//Második születésnap//
*Ea örül, hogy Thim egyetért vele. Bár eddig is meg volt győződve saját maga igazáról, és nem volt szüksége megerősítésre, mégis boldog azért, hogy megkapta, illetve persze nem csak ezért. Sokkal inkább úgy érzi, mintha a másik elf bizonytalanodott volna el kissé korábbi döntésének helyességét illetően, és tőle várt volna valami olyasmit, aminek köszönhetően azt érezheti, hogy nem tévedett. Ő pedig szívesen segített mindebben, nem csak azért, mert egyetért vele, hanem, mert tudja jól, hogy nem sokáig lehet már papnő, még akkor sem, ha lelke mélyén mindig is az fog majd maradni. Márpedig az istenek szolgálata nem csak annyiból áll, hogy az elf alázatosan áldozatokat mutat be nekik és meghajtja önmagát akaratuk előtt, hanem nem utolsó sorban másokat is segít, vigasztal, megerősíti hitükben, vagy éppen abban, hogy jó döntést hoztak korábban.
Persze, van egy határ, amit még így sem léphet át. Ha valakivel egyáltalán nem ért egyet, nem fogja neki azt mondani, hogy jól döntött és cselekedett, de, ha csak kicsit, vagy bizonyos szempontból nem, akkor esélyes, hogy megteszi a másik lelki békéje érdekében. Thim ellenben nem állította ilyen választás elé, így minden egyes neki mondott szava valóban őszinte lehetett.*
- Én amúgy azt mondom, és köztünk szólva, ezt Luninak is igyekszem majd a fejébe verni szépen és óvatosan, hogy bármi történt is, csak a jövő a fontos. Tudom, hogy egyszerű kis gondolat, de annál mélyebb igazságok rejlenek benne, mint amennyire üresnek és közhelyesnek hangzik elsőre, de az élet egy nagy utazás, ami nagyon sokszor váratlan kanyarokat tartogat, vagy nem várt ösvényekre vezet, és mi nem a múltban élünk, bármi is történt ott, hanem a jelenben most, és a jövőben majd. *mondja mielőtt visszatérnének. Ugyan más formában, de Luninarinak már többször elmondta mindezt, úgy érzi, hogy nem árt még többször hangsúlyozni, nehogy lánya túl sokat gondolkodjon azon, hogy mit tehetett volna másképpen régen, és túl keveset azon, hogy mit kellene tennie még a jövőben azért, hogy egyáltalán lehessen jövője, és az boldog is legyen.
Miután visszatérnek nem marad sokáig. Az eljövendőkkel kapcsolatos bizonytalan gondolatai ellenére Luni boldognak látszik éppen, ennek pedig igazán örül, mivel mindez egy új út jó kezdetnek látszik.*
- Visszamegyek még egy adag vízért, aztán tényleg indulhatunk is. Igen-igen, tudom, hogy sok lesz kicsit, de inkább több legyen, mint kevesebb! *vág elébe lánya esetleges válaszának, majd kettesben hagyja új barátjukkal.
Miközben igyekszik minél gyorsabban megtölteni kulacsait és visszatérni, Luni mint mindig, most is érdeklődve hallgatja Thim szavait. Aztán miután az elf mondandója végére ért nem leplezi a nyomukban járó meglepettséget és őszinte érdeklődést sem.
Először elmosolyodik, majd kissé talán tovább bámul álmodozás határát súroló, tűnődő arccal maga elé, mint egyébként szokott hasonló helyzetekben, amikor valamin erősen gondolkodnia kell.
Az igazság az, hogy nagyon is elragadja a képzelete mindeközben, köszönhetően annak, hogy a Thim által elmesélt álom egyszerre jelenthet, vagy túl sok mindent, vagy éppen semmit.*
- Nem tudom. Nagyon érdekesen és izgalmasan hangzik. Borzongatóan is, de kellemesen és nem kellemetlenül borzongatóan, úgy értem. De sajnos fogalmam sincs igazából, hogy mindez mit jelenthet már amennyiben egyáltalán jelent valamit. Az a baj, hogy a hasonló álmok, vagy túl sok mindent jelenthetnek, vagy pedig semmit. *mondja ki végül iménti gondolatát.*
- A holdnak nagyon bonyolult szimbólumrendszere van, legalábbis nem egyértelmű, hogy ki mit gondol róla. Azt viszont senki sem tagadja, talán még a legelvakultabb elementalisták sem szerintem, hogy az álmokra valahogyan hatással van, mert minél inkább egész, annál furcsábbak és erősebbek az álmok. Anya értelmezésében természetesen teljesen pozitív, már csak miattam is. De amennyire én tudom azért nem csak szerinte. A legtöbben a szerelemmel, mágiával, misztikummal és nőiességgel hozzák a összefüggésbe a holddal kapcsolatos álmokat. De jelentheti az élet teljességét és az újjászületést is. Anyától tudom, hogy néhány szélsőséges értelmezés szerint inkább a halál és a sötétség jelképe, de ez nem csak szerinte hülyeség, hanem szerintem is. A legtöbb esetben az éjszaka és a sötétség szokta jelképezni a halált, a fény pedig az életet, a legsötétebb éjszakában is viszont egyedül a hold és a csillagok szoktak adni némi fényt, tehát már itt megdől az egész elmélet arról, hogy bármi rosszat is jelenthetne. Az ezüsthíd mindenesetre biztosan valamiféle kapcsolatra utal, csak nem értem egészen, hogy miért pont én küldöm. *hallgat el itt kicsit, mielőtt újra gondolataiba merülne. Nem tudja eldönteni, hogy vagy az ő népe foglalkozik álmokkal, istenekkel, és égi jelekkel túl sokat, vagy a városba szakadt elfek túl keveset. Esetleg közülük sem mindenki, de Thim vajon olyan családban nőtt volna fel, akik már teljesen elszakadtak a természettől?
Tény, hogyha barátja az ő falujukban nőtt volna fel, akkor régen tudná már mindezt, amit ő az imént elmondott neki, akkor is, hogyha nem egy papnő fia, és fel sem tette volna ezt a kérdést. Vagy félreértené a helyzetet? Meglehet, hogy Thim pontosan tisztában van mindazzal, amit ő az imént elmondott neki, pusztán csak arra kíváncsi, hogy ugyanarra a végkövetkeztetésre jutnak-e, vagy egyfajta megerősítésre vár tőle? Esetleg egyszerűen csak azért említette, mert tudta, hogy érdekesnek találná, és így akart volna a kedvében járni? Ha ez volt a célja, akkor mindenképpen sikerült, hiszen most is éppen kellemes izgalommal gondolkodik az álmán ahelyett, hogy azon emésztené magát, hogy hazamenni, vagy pedig inkább itt maradni szeretne jobban?
Más is elgondolkodtatja azonban, és természetesen ezúttal sem tartja magában, ami éppen eszébe jut.*
- Az az igazán érdekes különben, hogy olvastam olyan varázslatról, ami képessé tenne arra, hogy előidézzem azt, hogy valaki álmodjon velem. Kósza álom a neve. Ezzel bárki érzelmeit képes lennék befolyásolni a saját akaratom szerint magammal kapcsolatban jó, vagy éppen az ellenkező irányba, ez pedig azzal járna, hogy mindenképpen megjelennék az álmában. De erről szerintem pont nem meséltem eddig, ráadásul meg sem tanultam ezt a varázslatot. Úgy voltam vele, hogy nem hiszem, hogy szükségem lenne hasonlóra tudásra valaha, ezért inkább másra költöttem a tőletek kapott pénzt. Persze, bizonyos szélsőséges esetekben jól jöhet, mondjuk, ha valaki fogva tart egy pincében, és fel kell keltened a szimpátiáját, hogy kiengedjen, de azért remélem, hogy ilyen sosem fog történni. A mindennapi élet keretei között használva pedig, hogy is mondjam, ez nem éppen kedves varázslat, akármilyen irányba is befolyásolod valaki más érzelmeit. Én jobban szeretném, ha magamért szeretnének, vagy utálnának, nem pedig azért, mert jól elvarázsoltam őket. *tart éppen itt, amikor rájön, hogy szokása szerint megint sikerült elkalandoznia kicsit, és kissé eltérnie a tárgytól, ami érzése szerint ráadásul fontos is. Végül arra jut, hogyha egyszer álmodik valaki hasonlót, az talán még lehet véletlen. Ha viszont sorozatosan, akkor szerinte már biztosan nem az. Az otthon kapott nevelés legalábbis e felé a végkövetkeztetés felé hajtja következetesen, ugyanakkor énjének racionális magja mégis ott mocorog benne.*
- Nem lehet, hogy csak azért álmodsz ilyesmiket, mert túl sokat meséltem mostanában a holdról, és a holdmágiáról? Sőt, félek tőle, hogy annyira elmerültem a tanulásban, meg az új ismeretekben, hogy ez volt a legfőbb témám. Szerintem a hold tündéreiről és a királynőjéről is meséltem, aki odafent lakik gyönyörű tükörpalotában, holdvirágok és sápadtan derengő patakok között, és, hogy az egyik mesénk szerint volt, aki fel is ment hozzá, fénylő ezüsthídon. Persze hasonló varázslatot tanultam, és éppen ezüsthíd a neve. De azon száz lépés távolságra lévő pontig tudok csak elsétálni, sajnos a holdig nem, pedig jó lenne. *zárja le végül sóhajtással a gondolatait, majd a hosszas felvezetés után kiböki a szerinte egyetlen racionális választ, már amennyiben lehet szó racionalitásról álmok, és álomfejtés kapcsán. Úgy gondolja persze, hogy lehet, csak éppen nem mindig, és lehet, hogy ez is ez az eset. következő szavai mégis nagyjából pontosan rácáfolnak minderre.*
- Persze, bárhonnan nézem, csak egyvalamit jelenthet. Hogy a sorsunk összefonódott egymással. Nekünk kettőnknek biztosan, de talán anyának is velünk. Csakhogy ezt álmok nélkül is tudtuk, szóval nem értem miért üzeni pont ezt a holdistennő. Talán azzal, hogy én küldöm a hidat, arra utal, hogy egyszer majd én tanítok neked holdmágiát. De ez sem titok. Megígértem, és ez a legkevesebb, amivel megköszönhetem a segítségedet. Szóval nem igazán tudom. Megkérdezzük anyát is esetleg? Ő azért jobban ért ehhez nálam. Vagy nem érzed ennyire fontosnak? *kérdi a biztonság kedvéért. Lehet, hogy téved, de úgy érzi, hogy Thim nem véletlenül éppen neki tette fel ezt a kérdést, amikor pontosan tudja, hogy nem pont ő az hármuk közül, aki a leginkább ért az álmok megfejtéséhez. Talán valamiért nem szeretné, ha édesanyja hallana róla. Ugyan eddig nem voltak előtte titkai, ugyanakkor, ha Thim kívánsága az lenne, hogy hallgasson előtte, úgy érzi, hogy nem lenne joga megsérteni ezt, és meg is tenné.
A helyzetet némileg bonyolítja, hogy van még további, mindezeknél továbbgondolt megfejtése az álmának. Fél azonban többek között attól, hogyha mindezt szóba hozná, akkor barátja úgy venné, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonít az egésznek, pedig talán tényleg nincsen többről szó, mint hogy szegény gondolatait túlságosan is elárasztotta saját maga holdról szőtt álmaival, reményeivel, meg a holdról hallott mesékkel.
Talán majd, ha elmennek innen, és kevesebbet beszél minderről, eltűnnek az álmok is.
Ahogyan azonban erre gondol maga sem nagyon hiszi ezt. Az itt töltött idő és az első megtanult varázslatok megerősítették abban a meggyőződésében, hogy nincsen a világon semmi sem erősebb a holdnál és a napnál. Előbbi születése pillanatában kapta el őt, és tartja azóta is fogva, ő pedig nem is akarja kivonni magát hatása alól. Lehet, hogy az itt töltött idő után Thim sem fog tudni soha többé szabadulni tőle.*