Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-05 21:56:47
Üzenet elküldve: 2021-12-05 21:56:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*A kérdésre végignéz magán, mert csaknem már el is felejtette a rajta ülő varázslatot.*
- Lassan abba kellene maradnia. - *Közli, s derűs kedvéből ki lehet következtetni, hogy ő maga valójában nem bánná, ha eltartana még egy darabig ez a hatás.
Egy része félt tőle, hogy nem fog többé sikerülni, hogy a tegnap este csak valami véletlen volt... Jó látni a bizonyítékát annak, hogy képes erre.
A tó fölé hajolva is figyeli a keze derengését, meg ahogy a vízen tükröződik a fény, míg a kulacsot megmeríti. Közben hallgatja Adoaver válaszát, az ígéretre pedig oda is fordul, válla fölött az ifjúra pillantva, és elkapja azt a kacsintást. Bár nem volt ez egy egyértelmű "igen", de úgy sejti, Adoaver csak kéreti magát, hogy a kíváncsiságát piszkálja. Szó se róla, sikerül is. Reméli, hogy ha más nem, út közben láthat még párat azokból a "trükkökből".
A folytatás azonban meglepi. Értetlenül is hunyorog az ifjúra, miközben bezárja és elteszi a kulacsot, fölállva a tó partjáról.*
- Én nem tudok ilyesmiről. Hol hallottál erről? - *Kérdi, őszintén kifejezve az ezzel kapcsolatos tájékozatlanságát. Mindjárt aggasztja is a dolog, mert erről eddig senkitől sem hallott és sehol sem olvasott. Abban viszonylag biztos, hogy a törvényekben nincs szó ilyesmiről, de akkor miről maradt le?
Míg a választ várja, fölzárkózik Adoaver mellé, s vele együtt elindul az úton. S mintha a varázslatos környékkel a mágikus erő is elhagyná, az ingoványhoz közelítve hirtelen kihuny a fénye.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.05 21:58:40
*A kérdésre végignéz magán, mert csaknem már el is felejtette a rajta ülő varázslatot.*
- Lassan abba kellene maradnia. - *Közli, s derűs kedvéből ki lehet következtetni, hogy ő maga valójában nem bánná, ha eltartana még egy darabig ez a hatás.
Egy része félt tőle, hogy nem fog többé sikerülni, hogy a tegnap este csak valami véletlen volt... Jó látni a bizonyítékát annak, hogy képes erre.
A tó fölé hajolva is figyeli a keze derengését, meg ahogy a vízen tükröződik a fény, míg a kulacsot megmeríti. Közben hallgatja Adoaver válaszát, az ígéretre pedig oda is fordul, válla fölött az ifjúra pillantva, és elkapja azt a kacsintást. Bár nem volt ez egy egyértelmű "igen", de úgy sejti, Adoaver csak kéreti magát, hogy a kíváncsiságát piszkálja. Szó se róla, sikerül is. Reméli, hogy ha más nem, út közben láthat még párat azokból a "trükkökből".
A folytatás azonban meglepi. Értetlenül is hunyorog az ifjúra, miközben bezárja és elteszi a kulacsot, fölállva a tó partjáról.*
- Én nem tudok ilyesmiről. Hol hallottál erről? - *Kérdi, őszintén kifejezve az ezzel kapcsolatos tájékozatlanságát. Mindjárt aggasztja is a dolog, mert erről eddig senkitől sem hallott és sehol sem olvasott. Abban viszonylag biztos, hogy a törvényekben nincs szó ilyesmiről, de akkor miről maradt le?
Míg a választ várja, fölzárkózik Adoaver mellé, s vele együtt elindul az úton. S mintha a varázslatos környékkel a mágikus erő is elhagyná, az ingoványhoz közelítve hirtelen kihuny a fénye.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.05 21:58:40
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-05 20:38:12
Üzenet elküldve: 2021-12-05 20:38:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Önnön izgalmát nagy nehezen sikerül csillapítania. Abban a rövid pillanatban képzelete előrébb haladt józan eszénél, egy olyan széles és rózsaszín jövőt kövezve le elé, amilyet csak a vakon reménykedő ifjúak álmodnak. Bár Garsin még a torony felé tartó úton közölte vele, hogy ő is bele kívánna kóstolni a mágia világába, s emiatt is őszintén drukkolt a lánynak a további napokban, nem hitte volna, hogy szűkszavú és bizonytalannak kinéző társa ilyen hamar sikere bizonyitékaival képes elődrukkolni. Talán magánya is megerősíthette érzelmeit a realizálás után; Lihanech felől induló utazása alatt önnön kalandozásait egyszemélyesnek jósolta, akárcsak eddig eltöltött éveit; kevésnek látszódott az esély, hogy bárki egyszerre osztozna érdeklődésében és küldetésében az idegen földön, nemhogy vele tartson és hosszas időt töltsenek együtt. Ráadásként úgy, hogy Adoaver maga nem fárad bele, utálja ki a delikvenst mindennapjaiból. Bár továbbra is egy halovány jövő amit látott, már egyáltalán nem lehetetlen. De még nagyon előre rohan.
Az udvarias távolságot ismét megadva Garsinnak, továbbra is víg arccal méregeti a katonát.* - Gondolom nem egész nap fogsz csillogni? *Hogy egy kifejezetten praktikus varázslattal álljon neki elő, azt értékeli, de a ragyogás kissé zavarja. Ennyi év alatt is, annyi könyvet olvasott oly körülmények alatt (néha lusta volt közelebb tolni a gyertyát), hogy az már kezdi kikezdni látását, így e kis extra fényhatás is nehezebbé teszi, hogy tökéletesen láthassa barátját, még ha nem is kell rögtön attól félnie, hogy belé ütközik.*
- Egy pár kevésbé látványos, attól még hasznos trükköt volt erőm és időm elsajátítani. *Válaszol, miközben követi a lányt a tó felé. Volt már lehetősége vízzel tölteni saját kulacsát, így nem utánozza őt.* - És ha a helyzet adja, vagy kedvem tartja, mutatok is! *Kacsint hozzá.* - De ha jól emlékszem... *Komolyodik meg hirtelen a hangja.* -Artheniorban nem szabad varázsolni. Valami okotok biztos volt rá hogy bevezessétek, de én nem tudok róla. Miért?
*Látja hogy társa is indulásra kész, így hát mellette el kezd lépkedni az erdőség felé, hátra sem nézve többé a toronyra vagy a tóra. Lesz még lehetőségük látni őket, de ezt a hosszú utat igyekezniük kéne letudni. Főleg a kettejük előtt lévő részt.*
*Önnön izgalmát nagy nehezen sikerül csillapítania. Abban a rövid pillanatban képzelete előrébb haladt józan eszénél, egy olyan széles és rózsaszín jövőt kövezve le elé, amilyet csak a vakon reménykedő ifjúak álmodnak. Bár Garsin még a torony felé tartó úton közölte vele, hogy ő is bele kívánna kóstolni a mágia világába, s emiatt is őszintén drukkolt a lánynak a további napokban, nem hitte volna, hogy szűkszavú és bizonytalannak kinéző társa ilyen hamar sikere bizonyitékaival képes elődrukkolni. Talán magánya is megerősíthette érzelmeit a realizálás után; Lihanech felől induló utazása alatt önnön kalandozásait egyszemélyesnek jósolta, akárcsak eddig eltöltött éveit; kevésnek látszódott az esély, hogy bárki egyszerre osztozna érdeklődésében és küldetésében az idegen földön, nemhogy vele tartson és hosszas időt töltsenek együtt. Ráadásként úgy, hogy Adoaver maga nem fárad bele, utálja ki a delikvenst mindennapjaiból. Bár továbbra is egy halovány jövő amit látott, már egyáltalán nem lehetetlen. De még nagyon előre rohan.
Az udvarias távolságot ismét megadva Garsinnak, továbbra is víg arccal méregeti a katonát.* - Gondolom nem egész nap fogsz csillogni? *Hogy egy kifejezetten praktikus varázslattal álljon neki elő, azt értékeli, de a ragyogás kissé zavarja. Ennyi év alatt is, annyi könyvet olvasott oly körülmények alatt (néha lusta volt közelebb tolni a gyertyát), hogy az már kezdi kikezdni látását, így e kis extra fényhatás is nehezebbé teszi, hogy tökéletesen láthassa barátját, még ha nem is kell rögtön attól félnie, hogy belé ütközik.*
- Egy pár kevésbé látványos, attól még hasznos trükköt volt erőm és időm elsajátítani. *Válaszol, miközben követi a lányt a tó felé. Volt már lehetősége vízzel tölteni saját kulacsát, így nem utánozza őt.* - És ha a helyzet adja, vagy kedvem tartja, mutatok is! *Kacsint hozzá.* - De ha jól emlékszem... *Komolyodik meg hirtelen a hangja.* -Artheniorban nem szabad varázsolni. Valami okotok biztos volt rá hogy bevezessétek, de én nem tudok róla. Miért?
*Látja hogy társa is indulásra kész, így hát mellette el kezd lépkedni az erdőség felé, hátra sem nézve többé a toronyra vagy a tóra. Lesz még lehetőségük látni őket, de ezt a hosszú utat igyekezniük kéne letudni. Főleg a kettejük előtt lévő részt.*
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-05 09:06:38
Üzenet elküldve: 2021-12-05 09:06:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bolyongók//
*Egy kisebb kő esik le Merchen szívéről, ahogy látja azt a bizonyos félmosolyt. Nem feltétlen ijedős típus, de azért ahol lehet, ott kerüli a gondok okozását. A megoldásukat egyébként is jobban kedveli.*
-Tekeregnék bizony.
*Igencsak tetszik neki ez a kifejezés, nem mintha nem ismerte volna eddig, csupán olyan ritkán hall így beszélni valakit a piactér sűrűjében. Talán az elfek sajátja lehet, talán pont ezé az elfé itt, vagy kicsit mindkettő.*
-Hát már az is félsiker, ha szabad megjegyeznem.
*Biccent is kicsit hozzá.*
-Ó hát ez pompás ajánlat, örömmel elfogadom.
*Igazán szerencsésre fordul ez a kis akciója, legalábbis egyelőre úgy tűnik.*
-Fänrírion Scir'x.
*Ismétli el a nevet, csak hogy biztos legyen benne, hogy jól ejti ki és a későbbiekben ebből ne legyen gond. Bár a Rírionnal talán könnyebben fog boldogulni.*
-Igazán szép csengése van.
*Ezt már csak úgy megjegyzi, nem akar sem hízelegni sem kellemetlenkedni, egyszerűen csak tetszik neki. Valahogy az elf nevek mindig olyan csodásan hangzanak az ő fülének.*
-Akkor merre induljunk?
*Elteszi a saját térképét és összeszedelőzködik egy kicsit. Megigazgatja a ruháját, kardját meghúzza az oldalán. ~Mintha tudnám használni.~ És máris indulásra kész.*
-Ne is válaszolj, hülye kérdés volt tudom.
*Meg is rázza a fejét, mintha csak egy korholó anya lenne.*
-Innen csak az ingoványon keresztül lehet átcsapni.
*Azért kérdőn néz Rírionra, hogy erősítse meg benne, mert ez is csak egy amolyan 70%-os tipp a részéről.*
//Bolyongók//
*Egy kisebb kő esik le Merchen szívéről, ahogy látja azt a bizonyos félmosolyt. Nem feltétlen ijedős típus, de azért ahol lehet, ott kerüli a gondok okozását. A megoldásukat egyébként is jobban kedveli.*
-Tekeregnék bizony.
*Igencsak tetszik neki ez a kifejezés, nem mintha nem ismerte volna eddig, csupán olyan ritkán hall így beszélni valakit a piactér sűrűjében. Talán az elfek sajátja lehet, talán pont ezé az elfé itt, vagy kicsit mindkettő.*
-Hát már az is félsiker, ha szabad megjegyeznem.
*Biccent is kicsit hozzá.*
-Ó hát ez pompás ajánlat, örömmel elfogadom.
*Igazán szerencsésre fordul ez a kis akciója, legalábbis egyelőre úgy tűnik.*
-Fänrírion Scir'x.
*Ismétli el a nevet, csak hogy biztos legyen benne, hogy jól ejti ki és a későbbiekben ebből ne legyen gond. Bár a Rírionnal talán könnyebben fog boldogulni.*
-Igazán szép csengése van.
*Ezt már csak úgy megjegyzi, nem akar sem hízelegni sem kellemetlenkedni, egyszerűen csak tetszik neki. Valahogy az elf nevek mindig olyan csodásan hangzanak az ő fülének.*
-Akkor merre induljunk?
*Elteszi a saját térképét és összeszedelőzködik egy kicsit. Megigazgatja a ruháját, kardját meghúzza az oldalán. ~Mintha tudnám használni.~ És máris indulásra kész.*
-Ne is válaszolj, hülye kérdés volt tudom.
*Meg is rázza a fejét, mintha csak egy korholó anya lenne.*
-Innen csak az ingoványon keresztül lehet átcsapni.
*Azért kérdőn néz Rírionra, hogy erősítse meg benne, mert ez is csak egy amolyan 70%-os tipp a részéről.*
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-04 23:47:35
Üzenet elküldve: 2021-12-04 23:47:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bolyongók//
*Bátor dolog útra kelni egy megbízhatatlan térképpel, egyes egyedül, mikor ismeretlen elfek kirabolhatnak vagy elcsábíthatnak. Bár csak az első ütközik törvénybe. Szerencse azonban, hogy Rírion részéről egyik lehetőség sem áll fenn.
A közvetlen üdvözlést fél vigyorral fogadja az elf, aki ugyan tényleg büszke teremtés, de a cifra, úri beszédet kevésbé kedvelné. Más dolgokban még könnyen igazolhatja a sztereotípiát.*
- Tekeregnél még a környéken, ha jól értem. Magam is ezt teszem. Azt nem tudom megmondani, hova érdemes megérkezni, de azt pontosan jegyzem, hogy merről jöttem.
*A tündér intésére közelebb lép és megnézi a térképet. Amit eddig látott, megpróbálja megkeresni rajta. Vág egy értetlen pofát, mikor maga is rájön mennyire hiányos. Miután látta, visszalép párat, hogy ne a másik válla felett álljon, mert felfelé bámulva igencsak nehéz lehet beszélgetni.*
- Menjünk együtt tovább, ha gondolod. Azt megígérem, hogy visszatalálunk. A térképem itt van. *Mutat saját fejére.*
- Fänrírion Scir'x, én is örvendek. Szólíts Rírionnak. *Felel és a meghajlást is viszonozza.*
//Bolyongók//
*Bátor dolog útra kelni egy megbízhatatlan térképpel, egyes egyedül, mikor ismeretlen elfek kirabolhatnak vagy elcsábíthatnak. Bár csak az első ütközik törvénybe. Szerencse azonban, hogy Rírion részéről egyik lehetőség sem áll fenn.
A közvetlen üdvözlést fél vigyorral fogadja az elf, aki ugyan tényleg büszke teremtés, de a cifra, úri beszédet kevésbé kedvelné. Más dolgokban még könnyen igazolhatja a sztereotípiát.*
- Tekeregnél még a környéken, ha jól értem. Magam is ezt teszem. Azt nem tudom megmondani, hova érdemes megérkezni, de azt pontosan jegyzem, hogy merről jöttem.
*A tündér intésére közelebb lép és megnézi a térképet. Amit eddig látott, megpróbálja megkeresni rajta. Vág egy értetlen pofát, mikor maga is rájön mennyire hiányos. Miután látta, visszalép párat, hogy ne a másik válla felett álljon, mert felfelé bámulva igencsak nehéz lehet beszélgetni.*
- Menjünk együtt tovább, ha gondolod. Azt megígérem, hogy visszatalálunk. A térképem itt van. *Mutat saját fejére.*
- Fänrírion Scir'x, én is örvendek. Szólíts Rírionnak. *Felel és a meghajlást is viszonozza.*
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-04 11:37:06
Üzenet elküldve: 2021-12-04 11:37:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
- Igen, igazad van. - *Helyesel bűnbánón, és el is teszi magának ezt a tapasztalatot. Bárkivel állt volna szemben, jobban tette volna, ha szól előre, hogy mire készül. Adoaver esetén pedig már korábban is tapasztalhatta, hogy mennyire érzékeny és ijedős tud lenni, külön is gondolhatott volna rá. De még rövid az ismeretségük, még van hova fejlődni az egymáshoz való alkalmazkodással. Az elmúlt napok olyan nyugalmasak voltak és annyira beletemetkeztek a tanulásba, hogy el is feledkezett a másik rebbenékenységéről, sőt, valahol még külön meg is akarta őt lepni, azért sem figyelmeztette. Viszont most jó emlékeztetőt kapott.
S ugyan őt is megijesztette a hirtelen érintés, amivel elkapták a kezét, a saját nehézségeit felülírja az ifjúé. Adoaver valahogy képes kiváltani belőle a védelmező ösztönt. Vagy az anyáskodást, a nagytestvéri szerepet? Ami furcsa, mert félni is képes tőle, mint egy idegentől, egy férfitől, de gyakrabban látja már őt ártalmatlan kölyöknek.
Ahogy pedig Adoaver folytatja a mondandóját, abból úgy tűnik, az ifjú nem is maga miatt ijedt meg, hanem az ő épségét féltette, amiért belenyúlt a tűzbe. Garsin erre nem is igazán gondolt, s most meghatja, hogy valójában ezért tűnhetett olyan riadtnak, majd bosszúsnak a másik, mert azt hihette, hogy ő szándékosan ártani akar magának?
Nem is tudja, mit mondjon. Ismét csak kifejezné sajnálatát, de akkor meg Adoaver váratlanul megenyhülten visszatér ahhoz, amiből ez az egész kiindult: "Varázsoltál!"...
Garsin tűnődve, bizonytalanul pillant föl az égszínkék szemekbe. Alig várta, hogy elújságolja és megmutassa Adoavernek ezt a fejleményt, mert vágyta megtapasztalni ezt az együttérző örömöt, és most, hogy megkapja, meg is melengeti a szívét. De az előbbiek után nehezen oldódik föl, valahogy nem meri kifejezni a saját örömét. Csak akkor vált arca a bűnbánóból a derűsebb felé, mikor Adoaver már azt a bizonyos "szuflát" emlegeti, amit az érkezésük napján is. Akkor még épp arról szólva, hogy itt a toronyban majd kiderítik, hogy megvan-e benne! És hát megvan, valóban.
Tétován biccent és bátortalanul picit még el is mosolyodik végre. Majd ahogy az ifjú elteszi a tőrt és közelebb lép hozzá, hogy átölelje, egy pillanatra lefagy a váratlan közvetlenségtől. Utána azonban, ha Adoaver húzódna is el, viszonozza az ölelést. Erővel nem tartóztatja a másikat, de ha van esélye, egy-két szívdobbanásnyi időre maga is köré fonja a karjait és jobbjával még meg is simogatja a háta közepét.
A részéről bizony ez hatalmas dolog, a bizalmának és "gyógyulásának" jele. Elengedi magát és a félelmeit, és maga az is gyógyító, hogy ez kellemes érzést hagy benne, jól esik ez a rövid közelség. Na meg természetesen Adoaver lelkesedése és kedvessége is.
Bár helyenként kicsit túlzónak érzi, főleg azt a részt, amiben őt hatalmas varázslónak képzeli el a jövőben az ifjú, de a világért sem törné le ezt a hevességet most.*
- Én is. - *Feleli sokkal szűkszavúbban, de ő nem is ilyen hangosan lelkendező természet, meg az öleléstől és ezektől a szavaktól is meg van még hatva, úgy meg nem könnyű beszélni. Úgyhogy csak szomorkásan-megindultan mosolyog és... ragyog. Még mindig. Továbbra is nyilvánvalóvá téve azt, aminek örül, s aminek örülnek.
Hagyja még leülni a pillanatot és az érzéseket, majd mozdul lassan, a tó felé.*
- Hány varázslatot tanultál meg? Majd mutatsz még néhányat? - *Kérdi, s benne is lehet valami gyerekes, mintha csak egy mutatványost kérne még újabb és újabb trükkökre.
Közben a tó partján keres egy tisztábbnak tűnő szakaszt, ott aztán beljebb hajol és nyúl, hogy megtöltse a kulacsát. Részéről már csak ennyi hiányzik, hogy indulhassanak.*
- Igen, igazad van. - *Helyesel bűnbánón, és el is teszi magának ezt a tapasztalatot. Bárkivel állt volna szemben, jobban tette volna, ha szól előre, hogy mire készül. Adoaver esetén pedig már korábban is tapasztalhatta, hogy mennyire érzékeny és ijedős tud lenni, külön is gondolhatott volna rá. De még rövid az ismeretségük, még van hova fejlődni az egymáshoz való alkalmazkodással. Az elmúlt napok olyan nyugalmasak voltak és annyira beletemetkeztek a tanulásba, hogy el is feledkezett a másik rebbenékenységéről, sőt, valahol még külön meg is akarta őt lepni, azért sem figyelmeztette. Viszont most jó emlékeztetőt kapott.
S ugyan őt is megijesztette a hirtelen érintés, amivel elkapták a kezét, a saját nehézségeit felülírja az ifjúé. Adoaver valahogy képes kiváltani belőle a védelmező ösztönt. Vagy az anyáskodást, a nagytestvéri szerepet? Ami furcsa, mert félni is képes tőle, mint egy idegentől, egy férfitől, de gyakrabban látja már őt ártalmatlan kölyöknek.
Ahogy pedig Adoaver folytatja a mondandóját, abból úgy tűnik, az ifjú nem is maga miatt ijedt meg, hanem az ő épségét féltette, amiért belenyúlt a tűzbe. Garsin erre nem is igazán gondolt, s most meghatja, hogy valójában ezért tűnhetett olyan riadtnak, majd bosszúsnak a másik, mert azt hihette, hogy ő szándékosan ártani akar magának?
Nem is tudja, mit mondjon. Ismét csak kifejezné sajnálatát, de akkor meg Adoaver váratlanul megenyhülten visszatér ahhoz, amiből ez az egész kiindult: "Varázsoltál!"...
Garsin tűnődve, bizonytalanul pillant föl az égszínkék szemekbe. Alig várta, hogy elújságolja és megmutassa Adoavernek ezt a fejleményt, mert vágyta megtapasztalni ezt az együttérző örömöt, és most, hogy megkapja, meg is melengeti a szívét. De az előbbiek után nehezen oldódik föl, valahogy nem meri kifejezni a saját örömét. Csak akkor vált arca a bűnbánóból a derűsebb felé, mikor Adoaver már azt a bizonyos "szuflát" emlegeti, amit az érkezésük napján is. Akkor még épp arról szólva, hogy itt a toronyban majd kiderítik, hogy megvan-e benne! És hát megvan, valóban.
Tétován biccent és bátortalanul picit még el is mosolyodik végre. Majd ahogy az ifjú elteszi a tőrt és közelebb lép hozzá, hogy átölelje, egy pillanatra lefagy a váratlan közvetlenségtől. Utána azonban, ha Adoaver húzódna is el, viszonozza az ölelést. Erővel nem tartóztatja a másikat, de ha van esélye, egy-két szívdobbanásnyi időre maga is köré fonja a karjait és jobbjával még meg is simogatja a háta közepét.
A részéről bizony ez hatalmas dolog, a bizalmának és "gyógyulásának" jele. Elengedi magát és a félelmeit, és maga az is gyógyító, hogy ez kellemes érzést hagy benne, jól esik ez a rövid közelség. Na meg természetesen Adoaver lelkesedése és kedvessége is.
Bár helyenként kicsit túlzónak érzi, főleg azt a részt, amiben őt hatalmas varázslónak képzeli el a jövőben az ifjú, de a világért sem törné le ezt a hevességet most.*
- Én is. - *Feleli sokkal szűkszavúbban, de ő nem is ilyen hangosan lelkendező természet, meg az öleléstől és ezektől a szavaktól is meg van még hatva, úgy meg nem könnyű beszélni. Úgyhogy csak szomorkásan-megindultan mosolyog és... ragyog. Még mindig. Továbbra is nyilvánvalóvá téve azt, aminek örül, s aminek örülnek.
Hagyja még leülni a pillanatot és az érzéseket, majd mozdul lassan, a tó felé.*
- Hány varázslatot tanultál meg? Majd mutatsz még néhányat? - *Kérdi, s benne is lehet valami gyerekes, mintha csak egy mutatványost kérne még újabb és újabb trükkökre.
Közben a tó partján keres egy tisztábbnak tűnő szakaszt, ott aztán beljebb hajol és nyúl, hogy megtöltse a kulacsát. Részéről már csak ennyi hiányzik, hogy indulhassanak.*
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-04 09:55:33
Üzenet elküldve: 2021-12-04 09:55:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Garsin őszinte sajnálatát hallva azonnal megoldvad amúgy is csak félig haragvó szíve. Megrázza a fejét.* - Semmi probléma. Mindössze szólhattál volna. *Kifújja magából a levegőt, kieresztve egy kis stresszt.* - Tudod, amikor én nyúltam a tűzbe, azt nem holdmágiai védelem alatt tettem, és elfelejtettem, hogy te mit tanulsz. *Egy gyors, mélázó tekintetet vet a már normális, bár kicsit még gőzölgő tőr pengéjére, ami ismét tükrözi kettejüket. Egyik varázstudót, és a másikat.* - Varázsoltál! *Jelenti ki, a szívrohamközeli állapot felé hajló tapasztalat után nem olyan nagy lelkesedéssel, mint szerette volna, de attól még ujjongva, kissé mindig elképedve a realizálás folytán. Valahogy teljesen elfelejtette, hogy társa is hozzá hasonló köteteket bújt egész nap, s egyik fő kérdése az volt, hogy megvan e benne a mágia-affinitás ahhoz, hogy mágussá váljon. Úgy néz, igen!* - Sikerült! Megvan benned a szufla! *A fegyvert villámgyorsan eltéve, ha Garsin hagyja, megfogja vállát, sőt, egy pillanatra átöleli a katonát.* - Garsin, ez hihetetlen! Te is hatalmas varázsló lehetsz! Egymás mellett vagy egymással szemben versenyezhetünk, felfedezhetjük e nagy világ rejtélyes sarkait, segíthetünk, gyűjthetünk, vagy hódíthatunk! Ó, hogy mennyire örülök!
*Garsin őszinte sajnálatát hallva azonnal megoldvad amúgy is csak félig haragvó szíve. Megrázza a fejét.* - Semmi probléma. Mindössze szólhattál volna. *Kifújja magából a levegőt, kieresztve egy kis stresszt.* - Tudod, amikor én nyúltam a tűzbe, azt nem holdmágiai védelem alatt tettem, és elfelejtettem, hogy te mit tanulsz. *Egy gyors, mélázó tekintetet vet a már normális, bár kicsit még gőzölgő tőr pengéjére, ami ismét tükrözi kettejüket. Egyik varázstudót, és a másikat.* - Varázsoltál! *Jelenti ki, a szívrohamközeli állapot felé hajló tapasztalat után nem olyan nagy lelkesedéssel, mint szerette volna, de attól még ujjongva, kissé mindig elképedve a realizálás folytán. Valahogy teljesen elfelejtette, hogy társa is hozzá hasonló köteteket bújt egész nap, s egyik fő kérdése az volt, hogy megvan e benne a mágia-affinitás ahhoz, hogy mágussá váljon. Úgy néz, igen!* - Sikerült! Megvan benned a szufla! *A fegyvert villámgyorsan eltéve, ha Garsin hagyja, megfogja vállát, sőt, egy pillanatra átöleli a katonát.* - Garsin, ez hihetetlen! Te is hatalmas varázsló lehetsz! Egymás mellett vagy egymással szemben versenyezhetünk, felfedezhetjük e nagy világ rejtélyes sarkait, segíthetünk, gyűjthetünk, vagy hódíthatunk! Ó, hogy mennyire örülök!
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-03 22:23:50
Üzenet elküldve: 2021-12-03 22:23:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bolyongók//
*Egy darabig kell csak egyedül tűnődnie, s úgy tűnik, hogy Teysus rögtön a segítségére küld valakit. Na persze azt így elsőre ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy kirabolni, elcsábítani vagy pusztán udvariasan odaköszönni akarnak-e, de Merchen bízik a legjobbakban.*
-Szervusz komám!
*Feleli rögtön talán túlzott közvetlenséggel is, de úgy gondolja, hogy a helyzet talán megindokolja, legfeljebb ha ez gondot okoz hosszúéletűnek, majd úgyis szóvá teszi. Az elfek általában büszke népség, ezért nem is igazán lepődne meg a kis tündér. *
-Hát, ami azt illeti azt tudom, hogy hol vagyok.
*Feleli, miközben igencsak felfelé kell nézni a hatalmas férfira. Ritka fintora ez a sorsnak, a kicsi és a nagy találkozása.*
-Azt már kevésbé, hogy merre is kellene elinduljak, hogy meg is érkezzek valahová.
*Halványan felnevet zavarodottságát egy percig sem leplezve.*
-Picit fel akarnám frissíteni a memóriám a környező tájakról, meg a térképemre is ráférne némi újítás.
*Itt kezével oda is mutatja a másiknak az igencsak kezdetleges papirost, amiről sok dolog hiányzik, már ha valaki tudja hogy mit kell keresnie rajta.*
-Artheniorból egy kereskedőkocsin indultam, aztán itt kötöttem ki, gondoltam majd jól elboldogulok, de...
Ezek a fránya utak mind ugyanolyanok nekem.
*Meg aztán a felszerelése sem feltétlen megfelelő, sok élelem és víz sincs nála.*
-Merchen vagyok egyébként, Merchen Feiy, örvendek.
*Némileg meg is hajtja fejét, ahogy azt illik.*
//Bolyongók//
*Egy darabig kell csak egyedül tűnődnie, s úgy tűnik, hogy Teysus rögtön a segítségére küld valakit. Na persze azt így elsőre ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy kirabolni, elcsábítani vagy pusztán udvariasan odaköszönni akarnak-e, de Merchen bízik a legjobbakban.*
-Szervusz komám!
*Feleli rögtön talán túlzott közvetlenséggel is, de úgy gondolja, hogy a helyzet talán megindokolja, legfeljebb ha ez gondot okoz hosszúéletűnek, majd úgyis szóvá teszi. Az elfek általában büszke népség, ezért nem is igazán lepődne meg a kis tündér. *
-Hát, ami azt illeti azt tudom, hogy hol vagyok.
*Feleli, miközben igencsak felfelé kell nézni a hatalmas férfira. Ritka fintora ez a sorsnak, a kicsi és a nagy találkozása.*
-Azt már kevésbé, hogy merre is kellene elinduljak, hogy meg is érkezzek valahová.
*Halványan felnevet zavarodottságát egy percig sem leplezve.*
-Picit fel akarnám frissíteni a memóriám a környező tájakról, meg a térképemre is ráférne némi újítás.
*Itt kezével oda is mutatja a másiknak az igencsak kezdetleges papirost, amiről sok dolog hiányzik, már ha valaki tudja hogy mit kell keresnie rajta.*
-Artheniorból egy kereskedőkocsin indultam, aztán itt kötöttem ki, gondoltam majd jól elboldogulok, de...
Ezek a fránya utak mind ugyanolyanok nekem.
*Meg aztán a felszerelése sem feltétlen megfelelő, sok élelem és víz sincs nála.*
-Merchen vagyok egyébként, Merchen Feiy, örvendek.
*Némileg meg is hajtja fejét, ahogy azt illik.*
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-03 22:15:13
Üzenet elküldve: 2021-12-03 22:15:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Valójában inkább dereng, mint szemet kápráztatóan ragyog. Fényessége inkább mint a holdaké, lágyan világít, s nem vakít, mint a nap tündöklése.
Az ifjú első ijedtségét látva megtorpan és vár egy-két pillanatot, Adoaver arcát lesve, mert feltételezi, hogy csak meglepődött. Utána bátorító szándékkal elhúzza kicsit a száját valami mosolyfélére, majd azt gondolván, hogy az ifjú már helyre rakta magában a jelenséget, közelebb lép hozzá. S nem bírja megállni, hogy ne nyúljon a tűz felé, mert nagyon szeretné már megtapasztalni, hogy a varázslat egészében is működik, s nem pusztán fényességet ad, hanem valóban véd a tűztől is. Ebben nem kell csalódnia, szinte nem is érez semmit, csak mintha egy gyertya lángján húzná át sebtében az ujját, olyasfajta érzés nyaldossa a kezét. Lenyűgözi a dolog és szívesen kísérletezne vele tovább, ám Adoaver elkapja a kezét. Ettől meg ő ijed meg, és rántaná is el ösztönből, de az első rándulás után észreveszi, hogy az ifjú csak vizsgálgatja.
És most esik le neki, a kérdő szempárt nézve, hogy talán tényleg megijesztette őt. Talán jó lett volna előbb figyelmeztetnie és elmagyaráznia, hogy mi fog történni.
Aztán Adoaver elengedi és mintha bosszús volna, úgy hagyja ott, a tó felé lépdelve.
Nézi, ahogy az ifjú kioltja a tüzet, s ugyan még mindig ragyog, de az arcán már nincs ott az előbbi öröm és izgatottság, helyette szomorkásan, kissé talán szégyenkezve is néz a másikra. Nem tudja, mi pontosan a baj, de azt érzi és tapasztalja, hogy valamit rosszul csinált. Szavakat keres, ám nem találja a hangját, s végül Adoaver tér vissza hozzá, egy kérdéssel. Biccent.*
- Igen. Bocsánat, ha megijesztettelek. Figyelmeztethettelek volna. Ez... nem árt. A tűztől véd meg, vagy bármitől, ami forró. Csak azért nyúltam a tőröd felé... Meg akartam nézni, tényleg sikerült-e. Ne haragudj! - *Magyarázkodik, próbálja kiengesztelni a másikat. Bánja, hogy amit annyira nagyon meg akart osztani Adoaverrel, abból ez lett.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.03 22:17:44
*Valójában inkább dereng, mint szemet kápráztatóan ragyog. Fényessége inkább mint a holdaké, lágyan világít, s nem vakít, mint a nap tündöklése.
Az ifjú első ijedtségét látva megtorpan és vár egy-két pillanatot, Adoaver arcát lesve, mert feltételezi, hogy csak meglepődött. Utána bátorító szándékkal elhúzza kicsit a száját valami mosolyfélére, majd azt gondolván, hogy az ifjú már helyre rakta magában a jelenséget, közelebb lép hozzá. S nem bírja megállni, hogy ne nyúljon a tűz felé, mert nagyon szeretné már megtapasztalni, hogy a varázslat egészében is működik, s nem pusztán fényességet ad, hanem valóban véd a tűztől is. Ebben nem kell csalódnia, szinte nem is érez semmit, csak mintha egy gyertya lángján húzná át sebtében az ujját, olyasfajta érzés nyaldossa a kezét. Lenyűgözi a dolog és szívesen kísérletezne vele tovább, ám Adoaver elkapja a kezét. Ettől meg ő ijed meg, és rántaná is el ösztönből, de az első rándulás után észreveszi, hogy az ifjú csak vizsgálgatja.
És most esik le neki, a kérdő szempárt nézve, hogy talán tényleg megijesztette őt. Talán jó lett volna előbb figyelmeztetnie és elmagyaráznia, hogy mi fog történni.
Aztán Adoaver elengedi és mintha bosszús volna, úgy hagyja ott, a tó felé lépdelve.
Nézi, ahogy az ifjú kioltja a tüzet, s ugyan még mindig ragyog, de az arcán már nincs ott az előbbi öröm és izgatottság, helyette szomorkásan, kissé talán szégyenkezve is néz a másikra. Nem tudja, mi pontosan a baj, de azt érzi és tapasztalja, hogy valamit rosszul csinált. Szavakat keres, ám nem találja a hangját, s végül Adoaver tér vissza hozzá, egy kérdéssel. Biccent.*
- Igen. Bocsánat, ha megijesztettelek. Figyelmeztethettelek volna. Ez... nem árt. A tűztől véd meg, vagy bármitől, ami forró. Csak azért nyúltam a tőröd felé... Meg akartam nézni, tényleg sikerült-e. Ne haragudj! - *Magyarázkodik, próbálja kiengesztelni a másikat. Bánja, hogy amit annyira nagyon meg akart osztani Adoaverrel, abból ez lett.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.03 22:17:44
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-03 21:24:08
Üzenet elküldve: 2021-12-03 21:24:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Társa kifejezetten pozitív reakcióját látva úgy érzi, már megérte ezzel órákat küszködni a torony ablaktalan gyakorlótermének sarkában, addig tapogatva a teszteknél használt fegyvereket, míg sikerült megvágnia magát velük. Bár a lángból eredő valódi meleg egy idő után kifejezetten kellemetlenné teszi a fegyver hosszanvaló tartását, ezt el fog kelleni neki, esetleg másnak tűrnie. Semmi sem tökéletes.
Hagyja, hogy Garsin megközelítse a tőrt és kísérletezzen az azt körülvevő vörös köpennyel; bízik benne annyira, hogy jobban tudja, minthogy belenyúljon.*
- Pár perc, fegyvertől és anyagtól függetlenül. *Válaszol, élve az alkalommal. A lány arckifejezésén és a továbbra is lángoló tőrén ugrál megkönnyebbült, szinte önelégült tekintete, majd a műsor végén már gyorsan lépne is a tóhoz kioltani a tüzet. De amaz hirtelen kijelentése felülkerekedik óvatosságán. A lány mellett marad, és száját már szóra nyitná, mikor amazt mormogni hallja. Csak nem...
egy rövid "uramatyám"-al hátraugrik meglepetésében (és ijedtségében), mikor Garsint a szó szoros értelemben szemkápráztató ragyogás kezdi körbevenni. Tőrét is kis híján kiejti kezéből, nagy akarat és környezete iránt érzett felelősségtudat kell ahhoz, hogy ez ne történjen meg. Tüzet csak okozni tanult meg, kioltani még nem. Álla a földet veri miközben szótlanul mered a számára már nehezen látszódó katonára. Olyannyira le van taglózva, hogy agya föl sem dolgozza azt, hogy Garsin a tőre felé nyúl, s mikor igen, amaz keze már a lángon túl van. Egy halálra rémült kiáltással rántja vissza fegyverét, nagy nehezen megállva a késztetést, hogy egyenesen a tóba hajítsa azt. Helyette szabad kezével holtsápadtan megpróbálja fogni társa kézfejének végét és erősen hunyorítva égési nyomokat próbál keresni rajta. Sikertelenség esetén zavartan a lány szemébe néz, tekintete ezer kérdéssel teli. Majd egy pillanatnyi gondolkodás után leesik neki az egész. Egy kolosszális méretűt sóhajt, és szemét forgatva most már valóban a tóhoz megy, hogy megszüntesse a tüzet. Tisztes mennyiségű gőz szál fel az arcába a cselekvés alatt, arra késztetve hogy elhajoljon. Miután végez fegyvere "kioltásával", egy megtréfált ember arckifejezésével, vereséget hordva a lányhoz ballag. Nem tudja, bosszúsan érezze e magát, aggódóan, vagy büszkén.*
- Hold? *Mindössze e szó hagyja el torkát.*
*Társa kifejezetten pozitív reakcióját látva úgy érzi, már megérte ezzel órákat küszködni a torony ablaktalan gyakorlótermének sarkában, addig tapogatva a teszteknél használt fegyvereket, míg sikerült megvágnia magát velük. Bár a lángból eredő valódi meleg egy idő után kifejezetten kellemetlenné teszi a fegyver hosszanvaló tartását, ezt el fog kelleni neki, esetleg másnak tűrnie. Semmi sem tökéletes.
Hagyja, hogy Garsin megközelítse a tőrt és kísérletezzen az azt körülvevő vörös köpennyel; bízik benne annyira, hogy jobban tudja, minthogy belenyúljon.*
- Pár perc, fegyvertől és anyagtól függetlenül. *Válaszol, élve az alkalommal. A lány arckifejezésén és a továbbra is lángoló tőrén ugrál megkönnyebbült, szinte önelégült tekintete, majd a műsor végén már gyorsan lépne is a tóhoz kioltani a tüzet. De amaz hirtelen kijelentése felülkerekedik óvatosságán. A lány mellett marad, és száját már szóra nyitná, mikor amazt mormogni hallja. Csak nem...
egy rövid "uramatyám"-al hátraugrik meglepetésében (és ijedtségében), mikor Garsint a szó szoros értelemben szemkápráztató ragyogás kezdi körbevenni. Tőrét is kis híján kiejti kezéből, nagy akarat és környezete iránt érzett felelősségtudat kell ahhoz, hogy ez ne történjen meg. Tüzet csak okozni tanult meg, kioltani még nem. Álla a földet veri miközben szótlanul mered a számára már nehezen látszódó katonára. Olyannyira le van taglózva, hogy agya föl sem dolgozza azt, hogy Garsin a tőre felé nyúl, s mikor igen, amaz keze már a lángon túl van. Egy halálra rémült kiáltással rántja vissza fegyverét, nagy nehezen megállva a késztetést, hogy egyenesen a tóba hajítsa azt. Helyette szabad kezével holtsápadtan megpróbálja fogni társa kézfejének végét és erősen hunyorítva égési nyomokat próbál keresni rajta. Sikertelenség esetén zavartan a lány szemébe néz, tekintete ezer kérdéssel teli. Majd egy pillanatnyi gondolkodás után leesik neki az egész. Egy kolosszális méretűt sóhajt, és szemét forgatva most már valóban a tóhoz megy, hogy megszüntesse a tüzet. Tisztes mennyiségű gőz szál fel az arcába a cselekvés alatt, arra késztetve hogy elhajoljon. Miután végez fegyvere "kioltásával", egy megtréfált ember arckifejezésével, vereséget hordva a lányhoz ballag. Nem tudja, bosszúsan érezze e magát, aggódóan, vagy büszkén.*
- Hold? *Mindössze e szó hagyja el torkát.*
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-03 21:03:24
Üzenet elküldve: 2021-12-03 21:03:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bolyongók//
*Alig néhány hónapja, mikor megérkezett Artheniorba Lihanech felől, nem nézte a városon kívüli látnivalókat. Hosszú volt az út, szürkületben ért, így maradt a "majd egyszer körülnézek". Ahogy múltak a napok, hetek, előbb a várost fedezte fel, nem járt azon kívül. De a mai nap különleges. Elérkezett a "majd egyszer". Már nem is emlékezett rá, merről, hogyan jött Lihanech irányából, milyen volt a vidék. Most teljesen idegennek hat a táj. Elsőként megkeresi a Mágustornyot, mint a városhoz közeli, egyik legjellegzetesebb látványosságot. Irányérzékében bízva indul el, kijárt utakat követve és gyakran kérdezősködve halad, s végül célhoz ér. Megcsodálja ezt a fantasztikus építményt, amivel nem tölt többet egy fél óránál. Sokaknak okozna csalódást, hogy részéről csupán ennyi a lelkesedés. Az elf, akinek a mágia olyan idegen, mint a pirtianesi népköltészet, fordulna is sarkon, de akkor meglát egy másik utazót. Ő, aki maga is nehezen talált ide, most felveszi a bátor mellényt és megszólítja a tündért.*
- Eltévedtél? Adjon Eeyr szép napot, talán tudok segíteni. *Talán, ha a másik pont arra az egyetlen útra kíváncsi, amit ma Rírion megismert.*
//Bolyongók//
*Alig néhány hónapja, mikor megérkezett Artheniorba Lihanech felől, nem nézte a városon kívüli látnivalókat. Hosszú volt az út, szürkületben ért, így maradt a "majd egyszer körülnézek". Ahogy múltak a napok, hetek, előbb a várost fedezte fel, nem járt azon kívül. De a mai nap különleges. Elérkezett a "majd egyszer". Már nem is emlékezett rá, merről, hogyan jött Lihanech irányából, milyen volt a vidék. Most teljesen idegennek hat a táj. Elsőként megkeresi a Mágustornyot, mint a városhoz közeli, egyik legjellegzetesebb látványosságot. Irányérzékében bízva indul el, kijárt utakat követve és gyakran kérdezősködve halad, s végül célhoz ér. Megcsodálja ezt a fantasztikus építményt, amivel nem tölt többet egy fél óránál. Sokaknak okozna csalódást, hogy részéről csupán ennyi a lelkesedés. Az elf, akinek a mágia olyan idegen, mint a pirtianesi népköltészet, fordulna is sarkon, de akkor meglát egy másik utazót. Ő, aki maga is nehezen talált ide, most felveszi a bátor mellényt és megszólítja a tündért.*
- Eltévedtél? Adjon Eeyr szép napot, talán tudok segíteni. *Talán, ha a másik pont arra az egyetlen útra kíváncsi, amit ma Rírion megismert.*
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-03 19:57:53
Üzenet elküldve: 2021-12-03 19:57:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Adoaver örömét látva finoman elmosolyodik, mert most meg tudja érteni az ifjú lelkesedését és büszkeségét az elsajátított varázslattal kapcsolatban. Ő pedig jó közönség ehhez, roppant kíváncsian várja a bemutatót.
Mikor amaz a köpenye alá nyúl és elővesz egy tőrt, értetlen hunyorgással figyeli őt, hogy az vajon mihez fog kelleni. Mellékesen meg csodálja a kis fegyver szépségét. Az ő tőre ugyan jól élezett, de elég kopottas és egyszerű, inkább egy konyhakésnek felel meg, akként is használta. Kivéve, amikor nem... De az egy másik történet, s a múlté.
Adoaver tőre inkább tűnik egy dísznek vagy ékszernek, mint használati eszköznek.
Aztán az ifjú láthatóan összpontosít, Garsin meg, mintha valami mutatványost figyelne, alig bírja kivárni, hogy történjen valami látványos. És szerencsére nem is kell sokáig várnia...*
- Hű! - *Bár határozottan nem viszonyul már annyira babonásan a mágiához, mert ennyi száraz tananyag és fejtegetés csaknem kiölte a "varázslatot" a varázslatból, de a csodálata megmaradt.
Megbabonázottan lép közelebb és figyeli a pengén táncoló lángnyelveket. Ha Adoaver nem húzza el, óvatosan még a kezét is közelíti a tűzhöz, hogy érezze, éget-e, de az első hőérzetnél vissza is húzza az ujjait.*
- Ez meddig marad így? - *Érdeklődik kíváncsiskodva. Majd a tőrről Adoaver arcára emeli tekintetét.*
- Most én jövök! - *Közli, s szemében vidám fény csillan a tűz lángja mellett, amiből az ifjú talán már kitalálhatja, miről is van szó, mivel "jön" most Garsin. De ha nem, hát legkésőbb a lány szintén elkomolyodó arcából és halk mormolásából már valószínűleg akkor is kikövetkeztetheti, hogy Garsin is varázsolni próbál.
Ő is izgul, nem csak a közönség miatt, hanem mert tegnap este is csak kétszer sikerült valamit létrehoznia, többségében pedig sikertelen volt a kísérlete a varázslásra. De... hajtja is, hogy egyáltalán sikerrel járt és képes volt rá. Nagyon szeretné ezt az örömöt megosztani, ezért külön drukkol magának, hogy a varázslat létrejöjjön.
Amennyiben így történik, úgy rövid mormolását követően ezüstösen derengő ragyogás veszi őt körbe, amitől ő maga lesz a legboldogabb és izgatottabb.*
- Sikerült! - *Néz végig magán és nem csak a varázslattól ragyog. Csak saját öröme után pillant Adoaver szemébe, az együttérzést keresve.
Ám itt még nem áll meg, hiszen a kíváncsiság mellett volt még egy oka annak, hogy varázslásra kérte a másikat. Ismét kinyújtja kezét a lángoló pengéért, s ha a varázslata sikeres volt, akkor ezúttal akadály nélkül tartja markát a tűzbe, de még a ruhája ujja sem kap lángra. Ezt biztosra lehet venni, mivel az első kísérletezés után könyékig is áthúzza a lángokon a karját, ha teheti...
Amennyiben varázslata nem sikerül, akkor pedig szándékában áll ismét megpróbálni.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstös derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől vagy forróságtól. Hatása maximum három körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
*Adoaver örömét látva finoman elmosolyodik, mert most meg tudja érteni az ifjú lelkesedését és büszkeségét az elsajátított varázslattal kapcsolatban. Ő pedig jó közönség ehhez, roppant kíváncsian várja a bemutatót.
Mikor amaz a köpenye alá nyúl és elővesz egy tőrt, értetlen hunyorgással figyeli őt, hogy az vajon mihez fog kelleni. Mellékesen meg csodálja a kis fegyver szépségét. Az ő tőre ugyan jól élezett, de elég kopottas és egyszerű, inkább egy konyhakésnek felel meg, akként is használta. Kivéve, amikor nem... De az egy másik történet, s a múlté.
Adoaver tőre inkább tűnik egy dísznek vagy ékszernek, mint használati eszköznek.
Aztán az ifjú láthatóan összpontosít, Garsin meg, mintha valami mutatványost figyelne, alig bírja kivárni, hogy történjen valami látványos. És szerencsére nem is kell sokáig várnia...*
- Hű! - *Bár határozottan nem viszonyul már annyira babonásan a mágiához, mert ennyi száraz tananyag és fejtegetés csaknem kiölte a "varázslatot" a varázslatból, de a csodálata megmaradt.
Megbabonázottan lép közelebb és figyeli a pengén táncoló lángnyelveket. Ha Adoaver nem húzza el, óvatosan még a kezét is közelíti a tűzhöz, hogy érezze, éget-e, de az első hőérzetnél vissza is húzza az ujjait.*
- Ez meddig marad így? - *Érdeklődik kíváncsiskodva. Majd a tőrről Adoaver arcára emeli tekintetét.*
- Most én jövök! - *Közli, s szemében vidám fény csillan a tűz lángja mellett, amiből az ifjú talán már kitalálhatja, miről is van szó, mivel "jön" most Garsin. De ha nem, hát legkésőbb a lány szintén elkomolyodó arcából és halk mormolásából már valószínűleg akkor is kikövetkeztetheti, hogy Garsin is varázsolni próbál.
Ő is izgul, nem csak a közönség miatt, hanem mert tegnap este is csak kétszer sikerült valamit létrehoznia, többségében pedig sikertelen volt a kísérlete a varázslásra. De... hajtja is, hogy egyáltalán sikerrel járt és képes volt rá. Nagyon szeretné ezt az örömöt megosztani, ezért külön drukkol magának, hogy a varázslat létrejöjjön.
Amennyiben így történik, úgy rövid mormolását követően ezüstösen derengő ragyogás veszi őt körbe, amitől ő maga lesz a legboldogabb és izgatottabb.*
- Sikerült! - *Néz végig magán és nem csak a varázslattól ragyog. Csak saját öröme után pillant Adoaver szemébe, az együttérzést keresve.
Ám itt még nem áll meg, hiszen a kíváncsiság mellett volt még egy oka annak, hogy varázslásra kérte a másikat. Ismét kinyújtja kezét a lángoló pengéért, s ha a varázslata sikeres volt, akkor ezúttal akadály nélkül tartja markát a tűzbe, de még a ruhája ujja sem kap lángra. Ezt biztosra lehet venni, mivel az első kísérletezés után könyékig is áthúzza a lángokon a karját, ha teheti...
Amennyiben varázslata nem sikerül, akkor pedig szándékában áll ismét megpróbálni.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstös derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől vagy forróságtól. Hatása maximum három körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-03 19:06:10
Üzenet elküldve: 2021-12-03 19:06:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Hamar végez holmija bányászásával, és kíváncsian néz a katonára, ahogy amaz előáll a kérdéssel. Miután értelmezi azt, és túlteszi magát a meglepetésen, szeme felragyog a lehetőség okozta örömtől, és büszkén elmosolyodik. Válasz helyett leteszi táskáját, és kiveszi köpönyege alól azt, amit még társának ez idő alatt nem mutatott meg: fegyverét, egy ezüst, díszített tőrt. A fegyver élesebbik vége ugyanolyan hosszú mint Adoaver keze, kinézete pedig sokat árulkodik gazdája származásáról: A barna legsötétebb árnyalatját utánzó markolatán arany vonalak indulnak az elejétől a végéig, egy ismeretlen növény virágait kialakítva, a penge pedig makulátlanul tükrözi vissza a körülötte lévő környezetet. Jobb kezével fejével egy magasságba emeli a fegyvert és kissé eltolja magától, bal kezét pedig mellette tartja, csak egy-két arasz választja el tőle tenyerét.*
~ Most ne rontsd el, most közönséged is van! ~ *Becsukja szemét, látszik rajta, hogy valamin koncentrál. Egy pillanat eltelik így, s bal keze mutató s középujját összeérintve óvatosan végig húzza a penge lapján. Ha sikerrel jár, amit végigvinni tervez, akkor az ezüst körül lángok jelennek meg, s vörös pusztítás körbe öleli a fegyver szúrósabbik végét! Siker esetén nagy vigyorral és a táskás bőr mögött csillogó szemekkel néz Garsinra, óvatosan fordítva az ég felé az immáron lángoló tőrt, hogy jobban láthassa társa az eredményt.*
A varázsló végigsimít egy fegyver pengéjén, melynek hatására azon lángnyelvek kúsznak végig, könnyebb égési sérüléseket okozhat a fegyver sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. Hatóideje három kör.
*Hamar végez holmija bányászásával, és kíváncsian néz a katonára, ahogy amaz előáll a kérdéssel. Miután értelmezi azt, és túlteszi magát a meglepetésen, szeme felragyog a lehetőség okozta örömtől, és büszkén elmosolyodik. Válasz helyett leteszi táskáját, és kiveszi köpönyege alól azt, amit még társának ez idő alatt nem mutatott meg: fegyverét, egy ezüst, díszített tőrt. A fegyver élesebbik vége ugyanolyan hosszú mint Adoaver keze, kinézete pedig sokat árulkodik gazdája származásáról: A barna legsötétebb árnyalatját utánzó markolatán arany vonalak indulnak az elejétől a végéig, egy ismeretlen növény virágait kialakítva, a penge pedig makulátlanul tükrözi vissza a körülötte lévő környezetet. Jobb kezével fejével egy magasságba emeli a fegyvert és kissé eltolja magától, bal kezét pedig mellette tartja, csak egy-két arasz választja el tőle tenyerét.*
~ Most ne rontsd el, most közönséged is van! ~ *Becsukja szemét, látszik rajta, hogy valamin koncentrál. Egy pillanat eltelik így, s bal keze mutató s középujját összeérintve óvatosan végig húzza a penge lapján. Ha sikerrel jár, amit végigvinni tervez, akkor az ezüst körül lángok jelennek meg, s vörös pusztítás körbe öleli a fegyver szúrósabbik végét! Siker esetén nagy vigyorral és a táskás bőr mögött csillogó szemekkel néz Garsinra, óvatosan fordítva az ég felé az immáron lángoló tőrt, hogy jobban láthassa társa az eredményt.*
A varázsló végigsimít egy fegyver pengéjén, melynek hatására azon lángnyelvek kúsznak végig, könnyebb égési sérüléseket okozhat a fegyver sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. Hatóideje három kör.
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-03 19:04:24
Üzenet elküldve: 2021-12-03 19:04:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bolyongók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Merchennek még mindig akadnak aggályai azzal kapcsolatban, hogy neki valóban itt kellene-e lennie. No persze azzal kapcsolatban egyáltalán nem, hogy mennyire hasznos is ez, vagy hogy ez hogy mozdítja majd előre a saját kis terveit. Aztán végül is a józan ész és a logikus gondolkodás győz most az ösztönei felett, miszerint inkább csak két-három sellő közt fuldokolna a borban és a csecsekben.*
-Hol is vagyok én most pontosan?
*Teszi fel a nagy kérdést leginkább magának, miközben egy ócska térképet forgat jobbra-balra, majd fejjel lefelé is, hátha úgy könnyebben rátalál arra, amit keres. Jelenleg saját magára.*
-Aszondja...
*Nyalja meg a szája szélét, ahogy némi agytorna árán ugyan, de sikerül belőnie hogy ez itt bizony a Mágustoron. mondjuk ehhez talán körbenéznie is elég lett volna, de az túl snassz megoldás, nem illik az hozzá. Persze nem a toronyban áll, kint a tónál állt meg egy rövidke pihenőre. A térképet azért nem rakja el, irányba kell állítania magát, és már azt keresi, hogy hol ihatna egy jó hideg sört a közelben, amire vajmi kevés esélyt lát. Ha bárki erre járna, és látná őt, akkor valószínűleg igencsak szerencsétlen ábrázata lehet.*
//Bolyongók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Merchennek még mindig akadnak aggályai azzal kapcsolatban, hogy neki valóban itt kellene-e lennie. No persze azzal kapcsolatban egyáltalán nem, hogy mennyire hasznos is ez, vagy hogy ez hogy mozdítja majd előre a saját kis terveit. Aztán végül is a józan ész és a logikus gondolkodás győz most az ösztönei felett, miszerint inkább csak két-három sellő közt fuldokolna a borban és a csecsekben.*
-Hol is vagyok én most pontosan?
*Teszi fel a nagy kérdést leginkább magának, miközben egy ócska térképet forgat jobbra-balra, majd fejjel lefelé is, hátha úgy könnyebben rátalál arra, amit keres. Jelenleg saját magára.*
-Aszondja...
*Nyalja meg a szája szélét, ahogy némi agytorna árán ugyan, de sikerül belőnie hogy ez itt bizony a Mágustoron. mondjuk ehhez talán körbenéznie is elég lett volna, de az túl snassz megoldás, nem illik az hozzá. Persze nem a toronyban áll, kint a tónál állt meg egy rövidke pihenőre. A térképet azért nem rakja el, irányba kell állítania magát, és már azt keresi, hogy hol ihatna egy jó hideg sört a közelben, amire vajmi kevés esélyt lát. Ha bárki erre járna, és látná őt, akkor valószínűleg igencsak szerencsétlen ábrázata lehet.*
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-03 15:47:10
Üzenet elküldve: 2021-12-03 15:47:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Mikor leérnek, követi Adoaver tekintetét és maga is visszanéz a toronyra, s ezzel együtt az elmúlt napok élményeire. Majd az ifjú kérdésére elszakítja tekintetét a varázslatos épülettől, s a másik felé fordul. Előbb csak bólogat szórakozottan, de közben meg eszébe jut, hogy most van itt az alkalom, hogy elújságolja az esti fejleményeket.*
- Igen. Nagyon is. - *Feleli kapkodva, s emellett eltávolodik kicsit a lépcsőktől a tó irányába, de mindvégig Adoaver felé fordulva marad, oldalazik, ebből sejthető, hogy szeretne valamit.*
- Megmutatod, mit tanultál? Mármint... tüzet tudsz csinálni varázslattal, ugye? - *Kérdi sután fogalmazva, de lelkesen. Érzékelhető, hogy ez fontos a számára, a tartása is izgatottan várakozó. Az indulást meg mintha ideiglenesen elodázta volna a remélt bemutató kedvéért.*
*Mikor leérnek, követi Adoaver tekintetét és maga is visszanéz a toronyra, s ezzel együtt az elmúlt napok élményeire. Majd az ifjú kérdésére elszakítja tekintetét a varázslatos épülettől, s a másik felé fordul. Előbb csak bólogat szórakozottan, de közben meg eszébe jut, hogy most van itt az alkalom, hogy elújságolja az esti fejleményeket.*
- Igen. Nagyon is. - *Feleli kapkodva, s emellett eltávolodik kicsit a lépcsőktől a tó irányába, de mindvégig Adoaver felé fordulva marad, oldalazik, ebből sejthető, hogy szeretne valamit.*
- Megmutatod, mit tanultál? Mármint... tüzet tudsz csinálni varázslattal, ugye? - *Kérdi sután fogalmazva, de lelkesen. Érzékelhető, hogy ez fontos a számára, a tartása is izgatottan várakozó. Az indulást meg mintha ideiglenesen elodázta volna a remélt bemutató kedvéért.*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-03 15:25:32
Üzenet elküldve: 2021-12-03 15:25:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Nem sokat morfondírozik, ahogy társa oldalán elhagyja a könyvtárat, átmennek a fogadótermen és, ezúttal hosszútávra, kilépnek a bejárati ajtón. Tériszonya sajnos nem tűnt el teljesen, de megtanulta kezelni annyira, hogy ne teljesen lefele tartsa ködös tekintetét, miközben lefelé ereszkednek. Ha nem gondol bele, milyen iszonyatosan gyorsan szörnyethalnának ha valamelyikük lecsúszna, nem is annyira rossz.
Ahogy lábuk megint a füvet érinti, kissé nosztalgikus tekintettel néz fel arra a toronyra, ahol nagyjából négy, számára gyümölcsöző napot eltöltöttek. Csakis azt a tudást tudta itt találni a maga részéről, amire remélt. Mégis, úgy érzi, valami hiányos volt ebben az időszakban. Talán még mindig savanykás volt, hogy nem volt lehetősége a torony urával találkozni. Vagy nem volt annyira bámulatos ez a hely, mint gondolta? Bár végül is, mindössze több napik csak a könyveket bújták mindenféle változatosság nélkül, ez még ő számára is monotonná válhat egy idő után. Kezd örülni, hogy agy gondolkodás nélkül beleegyezett Garsin ajánlatába; kelleni fog ez a kis vakáció.
A távolba néz, nagyjából azon irány felé, amerről megközelítették a hatalmas tavat; az átkozott mocsár felé, amiből megint ki kell majd verekedniük magukat. Nem kifejezetten sugárzik a gondolattól.*
- Nos? *Kérdi, udvariasságból várva a lány beleegyezését, hogy elindulhassanak.* - Megvagyunk? Megérte részedről ide eljönni? *Könnyed hangnemmel teszi még hozzá, még gyorsan átnézve magát és erszényét, nem hagyott e hátra valamit, és ha igen, az fontos volt e.*
*Nem sokat morfondírozik, ahogy társa oldalán elhagyja a könyvtárat, átmennek a fogadótermen és, ezúttal hosszútávra, kilépnek a bejárati ajtón. Tériszonya sajnos nem tűnt el teljesen, de megtanulta kezelni annyira, hogy ne teljesen lefele tartsa ködös tekintetét, miközben lefelé ereszkednek. Ha nem gondol bele, milyen iszonyatosan gyorsan szörnyethalnának ha valamelyikük lecsúszna, nem is annyira rossz.
Ahogy lábuk megint a füvet érinti, kissé nosztalgikus tekintettel néz fel arra a toronyra, ahol nagyjából négy, számára gyümölcsöző napot eltöltöttek. Csakis azt a tudást tudta itt találni a maga részéről, amire remélt. Mégis, úgy érzi, valami hiányos volt ebben az időszakban. Talán még mindig savanykás volt, hogy nem volt lehetősége a torony urával találkozni. Vagy nem volt annyira bámulatos ez a hely, mint gondolta? Bár végül is, mindössze több napik csak a könyveket bújták mindenféle változatosság nélkül, ez még ő számára is monotonná válhat egy idő után. Kezd örülni, hogy agy gondolkodás nélkül beleegyezett Garsin ajánlatába; kelleni fog ez a kis vakáció.
A távolba néz, nagyjából azon irány felé, amerről megközelítették a hatalmas tavat; az átkozott mocsár felé, amiből megint ki kell majd verekedniük magukat. Nem kifejezetten sugárzik a gondolattól.*
- Nos? *Kérdi, udvariasságból várva a lány beleegyezését, hogy elindulhassanak.* - Megvagyunk? Megérte részedről ide eljönni? *Könnyed hangnemmel teszi még hozzá, még gyorsan átnézve magát és erszényét, nem hagyott e hátra valamit, és ha igen, az fontos volt e.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-02 12:37:48
Üzenet elküldve: 2021-12-02 12:37:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*A lelkes válaszra biccent, s minthogy Adoaver tüstént neki is lát a rendrakásnak, készülődésnek, az ifjú távollétében maga is hasonlóképpen tesz. Bár neki magának már csak a saját holmiját kell elrendeznie, így hamarabb is végez. Miután a jegyzeteit elpakolta, kezébe akad az amulett is a zsákban túrva. Egy darabig a kezében fogja, nézegeti, elmereng fölötte... Eredetileg azért jött a toronyba, hogy megtudja, hogyan lehet használni. Bár nem gondolja, hogy ne kapott volna segítséget, de az inkább tanács volt, amiről fogalma sincs, hogyan ültethetné át a gyakorlatba. Noha az itt töltött napok alatt kicsit közelebb került ennek megértéséhez is. Vajon képes lesz működésre bírni? S ha igen, vajon megéri így tenni? Vagy a sok óva intés nem csak túlzott óvatosság volt?
Egy sóhajjal visszasüllyeszti a mágiával átitatott ékszert a ruhái és egyéb holmija közé, majd bezárja a zsák száját. Épp a takarót rögzíti, mikor Adoaver visszatér.
Az ifjú mosolygós ábrázata tagadhatatlanul kedves már a szívének, na meg jól is esik, hogy valaki így fogadja, ha megpillantja. Neki magának is egyre gyakrabban jut eszébe mosolyogni, ha még nem is olyan élénken, mint ahogy azt a másik teszi, vagy ahogy ő maga is tette régen...
Biccentésre biccentéssel felel, azzal pedig föláll és zsákját hátára véve fölzárkózik Adoaver mellé.
Az előszobába vezető ajtóból még visszanéz a hatalmas tudás tágas termeibe, röviden búcsút intve gondolatban. Aztán már csak az előszoba van hátra, s az út lefelé a maga észveszejtő kilátásával.
Oda-odapillant Adoaverre, vajon megszokta-e már ezt a látványt és a magasságot, vagy még mindig úgy sápad és szorong? Bárhogy legyen is, sietősre veszi a lépteit, mert ugyan már többedszer teszi meg ezt az utat föl és le, s nem is fél már, de azért számára nem is a legfesztelenebb élmény a "levegőben" sétálni. Talán még pár nap kellene, hogy teljesen természetes legyen.*
*A lelkes válaszra biccent, s minthogy Adoaver tüstént neki is lát a rendrakásnak, készülődésnek, az ifjú távollétében maga is hasonlóképpen tesz. Bár neki magának már csak a saját holmiját kell elrendeznie, így hamarabb is végez. Miután a jegyzeteit elpakolta, kezébe akad az amulett is a zsákban túrva. Egy darabig a kezében fogja, nézegeti, elmereng fölötte... Eredetileg azért jött a toronyba, hogy megtudja, hogyan lehet használni. Bár nem gondolja, hogy ne kapott volna segítséget, de az inkább tanács volt, amiről fogalma sincs, hogyan ültethetné át a gyakorlatba. Noha az itt töltött napok alatt kicsit közelebb került ennek megértéséhez is. Vajon képes lesz működésre bírni? S ha igen, vajon megéri így tenni? Vagy a sok óva intés nem csak túlzott óvatosság volt?
Egy sóhajjal visszasüllyeszti a mágiával átitatott ékszert a ruhái és egyéb holmija közé, majd bezárja a zsák száját. Épp a takarót rögzíti, mikor Adoaver visszatér.
Az ifjú mosolygós ábrázata tagadhatatlanul kedves már a szívének, na meg jól is esik, hogy valaki így fogadja, ha megpillantja. Neki magának is egyre gyakrabban jut eszébe mosolyogni, ha még nem is olyan élénken, mint ahogy azt a másik teszi, vagy ahogy ő maga is tette régen...
Biccentésre biccentéssel felel, azzal pedig föláll és zsákját hátára véve fölzárkózik Adoaver mellé.
Az előszobába vezető ajtóból még visszanéz a hatalmas tudás tágas termeibe, röviden búcsút intve gondolatban. Aztán már csak az előszoba van hátra, s az út lefelé a maga észveszejtő kilátásával.
Oda-odapillant Adoaverre, vajon megszokta-e már ezt a látványt és a magasságot, vagy még mindig úgy sápad és szorong? Bárhogy legyen is, sietősre veszi a lépteit, mert ugyan már többedszer teszi meg ezt az utat föl és le, s nem is fél már, de azért számára nem is a legfesztelenebb élmény a "levegőben" sétálni. Talán még pár nap kellene, hogy teljesen természetes legyen.*
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-02 09:47:29
Üzenet elküldve: 2021-12-02 09:47:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Ezzel hamar dűlőre is jutnak; Adoaver, bár nem teszi szóvá, hasonlóképp megkönnyebbül hogy a visszautat nem egymagában szükséges megtennie. A mocsár idegtépő tapasztalatától a több mint idegtépő monotonitásig az út további részeiben majdhogynem kötelezővé teszi, hogy egy beszélgetőtárssal menjen. Főleg egy olyannal, akit nemcsak ismer, hanem az utóbbi időben meg is kedvelt és bízik is.
Egy kis kuncogással tudja le hozzászólását Garsin megkönnyebbült kijelentésére, ami még csak nem is neki szól. Ebben a szituációban majdnem ő volt az, akinek kibukott szájából ez a mondat, de legalább megőrizhet ezzel valamennyi büszkeséget.* ~ Most ne lassuljunk le az ingoványnál... ~ *bukik át agyán még egyszer a több mint kellemetlen tapasztalat. Azóta sem tudja, miért történt társával az, ami, de nem áll szándékában hagyni, hogy az maradandóvá váljon amaz vidéken való átkelésük alatt. Talán kigondolt valamit...*
- Hogy mennyi? Egy pár perc és mehetünk le! *Mondja lelkesen, és fordul is vissza a tűz ágának szobájába rendbe rakni egy-két dolgot: visszatenni a kenőcsöt, elrakni az eddig sokat használt gyertyákat, tűzálló és tűzevő eszközöket, pár magának leírt pergament és félrerakott aranyérmét a táskájába tömni, és felvenni a helyiségbe hozott több mint féltucatnyi könyvet. Alig fértek el karjaiban. Nagy-nehezen ki tudott velük manőverezni a szobából, le a csigalépcsőn a nagyterembe, hogy onnan puszta memóriából visszategye helyükre a köteteket; jobban tudja, minthogy bármelyiket is véletlenül magával vigye, és nem elég ostoba, vagy elég merész ahhoz hogy megtapasztalja a nagymágus biztonsági varázslatait. Akivel, mellesleg, egyáltalán nem találkozott itt tartózkodása alatt, de még csak tömören megismert szolgálójával, Ynnel sem. Mintha ő és Garsin egy elhagyatott toronyban bujkáltak volna napokig.
Ahogy az utolsó könyvek is betolta szűk helyükre, elégedett ábrázattal néz körül, társát keresve a helyiségben. Ha megtalálja, bő mosollyal bólint, és az előszobához.... teleportáló ajtóra biccent, jelezve, hogy részéről mehetnek.*
*Ezzel hamar dűlőre is jutnak; Adoaver, bár nem teszi szóvá, hasonlóképp megkönnyebbül hogy a visszautat nem egymagában szükséges megtennie. A mocsár idegtépő tapasztalatától a több mint idegtépő monotonitásig az út további részeiben majdhogynem kötelezővé teszi, hogy egy beszélgetőtárssal menjen. Főleg egy olyannal, akit nemcsak ismer, hanem az utóbbi időben meg is kedvelt és bízik is.
Egy kis kuncogással tudja le hozzászólását Garsin megkönnyebbült kijelentésére, ami még csak nem is neki szól. Ebben a szituációban majdnem ő volt az, akinek kibukott szájából ez a mondat, de legalább megőrizhet ezzel valamennyi büszkeséget.* ~ Most ne lassuljunk le az ingoványnál... ~ *bukik át agyán még egyszer a több mint kellemetlen tapasztalat. Azóta sem tudja, miért történt társával az, ami, de nem áll szándékában hagyni, hogy az maradandóvá váljon amaz vidéken való átkelésük alatt. Talán kigondolt valamit...*
- Hogy mennyi? Egy pár perc és mehetünk le! *Mondja lelkesen, és fordul is vissza a tűz ágának szobájába rendbe rakni egy-két dolgot: visszatenni a kenőcsöt, elrakni az eddig sokat használt gyertyákat, tűzálló és tűzevő eszközöket, pár magának leírt pergament és félrerakott aranyérmét a táskájába tömni, és felvenni a helyiségbe hozott több mint féltucatnyi könyvet. Alig fértek el karjaiban. Nagy-nehezen ki tudott velük manőverezni a szobából, le a csigalépcsőn a nagyterembe, hogy onnan puszta memóriából visszategye helyükre a köteteket; jobban tudja, minthogy bármelyiket is véletlenül magával vigye, és nem elég ostoba, vagy elég merész ahhoz hogy megtapasztalja a nagymágus biztonsági varázslatait. Akivel, mellesleg, egyáltalán nem találkozott itt tartózkodása alatt, de még csak tömören megismert szolgálójával, Ynnel sem. Mintha ő és Garsin egy elhagyatott toronyban bujkáltak volna napokig.
Ahogy az utolsó könyvek is betolta szűk helyükre, elégedett ábrázattal néz körül, társát keresve a helyiségben. Ha megtalálja, bő mosollyal bólint, és az előszobához.... teleportáló ajtóra biccent, jelezve, hogy részéről mehetnek.*
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-11-29 23:14:07
Üzenet elküldve: 2021-11-29 23:14:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Sajnálkozó pillantással méregeti a szerencsétlenül járt ujjat, s már majdnem megjegyezné anyáskodón, hogy bármi kenőcsnél jobb a hűtés, de aztán visszafogja magát, mert mégiscsak egy mágustoronyban vannak. Ráadásul a tűz ág szintjén! Itt azért biztosan jobban értenek hozzá, hogyan kezeljék az ilyesmit. Hiszen varázsitalok is léteznek, talán kenőcs is akad hasonlóan meglepő hatékonyságú.
Úgyhogy végül csak elengedi a dolgot, magában meg szórakozik az ifjú magát fricskázó megjegyzésén, bár ez az arcáig már nem jut el.
Szívesen kérne bemutatót is abból, amit Adoaver elsajátított, mert látványosnak képzeli, de előbb a lényegre akar térni, s egyébként is lehet, hogy jobb lesz, ha már a tó partján "játszanak a tűzzel". Feltéve persze, hogy az ifjú vele tart...
Márpedig a kérdését követő hosszú hallgatásból és gondolkodásból már kezdi azt hinni, hogy Adoavernek más tervei vannak.
Rögtön csalódott is lesz, mert tényleg abban bízott, hogy az ifjú könnyedén csak rábólint majd a dologra, ezért nem is igazán készítette föl magát az ellenkezőjére, s mindarra, ami ezzel jár. Bár követhetőbb volt az út, mint arra számított, azért egyedül megtenni még mindig félelmetesnek tűnik föl előtte.
Aztán Adoaver kérdez, ő meg bizonytalanul biccent, hogy: igen, haza szeretne menni. Nem is érti a kérdés lényegét. Az odú talán nem egy családi fészek, de számára mégis az otthon már. A Kikötő ellenben eszébe sem jut e kifejezés kapcsán, különösen nem itt és most.
Majd az ifjú ismét megszólal és ő meg megint zavartan néz rá előbb, majd a folytatást hallva megkönnyebbülten derül föl az arca.
Egy sokat mondó pillantást vet a tabardjára, ami véleménye szerint elég jó emlékeztető a hovatartozására, de egyébként szót nem tesz rá, csak egy halvány kis mosollyal bólint.*
- Nem bánnám. Örülnék! - *Mondja határozottan.*
- Már azt hittem, egyedül kell mennem. - *Bukik ki belőle a megkönnyebbült őszinteség is, de ezt már a jegyzeteinek mondja, amiket egymásra rendezget.*
- Mennyi időre van még szükséged? Vagy csak pakolunk és mehetünk is? - *Kérdi aztán, visszatérve a tervezésre. Bár ahogy így kimondja, elfogja egy kis szomorkás érzés is. Kicsit hirtelennek tűnik ez az elvágás és váltás, mert az elmúlt napokban már egészen hozzá is szokott a toronyhoz és az itt fölvett rendszerhez. Teljesen kimerült, de úgy véli, hiányozni fog ez az... életmód?
Ám ez csak múló érzés, mert aztán meg már a városra és a kaszárnyára gondol, az ismerős arcokra. Meg a könyvtárra. Az otthoni rutinra... És máris vágyódik vissza. Haza.*
*Sajnálkozó pillantással méregeti a szerencsétlenül járt ujjat, s már majdnem megjegyezné anyáskodón, hogy bármi kenőcsnél jobb a hűtés, de aztán visszafogja magát, mert mégiscsak egy mágustoronyban vannak. Ráadásul a tűz ág szintjén! Itt azért biztosan jobban értenek hozzá, hogyan kezeljék az ilyesmit. Hiszen varázsitalok is léteznek, talán kenőcs is akad hasonlóan meglepő hatékonyságú.
Úgyhogy végül csak elengedi a dolgot, magában meg szórakozik az ifjú magát fricskázó megjegyzésén, bár ez az arcáig már nem jut el.
Szívesen kérne bemutatót is abból, amit Adoaver elsajátított, mert látványosnak képzeli, de előbb a lényegre akar térni, s egyébként is lehet, hogy jobb lesz, ha már a tó partján "játszanak a tűzzel". Feltéve persze, hogy az ifjú vele tart...
Márpedig a kérdését követő hosszú hallgatásból és gondolkodásból már kezdi azt hinni, hogy Adoavernek más tervei vannak.
Rögtön csalódott is lesz, mert tényleg abban bízott, hogy az ifjú könnyedén csak rábólint majd a dologra, ezért nem is igazán készítette föl magát az ellenkezőjére, s mindarra, ami ezzel jár. Bár követhetőbb volt az út, mint arra számított, azért egyedül megtenni még mindig félelmetesnek tűnik föl előtte.
Aztán Adoaver kérdez, ő meg bizonytalanul biccent, hogy: igen, haza szeretne menni. Nem is érti a kérdés lényegét. Az odú talán nem egy családi fészek, de számára mégis az otthon már. A Kikötő ellenben eszébe sem jut e kifejezés kapcsán, különösen nem itt és most.
Majd az ifjú ismét megszólal és ő meg megint zavartan néz rá előbb, majd a folytatást hallva megkönnyebbülten derül föl az arca.
Egy sokat mondó pillantást vet a tabardjára, ami véleménye szerint elég jó emlékeztető a hovatartozására, de egyébként szót nem tesz rá, csak egy halvány kis mosollyal bólint.*
- Nem bánnám. Örülnék! - *Mondja határozottan.*
- Már azt hittem, egyedül kell mennem. - *Bukik ki belőle a megkönnyebbült őszinteség is, de ezt már a jegyzeteinek mondja, amiket egymásra rendezget.*
- Mennyi időre van még szükséged? Vagy csak pakolunk és mehetünk is? - *Kérdi aztán, visszatérve a tervezésre. Bár ahogy így kimondja, elfogja egy kis szomorkás érzés is. Kicsit hirtelennek tűnik ez az elvágás és váltás, mert az elmúlt napokban már egészen hozzá is szokott a toronyhoz és az itt fölvett rendszerhez. Teljesen kimerült, de úgy véli, hiányozni fog ez az... életmód?
Ám ez csak múló érzés, mert aztán meg már a városra és a kaszárnyára gondol, az ismerős arcokra. Meg a könyvtárra. Az otthoni rutinra... És máris vágyódik vissza. Haza.*
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-11-29 13:09:23
Üzenet elküldve: 2021-11-29 13:09:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
//Pár nappal később//
*Igyekszik semmiségnek tudatni tudatlanságából szerzett sebét, bár belül gyerekesen örül az aggodalomnak. Jobban mondva, társa figyelmének.*
- A szobában voltak külön kenőcsök, amiket tudtam használni. Gondolom a hozzám hasonló amatőröknek előkészítve. *Mosolyog, felmutatva mutatóujját. Valóban, abban az elementáris szobában több mindenre szert lehetett lelni, mi tűzzel való gyakorlás során segítheti az növendékeket.
Ez legalább megmagyarázza, hová mehet a könyvekért járó fizetség egy kis része. Talán.*
- Hmmm... *Reagál a hírre. Forognak az agyában a kerekek, miközben belsőjével küzd, hogy döntsön. Ezáltal legalább egy percig némán álldogál az erkélyen, tériszonyát elfeledve kihajol s bámulja a földszintet, annak megszokott sarkait.* - Haza? *Először majdnem félreérti a kijelentést. Már nyelve hegyén van a kérdés, hogy miért kívánna hirtelen visszatérni a kikötőhöz, amikor megállítja magát, arra a válaszra jutva józan esze, hogy Arthenior városát érti ezalatt. Meg talán a városőrséget, akármilyen idegennek hangzik még Adoaver számára a csoport. *Elnézést, egy pillanatra elfelejtettem, kikkel vagy. Ebben az esetben nem bánod, ha veled tartok? Én sem porosodnék örökre itt, akármennyire el vagyok szórakoztatva. *Nem hazudik. Tudja, hogy nem árt meg neki a friss levegő, és nem éri meg egy huzam alatt végigjárni az egész hely tudástárját. Még ő sem bírná ki épp ésszel, ha nem memóriája és egészsége, akkor szenvedélye hagyná cserben. Azt pedig ugyanolyan nehéz pótolni.
Na meg tartozik annyival a katonának, hogy visszakíséri.*
//Pár nappal később//
*Igyekszik semmiségnek tudatni tudatlanságából szerzett sebét, bár belül gyerekesen örül az aggodalomnak. Jobban mondva, társa figyelmének.*
- A szobában voltak külön kenőcsök, amiket tudtam használni. Gondolom a hozzám hasonló amatőröknek előkészítve. *Mosolyog, felmutatva mutatóujját. Valóban, abban az elementáris szobában több mindenre szert lehetett lelni, mi tűzzel való gyakorlás során segítheti az növendékeket.
Ez legalább megmagyarázza, hová mehet a könyvekért járó fizetség egy kis része. Talán.*
- Hmmm... *Reagál a hírre. Forognak az agyában a kerekek, miközben belsőjével küzd, hogy döntsön. Ezáltal legalább egy percig némán álldogál az erkélyen, tériszonyát elfeledve kihajol s bámulja a földszintet, annak megszokott sarkait.* - Haza? *Először majdnem félreérti a kijelentést. Már nyelve hegyén van a kérdés, hogy miért kívánna hirtelen visszatérni a kikötőhöz, amikor megállítja magát, arra a válaszra jutva józan esze, hogy Arthenior városát érti ezalatt. Meg talán a városőrséget, akármilyen idegennek hangzik még Adoaver számára a csoport. *Elnézést, egy pillanatra elfelejtettem, kikkel vagy. Ebben az esetben nem bánod, ha veled tartok? Én sem porosodnék örökre itt, akármennyire el vagyok szórakoztatva. *Nem hazudik. Tudja, hogy nem árt meg neki a friss levegő, és nem éri meg egy huzam alatt végigjárni az egész hely tudástárját. Még ő sem bírná ki épp ésszel, ha nem memóriája és egészsége, akkor szenvedélye hagyná cserben. Azt pedig ugyanolyan nehéz pótolni.
Na meg tartozik annyival a katonának, hogy visszakíséri.*
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-11-28 11:44:27
Üzenet elküldve: 2021-11-28 11:44:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
//Pár nappal később//
*Míg várakozik, hogy Adoaver felbukkanjon, belemerül a saját följegyzéseibe. Közben föl-fölpillant, nehogy elkerüljék egymást és az ifjú ne vegye észre őt. Egy fertályóra múltán aztán már azon van, hogy megy és körülnéz a szóba jöhető helyeken, mielőtt még egy újabb nap röppen el fölöttük észrevétlen a halogatás miatt... De aztán a nevét hallja, s ahogy fölpillant, Adoaver megviselt ábrázatát látja. Na meg égetett ujját.*
- Mi történt az ujjaddal? Le tudtad hűteni? - *Néz aggódón a sérült kézre. Tudja, hogy mennyire tud fájni az ilyen seb.
Ha választ kapott, folytatja.*
- Igazából téged vártalak. Nem tudom, te meddig szeretnél még maradni, de én mennék már haza... - *Áll elő a dologgal, s bár nagyon bízik benne, hogy Adoaver vele jön, szándékosan úgy fogalmaz, hogy ne legyen egyértelmű, hogy erre utal, vagy csak búcsúzni szeretne.*
//Pár nappal később//
*Míg várakozik, hogy Adoaver felbukkanjon, belemerül a saját följegyzéseibe. Közben föl-fölpillant, nehogy elkerüljék egymást és az ifjú ne vegye észre őt. Egy fertályóra múltán aztán már azon van, hogy megy és körülnéz a szóba jöhető helyeken, mielőtt még egy újabb nap röppen el fölöttük észrevétlen a halogatás miatt... De aztán a nevét hallja, s ahogy fölpillant, Adoaver megviselt ábrázatát látja. Na meg égetett ujját.*
- Mi történt az ujjaddal? Le tudtad hűteni? - *Néz aggódón a sérült kézre. Tudja, hogy mennyire tud fájni az ilyen seb.
Ha választ kapott, folytatja.*
- Igazából téged vártalak. Nem tudom, te meddig szeretnél még maradni, de én mennék már haza... - *Áll elő a dologgal, s bár nagyon bízik benne, hogy Adoaver vele jön, szándékosan úgy fogalmaz, hogy ne legyen egyértelmű, hogy erre utal, vagy csak búcsúzni szeretne.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1433-1452