Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ingoványos vidék (új)
MágustoronyTalmid templom (új)
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 142 (2821. - 2840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2840. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-21 18:09:35
 ÚJ
>Pörölytörő Drogghyan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Megfontolt

//Tanuljunk mágiát//

*Ahogy maga mögött hagyja a romokat, és a halál jelenlétét, megnyugszik ugyan, de az érzései egyelőre nem változnak. A táj jellegzetességei változnak, ahogy a folyót felváltja Lihanechi-tó és a felette lebegő épület. A torony valami felhőszerű anyagon nyugszik, bár képtelenség az egész mégsem zuhan a vízbe az épület. Ezt alaposan körbejárja, még ha sokáig is tart a számára e csoda megtekintése. A sejtése hogy bizony jó helyen jár megnyugvással tölti el a szívét. Nyugodt léptekkel hág fel a felhőre,hisz más megközelítési módot nem lelt. Az épületbe belépve további csodák tárulnak a szeme elé, de az is biztos hogy sok mindent tanulhat meg itt és ez örömmel tölti el. *



2839. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-20 19:19:48
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Második születésnap//

*Ea örül, hogy Thim egyetért vele. Bár eddig is meg volt győződve saját maga igazáról, és nem volt szüksége megerősítésre, mégis boldog azért, hogy megkapta, illetve persze nem csak ezért. Sokkal inkább úgy érzi, mintha a másik elf bizonytalanodott volna el kissé korábbi döntésének helyességét illetően, és tőle várt volna valami olyasmit, aminek köszönhetően azt érezheti, hogy nem tévedett. Ő pedig szívesen segített mindebben, nem csak azért, mert egyetért vele, hanem, mert tudja jól, hogy nem sokáig lehet már papnő, még akkor sem, ha lelke mélyén mindig is az fog majd maradni. Márpedig az istenek szolgálata nem csak annyiból áll, hogy az elf alázatosan áldozatokat mutat be nekik és meghajtja önmagát akaratuk előtt, hanem nem utolsó sorban másokat is segít, vigasztal, megerősíti hitükben, vagy éppen abban, hogy jó döntést hoztak korábban.
Persze, van egy határ, amit még így sem léphet át. Ha valakivel egyáltalán nem ért egyet, nem fogja neki azt mondani, hogy jól döntött és cselekedett, de, ha csak kicsit, vagy bizonyos szempontból nem, akkor esélyes, hogy megteszi a másik lelki békéje érdekében. Thim ellenben nem állította ilyen választás elé, így minden egyes neki mondott szava valóban őszinte lehetett.*
- Én amúgy azt mondom, és köztünk szólva, ezt Luninak is igyekszem majd a fejébe verni szépen és óvatosan, hogy bármi történt is, csak a jövő a fontos. Tudom, hogy egyszerű kis gondolat, de annál mélyebb igazságok rejlenek benne, mint amennyire üresnek és közhelyesnek hangzik elsőre, de az élet egy nagy utazás, ami nagyon sokszor váratlan kanyarokat tartogat, vagy nem várt ösvényekre vezet, és mi nem a múltban élünk, bármi is történt ott, hanem a jelenben most, és a jövőben majd. *mondja mielőtt visszatérnének. Ugyan más formában, de Luninarinak már többször elmondta mindezt, úgy érzi, hogy nem árt még többször hangsúlyozni, nehogy lánya túl sokat gondolkodjon azon, hogy mit tehetett volna másképpen régen, és túl keveset azon, hogy mit kellene tennie még a jövőben azért, hogy egyáltalán lehessen jövője, és az boldog is legyen.
Miután visszatérnek nem marad sokáig. Az eljövendőkkel kapcsolatos bizonytalan gondolatai ellenére Luni boldognak látszik éppen, ennek pedig igazán örül, mivel mindez egy új út jó kezdetnek látszik.*
- Visszamegyek még egy adag vízért, aztán tényleg indulhatunk is. Igen-igen, tudom, hogy sok lesz kicsit, de inkább több legyen, mint kevesebb! *vág elébe lánya esetleges válaszának, majd kettesben hagyja új barátjukkal.
Miközben igyekszik minél gyorsabban megtölteni kulacsait és visszatérni, Luni mint mindig, most is érdeklődve hallgatja Thim szavait. Aztán miután az elf mondandója végére ért nem leplezi a nyomukban járó meglepettséget és őszinte érdeklődést sem.
Először elmosolyodik, majd kissé talán tovább bámul álmodozás határát súroló, tűnődő arccal maga elé, mint egyébként szokott hasonló helyzetekben, amikor valamin erősen gondolkodnia kell.
Az igazság az, hogy nagyon is elragadja a képzelete mindeközben, köszönhetően annak, hogy a Thim által elmesélt álom egyszerre jelenthet, vagy túl sok mindent, vagy éppen semmit.*
- Nem tudom. Nagyon érdekesen és izgalmasan hangzik. Borzongatóan is, de kellemesen és nem kellemetlenül borzongatóan, úgy értem. De sajnos fogalmam sincs igazából, hogy mindez mit jelenthet már amennyiben egyáltalán jelent valamit. Az a baj, hogy a hasonló álmok, vagy túl sok mindent jelenthetnek, vagy pedig semmit. *mondja ki végül iménti gondolatát.*
- A holdnak nagyon bonyolult szimbólumrendszere van, legalábbis nem egyértelmű, hogy ki mit gondol róla. Azt viszont senki sem tagadja, talán még a legelvakultabb elementalisták sem szerintem, hogy az álmokra valahogyan hatással van, mert minél inkább egész, annál furcsábbak és erősebbek az álmok. Anya értelmezésében természetesen teljesen pozitív, már csak miattam is. De amennyire én tudom azért nem csak szerinte. A legtöbben a szerelemmel, mágiával, misztikummal és nőiességgel hozzák a összefüggésbe a holddal kapcsolatos álmokat. De jelentheti az élet teljességét és az újjászületést is. Anyától tudom, hogy néhány szélsőséges értelmezés szerint inkább a halál és a sötétség jelképe, de ez nem csak szerinte hülyeség, hanem szerintem is. A legtöbb esetben az éjszaka és a sötétség szokta jelképezni a halált, a fény pedig az életet, a legsötétebb éjszakában is viszont egyedül a hold és a csillagok szoktak adni némi fényt, tehát már itt megdől az egész elmélet arról, hogy bármi rosszat is jelenthetne. Az ezüsthíd mindenesetre biztosan valamiféle kapcsolatra utal, csak nem értem egészen, hogy miért pont én küldöm. *hallgat el itt kicsit, mielőtt újra gondolataiba merülne. Nem tudja eldönteni, hogy vagy az ő népe foglalkozik álmokkal, istenekkel, és égi jelekkel túl sokat, vagy a városba szakadt elfek túl keveset. Esetleg közülük sem mindenki, de Thim vajon olyan családban nőtt volna fel, akik már teljesen elszakadtak a természettől?
Tény, hogyha barátja az ő falujukban nőtt volna fel, akkor régen tudná már mindezt, amit ő az imént elmondott neki, akkor is, hogyha nem egy papnő fia, és fel sem tette volna ezt a kérdést. Vagy félreértené a helyzetet? Meglehet, hogy Thim pontosan tisztában van mindazzal, amit ő az imént elmondott neki, pusztán csak arra kíváncsi, hogy ugyanarra a végkövetkeztetésre jutnak-e, vagy egyfajta megerősítésre vár tőle? Esetleg egyszerűen csak azért említette, mert tudta, hogy érdekesnek találná, és így akart volna a kedvében járni? Ha ez volt a célja, akkor mindenképpen sikerült, hiszen most is éppen kellemes izgalommal gondolkodik az álmán ahelyett, hogy azon emésztené magát, hogy hazamenni, vagy pedig inkább itt maradni szeretne jobban?
Más is elgondolkodtatja azonban, és természetesen ezúttal sem tartja magában, ami éppen eszébe jut.*
- Az az igazán érdekes különben, hogy olvastam olyan varázslatról, ami képessé tenne arra, hogy előidézzem azt, hogy valaki álmodjon velem. Kósza álom a neve. Ezzel bárki érzelmeit képes lennék befolyásolni a saját akaratom szerint magammal kapcsolatban jó, vagy éppen az ellenkező irányba, ez pedig azzal járna, hogy mindenképpen megjelennék az álmában. De erről szerintem pont nem meséltem eddig, ráadásul meg sem tanultam ezt a varázslatot. Úgy voltam vele, hogy nem hiszem, hogy szükségem lenne hasonlóra tudásra valaha, ezért inkább másra költöttem a tőletek kapott pénzt. Persze, bizonyos szélsőséges esetekben jól jöhet, mondjuk, ha valaki fogva tart egy pincében, és fel kell keltened a szimpátiáját, hogy kiengedjen, de azért remélem, hogy ilyen sosem fog történni. A mindennapi élet keretei között használva pedig, hogy is mondjam, ez nem éppen kedves varázslat, akármilyen irányba is befolyásolod valaki más érzelmeit. Én jobban szeretném, ha magamért szeretnének, vagy utálnának, nem pedig azért, mert jól elvarázsoltam őket. *tart éppen itt, amikor rájön, hogy szokása szerint megint sikerült elkalandoznia kicsit, és kissé eltérnie a tárgytól, ami érzése szerint ráadásul fontos is. Végül arra jut, hogyha egyszer álmodik valaki hasonlót, az talán még lehet véletlen. Ha viszont sorozatosan, akkor szerinte már biztosan nem az. Az otthon kapott nevelés legalábbis e felé a végkövetkeztetés felé hajtja következetesen, ugyanakkor énjének racionális magja mégis ott mocorog benne.*
- Nem lehet, hogy csak azért álmodsz ilyesmiket, mert túl sokat meséltem mostanában a holdról, és a holdmágiáról? Sőt, félek tőle, hogy annyira elmerültem a tanulásban, meg az új ismeretekben, hogy ez volt a legfőbb témám. Szerintem a hold tündéreiről és a királynőjéről is meséltem, aki odafent lakik gyönyörű tükörpalotában, holdvirágok és sápadtan derengő patakok között, és, hogy az egyik mesénk szerint volt, aki fel is ment hozzá, fénylő ezüsthídon. Persze hasonló varázslatot tanultam, és éppen ezüsthíd a neve. De azon száz lépés távolságra lévő pontig tudok csak elsétálni, sajnos a holdig nem, pedig jó lenne. *zárja le végül sóhajtással a gondolatait, majd a hosszas felvezetés után kiböki a szerinte egyetlen racionális választ, már amennyiben lehet szó racionalitásról álmok, és álomfejtés kapcsán. Úgy gondolja persze, hogy lehet, csak éppen nem mindig, és lehet, hogy ez is ez az eset. következő szavai mégis nagyjából pontosan rácáfolnak minderre.*
- Persze, bárhonnan nézem, csak egyvalamit jelenthet. Hogy a sorsunk összefonódott egymással. Nekünk kettőnknek biztosan, de talán anyának is velünk. Csakhogy ezt álmok nélkül is tudtuk, szóval nem értem miért üzeni pont ezt a holdistennő. Talán azzal, hogy én küldöm a hidat, arra utal, hogy egyszer majd én tanítok neked holdmágiát. De ez sem titok. Megígértem, és ez a legkevesebb, amivel megköszönhetem a segítségedet. Szóval nem igazán tudom. Megkérdezzük anyát is esetleg? Ő azért jobban ért ehhez nálam. Vagy nem érzed ennyire fontosnak? *kérdi a biztonság kedvéért. Lehet, hogy téved, de úgy érzi, hogy Thim nem véletlenül éppen neki tette fel ezt a kérdést, amikor pontosan tudja, hogy nem pont ő az hármuk közül, aki a leginkább ért az álmok megfejtéséhez. Talán valamiért nem szeretné, ha édesanyja hallana róla. Ugyan eddig nem voltak előtte titkai, ugyanakkor, ha Thim kívánsága az lenne, hogy hallgasson előtte, úgy érzi, hogy nem lenne joga megsérteni ezt, és meg is tenné.
A helyzetet némileg bonyolítja, hogy van még további, mindezeknél továbbgondolt megfejtése az álmának. Fél azonban többek között attól, hogyha mindezt szóba hozná, akkor barátja úgy venné, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonít az egésznek, pedig talán tényleg nincsen többről szó, mint hogy szegény gondolatait túlságosan is elárasztotta saját maga holdról szőtt álmaival, reményeivel, meg a holdról hallott mesékkel.
Talán majd, ha elmennek innen, és kevesebbet beszél minderről, eltűnnek az álmok is.
Ahogyan azonban erre gondol maga sem nagyon hiszi ezt. Az itt töltött idő és az első megtanult varázslatok megerősítették abban a meggyőződésében, hogy nincsen a világon semmi sem erősebb a holdnál és a napnál. Előbbi születése pillanatában kapta el őt, és tartja azóta is fogva, ő pedig nem is akarja kivonni magát hatása alól. Lehet, hogy az itt töltött idő után Thim sem fog tudni soha többé szabadulni tőle.*



2838. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-20 01:39:23
 ÚJ
>Kilvard Guldraen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Sürgető segítség a Csibészeknek//

*Most, hogy egy kevéske időre fellélegezhet, igyekeznie kell megválni béklyóitól. Hathatós segítséget csak akkor nyújthat, ha használhatja kezeit no meg hangját. A legegyszerűbb megoldást választja, keres valami éleset. Kutakodni is kezd tekintetével maga körül, keresve a legközelebbi földön fekvőt testet, hogy annak fegyverével valahogy kiszabadíthassa kezeit. Amennyiben talál ilyet, elindul felé, és lehajolva kezd kutakodni, hátha sikerül kést, kardot, bármilyen vágó eszközt szereznie. A csata hevében talán nem figyelnek egy földön kuporgó alakra, de ha még is... Nos... A lábai nincsenek megkötözve.*


2837. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-20 01:19:21
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 99

Játékstílus: Vakmerő

//Sürgető segítség a Csibészeknek//

*A lándzsa előre lendül, de eddig is tapasztaltnak tűnő ellenfele ügyesen védekezik. Cserébe két ellentámadás érkezik. Szerencsére eddig jól tartotta a távolságot és el tud hajolni az egyik kőkard elől a másika meg félre tudja lökni. Próbál tovább hátrálni, hogy ne legyen túl közel az ellenfeleihez és a sérült felé odadöf. Közben a harctérről annyit meg tud állapítani, hogy a mellette lévő mágus ügyes varázslata által ő már elintézte az egyik saját ellenfelét, de van még egy. Viszont nem azzal törődik hanem máshova varázsol. A tüzes fényes varázslat elég látványos meg kell hagyni. Viszont Arsenor reméli ő is kap segítséget nemsoká mert két onthroki az túl sok.*


2836. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-19 22:31:43
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1463
OOC üzenetek: 118

Játékstílus: Megfontolt

//Sürgető segítség a Csibészeknek//

*Learon újabb ellenfelet terít le ezzel, eggyel kevesebb a számuk, és eggyel nagyobb az esélyük a győzelemre, bár még így is túlerővel kell számolniuk. Most, hogy már csak egy darab onthrokival kell szembenéznie, megenged magának egy gyors pillantást a nemesre, aki előbb elég nagy bajban volt.* ~A francba, hát ez nem mágus volt még előbb?~ *Nem is érti, hogyan kerülhetett a rossz hírű elf ilyen nagy bajba. Arra jut, hogy muszáj segítenie neki, vagy legalább megpróbálnia, mert ha meghal, a két kutya menthetetlenül rá fog támadni valaki másra. Ha egyet sikerül viszont leterítenie a pásztormágusnak, akkor a másikkal még elbánhat a férfi. Így közelebb lép Aleimordhoz annyira, hogy a varázslata hatósugarában legyen, végig úgy állva, hogy ellenfele a lehető legnehezebben támadhasson, majd ha elég közel van az elfhez, varázsolni próbál egy újabb tűzcsóvát, mert azt vette észre, hogy ez elég hatékony a kutyák ellen. Nem nézi, hogy mit talál el az állaton, csupán annyit, hogy véletlenül se a férfit találja el a varázslat. Közben és ezután védekezik a szarvas lénnyel szemben, mást nem igazán tehet.*

A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló tenyeréből kiindulva vékony csóva csap ki három lépés távolságra. Komolyabb égési sérüléseket okozhat (3), valamint tűzgyújtó hatású.

2835. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-19 19:05:04
 ÚJ
>Tozeya Nazagaraki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Sürgető segítség a Csibészeknek//

*Ezúttal nem igazán elégedett az eredménnyel, nem éppen a tervek szerint alakultak próbálkozásai. Nem csak feleslegesen lépett ki megkezdett harcából, de még az előnyét is elvesztette. Mestere, a vén kecske botja nagyot koppanna most a fején vagy a hátán otthon, szinte hallja, ahogy nyekergi, "összpontosíts". Ez így nem mehet tovább, az idő ellenük dolgozik, míg ekkora a túlerő, és a varázsló szabadlábon van. Most pajzsos ellenfelére koncentrál, s támadja kardjával, ahányszor csak sikerül. Persze azért nem őrült módon, a visszatámadások elől igyekszik kitérni.*


2834. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-19 13:37:11
 ÚJ
>Estrothim Rytl'or avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//Második születésnap//

*Thim örömmel fogadja el Ea karját és a visszaindulást sem bánja.*
- Köszönöm, hogy kifejtetted. Úgy gondolom, minden szavad igaz rám. Magam sem bánom, hogy eljöttem. *Egyelőre hallgat arról, hogy számára mit jelent az új otthon. Nem konkrét helyet, hanem konkrét személyt. Ahol Luni mellett van, ott érzi magát igazán felszabadultnak. Ha ez Szarvasligetben valósul meg, akkor az a vidék lesz számára szent. Kisvártatva visszatérnek Lunihoz, aki láthatóan boldog. Születésnapja van, minden oka adott az örömre. Már sok minden el van pakolva és Thim sem tétlenkedik. Lebontja a sátrat, amit az elején rögtönözve építettek fel csupa olyasmiből, ami éppen rendelkezésükre állt. Szokták mondani, hogy az ideiglenes megoldások tartanak a legtovább, és ez teljesen igaz az ő helyzetükben, mert jóval tovább maradtak, mint tervezték. Szerencsére a sátor legnehezebb részeit nem kell hazacipelniük. Itt gyűjtötték hozzá a fát, és itt is hagyják. Olyan érzés ez Thim számára, mintha a sátorfa azért maradna itt, hogy őket visszavárja. Bár ez koránt sincs így. Mire visszatérnének, addigra vagy összeszedik tüzelőnek mások, vagy elkorhad és a természet visszaveszi, mégis, jó így gondolni rá!*
- Boldog második születésnapot Luninari! *Szól most, mikor már nem tervez máshová menni.* - Sajnálom, hogy nem tudtam róla. Szívesen készültem volna valamivel. Jövőre viszont mindenképpen! *Szól mosolyogva. Reméli, tényleg lesz alkalma egy év múlva felköszönteni Lunit.
~ Akárhol leszünk a világon egy év múlva ilyenkor, megajándékozom Luninarit. Még akkor is, ha messzire kerülünk egymástól. ~ Határozza el. Pakolás közben újra eszébe jut az álom. Mielőtt lement a tóhoz, eldöntötte, hogy elmondja. Nem halogatja tovább.*
- Luni, valamit el szeretnék mesélni. Mióta itt vagyunk a toronynál, különös, visszatérő álom kísértett minden éjszaka. Valószínű, hogy magyarázatot nem találunk rá, de érdekelne, ha eszedbe jut róla bármi. Arról van szó, hogy téged látlak általában. Ritkán édesanyádat is. Te a holdon vagy és onnan jelzel nekem minden esetben. Egy ezüst színű hidat küldesz le hozzánk, hogy kövessünk téged fel a holdra. Lényegében ennyi történik.


2833. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-18 20:32:12
 ÚJ
>Valuryen Meloar'c avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Sürgető segítség a Csibészeknek//

~Eeyrnek hála, sikerült! Talán tényleg a kegyében hordoz a vén lány...~
*Mosolyog, önelégülten, némiképp büszkén magára. Már régen harcolt, idejét sem tudja, hogy mikor volt utoljára, de kár lenne tagadni, hogy élvezi az izgalmat, és a feszültséget. Bár tudja, hogy talán borsos árat fizethet érte a végén, de sosem akart örökké élni. Ez nincs a tervei között. Most, hogy a földön fekvő harcos lassan kileheli a lelkét, egy hangos sóhajjal nyugtázza, majd talán van egy kis ideje és tere szétnézni, hogy hogy is áll a csatatér. A társai keményen küzdenek, de ahogy onnan látja, már ha láthatja a sötétben, eléggé szorult helyzetben van. Túlerővel szemben, szélmalom harcot vívnak. Mintha nem akarna elfogyni az ellenség. ~Ha most odaszaladok, nem tudom mennyit tudnék segíteni, de ha Abogr esetleg...~ Ez a gondolat fut át agyán, majd egy pillanat alatt az övéhez nyúl, s dobókései közül egyet a mestermágus mögött álló varázsló felé dobja. Val legalábbis úgy véli, hogy ő változtatta kővé a mestert, s eddig nagyon harcolni nem harcolt. Reméli, hogy ha nem is találja el, megzavarhatja, és talán Abogr is visszatérhet. Ha teheti, úgy elindul feléje, miután eldobta a kést, hogy esetleg megtámadhassa majd az elkövetkezőkben.*


2832. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-17 17:22:25
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//Sürgető segítség a Csibészeknek//

*Hiába próbálja levakarni magáról az állatokat, esélytelennek tűnik. A kardjával próbál hadonászni, és valamennyire sikert is ér el, ugyanis megsebzi az egyik állatot, ami el is engedi, ám úgy tűnik, nem tágítanak. Mozgásától a másik állat is elengedi, ekkor pedig eszébe jut valami. Nem olyan hatásos, de talán sikerülhet. Egy hirtelen ötlettől vezérelve próbál meg egy lángot elhelyezni a kardja végére. A cél egyértelműen az, hogy vagy megijessze vele az állatokat, vagy ha támad, akkor az fájdalmasabb legyen. A sebek okozta sérülését egyelőre nem érzi, a helyzet miatt ideje sem lenne rá, most csak egy valami számít: megszabadulni a dögöktől, és kikérdezni a nagymestert ezekről a mélységi lényekről.*

A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására egy jól világító lángot tud elhelyezni egy tárgy hegyére (pl. bot, fáklya vagy egyéb fegyvervég). Ha az anyag nem éghető, a láng két kör múlva kialszik, egyéb esetben életszerűen meggyullad.

2831. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-17 16:40:29
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Sürgető segítség a Csibészeknek//
//Valuryen//

*Az elf sikeresen teszi harcképtelenné ellenfelét, majd ég felé nyújtott szabad kezében egy szigony formája fénylik fel, hogy valódi anyagában megszilárdulva egy pillanat alatt azzal végezze ki az eszméletlen onthrokit.
A mozdulat valójában nem igényel nagyobb figyelmet, mint földbe szúrni a szigonyt. Az onthroki némán kiszenved a fegyvertől találva.
Valuryennek most van lehetősége jobban felmérni a terepet maga körül.*

//Aleimord//

*Növekvő pánikot érezhet magában, amikor a két dög elkapja. Ezért lehet, hogy kardért tapogatózva kinyitja öklét és így a lángok kihunynak kezén.
A kardot megtalálja, bár a két vakondkutya kíméletlen tépi a ruháját és a bőrét.
Az egyik, amelyik a combját megharapta, újra harap és újabb sebet ejt a korábbiban, mélyítve azt. A másik viszont a mozgástól sikertelenül próbálja tartani prédáját és elengedi az elfet, akinek mostanra sikerül elérnie kardját és azzal lesújtania az egyik vakondkutyára.
Mivel a bestia fogja, így nem tud olyan hatékonyan védekezni, Aleimord kardja eltalálja a bal mellső lábán, amitől elengedi, de nem távolodik el tőle, hanem tovább acsarkodik előtte és támadni is biztosan fognak mind a ketten.*

//Tozeya//

*A lánynak sikerülnek a mozdulatai, ám túl sok mindenre szeretne figyelni egyszerre. Még az előtte pajzsán feltápászkodó onthroki harcost szeretné megtámadni, de már az Aleimorddal harcoló vakondkutyákat is figyeli.
Így a támadással nem sikerül eltalálnia a feltápászkodó onthrokit, sikeresen tér ki lesújtó kardja elől, de támadni már nem lesz ideje, így az Aleimorddal harcoló egyik vakondkutya felé is tud hajítani egy dobókeresztet, ami sajnos eltéveszti a célt és ártalmatlan csapódik az iszapba a parton harcolók mellett.
Előtte így összeszedi magát a pajzsos és harcba áll elé, az eddig zavartan tébláboló pedig megindul a part irányába, ahol többen is harcolnak.*

//Learon//

*A pásztormáguson átrobog a fájdalom, de nem teríti le, Learon tovább harcol, ám ezúttal a beváltabbnak tűnő taktika felé fordul és újabb varázslatba kezd.
Varázslatával sikerül megelőznie ellenfelét, tenyerét célra emeli és varázsol.
A lángcsóva egyenesen az arcán találja el az onthrokit, aki felordít fájdalmában, ruhája is lángra kap, bár az akkor elalszik, amikor a vízbe hanyatlik és a sekély vízben hánykolódik. A tűz biztosan komoly sérüléseket okozott, nem tűnik úgy, hogy tovább harcolna.
A másik onthrokit még sújtja a láz okozta hatás, így annak megfelelően támad, ám ennek ellenére sikeresen vág végig, ám a bőr alkarvédő és a kérges bőr felfogják a vágás erejét, így nem sérül.
Egy ellenfele kidőlt, a másik még harcol vele, de már sokkal jobb esélyei vannak.*

//Arsenor//

*A férfi küzdelme sem kevésbé heves, mint társaié. Oszt is és kap is sebet, de még áll és harcol. Lándzsájával támad előre, a már megsebesített onthroki ellen. Bár sebesült az ellenfél, mégis könnyedén hárítja a támadást, majd visszatámad.
Arsenornak viszont sikerül mindkét ellenfele támadását hárítania. Ebben az összecsapásban senki sem sérült, de Abogrhoz sem jutottak közelebb.*

//Mindenki - Kilvard NJK//

*A mágus, még megkötözve folytatja útját a part felé. Előtte Aleimord küzd két vakondkutyával. Mögötte Tozeya egy feltápászkodó pajzsos onthrokival. Mellette a part felé gázol a vízben egy onthroki, de még nem választott ellenfelet, a parton elég sokan harcolnak.
A mocsárfal alá temetett szarvas ellenfél még csak most igyekszik felállni és kimosni a szemébe, szájába jutott mocsarat, egyelőre ő még nem avatkozik harcba, de ha összeszedte magát, még ellenfél lehet.
A Mélység Urára nem sokan figyelnek, hogy mit ténykedik. Abogr még kőszoborként áll a parton harcoló szövetségesei előtt, ám megeshet, hogy hamarosan lefoszlik róla a mágia.*

//Learon - Kérges bőr - 2 kör - Láz - 1 kör, Quorqueraq - Dermesztés (Abogr) - utolsó kör, Aleimord - Lobogó ököl - kihuny a mágia, amikor kinyitja öklét//
//Reagsorrend: Aleimord, Valuryen, Tozeya, Learon, Arsenor, Kilvard//
//Dobások: a kockagurítón//


2830. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-15 02:01:32
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 99

Játékstílus: Vakmerő

//Sürgető segítség a Csibészeknek//

*Arsenor lándzsája előre döf. Ezt most nem bonyolította, de úgy tűnik jól mozdult és egy csúnya sebet ejtett az ellenfelén. Persze nem bízhatja el magát hisz cserébe megismerkedik azzal a kőkardal. A combján éri a vágás. Ott ahol a láncing nem védi. Felszisszen és észreveszi a másik érkező ontrokit. Ha ez így alakul akkor nagy gondban lesz. Reméli hamar érkezik valami segítség. Ismét előre döf és a már sebesült ellenfelét támadja. Közben igyekszik tartani a távolságot és lehetőleg úgy, hogy ne a mellette küzdő mágusra hárítsa a bajt és ne is akadályozza őt.*


2829. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-14 21:53:04
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1463
OOC üzenetek: 118

Játékstílus: Megfontolt

//Sürgető segítség a Csibészeknek//

*Learon fegyvere most nem talál be. Hát eddig tartott a nagy szerencsesorozata. Furcsállta is már, hogy minden ütése és varázslata sikeres. Fájdalom hasít a lábába, de érzett már sokszor ehhez hasonlót, és ez még semmi ahhoz képest, hogy egyszer már meg is halt!* ~A rohadt életbe!~ *Azért megejt egy kis szitkozódás magában, pedig nem igazán szokott ilyet.* ~A kecske rúgja meg!~ *Úgy dönt, hogy nem nagyon fog egyelőre semmire jutni a buzogányával, mert az ellenfele egy nála sokkal képzettebb harcos. Ha sokáig elhúzódik ez az állóharc, biztos, hogy ő jön ki belőle vesztesen, úgyhogy felemeli kezét és egy újabb tűzcsóvával próbálkozik, amivel az egyik kutyát már leterítette. Egyenes ellenfele arcába céloz, amilyen gyorsan csak tud. Úgy vette észre, hogy ezek a lények nincsenek felkészülve a mágia ellen, és talán megint szerencséje lesz és ezzel koncentrálhat a következő ellenfelére aki már itt is van szemben vele. A második onthrokival szemben már csak védekezni tud. Eszébe sem jutna, hogy egyszerre kettővel szálljon szembe.*

A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló tenyeréből kiindulva vékony csóva csap ki három lépés távolságra. Komolyabb égési sérüléseket okozhat (3), valamint tűzgyújtó hatású.

2828. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-12 11:48:01
 ÚJ
>Tozeya Nazagaraki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Sürgető segítség a Csibészeknek//

*Sikerülnek tervei, s ellenfele csaknem tálcán kínálja magát. Nem csak pajzsa tűnik el védelméből, de egyensúlyának sincsen teljes birtokában, hiszen most tápászkodik fel. Zeya nem habozik kihasználni a gyorsan múló lehetőséget, kardjával szúr a törzset célozva. Aleimord üvöltésére, és a bestiák marcangoló hangjára elszánja magát, hogy ott is beszáll a küzdelembe, amint lehet. Ha e pillanatban pajzsos ellenfele még nem szedte össze magát annyira, hogy támadjon, és a habozó másiknak a fegyvere sem lendül ellene, tehát nem állt elő olyan helyzet, amiben értelmetlen módon álló célpontot biztosít egy már megkezdett harci mozdulatban, akkor a közelebb eső vakondkutyára hajít egy dobókeresztet. Ha viszont nem tud időt nyerni megkezdett küzdelmében, akkor ellenfelével harcol tovább, rést keresve védelmén.*

A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.12 11:51:12


2827. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-11 21:33:00
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//Sürgető segítség a Csibészeknek//

*Hiába harcol és próbálkozik, tisztában van a saját képességeivel, így nem is lepi meg, hogyan tűhegyes fogak a húsába marnak. Nem lepi meg, attól függetlenül pokolian fáj. Aleimord nem egy nagy harcos, ezt nem nehéz kitalálni, nincs is hozzászokva, hogy állatok próbálják megenni - vagy széttépni, egyre megy -, így azért a helyzetnek megfelelően üvölt egyet. Rúg-kapál, aztán eszébe jut, hogy van még egy kardja... valahol. Megpróbál a kezeivel tapogatózni, nem tudja, merre lehet, ha eléri, megpróbálja leszúrni vele azt az állatot, amelyik közelebb van. Ha nem jár sikerrel, marad az ököllel való püfölés, bár látszik, hogy azzal eddig sem ment sokra.
Természetesen mint mindig, most a szüleit hibáztatja. Nem ő a hibás, amiért nem járt rendesen a kardvívásra, természetesen nem. A szülei hibája, hiszen ha előbb engedték volna mágiát tanulni, sokkal jobban lefüstölhetné ezeknek a lényeknek a bundáját.*


2826. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-11 21:26:15
 ÚJ
>Valuryen Meloar'c avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Sürgető segítség a Csibészeknek//

~Eeyrnek hála! Sikerült! Ez az!~
*Fújja ki a mély levegőt egy hatalmas sóhajtással, ahogy sikerül eltalálnia a nagy dögöt maga előtt, és az elterül, mint egy zsák krumpli. Persze lehet, hogy még nem halt meg, de jelenleg nem jelent rá fenyegetést. Persze tudja, hogy nem hagyhatja úgy ott, butaság lenne azt hinni, hogy nem vághatja el a torkát egy váratlan pillanatban. Nem lehet kegyelmes, most nem. A társainak is segítenie kell, bár ahogy látja és számolja, lassan Abogr is visszatérthet közéjük, addig kell valahogy kihúzniuk, talán majd segít nekik a mágus is valahogy. Mindenesetre Val egy ostorral nehezen tudná kivégezni a földön fekvőt, rövid gondolkodás után dönt. Kezét felnyújtja a levegőbe, s ha sikerülne a varázslat, úgy egy szigonyt idézne meg ezúttal, talán ez passzolna hozzá. Bárhogy is, ha esetleg nem sikerülne, úgy ostorával támadná meg a kidőlt harcost, ha teheti. Ha pedig sikerülne megidézni a fegyvert, akkor azzal könnyedén vehetné fel a harcot a társait sanyargatók ellen is, legalábbis sokkal könnyebben.*

A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.

2825. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-11 17:22:06
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Sürgető segítség a Csibészeknek//
//Valuryen//

*Az elfnek sikerül megelőznie egy lövéssel a szemben álló onthroki harcost. A lángoló acélvessző eltalálja az ellenfelet, amitől az elejti a pajzsát, így már csak sziklakardjára hagyatkozhat.
Valuryen fegyvert vált, de előtte a szemben álló onthrokihoz vágja számszeríját. A dobás talál, s bár sebzést nem okoz, egyszerűen leüti a fegyverével, ám mégis elegendő időt ad az elfnek, hogy elővegye ostorát és meglendítse ellenfele felé.
Az ostor gyönyörű ívet leírva a levegőben kígyózik, felizzik a vége a belé foglalt mágia hatására. Az ostor vége a célzásnak megfelelően a bal vállán találja el a célpontot, nem sokkal a lövés helye mellett. A felszabaduló varázslat a magma izzásával robban az onthroki testébe.
A szarvas harcos pofáján fájdalom suhan át a találat nyomán, állati vonásait egy pillanatra fénybe vonja a felszabaduló mágia és oldalt dőlve omlik a földre a masszív test. Talán még nem halt meg, de az biztos, hogy harcképtelenné vált.
A megszólaló dallamnak nincs hatása a fegyverek csattogása közepette, talán csak ők hallhatták.*

//Tozeya//

*A lány is megszenved ellenfelével, egyikük sem talál ugyan, de ezzel a harc még nem ért véget. Zeya figyelne a megiramodó Kilvardra is, ám egyelőre megvan a maga baja. Az, hogy tud-e segíteni a varázslónak, csak a támadás sikerességén és ellenfelén múlik. Ha nem védi magát, hanem Kilvardnak segít, akkor nagy valószínűséggel pórul járhat, ha pedig védekezik, akkor a mágusnak nem tud segíteni.
Ezúttal nem fegyverrel, hanem a lábával támad, tolórúgása betalál és mivel elegendő erőt visz a rúgásba, így az onthrokit megállítja, aki a sekély vízben, az iszapos talajon állva nem képes megőrizni egyensúlyát és kiszalad a talpa alól a talaj. Csobbanva vágódik el a vízben a hátán.
Mindez lehetőséget ad Tozeyának, hogy dobókeresztjével a Kilvardot üldöző ellenség felé dobjon. A súlyos dobókereszt villámgyorsan suhan át a köztük lévő távolságon és találja el a mágust üldöző onthrokit pajzstartó bal karján vért fakasztva.
Előtte tápászkodik fel a korábban feldöntött ellenfele, kiszolgáltatott helyzetben van most még a lány támadása ellen, hisz pajzsát nem tudja használni, azon támaszkodik, hogy felálljon, csak a kardja védelmére számíthat.
De közte és a megkötözve előrenyomuló Kilvard között még áll egy megzavarodott onthroki, aki az egyik vakondkutyát tartotta, egyelőre nem tudja eldönteni, hogy Kilvard után lépjen vagy a pajzsost feldöntő Tozeya felé lépjen. Vacillál és ez előnyhöz juttathatja az Abogrral szövetséges erőket.*

//Learon//

*A pásztormágus varázslata megfogan, máris érzi a mágia védelmét, ami ezúttal a harcban sem hátráltatja, bár kisebb ellenállással bír.
Buzogánya viszont lepattan a pajzsáról, amikor felkapja, hogy védje a fejét támadó fegyver ellen és azonnal vissza is támad.
Kardja kicselezi Learon védelmét és végigszánja a bal lábát comb magasságban. A kérges bőr érezhetően felfog belőle, legalább a felét, de még így is fájdalom fut át a pásztormágus idegein, izzó kínnal ajándékozva meg őt. Összecsapásuk folytatódik.*

//Arsenor//

*A lándzsás férfi hősiesen küzd ellenfelével. Az onthroki kardja láthatóan vágni is képes, mintha pattintással készült volna, azok pedig lehetnek borotvaélesek, a "penge" egyenetlensége okán pedig roncsoló hatással lehetnek ráadásként.
De Arsenor nem áll meg, hanem lándzsája máris támad, a fegyver hegye pedig megkerülve ellenfele védelmét végigszántja az arcát bal oldalt, fájdalmas kiáltást csalva ki az onthroki torkából. Ám vicsorogva vissza is támad.
Sziklapengéje, talán, hogy bizonyítson Arsenornak, a lándzsa védekezésre emelt markolata alatt találja el a bal lábát lábszártájékon és beleszalad a húsába. Fájdalmas és csúnya, de nem hátráltató sebet hagy maga után a súlyos sziklapenge.
Az ő harcuk is folytatódik, bár ebben a csörtében mindketten sebet ejtettel a másikon.*

//Kilvard//

*A mágus eltökélten folytatja előrehaladását a sekély vízben, nyakában érezve üldözőjének loholását. Korábbi sebeit mintha nem is érezné, a harc heve lobog benne is, rájöhet, hogy ilyenkor az elme képes elnyomni a test jeleit, hisz az életben maradás a tét.
Az onthroki harcos már-már elérné és emelné lesújtani kész sziklakardját, amikor Kilvard felé fordul és dobbant egyet a sekély vízben. Csobbanva ér talajt a lába és az iszapból azonnal fal épül fel közöttük. De mivel az iszap nem túl alkalmas falnak, így az az ijedten megtorpanó onthroki felé dőlve temeti maga alá. Ám mielőtt még a vízbe döntené, oldalt-hátulról még egy dobókereszt is vállon találja, tovább csökkentve amúgy sem túl fényes esélyeit.
Az iszapfal nem okozott ugyan sebzést, de mivel a két méter magas és széles, vékony fal dőlt rá, így rövid ideig biztosan képtelen lesz harcolni, hisz az iszap a szájába, szemébe is belefolyt.
De Kilvard ez már nem várja meg, mert elindul kővé dermedt mestere felé.

//Aleimord//

*Az elfet két oldalról is fenyegeti egy-egy vakondkutya, visszatámadni nem is tud, csak védekezni, de így a szörnyek egyelőre nem tudnak előrehaladni, hogy oldalba-hátba kaphassák társaikat.
Sajnos mindkét szörnyeteg utat talál Aleimord védelme mögé, az egyik a lábába mar bele, apró, tűhegyes fogai a combjába mélyednek. A másik harapás pedig a csípője felett az oldalába mar. Mindkét harapás fájdalmas, s mint jó vérebek, ezek sem eresztik el a prédát, fejüket rázva próbálják meg mélyíteni a sebet és fokozni a fájdalmat.
A lángoló öklű elf bár megsérült, ez egyelőre nem befolyásolja harci teljesítményét, de félő, ha a két vakondkutya legyűri, akár a torkát is feltéphetik.*

//Mindenki//

*Több fronton sikerült eredményesen felvenni a harcot a rájuk törő ellenséggel. Valuryen elintézte a saját ellenfelét, most van ideje áttekinteni a harcteret és cselekednie. Számszeríja semmivé lett, most már csak a kezében tartott ostorra hagyatkozhat. Jól látja, hogy Aleimordot két vakondkutya is megsebzi és sakkban tartja.
A maradék onthrokiak is felzárkóznak mostanra - az is, amelyik elesett Kilvard varázslatától korábban - , Arsenor és Learon is kap egy-egy ellenfelet, így már mindketten kettővel néznek farkasszemet, ahogy Aleimord is a két vakondkutyával, de eddig eredményesen tartják fel őket.
Kilvardnak sikerült fél percre is akár ártalmatlanná tenni üldözőjét, aki most iszaptól csatakosan próbál újra harcképes állapotba kerülni.
Tozeya sikeresen döntötte fel az előtte álló onthrokit és még a Kilvardot üldöző szarvasba is sikerült beledobnia dobókeresztjét. Egy ellenfele feltápászkodik, egy közelben álló onthroki pedig vacillálva forgolódik a harctéren.
Learon és Arsenor is sérültek ugyan, de ez még kevés, hogy befolyásolja őket a harcban, de osztottak is már sebet mindketten.

//Learon - Dermesztés (onthroki), Kérges bőr - 3 kör - utolsó kör - Láz - 2 kör, Quorqueraq - Dermesztés (Abogr) - 1 kör, Aleimord - Lobogó ököl - míg ökölben tartja a kezét, aktív//
//Reagsorrend: Valuryen, Tozeya, Kilvard, Learon, Arsenor, Aleimord//
//Dobások: Valuryen - ügyességpróba (figyelemelterelés számszeríjjal - sikeres - TÉ - találat - onthroki állóképesség próba - sikertelen, Tozeya - TÉ - sikeres - erőpróba - sikeres, CÉ - sikeres - találat lokáció - bal kar, Learon - TÉ - sikertelen, onthroki TÉ - sikeres - lokáció - bal láb, Arsenor - TÉ - sikeres - találat lokáció - fej, Kilvard - KÉ (mágikus) - sikeres, vakondkutyák - TÉ - sikeres Aleimord ellen - lokáció - láb és törzs//


2824. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-11 16:19:21
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Második születésnap//

- Köszönöm! Bízom benne, hogy tényleg így lesz. *köszöni meg Ea őszinte mosollyal Thim jókívánságát, majd gondosan mérlegeli magában minden egyes szavát, mielőtt válaszolna, hiszen meglehetősen komoly dolgokról beszélgetnek éppen. A most elhangzottak alapján pedig azt hiszi, hogy immár sokkal jobban érti, mint eddig, hogy Luninari, akinek otthon pusztán ő és játéknyulai voltak a barátai, majd saját elmondása alapján Artheniorban is csak lányokkal került közelebbi és meghittebb kapcsolatba, hogyan volt képes megnyílni neki és meg is bízni benne. Nyilván Thim a húga mellett, az ő nevelése közben tett szert olyan tapasztalatokra, hogy könnyen szót értett az ő lányával is.*
- Sajnálom, hogy így alakult. Elég nagy tragédia már egyetlen szülőnek is az elvesztése, nemhogy mindkettőnek. De te szerintem megtetted, amit tudtál a húgodért, és biztos vagyok benne, hogy nem rosszul. *mondja először némi hallgatás után. Ő ugyan nem pont úgy vesztette el a szüleit, ahogyan Thim, hiszen édesanyja és édesapja is élnek még, mégis van azért némi fogalma a hasonló veszteségek okozta fájdalomról.*
- Különben teljesen megértelek. Azt hiszem, hogy a mehetnék és a világ megismerésének a vágya igazán természetes, és nem hálátlanság a sorssal szemben. Nem csak borzalmak kényszeríthetik az elfet, hogy elhagyja a szülőföldjét. Én magam is egész életemben ingadoztam. Minden a szülőfalumhoz kötött. A családom, a gyönyörű táj, a patakok, meg a kis tavak, és a többi apróság, amit szeretek a mi vidékünkön. Az évszakok váltakozása sem hiszem, hogy van máshol olyan gyönyörű, mint az erdő legmélyén, nálunk. Az istenek is ott vannak a mi népünkhöz a legközelebb, ebben is biztos vagyok. Még a házamat is szeretem, bár kicsi, de szerintem hangulatos és otthonos. Kicsit sajnálom is elhagyni, de hát a mondás igaz, hogy valamit valamiért. Új életet kezdeni és közben a régi házban lakni egyszerre, nem lehet. Magammal vinni pedig nem tudom. Mindezek ellenére az otthonomhoz való ragaszkodás ellenére is mégis mindig vágytam arra, hogy megismerjek más vidékeket és más kultúrákat is, mint a miénk. Aztán, amikor papnő lettem, valamennyire leegyszerűsödött minden. A legtöbb szertartás meg a rájuk való felkészülés nem csak sok időmet lekötötte, hanem egyben helyhez is kötött. Néhányszor azért mégis sikerült utazni, és örömmel meg izgalommal tölt el, hogy mostantól majd akkor tehetem meg, amikor csak akarom. Szerintem jól döntöttél te is, ahogyan én is, meg Luni is, hogy eljött ide. Hallgatnunk kell a vágyainkra és a megérzéseinkre, különben a végén azon kapjuk magunkat, hogy olyan életet élünk, amilyet nem is akarunk.
*~Pontosan erre jöttem rá, amikor Luni elment.~ teszi hozzá mindezt már csak magában. ~Nélküle aztán már tényleg nem lett volna értelme otthon élni.~*
- Gyere, menjünk vissza! *nyújtja a karját Thimnek, hogy a másik elf belé karolhasson, és úgy térhessenek vissza Lunihoz. Mozdulatában nincsen semmi hátsó szándék, pusztán kedves és barátságos gesztusnak szánja, remélve, hogy Thim is annak fogja venni, és nem utasítja vissza.
Luninari eközben örülve új kis kincseinek, mély sóhajtással és kissé szórakozottan éppen az útra való legutolsó előkészületeket végzi, így a Thimtől kapott csomag egyelőre fel sem tűnik neki, csak elpakolja, ahogyan minden mást, ami a hazaúthoz szükséges. Végül óvatosan elhelyezi a táskájában játéknyulait, akik ezúttal ott fognak utazni, és hagy nekik kis rést a zsák száján, hogy levegőt is kapjanak.
Alig várja, hogy újra otthon legyen, és saját, kényelmes ágyában alhasson a tóra néző szobájában, mégis kelletlenül azt is beismeri magának, hogy a torony és az itteni élet minden kényelmetlensége ellenére is hiányozni fog majd akkor, ha végre már otthon lesz újra. Igaz, hogy csak a töredékét szerezte meg annak a tudásnak, amire vágyott, mégis minden egyes varázslatért, amit itt megtanult mérhetetlenül hálás magának az egész helynek, jól lehet csak saját tehetségén és aranyai számán múlt az, hogy mennyi tudásra sikerült szert tennie eddig.
Mégis, mivel a régi álmai kezdtek el itt megvalósulni, és beleszeretett a tanulásba is, a torony és a körülötte található tó nagyon a szívéhez nőttek az itt épített tűzrakóval együtt. Kicsit olyan érzése van, mintha a időközben második otthonává változott volna ez a hely, ami tekintve, hogy több időt töltött itt el, mint Szarvasligetben az után, hogy megvásárolták a házat a hozzá tartozó birtokkal együtt, nem is teljesen alaptalan érzés.
Mégis, édesanyja is arra tanította, hogy mindennek meg van a maga ideje. Mivel pedig pénze elfogyott és itt már nem tanulhat éppen ezért többet, semmi értelme tovább maradni. Különben is, Lau már nyilván várja, ami pedig őt illeti, alig várja, hogy hazatérve barátnője nyakába borulhasson, és jó szorosan magához ölelhesse.
Nem felejti el természetesen azt sem, hogy nem csak a saját maga kedvéért tanult mágiát, hanem egyben azért is, hogy társai hasznára lehessen, tehát bármennyire is húzza a szíve most már kicsit ide is, tényleg muszáj elindulniuk vissza minél hamarabb.
Talán ugyan nem tanult itt olyan varázslatot, amivel a ház körüli munkákban majd a többiek hasznára lehet, de megnyugtatja a tudat, hogyha még egyszer valami váratlan és kellemetlen helyzet akad, mint Artheniorban többször, akkor most már nem kell majd teljesen védtelenül szembenéznie vele.
Végezetül pedig, de nem utolsó sorban, már csak azért is ideje van már elindulni vissza, mert Thimtől sem várhatja el, hogy az ő kedvéért még tovább legyen távol új otthonától. Így is éppen eleget segített már neki így is.
Tekintetével meg is keresi Thim és édesanyja párosát, ahol pedig éppen áll, onnan úgy látja, hogy éppen visszafelé készülnek hozzá, mindez pedig még inkább elkerülhetetlenné teszi a hazafelé való indulást. Ettől pedig még mindig úgy érzi, hogy egyszerre nő meg benne az öröm, de a szomorúság is, hiába próbál csak az előbbire figyelni.*
- Jó lesz újra otthon. *igyekszik szóban és nem csak gondolatban is meggyőzni magát ugyanerről miközben édesanyja és Thim visszatérést várja.*



2823. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-11 02:39:45
 ÚJ
>Kilvard Guldraen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Sürgető segítség a Csibészeknek//

*Ahogy lábaitól és sebesüléseiből telik, úgy rohan a kővé vált mester felé, háta mögött bizonyára üldözőjével. Körötte mágia nyoma, fegyverek fémes csattanása, megannyi kiáltás.* ~Szóval ilyen egy csata.~
*Káosz. Gyűlöli a káoszt. A rendet, a csendet, a magányt kedveli. Most sincs szüksége másra, csupán erre.
Néhány lépésben lelassít, egy pillanatra fordulva hátra üldözője irányába, s nagyot dobbant lábával. Ha nem is állítja meg a fickót, lelassítani biztos lelassítja majd. Ugyanakkor nem kívánja megvárni az eredményt, helyette ismét csak megszaporázza lépteit, hogy minél előbb eljuthasson mesteréhez.*

A varázsló dobbant egyet lábával, melynek hatására az általa kijelölt helyen egy két méter széles és magas, vékony fal keletkezik, ami az ottani talajból épül föl. A fal maradandó, de nem tartja össze mágikus erő.

2822. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-10 16:15:45
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 99

Játékstílus: Vakmerő

//Sürgető segítség a Csibészeknek//

*Hogy mi történik mögötte és Abogr mester mit csinál arról fogalma sincs. De, azt tudja, hogy túlerő esetén a legjobb megoldás ha minél hamarabb elintézik az ellenfelüket mert ha sokáig tart a harc csak magukat fárasztják és annál kevesebb esélyük lesz győzni. Viszont ezek tapasztalt ellenfelek. Az Arsenorral szemben álló szarvas alak ügyesen kivédte a férfi támadását. Szerencsére mikor a furcsa sziklakard aminek a csapása inkább zúzhat mint vághat Arsenor szerint, megindul felé a férfi ügyesen elhátrálhat tőle és megint szúr most a lény nyaka felé. A helyzetük nagyon kaotikus. Ez így nincs jól.*


2821. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-10 15:41:01
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1463
OOC üzenetek: 118

Játékstílus: Megfontolt

//Sürgető segítség a Csibészeknek//

*Learon tudja, hogy nemsokára az az onthroki akit kővé dermesztett, nemsokára már visszaváltozik ezért, hogy a létszám meglegyen, ezt most meg kell ölnie valahogy, aki az orra előtt van. Mivel nem szeretne egy nagyobb sérülést, de azt sem, hogy nehezebben mozogjon úgy, mint előbb, egy egyszerűbb varázslathoz folyamodik és szabad kezével gyors mozdulatot tesz, azután a szarvasfejű ellenfelére koncentrál. Varázslata közben sem veszi le a szemét egy pillanatra sem a másikról, mert nem akarja a véletlenre bízni a dolgot. Ezután újra meglendíti buzogányát, ezúttal a most célzottan a fejet, vállat támadja, szintén ugyan abból az irányból. Talán ez elég lesz, hogy padlóra küldje az ellenfelét. Nem akar ő ölni, de úgy tűnik muszáj.* ~Miért nem adjátok fel? Hát semmi esélyetek nincsen!~ *Learon mindössze annyit akar, hogy Abogr újra a régi legyen, hiszen akkor egy varázslattal elsöpörheti az egész bagázst úgy ahogy van és nem nekik kell a fogukat a vásárra vinni.* ~A francba már ezzel hát!~

A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az kismértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (1) a következő három körre.

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3092-3111