//Ébredés//
//Kitérő Amon Ruadh felé//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kutyából nem lesz szalonna, ahogy Khanból se lesz szent. Akkor se, ha annyi misebort iszik, hogy szentelt vizet hugyozzon és mellé nem eszik mást csak ostyát.
A kolosszus a sárgásra szikkadt gyepen, a hideg földön ülve várja meg testvére válaszát, de maga sem tudja, komolyan vegye-e ezt az egészet. Félreértés ne essék, nem barátjában, a mindenre kész zsoldosban nem bízik, hanem abban, ami előidézte ezt a gyökeres változást.
~Szolgálj!~
Honnan tudja, hogy ezt az egészet nem az a szörnyeteg váltotta ki belőle, amelyikről Khan is beszélt, amelyik megszólította a víz alatt.
Lassan feltápászkodik a fagyos földről, hisz kényelmetlen ülés esik rajta, amikor észreveszi, hogy a félszemű felé nyújtja egyik karját.*
- Mit akarsz, megkéred a kezem?
*Kérdi szomorúan sóhajtva. Bármi is legyen, a mai nap után, ezzel az aggyal képtelen felfogni, hogy miről beszél testvére. A Változás már egy ideje a küszöbön toporog, de ez a lusta világ annyira tompa, hogy képtelen kibontakozni. Csak kevesek értik és látják.*
- Ott leszel, efelől kétségem sincs.
*Veri le az elszáradt fűszálakat lábvértjének acéljáról, amikor felegyenesedik és megpillantja azt a különös izzást Khan kinyújtott tenyerében.*
- Mi a pics...
*Nincs ideje befejezni a kérdést, mert valami egészen érthetetlen és váratlan történik, a felé nyújtott tenyérből egy energialövedék száguld felé és találja mellkason, épp ott ahol az oroszlánpofa vicsorog. A lövés meglepetésként éri, kibillenti egyensúlyából és ezért hanyatt a földre löki. És, ha mindez nem volna elég, még furcsa bénultság is úrrá lesz tagjain, mintha ólomsúlyokat aggattak volna a végtagjaira.*
- Te rohadt anyaszomorító, ez mi a fészkes fene volt?
*Vicsorogja görcsbe rándult izmokkal, ahogy megpróbál oldalra hemperedni, hogy felülhessen. Ha készül rá, valószínűleg nem esik el, s ha kardot kellene forgatnia, talán még menne is, de olyan ügyetlenül tenné, ahogy egy paraszt lóbálja a kaszát.
Khannak minden bizonnyal sikerült magába fogadni az a változást, amiről beszélt és ami cserébe adott neki egy kis ízelítőt, megvillantva előtte a mágiában rejlő lehetőségek egy aprócska szeletét. A lovagi páncél mellrésze a legerősebb, ott különleges fémmel is ötvözték a hétköznapi acélt, de a mágia ennek ellenére is áthatolt rajta. Hisz nem varázslatok, hanem acél ellen készítették. Minden egybevetve, elég kellemetlenül érintette a bénító lövedék.
A hósörényű végül talpra küzdi magát, fél perc és újra ura saját testének és a zsibbadás is múlni kezd.*
- Menj, ahova akarsz, csak vigyázz magadra, meg a te változásodra.
*Fordul testvére felé. Újra elválnak útjaik, de nem tart attól, hogy most látná utoljára. Tudja, ha bajban lesz, arról tudomást szerez.*
- Még szeretném látni az ocsmány képedet.
*Villant oroszlánvigyort a félszeműre, majd kurtán köszön el tőle, nem szokásuk az ilyenek eltúlzása.
Ha Khan távozott, még kicsit elidőzik a Mágustorony körüli tisztáson, hagyva, hogy a hely nyugalma rá is átragadjon. A mai nap után szüksége is van rá. Később felszáll Balthazard nyergébe és megindul az örvény felé, ahol övéi már minden bizonnyal várják.*