Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
840. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-12-31 08:36:32
Üzenet elküldve: 2015-12-31 08:36:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Telnek múlnak az órák, ahogy az elf a különböző szövegeket, mágikus igéket bújja. Többnyire egyedül ül és bogarássza a könyveket, igyekszik emlékezetébe vésni az új ismereteket, persze ha nagyon elakadna, az idős mágushoz fordul segítségért.
Nem bánja, hogy a toronyban csend honol és nyugalom van. Azzal együtt, hogy bőven akad mire figyelni, amire figyelmét fókuszálhatja, így háborgó, kételyektől gyötört lelke kicsit csitul, és a károgó hang is fáradt varjúként hatja álomra a fejét odabent.
Már megtanult varázslatok fejbeli ismételgetése, az újak begyakorlása, és a következők előkészítése, a kemény szellemi munka minden erejét és figyelmét megköveteli a lánynak. Ez kellett neki, ez tesz most jót neki, akár egy terápia. A hím talán még jobban meg fogja gyűlölni, amiért folytatja a mágiatanulást, amiért továbbra is boszorkányságnak titulált praktikákat próbál elsajátítani. Azonban meghozott egy döntést, amit nem áll szándékában megmásítania. Még a hímért sem. Idefelé jövet már meg kellett állapítani ezt keserűen. Lett volna olyan idő, amikor rábólintott volna, hogy hagyja, amikor le lehetett volna beszélni, hogy csakis fegyverrel védje meg magát, és csakis a hagyományos módszerekkel gyógyítson, de már túllépett azon a ponton, hogy bármit megtenne. Majdnem bármit.
Szerencsére ezek a nyomasztó gondolatok most nem gyötrik, hiszen sokadjára próbálja memorizálni az újabb varázslathoz szükséges igét. A szöveg már megvan, ám a hangsúlyozás itt-ott még pontatlan, Elhaladtában az öreg mosolyogva, kedves hangon javít bele, s szolgál néhány ötlettel, hogyan tudná elkerülni a kisebb-nagyobb kiejtésbeli bakikat. A lán ezt hálásan fogadja, s mondottak alapján folytatja a gyakorlást. Nem könnyű, de biztosra veszi, hogy előbb vagy utóbb, de sikerülni fog. Ha más nem, konok makacssága ehhez jól jön, mert ha már a fejébe vette, hogy végigcsinálja, akkor végig is fogja csinálni, ha törik, ha szakad.*
Nem bánja, hogy a toronyban csend honol és nyugalom van. Azzal együtt, hogy bőven akad mire figyelni, amire figyelmét fókuszálhatja, így háborgó, kételyektől gyötört lelke kicsit csitul, és a károgó hang is fáradt varjúként hatja álomra a fejét odabent.
Már megtanult varázslatok fejbeli ismételgetése, az újak begyakorlása, és a következők előkészítése, a kemény szellemi munka minden erejét és figyelmét megköveteli a lánynak. Ez kellett neki, ez tesz most jót neki, akár egy terápia. A hím talán még jobban meg fogja gyűlölni, amiért folytatja a mágiatanulást, amiért továbbra is boszorkányságnak titulált praktikákat próbál elsajátítani. Azonban meghozott egy döntést, amit nem áll szándékában megmásítania. Még a hímért sem. Idefelé jövet már meg kellett állapítani ezt keserűen. Lett volna olyan idő, amikor rábólintott volna, hogy hagyja, amikor le lehetett volna beszélni, hogy csakis fegyverrel védje meg magát, és csakis a hagyományos módszerekkel gyógyítson, de már túllépett azon a ponton, hogy bármit megtenne. Majdnem bármit.
Szerencsére ezek a nyomasztó gondolatok most nem gyötrik, hiszen sokadjára próbálja memorizálni az újabb varázslathoz szükséges igét. A szöveg már megvan, ám a hangsúlyozás itt-ott még pontatlan, Elhaladtában az öreg mosolyogva, kedves hangon javít bele, s szolgál néhány ötlettel, hogyan tudná elkerülni a kisebb-nagyobb kiejtésbeli bakikat. A lán ezt hálásan fogadja, s mondottak alapján folytatja a gyakorlást. Nem könnyű, de biztosra veszi, hogy előbb vagy utóbb, de sikerülni fog. Ha más nem, konok makacssága ehhez jól jön, mert ha már a fejébe vette, hogy végigcsinálja, akkor végig is fogja csinálni, ha törik, ha szakad.*
839. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-12-30 13:27:51
Üzenet elküldve: 2015-12-30 13:27:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
* Sétálva közelíti meg a helyszínt, melytől sokat vár. Újabb tudást, és újabb trükköket, mellyel mesterségét a mesteri szintig tökéletesítheti. Mert a tudás csak eszköz az olyan kezében, aki tudja is, hogy mire használja, s a nőnek vannak bizonyos tervei a jövendőre.
Az árnyas lombok alatti félhomály, az elme játéka, s ő az elme mesterévé igyekszik válni, így mindent szemügyre vesz. A foltokat, melyeket a lombokat áthasító napfény hoz létre a talajon és a leveleken, a színek összességének hatásait, a csúcsfény és reflex hatásokat. Az efféle látványok mindig is szívéig jutottak, és ott nyűgözték le. Magasabb sarkkal ellátott cipője az a tényező, mely tönkreteszi ezt a hatást, sajátos módszereivel.
A torony ajtaját nyitva, akár egy éjfekete holló a sötét éjszakából, megérkezik. Gonosz hatások nem lebegnek most szemeiben, nehogy megbízhatatlanság hatását keltse az öregben. Épp vele társalog a kilétéről, honnan valóságáról, majd hagyja, hogy a Torony többi látogatójával törődjön, és így Nata belevetheti magát a tanulásba, melyre már régóta áhítozott. Nagy erejű varázslatok ülnek sort a polcokon, nagy erejű, ősi varázslatok, melyek az ő kezében lesznek csak "biztonságban".
Az első könyv, melyet tanulmányoz épp idevág. Az elterelés.*
Az árnyas lombok alatti félhomály, az elme játéka, s ő az elme mesterévé igyekszik válni, így mindent szemügyre vesz. A foltokat, melyeket a lombokat áthasító napfény hoz létre a talajon és a leveleken, a színek összességének hatásait, a csúcsfény és reflex hatásokat. Az efféle látványok mindig is szívéig jutottak, és ott nyűgözték le. Magasabb sarkkal ellátott cipője az a tényező, mely tönkreteszi ezt a hatást, sajátos módszereivel.
A torony ajtaját nyitva, akár egy éjfekete holló a sötét éjszakából, megérkezik. Gonosz hatások nem lebegnek most szemeiben, nehogy megbízhatatlanság hatását keltse az öregben. Épp vele társalog a kilétéről, honnan valóságáról, majd hagyja, hogy a Torony többi látogatójával törődjön, és így Nata belevetheti magát a tanulásba, melyre már régóta áhítozott. Nagy erejű varázslatok ülnek sort a polcokon, nagy erejű, ősi varázslatok, melyek az ő kezében lesznek csak "biztonságban".
Az első könyv, melyet tanulmányoz épp idevág. Az elterelés.*
838. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-12-20 19:33:47
Üzenet elküldve: 2015-12-20 19:33:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Ismét elér hát a Mágustoronyhoz, hogy újfent az itt élő öreg segítségét kérje tanulmányaiban való továbbhaladásához. Az kegyetlen szavak egy pillanatra talán elbizonytalaníthatták akkor és ott a szegénynegyedbeli kis viskóban, elszántsága azonban nem tört meg. Elindult az ösvényen, és végig fog rajta menni.
Különben is, miért hallgatnál rá? Egyedül vagy. Az a károgó hang csak nem akar csitulni, és azóta az ominózus este óta csak jobban, és jobban nyüstöli a lányt. A torkát is kaparja valami, és végül az inger győz, rövid köhögés tör fel belőle.
Nem ázott el, nem esett vízbe, nem merült a folyóba, szerencséje mégis elfogyott, mert bár rendesen eszik, és volt fedél a feje fölött, valami nyavalya mégis kerülgeti. Habár ha hihet a bölcsek és gyógyítóik szavában, akkor a betegségeknek néha más okai vannak. Ha ez igaz, akkor cefetül meg fogja járni.
Ám ez most mellékes és lényegtelen. Tanulni jött ide, és arra is fog koncentrálni. Erre pedig szüksége is lesz, hiszen nem egyszerű dolgokat próbál a fejébe szuszakolni. Ellenben hasznosak, mégha elsősorban a mágia két másik ága is érdekli igazán. Abból az egyikkel már valamennyire sikerült megismerkednie, legalábbis az alapok megvannak. De még hosszú az út. Hát még ha a másikat is fejleszteni akarja, ugyanis értesülései szerint ahhoz északra kellene utaznia. A karavánpihenőbe, ahol a harcok folynak, amit talán Arthenior el fog veszíteni. Szava pedig köti, hogy ne menjen oda. Legalábbis egyelőre.*
Különben is, miért hallgatnál rá? Egyedül vagy. Az a károgó hang csak nem akar csitulni, és azóta az ominózus este óta csak jobban, és jobban nyüstöli a lányt. A torkát is kaparja valami, és végül az inger győz, rövid köhögés tör fel belőle.
Nem ázott el, nem esett vízbe, nem merült a folyóba, szerencséje mégis elfogyott, mert bár rendesen eszik, és volt fedél a feje fölött, valami nyavalya mégis kerülgeti. Habár ha hihet a bölcsek és gyógyítóik szavában, akkor a betegségeknek néha más okai vannak. Ha ez igaz, akkor cefetül meg fogja járni.
Ám ez most mellékes és lényegtelen. Tanulni jött ide, és arra is fog koncentrálni. Erre pedig szüksége is lesz, hiszen nem egyszerű dolgokat próbál a fejébe szuszakolni. Ellenben hasznosak, mégha elsősorban a mágia két másik ága is érdekli igazán. Abból az egyikkel már valamennyire sikerült megismerkednie, legalábbis az alapok megvannak. De még hosszú az út. Hát még ha a másikat is fejleszteni akarja, ugyanis értesülései szerint ahhoz északra kellene utaznia. A karavánpihenőbe, ahol a harcok folynak, amit talán Arthenior el fog veszíteni. Szava pedig köti, hogy ne menjen oda. Legalábbis egyelőre.*
837. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-12-18 20:26:33
Üzenet elküldve: 2015-12-18 20:26:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Egyszer már járt itt, nem is olyan régen, alig néhány hatja, mégis nehezére esett megtalálnia a tornyot. Majd' egy óráig bolyongott az erdős terepen, mire végre megpillantotta a hatalmas, égbe nyúló épület tetejét. Nagyot dobbant szíve, attól félt, hogy a szabadban éri az éjszaka, és akkor már esélye sem lett volna megtalálnia a helyet, kinn kellett volna aludnia, hogy aztán világosban újra felkerekedjen.
De még mielőtt a nap eltűnne a fák lombkoronája mögött, eléri a célt.*
-Szép estét! *Kiált bele a sötétbe, ahogy kitárja a rozoga ajtót. Nem érkezik válasz, de ez nem bátortalanítja el, hiszen tudja, valahol itt kell lennie az öregnek. Mégsem ülhet egész nap az ajtóban, a kilincs rezdülését figyelve, arra várva, hogy valaki betérjen hozzá, biztosan van jobb dolga is. Beteszi maga mögött az ajtót, majd elindul a folyosón, fel a terembe, ahol a tekercseket, pergameneket tartják. A lépcsőn tetején összetalálkozik a mágussal, aki kedvesen fogadja a lelkes tündért, habár nem emlékszik már legutóbbi találkozásukra.*
-Amilyen öreg vagyok, örülök, hogyha arra emlékszem, miért indultam el a szobámból. *Neveti el magát, majd egyedül hagyja Nolie-t a gyér gyertyafénnyel megvilágított teremben. A lány rögtön le is telepedik az egyik sarokba, keze ügyébe veszi a legérdekesebbnek tűnő könyvet, az ölébe fekteti, és nekiáll az idő marta papíron hervadozó szavak kisilabizálásának.*
A hozzászólás írója (Nolie Piwerd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.18 20:26:46
De még mielőtt a nap eltűnne a fák lombkoronája mögött, eléri a célt.*
-Szép estét! *Kiált bele a sötétbe, ahogy kitárja a rozoga ajtót. Nem érkezik válasz, de ez nem bátortalanítja el, hiszen tudja, valahol itt kell lennie az öregnek. Mégsem ülhet egész nap az ajtóban, a kilincs rezdülését figyelve, arra várva, hogy valaki betérjen hozzá, biztosan van jobb dolga is. Beteszi maga mögött az ajtót, majd elindul a folyosón, fel a terembe, ahol a tekercseket, pergameneket tartják. A lépcsőn tetején összetalálkozik a mágussal, aki kedvesen fogadja a lelkes tündért, habár nem emlékszik már legutóbbi találkozásukra.*
-Amilyen öreg vagyok, örülök, hogyha arra emlékszem, miért indultam el a szobámból. *Neveti el magát, majd egyedül hagyja Nolie-t a gyér gyertyafénnyel megvilágított teremben. A lány rögtön le is telepedik az egyik sarokba, keze ügyébe veszi a legérdekesebbnek tűnő könyvet, az ölébe fekteti, és nekiáll az idő marta papíron hervadozó szavak kisilabizálásának.*
A hozzászólás írója (Nolie Piwerd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.18 20:26:46
836. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-12-14 22:47:19
Üzenet elküldve: 2015-12-14 22:47:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
*Olyan gyorsan haladt át a kikötőn, hogy szinte alig látott bármit is az ott zajló eseményekből.
Mire a sziklaszirtekhez ért, már teljesen egyedül maradt a szokatlanul erős, haját tépő, metsző szélben.
Legalábbis ahogy szétnézett, egy lelket sem látott a környéket. Nem állt meg enni, csak útközben vette elő a kolbászt és a sajtot, s úgy harapott belőle, miközben időről időre egy kis cipót is csippentett a zsíros ételhez, hogy ne ülje meg a gyomrát.
Aztán a vártnál hamarabb pillantotta meg a romos Mágustorony düledező alakját. Sosem örült még ennyire a látványának. A levegő is más volt most itt a kikötőben és a környékén, mint máskor. Nem volt túl sok kedve vagy hangulata igazán semmihez, és egy kicsit azt is bánta, hogy útnak indult. De szükség is volt rá, és legalább egy időre ismét letudhatja tanulmányait.
Az Öreg pedig legalább kap társaságot egy kis időre ebben a mocskos időben, ami most zajlik és közeleg a vidékre. Persze ha épp kivételesen nincs nála valaki.
Gyorsan halad át a kis területen a torony felé, majd mielőtt bármi is útját állhatná, már ki is nyitja az ajtót, s eltűnik az épület sötétjében.
Nem akart túl sokat a nyílt színen maradni.
Egy éjszakát biztosan itt marad. Semmi kedve hozzá, hogy a sötétben mászkáljon most ezen a környéken, sötételf látás ide vagy oda. De többet nem szeretne időzni, hogy hamar hazaérhessen.
Két órát alszik csak az út után, aztán gyertyafénynél olvas egész éjszaka. Még délben is a könyvek felett találja az ember. Talán keres valamit, vagy csak épp azt keresi, hogy mit kereshet?
Másnap délben szedelőzködik csak össze, hogy visszainduljon Arthenior felé.*
Mire a sziklaszirtekhez ért, már teljesen egyedül maradt a szokatlanul erős, haját tépő, metsző szélben.
Legalábbis ahogy szétnézett, egy lelket sem látott a környéket. Nem állt meg enni, csak útközben vette elő a kolbászt és a sajtot, s úgy harapott belőle, miközben időről időre egy kis cipót is csippentett a zsíros ételhez, hogy ne ülje meg a gyomrát.
Aztán a vártnál hamarabb pillantotta meg a romos Mágustorony düledező alakját. Sosem örült még ennyire a látványának. A levegő is más volt most itt a kikötőben és a környékén, mint máskor. Nem volt túl sok kedve vagy hangulata igazán semmihez, és egy kicsit azt is bánta, hogy útnak indult. De szükség is volt rá, és legalább egy időre ismét letudhatja tanulmányait.
Az Öreg pedig legalább kap társaságot egy kis időre ebben a mocskos időben, ami most zajlik és közeleg a vidékre. Persze ha épp kivételesen nincs nála valaki.
Gyorsan halad át a kis területen a torony felé, majd mielőtt bármi is útját állhatná, már ki is nyitja az ajtót, s eltűnik az épület sötétjében.
Nem akart túl sokat a nyílt színen maradni.
Egy éjszakát biztosan itt marad. Semmi kedve hozzá, hogy a sötétben mászkáljon most ezen a környéken, sötételf látás ide vagy oda. De többet nem szeretne időzni, hogy hamar hazaérhessen.
Két órát alszik csak az út után, aztán gyertyafénynél olvas egész éjszaka. Még délben is a könyvek felett találja az ember. Talán keres valamit, vagy csak épp azt keresi, hogy mit kereshet?
Másnap délben szedelőzködik csak össze, hogy visszainduljon Arthenior felé.*
835. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-12-09 14:47:49
Üzenet elküldve: 2015-12-09 14:47:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Amint a kikötőben leszáll útja hamarjában a mágustorony felé vezet. Útközben felkérezkedik egy barátságos kereskedő szekerére és így némi időt spórol meg magának. A kereskedő nem kér a fuvarért semmit, sőt pont ő is a mágustorony felé tart mert az öreg varázslónak visz valami csomagot. Ezen felbuzdulva elterül a szekéren ami szerencsére nincs nagyon megtömve kelmékkel. Kissé megpihen az odaúton majd amint szemeit kinyitja a felé magasodó toronyból már megállapítja, hogy jó helyen járnak. Megköszöni a fuvart majd lepattan a szekérről és a torony ajtaján belép egy rövid kopogást követően. Belépve egy cetlit lát meg a benyitott ajtón. "Nem vagyok itthon." Kissé elszomorítja a dolog de hát nincs mit tenni. ~Majd később visszanézek.~ Azzal a mozdulattal becsukja az ajtót és elindul visszafelé a kiköt irányába.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.09 15:59:37, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.09 15:59:37, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
834. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-12-08 22:28:03
Üzenet elküldve: 2015-12-08 22:28:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Végre megérkezett. Nem könnyű megtalálni a magányos tornyot, pedig amióta az Artheniori erdőbe jár futni egész megszokta a hasonló terepet. Óvatosan nyit be a nyikorgó ajtón, be is köszön, de választ nem kap. Marad hát magára a keresgélésben, kissé tétován járja körbe az alsóbb szinteket könyvek után kutatva. Különféle gyógyítással kapcsolatos kötetek, bájitalok, varázslatok... Mindent összeszed amit érdemesnek ítél, aztán amikor már nem tud többet egymásra pakolni keres velük egy asztalt, lehetőleg világosabb helyen és nekiáll sorban fellapozni őket. Kifejezetten gyorsan olvas és csak átfutja a lapokat keresve azt amiért idejött, de a vaskos irományok átnyálazása így is nagyon sokáig tart. Az éjszakát is itt tölti, gyertyafénynél bújja a könyveket, ha már egyszer eljött idáig akkor végig szeretne nézni mindent amit csak lehet. Szerencsére hozzá van szokva hogy egy egész napon át a betűket bogarássza. Több napot viszont nem szeretne itt tölteni és talál is használható információkat, így másnap összepakol és megindul hazafelé.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.08 23:09:33
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.08 23:09:33
833. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-12-06 15:36:47
Üzenet elküldve: 2015-12-06 15:36:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
*A tájékozódását megkönnyíti, hogy a mágustorony, nevéhez hűen ténylegesen egy torony, így bár a megtalálásához csak az ösvények segítenek, de legalább megismerni nem nehéz. Nem érti, hogy miért kell ennyire elrejteni egy igen fontos épületet, ha nincs szándékukban titokban tartani. Ellenben mondjuk a városi Templommal, ami eléggé látványos helyen van és meglepően többet ígér az egyszerű halandók számára. Persze, ettől még nem akarja lesajnálni ezt a helyet, csak általában a gyakorlat azt mutatja, hogy ha valahova sokan el akarnak jutni, oda épül először egy ösvény, aztán fakitermeléssel egybekötve egy út, majd később azok a részek is becsatlakoznak a város vérkeringésébe. Ezt megkérdezi majd az oktatótól is, hogy miért döntöttek úgy, hogy nem akarnak integrálódni abban a rendszerbe, aminek önkéntelenül is a részét képezik, de persze csak akkor, amikor már kitalálta a megfelelő udvariassági formákat. Jelenleg inkább csak az érdeklődés húzza errefele, meg persze az, hogy nagyon is sokat szenvedett azért, hogy idejusson, a hajós incidens elég sokáig szerepelni fog azok között az élmények között, amit nem kíván magának a jövőre tekintettel. Persze, ha muszáj lesz, mert kénytelen lesz többször is idejönni, akkor inkább egy rosszabb nap, mint egy elpazarolt hét, csak az ideéréssel. Egyik közben sem tudna a munkájára koncentrálni, így ténylegesen kárba veszne az idő, ami alatt ide meg visszaér. És persze sosem baj, ha a város pár előkelőségét is ismeri és remélhetőleg az ő szerény személye sem teljesen ismeretlen előttük.*
832. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-12-04 12:28:06
Üzenet elküldve: 2015-12-04 12:28:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Valójában azért, mert így rákérdeztél.
*Grimaszol fölényesen, hiszen se neki -a bátyjának meg főleg...- eszébe sem jutott volna ilyesmihez kötni Khan mágiatanulmányait attól függetlenül mennyire tartják nagy becsben a lovagot, akiről egyébként meglepő módon az utóbbi időben nem kifejezetten hallott rosszat, ha rosszat nem hall az már jó. Na persze, Rilait nem kérdezte. Lehet ki kéne faggatnia kicsit alaposabban egyetlen legjobb fogadósukat mennyire megbízható újabban a Félszemű, de sajnálatos módon még nem tudott rá sort keríteni.
Komoly elméleti vitát tudna lefolytatni arról, hogy maga a mágia, vagy a mágia által szerzett hatalom az ami megbolondítja az embert, de a férfi nem követi el azt a hibát, hogy ezt felhozza előtte.*
-Már megmondtam. *Ez meg Isu. Nem fogja rongysora tépni a száját újfent ha nem feltétlen szükséges.*
-Kétlem. Azt gyanítom ez a tél egészen mást tartogat számunkra...
*Hunyorog a kikötő irányába, mintha tényleg látni vélne valamit, de erre aligha van valós esély.*
-Keress meg a Hegyen.
*Úgy tűnik búcsúzni készül, mert lova nyergén megszorítja a hevedert, ellenőrzi a csatokat és eloldozza a szárat.*
-Most mennem kell Khan.
*Húzza fel magát a nyeregbe és meglehetősen sietősen véget is vet ennek a beszélgetésnek.*
-Keress meg!
-Valójában azért, mert így rákérdeztél.
*Grimaszol fölényesen, hiszen se neki -a bátyjának meg főleg...- eszébe sem jutott volna ilyesmihez kötni Khan mágiatanulmányait attól függetlenül mennyire tartják nagy becsben a lovagot, akiről egyébként meglepő módon az utóbbi időben nem kifejezetten hallott rosszat, ha rosszat nem hall az már jó. Na persze, Rilait nem kérdezte. Lehet ki kéne faggatnia kicsit alaposabban egyetlen legjobb fogadósukat mennyire megbízható újabban a Félszemű, de sajnálatos módon még nem tudott rá sort keríteni.
Komoly elméleti vitát tudna lefolytatni arról, hogy maga a mágia, vagy a mágia által szerzett hatalom az ami megbolondítja az embert, de a férfi nem követi el azt a hibát, hogy ezt felhozza előtte.*
-Már megmondtam. *Ez meg Isu. Nem fogja rongysora tépni a száját újfent ha nem feltétlen szükséges.*
-Kétlem. Azt gyanítom ez a tél egészen mást tartogat számunkra...
*Hunyorog a kikötő irányába, mintha tényleg látni vélne valamit, de erre aligha van valós esély.*
-Keress meg a Hegyen.
*Úgy tűnik búcsúzni készül, mert lova nyergén megszorítja a hevedert, ellenőrzi a csatokat és eloldozza a szárat.*
-Most mennem kell Khan.
*Húzza fel magát a nyeregbe és meglehetősen sietősen véget is vet ennek a beszélgetésnek.*
-Keress meg!
831. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-11-30 21:29:04
Üzenet elküldve: 2015-11-30 21:29:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- De gondolom csak azért, mert te és a bátyád is oly nagy becsben tartotok. - *Efféle hangsúlyra csak hasonlóval válaszolhat, arcáról azonban elhagyja az ekkor használatos kifejezést, meghagyva annak ábrándját, hogy legalább olyan komolyan beszél, mint Isurii, bár afelől egyáltalán nincs meggyőződése, hogy a Thargodar lány ugyanolyan félvállról venné a dolgot, mint ő. Lehet, hogy a sok mágiázásra már ráment egy kicsit a józansága, a mágusokkal kapcsolatban mindig is volt egy ilyen elképzelése. Saját magára nézve azt biztatónak találja, hogy testhossznyi előnnyel indul ebben és keveset vehet ebből el némi bűbáj.
A beszélgetés parttalannak ígérkező részét inkább elhagyja, mielőbb túl mélyen belemászna a dagonyába ahhoz, hogy méltósággal kijöhessen még belőle. Bólint ehelyett a fogékonyságot találgató szavakra: anyagi bizonyítéka nincsen arra, hogy képes volna mondjuk szikrát pattintani az ujjaiból, de valami megváltozott azóta, hogy a reverendaruhás először tiszteletét tette az álmában. Azt a felvetést, hogy a Szellemjárót is megkérdezze azért nem teljesen veti el, hisz amíg nem próbálta ki, nem lehet biztos abban, hogy ne működne. Leandana talán ismer olyan módszert, amivel elérhető az emberi elme olyan területe, amit másképp nem lehetne életre kelteni.*
- Csak mutasd meg nekem, hogy hol kezdjem el és kijárom az ösvényt, vagy felégetem az egészet a picsába. - *Igen, ez Khan. És az is, aki képes száznyolcvan fokos fordulatokat tenni egy párbeszédben.*
- A tél nemsokára megint megmutatja valódi arcát: mit gondolsz, a bátyádék megint megpróbálják bevenni a város melletti mezőt hógolyókkal? - *Ez talán kellemes emlék mindkettejük számára. Khannak mindenképp, hisz majdnem egy fél regimentnyi tharg dühét szította fel már akkoriban azzal, hogy rossz fehérnépet csapott a vállára rablójátéka célpontjaként.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- De gondolom csak azért, mert te és a bátyád is oly nagy becsben tartotok. - *Efféle hangsúlyra csak hasonlóval válaszolhat, arcáról azonban elhagyja az ekkor használatos kifejezést, meghagyva annak ábrándját, hogy legalább olyan komolyan beszél, mint Isurii, bár afelől egyáltalán nincs meggyőződése, hogy a Thargodar lány ugyanolyan félvállról venné a dolgot, mint ő. Lehet, hogy a sok mágiázásra már ráment egy kicsit a józansága, a mágusokkal kapcsolatban mindig is volt egy ilyen elképzelése. Saját magára nézve azt biztatónak találja, hogy testhossznyi előnnyel indul ebben és keveset vehet ebből el némi bűbáj.
A beszélgetés parttalannak ígérkező részét inkább elhagyja, mielőbb túl mélyen belemászna a dagonyába ahhoz, hogy méltósággal kijöhessen még belőle. Bólint ehelyett a fogékonyságot találgató szavakra: anyagi bizonyítéka nincsen arra, hogy képes volna mondjuk szikrát pattintani az ujjaiból, de valami megváltozott azóta, hogy a reverendaruhás először tiszteletét tette az álmában. Azt a felvetést, hogy a Szellemjárót is megkérdezze azért nem teljesen veti el, hisz amíg nem próbálta ki, nem lehet biztos abban, hogy ne működne. Leandana talán ismer olyan módszert, amivel elérhető az emberi elme olyan területe, amit másképp nem lehetne életre kelteni.*
- Csak mutasd meg nekem, hogy hol kezdjem el és kijárom az ösvényt, vagy felégetem az egészet a picsába. - *Igen, ez Khan. És az is, aki képes száznyolcvan fokos fordulatokat tenni egy párbeszédben.*
- A tél nemsokára megint megmutatja valódi arcát: mit gondolsz, a bátyádék megint megpróbálják bevenni a város melletti mezőt hógolyókkal? - *Ez talán kellemes emlék mindkettejük számára. Khannak mindenképp, hisz majdnem egy fél regimentnyi tharg dühét szította fel már akkoriban azzal, hogy rossz fehérnépet csapott a vállára rablójátéka célpontjaként.*
830. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-11-27 09:01:43
Üzenet elküldve: 2015-11-27 09:01:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Végre megérkezett hát, a Torony, amiről még Arthenior városában hallott. Lovát lépésre lassítva közelíti meg az épületet, miközben egyszerre izgatottan és gyanakodva méregeti a fölé tornyosuló építményt. Lovát most sem köti ki, de nem is szerszámozza le, a kelleténél több időt nem szeretne itt eltölteni.*
- Vigyázz Mogyira. *Fordul mosolyogva a kölyökhöz aki farkcsóválással jelzi, hogy hallotta és megértette gazdája kérés-parancsát. A kanca persze felháborodva horkant fel, még hogy őt egy nála sokkalta kisebb, izgága valamire bízzák. Ki hallott már ilyet? Felháborító!
A hűséges hátas komolytalan felháborodásával azonban nem sokat foglalkozik, hiszen nem pihenni jött ide, fontos ügyben érkezett. Ehhez persze az itt lakó öreg mágus segítségére lesz szüksége.*
- Vigyázz Mogyira. *Fordul mosolyogva a kölyökhöz aki farkcsóválással jelzi, hogy hallotta és megértette gazdája kérés-parancsát. A kanca persze felháborodva horkant fel, még hogy őt egy nála sokkalta kisebb, izgága valamire bízzák. Ki hallott már ilyet? Felháborító!
A hűséges hátas komolytalan felháborodásával azonban nem sokat foglalkozik, hiszen nem pihenni jött ide, fontos ügyben érkezett. Ehhez persze az itt lakó öreg mágus segítségére lesz szüksége.*
829. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-11-24 14:58:46
Üzenet elküldve: 2015-11-24 14:58:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
*Miután megérkezik a városba a hajó legénysége nem is marasztalja. Első dolga a fogadót felkeresni és egy jóízűt étkezni majd szobát kérni. Pár napig még lébecol ott, de a folytonos semmittevés nem vall rá. Fel is keresi azt a mágust. Egyszer már járt itt. Nem könnyű az odavezető út, de a lába már elég jól van és képes eljutni oda. Az öreg mágus emlékszik is rá múltkorról és meg is jegyezi, hogy most legalább tisztességesen néz ki. A kérdésekre válaszolgat és Quantall karját látva meg is lepődik. Hosszasan tárgyalnak a történtekről és ő is sokat kérdez. Meg is beszélik, hogy Quantall még eljön és akkor többet mond majd. A sötételf bele is egyezik. Legalább valamivel meghálálhatja a nagy tudású mágus segítségét.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.25 07:14:22, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.25 07:14:22, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
828. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-11-20 09:35:06
Üzenet elküldve: 2015-11-20 09:35:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Ahogy ígérte az öreg mágusnak most újfent visszatért a toronyhoz. Átvergődött a rengetegen egészen a torony kapujáig. Szokásos barna bőrruhát, zöld köpenyt, bőrvértet és bőr alkarvédőt és lábszárvédőt visel egy barna bőrcsizmával. Jó szokásához híven nem kopog a mágusnál hanem tokostól ront annak otthonába.*
- Jó reggelt apó! *köszön be hangosan, hogy még a süketedő ember is meghallaná. Néhány perc után előcsoszog az öreg mágus és feltekint a hatalmas elfre, majd keserű grimasz jelenik meg az arcát amint felismeri a betoppanót.*
- Ó ne, már megint te vagy az! *kiált fel hangot adva nemtetszésének.*
- Ne tegezzél öreg, a fiam lehetnél. *válaszolja maró gúnnyal az öregnek. Kettejük közti viselkedés talán különös lehet egy idegennek de mindketten elég szarkasztikusak, hogy ilyen módon elkommunikáljanak egymással mindenféle komolyabb harag nélkül.*
- Na jól van apó hagyjuk a mellébeszélést, mesélj nekem a holdmágiáról ahogy ígérted. *mondja az öregnek most már valamivel komolyabb fejjel.*
- Nem ígértem de ha már itt vagy ülj le és fogd be a szád. *zsörtölődik a mágus azzal kihúz egy széket az elfnek majd ő maga is leül egy másikra.*
- A nap és hold mágia a fény és sötétség játéka. A hold ereje nem gonosz attól, hogy nevében sötétséget említünk csupán az éj leple alatt a hold ragyogásában a legerősebb. Ellentéte a napmágiának s e kettő egymás ellen a leghatékonyabb. *fejti ki lényegre törően az öreg.*
- Értem, akkor meg kell, hogy taníts rá. *jelenti ki határozottan az apónak.*
- Még mit nem, ilyen kóklernek még levegőmágiát se tanítanék. *morgolódik az apó.*
- Jól van akkor holnap el is kezdhetjük. De most mennem kell, viszlát apó! *a másik csak hümmög az elf kijelentésére majd valami köszönésfélét mormog az orra alatt amint az elf kilép a toronyból és lehagyja a környéket.*
*Ahogy ígérte az öreg mágusnak most újfent visszatért a toronyhoz. Átvergődött a rengetegen egészen a torony kapujáig. Szokásos barna bőrruhát, zöld köpenyt, bőrvértet és bőr alkarvédőt és lábszárvédőt visel egy barna bőrcsizmával. Jó szokásához híven nem kopog a mágusnál hanem tokostól ront annak otthonába.*
- Jó reggelt apó! *köszön be hangosan, hogy még a süketedő ember is meghallaná. Néhány perc után előcsoszog az öreg mágus és feltekint a hatalmas elfre, majd keserű grimasz jelenik meg az arcát amint felismeri a betoppanót.*
- Ó ne, már megint te vagy az! *kiált fel hangot adva nemtetszésének.*
- Ne tegezzél öreg, a fiam lehetnél. *válaszolja maró gúnnyal az öregnek. Kettejük közti viselkedés talán különös lehet egy idegennek de mindketten elég szarkasztikusak, hogy ilyen módon elkommunikáljanak egymással mindenféle komolyabb harag nélkül.*
- Na jól van apó hagyjuk a mellébeszélést, mesélj nekem a holdmágiáról ahogy ígérted. *mondja az öregnek most már valamivel komolyabb fejjel.*
- Nem ígértem de ha már itt vagy ülj le és fogd be a szád. *zsörtölődik a mágus azzal kihúz egy széket az elfnek majd ő maga is leül egy másikra.*
- A nap és hold mágia a fény és sötétség játéka. A hold ereje nem gonosz attól, hogy nevében sötétséget említünk csupán az éj leple alatt a hold ragyogásában a legerősebb. Ellentéte a napmágiának s e kettő egymás ellen a leghatékonyabb. *fejti ki lényegre törően az öreg.*
- Értem, akkor meg kell, hogy taníts rá. *jelenti ki határozottan az apónak.*
- Még mit nem, ilyen kóklernek még levegőmágiát se tanítanék. *morgolódik az apó.*
- Jól van akkor holnap el is kezdhetjük. De most mennem kell, viszlát apó! *a másik csak hümmög az elf kijelentésére majd valami köszönésfélét mormog az orra alatt amint az elf kilép a toronyból és lehagyja a környéket.*
827. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-11-19 17:19:51
Üzenet elküldve: 2015-11-19 17:19:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Neked *hangsúlyozza erősen* igen. *Ám az igazság az, hogy nem szokott azért pénzt kérni, hogy valakit soraik közé fogadjanak. Kell fizetni, de nem ebben az esetben, hiszen a szövetséget a tagok életetik és működtetik; Isunak minél többen vannak annál jobb.*
-Nem ismered a módszereink, hogyan vonhatod őket kétségbe?
*Vonja fel Isu szürke szemöldökeit, de szemmel láthatóan inkább szórakoztatja Khan. Látja, hogy motoszkál benne a kíváncsiság és fogékony, ugyanakkor valamiféle "férfias" elvárásnak igyekszik megfelelni a makacs elutasítással mégis. Csak bólint egy aprót az elismerő szavakra.*
-Nem vagy ostoba és a kérdés sem az, de az álomfejtés, jövendölés a vajákosok ködös tudománya, igen. Nem az én asztalom a misztifikáció. *folytatja mégis, hiszen valamit mondania kell Khannak amibe belekapaszkodhatnak* - A nyugtalanságod a varázslók közelében mindennel egybevéve könnyen jelentheti a fogékonyságot. Nem hiszem, hogy számít, talán nem is érdekel, de én is hasonlóképpen éreztem meg, hogy készen állok.
*A kérdésre csak bólint ismét.*
-Természetesen, de tudnod kell, hogy a tűzmágia tőlem meglehetősen távol áll. *Ezt csak azért mondja, mert Khan álmaiból azt a következtetést vonta le, hogy a férfi ebbe az irányba érdeklődik.* -Ha ebbe az irányba akarsz indulni csak egy darabig kísérhetlek az úton.
-Neked *hangsúlyozza erősen* igen. *Ám az igazság az, hogy nem szokott azért pénzt kérni, hogy valakit soraik közé fogadjanak. Kell fizetni, de nem ebben az esetben, hiszen a szövetséget a tagok életetik és működtetik; Isunak minél többen vannak annál jobb.*
-Nem ismered a módszereink, hogyan vonhatod őket kétségbe?
*Vonja fel Isu szürke szemöldökeit, de szemmel láthatóan inkább szórakoztatja Khan. Látja, hogy motoszkál benne a kíváncsiság és fogékony, ugyanakkor valamiféle "férfias" elvárásnak igyekszik megfelelni a makacs elutasítással mégis. Csak bólint egy aprót az elismerő szavakra.*
-Nem vagy ostoba és a kérdés sem az, de az álomfejtés, jövendölés a vajákosok ködös tudománya, igen. Nem az én asztalom a misztifikáció. *folytatja mégis, hiszen valamit mondania kell Khannak amibe belekapaszkodhatnak* - A nyugtalanságod a varázslók közelében mindennel egybevéve könnyen jelentheti a fogékonyságot. Nem hiszem, hogy számít, talán nem is érdekel, de én is hasonlóképpen éreztem meg, hogy készen állok.
*A kérdésre csak bólint ismét.*
-Természetesen, de tudnod kell, hogy a tűzmágia tőlem meglehetősen távol áll. *Ezt csak azért mondja, mert Khan álmaiból azt a következtetést vonta le, hogy a férfi ebbe az irányba érdeklődik.* -Ha ebbe az irányba akarsz indulni csak egy darabig kísérhetlek az úton.
826. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-11-17 09:54:37
Üzenet elküldve: 2015-11-17 09:54:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Elszántan keresgél a sűrű fákkal benőtt területen, hogy végre megtalálhassa a mágustornyot. Az egyik bokrot bozótvágó késsel lecsapva hirtelen egy omladozó torony látképe tűnik fel.*
- Na végre valahára megvan. *fakad ki kissé mérgesen mert a reggele már így is ballábas volt de ez a keresgélés a sűrűben meg épen nem hiányzott neki. Zöldes-barna köpenyét leporolja kissé és a ráragadt faleveleket egy nagyobb suhintással lesodorja. A szép szál elf kihúzza magát majd ugyanezzel a lendülettel le is hajol, hogy magassága miatt beférjen az ajtón. ~Látszik, hogy emberekre tervezték~ zsörtölődik magában majd amint belép újra kihúzza magát.*
- Hahó! Mágus apó itt vagy? *kiabál bele a nagy semmibe.*
- Itt vagy öreg róka? *kérdezi újfent amint elindul szétnézni. Az egyik nyitott szekrénynél megáll ahol különféle tekercsek vannak. Leveszi az egyiket majd olvasgatni kezdi.*
- Jéé, ez holdmágia. *konstatálja félhangosan az olvasottakat.*
- Bizony az gyermekem. *vágja rá az öreg mágus aki időközben betoppant az ajtón.*
- A gyermeked 90 elmúlt, nem hiszem, hogy öregebb vagy nálam apó. *válaszolja az öreg felé fordulva felhúzott szemöldökkel. Az apó csípőre tett kézzel mérges arcot vág.*
- Szemtelen egy elf vagy te hallod. *vágja oda a szálas termetűnek.*
- Hagyjuk ez apóka, inkább azt mondd meg nekem, hol tanulhatok hold mágiát? *teszi fel a kérdést könnyedén túllépve az előzőeken.*
- Te aztán tényleg fura szerzet vagy hegyes fülű. Honnan fújt ide a szél? *kérdi morgolódva az öreg.*
- Ezt a tekercset elviszem átolvasni, holnapra meg találd ki nekem, hogy tanulhatok hold mágiát. *vágja oda az öregnek aki már rendesen pödri a szakállát az őt ért modortalanságon. az elf ezzel a mondatával és a tekercsel a kezébe kiviharzik a toronyból a holnapi visszatértéig. Az öreg csak csodálkozik, hogy ezek a "mai" fiatalok milyen szemtelenek is tudnak lenni. Őszintén reméli, hogy nem látja többet a hegyesfülűt.*
*Elszántan keresgél a sűrű fákkal benőtt területen, hogy végre megtalálhassa a mágustornyot. Az egyik bokrot bozótvágó késsel lecsapva hirtelen egy omladozó torony látképe tűnik fel.*
- Na végre valahára megvan. *fakad ki kissé mérgesen mert a reggele már így is ballábas volt de ez a keresgélés a sűrűben meg épen nem hiányzott neki. Zöldes-barna köpenyét leporolja kissé és a ráragadt faleveleket egy nagyobb suhintással lesodorja. A szép szál elf kihúzza magát majd ugyanezzel a lendülettel le is hajol, hogy magassága miatt beférjen az ajtón. ~Látszik, hogy emberekre tervezték~ zsörtölődik magában majd amint belép újra kihúzza magát.*
- Hahó! Mágus apó itt vagy? *kiabál bele a nagy semmibe.*
- Itt vagy öreg róka? *kérdezi újfent amint elindul szétnézni. Az egyik nyitott szekrénynél megáll ahol különféle tekercsek vannak. Leveszi az egyiket majd olvasgatni kezdi.*
- Jéé, ez holdmágia. *konstatálja félhangosan az olvasottakat.*
- Bizony az gyermekem. *vágja rá az öreg mágus aki időközben betoppant az ajtón.*
- A gyermeked 90 elmúlt, nem hiszem, hogy öregebb vagy nálam apó. *válaszolja az öreg felé fordulva felhúzott szemöldökkel. Az apó csípőre tett kézzel mérges arcot vág.*
- Szemtelen egy elf vagy te hallod. *vágja oda a szálas termetűnek.*
- Hagyjuk ez apóka, inkább azt mondd meg nekem, hol tanulhatok hold mágiát? *teszi fel a kérdést könnyedén túllépve az előzőeken.*
- Te aztán tényleg fura szerzet vagy hegyes fülű. Honnan fújt ide a szél? *kérdi morgolódva az öreg.*
- Ezt a tekercset elviszem átolvasni, holnapra meg találd ki nekem, hogy tanulhatok hold mágiát. *vágja oda az öregnek aki már rendesen pödri a szakállát az őt ért modortalanságon. az elf ezzel a mondatával és a tekercsel a kezébe kiviharzik a toronyból a holnapi visszatértéig. Az öreg csak csodálkozik, hogy ezek a "mai" fiatalok milyen szemtelenek is tudnak lenni. Őszintén reméli, hogy nem látja többet a hegyesfülűt.*
825. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-11-13 13:02:34
Üzenet elküldve: 2015-11-13 13:02:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Szép summát kéne fizetnem, hogy a tanoncok közé vegyetek, mi? - *Nem felejtette el Taitost, s hogy tartozik neki egy nyaklevessel amikor legközelebb összefújja őket a szél.*
- Keményfejű vagyok, mint bármilyen katonaember, akit úgy akarnának tanítani mint egy írástudót. Én a betűket is alig néhány hattal ezelőtt tanultam csak meg. Összeolvasni már így-úgy megy, de szöveget alkotni belőlük, bah! A módszereteiknek nem hatékonyságát, hanem az alkalmazhatóságát kérdőjelezem csak. - *Khant nem zavarja, hogy a fagyos idő közeledtével a kövekbe is beköltözött már a hideg: köpenyét maga alá kerítve egy sziklaasztalra nehezedik.*
- Neked mondtam el, mert különbnek tartalak bárkinél e tekintetben. Ma már tudom, hogy egy évvel ezelőtt sem lett volna szükséged Kagan segítségére, ha valóban veszélyben érzed magad azon a télbálon. Erősnek tartalak és úgy érzem jól is teszem, hogy félem azt a hatalmat, ami benned van. Ti pedig sok mindennel találkoztok, ami a mi szemünket talán elkerüli, ostoba feltételezés volt részemről, hogy valaki közületek, te vagy Worenth esetleg találkozhattatok már hasonlóval? - *Leandanára már gondolt ő is korábban, de a Szellemjáró posztján nem tartja sokra: névleges státusz egy identitását megváltoztató-újjáformáló törzs életében.*
- A tudományotok kézzel fogható, láttam a mágusviadalon is, hogy mire képes. Az álomfejtés csak fantázia és bódítószerek megfelelő arányú elegye, nemde? - *Nem látja több értelmét tovább kerülni a kérdést.*
- Ha eljön az ideje, vállalnád a tanításomat?
- Szép summát kéne fizetnem, hogy a tanoncok közé vegyetek, mi? - *Nem felejtette el Taitost, s hogy tartozik neki egy nyaklevessel amikor legközelebb összefújja őket a szél.*
- Keményfejű vagyok, mint bármilyen katonaember, akit úgy akarnának tanítani mint egy írástudót. Én a betűket is alig néhány hattal ezelőtt tanultam csak meg. Összeolvasni már így-úgy megy, de szöveget alkotni belőlük, bah! A módszereteiknek nem hatékonyságát, hanem az alkalmazhatóságát kérdőjelezem csak. - *Khant nem zavarja, hogy a fagyos idő közeledtével a kövekbe is beköltözött már a hideg: köpenyét maga alá kerítve egy sziklaasztalra nehezedik.*
- Neked mondtam el, mert különbnek tartalak bárkinél e tekintetben. Ma már tudom, hogy egy évvel ezelőtt sem lett volna szükséged Kagan segítségére, ha valóban veszélyben érzed magad azon a télbálon. Erősnek tartalak és úgy érzem jól is teszem, hogy félem azt a hatalmat, ami benned van. Ti pedig sok mindennel találkoztok, ami a mi szemünket talán elkerüli, ostoba feltételezés volt részemről, hogy valaki közületek, te vagy Worenth esetleg találkozhattatok már hasonlóval? - *Leandanára már gondolt ő is korábban, de a Szellemjáró posztján nem tartja sokra: névleges státusz egy identitását megváltoztató-újjáformáló törzs életében.*
- A tudományotok kézzel fogható, láttam a mágusviadalon is, hogy mire képes. Az álomfejtés csak fantázia és bódítószerek megfelelő arányú elegye, nemde? - *Nem látja több értelmét tovább kerülni a kérdést.*
- Ha eljön az ideje, vállalnád a tanításomat?
824. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-11-13 12:34:18
Üzenet elküldve: 2015-11-13 12:34:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Sosem járt még eddig a mágustorony közelében sem de most munkája végett kénytelen volt megkeresni a borostyánnal benőtt, kissé omladozó tornyot melyet még a fák is gondosan elrejtenek a kíváncsi szemek elől. Nem hitte, hogy ilyen rengetegben meg fogja találni vagy hogy talál e itt még valakit. Ránézésre azt mondta volna, hogy lakatlan amint a bejárat előtt végigtekint az épületen. Végül is nem az ő dolga firtatni egy épület állagát de ha már mágustornyot említettek neki akkor ő ehhez mérten pazar tornyot képzelt el melynek még az illatát is mágia hálózza be. A pazarság úgy látszik messze elkerült már erről a helyről mert most csak áporodott levegő fogadja amint belép a torony ajtaján.*
- Hahó, van itt valaki? *kiált be erélyesen ahol hangját visszhangozva küldik szerteszét a falak. Néhány percet vár majd a távolból egyre hangosodó csoszogásra lesz figyelmet. Az egyik ajtón egy öreg mágusszerzet tűnik fel. Első látásra aggastyánnak mondaná de ahogy az ősz hajú és ráncos arcú máguscsuhában lévő férfit nézi megállapítja, hogy az öreg bizonyára megélt már annyit amennyit ő sosem fog.*
- Üdvözlöm a torony gondnoka vagyok. *mutatkozik be bottal a kezében az idős mágus majd kíváncsian szemléli végig a betérő harcost.*
- Jó napot! Én pedig a kért csomagot hoztam el. *válaszolja hasonló hangnemben az aggnak majd átad neki egy kis szütyőt amit a megbízója adott neki. Nem nézte meg mi van benne, állítólag valami növény amiből gyógyfőzetet szoktak készíteni. A mágus elveszi a szütyőt majd beletekintve elmosolyodik és megörül.*
- Köszönöm már nagyon vártam. *mondja nagy boldogan az öreg. Hálája jeléül oda is adja a csomag biztosításáért és célba juttatásáért járó megbeszélt összeget egy erszényben. Gwan elveszi a férfitól majd sarkon fordul és távozik.*
- nincs mit, viszlát! *köszön el a varázslótól aki hasonlóan mond búcsút a harcostól. Nem éppen elit munka de fizetnek érte és amíg nincs jobb dolga és ideje engedi elvállal ilyen munkákat is. Dolga végeztével visszaindul a városba.*
*Sosem járt még eddig a mágustorony közelében sem de most munkája végett kénytelen volt megkeresni a borostyánnal benőtt, kissé omladozó tornyot melyet még a fák is gondosan elrejtenek a kíváncsi szemek elől. Nem hitte, hogy ilyen rengetegben meg fogja találni vagy hogy talál e itt még valakit. Ránézésre azt mondta volna, hogy lakatlan amint a bejárat előtt végigtekint az épületen. Végül is nem az ő dolga firtatni egy épület állagát de ha már mágustornyot említettek neki akkor ő ehhez mérten pazar tornyot képzelt el melynek még az illatát is mágia hálózza be. A pazarság úgy látszik messze elkerült már erről a helyről mert most csak áporodott levegő fogadja amint belép a torony ajtaján.*
- Hahó, van itt valaki? *kiált be erélyesen ahol hangját visszhangozva küldik szerteszét a falak. Néhány percet vár majd a távolból egyre hangosodó csoszogásra lesz figyelmet. Az egyik ajtón egy öreg mágusszerzet tűnik fel. Első látásra aggastyánnak mondaná de ahogy az ősz hajú és ráncos arcú máguscsuhában lévő férfit nézi megállapítja, hogy az öreg bizonyára megélt már annyit amennyit ő sosem fog.*
- Üdvözlöm a torony gondnoka vagyok. *mutatkozik be bottal a kezében az idős mágus majd kíváncsian szemléli végig a betérő harcost.*
- Jó napot! Én pedig a kért csomagot hoztam el. *válaszolja hasonló hangnemben az aggnak majd átad neki egy kis szütyőt amit a megbízója adott neki. Nem nézte meg mi van benne, állítólag valami növény amiből gyógyfőzetet szoktak készíteni. A mágus elveszi a szütyőt majd beletekintve elmosolyodik és megörül.*
- Köszönöm már nagyon vártam. *mondja nagy boldogan az öreg. Hálája jeléül oda is adja a csomag biztosításáért és célba juttatásáért járó megbeszélt összeget egy erszényben. Gwan elveszi a férfitól majd sarkon fordul és távozik.*
- nincs mit, viszlát! *köszön el a varázslótól aki hasonlóan mond búcsút a harcostól. Nem éppen elit munka de fizetnek érte és amíg nincs jobb dolga és ideje engedi elvállal ilyen munkákat is. Dolga végeztével visszaindul a városba.*
823. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-11-10 16:46:41
Üzenet elküldve: 2015-11-10 16:46:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Bumm Bumm Bumm. A Mágustorony ajtaján lévő nehéz fémgyűrűvel hármat koppantottak. A szakadó esőben egy apró, tízéves sötételfecske áll a monumentális épület előtt, idegesen babrálva a nyakában levő vörös, fényesen csillogó lángnyelv formájú medállal. Teljesen elázott és reményvesztetten várja, hogy beereszti-e valaki, vagy végleg kinn reked.
~Ha még sokáig itt kell álldogálnom, menthetetlenül idefagy a fenekem. Persze hogy ilyenkor nem tudok lángocskát varázsolni magamnak. Annyi vesződés után pont a célnál elbukni!~
Kétségbeesésében kiabálni kezd, de hasztalan.*
-Nyissák már ki, a francba! Hát senki sincs ebben a hatalmas kőkóróban! Nyissák ki!
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.10 17:40:36, a következő indokkal:
Jelek pótlása; múlt helyett jelen idő.
~Ha még sokáig itt kell álldogálnom, menthetetlenül idefagy a fenekem. Persze hogy ilyenkor nem tudok lángocskát varázsolni magamnak. Annyi vesződés után pont a célnál elbukni!~
Kétségbeesésében kiabálni kezd, de hasztalan.*
-Nyissák már ki, a francba! Hát senki sincs ebben a hatalmas kőkóróban! Nyissák ki!
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.10 17:40:36, a következő indokkal:
Jelek pótlása; múlt helyett jelen idő.
822. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-11-09 18:28:39
Üzenet elküldve: 2015-11-09 18:28:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Még nálunk se. *Csóválja meg a fejét nem is foglalkozva azzal miféle sértéssel is felérhetne a lovag kérdése. Nem látnok, hogy ilyeneket vizionalizáljon de az már biztos hogy Khan viszonylag keveset tanult eddigi hiábiból és még mindig előbb beszél, mint gondolkozik.*
-Nem is lennél jó diák, ha nem az lenne az első dolgod, hogy tiltakozol az ellen amiről fogalmad sincs.
*Szusszantja somolyogva nem kevés iróniával fűszerezett szavait. Elég sokat sóhajtozik, bizonyára kellemes ez a tengerközeli levegő.
Egyébként csöndesen hallgatja a másikat, figyelmesen. Még egy kis hatásszünetet is tart mielőtt belefogna mondandójába. Ha lenne mágusbotja bizonyára most rá is támaszkodna, de csak egy varázspálcával büszkélkedhet, az pedig kevéssé alkalmas ilyesmire.*
-Pár pillanattal korábban azt mondtad az eszmék nem nagyon érdekelnek, most mégis azt érzem, hogy azért nekem mondtad el ezeket, mert hittél abban, hogy én alá tudom támasztani ezeket az álmokat, magyarázatot tudok rájuk találni, célt tudok adni nekik.
De én nem vagyok se gyógyító, se álomfejtő Khan. Ha látomások kísértenek a Szellemjáróhoz kellett volna fordulnod.
*Ha a férfinek van hozzáfűzni valója, akkor persze reagál arra is, de ha nincs... az sem baj, mert Isu folytatja.*
-A mágia tudomány Lanawin világában és az intézményesült tanodánk is ekként kezeli bármennyire is kiábrándító. Így megfogható, így magyarázható és továbbadható.
A nyugtalanságod nagyon sok mindenből fakadhat, de ha optimista lennék azt mondanám, hogy a mágia iránti fogékonyságod valóban változóban van. Reméljük előnyödre válik és fejlődhetsz általa.
*Tárja szét kezeit tanácstalanul. Sok dolgot tud, de messze nem mindent. Mindenre tudna valamit mondani, de sok esetben nem akar, hisz nem látja értelmét.*
-Még nálunk se. *Csóválja meg a fejét nem is foglalkozva azzal miféle sértéssel is felérhetne a lovag kérdése. Nem látnok, hogy ilyeneket vizionalizáljon de az már biztos hogy Khan viszonylag keveset tanult eddigi hiábiból és még mindig előbb beszél, mint gondolkozik.*
-Nem is lennél jó diák, ha nem az lenne az első dolgod, hogy tiltakozol az ellen amiről fogalmad sincs.
*Szusszantja somolyogva nem kevés iróniával fűszerezett szavait. Elég sokat sóhajtozik, bizonyára kellemes ez a tengerközeli levegő.
Egyébként csöndesen hallgatja a másikat, figyelmesen. Még egy kis hatásszünetet is tart mielőtt belefogna mondandójába. Ha lenne mágusbotja bizonyára most rá is támaszkodna, de csak egy varázspálcával büszkélkedhet, az pedig kevéssé alkalmas ilyesmire.*
-Pár pillanattal korábban azt mondtad az eszmék nem nagyon érdekelnek, most mégis azt érzem, hogy azért nekem mondtad el ezeket, mert hittél abban, hogy én alá tudom támasztani ezeket az álmokat, magyarázatot tudok rájuk találni, célt tudok adni nekik.
De én nem vagyok se gyógyító, se álomfejtő Khan. Ha látomások kísértenek a Szellemjáróhoz kellett volna fordulnod.
*Ha a férfinek van hozzáfűzni valója, akkor persze reagál arra is, de ha nincs... az sem baj, mert Isu folytatja.*
-A mágia tudomány Lanawin világában és az intézményesült tanodánk is ekként kezeli bármennyire is kiábrándító. Így megfogható, így magyarázható és továbbadható.
A nyugtalanságod nagyon sok mindenből fakadhat, de ha optimista lennék azt mondanám, hogy a mágia iránti fogékonyságod valóban változóban van. Reméljük előnyödre válik és fejlődhetsz általa.
*Tárja szét kezeit tanácstalanul. Sok dolgot tud, de messze nem mindent. Mindenre tudna valamit mondani, de sok esetben nem akar, hisz nem látja értelmét.*
821. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-11-09 11:27:46
Üzenet elküldve: 2015-11-09 11:27:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Még nálatok se? - *Hitetlen-meglepetten és nem kevésbé komiszan vigyorodik Isuriira. Az ember azt hinné, hogy legalább a mágusok képesek rá, hogy elkántálnak néhány varázsszót és már kész is a csoda: a vízből valami ihatót készítettek. Komolytalankodás ez is persze, pontosan tudja, hogy Isurii milyen kontextusban kezelte a kijelentést.
Enyhén fejet kénytelen rázni, amikor a Thargodar lány érdeklődésének mibenlétéről találgat.*
- Az eszmék (ha vannak ilyenjeitek) és az intézményesült tanodátok nem nagyon érdekelnek, csak az, hogy miképp bányászható ki valami használható a fogékony elméből. - *Még ha sokat is változott az elmúlt egy esztendőben, számos aspektusban ő ugyanaz a Khan marad, aki először lépett Amon Ruadh földjére. A legegyszerűbb módig butított pragmatika például az egyik ilyen, őt leíró tulajdonság. Hacsak nem elengedhetetlenül fontos, hogy a mágiaszövés ösvényére lépő adaptáljon valamit a varázshasználók mentalitásából, akkor azt köszöni szépen, de félretolja, mint engedetlen gyerek a tálján lévő zöldséget.*
- Mostanáig nem tudtam, hogy érdekelhet a dolog. - *Ő, aki mindig könnyedén megbirkózik a szavakkal most érezhető nehézségbe ütközik. Nem azért, mert nem tudja, hogy mit akar mondani, inkább a hogyan jelenti a problémás területet.*
- Szerintem akkor kezdődött, amikor elvesztettem a látásom. Ez ThargArod máglyává változtatása előtt történt. Nem sokkal utána álmot láttam, amiben egy fickó jelent meg. Amikor először történt még nem gondoltam mögé túl sokat, de azóta már többször is előfordult. Mindenféle baromságról szokott zagyválni, de amióta elkezdődtek ezek a "látomások", nyugtalanná válok a varázslók közelében. - *Nem tér most ki külön arra, hogy Isurii társaságában is hasonlóan érez. Karjaiban és mellkasában is ugyanazt: mintha egy kohó gyomrából kiemelt, izzó acéllapokat plántáltak volna bőre alá.*
- Van, hogy tűzzel is álmodom. Abból az aljas fajtából, amit ha nem fékeznek meg, képes volna az egész világot felzabálni. - *Hogy ennyiből mi állapítható meg? Attól már nem tart, hogy Isurii véleménye tovább romlana róla, legfeljebb hozzácsap az eddigiekhez még egy jelzőt, hogy félőrült is.*
- Még senkinek nem mondtam el, mert nem hiszem, hogy bárki tudott volna erre akármit is mondani.
- Még nálatok se? - *Hitetlen-meglepetten és nem kevésbé komiszan vigyorodik Isuriira. Az ember azt hinné, hogy legalább a mágusok képesek rá, hogy elkántálnak néhány varázsszót és már kész is a csoda: a vízből valami ihatót készítettek. Komolytalankodás ez is persze, pontosan tudja, hogy Isurii milyen kontextusban kezelte a kijelentést.
Enyhén fejet kénytelen rázni, amikor a Thargodar lány érdeklődésének mibenlétéről találgat.*
- Az eszmék (ha vannak ilyenjeitek) és az intézményesült tanodátok nem nagyon érdekelnek, csak az, hogy miképp bányászható ki valami használható a fogékony elméből. - *Még ha sokat is változott az elmúlt egy esztendőben, számos aspektusban ő ugyanaz a Khan marad, aki először lépett Amon Ruadh földjére. A legegyszerűbb módig butított pragmatika például az egyik ilyen, őt leíró tulajdonság. Hacsak nem elengedhetetlenül fontos, hogy a mágiaszövés ösvényére lépő adaptáljon valamit a varázshasználók mentalitásából, akkor azt köszöni szépen, de félretolja, mint engedetlen gyerek a tálján lévő zöldséget.*
- Mostanáig nem tudtam, hogy érdekelhet a dolog. - *Ő, aki mindig könnyedén megbirkózik a szavakkal most érezhető nehézségbe ütközik. Nem azért, mert nem tudja, hogy mit akar mondani, inkább a hogyan jelenti a problémás területet.*
- Szerintem akkor kezdődött, amikor elvesztettem a látásom. Ez ThargArod máglyává változtatása előtt történt. Nem sokkal utána álmot láttam, amiben egy fickó jelent meg. Amikor először történt még nem gondoltam mögé túl sokat, de azóta már többször is előfordult. Mindenféle baromságról szokott zagyválni, de amióta elkezdődtek ezek a "látomások", nyugtalanná válok a varázslók közelében. - *Nem tér most ki külön arra, hogy Isurii társaságában is hasonlóan érez. Karjaiban és mellkasában is ugyanazt: mintha egy kohó gyomrából kiemelt, izzó acéllapokat plántáltak volna bőre alá.*
- Van, hogy tűzzel is álmodom. Abból az aljas fajtából, amit ha nem fékeznek meg, képes volna az egész világot felzabálni. - *Hogy ennyiből mi állapítható meg? Attól már nem tart, hogy Isurii véleménye tovább romlana róla, legfeljebb hozzácsap az eddigiekhez még egy jelzőt, hogy félőrült is.*
- Még senkinek nem mondtam el, mert nem hiszem, hogy bárki tudott volna erre akármit is mondani.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3506-3525