Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ingoványos vidék (új)
MágustoronyNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 133 (2641. - 2660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2660. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-24 22:14:21
 ÚJ
>Frandr'd Gruad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 8887. Tarun reggelén//

-Nem hibáztatlak, lassan már én sem lepődnék meg, ha egy színváltós hajú ember azt mondaná, így született.
*Ilyenek miatt nem sértődik meg, korábban sem volt szép, Laor történetére pedig füttyent egyet.*
-És mennyire volt részeg, akitől ezt hallottad? Bár ki tudja, amilyen őrült itt minden nyugaton...
*Követi Laor pillantását. Maga is elmosolyodik, látván, hogy Riri mit csinál aztán egy korábbi gondolatmenete jut eszébe.*
~Hogy gondolhatta, hogy meg tudná védeni magát, mikor úgy tűnik, egy légynek se tudna ártani, és majd' elsírta magát, mikor ezt megmondtam neki?~
*Frandr csata előtt legtöbbször iszik. Most viszont elfogyott a söre, és nem minden vágya a vizeletével újratölteni a palackját, ezért kérdezte meg Laortól, hogy neki van-e.
Mikor a másik felnevet, Frandr is elmosolyodik.*
-Nyugodt maradhatsz, belém is szorult annyi méltóság, hogy biztosra menjek, hogy abból a sörből senki se igyon.
*Utal arra, hogy se most, se később nem tervezi meginni/másokkal megitatni vizeletét. Segédkezik tábort bontani, majd, ha már nincs más, amihez szükség lenne rá, ő is tesz egy gyors kitérőt a tó felé.
Arcot, kezet mos, majd visszamegy a táborba. Ha Riri is ottvan, odalép hozzá.*
-Jó reggelt. A tegnapival kapcsolatban... Csak ne keresd a veszélyt, és szólj, ha el kell jutnod valakihez, hogy segíts neki.
*Próbálja meg tisztázni Ririvel a helyzetet, most picivel kevésbé keményen, mint tegnap este.*
-Tegnap említetted, hogy van egy olyan italod, ami erősebbé tehet. Tudsz egyet adni belőle?
*Tér át egy másik témára. Frandr erős ember, de...*
-Kell valami mód, hogy akkor is visszatartsam a démonokat, ha már nem tudom megölni őket. És ha tényleg olyanok, mint mondják, akkor minden előnyre szükségem lesz.



2659. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-24 21:11:45
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 949
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun reggelén//

- Annyi különös dolgot beszélnek, hogy azon sem lepődnék meg.
*Vonja meg a vállát arra, hogy Frandr szerint nem születhetett ilyen szokatlan külsővel. Mivel ez félreérthető lehet, az önérzetes harcos esetleg magára, és kedves szüleire veszi a megjegyzést, ezért - a békesség kedvéért - hozzáteszi.*
- Hallottam már olyan félistenről is aki teljes vértezetben szökdécselt háztetőről háztetőre, egyik kezében pallost, másikban számszeríjat tartva osztotta a halált, és még arra is volt érkezése, hogy varázsoljon néhányat.
*Míg a legendák kivételes harcosáról mesél, akiről páran váltig állították, hogy létezik, ők látták is, Ririt figyeli, ahogy épp visszatér a táborhoz egy kevés virággal, és nekilát vele feldíszíteni a lovukat. Nem tud nem somolyogni, annyira kedves a jelenet, és arra gondol, hogy valószínűleg az ilyen apróságok miatt is kedvelik sokan a tündéreket. Frandr következő kérdésére kicsit meglepve kapja a oda a fejét, egy pillanatig csak néz, aztán hangosan, jóízűen nevetni kezd.*
- Nincs, de a tiedből akkor sem kérnék ha a szomjhalál küszöbén állnék.
*Miközben kicsit odébb lép, barátságosan csap a fura külsejű harcos vállára, és ha az iménti kacagás hatására az eddig még alvók is ébredezni kezdenek, tart egy igen rövid eligazítást.*
- Jó reggelt! Reggelire, tisztálkodásra lesz időnk, utána akinek dolga van a torony urával, ejtse meg a látogatást. Közben akik kint maradnak, tábort bontanak és utána indulunk.
*Arra gondol, hogy ha a társaság sűrű sorokban indul meg a torony felé, hogy a munkát ellébecolja, akkor csak ki fog jönni belőle a barbár. Amíg viszont ez kiderül, és ha épp van rá ideje, levonul a tóhoz egy alapos mosakodásra. Felnőtt fejjel nevelték bele ezt a szokást, és most már neki esne kellemetlenül ha nem élhetne vele.*


2658. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-23 22:46:56
 ÚJ
>Estrothim Rytl'or avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//Úton újra//

*Idilli kép, ahogy Luninari gombát gyűjt, minden egyéb gondot feledve. Thim arcára mosoly ül, amint hallgatja a különböző gombás ételek felsorolását, viszont a mosoly mögött étvágy is serken. Mikor ezt felismeri, még inkább mosolyog.
~ Lám, milyen könnyen meg tud bolondítani néhány gombás étel. ~ Vonja le.*
- Luninari, már meg is találtad az egyik gyenge pontomat! Ha valaha le akarsz győzni, néhány gomba elég, és már végem is van. Amúgy ne aggódj, a gombát nem lehet elrontani! Bárhogy készíted el, megmutatja a különlegességét.
*Így hangzik egy gombaimádó véleménye. Más biztosan mást mondana, de az ízlések már csak ilyenek. Thim gondolatai nem rég a húga felé kalandoztak és Luninari szintén a szülőföldjére tér vissza gondolatban. Nincs abban semmi meglepő, hogy mindketten a hátrahagyott családtagokra gondolnak egy homályos jövő küszöbén.*
- Megértelek, hogy örültél volna egy testvérnek. Barátok híján jobban vágyhattál rá, mint azt én el tudom képzelni. Ami engem illet, gyermekként magam is egyke voltam. Már majdnem felnőttem, mikor a drága kishúgom megérkezett és így stílusosan lekéste a játszadozós éveimet. Viszont sajnos a szüleinkkel sem tölthetett sok időt. Tudod, sokszor gondolok rá, mennyire kisemmizettnek érezhette magát, amiért neki már nem voltak ott a szüleink, nekem pedig még igen.
*Mikor pontot tesz a mondatának végére, mély levegőt vesz és átgondolja szavait*
- A húgom azóta szintén felnőtt. Már saját családot alapított. Kétlem, hogy ilyesmiken gondolkozna, ez inkább csak az én fejemben létezik.
*Hosszúra nyúlt mesélése közben monoton vágta kettejük előtt a túlburjánzó növényzetet, mely néhol birtokba vette az utat. Azonban az útnak, a növényzetnek és a mocsárnak is egyszer vége szakad. Thimben először csak annyi tudatosul, hogy nincs mit vágni és az út is száraz a lábuk alatt. Mikor messzebbre pillant, meglátja mindazt, amit korábban az a kislány írt le még az útjuk elején. A Mágustornyot, mely lenyűgözőbb, mint képzelte.*


2657. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-23 11:41:43
 ÚJ
>Carsaadi Maeriries avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun reggelén//

* Kicsit megrémül Frandr kirohanásán, nem gondolta volna, hogy ennyire vehemens lesz a másik. Visszanyeli könnyeit, és ajkába harap, nem akar veszekedni, de nem ért egyet a katonával, neki igenis számít a férfi élete is és nem akarja, hogy meghaljon, pláne nem úgy, hogy feláldozza az tündéréért cserébe.
Laor szavai kicsit megnyugtatják, valahogy amaz mindig értett a lány lecsitításához, s ezért csak bólintva úgy dönt, hogy inkább elmegy aludni. Elbúcsúzik a többiektől, s habár felajánlja, hogy ha kell keltsék fel nyugodtan, biztos benne, hogy az őrködésből ki fogják hagyni.
Éjjel nem sokat tudott aludni, az ilyen vihar előtti csendekben talán nem is lehetséges ez. Helyette inkább átszámolgatta a bájitalait, a kötszereit, átgondolta magában mit és hogyan kell ellátni, míg el nem jött a reggel.
Korán kel ki az ágyból, így is az utolsó órában már csak hánykolódott, s úgy dönt, hogy tesz egy aprócska sétát. Nem nagyot, nem veszélyeset, csak annyira mászik el, hogy még lássa a kis táborukat, s közben gondolkodik, virágot szed. Kicsit ki akarja élvezni ezt a csendes nyugalmat, a fájdalom nélküli szépséget, mielőtt olyanokat fog látni és tapasztalni, ezzel is próbálja felkészíteni lelkét, hogy jobban teljesítsen és a lehető legtöbb társát megmentse a halál fagyos karmaiból.
Mire visszaér egy kisebb csokor lila virággal, látja, hogy már éledeznek a többiek is. *
- Szép reggelt! - * köszön oda nekik, ám léptei nem állnak meg, egész a lóig elmegy, hogy ott aztán megcirógassa a bozótos sörényt és a csokrot az állat kantárába dugja. *


2656. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-21 21:18:10
 ÚJ
>Frandr'd Gruad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun reggelén//

*Frandr bizony csúf, bár ez a szilánkok hullása előtt is így volt. Mivel ő kezdte az őrséget, ezért nem kellett az éjszaka közepén felkelnie, így valamennyivel inkább ébren van Laornál. Nem szemléli a napfelkeltét, eleget látott belőle a Pusztán, hogy ne legyenek szentimentális gondolatai róla.
Az első pár reggel, miután elhagyta a Pusztát, gyakran nézett keletre, de most már nem sokat gondol régi otthonára.
Természetbe nem illő színek rajta nincsenek, de természetbe nem illő módon változik a haja mindig, mikor megváltozik a hangulata. Haja most teljesen természetes barna, ami azt jelzi, hogy semmilyen szélsőséges érzelem nem kaparintotta hatalmába.
Visszatérve tényleg kíváncsi, bár nem tekintené ezt a kíváncsiságot kiemelkedőnek. Hiszen a legtöbb emberben valószínűleg felvet pár kérdést, ha egy a Kilencedikhez hasonló lénnyel találkozik.
Laor kérdésére felvonja a szemöldökét, majd ő is elmosolyodik.*
-Ha igazak a pletykák? Mert azok nélkül nem egyértelmű, hogy nem így születtem?
Szóval azok, akik nem részegen gyűjtögették össze a szilánkokat, beszélő manókat kaptak, nem színváltós hajat. Valaki jót szórakozhat rajtam odafent.
*Na persze nem hiszi, hogy odafent bárkit is érdekli az ő színváltós haja. Most már kezd eljutni arra a pontra, hogy ha eddig sem múlt el, ezután sem fog, így ő sem sokat foglalkozik vele.*
-Na mindegy, ha minden igaz, nem sokáig fog zavarni a hajszínem.
*Utal finoman arra, hogy nem számít a hazatérésre. Viszont nem tűnik úgy, mintha zavarná ez.*
-Van söröd?


2655. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-21 19:46:09
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 949
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun reggelén//
//Napváltás//

*Keveset aludt, természetes hát ha nem legfrissebb az ábrázata. Igaz, volt ideje már megszokni, hogy szinte sohasem alhat annyit amennyit szeretne. Most is csak egykedvűen figyeli ahogy vörös derengés árasztja el a keleti látóhatárt. Mióta Krestvir elment aludni és átvette az őrséget, kínkeserves lassan telt az éjszaka. De legalább kicsit megnyugodhat ahogy a hajnali fény elűzi az éjszaka sötétségét. Nem történt semmi baj. Ahogy néz kelet felé elmosolyodik, és kicsit megrázza a fejét. Az jutott eszébe, hogy Leával sohasem volt alkalmuk ilyesmiben gyönyörködni. Úgy látszik, hogy kezd szentimentális lenni. Ahogy a madarak is ébredezni kezdenek, visszafordul az alvó társaság felé és azon kapja magát, hogy azt latolgatja, egy hat múlva kik lesznek még életben közülük. Ez már megint egy sötét gondolat, igyekszik el is űzni a fejéből azzal, hogy lova felé indul. Nem árt indulás előtt megitatni, felszerszámozni. A többieket ráér utána is felrugdosni. De lehet, hogy erre nem lesz szükség. Hangokat hall a torony felől, és kisvártatva Krestvir jelenik meg a manójával. Üdvözli, és amikor a mágus a tó partjához indul, már Frandr is talpon van. Ő is tesz egy kis kitérőt, és amikor Laor a hámot tesz az igáslóra, vissza is tér.*
- Tulajdonképpen Krestvir sem tudja igazán.* vonja meg egy kicsit a vállát, aztán megpaskolja a ló nyakát* De azt mondja, hogy egy csillagszilánkból született, és úgy csapódott hozzá.
*Szembe fordul a harcossal, és elvigyorodik.*
- De azokat a szilánkokat te is ismered, nem igaz? Már ha igazak a pletykák...

A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.21 19:46:34


2654. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-21 16:26:34
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun reggelén//

*Mily csodás a reggel, mikor már a felkelő nap perzseli fel a tájat, s gyengéd, hűvös érintés helyett csupán lángoló karral rázza meg vállat, hogy a halántékra szinte azonnal gördülő izzadságcseppet csaljon. Ilyen reggel ez, pontosan olyan, mint talán az előző, s vélhetően a következő lesz. De csak azoknak, akik megérik azt.
Kakasszó nem jelzi az ébredést, ahogyan kutyaugatás sem, csupán halk madárének, s a tó csendes morajlása, tán némi alacsony frekvencián hangzó vibrálás a lebegő Mágustorony alatt, melynek hangját már régen megszokták az ott élők, s igazán senki nem is hiszi el, hogy onnan származna. Mindenki másképp éli meg a reggelt, s van, ki még igazak álmát alussza, vagy csak nem volt kedve jelt adni magáról. Nem véletlen. Választott sorsuknak első reggelén senki sem tudhatja, hogy lesz-e következő, hát kiélvezik, míg megtehetik.
Krestvir Drelm a Mágus, a Szilánkok rendjéből, szokásához híven korán ébred, ha egyáltalán aludt az éjjel, s Kilencedik pajkos incselkedése fogadja, ki azonnal játszani akar. Krestvir jól viseli gondját, s a tóparton számos megfelelő kavics akad, mit gyűjtögethetnek, amíg a táborlakók mindegyike felkel.
Laor Vylnis, a Veterán, az éber vigyázó a tahrgok rendjéből, Amon városából. Fáradt és nyúzott, mint, aki egész éjjel őrségben ült, de vállalásából adódóan nem történt semmi rossz. Még. A táborban csupán egyetlen mozgást észlel, csapattársa közeledését.
Frandr'd Gruad, a Harcos, a csúf, a kíváncsi, a thargok rendjéből. Tarun reggelén máris megtapasztalhatja, mit a Szilánkok hullása óta örökéül szolgál. A habzó vizelet, az elcsúfított fej, a természetbe nem illő színek, ő vállalta, ő választotta. Miután könnyít magán, gondolataiba temetkezve érkezik Laorhoz, a Veteránhoz, hogy éljen szokásos kíváncsiságának, s kérdezzen.
Quantall Ackumien Galanodel, a Hős, a mélységi, a felszabadító. Az artheniori templom felszabadítása után lelke nem nyugszik, s pihenni nem tér, most ismét itt van, most ismét kalandot keres, tán még álmában, ó, de eljő a reggel, egyszer bizony ébredni kell.
Alyosra Radogen, az Átkozott, a szókimondó, a szenvedő. A nő, mely csak holtan szülhette meg magzatát, a nő, kit szörnyű átok sújt, s rég elvesztett kedvesének arca tudatába égett, hogy soha ne élhesse már meg tisztán, mi másnak sokszor vágya lehet. Ébred már, ó ébred már, talán, hogy egy súlyos köpéssel indítsa a reggelt, vagy, hogy cinikus fintorral nézzen végig a tájon, de ő választotta, mert tudta, hogy jönnie kell.
Natalayda Mozecka, a Tiszta, a hős, az egykor csendes délutánokat kedvelő, mára már harcossá vált nő. Egykoron rossz híre terjengett, mára már az Eeyr templom egyik hőse, ki Quantallal oldalán szabadította azt fel. Vajon elég lesz-e most is kitartása, szeretete, vajon személyiségének törése elegendő-e? Hamarosan megébred, s Tarun reggele neki is elkezdődik.
Carsaadi Maeriries a Tündér, a csendes, a gondoskodó, a Tükrök rendjéből. Nem szívleli a haldokló utolsó hörgését, ahogyan a szenvedők fájdalmát sem. Vajon mit tartogat számára Tarun reggele, s napja? Lesz annyi erő benne, hogy mindenkin segítsen? Saját fájdalmával miképp birkózik majd meg?

Hét utazó ébred ezen a reggelen, s tizennégy szempár pislog a világra, a mágustorony körötti erdőre, a tó felszíne felett kőröző, vijjogó madarakra, a parton meghúzódó nádas susogására. Hét utazó, aki kalandba vág, hogy a rég elfeledett karavánpihenő romjai felé tartva, megvívják, mit megkövetelt tőlük a hon, s a szív. Hét utazó, melyből talán egy sem maradhat, talán mindegyik, talán csak néhány. Hát utazó, ki legyen bármennyire is magabiztos, szívében pusztán bizonytalansággal indulhat el.

Hét utazó! Ébredjetek hát! Indulni kell!*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.21 16:41:31


2653. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-19 11:44:32
 ÚJ
>Frandr'd Gruad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Vakmerő

//Napváltás//
//Karavánpihenő romjai felé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Miután mindenki nyugovóra tér, Frandr őrködni kezd, tisztes távolságban mindenkitől. Nem gondolta volna magáról ezt, de élvezi a csöndet, a nyugalmat. Na meg az időt a gondolkozásra.
Sok minden jár a fejében, ami nem is csoda, hiszen a jelenlévők közül valószínűleg ő van legkevésbé tisztában mindennel. Ez korábban is gyakran volt így, és akkor nem is volt semmi problémája ezzel.
Most viszont annak ellenére, hogy egy héttel ez előtt még nem is tudta, hogy létezik mágia, épp démonokat megy vadászni.
Egy kellemetlen emlékeztetőt is kapott, hogy óvatosnak kéne lennie a mágiával. Részegen pedig nagy ívben kerülnie kéne. A csillaghullás során nem tudja, pontosan mi történt, de azt tudja, hogy nagyon hülye dolgokra képes, mikor túl sokat ivott. Jól bírja az italt, de egy bizonyos ponton túl egyáltalán nem törődik tettei következményeivel.
A torony felé nézve látja, hogy Krestvir épp belép a torony ajtaján.*
~Vicces. Pont én jövök el démonokat ölni varázslókkal karöltve egy tündérekkel és óriásokkal teli helyre egy lebegő torony mellett.
Mi lett azzal, hogy távol maradok minden ilyesmitől? A családomat sem tudtam életben tartani, és őket csak rablók támadták meg.
Milyen lehet ide születni? Mágusok mellett élni, olyan világban, amiben démonok vannak?~
*Ilyen és hasonló dolgokon gondolkozik egy darabig. Aztán, mikor úgy veszi észre, hogy már alig tudja nyitva tartani a szemét, felébreszti Quantallt, majd nyugovóra tér.*

*Felkelve az első dolog, amit észrevesz, az az, hogy vizelnie kell. Félrevonul, picit távolabb, mint szokás lenne. Ennek az az oka, hogy a pletykák (amiknek létezéséről fogalma sincs) igazak: tényleg sört vizel.*
~Ez is hogy a faszba történhetett...~
*Nem pénz körül forog az esze, így nem is gondol arra, hogy ebből pénzt is lehetne csinálni. És ha gondolna is, akkor sem valószínű, hogy szívesen gondolna arra, hogy az emberek a kocsmapultnál nyugodtan, beszélgetve, egy tál pörkölt mellé kortyolgatják korsóból az ő frissen csapolt vizeletét.
Így a Vaskorsó törzsvendégei nyugodtak maradhatnak, ha valaki belepisált a sörükbe, az nem Fangli volt.*
~Ezek meg...~
*Nézi Krestvirt, miután visszatért a táborba készülődni az indulásra. A manójával együtt reggelizik.
A Kilencedikkel már korábban is találkozott, akkor sem értette, mi, meg honnan jött. Ez azóta sem változott. Frandr nem feltétlenül biztos, hogy a manó hogy viselné, ha odaállítana elé megkérdezni, hogy ,,ezmegmi", így inkább csendesen megreggelizik, majd mikor a páros elment a folyó felé ki tudja, mit csinálni, a harcos megkeresi Laort.*
-Még mindig nem értem, mi ez a manószerűség. Egyáltalán honnan jöhetett?


2652. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-18 22:37:42
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 40

Játékstílus: Vakmerő

//Napváltás//
//Karavánpihenő romjai felé//

*Nem jött könnyen álom a szemére, miután visszatért a toronyba. Űzték még a gondolatai és ébren tartották. Ahogy Laor mondta, úgy ő is irigykedve nézte a békésen hortyogó manót. Aztán megpróbált meditálni egy keveset, attól feltöltődött és el is csendesedett fejben,- eléggé ahhoz, hogy végül még aludnia is sikerült valamennyit.
Artikulálatlan, csipogó hangra és motoszkálásra ébred, meg arra, hogy valami lökdösi a lábát.
Álmosan emeli fel fejét az asztalról és először azt sem tudja, hol van, csak bámul maga elé.
Majd megint meglöki valami a lábát. Vagy inkább rángatja? Mire végre felfogja, hogy valami történik... Lepillant az asztal alá és Kilencediket látja, amint az - egyébként az ő lábának támasztott - hátizsák tetejében megkapaszkodva lóg, fél karjával a zsákban kotorva. Vagy inkább mintha már meg is találta volna, amit abban keresett és most próbálná kiszedni, pontosabban kirángatni a zsákból. Mellé nyöszörög, ahogy erőlködik, ez magyarázat az artikulálatlan hangra...*
- Mit csinálsz? - *Szól le a nagyon elfoglalt manónak.*
- Hó, végre felkeltél! - *Örül meg Kilencedik és egyből le is mászik a zsákról.*
- Éhenhalok! Azt hiszem, megtaláltam az ennivalót, de nem bírom kiszedni a zsákból. - *Panaszkodik az apró lény. Krestvir meg álmosan nyújtózkodik egyet, aztán kiszedi a zsákból az egyik élelmes batyut.*
- Gyere! - *Nyújtja le a kezét Kilencediknek, hogy kapaszkodjon belé. Aztán fölsegíti őt az asztalra.
Megreggeliznek, pakolnak, aztán indulnak lefelé...

Első útjuk a táborhoz vezet, körülnéznek, ki van már ébren, esetleg készülnek-e már az induláshoz. Szóba azonban egyelőre nem igazán elegyedik senkivel Krestvir, hacsak nem őt szólítják meg. A csomagját a tábornál hagyja, készülődik, majd a tó partjára megy megmosakodni, majd pedig... kavicsokat gyűjteni.*
- Ezek meg mire kellenek? - *Kíváncsiskodik Kilencedik.*
- Még nem tudom. - *Válaszol szórakozottan és titokzatosan a lány, és folytatja a gyűjtögetést.
Apróbb, kerek és lapos kavicsokat szed össze, mintha csak kacsázni szeretne.*
- Segíthetek én is? - *Kérdi a manó, mert elunja magát a lány vállán.
Krestvir odasandít rá, majd biccent.*
- Jó, segíts! Ehhez hasonlóakat keress!
- Meglátod, egy pillanat alatt többet találok, mint te! - *Lelkesül be teljesen Kili, és már ugrik is le a lány válláról, kotorni a partot.
Buzgalma nagyjából addig tart, míg meg nem hallja a károgást.*
- Jön a manóevő! - *Szól a manó az eget kémlelve, de egyáltalán nem rémülten, inkább mulatva azon, hogy mit műveltek ők ketten tegnap a hollóval. Amennyire utálta azt a tollast az elején, úgy összebarátkozott vele a vége felé. Most is abban reménykedik, hogy elszórakozhat vele, ha idejön, és megkergetheti...
A holló csúfos károgással köröz egyet a tábor fölött, mintha keresne valakit, majd mintha meg is találta volna az illetőt, egyenesen a tó partja felé száll, a kavicsokért hajlongó Krestvir hátára.*
- Hékás! Gyere le! Inkább fogócskázzunk! - *Szól a manó máris a madárra, mert nem erre számított.*
- Nem segíteni akartál? - *Kérdezi Krestvir egykedvűen.*
- De... De. Úgy gondoltam, utána... - *Magyarázkodik Kilencedik, de egyértelmű, hogy igazából már el is feledkezett a feladatról. Ám hogy ezt leplezze, rögtön bele is kezd a keresgélésbe, viszont közben egyre csak odatéved tekintete a madárra, hátha mégis leszáll a földre és megkergetheti.*


2651. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-18 21:49:17
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 949
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

//Éjszaka//

*Szelíden mosolyog amíg Krestvir a halál hiábavalóságát ecseteli. Ebben talán nem ért vele feltétlenül egyet, hiszen taknyos suhanc kora óta a fegyverforgatásból él, és ha különösebb élvezetet nem is talál abban ha elveszi más életét, de azt már megtanulta, hogy gyakran célravezető megoldás lehet. Hogy az elcsépelt mondást már ne is idézze, miszerint vagy öl, vagy őt ölik meg. Hogy Lea halála megrázta az az ő szempontjából érthető. Furcsa, hogy nem is maga a halál viselte meg, hanem annak módja. Ha csak erre gondol, legszívesebben indulna is Artheniorba, hogy lángba borítsa a várost. Ezeket persze nem fogja elmondani a lánynak, hiszen azt már sejti, hogy ezekkel együtt szörnyetegnek látná. Inkább csak bólogat amikor Krestvir az isteneket emlegeti.*
- Igazad van. Bár talán nem mindegyikük töri naphosszat a fejét azon, hogy miként toljon ki a halandókkal. Amikor a holtak fenyegették Amont, a tharg isten segítséget nyújtott a Vashegynek.
*Történetesen Drenule az egyetlen halhatatlan akiben hinni is tudna, és majdnem el is dicskeszik Krestvirnek azzal, hogy látta is, de ha az előbb egy vérszomjas szörnynek gondolhatta volna, most egy félnótásnak. Mielőtt mégis kikotyoghatná, meglepetten hallgat el, és néz oldalt. Miután Leáról mesélt, Krestviről csak kiszakad egy emberi gesztus. Az elmúlt nap fényében, amit együtt töltöttek, ez a futó érintés és a kis sajnálkozás szinte mérföldkőnek számít. De ez csak egy pillanat, mert alig találkozik a pillantásuk, a mágus újra felhúzza maga köré a falakat.*
- Köszönöm. *bólint, és valóban jólesik neki a másik együttérzése. Hiszen ennek őszintének kell lennie, Krestvir biztos nem udvariaskodna.*
- Tulajdonképpen őt is irigyelhetnénk. *méz mosolyogva a manóra, amikor feltápászkodnak, mert Krestvir indul vissza a toronyba* Adomány, ha valaki ilyen nyugodtan, békésen tud aludni.
*Miután elköszöntek egymástól, egy darabig még követi tekintetével Krestvir alakját és a lámpás pislákoló fényét, aztán visszaballag a többiekhez, és vigyázza az álmukat.*


2650. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-18 21:42:08
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 40

Játékstílus: Vakmerő

//Éjszaka//

*Amíg Laor nem tesz egyértelmű megjegyzést arra nézvést, hogy nem kedveli a mágiát, vagy a mágusokat, addig ő nem is fog erre gondolni. Lehet, hogy kihallhatna a hangjából valamit, de annyira bizonytalan az ilyen nem szóbeli jelzések értelmezésében, hogy a saját érdekében inkább feltételezi, hogy kedvesek hozzá, amennyiben a hozzá beszélő alapvetően baráti személynek számít. Az már más kérdés, hogy Taitos első leckéi között volt, hogy hacsak nem fontos, ne híresztelje, hogy mágus, mert sokan nem kedvelik a magukfajtát. De mivel Laorral most egy csapat lesznek, nem gondolja, hogy a férfi számára ellenszenves volna amiatt, amivel foglalkozik.*
- Igen. - *Feleli tömören, bár magában kicsit még töpreng mindazon, amit Laor mondott és ezen a furcsa kapcsolati állapoton, ami a manóval összefűzi őket. Ám abban legalább biztos, hogy bárhogy is legyen, eltüntetni nem szeretné Kilencediket és megbízik a manóban, alig maradt benne valami gyanakvás felé.
Aztán másfelé terelődnek gondolatai, s felteszi azt a kérdést, amivel olyan szépen beletenyerel valami alighanem fájdalmasba.
A halálról először az jut eszébe, hogy talán Kaganra céloz a férfi, hogy hozzá állt annyira közel, de mikor szóba kerül Arthenior, már csak egyvalakire tud gondolni: Leandana Kagantal. Pusztán nevét és szerepét ismerte a nőnek, illetve látta a thargok fájdalmát, mikor kicipelték holttestét a városból.*
- Egyik halálnak sem lett volna értelme. Egyiknek sem volt ott értelme... Az isteneknek, vagyis ezeknek az isteneknek nevezett entitásoknak nem kellene beleavatkozniuk az életünkbe és játszaniuk velünk. - *Hangja egykedvű, mint mindig, de árnyalatnyi düh hallatszik ki belőle.
Nem hiszi, hogy valaha is el tudja majd felejteni azt a vérengzést, s az Artheniorban történtek még ellenszenvesebbé tették szemében az isteneket. Nem csak Sa'Tereth, de Teysus is ölt a maga kis játékával, amikor kifordította magukból a halandókat és a személyiségüktől fosztotta meg őket, őrült tetteket idézve elő...*
- Sajnálom. - *Mondja aztán bátortalanul, mert a vigasztaláshoz mit sem ért. Majd szintén nagyon esetlenül kinyújtja az egyik kezét és Laor vállára teszi, a mozdulatot pedig azzal kíséri, hogy felemeli a fejét és egy pillanatra a férfi szemébe néz. Aztán már vissza is húzódik és újra a talajt nézi. Zavarba jön, nem biztos benne, hogy ezt így szokás. Azt tudja, ha valaki szomorú, akkor azt meg szokták ölelni, de erre azért még képtelennek érzi magát, Laor túlságosan idegen és ő még Taitost is nehezen öleli meg.
Szerencsére érkezik a témaváltás, ahol megint kicsit többet kell beszélnie és nem is derűs témáról, de ezen a terepen biztosabban mozog. A férfi meg a jelek szerint meg is elégszik a válaszával, mert nem tesz fel további kérdéseket. Helyette aludni küldi.*
- Rendben. - *Válaszolja előbb a mesére tett ígéretre.*
- És rendben... - *Mondja már némivel bizonytalanabbul. Fölpillant a toronyra, majd a csillagos égre, végül a tóra, ami mindezeket tükrözi...
Különös, most nem is fél. Persze, ha a lámpa elaludna, alighanem megváltozna a helyzet, de most jól van. A szépséget látja...
Egy-két pillanatig elnézi a mesebeli képet, majd lassan föltápászkodik.*
- Én visszamegyek a toronyba. Ott nyugodtabban alszom. - *Jelenti, majd fölcihelődik. Kilencedik megint fölébred kicsit, mikor karra veszi, de rövid motyogás után visszaalszik.*
- Hamarosan találkozunk. - *Hajol meg, amennyire terhei engedik, majd ha Laor nem tartóztatja, elindul fölfelé.*


2649. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-18 21:40:21
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 949
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

//Éjszaka//

- Igen. *húzza el a szót nevetve, mert bizony vannak elképzelései arra nézvést, hogy ha Frandr néhány szilánk sajátos felhasználásával ilyen képességre tett szert, akkor más szerencsétlen még cifrább dolgokra is képes lehet. Ezeket az ötleteket inkább megtartja magának. Krestvir sem akarja részletezni, és belé is szorult annyi jó érzés, hogy ezt nem részleteznél hölgytársaságban. Annál inkább nem, mert ha maga is jobban belegondolna, akkor soha többet nem tenné be a lábát egyetlen csapszékbe sem.*
- Egy nap mindenesetre kevés lenne hozzá. *bólint rá a másiknak a barátságot firtató kérdésére* De hát mágia van a dologban. Az pedig mindenre képes.
*Az utóbbi mondat kicsit epésre sikeredik, úgyhogy gyorsan folytatja, derűsebb hangnemben, hiszen nem akarja megbántani a mágust.*
- Viszont ha kiderül, hogy tényleg egy jó barátot nyertél általa, akkor nincs vele semmi baj.
*Folytatná még, pontosabban inkább ezt folytatná, de Krestvir feltesz egy olyan kérdést ami fájdalmasan érinti. Kicsit meg is lepődik, hogy a lány nem tud róla. Elvégre a Vashegyen ez nyílt titoknak számított. De a jelek szerint Synmiráig nem jutott el a pletyka. Ezen egy kicsit el is töpreng. Most érzi először furcsának, hogy a Szilánkok ugyan a Vashegy legrégibb és legmegbízhatóbb szövetségesei, és erdei otthonuk sincs messze Amon Ruadh-tól, előfordulhat, hogy keveset tudnak egymásról. Krestvir nem tudja azt, amin a vashegyi lovászfiúk is élvezettel csámcsogtak, ő pedig eddig a napig tulajdonképpen csak névről ismerte Taitos mester jobbkezét.*
- Volt. *dünnyögi végül.* Meghalt. A hitvány csőcselék végzett vele, ami feldúlta Artheniort. Én akkor a kikötőben voltam, hogy fegyvereseket szerezzek ahhoz, hogy rendet tegyünk a városban, és... későn érkeztem. Talán csak egy kicsivel kellett volna előbb odaérnem, és megmenthetem.
*Mered maga elé, és hiába pislog, ég a szeme.*
- Az életem adtam volna, hogy élhessen. Annak lett volna értelme. Most ő halott és én élek. Ennek nincs.
*Krestvirre néz, bocsánatkérőn elmosolyodik. Igazán nem akarja ezzel terhelni, valószínűleg van elég baja az ő tragédiája nélkül is. Inkább végighallgatja a mágus okfejtését, és furcsa mód nem aggódik azon, hogy Krestvirnek sincs sokkal több elképzelése arról, hogy mit is kell majd tenniük. Ellenkezőleg, valahogy meg is könnyebbül egy kicsit. Nem tudja, hogy miként fog végződni ez az út, de őszintén reméli, hogy a tündér és a manós lány hazatérhetnek majd. Ami rajta áll, azt meg fogja tenni ezért. Aztán felsandít a csillagokra. Amennyire meg tudja állapítani, alaposan benne járnak már az éjszakában és a hajnal sincs már annyira messze.*
- Ha gondolod, mesélek majd róla amikor koccintunk a sikerünkre. Kivételes nő volt. De most kövesd a manó példáját és próbálj aludni!
*Egészen lágy a hangja.*
- Szükséged lesz az erődre, és nekünk is szükségünk lesz rá.


2648. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-18 21:37:02
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 40

Játékstílus: Vakmerő

//Éjszaka//

- Értem. Akkor én sem kérdezem. - *Jegyzi meg magának, mert eredetileg tervezte, hogy érdeklődjön efelől. Ám ehhez már alapvetően össze kellett volna szednie a bátorságát, hiszen egy idegennel nagyon ritkán kezdeményez beszélgetést, ha nem túl fontos. Most pedig, hogy tudja, a harcos férfi számára ez nem egy kedvelt téma, inkább le is tesz róla, nem szeretne konfliktust.
Laor folytatja az ő helyzetelemzését, ami a számára elfogadható forrásból származó italfogyasztást illeti... És igencsak szórakoztatónak találja. Annyira, hogy mire odáig ér, hogy a legegyszerűbb megoldás a kockázat kiszűrésére az volna, ha megölnék Frandr-t, még fel is szusszan nevetősen.
Ahhoz ugyan keveset ért, hogy a hanghordozásból jelentéstartalmat észleljen, mégsem veszi komolyan Laort, mert hiszen szigorúan elméleti szinten zajlik a beszélgetés, hát persze, hogy nem akarják komolyan kivégezni a harcost ilyen semmiség miatt!*
- Az tényleg kizárná a kockázatot! - *Biccent.*
- Bár elég sok szilánk volt, akár más is lehet még ilyen képességgel. Amibe kellemetlenebb belegondolni, hogy akár másfélével is... Mondjuk... nem, inkább nem. Biztos van ötleted! - *Cenzúrázza saját magát, mielőtt további gusztustalanságokat hozna föl.*
- Ühm. - *Biccent a Kilencediket illető kérdésre. Bár ezt az imént is említette, de úgy tűnik, a férfi átsiklott a részlet fölött.*
- Ugye, hogy furcsa? Ilyen rövid idő alatt azt hiszem, nem szokás összebarátkozni. De nem vagyok benne biztos. - *Beszél teljesen őszintén, azokra az eseményekre gondolva, amik vele, vagy a környezetében történtek és számára érthetetlen volt a kapcsolatok alakulása. Saját Taitoshoz való kötődését meg tudta magyarázni magának, hiszen a fiú volt az első és egyetlen ember, akit ismert egy olyan időszakban, mikor még magát sem ismerte és nem volt hová menni, nem tudta, mit kezdjen az életével. Az egy kényszerű ragaszkodás volt, és csak szerencsés, hogy egy jó emberhez kezdett kötődni, különben alighanem másképp alakulhatott volna a sorsa.
Persze, magyarázatot mindenre lehet találni, de sok esetben még akkor is furcsák maradnak számára a kapcsolatok.*
- De miért mondja, hogy irigyel? Magának nincs ilyen... aki fontos volna? A thargok között? - *Kíváncsiskodik, mert ez még felmerült benne, és nem értette.
Aztán jön egy témaváltás, s ha az ő korábbi kérdésével nem is, ezzel valószínűleg visszakanyarodnak a kevésbé derűs hangulathoz.*
- Nem tudom. Még azt sem tudom, el tudunk-e jutni legalább az egyikhez. De ha sikerülne, akkor talán többet tudnánk az egészről. Akkor tudnánk, hogy mi van ezeken a részeken, ami megakadályozza, hogy belevesszenek a ködbe és esetleg alkalmazni tudnánk, hogy mindenhonnan eltűnjön a köd. Akkor pedig az átjáró is bezárulhatna. De ezek csak feltételezések. Mivel nem tudok senkiről, aki előttünk kutatott volna ez után és beszámolt volna róla, ezért mindent magunknak kell felfedeznünk. Félek, hogy még azóta is sok minden változott, hogy a mestereimmel itt jártunk. - *Nyilván érthetőbb volna a magyarázat, ha jobban belemenne a részletekbe, de nem tudja, hogy Laor még azt sem tudja, mik is azok a horgonypontok.*


2647. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-18 21:35:20
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 949
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

//Éjszaka//

*Most rajta a sor, hogy fintorogjon egy kicsit, mert elég nagy ostobaságnak és meggondolatlanságnak véli azt, hogy egyesek azokkal a szilánkokkal kísérleteztek. Hiszen azt sem tudták, hogy honnan származnak és milyen hatásuk lehet.*
- Említette, hogy a csillaghullás óta él önálló életet a haja, de nem nagyon részletezte. Én meg nem kérdeztem. Úgy tűnt, hogy nem szívesen mesél róla.
*Ezt meg is tudja érteni. Senki sem dicsekszik örömmel ha valamit elrontott, és Frandr külseje alapján ez erősen valószínűsíthető.*
- Azt a sörös dolgot meg csak hallottam, nem is ő mondta. Még az is lehet, hogy valami buta pletyka az egész.
*Aztán egyre szélesedő mosollyal hallgatja, ahogy Krestvir annak esélyeit latolgatja, hogy a Vaskorsóba betérve nem árpából hanem Frandrből készült sört kapna. Ahogy a szellem emberéhez illik, Krestvir minden eshetőséget számba vesz.*
- Nem tudom, hogy mennyire komoly a veszély. De három lehetőség képzelhető el, ha biztosra akarsz menni. Az egyik az, hogy elkerülöd a Vaskorsót. A másik, hogy valami más italt kérsz, és fohászkodsz, hogy Frandr ne bort sírjon. A harmadik szerint pedig barátunkat eltesszük láb alól.
*Ez utóbbit nem gondolja komolyan, legalábbis egyelőre, és ez érezhető is a hangján. Ücsörgés közben a tábor felé figyel, igyekezve nem belenézni a tűzbe, hiszen az csak elvakítaná, és még annyira sem venne ki semmi részletet a többiek körül.*
- Csak ma reggel? *visszhangozza csodálkozva* Nekem úgy tűnt, hogy sokkal régebben ismeritek egymást.
*A kések említésére göcög egy kicsit, és valahol megérti Krestvirt. Ő sem lennel felhőtlenül boldog, ha egy kis manó az arca mellett zsonglőrködne éles pengékkel.*
- És mi lesz, ha elintézzük azokat a horgonypontokat? *vált témát kissé hirtelen* Kiszorulnak a démonok a világunkból?
*Még kapóra is jön neki, hogy kettesben beszélgethetnek. Úgy látszik, hogy Krestvir sokkal többet tud küldetésük céljáról, mint ő, és ezt nem kell tudnia a többieknek. Most viszont lehetősége van kiegészíteni hiányos ismereteit.*


2646. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-18 21:31:37
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 40

Játékstílus: Vakmerő

//Éjszaka//

*A válaszból megérti, hogy a viselkedéséből észre lehetett venni, hogy megijedt. Ha pedig így van, inkább nem is tagadja.*
- Nem baj. - *Jelenti ki, "feloldozva" a férfit a "vétek" alól.
Aztán beszélgetnek, s a végén valahogy Frandr eseténél lyukadnak ki a csillagszilánkokkal...
Mikor Laor valami képzeletbeli dolgot kezd csavargatni a mellkasánál, veszi a lapot, hogy mire céloz a férfi.*
- Nem tudom, akár így is lehetett. Vagy tényleg megette. De akiknél én láttam ilyesmit, azok csak... erősebben magukhoz szorították a szilánkot? - *Ő sem biztos benne, az egy zavaros este volt és sok furcsa dolog történt, amit utólag vizsgálni nem lehetett, mert a szilánkokkal kísérletező népség szétszéledt, a szilánkok ereje pedig elenyészett.*
- De nem is mesélte el, hogyan történt vele? - *Azt gondolná, biztosan rákérdeztek a társai, hogy mitől változott meg.*
- Talán elég lesz, ha a Vaskorsóban kérek inkább mást. - *Fintorog tovább, s kicsit mintha még el is mosolyodna, bár nála ezt nehéz megállapítani. A hangulat mindenesetre érezhetően javult.*
- Bár... talán napi... két... három... - *Számolgat és méricskél magában, épp az emberi vizelet átlagos napi mennyiségét saccolva.* -... korsóval jönne ki? Akkor elég jó eséllyel nem nekem jutna az, ami... tőle jött. Hacsak nem gyűjtik össze, ami feltételezhető, mert be kell hűteni a pincében, mielőtt felszolgálhatnák... Tehát inkább mégsem innék sört a Vaskorsóban. - *Elemzi ki teljesen komolyan a helyzetet, nagy elmélyüléssel magyarázva egy fűcsomónak, de a végén egy pillantást vet Laor arcára, s megint mintha mosolyogna, mielőtt ismét félrenéz.
Később, a kapott válasz elgondolkodtatja. Viszonylag egyértelmű, hogy a férfi arról beszél, hogy Kilencedik fontos az ő számára. Ami furcsa, mert még csak ma ismerte meg. Mégis igaznak találja. Ezt pedig meg is osztja a másikkal.*
- Csak ma reggel találkoztunk, ezért szerintem furcsa, hogy kötődök hozzá és ő hozzám. Talán ez is a csillag mágiája miatt van, talán engem is befolyásol, mert olyan lényt teremtett, akit képes vagyok megszeretni. Bár idegesítőnek is találom, főleg amikor a vállamon ülve játszik a késeivel és az arcom mellett röpködnek... - *Teszi hozzá, önkéntelen megsimítva a feje jobb oldalán a csuklyát, mintha most is tartania kellene tőle, hogy egy kés beleáll a fülébe.*
- És félelmetes, hogy... tőlem függ, vigyáznom kell rá. - *Beszél hirtelenjében egész sokat, még ha szaggatottan is egy számára elég nehéz témáról, vagyis az érzéseiről. Azért sikerül mégis, mert már pusztán a mai napon is volt alkalma eleget gondolkozni ezen.*
- De azt hiszem, örülök, hogy ő... megszületett.


2645. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-18 21:29:04
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 949
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

//Éjszaka//

*Azt hitte, hogy elég egyértelmű amiért bocsánatot kért. De lehet, hogy csak túlbonyolította a dolgot, Kresit nem is viselték meg azok amiket mondott, és azért nem érti, hogy miért kért elnézést. Úgyhogy most csak legyint egy kicsit.*
- Nem akartalak megijeszteni. *mondja ki végül, ha már rákérdeztek. Aztán kis mosollyal hallgatja Kilencedik rövid történetét. Ami azt illeti maga sem arra számít, hogy a manó fegyverrel a kezében, vérfagyasztó rikoltással veti magát az ellenségre. De ha már mágikus lény, hátha ilyenformán lehet a segítségükre. De persze azt sem éli meg tragédiaként, ha a manó végül csak Krestvir vállán ücsörgéssel veszi ki részét a történésekből. Vele eleve nem számolt, nem jelentene problémát a tétlensége sem. Amikor pedig Frandr sajátos szilánkfelhasználása kerül szóba, inkább csak a fejét csóválja. Ő azokat a vackokat a kezébe sem vette volna, nemhogy magába olvassza, bármit is jelentsen ez. ~Mi?!~ Elkerekedett szemekkel mered Krestvirre, mint aki nem tudja eldönteni, hogy a lány komolyan beszél-e vagy a bolondját járatja vele.*
- Úgy érted, hogy... hogy valahogy...*és olyan mozdulatokat tesz a kezével, mintha valamit a mellkasába akarna nyomni, csavarni. Ez már túl meredek számára. Meredekebb mint az, hogy valaki sört vizeljen. Azzal tulajdonképpen nincs is semmi baj, ha nem kell végignéznie a csapolást. Krestvir másként gondolhatja, mert látványosan fennakad a dolgon.*
- Hát... *vonja meg a vállát egy kis vigyorral* ha nem tudod, hogy honnan való az a sör, amit egy fogadóban kapsz, akkor nem is gyanakszol. Bár, ha jól sejtem, mostantól nem fogsz ismeretlen helyen sört elfogadni.
*Kicsit kuncog, és a kérdésre csak bólogat. Nem akarná belógatni Krestvirt, ő maga is így hallotta ezt a történetet. Aztán amikor a mágus a manót takargatja be, és kicsúszik a száján az a szó amit a lányt meglepi, kicsit zavarba is jön.*
- Semmi, csak... *kis szünet* Jó ha az embernek van valaki, aki fontos számára.


2644. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-18 21:25:58
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 40

Játékstílus: Vakmerő

//Éjszaka//

- Mit? - *Kérdez vissza, nem értve, miért kér Laor bocsánatot, mert még csak egy vétlen ütést, lökést, vagy érintést sem érzett. Arra nem gondol, hogy a férfinak feltűnhetett, hogy megijesztette őt a szavaival, vagy az, hogy tartja tőle a távolságot.
Később, a férfi sebhelyének történetét hallgatva nem firtatja tovább, hogy miféle teremtmény is tette ezt Laorral. Ő is érzi, hogy ennek most nem volna sok értelme, csak fölöslegesen fölzaklatnák a saját képzeletüket valami borzalom fölidézésével. Ez pedig a holnap rájuk váró út előtt inkább kerülendő, alighanem ott is lesz részük förmedvényekben, amíg nem muszáj, jobb, ha nem gondolnak erre.*
- Rendben. - *Mondja lelkesedés nélkül, ami nem annyira az érzelmeit tükrözi, inkább csak ilyen a beszédmodora. Ugyan az is igaz, hogy nincs túlságosan odáig a fogadókért, vagy kocsmákért, számára túl nagy ott a nyüzsgés és a zaj. De ha valamiféle sikerrel hazajutnak, akkor nem akar kimaradni az ünneplésből.*
- Igen. Bár én jobban örültem volna, ha otthon marad, biztonságban. De tényleg nem tudom, hogyan viselte volna a köztünk lévő távolságot, nem ismerem ezt a mágiát, amiből született. És ragaszkodott is hozzá, hogy velem jöjjön... - *Ő inkább látja Kilencedikben a pöttöm, törékeny barátot, mint a benne rejlő harci erő lehetőségét.*
- Szerintem ő magába olvasztotta. Így, vagy úgy... Furcsa. Ezt én nem kockáztattam volna meg. - *Elmélkedik ő is hangosan. Majd Laor következő szavaira fölkapja a fejét, annyira meglepődik.*
- Fuj! Ez érdekes, de... fuj! - *Fintorog - ami az ő arcán nem feltűnő, mert amúgy is fancsali -, mert vizeletet inni elég gusztustalannak tűnik, még akkor is, ha valójában sör.*
- Tényleg? - *Kérdez azért vissza, mert nem biztos benne, hogy a férfi nem csak a bolondját járatja vele.
Aztán a figyelmük ismét Kilencedikre terelődik, s Laor tesz egy érdekes megjegyzést.*
- Miért? - *Kézenfekvőbbnek ígérkezik kérdezni, mint találgatni, úgyhogy ezúttal ezt a könnyebbik utat választja.*


2643. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-18 21:23:51
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 949
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

//Éjszaka//

*Jó volt a megérzése, utóbbi szavai valóban nem hatnak nyugtatóan Krestvirre. A lány mintha még kisebbre akarná összehúzni magát. Nem tudja eldönteni, hogy ilyen a természete, vagy van valami a háttérbe ami miatt ennyire zárkózott vagy félénk. Tulajdonképpen meg is sajnálja, és kedvet érez hozzá, hogy bátorítóan megsimogassa a karját. Erre végül nem kerül sor, mert amikor odatelepedik mellé, Krestvir szinte pánikszerűen húzódik messzebb.*
- Ne haragudj. *dünnyögi maga elé* Nem akartam...
*Persze megijeszteni nem akarta, de ezt nem mondja ki. Úgy érzi, hogy ha világossá tenné, hogy látja a lány riadtságát azzal csak még jobban elbizonytalanítaná. A helyzetét nem könnyíti meg a következő kérdés sem. Nem meri elmondani, hogy amivel összeakadtak akkor, az valami hatalmas pókféle rémálom volt, halott lények testrészeiből összeróva.*
- Valami olyasmi. *bólint végül* Igazán magam sem tudom, hogy Sa'Tereth miféle teremtménye lehetett. Mindegy, elmúlt. *legyint egyet* Ezen is túl leszünk majd, és ahogy Riri mondta, iszunk majd rá egyet a Vaskorsóban.
*Aztán inkább hallgatja Krestvirt a szilánkokról, arról, hogy mire lehetett használni azokat és miként keveredett mellé a manó.*
- Fura. *böki ki végül* De úgy tűnik, hogy nagyon ragaszkodik hozzád. És ki tudja? Bármilyen apró is, talán ő is segíthet nekünk. Ha már mágikus lény.
*Mert Laor világában aki mágikus eredetű, az okvetlen ért a mágiához is. Közben még mindig a szilánkok járnak az eszében, a többiek felé pislant és egy kicsit felnevet.*
- Vajon Frandr mit csinálhatott velük, hogy így járt? Szerintem megette őket.
*A sötétben aligha látszik ahogy a lány felé kacsint.*
- És nemcsak a haja ilyen furcsa. Azt beszélik, hogy sört vizel. Szép karriert futhatna be a Vaskorsóban.
*Talán a kis nevetés hatására Kilencedik mocorogni kezd, és pár pillanatra fel is ébred, hogy aztán újra álomba szenderüljön. Aztán Laort valami nagyon furcsa érzés keríti hatalmába. Sohasem gondolta magáról, hogy érzelgős fajta lenne és Lea halála óta nem volt semmi, nem tudta elképzelni semmiről ami megérinthetné. De az az apró mozdulat, ahogy Krestvir szinte szeretetteljesen eligazgatja a manó öltözékét, arra ellágyul. Hallja ugyan ahogy Krestvir arról beszél, hogy a kis lény időnként keres valamit, de amikor megszólal, értelmetlennek tűnik amit mond.*
- Irigyellek.


2642. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-18 21:18:53
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 40

Játékstílus: Vakmerő

//Éjszaka//

*Míg a korábbi szavak jót tettek, bátorították a lányt, a továbbiakban már kevésbé szerencsésen válogatja meg mondandóját a férfi; bár azt senki el nem vitathatja, hogy hangzatosan fejezi ki magát.
Krestvir önkéntelenül is körbekémlel, a sötétség teremtményeit kutatva a lámpás fénykörén túl, de aztán inkább lehunyja a szemét egy időre és szorosabban öleli magához felhúzott térdeit.
Laor aztán azonnal könnyedebb hangnemre is vált, s bár a félelmét el nem űzi, de legalább lefoglalja gondolatait.
Érti, hogy mire céloz a férfi, olvasott róla, hogy a sötételfek barlangokban éltek, a mélyben, tehát őket biztosan nem zavarja a sötétség. Persze, úgy véli, a felszíni élet őket is megváltoztathatta, de talán még nincsenek idefent elég régen ahhoz, hogy a faji sajátosságaik eltűnjenek. Amennyire tudja, a legtöbbjüket épphogy a fény bántja. Így hát ezt a példát helyénvalónak találja.
Laor pedig a jelek szerint az ő szavainak hisz, ami a idegen párost illeti. Majd tart egy rövid beszámolót a múltjáról, s Krestvir ugyan nem néz rá, de a férfi mozdulatát észleli, ezért fölpillant, hogy lássa, mit akar mutatni a másik. Valóban nehezen veszi ki a sebhelyet, de az elhelyezkedéséből ítélve el is tudja képzelni, hogy ez akár halálos is lehetett volna.*
- Ezt egy élőholt csinálta? - *Kérdez vissza, mert a sötét isten kis barátai alatt mást is lehetne érteni.
Azt megnyugvással hallja, hogy Laor sem tervez sötétben haladni. Mikor pedig a férfi elfogadja a felkínált helyet, igyekszik olyan távol húzódni tőle, amennyire csak lehet, egyrészt hogy kényelmet biztosítson, másrészt mert ezt a közelséget még meg kell szoknia.
Mint kiderül, jól sejtette, hogy a jellegzetes eseményből Laor sem maradt ki. Így azért könnyebb elmagyaráznia, Kilencedik honnan is érkezett...
Közben pedig kap ő is magyarázatot, s most már érti, miért néz ki olyan furcsán az a harcos férfi.*
- Néhányan a testükbe olvasztották a szilánkokat, mások egymással érintették össze őket... Ilyenkor furcsa dolgok történtek, a csillag mágiája miatt, amit a szilánkok még őriztek magukban egy ideig. Az én szilánkommal nem történt semmi, csak színtelenné vált. De aztán ma reggel... megjelent ő. A zsebemben, a szilánk helyén. - *Pillant Kilencedikre.*
- Próbáltam őt kifaggatni, de nem sokat árult el. Annyi biztos, hogy miattam létezik. Nem is tudom, hogy tőlem távol túlélné-e, vagy ha én meghalnék... Úgy sejtem, az a... létezése értelme, hogy velem legyen, rám vigyázzon. Vagyis elég sokszor beszélt erről. Mágikus teremtmény, ez egyértelmű. - *Kis időre megakad a beszédben, mert a manó mintha ébredezne, mozgolódni kezd és halkan beszélni, de aztán kiderül, hogy alighanem csak álmodik.*
- Hol vannak? Hová tettem? Hjajj, hová tűntek? Pedig itt kellene lenniük! - *Motyog az apró lény, és kezeivel matat magán, a mellénye zsebeit túrja, majd megnyugszik és nyammogva alszik tovább.
Krestvir valamiért elmosolyodik a jeleneten és a nagy mozgolódásban kitakarózott manón megigazítja a bőrdarabot. Kicsit halkabban beszél most.*
- Valamit mindig keres, de maga sem tudja, hogy mit. Viszont nem hiába teszi. Mikor reggel ezt csinálta, akkor jelentek meg a kései. Talán más is lesz még...


2641. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-18 21:17:54
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 949
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

//Éjszaka//

- Az éj pedig sötét, és tele iszonnyal. *vonja meg a vállát, mert megérti, hogy Krestvir arra céloz, hogy a kígyóktól való félelem racionális, a sötétségtől való pedig nem az. Aztán meg is akad egy pillanatra. Nagyon frappánsnak érzi iménti megjegyzését, és azon gondolkodik, hogy hallotta-e valahol? Nem biztos benne. Talán egy vörös hajú nő?... De nem tud dűlőre jutni magában, és valahol hízeleg neki ha azt gondolhatja, hogy saját fejéből pattant ki.*
- Tudom, hogy a hasonlat sántítani fog, hiszen nem vagyunk állatok, de mégis. A nappali állatok a sötétség beálltával biztonságosnak vélt zugukba kucorodnak vissza, és összegömbölyödve, aludva próbálják átvészelni míg a sötét ismét átadja helyét a fénynek. Félnek az ismeretlentől, hiszen az éjszaka nem az ő terepük. Olyankor bújnak elő azok a teremtmények, akiknek a sötétség viszont jó barátjuk, és ezt nem is haboznak kihasználni.
*Ráeszmél, hogy ez elég vészjóslóan hangozhat, és bár lelket akarna önteni Krestvirbe, ezzel akár meg is ijesztheti. Úgyhogy nem folytatja, legyint egyet a sarkán ülve.*
- A lényeg az, hogy természetesnek gondolom ha tartunk attól, amit nem ismerünk. Quantallnak például *biccent fejével a többiek felé, ahol a sötételf is lepihent akinek már a nevét is tudja* biztosan nincs ezzel gondja.
*Amikor a lány a párosról beszél felvonja szemöldökét, és féloldalasan biccent is egyet. Ez akár az elismerés gesztusa is lehet.*
- Akkor biztosan segítségünkre lesz. Nekem is volt szerencsém a sötét isten kis... barátaihoz *bök a nyakától a füle tövéig húzódó jókora forradásra, bár ez a lámpás gyenge fényénél lehet, hogy nem is látszik* és majdnem otthagytam a fogam.
*Féloldalasan sandít Krestvirre. Még nem szokta meg a mágus szélsőségesnek ható zárkózottságát, és furcsának találja, hogy lehajtott fejjel, szigorúan maga elé bámul. Akkor is amikor beszél. De nem teszi szóvá. Ha ilyen, ilyen.*
- Amiatt nem kell aggódnod, hogy éjszaka kelnénk útra. Nem tervezek ilyesmit, hacsak valami rendkívüli nem történik. A sötétben csak botorkálnánk, lassan és fáradságosan haladnánk. És nem is lenne biztonságos ezeken a vidékeken.
*A felkínált helyre leül Krestvir mellé, de szemben a lánnyal, hogy hátát mutassa a tónak. Onnan nem számít meglepetésekre, legalábbis olyanokra nem amik veszélyeztetnék őket.*
- Persze.
*Ha nem is látszik, hogy mosolyog, a hangján azért hallatszik.*
- Sokan gyűjtögették azokat a szilánkokat, bár talán csak az istenek tudják, hogy mire istenek tudják, hogy honnan jöttek és mire voltak jók. Köztük Frandr barátunk is. Hogy mit művelt velük azt nem tudom, és nem is akarom tudni, de állítólag köze van a dologhoz annak, hogy most így néz ki.
*Megint a manóra pillant, aki talán alaposan elfáradhatott, mert eddig nem riadt fel arra, hogy mellette beszélgetnek.*
- Ő is akkor pottyant le az égből?


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3042-3061