Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-06-27 20:59:28
Üzenet elküldve: 2023-06-27 20:59:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*Aborath-ot az ilyen kérdések mindig megerősítik abban, hogy a hatalom a kiváltságosok érdeme akik meg is tanulják, azt használni. Ez pedig nem csak a technikai tudást foglalja magában hanem, azt is, hogy képesek belátni annak a következményeit. Úgy néz ki a másik is hasonló belátásokat tesz. Hogy valóban idő kell-e ahhoz, hogy mások is megérjenek ahhoz a hatalomhoz amivel jelenleg a mágusok rendelkeznek, azt a volt tanító se tudja. Lehet addigra az ő hatalmuk is újabb magasságokba nő. A tragikus történet hallatán ő is magába fordul.*
-Szerencsére velem még nem fordult elő. Bizonyos vagyok benne, hogy ön mindent megtett azért a tanítványáért.*A következő szavakra is bólint ugyanis egyetért azokkal.*Valóban. Ezért is gondolom, hogy a mágia tanulása nem merül ki pusztán a varázslatok ismeretében. Egy világszemléletet is át kell adni mellé, hogy a hatalmát mindenki felelősen használhassa.
*Aborath-ot az ilyen kérdések mindig megerősítik abban, hogy a hatalom a kiváltságosok érdeme akik meg is tanulják, azt használni. Ez pedig nem csak a technikai tudást foglalja magában hanem, azt is, hogy képesek belátni annak a következményeit. Úgy néz ki a másik is hasonló belátásokat tesz. Hogy valóban idő kell-e ahhoz, hogy mások is megérjenek ahhoz a hatalomhoz amivel jelenleg a mágusok rendelkeznek, azt a volt tanító se tudja. Lehet addigra az ő hatalmuk is újabb magasságokba nő. A tragikus történet hallatán ő is magába fordul.*
-Szerencsére velem még nem fordult elő. Bizonyos vagyok benne, hogy ön mindent megtett azért a tanítványáért.*A következő szavakra is bólint ugyanis egyetért azokkal.*Valóban. Ezért is gondolom, hogy a mágia tanulása nem merül ki pusztán a varázslatok ismeretében. Egy világszemléletet is át kell adni mellé, hogy a hatalmát mindenki felelősen használhassa.
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-06-27 11:26:53
Üzenet elküldve: 2023-06-27 11:26:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*Learon nem mélyedt bele igazán a mesterkapák dolgába, hiszen amire az képes, arra ő is, a varázstudásával. Sokszor rádöbben, hogy bizonyos dolgokat egyáltalán nem gondolt még át és ez talán naivitásának köszönhető.*
-Igaza van! *Húzza fel mindkét szemöldökét csodálkozóan, mert ő bizony ilyesmiket nem is feltételezett volna.*
-Igaza van, sajnos. Azonban ez pontosan csak annyit jelent, hogy még nem érettek az egyszerű emberek a mágiához. *Megcsóválja a fejét.*
-Beismerem, nem tudom, hogy miből látnánk, ha érett lenne a társadalmunk erre, mert ahogyan ezt így mondja, ezer és ezer olyan dolog jut eszembe, amivel a legalacsonyabb szintű varázslatok is képesek városokat romba dönteni. *Olyanok, amik egyébként egyszerű ujjgyakorlatok szoktak lenni a sajt-mesternek, már ha ugye sikerül a varázslata, nem úgy, mint az előbb szégyenszemre.*
-Ezért is válogatom meg, hogy kit és mire tanítok, ha mágiáról van szó. Egyszer tévedtem, sajnos annak a halálába került, akit tűzmágiára tanítottam. Hirtelen azt hitte, hogy elég erős több ember legyőzésére. *Látszik rajta, hogy ez elszomorítja.*
-Akik az egész életüket beleölik a tanulásba, egészen máshogy állnak a hatalomhoz, mint akinek pár óra alatt kész varázslatokat adok a kezébe.
*Learon nem mélyedt bele igazán a mesterkapák dolgába, hiszen amire az képes, arra ő is, a varázstudásával. Sokszor rádöbben, hogy bizonyos dolgokat egyáltalán nem gondolt még át és ez talán naivitásának köszönhető.*
-Igaza van! *Húzza fel mindkét szemöldökét csodálkozóan, mert ő bizony ilyesmiket nem is feltételezett volna.*
-Igaza van, sajnos. Azonban ez pontosan csak annyit jelent, hogy még nem érettek az egyszerű emberek a mágiához. *Megcsóválja a fejét.*
-Beismerem, nem tudom, hogy miből látnánk, ha érett lenne a társadalmunk erre, mert ahogyan ezt így mondja, ezer és ezer olyan dolog jut eszembe, amivel a legalacsonyabb szintű varázslatok is képesek városokat romba dönteni. *Olyanok, amik egyébként egyszerű ujjgyakorlatok szoktak lenni a sajt-mesternek, már ha ugye sikerül a varázslata, nem úgy, mint az előbb szégyenszemre.*
-Ezért is válogatom meg, hogy kit és mire tanítok, ha mágiáról van szó. Egyszer tévedtem, sajnos annak a halálába került, akit tűzmágiára tanítottam. Hirtelen azt hitte, hogy elég erős több ember legyőzésére. *Látszik rajta, hogy ez elszomorítja.*
-Akik az egész életüket beleölik a tanulásba, egészen máshogy állnak a hatalomhoz, mint akinek pár óra alatt kész varázslatokat adok a kezébe.
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-06-26 14:57:17
Üzenet elküldve: 2023-06-26 14:57:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*A másik közbeszólására bólint. Neki is eszébe jut, hogy valóban. Ő is hallott azokról a kissé nevetségesen hangzó, de állítólag veszélyes képességekkel rendelkező eszközökről. Azokkal valóban könnyen egy egész erdőt lehetne emelni vagy többször is aratni egy évben. Hamar visszahozhatta az árát annak számára, aki meg tudta fizetni. Viszont a másik úgy néz ki félreértette Aborath gondolatmenetét.*
-Véleményem szerint a mágusokon azért kicsit nagyobb a felelősség. Mi magunk is az imént elmélkedtünk egy régi, már nem létező mágia morális kockázatain. Képzelje el ha, azt kiadva a kezünkből az egyszerű ember számára is elérhetővé tennénk. Ha pusztán a háztáji jószágok számát kívánnák megsokszorozni vele az is könnyedén katasztrófához vezetne, de egy rosszakaró esetében, aki patkányokkal árasztja el az egész szántót el se lehet képzelni milyen következményei volnának. Ezt is érdemes figyelembe venni.
*A másik közbeszólására bólint. Neki is eszébe jut, hogy valóban. Ő is hallott azokról a kissé nevetségesen hangzó, de állítólag veszélyes képességekkel rendelkező eszközökről. Azokkal valóban könnyen egy egész erdőt lehetne emelni vagy többször is aratni egy évben. Hamar visszahozhatta az árát annak számára, aki meg tudta fizetni. Viszont a másik úgy néz ki félreértette Aborath gondolatmenetét.*
-Véleményem szerint a mágusokon azért kicsit nagyobb a felelősség. Mi magunk is az imént elmélkedtünk egy régi, már nem létező mágia morális kockázatain. Képzelje el ha, azt kiadva a kezünkből az egyszerű ember számára is elérhetővé tennénk. Ha pusztán a háztáji jószágok számát kívánnák megsokszorozni vele az is könnyedén katasztrófához vezetne, de egy rosszakaró esetében, aki patkányokkal árasztja el az egész szántót el se lehet képzelni milyen következményei volnának. Ezt is érdemes figyelembe venni.
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-06-23 06:42:48
Üzenet elküldve: 2023-06-23 06:42:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*Bár a varázslat végül sikerül, Learon egyáltalán nem érzi olyan kielégítőnek ezt, mint általában. Ugyan fogalma sincs, hogy mi miatt történhetett ez a baklövés, de elkönyveli magában, hogy ezt bizony felül fogja vizsgálni és ha kiér a toronyból, az összes újonnan tanult varázslatát elsüti szépen sorjában, hogy kiderítse, képes-e rá.*
-Igen! Egyszer hallottam arról, hogy árultak mesterkapát vagy ásót a piacon. Persze drága volt és nem tudom, hogy vásárolt-e bárki is. *A sajt-mester sokszor próbálta már rászánni magát, hogy elmenjen Amonra és megpróbálkozzon a mesterfegyverek készítésével, ha már elméletileg képes rá, de valahogy sosem fűlött a foga ennyire idegen dologhoz, mint a kovácsolás.* ~Ha egyszer belekezdenék, biztosan menne, de nehéz ez!~
-Mi varázslók is profitálnánk belőle, ha lennének ilyen eszközeink. Ezek a dolgok mindig kettőn állnak. Ahogy egy városi kézműves sem élhet meg a paraszt nélkül, aki megveszi a portékáját és ételt ad cserébe. *A mostani válaszai már nem annyira frappánsak, mint előbb, de kicsit még benne ragadott az előbbi sikertelenségében és a rátörő gondolatokban.*
*Bár a varázslat végül sikerül, Learon egyáltalán nem érzi olyan kielégítőnek ezt, mint általában. Ugyan fogalma sincs, hogy mi miatt történhetett ez a baklövés, de elkönyveli magában, hogy ezt bizony felül fogja vizsgálni és ha kiér a toronyból, az összes újonnan tanult varázslatát elsüti szépen sorjában, hogy kiderítse, képes-e rá.*
-Igen! Egyszer hallottam arról, hogy árultak mesterkapát vagy ásót a piacon. Persze drága volt és nem tudom, hogy vásárolt-e bárki is. *A sajt-mester sokszor próbálta már rászánni magát, hogy elmenjen Amonra és megpróbálkozzon a mesterfegyverek készítésével, ha már elméletileg képes rá, de valahogy sosem fűlött a foga ennyire idegen dologhoz, mint a kovácsolás.* ~Ha egyszer belekezdenék, biztosan menne, de nehéz ez!~
-Mi varázslók is profitálnánk belőle, ha lennének ilyen eszközeink. Ezek a dolgok mindig kettőn állnak. Ahogy egy városi kézműves sem élhet meg a paraszt nélkül, aki megveszi a portékáját és ételt ad cserébe. *A mostani válaszai már nem annyira frappánsak, mint előbb, de kicsit még benne ragadott az előbbi sikertelenségében és a rátörő gondolatokban.*
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-06-20 16:31:57
Üzenet elküldve: 2023-06-20 16:31:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*A tények bizony nehezen elnézhető dolgok. Aborath olyat még nem látott, hogy egy mestermágus, aki isteni kiválasztott és Abogr mester többszöri megmentője harmadjára tudjon elsütni egy varázslatot. Kételyeinek viszont továbbra se ad hangot mivel csupán felesleges vitákat eredményezne. Az, hogy egy egész erdőt felhúzott volna a másik kiváltképp komikusan hangzik ezek után, de a volt tanító igyekszik nem mutatni ezt. A jövővel kapcsolatos képzelgésből viszont kiveszi a részét.*
-Igen. Ahogy a mesterfegyverek is működnek csak nem fegyver formájában hanem hétköznapi használatra. Bár a felelősség akkor is megmaradna a mágusokon, hogy mekkora hatalmat adnak ki a kezükből az egyszerű emberek számára.
*A tények bizony nehezen elnézhető dolgok. Aborath olyat még nem látott, hogy egy mestermágus, aki isteni kiválasztott és Abogr mester többszöri megmentője harmadjára tudjon elsütni egy varázslatot. Kételyeinek viszont továbbra se ad hangot mivel csupán felesleges vitákat eredményezne. Az, hogy egy egész erdőt felhúzott volna a másik kiváltképp komikusan hangzik ezek után, de a volt tanító igyekszik nem mutatni ezt. A jövővel kapcsolatos képzelgésből viszont kiveszi a részét.*
-Igen. Ahogy a mesterfegyverek is működnek csak nem fegyver formájában hanem hétköznapi használatra. Bár a felelősség akkor is megmaradna a mágusokon, hogy mekkora hatalmat adnak ki a kezükből az egyszerű emberek számára.
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-06-18 08:07:06
Üzenet elküldve: 2023-06-18 08:07:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*Learon úgy néz az ujjának hegyére, mintha legalábbis valami síron túli dolgot látna. Persze egyértelműen leesik neki, hogy most ő volt az, aki kifelejtett a varázslatból valamit és z ezért nem jött létre.*
-Ilyen a világon nincs! Ennyire öregszem vagy meglágyult az agyam? *Kérdezi szinte önmagától, miközben még mindig az ujját bámulja. Ha másért nem is, most már azért is újra próbálkozik, hogy szégyenben ne maradjon.*
-Látott már olyat, hogy egy mestermágusnak nem sikerült egy varázslata? *Kérdezi egy sóhajtás közepette.*
-Egész erdőt húztam fel mágiával a Vashegyen nem is olyan régen, erre most alig siker ez! *Aztán megköszörüli a torkát és visszatér az előbbi beszélgetés témájára.*
-Nos, persze. Lehet, hogy végül úgy alakul a világ, hogy teljesen egybemosódik a mágia és a tudomány. Könnyen el tudok képzelni egy olyan várost, ahol a mágiát ügyes mesteremberek könnyítik meg és ezek a szerkezetek, amikről beszéltem, félig így, félig pedig úgy fognak működni. Mint a mesterkardok. Például elképzelhető, hogy egy ilyen lángkészítő eszközt egy ügyes kovács elkészít és egy mágus beleplántálja azt a varázslatot amivel én itt próbálkozik másodjára is, mint egy barom! *Neveti el magát hirtelen.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
*Learon úgy néz az ujjának hegyére, mintha legalábbis valami síron túli dolgot látna. Persze egyértelműen leesik neki, hogy most ő volt az, aki kifelejtett a varázslatból valamit és z ezért nem jött létre.*
-Ilyen a világon nincs! Ennyire öregszem vagy meglágyult az agyam? *Kérdezi szinte önmagától, miközben még mindig az ujját bámulja. Ha másért nem is, most már azért is újra próbálkozik, hogy szégyenben ne maradjon.*
-Látott már olyat, hogy egy mestermágusnak nem sikerült egy varázslata? *Kérdezi egy sóhajtás közepette.*
-Egész erdőt húztam fel mágiával a Vashegyen nem is olyan régen, erre most alig siker ez! *Aztán megköszörüli a torkát és visszatér az előbbi beszélgetés témájára.*
-Nos, persze. Lehet, hogy végül úgy alakul a világ, hogy teljesen egybemosódik a mágia és a tudomány. Könnyen el tudok képzelni egy olyan várost, ahol a mágiát ügyes mesteremberek könnyítik meg és ezek a szerkezetek, amikről beszéltem, félig így, félig pedig úgy fognak működni. Mint a mesterkardok. Például elképzelhető, hogy egy ilyen lángkészítő eszközt egy ügyes kovács elkészít és egy mágus beleplántálja azt a varázslatot amivel én itt próbálkozik másodjára is, mint egy barom! *Neveti el magát hirtelen.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-06-18 06:03:53
Üzenet elküldve: 2023-06-18 06:03:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*A szakállukkal kapcsolatos megjegyzésen Aborath is elmosolyodik. Majd figyelmesen hallgatja a másik okfejtését. Most már nem nehéz észrevenni, hogy valami elmaradt a mozdulat hatására és nem kell pallérozott elmének lenni, hogy sejtse az ember mi lehetett a másik célja. A volt tanító is összerakja magában. Viszont tapintatosan nem tesz megjegyzést rá. Viszont a másik ezt követő szavainak így is sikerül nyomatékot adnia ha nem is ilyen módon tervezte. Persze nem mintha egy gép ne hibásodhatna meg. Arról pedig felesleges vitázni, hogy egy mágus vagy egy szerkezet hibázhat gyakrabban. Minden esetre ez a gondolatmenet is jól fel van építve ezt Aborath-nak is el kell ismernie.*
-Talán kova lehetett benne. Az alkalmas szikragyújtásra. De tűzhöz éghető anyag is szükségeltetik.
*Mivel ő nem ért az alkímiához csak a kövekhez egy kicsit ezért ennél okosabb most nem jut eszébe annak a dobozkának a működésével kapcsolatban.*
-Egyébként véleményem szerint bár a mérnökök valóban hihetetlen dolgokra képesek és egyes találmányok alkalmasak lehetnek a mágia egyes területeinek kiváltására, de nem írnám le a világ formálásának hatalmát. Elég csak erre a lebegő toronyra gondolni vagy az istenek megidézésére, de a városi szökőkút se lebecsülendő teljesítmény. Bár utóbbi a két tudományág ötvözéséből jött létre.
*A szakállukkal kapcsolatos megjegyzésen Aborath is elmosolyodik. Majd figyelmesen hallgatja a másik okfejtését. Most már nem nehéz észrevenni, hogy valami elmaradt a mozdulat hatására és nem kell pallérozott elmének lenni, hogy sejtse az ember mi lehetett a másik célja. A volt tanító is összerakja magában. Viszont tapintatosan nem tesz megjegyzést rá. Viszont a másik ezt követő szavainak így is sikerül nyomatékot adnia ha nem is ilyen módon tervezte. Persze nem mintha egy gép ne hibásodhatna meg. Arról pedig felesleges vitázni, hogy egy mágus vagy egy szerkezet hibázhat gyakrabban. Minden esetre ez a gondolatmenet is jól fel van építve ezt Aborath-nak is el kell ismernie.*
-Talán kova lehetett benne. Az alkalmas szikragyújtásra. De tűzhöz éghető anyag is szükségeltetik.
*Mivel ő nem ért az alkímiához csak a kövekhez egy kicsit ezért ennél okosabb most nem jut eszébe annak a dobozkának a működésével kapcsolatban.*
-Egyébként véleményem szerint bár a mérnökök valóban hihetetlen dolgokra képesek és egyes találmányok alkalmasak lehetnek a mágia egyes területeinek kiváltására, de nem írnám le a világ formálásának hatalmát. Elég csak erre a lebegő toronyra gondolni vagy az istenek megidézésére, de a városi szökőkút se lebecsülendő teljesítmény. Bár utóbbi a két tudományág ötvözéséből jött létre.
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-06-17 19:19:36
Üzenet elküldve: 2023-06-17 19:19:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*Learon nagyon meglepődik azon, hogy nem sikerült a varázslata. Egy pár pillanatig még szó nélkül is marad és csak gondolatok futnak át az agyán.* ~Na, hát ennyire megsértettem volna az isteneket, hogy abba is maradt volna a pártfogolásuk? Vagy az is lehet, hogy elmulasztottam áldozni az Ősök Szellemeinek, hiszen eddig mindig, minden sikerült!~ *Annyira nem mutatja ki elképedését, hogy úgy dönt, újra próbálkozik mindjárt a varázslattal, de csak ha válaszolt az elhangzottakra.*
-Persze hogy hasonlóan! Maga is épp olyan, mint én és itt most nem az elképesztő szakállunkra gondolok csak. *Mosolyogja meg a dolgot.*
-Természetesen el fog jönni az idő. De az is lehet, hogy azok a gépezetek fogják kiváltani a mágiát, amit a törpék és az aprónépek készítenek. Lehet, hogy a világ egészen más irányba fog haladni és nem a mágia irányába! Lehet, hogy nem így fognak tüzet gyújtani. *Itt megpróbálkozik újra a varázslattal.*
-Hanem valami szerkezettel. Egyszer láttam egy tenyérnyi dobozt, ami egyből tüzet készített, amikor kinyitotta az ember! Sajnos nem volt módom megtudni, hogyan működik. *Biggyeszti le ajkait.*
-Pedig nagyon hasznos kis ketyerének tűnt! *A másik kérdésre pedig egyszerűen nincs válasza.*
-Nem tudom, hogy lesz-e bármi látszata. A világ lassan halad, én azt sem látom a tükörben, hogy öregszem, pedig bizonyosan így van. De visszatérve… A mágia nagyon hasznos, de nagyon sokszor láttam már, hogy kiváltotta a találékonyság. Vándorlásaim alatt láttam öntözőrendszereket is! Annak idején a falumban lestük a határt, hogy mikor jön egy mágus, hogy esőt hívjon, mások meg egy kart meghúznak és a földből egyből víz folyik a mezőkre! *Neveti el magát, ahogy visszgondol.*
*Learon nagyon meglepődik azon, hogy nem sikerült a varázslata. Egy pár pillanatig még szó nélkül is marad és csak gondolatok futnak át az agyán.* ~Na, hát ennyire megsértettem volna az isteneket, hogy abba is maradt volna a pártfogolásuk? Vagy az is lehet, hogy elmulasztottam áldozni az Ősök Szellemeinek, hiszen eddig mindig, minden sikerült!~ *Annyira nem mutatja ki elképedését, hogy úgy dönt, újra próbálkozik mindjárt a varázslattal, de csak ha válaszolt az elhangzottakra.*
-Persze hogy hasonlóan! Maga is épp olyan, mint én és itt most nem az elképesztő szakállunkra gondolok csak. *Mosolyogja meg a dolgot.*
-Természetesen el fog jönni az idő. De az is lehet, hogy azok a gépezetek fogják kiváltani a mágiát, amit a törpék és az aprónépek készítenek. Lehet, hogy a világ egészen más irányba fog haladni és nem a mágia irányába! Lehet, hogy nem így fognak tüzet gyújtani. *Itt megpróbálkozik újra a varázslattal.*
-Hanem valami szerkezettel. Egyszer láttam egy tenyérnyi dobozt, ami egyből tüzet készített, amikor kinyitotta az ember! Sajnos nem volt módom megtudni, hogyan működik. *Biggyeszti le ajkait.*
-Pedig nagyon hasznos kis ketyerének tűnt! *A másik kérdésre pedig egyszerűen nincs válasza.*
-Nem tudom, hogy lesz-e bármi látszata. A világ lassan halad, én azt sem látom a tükörben, hogy öregszem, pedig bizonyosan így van. De visszatérve… A mágia nagyon hasznos, de nagyon sokszor láttam már, hogy kiváltotta a találékonyság. Vándorlásaim alatt láttam öntözőrendszereket is! Annak idején a falumban lestük a határt, hogy mikor jön egy mágus, hogy esőt hívjon, mások meg egy kart meghúznak és a földből egyből víz folyik a mezőkre! *Neveti el magát, ahogy visszgondol.*
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-06-15 08:38:57
Üzenet elküldve: 2023-06-15 08:38:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*Szakállát babrálva hallgatja a pásztormágus szavait. Hosszas mellébeszélésük úgy néz ki neki is tetsző irányba került. Arra, hogy az ember, azt félti amiből kevés van bólint hisz van benne igazság. A következő okfejtés pedig jól láthatóan kedvére van a volt tanítónak. Hogy Abogr mester valóban a sok arany miatt húzta volna fel ezt a tornyot és hogy tényleg valódi tudást bocsájtana áruba abban Aborath erősen kétkedik, de nem szól közbe. Hogy a másik egy varázslattal próbálkozott volna, azt ő nem veszi észre. Úgy gondolja, hogy csak az elhangzottaknak kívánt súlyt adni azzal a mozdulattal. Mindenesetre a következő szavak és gondolatok főleg mivel jól fel vannak építve nagyon tetszenek neki. Már csak ezekért megérte összetalálkozni a másikkal. Miután a pásztormágus befejezte a beszédet ő továbbra is magában bólogat és érleli az elhangzottakat.*
-Nagyon sok dologban hasonlóképpen gondolkozunk a tudással vagy ahogy én szoktam rá gondolni a hatalommal kapcsolatban. Úgy fogalmazott, hogy egy idő után megérettek rá és utána jutott el mindenkihez a tűzgyújtás képessége. Mit gondol eljön majd az-az idő is mikor a mágiára érik meg így a világ? Mennyi időnek kell ahhoz eltelnie és honnan fogják látni ha eljött az eljött?
*A mesterével kapcsolatos bók hallatán Aborath fejet hajt.*
-Ahogy eddigi szavaiból kivettem az ön tanítói is nagyon felvilágosult, éles elméjű személyek lehettek.
*Szakállát babrálva hallgatja a pásztormágus szavait. Hosszas mellébeszélésük úgy néz ki neki is tetsző irányba került. Arra, hogy az ember, azt félti amiből kevés van bólint hisz van benne igazság. A következő okfejtés pedig jól láthatóan kedvére van a volt tanítónak. Hogy Abogr mester valóban a sok arany miatt húzta volna fel ezt a tornyot és hogy tényleg valódi tudást bocsájtana áruba abban Aborath erősen kétkedik, de nem szól közbe. Hogy a másik egy varázslattal próbálkozott volna, azt ő nem veszi észre. Úgy gondolja, hogy csak az elhangzottaknak kívánt súlyt adni azzal a mozdulattal. Mindenesetre a következő szavak és gondolatok főleg mivel jól fel vannak építve nagyon tetszenek neki. Már csak ezekért megérte összetalálkozni a másikkal. Miután a pásztormágus befejezte a beszédet ő továbbra is magában bólogat és érleli az elhangzottakat.*
-Nagyon sok dologban hasonlóképpen gondolkozunk a tudással vagy ahogy én szoktam rá gondolni a hatalommal kapcsolatban. Úgy fogalmazott, hogy egy idő után megérettek rá és utána jutott el mindenkihez a tűzgyújtás képessége. Mit gondol eljön majd az-az idő is mikor a mágiára érik meg így a világ? Mennyi időnek kell ahhoz eltelnie és honnan fogják látni ha eljött az eljött?
*A mesterével kapcsolatos bók hallatán Aborath fejet hajt.*
-Ahogy eddigi szavaiból kivettem az ön tanítói is nagyon felvilágosult, éles elméjű személyek lehettek.
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-06-12 19:56:12
Üzenet elküldve: 2023-06-12 19:56:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*Valóban teljesen más volt régen az élet. Annak idején Learon úgy utazhatott éveken keresztül mindenfelé, hogy néhány rablón kívül nem is futott bele semmibe, most meg az a legkisebb gondja, ha emberek akarják megölni. Régen még pökhendi sötételfek szúrták le, most meg több tízméteres csápos szörnyekkel kell harcolnia.* ~Változik a világ! Régen minden jobb volt, én mondom!~
-Nem. Ez sosem így volt. AZ ember mindig azt félti, amiből kevés van. *Nem nagyon tudja ezt jobban elmagyarázni, de teljesen nyilvánvalónak és igaznak érzi szavait.*
-Ennek a toronynak az a célja, hogy Abogrnak sok aranya legyen. Az igazi tudásért pénzt kér már régóta. *Aztán tovább fűzi ezt a gondolatot.*
-Én is sokszor tanítottam mágiát, de általában más varázslatokért cserébe és csak ritkán pénzért. Az ember a tudást nem adja ingyen. Maga tanító, gyanítom a tudásából él meg. A kézműves céhek pedig szintén féltik a tudásukat. Ahhoz, hogy egy legény valódi céhes tudást szerezzen, például egy cipőkészítőnél, azelőtt évekig enyvet keverget és súrolja a padlót. Nem adják azt ingyen, csak azért, hogy megoszthassák a tudást. *Azért azt el kell mondania a másiknak következő gondolatokról, hogy mi a saját véleménye.*
-Persze ez nagyon szép, amit mond, de a tudásért azért kell ennyit küzdeni, mert nem való mindenki kezébe. A tudás is ismeri az értékét és csak ahhoz megy, aki érdemes rá. Régen nem mindenki tudott tüzet gyújtani, mert akkor felégettek volna mindent. Aztán megérettek rá és már mindenkihez eljutott. De még mindig nem képes mindenki egyetlen mozdulattal lángokat előhozni. *Ezt megpróbálja prezentálni is, ha sikerül, akkor ujja hegyén aprócska láng jelenik meg, amit gyorsan el is tűntet. Mindössze egy-két másodpercig tart a dolog, elvégre egy könyvtában vannak.*
-Mert ha képes lenne, lépten-nyomon használná is. Akik felelőtlenül osztották meg a tudásukat, azok nagyon gyakran pusztulásba hajtották a tanítványaikat. Legyen az cipőkészítő vagy nagy-hatalmú mágus. *Mind a kettőre látott már példát életében sajnos, bár utóbbiból azért lényegesen többet. Ezután újra csak figyel és okul. Ezalatt a kis beszélgetés alatt már nagyon sokat megértett a törpékről. Újra el is dönti magában, hogyha lesz rá ideje, akkor beszer egy könyvet róluk és otthon a birtokán elolvassa azt.*
-Maga nagyon szerencsés, hogy volt egy ilyen mestere. Engem számos mester tanított, de ők szinte mind emberek voltak és csak rövid ideig voltam mellettük.
Learon Derin megpróbált varázsolni egy Gyertyagyújtás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
*Valóban teljesen más volt régen az élet. Annak idején Learon úgy utazhatott éveken keresztül mindenfelé, hogy néhány rablón kívül nem is futott bele semmibe, most meg az a legkisebb gondja, ha emberek akarják megölni. Régen még pökhendi sötételfek szúrták le, most meg több tízméteres csápos szörnyekkel kell harcolnia.* ~Változik a világ! Régen minden jobb volt, én mondom!~
-Nem. Ez sosem így volt. AZ ember mindig azt félti, amiből kevés van. *Nem nagyon tudja ezt jobban elmagyarázni, de teljesen nyilvánvalónak és igaznak érzi szavait.*
-Ennek a toronynak az a célja, hogy Abogrnak sok aranya legyen. Az igazi tudásért pénzt kér már régóta. *Aztán tovább fűzi ezt a gondolatot.*
-Én is sokszor tanítottam mágiát, de általában más varázslatokért cserébe és csak ritkán pénzért. Az ember a tudást nem adja ingyen. Maga tanító, gyanítom a tudásából él meg. A kézműves céhek pedig szintén féltik a tudásukat. Ahhoz, hogy egy legény valódi céhes tudást szerezzen, például egy cipőkészítőnél, azelőtt évekig enyvet keverget és súrolja a padlót. Nem adják azt ingyen, csak azért, hogy megoszthassák a tudást. *Azért azt el kell mondania a másiknak következő gondolatokról, hogy mi a saját véleménye.*
-Persze ez nagyon szép, amit mond, de a tudásért azért kell ennyit küzdeni, mert nem való mindenki kezébe. A tudás is ismeri az értékét és csak ahhoz megy, aki érdemes rá. Régen nem mindenki tudott tüzet gyújtani, mert akkor felégettek volna mindent. Aztán megérettek rá és már mindenkihez eljutott. De még mindig nem képes mindenki egyetlen mozdulattal lángokat előhozni. *Ezt megpróbálja prezentálni is, ha sikerül, akkor ujja hegyén aprócska láng jelenik meg, amit gyorsan el is tűntet. Mindössze egy-két másodpercig tart a dolog, elvégre egy könyvtában vannak.*
-Mert ha képes lenne, lépten-nyomon használná is. Akik felelőtlenül osztották meg a tudásukat, azok nagyon gyakran pusztulásba hajtották a tanítványaikat. Legyen az cipőkészítő vagy nagy-hatalmú mágus. *Mind a kettőre látott már példát életében sajnos, bár utóbbiból azért lényegesen többet. Ezután újra csak figyel és okul. Ezalatt a kis beszélgetés alatt már nagyon sokat megértett a törpékről. Újra el is dönti magában, hogyha lesz rá ideje, akkor beszer egy könyvet róluk és otthon a birtokán elolvassa azt.*
-Maga nagyon szerencsés, hogy volt egy ilyen mestere. Engem számos mester tanított, de ők szinte mind emberek voltak és csak rövid ideig voltam mellettük.
Learon Derin megpróbált varázsolni egy Gyertyagyújtás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-06-09 03:15:40
Üzenet elküldve: 2023-06-09 03:15:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*A másik hallott is az Aborath által említett félistennőről. Ami, egy isteni kiválasztottól szinte el is várható. Az említett Worenth nevű személyről a volt tanító még nem hallott. Nem is kérdez rá hagyja, hogy elterelődjön a téma. A másik magyarázatának hallatán értőn bólint.*
-Oh. Valóban.
*A kikötő, a tündérkert, a karavánpihenő, a hold temploma... Sok kárt okozott az istenek háborúja. Hihetetlen, hogy mindez még Aborath életében megtörtént. Annak idején csak a banditáktól és nyugaton a határvillongásoktól kellett tartania az embernek. Most meg feje tetejére borult a világ. Az élet kérdésére Aborath őszintén szólva nem vár egzakt és megkérdőjelezhetetlen választ hisz ő se tudna mondani. Csak a másik gondolkodása érdekli. Az egyedi és megismételhetetlen jelző újra ki lesz jelentve, de most jobban is belemegy a pásztormágus a témába, amit a volt tanító a szakállát vakargatva hallgat figyelmesen.*
-Teljes életet? Hmmm... Nem pont, hogy akkor lesz nagyobb esélye nem neki kondérba kerülni ha ő az egyetlen és nincs más vágójószág?*Mosolyogja meg, ő is hogy pont erre kérdezett vissza, de utána komolyabb kérdést is felvet.*Ami fontosabb, a tudás kapcsán az egyediség valóban érték lenne? Nem pont az ennek a toronynak is a célja, azért emelünk könyvtárakat, alakítunk kézművescéheket, hogy megosszuk, azt másokkal? Hogy gazdagítsuk vele nem csak a saját hanem mások életét is és ez által is elősegítsük, hogy újabb és újabb felfedezéseket tehessünk? Hiába értékesebb tudás a tűzgyújtás tudománya egy olyan közösségben ahol csak egy ember ismeri, de ha mindenki más is akkor többen újabb és nagyobb dolgokra használhatják. Megmunkálhatják a fémeket benne, finomabb és jobb ételeket készíthetnek, rájöhetnek miképp üzenhetnek általa. Nem gondolja?
*Néz kíváncsian a másikra mit gondol erről. Ez után megint csak ő beszél hosszan. Most a törpe kultúrából ad egy kis leckét a másiknak. Persze a részletebe menve a rúnaírás, olvasás, a történelem, a törpe dalok ismerete a törpe nyelv ismerete, lehetne még beszélni, de ez egy kis ízelítő volt. A másik szavaira bólint.*
-Ahogy mondtam ritka ha egy törpe megnyílik másoknak. Jóval maguknak valóbbak. Ez főleg igaz ha más fajokról van szó. Sokszor a tetteik által lehet igazán megismerni milyen is egy törpe. Én magam még gyerekként apám egyik barátja mellett Ketowgarr mestertől tanultam mindent amit tudni lehet róluk.
*A másik hallott is az Aborath által említett félistennőről. Ami, egy isteni kiválasztottól szinte el is várható. Az említett Worenth nevű személyről a volt tanító még nem hallott. Nem is kérdez rá hagyja, hogy elterelődjön a téma. A másik magyarázatának hallatán értőn bólint.*
-Oh. Valóban.
*A kikötő, a tündérkert, a karavánpihenő, a hold temploma... Sok kárt okozott az istenek háborúja. Hihetetlen, hogy mindez még Aborath életében megtörtént. Annak idején csak a banditáktól és nyugaton a határvillongásoktól kellett tartania az embernek. Most meg feje tetejére borult a világ. Az élet kérdésére Aborath őszintén szólva nem vár egzakt és megkérdőjelezhetetlen választ hisz ő se tudna mondani. Csak a másik gondolkodása érdekli. Az egyedi és megismételhetetlen jelző újra ki lesz jelentve, de most jobban is belemegy a pásztormágus a témába, amit a volt tanító a szakállát vakargatva hallgat figyelmesen.*
-Teljes életet? Hmmm... Nem pont, hogy akkor lesz nagyobb esélye nem neki kondérba kerülni ha ő az egyetlen és nincs más vágójószág?*Mosolyogja meg, ő is hogy pont erre kérdezett vissza, de utána komolyabb kérdést is felvet.*Ami fontosabb, a tudás kapcsán az egyediség valóban érték lenne? Nem pont az ennek a toronynak is a célja, azért emelünk könyvtárakat, alakítunk kézművescéheket, hogy megosszuk, azt másokkal? Hogy gazdagítsuk vele nem csak a saját hanem mások életét is és ez által is elősegítsük, hogy újabb és újabb felfedezéseket tehessünk? Hiába értékesebb tudás a tűzgyújtás tudománya egy olyan közösségben ahol csak egy ember ismeri, de ha mindenki más is akkor többen újabb és nagyobb dolgokra használhatják. Megmunkálhatják a fémeket benne, finomabb és jobb ételeket készíthetnek, rájöhetnek miképp üzenhetnek általa. Nem gondolja?
*Néz kíváncsian a másikra mit gondol erről. Ez után megint csak ő beszél hosszan. Most a törpe kultúrából ad egy kis leckét a másiknak. Persze a részletebe menve a rúnaírás, olvasás, a történelem, a törpe dalok ismerete a törpe nyelv ismerete, lehetne még beszélni, de ez egy kis ízelítő volt. A másik szavaira bólint.*
-Ahogy mondtam ritka ha egy törpe megnyílik másoknak. Jóval maguknak valóbbak. Ez főleg igaz ha más fajokról van szó. Sokszor a tetteik által lehet igazán megismerni milyen is egy törpe. Én magam még gyerekként apám egyik barátja mellett Ketowgarr mestertől tanultam mindent amit tudni lehet róluk.
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-05-29 16:04:58
Üzenet elküldve: 2023-05-29 16:04:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*Aki annyi dolgot látott már életében, mint Learon, nagyon kevés dolgon tud csak megdöbbenni. Egyszer egy kocsmában mesélt neki valaki egy csápos óriásszörnyről, nem is hitt neki a pásztor, aztán nem telt el sok idő és lám, elé sodorta a sors, meg is kellett harcolnia vele. Ezek után nehéz kételkednie bármiben is.*
-Áh, igen! Róla már hallottam. Egy Lorew nevű alak annak idején úgy emlékszem őt indult el keresni. Nem vagyok benne már biztos, mert régen volt. *Emlékei akár így pár év távlatában is kihagynak. Lehetett ez már vagy négy vagy öt éve is, hogy találkozott azzal a mágussal ott a pusztákon.*
-Úgy értem egyik istenség sem keveredik ide. Sok ember halálát okozták azzal, hogy itt viszálykodnak a fejünk felett. *Régebben kevesebb dolga volt démonokkal és mindenféle szörnyekkel. Már-már belegondolva, unalmas volt az élet az istenek megjelenése előtt. Azóta szörnyek, démonok, élőhalottak és föld alól felmászkáló szarvaslények keresztezik a sajt-mester útját, menjen akárhova is.*
-Érdekes kérdéseket vet fel. *Hümmög is egy kicsit és bár biztos benne, hogy nem fog megfelelni a tanító elvárásainak, azért megpróbál magához mérten jól válaszolni.*
-Az élet pontosan attól értékes, hogy egyszeri, egyedi és megismételhetetlen. Pontosan ezért is tartom kevesebbre az isteneket, mert azok öröknek gondolják magukat. Persze a mi szemünkben lehetnek azok, de valójában nem. A csirkék pedig, hát! *Elkezdi húzogatni a szakállát egy kicsit, ezzel is mutatva, hogy nagyon gondolkodik.*
-Ha egy csirkéből egy van, akkor értékes, ha kettő, akkor kevésbé. Így van ez a jellemükkel is, ugye. Amint akár magából is kettőt csinálunk, elveszik az egyediség, máris két ember ismeri azt a tudást, amit maga ezáltal maga már kevesebbet ér bizonyos szempontból. A csirkék életével is ez a helyzet. *Egyáltalán nem biztos benne, hogy jól magyaráz, ezért példálózni kezd.*
-Ha nekem van egy csirkém, óvom és féltem, mert csak egy van. Ha kettő van, már kevésbé. Ha pedig számtalant tudok belőle létrehozni, akkor egyáltalán nem aggódom érte. Ha pedig van egy varázslat a kezemben, ami képes arra, hogy pár perc alatt létrehozzak nyolcvan darabot belőle, egyből a kondér felé is megidézhetem, nem is fogok gondolkodni azon, hogy teljes életet éljen az a jószág. *Learon számára már teljesen kész a magyarázat, nem is húzza tovább. Ha Aborath valamit még nem ért, akkor majd kérdez, a mágus pedig megpróbál jobb választ adni, de így is úgy érzi, hogy túl sokat beszélt a dologról. Aztán csak hátra dől és hallgat. Időközben ruhája alól egy csirke is előkerül, ami valahogyan eddig teljesen nyugodtan megbújt, újdonsült gazdája pedig elkezdi simogatni, amit az állat szemmel láthatólag jól tűr. Nem szakítja meg a férfit, de nagyon sok dolog eszébe jut a törpék okán. Az is, hogy nem szabadna eltékozolnia a tudását, hanem csiszolnia kéne azt folyamatosan, ahogy azt a törpék istennője is mondja. Amikor amaz végez a mondandóval, a pásztor egy ideig nem is jut szóhoz, annyira sok mindent hallott egyszerre. Ennyi mindent egész évek alatt nem tud meg erről a fajról, nemhogy így, pár perc leforgása alatt.*
-Mindig is azt láttam ezeken a tömzsi szakállas fickókon, hogy remek alakok, de ez a beszámoló csak elmélyítette ezen gondolásomat. Annak idején sok kőfaragó és mesterember látogatott a falunkba tőlük, de sosem mondtak túl sokat. Meséltek részegen össze-vissza mindenféle semmitmondó történeteket, de mélyebb gondolatokat soha. Aztán eladták nekünk a műveiket, bevásároltak és mentek is tovább. Igaza lehet abban, hogy mindent teljes szívvel végeznek, mert a falunkban senki sem tudott úgy dolgozni, ahogyan ők. Honnan ismeri ennyire jól ezt a népet? Mintha saját tapasztalat lenne a szavaiban, nem csak a könyvek tudása.
*Aki annyi dolgot látott már életében, mint Learon, nagyon kevés dolgon tud csak megdöbbenni. Egyszer egy kocsmában mesélt neki valaki egy csápos óriásszörnyről, nem is hitt neki a pásztor, aztán nem telt el sok idő és lám, elé sodorta a sors, meg is kellett harcolnia vele. Ezek után nehéz kételkednie bármiben is.*
-Áh, igen! Róla már hallottam. Egy Lorew nevű alak annak idején úgy emlékszem őt indult el keresni. Nem vagyok benne már biztos, mert régen volt. *Emlékei akár így pár év távlatában is kihagynak. Lehetett ez már vagy négy vagy öt éve is, hogy találkozott azzal a mágussal ott a pusztákon.*
-Úgy értem egyik istenség sem keveredik ide. Sok ember halálát okozták azzal, hogy itt viszálykodnak a fejünk felett. *Régebben kevesebb dolga volt démonokkal és mindenféle szörnyekkel. Már-már belegondolva, unalmas volt az élet az istenek megjelenése előtt. Azóta szörnyek, démonok, élőhalottak és föld alól felmászkáló szarvaslények keresztezik a sajt-mester útját, menjen akárhova is.*
-Érdekes kérdéseket vet fel. *Hümmög is egy kicsit és bár biztos benne, hogy nem fog megfelelni a tanító elvárásainak, azért megpróbál magához mérten jól válaszolni.*
-Az élet pontosan attól értékes, hogy egyszeri, egyedi és megismételhetetlen. Pontosan ezért is tartom kevesebbre az isteneket, mert azok öröknek gondolják magukat. Persze a mi szemünkben lehetnek azok, de valójában nem. A csirkék pedig, hát! *Elkezdi húzogatni a szakállát egy kicsit, ezzel is mutatva, hogy nagyon gondolkodik.*
-Ha egy csirkéből egy van, akkor értékes, ha kettő, akkor kevésbé. Így van ez a jellemükkel is, ugye. Amint akár magából is kettőt csinálunk, elveszik az egyediség, máris két ember ismeri azt a tudást, amit maga ezáltal maga már kevesebbet ér bizonyos szempontból. A csirkék életével is ez a helyzet. *Egyáltalán nem biztos benne, hogy jól magyaráz, ezért példálózni kezd.*
-Ha nekem van egy csirkém, óvom és féltem, mert csak egy van. Ha kettő van, már kevésbé. Ha pedig számtalant tudok belőle létrehozni, akkor egyáltalán nem aggódom érte. Ha pedig van egy varázslat a kezemben, ami képes arra, hogy pár perc alatt létrehozzak nyolcvan darabot belőle, egyből a kondér felé is megidézhetem, nem is fogok gondolkodni azon, hogy teljes életet éljen az a jószág. *Learon számára már teljesen kész a magyarázat, nem is húzza tovább. Ha Aborath valamit még nem ért, akkor majd kérdez, a mágus pedig megpróbál jobb választ adni, de így is úgy érzi, hogy túl sokat beszélt a dologról. Aztán csak hátra dől és hallgat. Időközben ruhája alól egy csirke is előkerül, ami valahogyan eddig teljesen nyugodtan megbújt, újdonsült gazdája pedig elkezdi simogatni, amit az állat szemmel láthatólag jól tűr. Nem szakítja meg a férfit, de nagyon sok dolog eszébe jut a törpék okán. Az is, hogy nem szabadna eltékozolnia a tudását, hanem csiszolnia kéne azt folyamatosan, ahogy azt a törpék istennője is mondja. Amikor amaz végez a mondandóval, a pásztor egy ideig nem is jut szóhoz, annyira sok mindent hallott egyszerre. Ennyi mindent egész évek alatt nem tud meg erről a fajról, nemhogy így, pár perc leforgása alatt.*
-Mindig is azt láttam ezeken a tömzsi szakállas fickókon, hogy remek alakok, de ez a beszámoló csak elmélyítette ezen gondolásomat. Annak idején sok kőfaragó és mesterember látogatott a falunkba tőlük, de sosem mondtak túl sokat. Meséltek részegen össze-vissza mindenféle semmitmondó történeteket, de mélyebb gondolatokat soha. Aztán eladták nekünk a műveiket, bevásároltak és mentek is tovább. Igaza lehet abban, hogy mindent teljes szívvel végeznek, mert a falunkban senki sem tudott úgy dolgozni, ahogyan ők. Honnan ismeri ennyire jól ezt a népet? Mintha saját tapasztalat lenne a szavaiban, nem csak a könyvek tudása.
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-05-25 02:29:01
Üzenet elküldve: 2023-05-25 02:29:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*Hogy Aborath szóba elegyedett egy félistennel az nagyjából annyira hihető minthogy beszélgetőtársa többször is megmentette ennek a toronynak az urát. Ennek ellenére a másik nem látszik kételkedni. A közbeszólásra a volt tanító gondolkodás nélkül vágja rá a választ.*
-Nylisani, a fává változott elf kisasszony.
*Egyedi hangzású név és szembetűnő jelenség volt az biztos. Viszont udvarias viselkedése és barátságos szimpatikus személye ellenére se tudta a mágusban a kétkedést az istenekkel szemben megszüntetni. Mint kiderül bár a másik által mutatott szimbólumot Aborath nem ismeri, de nemcsak találkozott egy félistennek hanem egyenesen a bajnokává vállt. A volt tanító a szakállába túr és elmélyülten hallgatja az elhangzottakat. A pásztormágus szavaiból egyáltalán nem fanatizmus hangzik. Sőt kétkedés, de teljes egészében az istenek megvetése nem. Inkább mintha még volnának a másikban is kérdések. Egyértelműen érdekes. Ahogy az is, hogy nevezte magát mágusnak, pásztornak, földművesnek és most harcosnak is. Nem egy hétköznapi beszélgetőpartnerre talált a volt tanító az biztos.*
-Ha egyik se tűnik fel?
*Kérdez vissza röviden és igyekszik megismerni ennek az egész rejtélynek a velejét. Az élet értékének témakörével kapcsolatban a másik saját bölcsességét ismételgeti amire Aborath bólogatva reagál.*
-Egyedi és megismételhetetlen? Ez volna az élet legfőbb jellemzője? Amennyiben belőlem lenne egy másik úgy én mint az eredeti kevesebb lennék? Vagy az ön által említett csirkék esetében az első kevesebbet ér mint az újabbak? Vagy pont azok hiába éreznek ugyan úgy mint elődjük?
*Játékosan csillognak a szemei ahogy belemegy ebbe a játékba a másikkal. A világ értelmezése sokféle és a volt tanító úgy véli nem is csak egy válasz létezik a kérdésekre. Az viszont egyértelmű, hogy az ilyen társalgások arra tökéletesek, hogy újabb értelmezéseket hallhasson és jobban megismerje a beszélgetőpartnerét. Saját tapasztalatai kapcsán leginkább a törp kultúra, ami érdekli a másikat. Aborath el is mosolyodik, majd hátradől a székében.*
-Wyshwydrugg és Wyshmael gyermekei. Azt, mondják egykor olyan sziklából születtek, ami az istennőjük hőjétől olvadt meg. Rendíthetetlenek és Kitartók ahogy az ősatyjukat és ősanyjukat nevezik a mi nyelvünkön és büszkék. De ez a büszkeség más mint a többi népeké. Aki, egy istentől származtatja magát és látszólag hiú módon törődik a külsejével hisz az óhazában Gomdeat a királyi udvar historikusa, aki Érctekintetű Wekem uralkodása alatt szolgált egy egész tárnát annak az általa kifejlesztett írásmódnak szentelt aminek az alapját a különböző szakáll és hajfonások mintázata adta. Nos, aki ilyen az a mi értékrendünk szerint nagyképű és sokat gondol magáról. De, azt nem szabad elfelejteni, hogy a törpék valami más ajándékot is kaptak az úrnőjüktől. Ez pedig a felelősség. A kő amit nem munkál meg senki lassan elkopik. De ha időt és munkát nem sajnál egy kőfaragó vagy egy vájár, hogy annak a rejtett értékét a felszínre hozza csak akkor értékelődik a szikla ereje. A jövőkép mindig is egyértelmű volt a törpök számára. Wylnurana istennő a teremtőjük által kijelölt út követése és az ő megörvendeztetése azzal, hogy az értéket kihozzák magukból amivel nem is csak magukat mint az egyént hanem az egész népüket szolgálják. Mégpedig olyan elszántsággal, amit nehéz nekünk elképzelnünk. Általában mikor mi minél jobbak kívánunk lenni valamiben ritkán a fajunk egésze vagy a közösség jár a fejünkben. Előfordul, de nem olyan hévvel mint a törpök esetében. Ezért se tudunk olyan munkákat se kiadni a kezünkből mint egy törp mester, aki sose csak úgy dolgozik. Legyen kovács, bányász, akár harcos vagy írnok. Nincs olyan, hogy csak egy patkó elkészítése, csak egy csákánycsapás, csak egy harc vagy csak egy kontraktus megírása. Minden munka amit elvégzek, minden tett amit teszek engem képvisel és minddel az úrnőmet és a népemet szolgálom. Átlagos mesternek lenni nem nagy dicsőség. Ha csak székeket is készít egész életében egy törpe mester mindegyik az akkori önmaga lenyomatát kell tartalmaznia. Benne kell lennie a munkájában. Akkor is ha csak egy pajtáról vagy egy piszkavasról van szó. Ez a törpe büszkeség alapja. Bár ezt ritkán fejtik ki. Ugyanis amit egy törpe megmutat magából az mindig csak a felszín. Az igazi értékek mindig belül vannak. Ez a tömör, nem nyers hisz nagyon szigorú elvek alapján csiszolt és finomított értékrend jellemző a művészetre is. A rúnakövekre amik egy képben és egy szöveggel mesélik el a legnagyobb törpe hősök legendáit, a vallási énekek amikre jellemző, hogy sokszor egymagukban álló egy témát körüljáró mondatok összességéből állnak. Nem lineárisan fejtik ki magát a végső bölcsességet hanem a sok isteni igazságnak vélt gondolat az ének végére áll össze. Nagyon sok mindenről tudnék önnek mesélni. Divatról, táncokról, ételekről. Kérdezhet is nyugodtan, de mielőtt rátérnék van még, valami amit sokan elfelejtenek és fontos ahhoz, hogy megértsük ennek az összetartó sziklák közt született népnek a helyzetét. A legtöbbjük vagy elvesztette az identitását vagy megváltozott a külső hatások nyomására. Ugyanis egy hazátlan népről beszélünk. Avalurydda az egykori főváros elveszett ahogy az istennőjük szent tüzéről Amloshrudd-ról se tudni semmit. Elvesztették ősi otthonaikat, legnagyobb kincseiket, de ez nem a véletlen műve volt. Nem a természet és nem is az istenek haragja. Vagy ha mégis utóbbi akkor nem az újaké hanem valami ősibb a világunkat régebb óta járó entitás műve volt akinek szolgái azóta is ahol érik vadásszák a sziklák gyermekeit. Akiknek a jövője pusztán önmagukon múlik. Képesek lesznek-e újra hegyeket mozgatni puszta elszántságukkal és vagy visszahódítani vagy új hazát találni ennek a jövő a megmondhatója. Ez még a legfontosabb dolog, ami szükséges ennek a népnek a megértéséhez. Nem tudom hasonló beszámolóra volt-e kíváncsi.
*Hogy Aborath szóba elegyedett egy félistennel az nagyjából annyira hihető minthogy beszélgetőtársa többször is megmentette ennek a toronynak az urát. Ennek ellenére a másik nem látszik kételkedni. A közbeszólásra a volt tanító gondolkodás nélkül vágja rá a választ.*
-Nylisani, a fává változott elf kisasszony.
*Egyedi hangzású név és szembetűnő jelenség volt az biztos. Viszont udvarias viselkedése és barátságos szimpatikus személye ellenére se tudta a mágusban a kétkedést az istenekkel szemben megszüntetni. Mint kiderül bár a másik által mutatott szimbólumot Aborath nem ismeri, de nemcsak találkozott egy félistennek hanem egyenesen a bajnokává vállt. A volt tanító a szakállába túr és elmélyülten hallgatja az elhangzottakat. A pásztormágus szavaiból egyáltalán nem fanatizmus hangzik. Sőt kétkedés, de teljes egészében az istenek megvetése nem. Inkább mintha még volnának a másikban is kérdések. Egyértelműen érdekes. Ahogy az is, hogy nevezte magát mágusnak, pásztornak, földművesnek és most harcosnak is. Nem egy hétköznapi beszélgetőpartnerre talált a volt tanító az biztos.*
-Ha egyik se tűnik fel?
*Kérdez vissza röviden és igyekszik megismerni ennek az egész rejtélynek a velejét. Az élet értékének témakörével kapcsolatban a másik saját bölcsességét ismételgeti amire Aborath bólogatva reagál.*
-Egyedi és megismételhetetlen? Ez volna az élet legfőbb jellemzője? Amennyiben belőlem lenne egy másik úgy én mint az eredeti kevesebb lennék? Vagy az ön által említett csirkék esetében az első kevesebbet ér mint az újabbak? Vagy pont azok hiába éreznek ugyan úgy mint elődjük?
*Játékosan csillognak a szemei ahogy belemegy ebbe a játékba a másikkal. A világ értelmezése sokféle és a volt tanító úgy véli nem is csak egy válasz létezik a kérdésekre. Az viszont egyértelmű, hogy az ilyen társalgások arra tökéletesek, hogy újabb értelmezéseket hallhasson és jobban megismerje a beszélgetőpartnerét. Saját tapasztalatai kapcsán leginkább a törp kultúra, ami érdekli a másikat. Aborath el is mosolyodik, majd hátradől a székében.*
-Wyshwydrugg és Wyshmael gyermekei. Azt, mondják egykor olyan sziklából születtek, ami az istennőjük hőjétől olvadt meg. Rendíthetetlenek és Kitartók ahogy az ősatyjukat és ősanyjukat nevezik a mi nyelvünkön és büszkék. De ez a büszkeség más mint a többi népeké. Aki, egy istentől származtatja magát és látszólag hiú módon törődik a külsejével hisz az óhazában Gomdeat a királyi udvar historikusa, aki Érctekintetű Wekem uralkodása alatt szolgált egy egész tárnát annak az általa kifejlesztett írásmódnak szentelt aminek az alapját a különböző szakáll és hajfonások mintázata adta. Nos, aki ilyen az a mi értékrendünk szerint nagyképű és sokat gondol magáról. De, azt nem szabad elfelejteni, hogy a törpék valami más ajándékot is kaptak az úrnőjüktől. Ez pedig a felelősség. A kő amit nem munkál meg senki lassan elkopik. De ha időt és munkát nem sajnál egy kőfaragó vagy egy vájár, hogy annak a rejtett értékét a felszínre hozza csak akkor értékelődik a szikla ereje. A jövőkép mindig is egyértelmű volt a törpök számára. Wylnurana istennő a teremtőjük által kijelölt út követése és az ő megörvendeztetése azzal, hogy az értéket kihozzák magukból amivel nem is csak magukat mint az egyént hanem az egész népüket szolgálják. Mégpedig olyan elszántsággal, amit nehéz nekünk elképzelnünk. Általában mikor mi minél jobbak kívánunk lenni valamiben ritkán a fajunk egésze vagy a közösség jár a fejünkben. Előfordul, de nem olyan hévvel mint a törpök esetében. Ezért se tudunk olyan munkákat se kiadni a kezünkből mint egy törp mester, aki sose csak úgy dolgozik. Legyen kovács, bányász, akár harcos vagy írnok. Nincs olyan, hogy csak egy patkó elkészítése, csak egy csákánycsapás, csak egy harc vagy csak egy kontraktus megírása. Minden munka amit elvégzek, minden tett amit teszek engem képvisel és minddel az úrnőmet és a népemet szolgálom. Átlagos mesternek lenni nem nagy dicsőség. Ha csak székeket is készít egész életében egy törpe mester mindegyik az akkori önmaga lenyomatát kell tartalmaznia. Benne kell lennie a munkájában. Akkor is ha csak egy pajtáról vagy egy piszkavasról van szó. Ez a törpe büszkeség alapja. Bár ezt ritkán fejtik ki. Ugyanis amit egy törpe megmutat magából az mindig csak a felszín. Az igazi értékek mindig belül vannak. Ez a tömör, nem nyers hisz nagyon szigorú elvek alapján csiszolt és finomított értékrend jellemző a művészetre is. A rúnakövekre amik egy képben és egy szöveggel mesélik el a legnagyobb törpe hősök legendáit, a vallási énekek amikre jellemző, hogy sokszor egymagukban álló egy témát körüljáró mondatok összességéből állnak. Nem lineárisan fejtik ki magát a végső bölcsességet hanem a sok isteni igazságnak vélt gondolat az ének végére áll össze. Nagyon sok mindenről tudnék önnek mesélni. Divatról, táncokról, ételekről. Kérdezhet is nyugodtan, de mielőtt rátérnék van még, valami amit sokan elfelejtenek és fontos ahhoz, hogy megértsük ennek az összetartó sziklák közt született népnek a helyzetét. A legtöbbjük vagy elvesztette az identitását vagy megváltozott a külső hatások nyomására. Ugyanis egy hazátlan népről beszélünk. Avalurydda az egykori főváros elveszett ahogy az istennőjük szent tüzéről Amloshrudd-ról se tudni semmit. Elvesztették ősi otthonaikat, legnagyobb kincseiket, de ez nem a véletlen műve volt. Nem a természet és nem is az istenek haragja. Vagy ha mégis utóbbi akkor nem az újaké hanem valami ősibb a világunkat régebb óta járó entitás műve volt akinek szolgái azóta is ahol érik vadásszák a sziklák gyermekeit. Akiknek a jövője pusztán önmagukon múlik. Képesek lesznek-e újra hegyeket mozgatni puszta elszántságukkal és vagy visszahódítani vagy új hazát találni ennek a jövő a megmondhatója. Ez még a legfontosabb dolog, ami szükséges ennek a népnek a megértéséhez. Nem tudom hasonló beszámolóra volt-e kíváncsi.
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-05-18 07:12:31
Üzenet elküldve: 2023-05-18 07:12:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*Learon maga is mindig kész tanulni és szeret is, bár egyáltalán nem úgy, ahogy a vele szemben ülő tanító. A pásztor a könyvekből általában csak azt az alapvető tudást veszi magához, ami feltétlenül szükséges a varázslatok és az ágak elsajátításához, a többit pedig gyakorlással és gondolkodással szerezi meg. Persze nagyon sok dolog érdekli, de a gyakorlatot részesíti mindenek előtt. Ahogy hallgatja a férfit, több dolog is megüti a fülét. Egészen hasonló utat jártak be ezek ketten, úgy tűnik, mégis teljesen más konklúziókat vontak le belőle.*
-Melyik félisten? *Bukik ki belőle a kérdés, amivel még meg is szakítja Aborathot és monológját. Ugyan már letett arról, hogy megtalálja Wojestet, de ha Eeyr félisteneiről van szó, akkor jobb képben lenni mindnenel.*
-Nos, én is biztos vagyok benne, hogy nem ennyire sarkosak ezek a félistenek és istenek, de… *Itt tart egy lélegzetvételnyi szünetet, majd maga elé tartja a kezét a szemszimbólummal előre.*
-Biztos én is elfogult vagyok, de Wojest bajnokaként, Eeyr félistenének harcosaként én azt láttam, hogy minden alkalommal, amikor valami gonosszal állok szemben, legyen az démon, élőhalott vagy valami sötét szörny, mindig megsegít valahogy. Persze nem kapok olyan parancsokat, mint a papok, de a jó útján próbálok járni és ebben a segítségemre van ez az isten vagy nevezzük akárhogy. *Megvonja a vállát.*
-Bár néha úgy tűnik, hogy a nagy gonosz halálisten, ahogy mondja, kivételével mind a két másik őrzi az utam. *Sóhajt egyet, hiszen ő igazából ezt nem is akarta, de valamiért mégis úgy sodródik, hogy Eeyrnek kedvező legyen.*
-Mégis, legtöbbször úgy érzem, jobb lett volna, ha fel sem tűnnek itt. *Aztán ahogy a következő témában mélyednek el, a sajt-mester megcsóválja a fejét.*
-Minden élet egyedi és megismételhetetlen. Ha csak úgy belenyúlunk és létrehozunk tucatnyi másikat, akkor az ellen az egy ellen teszünk valami megbocsájthatatlant. Persze ez csak az én véleményem. Amikor megtanultam azt a varázslatot, csak az lebegett a szemem előtt, hogy mennyi csirkét hozok majd létre és milyen sok pénzt hoz majd a konyhára! *Neveti el magát.*
-Ostoba voltam és fiatal. *Tovább már nem megy bele a témába, pedig olvasott erről régebben, hogy mennyire hasznosnak tartották a kezdő mágusok azt a varázslatot. A végeredmény úgyis csak az lenne, hogy újra eljut addig, hogy milyen jó is, hogy már nincs az a varázslat.*
-Nos, hogy őszinte legyek… *Simogatja végig szakállát és picit somolyog a bajusza alatt.*
-A törpék kultúrájáról szívesebben hallanék! Arról kevesebb könyvet találtam életem során, mint a levegő mágiájáról. Persze, nem akarok erőltetni semmit, ha nincs kedve! *Szabadkozik azonnal, hiszen a mágustoronyban két mágusnak mégiscsak a mágiáról kéne beszélgetnie, de Learon úgy érzi, hogyha levesz egy könyvet a polcról és elkezdi olvasni, azzal éppúgy eléri azt, mintha csak hosszan beszélgetnének. Másrészről egy tanító szájából hallani olyasmit, amit a sajt-mester nem ismer, egészen vissza nem térő alkalomnak hangzik.*
*Learon maga is mindig kész tanulni és szeret is, bár egyáltalán nem úgy, ahogy a vele szemben ülő tanító. A pásztor a könyvekből általában csak azt az alapvető tudást veszi magához, ami feltétlenül szükséges a varázslatok és az ágak elsajátításához, a többit pedig gyakorlással és gondolkodással szerezi meg. Persze nagyon sok dolog érdekli, de a gyakorlatot részesíti mindenek előtt. Ahogy hallgatja a férfit, több dolog is megüti a fülét. Egészen hasonló utat jártak be ezek ketten, úgy tűnik, mégis teljesen más konklúziókat vontak le belőle.*
-Melyik félisten? *Bukik ki belőle a kérdés, amivel még meg is szakítja Aborathot és monológját. Ugyan már letett arról, hogy megtalálja Wojestet, de ha Eeyr félisteneiről van szó, akkor jobb képben lenni mindnenel.*
-Nos, én is biztos vagyok benne, hogy nem ennyire sarkosak ezek a félistenek és istenek, de… *Itt tart egy lélegzetvételnyi szünetet, majd maga elé tartja a kezét a szemszimbólummal előre.*
-Biztos én is elfogult vagyok, de Wojest bajnokaként, Eeyr félistenének harcosaként én azt láttam, hogy minden alkalommal, amikor valami gonosszal állok szemben, legyen az démon, élőhalott vagy valami sötét szörny, mindig megsegít valahogy. Persze nem kapok olyan parancsokat, mint a papok, de a jó útján próbálok járni és ebben a segítségemre van ez az isten vagy nevezzük akárhogy. *Megvonja a vállát.*
-Bár néha úgy tűnik, hogy a nagy gonosz halálisten, ahogy mondja, kivételével mind a két másik őrzi az utam. *Sóhajt egyet, hiszen ő igazából ezt nem is akarta, de valamiért mégis úgy sodródik, hogy Eeyrnek kedvező legyen.*
-Mégis, legtöbbször úgy érzem, jobb lett volna, ha fel sem tűnnek itt. *Aztán ahogy a következő témában mélyednek el, a sajt-mester megcsóválja a fejét.*
-Minden élet egyedi és megismételhetetlen. Ha csak úgy belenyúlunk és létrehozunk tucatnyi másikat, akkor az ellen az egy ellen teszünk valami megbocsájthatatlant. Persze ez csak az én véleményem. Amikor megtanultam azt a varázslatot, csak az lebegett a szemem előtt, hogy mennyi csirkét hozok majd létre és milyen sok pénzt hoz majd a konyhára! *Neveti el magát.*
-Ostoba voltam és fiatal. *Tovább már nem megy bele a témába, pedig olvasott erről régebben, hogy mennyire hasznosnak tartották a kezdő mágusok azt a varázslatot. A végeredmény úgyis csak az lenne, hogy újra eljut addig, hogy milyen jó is, hogy már nincs az a varázslat.*
-Nos, hogy őszinte legyek… *Simogatja végig szakállát és picit somolyog a bajusza alatt.*
-A törpék kultúrájáról szívesebben hallanék! Arról kevesebb könyvet találtam életem során, mint a levegő mágiájáról. Persze, nem akarok erőltetni semmit, ha nincs kedve! *Szabadkozik azonnal, hiszen a mágustoronyban két mágusnak mégiscsak a mágiáról kéne beszélgetnie, de Learon úgy érzi, hogyha levesz egy könyvet a polcról és elkezdi olvasni, azzal éppúgy eléri azt, mintha csak hosszan beszélgetnének. Másrészről egy tanító szájából hallani olyasmit, amit a sajt-mester nem ismer, egészen vissza nem térő alkalomnak hangzik.*
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-05-17 19:51:27
Üzenet elküldve: 2023-05-17 19:51:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*A másik hízelgését Aborath egy mosollyal fogadja. Örök tanulónak tartja magát és így a hasonló bókok általában nem szoktak a fejébe szállni. De elfogadja az ilyen udvariassági formulákat és maga is élni szokott velük. Az ezek után érkező lényeges gondolatokra viszont kíváncsian felszalad a szemöldöke. Nem mond ostobaságot a másik. Azzal, hogy ők az életüket a tanulásnak szentelik igen hamar el szokták magukat zárni a külvilágtól, ami sokakban egyfajta remeteséget alakít ki. Ezzel szemben a papmágusok közös célja valóban összességében nagyobb erőket képes megmozgatni. Aborath bólogat a másik meglátására.*
-Ezt jól látja. Bár, hogy az egykori Szél temploma valójában milyen erőket volt képes maga mögött tudni, azt nem tudom. Ahogy arról a bizonyos közös célról sincs sok tudomásom. Beszédbe elegyedtem az egyik félistennel, de ezzel kapcsolatban a tőle hallottakat őszintén szólva nem teljes szívemből hiszem el. Hogy Eeyr az igazság, jóság, művészetek, tudományok, minden faj védelmezője, van a nagy gonosz halálisten és egy másik, aki az egyensúlyt keresi, de általában maga felé húz a keze. Ezek erősen általánosításnak tűnnek számomra és csakis azon félisten pártfogójának erényeit emelik ki. Egyszóval hiába adnak közös célt én azokban az nem is tudnék igazán hinni.
*Bizalmatlanság vagy óvatosság. Akárhogy is nézzük Aborath tartja a távolságot az istenek dolgaitól. Őt inkább a saját ismereteinek bővítése érdekli és nem a politika vagy a világban dúló háborúk. Ezért is hallgatja érdeklődve a másik magyarázatát az állatok teremtése kapcsán. El is gondolkozik a hallottakon.*
-Hat megrontott létezés... Érdekes gondolat bár egyrészt nem tudok kutatásokról, hogy az így teremtett állatok rendelkeztek-e az eredeti emlékeivel, másrészt az is felvetül, hogy mi számít életnek és mitől lesz valaki önálló létező. Az érzések, a múlt tapasztalatai, a gondolkodásra való képesség? Bár ez már elég mélyenszántó filozofálgatás.
*Mosolyog jót magán, hogy mennyire belemerült ebbe egy egyszerű szakmai téma kapcsán. De ez nem is baj. Ahogy mondta mint olyanoknak akik hatalmat birtokolnak érdemes felmérniük és megismerniük a tetteik pontos következményeit. Kis bemutatója láthatóan elnyeri a másik tetszését. Aborath pedig büszkén mosolyog. Bizony sok munkája volt benne, hogy ideáig eljusson. Majd mikor a pásztormágus is elismétli a varázslatát mosolya egy pillanatra kevésbé őszinte lesz.*
~Nagy világban élünk és hosszú út vár még rám.~
-Elismerésem. Nem sok ennél bonyolultabb levegő mágiát ismerek, de szívesen mesélhetek azoknak a működéséről.
*A másik hízelgését Aborath egy mosollyal fogadja. Örök tanulónak tartja magát és így a hasonló bókok általában nem szoktak a fejébe szállni. De elfogadja az ilyen udvariassági formulákat és maga is élni szokott velük. Az ezek után érkező lényeges gondolatokra viszont kíváncsian felszalad a szemöldöke. Nem mond ostobaságot a másik. Azzal, hogy ők az életüket a tanulásnak szentelik igen hamar el szokták magukat zárni a külvilágtól, ami sokakban egyfajta remeteséget alakít ki. Ezzel szemben a papmágusok közös célja valóban összességében nagyobb erőket képes megmozgatni. Aborath bólogat a másik meglátására.*
-Ezt jól látja. Bár, hogy az egykori Szél temploma valójában milyen erőket volt képes maga mögött tudni, azt nem tudom. Ahogy arról a bizonyos közös célról sincs sok tudomásom. Beszédbe elegyedtem az egyik félistennel, de ezzel kapcsolatban a tőle hallottakat őszintén szólva nem teljes szívemből hiszem el. Hogy Eeyr az igazság, jóság, művészetek, tudományok, minden faj védelmezője, van a nagy gonosz halálisten és egy másik, aki az egyensúlyt keresi, de általában maga felé húz a keze. Ezek erősen általánosításnak tűnnek számomra és csakis azon félisten pártfogójának erényeit emelik ki. Egyszóval hiába adnak közös célt én azokban az nem is tudnék igazán hinni.
*Bizalmatlanság vagy óvatosság. Akárhogy is nézzük Aborath tartja a távolságot az istenek dolgaitól. Őt inkább a saját ismereteinek bővítése érdekli és nem a politika vagy a világban dúló háborúk. Ezért is hallgatja érdeklődve a másik magyarázatát az állatok teremtése kapcsán. El is gondolkozik a hallottakon.*
-Hat megrontott létezés... Érdekes gondolat bár egyrészt nem tudok kutatásokról, hogy az így teremtett állatok rendelkeztek-e az eredeti emlékeivel, másrészt az is felvetül, hogy mi számít életnek és mitől lesz valaki önálló létező. Az érzések, a múlt tapasztalatai, a gondolkodásra való képesség? Bár ez már elég mélyenszántó filozofálgatás.
*Mosolyog jót magán, hogy mennyire belemerült ebbe egy egyszerű szakmai téma kapcsán. De ez nem is baj. Ahogy mondta mint olyanoknak akik hatalmat birtokolnak érdemes felmérniük és megismerniük a tetteik pontos következményeit. Kis bemutatója láthatóan elnyeri a másik tetszését. Aborath pedig büszkén mosolyog. Bizony sok munkája volt benne, hogy ideáig eljusson. Majd mikor a pásztormágus is elismétli a varázslatát mosolya egy pillanatra kevésbé őszinte lesz.*
~Nagy világban élünk és hosszú út vár még rám.~
-Elismerésem. Nem sok ennél bonyolultabb levegő mágiát ismerek, de szívesen mesélhetek azoknak a működéséről.
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-05-17 05:20:59
Üzenet elküldve: 2023-05-17 05:20:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*Ahogy Learon hallgatja a férfit, világossá válik számára, hogy amaz tényleg tanító, hiszen a pásztor felismerni véli benne gyermekkora mesterét, aki még akkor igazgatta útját, amikor még libákat terelgetett. Emlékszik, hogy várta mindig, hogy kész legyen a teendőivel és mehessen az öreghez és hallgathassa. Egyébiránt a véleménye nagyjából hasonló Aborathéhoz, de a sajt-mester azt is tudja, hogy miért van ilyen nagy szakadék a két hatalom között. Vagy legalábbis tudni véli és ezt meg is osztja a kollégával.*
-Én ugyan nem rendelkezem ilyen nagy tudással elméleti síkon, mint ön, ezt könnyű belátnom. *Kezdi a mondandóját egy kis hízelgéssel, ami egyáltalán nem alapok nélküli, hiszen Learon a gyakorlatok mestere, nem pedig a gondolatoké. Talán kétkezi munkás mivoltából fakad ez.*
-Azonban utazásom során rájöttem, hogy miben rejlik a papvarázslók ereje. Mi elemi mágusok többszörösen nagy erőket tudunk felvonultatni, ez egy tény. Én is több ágban jeleskedem és a mágiánknak nincs határa, ha az ember elég kreatív alkalmazza. Az elemi mágia olyan, mint a természet. Szeszélyes és leküzdhetetlen, de pontosan emiatt minden nagy mágus egyedül dolgozik vagy nagy ritkán párban. A vallások varázslói pedig csoportokba tömörülve, mint a hiénák. Nagyon kevésszer adódik olyan, hogy egy elemi mágus egy másikkal azonos irányba halad, az istenek kegyeltjei pedig ezt is megkapták a tudásuk mellé. Együttműködnek egymással és egy cél felé mennek. Hosszútávon ez pedig legyűr bármilyen nagy hatalmat. *Mivel nem kifejezetten jól magyaráz, erre már régen rájött, nem biztos benne, hogy Aborath megérti, amit akar. A pásztor nagyon szeret beszélni, de néha még ez sem elég, hogy átadja a gondolatait. Egyik régi mestere szerint ez azért van mert gyorsabban forog az agya, mint a nyelve.*
-Egyszerűbben, mivel mindegyik elemi mágus különbözi, nincsenek egyirányú céljaink, sokszor csak a tudás megszerzése, nem úgy mint a papoknak, akik ezernyien vannak, de mégis egy célt szolgálnak, még ha máshogy is. *Ezt már érthetőbbnek gondolja, így bólint is egy nagyot a végén. A következőkre nem tud egyenes választ adni, mert nem egészen emlékszik és abban sem biztos, hogy az a mágus tényleg kifejtette-e a témát, de a sajt-mesternek megvannak a maga válaszai.*
-Erre már nem emlékszem, de tudom, hogy miért nem használnám újra azt a varázslatot, ha újra lehetne. *Csettint egyet nyelvével, hiszen ezen már gondolkodott azóta elég sokat.*
-Én magam pásztor vagyok, van több tucat állatom. Látom rajtuk, hogy mindannyian egyediek és különlegesek. Nagyon sok dologtól függ, hogy milyenek lettek. Már a születésük körülményei is befolyásolják ezt. Csak gondoljon bele, ha magából én most csinálnék hatot, az nem hat különböző Aborath úr lenne, saját múlttal és saját élményekkel, hanem az egynek a töredéke. Hat darab megrontott létezés. Én ezzel a gondolattal nem szeretnék együtt élni. Minden élet egyedi és értékes, ahogy mondja. *Utal itt a férfi utóbbi monológjának végére. Aztán pedig amaz bemutatót is tart a tudásából, amire Learon összeüti két tenyerét.*
-Pompás, pompás! Ezt én is csak az imént tanultam meg, szóval még nem volt alkalmam kipróbálni! *Azonban most a gyakorlatban is megnézi, amit az előbb olvasott és a férfi által lebegtetett könyv mellettit próbálja meg odaemelni a másiké mellé.*
-Bevallom a levegő ágban annyira nem jeleskedem. Nem ismerek még sok varázslatot erről az ágról.
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a egy hozzá közel lévő tárgyat két körig, pár méter magasban, egy helyben tud lebegtetni.
*Ahogy Learon hallgatja a férfit, világossá válik számára, hogy amaz tényleg tanító, hiszen a pásztor felismerni véli benne gyermekkora mesterét, aki még akkor igazgatta útját, amikor még libákat terelgetett. Emlékszik, hogy várta mindig, hogy kész legyen a teendőivel és mehessen az öreghez és hallgathassa. Egyébiránt a véleménye nagyjából hasonló Aborathéhoz, de a sajt-mester azt is tudja, hogy miért van ilyen nagy szakadék a két hatalom között. Vagy legalábbis tudni véli és ezt meg is osztja a kollégával.*
-Én ugyan nem rendelkezem ilyen nagy tudással elméleti síkon, mint ön, ezt könnyű belátnom. *Kezdi a mondandóját egy kis hízelgéssel, ami egyáltalán nem alapok nélküli, hiszen Learon a gyakorlatok mestere, nem pedig a gondolatoké. Talán kétkezi munkás mivoltából fakad ez.*
-Azonban utazásom során rájöttem, hogy miben rejlik a papvarázslók ereje. Mi elemi mágusok többszörösen nagy erőket tudunk felvonultatni, ez egy tény. Én is több ágban jeleskedem és a mágiánknak nincs határa, ha az ember elég kreatív alkalmazza. Az elemi mágia olyan, mint a természet. Szeszélyes és leküzdhetetlen, de pontosan emiatt minden nagy mágus egyedül dolgozik vagy nagy ritkán párban. A vallások varázslói pedig csoportokba tömörülve, mint a hiénák. Nagyon kevésszer adódik olyan, hogy egy elemi mágus egy másikkal azonos irányba halad, az istenek kegyeltjei pedig ezt is megkapták a tudásuk mellé. Együttműködnek egymással és egy cél felé mennek. Hosszútávon ez pedig legyűr bármilyen nagy hatalmat. *Mivel nem kifejezetten jól magyaráz, erre már régen rájött, nem biztos benne, hogy Aborath megérti, amit akar. A pásztor nagyon szeret beszélni, de néha még ez sem elég, hogy átadja a gondolatait. Egyik régi mestere szerint ez azért van mert gyorsabban forog az agya, mint a nyelve.*
-Egyszerűbben, mivel mindegyik elemi mágus különbözi, nincsenek egyirányú céljaink, sokszor csak a tudás megszerzése, nem úgy mint a papoknak, akik ezernyien vannak, de mégis egy célt szolgálnak, még ha máshogy is. *Ezt már érthetőbbnek gondolja, így bólint is egy nagyot a végén. A következőkre nem tud egyenes választ adni, mert nem egészen emlékszik és abban sem biztos, hogy az a mágus tényleg kifejtette-e a témát, de a sajt-mesternek megvannak a maga válaszai.*
-Erre már nem emlékszem, de tudom, hogy miért nem használnám újra azt a varázslatot, ha újra lehetne. *Csettint egyet nyelvével, hiszen ezen már gondolkodott azóta elég sokat.*
-Én magam pásztor vagyok, van több tucat állatom. Látom rajtuk, hogy mindannyian egyediek és különlegesek. Nagyon sok dologtól függ, hogy milyenek lettek. Már a születésük körülményei is befolyásolják ezt. Csak gondoljon bele, ha magából én most csinálnék hatot, az nem hat különböző Aborath úr lenne, saját múlttal és saját élményekkel, hanem az egynek a töredéke. Hat darab megrontott létezés. Én ezzel a gondolattal nem szeretnék együtt élni. Minden élet egyedi és értékes, ahogy mondja. *Utal itt a férfi utóbbi monológjának végére. Aztán pedig amaz bemutatót is tart a tudásából, amire Learon összeüti két tenyerét.*
-Pompás, pompás! Ezt én is csak az imént tanultam meg, szóval még nem volt alkalmam kipróbálni! *Azonban most a gyakorlatban is megnézi, amit az előbb olvasott és a férfi által lebegtetett könyv mellettit próbálja meg odaemelni a másiké mellé.*
-Bevallom a levegő ágban annyira nem jeleskedem. Nem ismerek még sok varázslatot erről az ágról.
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a egy hozzá közel lévő tárgyat két körig, pár méter magasban, egy helyben tud lebegtetni.
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-05-16 20:55:34
Üzenet elküldve: 2023-05-16 20:55:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*Akár hazudik a másik akár nem annyit semmiképp nem ér a téma, hogy vitatkozni kezdjenek rajta. Aborath-nak mindenesetre ez a véleménye. A másik határozott véleménykifejtésére mosolyogva bólogat.*
-Ez valóban igaz. De én szeretném hinni, hogy bár meggyengült a nem istenektől származó hatalmú mágusok ereje, de a bennük rejlő potenciál még így is felülmúlja a papvarázslókét. Ugyanis elismerem, hogy az istenek hatalma felülmúlja a képzeletet. Hegyláncokat mozgatni, pusztán a jelenlétükkel egész Lanawin számára látható égi jelenséggé válni... De akik őket követik azoknak a hatalma pont ezért is korlátozott. Számukra ajándék a mágia és a patrónusukat nem nőhetik túl vagy azokra veszélyt nem jelenthetnek, de egy igazi mágus saját hatalommal rendelkezik. Aminek a korlátait folyamatosan lehet feszegetni egyre nagyobb és nagyobb célok érdekében, hogy talán egy napon akár az istenekkel is dacoló mágikus hatalommal bírhassunk, ami kizárólag a mienk és nem függ külső hatalmaktól. Persze ez csak az én véleményem és bizonyos részei nem többek ábrándos tévképzeteknél én is tudom, de szeretem ezt gondolni.
*Mosolyog a másikra. Aki, az állatteremtéssel kapcsolatban mond olyasmit amire Aborath-on a sor, hogy érdeklődve felvonja a szemöldökét. Nem azért mert dőreségnek gondolja. Pont mert látja a neki tetsző gondolatok lehetőségét-e mögött a mondat mögött.*
-Etikátlan és a természettel teljesen összeegyeztethetetlen... Érdekes.*Simít végig a szakállán.*Tény, hogy megvan a természetnek a maga egyensúlya amit felboríthat ez a mágia. Miképp érvelt az adott kolléga ha szabad megérdeklődnöm?
*Aborath hiszi, hogy a mágia nem csak hatalom hanem felelősség is. Felelősség aminek arra kell sarkallnia a mágia gyakorlóit, hogy minél jobban ismerjék a világot és ne féljenek újraértelmezni az azzal kapcsolatos véleményüket ezzel is fejlődni és mindig bölcsebbé válni. Maga is ezért tanult előbb a világról és több filozófiai ágról sok mindent mielőtt megkezdődtek volna a tényleges mágikus tanulmányai. A másikat úgy néz ki érdekli az elf és törp kultúra amin Aborath jót mosolyog.*
-Én hiszem, hogy a gyakorlat mellé az elmélet legalább olyan fontos. És nem csak a mágiára hanem a világra általánosan kiterjedő tudás. A fentebbi példánál maradva az a mágus, aki nem ismeri a természet törékeny egyensúlyát és túl sok denevért teremt abból a célból, hogy az összes szúnyogot felfalják majdnem annyira nem ismeri a hatalmát mintha rosszul tanulta volna meg az inkantációt. Ugyan ez igaz arra a harci mágusra, aki nem gondolja át az élet értékét.
*Megeredt Aborath nyelve. Mégiscsak egy kollégával beszél és nem véletlenül lett tanító se. Szeret magyarázni. Ezért is az érkező ajánlat mindkét fele hamar elnyeri a tetszését.*
-Bizonyos vagyok benne, hogy rendelkezik olyan tudással Derin úr, amikkel méltón megfizetheti ezeket a leckéket. Egyébiránt a levegőmágia tanulása céljából érkeztem annak idején a levegő városába ahol akkor még a levegő tornya állt. A világ változása ellenére nem fordítottam hátat az ágnak. Jelenleg is kizárólag abban vagyok kellő módon elmélyedve, hogy már használhassam is.
*Meg is próbálja bemutatni a mellette heverő szürke könyvön.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a egy hozzá közel lévő tárgyat két körig, pár méter magasban, egy helyben tud lebegtetni.
*Akár hazudik a másik akár nem annyit semmiképp nem ér a téma, hogy vitatkozni kezdjenek rajta. Aborath-nak mindenesetre ez a véleménye. A másik határozott véleménykifejtésére mosolyogva bólogat.*
-Ez valóban igaz. De én szeretném hinni, hogy bár meggyengült a nem istenektől származó hatalmú mágusok ereje, de a bennük rejlő potenciál még így is felülmúlja a papvarázslókét. Ugyanis elismerem, hogy az istenek hatalma felülmúlja a képzeletet. Hegyláncokat mozgatni, pusztán a jelenlétükkel egész Lanawin számára látható égi jelenséggé válni... De akik őket követik azoknak a hatalma pont ezért is korlátozott. Számukra ajándék a mágia és a patrónusukat nem nőhetik túl vagy azokra veszélyt nem jelenthetnek, de egy igazi mágus saját hatalommal rendelkezik. Aminek a korlátait folyamatosan lehet feszegetni egyre nagyobb és nagyobb célok érdekében, hogy talán egy napon akár az istenekkel is dacoló mágikus hatalommal bírhassunk, ami kizárólag a mienk és nem függ külső hatalmaktól. Persze ez csak az én véleményem és bizonyos részei nem többek ábrándos tévképzeteknél én is tudom, de szeretem ezt gondolni.
*Mosolyog a másikra. Aki, az állatteremtéssel kapcsolatban mond olyasmit amire Aborath-on a sor, hogy érdeklődve felvonja a szemöldökét. Nem azért mert dőreségnek gondolja. Pont mert látja a neki tetsző gondolatok lehetőségét-e mögött a mondat mögött.*
-Etikátlan és a természettel teljesen összeegyeztethetetlen... Érdekes.*Simít végig a szakállán.*Tény, hogy megvan a természetnek a maga egyensúlya amit felboríthat ez a mágia. Miképp érvelt az adott kolléga ha szabad megérdeklődnöm?
*Aborath hiszi, hogy a mágia nem csak hatalom hanem felelősség is. Felelősség aminek arra kell sarkallnia a mágia gyakorlóit, hogy minél jobban ismerjék a világot és ne féljenek újraértelmezni az azzal kapcsolatos véleményüket ezzel is fejlődni és mindig bölcsebbé válni. Maga is ezért tanult előbb a világról és több filozófiai ágról sok mindent mielőtt megkezdődtek volna a tényleges mágikus tanulmányai. A másikat úgy néz ki érdekli az elf és törp kultúra amin Aborath jót mosolyog.*
-Én hiszem, hogy a gyakorlat mellé az elmélet legalább olyan fontos. És nem csak a mágiára hanem a világra általánosan kiterjedő tudás. A fentebbi példánál maradva az a mágus, aki nem ismeri a természet törékeny egyensúlyát és túl sok denevért teremt abból a célból, hogy az összes szúnyogot felfalják majdnem annyira nem ismeri a hatalmát mintha rosszul tanulta volna meg az inkantációt. Ugyan ez igaz arra a harci mágusra, aki nem gondolja át az élet értékét.
*Megeredt Aborath nyelve. Mégiscsak egy kollégával beszél és nem véletlenül lett tanító se. Szeret magyarázni. Ezért is az érkező ajánlat mindkét fele hamar elnyeri a tetszését.*
-Bizonyos vagyok benne, hogy rendelkezik olyan tudással Derin úr, amikkel méltón megfizetheti ezeket a leckéket. Egyébiránt a levegőmágia tanulása céljából érkeztem annak idején a levegő városába ahol akkor még a levegő tornya állt. A világ változása ellenére nem fordítottam hátat az ágnak. Jelenleg is kizárólag abban vagyok kellő módon elmélyedve, hogy már használhassam is.
*Meg is próbálja bemutatni a mellette heverő szürke könyvön.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a egy hozzá közel lévő tárgyat két körig, pár méter magasban, egy helyben tud lebegtetni.
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-05-13 07:02:45
Üzenet elküldve: 2023-05-13 07:02:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*Learon nagyon kevésszer tapasztalta életében, hogy a vele szemben álló alak nem csodálkozik rá a szavaira. Ilyenkor általában ámuldozás szokott lenni vagy legalábbis hazugnak nevezik, nem pedig egyszerűen szó nélkül hagyják. Egy jó pár másodpercig felvont szemöldökkel hallgatja a férfit és egy kicsit meg is bánja, hogy idejött, de aztán a tenyérnyi állatok teremtésére egyből bólogatni kezd.*
-Bizony én is! Azonban az istenek tönkretették a mágiát. Ha mondhatom így, teljesen összekuszáltak mindent és sok varázslatot elvesztettem miattuk! *Azt nem teszi hozzá, hogy szerzett is tőlük azóta már és az egyiknek kegyeltje is lett, ami nagyban megkönnyíti az életét.*
-Bár azóta volt egy érdekes beszélgetésem egy mágustársammal, aki felnyitotta a szemem, hogy teljesen etikátlan és a természettel teljesen összeegyeztethetetlen állatokat teremteni. Igazából még örülök is neki, hogy ez a varázslat elveszett. *Vonja meg a vállát. Már nem emlékszik rá, hogy ki is mondta ezt neki, de a lényegen nem változtat. Életet önkényesen létrehozni bűn, Learon szerint.*
-Elf és törp kultúra! *Lelkesedik fel a hallottakra, hogy még a tenyerét is összecsapja és egyből máshogy néz a férfira. Ő maga ezekben teljesen járatlan, ahogy a csillagászatban is, bár ez utóbbi cseppet sem érdekli.*
-Sajnos semmit nem tudok róluk. Én mindig csak a mágia gyakorlatias részével törődtem. Évekig tanultam az alapokat, de sosem mélyedtem el más kultúrákban. A varázslásban is csak annyira, hogy képes legyek előhívni a természet erőit! *Elgondolkodik, hogy talán profitálhatna ebből a kis találkozásból. Mindig szeret új dolgokat tanulni ugyanis.*
-Ért valamelyik mágia ághoz? Szívesen hallanék erről a törp és elf kultúráról, cserébe tanítok én is valamit vagy akár fizetek érte, ha úgy könnyebben adna órákat! *Vág egyből bele is a közepébe. Általában csak a varázslásra oktatják mások, de hátha most tanul valami olyat is, amit általában nem szokott.*
*Learon nagyon kevésszer tapasztalta életében, hogy a vele szemben álló alak nem csodálkozik rá a szavaira. Ilyenkor általában ámuldozás szokott lenni vagy legalábbis hazugnak nevezik, nem pedig egyszerűen szó nélkül hagyják. Egy jó pár másodpercig felvont szemöldökkel hallgatja a férfit és egy kicsit meg is bánja, hogy idejött, de aztán a tenyérnyi állatok teremtésére egyből bólogatni kezd.*
-Bizony én is! Azonban az istenek tönkretették a mágiát. Ha mondhatom így, teljesen összekuszáltak mindent és sok varázslatot elvesztettem miattuk! *Azt nem teszi hozzá, hogy szerzett is tőlük azóta már és az egyiknek kegyeltje is lett, ami nagyban megkönnyíti az életét.*
-Bár azóta volt egy érdekes beszélgetésem egy mágustársammal, aki felnyitotta a szemem, hogy teljesen etikátlan és a természettel teljesen összeegyeztethetetlen állatokat teremteni. Igazából még örülök is neki, hogy ez a varázslat elveszett. *Vonja meg a vállát. Már nem emlékszik rá, hogy ki is mondta ezt neki, de a lényegen nem változtat. Életet önkényesen létrehozni bűn, Learon szerint.*
-Elf és törp kultúra! *Lelkesedik fel a hallottakra, hogy még a tenyerét is összecsapja és egyből máshogy néz a férfira. Ő maga ezekben teljesen járatlan, ahogy a csillagászatban is, bár ez utóbbi cseppet sem érdekli.*
-Sajnos semmit nem tudok róluk. Én mindig csak a mágia gyakorlatias részével törődtem. Évekig tanultam az alapokat, de sosem mélyedtem el más kultúrákban. A varázslásban is csak annyira, hogy képes legyek előhívni a természet erőit! *Elgondolkodik, hogy talán profitálhatna ebből a kis találkozásból. Mindig szeret új dolgokat tanulni ugyanis.*
-Ért valamelyik mágia ághoz? Szívesen hallanék erről a törp és elf kultúráról, cserébe tanítok én is valamit vagy akár fizetek érte, ha úgy könnyebben adna órákat! *Vág egyből bele is a közepébe. Általában csak a varázslásra oktatják mások, de hátha most tanul valami olyat is, amit általában nem szokott.*
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-05-13 06:41:27
Üzenet elküldve: 2023-05-13 06:41:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*Van több elképzelés is, hogy mi vezethetett a varázslók egyedi megjelenésének kialakulásához. Az egyik szerint rangjelzés. A bot és a színes öltözet a papok helyét átvevő varázslók hasonló formában történő megkülönböztetését volt hivatott elősegíteni. Ez csak egy feltételezés, de Aborath logikusnak tartja. Bár azóta a papok ismét felbukkantak és a levegő egykori temploma már a fény templomává vállt. Változik a világ. Észrevesz valamit a másik arcán amit nem tud hova tenni. Talán az egykori tanítói feladatköre, ami nem tetszhet a másiknak? Valóban adhat okot némi lenézésre főleg olyan kollégák esetében akiknek nem is kellett megdolgozniuk a tanításuk és önfenntartásuk költségéért hanem patronálták őket. Aborath-nak nem voltak gyökerei a városban és háttér támogatói se.*
-Oh!
*Szól ennyit a másik hőstetteire. Persze természetes kétkedésre adnak alapot, főleg hogy Abogr mester is a másik segítségére szorult volna, de ezeknek udvariasan nem ad hangot a mágus. Ahogy annak sem, hogy milyen érdekes számára, hogy egy mágus aki a hatalom szimbóluma földműveléssel és állattartással foglalkozik.*
-A mágia megváltozása előtt én is képes voltam tenyérnyi méretű állatokat teremteni amennyiben rendelkeztem eggyel, de pásztorkodással kapcsolatban még nem hallottam, hogy mágiát használtak volna.
*Az biztos, hogy egy eléggé nem hétköznapi alakkal hozta őt össze a sors. A sor pedig rá kerül, hogy a múltjáról beszéljen. A másik megjegyzésén elmosolyodik és mikor látja, hogy a pásztormágus is leül akkor követi a példáját. Visszacsüccsen a székére.*
-Főként általános műveltség. Írás olvasás, számtan-mértan, retorika, dialektika, csillagászat, zene, irodalom, etikett, herbalizmus, elf és törp kultúra és nyelv. Ritkán mágiaelmélet és ahhoz tartozó filozófiai felkészítés. De a legtöbb "haszontalan" tanítványom gyerek volt.
*Van több elképzelés is, hogy mi vezethetett a varázslók egyedi megjelenésének kialakulásához. Az egyik szerint rangjelzés. A bot és a színes öltözet a papok helyét átvevő varázslók hasonló formában történő megkülönböztetését volt hivatott elősegíteni. Ez csak egy feltételezés, de Aborath logikusnak tartja. Bár azóta a papok ismét felbukkantak és a levegő egykori temploma már a fény templomává vállt. Változik a világ. Észrevesz valamit a másik arcán amit nem tud hova tenni. Talán az egykori tanítói feladatköre, ami nem tetszhet a másiknak? Valóban adhat okot némi lenézésre főleg olyan kollégák esetében akiknek nem is kellett megdolgozniuk a tanításuk és önfenntartásuk költségéért hanem patronálták őket. Aborath-nak nem voltak gyökerei a városban és háttér támogatói se.*
-Oh!
*Szól ennyit a másik hőstetteire. Persze természetes kétkedésre adnak alapot, főleg hogy Abogr mester is a másik segítségére szorult volna, de ezeknek udvariasan nem ad hangot a mágus. Ahogy annak sem, hogy milyen érdekes számára, hogy egy mágus aki a hatalom szimbóluma földműveléssel és állattartással foglalkozik.*
-A mágia megváltozása előtt én is képes voltam tenyérnyi méretű állatokat teremteni amennyiben rendelkeztem eggyel, de pásztorkodással kapcsolatban még nem hallottam, hogy mágiát használtak volna.
*Az biztos, hogy egy eléggé nem hétköznapi alakkal hozta őt össze a sors. A sor pedig rá kerül, hogy a múltjáról beszéljen. A másik megjegyzésén elmosolyodik és mikor látja, hogy a pásztormágus is leül akkor követi a példáját. Visszacsüccsen a székére.*
-Főként általános műveltség. Írás olvasás, számtan-mértan, retorika, dialektika, csillagászat, zene, irodalom, etikett, herbalizmus, elf és törp kultúra és nyelv. Ritkán mágiaelmélet és ahhoz tartozó filozófiai felkészítés. De a legtöbb "haszontalan" tanítványom gyerek volt.
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-05-13 05:36:21
Üzenet elküldve: 2023-05-13 05:36:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*Mostanában Learon is egyre gyakrabban öltözik úgy, mint egy mágus, bár az artheniori varázslóknak nincs különleges öltözékük. Általában úgy szúrja ki őket, hogy nagy részük rikító színekben pompázik vagy úgy van felruházkodva, mintha legalábbis valami szekrény borult volna rá és amaz kénytelen lenne felvenni minden darabot belőle. Öregségére a pásztormágus is húz az ilyesmi felé…*
-Hmm! *Gondolkodik el egy-két pillanatra. Kicsit elveszi a kedvét a félig idegentől annak foglalkozása, hiszen a sajt-mesternek eddig csak bosszúságot okoztak a nemesek és mindenki, aki velük kapcsolatban áll. Ez mostanában változott csak, mióta a környékére érkezett pár és kicsit megváltoztatták a szemléletét, de ez nagyon lassú folyamat. Csak Relael és Briwalék családja miatt nem köszön el azonnal, hiszen ez a kettő nemes, de azért jó emberek.* ~Adj egy esélyt az embereknek Learon!~ *Sóhajt egyet, majd a mosoly visszaköltözik az arcára, mintha ebben a két pislantásnyi időre el se tűt volna.*
-Elég sokan ismernek a környéken! Párszor megmentettem a várost, és még Abogr-t is egyszer, de ez most lényegtelen. *Hessegeti el jobbjával a dicsekedést, hiszen nem szeret ő hencegni, még véletlenül sem…*
-Nos, a föld ág mestere vagyok, és alkalmazom munkám során. A pásztorkodásban és földművelésben is nagy hasznomra van a mágia, így lettem pásztormágus. Thargföldön kezdték el rám mondogatni, amikor látták, hogy kecskéim között varázsolgatok, aztán rám ragadott annyira tetszett ez a cím mindenkinek! *Szeret ő magáról beszélni ez nem vitás, de érdekli azért Aborath úr is, szóval nem rest még rákérdezni a férfire.*
-Szóval tanító! *Hümmög egy sort és elkezdi szakállát babrálni.*
-Általános műveltség, mint írás-olvasás vagy mágiát is tanított a sok mihaszna nemesnek? *Úgy érzi, hogy ezt a beszélgetést ő hosszasan el fogja húzni, szóval megfog egy kis fellépőt, amivel a magasabban lévő polcokon lévő könyveket szokás elérni, és lerakja magát rá. Nem húsz éves már, nem olyanok a térdei, mint egy fiatal fiúnak.*
*Mostanában Learon is egyre gyakrabban öltözik úgy, mint egy mágus, bár az artheniori varázslóknak nincs különleges öltözékük. Általában úgy szúrja ki őket, hogy nagy részük rikító színekben pompázik vagy úgy van felruházkodva, mintha legalábbis valami szekrény borult volna rá és amaz kénytelen lenne felvenni minden darabot belőle. Öregségére a pásztormágus is húz az ilyesmi felé…*
-Hmm! *Gondolkodik el egy-két pillanatra. Kicsit elveszi a kedvét a félig idegentől annak foglalkozása, hiszen a sajt-mesternek eddig csak bosszúságot okoztak a nemesek és mindenki, aki velük kapcsolatban áll. Ez mostanában változott csak, mióta a környékére érkezett pár és kicsit megváltoztatták a szemléletét, de ez nagyon lassú folyamat. Csak Relael és Briwalék családja miatt nem köszön el azonnal, hiszen ez a kettő nemes, de azért jó emberek.* ~Adj egy esélyt az embereknek Learon!~ *Sóhajt egyet, majd a mosoly visszaköltözik az arcára, mintha ebben a két pislantásnyi időre el se tűt volna.*
-Elég sokan ismernek a környéken! Párszor megmentettem a várost, és még Abogr-t is egyszer, de ez most lényegtelen. *Hessegeti el jobbjával a dicsekedést, hiszen nem szeret ő hencegni, még véletlenül sem…*
-Nos, a föld ág mestere vagyok, és alkalmazom munkám során. A pásztorkodásban és földművelésben is nagy hasznomra van a mágia, így lettem pásztormágus. Thargföldön kezdték el rám mondogatni, amikor látták, hogy kecskéim között varázsolgatok, aztán rám ragadott annyira tetszett ez a cím mindenkinek! *Szeret ő magáról beszélni ez nem vitás, de érdekli azért Aborath úr is, szóval nem rest még rákérdezni a férfire.*
-Szóval tanító! *Hümmög egy sort és elkezdi szakállát babrálni.*
-Általános műveltség, mint írás-olvasás vagy mágiát is tanított a sok mihaszna nemesnek? *Úgy érzi, hogy ezt a beszélgetést ő hosszasan el fogja húzni, szóval megfog egy kis fellépőt, amivel a magasabban lévő polcokon lévő könyveket szokás elérni, és lerakja magát rá. Nem húsz éves már, nem olyanok a térdei, mint egy fiatal fiúnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1433-1452