//Felkérés//
//A csibészek//
//Foolvoos, Trik//
*A két férfi, halált megvető bátorsággal veti ki magát a Mágustorony ablakán. Bár közelinek tűnik a vízfelszín, azt bizony már esés közben érezhetik, hogy ez bizony nem így van. Esés közben másra is felfigyelhetnek, ahogyan nem messze a parton egy kékes derengés kezd egyre tágulni, belsejéből hullámzó szikrák csapnak ki, s mintha egy vándorbot vége lógna ki a táguló kéklő körből. Óriási csobbanással érkeznek meg,szerencséjükre egyikük sem sérül meg, bár kissé kábák, mert ekkora magasságból bizony nagyot üt a víz. Még a partra érés közben sem éri őket semmi meglepetés, bár ha felnéznek, láthatják, hogy a kéklő és villámló körből már egy alak lába tűnik fel, hogy aztán teljes életnagyságban megjelenjen, pont mikor a partra vánszorognak. Semmire nincs idejük, mert miközben talán alkarjukra támaszkodva próbálják összeszedni magukat, mindkettejük fején koppan a bot:*
- Így ni! *Hallatszik a méltatlankodó felkiáltás, a hosszú szakálló csúcsos süvegű mágus szájából.* Majd adok én nektek! *Rikácsol.* Mit kerestek a tornyomban és ki engedte meg, hogy szórakozásból az ablakomon át ugráljatok?! *Ebből talán már feltételezhetik, hogy egyetlen személy lehet a fejükre koppintó vándorbot tulajdonosa. Abogr, a mágustorony nagymestere. Mielőtt még megszólalnának, az öreg csak legyint.*
- Majd adok én nektek! *Ismétli meg felháborodottan, aztán elviharzik a torony ajtaja felé. Előtte még azonban legyint egyet kezével, csak úgy a válla felett a két férfi felé.*
- Ha ugráló kis szőrmókoknak érzitek magatokat! *Majd bevágja maga mögött a torony ajtaját. Folv és Trik hirtelen kis viszketést érezhet a hátsó fertályukon, majd a viszketés egyre erősebb és mintha valami feszítené fenekükön a nadrágot. Az érzés egyre erősebb, aztán egy hirtelen reccsenéssel átszakad a szövet, hogy egy himbálódzó bojtos kis farok kezdjen mögöttük lobogni.*
//Rodderiego, Mogrim, Tozeya, Arraele//
*A kifelé settenkedő Mogrim a következő, aki kap a fejére.*
- Senki sehová, fiatalember! *Kiált rá a vénember, aztán a botjával se szó se beszéd elkezdi püfölni, ha esetleg távozni akarna a toronyból, egészen addig, míg vissza nem tessékeli, egészen az alvó csapatig, ahol Tozeya és Rodderiego már csendesen üldögél. Az öreg csak szájára tett kezével jelzi nekik, hogy egy szót se szóljanak, míg az alvó tündér mellé nem ér.*
- ÉÉÉBRESZTŐ LUSTASÁG, IRÁNY DOLGOZNI!!! *Üvölt rá egészen közelről, így biztosan felébred, s kába tekintettel meredhet az öreg tajtékzó arcába.*
- Felsorakozni, mindnyájan! *Hangzik az utasítás.* Majd adok én nektek! *Ismétli el, aztán a lépcső felé fordul.*
//Kilvard//
- KILVARD! KILVARD!!! *Természetellenesen hangos a kiáltás, az előtte sorakozó kis csapatnak be kell fogniuk a füleiket, ha nem akarnak végleg megsüketülni. Kilvard akárhol, a torony bármelyik részén is tartózkodik, meg fogja hallani az öreg hívását.*
- AZONNAL GYERE IDE! MI EZ A PERPATVAR A TORNYOMBAN, HÁT NEM RÁD BÍZTAM?! *Kérdi felháborodva.*
//A torony körül gyülekező csapat//
*Abogr bár észleli a gyülekező kis másik társaságot, de egyelőre nem szentel nekik sem szót, sem köszöntést. Előbb a toronyban kell rendet tenni. Amíg ott nincs rend, addig káosz van. A tajtékzó Abogrot pedig nem biztos, hogy ebben az állapotában fel kellene keresni. Feltéve, ha hozzá jöttek.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.10.31 21:10:58, a következő indokkal:
Kérésre javítva.