Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 140 (2781. - 2800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2800. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-30 16:32:11
Üzenet elküldve: 2019-10-30 16:32:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Az utolsó kérdésére már nem kap választ. Megnyílik a kapu és megérkezik a társaság akik egyáltalán nem tűnnek barátságosnak. Persze a szarvak is rájátszanak, de az is, hogy Arsenor a múltkori kalandján egy ezeknél jóval nagyobb kutyaféle jószág ellen is küzdött. Az első szavak mindenesetre megnyugtatják. Ekkor jön a hideg zuhany. Arsenor terve miszerint láthatatlanná válik és úgy az árnyakból vigyázza a többieket egyből dugába dől. Az ok egyszerű. Kutyák rohannak a mester felé. A követ megpróbálja gyorsan az egyik zsebébe süllyeszteni míg a mester és a kutyák közé áll és felüvöltve előreszegezi a lándzsáját majd szúr. Reméli sikerül időben oda jutnia, nem áll senki útjába és az üvöltésével inkább magára vadította a dögöket. Bár ki tudja? Az se biztos, hogy ezek valóban állatok lehet értelmesebbek. Ha igen az nagy baj lenne. Úgy tűnik alaposan meg kell majd szenvednie a lelkéért.*
*Az utolsó kérdésére már nem kap választ. Megnyílik a kapu és megérkezik a társaság akik egyáltalán nem tűnnek barátságosnak. Persze a szarvak is rájátszanak, de az is, hogy Arsenor a múltkori kalandján egy ezeknél jóval nagyobb kutyaféle jószág ellen is küzdött. Az első szavak mindenesetre megnyugtatják. Ekkor jön a hideg zuhany. Arsenor terve miszerint láthatatlanná válik és úgy az árnyakból vigyázza a többieket egyből dugába dől. Az ok egyszerű. Kutyák rohannak a mester felé. A követ megpróbálja gyorsan az egyik zsebébe süllyeszteni míg a mester és a kutyák közé áll és felüvöltve előreszegezi a lándzsáját majd szúr. Reméli sikerül időben oda jutnia, nem áll senki útjába és az üvöltésével inkább magára vadította a dögöket. Bár ki tudja? Az se biztos, hogy ezek valóban állatok lehet értelmesebbek. Ha igen az nagy baj lenne. Úgy tűnik alaposan meg kell majd szenvednie a lelkéért.*
2799. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-29 10:59:28
Üzenet elküldve: 2019-10-29 10:59:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Learon el sem tudta képzelni eddig, hogy ilyen lények léteznek, akik éppen előtte manifesztálódnak a kapunk keresztül. Agyában pörögnek a varázslatok, hogy melyik lenne a leghatásosabb, amikor meglátja a megkötözöttek között egy ismerős arcot, Kilvardot, akinek nem is olyan régen még ő tanított mágiát.* ~Mi a fene?~ *De még gondolkodnia sincs ideje, mert látja, hogy a másik mire készül, ismeri ezt a mágiát. Ő sem tétovázik és az egyik szarvas lény felé fordítja az ujját, rámutat és megpróbál varázsolni egyet a nemrég megtanult varázslatai közül. Reménykedik, hogy sikerül, bár az egyik legnehezebb ez azok közül, amiket ismer, de jelenleg mással nem igazán tud próbálkozni. Túl közel van mindenki ahhoz, hogy valami jobbat varázsoljon. Talán, ha egy kevés ideig kivonja az egyiket a harcból, már az is segítség.* ~Csak sikerülj!~ *Utána gyorsan átpásztázza tekintetét a harcmezőn és magában arra jut, hogyha Abogr nem szedi nagyon gyorsan össze magát, nem sok esélyük lesz túlélni ezt a harcot.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a varázsló által kijelölt személy az összes ruhájával és tárgyával együtt, a varázsló által előre meghatározott ideig, de maximum három körön keresztül kővé dermed. Amíg a varázslat él, a célpont nem több, mint egy egyszerű kőszobor.
*Learon el sem tudta képzelni eddig, hogy ilyen lények léteznek, akik éppen előtte manifesztálódnak a kapunk keresztül. Agyában pörögnek a varázslatok, hogy melyik lenne a leghatásosabb, amikor meglátja a megkötözöttek között egy ismerős arcot, Kilvardot, akinek nem is olyan régen még ő tanított mágiát.* ~Mi a fene?~ *De még gondolkodnia sincs ideje, mert látja, hogy a másik mire készül, ismeri ezt a mágiát. Ő sem tétovázik és az egyik szarvas lény felé fordítja az ujját, rámutat és megpróbál varázsolni egyet a nemrég megtanult varázslatai közül. Reménykedik, hogy sikerül, bár az egyik legnehezebb ez azok közül, amiket ismer, de jelenleg mással nem igazán tud próbálkozni. Túl közel van mindenki ahhoz, hogy valami jobbat varázsoljon. Talán, ha egy kevés ideig kivonja az egyiket a harcból, már az is segítség.* ~Csak sikerülj!~ *Utána gyorsan átpásztázza tekintetét a harcmezőn és magában arra jut, hogyha Abogr nem szedi nagyon gyorsan össze magát, nem sok esélyük lesz túlélni ezt a harcot.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a varázsló által kijelölt személy az összes ruhájával és tárgyával együtt, a varázsló által előre meghatározott ideig, de maximum három körön keresztül kővé dermed. Amíg a varázslat él, a célpont nem több, mint egy egyszerű kőszobor.
2798. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-28 19:44:20
Üzenet elküldve: 2019-10-28 19:44:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Új remény//
//Zárás//
*Látja, hogy Thim sokkal jobb étvággyal eszi a kecskesajtot, mint nagyjából egy nappal ezelőtt pont ilyenkor, erről pedig arra következtet, hogy nem csak bebeszélte magának, hanem műve tényleg érett még egy kicsit tegnap reggel óta. Édesanyjának sincs rá egy rossz szava sem, sőt, láthatóan ízlik is neki, de az nem számít semmit, mert ismeri már annyira, hogy tudja róla, hogy hősiesen legyűrné az utolsó falatig akkor is, ha amúgy ehetetlen lenne, mindezt pedig pusztán azért, hogy ne bántsa meg őt, és ne vegye el sem önbizalmát, sem pedig lelkesedését.*
- Örülnék neked. *mondja Thimnek mégis inkább szerinte sokkal fontosabb dolgokról beszélve, mint a sajt.* Bár félek, nagyon nem foglak tudni elkápráztatni. Jó pár napba bele fog még kerülni szerintem mire képes leszek legalább egy-két varázslatot létrehozni.
- Nos, ha már eddig vártál, ez a néhány nap igazán semmiség. *jegyzi meg nagy bölcsen Ea, Luni pedig bólint. Sohasem volt egy türelmetlen alkat, így tényleg úgy van vele, hogy néhány napon most már semmi sem fog múlni.*
- Nekem pedig nincs mit köszönnöd *mosolyog Ea a másik elfre.* Ezért jöttem. Reméltem, hogy valaki elkíséri majd Lunit ide, ezért is hoztam ennyi ételt. Csak természetes hogy, amit tudok megteszek mindkettőtökért.
*Félmosolyán látszik, hogy tényleg így gondolja, és valóban nem vár köszönetet. Mindazonáltal a reggeli hamar elfogy, Luni pedig nehezen képes, meg nem is nagyon akarja leplezni izgalmát és lelkesedését sem Thim, sem pedig előtte.
Most, hogy már aranyai is vannak, és nem csak lelkesedésén és tehetségén múlik az, hogy milyen közel sikerül kerülnie a holdhoz, alig várja, hogy minél gyorsabban indulhasson vissza tanulni.*
- Köszönök még egyszer mindent mindkettőtöknek! Akkor ebédnél! *köszön el, és kis kitérő, valamint mosakodás után már újra a könyveket bújja odafent a toronyban.*
//Második születésnap//
//Hatváltás//
//Két hattal és két nappal később az érkezéshez képest//
*Az első nap a toronynál éppen ugyanúgy telik el, ahogyan megbeszélték. Aztán Ea pontosan úgy, ahogyan ígérte korábban, este elbúcsúzik Timtől és Lunitól, majd másnap kora hajnalban távozik, eléggé csendben ahhoz, hogy ne ébressze fel a nála sokkal fáradtabb fiatalokat.
Innentől kezdve pedig bármennyire is egyhangúak Luni számára a napok, hiszen zömében tanulással telnek, mégis mindegyik izgalmas, hiszen végre szert tehet az általa régóta vágyott tudásra, és egyre közelebb érezheti magát a holdhoz, még akkor is, hogyha csak az égitest erejét hívhatja magához, és pusztán álmaiban és vágyaiban érheti el az odafent élőket.
Mindeközben a torony csendes magányában próbálgatja képességeit, először szerény, majd egyre komolyabbá váló varázslatait. Vagy kevesen érdeklődnek a holdmágia iránt, vagy pusztán olyan időpontot választott öntudatlanul is, amikor kevesen tévednek a világnak pont erre a pontjára, de, hogyha nem lennének a Thimmel töltött esték, és nem nézne rá tanulás közben egy-egy szigorú pár szempár, amelynek tulajdonosai megfosztják módszeres határozottsággal valamennyi aranyától, már-már hajlamos lenne azt hinni tanulás közben, hogy egyedül van az egész világon, akinek semmi más dolga nincs, mint tanulni és elmélyedni a hold titkaiban.
Ea számára a következő tizenhárom nap sokkal fárasztóbban és más értelemben ugyan, de mégis izgalmasabban telik el eközben. Pont úgy, ahogyan lányának megígérte, hazatérés előtt elmegy Szarvasligetbe és nem nyugszik addig ameddig nem tudja Launak személyesen átadni Luni üzenetét, egyben pedig mindent megköszönni neki, szoros ölelések, könnyek és a világ talán legőszintébb jókívánságai közepette.
A toronyhoz négy nappal első elutazása után tér vissza először, de megint csak egy napig, hogy ételt hozzon, aztán pedig hazatér újra írni és pakolni, elkészülni az otthonából való visszavonhatatlan elköltözésre.
Végül Thim és Luni utolsó torony mellett töltött kora estjén újra megjelenik, hogy késő estig beszélgethessen velük.
Miután mindent kibeszéltek, másnap reggel csak egyszerűen megreggeliznek, Luni még visszatér egy utolsó, rövid délelőttre a toronyba, hogy megtanuljon még egyetlen egy, szintén utolsó varázslatot, aztán egyszerűen csak készülnek haza. Ea még egyszer utoljára az erdő mélyére, Thim és Luninari pedig Szarvasligetbe. Már majdnem el is takarítják az a reggeli és a tábortűz utolsó maradékait, amikor Ea mintegy mellékesen, nagy hirtelen megszólal.*
- Ó, még nem is mondtam! Képzeld, a nagyszüleid vérig vannak sértődve, amiért elköltözöm, és átadom papnői teendőimet az ikreknek. Azt mondták szégyent hozok rájuk ezzel, meg a többi, amit el tudsz képzelni. Apádat is a fejemhez vágták újra, meg persze téged is. Erre olyat mondtam nekik, ami semmiképpen nem méltó egy papnőhöz *nevet fel. Kék szemei vidám csillogásán látszik, hogy nem Luninari kedvéért színészkedik, hanem tényleg kellemes emlékeket idéz fel éppen.* Nagy megkönnyebbülés volt oly sok év után szó szerint megmondani nekik, amit róluk gondolok, gondolhatod. Most már én is, ha nem is vagyok száműzött, vagy kitagadott hivatalosan, gyakorlatilag az vagyok.
*Éppen csak felületesen gondolkodik el azon, hogy mennyire furcsa és valahol szomorú is az egész. Szülei egészen "botlásáig" szerető szülei voltak és nagyon büszkék rá. Onnantól kezdve viszont, hogy Luni apjával megismerkedett, ezt pedig Luninari megszületése követte, rohamos gyorsasággal hidegültek el egymástól. Anyja, apja, de még testvérei sem, sohasem tudták megbocsátani neki, hogy szégyent hozott a családra, ő pedig soha nem nekik azt, hogy Luninarit nem fogadták be a családba és idegenként kezelték. Az emiatt érzett düh pedig mostanra végérvényesen felülkerekedett benne a szülei és testvérei iránt egykor érzett gyermeki szereteten, de úgy gondolja hogy ez így helyes. Ő választott magának utat, egy anyának pedig a lánya mellett van a helye, nem pedig szülei mellett gyermeke helyett. Ő, ahogyan az szerinte helyes a lányát választotta, legközelebbi rokonai pedig a hagyományokat, nem pedig őt. A legkevesebb lelkifurdalást sem érzi hát azért, hogy most költözés és új életének elkezdése előtt végül igazán és magát vissza nem fogva megmondta nekik a magáét.*
- Na de nem is azért jöttem vissza tegnap, hogy róluk meséljek. Gondolom tudod, hogy milyen nap van ma. Boldog második születésnapot, kicsim! *mondja hirtelen váltással nagyon vidáman a kicsit zavarban lévő Luninak két puszi és egy nagy, szeretetteljes ölelés kíséretében, majd óvatosan kiemel zsákjából egy kis csomagot, amit ki is bont.*
- Nézd csak, hogy milyen ajándékokat hoztam! Pár apróság, de szerintem örülni fogsz nekik. Az első ajándékom egy kék és egy rózsaszín masni! *mutatja fel diadalmasan, mint valami vadász, aki új trófeájával büszkélkedik éppen a falu közös tűzrakója előtt.* Csinálhatunk belőle neked két copfot, a rózsaszínt a bal oldali, a kéket pedig a jobba kötve persze, ahogy kell. Nem hordhatod örökké a hajat csak egyszerűen kiengedve, hogy lógjon bele a vakvilágba.
- De anya, két copffal úgy fogok kinézni, mint valami kislány! *tiltakozik Luni kissé erőtlenül, és csak édesanyjának tartogatott kényeskedő, nyafka hangon. Mégis pont olyan, mint, aki lelke mélyén rögtön beletörődött abba, hogy már úgy sem kerülheti el azt, hogy édesanyja Thim előtt copfozza fel. Ahogyan pedig anyját ismeri, hamarosan úgyis mondani fog valami számára kivédhetetlent.*
- Na és? *vonja meg a vállát Ea.* Ez sosem baj! Egyrészt sok férfi szereti ám a kislányos lányokat, másrészt pedig addig örülj ameddig sokkal fiatalabbnak nézel ki a korodnál! Sok nő a fél életét odaadná ezért, hidd el! Még sok férfi is. Na jó, ez így talán túlzás, de a fél vagyonukat biztos, szóval csak ne panaszkodj nekem!
*Mire Luni észbe kap, máris ott áll két hosszú copffal, egyikben rózsaszín, másikban pedig kék masnival, köszönhetően annak, hogy Ea szakértő és gyakorlott kezekkel dolgozik.*
- Egyforma unalmas lenne! *vág elébe a következő kifogásnak a szőke elf nő, majd inkább Thimnek, mint Luninak kezd el magyarázni, hiszen Luniról tudja, hogy mindent tud arról, amit most mondani akar. Mindazonáltal kis ismétlés neki sem árt.*
- Tudod, *kezdi a magyarázatot* a mi szertartásaink szimbólumrendszerében mindig a bal oldal jelképezi a nőt. Ott van a szív, az érző oldal, a jobboldal pedig a férfi, az erő. Ezért raktam Luni baljára a rózsaszín, jobbjára pedig a kék masnit. De ez is egy érdekes történet! Amennyire én tudom, a nőiesség jelképe és színe hosszú évszázadokig a kék volt nálunk is, és az embereknél is. Talán azzal függött ez össze, hogy sok tó vize kéknek látszik, meg állítólag a tenger is, és a víz is a nő jelképe, mert lágy, finom és sok mindent magába fogad. Aztán valahogy ez a jelentése megfakult az emberek között, és egyre inkább a rózsaszínt meg a sárgát kezdték a legnőiesebb színeknek tekinteni, ez pedig hozzánk is beszivárgott valahogy szépen-lassan, pedig az én népem nem nagyon érintkezik a külvilággal szívesen, a hagyományokon pedig még inkább nem akar változtatni. Mégis így lett, a kék pedig közben valami rejtélyes módon átalakult a férfiasság jelképévé. Mondjuk annyi értelme van, hogy az eget általában hagyományosan férfinak tartják mifelénk, de, hogy miért pont a rózsaszín és a sárga lettek a nők színei, arra nem nagyon tudnék válaszolni. Talán, mert vidám színek. Ezért is hoztam inkább rózsaszín masnit Luninak. Ráfér kis vidámság szerintem.
*Egy pillanatra Ea elgondolkodik, hogy lehet Thim legalább annyira tisztában van az imént elmondottakkal, mint ő maga, de gondolatai még annyira tele vannak az ikerlányoknak írt könyvével, hogy egyszerűen képtelen szabadulni tőlük, és szinte megkönnyebbülés számára, ha szavakkal is kimondhat valamit azok közül, amiket eddig leírt.
Kicsit elgondolkodva hallgat mindenesetre, hátha Thimnek, vagy Luninak van hozzáfűznivalója az eddig hallottakhoz, és csak némi idő elteltével szólal meg újra, újabb ajándékokat húzva elő az apró kis csomagból.*
- Hoztam még néhány apróságot. Tessék, egy fából faragott nyuszi, és cica. Nagyon aranyosak szerintem, gyönyörű szobadísz lesz belőlük, gondolom úgy sincsen még otthon egy sem. Ó és igen! Ez ugyan nem igazi ajándék, de biztosan emlékszel gyerekkorod faállatkáira. Az egyik kis sárkány elveszett. Nagyon megörültem neki, amikor véletlenül rátaláltam pakolás közben. Az egyik konyhaszekrény alá szorult be valahogy. Akkor került elő, amikor kihúztam a sarokból tegnapelőtt. És persze itt vannak még ezek is! A masnijaid párjai. Két hajpánt. A kék kiemeli majd a szemeid színét, a rózsaszín pedig csak úgy szép. Ha lehúzod egészen a szemöldöködig, akkor meg az arcodra irányít minden figyelmet. Hasznos. De rendes hajpántként használva is tökéletes lesz mind a kettő szerintem.
- Jaj, anya, köszönöm! Tényleg! Nagyon tetszenek, de legközelebb nem kellene ennyi mindent adnod!
- Ugyan, hisz ezek csak kis apróságok! Nem volt ötletem semmi komolyabbra. Majd talán jövőre, vagy az első születésnapodra *igyekszik Ea rejtélyes mosolyt az arcára varázsolni, hogy lánya úgy érezhesse következő születésnapjára valami nagy és jelentőségteljes dologgal készül. Luninari pedig érzi ezt, és kicsit fél is tőle.
Mindenesetre, ami a mostani ajándékokat illeti édesanyja most is, sokadszorra teljesen fejét találja a szöget vele kapcsolatban. Lehet, hogy csak apróságokat kapott, mégis külön-külön és együtt is tetszik neki az egész. Éppen csak szegény Thim nem értheti, hogy éppen mi zajlik körülötte, ez pedig nem csak Luninarit feszélyezi, hanem Ea is belátja. Talán éppen ezért hagyja őt és lányát kettesben olyan átlátszó ürüggyel, hogy mielőtt még elindulnának elmegy megnézni, hogy hűlt, vagy melegedett-e a tó vize azóta, hogy legutóbb erre járt.
Amint Ea magára hagyja őket ezzel Luni rögtön ki is használja, az alkalmat, hogy megmagyarázhassa az elmúlt perceket. Napokkal, vagy hatokkal ezelőtt talán nem tudta volna elmondani mindezt, de úgy érzi, hogy kerültek annyira közel egymáshoz az itt töltött idő alatt, hogy Thimnek beszélhet teljesen őszintén, az igazságból semmit nem hallgatva el.*
- Gondolom, hogy ez az egész most kicsit furcsán nézett ki, de anya úgy értette a második születésnapot, hogy ő tényleg úgy gondolja, hogy két születésnapom van. *kezd bele.*
- Még kislányként egyszer iszonyatosan beteg voltam, nagyon magas volt napokig a lázam, illetve napról napra magasabb, és egyre rosszabbul lettem, minél jobban telt az idő, nem jobban, és egyre kevesebbet is voltam magamnál. Erőm sem volt semmi semmihez. Anya egész jól ért a gyógyításhoz, mégis képtelen volt segíteni rajtam. Végül, amikor már nagyon kétségbe volt esve, népünk legöregebb és legtapasztaltabb gyógyítóját kérte meg, hogy csináljon valamit. Ő végezte el a gyógyító szertartást, és ő főzött gyógyszert, amit nagy nehezen belém erőltettek. Anya sokszor emlegette utána, hogy életének két leghosszabb éjszakája volt és mindkettő hozzám kapcsolódik. Az egyik még apámmal, egy a sok, boldog éjszaka közül, amit vele töltött, és valószínűleg aznap éjjel fogantam, a másik pedig az az éjszaka, amit nem lehetett tudni, hogy túlélek-e. Viszont azon kívül, hogy virrasztott mellettem és fogta kezem, meg imádkozott, nem nagyon tudott mást tenni. Nekem akkor is, meg korábban is lázálmaim voltak egész éjjel, és bár ilyen álmok közben nehéz a valóságot elválasztani az igazi álomtól, szerintem azon a szörnyű éjszakán fél lábbal tényleg már odaát voltam. De talán annak köszönhetően, hogy anya végig szorította a kezemet, éreztem az ő jelenlétét is, és valahogy minden álmomban ott volt, még a legijesztőbbekben is. Biztos vagyok benne, hogy ez adott erőt ahhoz, hogy itt maradjak, mert volt valaki, akibe kapaszkodhattam. Illetve, ez így nem is pontos, nekem már nem volt erőm kapaszkodni, sokkal inkább ő fogott engem. Végül mégsem bírta tovább és elaludt rajtam. Szegény biztosan nagyon fáradt lehetett már. Amikor valamikor késő délelőtt magamhoz tértem, még mindig a kezemet szorította és a mellkasomra borulva horkolt. Ebből gondolom, hogy nagyon fáradt lehetett, mert amúgy sohasem szokott horkolni, legalábbis sem ez előtt, sem utána nem hallottam tőle ilyet soha. De a lényeg, hogy nagy nehezen felébresztettem őt, a lázam pedig lement végre, és bár nagyon gyenge voltam, de éltem. Azóta, hogy ez megtörtént tekinti a második születésnapomnak ezt a mai napot minden évben, és ugyanúgy megajándékoz, meg ugyanúgy meg kell vele ünnepelni, mint az igazi születésnapomat. Legelső alkalommal bevallom kicsit furcsának és bizarrnak tartottam az egészet, de azóta megszerettem. Végül is, kedves szokás szerintem, és amúgy is jobb kétszer egy évben ünnepelni és ajándékot kapni, mint egyszer. És azóta tényleg kicsit olyan, mintha újjászülettem volna. Ezen a napon mindig hálát adok az égieknek, hogy egyáltalán itt lehetek. Bár szerintem legalább annyira, vagy inkább jobban köszönhetem anyának, mint nekik, szóval igazából nekem kéne ajándékot adnom neki és nem fordítva. Mondtam is már neki ezt, de hallani sem akart róla, szóval maradt az, hogy ő ajándékoz engem. Most pedig, hogy úgy alakult, hogy éppen ma fejeztem be itt a tanulmányaimat, és végre vannak használható varázslataim, ez most már nem csak a második, hanem egyben a harmadik születésnapom is szerintem. *neveti el magát végül, bár kicsit zavarban van copfjaival és felemás színű masnijaival.*
- De talán tényleg több ez véletlen egybeesésnél. Furcsa, hogy azok közül, amik engem érintenek, csak úgy ennyi fontos esemény essen egyszerre egyetlen napra, nem? Te mit gondolsz?
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.28 20:02:26
//Zárás//
*Látja, hogy Thim sokkal jobb étvággyal eszi a kecskesajtot, mint nagyjából egy nappal ezelőtt pont ilyenkor, erről pedig arra következtet, hogy nem csak bebeszélte magának, hanem műve tényleg érett még egy kicsit tegnap reggel óta. Édesanyjának sincs rá egy rossz szava sem, sőt, láthatóan ízlik is neki, de az nem számít semmit, mert ismeri már annyira, hogy tudja róla, hogy hősiesen legyűrné az utolsó falatig akkor is, ha amúgy ehetetlen lenne, mindezt pedig pusztán azért, hogy ne bántsa meg őt, és ne vegye el sem önbizalmát, sem pedig lelkesedését.*
- Örülnék neked. *mondja Thimnek mégis inkább szerinte sokkal fontosabb dolgokról beszélve, mint a sajt.* Bár félek, nagyon nem foglak tudni elkápráztatni. Jó pár napba bele fog még kerülni szerintem mire képes leszek legalább egy-két varázslatot létrehozni.
- Nos, ha már eddig vártál, ez a néhány nap igazán semmiség. *jegyzi meg nagy bölcsen Ea, Luni pedig bólint. Sohasem volt egy türelmetlen alkat, így tényleg úgy van vele, hogy néhány napon most már semmi sem fog múlni.*
- Nekem pedig nincs mit köszönnöd *mosolyog Ea a másik elfre.* Ezért jöttem. Reméltem, hogy valaki elkíséri majd Lunit ide, ezért is hoztam ennyi ételt. Csak természetes hogy, amit tudok megteszek mindkettőtökért.
*Félmosolyán látszik, hogy tényleg így gondolja, és valóban nem vár köszönetet. Mindazonáltal a reggeli hamar elfogy, Luni pedig nehezen képes, meg nem is nagyon akarja leplezni izgalmát és lelkesedését sem Thim, sem pedig előtte.
Most, hogy már aranyai is vannak, és nem csak lelkesedésén és tehetségén múlik az, hogy milyen közel sikerül kerülnie a holdhoz, alig várja, hogy minél gyorsabban indulhasson vissza tanulni.*
- Köszönök még egyszer mindent mindkettőtöknek! Akkor ebédnél! *köszön el, és kis kitérő, valamint mosakodás után már újra a könyveket bújja odafent a toronyban.*
//Második születésnap//
//Hatváltás//
//Két hattal és két nappal később az érkezéshez képest//
*Az első nap a toronynál éppen ugyanúgy telik el, ahogyan megbeszélték. Aztán Ea pontosan úgy, ahogyan ígérte korábban, este elbúcsúzik Timtől és Lunitól, majd másnap kora hajnalban távozik, eléggé csendben ahhoz, hogy ne ébressze fel a nála sokkal fáradtabb fiatalokat.
Innentől kezdve pedig bármennyire is egyhangúak Luni számára a napok, hiszen zömében tanulással telnek, mégis mindegyik izgalmas, hiszen végre szert tehet az általa régóta vágyott tudásra, és egyre közelebb érezheti magát a holdhoz, még akkor is, hogyha csak az égitest erejét hívhatja magához, és pusztán álmaiban és vágyaiban érheti el az odafent élőket.
Mindeközben a torony csendes magányában próbálgatja képességeit, először szerény, majd egyre komolyabbá váló varázslatait. Vagy kevesen érdeklődnek a holdmágia iránt, vagy pusztán olyan időpontot választott öntudatlanul is, amikor kevesen tévednek a világnak pont erre a pontjára, de, hogyha nem lennének a Thimmel töltött esték, és nem nézne rá tanulás közben egy-egy szigorú pár szempár, amelynek tulajdonosai megfosztják módszeres határozottsággal valamennyi aranyától, már-már hajlamos lenne azt hinni tanulás közben, hogy egyedül van az egész világon, akinek semmi más dolga nincs, mint tanulni és elmélyedni a hold titkaiban.
Ea számára a következő tizenhárom nap sokkal fárasztóbban és más értelemben ugyan, de mégis izgalmasabban telik el eközben. Pont úgy, ahogyan lányának megígérte, hazatérés előtt elmegy Szarvasligetbe és nem nyugszik addig ameddig nem tudja Launak személyesen átadni Luni üzenetét, egyben pedig mindent megköszönni neki, szoros ölelések, könnyek és a világ talán legőszintébb jókívánságai közepette.
A toronyhoz négy nappal első elutazása után tér vissza először, de megint csak egy napig, hogy ételt hozzon, aztán pedig hazatér újra írni és pakolni, elkészülni az otthonából való visszavonhatatlan elköltözésre.
Végül Thim és Luni utolsó torony mellett töltött kora estjén újra megjelenik, hogy késő estig beszélgethessen velük.
Miután mindent kibeszéltek, másnap reggel csak egyszerűen megreggeliznek, Luni még visszatér egy utolsó, rövid délelőttre a toronyba, hogy megtanuljon még egyetlen egy, szintén utolsó varázslatot, aztán egyszerűen csak készülnek haza. Ea még egyszer utoljára az erdő mélyére, Thim és Luninari pedig Szarvasligetbe. Már majdnem el is takarítják az a reggeli és a tábortűz utolsó maradékait, amikor Ea mintegy mellékesen, nagy hirtelen megszólal.*
- Ó, még nem is mondtam! Képzeld, a nagyszüleid vérig vannak sértődve, amiért elköltözöm, és átadom papnői teendőimet az ikreknek. Azt mondták szégyent hozok rájuk ezzel, meg a többi, amit el tudsz képzelni. Apádat is a fejemhez vágták újra, meg persze téged is. Erre olyat mondtam nekik, ami semmiképpen nem méltó egy papnőhöz *nevet fel. Kék szemei vidám csillogásán látszik, hogy nem Luninari kedvéért színészkedik, hanem tényleg kellemes emlékeket idéz fel éppen.* Nagy megkönnyebbülés volt oly sok év után szó szerint megmondani nekik, amit róluk gondolok, gondolhatod. Most már én is, ha nem is vagyok száműzött, vagy kitagadott hivatalosan, gyakorlatilag az vagyok.
*Éppen csak felületesen gondolkodik el azon, hogy mennyire furcsa és valahol szomorú is az egész. Szülei egészen "botlásáig" szerető szülei voltak és nagyon büszkék rá. Onnantól kezdve viszont, hogy Luni apjával megismerkedett, ezt pedig Luninari megszületése követte, rohamos gyorsasággal hidegültek el egymástól. Anyja, apja, de még testvérei sem, sohasem tudták megbocsátani neki, hogy szégyent hozott a családra, ő pedig soha nem nekik azt, hogy Luninarit nem fogadták be a családba és idegenként kezelték. Az emiatt érzett düh pedig mostanra végérvényesen felülkerekedett benne a szülei és testvérei iránt egykor érzett gyermeki szereteten, de úgy gondolja hogy ez így helyes. Ő választott magának utat, egy anyának pedig a lánya mellett van a helye, nem pedig szülei mellett gyermeke helyett. Ő, ahogyan az szerinte helyes a lányát választotta, legközelebbi rokonai pedig a hagyományokat, nem pedig őt. A legkevesebb lelkifurdalást sem érzi hát azért, hogy most költözés és új életének elkezdése előtt végül igazán és magát vissza nem fogva megmondta nekik a magáét.*
- Na de nem is azért jöttem vissza tegnap, hogy róluk meséljek. Gondolom tudod, hogy milyen nap van ma. Boldog második születésnapot, kicsim! *mondja hirtelen váltással nagyon vidáman a kicsit zavarban lévő Luninak két puszi és egy nagy, szeretetteljes ölelés kíséretében, majd óvatosan kiemel zsákjából egy kis csomagot, amit ki is bont.*
- Nézd csak, hogy milyen ajándékokat hoztam! Pár apróság, de szerintem örülni fogsz nekik. Az első ajándékom egy kék és egy rózsaszín masni! *mutatja fel diadalmasan, mint valami vadász, aki új trófeájával büszkélkedik éppen a falu közös tűzrakója előtt.* Csinálhatunk belőle neked két copfot, a rózsaszínt a bal oldali, a kéket pedig a jobba kötve persze, ahogy kell. Nem hordhatod örökké a hajat csak egyszerűen kiengedve, hogy lógjon bele a vakvilágba.
- De anya, két copffal úgy fogok kinézni, mint valami kislány! *tiltakozik Luni kissé erőtlenül, és csak édesanyjának tartogatott kényeskedő, nyafka hangon. Mégis pont olyan, mint, aki lelke mélyén rögtön beletörődött abba, hogy már úgy sem kerülheti el azt, hogy édesanyja Thim előtt copfozza fel. Ahogyan pedig anyját ismeri, hamarosan úgyis mondani fog valami számára kivédhetetlent.*
- Na és? *vonja meg a vállát Ea.* Ez sosem baj! Egyrészt sok férfi szereti ám a kislányos lányokat, másrészt pedig addig örülj ameddig sokkal fiatalabbnak nézel ki a korodnál! Sok nő a fél életét odaadná ezért, hidd el! Még sok férfi is. Na jó, ez így talán túlzás, de a fél vagyonukat biztos, szóval csak ne panaszkodj nekem!
*Mire Luni észbe kap, máris ott áll két hosszú copffal, egyikben rózsaszín, másikban pedig kék masnival, köszönhetően annak, hogy Ea szakértő és gyakorlott kezekkel dolgozik.*
- Egyforma unalmas lenne! *vág elébe a következő kifogásnak a szőke elf nő, majd inkább Thimnek, mint Luninak kezd el magyarázni, hiszen Luniról tudja, hogy mindent tud arról, amit most mondani akar. Mindazonáltal kis ismétlés neki sem árt.*
- Tudod, *kezdi a magyarázatot* a mi szertartásaink szimbólumrendszerében mindig a bal oldal jelképezi a nőt. Ott van a szív, az érző oldal, a jobboldal pedig a férfi, az erő. Ezért raktam Luni baljára a rózsaszín, jobbjára pedig a kék masnit. De ez is egy érdekes történet! Amennyire én tudom, a nőiesség jelképe és színe hosszú évszázadokig a kék volt nálunk is, és az embereknél is. Talán azzal függött ez össze, hogy sok tó vize kéknek látszik, meg állítólag a tenger is, és a víz is a nő jelképe, mert lágy, finom és sok mindent magába fogad. Aztán valahogy ez a jelentése megfakult az emberek között, és egyre inkább a rózsaszínt meg a sárgát kezdték a legnőiesebb színeknek tekinteni, ez pedig hozzánk is beszivárgott valahogy szépen-lassan, pedig az én népem nem nagyon érintkezik a külvilággal szívesen, a hagyományokon pedig még inkább nem akar változtatni. Mégis így lett, a kék pedig közben valami rejtélyes módon átalakult a férfiasság jelképévé. Mondjuk annyi értelme van, hogy az eget általában hagyományosan férfinak tartják mifelénk, de, hogy miért pont a rózsaszín és a sárga lettek a nők színei, arra nem nagyon tudnék válaszolni. Talán, mert vidám színek. Ezért is hoztam inkább rózsaszín masnit Luninak. Ráfér kis vidámság szerintem.
*Egy pillanatra Ea elgondolkodik, hogy lehet Thim legalább annyira tisztában van az imént elmondottakkal, mint ő maga, de gondolatai még annyira tele vannak az ikerlányoknak írt könyvével, hogy egyszerűen képtelen szabadulni tőlük, és szinte megkönnyebbülés számára, ha szavakkal is kimondhat valamit azok közül, amiket eddig leírt.
Kicsit elgondolkodva hallgat mindenesetre, hátha Thimnek, vagy Luninak van hozzáfűznivalója az eddig hallottakhoz, és csak némi idő elteltével szólal meg újra, újabb ajándékokat húzva elő az apró kis csomagból.*
- Hoztam még néhány apróságot. Tessék, egy fából faragott nyuszi, és cica. Nagyon aranyosak szerintem, gyönyörű szobadísz lesz belőlük, gondolom úgy sincsen még otthon egy sem. Ó és igen! Ez ugyan nem igazi ajándék, de biztosan emlékszel gyerekkorod faállatkáira. Az egyik kis sárkány elveszett. Nagyon megörültem neki, amikor véletlenül rátaláltam pakolás közben. Az egyik konyhaszekrény alá szorult be valahogy. Akkor került elő, amikor kihúztam a sarokból tegnapelőtt. És persze itt vannak még ezek is! A masnijaid párjai. Két hajpánt. A kék kiemeli majd a szemeid színét, a rózsaszín pedig csak úgy szép. Ha lehúzod egészen a szemöldöködig, akkor meg az arcodra irányít minden figyelmet. Hasznos. De rendes hajpántként használva is tökéletes lesz mind a kettő szerintem.
- Jaj, anya, köszönöm! Tényleg! Nagyon tetszenek, de legközelebb nem kellene ennyi mindent adnod!
- Ugyan, hisz ezek csak kis apróságok! Nem volt ötletem semmi komolyabbra. Majd talán jövőre, vagy az első születésnapodra *igyekszik Ea rejtélyes mosolyt az arcára varázsolni, hogy lánya úgy érezhesse következő születésnapjára valami nagy és jelentőségteljes dologgal készül. Luninari pedig érzi ezt, és kicsit fél is tőle.
Mindenesetre, ami a mostani ajándékokat illeti édesanyja most is, sokadszorra teljesen fejét találja a szöget vele kapcsolatban. Lehet, hogy csak apróságokat kapott, mégis külön-külön és együtt is tetszik neki az egész. Éppen csak szegény Thim nem értheti, hogy éppen mi zajlik körülötte, ez pedig nem csak Luninarit feszélyezi, hanem Ea is belátja. Talán éppen ezért hagyja őt és lányát kettesben olyan átlátszó ürüggyel, hogy mielőtt még elindulnának elmegy megnézni, hogy hűlt, vagy melegedett-e a tó vize azóta, hogy legutóbb erre járt.
Amint Ea magára hagyja őket ezzel Luni rögtön ki is használja, az alkalmat, hogy megmagyarázhassa az elmúlt perceket. Napokkal, vagy hatokkal ezelőtt talán nem tudta volna elmondani mindezt, de úgy érzi, hogy kerültek annyira közel egymáshoz az itt töltött idő alatt, hogy Thimnek beszélhet teljesen őszintén, az igazságból semmit nem hallgatva el.*
- Gondolom, hogy ez az egész most kicsit furcsán nézett ki, de anya úgy értette a második születésnapot, hogy ő tényleg úgy gondolja, hogy két születésnapom van. *kezd bele.*
- Még kislányként egyszer iszonyatosan beteg voltam, nagyon magas volt napokig a lázam, illetve napról napra magasabb, és egyre rosszabbul lettem, minél jobban telt az idő, nem jobban, és egyre kevesebbet is voltam magamnál. Erőm sem volt semmi semmihez. Anya egész jól ért a gyógyításhoz, mégis képtelen volt segíteni rajtam. Végül, amikor már nagyon kétségbe volt esve, népünk legöregebb és legtapasztaltabb gyógyítóját kérte meg, hogy csináljon valamit. Ő végezte el a gyógyító szertartást, és ő főzött gyógyszert, amit nagy nehezen belém erőltettek. Anya sokszor emlegette utána, hogy életének két leghosszabb éjszakája volt és mindkettő hozzám kapcsolódik. Az egyik még apámmal, egy a sok, boldog éjszaka közül, amit vele töltött, és valószínűleg aznap éjjel fogantam, a másik pedig az az éjszaka, amit nem lehetett tudni, hogy túlélek-e. Viszont azon kívül, hogy virrasztott mellettem és fogta kezem, meg imádkozott, nem nagyon tudott mást tenni. Nekem akkor is, meg korábban is lázálmaim voltak egész éjjel, és bár ilyen álmok közben nehéz a valóságot elválasztani az igazi álomtól, szerintem azon a szörnyű éjszakán fél lábbal tényleg már odaát voltam. De talán annak köszönhetően, hogy anya végig szorította a kezemet, éreztem az ő jelenlétét is, és valahogy minden álmomban ott volt, még a legijesztőbbekben is. Biztos vagyok benne, hogy ez adott erőt ahhoz, hogy itt maradjak, mert volt valaki, akibe kapaszkodhattam. Illetve, ez így nem is pontos, nekem már nem volt erőm kapaszkodni, sokkal inkább ő fogott engem. Végül mégsem bírta tovább és elaludt rajtam. Szegény biztosan nagyon fáradt lehetett már. Amikor valamikor késő délelőtt magamhoz tértem, még mindig a kezemet szorította és a mellkasomra borulva horkolt. Ebből gondolom, hogy nagyon fáradt lehetett, mert amúgy sohasem szokott horkolni, legalábbis sem ez előtt, sem utána nem hallottam tőle ilyet soha. De a lényeg, hogy nagy nehezen felébresztettem őt, a lázam pedig lement végre, és bár nagyon gyenge voltam, de éltem. Azóta, hogy ez megtörtént tekinti a második születésnapomnak ezt a mai napot minden évben, és ugyanúgy megajándékoz, meg ugyanúgy meg kell vele ünnepelni, mint az igazi születésnapomat. Legelső alkalommal bevallom kicsit furcsának és bizarrnak tartottam az egészet, de azóta megszerettem. Végül is, kedves szokás szerintem, és amúgy is jobb kétszer egy évben ünnepelni és ajándékot kapni, mint egyszer. És azóta tényleg kicsit olyan, mintha újjászülettem volna. Ezen a napon mindig hálát adok az égieknek, hogy egyáltalán itt lehetek. Bár szerintem legalább annyira, vagy inkább jobban köszönhetem anyának, mint nekik, szóval igazából nekem kéne ajándékot adnom neki és nem fordítva. Mondtam is már neki ezt, de hallani sem akart róla, szóval maradt az, hogy ő ajándékoz engem. Most pedig, hogy úgy alakult, hogy éppen ma fejeztem be itt a tanulmányaimat, és végre vannak használható varázslataim, ez most már nem csak a második, hanem egyben a harmadik születésnapom is szerintem. *neveti el magát végül, bár kicsit zavarban van copfjaival és felemás színű masnijaival.*
- De talán tényleg több ez véletlen egybeesésnél. Furcsa, hogy azok közül, amik engem érintenek, csak úgy ennyi fontos esemény essen egyszerre egyetlen napra, nem? Te mit gondolsz?
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.28 20:02:26
2797. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-28 18:23:40
Üzenet elküldve: 2019-10-28 18:23:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Féltrédre rogy, és várja, hogy mi történik. Bal karját keresztbe teszi a levegőben, így az idézett számszeríj végét arra teszi, míg jobb kezével fogja a másik végét. Talán így tud a legpontosabban célozni egy szakavatatlan lövész. Még korábban, katonáknál látta ezt a technikát, mikor messzire akartak lőni azok. Hamar nyílik a kapu, és szinte érzi az energiát, ami felszabadul. Még nem is igazán látja, hogy mi történik pontosan, viszont tisztán hallja, hogy valaki kiált.*
-Csapda, mi? Fasza.
*Ránt egyet a vállán, majd nagyon figyelni kezdi a népeket, akik átömlenek a kapun. ~Baszki. Nem kérdeztem meg, hogy hányan vannak a kalandorok. Így most nem tudom, hogy ki barát, és ki ellenség. Kurva jó!~ Bosszankodik, hisz tényleg nem tudja, hogy ellenséges katona. Jó, nyilvánvaló, hogy a támadó vérebek nem barátok, de a többiről fogalma sincs. Annyira nem érzi magát jó lövésznek, hogy ilyen mozgó célpontokat gond nélkül eltaláljon, viszont azt a nagy skorpiószerű lényt nem tartja nehéz célpontnak. Elég nagy, és nem tűnik úgy, mintha nagyon mozgásba lendülne, legalábbis eddig. Nem akar véletlenül egy kalandort lelőni, így egyenesen a legnagyobb dögre céloz, és tüzel, ha teheti.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Féltrédre rogy, és várja, hogy mi történik. Bal karját keresztbe teszi a levegőben, így az idézett számszeríj végét arra teszi, míg jobb kezével fogja a másik végét. Talán így tud a legpontosabban célozni egy szakavatatlan lövész. Még korábban, katonáknál látta ezt a technikát, mikor messzire akartak lőni azok. Hamar nyílik a kapu, és szinte érzi az energiát, ami felszabadul. Még nem is igazán látja, hogy mi történik pontosan, viszont tisztán hallja, hogy valaki kiált.*
-Csapda, mi? Fasza.
*Ránt egyet a vállán, majd nagyon figyelni kezdi a népeket, akik átömlenek a kapun. ~Baszki. Nem kérdeztem meg, hogy hányan vannak a kalandorok. Így most nem tudom, hogy ki barát, és ki ellenség. Kurva jó!~ Bosszankodik, hisz tényleg nem tudja, hogy ellenséges katona. Jó, nyilvánvaló, hogy a támadó vérebek nem barátok, de a többiről fogalma sincs. Annyira nem érzi magát jó lövésznek, hogy ilyen mozgó célpontokat gond nélkül eltaláljon, viszont azt a nagy skorpiószerű lényt nem tartja nehéz célpontnak. Elég nagy, és nem tűnik úgy, mintha nagyon mozgásba lendülne, legalábbis eddig. Nem akar véletlenül egy kalandort lelőni, így egyenesen a legnagyobb dögre céloz, és tüzel, ha teheti.*
2796. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-28 17:02:53
Üzenet elküldve: 2019-10-28 17:02:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Csibészek//
*Rezignált arccal lép a fodrozódó víztükör felé, hagyja, hogy a számára ismeretlen mágia elnyelje. Amúgy sincs túl sok választása, jöjjön, aminek jönnie kell.*
-Ez véresfürdős lesz.
*Sóhajtja, miközben látja, ahogy a mélység harcosai áttetszővé válnak. Számára nem létezik más opció, mint megölni e lényeket és a népükre omlasztani ezt az egész barlangot. Ez bizony megoldaná a gondjaikat és a jövőben sem vállalnának kockázatot. Bárhogy is, egyelőre hagyja, hogy sodorják az események, nincs más lehetőség, mint rögtönözni. Alighanem Tozeya fejében is hasonló dolgok járhatnak, mert szeme sarkából még látja, a lány is néma csendben indul el a zavaros vízkapu felé.
Kinyitja szemét, s noha arra készült, hogy a verőfény majd elvakítja, téved. A nap hiányzik most az égről, de nem is oly messze, a víztükör felett ott lebeg a szeretett torony. Megannyi, pislákoló lámpása egyben megnyugtató és szívfacsaró látvány, tekintve, hogy mi készül itt.
Mintha valaki felgyorsította volna az idő múlását, egymást érve történnek az események. Látja az Abogr felé rohanó ebek raját, ő pedig gondolkodás nélkül esik fenekére, hogy tenyerei megkötözött kezei ellenére a földet érhessék.*
~Abból ugyan nem esztek.~
A varázsló a földre helyezi mindkét tenyerét, melynek hatására húsz lépés környezetében mindenki vállára, karjára és lábára láthatatlan, igen nehéz súlyok akaszkodnak, lehúzva őket a földre, gyakorlatilag mozgásképtelenné téve. Ha a varázsló bármelyik kezét fölemeli a földről, a hatás megszűnik, egyébként maradandó. Kárt önmagában nem okoz az áldozatokban.
*Rezignált arccal lép a fodrozódó víztükör felé, hagyja, hogy a számára ismeretlen mágia elnyelje. Amúgy sincs túl sok választása, jöjjön, aminek jönnie kell.*
-Ez véresfürdős lesz.
*Sóhajtja, miközben látja, ahogy a mélység harcosai áttetszővé válnak. Számára nem létezik más opció, mint megölni e lényeket és a népükre omlasztani ezt az egész barlangot. Ez bizony megoldaná a gondjaikat és a jövőben sem vállalnának kockázatot. Bárhogy is, egyelőre hagyja, hogy sodorják az események, nincs más lehetőség, mint rögtönözni. Alighanem Tozeya fejében is hasonló dolgok járhatnak, mert szeme sarkából még látja, a lány is néma csendben indul el a zavaros vízkapu felé.
Kinyitja szemét, s noha arra készült, hogy a verőfény majd elvakítja, téved. A nap hiányzik most az égről, de nem is oly messze, a víztükör felett ott lebeg a szeretett torony. Megannyi, pislákoló lámpása egyben megnyugtató és szívfacsaró látvány, tekintve, hogy mi készül itt.
Mintha valaki felgyorsította volna az idő múlását, egymást érve történnek az események. Látja az Abogr felé rohanó ebek raját, ő pedig gondolkodás nélkül esik fenekére, hogy tenyerei megkötözött kezei ellenére a földet érhessék.*
~Abból ugyan nem esztek.~
A varázsló a földre helyezi mindkét tenyerét, melynek hatására húsz lépés környezetében mindenki vállára, karjára és lábára láthatatlan, igen nehéz súlyok akaszkodnak, lehúzva őket a földre, gyakorlatilag mozgásképtelenné téve. Ha a varázsló bármelyik kezét fölemeli a földről, a hatás megszűnik, egyébként maradandó. Kárt önmagában nem okoz az áldozatokban.
2795. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-28 09:46:21
Üzenet elküldve: 2019-10-28 09:46:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
~Gyűlölöm a mágiát…~ *lehetne olvasni a tekintetében e sort, melyet nem csak azért nem mond ki hangosan, mert éppen e felfoghatatlan erő kiszolgáltatott bábjának érzi magát, hanem azért is, mert az arcát takaró kendő alatt be van kötve a szája. Minden ízében ódzkodik az elkövetkező pillanatoktól, igen nehéz fókuszát megtartania, amint átkelnek ezen a valószerűtlen kapun. Nem fogja számon tartani a tíz legkellemesebb élménye között, pedig a végén váratlan ajándék éri. Még a kemény edzések sem készíthették fel rá, hogy a hirtelen megváltozó szín okozta könnyebbség hatása alól kivonja magát. A tiszta ég látványa, a tüdejébe szívott egészséges levegő (amennyire az ingovány szélén ez lehetséges), a hatalmas vízfelület árasztotta nyugalom kihúzza tagjaiból a feszültség nagy részét és tetterővel tölti el. Tudja, most hatalmas a tét és nagy bajban vannak, ezért gyorsan összeszedi magát. Rájön, hogy Abogr ott áll nem túl messze, és nincs egyedül. Azonban még nem tudják, hogy mennyi rejtett veszéllyel érkeznek a mélyből, ráadásul szem elől tévesztette a Mélységek urát és közvetlen csatlósait. Bervold, az áruló nem hazudtolja meg magát, ezúttal saját ura ellen fordul, némi esélyt adva a gyorsabb reakcióra. A kialakuló felfordulásban Zeya menekülni kezd a kapuból a part felé, és nekilát kötelékei leoldásának, mert így szinte teljesen tehetetlen.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.28 09:47:58
~Gyűlölöm a mágiát…~ *lehetne olvasni a tekintetében e sort, melyet nem csak azért nem mond ki hangosan, mert éppen e felfoghatatlan erő kiszolgáltatott bábjának érzi magát, hanem azért is, mert az arcát takaró kendő alatt be van kötve a szája. Minden ízében ódzkodik az elkövetkező pillanatoktól, igen nehéz fókuszát megtartania, amint átkelnek ezen a valószerűtlen kapun. Nem fogja számon tartani a tíz legkellemesebb élménye között, pedig a végén váratlan ajándék éri. Még a kemény edzések sem készíthették fel rá, hogy a hirtelen megváltozó szín okozta könnyebbség hatása alól kivonja magát. A tiszta ég látványa, a tüdejébe szívott egészséges levegő (amennyire az ingovány szélén ez lehetséges), a hatalmas vízfelület árasztotta nyugalom kihúzza tagjaiból a feszültség nagy részét és tetterővel tölti el. Tudja, most hatalmas a tét és nagy bajban vannak, ezért gyorsan összeszedi magát. Rájön, hogy Abogr ott áll nem túl messze, és nincs egyedül. Azonban még nem tudják, hogy mennyi rejtett veszéllyel érkeznek a mélyből, ráadásul szem elől tévesztette a Mélységek urát és közvetlen csatlósait. Bervold, az áruló nem hazudtolja meg magát, ezúttal saját ura ellen fordul, némi esélyt adva a gyorsabb reakcióra. A kialakuló felfordulásban Zeya menekülni kezd a kapuból a part felé, és nekilát kötelékei leoldásának, mert így szinte teljesen tehetetlen.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.28 09:47:58
2794. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-27 16:02:26
Üzenet elküldve: 2019-10-27 16:02:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Új remény//
*Alvás közben, mintha néha ébren volna egy-egy pillanatra. Egyszer a csillagokra vetül tekintete, máskor a tüzet látja, aztán Eát, amint éppen megkerüli őt, hogy Lunihoz menjen be a sátorba. A képek, amiket a pillanatnyi ébrenlétek alatt lát, folytatódnak álmában. Ő maga nem észleli a különbséget álom és valóság között. Az álomban megjelenik a hold is a csillagok között, annak ellenére, hogy azt a megébredéskor nem láthatta éppen. Eát először írni látja, holott az a valóságban nem ragadott tollat. Később viszont Ea a tűz mögött áll, az álmodott holdra tekint, háttal Thimnek és ebből a helyzetből fordul vissza felé.*
- Thim, nézz oda! *Mutat a holdra az álombéli Ea.* - A lányom felment a holdra. Gyere, ne várassuk meg! *Kéri. Thim, álmában fel is kel a fűről, ahol a valóságban alszik, és Ea mellé lép. Nem érti, hogyan követhetnék Luninarit a holdra. Ekkor egy ezüstös fényű híd jelenik meg, ami az égbe vezet és látják Lunit a túloldalán, ahogy hívja őket. Thim mit sem tud arról, hogy Ea a valóságban némán imádkozik, mialatt ők alszanak. Lehet, hogy ez hat rá, és ettől álmodik ilyen különös dolgokat, ám lehet, hogy enélkül is ugyanezeket a képeket formálná tudatalattija. Éppen rálépne a fényhídra, de abban a pillanatban szertefoszlik az éjszakai káprázat. Napfény köszönti az ébredő elfet. Luni és Ea már a tűz mellett ülnek. Luni éppen azzal a sajttal kínálja édesanyját, amit neki is adott nem rég. Azon a reggelen éhes gyomra kalácsként fogadta be a sajtot, annak ellenére, hogy ízlésének nem éppen kedves dolog. Azóta viszont az elindulásuk kalandvágyó hangulatával kapcsolja össze az ízélményt. Úgy véli, még meg is tudná szeretni, de nem kapkodná el a kijelentést.*
- Jó reggelt! *Köszön, és leül a tűz mellett.* - Én sem vagyok még éhes. *Feleli. Hálás, hogy Ea gondoskodik róluk. Egy kevés időt eltöltenek még a tűz mellett így reggel, aztán szóba kerül, hogy kinek mivel teljék a nap.*
- Igen, keresek valami hasznos elfoglaltságot. De estefelé megkereslek téged is. Gondolom, gyakorolni fogod, amiket elméletben megtanulsz, arról pedig nem maradnék le. És természetesen ebédnél is találkozunk. Köszönjük Ea, hogy főzöl nekünk! *Fordul Ea felé őszinte hálával. A búcsú után szét szélednek. Thim pakolást és takarítást vállal a torony könyvtárában. Napközben sokat gondol az álmára. Megfogadja, hogy egy alkalmas pillanatban beszélni fog róla Luninarival.*
*Alvás közben, mintha néha ébren volna egy-egy pillanatra. Egyszer a csillagokra vetül tekintete, máskor a tüzet látja, aztán Eát, amint éppen megkerüli őt, hogy Lunihoz menjen be a sátorba. A képek, amiket a pillanatnyi ébrenlétek alatt lát, folytatódnak álmában. Ő maga nem észleli a különbséget álom és valóság között. Az álomban megjelenik a hold is a csillagok között, annak ellenére, hogy azt a megébredéskor nem láthatta éppen. Eát először írni látja, holott az a valóságban nem ragadott tollat. Később viszont Ea a tűz mögött áll, az álmodott holdra tekint, háttal Thimnek és ebből a helyzetből fordul vissza felé.*
- Thim, nézz oda! *Mutat a holdra az álombéli Ea.* - A lányom felment a holdra. Gyere, ne várassuk meg! *Kéri. Thim, álmában fel is kel a fűről, ahol a valóságban alszik, és Ea mellé lép. Nem érti, hogyan követhetnék Luninarit a holdra. Ekkor egy ezüstös fényű híd jelenik meg, ami az égbe vezet és látják Lunit a túloldalán, ahogy hívja őket. Thim mit sem tud arról, hogy Ea a valóságban némán imádkozik, mialatt ők alszanak. Lehet, hogy ez hat rá, és ettől álmodik ilyen különös dolgokat, ám lehet, hogy enélkül is ugyanezeket a képeket formálná tudatalattija. Éppen rálépne a fényhídra, de abban a pillanatban szertefoszlik az éjszakai káprázat. Napfény köszönti az ébredő elfet. Luni és Ea már a tűz mellett ülnek. Luni éppen azzal a sajttal kínálja édesanyját, amit neki is adott nem rég. Azon a reggelen éhes gyomra kalácsként fogadta be a sajtot, annak ellenére, hogy ízlésének nem éppen kedves dolog. Azóta viszont az elindulásuk kalandvágyó hangulatával kapcsolja össze az ízélményt. Úgy véli, még meg is tudná szeretni, de nem kapkodná el a kijelentést.*
- Jó reggelt! *Köszön, és leül a tűz mellett.* - Én sem vagyok még éhes. *Feleli. Hálás, hogy Ea gondoskodik róluk. Egy kevés időt eltöltenek még a tűz mellett így reggel, aztán szóba kerül, hogy kinek mivel teljék a nap.*
- Igen, keresek valami hasznos elfoglaltságot. De estefelé megkereslek téged is. Gondolom, gyakorolni fogod, amiket elméletben megtanulsz, arról pedig nem maradnék le. És természetesen ebédnél is találkozunk. Köszönjük Ea, hogy főzöl nekünk! *Fordul Ea felé őszinte hálával. A búcsú után szét szélednek. Thim pakolást és takarítást vállal a torony könyvtárában. Napközben sokat gondol az álmára. Megfogadja, hogy egy alkalmas pillanatban beszélni fog róla Luninarival.*
2793. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-27 09:20:26
Üzenet elküldve: 2019-10-27 09:20:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Tozeya magában eldönti, hogyan cselekszik majd, ha esélyt kap rá, de egyelőre tűri a megpróbáltatásokat. A körvonalazódó mágia rá is hatással van, nem hiába, hisz nagy erejű varázslatról lehet szó. Meglepi a lányt, amikor Quorqueraq és pár fegyverese átlényegül és gyakorlatilag a környezetébe olvadva nehezen észlelhetővé válik.
Feszültséggel telve indul meg a távolról nyitott kapu körvonalai felé, s bár kezeit összekötözték, tudatában van annak, hogy szükség esetén megszabadulhat tőlük.
Kilvard is hasonlóan feszült lehet, mint Tozeya, mert szótlanul és gépies mozdulatokkal indul el a valószínűleg Aborg által nyitott kapu felé, amely a víz tükrén remeg illékony körvonalakkal.
Mögöttük megindul a teljes csapat, Uzazd vállán Roddal, Bervold és Grem is, ahogy a maradék onthrokiak is és végül a nassiky.
A kapuba lépni különös érzés. Azt várhatná bárki, hogy majd vizes lesz, de nem, inkább olyan, mint egy vízszintes kapu, amelybe lépcső vezet lefelé, de amikor átérnek, szinte azonnal a másik oldalra, akkor mintha felfelé lépkednének, így jelennek meg a másik oldalon.
A másik oldalon éjszaka van, bár a barlang félhomályos zöld derengése után nem zavarja őket a holdfényes és csillagpettyes éjszaka. A lihanechi tó partján állhatnak, de ezt csak abból sejthetik, hogy Abrog mester tornya ahhoz van közel. A partra lépnek át, itt sem lesznek vizesek. A friss levegő mámorítóan hat rájuk, az eddig a lelkükre nehezedő érzés, hogy hatalmas föld- és kőtömeg van felettük, eltűnik, olyan felszabadító érzés ez, amelyet a kötelek sem tudnak elvenni tőlük.
A parton többen állnak, szinte előttük pár lépésre maga Aborg, arcán feszült koncentráció, hisz fent kell tartania a kaput, hogy mind átjuthassanak. De nincs egyedül, többen is állnak körülötte.
Valuryen a kezében tartott számszeríjjal távolabb, nyolc-tíz lépésre hátrál el és féltérdre ereszkedik, újabb varázslattal él, bár ezt talán rajta kívül senki sem fogja észlelni.
Csodás látványban lehet része, ahogy az ezüstösen derengő vízfelszínen nyíló kapun át sötét körvonalú alakok lépnek át, mintha egy lépcsőn sétálnának fel, de nem lesznek vizesek, pedig az átjáró a tó vizében nyílt meg.
Learon nem távolodik el annyira a mestermágustól, tekintetét a kapu mögött mozduló alakokra szegezi, ahol többen is mozdulnak, haladnak az átjáró felé. Elég sokan vannak, bár az akolita nem közölt számot a mélységbe indult csapat tagjaival kapcsolatban és ők sem kérdezték.
Arsenor is felkészül, utolsó kérdésére már nem kap választ, mert a kapu megnyílik előttük és a éjszaka sötétjében alakok érkeznek a másik oldalról, kezében a kővel nem eltávolodva várja a fejleményeket.
Aleimord megacélozza akaratát és szeretteit féltve készül fel az eseményekre. Békés gondolat jut eszébe végül, hogy a kapun átkelők nem veszélyeztetik sem a felszínt, sem Aborg mestert. Ez az utolsó utópisztikus gondolat jár a fejében, amikor megérkeznek a másik oldalról a jövevények.
Tozeya, Kilvard és a barlangi csapat tagjai a tó partját látják, mintha felfelé haladnának egy lépcsőn, úgy kelnek át. Körülöttük az onthroki harcosok, mögöttük a nassiky és valahol Quorqueraq és a vele együtt átlényegült négy fegyverese. Az éjszaka miatt nem tudhatják, merre.
Az Aborgot támogató csapat láthatja a tó felszínén átkelő népes csapatot, amely legalább tucatnyi alakot számlál. Hat bizonyosan emberi külsejű alak és mögöttük erőteljesebb testalkatú, de humanoid formájú alakok négyen, akiknek a fején mintha szarv volna, mellettük kutyaszerű lények pórázon. A szemük sárgán izzik, izgatottnak látszanak, de meglehet, először járnak a felszínen.*
- Békével jöttünk! *Szólal meg egy ismeretlen, emberi hang, szavai reszketőek és idegesek, de talán a túlélő lehet, aki hosszú idő után újra látja a felszíni világot. A sötétben is látni, hogy a ruhái szakadtak és a teste vékony, mintha hetek óta nem evett volna rendesen.
A kapu végében valami nagy és alaktalan mozdul, egyelőre nem lehet kivenni, mi lehet az.*
- CSAPDA! *Kiáltja hirtelen és kezd el futni az előbb megszólaló, gyötört kinézetű alak előre, Aborg felé, kétségbeesetten küzdi előre magát, mintha a halál üldözné.
Ekkor a kapu sötétjéből a négy darab kutyaszerű alak megugrik és egyenesen a mestermágus felé rohannak, olyanok, mint egy nagyra nőtt vakond, amelyet egy kutyával kereszteztek. Tűhegyes fogak csillannak az éjszakában, ahogy rohamoznak Aborg felé.
A békés események lehetősége egyetlen pillanat alatt omlik össze és talán a legrosszabb következik be. A kapun át ellenséges lények jutottak a felszínre.
Aborg felhördül és varázsigék szikráznak az ajkán, minden bizonnyal a kapu bezárására készül, Tozeyának és a csapatnak sietnie kell, ha nem kíván visszahullani a kapu túloldalára.
A kapuból pedig egy hatalmas, óriás skorpió alakja bontakozik ki, kitinpáncélja fenyegetően csillan az éjjel fényeiben, kattogó, agresszív hangja felveri az éjszaka csendjét.
Sok dolog történik egyszerre, de a parti csapatnak és az átkelteknek van esélye cselekedni még.*
//Valuryen - fegyver felruházás - 9 kör, Learon - Kőbőr - 2 kör//
//Reagsorrend: Tozeya, Kilvard, Valuryen, Learon, Arsenor, Aleimord//
*Tozeya magában eldönti, hogyan cselekszik majd, ha esélyt kap rá, de egyelőre tűri a megpróbáltatásokat. A körvonalazódó mágia rá is hatással van, nem hiába, hisz nagy erejű varázslatról lehet szó. Meglepi a lányt, amikor Quorqueraq és pár fegyverese átlényegül és gyakorlatilag a környezetébe olvadva nehezen észlelhetővé válik.
Feszültséggel telve indul meg a távolról nyitott kapu körvonalai felé, s bár kezeit összekötözték, tudatában van annak, hogy szükség esetén megszabadulhat tőlük.
Kilvard is hasonlóan feszült lehet, mint Tozeya, mert szótlanul és gépies mozdulatokkal indul el a valószínűleg Aborg által nyitott kapu felé, amely a víz tükrén remeg illékony körvonalakkal.
Mögöttük megindul a teljes csapat, Uzazd vállán Roddal, Bervold és Grem is, ahogy a maradék onthrokiak is és végül a nassiky.
A kapuba lépni különös érzés. Azt várhatná bárki, hogy majd vizes lesz, de nem, inkább olyan, mint egy vízszintes kapu, amelybe lépcső vezet lefelé, de amikor átérnek, szinte azonnal a másik oldalra, akkor mintha felfelé lépkednének, így jelennek meg a másik oldalon.
A másik oldalon éjszaka van, bár a barlang félhomályos zöld derengése után nem zavarja őket a holdfényes és csillagpettyes éjszaka. A lihanechi tó partján állhatnak, de ezt csak abból sejthetik, hogy Abrog mester tornya ahhoz van közel. A partra lépnek át, itt sem lesznek vizesek. A friss levegő mámorítóan hat rájuk, az eddig a lelkükre nehezedő érzés, hogy hatalmas föld- és kőtömeg van felettük, eltűnik, olyan felszabadító érzés ez, amelyet a kötelek sem tudnak elvenni tőlük.
A parton többen állnak, szinte előttük pár lépésre maga Aborg, arcán feszült koncentráció, hisz fent kell tartania a kaput, hogy mind átjuthassanak. De nincs egyedül, többen is állnak körülötte.
Valuryen a kezében tartott számszeríjjal távolabb, nyolc-tíz lépésre hátrál el és féltérdre ereszkedik, újabb varázslattal él, bár ezt talán rajta kívül senki sem fogja észlelni.
Csodás látványban lehet része, ahogy az ezüstösen derengő vízfelszínen nyíló kapun át sötét körvonalú alakok lépnek át, mintha egy lépcsőn sétálnának fel, de nem lesznek vizesek, pedig az átjáró a tó vizében nyílt meg.
Learon nem távolodik el annyira a mestermágustól, tekintetét a kapu mögött mozduló alakokra szegezi, ahol többen is mozdulnak, haladnak az átjáró felé. Elég sokan vannak, bár az akolita nem közölt számot a mélységbe indult csapat tagjaival kapcsolatban és ők sem kérdezték.
Arsenor is felkészül, utolsó kérdésére már nem kap választ, mert a kapu megnyílik előttük és a éjszaka sötétjében alakok érkeznek a másik oldalról, kezében a kővel nem eltávolodva várja a fejleményeket.
Aleimord megacélozza akaratát és szeretteit féltve készül fel az eseményekre. Békés gondolat jut eszébe végül, hogy a kapun átkelők nem veszélyeztetik sem a felszínt, sem Aborg mestert. Ez az utolsó utópisztikus gondolat jár a fejében, amikor megérkeznek a másik oldalról a jövevények.
Tozeya, Kilvard és a barlangi csapat tagjai a tó partját látják, mintha felfelé haladnának egy lépcsőn, úgy kelnek át. Körülöttük az onthroki harcosok, mögöttük a nassiky és valahol Quorqueraq és a vele együtt átlényegült négy fegyverese. Az éjszaka miatt nem tudhatják, merre.
Az Aborgot támogató csapat láthatja a tó felszínén átkelő népes csapatot, amely legalább tucatnyi alakot számlál. Hat bizonyosan emberi külsejű alak és mögöttük erőteljesebb testalkatú, de humanoid formájú alakok négyen, akiknek a fején mintha szarv volna, mellettük kutyaszerű lények pórázon. A szemük sárgán izzik, izgatottnak látszanak, de meglehet, először járnak a felszínen.*
- Békével jöttünk! *Szólal meg egy ismeretlen, emberi hang, szavai reszketőek és idegesek, de talán a túlélő lehet, aki hosszú idő után újra látja a felszíni világot. A sötétben is látni, hogy a ruhái szakadtak és a teste vékony, mintha hetek óta nem evett volna rendesen.
A kapu végében valami nagy és alaktalan mozdul, egyelőre nem lehet kivenni, mi lehet az.*
- CSAPDA! *Kiáltja hirtelen és kezd el futni az előbb megszólaló, gyötört kinézetű alak előre, Aborg felé, kétségbeesetten küzdi előre magát, mintha a halál üldözné.
Ekkor a kapu sötétjéből a négy darab kutyaszerű alak megugrik és egyenesen a mestermágus felé rohannak, olyanok, mint egy nagyra nőtt vakond, amelyet egy kutyával kereszteztek. Tűhegyes fogak csillannak az éjszakában, ahogy rohamoznak Aborg felé.
A békés események lehetősége egyetlen pillanat alatt omlik össze és talán a legrosszabb következik be. A kapun át ellenséges lények jutottak a felszínre.
Aborg felhördül és varázsigék szikráznak az ajkán, minden bizonnyal a kapu bezárására készül, Tozeyának és a csapatnak sietnie kell, ha nem kíván visszahullani a kapu túloldalára.
A kapuból pedig egy hatalmas, óriás skorpió alakja bontakozik ki, kitinpáncélja fenyegetően csillan az éjjel fényeiben, kattogó, agresszív hangja felveri az éjszaka csendjét.
Sok dolog történik egyszerre, de a parti csapatnak és az átkelteknek van esélye cselekedni még.*
//Valuryen - fegyver felruházás - 9 kör, Learon - Kőbőr - 2 kör//
//Reagsorrend: Tozeya, Kilvard, Valuryen, Learon, Arsenor, Aleimord//
2792. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-24 19:39:29
Üzenet elküldve: 2019-10-24 19:39:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség//
*Ahogyan ott áll, szemben a fenyegetettséggel, teljesen felkészületlenül, és szorongatja a kardot, amit nem is tud használni, gyorsan rájön, hogy ha tényleg valamilyen ártó lény jön át a kapun, nem lesz esélye ellen. Ami pedig még furcsább: nem érdekli. Van a lelkében egy érzés, ami sokkal erősebb, mint a félelem, mégpedig az, hogy meg kell védenie Laurent. Ha a városba költöznek, miközben azt ki tudja, milyen lények özönhetik el... Nem, nem, nem. Ezt nem hagyhatja. Nem engedheti, hogy bajba kerüljenek.
Ahogyan körbenéz, látja, hogy mindenki hatalmasabb mágus, mint ő, de ez nem csoda, Aleimord még csak egyszer járt a toronyban, és akkor is csak hetet volt talán itt. Ismét tanulni jött, de nem volt ideje új ismeretekre szert tenni. Zavarnia kellene, és zavarja is, de a szeretett nő iránti aggodalom sokkal erősebb most a lelkében. Talán pont ez teszi őt a legerősebbé, bár más inkább ostobaságnak és meggondolatlanságnak hívná.
Érzi az erős varázslat hullámait, szinte csiklandozza a bőrét és a szemöldökét. Eközben elképzeli, hogy ott állnak, teljes harci felkészültségben, majd a kapun átjön egy teljesen ártatlan személy, aki imént az életéért küzdött, és nem érti, miért szegez rá mindenki fegyvert.*
*Ahogyan ott áll, szemben a fenyegetettséggel, teljesen felkészületlenül, és szorongatja a kardot, amit nem is tud használni, gyorsan rájön, hogy ha tényleg valamilyen ártó lény jön át a kapun, nem lesz esélye ellen. Ami pedig még furcsább: nem érdekli. Van a lelkében egy érzés, ami sokkal erősebb, mint a félelem, mégpedig az, hogy meg kell védenie Laurent. Ha a városba költöznek, miközben azt ki tudja, milyen lények özönhetik el... Nem, nem, nem. Ezt nem hagyhatja. Nem engedheti, hogy bajba kerüljenek.
Ahogyan körbenéz, látja, hogy mindenki hatalmasabb mágus, mint ő, de ez nem csoda, Aleimord még csak egyszer járt a toronyban, és akkor is csak hetet volt talán itt. Ismét tanulni jött, de nem volt ideje új ismeretekre szert tenni. Zavarnia kellene, és zavarja is, de a szeretett nő iránti aggodalom sokkal erősebb most a lelkében. Talán pont ez teszi őt a legerősebbé, bár más inkább ostobaságnak és meggondolatlanságnak hívná.
Érzi az erős varázslat hullámait, szinte csiklandozza a bőrét és a szemöldökét. Eközben elképzeli, hogy ott állnak, teljes harci felkészültségben, majd a kapun átjön egy teljesen ártatlan személy, aki imént az életéért küzdött, és nem érti, miért szegez rá mindenki fegyvert.*
2791. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-24 13:54:55
Üzenet elküldve: 2019-10-24 13:54:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség//
-Túlélőnek? Mármint annak a fajnak a túlélőjének vagy a barakk beomlásának a túlélőjének?
*Száll be a beszélgetésbe ő is. Könnyű összezavarni hisz nem olyan kifinomult elme mint a varázslók, de azért figyel. Ahogy haladnak ki a számszeríjász megjegyzésére még hozzáfűzi.*
-Igyekszem nem közéd és a lények közé állni. Lőhetsz majd nyugodtan.
*Nagyon reméli sikerülni is fog ez. Kint pedig tényleg ott van a mester. Ahogy a közelébe érnek a nagy koncentrálás és varázslás közben azért még köszön neki vagy valami ilyesmi. Ezt Arsenor értékeli.*
-Üdvözletem mester.
*Köszönti. Minap a piacon a szerszámkovácsot is hasonlóképp szólította meg. Bár, azt azért tudja, hogy a két mester nagyon nem ugyan olyan. Abogr lehet, hogy ha akarna mithrillből varázsolna rá egy egész lovagi páncélt. Ahogy elkezd varázsolni és Arsenor is érzi ezt akkor még inkább bizonyos lesz benne. Meg abban, hogy visszakaphatja a lelkét. A követ még nem veszi a szájába csak áll. Egyik kezében a kővel másikban a lándzsájával.*
-Túlélőnek? Mármint annak a fajnak a túlélőjének vagy a barakk beomlásának a túlélőjének?
*Száll be a beszélgetésbe ő is. Könnyű összezavarni hisz nem olyan kifinomult elme mint a varázslók, de azért figyel. Ahogy haladnak ki a számszeríjász megjegyzésére még hozzáfűzi.*
-Igyekszem nem közéd és a lények közé állni. Lőhetsz majd nyugodtan.
*Nagyon reméli sikerülni is fog ez. Kint pedig tényleg ott van a mester. Ahogy a közelébe érnek a nagy koncentrálás és varázslás közben azért még köszön neki vagy valami ilyesmi. Ezt Arsenor értékeli.*
-Üdvözletem mester.
*Köszönti. Minap a piacon a szerszámkovácsot is hasonlóképp szólította meg. Bár, azt azért tudja, hogy a két mester nagyon nem ugyan olyan. Abogr lehet, hogy ha akarna mithrillből varázsolna rá egy egész lovagi páncélt. Ahogy elkezd varázsolni és Arsenor is érzi ezt akkor még inkább bizonyos lesz benne. Meg abban, hogy visszakaphatja a lelkét. A követ még nem veszi a szájába csak áll. Egyik kezében a kővel másikban a lándzsájával.*
2790. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-24 08:53:24
Üzenet elküldve: 2019-10-24 08:53:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sürgető segítség//
*Egyáltalán nem hallanak biztató szavakat a kopasztól. Csupa olyan fejlemény, ami arra utal, hogy nehéz dolguk és legfőképpen veszélyes. Kedve lenne már most magára varázsolni a fáklya aurát, de valószínűleg csak azt érné el, hogyha a lények nem támadó szándékúak, hogy felidegesíti őket.* ~Nem egy könnyű helyzet!~ *Aztán meg is látják Abogr-ot aki varázsol egy Learon számára egyáltalán nem ismeretlen varázslatot. Több ízben is látta már ezt másoktól. Aztán szőrszálai, amiből neki igen sok van, furcsán bizseregni kezdenek. Ilyet még nem tapasztalt a Sajt-mester.* ~Hát jobb, mint amit Wojest csinált anno.~ *Mosolyog magában a pár évvel ezelőtti furcsa kalandjára gondolva.* ~Talán, ha ennek vége, megint kapok valami hasznos mágiát!~ *A kapu nyitva, mögötte pedig mozgolódás támad, ami azt jelenti, hogy tényleg vártak már rájuk. Reméli, hogy nem ellenség, vagy ha az is, akkor lehet velük szót érteni.* ~Csak ne valami erőszakos csőcselék legyen! Nem akarok feleslegesen ölni.~ *Learon egy kicsit felemeli kezeit maga mellé, mert legtöbb varázslatához szükség van a kezére is. Ha mégis használnia kell egyiket, akkor nem akarja, hogy készületlenül érje a támadás.*
-Na fiúk, sok szerencsét mindenkinek! *Mosolyog a többiekre.*
*Egyáltalán nem hallanak biztató szavakat a kopasztól. Csupa olyan fejlemény, ami arra utal, hogy nehéz dolguk és legfőképpen veszélyes. Kedve lenne már most magára varázsolni a fáklya aurát, de valószínűleg csak azt érné el, hogyha a lények nem támadó szándékúak, hogy felidegesíti őket.* ~Nem egy könnyű helyzet!~ *Aztán meg is látják Abogr-ot aki varázsol egy Learon számára egyáltalán nem ismeretlen varázslatot. Több ízben is látta már ezt másoktól. Aztán szőrszálai, amiből neki igen sok van, furcsán bizseregni kezdenek. Ilyet még nem tapasztalt a Sajt-mester.* ~Hát jobb, mint amit Wojest csinált anno.~ *Mosolyog magában a pár évvel ezelőtti furcsa kalandjára gondolva.* ~Talán, ha ennek vége, megint kapok valami hasznos mágiát!~ *A kapu nyitva, mögötte pedig mozgolódás támad, ami azt jelenti, hogy tényleg vártak már rájuk. Reméli, hogy nem ellenség, vagy ha az is, akkor lehet velük szót érteni.* ~Csak ne valami erőszakos csőcselék legyen! Nem akarok feleslegesen ölni.~ *Learon egy kicsit felemeli kezeit maga mellé, mert legtöbb varázslatához szükség van a kezére is. Ha mégis használnia kell egyiket, akkor nem akarja, hogy készületlenül érje a támadás.*
-Na fiúk, sok szerencsét mindenkinek! *Mosolyog a többiekre.*
2789. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-23 18:47:00
Üzenet elküldve: 2019-10-23 18:47:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Új remény//
//Napváltás//
*Mielőtt még lepihennének, Ea elgondolkodik Thim szavain.*
- Talán tényleg akad itt valami, amiért cserébe adnak ételt. De azért csak hazamegyek majd Szarvasliget után és hozok még nektek én is. Inkább több legyen, mint kevesebb, ha pedig marad, még mindig vihettek belőle haza. Biztosan otthon is örülnének neki. Elég új még Szarvasliget ahhoz azt hiszem, hogy mindennek bővében legyetek.
*Utóbbiban teljesen biztos. Ugyan sok tapasztalata ilyen téren nincsen, mégis eléggé valószínű, hogy egyetlen hat alatt nem lehet felépíteni egy gazdag és jól működő gazdaságot még úgy sem, ha vettek a piacon állatokat.
Túl sokat mindenesetre egyelőre nem gondolkodik ezen, és már nem is tartja szóval sem lányát, sem pedig Thimet. Ugyan tudja, hogy hajnalig, vagy akár reggelig el tudnának beszélgetni, és lenne is miről, a lényeget már mégis megbeszélték, a pihenést pedig semmi sem pótolja.
Luninarit sem nagyon kell kéretni, hogy induljon meg most már tényleg az apró sátor felé.*
- Köszönöm! *mondja Thimnek, bár semmi kifogása nem lenne a szabad ég alatt való alvással szemben sem, főleg addig nem ameddig még a tűz is ég, márpedig úgy okoskodik magában, hogyha édesanyja még írni szeretne, akkor egy darabig biztosan életben tartja majd. Nem is zárja teljesen magára a sátrat, hogy érje egy kis levegő, majd játéknyulaival együtt kényelmesen elhelyezkedik, és lehunyja a szemeit.
Ea nem is csodálja, hogy nagyon hamar elalszik ezek után, talán egy-két perc sincs, és máris békésen szuszog, és úgy tűnik, hogy Thim is követi őt hamarosan, amit szintén nem csodál, mivel elég könnyen el tudja képzelni, hogy mennyire fárasztó lehetett a napjuk.
~ Nem volt túl nagy ötlet ezt a tornyot éppen a mocsár túloldalra rakni. ~ rázza meg a fejét, aztán nekiáll írni, és valameddig megy is neki viszonylag zökkenőmentesen, de gondolatai folyamatosan elkalandoznak, ahogyan pillantása gyakran lánya arcára téved.
Luni vonásait álmában, mintha még lágyabbá szépítené az álom, most is olyan nyugodt és békés, ahogyan játéknyulait átölelve alszik, mintha egész életében soha semmi bánat nem érte, és nem kellett volna átélnie az általa elmesélt eseményeket sem. Kicsit olyan most, mint aki semmit sem változott azóta, hogy kislányként először bámult fel a derült, holdas, csillagos égboltra ártatlan, álmodozó, átszellemült arccal, bár azzal Ea is tisztában van, hogy mindezt talán csak anyai szemei láttatják így vele.
Örülnie kellene, hogy lassan tényleg fel fog nőni, mint mindenki más, aki elég szerencsés ahhoz, hogy felnőhessen, furcsa módon örömébe mégis vegyül egy kis melankolikus szomorúság is, ahogyan a kérlelhetetlenül változó világra gondol.
Ahogy elnézi lánya nyugodt, sápadt arcát, óhatatlanul is az a gondolata támad, hogy olyan törékeny, mint valami hajnali, ébredés előtti álom. Talán sokáig valóban az is volt. Lidérces álmaiban még a mai napig is sokszor visszatér az az éjszaka, amikor Luni annyira beteg volt, hogy nem lehetett benne biztos, hogy még napkeltekor is élni fog-e, vagy már nem. Az istenek azonban akkor megkönyörültek mindkettőjükön. Luninari szervezete mind a gyógyszerre, mind pedig a felette elvégzett szertartásra jól reagált, és végül, ha nagyon nehezen és talán hajszál híján, de csak győzött.
Azóta sokat erősödött, ő pedig bízik benne, hogy annak köszönhetően, amit az utolsó tilalomfákon túl látott és átélt, nem csak testben, hanem lélekben is megtette ugyanezt. A végső lépés azonban minden bizonnyal itt várja mégis, ebben a toronyban. Csak azok után lesz biztos benne, hogy lányának komoly esélyei vannak a hosszú és boldog életre, miután legalább egy mágiaág alapjait elsajátította. Szerencséjére a holdmágia tökéletes védelmező. Lehet, hogy városba szakadt fajtársai kinevetnék ezért, de az ő hite szerint nyulak, holdfényből szőtt lények és tündérek népesítik be odafent a holdat, akik felett egy szerelemre örökké éhes, nyughatatlan, az idelent élőknek szeszélyében hol zavaros, hol rémületes, hol éppen gyönyörű álmokat küldő, a lelke mélyén mégis jóságos királynő uralkodik. Ő a hold istennője, aki erejével védelmezni fogja majd a lányát, ha ő elsajátítja mágiája alapjait. Nem csoda, hogy írás helyett végül inkább hozzá imádkozik némán, de gondolatban nagyon erősen koncentrálva, hogy biztosan meghallja őt.
Ezek után nem tudja megállni, és Thimet halkan megkerülve óvatosan megsimogatja lánya apró, sápadt arcát, remélve, hogy nem ébreszti fel őt ezzel. Sajnálja ugyan, hogy Luni kedvenc altatódala elmaradt, de minden nem lehet tökéletes. Lehet ugyan, hogy ő is vágyott volna rá, de Thim előtt biztosan zavarba hozta volna vele, ezt pedig nem szerette volna, és, ami ennél is fontosabb, nyilván Luni sem.
Mindezek után halkan elsétál a tóhoz megmosni az arcát a hideg vízben, aztán még ír egy kicsit, végül pedig ő maga is lefekszik.
Tudja, hogy minél kipihentebbnek kell lennie holnap, majd nagyon vidámnak és bizakodónak látszani, hogy mindebből Lunira is átragadjon valami. Fél tőle, hogy az általa átélteknek köszönhetően, még ha erősödik is a lelke, akkor is búskomor lesz és pesszimista, márpedig szilárd meggyőződése szerint, amiben még az istenek sem ingathatnák meg, lányának tényleg muszáj bíznia egy szebb jövőben azért, hogy az valóban szép legyen. Hogyha boldog akar lenni, akkor hinnie kell abban, hogy ez lehetséges, márpedig mi mást is kívánhatna neki ezen a világon boldogságon és a hosszú életen kívül?
Végül, ha nehezen ugyan, de csak elalszik ő is, mivel azonban kipihentebb Luninarinál és nyilván Thimnél is, elsőnek ébred reggel. A tüzet már felélesztette, és éppen teát főz, amikor Luni és Thim ébredezni kezdenek.*
- Éhesek vagytok? *kérdi tőlük.*
- Én annyira nem. *felei Luninari, aki köszönhetően annak, hogy milyen jó étvággyal evett tegnap, tényleg nem igazán éhes most.* De azért egy kis sajtot ennék. Van saját készítésű kecskesajtom, kóstold meg! Még nem teljesen érett, de azért finom szerintem nagyon. Thimnek is ízlett.
- Szívesen megkóstolom, biztos jó lesz. Ti pedig igyatok teát!
*Ea megvárja ameddig lánya és Thim is kényelmesen elhelyezkednek.*
- Okosabb lenne ma elindulnom, de valahogy nem visz rá a lélek. *ismeri el kicsit szégyellős mosollyal már étkezés közben.* Olyan régen találkoztunk utoljára. Ma még maradok, és csinálok ebédet, meg vacsorát. Főzök egy kis levest szerintem, mert nem lehet örökké sültet enni csak. Aztán írok kicsit, felkészülök az útra, és majd csak holnap kora reggel indulok el inkább, amikor ti még alszotok. Ahogy ígértem, előbb Szarvasliget, aztán haza, utána pedig vissza ide. Köztünk szólva azért, pont azon gondolkodtam tegnap este, hogy elég hülye helyen van ez a torony. Jó, hogy már nem egy hegy tetejére építették, hogy még nehezebb legyen megközelíteni! Örülök Thim, hogy elkísérted Lunit, már csak azért is, mert nem mintha olyan nagyon veszélyes lenne, azért mégsem örülnék neki, hogyha egyedül kellene átvágnia a mocsáron. Mi nők sok mindenben sokkal jobbak vagyunk, mint bármelyik férfi, de hát ez fordítva ugyanúgy igaz. Mi például biztosan nem azért lettünk teremtve, hogy ingoványokon vágjunk át, meg vadászni járjunk.
- Örülök, hogy maradsz még egy napot. *jegyzi meg Luninari teljesen feleslegesen, és olyan arccal, mint aki valóban magába szívott Eától némi vidámságot, és bizakodást. Amúgy is szívesen vág közbe, mivel ismeri már anyját annyira, hogy felismerje a "most nagyon szívesen hallanám a saját hangomat" hangját. Ha nem szól közbe, akkor édesanyja még a végén képes lenne Thimet szóval tartani egész délelőtt, pedig emlékei szerint a másik elfnek teljesen más tervei voltak mára.*
- Tegnap csak komoly dolgokról tudtunk beszélni. Jó lesz majd ma este csak úgy beszélgetni, mintha otthon lennénk. *folytatja.*
- Ez igaz. *mosolyodik el Ea, akit Luninarinak sikerült olyan ügyesen kizökkentenie, hogy észre sem vette.* Gondolom akkor reggeli után mindenki megy a dolgára, napközép körül pedig találkozunk majd itt az ebédnél.
- Igen, én reggeli után azonnal visszamegyek tanulni. *bólint Luni.* És neked mik a terveid? Tényleg szétnézel a környéken? *pillant kérdően Thimre.* Mondjuk biztosan izgalmasabb lesz, mint azt nézni, ahogyan olvasok.
*Ezen aztán jót mosolyog magában. Ugyan semmi kifogása Thim társasága ellen, sőt nagyon kellemesnek tartja, mégis úgy érzi, hogy talán jobban tud úgy figyelni, hogyha egyedül van. Amúgy is úgy érzi, hogy most, hogy végre tényleg elsajátította az alapok alapjait ma már sokkal tovább merészkedhet befelé a holdmágia birodalmába. Ez pedig tényleg sokkal könnyebben fog menni akkor, hogyha senki, még egy kedves barát sem fogja elvonni a figyelmét a rá váró hosszú sorokról.*
//Napváltás//
*Mielőtt még lepihennének, Ea elgondolkodik Thim szavain.*
- Talán tényleg akad itt valami, amiért cserébe adnak ételt. De azért csak hazamegyek majd Szarvasliget után és hozok még nektek én is. Inkább több legyen, mint kevesebb, ha pedig marad, még mindig vihettek belőle haza. Biztosan otthon is örülnének neki. Elég új még Szarvasliget ahhoz azt hiszem, hogy mindennek bővében legyetek.
*Utóbbiban teljesen biztos. Ugyan sok tapasztalata ilyen téren nincsen, mégis eléggé valószínű, hogy egyetlen hat alatt nem lehet felépíteni egy gazdag és jól működő gazdaságot még úgy sem, ha vettek a piacon állatokat.
Túl sokat mindenesetre egyelőre nem gondolkodik ezen, és már nem is tartja szóval sem lányát, sem pedig Thimet. Ugyan tudja, hogy hajnalig, vagy akár reggelig el tudnának beszélgetni, és lenne is miről, a lényeget már mégis megbeszélték, a pihenést pedig semmi sem pótolja.
Luninarit sem nagyon kell kéretni, hogy induljon meg most már tényleg az apró sátor felé.*
- Köszönöm! *mondja Thimnek, bár semmi kifogása nem lenne a szabad ég alatt való alvással szemben sem, főleg addig nem ameddig még a tűz is ég, márpedig úgy okoskodik magában, hogyha édesanyja még írni szeretne, akkor egy darabig biztosan életben tartja majd. Nem is zárja teljesen magára a sátrat, hogy érje egy kis levegő, majd játéknyulaival együtt kényelmesen elhelyezkedik, és lehunyja a szemeit.
Ea nem is csodálja, hogy nagyon hamar elalszik ezek után, talán egy-két perc sincs, és máris békésen szuszog, és úgy tűnik, hogy Thim is követi őt hamarosan, amit szintén nem csodál, mivel elég könnyen el tudja képzelni, hogy mennyire fárasztó lehetett a napjuk.
~ Nem volt túl nagy ötlet ezt a tornyot éppen a mocsár túloldalra rakni. ~ rázza meg a fejét, aztán nekiáll írni, és valameddig megy is neki viszonylag zökkenőmentesen, de gondolatai folyamatosan elkalandoznak, ahogyan pillantása gyakran lánya arcára téved.
Luni vonásait álmában, mintha még lágyabbá szépítené az álom, most is olyan nyugodt és békés, ahogyan játéknyulait átölelve alszik, mintha egész életében soha semmi bánat nem érte, és nem kellett volna átélnie az általa elmesélt eseményeket sem. Kicsit olyan most, mint aki semmit sem változott azóta, hogy kislányként először bámult fel a derült, holdas, csillagos égboltra ártatlan, álmodozó, átszellemült arccal, bár azzal Ea is tisztában van, hogy mindezt talán csak anyai szemei láttatják így vele.
Örülnie kellene, hogy lassan tényleg fel fog nőni, mint mindenki más, aki elég szerencsés ahhoz, hogy felnőhessen, furcsa módon örömébe mégis vegyül egy kis melankolikus szomorúság is, ahogyan a kérlelhetetlenül változó világra gondol.
Ahogy elnézi lánya nyugodt, sápadt arcát, óhatatlanul is az a gondolata támad, hogy olyan törékeny, mint valami hajnali, ébredés előtti álom. Talán sokáig valóban az is volt. Lidérces álmaiban még a mai napig is sokszor visszatér az az éjszaka, amikor Luni annyira beteg volt, hogy nem lehetett benne biztos, hogy még napkeltekor is élni fog-e, vagy már nem. Az istenek azonban akkor megkönyörültek mindkettőjükön. Luninari szervezete mind a gyógyszerre, mind pedig a felette elvégzett szertartásra jól reagált, és végül, ha nagyon nehezen és talán hajszál híján, de csak győzött.
Azóta sokat erősödött, ő pedig bízik benne, hogy annak köszönhetően, amit az utolsó tilalomfákon túl látott és átélt, nem csak testben, hanem lélekben is megtette ugyanezt. A végső lépés azonban minden bizonnyal itt várja mégis, ebben a toronyban. Csak azok után lesz biztos benne, hogy lányának komoly esélyei vannak a hosszú és boldog életre, miután legalább egy mágiaág alapjait elsajátította. Szerencséjére a holdmágia tökéletes védelmező. Lehet, hogy városba szakadt fajtársai kinevetnék ezért, de az ő hite szerint nyulak, holdfényből szőtt lények és tündérek népesítik be odafent a holdat, akik felett egy szerelemre örökké éhes, nyughatatlan, az idelent élőknek szeszélyében hol zavaros, hol rémületes, hol éppen gyönyörű álmokat küldő, a lelke mélyén mégis jóságos királynő uralkodik. Ő a hold istennője, aki erejével védelmezni fogja majd a lányát, ha ő elsajátítja mágiája alapjait. Nem csoda, hogy írás helyett végül inkább hozzá imádkozik némán, de gondolatban nagyon erősen koncentrálva, hogy biztosan meghallja őt.
Ezek után nem tudja megállni, és Thimet halkan megkerülve óvatosan megsimogatja lánya apró, sápadt arcát, remélve, hogy nem ébreszti fel őt ezzel. Sajnálja ugyan, hogy Luni kedvenc altatódala elmaradt, de minden nem lehet tökéletes. Lehet ugyan, hogy ő is vágyott volna rá, de Thim előtt biztosan zavarba hozta volna vele, ezt pedig nem szerette volna, és, ami ennél is fontosabb, nyilván Luni sem.
Mindezek után halkan elsétál a tóhoz megmosni az arcát a hideg vízben, aztán még ír egy kicsit, végül pedig ő maga is lefekszik.
Tudja, hogy minél kipihentebbnek kell lennie holnap, majd nagyon vidámnak és bizakodónak látszani, hogy mindebből Lunira is átragadjon valami. Fél tőle, hogy az általa átélteknek köszönhetően, még ha erősödik is a lelke, akkor is búskomor lesz és pesszimista, márpedig szilárd meggyőződése szerint, amiben még az istenek sem ingathatnák meg, lányának tényleg muszáj bíznia egy szebb jövőben azért, hogy az valóban szép legyen. Hogyha boldog akar lenni, akkor hinnie kell abban, hogy ez lehetséges, márpedig mi mást is kívánhatna neki ezen a világon boldogságon és a hosszú életen kívül?
Végül, ha nehezen ugyan, de csak elalszik ő is, mivel azonban kipihentebb Luninarinál és nyilván Thimnél is, elsőnek ébred reggel. A tüzet már felélesztette, és éppen teát főz, amikor Luni és Thim ébredezni kezdenek.*
- Éhesek vagytok? *kérdi tőlük.*
- Én annyira nem. *felei Luninari, aki köszönhetően annak, hogy milyen jó étvággyal evett tegnap, tényleg nem igazán éhes most.* De azért egy kis sajtot ennék. Van saját készítésű kecskesajtom, kóstold meg! Még nem teljesen érett, de azért finom szerintem nagyon. Thimnek is ízlett.
- Szívesen megkóstolom, biztos jó lesz. Ti pedig igyatok teát!
*Ea megvárja ameddig lánya és Thim is kényelmesen elhelyezkednek.*
- Okosabb lenne ma elindulnom, de valahogy nem visz rá a lélek. *ismeri el kicsit szégyellős mosollyal már étkezés közben.* Olyan régen találkoztunk utoljára. Ma még maradok, és csinálok ebédet, meg vacsorát. Főzök egy kis levest szerintem, mert nem lehet örökké sültet enni csak. Aztán írok kicsit, felkészülök az útra, és majd csak holnap kora reggel indulok el inkább, amikor ti még alszotok. Ahogy ígértem, előbb Szarvasliget, aztán haza, utána pedig vissza ide. Köztünk szólva azért, pont azon gondolkodtam tegnap este, hogy elég hülye helyen van ez a torony. Jó, hogy már nem egy hegy tetejére építették, hogy még nehezebb legyen megközelíteni! Örülök Thim, hogy elkísérted Lunit, már csak azért is, mert nem mintha olyan nagyon veszélyes lenne, azért mégsem örülnék neki, hogyha egyedül kellene átvágnia a mocsáron. Mi nők sok mindenben sokkal jobbak vagyunk, mint bármelyik férfi, de hát ez fordítva ugyanúgy igaz. Mi például biztosan nem azért lettünk teremtve, hogy ingoványokon vágjunk át, meg vadászni járjunk.
- Örülök, hogy maradsz még egy napot. *jegyzi meg Luninari teljesen feleslegesen, és olyan arccal, mint aki valóban magába szívott Eától némi vidámságot, és bizakodást. Amúgy is szívesen vág közbe, mivel ismeri már anyját annyira, hogy felismerje a "most nagyon szívesen hallanám a saját hangomat" hangját. Ha nem szól közbe, akkor édesanyja még a végén képes lenne Thimet szóval tartani egész délelőtt, pedig emlékei szerint a másik elfnek teljesen más tervei voltak mára.*
- Tegnap csak komoly dolgokról tudtunk beszélni. Jó lesz majd ma este csak úgy beszélgetni, mintha otthon lennénk. *folytatja.*
- Ez igaz. *mosolyodik el Ea, akit Luninarinak sikerült olyan ügyesen kizökkentenie, hogy észre sem vette.* Gondolom akkor reggeli után mindenki megy a dolgára, napközép körül pedig találkozunk majd itt az ebédnél.
- Igen, én reggeli után azonnal visszamegyek tanulni. *bólint Luni.* És neked mik a terveid? Tényleg szétnézel a környéken? *pillant kérdően Thimre.* Mondjuk biztosan izgalmasabb lesz, mint azt nézni, ahogyan olvasok.
*Ezen aztán jót mosolyog magában. Ugyan semmi kifogása Thim társasága ellen, sőt nagyon kellemesnek tartja, mégis úgy érzi, hogy talán jobban tud úgy figyelni, hogyha egyedül van. Amúgy is úgy érzi, hogy most, hogy végre tényleg elsajátította az alapok alapjait ma már sokkal tovább merészkedhet befelé a holdmágia birodalmába. Ez pedig tényleg sokkal könnyebben fog menni akkor, hogyha senki, még egy kedves barát sem fogja elvonni a figyelmét a rá váró hosszú sorokról.*
2788. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-22 21:27:55
Üzenet elküldve: 2019-10-22 21:27:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség//
*Szinte némán követi az akolitát, a kapott válaszra csak bólint, hogy érti. Érti a mestert is, hogy miért vállalja a kockázatot, azonban a bölcsessége ebből is csak úgy sugárzik. Már abból, hogy nem volt túl büszke segítséget kérni. A bemutatkozásra felkapja fejét.*
-Örvendek!
*Mondja, s tovább folytatja útját a tóig. Itt már egészen érzi a mágikus energiákat, ami kicsit meg is bizsergeti.*
-El fogsz tűnni, de mégsem? Hmm. Rendben.
*Valahol érzi, hogy erős mágia állhat a háttérben, bár nem hallott még olyan varázslatról, ami láthatatlanná teszi a használóját. ~Biztos a nőhöz van köze, amit a kezében tart.~ Gondolja, S egy pontnál nem is megy tovább. Magas karlendítéssel üdvözli magát a mestert is, majd hangosan szól.*
-Én kicsit messzebb állnék, ha nem gond.
*Azzal egy olyan távolságot próbál belőni, ami nincs túl közel, hogy bárki kardjával ronthasson rá, de elég közel, hogy nem túl fényes célzó képességeivel is betalálhasson. Lassan felhúzza a számszeríjat, majd féltérdre ereszkedik. Így könnyebb célozni. ~Talán sikerül kombinálni ismét azt a két varázslatot, mint korábban.~ Ha nem sikerül neki, úgy valószínűleg a többiek ebből semmit sem vesznek észre.*
A varázsló végigsimít egy lőfegyveren, melynek hatására a fegyver által előtt nyíl lövedékek lángot vetnek a kilövés után. Könnyebb égési sérüléseket okozhat a vessző sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. Hatóideje három kör.
*Szinte némán követi az akolitát, a kapott válaszra csak bólint, hogy érti. Érti a mestert is, hogy miért vállalja a kockázatot, azonban a bölcsessége ebből is csak úgy sugárzik. Már abból, hogy nem volt túl büszke segítséget kérni. A bemutatkozásra felkapja fejét.*
-Örvendek!
*Mondja, s tovább folytatja útját a tóig. Itt már egészen érzi a mágikus energiákat, ami kicsit meg is bizsergeti.*
-El fogsz tűnni, de mégsem? Hmm. Rendben.
*Valahol érzi, hogy erős mágia állhat a háttérben, bár nem hallott még olyan varázslatról, ami láthatatlanná teszi a használóját. ~Biztos a nőhöz van köze, amit a kezében tart.~ Gondolja, S egy pontnál nem is megy tovább. Magas karlendítéssel üdvözli magát a mestert is, majd hangosan szól.*
-Én kicsit messzebb állnék, ha nem gond.
*Azzal egy olyan távolságot próbál belőni, ami nincs túl közel, hogy bárki kardjával ronthasson rá, de elég közel, hogy nem túl fényes célzó képességeivel is betalálhasson. Lassan felhúzza a számszeríjat, majd féltérdre ereszkedik. Így könnyebb célozni. ~Talán sikerül kombinálni ismét azt a két varázslatot, mint korábban.~ Ha nem sikerül neki, úgy valószínűleg a többiek ebből semmit sem vesznek észre.*
A varázsló végigsimít egy lőfegyveren, melynek hatására a fegyver által előtt nyíl lövedékek lángot vetnek a kilövés után. Könnyebb égési sérüléseket okozhat a vessző sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. Hatóideje három kör.
2787. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-22 19:14:04
Üzenet elküldve: 2019-10-22 19:14:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sürgető segítség//
- Pontosan így történt. *Válaszol Valuryen szavaira a csuhás, ahogy haladnak a tó partján.*
- Az üzenet módja a kalandorokra vall, de az üzenő nem tartozott a csapatba. Túlélőnek vallja magát. *Fűz még mellé tárgyilagos magyarázatot a szőrtelen férfi.
Az elf varázslata nyomán egy számszeríj anyagiasul a férfinél és mivel ismeri a varázslatot, tudja, hogy meddig marad nála és át nem adhatja senkinek.
Learon csak helyeselni tud az elf meglátásait illetően. A férfi sikeres varázslata nyomán megkeményedik a bőre, de érzi, hogy ezzel a gyorsasága is csökkent, ez biztosan kihatással lesz harci képzettségeire.
Arsenorban is felmerül az ismeretlen faj kérdése, de mind rájöhetnek, hogy Aborg mester vagy okkal tartotta titokban a létezésüket vagy ő is csak nemrég szerzett tudomást a létezésükről.
"Az ijesztő csuklyás" nem tűnik úgy, hogy nagyon be akarna mutatkozni, céltudatosan vezeti a négyest a tó partján egy, csak számára ismert cél felé.
Aleimord tűnik a legszűkszavúbbnak, csal bemutatkozik és követi a csapatot a tó partjára, ahol rövid séta után megpillantják a mágusmestert.
Aborg a tó szélén áll és látszólag nem tesz semmit, de mind érezhetik, ahogy karjaikon végigfut a mágia láthatatlan, ruhákon áthatoló szele. Finom hajszálaik megrebbennek, szemöldöküket csiklandozza a varázslat által keltett hullám. Talán már érthető, hogy az akolitán miért nincs egyetlen szőrszál sem.*
- Örülök, hogy itt vagytok. *Szólal meg Aborg, de láthatóan nagyon koncentrál.*
- Készüljetek, nyitom a kaput. *Suttogja, de körülötte mind hallják.
A mágusmester fókuszál, más varázslók számára talán ismerős szavakat mormol, hogy kaput nyithasson a mélybe. A tükörsima vízfelület előbb apró fodrokat vet, majd koncentrikus köröket vet, végül hirtelen újra simává válik és mintha sötét kapu alakja jelenne meg a víz felszínén. Mögötte mintha alakok mozdulnának.
Aborgnak láthatóan koncentrálnia kell, hogy fenntartsa a kaput, míg a másik oldalán állók megérkeznek.*
//Valuryen - fegyver felruházás - 10 kör, Learon - Kőbőr - 3 kör//
- Pontosan így történt. *Válaszol Valuryen szavaira a csuhás, ahogy haladnak a tó partján.*
- Az üzenet módja a kalandorokra vall, de az üzenő nem tartozott a csapatba. Túlélőnek vallja magát. *Fűz még mellé tárgyilagos magyarázatot a szőrtelen férfi.
Az elf varázslata nyomán egy számszeríj anyagiasul a férfinél és mivel ismeri a varázslatot, tudja, hogy meddig marad nála és át nem adhatja senkinek.
Learon csak helyeselni tud az elf meglátásait illetően. A férfi sikeres varázslata nyomán megkeményedik a bőre, de érzi, hogy ezzel a gyorsasága is csökkent, ez biztosan kihatással lesz harci képzettségeire.
Arsenorban is felmerül az ismeretlen faj kérdése, de mind rájöhetnek, hogy Aborg mester vagy okkal tartotta titokban a létezésüket vagy ő is csak nemrég szerzett tudomást a létezésükről.
"Az ijesztő csuklyás" nem tűnik úgy, hogy nagyon be akarna mutatkozni, céltudatosan vezeti a négyest a tó partján egy, csak számára ismert cél felé.
Aleimord tűnik a legszűkszavúbbnak, csal bemutatkozik és követi a csapatot a tó partjára, ahol rövid séta után megpillantják a mágusmestert.
Aborg a tó szélén áll és látszólag nem tesz semmit, de mind érezhetik, ahogy karjaikon végigfut a mágia láthatatlan, ruhákon áthatoló szele. Finom hajszálaik megrebbennek, szemöldöküket csiklandozza a varázslat által keltett hullám. Talán már érthető, hogy az akolitán miért nincs egyetlen szőrszál sem.*
- Örülök, hogy itt vagytok. *Szólal meg Aborg, de láthatóan nagyon koncentrál.*
- Készüljetek, nyitom a kaput. *Suttogja, de körülötte mind hallják.
A mágusmester fókuszál, más varázslók számára talán ismerős szavakat mormol, hogy kaput nyithasson a mélybe. A tükörsima vízfelület előbb apró fodrokat vet, majd koncentrikus köröket vet, végül hirtelen újra simává válik és mintha sötét kapu alakja jelenne meg a víz felszínén. Mögötte mintha alakok mozdulnának.
Aborgnak láthatóan koncentrálnia kell, hogy fenntartsa a kaput, míg a másik oldalán állók megérkeznek.*
//Valuryen - fegyver felruházás - 10 kör, Learon - Kőbőr - 3 kör//
2786. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-20 15:25:48
Üzenet elküldve: 2019-10-20 15:25:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Új remény//
*Luni korábban is említette a jóslás ötletét. Thim most nem szól közbe, mert ha megtenné, olyasmit mondana, hogy Luni ne aggódjék az anyagiak miatt. Tudja, úgy sem hagyná elveszni a lányt az Aranyszarvas rend, ahogy ő maga sem. Ugyanakkor a jóslás szép tudomány, és Luninari büszkesége is tiszteletre méltó, mert nem kívánja, hogy eltartsák a többiek. Nem szívesen lenne Sa'Tereth ügyvédje ebben a kérdésben, inkább csendben marad. Mivel felmérték már, mi mindent kell megtenniük és az mennyi idejükbe fog kerülni itt, kifejezetten jó ötletnek tartja, hogy haza üzenjenek az elmaradásukról. Lauren biztosan aggódik amióta elindultak. Különleges barátság van közte és Luninari között, ez látható volt már a piacon is. Luni édesanyja vállalja hírvivő szerepét, amiért Thim is hálás. Ezután már csak az alvás gondolata merül fel és ezt ő őszintén üdvözli legbelül.*
- Egyet kell, hogy értsek, ideje nyugovóra térnünk. *Felel a két hölgynek, majd Luninari felé fordul.* - Holnap folytatod, amit elkezdtél és én is megteszem a magamét. Úgy gondolom, akad itt olyan teendő, amiért cserébe élelmet, vagy pénzt kapunk. *Thim szerint valóban lezárhatják ezt a napot. Luninarira mosolyog és kedves gesztussal a sátor ajtaja felé int. Szeretné, ha a lány birtokba venné a maga kénye kedve szerint, ő pedig kint marad. Miután megfogalmazta magában, mit érez, jobbnak látja, ha mégsem alszik egy sátorban Luninarival. Tiszteletlenség volna mellé feküdni ezekkel a gondolatokkal. Ha Luninari bemegy, úgy ő kabátját a tarkója alá gyűrve elalszik a sátor előtt. Nem zavarja meg Eát, aki még ősi tudását fogja pergamenre vetni az éjszaka.*
*Luni korábban is említette a jóslás ötletét. Thim most nem szól közbe, mert ha megtenné, olyasmit mondana, hogy Luni ne aggódjék az anyagiak miatt. Tudja, úgy sem hagyná elveszni a lányt az Aranyszarvas rend, ahogy ő maga sem. Ugyanakkor a jóslás szép tudomány, és Luninari büszkesége is tiszteletre méltó, mert nem kívánja, hogy eltartsák a többiek. Nem szívesen lenne Sa'Tereth ügyvédje ebben a kérdésben, inkább csendben marad. Mivel felmérték már, mi mindent kell megtenniük és az mennyi idejükbe fog kerülni itt, kifejezetten jó ötletnek tartja, hogy haza üzenjenek az elmaradásukról. Lauren biztosan aggódik amióta elindultak. Különleges barátság van közte és Luninari között, ez látható volt már a piacon is. Luni édesanyja vállalja hírvivő szerepét, amiért Thim is hálás. Ezután már csak az alvás gondolata merül fel és ezt ő őszintén üdvözli legbelül.*
- Egyet kell, hogy értsek, ideje nyugovóra térnünk. *Felel a két hölgynek, majd Luninari felé fordul.* - Holnap folytatod, amit elkezdtél és én is megteszem a magamét. Úgy gondolom, akad itt olyan teendő, amiért cserébe élelmet, vagy pénzt kapunk. *Thim szerint valóban lezárhatják ezt a napot. Luninarira mosolyog és kedves gesztussal a sátor ajtaja felé int. Szeretné, ha a lány birtokba venné a maga kénye kedve szerint, ő pedig kint marad. Miután megfogalmazta magában, mit érez, jobbnak látja, ha mégsem alszik egy sátorban Luninarival. Tiszteletlenség volna mellé feküdni ezekkel a gondolatokkal. Ha Luninari bemegy, úgy ő kabátját a tarkója alá gyűrve elalszik a sátor előtt. Nem zavarja meg Eát, aki még ősi tudását fogja pergamenre vetni az éjszaka.*
2785. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-19 15:58:49
Üzenet elküldve: 2019-10-19 15:58:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség//
*A kiderülő információ hallatán Aleimord nagyon gyorsan saját érdekének tekinti, hogy utána járjon a dolognak, alaposabban annál, hogy a felderítők mit épségben megérkeznek-e. Mielőtt eljött a ligetből, Lyllinor akkor jelentette ki, hogy szeretne Aleimord régi rezidenciáján egy, a Szarvasligethez hasonló menedéket létrehozni, és ha a lányok odamennek pakolni, és felújítani a kúriát, miközben valamilyen új faj akar a felszínre jönni, ami lehet, hogy ártalmas... Nem hagyhatja, hogy bajuk essen, főként Laurennek nem.*
~Lauren.~
*Mivel a csapat tagjai szinte mindent elmondanak, amire ő is gondol, nem látja értelmét, hogy megszólaljon. Azaz de, nem ártana bemutatkozni, elvégre mindenki tudja mindenki nevét, csak éppen az övét nem tudja senki.*
- Aleimord vagyok *mondja, a vezetéknevét tudatosan kihagyva, hiszen tetszik vagy sem: szégyelli.
Ezt követően követi a csapatot kifelé. Aborg mester már láthatóan varázsol, és a többiek is felkészülnek arra az eshetőségre, hogy olyasmi bukkan fel az átjárón át, ami vagy aki bizony nem várt vendég. Mindenki felkészül valamilyen eszközzel vagy mágiával, Aleimord az egyszerűség kedvéért csak előveszi a kardját: na nem mintha tudná használni.*
*A kiderülő információ hallatán Aleimord nagyon gyorsan saját érdekének tekinti, hogy utána járjon a dolognak, alaposabban annál, hogy a felderítők mit épségben megérkeznek-e. Mielőtt eljött a ligetből, Lyllinor akkor jelentette ki, hogy szeretne Aleimord régi rezidenciáján egy, a Szarvasligethez hasonló menedéket létrehozni, és ha a lányok odamennek pakolni, és felújítani a kúriát, miközben valamilyen új faj akar a felszínre jönni, ami lehet, hogy ártalmas... Nem hagyhatja, hogy bajuk essen, főként Laurennek nem.*
~Lauren.~
*Mivel a csapat tagjai szinte mindent elmondanak, amire ő is gondol, nem látja értelmét, hogy megszólaljon. Azaz de, nem ártana bemutatkozni, elvégre mindenki tudja mindenki nevét, csak éppen az övét nem tudja senki.*
- Aleimord vagyok *mondja, a vezetéknevét tudatosan kihagyva, hiszen tetszik vagy sem: szégyelli.
Ezt követően követi a csapatot kifelé. Aborg mester már láthatóan varázsol, és a többiek is felkészülnek arra az eshetőségre, hogy olyasmi bukkan fel az átjárón át, ami vagy aki bizony nem várt vendég. Mindenki felkészül valamilyen eszközzel vagy mágiával, Aleimord az egyszerűség kedvéért csak előveszi a kardját: na nem mintha tudná használni.*
2784. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-18 20:42:42
Üzenet elküldve: 2019-10-18 20:42:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség//
*Válaszokat kapnak a kérdéseikre és Arsenor is meglepődik. Már csak azért is mert ő ott született és élt is egészen eddig Arthenior-ban, de még sose hallott ezekről a lényekről. Pedig nagyon úgy tűnik, hogy ott voltak. Hát ez nagyon ijesztően hangzik. Főleg, hogy a mester beleszólt a dolgokba.*
-Érdekes. Úgy tudom a mester általában nem törődik a tornyán kívüli dolgokkal.
*Jegyzi meg szakállat vakargatva. Viszont a történet neki megfelel. Úgy pedig, hogy bizonyosra mondják, hogy a mester majd segít neki úgy főleg. Elindulnak hát kifelé. Azért ő még megjegyzi.*
-Amúgy Arsenor vagyok. Üdv.
*Reméli az ijesztő csuklyás is bemutatkozik majd nekik. Ez elmaradt, de egy ilyesmibe belerántotta őket. Kicsit rossz érzése van a harcosnak tőle. Ahogy kifelé haladnak az egyik hegyes fülű aki korábban is okos kérdéseket tett fel, egy látványos fényes fegyvert idéz a kezébe.*
-Nem semmi.
*Jegyzi meg röviden. Mikor kiérnek még mindig az fogadja őt mint korábban. Figyel most is, hogy le ne essen. Mikor ismét biztos talajon járnak akkor kézbe veszi a láthatatlanná tevő kövét.*
-Ne lepődjetek meg ha eltűnök a bajban. Azért még itt leszek.
*Ezek után figyel és vár. Abogr mester se tűnik túl bőbeszédűnek és barátságosnak. Bár ha attól tart, hogy a halálba küldte az előző csapatot akkor ez érthető.*
*Válaszokat kapnak a kérdéseikre és Arsenor is meglepődik. Már csak azért is mert ő ott született és élt is egészen eddig Arthenior-ban, de még sose hallott ezekről a lényekről. Pedig nagyon úgy tűnik, hogy ott voltak. Hát ez nagyon ijesztően hangzik. Főleg, hogy a mester beleszólt a dolgokba.*
-Érdekes. Úgy tudom a mester általában nem törődik a tornyán kívüli dolgokkal.
*Jegyzi meg szakállat vakargatva. Viszont a történet neki megfelel. Úgy pedig, hogy bizonyosra mondják, hogy a mester majd segít neki úgy főleg. Elindulnak hát kifelé. Azért ő még megjegyzi.*
-Amúgy Arsenor vagyok. Üdv.
*Reméli az ijesztő csuklyás is bemutatkozik majd nekik. Ez elmaradt, de egy ilyesmibe belerántotta őket. Kicsit rossz érzése van a harcosnak tőle. Ahogy kifelé haladnak az egyik hegyes fülű aki korábban is okos kérdéseket tett fel, egy látványos fényes fegyvert idéz a kezébe.*
-Nem semmi.
*Jegyzi meg röviden. Mikor kiérnek még mindig az fogadja őt mint korábban. Figyel most is, hogy le ne essen. Mikor ismét biztos talajon járnak akkor kézbe veszi a láthatatlanná tevő kövét.*
-Ne lepődjetek meg ha eltűnök a bajban. Azért még itt leszek.
*Ezek után figyel és vár. Abogr mester se tűnik túl bőbeszédűnek és barátságosnak. Bár ha attól tart, hogy a halálba küldte az előző csapatot akkor ez érthető.*
2783. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-18 20:11:25
Üzenet elküldve: 2019-10-18 20:11:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sürgető segítség//
*Nem tart sokba, a többiek is elfogadják a z ajánlatot, beleegyeznek abba, hogy segíteni fognak. Így már akkor négyen vannak. Azonban elmondva, hogy mi is a feladatuk, még ez a szám is egészen kevésnek tűnik.* ~Egy új faj? Mi a fene? Erről miért nem hallottam még?~ *Persze lehet, hogy nem is hallotta még ezt a dolgot más, csak Abogr, de azért érdekes.* ~Ki gondolta volna, hogy egész városok fekszenek a talpunk alatt?~ *Eztán elindulnak, de Valuryennek máris egy egész épkézláb konteója akad, amivel Learon is egyetért, és ennek hangot is ad.*
-Valószínűleg igazad van, de várjuk ki a végét! *Aztán még mielőtt odaérnek, az akolitától kérdez.*
-Abogr mester gondolom, nem jön velünk. Pedig nagyobb biztonságban érezné magát akkor mindenki! *A Sajt-mester eddig azt feltételezte a nagy mágusról, hogy bármit meg tud oldani, így kicsit furcsa, hogy nem ő maga megy a csapat megsegítésére.* ~Miért is nem ment velük? Nem értem ezt!~ *Azonban ennek már nem ad hangot, mert az öregnek elég nyomós indokai szoktak lenni. Talán erre is van épkézláb magyarázat.* ~Ki tudja? Én biztos nem!~ *Közben egy varázslattal is megpróbálkozik, ami egy kicsit talán védeni fogja majd, ha támadás éri őket.*
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az nagyobb mértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (2) a következő három körre. A varázsló mozgása kissé lassul.
*Nem tart sokba, a többiek is elfogadják a z ajánlatot, beleegyeznek abba, hogy segíteni fognak. Így már akkor négyen vannak. Azonban elmondva, hogy mi is a feladatuk, még ez a szám is egészen kevésnek tűnik.* ~Egy új faj? Mi a fene? Erről miért nem hallottam még?~ *Persze lehet, hogy nem is hallotta még ezt a dolgot más, csak Abogr, de azért érdekes.* ~Ki gondolta volna, hogy egész városok fekszenek a talpunk alatt?~ *Eztán elindulnak, de Valuryennek máris egy egész épkézláb konteója akad, amivel Learon is egyetért, és ennek hangot is ad.*
-Valószínűleg igazad van, de várjuk ki a végét! *Aztán még mielőtt odaérnek, az akolitától kérdez.*
-Abogr mester gondolom, nem jön velünk. Pedig nagyobb biztonságban érezné magát akkor mindenki! *A Sajt-mester eddig azt feltételezte a nagy mágusról, hogy bármit meg tud oldani, így kicsit furcsa, hogy nem ő maga megy a csapat megsegítésére.* ~Miért is nem ment velük? Nem értem ezt!~ *Azonban ennek már nem ad hangot, mert az öregnek elég nyomós indokai szoktak lenni. Talán erre is van épkézláb magyarázat.* ~Ki tudja? Én biztos nem!~ *Közben egy varázslattal is megpróbálkozik, ami egy kicsit talán védeni fogja majd, ha támadás éri őket.*
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az nagyobb mértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (2) a következő három körre. A varázsló mozgása kissé lassul.
2782. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-18 15:51:01
Üzenet elküldve: 2019-10-18 15:51:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség//
*Más körülmények között talán nagyon szívesen végighallgatná a többieket is, hogy mi a véleményük, illetve hogy milyen segítségre is van szüksége az egyiknek, viszont ahogy az acolita mondta is, ez a segítség igen csak sürgős, és mivel a mester már a tónál van, így nem óhajt több időt elpocsékolni. Egy bólintással jelzi, hogy mindent értett, amit a furcsa kinézetű szőrtelen arcú csuhás mondott, és ha nem tartja fel senki, úgy elindul kifelé a toronyból, egyenesen le a lépcsőn a tó felé. Nem idegen számára ez a varázslat és korábban már hallott róla, illetve Krestvir is így jutott ide, ha minden igaz. Viszont felvetődik benne egy kérdés, aminek nem rest hangot adni.*
-Tehát lementek a kalandorok egy barlangba, ahol találkoztak ezekkel a népekkel elvileg, és egy nem a kalandorok közül való valaki üzent a mesternek hogy nyisson kaput. Ez így egy kicsit gyanús. Vagy csak én gondolom így? Elképzelhetőnek tartom, hogy nem a kalandorok fognak ott átjönni. Bár gondolom ezért kellünk mi.
*Félig magának, félig mindenkinek szól, inkább csak hangosan rakja össze a képet a fejében. ~Mindenesetre nem árthat, ha megpróbálom megint azt a varázslatot. Egy számszeríj most tényleg hasznos lenne.~*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
*Más körülmények között talán nagyon szívesen végighallgatná a többieket is, hogy mi a véleményük, illetve hogy milyen segítségre is van szüksége az egyiknek, viszont ahogy az acolita mondta is, ez a segítség igen csak sürgős, és mivel a mester már a tónál van, így nem óhajt több időt elpocsékolni. Egy bólintással jelzi, hogy mindent értett, amit a furcsa kinézetű szőrtelen arcú csuhás mondott, és ha nem tartja fel senki, úgy elindul kifelé a toronyból, egyenesen le a lépcsőn a tó felé. Nem idegen számára ez a varázslat és korábban már hallott róla, illetve Krestvir is így jutott ide, ha minden igaz. Viszont felvetődik benne egy kérdés, aminek nem rest hangot adni.*
-Tehát lementek a kalandorok egy barlangba, ahol találkoztak ezekkel a népekkel elvileg, és egy nem a kalandorok közül való valaki üzent a mesternek hogy nyisson kaput. Ez így egy kicsit gyanús. Vagy csak én gondolom így? Elképzelhetőnek tartom, hogy nem a kalandorok fognak ott átjönni. Bár gondolom ezért kellünk mi.
*Félig magának, félig mindenkinek szól, inkább csak hangosan rakja össze a képet a fejében. ~Mindenesetre nem árthat, ha megpróbálom megint azt a varázslatot. Egy számszeríj most tényleg hasznos lenne.~*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
2781. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-18 15:24:11
Üzenet elküldve: 2019-10-18 15:24:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sürgető segítség//
*A csuhás akolita továbbra is tárgyilagos hangon beszél és viselkedik, Valuryen kérdésére az elf felé néz és úgy válaszol.*
- Aborg mester nemrég egy csapatot küldött a Meredélybe, hogy felderítsék azt. Gyanúja szerint egy onthrokiaknak nevezett faj lakik mélyen a föld alatt. A meredély keletkezésekor ez a faj érdeklődni kezdett a felszín iránt, a mágusmesternek rossz előérzete volt, ezért ereszkedtek a kalandorok a mélybe. *Magyarázza monoton hangon.*
- A csapattal egy időre megszakadt a kapcsolat, de amikor újra jelentkeztek, egy ismeretlen egyén kért segítséget a csapat nevében. Talán egy túlélő. Azt írta, a csapat egy barlangban rekedt és kérte Aborg mestert, hogy hozza ki őket. A mester Tükörlovas varázslattal kaput nyit a tó felszínén, hogy a csapat megmeneküljön a barlangból, ahol bent rekedtek. Ám az üzenet mikéntje miatt aggódik, hogy esetleg valami nincs rendjén a csapattal. Ezért kéri a segítségetek, hogy biztosítsátok az átkelést. *Néz végig a csapaton.*
- Meglehet, hogy aggodalma alaptalan és minden rendben lesz, de nem akar kockáztatni. *Toldja még meg a magyarázatot.
Ezzel a kis monológgal Learon is választ kaphatott a kérdéseire.*
- Aborg mester már a tónál van, előkészíti a varázslatot. Indulnunk is kell. *Válaszolja még a pásztormágus érdeklődésére.*
- Ha az átkelés békésen lezajlik, akkor biztosan segít majd neked. *Fordulnak a víztiszta szemek Dongnor felé. A mágikus problémára nem reagál. Lanawin legnagyobb mágusának tornyában vannak, amin Aborg nem tud segíteni, azon talán más sem ezen a földön.
Aleimord is választ kap így, de aztán maga is csatlakozik, hogy négyen segítsék ki a mestermágust.*
- Rendben, akkor induljunk. *Mondja az akolita, majd már fordul is, hogy az ajtó felé lépjen. Kinyitja azt és megáll mellette, hogy a négyes elindulhasson kifelé. Út közben pedig megtárgyalhatják Dongnor mágikus problémáját.
Ha mindenki kimegy a csuhás előtt, akkor egyből a Torony kijáratában találják magukat, lefelé a lépcsőn és libasorban átkelhetnek a partra. Ott az akolita az élre tör és megindul a tó partján eltávolodva a toronytól.
Léptei sietősek, a tó ezüstösen ragyog a csillagok és a hold fényében. Szerencsére tiszta az ég, de a sötét felvet némi problémát, hisz gátolhatja a látást.
Pár percig némán halad az akolita elől, léptei, bár nem tűnik úgy, sietősek, ha kérdik, válaszol tudásának és lehetőségeinek megfelelően. A torony elmarad mögöttük, amikor egy nagyobb, sötét tisztásra érnek, ahol Aborg mester csuklyás alakját ismerhetik fel a négyes tagjai. A mestermágus a víztükör előtt áll és gondolkodni látszik, de az is lehet, hogy a mágikus energiákat vonja fókuszba, hogy akarata szerint formálhassa a tér szálait és hazahozhassa a mélységben rekedt kalandorokat.*
*A csuhás akolita továbbra is tárgyilagos hangon beszél és viselkedik, Valuryen kérdésére az elf felé néz és úgy válaszol.*
- Aborg mester nemrég egy csapatot küldött a Meredélybe, hogy felderítsék azt. Gyanúja szerint egy onthrokiaknak nevezett faj lakik mélyen a föld alatt. A meredély keletkezésekor ez a faj érdeklődni kezdett a felszín iránt, a mágusmesternek rossz előérzete volt, ezért ereszkedtek a kalandorok a mélybe. *Magyarázza monoton hangon.*
- A csapattal egy időre megszakadt a kapcsolat, de amikor újra jelentkeztek, egy ismeretlen egyén kért segítséget a csapat nevében. Talán egy túlélő. Azt írta, a csapat egy barlangban rekedt és kérte Aborg mestert, hogy hozza ki őket. A mester Tükörlovas varázslattal kaput nyit a tó felszínén, hogy a csapat megmeneküljön a barlangból, ahol bent rekedtek. Ám az üzenet mikéntje miatt aggódik, hogy esetleg valami nincs rendjén a csapattal. Ezért kéri a segítségetek, hogy biztosítsátok az átkelést. *Néz végig a csapaton.*
- Meglehet, hogy aggodalma alaptalan és minden rendben lesz, de nem akar kockáztatni. *Toldja még meg a magyarázatot.
Ezzel a kis monológgal Learon is választ kaphatott a kérdéseire.*
- Aborg mester már a tónál van, előkészíti a varázslatot. Indulnunk is kell. *Válaszolja még a pásztormágus érdeklődésére.*
- Ha az átkelés békésen lezajlik, akkor biztosan segít majd neked. *Fordulnak a víztiszta szemek Dongnor felé. A mágikus problémára nem reagál. Lanawin legnagyobb mágusának tornyában vannak, amin Aborg nem tud segíteni, azon talán más sem ezen a földön.
Aleimord is választ kap így, de aztán maga is csatlakozik, hogy négyen segítsék ki a mestermágust.*
- Rendben, akkor induljunk. *Mondja az akolita, majd már fordul is, hogy az ajtó felé lépjen. Kinyitja azt és megáll mellette, hogy a négyes elindulhasson kifelé. Út közben pedig megtárgyalhatják Dongnor mágikus problémáját.
Ha mindenki kimegy a csuhás előtt, akkor egyből a Torony kijáratában találják magukat, lefelé a lépcsőn és libasorban átkelhetnek a partra. Ott az akolita az élre tör és megindul a tó partján eltávolodva a toronytól.
Léptei sietősek, a tó ezüstösen ragyog a csillagok és a hold fényében. Szerencsére tiszta az ég, de a sötét felvet némi problémát, hisz gátolhatja a látást.
Pár percig némán halad az akolita elől, léptei, bár nem tűnik úgy, sietősek, ha kérdik, válaszol tudásának és lehetőségeinek megfelelően. A torony elmarad mögöttük, amikor egy nagyobb, sötét tisztásra érnek, ahol Aborg mester csuklyás alakját ismerhetik fel a négyes tagjai. A mestermágus a víztükör előtt áll és gondolkodni látszik, de az is lehet, hogy a mágikus energiákat vonja fókuszba, hogy akarata szerint formálhassa a tér szálait és hazahozhassa a mélységben rekedt kalandorokat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3536-3555