi időt, de végül a harmadik emeleten találja meg azt, amit keres.
Maga elé veszi a tekercseket, amiket kihalászott magának, és kiválasztja azokat a varázslatokat, amiket mindenképpen el szeretne sajátítani. ~És hol van még a vége!~ Néz körül. Igazság szerint még ha lenne is pénze (mert valaki gondosan odabiggyesztette mindegyik ige mellé az aranyakban a hozzáférhetőségért kifizetendő árat) hogy ennyi mindent egyszerre megtanuljon, akkor is képtelen lenne rá, egyszerűen túl tömény mindez. Mintha egy másik világban lenne.
Így aztán csak sóhajt, és amikor már úgy érzi, hogy több minden most már biztosan nem fér a fejébe, abbahagyja a dolgot.
Eszébe jutnak a többiek is, odalenn.
Aztán eszébe jut az is, hogy van nála az elme befogadóképességét javító bájital!
Kettő itt van nála, nem a nyeregtáskában! Így aztán előszed, és felhajt egyet, és ahogy kiélesedik a felfogóképessége, egészen könnyen még két igét memorizál. Hurrá!
Ha pyr valahol a környéken van, neki is szól.*
- Érdemes használnod az italt, amit adtam, ha elfáradsz a tanulásban! Olyan, mintha hirtelen aludtál volna egy jó nagyot.
*Aztán tényleg elég. Vége. Vissza kell indulniuk. ~De hogy fizetik ki az aranyakat az öreg mágusnak?~ sandít a terem végében lévő ajtó felé Isq. Persze, megfordul a fejében, hogy na és i van, ha csak úgy elsétálnak... de épp csak átsuhan rajta a gondolat. Nem akar tehénné változni.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
1981. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-07-31 18:26:09
Üzenet elküldve: 2018-07-31 18:26:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Mágustoronyhoz érkezvén//
*Nem problémáznak ezen sokat, megbeszélik, hogy majd később lesznek lángok, meg Learon magában eldönti, hogy talán a föld ágból is mutat majd valami látványosat. A kőformázásról egyébként is sokat beszéltek, lehet, hogy azt érdemes lenne majd használni is, ha oda jutnak.*
-Nem tudom mire lehet jó. *Mondja még a füstfújó varázslatra utalva. Ezután bemegy a toronyba, és tanul pár elképesztő dolgot. Persze így már lényegesen könnyebb, hogy az embernek van kiindulási alapja. Azt meg megszerezte Kriyontól. Már csak a varázslatok kellettek hozzá. Persze ez is rengeteg pénzébe került, de legalább valami értelmesre költötte el.* ~Négy hektár ára, és már ismerek egy újabb mágiaágat. Kell, hogy legyen valami olcsóbb módja is ennek. Talán, ha több nagy mágust is ismernék, nem csak Lorewet, Kriyont, Worenth mestert és a többit! Oh, hát ez elég sok. Talán akkor, ha felkeresném őket, szépen sorjában, akkor adnának a tudásukból biztosan! Na, akkor ha eljutok odáig, akkor így teszek majd! Előbb azonban a birtok fontosabb!~
-Egyedül, persze! Nem hagyhatjuk magukra a jószágokat. *Húzza fel a szemöldökét a Sajt-mester.*
-Meg úgy egyébként is, elég nagy és okos vagy ahhoz, hogy beengedjelek egyedül. Semmit nem fogsz tönkre tenni! *Bízik a gyermek józan ítélőképességében. Azután már nem sokkal, ballag is kifelé Prexi, és látszik rajta, hogy tetszett neki a benti iratok sokasága. Minden épeszű embert meghatja egy kicsit, ha ilyesmit lát, az arra fogékonyakat pedig még jobban! Talán Prexi is ezekhez tartozik.*
-Nos? Milyen volt? *Mosolyog rá, miközben szedelőzködik, hogy indulhassanak visszafele.*
-Ez a mágia! Bent van a világ egyik leghatalmasabb mágusa, és ő lebegteti! Remélem, egyszer én is képes leszek ilyesmire.
*Nem problémáznak ezen sokat, megbeszélik, hogy majd később lesznek lángok, meg Learon magában eldönti, hogy talán a föld ágból is mutat majd valami látványosat. A kőformázásról egyébként is sokat beszéltek, lehet, hogy azt érdemes lenne majd használni is, ha oda jutnak.*
-Nem tudom mire lehet jó. *Mondja még a füstfújó varázslatra utalva. Ezután bemegy a toronyba, és tanul pár elképesztő dolgot. Persze így már lényegesen könnyebb, hogy az embernek van kiindulási alapja. Azt meg megszerezte Kriyontól. Már csak a varázslatok kellettek hozzá. Persze ez is rengeteg pénzébe került, de legalább valami értelmesre költötte el.* ~Négy hektár ára, és már ismerek egy újabb mágiaágat. Kell, hogy legyen valami olcsóbb módja is ennek. Talán, ha több nagy mágust is ismernék, nem csak Lorewet, Kriyont, Worenth mestert és a többit! Oh, hát ez elég sok. Talán akkor, ha felkeresném őket, szépen sorjában, akkor adnának a tudásukból biztosan! Na, akkor ha eljutok odáig, akkor így teszek majd! Előbb azonban a birtok fontosabb!~
-Egyedül, persze! Nem hagyhatjuk magukra a jószágokat. *Húzza fel a szemöldökét a Sajt-mester.*
-Meg úgy egyébként is, elég nagy és okos vagy ahhoz, hogy beengedjelek egyedül. Semmit nem fogsz tönkre tenni! *Bízik a gyermek józan ítélőképességében. Azután már nem sokkal, ballag is kifelé Prexi, és látszik rajta, hogy tetszett neki a benti iratok sokasága. Minden épeszű embert meghatja egy kicsit, ha ilyesmit lát, az arra fogékonyakat pedig még jobban! Talán Prexi is ezekhez tartozik.*
-Nos? Milyen volt? *Mosolyog rá, miközben szedelőzködik, hogy indulhassanak visszafele.*
-Ez a mágia! Bent van a világ egyik leghatalmasabb mágusa, és ő lebegteti! Remélem, egyszer én is képes leszek ilyesmire.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3499-3518