Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 840. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
840. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-10 21:34:37
Üzenet elküldve: 2024-10-10 21:34:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Morwon//
-Garantálom, hogy beenged! *Learon nem fogja engedni, hogy az egyik cimborája, akivel együtt tette le a thargok ősi esküjét, kirekesztődjön a Vashegyről. Az nem lenne méltó a törzshöz.*
-Yagnar Rhagodarnak hívják az új vezért. *Elgondolkodik, hogy mit is mondjon róla, de aztán arra jut, hogy nem ereszti bő lére.*
-Olyan ember, aki méltó lehet az Ősök Szelleméhez. Nagy dolgokra hivatott! *Többet most nem is szeretne hozzátenni. Annyira nem ismeri, inkább csak hallomásból és elbeszélésekből.*
-Szerintem kedvelnéd. *Aztán maga is meglepődik azon, hogy Morwont mennyire meglepi és lenyűgözi egy egyszerű kavics megevése. Pedig ezek a varázslatok olyasmik, amikre nem is szoktak felfigyelni az emberek. A mágusok csak úgy élnek a varázslatokkal, amikor szükségük van rá. Látványosabbakat szokott bemutatóként csinálni a pásztor, de hát itt hely szűkében most ez van. Így, hogy Morw feje már lejjebb van, sokkal egyszerűbbé és kényelmesebbé válik a társalgás. Fel se tűnt neki, hogy mennyire megerőltető felnézni a hegynyi komájára.*
-Én azért nem ennék meg mindent, amit az állatok! A kecském nyersen elrágja a csalánt is! *Nevet fel a szakállas az óriás hóbortjaira, de hát Morw már csak ilyen. Hamar megnevetteti az ember fiát a kendőzetlen beszédével. Mivel tudja, hogy a cimbora sosem akarna ártani neki vagy a dolgainak, meg sem rezzen, amikor a táskáért nyúl, azonban mikor megérti a célját, csak úgy köhint egyet jelzés értékűen.*
-Segítek, jó? *Miközben kiszedi a követ és a fejnyi tenyérbe nyomja, fűzi is hozzá a kommentárt.*
-Ez a szütyő nem a te hatalmas mancsaidra lett méretezve. Félek szétszakad, ha túl erősen próbálkozol! *Aztán a következő már a varázslás. Így, hogy nem is feltételez háttértudást az óriásnál mágiaügyben, valahogy egyszerűen próbálja elmagyarázni.*
-Nos, ez egy nagyon egyszerű gyakorlat, szóval nem kell hozzá elolvasni semmit még! *Próbálja megnyugtatni barátját, nehogy elmenjen rögtön a kedve.*
-Mielőtt bármit is tennél, fogd a két ujjad közé a kavicsot és hunyd le a szemed. Érezned kell egyfajta bizsergést a környezetben. Mindenhol ott van, olyan, mint a víz! Tudom, hogy okos vagy és képes vagy érezni. Ha már megvan, próbáld a gondolataiddal belevezetni ezeket a mágikus sugarakat, hullámokat a kavicsba. Próbáld átadni a mágiát a kőnek és eggyé változtatni magával a mágiával! *A kézmozdulatokról és varázsigékről még nem beszél, hiszen ha ez nem megy az óriásnak, akkor nem tudnak továbbhaladni.*
-Garantálom, hogy beenged! *Learon nem fogja engedni, hogy az egyik cimborája, akivel együtt tette le a thargok ősi esküjét, kirekesztődjön a Vashegyről. Az nem lenne méltó a törzshöz.*
-Yagnar Rhagodarnak hívják az új vezért. *Elgondolkodik, hogy mit is mondjon róla, de aztán arra jut, hogy nem ereszti bő lére.*
-Olyan ember, aki méltó lehet az Ősök Szelleméhez. Nagy dolgokra hivatott! *Többet most nem is szeretne hozzátenni. Annyira nem ismeri, inkább csak hallomásból és elbeszélésekből.*
-Szerintem kedvelnéd. *Aztán maga is meglepődik azon, hogy Morwont mennyire meglepi és lenyűgözi egy egyszerű kavics megevése. Pedig ezek a varázslatok olyasmik, amikre nem is szoktak felfigyelni az emberek. A mágusok csak úgy élnek a varázslatokkal, amikor szükségük van rá. Látványosabbakat szokott bemutatóként csinálni a pásztor, de hát itt hely szűkében most ez van. Így, hogy Morw feje már lejjebb van, sokkal egyszerűbbé és kényelmesebbé válik a társalgás. Fel se tűnt neki, hogy mennyire megerőltető felnézni a hegynyi komájára.*
-Én azért nem ennék meg mindent, amit az állatok! A kecském nyersen elrágja a csalánt is! *Nevet fel a szakállas az óriás hóbortjaira, de hát Morw már csak ilyen. Hamar megnevetteti az ember fiát a kendőzetlen beszédével. Mivel tudja, hogy a cimbora sosem akarna ártani neki vagy a dolgainak, meg sem rezzen, amikor a táskáért nyúl, azonban mikor megérti a célját, csak úgy köhint egyet jelzés értékűen.*
-Segítek, jó? *Miközben kiszedi a követ és a fejnyi tenyérbe nyomja, fűzi is hozzá a kommentárt.*
-Ez a szütyő nem a te hatalmas mancsaidra lett méretezve. Félek szétszakad, ha túl erősen próbálkozol! *Aztán a következő már a varázslás. Így, hogy nem is feltételez háttértudást az óriásnál mágiaügyben, valahogy egyszerűen próbálja elmagyarázni.*
-Nos, ez egy nagyon egyszerű gyakorlat, szóval nem kell hozzá elolvasni semmit még! *Próbálja megnyugtatni barátját, nehogy elmenjen rögtön a kedve.*
-Mielőtt bármit is tennél, fogd a két ujjad közé a kavicsot és hunyd le a szemed. Érezned kell egyfajta bizsergést a környezetben. Mindenhol ott van, olyan, mint a víz! Tudom, hogy okos vagy és képes vagy érezni. Ha már megvan, próbáld a gondolataiddal belevezetni ezeket a mágikus sugarakat, hullámokat a kavicsba. Próbáld átadni a mágiát a kőnek és eggyé változtatni magával a mágiával! *A kézmozdulatokról és varázsigékről még nem beszél, hiszen ha ez nem megy az óriásnak, akkor nem tudnak továbbhaladni.*
839. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-10 20:25:44
Üzenet elküldve: 2024-10-10 20:25:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
– Há' ez az! Megmondtam neki én is, de nem akart beengedni. No, de ha téged ismer és én veled megyek, tán csak beenged. Ki mostan a nagyvezér a Thargoknál?* Jut eszébe a nagy kérdés. Morwon a fent említettek miatt egy ideje már nincs képben a törzs dolgaival kapcsolatban. Nagyjából mióta Kagan kővé dermedt. Egyből eszébe is jut még néhány kérdés, amit szívesen megtudna most: hogy él-e még a Szellemjáró, hogy üzemel-e még Hroti kovácsműhelye, hogy előkerültek-e már Rolkóék és a többi. De türelmes óriás révén vár ezekkel a kérdésekkel, hiszen előbb-utóbb úgyis lesz rá módja, hogy kiderítse a válaszokat. A Mágustoronyban viszont nem jár túl gyakran, úgyhogy most a tanulásnak szenteli minden figyelmét. Annál is inkább, mert Learon olyat tesz, amin még Morwon szemei is kikerekednek. *
– Ezt nevezem! * Az óriás letérdel a földre, így nagyjából egy magasságban van a feje Learonnal, és jobban megfigyelheti, ahogy a sajtmester megrágja és megeszi a kavicsot. Morwonban felötlik, hogy valami trükk van a dolog mögött. A mágia még mindig egy szeszélyes, kiismerhetetlen tudományág, nem bízik benne teljes mértékben. Ehhez mondjuk Taitos Mester is hozzájárult, amikor elvághatatlan kötelet varázsolt és megkérte az óriást, hogy vágja el. Ha szép lassan nem múlna el a korábban megivott varázsital hatása, valószínűleg könnyebben belátná, hogy barátja valóban a földmágia nagymestere és amit az imént tapasztalt, valóban egy varázslat volt – nem pediglen valami vásári bűvészmutatvány. Még egy darabig figyeli, hogy a másik valóban lenyelte-e a kavicsot, de idővel majdnem biztos lesz benne. *
– Hosszú útjaimon néha megrágom a fák kérgét, mint a hódok! Aztat tanultam, hogy amit az állatok megesznek, azt az óriások is. De követ enni?! Ha ezt megtanítanád, sosem lennék többé éhes! Hadd próbáljam meg! * Ha Learon engedi, kivesz egy kavicsot a táskájából. Mármint Learonéból. Ő nem tart magánál egy táskányi kavicsot, habár ezek után könnyen lehet, hogy másképp lesz. Ha szerez is kavicsot, egyelőre nem veszi be a szájába, habár érez rá késztetést, hogy megpróbálja, még mielőtt megtanulja a hozzá tartozó varázslatot. *
– Mit kell csinálnom hozzá? * Morwon inkább a gyakorlat, mint az elmélet híve. Bár feltűnik neki, hogy a mágusmester egy halom könyv között ül és meg is érinti az egyiket, de reméli, hogy nem az lesz az utasítás, hogy a következő két hatot töltse olvasással. Mert akkor könnyen elfogyhat a türelme és a lelkesedése. Amíg várja, hogy a tudás beleröppenjen fejébe, rákérdez az előbb hallottakra is. *
– Milyen dógod vót az istenekkel? Azt hittem, miután letudták az égi vitájukat, arrébb raktam néhány hegyet, mind a saját dógaikkal foglalkoztak újra.
– Há' ez az! Megmondtam neki én is, de nem akart beengedni. No, de ha téged ismer és én veled megyek, tán csak beenged. Ki mostan a nagyvezér a Thargoknál?* Jut eszébe a nagy kérdés. Morwon a fent említettek miatt egy ideje már nincs képben a törzs dolgaival kapcsolatban. Nagyjából mióta Kagan kővé dermedt. Egyből eszébe is jut még néhány kérdés, amit szívesen megtudna most: hogy él-e még a Szellemjáró, hogy üzemel-e még Hroti kovácsműhelye, hogy előkerültek-e már Rolkóék és a többi. De türelmes óriás révén vár ezekkel a kérdésekkel, hiszen előbb-utóbb úgyis lesz rá módja, hogy kiderítse a válaszokat. A Mágustoronyban viszont nem jár túl gyakran, úgyhogy most a tanulásnak szenteli minden figyelmét. Annál is inkább, mert Learon olyat tesz, amin még Morwon szemei is kikerekednek. *
– Ezt nevezem! * Az óriás letérdel a földre, így nagyjából egy magasságban van a feje Learonnal, és jobban megfigyelheti, ahogy a sajtmester megrágja és megeszi a kavicsot. Morwonban felötlik, hogy valami trükk van a dolog mögött. A mágia még mindig egy szeszélyes, kiismerhetetlen tudományág, nem bízik benne teljes mértékben. Ehhez mondjuk Taitos Mester is hozzájárult, amikor elvághatatlan kötelet varázsolt és megkérte az óriást, hogy vágja el. Ha szép lassan nem múlna el a korábban megivott varázsital hatása, valószínűleg könnyebben belátná, hogy barátja valóban a földmágia nagymestere és amit az imént tapasztalt, valóban egy varázslat volt – nem pediglen valami vásári bűvészmutatvány. Még egy darabig figyeli, hogy a másik valóban lenyelte-e a kavicsot, de idővel majdnem biztos lesz benne. *
– Hosszú útjaimon néha megrágom a fák kérgét, mint a hódok! Aztat tanultam, hogy amit az állatok megesznek, azt az óriások is. De követ enni?! Ha ezt megtanítanád, sosem lennék többé éhes! Hadd próbáljam meg! * Ha Learon engedi, kivesz egy kavicsot a táskájából. Mármint Learonéból. Ő nem tart magánál egy táskányi kavicsot, habár ezek után könnyen lehet, hogy másképp lesz. Ha szerez is kavicsot, egyelőre nem veszi be a szájába, habár érez rá késztetést, hogy megpróbálja, még mielőtt megtanulja a hozzá tartozó varázslatot. *
– Mit kell csinálnom hozzá? * Morwon inkább a gyakorlat, mint az elmélet híve. Bár feltűnik neki, hogy a mágusmester egy halom könyv között ül és meg is érinti az egyiket, de reméli, hogy nem az lesz az utasítás, hogy a következő két hatot töltse olvasással. Mert akkor könnyen elfogyhat a türelme és a lelkesedése. Amíg várja, hogy a tudás beleröppenjen fejébe, rákérdez az előbb hallottakra is. *
– Milyen dógod vót az istenekkel? Azt hittem, miután letudták az égi vitájukat, arrébb raktam néhány hegyet, mind a saját dógaikkal foglalkoztak újra.
838. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-10 17:39:52
Üzenet elküldve: 2024-10-10 17:39:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Morwon//
*Learon jóformán hátra is dől, miközben hallgatja az óriás sztoriját. Nem emlékszik, hogy Morwon ilyen bőbeszédű volt régebben, de hát ha most ilyen annak csak örülnie kell, ugyanis elég érdekes sztorival áll elő hatalmas termetű barátja. A kellemetlen őr hallatán fel is rémlik benne, hogy kiről is van szó, de a nevére sajnos már nem emlékszik, de maga is szem és fültanúja volt már egy ilyen útonállásnak a thargok kapujában. Persze nem őt tartóztatták fel, hanem valami jöttmentet.*
-Pedig te magad is a Vérszövetség tagja vagy! *Lepődik meg a pásztor és fel is húzza a szemöldökét.*
-Na majd elmegyek veled a Vashegyre és megbeszélem ezzel a kellemetlen alakkal, hogy engedjen be! *Ígéri meg a szakállas mágusmester cimborájának.*
-Neked is ott a helyed a hegyed, ahogy mindenkinek régről! *Bólint egy hatalmasat a kecskés. Aztán mosolyog egyet a medvés amulettre. Ilyesmire viszont ő nem képes. Tud apróságokat megfaragni, de ebben Trodd az igazi művész.*
-Az egész föld-ág ilyen varázslatokkal van teli! Ha gondolod, átrághatjuk az egészet, aztán amennyit befogad a fejed, annyit töltünk bele! *Neveti el magát kissé.*
-Ekkora fejbe biztos sok tudás belefér! *Megkocogtatná Morwon homlokát, ha bármekkora esélye is lenne rá, hogy felérje, de ehelyett, inkább csak ül tovább és kissé rátámaszkodik egy stósz könyvre, ami ott van halomban mellette. Így, kényelemben hallgatja a történetet a megeredt nyelvű óriás szájából.*
-Szóval éhesek lettetek? Erre is van egy jó varázslatom! *Azzal varázsol, és ha érzi, hogy sikeres volt a művelet, akkor bedobja a fogai közé a követ és megeszi.*
-Ezzel mindig van ennivaló a közelben! Ahogy a vízfakasztásra is van, de már egy másik mágiaág. Én ismerem, de elsőre nem szeretném összekuszálni a tanulmányaidat. *A mesterkardokat is jól ismeri, de még sosem ásta bele magát a hozzájuk kapcsolódó varázslatokba. Lehet, hogy itt lesz az ideje, hogy tudjon segíteni barátjának ezt is megtanulni.*
-Babonát? *Neveti el magát Learon, egészen hangosan.*
-Pedig tudok azt is! Eléggé sok dolgom volt az új istenekkel, azoknak meg minden dolga csupa babona, tudod? *Azzal meglapogatja a mellette lévő halom tetején lévő barna könyvet. A kedvencét, ami a föld mágia legalapvetőbb részeitől a mesterfogásokig szinte mindent bemutat.*
-Nos, ha komolyan gondoltad, hogy tanulnál föld mágiát, akkor kezdhetjük a legelején! Benne vagy Morwon?
A varázsló hasára teszi kezét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására képessé válik kövek, sziklák vagy akár egész fák megevésével csillapítani éhségét. Testalkata nem változik, az ételek elfogyasztása nem tesz benne kárt, és emésztőrendszerének olyan, mintha bármilyen hétköznapi ételt evett volna. Hatóideje egy kör.
*Learon jóformán hátra is dől, miközben hallgatja az óriás sztoriját. Nem emlékszik, hogy Morwon ilyen bőbeszédű volt régebben, de hát ha most ilyen annak csak örülnie kell, ugyanis elég érdekes sztorival áll elő hatalmas termetű barátja. A kellemetlen őr hallatán fel is rémlik benne, hogy kiről is van szó, de a nevére sajnos már nem emlékszik, de maga is szem és fültanúja volt már egy ilyen útonállásnak a thargok kapujában. Persze nem őt tartóztatták fel, hanem valami jöttmentet.*
-Pedig te magad is a Vérszövetség tagja vagy! *Lepődik meg a pásztor és fel is húzza a szemöldökét.*
-Na majd elmegyek veled a Vashegyre és megbeszélem ezzel a kellemetlen alakkal, hogy engedjen be! *Ígéri meg a szakállas mágusmester cimborájának.*
-Neked is ott a helyed a hegyed, ahogy mindenkinek régről! *Bólint egy hatalmasat a kecskés. Aztán mosolyog egyet a medvés amulettre. Ilyesmire viszont ő nem képes. Tud apróságokat megfaragni, de ebben Trodd az igazi művész.*
-Az egész föld-ág ilyen varázslatokkal van teli! Ha gondolod, átrághatjuk az egészet, aztán amennyit befogad a fejed, annyit töltünk bele! *Neveti el magát kissé.*
-Ekkora fejbe biztos sok tudás belefér! *Megkocogtatná Morwon homlokát, ha bármekkora esélye is lenne rá, hogy felérje, de ehelyett, inkább csak ül tovább és kissé rátámaszkodik egy stósz könyvre, ami ott van halomban mellette. Így, kényelemben hallgatja a történetet a megeredt nyelvű óriás szájából.*
-Szóval éhesek lettetek? Erre is van egy jó varázslatom! *Azzal varázsol, és ha érzi, hogy sikeres volt a művelet, akkor bedobja a fogai közé a követ és megeszi.*
-Ezzel mindig van ennivaló a közelben! Ahogy a vízfakasztásra is van, de már egy másik mágiaág. Én ismerem, de elsőre nem szeretném összekuszálni a tanulmányaidat. *A mesterkardokat is jól ismeri, de még sosem ásta bele magát a hozzájuk kapcsolódó varázslatokba. Lehet, hogy itt lesz az ideje, hogy tudjon segíteni barátjának ezt is megtanulni.*
-Babonát? *Neveti el magát Learon, egészen hangosan.*
-Pedig tudok azt is! Eléggé sok dolgom volt az új istenekkel, azoknak meg minden dolga csupa babona, tudod? *Azzal meglapogatja a mellette lévő halom tetején lévő barna könyvet. A kedvencét, ami a föld mágia legalapvetőbb részeitől a mesterfogásokig szinte mindent bemutat.*
-Nos, ha komolyan gondoltad, hogy tanulnál föld mágiát, akkor kezdhetjük a legelején! Benne vagy Morwon?
A varázsló hasára teszi kezét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására képessé válik kövek, sziklák vagy akár egész fák megevésével csillapítani éhségét. Testalkata nem változik, az ételek elfogyasztása nem tesz benne kárt, és emésztőrendszerének olyan, mintha bármilyen hétköznapi ételt evett volna. Hatóideje egy kör.
837. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-10 15:44:39
Üzenet elküldve: 2024-10-10 15:44:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
* Tehát nem csak szeme káprázott és (remélhetőleg) nem is a félkarú orvostól kapott varázsitaltól hallucinál régi ismerősöket maga elé. Vagy, ha mégis, kénytelen lesz többet is beszerezni az előbb megivott ciánkék löttyből. Mindenesetre Learon felismeri és kérdezni is kezdi, ahogy azt régi ismerősök szokták, amikor régóta nem találkoztak. *
– No, az kacifántos egy történet. Elkószáltam én, de vissza is tértem aztán mindig! Ám de az egyik alkalommal hosszabb időre kószáltam el és mire visszagyüttem, egy kellemetlen őr nem engedett be az erődbe! Aztat mondta, ha vissza találok térni, meglő az íjával! Hallottam róla, hogy már nem Kagan a nagyfőnök, de bevallom, rosszul esett ez a barátságtalan bánásmód. No, azóta vándorúton vagyok. Kalandoztam erre is, arra is, ahogy a régi időkben, még mielőtt befogadtak volna a Thargok. Most épp itt vagyok. * Mutat le a szürke kőre, amin áll. Szerencsére a Mágustorony belülről épp olyan stabilnak látszik, mint bármely más épület és nem látja maga alatt se a Lihanech-tó vízét, se a magasságot, ami elválasztja őt a hatalmas vízfelülettől. Azért nem próbálna meg földrengést idézni idebent, még ha képes is lenne rá. Reméli, hogy Learon se fogja ezzel folytatni a bemutatóját. A kőformálás még belefér. *
– Nahát, nahát! Ilyet én is csináltam egyszer, csak a tőrömmel. Ni! * A nyakában lógó Medve-amulettre mutat. *
– Én biz' arra gondoltam, hogy olyan dolgokat tanulnék, amik egyfelől megsegítik az útjaimat, másfelől viszont segítenek a harcokat túlélnem. * Megvakarja a szakállát és rájön, hogy ezzel nem igazán segítette meg a mágusmestert. *
– Volt két barátom, akikkel úgy két éve elindultunk Erdőmélyére óriás-hangyákokat vadászni, mert aztat olvastam, hogy ott élnek óriási, emberevő hangyákok. Hát elmentünk megkeresni őket. Útközben éhesek és szomjasak lettünk, úgyhogy az egyikünk elment vadászni, de eltévedt. Meg aztán a vizünk is fogyni kezdett, úgyhogy vissza kellett fordulnunk. No, ilyenkor jól gyütt vóna, ha tudok egyet, s mást a varázslásról. Már az olvasáson kívül, mert azzal nem sokra mentem ottan az erdő mélyén. A másik, hogy itt lóg az oldalomon Tar'Khog. Már ő is közel egy évtizede a szolgálatomban van, és úgy tudom, különleges penge lévén megbűvölhető. Nem kell, hogy minden csapásomnál megremegjen a főd, de ha mégiscsak megtalálom az óriás-hangyákokat – márpedig úgy lesz –, nem akarom ott hagyni a fél karomat. Nem úgy, mint a sárkutyáknál! Azok majdnem egészen megzabáltak, amikor egy pár éve megküzdöttem velük. Szörnyű bestiák voltak, de a csontjaikat egészen Artheniorig cipeltük aztán! Szerencsére a karom már egészen begyógyult. No, tehát jó vóna tudnom megvédeni magam a nem e világi szörnyek ellen is, mert manapság egyre több van azokból! Learon mester, te biztosan sok bölcsességnek a tudója vagy, de én akármilyen okos is vagyok, nem tudok követ formálni, mint te – legfeljebb csákánnyal, kalapáccsal. Megtaníthatnál, hogyan tudjak én is néhány varázslatot. De aztán csak semmi babonát, amitől felrepülök az égbe vagy megvakulok. Igazi varázslatot akarok tanulni, mint az őseim, akik hegyeket mozgattak arrébb az énekükkel!
* Tehát nem csak szeme káprázott és (remélhetőleg) nem is a félkarú orvostól kapott varázsitaltól hallucinál régi ismerősöket maga elé. Vagy, ha mégis, kénytelen lesz többet is beszerezni az előbb megivott ciánkék löttyből. Mindenesetre Learon felismeri és kérdezni is kezdi, ahogy azt régi ismerősök szokták, amikor régóta nem találkoztak. *
– No, az kacifántos egy történet. Elkószáltam én, de vissza is tértem aztán mindig! Ám de az egyik alkalommal hosszabb időre kószáltam el és mire visszagyüttem, egy kellemetlen őr nem engedett be az erődbe! Aztat mondta, ha vissza találok térni, meglő az íjával! Hallottam róla, hogy már nem Kagan a nagyfőnök, de bevallom, rosszul esett ez a barátságtalan bánásmód. No, azóta vándorúton vagyok. Kalandoztam erre is, arra is, ahogy a régi időkben, még mielőtt befogadtak volna a Thargok. Most épp itt vagyok. * Mutat le a szürke kőre, amin áll. Szerencsére a Mágustorony belülről épp olyan stabilnak látszik, mint bármely más épület és nem látja maga alatt se a Lihanech-tó vízét, se a magasságot, ami elválasztja őt a hatalmas vízfelülettől. Azért nem próbálna meg földrengést idézni idebent, még ha képes is lenne rá. Reméli, hogy Learon se fogja ezzel folytatni a bemutatóját. A kőformálás még belefér. *
– Nahát, nahát! Ilyet én is csináltam egyszer, csak a tőrömmel. Ni! * A nyakában lógó Medve-amulettre mutat. *
– Én biz' arra gondoltam, hogy olyan dolgokat tanulnék, amik egyfelől megsegítik az útjaimat, másfelől viszont segítenek a harcokat túlélnem. * Megvakarja a szakállát és rájön, hogy ezzel nem igazán segítette meg a mágusmestert. *
– Volt két barátom, akikkel úgy két éve elindultunk Erdőmélyére óriás-hangyákokat vadászni, mert aztat olvastam, hogy ott élnek óriási, emberevő hangyákok. Hát elmentünk megkeresni őket. Útközben éhesek és szomjasak lettünk, úgyhogy az egyikünk elment vadászni, de eltévedt. Meg aztán a vizünk is fogyni kezdett, úgyhogy vissza kellett fordulnunk. No, ilyenkor jól gyütt vóna, ha tudok egyet, s mást a varázslásról. Már az olvasáson kívül, mert azzal nem sokra mentem ottan az erdő mélyén. A másik, hogy itt lóg az oldalomon Tar'Khog. Már ő is közel egy évtizede a szolgálatomban van, és úgy tudom, különleges penge lévén megbűvölhető. Nem kell, hogy minden csapásomnál megremegjen a főd, de ha mégiscsak megtalálom az óriás-hangyákokat – márpedig úgy lesz –, nem akarom ott hagyni a fél karomat. Nem úgy, mint a sárkutyáknál! Azok majdnem egészen megzabáltak, amikor egy pár éve megküzdöttem velük. Szörnyű bestiák voltak, de a csontjaikat egészen Artheniorig cipeltük aztán! Szerencsére a karom már egészen begyógyult. No, tehát jó vóna tudnom megvédeni magam a nem e világi szörnyek ellen is, mert manapság egyre több van azokból! Learon mester, te biztosan sok bölcsességnek a tudója vagy, de én akármilyen okos is vagyok, nem tudok követ formálni, mint te – legfeljebb csákánnyal, kalapáccsal. Megtaníthatnál, hogyan tudjak én is néhány varázslatot. De aztán csak semmi babonát, amitől felrepülök az égbe vagy megvakulok. Igazi varázslatot akarok tanulni, mint az őseim, akik hegyeket mozgattak arrébb az énekükkel!
836. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-10 14:30:06
Üzenet elküldve: 2024-10-10 14:30:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Morwon//
*Egy jó pár óráig szundikálhat ott magában, amikor valamire megébred és csak úgy körbe kémlel maga körül. Pár ember elment, néhány azonban jött a helyükre ide már el is foglalták az üresen maradt helyeket, hogy szintén üres fejüket is tudással tölthessék fel. Szemmel láthatóan sok olyan ember van éppen itt, akinek fogalma sincs a mágiáról, ezt pedig a kezeikben tartott könyvekről meg tudja mondani. A legtöbb kezdőknek szól. Ebben az elmélkedésben és szemlélődésben zavarja meg egy hatalmas árny. Azonnal észre is veszi, hogy ki az. Ez az óriási árny, ami közel két méterrel magasabb Learonnál, egy régi jó cimborája valójában. Nem kis csodálkozást és örömet okoz most a pásztormágusban a feltűnése. A Sajt-mesternek ugyan fogalma sincs, hogy ki az a Sorind, de ez most pont nem is érdekli, csak az, hogy kellőképpen köszönthesse barátját.*
-Nagy? Nahát, a nagy az te vagy! Talán nőttél is mióta nem láttalak! *A vállának szélessége biztosan, bár ebben Learon sem maradt el mögötte, ha fajaik határait vesszük alapul. A pásztor agyán is átfut, hogy vajon hány éve lehetett utoljára, hogy látta Morwont, de nem tudja megmondani.* ~Nem, hogy Morwot, hát óriást sem láttam már legalább két éve! Főleg nem Tharg óriást, pedig milyen sokan voltak egy időben.~
-Bizony jó dolog! Elkószáltál a Vashegyről vagy mi lett veled cimbora? Nagyon régóta a közelében sem láttalak! *Kérdez ő is egyet, hátha valami jó sztori van a háttérben, amit érdemes lenne megismerni.*
-Tanulok, mint mindig! Az egyik legügyesebb mágusmester vagyok, de még mindig van mit tanulni! *Nevet fel a szakállas.*
-Nahát, nahát! Földmágus? Akkor a legjobb embert találtad meg barátom! És mit szeretnél tanulni pontosabban? *Előkeres egy darab kavicsot a táskájából. Mióta megtanulta egyik kedvenc varázslatát, mindig hord magánál pár követ. Ha sikerül a mágia, Morw annyit láthat, hogy a kavicsból egy amorf, kutyaszerű szoborka lesz. Ha nem sikerül, akkor Learon csak felmutatja maga elé a kavicsot.*
A varázsló megérint egy maximum vele egyméretű masszív kőtömböt, melynek hatására az a varázsló számára egyszerűen formázhatóvá, átalakíthatóvá válik a következő három körre.
*Egy jó pár óráig szundikálhat ott magában, amikor valamire megébred és csak úgy körbe kémlel maga körül. Pár ember elment, néhány azonban jött a helyükre ide már el is foglalták az üresen maradt helyeket, hogy szintén üres fejüket is tudással tölthessék fel. Szemmel láthatóan sok olyan ember van éppen itt, akinek fogalma sincs a mágiáról, ezt pedig a kezeikben tartott könyvekről meg tudja mondani. A legtöbb kezdőknek szól. Ebben az elmélkedésben és szemlélődésben zavarja meg egy hatalmas árny. Azonnal észre is veszi, hogy ki az. Ez az óriási árny, ami közel két méterrel magasabb Learonnál, egy régi jó cimborája valójában. Nem kis csodálkozást és örömet okoz most a pásztormágusban a feltűnése. A Sajt-mesternek ugyan fogalma sincs, hogy ki az a Sorind, de ez most pont nem is érdekli, csak az, hogy kellőképpen köszönthesse barátját.*
-Nagy? Nahát, a nagy az te vagy! Talán nőttél is mióta nem láttalak! *A vállának szélessége biztosan, bár ebben Learon sem maradt el mögötte, ha fajaik határait vesszük alapul. A pásztor agyán is átfut, hogy vajon hány éve lehetett utoljára, hogy látta Morwont, de nem tudja megmondani.* ~Nem, hogy Morwot, hát óriást sem láttam már legalább két éve! Főleg nem Tharg óriást, pedig milyen sokan voltak egy időben.~
-Bizony jó dolog! Elkószáltál a Vashegyről vagy mi lett veled cimbora? Nagyon régóta a közelében sem láttalak! *Kérdez ő is egyet, hátha valami jó sztori van a háttérben, amit érdemes lenne megismerni.*
-Tanulok, mint mindig! Az egyik legügyesebb mágusmester vagyok, de még mindig van mit tanulni! *Nevet fel a szakállas.*
-Nahát, nahát! Földmágus? Akkor a legjobb embert találtad meg barátom! És mit szeretnél tanulni pontosabban? *Előkeres egy darab kavicsot a táskájából. Mióta megtanulta egyik kedvenc varázslatát, mindig hord magánál pár követ. Ha sikerül a mágia, Morw annyit láthat, hogy a kavicsból egy amorf, kutyaszerű szoborka lesz. Ha nem sikerül, akkor Learon csak felmutatja maga elé a kavicsot.*
A varázsló megérint egy maximum vele egyméretű masszív kőtömböt, melynek hatására az a varázsló számára egyszerűen formázhatóvá, átalakíthatóvá válik a következő három körre.
835. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-10 13:21:19
Üzenet elküldve: 2024-10-10 13:21:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
* Mire a bejárathoz ér, a varázsital kezdi kifejteni hatását. Morwon nincs hozzászokva az elme oly' tisztaságához, amit most érez. Bizonyos szinten még kényelmetlen is, hogy ilyen könnyedén gondolkodik. *
– Ejha. * Belép a toronyba és elégedetten konstatálja, hogy legalább belülről ugyanúgy néz ki, mint amikor a korábbi alkalmakkor itt járt. Már ami azt illeti, hogy nem lebegnek benne a könyvek és könyvespolcok úgy, ahogy maga a torony teszi ezt. Először gyerekként járt a toronyban, bár abból nem sokra emlékszik, csak hogy már akkor is be volt nőve kívülről mindenféle növényekkel. Kereken tíz éve pedig Moont kísérte ide. Aztán rá néhány évvel szintén ide keveredett, akkor Taitossal és synmirai barátaival találkozott. Furcsa egy társaság volt (bizonyára mert mind varázslók), de kedvelte őket. Persze Morwon kit ne kedvelne az orkokon és egyéb haramiákon kívül?
Ismét egyedül jött a Mágustoronyba, de ezúttal hatalmas célokkal, ugyanis eszébe jutott, hogy a betűvetésen- és olvasáson kívül még egyetlen varázslatot sem tanult meg és annak is már jó pár éve. Ideje kamatoztatni a tudást, amit az egyik nyár végi ünnepségen adott át neki a Zöldfülű Mester.
~ Egy napon olyan nagy mágusmester leszek, mint Taitos, a Zöldfülű vagy akár mint Yofa, a Zöldfejű. No, lássuk, hol is kezdjük? ~ Óriásunk bár nem túl járatos a mágia világában, azt tudja, hogy mit szeretne tanulni: földmágiát, ahogy ősei is. Bár ezen ősei közül mindössze egyet ismert személyesen, és most épp az ő drága nagybátyjára gondol, amikor egy ismerős arcot vél felfedezni a könyveket bújva. *
– Sorind szakállára! Jól látom, hogy a nagy Learon Mester az? * Habár az idejét se tudja már, mikor találkozott utoljára a sajtmágussal, de jó barátairól sosem feledkezik meg. Márpedig Learon kétségkívül az egyike a legeslegjobb barátainak, akikkel annak idején trágyacsatázott a Tharg karámnál. Persze már az is majd' egy évtizede volt, de Morwon szerint az idő csak megerősíti a barátságokat. Rémlik neki valami arról, hogy a sajtmester ért valamicskét a mágiához is. Egyszer például szempillantás alatt almafát növesztett a földből, ez már csak valami. *
– Jó dolog barátra lelni ezen az eldugott vidéken. No, de mi járatban itt, és ki vigyáz mostan az állataidra? Én Morwon leszek, a földmágus! Tudok olvasni, aranyam is van elég és mán okos is vagyok! Okosabb, mint azelőtt, nem hazudok!
* Mire a bejárathoz ér, a varázsital kezdi kifejteni hatását. Morwon nincs hozzászokva az elme oly' tisztaságához, amit most érez. Bizonyos szinten még kényelmetlen is, hogy ilyen könnyedén gondolkodik. *
– Ejha. * Belép a toronyba és elégedetten konstatálja, hogy legalább belülről ugyanúgy néz ki, mint amikor a korábbi alkalmakkor itt járt. Már ami azt illeti, hogy nem lebegnek benne a könyvek és könyvespolcok úgy, ahogy maga a torony teszi ezt. Először gyerekként járt a toronyban, bár abból nem sokra emlékszik, csak hogy már akkor is be volt nőve kívülről mindenféle növényekkel. Kereken tíz éve pedig Moont kísérte ide. Aztán rá néhány évvel szintén ide keveredett, akkor Taitossal és synmirai barátaival találkozott. Furcsa egy társaság volt (bizonyára mert mind varázslók), de kedvelte őket. Persze Morwon kit ne kedvelne az orkokon és egyéb haramiákon kívül?
Ismét egyedül jött a Mágustoronyba, de ezúttal hatalmas célokkal, ugyanis eszébe jutott, hogy a betűvetésen- és olvasáson kívül még egyetlen varázslatot sem tanult meg és annak is már jó pár éve. Ideje kamatoztatni a tudást, amit az egyik nyár végi ünnepségen adott át neki a Zöldfülű Mester.
~ Egy napon olyan nagy mágusmester leszek, mint Taitos, a Zöldfülű vagy akár mint Yofa, a Zöldfejű. No, lássuk, hol is kezdjük? ~ Óriásunk bár nem túl járatos a mágia világában, azt tudja, hogy mit szeretne tanulni: földmágiát, ahogy ősei is. Bár ezen ősei közül mindössze egyet ismert személyesen, és most épp az ő drága nagybátyjára gondol, amikor egy ismerős arcot vél felfedezni a könyveket bújva. *
– Sorind szakállára! Jól látom, hogy a nagy Learon Mester az? * Habár az idejét se tudja már, mikor találkozott utoljára a sajtmágussal, de jó barátairól sosem feledkezik meg. Márpedig Learon kétségkívül az egyike a legeslegjobb barátainak, akikkel annak idején trágyacsatázott a Tharg karámnál. Persze már az is majd' egy évtizede volt, de Morwon szerint az idő csak megerősíti a barátságokat. Rémlik neki valami arról, hogy a sajtmester ért valamicskét a mágiához is. Egyszer például szempillantás alatt almafát növesztett a földből, ez már csak valami. *
– Jó dolog barátra lelni ezen az eldugott vidéken. No, de mi járatban itt, és ki vigyáz mostan az állataidra? Én Morwon leszek, a földmágus! Tudok olvasni, aranyam is van elég és mán okos is vagyok! Okosabb, mint azelőtt, nem hazudok!
834. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-09 21:07:52
Üzenet elküldve: 2024-10-09 21:07:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Töprengve hallgatja Aborathot. A módszere valóban nem tűnik légből kapottnak, bár nem gondolja, hogy ő maga követni tudná a férfi példáját. Nem is tartja magát jó tanárnak, mindig kényelmetlen volt számára a mester szerep, vagy épp megszólítás. Igaz, teljesen kezdőkkel szerencsére nem is volt dolga, mindenki, akit tanított, az elméleti alapokat már birtokolta.*
- Mmm... - *Hümmög elgondolkodva.* - És mi a módszere a már gyakorlott mágusokra, akik csak újabb varázslatokat szeretnének elsajátítani? - *Érdeklődik. Vajon ott is van valami "próba", amit Aborath tanoncainak ki kell állniuk?*
- Ha ugyan elárulná a választ a kérdéseinkre. - *Jegyzi meg Abogr kapcsán, de ábrándozniuk szabad.
Közben egy kis időre "megzavarják" beszélgetésüket. Mikor Nestar már távozott, csak akkor mondja Aborathnak.*
- Elnézést. Az úr Nestar Erefiz volt... Talán már hallott róla. Elég híres alkimista. De a mágia iránt is érdeklődik. - *Árul el ennyit, de talán már ebből ki lehet következtetni, miféle üzlet zajlott le kettejük között.*
*Töprengve hallgatja Aborathot. A módszere valóban nem tűnik légből kapottnak, bár nem gondolja, hogy ő maga követni tudná a férfi példáját. Nem is tartja magát jó tanárnak, mindig kényelmetlen volt számára a mester szerep, vagy épp megszólítás. Igaz, teljesen kezdőkkel szerencsére nem is volt dolga, mindenki, akit tanított, az elméleti alapokat már birtokolta.*
- Mmm... - *Hümmög elgondolkodva.* - És mi a módszere a már gyakorlott mágusokra, akik csak újabb varázslatokat szeretnének elsajátítani? - *Érdeklődik. Vajon ott is van valami "próba", amit Aborath tanoncainak ki kell állniuk?*
- Ha ugyan elárulná a választ a kérdéseinkre. - *Jegyzi meg Abogr kapcsán, de ábrándozniuk szabad.
Közben egy kis időre "megzavarják" beszélgetésüket. Mikor Nestar már távozott, csak akkor mondja Aborathnak.*
- Elnézést. Az úr Nestar Erefiz volt... Talán már hallott róla. Elég híres alkimista. De a mágia iránt is érdeklődik. - *Árul el ennyit, de talán már ebből ki lehet következtetni, miféle üzlet zajlott le kettejük között.*
833. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-10-09 17:42:18
Üzenet elküldve: 2024-10-09 17:42:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Leírhatatlan az érzés, amikor felsejlik előtte az a ködfátyol, ami mintha a toronyba vezetné fel. Nem is igazán hisz a szemeinek és az is kérdéses, hogy saras lábakkal egyáltalán ráléphet-e. Bizonytalan, hiszen, mintha csak illúzió volna az egész. De megteszi, s meg sem remeg a lába az első fokon. Innentől már semmi nem állíthatja meg. Visszaköltözik arcára a mosoly, a boldogság, elérte hát, amit akart és egyszer végig is csinálta. Bár van olyan fáradt, hogy tanulás helyett inkább aludni akarjon. De a hely aurája nem engedi, hogy azonnal egy szobát kérjen magának. Ha egyáltalán lehet itt olyat.
A fáradtságot tán nem űzi, de a táskájában rejlő azúrkék italt megissza, hogy jobban forogjon az az igen megterhelt elméje. Azt hihetné, hogy áfonya íze van, de köze sincs hozzá. Viszont azonnal érzi magában, hogy mindenre képes, így meg sem áll addig, amíg be nem lép egy terembe, a kitudja hányadik emeleten. Ha most senki nem szól hozzá, akkor addig nem teszi le a könyveket, amíg bele nem alszik a lapok közé.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az intelligenciát a következő két körre.
A fáradtságot tán nem űzi, de a táskájában rejlő azúrkék italt megissza, hogy jobban forogjon az az igen megterhelt elméje. Azt hihetné, hogy áfonya íze van, de köze sincs hozzá. Viszont azonnal érzi magában, hogy mindenre képes, így meg sem áll addig, amíg be nem lép egy terembe, a kitudja hányadik emeleten. Ha most senki nem szól hozzá, akkor addig nem teszi le a könyveket, amíg bele nem alszik a lapok közé.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az intelligenciát a következő két körre.
832. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-09-27 10:47:45
Üzenet elküldve: 2024-09-27 10:47:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Kutatása eredménytelen maradt Derk után, aki láthatóan itt hagyta. A tegnap esti viselkedése alapján nem is bánja. Már a saját épségéért is elkezdett aggódni a férfi hirtelen megváltozott viselkedése miatt. Úgy dönt visszaül és befejezi azt a könyvet, amibe még tegnap kezdett bele. Sok oldal már nem volt hátra, a könyvvel nagyjából egy óra alatt végzett. Úgy érzi sokat tanult és készen áll, hogy kipróbálja a frissen tanultakat. Azt nem tudja, hogy a toronyban lehet-e varázsolni, de ő azért kipróbál egyet. Ártani nem fog a környezetnek, már ha mindent jól csinál.*
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az kismértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (1) a következő három körre.
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az kismértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (1) a következő három körre.
831. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-09-26 21:53:58
Üzenet elküldve: 2024-09-26 21:53:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Maydeleine Rhywayers//
//Zárás//
-Bizony! *Bólogat a lány mondatára és ujjaival az egyik keze ügyében lévő könyvön kezd el kopogni, mintha csak idegességében csinálná. Igazából csak matatni akar valamivel. Túl sokat ület már mozdulatlanul.*
-Ha majd téged is ennyiszer ment meg pár varázslat, te sem imádkozni fogsz majd idővel. *Jelenti ki, mintegy tényként a dolgot, hiszen az istenek csak közvetve óvták meg az életét mindenféle trükközéssel és beavatkozással.* ~Na meg egyszer fel is támasztottak, de hát az is miattuk volt!~ *Kicsit meg is vonja a vállát a saját gondolatára és ez külső szemlélőnek akár furcsa is lehet. Kezd elege lenni az istenekből és félistenekből. Egyszer vette a fáradságot, hogy utánajárjon a titkaiknak, de nem járt sikerrel. Ezek után nem nagyon van dolga velük. A város leégetésére több szót nem fecsérel. Nagyon sok emberrel, nagyon sok kontextusban megbeszélte és átrágta már ezt. Mindig arra jut, hogy nem olyan nagy baj, ami történt, még ha sok ártatlan életet is követelt. Legalább eljutottak a Vashegyre páran, ahol sokkal jobb életük lehet, mint a városban akármikor lehetett volna.*
-Tharg bizony! *Mutatja fel tenyerén a rúnát, amit a vérszerződéskor szerzett és azóta is nagyon büszkén visel.*
-Nos, várni fogom! Vendégem egy kis házi sajtra és almaborra! Én készítem a legjobbat a környéken! *Mosolyog a lányra, és ha lenne nála kóstoló már adna is belőle, de sajnos túl régóta eljött már hazulról, hogy bármi ilyesmi lapuljon a tarsolyában. Legutóbb is már varázsolnia kellett, hogy jóllakjon. Ezzel letudottnak tekinti az elköszönést és újra visszatér a könyvéhez és idővel valószínűleg az alváshoz is.*
//Zárás//
-Bizony! *Bólogat a lány mondatára és ujjaival az egyik keze ügyében lévő könyvön kezd el kopogni, mintha csak idegességében csinálná. Igazából csak matatni akar valamivel. Túl sokat ület már mozdulatlanul.*
-Ha majd téged is ennyiszer ment meg pár varázslat, te sem imádkozni fogsz majd idővel. *Jelenti ki, mintegy tényként a dolgot, hiszen az istenek csak közvetve óvták meg az életét mindenféle trükközéssel és beavatkozással.* ~Na meg egyszer fel is támasztottak, de hát az is miattuk volt!~ *Kicsit meg is vonja a vállát a saját gondolatára és ez külső szemlélőnek akár furcsa is lehet. Kezd elege lenni az istenekből és félistenekből. Egyszer vette a fáradságot, hogy utánajárjon a titkaiknak, de nem járt sikerrel. Ezek után nem nagyon van dolga velük. A város leégetésére több szót nem fecsérel. Nagyon sok emberrel, nagyon sok kontextusban megbeszélte és átrágta már ezt. Mindig arra jut, hogy nem olyan nagy baj, ami történt, még ha sok ártatlan életet is követelt. Legalább eljutottak a Vashegyre páran, ahol sokkal jobb életük lehet, mint a városban akármikor lehetett volna.*
-Tharg bizony! *Mutatja fel tenyerén a rúnát, amit a vérszerződéskor szerzett és azóta is nagyon büszkén visel.*
-Nos, várni fogom! Vendégem egy kis házi sajtra és almaborra! Én készítem a legjobbat a környéken! *Mosolyog a lányra, és ha lenne nála kóstoló már adna is belőle, de sajnos túl régóta eljött már hazulról, hogy bármi ilyesmi lapuljon a tarsolyában. Legutóbb is már varázsolnia kellett, hogy jóllakjon. Ezzel letudottnak tekinti az elköszönést és újra visszatér a könyvéhez és idővel valószínűleg az alváshoz is.*
830. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-09-26 14:06:37
Üzenet elküldve: 2024-09-26 14:06:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Learon Derin//
//Zárás//
*Minden szavát jól az eszébe vési a mágusnak, valóban, eddig ő is úgy tapasztalta, hogy az egyszerűbb varázslatokat, amik az ágak alacsony szintjeihez tartoznak, elég olvasással és némi gyakorlással elsajátítani. Eddig nem igazán igényelt segítséget hozzá senkitől, talán ez az első alkalom. Az istenekre tett megjegyzésre, csak értetlenül oldalra billenti a fejét, nem tudja ezt igazán elképzelni, hogyan is zaklathatnának valakit, főleg az istennője. De most nem ezért ül itt mellette, így nem fog belekeveredni hitvitába.*
- Ez jó hallani, hogy ennyire bízol ezekben az elemi erőkben, bizonyára nem véletlenül. *Ejt meg egy kósza mosolyt, ő sem igazán tudja, hogy melyik lehet feljebbvaló, bár az ő szívében inkább az istennő az, aki nagyobb térfelet foglal el egyelőre, ám ez tudja, nem mindenkinél van így, főleg ebben a toronyban. Ha az igazából próbálna bárkit is győzködni, esélyesen ki is raknák, azt pedig nem szeretné kockáztatni, hogy idő előtt el keljen hagynia a helyet.*
- Oh, micsoda borzalom lehetett. *Hagyja ennyiben a felgyújtásra tett megjegyzést, majd még nagyobbra kerekednek a szemei, mikor bemutatkozik neki a férfi.*
- Tharg lenne? Nem is nézné ki az ember… *De nem fejezi be a mondatot, csak ráhagyóan legyint. Bár csak egyszer járt még thargföldön, akkor se igazán az a látvány fogadta, amit a pletykákból körvonalazott korábban. Most sem kéne ezen annyira meglepődnie, na de mégis.*
- Nagyon szépen köszönöm a magyarázatot, ha arra járok, felkeresem. *Hajol meg enyhén, majd visszatelepszik a saját helyére és tovább olvas.*
//Zárás//
*Minden szavát jól az eszébe vési a mágusnak, valóban, eddig ő is úgy tapasztalta, hogy az egyszerűbb varázslatokat, amik az ágak alacsony szintjeihez tartoznak, elég olvasással és némi gyakorlással elsajátítani. Eddig nem igazán igényelt segítséget hozzá senkitől, talán ez az első alkalom. Az istenekre tett megjegyzésre, csak értetlenül oldalra billenti a fejét, nem tudja ezt igazán elképzelni, hogyan is zaklathatnának valakit, főleg az istennője. De most nem ezért ül itt mellette, így nem fog belekeveredni hitvitába.*
- Ez jó hallani, hogy ennyire bízol ezekben az elemi erőkben, bizonyára nem véletlenül. *Ejt meg egy kósza mosolyt, ő sem igazán tudja, hogy melyik lehet feljebbvaló, bár az ő szívében inkább az istennő az, aki nagyobb térfelet foglal el egyelőre, ám ez tudja, nem mindenkinél van így, főleg ebben a toronyban. Ha az igazából próbálna bárkit is győzködni, esélyesen ki is raknák, azt pedig nem szeretné kockáztatni, hogy idő előtt el keljen hagynia a helyet.*
- Oh, micsoda borzalom lehetett. *Hagyja ennyiben a felgyújtásra tett megjegyzést, majd még nagyobbra kerekednek a szemei, mikor bemutatkozik neki a férfi.*
- Tharg lenne? Nem is nézné ki az ember… *De nem fejezi be a mondatot, csak ráhagyóan legyint. Bár csak egyszer járt még thargföldön, akkor se igazán az a látvány fogadta, amit a pletykákból körvonalazott korábban. Most sem kéne ezen annyira meglepődnie, na de mégis.*
- Nagyon szépen köszönöm a magyarázatot, ha arra járok, felkeresem. *Hajol meg enyhén, majd visszatelepszik a saját helyére és tovább olvas.*
829. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-09-23 12:45:54
Üzenet elküldve: 2024-09-23 12:45:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Nem tudja, hogy hány órára kelhetett, de az biztos, hogy a nap már magasan jár. Nem nagyon érzi fáradtnak magát, annak ellenére, hogy egy asztalra feküdve aludt. Körbenéz, hogy van-e körülötte valaki, de nem lát senkit. Még Derket sem látja. Frissen kipihenve megy feljebbi emeletre a toronyban.*
-Derk? Merre vagy?
*Mondja fennhangon. Nem akar senkit sem megzavarni az olvasásban vagy éppen a nagymester munkáját szabotálni a kiabálásával. Az emeleteken, ahová felmehet, nem talált rá ismerősére. Lihegve kezd neki lefelé vágtatni. A lépcsőzés még mindig nem a kedvenc tevékenysége. A tegnapiak után még izomlázat is érez a lábaiban, a mai után meg biztosra veheti, hogy nehéz lesz számára a későbbiekre, míg az izomláz tart.*
-Derk? Merre vagy?
*Mondja fennhangon. Nem akar senkit sem megzavarni az olvasásban vagy éppen a nagymester munkáját szabotálni a kiabálásával. Az emeleteken, ahová felmehet, nem talált rá ismerősére. Lihegve kezd neki lefelé vágtatni. A lépcsőzés még mindig nem a kedvenc tevékenysége. A tegnapiak után még izomlázat is érez a lábaiban, a mai után meg biztosra veheti, hogy nehéz lesz számára a későbbiekre, míg az izomláz tart.*
828. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-09-21 19:32:49
Üzenet elküldve: 2024-09-21 19:32:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Maydeleine Rhywayers//
-Persze, hogy nem! *Mosolya szélesedik, amikor a lány beszélni kezd.*
-A mágia alapjai mindig könnyűek és az elején nagyon egyszerűen el lehet sajátítani őket! A neheze akkor van, amikor mesteri szintre akarja elsajátítani az ember. Felsőbb szintekhez már évek tapasztalata és tanulmányai kellenek. Itt még elég egy könyv. *Bök a nevezett papírhalomra. A köszönetre pedig egyszerűen meghajtja a fejét. Elég sokaknak oktatott már varázslatokat, szóval nem lepi meg ez a dolog és képes nagyzolás nélkül fogadni a szavakat. Aztán pedig elkezd ömleni a beszéd a lánykából, amihez először csak hümmög egy sort, miközben hallgatja.*
-Szóval mutatványos! Én is voltam az régebben. Nagyon jó módja annak, hogy gyakoroljon az ember. *Az istenek dolgára pedig először elhúzza a száját, aztán pedig visszaerőlteti a mosolyát. Nem akarja megsérteni a lányt, de egészen más nézetei vannak, mint neki. Tharg lévén máshogy áll az itteni istenekhez.*
-Biztos segítenek azok az istenek, ha kéred! *Legyint egyet elég látványosan.*
-Engem sem hagynak békén sosem, pedig már kértem is tőlük! *Így, hogy Learon Wojest bajnoka és két isten kegyeltje is, nem tudja elképzelni se, hogy miért imádkoznak ezek az emberek. Az istenek úgyis ahhoz fognak ragaszkodni, amit kitaláltak a fejükbe, nem holmi imádkozás miatt tesznek ezt vagy azt.*
-Az biztos, hogy ezzel a mágiával többre mész, mint holmi imádsággal. *Ezt már mire kimondja, meg is bánja, de már nem tud mit tenni vele.*
-Nahát! Egyszer már felgyújtották, minek kéne megint? *Húzza fel szemöldökét. Az ő részéről nem volt olyan nagy szörnyűség, ami történt, hiszen az egész gyújtogatás annak idején jó céllal kezdődött el, csak elharapódzott. Legalábbis a mágus így gondolja.*
-Learon Derin vagyok, Tharg pásztormágus, Wojest bajnoka és földbirtokos! Ha a thargoknál jár, látogasson majd meg! *Újra megbillenti a fejét és még integet is a lánynak.*
-Persze, hogy nem! *Mosolya szélesedik, amikor a lány beszélni kezd.*
-A mágia alapjai mindig könnyűek és az elején nagyon egyszerűen el lehet sajátítani őket! A neheze akkor van, amikor mesteri szintre akarja elsajátítani az ember. Felsőbb szintekhez már évek tapasztalata és tanulmányai kellenek. Itt még elég egy könyv. *Bök a nevezett papírhalomra. A köszönetre pedig egyszerűen meghajtja a fejét. Elég sokaknak oktatott már varázslatokat, szóval nem lepi meg ez a dolog és képes nagyzolás nélkül fogadni a szavakat. Aztán pedig elkezd ömleni a beszéd a lánykából, amihez először csak hümmög egy sort, miközben hallgatja.*
-Szóval mutatványos! Én is voltam az régebben. Nagyon jó módja annak, hogy gyakoroljon az ember. *Az istenek dolgára pedig először elhúzza a száját, aztán pedig visszaerőlteti a mosolyát. Nem akarja megsérteni a lányt, de egészen más nézetei vannak, mint neki. Tharg lévén máshogy áll az itteni istenekhez.*
-Biztos segítenek azok az istenek, ha kéred! *Legyint egyet elég látványosan.*
-Engem sem hagynak békén sosem, pedig már kértem is tőlük! *Így, hogy Learon Wojest bajnoka és két isten kegyeltje is, nem tudja elképzelni se, hogy miért imádkoznak ezek az emberek. Az istenek úgyis ahhoz fognak ragaszkodni, amit kitaláltak a fejükbe, nem holmi imádkozás miatt tesznek ezt vagy azt.*
-Az biztos, hogy ezzel a mágiával többre mész, mint holmi imádsággal. *Ezt már mire kimondja, meg is bánja, de már nem tud mit tenni vele.*
-Nahát! Egyszer már felgyújtották, minek kéne megint? *Húzza fel szemöldökét. Az ő részéről nem volt olyan nagy szörnyűség, ami történt, hiszen az egész gyújtogatás annak idején jó céllal kezdődött el, csak elharapódzott. Legalábbis a mágus így gondolja.*
-Learon Derin vagyok, Tharg pásztormágus, Wojest bajnoka és földbirtokos! Ha a thargoknál jár, látogasson majd meg! *Újra megbillenti a fejét és még integet is a lánynak.*
827. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-09-20 09:13:37
Üzenet elküldve: 2024-09-20 09:13:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Ezek a hangok, mik kényük kedvük szerint zavarja meg a terem csendjét. Néhol azért még hallja a könyvek lapozásának jellegzetes hangját. Ám ezek mellett eltörpül a néhai düh, ami mintha felperzselni kívánná az egész helyet, és vele együtt mindenkit, akit csak tud. Nem jön álom a szemére, így inkább mással köti le az idejét. Felkel kis kényelmes sarkából, majd elindul a kijárat felé. Ahogy halad lefelé a lépcsősorokon, úgy szakítja meg a néma csendet a cipőjének kopogása. Ám az nem hangos, mégis zavaró lehet azoknak, kik még mindig tanulásra adják fejüket. Kiér a lépcsőkre és elkezd az újabb menetet lefelé. A végén még visszanéz a toronyra és enyhén sóhajt. *
- Majd legközelebb.
* Azzal elindul a toronytól. Szerencséjére a memóriája épp annyira jó, hogy a közelmúltbeli dolgokat, ha nem is hibátlanul, de megjegyezze. Így emlékszik az útra, ahonnan jöttek. Szekér ide vagy oda, megteszi az utat a városig, ha kell lábbal. Sajnálja, hogy így végződött, viszont, ha lehetősége lenne rá, sem választana egyéb utat. Ugyan azon menne végig, még ha ez azt is jelentené, hogy elveszíti önmagát. Ha az új énjét ugyanúgy a feledés homályába veszne, vajon a régi énje ezt sajnálná, vagy pont, hogy örülne neki? Sajnos ezt és efféle kérdéseket nem képes megválaszolni. De biztos, hogy kideríti egy módon vagy máshogy. Talán legközelebb máshogy alakulnak a dolgok, de most nincs más választása. Egyelőre elzárkózik a világ elől. Hátha rájön valamire magányában. *
- Majd legközelebb.
* Azzal elindul a toronytól. Szerencséjére a memóriája épp annyira jó, hogy a közelmúltbeli dolgokat, ha nem is hibátlanul, de megjegyezze. Így emlékszik az útra, ahonnan jöttek. Szekér ide vagy oda, megteszi az utat a városig, ha kell lábbal. Sajnálja, hogy így végződött, viszont, ha lehetősége lenne rá, sem választana egyéb utat. Ugyan azon menne végig, még ha ez azt is jelentené, hogy elveszíti önmagát. Ha az új énjét ugyanúgy a feledés homályába veszne, vajon a régi énje ezt sajnálná, vagy pont, hogy örülne neki? Sajnos ezt és efféle kérdéseket nem képes megválaszolni. De biztos, hogy kideríti egy módon vagy máshogy. Talán legközelebb máshogy alakulnak a dolgok, de most nincs más választása. Egyelőre elzárkózik a világ elől. Hátha rájön valamire magányában. *
826. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-09-20 08:18:33
Üzenet elküldve: 2024-09-20 08:18:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Derk Derrallo//
*Csendben követi Derket a toronyba. A férfi viselkedése hirtelen változott meg. Különösebb jelét nem adja ennek, de ő érzi. Valami nem stimmel vele, nem tudná elmondani pontosan mi, de valami megváltozott Derkben. Nem mer rákérdezni, nehogy a férfi nekiessen. Kis termetével különben sem volna esélye ellene. Belépve hasonlóan kimeríti a lépcsőzés, megint csak első emeletig bírja.*
-Rendben, pihend ki magad.
*Nem hallja a férfi második mondatát. Egy könyvet levesz a polcról, hogy azt olvasva talán könnyebben elalszik. Fejében továbbra is a furán viselkedő Derk foglalja el a helyet.*
-Valami nagyon nem stimmel ezzel az emberrel.
*Mondja magának. Aggódik is érte, de inkább tart tőle. Az igaz, hogy csak egy napja ismerik egymást és eddig túl sokat nem tudtak meg egymásról. Nem is bízta volna rá az életét, de most már biztos nem. Majd kiderül milyen lesz a holnapi nap. Az asztalnál éri az álom, ahol épp a könyvet olvassa, amiből különben túl sokat nem tanult, saját gondolatai miatt.*
*Csendben követi Derket a toronyba. A férfi viselkedése hirtelen változott meg. Különösebb jelét nem adja ennek, de ő érzi. Valami nem stimmel vele, nem tudná elmondani pontosan mi, de valami megváltozott Derkben. Nem mer rákérdezni, nehogy a férfi nekiessen. Kis termetével különben sem volna esélye ellene. Belépve hasonlóan kimeríti a lépcsőzés, megint csak első emeletig bírja.*
-Rendben, pihend ki magad.
*Nem hallja a férfi második mondatát. Egy könyvet levesz a polcról, hogy azt olvasva talán könnyebben elalszik. Fejében továbbra is a furán viselkedő Derk foglalja el a helyet.*
-Valami nagyon nem stimmel ezzel az emberrel.
*Mondja magának. Aggódik is érte, de inkább tart tőle. Az igaz, hogy csak egy napja ismerik egymást és eddig túl sokat nem tudtak meg egymásról. Nem is bízta volna rá az életét, de most már biztos nem. Majd kiderül milyen lesz a holnapi nap. Az asztalnál éri az álom, ahol épp a könyvet olvassa, amiből különben túl sokat nem tanult, saját gondolatai miatt.*
825. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-09-19 20:10:38
Üzenet elküldve: 2024-09-19 20:10:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulmányi válság//
*Felvetett egy állítást, azt kifejtette és végül egy példával toldotta meg amit már hosszabban szükséges lereagálni. Az állítása és az azt alátámasztó érv megfelelt a magiszternek is. A személyesebb kérdésen már elgondolkodott a nő. A kapott válasz biztos őszinte. Ezt Aborath nem vonja kétségbe mivel annak ellenére, hogy ő maga sok ismeretet elsajátított a világról, de abban a helyzetben ő se tudott semmi olyat mondani a kollégának, ami ne tűnt volna sablonosnak és semmitmondónak. Viszont, hogy ő maga miként igyekszik elkerülni az ilyen helyzeteket arra van módszere. El is tudja mondani.*
-Én magam ezt elkerülendő igyekszem alaposan megválogatni, hogy kit tanítok. És egy kezdő varázsló esetén mindenképp első körben elméleti tudást adnék át aminek része a filozófia is. Úgy is, hogy volt már akit elijesztettem ezzel mivel ő nem kívánt unalmas dolgokat tanulni hanem varázsolni szeretett volna. Én ezt egy járható útnak vélem.
*Megvédeni önmagát, a szakmát és ez által a világot is. Mert mint mágusok akik a környezetük befolyásolását igyekszenek elsajátítani felelősséggel is tartoznak érte. Ő ezt gondolja. A torony urával kapcsolatban újabb érdekes ötleteket vet fel a másik. Aborath előbb kérdőn vonja fel a szemöldökét, majd a magyarázat hallatán párszor végigsimít a szakállán és belekortyol a teájába. Hagyja, hogy az íze átjárja az ízlelőbimbóit és a kellemesen meleg ital lefolyjon a torkán, majd a gyomrában is egy kis ideig még melengesse. Csak utána válaszol.*
-Előfordulhat az is. Valóban. Jó lenne egyszer vele is így leülni egy tea mellett és tőle hallani mit gondol ezekről a témákról.
*Bizonyára érdekes lenne. Ekkor egy ismeretlen lép az asztalukhoz. Sötétebb színű, de igényes és jó minőségű ruhák, szerény udvarias viselkedés. Egy úr. Ő is kolléga volna? Aborath is biccent felé.*
-Jó napot!
*Látszólag Krestvir magiszter ismerőse és valami tartozását kívánta rendezni. Habár a rá jellemző kíváncsiság miatt kicsit elkezd dolgozni a levegőmágus agya, hogy vajon miről lehet szó, de nem kérdezne rá. Nincs hozzá köze.*
*Felvetett egy állítást, azt kifejtette és végül egy példával toldotta meg amit már hosszabban szükséges lereagálni. Az állítása és az azt alátámasztó érv megfelelt a magiszternek is. A személyesebb kérdésen már elgondolkodott a nő. A kapott válasz biztos őszinte. Ezt Aborath nem vonja kétségbe mivel annak ellenére, hogy ő maga sok ismeretet elsajátított a világról, de abban a helyzetben ő se tudott semmi olyat mondani a kollégának, ami ne tűnt volna sablonosnak és semmitmondónak. Viszont, hogy ő maga miként igyekszik elkerülni az ilyen helyzeteket arra van módszere. El is tudja mondani.*
-Én magam ezt elkerülendő igyekszem alaposan megválogatni, hogy kit tanítok. És egy kezdő varázsló esetén mindenképp első körben elméleti tudást adnék át aminek része a filozófia is. Úgy is, hogy volt már akit elijesztettem ezzel mivel ő nem kívánt unalmas dolgokat tanulni hanem varázsolni szeretett volna. Én ezt egy járható útnak vélem.
*Megvédeni önmagát, a szakmát és ez által a világot is. Mert mint mágusok akik a környezetük befolyásolását igyekszenek elsajátítani felelősséggel is tartoznak érte. Ő ezt gondolja. A torony urával kapcsolatban újabb érdekes ötleteket vet fel a másik. Aborath előbb kérdőn vonja fel a szemöldökét, majd a magyarázat hallatán párszor végigsimít a szakállán és belekortyol a teájába. Hagyja, hogy az íze átjárja az ízlelőbimbóit és a kellemesen meleg ital lefolyjon a torkán, majd a gyomrában is egy kis ideig még melengesse. Csak utána válaszol.*
-Előfordulhat az is. Valóban. Jó lenne egyszer vele is így leülni egy tea mellett és tőle hallani mit gondol ezekről a témákról.
*Bizonyára érdekes lenne. Ekkor egy ismeretlen lép az asztalukhoz. Sötétebb színű, de igényes és jó minőségű ruhák, szerény udvarias viselkedés. Egy úr. Ő is kolléga volna? Aborath is biccent felé.*
-Jó napot!
*Látszólag Krestvir magiszter ismerőse és valami tartozását kívánta rendezni. Habár a rá jellemző kíváncsiság miatt kicsit elkezd dolgozni a levegőmágus agya, hogy vajon miről lehet szó, de nem kérdezne rá. Nincs hozzá köze.*
824. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-09-19 13:23:52
Üzenet elküldve: 2024-09-19 13:23:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Az első kérdésre csak biccent, a másikra nem válaszol azonnal, előbb átgondolja, mit is akar mondani. Azt érzi, hogy nem szívesen kerülne hasonló helyzetbe, s valószínű ő is hasonlóképp hibáztatná magát.*
- Nem tudom. Azt hiszem, én is felelősnek érezném magamat. De én nem vagyok jó emberismerő. Ám nem is mindig hagyok időt annak, hogy megpróbáljam megismerni azt, akivel megosztanám a tudásomat. Legfeljebb, ha már ezen rövid idő alatt úgy találom, hogy nem szívesen adnám az illető kezébe azt a hatalmat, amit a mágia biztosít, akkor tagadnám meg a tanítását. Egyébként könnyen lehet, hogy tanítottam már olyasvalakit, akit nem kellett volna. Legalábbis a saját értékrendem szerint...
Ön mit gondol? - *Kérdez vissza, mert kíváncsi, Aborath maga hogy vélekedik erről, mit mondhatott annak a bizonyos különc kollégának.
A korábbi kérdésére érkező választ pedig úgyszintén érdeklődéssel hallgatja. A részéről Abogrot elég furcsának és kiismerhetetlennek tartja. Valahányszor találkozott vele, mintha más és más személy lett volna, így érdekes meghallgatnia, milyen véleménnyel van róla Aborath.*
- De az is lehet, hogy ő is csak a világot kívánja befolyásolni azzal, hogy ennyi pénzt kér... Ha valaki igen gazdag és befolyásos személy nagyon gyorsan hozzájutna a tudáshoz, és közben még a pénze is megmaradna, az meglehet túl nagy hatalom volna már valaki kezében.
Vagy pedig azt kívánja, hogy mi mágusok tanuljunk meg együttműködni és tanítsuk egymást. Vagy épp ellenkezőleg... Számít az önzőségünkre, hogy mindenki magának tartogatja a hatalmat, s így nem is juthatnak túl sokan hozzá a világban. - *Vet fel néhány ötletet, vagy épp gondolatjátékot, mert elég sokat töprengett már ezen, esetenként bosszankodását csillapítandó, mikor sovány erszénye állta útját a tanulásának.*
//Beköszönőben//
*A közelükben mozgolódó alakra beszélgetés közben is rögtön felfigyel, s ezért föl is pillant. Előbb csak szórakozottan, fölmérve, hogy ki lehet az, de mikor látja, hogy nem csak egy ismeretlen erre járó, ott hagyja a tekintetét, mert feltételezi, hogy Nestar tőle szeretne valamit.
A biccentést viszonozza, majd a pénzes erszényre pillant, mit elé helyeznek. Mivel az alkimista nem úgy tűnik, hogy maradni kívánna a társaságukban, ezért el sem gondolkodik rajta, hogy bemutassa a két férfit egymásnak.
Helyette a búcsúzásra föláll és szokásos szertartásosságával mélyen meghajol.*
- Köszönöm. Jó utat! - *Köszön el egyszerűen, majd visszaül a helyére.*
- Vigyázz a napon, nehogy megégessen! - *Kotyog közbe Kilencedik is, pimasz vigyorral integetve Nestarnak. Majd ő is visszatér teája csöndes kortyolgatásához.*
*Az első kérdésre csak biccent, a másikra nem válaszol azonnal, előbb átgondolja, mit is akar mondani. Azt érzi, hogy nem szívesen kerülne hasonló helyzetbe, s valószínű ő is hasonlóképp hibáztatná magát.*
- Nem tudom. Azt hiszem, én is felelősnek érezném magamat. De én nem vagyok jó emberismerő. Ám nem is mindig hagyok időt annak, hogy megpróbáljam megismerni azt, akivel megosztanám a tudásomat. Legfeljebb, ha már ezen rövid idő alatt úgy találom, hogy nem szívesen adnám az illető kezébe azt a hatalmat, amit a mágia biztosít, akkor tagadnám meg a tanítását. Egyébként könnyen lehet, hogy tanítottam már olyasvalakit, akit nem kellett volna. Legalábbis a saját értékrendem szerint...
Ön mit gondol? - *Kérdez vissza, mert kíváncsi, Aborath maga hogy vélekedik erről, mit mondhatott annak a bizonyos különc kollégának.
A korábbi kérdésére érkező választ pedig úgyszintén érdeklődéssel hallgatja. A részéről Abogrot elég furcsának és kiismerhetetlennek tartja. Valahányszor találkozott vele, mintha más és más személy lett volna, így érdekes meghallgatnia, milyen véleménnyel van róla Aborath.*
- De az is lehet, hogy ő is csak a világot kívánja befolyásolni azzal, hogy ennyi pénzt kér... Ha valaki igen gazdag és befolyásos személy nagyon gyorsan hozzájutna a tudáshoz, és közben még a pénze is megmaradna, az meglehet túl nagy hatalom volna már valaki kezében.
Vagy pedig azt kívánja, hogy mi mágusok tanuljunk meg együttműködni és tanítsuk egymást. Vagy épp ellenkezőleg... Számít az önzőségünkre, hogy mindenki magának tartogatja a hatalmat, s így nem is juthatnak túl sokan hozzá a világban. - *Vet fel néhány ötletet, vagy épp gondolatjátékot, mert elég sokat töprengett már ezen, esetenként bosszankodását csillapítandó, mikor sovány erszénye állta útját a tanulásának.*
//Beköszönőben//
*A közelükben mozgolódó alakra beszélgetés közben is rögtön felfigyel, s ezért föl is pillant. Előbb csak szórakozottan, fölmérve, hogy ki lehet az, de mikor látja, hogy nem csak egy ismeretlen erre járó, ott hagyja a tekintetét, mert feltételezi, hogy Nestar tőle szeretne valamit.
A biccentést viszonozza, majd a pénzes erszényre pillant, mit elé helyeznek. Mivel az alkimista nem úgy tűnik, hogy maradni kívánna a társaságukban, ezért el sem gondolkodik rajta, hogy bemutassa a két férfit egymásnak.
Helyette a búcsúzásra föláll és szokásos szertartásosságával mélyen meghajol.*
- Köszönöm. Jó utat! - *Köszön el egyszerűen, majd visszaül a helyére.*
- Vigyázz a napon, nehogy megégessen! - *Kotyog közbe Kilencedik is, pimasz vigyorral integetve Nestarnak. Majd ő is visszatér teája csöndes kortyolgatásához.*
823. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-09-19 12:47:09
Üzenet elküldve: 2024-09-19 12:47:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Snamtör Gudinziss//
* Nincs ellenvetés. Ezt jó jelnek fogja fel. Összeszedi a cuccait. Horgászbotját a táskája oldalára köti. Amint kész és már Snamtörnek sem kell a tűz, úgy homokot rúg bele, hogy az ne égjen tovább. *
- Akkor szerintem mehetünk.
* Derk némán indul meg a lépcsőkön felfelé. A közepén megint elgondolkodik, hogy kéne egy fejest ugrania a tóba. Talán legközelebb! Derk biztos benne, hogy vannak szobák. Elvégre csaknem pár nagytermet tarthat ez a torony és kész. Bár sokan az asztaluknál alszanak, hogy másnap folytathassák, de ő inkább keresne egy kényelmesebb ágyat. Már ha tudna aludni. *
- Itt elválnak útjaink. Majd holnap találkozunk! * Elindul a lépcsők felé * Vagy nem!
* A végét már jóval távolabb mondja, szóval biztos benne, hogy a másik nem hallotta, de azért érhetik meglepetések. Miután már végleg elváltak tölt még egy kis időt a tűzmágia osztályon. Azonban nem olvas. Csak a sarokban kuporodik, mint aki épp most realizálta, hogy egész élete egy hazugság. Kényelmetlen látomások gyötrik egy régi toronyról és a benne raboskodó kísérleti patkányokról. Végül elalszik abban a sarokban. Ott legalább nem is veszik észre, hogy ott van. *
* Nincs ellenvetés. Ezt jó jelnek fogja fel. Összeszedi a cuccait. Horgászbotját a táskája oldalára köti. Amint kész és már Snamtörnek sem kell a tűz, úgy homokot rúg bele, hogy az ne égjen tovább. *
- Akkor szerintem mehetünk.
* Derk némán indul meg a lépcsőkön felfelé. A közepén megint elgondolkodik, hogy kéne egy fejest ugrania a tóba. Talán legközelebb! Derk biztos benne, hogy vannak szobák. Elvégre csaknem pár nagytermet tarthat ez a torony és kész. Bár sokan az asztaluknál alszanak, hogy másnap folytathassák, de ő inkább keresne egy kényelmesebb ágyat. Már ha tudna aludni. *
- Itt elválnak útjaink. Majd holnap találkozunk! * Elindul a lépcsők felé * Vagy nem!
* A végét már jóval távolabb mondja, szóval biztos benne, hogy a másik nem hallotta, de azért érhetik meglepetések. Miután már végleg elváltak tölt még egy kis időt a tűzmágia osztályon. Azonban nem olvas. Csak a sarokban kuporodik, mint aki épp most realizálta, hogy egész élete egy hazugság. Kényelmetlen látomások gyötrik egy régi toronyról és a benne raboskodó kísérleti patkányokról. Végül elalszik abban a sarokban. Ott legalább nem is veszik észre, hogy ott van. *
822. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-09-19 12:20:39
Üzenet elküldve: 2024-09-19 12:20:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Derk Derrallo//
*Csendben fogyasztják el étküket. A nap lassan nyugovóra tér. Az ég sárgán izzik. A nap még látható a horizonton, de egyre lejjebb és lejjebb kúszik. Derk ahogy befejezi a vacsoráját elmegy megmosakodni. A jelek szerint nem kér a felajánlott ételből. Így legalább több marad majd neki. Visszacsomagolja, hogy a bogarak el ne lepjék. Szó nélkül hagyja Derket. Furcsa a viselkedése, azt meg kell hagyni. Nem tudja, hogy mit kezdjen vele. Talán hiba lehetett, hogy felajánlotta az együtt utazást. Ez majd kiderül. Azt azért még reméli, hogy talán nem lepi meg éjszaka valamivel.*
-Szobák kétlem hogy vannak, de talán az asztalokból vagy székekből kényelmes fekhelyet tudunk varázsolni.
*Neki legalább is könnyű lesz. Kis termetével egyszerűen elfér kis helyen, Derknek már nehezebb dolga van, de találékony a férfi, biztos megoldja.*
*Csendben fogyasztják el étküket. A nap lassan nyugovóra tér. Az ég sárgán izzik. A nap még látható a horizonton, de egyre lejjebb és lejjebb kúszik. Derk ahogy befejezi a vacsoráját elmegy megmosakodni. A jelek szerint nem kér a felajánlott ételből. Így legalább több marad majd neki. Visszacsomagolja, hogy a bogarak el ne lepjék. Szó nélkül hagyja Derket. Furcsa a viselkedése, azt meg kell hagyni. Nem tudja, hogy mit kezdjen vele. Talán hiba lehetett, hogy felajánlotta az együtt utazást. Ez majd kiderül. Azt azért még reméli, hogy talán nem lepi meg éjszaka valamivel.*
-Szobák kétlem hogy vannak, de talán az asztalokból vagy székekből kényelmes fekhelyet tudunk varázsolni.
*Neki legalább is könnyű lesz. Kis termetével egyszerűen elfér kis helyen, Derknek már nehezebb dolga van, de találékony a férfi, biztos megoldja.*
821. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-09-19 11:47:17
Üzenet elküldve: 2024-09-19 11:47:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Snamtör Gudinziss//
* Egy újabb nap, egy újabb titkolózás. Hát mégis mihez kezdjen a férfi, ha nem tud semmit? Mégis mit mondjon, ha a betűk nem formálnak szavakat? Azok nélkül igazán nehéz megnyílni mások előtt. Mióta a megérintette a könyvet egy furcsa érzés kerülgetni. Talán a régmúltról megörökölt érzelem, ami feloldódott benne. De az is lehet, hogy mindig is így érezte magát. Ahogy ránéz Snamtör apró testére nem képes megállni, hogy ne képzelje el azt tűzbe ölelve. Mintha már most értene a tűzmágiához, mintha már most használni akarná a másikon. Mindent azért, hogy hallja és érezze a perzselő tűznek az erejét a másik bőrén. Ezeket a gondolatokat valahogy elhessegeti. Ameddig tudja. A halat befejezve lemegy a tópartra és megmossa benne az arcát. Ám ez nem enyhít a szűnni nem akaró vérszomján. Mintha kívánná az ártatlanok sikolyát. Azonban nem tehet semmi hirtelen dolgot. Az egész élete veszélyben lehet, ha enged a fejében lévő hangoknak. *
- Meglátjuk mit hoz a holnap!
* Feleli az együtt utazásra. Közben elkezdi az eget bámulni miközben már térdig megmártózott a tó vizében. Az is lehet, hogy nem várja meg az estét és inkább nekivág az útnak. Társával talán nem menne sokra. De fél, hogy a fejében lévő hangok következtében valami egészen mást fog csinálni, mint aminek ismeri saját magát. *
- Menjünk vissza. Nézzük meg, hogy vannak e szobák. Aztán holnap megbeszéljük, hogy hogyan tovább.
* Veti fel az ötletet a másiknak, mielőtt elindulna. *
* Egy újabb nap, egy újabb titkolózás. Hát mégis mihez kezdjen a férfi, ha nem tud semmit? Mégis mit mondjon, ha a betűk nem formálnak szavakat? Azok nélkül igazán nehéz megnyílni mások előtt. Mióta a megérintette a könyvet egy furcsa érzés kerülgetni. Talán a régmúltról megörökölt érzelem, ami feloldódott benne. De az is lehet, hogy mindig is így érezte magát. Ahogy ránéz Snamtör apró testére nem képes megállni, hogy ne képzelje el azt tűzbe ölelve. Mintha már most értene a tűzmágiához, mintha már most használni akarná a másikon. Mindent azért, hogy hallja és érezze a perzselő tűznek az erejét a másik bőrén. Ezeket a gondolatokat valahogy elhessegeti. Ameddig tudja. A halat befejezve lemegy a tópartra és megmossa benne az arcát. Ám ez nem enyhít a szűnni nem akaró vérszomján. Mintha kívánná az ártatlanok sikolyát. Azonban nem tehet semmi hirtelen dolgot. Az egész élete veszélyben lehet, ha enged a fejében lévő hangoknak. *
- Meglátjuk mit hoz a holnap!
* Feleli az együtt utazásra. Közben elkezdi az eget bámulni miközben már térdig megmártózott a tó vizében. Az is lehet, hogy nem várja meg az estét és inkább nekivág az útnak. Társával talán nem menne sokra. De fél, hogy a fejében lévő hangok következtében valami egészen mást fog csinálni, mint aminek ismeri saját magát. *
- Menjünk vissza. Nézzük meg, hogy vannak e szobák. Aztán holnap megbeszéljük, hogy hogyan tovább.
* Veti fel az ötletet a másiknak, mielőtt elindulna. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1433-1452