Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 900. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
900. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-03-08 12:46:08
Üzenet elküldve: 2025-03-08 12:46:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*A förtelem. Jól érezte, egyáltalán nem ugyanaz nekik, habár ha mélyen elgondolkodik, lehet hogy találna hasonlóságot. Nem teszi meg, képtelen rá.*
- Máshogy nem próbáltad? Félelemmel igen könnyű magadhoz láncolni valakit és irányítani. *Nyel egyet, ezen szavakra előtte is felsejlik egy arc.* De van más út is. Talán akkor nem rettegnének tőled, hanem elfogadnának. *Nem hangzik jól, nem ezzel a mondattal fog világot megváltani, de akár elmélkedhetne is rajta az, akinek fogalma sincs arról, hogy egyáltalán mi is az a szeretet. Aki soha nem kapott, az nehezen tud adni. Bár ezt Mai meg tudta cáfolni.*
- Ki, és hogyan? *Ridegebben pislant oldalra a feketeségre. Nem, van, amiből nem lehet. Emlékszik az itt történtekre és nincs az az erős lélek, aki azt meg tudta volna szakítani. Nincs ellenszer, esetleg az, ha távol tartja magát attól, aki okozta, de az igen látványosan nem megy neki.*
- Megvéded őket, de mégis szenvednek. És te is. Ha rajtam múlna… *Harap bele ajkába, majd megrázza a fejét. Nem tud rajta múlni. Az múlik csupán rajta, hogy ha nem született volna meg, akkor nem lett volna miért elvenni valaki életét, aki megadhatta volna azt, amit ő sosem tud pótolni és más sem.* - … nehéz lehet, nem csak fárasztó. *Egyezik ki a szavakkal végül. Ezt nem tudja megcáfolni. Talán a módszer létjogosultságát még igen, de ezt nem.
Egy kisebb darabka ólom súlya leesik a válláról, hogy nem kell az erkélyre menniük. Nem meghalni jött ide, de idegen az érzés, hogy hallgat rá a másik. Talán lassan felfogja azt a sok mindent, amit eddigi ismeretségük alatt hallott. Megnyugodni teljesen nem tud, de azért egy fokkal jobb a társasága. És lehet vele beszélgetni, ami csodaszámba megy.*
- A temető előtt a nyakamhoz nyomtad a pengét és megöltél előttem egy kölyökmacskát. Rajtam volt a vére. Bánthattalak volna és nem tettem, pedig megadtad a lehetőséget. Ha olyan nehéz elhinned, akkor csak forgasd ezt a fejedben, barátnőm.
*Utálja már ezt a szót is. Azt is, hogy nem árulhatja el, hogy ki ő neki valójában.
A szavak célt érnek. Tudja, hogy badarság, hogy egy ilyen alkuba belemenjen, de annyira mélységesen vágyik már arra, hogy valaki értse őt, hogy csak a reménye is eloszlatja a kételyeket, legalább annyira, hogy csak a periférián leledzenek. Nem fog elmúlni, de mintha melegség költözne végre a mellkasába. Csapda… de Mai már erősebb, sokkal erősebb, mint akkor. A keze szintén erősen szorítja a lányét, a fáradtsága győz és enyhe meghatottság költözik a szemeibe.*
- Az ígéreteidre lehet adni? *Egyetlen hangnyi beletörődő nevetésbe torkollik a szavak utáni levegővétel.* - Mondtam én hogy okos vagy. Te jól látsz. Fáj bevallanom, de te jól látsz.
*A förtelem. Jól érezte, egyáltalán nem ugyanaz nekik, habár ha mélyen elgondolkodik, lehet hogy találna hasonlóságot. Nem teszi meg, képtelen rá.*
- Máshogy nem próbáltad? Félelemmel igen könnyű magadhoz láncolni valakit és irányítani. *Nyel egyet, ezen szavakra előtte is felsejlik egy arc.* De van más út is. Talán akkor nem rettegnének tőled, hanem elfogadnának. *Nem hangzik jól, nem ezzel a mondattal fog világot megváltani, de akár elmélkedhetne is rajta az, akinek fogalma sincs arról, hogy egyáltalán mi is az a szeretet. Aki soha nem kapott, az nehezen tud adni. Bár ezt Mai meg tudta cáfolni.*
- Ki, és hogyan? *Ridegebben pislant oldalra a feketeségre. Nem, van, amiből nem lehet. Emlékszik az itt történtekre és nincs az az erős lélek, aki azt meg tudta volna szakítani. Nincs ellenszer, esetleg az, ha távol tartja magát attól, aki okozta, de az igen látványosan nem megy neki.*
- Megvéded őket, de mégis szenvednek. És te is. Ha rajtam múlna… *Harap bele ajkába, majd megrázza a fejét. Nem tud rajta múlni. Az múlik csupán rajta, hogy ha nem született volna meg, akkor nem lett volna miért elvenni valaki életét, aki megadhatta volna azt, amit ő sosem tud pótolni és más sem.* - … nehéz lehet, nem csak fárasztó. *Egyezik ki a szavakkal végül. Ezt nem tudja megcáfolni. Talán a módszer létjogosultságát még igen, de ezt nem.
Egy kisebb darabka ólom súlya leesik a válláról, hogy nem kell az erkélyre menniük. Nem meghalni jött ide, de idegen az érzés, hogy hallgat rá a másik. Talán lassan felfogja azt a sok mindent, amit eddigi ismeretségük alatt hallott. Megnyugodni teljesen nem tud, de azért egy fokkal jobb a társasága. És lehet vele beszélgetni, ami csodaszámba megy.*
- A temető előtt a nyakamhoz nyomtad a pengét és megöltél előttem egy kölyökmacskát. Rajtam volt a vére. Bánthattalak volna és nem tettem, pedig megadtad a lehetőséget. Ha olyan nehéz elhinned, akkor csak forgasd ezt a fejedben, barátnőm.
*Utálja már ezt a szót is. Azt is, hogy nem árulhatja el, hogy ki ő neki valójában.
A szavak célt érnek. Tudja, hogy badarság, hogy egy ilyen alkuba belemenjen, de annyira mélységesen vágyik már arra, hogy valaki értse őt, hogy csak a reménye is eloszlatja a kételyeket, legalább annyira, hogy csak a periférián leledzenek. Nem fog elmúlni, de mintha melegség költözne végre a mellkasába. Csapda… de Mai már erősebb, sokkal erősebb, mint akkor. A keze szintén erősen szorítja a lányét, a fáradtsága győz és enyhe meghatottság költözik a szemeibe.*
- Az ígéreteidre lehet adni? *Egyetlen hangnyi beletörődő nevetésbe torkollik a szavak utáni levegővétel.* - Mondtam én hogy okos vagy. Te jól látsz. Fáj bevallanom, de te jól látsz.
899. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-03-08 11:53:53
Üzenet elküldve: 2025-03-08 11:53:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
- A förtelem. Én vagyok az, rám mondják. Én mutatom nekik azokat a rémképeket, hogy ne rohanjanak a vesztükbe. Nem tehetek mást. Nem addig, míg láncon tartanak az útvesztő mélyében. *Válaszolja ridegen, és közben kényesen a szépen fésült haját igazgatja. Igazságtalannak érzi, hogy neki nem jut szeretet, holott fontos szerepe van abban, hogy az egész lélek egyáltalán működni tud, és abban is, hogy még életben vannak. Így volt ez régen is, nagyon régen. Nem számított, hogy mit gondol, csak végezze el a munkát.*
- Nem hozzászokni kell, hanem legyőzni őket. Minden átokból ki lehet törni. *Fűzi hozzá a rémálmokhoz sejtelmesen. Neki bizony el lehet hinni, mert az átkokhoz mindennél jobban ért. Pont itt, egy a mostanihoz hasonló szobában bizonyította ezt be néhány hónappal ezelőtt.*
- Sa'Tereth szavai mindig homályosak, de ez igaz a többi istenre is. Elmond mindent, de nem egyértelműen. Én értem minden szavát, de ha nem hallgatnak meg, akkor én hiába tudok mindent. Fárasztó ez az egész. *Ujjaik közben újra egymásba fonódnak. Szorosan, úgy, hogy Mai érezze, nem akarja majd egyhamar elengedni a kezét. Így most jó. Ő szabad lehet, és Mai is nyitottabbnak tűnik felé. Nem fogja veszni hagyni a lehetőséget, még ha az egyetlen éjszakáig is tart csupán. Megindul, de kénytelen ő is megtorpanni, mikor érzi, hogy a másik lába gyökeret vert a padlóba. Gyanakodva pillant rá, majd néhány másodperc múlva bólint.*
- Legyen, ahogy akarod. *Egyezik bele, így az erkély helyett az egyik nagyobb társalgó felé veszik az irányt. Közben megkérdezi azt, ami számára a legfontosabb. Tényleg neki örül a társa, vagy csak egy félreértés az egész?*
- Nehéz elhinnem. Nem akartál engem. A temetőben az első szavamra megkötöztél, és a másikat akartad vissza. Pedig nem volt olyan rossz. Most sem az. *Felmutatja az egymásba gabalyodott kezeiket, melyek akár egy szét nem választható egységet is jelképezhetnének, ha mindketten hinnének benne, ám a szomorú helyzet az, hogy valószínűleg most épp egyikük sem hiszi el, hogy így volna.*
- Kössünk alkut! Elfogadsz engem, hagyod, hogy itt legyek veled, és cserébe vigyázok rád is. Leengedheted a pajzsodat, és egyszer lehetsz te is gyenge. Szükséged volna rá. Túl fáradt vagy. *Nem, nem arra gondol, hogy már lassan két napja nem aludtak. Rászorít Mai puha kis kézére, és a falat kezdi bámulni, míg a választ várja. Bárcsak egyszer az életben megbízna valaki benne…*
- A förtelem. Én vagyok az, rám mondják. Én mutatom nekik azokat a rémképeket, hogy ne rohanjanak a vesztükbe. Nem tehetek mást. Nem addig, míg láncon tartanak az útvesztő mélyében. *Válaszolja ridegen, és közben kényesen a szépen fésült haját igazgatja. Igazságtalannak érzi, hogy neki nem jut szeretet, holott fontos szerepe van abban, hogy az egész lélek egyáltalán működni tud, és abban is, hogy még életben vannak. Így volt ez régen is, nagyon régen. Nem számított, hogy mit gondol, csak végezze el a munkát.*
- Nem hozzászokni kell, hanem legyőzni őket. Minden átokból ki lehet törni. *Fűzi hozzá a rémálmokhoz sejtelmesen. Neki bizony el lehet hinni, mert az átkokhoz mindennél jobban ért. Pont itt, egy a mostanihoz hasonló szobában bizonyította ezt be néhány hónappal ezelőtt.*
- Sa'Tereth szavai mindig homályosak, de ez igaz a többi istenre is. Elmond mindent, de nem egyértelműen. Én értem minden szavát, de ha nem hallgatnak meg, akkor én hiába tudok mindent. Fárasztó ez az egész. *Ujjaik közben újra egymásba fonódnak. Szorosan, úgy, hogy Mai érezze, nem akarja majd egyhamar elengedni a kezét. Így most jó. Ő szabad lehet, és Mai is nyitottabbnak tűnik felé. Nem fogja veszni hagyni a lehetőséget, még ha az egyetlen éjszakáig is tart csupán. Megindul, de kénytelen ő is megtorpanni, mikor érzi, hogy a másik lába gyökeret vert a padlóba. Gyanakodva pillant rá, majd néhány másodperc múlva bólint.*
- Legyen, ahogy akarod. *Egyezik bele, így az erkély helyett az egyik nagyobb társalgó felé veszik az irányt. Közben megkérdezi azt, ami számára a legfontosabb. Tényleg neki örül a társa, vagy csak egy félreértés az egész?*
- Nehéz elhinnem. Nem akartál engem. A temetőben az első szavamra megkötöztél, és a másikat akartad vissza. Pedig nem volt olyan rossz. Most sem az. *Felmutatja az egymásba gabalyodott kezeiket, melyek akár egy szét nem választható egységet is jelképezhetnének, ha mindketten hinnének benne, ám a szomorú helyzet az, hogy valószínűleg most épp egyikük sem hiszi el, hogy így volna.*
- Kössünk alkut! Elfogadsz engem, hagyod, hogy itt legyek veled, és cserébe vigyázok rád is. Leengedheted a pajzsodat, és egyszer lehetsz te is gyenge. Szükséged volna rá. Túl fáradt vagy. *Nem, nem arra gondol, hogy már lassan két napja nem aludtak. Rászorít Mai puha kis kézére, és a falat kezdi bámulni, míg a választ várja. Bárcsak egyszer az életben megbízna valaki benne…*
898. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-03-08 11:01:41
Üzenet elküldve: 2025-03-08 11:01:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Valami megváltozott és még csak arra sincs energiája, hogy idejekorán felfogja. Talán ez vele a baj. Vagy nem látja a vészt, vagy látja, de nem érdekli. Hamar eljut a második lehetőséghez, mikor összeáll a fejében az eddig elhangzott megannyi összeszedettebb mondat, na meg amikor nem azt kapja, hogy tenyerébe bújik az a szeretetéhes fekete kis veszedelem. Olyan könnyű azzal idomítani, hogy ad egy kis kedvességet, de ide vajmi kevés. *
- Hogy értetted azt az előbb, hogy ha tudnák? Nekik kellene igazán tudniuk. *Nem tűnik bizonytalannak a kérdése, de nem tudja milyen választ fog kapni. Ha kap egyáltalán. * - Mit kellene tudniuk? *Mosolyodik el újra, de már színtelenül. Ez a hely egyszerre hozza ki húgából a legjobbat és a legrosszabbat is. Nem érte meglepetésként, mert már nem tud meglepődni jórészt semmin.*
- Az sújt. Hozzá lehet szokni és időnként eltűnnek. Vagy nem olyan erősek. *Megvonja a vállát. Játszhatna, de itt felesleges. Ez az egyetlen rész, ami valamelyest ismeri őt és ha akarna sem tudna titkolózni, mert amit látott eddig belőle bármelyik, azt ő össze tudja rakni. Milyen hasznos személyiség lenne, ha nem akarna mindent elpusztítani.. Nem fogja viszont magasztalni, így nem erősíti meg, hogy márpedig okosnak találja a maga elborult módján.*
- Az nem ostobaság, ha úgy használod, hogy nem tudod mi lesz a következménye. *Élesedik az az elme, mert muszáj. Talán most igazi válaszokat kap.* - Esetleg meggondolatlanság. Bár még mindig kétlem, hogy csak félinformációkat kapsz az istenedtől.
*Elfogadja a kezet, de megtorpan. Erkély? Még mit nem. Onnan túl nagyot lehet esni és még mágia sem kellene ahhoz, hogy a holdak tündöklő fényében letaszítsa onnan a másik, majd gerincét, nyakát törve érje a vég. *
- Azt látjuk a társalgó hatalmas ablakából is. Ha kinyitjuk, jön be levegő. *Nem rejti el a felderengő félelmét, de megmutatja, hogy azért bármire ő sem hajlandó. Csak ne volna olyan álmos, hogy állva is el tudna aludni.*
- Sosem hiszed el. Pedig így van. Mindennek ellenére, ami eddig történt, nem szűntem meg melletted lenni. És nem várok cserébe semmit, csak örülnék, ha elfogadnád. Hm, milyen sokaknak esik ez nehezére. *Biggyeszti az ajkát, majd el is húzza kissé. Az a sok bizonytalanság megmérgez mindent és mindenkit.*
*Valami megváltozott és még csak arra sincs energiája, hogy idejekorán felfogja. Talán ez vele a baj. Vagy nem látja a vészt, vagy látja, de nem érdekli. Hamar eljut a második lehetőséghez, mikor összeáll a fejében az eddig elhangzott megannyi összeszedettebb mondat, na meg amikor nem azt kapja, hogy tenyerébe bújik az a szeretetéhes fekete kis veszedelem. Olyan könnyű azzal idomítani, hogy ad egy kis kedvességet, de ide vajmi kevés. *
- Hogy értetted azt az előbb, hogy ha tudnák? Nekik kellene igazán tudniuk. *Nem tűnik bizonytalannak a kérdése, de nem tudja milyen választ fog kapni. Ha kap egyáltalán. * - Mit kellene tudniuk? *Mosolyodik el újra, de már színtelenül. Ez a hely egyszerre hozza ki húgából a legjobbat és a legrosszabbat is. Nem érte meglepetésként, mert már nem tud meglepődni jórészt semmin.*
- Az sújt. Hozzá lehet szokni és időnként eltűnnek. Vagy nem olyan erősek. *Megvonja a vállát. Játszhatna, de itt felesleges. Ez az egyetlen rész, ami valamelyest ismeri őt és ha akarna sem tudna titkolózni, mert amit látott eddig belőle bármelyik, azt ő össze tudja rakni. Milyen hasznos személyiség lenne, ha nem akarna mindent elpusztítani.. Nem fogja viszont magasztalni, így nem erősíti meg, hogy márpedig okosnak találja a maga elborult módján.*
- Az nem ostobaság, ha úgy használod, hogy nem tudod mi lesz a következménye. *Élesedik az az elme, mert muszáj. Talán most igazi válaszokat kap.* - Esetleg meggondolatlanság. Bár még mindig kétlem, hogy csak félinformációkat kapsz az istenedtől.
*Elfogadja a kezet, de megtorpan. Erkély? Még mit nem. Onnan túl nagyot lehet esni és még mágia sem kellene ahhoz, hogy a holdak tündöklő fényében letaszítsa onnan a másik, majd gerincét, nyakát törve érje a vég. *
- Azt látjuk a társalgó hatalmas ablakából is. Ha kinyitjuk, jön be levegő. *Nem rejti el a felderengő félelmét, de megmutatja, hogy azért bármire ő sem hajlandó. Csak ne volna olyan álmos, hogy állva is el tudna aludni.*
- Sosem hiszed el. Pedig így van. Mindennek ellenére, ami eddig történt, nem szűntem meg melletted lenni. És nem várok cserébe semmit, csak örülnék, ha elfogadnád. Hm, milyen sokaknak esik ez nehezére. *Biggyeszti az ajkát, majd el is húzza kissé. Az a sok bizonytalanság megmérgez mindent és mindenkit.*
897. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-03-08 10:11:01
Üzenet elküldve: 2025-03-08 10:11:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Ezúttal nem azért jött, hogy szép, vörösen folydogáló vért lásson, hogy ártatlanok sikolyát hallgassa, hogy elvegye valakitől azt, ami kell neki. Az a szorgos kis elme olyannyira elfáradt, hogy az összeomlás szélére sodorta magát, és ő az egyetlen, aki meg tudja ettől menteni. Nem volt nehéz észrevennie, mert akadály nélkül tudott kilépni a máskor gondosan őrzött fogságából.*
- Például a szabadságnak. Jó érzés, ha néha megkapod, főleg akkor, ha a saját tested rabja vagy, mert a többiek úgy gondolják, te vagy az, akitől félni kell. Pedig, ha tudnák… *Magyaráz sejtelmesen, miközben a gyengéd simogatást csak tűri, de azt nem lehet leolvasni az arcáról, hogy örül-e neki vagy zavarja.*
- Örülsz nekem. Milyen édes. *Felsóhajt, majd újra hidegen pillant végig Mai-n. Nem igaz, amit mond. Nem örül neki, illetve nem neki szánta a szavait, csak még nem tudja… Az lehetetlen, hogy őt bárki szeresse. Még azok is, akiket saját maguktól óv sem tesznek mást, mint a lélek legsötétebb sarkában tartják szoros láncokra fűzve, nehogy véletlenül találkozniuk kelljen vele.*
- Most nem is arra gondoltam, hogy magadat kell bátanod. Csak arra, hogy fordítva is igaz. Ha megtöröd a testet, megnyílik az elme is. Mint most. *A többi szilánkkal ellentétben ő odafigyel a másikra. Látja Mai-n a felismerés jelét, de azt furcsállja, hogy nem érkezik vele együtt a rettegés.*
- Csodálom, hogy az alvástól nem félsz. A rémálmaid olyanok, mintha véget nem érő átok sújtana téged. *Mai ásítását most neki kell ösztönösen utánoznia, de ő nem kuncog rajta, csak kezét ismét elegánsan a szája elé helyezve vele együtt csinálja.*
- Azt azért nem hinném. *Válaszolja, mikor sikerül a varázslattal mindkettejüknek megoldania a szomjúság problémáját. Nem érzi magát okosnak, csak kihasznál mindent, hogy túléljen. Az élni akarás vezérli, nem a tudásvágy.*
- Dehogy! *Hirtelen felkacag az újabb, furcsa kérdésre.* Ez is pont olyan, mint a tűz. Ha elfogadod, és tisztában vagy vele, hogy árthat neked, akkor nem kell tőle félni. Csak nem szabad ostobaságot csinálni. Láttad már, milyen az, mikor mégis sikerül. *Mosolya ismét eltűnik, miközben kinéz az egyik ablakon, majd visszafordul Mai felé.*
- Keressünk egy erkélyt! A holdak szépek. Hamarosan feltűnnek, nézzük meg őket! Úgy adnak fényt, hogy az mégsem zavaró. *Kezét nyújtja a lány felé újra, mert időközben elveszítette az övét, de fogni akarja. Azért, hogy ne meneküljön előle, hanem megszokja a közelségét, és egyre inkább biztonságban érezze magát.*
- Mondd, te tényleg örülsz nekem? *Faggatózik, ha már őt is faggatják, de félrenéz közben. Ezt az egy félmondatot még nem sikerült elhelyeznie a polcon, nem találja a helyét.*
*Ezúttal nem azért jött, hogy szép, vörösen folydogáló vért lásson, hogy ártatlanok sikolyát hallgassa, hogy elvegye valakitől azt, ami kell neki. Az a szorgos kis elme olyannyira elfáradt, hogy az összeomlás szélére sodorta magát, és ő az egyetlen, aki meg tudja ettől menteni. Nem volt nehéz észrevennie, mert akadály nélkül tudott kilépni a máskor gondosan őrzött fogságából.*
- Például a szabadságnak. Jó érzés, ha néha megkapod, főleg akkor, ha a saját tested rabja vagy, mert a többiek úgy gondolják, te vagy az, akitől félni kell. Pedig, ha tudnák… *Magyaráz sejtelmesen, miközben a gyengéd simogatást csak tűri, de azt nem lehet leolvasni az arcáról, hogy örül-e neki vagy zavarja.*
- Örülsz nekem. Milyen édes. *Felsóhajt, majd újra hidegen pillant végig Mai-n. Nem igaz, amit mond. Nem örül neki, illetve nem neki szánta a szavait, csak még nem tudja… Az lehetetlen, hogy őt bárki szeresse. Még azok is, akiket saját maguktól óv sem tesznek mást, mint a lélek legsötétebb sarkában tartják szoros láncokra fűzve, nehogy véletlenül találkozniuk kelljen vele.*
- Most nem is arra gondoltam, hogy magadat kell bátanod. Csak arra, hogy fordítva is igaz. Ha megtöröd a testet, megnyílik az elme is. Mint most. *A többi szilánkkal ellentétben ő odafigyel a másikra. Látja Mai-n a felismerés jelét, de azt furcsállja, hogy nem érkezik vele együtt a rettegés.*
- Csodálom, hogy az alvástól nem félsz. A rémálmaid olyanok, mintha véget nem érő átok sújtana téged. *Mai ásítását most neki kell ösztönösen utánoznia, de ő nem kuncog rajta, csak kezét ismét elegánsan a szája elé helyezve vele együtt csinálja.*
- Azt azért nem hinném. *Válaszolja, mikor sikerül a varázslattal mindkettejüknek megoldania a szomjúság problémáját. Nem érzi magát okosnak, csak kihasznál mindent, hogy túléljen. Az élni akarás vezérli, nem a tudásvágy.*
- Dehogy! *Hirtelen felkacag az újabb, furcsa kérdésre.* Ez is pont olyan, mint a tűz. Ha elfogadod, és tisztában vagy vele, hogy árthat neked, akkor nem kell tőle félni. Csak nem szabad ostobaságot csinálni. Láttad már, milyen az, mikor mégis sikerül. *Mosolya ismét eltűnik, miközben kinéz az egyik ablakon, majd visszafordul Mai felé.*
- Keressünk egy erkélyt! A holdak szépek. Hamarosan feltűnnek, nézzük meg őket! Úgy adnak fényt, hogy az mégsem zavaró. *Kezét nyújtja a lány felé újra, mert időközben elveszítette az övét, de fogni akarja. Azért, hogy ne meneküljön előle, hanem megszokja a közelségét, és egyre inkább biztonságban érezze magát.*
- Mondd, te tényleg örülsz nekem? *Faggatózik, ha már őt is faggatják, de félrenéz közben. Ezt az egy félmondatot még nem sikerült elhelyeznie a polcon, nem találja a helyét.*
896. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-03-08 09:17:18
Üzenet elküldve: 2025-03-08 09:17:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Hamar rá szokott jönni, hogy kivel van dolga, de most van olyan fáradt, hogy ne egyből kapcsoljon. Csak feláll és mosolyog a lányra, követi őt, bár egyikőjük sem tudja, hogy merre menjenek, de ez végtére is mindegy. Nincs túl sok út, csak a fel és a le, na meg a termek, amik sokkalta nagyobbak, mint azt bárki kívülről feltételezné. De ahhoz mégis alacsonyak, hogy az egész tornyot kitegyék… na és azok a titkosnak tűnő ajtók. Felsóhajt, meg kellene keresnie a Mestert némi különóráért, hátha árulkodik. De ennyi minden nem fér bele egy napba, főleg, hogy nem is aludtak, így elveti az ötletet és Nori-ra figyel.*
- Biztos, igen, de ha örülsz valaminek, az is átjárja azt a csinos kis tested. *Fordul felé, majd megsimogatja azt a sima kis arcot, miközben épp nem akar mögé látni. Most még mintha csak elismételné azt, amit az útjukon, azt pedig megszokta már, hogy sűrűn kell elmondania ugyanazt.*
- Én örülök, hogy most itt vagy. *Valamiért egészen őszinte, annak is hat. Éppen elkopott belőle a szorongás, pedig mindig akad testi érzet is, amikor Lil van a porondon. Most halványítja a fáradtság.*
- Ne firtassuk? Pedig érdekel. Annyira máshogy működünk mi ketten. És soha nem tudnám magam bántani. *Pedig dehogynem, csak annak nincs látszata. Kissé összeszűkül a szeme, ebben a pillanatban jön rá arra, hogy kivel is beszél. És az a valaki mennyire… szelíd. Bár több lélekjelenléte lenne most ezt kihasználni, kell a séta, hogy visszatérjen belé egy kis élet.*
- Szükségünk lesz egy kis alvásra is. Úgysem tudok majd sokat, ritkán fogok tudni eljutni ide, ki kell használnom az időt. *Ásít újra, közben pedig fogalma sincs, hogy most mi tévő legyen. Most kell észen lennie, túl sok mindent kideríthet az okosabbik szilánktól. És túl sokat szenvedhet is tőle. Ezt sem tudja elfeledni, főleg, ahogy a tűzről kezd el beszélni.*
- Mit? *Inkább nem is kérdez mást, a fegyverekhez nem ért és nem szeretné, hogy a félelem legyen úrrá rajta a válaszoktól. Így is elkerülhetetlen, hogy felébredjen benne.
Teszi hát, amit a lány mond és az arcára kiül annak sikeressége, vagy épp sikertelensége. De ami jobban foglalkoztatja, az az, hogy miért segít neki az, aki folyton csak kínozná?*
- Te tényleg olyan rettentő okos vagy. *A mosolya már inkább töprengő, annyi személyre hasadt az a lélek, mindet másként kell kezelni, de a „normális” Lil-t nem tudja hogyan kell.* - Köszönöm. Hasznos lesz az biztos. Még mindig olyan nehéz feldolgozni, hogy a vérmágiát látomásokból ismered. Ezekre pedig itt a megannyi könyv és a mester. Nem ijesztő? Amikor egyszer csak… tudatába kerülsz valaminek, ami árthat még neked is?
A varázsló egy nagyot nyel, melynek hatására a következő egy órában nem érez szomjúságot.
*Hamar rá szokott jönni, hogy kivel van dolga, de most van olyan fáradt, hogy ne egyből kapcsoljon. Csak feláll és mosolyog a lányra, követi őt, bár egyikőjük sem tudja, hogy merre menjenek, de ez végtére is mindegy. Nincs túl sok út, csak a fel és a le, na meg a termek, amik sokkalta nagyobbak, mint azt bárki kívülről feltételezné. De ahhoz mégis alacsonyak, hogy az egész tornyot kitegyék… na és azok a titkosnak tűnő ajtók. Felsóhajt, meg kellene keresnie a Mestert némi különóráért, hátha árulkodik. De ennyi minden nem fér bele egy napba, főleg, hogy nem is aludtak, így elveti az ötletet és Nori-ra figyel.*
- Biztos, igen, de ha örülsz valaminek, az is átjárja azt a csinos kis tested. *Fordul felé, majd megsimogatja azt a sima kis arcot, miközben épp nem akar mögé látni. Most még mintha csak elismételné azt, amit az útjukon, azt pedig megszokta már, hogy sűrűn kell elmondania ugyanazt.*
- Én örülök, hogy most itt vagy. *Valamiért egészen őszinte, annak is hat. Éppen elkopott belőle a szorongás, pedig mindig akad testi érzet is, amikor Lil van a porondon. Most halványítja a fáradtság.*
- Ne firtassuk? Pedig érdekel. Annyira máshogy működünk mi ketten. És soha nem tudnám magam bántani. *Pedig dehogynem, csak annak nincs látszata. Kissé összeszűkül a szeme, ebben a pillanatban jön rá arra, hogy kivel is beszél. És az a valaki mennyire… szelíd. Bár több lélekjelenléte lenne most ezt kihasználni, kell a séta, hogy visszatérjen belé egy kis élet.*
- Szükségünk lesz egy kis alvásra is. Úgysem tudok majd sokat, ritkán fogok tudni eljutni ide, ki kell használnom az időt. *Ásít újra, közben pedig fogalma sincs, hogy most mi tévő legyen. Most kell észen lennie, túl sok mindent kideríthet az okosabbik szilánktól. És túl sokat szenvedhet is tőle. Ezt sem tudja elfeledni, főleg, ahogy a tűzről kezd el beszélni.*
- Mit? *Inkább nem is kérdez mást, a fegyverekhez nem ért és nem szeretné, hogy a félelem legyen úrrá rajta a válaszoktól. Így is elkerülhetetlen, hogy felébredjen benne.
Teszi hát, amit a lány mond és az arcára kiül annak sikeressége, vagy épp sikertelensége. De ami jobban foglalkoztatja, az az, hogy miért segít neki az, aki folyton csak kínozná?*
- Te tényleg olyan rettentő okos vagy. *A mosolya már inkább töprengő, annyi személyre hasadt az a lélek, mindet másként kell kezelni, de a „normális” Lil-t nem tudja hogyan kell.* - Köszönöm. Hasznos lesz az biztos. Még mindig olyan nehéz feldolgozni, hogy a vérmágiát látomásokból ismered. Ezekre pedig itt a megannyi könyv és a mester. Nem ijesztő? Amikor egyszer csak… tudatába kerülsz valaminek, ami árthat még neked is?
A varázsló egy nagyot nyel, melynek hatására a következő egy órában nem érez szomjúságot.
895. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-03-08 08:25:19
Üzenet elküldve: 2025-03-08 08:25:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Magára erőltette a fekete hercegnő szerepét, melyben az első egy-két órában látványosan feszeng még, de aztán elmúlik, és úrrá lesz rajta egy furcsa természetesség, mintha mindig is így öltözködött volna, és hozzá lenne szokva a szépség mellé járó kényelmetlenséghez.
Azt mondják, hogy a ruha teszi az embert. Akár ezzel is meg lehetne magyarázni a látványos változást. A kinézetéhez lassacskán a viselkedése is idomul udvarias gesztusok formájában, és a beszédjében is az egyszerű szavakat felváltják a kifejezőbb gondolatok.*
- Hmm, talán igazad van. *Általában valamelyest utánozni szokta a másik gesztusait, de most még csak nem is görbülnek felfelé az ajkai Mai kuncogását figyelve. Ha tényleg csak a fáradtságtól érzi, hogy a ruha alatt libabőrössé váltak a karjai a hidegtől, azon a mozgás majd segíteni fog. Kezét nyújtja hát a lánynak, hogy induljanak sétára, s mikor ő elfogadja azt, határozottan szorít rá, de hüvelykujjával gyengéden simít végig a kézfején.*
- Az jó, ha fáj. Akkor biztos lehetsz benne, hogy élsz még. *Mondja el ugyanazt, mint amit az út során próbált kacifántosan megfogalmazni, csak most sikerül is, ráadásul lényegre törően. Ő egyébként jól érzi magát. A hátát tartotta a fűző, és az állóképessége is sokkal jobb, mint a fél-elfé.*
- Nem hiszem, hogy a kettő működik egymás nélkül. Ha az elmédet kínzod, a tested is szenvedni fog, fordítva pedig… azt ne firtassuk. *Most jelenik meg az első, gonoszkás mosoly a szája szélén, ahogy arra gondol, miképp is lehet befolyásolni az elmét, ha a testet kínozzák.*
- Mindenképp, hisz megígértem, de még nem jött el az ideje. *Egyelőre sétálni akar, így el is indul a folyosón, egyelőre céltalanul. Még a léptei is teljesen megváltoztak. Most nem siet úgy, ahogy általában, mintha állandóan menekülni akarna valami elől. Lassú, megfontolt, elegáns léptekkel halad előre.*
- A tűz. *Kezdi megválaszolni a közben feltett kérdést.* Szeszélyes, tekintélyt parancsoló elem. Bizonyos távolságból megvéd. Megvéd a hidegtől, a vadállatoktól, óv a sötétben, de ha túl kíváncsi vagy, és ostoba módon túl közel merészkedsz, könyörtelenül pusztít el. *Egy pillanatra megint élvezettel telien csillannak fel a szemei.*
- Arra próbáltam rájönni, hogyan használható a kardom fókuszeszközként a tűzvarázslatokhoz. Tudom, hogy lehetséges, de még nem teljesen értem, hogyan. Viszont, mutatok neked valami mást. *Megtorpan. Eszébe jut, hogy Mai azt mondta, szomjas. Tökéletes alkalom, hogy elkezdje teljesíteni, amit ígért.*
- Tudtad, hogy a tested is könnyen befolyásolható mágiával? Azt szokták mondani, hogy a víz elengedhetetlen az élethez. Próbáld ki! Koncentrálj, összpontosíts, nyelj egy nagyot, mintha innál! Nem leszel utána szomjas. Ó, és nem kell félned! Nem lesznek olyan kegyetlen mellékhatásai, mint annak, amit a kikötőben használtam. *Ő ugyan nem érezte magát szomjasnak, de már csak a szórakozás kedvéért is megpróbálkozik ugyanazzal, amire a lányt kéri.*
A varázsló egy nagyot nyel, melynek hatására a következő egy órában nem érez szomjúságot.
*Magára erőltette a fekete hercegnő szerepét, melyben az első egy-két órában látványosan feszeng még, de aztán elmúlik, és úrrá lesz rajta egy furcsa természetesség, mintha mindig is így öltözködött volna, és hozzá lenne szokva a szépség mellé járó kényelmetlenséghez.
Azt mondják, hogy a ruha teszi az embert. Akár ezzel is meg lehetne magyarázni a látványos változást. A kinézetéhez lassacskán a viselkedése is idomul udvarias gesztusok formájában, és a beszédjében is az egyszerű szavakat felváltják a kifejezőbb gondolatok.*
- Hmm, talán igazad van. *Általában valamelyest utánozni szokta a másik gesztusait, de most még csak nem is görbülnek felfelé az ajkai Mai kuncogását figyelve. Ha tényleg csak a fáradtságtól érzi, hogy a ruha alatt libabőrössé váltak a karjai a hidegtől, azon a mozgás majd segíteni fog. Kezét nyújtja hát a lánynak, hogy induljanak sétára, s mikor ő elfogadja azt, határozottan szorít rá, de hüvelykujjával gyengéden simít végig a kézfején.*
- Az jó, ha fáj. Akkor biztos lehetsz benne, hogy élsz még. *Mondja el ugyanazt, mint amit az út során próbált kacifántosan megfogalmazni, csak most sikerül is, ráadásul lényegre törően. Ő egyébként jól érzi magát. A hátát tartotta a fűző, és az állóképessége is sokkal jobb, mint a fél-elfé.*
- Nem hiszem, hogy a kettő működik egymás nélkül. Ha az elmédet kínzod, a tested is szenvedni fog, fordítva pedig… azt ne firtassuk. *Most jelenik meg az első, gonoszkás mosoly a szája szélén, ahogy arra gondol, miképp is lehet befolyásolni az elmét, ha a testet kínozzák.*
- Mindenképp, hisz megígértem, de még nem jött el az ideje. *Egyelőre sétálni akar, így el is indul a folyosón, egyelőre céltalanul. Még a léptei is teljesen megváltoztak. Most nem siet úgy, ahogy általában, mintha állandóan menekülni akarna valami elől. Lassú, megfontolt, elegáns léptekkel halad előre.*
- A tűz. *Kezdi megválaszolni a közben feltett kérdést.* Szeszélyes, tekintélyt parancsoló elem. Bizonyos távolságból megvéd. Megvéd a hidegtől, a vadállatoktól, óv a sötétben, de ha túl kíváncsi vagy, és ostoba módon túl közel merészkedsz, könyörtelenül pusztít el. *Egy pillanatra megint élvezettel telien csillannak fel a szemei.*
- Arra próbáltam rájönni, hogyan használható a kardom fókuszeszközként a tűzvarázslatokhoz. Tudom, hogy lehetséges, de még nem teljesen értem, hogyan. Viszont, mutatok neked valami mást. *Megtorpan. Eszébe jut, hogy Mai azt mondta, szomjas. Tökéletes alkalom, hogy elkezdje teljesíteni, amit ígért.*
- Tudtad, hogy a tested is könnyen befolyásolható mágiával? Azt szokták mondani, hogy a víz elengedhetetlen az élethez. Próbáld ki! Koncentrálj, összpontosíts, nyelj egy nagyot, mintha innál! Nem leszel utána szomjas. Ó, és nem kell félned! Nem lesznek olyan kegyetlen mellékhatásai, mint annak, amit a kikötőben használtam. *Ő ugyan nem érezte magát szomjasnak, de már csak a szórakozás kedvéért is megpróbálkozik ugyanazzal, amire a lányt kéri.*
A varázsló egy nagyot nyel, melynek hatására a következő egy órában nem érez szomjúságot.
894. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-03-08 07:27:24
Üzenet elküldve: 2025-03-08 07:27:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Úgy hiányzott ez neki... néhány fertályóra magány. Tudja jól, hogy vége lesz, de minden bizonnyal egyetlen apró talpat sem fog hallani, ahogy a szoba elé fut, egyetlen apró ököl sem fog dörömbölni az ajtaján. Furcsa érzés, szinte elszomorodik, hogy arra gondol, hogy jobb egy kicsi időt távol tölteni. Nem tudja valaha megbirkózik-e azzal, hogy neki is jár a kikapcsolódás, holott ez az út cseppet sem arra szolgál, de Mai számára a tanulás a minden. A végén fáradtan dől majd le, fáradtabban, mint valaha, mégis elégedetten. Hogy ne süppedjen bele a rengeteg gondolatba, készülődni kezd, s bár nem tesz bele annyi energiát, mint Nori, ő is igen jól fest. Jól, de mintha tüntetne az ellen, hogy túl kellemes legyen a megjelenése, ha netán eljutna az anyjáig a hír, hogy itt van.
A feketeség valóban nem siette el, de mikor belép őszinte mosoly költözik rá. Eddig is képes volt csinosan öltözni, de amióta „ráerőltette”, illetve megmutatta neki ennek örömét, azóta még őt is elvarázsolja a fizimiskája. Bár azt a rengeteg fekete festéket még most sem érti, de majd nem azt nézi.*
- Te pedig gyönyörű.
*Büszkén méri végig, majd bólint, hogy menjenek. Így, hogy egy teremben vannak, egy ágat is szemeltek ki maguknak. Még nem szívesen válna el tőle pedig majd szüksége lesz olyasmire, amit a lány nem, vagy csak részben sajátíthat el. Akkor épp elég lesz, de most olyan békés és csendes vele, nem zavarja meg folyton a közbeszúrásaival. Talán így is történik meg, hogy majd a következő szürkületig, alvás nélkül képesek és falják a betűket.
Egyenes háttal, mint egy megkövült szobor ül, s néz a másikra, mikor oly hosszú idő után megszólal. Mióta ilyen illedelmes, hogy az ajka elé emeli a kezét egy ásításkor? *
- Biztos a fáradtság, szerintem nincs hideg. *Mondja, majd akaratlan ásít ő is, a látott képre való reakcióként. Ezen felkuncog.*
- Rendben. *Fogadja el a kezet, majd feláll, s ekkor észleli, hogy minden porcikája fáj. Talán ha feltett lábbal, néha meggörnyedve, vagy pózokat cserélve ült volna, most nem kínozná ennyire a mozdulatlanul eltelt idő hozadéka. Legalább a fejében ezernyi új tan kapott helyet. És mellette úgy tűnik a húgában is, mert igen szépen fejezi ki magát, bár ettől nagyobb jelentőséget képtelen ennek tulajdonítani.*
- Nem az elmémet kínoztam meg, hanem a testem. *Fog rá a vékony derekára, jelezve, hogy az bizony elmacskásodott. Mintha öregedett volna. Megrázza a fejét, hiszen ő minden, csak nem öreg. Még egyetlen apró ránc sem húzódik meg a szeme körül, nem úgy, mint a sötétlő karikák alatta. Ekkor találkozik a tekintete a másikéval. Milyen hideg.*
- Azt szerettem volna, ha mutatsz nekem egy-két varázslatot. De tényleg jobb, ha járunk egyet. És szomjas is vagyok. Mondd, miben tudtál ennyire elmélyülni? *Nem szokott hozzá, hogy a lány koncentrál, így őszintén érdekli melyik bűbáj tette ezt vele.*
*Úgy hiányzott ez neki... néhány fertályóra magány. Tudja jól, hogy vége lesz, de minden bizonnyal egyetlen apró talpat sem fog hallani, ahogy a szoba elé fut, egyetlen apró ököl sem fog dörömbölni az ajtaján. Furcsa érzés, szinte elszomorodik, hogy arra gondol, hogy jobb egy kicsi időt távol tölteni. Nem tudja valaha megbirkózik-e azzal, hogy neki is jár a kikapcsolódás, holott ez az út cseppet sem arra szolgál, de Mai számára a tanulás a minden. A végén fáradtan dől majd le, fáradtabban, mint valaha, mégis elégedetten. Hogy ne süppedjen bele a rengeteg gondolatba, készülődni kezd, s bár nem tesz bele annyi energiát, mint Nori, ő is igen jól fest. Jól, de mintha tüntetne az ellen, hogy túl kellemes legyen a megjelenése, ha netán eljutna az anyjáig a hír, hogy itt van.
A feketeség valóban nem siette el, de mikor belép őszinte mosoly költözik rá. Eddig is képes volt csinosan öltözni, de amióta „ráerőltette”, illetve megmutatta neki ennek örömét, azóta még őt is elvarázsolja a fizimiskája. Bár azt a rengeteg fekete festéket még most sem érti, de majd nem azt nézi.*
- Te pedig gyönyörű.
*Büszkén méri végig, majd bólint, hogy menjenek. Így, hogy egy teremben vannak, egy ágat is szemeltek ki maguknak. Még nem szívesen válna el tőle pedig majd szüksége lesz olyasmire, amit a lány nem, vagy csak részben sajátíthat el. Akkor épp elég lesz, de most olyan békés és csendes vele, nem zavarja meg folyton a közbeszúrásaival. Talán így is történik meg, hogy majd a következő szürkületig, alvás nélkül képesek és falják a betűket.
Egyenes háttal, mint egy megkövült szobor ül, s néz a másikra, mikor oly hosszú idő után megszólal. Mióta ilyen illedelmes, hogy az ajka elé emeli a kezét egy ásításkor? *
- Biztos a fáradtság, szerintem nincs hideg. *Mondja, majd akaratlan ásít ő is, a látott képre való reakcióként. Ezen felkuncog.*
- Rendben. *Fogadja el a kezet, majd feláll, s ekkor észleli, hogy minden porcikája fáj. Talán ha feltett lábbal, néha meggörnyedve, vagy pózokat cserélve ült volna, most nem kínozná ennyire a mozdulatlanul eltelt idő hozadéka. Legalább a fejében ezernyi új tan kapott helyet. És mellette úgy tűnik a húgában is, mert igen szépen fejezi ki magát, bár ettől nagyobb jelentőséget képtelen ennek tulajdonítani.*
- Nem az elmémet kínoztam meg, hanem a testem. *Fog rá a vékony derekára, jelezve, hogy az bizony elmacskásodott. Mintha öregedett volna. Megrázza a fejét, hiszen ő minden, csak nem öreg. Még egyetlen apró ránc sem húzódik meg a szeme körül, nem úgy, mint a sötétlő karikák alatta. Ekkor találkozik a tekintete a másikéval. Milyen hideg.*
- Azt szerettem volna, ha mutatsz nekem egy-két varázslatot. De tényleg jobb, ha járunk egyet. És szomjas is vagyok. Mondd, miben tudtál ennyire elmélyülni? *Nem szokott hozzá, hogy a lány koncentrál, így őszintén érdekli melyik bűbáj tette ezt vele.*
893. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-03-07 23:45:06
Üzenet elküldve: 2025-03-07 23:45:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Ahogy a növényekről beszélgetnek, úgy tűnhet, hogy minden rendben van. Köztük is, és ott belül is. Pedig nincsen, de akkor is szépek azok a pillanatok, mikor a tudást megosztva megbeszélhetik, hogy igen, a Cyrold hasonló hatású, mint az Ezüstcsörgő, csak máshogy kell feldolgozni. Milyen csodás is lehetne, ha nem kellene ennél mélyebbre ásniuk egymás lelkében annak érdekében, hogy megtalálják önmagukat.
A toronyba érve megkapják a szobájukat, ahol végre megpihenhetnének egy kicsit, de Nori nem igazán akar élni a lehetőséggel. Aludni úgysem tudna közvetlenül utazás után, a förtelemről való elmélkedés pedig csak felelevenítette benne az élményeket, ami szintén nem segítené az elalvást. Bólint hát Mai-nak, hogy nem fog sietni, és hosszabb időre magára is hagyja a félvér lányt.
A fejébe vette, hogy szép akar lenni, ezért először alaposan lecsutakolja magát, majd elkezd felöltözni a drága, elegáns ruhákba, melyeket magával vitt a szeszélyes torony rögtönzött fürdőjébe. Felülre a finom anyagból szőtt, bővebb ujjú blúzát veszi, arra pedig az új, most vásárolt fűzője kerül, hogy még részletesebbé varázsolja a megjelenését. Lábaira selyemharisnyát húz, majd a térdig érő rakott szoknyájába bújik bele, végül pedig belelép az ehhez kötelező szép cipőkbe is. Erős, sötét sminkjét újra gondosan elkészíti, ébenfekete, frissen mosott haját kifésüli és kiengedve hagyja.*
- Kész vagyok. Szép vagy! *Mondja Mai-nak mosolyogva, mikor már sötét hercegnőként tér vissza hozzá, hisz természetesen minden egyes ruhadarab fekete rajta.*
- Gyere, tanuljunk! *Ennyi pihenőt hagyott a lánynak. Éjszaka amúgy is jobb tanulni, mert ilyenkor kevesen űzik ugyanezt a mulatságot, nem fogják zavarni őket. Hamar súlyos könyvek kerülnek mindkettejük elé. Nori is egy ilyet kezd tanulmányozni, ám ahhoz, hogy megértse a benne írtakat, általában agyserkentő varázsitalra is szüksége van, de azt most kihagyja. Talán csak elfelejtette. Nehezen is indul neki így a tanulás, de később, ahogy telnek az órák, egyre inkább elmélyed az iromány részleteiben. A külvilágot kizárja, s koncentráltan forgatja a lapokat. Furcsa módon nem zökken ki belőle, nem tereli el a figyelmét semmi, úgy ül az oldalak felett, mintha a tanulás számára legalább olyan lételem volna, mint Mai-nak.
Nem csak az éjszaka telik így el, hanem a következő nap is anélkül, hogy néhány szükséges szónál többet szólnának egymáshoz. Hagyják egymást kalandozni a mágia útvesztőiben, míg végül koncentráció ide vagy oda, a feketeség hangja töri meg a hosszan tartó, kemény munkát.*
- Kissé hűvös lett itt, nem gondolod? *Végig is simít a karjain fázósan. Egyáltalán nincs hideg, minden bizonnyal a fáradtság tévképzetei játszanak vele. Ezt bizonyítva hatalmasat ásít, de nem csak úgy bele a vakvilágba, ahogy szokott, hanem kezével udvariasan eltakarja a száját. Feláll, és egy jó nagyot nyújtózkodik, aztán tollászkodni kezd, hogy megigazítsa a ruháját, ami elcsúszott a mozdulattól.*
- Kelj fel, Mai! Menjünk, sétáljunk egyet! Ha tovább folytatjuk ezt, csak megkínozzuk az elménket, és felemésztjük az ép eszünket. Ne lépjük át a határainkat! *A kezét nyújtja a lány felé, hogy segítsen neki felállni az asztaltól. Szavai, bár szép hangon csilingelnek, jéghidegnek hangzanak, és tekintetén sem látszik más, csak érzelemmentes, rideg komolyság.*
*Ahogy a növényekről beszélgetnek, úgy tűnhet, hogy minden rendben van. Köztük is, és ott belül is. Pedig nincsen, de akkor is szépek azok a pillanatok, mikor a tudást megosztva megbeszélhetik, hogy igen, a Cyrold hasonló hatású, mint az Ezüstcsörgő, csak máshogy kell feldolgozni. Milyen csodás is lehetne, ha nem kellene ennél mélyebbre ásniuk egymás lelkében annak érdekében, hogy megtalálják önmagukat.
A toronyba érve megkapják a szobájukat, ahol végre megpihenhetnének egy kicsit, de Nori nem igazán akar élni a lehetőséggel. Aludni úgysem tudna közvetlenül utazás után, a förtelemről való elmélkedés pedig csak felelevenítette benne az élményeket, ami szintén nem segítené az elalvást. Bólint hát Mai-nak, hogy nem fog sietni, és hosszabb időre magára is hagyja a félvér lányt.
A fejébe vette, hogy szép akar lenni, ezért először alaposan lecsutakolja magát, majd elkezd felöltözni a drága, elegáns ruhákba, melyeket magával vitt a szeszélyes torony rögtönzött fürdőjébe. Felülre a finom anyagból szőtt, bővebb ujjú blúzát veszi, arra pedig az új, most vásárolt fűzője kerül, hogy még részletesebbé varázsolja a megjelenését. Lábaira selyemharisnyát húz, majd a térdig érő rakott szoknyájába bújik bele, végül pedig belelép az ehhez kötelező szép cipőkbe is. Erős, sötét sminkjét újra gondosan elkészíti, ébenfekete, frissen mosott haját kifésüli és kiengedve hagyja.*
- Kész vagyok. Szép vagy! *Mondja Mai-nak mosolyogva, mikor már sötét hercegnőként tér vissza hozzá, hisz természetesen minden egyes ruhadarab fekete rajta.*
- Gyere, tanuljunk! *Ennyi pihenőt hagyott a lánynak. Éjszaka amúgy is jobb tanulni, mert ilyenkor kevesen űzik ugyanezt a mulatságot, nem fogják zavarni őket. Hamar súlyos könyvek kerülnek mindkettejük elé. Nori is egy ilyet kezd tanulmányozni, ám ahhoz, hogy megértse a benne írtakat, általában agyserkentő varázsitalra is szüksége van, de azt most kihagyja. Talán csak elfelejtette. Nehezen is indul neki így a tanulás, de később, ahogy telnek az órák, egyre inkább elmélyed az iromány részleteiben. A külvilágot kizárja, s koncentráltan forgatja a lapokat. Furcsa módon nem zökken ki belőle, nem tereli el a figyelmét semmi, úgy ül az oldalak felett, mintha a tanulás számára legalább olyan lételem volna, mint Mai-nak.
Nem csak az éjszaka telik így el, hanem a következő nap is anélkül, hogy néhány szükséges szónál többet szólnának egymáshoz. Hagyják egymást kalandozni a mágia útvesztőiben, míg végül koncentráció ide vagy oda, a feketeség hangja töri meg a hosszan tartó, kemény munkát.*
- Kissé hűvös lett itt, nem gondolod? *Végig is simít a karjain fázósan. Egyáltalán nincs hideg, minden bizonnyal a fáradtság tévképzetei játszanak vele. Ezt bizonyítva hatalmasat ásít, de nem csak úgy bele a vakvilágba, ahogy szokott, hanem kezével udvariasan eltakarja a száját. Feláll, és egy jó nagyot nyújtózkodik, aztán tollászkodni kezd, hogy megigazítsa a ruháját, ami elcsúszott a mozdulattól.*
- Kelj fel, Mai! Menjünk, sétáljunk egyet! Ha tovább folytatjuk ezt, csak megkínozzuk az elménket, és felemésztjük az ép eszünket. Ne lépjük át a határainkat! *A kezét nyújtja a lány felé, hogy segítsen neki felállni az asztaltól. Szavai, bár szép hangon csilingelnek, jéghidegnek hangzanak, és tekintetén sem látszik más, csak érzelemmentes, rideg komolyság.*
892. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-03-07 19:39:14
Üzenet elküldve: 2025-03-07 19:39:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Kérdezzen többet. Mást sem csinál, folyton kérdez és próbálja kibogozni azt a gubancot, ami még rajta is túlmutat. A türelme pedig végtelen a lányhoz, hiszen ha nem lenne, most nem együtt ügetnének és nem vele készülne eltölteni néhány napot a gyerekek helyett. Az tény, hogy mostanra már nem olyan egyszerű, nem tud annyi időt szánni a Nori-ra, mint eddig, de nem tűnt el mellőle, s ha együtt vannak, állandóan azzal próbálkozik, hogy megoldja a lehetetlent. Érzi a fáradtságot, néha a motiválatlanságot, eldöntötte már számtalanszor, hogy befejezi, de sosem teszi végül. Most is épp kettesben járják azt az undorító vidéket, ami a Mágustorony előtt van, hogy megkeserítse az érkezők életét.
A növényekre igyekszik odafigyelni, már csak Szikra miatt is. Egyes megmutatott kincseket már látott a lánytól, sőt, szedett ki annak hajából. Akkor fejezi be a kényeskedést, amikor ő is meglát egynéhány növényt, amit összeszedhet. Csakhogy nem tudja, hogy ebből mit szabad gyermek kézbe adni. Még szerencse, hogy a húga ehhez jobban ért.*
- Megnyugtat? Mint az ezüstcsörgő? *És itt ki is fújt a tudomány, ami a neveket illeti. A másik kedvére fitogtathatja a tudását, jót is fog tenni, ha nem csak a sötétségről esik szó, ami a lelkében dúl.
Egy jó idő után visszaszáll Borsra, s bár nem bokáig lett saras, a talpa igencsak az lett, amitől kedve lenne falnak menni, de itt fal sincsen. Viszont kirajzolódik végre a torony, a lépcsősor, amire olyan bizonytalanul tette rá a lábát a legelső alkalommal. Mikor elbúcsúznak az állatoktól, már nem ugyanolyan nehézkes. Hamar túljutnak egy leheletnyi bájolgás után a mesteren, meg nem említve az anyja nevét, még a végén előkeríti neki, s már a kényelmes szobában is találják magukat, ahol hanyatt dőlhet az ágyon, hogy kipihenje az utat.*
- Nem kell sietned, nagyon fáradt vagyok.
*És jót fog tenni egy kis magány, amiben igen ritkán van része. Persze sokáig nem tud elmélyedni, csakhamar magára ölti ő is a sötétkék ruháját és még ha alváshoz is volna ildomos készülni, ő inkább tanulni menne. Gondolja a feketeség is ezért akar felöltözni szépen, hiszen bárkivel összefuthatnak.*
*Kérdezzen többet. Mást sem csinál, folyton kérdez és próbálja kibogozni azt a gubancot, ami még rajta is túlmutat. A türelme pedig végtelen a lányhoz, hiszen ha nem lenne, most nem együtt ügetnének és nem vele készülne eltölteni néhány napot a gyerekek helyett. Az tény, hogy mostanra már nem olyan egyszerű, nem tud annyi időt szánni a Nori-ra, mint eddig, de nem tűnt el mellőle, s ha együtt vannak, állandóan azzal próbálkozik, hogy megoldja a lehetetlent. Érzi a fáradtságot, néha a motiválatlanságot, eldöntötte már számtalanszor, hogy befejezi, de sosem teszi végül. Most is épp kettesben járják azt az undorító vidéket, ami a Mágustorony előtt van, hogy megkeserítse az érkezők életét.
A növényekre igyekszik odafigyelni, már csak Szikra miatt is. Egyes megmutatott kincseket már látott a lánytól, sőt, szedett ki annak hajából. Akkor fejezi be a kényeskedést, amikor ő is meglát egynéhány növényt, amit összeszedhet. Csakhogy nem tudja, hogy ebből mit szabad gyermek kézbe adni. Még szerencse, hogy a húga ehhez jobban ért.*
- Megnyugtat? Mint az ezüstcsörgő? *És itt ki is fújt a tudomány, ami a neveket illeti. A másik kedvére fitogtathatja a tudását, jót is fog tenni, ha nem csak a sötétségről esik szó, ami a lelkében dúl.
Egy jó idő után visszaszáll Borsra, s bár nem bokáig lett saras, a talpa igencsak az lett, amitől kedve lenne falnak menni, de itt fal sincsen. Viszont kirajzolódik végre a torony, a lépcsősor, amire olyan bizonytalanul tette rá a lábát a legelső alkalommal. Mikor elbúcsúznak az állatoktól, már nem ugyanolyan nehézkes. Hamar túljutnak egy leheletnyi bájolgás után a mesteren, meg nem említve az anyja nevét, még a végén előkeríti neki, s már a kényelmes szobában is találják magukat, ahol hanyatt dőlhet az ágyon, hogy kipihenje az utat.*
- Nem kell sietned, nagyon fáradt vagyok.
*És jót fog tenni egy kis magány, amiben igen ritkán van része. Persze sokáig nem tud elmélyedni, csakhamar magára ölti ő is a sötétkék ruháját és még ha alváshoz is volna ildomos készülni, ő inkább tanulni menne. Gondolja a feketeség is ezért akar felöltözni szépen, hiszen bárkivel összefuthatnak.*
891. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-03-07 19:15:21
Üzenet elküldve: 2025-03-07 19:15:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Szeretne ő beszélni, de ahogy a mostani helyzet is mutatja, mikor megteszi, úgy gabalyodik bele a szavakba, mint macska a gombolyagba. Mire a mondandója végére ér, már ő sem biztos, hogy érti azt a zagyvaságot, amit az egymás mellé pakolt szavak alkotnak, nemhogy hitelesen legyen képes elmagyarázni azt, ami az elméjében zajlik rendszertelenül. Arra van szüksége, hogy türelmesek legyenek vele. Talán az lehet a siker kulcsa, ha apró, pici részletekben próbálja adagolni mindazt, ami megbújik a lelkében.*
- Akkor, izé, kérdezz majd többet! Igyekszem válaszolni. *Most, hogy újra együtt lehetnek, ráadásul kettesben, vágyik Mai támogatására.
Leugrik közben a lóról, és nem zavartatja magát, hogy bokáig kell a sárban dagonyáznia, ő bizony tesz egy kört a környéken kincsek után kutatva.*
- Nézd! Ez jó a sebekre. *Mutat az egyik tócsa szélén megbúvó Vízi Ryshá-ra. A nevét ugyan nem ismeri, csak a hatását, ami igazán pozitív, így le is szakítja a növényt. Jól jöhet még egyszer.*
- Ó! Erre meg azt mondják, hogy mérges, de amúgy megnyugtat. Lehet, hogy pont azért, mert benne van a méreg, tőled meg elveszi. *Kuncogja, ahogy a Mérges Cyrold-ot is mostantól a saját tulajdonának tekinti. Ha Mai nem száll le, akkor egy fél órát biztosan kénytelen Bors nyergében pihentetni a fenekét, mert Nori-t elvesztette. Utána viszont már mindenféle növénnyel meggazdagodva, teli hátizsákkal indulhatnak tovább, s nem sokkal később végre elérik a Lihanech-i tavat, illetve úti céljukat, a felette magasztosan lebegő Mágustornyot. Újra leszáll a nyeregből, és miután elköszöntek a lovaktól, megmásszák a fátyolosan átlátszó lépcsősort, melynek tetején kitárul előttük a tudás kapuuja.
Mikor bejelentkeznek Abogr mesternél, látszik, hogy továbbra sem örül a feketeség jelenlétének, ám Faensa nagyasszony lányának annál inkább. Talán ez a szerencséjük. Így ezúttal is egy otthonos szobát kapnak, ahol kényelmesen tölthetik majd el az elkövetkezendő éjszakákat.
Mikor felérnek, ő csak a hátizsákját dobja be az ajtón. Nem lép be, mert nem csak a bakancsa, de a nadrágja is csupa sár. Jó adag mocskot hagyott a léptei nyomán is, de a torony leleményesen feltakarítja magát mögöttük.*
- Ó, jé! *Kuncog, miközben lerángatja magáról a lábbeliket.* Akkor én most megfürdöm valahol, jó? Aztán átöltözök csinosba. Addig pihenj nyugodtan! *Mondja, miközben a nadrágját már a szobán belül ráncigálja le magáról, de arra figyel, hogy azt úgy tegye, hogy ne piszkoljon össze vele semmit, mert még a végén Mai megfojtja érte.*
*Szeretne ő beszélni, de ahogy a mostani helyzet is mutatja, mikor megteszi, úgy gabalyodik bele a szavakba, mint macska a gombolyagba. Mire a mondandója végére ér, már ő sem biztos, hogy érti azt a zagyvaságot, amit az egymás mellé pakolt szavak alkotnak, nemhogy hitelesen legyen képes elmagyarázni azt, ami az elméjében zajlik rendszertelenül. Arra van szüksége, hogy türelmesek legyenek vele. Talán az lehet a siker kulcsa, ha apró, pici részletekben próbálja adagolni mindazt, ami megbújik a lelkében.*
- Akkor, izé, kérdezz majd többet! Igyekszem válaszolni. *Most, hogy újra együtt lehetnek, ráadásul kettesben, vágyik Mai támogatására.
Leugrik közben a lóról, és nem zavartatja magát, hogy bokáig kell a sárban dagonyáznia, ő bizony tesz egy kört a környéken kincsek után kutatva.*
- Nézd! Ez jó a sebekre. *Mutat az egyik tócsa szélén megbúvó Vízi Ryshá-ra. A nevét ugyan nem ismeri, csak a hatását, ami igazán pozitív, így le is szakítja a növényt. Jól jöhet még egyszer.*
- Ó! Erre meg azt mondják, hogy mérges, de amúgy megnyugtat. Lehet, hogy pont azért, mert benne van a méreg, tőled meg elveszi. *Kuncogja, ahogy a Mérges Cyrold-ot is mostantól a saját tulajdonának tekinti. Ha Mai nem száll le, akkor egy fél órát biztosan kénytelen Bors nyergében pihentetni a fenekét, mert Nori-t elvesztette. Utána viszont már mindenféle növénnyel meggazdagodva, teli hátizsákkal indulhatnak tovább, s nem sokkal később végre elérik a Lihanech-i tavat, illetve úti céljukat, a felette magasztosan lebegő Mágustornyot. Újra leszáll a nyeregből, és miután elköszöntek a lovaktól, megmásszák a fátyolosan átlátszó lépcsősort, melynek tetején kitárul előttük a tudás kapuuja.
Mikor bejelentkeznek Abogr mesternél, látszik, hogy továbbra sem örül a feketeség jelenlétének, ám Faensa nagyasszony lányának annál inkább. Talán ez a szerencséjük. Így ezúttal is egy otthonos szobát kapnak, ahol kényelmesen tölthetik majd el az elkövetkezendő éjszakákat.
Mikor felérnek, ő csak a hátizsákját dobja be az ajtón. Nem lép be, mert nem csak a bakancsa, de a nadrágja is csupa sár. Jó adag mocskot hagyott a léptei nyomán is, de a torony leleményesen feltakarítja magát mögöttük.*
- Ó, jé! *Kuncog, miközben lerángatja magáról a lábbeliket.* Akkor én most megfürdöm valahol, jó? Aztán átöltözök csinosba. Addig pihenj nyugodtan! *Mondja, miközben a nadrágját már a szobán belül ráncigálja le magáról, de arra figyel, hogy azt úgy tegye, hogy ne piszkoljon össze vele semmit, mert még a végén Mai megfojtja érte.*
890. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-02-24 10:03:26
Üzenet elküldve: 2025-02-24 10:03:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Adoaver Droverson//
* Nagyon hálás a férfi útmutatásának! Segítségével nagyon gyorsan elért egy olyan szintet, amit egyedül, talán csak hónapokkal később sikerült volna. Ha meggazdagszik, biztos meghálálja a jótettét, ha túléli az elkövetkezendő kihívásokat. *
- Az meglesz! Nem felejtem el amit tanítottál, és biztos felkereslek, ha kérdésem van, vagy esetleg tanulok valami érdekeset!
* Azzal int a férfinak és elhagyja a kis elkerített helységet, amiben eddig voltak. Nem megy nagyon messzire, csak a szoba egy túl végiben lévő ugyanilyen szobát céloz meg magának, ahol is egyedül képes meditálni békében. Szerencséjére akad még rengeteg ilyen helység. Amint elfoglal egyet, leül a székre, és egyből meditálni kezd. Próbálja minél jobban elképzelni, hogy mit is szeretne elérni a varázslattal. A varázslatoknak kell egy cél, ami előidézi őket a saját kis dimenziójukból az ő kezébe, vagy épp testére, ehhez pedig úgy gondolja nem elég holmi szavak és kézmozdulatok, hanem tiszta kép, hogy mégis miként és hogyan történik ez. Néhány órát elüldögél így, míg nem egyik pillanatról nyugtalanul kezd dülöngélni a székben. Az elképzelés nehezebb, mint gondolta, de nem tart olyan sokáig, ahogy várta. Lassan felül a helyéről, majd csukott szemekkel kezeit kitárja jó szélesre, majd ajkait lassan mozgásra biztatja. A varázsigét már tudja, már csak el kell képzelni a hatást a testén és éreznie a lángok ölelését. Az igét követve lassan kinyitja a szemét, hogy megbizonyosodjon a varázslat sikerességéről. *
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására nyaldosó lángok ölelik körül, melyek nincsenek rá hatással. Érintése könnyebb égési sérülést okozhat (2) és fokozottan tűzgyújtó erejű. Hatóideje két kör.
* Nagyon hálás a férfi útmutatásának! Segítségével nagyon gyorsan elért egy olyan szintet, amit egyedül, talán csak hónapokkal később sikerült volna. Ha meggazdagszik, biztos meghálálja a jótettét, ha túléli az elkövetkezendő kihívásokat. *
- Az meglesz! Nem felejtem el amit tanítottál, és biztos felkereslek, ha kérdésem van, vagy esetleg tanulok valami érdekeset!
* Azzal int a férfinak és elhagyja a kis elkerített helységet, amiben eddig voltak. Nem megy nagyon messzire, csak a szoba egy túl végiben lévő ugyanilyen szobát céloz meg magának, ahol is egyedül képes meditálni békében. Szerencséjére akad még rengeteg ilyen helység. Amint elfoglal egyet, leül a székre, és egyből meditálni kezd. Próbálja minél jobban elképzelni, hogy mit is szeretne elérni a varázslattal. A varázslatoknak kell egy cél, ami előidézi őket a saját kis dimenziójukból az ő kezébe, vagy épp testére, ehhez pedig úgy gondolja nem elég holmi szavak és kézmozdulatok, hanem tiszta kép, hogy mégis miként és hogyan történik ez. Néhány órát elüldögél így, míg nem egyik pillanatról nyugtalanul kezd dülöngélni a székben. Az elképzelés nehezebb, mint gondolta, de nem tart olyan sokáig, ahogy várta. Lassan felül a helyéről, majd csukott szemekkel kezeit kitárja jó szélesre, majd ajkait lassan mozgásra biztatja. A varázsigét már tudja, már csak el kell képzelni a hatást a testén és éreznie a lángok ölelését. Az igét követve lassan kinyitja a szemét, hogy megbizonyosodjon a varázslat sikerességéről. *
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására nyaldosó lángok ölelik körül, melyek nincsenek rá hatással. Érintése könnyebb égési sérülést okozhat (2) és fokozottan tűzgyújtó erejű. Hatóideje két kör.
889. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-02-20 08:31:04
Üzenet elküldve: 2025-02-20 08:31:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Derk Derrallo//
*Szerénykedve bólogat Derk gyermekkori következtetésére, bár ha vitázós kedvében lenne, hozzátenné hogy az ő hipotézisében még akkor saját lángoló ökle is egy tényező volt, az pedig épp nem égette meg; akkor ez azt jelenthette, hogy immunis volt a lángokra, vagy csak arra ami rajta van? Ezért volt mersze a józan észen túli döntésekre merészkedni, és ezért tapaszthatta be utána ujját.*
~ Úgy néz ki, megvagyunk... ~ *Nem telhetett el sok idő, de amit nagyjából fontosnak tartott elmondani, azzal végzett, ráadásul szerinte tűrhető formában is. Tűnődve nézi a több helyen megfeketedett próbabábut; valami elköszönő tippje található e még a zsebében? Bármi, amit a tanulás következő, jóval kevésbé mutatós és szórakoztató részéhez tud mondani? Hát...*
- Türelmet és kitartást? *Mondja úgy, mint aki maga sem biztos saját szavaiban.* - Oké, őszinte leszek veled, ha nem vagy olyan mint én akkor szenvedni fogsz. Szerintem azt az egyetlen tanácsot tudom adni, hogy ne az ÖSSZES könyvből próbálj tanulni, ami a kezedbe kerül: több kötet nagyon sablon és józan ésszel magadtól is kitalálható dolgokat, illetve egymás kis eltérésekkel történő visszaöklendezését tartalmazza, így beléjük fog kelleni lapoznod ha meg akarod tudni, megéri e tanulmányozni őket. Ja, és tervezd el előre, mit szeretnél megtanulni, hogy ne vesszél el úgymond út közben; én ajánlom a további önvédelmi varázslatokat, azokból sosem elég. Remélem megérte eljönni velem. *Kissé bátortalanul elmosolyodik mindezek után.* - Ha bármi egyéb kérdésed még felvetődik, vagy valami új varázslatot meg akarsz mutatni, illetve élőben gyakorolni, akkor nyugodtan keress meg; vagy ugyanezen a szinten leszek, vagy a földszinten, ahol úgymond egy elementáris mágia-saláta van, valamint olyan dolgok is, mint enciklopédiák, történelmi dokumentálások, atlaszok, ilyesmi.
*Szerénykedve bólogat Derk gyermekkori következtetésére, bár ha vitázós kedvében lenne, hozzátenné hogy az ő hipotézisében még akkor saját lángoló ökle is egy tényező volt, az pedig épp nem égette meg; akkor ez azt jelenthette, hogy immunis volt a lángokra, vagy csak arra ami rajta van? Ezért volt mersze a józan észen túli döntésekre merészkedni, és ezért tapaszthatta be utána ujját.*
~ Úgy néz ki, megvagyunk... ~ *Nem telhetett el sok idő, de amit nagyjából fontosnak tartott elmondani, azzal végzett, ráadásul szerinte tűrhető formában is. Tűnődve nézi a több helyen megfeketedett próbabábut; valami elköszönő tippje található e még a zsebében? Bármi, amit a tanulás következő, jóval kevésbé mutatós és szórakoztató részéhez tud mondani? Hát...*
- Türelmet és kitartást? *Mondja úgy, mint aki maga sem biztos saját szavaiban.* - Oké, őszinte leszek veled, ha nem vagy olyan mint én akkor szenvedni fogsz. Szerintem azt az egyetlen tanácsot tudom adni, hogy ne az ÖSSZES könyvből próbálj tanulni, ami a kezedbe kerül: több kötet nagyon sablon és józan ésszel magadtól is kitalálható dolgokat, illetve egymás kis eltérésekkel történő visszaöklendezését tartalmazza, így beléjük fog kelleni lapoznod ha meg akarod tudni, megéri e tanulmányozni őket. Ja, és tervezd el előre, mit szeretnél megtanulni, hogy ne vesszél el úgymond út közben; én ajánlom a további önvédelmi varázslatokat, azokból sosem elég. Remélem megérte eljönni velem. *Kissé bátortalanul elmosolyodik mindezek után.* - Ha bármi egyéb kérdésed még felvetődik, vagy valami új varázslatot meg akarsz mutatni, illetve élőben gyakorolni, akkor nyugodtan keress meg; vagy ugyanezen a szinten leszek, vagy a földszinten, ahol úgymond egy elementáris mágia-saláta van, valamint olyan dolgok is, mint enciklopédiák, történelmi dokumentálások, atlaszok, ilyesmi.
888. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-02-17 11:00:03
Üzenet elküldve: 2025-02-17 11:00:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Adoaver Droverson//
* Bár neki eszébe se jutott volna, hogy mások lenyűgözése végett mutogassa, hogy mégis mit tud, úgy tűnik Adoavernek már saját tapasztalata is van a dologban. Nyelvével csettintgetni kezd, majd fejét is ellenszenvesen kezdi rázni. *
- Hát kigondolta volna? Még, hogy te?
* Játszik rá a szerepére, majd mosolyodik is el. Egyrészt viccesnek találja a mesét, bár az ember tanulhat más kárából is, de valójában csak akkor fog ez berögzülni, ha saját maga követi el ezeket. *
- Már kiskoromban megtanultam, hogy a tűz az forró, bárhonnan is legyen. Bele se gondoltam, hogy kikísérletezzem, hogy hogyan működne rajtam a varázslat, de így már meg se fogom próbálni!
* Ami a manát illeti, nagyjából Derk is jól mondja el. Bár ahogyan a férfi is rávilágít, tanultabb emberek sértésnek is vehetik az ilyen félvállról való megmagyarázást. Derket azonban az ilyen szintű magyarázat untatja, őt csak az aktív mágia érdekli, amit eddig sikeresen elsajátított, és köszönhetően Adoaver segítségének érzi is, hogy sokkal jobban érti a lényegét. Leszámítva néhány bonyolultabb fogalmat, de azokon hamar túlteszi magát. *
- Szerintem nincs. Most már csak meg kell tanulnom egy csomó mindent, bár valljuk be, lehet ez lesz a nehezebb, mint végigülni néhány fejtágítást szolgáló órát. Van bármi jó tanácsod nekem az útra?
* Ettől a ponttól kezdve bárminek örül, most már csak össze kell szednie magát, meg egy csomó pénzt, és neki kell fognia a tanulásnak, különben sose fog jobb lenni. *
* Bár neki eszébe se jutott volna, hogy mások lenyűgözése végett mutogassa, hogy mégis mit tud, úgy tűnik Adoavernek már saját tapasztalata is van a dologban. Nyelvével csettintgetni kezd, majd fejét is ellenszenvesen kezdi rázni. *
- Hát kigondolta volna? Még, hogy te?
* Játszik rá a szerepére, majd mosolyodik is el. Egyrészt viccesnek találja a mesét, bár az ember tanulhat más kárából is, de valójában csak akkor fog ez berögzülni, ha saját maga követi el ezeket. *
- Már kiskoromban megtanultam, hogy a tűz az forró, bárhonnan is legyen. Bele se gondoltam, hogy kikísérletezzem, hogy hogyan működne rajtam a varázslat, de így már meg se fogom próbálni!
* Ami a manát illeti, nagyjából Derk is jól mondja el. Bár ahogyan a férfi is rávilágít, tanultabb emberek sértésnek is vehetik az ilyen félvállról való megmagyarázást. Derket azonban az ilyen szintű magyarázat untatja, őt csak az aktív mágia érdekli, amit eddig sikeresen elsajátított, és köszönhetően Adoaver segítségének érzi is, hogy sokkal jobban érti a lényegét. Leszámítva néhány bonyolultabb fogalmat, de azokon hamar túlteszi magát. *
- Szerintem nincs. Most már csak meg kell tanulnom egy csomó mindent, bár valljuk be, lehet ez lesz a nehezebb, mint végigülni néhány fejtágítást szolgáló órát. Van bármi jó tanácsod nekem az útra?
* Ettől a ponttól kezdve bárminek örül, most már csak össze kell szednie magát, meg egy csomó pénzt, és neki kell fognia a tanulásnak, különben sose fog jobb lenni. *
887. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-02-14 20:26:40
Üzenet elküldve: 2025-02-14 20:26:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Derk Derrallo//
*Hogy pusztán szemfényvesztésből és a nehéz munka nélkül tarsolyban landoló arany ígérete miatt kezdett el valaki mágiát tanulni? Nem tartja lehetetlennek, de jóval nagyobbnak ítéli azoknak a sarlatánoknak az arányát, akik inkább az út felénél tértek le az mellkasveregető megélhetésekről. El is ítéli őket mélyen, hiszen olyan lehetőségeket hagytak maguk mögött meg, amik nemcsak maguknak, hanem mindenki másnak sokkalta nagyobb hasznára jött volna, mint csak az utcaszélen zajló érmerejtés vagy füstjóslás.*
- Hát persze hogy csinálják, még én is tettem. Egy elf bájgúnár a Szarvasligetben majdnem fel is boncolt miatta, azóta inkább a toronynak tartogatom a komolyabb igéket. Talán az egyik barátomnak aki úgyszintén tűzmágus, de neki több más dolga is van, mint unalomból gyújtogatni. *Bár még mindig benne van egy halványi, gyermeki izgalom és büszkeség, amikor mások előtt varázsol, saját meglátása szerint még meg tudja húzni a határt.* - Súlyosan még nem égettem meg magam, mindössze ugyanazzal a lángoló ököllel piszkáltam már egy gyertyalángot. Fájt.* Nem rögzítette agyába, hogy külön varázslatokat alkottak pont a tűznek és a tűz eredetű mágiák biztonságok tapintására. Mondjuk ez felvet benne pár új kérdést, például hogy a többi tűzmágia hogyan árt a használónak csak azután, miután megszűnik az eredeti érintkezés a gazdatesttel. De ezt nem Derkkel tudja valószínűleg megvitatni.* - Hát mások talán lebecslendőnek találnák ezt az analógiát, de megvan a gyakorlati lényege: A mana az a mágikus energia, amit te és én irányítunk varázslással. Bennünk is, körülöttünk is lézeng ez az éteri erő, és a tanulmányaid legnagyobb fejfájása abból fog kimerülni, hogy mérsékelni tudd a varázslásaidhoz kellő manát. Ugyanis még a leginkább rudimentális bűvöléshez is el tudsz használni mindent, ami benned van, de hogy kérdésedre megnyugtató választ adjak, semmi az égiek adta világon nem fog akkor történni olyankor. Hacsak nem egy létfontosságú helyzetben fordul el elő, akkor haladsz tovább a napi létezéseddel, és előbb-utóbb feltöltődsz. Köze van ahhoz, hogy a környezetünkből szerezzük mi is passzívan ezt az energiát, de ennek a részleteiről fogalmam sincs. Egyéb kérdés?
*Hogy pusztán szemfényvesztésből és a nehéz munka nélkül tarsolyban landoló arany ígérete miatt kezdett el valaki mágiát tanulni? Nem tartja lehetetlennek, de jóval nagyobbnak ítéli azoknak a sarlatánoknak az arányát, akik inkább az út felénél tértek le az mellkasveregető megélhetésekről. El is ítéli őket mélyen, hiszen olyan lehetőségeket hagytak maguk mögött meg, amik nemcsak maguknak, hanem mindenki másnak sokkalta nagyobb hasznára jött volna, mint csak az utcaszélen zajló érmerejtés vagy füstjóslás.*
- Hát persze hogy csinálják, még én is tettem. Egy elf bájgúnár a Szarvasligetben majdnem fel is boncolt miatta, azóta inkább a toronynak tartogatom a komolyabb igéket. Talán az egyik barátomnak aki úgyszintén tűzmágus, de neki több más dolga is van, mint unalomból gyújtogatni. *Bár még mindig benne van egy halványi, gyermeki izgalom és büszkeség, amikor mások előtt varázsol, saját meglátása szerint még meg tudja húzni a határt.* - Súlyosan még nem égettem meg magam, mindössze ugyanazzal a lángoló ököllel piszkáltam már egy gyertyalángot. Fájt.* Nem rögzítette agyába, hogy külön varázslatokat alkottak pont a tűznek és a tűz eredetű mágiák biztonságok tapintására. Mondjuk ez felvet benne pár új kérdést, például hogy a többi tűzmágia hogyan árt a használónak csak azután, miután megszűnik az eredeti érintkezés a gazdatesttel. De ezt nem Derkkel tudja valószínűleg megvitatni.* - Hát mások talán lebecslendőnek találnák ezt az analógiát, de megvan a gyakorlati lényege: A mana az a mágikus energia, amit te és én irányítunk varázslással. Bennünk is, körülöttünk is lézeng ez az éteri erő, és a tanulmányaid legnagyobb fejfájása abból fog kimerülni, hogy mérsékelni tudd a varázslásaidhoz kellő manát. Ugyanis még a leginkább rudimentális bűvöléshez is el tudsz használni mindent, ami benned van, de hogy kérdésedre megnyugtató választ adjak, semmi az égiek adta világon nem fog akkor történni olyankor. Hacsak nem egy létfontosságú helyzetben fordul el elő, akkor haladsz tovább a napi létezéseddel, és előbb-utóbb feltöltődsz. Köze van ahhoz, hogy a környezetünkből szerezzük mi is passzívan ezt az energiát, de ennek a részleteiről fogalmam sincs. Egyéb kérdés?
886. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-02-13 11:28:01
Üzenet elküldve: 2025-02-13 11:28:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Adoaver Droverson//
* Nem tudja megállni, hogy ne kacagjon fel az imént hallottakra. Már csak a puszta gondolat, hogy valaki azért tanul mágiát, hogy valaki mást lenyűgözhessen vele, nevetésre biztatja. Ki is nézi valami részeges idiótából, hogy egy kocsmai látogatás keretein belül felgyújtja a helyet. *
- Volt ilyenre példa? Sokan csinálják ezt?
* Végül csak sikerül előrukkolni és meggyújtani az öklét. Úgy érzi, hogy többre is képes lenne. Mintha át járná az erő és teljesen máshogy érezné magát. Annyira nem hülye, hogy esztelenül kihívjon másokat, de azért érez magában egy egyfajta versenyszellemet. *
- Megpróbáltad?
* Engedi el kezét, majd néz vissza a másikra. *
- Hogy képzeljem ezt el? Felgyújtottad a padlót, majd beleálltál?
* Lehet jobb, ha nem képzeli el, bár nem mintha kikísérletezné, hogy mégis mik a határok, de jó, hogy tudja. *
- Értem, szóval először meg kéne tanulnom ezeket a szavakat, mielőtt élesben kipróbálnám. Első hallásra biztos nem érteném, szóval jó ötlet. Mana? Arról is sok információ van? Én csak úgy tudom, hogy az az, úgymond, fizetőeszköz, ha képességekről van szó. Lényegében, ha van manád tudsz varázsolni, ha nincs, akkor nem, vagy van ennél valami bonyolultabb megfogalmazás? Mi van, ha kifogyunk manából?
* Ugyan még nem fordult elő, hogy kifogyott volna manából, de biztos nem lehet kellemes érzés. Lehet jobb is lenne ezt a lehetőséget elkerülni. Ha emléke nem csalja meg, akkor ilyen varázsitalnak is kéne lennie valahol, csak találja meg. *
* Nem tudja megállni, hogy ne kacagjon fel az imént hallottakra. Már csak a puszta gondolat, hogy valaki azért tanul mágiát, hogy valaki mást lenyűgözhessen vele, nevetésre biztatja. Ki is nézi valami részeges idiótából, hogy egy kocsmai látogatás keretein belül felgyújtja a helyet. *
- Volt ilyenre példa? Sokan csinálják ezt?
* Végül csak sikerül előrukkolni és meggyújtani az öklét. Úgy érzi, hogy többre is képes lenne. Mintha át járná az erő és teljesen máshogy érezné magát. Annyira nem hülye, hogy esztelenül kihívjon másokat, de azért érez magában egy egyfajta versenyszellemet. *
- Megpróbáltad?
* Engedi el kezét, majd néz vissza a másikra. *
- Hogy képzeljem ezt el? Felgyújtottad a padlót, majd beleálltál?
* Lehet jobb, ha nem képzeli el, bár nem mintha kikísérletezné, hogy mégis mik a határok, de jó, hogy tudja. *
- Értem, szóval először meg kéne tanulnom ezeket a szavakat, mielőtt élesben kipróbálnám. Első hallásra biztos nem érteném, szóval jó ötlet. Mana? Arról is sok információ van? Én csak úgy tudom, hogy az az, úgymond, fizetőeszköz, ha képességekről van szó. Lényegében, ha van manád tudsz varázsolni, ha nincs, akkor nem, vagy van ennél valami bonyolultabb megfogalmazás? Mi van, ha kifogyunk manából?
* Ugyan még nem fordult elő, hogy kifogyott volna manából, de biztos nem lehet kellemes érzés. Lehet jobb is lenne ezt a lehetőséget elkerülni. Ha emléke nem csalja meg, akkor ilyen varázsitalnak is kéne lennie valahol, csak találja meg. *
885. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-02-11 09:39:52
Üzenet elküldve: 2025-02-11 09:39:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Derk Derrallo//
*Igazából még ő sem látta eddig, hogyan bukkan fel valaki egyik helyről a másikra csak úgy a levegőből, de tekintve hogy egy könyvtár-megapoliszban vannak maguktól változó szobákkal egy kívülről sokkal kisebbnek tűnő, roskadozónak nézendő toronyban, a föld felett lebegve, ahová átlátszó lépcsők vezetnek fel, Adoaver nem ennél a pontnál fogja megkérdőjelezni a mágia lehetőségeit. Valamint bízik is Luninariban annyira, hogy ne kételkedjen a szavaiban.
Egészséges önelégedettséggel konstatálja, hogy a mostani mutatványa jobban elragadja Derk figyelmét, mint a kis csettintése. Miközben ő is meglegelteti szemét az egyre hevesebben lángoló alkotásukon, felvetődik magában a halk kérdés, hogy biztos nem lett volna elég egyetlen egy darab ruha is. Biztosra akart menni vele, hogy nem alszanak ki azonnal a lángok, meg persze nem tudja hogy milyen pontosan kellene céloznia, tehát inkább minél több célpontot tett ki. De most már elérte a kívánt hatást, úgyhogy lehet mentenie kéne a menthetőt... Talán még egy perc.*
- Felnőtt úriemberekként megkímélhetjük egymástól a felesleges felelősség-felruházást, de azt tanácsként felvetem hogy a tornyon kívül ne próbálj meg másokat lenyűgözni az ilyen erős varázslatokkal, amikor már te is megtanultad őket. A kövezet megakadályozza a tüzek terjeszkedését, ahogy a függöny a levegőben repkedő labdák elszabadulását, de ezt a biztonságot máshol nem élvezik. *Fintorog kissé csalódottan, majd elereszt egy hosszú, méltányoló füttyentést, amikor látja Derk öklét hirtelen fellángolni.*
- Azta! Úgy látom a vizuális tanulás valóban beválik nálad, gratulálok! *Hogy mégis hogyan volt képest egy alkalomból tökéletesre megismételni a varázslatot, arra inkább bele sem gondol. Vannak, akiknek fogékonyabb az elméje és a mága-affinitása, úgy néz ki hogy tanonctársa is azok közé tartozhat. Már majdnem féltékeny.* - Csak megsúgom, hogy attól hogy még a saját tüzed nem éget meg, a többi meg fog, szóval ne kísérletezz. Én már megpróbáltam... *Megrázza tapasztaltan a fejét, majd mielőtt tovább vinné ezt az órát, felkapja az asztalon nyugvó, teli dézsát. Most már kezdi megérezni azt a forróságot, ami a lángoló bábból árad, és bár a tűz miatt nem kell aggódniuk, a füst előbb-utóbb fel fog gyűlni a zárt helyiségben, más mágustanoncokat is megzavarva ezzel. Úgyhogy egy széles mozdulattal repül is a vödörnyi víz, és a műboszorkányégetésnek egyhamar vége is lesz, és a rendíthetetlen máglyából egy búsan sistergő, megszenesedett báb marad.*
- Örülök hogy megérte a demonstráció. *köhög a füsttől, jó párat hátralép.* - Egy tényezőt még meg kell említenem, az igéket. Jó sok bonyolultabb varázslat mágikus szavakkal is jön, és bár szívesen mutatnék neked egy demonstrációt, de érzem hogy ezen a téren nem nagyon segítene az, és halandzsálni kezdek; mindegyik varázslatnak más az igéje, így mindegyik hangformára egyaránt kellene koncentrálnod hogy megjegyzed, nemcsak azt ami az én számból jön. Az különösen bonyodalmas amikor még olyan betűket és hangokat is ki kell ejtened, amit nem használsz a mindennapokban, ha egyáltalán. Oké, még ma szeretnél hallani a manáról, vagy békén hagyjalak?
*Igazából még ő sem látta eddig, hogyan bukkan fel valaki egyik helyről a másikra csak úgy a levegőből, de tekintve hogy egy könyvtár-megapoliszban vannak maguktól változó szobákkal egy kívülről sokkal kisebbnek tűnő, roskadozónak nézendő toronyban, a föld felett lebegve, ahová átlátszó lépcsők vezetnek fel, Adoaver nem ennél a pontnál fogja megkérdőjelezni a mágia lehetőségeit. Valamint bízik is Luninariban annyira, hogy ne kételkedjen a szavaiban.
Egészséges önelégedettséggel konstatálja, hogy a mostani mutatványa jobban elragadja Derk figyelmét, mint a kis csettintése. Miközben ő is meglegelteti szemét az egyre hevesebben lángoló alkotásukon, felvetődik magában a halk kérdés, hogy biztos nem lett volna elég egyetlen egy darab ruha is. Biztosra akart menni vele, hogy nem alszanak ki azonnal a lángok, meg persze nem tudja hogy milyen pontosan kellene céloznia, tehát inkább minél több célpontot tett ki. De most már elérte a kívánt hatást, úgyhogy lehet mentenie kéne a menthetőt... Talán még egy perc.*
- Felnőtt úriemberekként megkímélhetjük egymástól a felesleges felelősség-felruházást, de azt tanácsként felvetem hogy a tornyon kívül ne próbálj meg másokat lenyűgözni az ilyen erős varázslatokkal, amikor már te is megtanultad őket. A kövezet megakadályozza a tüzek terjeszkedését, ahogy a függöny a levegőben repkedő labdák elszabadulását, de ezt a biztonságot máshol nem élvezik. *Fintorog kissé csalódottan, majd elereszt egy hosszú, méltányoló füttyentést, amikor látja Derk öklét hirtelen fellángolni.*
- Azta! Úgy látom a vizuális tanulás valóban beválik nálad, gratulálok! *Hogy mégis hogyan volt képest egy alkalomból tökéletesre megismételni a varázslatot, arra inkább bele sem gondol. Vannak, akiknek fogékonyabb az elméje és a mága-affinitása, úgy néz ki hogy tanonctársa is azok közé tartozhat. Már majdnem féltékeny.* - Csak megsúgom, hogy attól hogy még a saját tüzed nem éget meg, a többi meg fog, szóval ne kísérletezz. Én már megpróbáltam... *Megrázza tapasztaltan a fejét, majd mielőtt tovább vinné ezt az órát, felkapja az asztalon nyugvó, teli dézsát. Most már kezdi megérezni azt a forróságot, ami a lángoló bábból árad, és bár a tűz miatt nem kell aggódniuk, a füst előbb-utóbb fel fog gyűlni a zárt helyiségben, más mágustanoncokat is megzavarva ezzel. Úgyhogy egy széles mozdulattal repül is a vödörnyi víz, és a műboszorkányégetésnek egyhamar vége is lesz, és a rendíthetetlen máglyából egy búsan sistergő, megszenesedett báb marad.*
- Örülök hogy megérte a demonstráció. *köhög a füsttől, jó párat hátralép.* - Egy tényezőt még meg kell említenem, az igéket. Jó sok bonyolultabb varázslat mágikus szavakkal is jön, és bár szívesen mutatnék neked egy demonstrációt, de érzem hogy ezen a téren nem nagyon segítene az, és halandzsálni kezdek; mindegyik varázslatnak más az igéje, így mindegyik hangformára egyaránt kellene koncentrálnod hogy megjegyzed, nemcsak azt ami az én számból jön. Az különösen bonyodalmas amikor még olyan betűket és hangokat is ki kell ejtened, amit nem használsz a mindennapokban, ha egyáltalán. Oké, még ma szeretnél hallani a manáról, vagy békén hagyjalak?
884. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-02-06 10:05:03
Üzenet elküldve: 2025-02-06 10:05:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Adoaver Droverson//
* Társa mellett enyhén hülyének érzi magát. De ha belegondol, hogy valahol el kell kezdenie, akkor az egyfajta megnyugvást hoz zavaros lelkének. Elvégre, ha ő nem lenne, valószínű, hogy még mindig szikrákat pattintgatna pegazusba, miközben csodára vár! Igazán szerencsésnek gondolja magát, hogy összefutott Adoaverrel, így nem is panaszkodna még akkor sem, ha bonyolultan magyarázná a dolgokat. *
- Helyváltoztató? Elképesztő! Gondoltam, hogy megannyi különleges és érdekes varázslat van, de nem gondoltam volna, hogy ilyen is van! Igazán csodálatos!
* Játszik rá egy kicsit a beszédre, bár tényleg csodásnak gondolja, hogy mennyi mindent el lehet sajátítani, de azért nem istenítené ennyire, ha egyedül lenne.
Kíváncsian figyeli Adoavert, nagyjából érti, hogy mégis miért kell felöltöztetni a bábut, egyértelműen, hogy vizuálisan láthassák az eredményt. Arra viszont nem gondolt, hogy egy teljesen új és erőteljesebb mágiát láthat.
Tátott szájjal nézi, ahogyan az eddig gondoskodással felruházott bábut, eleinte csak néhány apróbb, majd később egyre erősödő lángok teszik felismerhetetlenné. Eleinte elbambul s csodálva figyeli, ahogyan a lángok még erősebben kezdik elnyelni a bábut. Még szerencse, hogy csak hallásból ismeri a tűzhízlalás varázslatot, különben most elképzelhetetlenül nagy késztetést érezne, hogy kombinálja a férfi varázslatával. *
- Önvédelem? ~ Ez akár még egy kínzással is felérhet, ha a célpont le van kötve! ~ Bámulatos. Igazad volt. Ha üldöznélek és betalálnál egy ilyennel, akkor biztos megfeledkeznék rólad! Nincs kérdés, nagyjából mindent értek, ami a fizikai kivitelezést illeti, bár az elméletivel lehet lesznek problémáim, de az csak később derül ki! Habár… Lehet, hogy a vizuális tanulás jobban megy, mint könyvekből való tanulgatás!
* Szemmagasságba emeli tenyerét, majd nézi egy darabig. Elgondolkodva Adoaver szavain becsukja szemét és koncentrálni kezd, majd egy határozott mozdulattal ökölbe szorítja a kezét. Ha megfélően koncentrált, akkor megismétli a varázslatot, amit még Adoavertől lesett el. *
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
* Társa mellett enyhén hülyének érzi magát. De ha belegondol, hogy valahol el kell kezdenie, akkor az egyfajta megnyugvást hoz zavaros lelkének. Elvégre, ha ő nem lenne, valószínű, hogy még mindig szikrákat pattintgatna pegazusba, miközben csodára vár! Igazán szerencsésnek gondolja magát, hogy összefutott Adoaverrel, így nem is panaszkodna még akkor sem, ha bonyolultan magyarázná a dolgokat. *
- Helyváltoztató? Elképesztő! Gondoltam, hogy megannyi különleges és érdekes varázslat van, de nem gondoltam volna, hogy ilyen is van! Igazán csodálatos!
* Játszik rá egy kicsit a beszédre, bár tényleg csodásnak gondolja, hogy mennyi mindent el lehet sajátítani, de azért nem istenítené ennyire, ha egyedül lenne.
Kíváncsian figyeli Adoavert, nagyjából érti, hogy mégis miért kell felöltöztetni a bábut, egyértelműen, hogy vizuálisan láthassák az eredményt. Arra viszont nem gondolt, hogy egy teljesen új és erőteljesebb mágiát láthat.
Tátott szájjal nézi, ahogyan az eddig gondoskodással felruházott bábut, eleinte csak néhány apróbb, majd később egyre erősödő lángok teszik felismerhetetlenné. Eleinte elbambul s csodálva figyeli, ahogyan a lángok még erősebben kezdik elnyelni a bábut. Még szerencse, hogy csak hallásból ismeri a tűzhízlalás varázslatot, különben most elképzelhetetlenül nagy késztetést érezne, hogy kombinálja a férfi varázslatával. *
- Önvédelem? ~ Ez akár még egy kínzással is felérhet, ha a célpont le van kötve! ~ Bámulatos. Igazad volt. Ha üldöznélek és betalálnál egy ilyennel, akkor biztos megfeledkeznék rólad! Nincs kérdés, nagyjából mindent értek, ami a fizikai kivitelezést illeti, bár az elméletivel lehet lesznek problémáim, de az csak később derül ki! Habár… Lehet, hogy a vizuális tanulás jobban megy, mint könyvekből való tanulgatás!
* Szemmagasságba emeli tenyerét, majd nézi egy darabig. Elgondolkodva Adoaver szavain becsukja szemét és koncentrálni kezd, majd egy határozott mozdulattal ökölbe szorítja a kezét. Ha megfélően koncentrált, akkor megismétli a varázslatot, amit még Adoavertől lesett el. *
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
883. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-02-04 18:41:33
Üzenet elküldve: 2025-02-04 18:41:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Derk Derrallo//
~ Ugye jól csinálom? Biztos érti? ~ *Nyomasztja kissé a bizonytalanság, nem érzi magát annak a magabiztosan kiálló hegyi póznának, amibe a kételkedő belekapaszkodhathat, hogy tovább másszon fölfelé. De idővel talán megjön a magabiztossága is, csak tovább kell gurítania ezt a sziklát. Jó messzire.
Mikor hallja Derk magyarázatát enyhén szólva is félreértett kérdésére, megkönnyebbül. Valóban azt hitte egy pillanatra, hogy valami hatalomra sóvárgás kezdő lépése lett volna ez.*
- Vicces hogy mondod, mert az egyik barátom nemrég kezdte el tanulni a helyváltoztató varázslatot... *Mosolyog kínosan a belső vád miatt.* - De igazad van, előbb-utóbb elkerülhetetlen a konfliktus, bár örülnék ha inkább valami megszánhatatlannal szemben kéne használnom például azt a varázslatot, amit mutatni fogok. Ebben az esetben a jó ágat kezdtük el, hiszen bőséges választásunk van egy nekünk ártó, ártandó megállítására. Tudom nem hangzottam annak, de én sem tervezek a sors kegyelmére várni, ha az élet úgy hozza. És ezzel a varázslás következő része...
*Egy aranyos sál, egy meleg szívvel fonott ing, egy kis kerek sapka, és még egyébbel később az emberméretű gyakorlóbábjuk úgy néz, mintha a kinti világot állna készen megjárni.*
- Igen is, és nem is! És ezt az enigmát nem mással fogom felfedni, mint egy mozdulattal! Mint ahogy az előbbi trükkömből is láthattad, a legtöbb varázslatnak kulcsfontosságú része a tested mozgása. A legtöbbjük, már amiket én hírben ismerek, nem követelnek a puszta kezednél szélesebb mozgásteret, de pont amiatt figyelned kell néha még az ujjad hegyére is. Persze vannak olyan szimplák, mint tenyérből ökölbe, de az elvárások másik végén még az ujjaid közötti távolságnak is tűpontosnak kell lennie. Gyakorlás és megszokás, ezt én a megtanulandó darabok könnyű részének tartom. *A szülői gondossággal kidíszített bábu felé fordul, és mellkasi magasságba emeli felé jobb karját, tenyere természetes állapotban lefelé konyul.* - Figyeld a kezemet. *Egy fél másodpercnyi felkészülésnyi, illetve türelmi idő leteltével hirtelen mind az öt ujját felpattintja a báb irányába, mintha az irányába próbálna pöckölni a levegőben rejtőzködhető, láthatatlan vízcseppeket. Ha demonstrációja úgy alakul, mint ahogy szeretné, akkor a marionetten lévő sál minden más buzdítás nélkül, mintha olajjal öntötték volna meg előtte, lángra kap. A lángnyelvek eleinte nem aggasztó méretűek, de Derk megfigyelheti, hogy azok fokozatosan növekedni kezdenek térségben és erőben, és nem sok idő választja el azt hogy az egész ruhadarabot elkezdjék körbenyalni.*
- És lőn önvédelem! Ez a kis valamirevaló varázslat majdnem minden anyagot megfog, és el nem engedi el míg a hordozó rajta valamit. Tökéletes egy kifinomult figyelemelterelésre, vagy megfélemlítésre. De ami a fontos, hogy ez egy olyan mozdulatból jött létre, amit az előbbivel ellentétben se nem csinálnék mindennap, se nem olyan könnyű lemásolni. Figyelned kell hogy mivel mutatsz, hova mutatsz, egyenesen, pontosan, és a többi. Kérdés?
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a célpont nem mágikus felszerelése meggyullad, körönként egyre erősödő sérüléseket okozva (1, 2 ...), egyre jobban égve. Ereje az égés ellehetetlenüléséig, illetve eloltásáig tart, vagy addig, míg a célpont a ruhát le nem veti magáról.
~ Ugye jól csinálom? Biztos érti? ~ *Nyomasztja kissé a bizonytalanság, nem érzi magát annak a magabiztosan kiálló hegyi póznának, amibe a kételkedő belekapaszkodhathat, hogy tovább másszon fölfelé. De idővel talán megjön a magabiztossága is, csak tovább kell gurítania ezt a sziklát. Jó messzire.
Mikor hallja Derk magyarázatát enyhén szólva is félreértett kérdésére, megkönnyebbül. Valóban azt hitte egy pillanatra, hogy valami hatalomra sóvárgás kezdő lépése lett volna ez.*
- Vicces hogy mondod, mert az egyik barátom nemrég kezdte el tanulni a helyváltoztató varázslatot... *Mosolyog kínosan a belső vád miatt.* - De igazad van, előbb-utóbb elkerülhetetlen a konfliktus, bár örülnék ha inkább valami megszánhatatlannal szemben kéne használnom például azt a varázslatot, amit mutatni fogok. Ebben az esetben a jó ágat kezdtük el, hiszen bőséges választásunk van egy nekünk ártó, ártandó megállítására. Tudom nem hangzottam annak, de én sem tervezek a sors kegyelmére várni, ha az élet úgy hozza. És ezzel a varázslás következő része...
*Egy aranyos sál, egy meleg szívvel fonott ing, egy kis kerek sapka, és még egyébbel később az emberméretű gyakorlóbábjuk úgy néz, mintha a kinti világot állna készen megjárni.*
- Igen is, és nem is! És ezt az enigmát nem mással fogom felfedni, mint egy mozdulattal! Mint ahogy az előbbi trükkömből is láthattad, a legtöbb varázslatnak kulcsfontosságú része a tested mozgása. A legtöbbjük, már amiket én hírben ismerek, nem követelnek a puszta kezednél szélesebb mozgásteret, de pont amiatt figyelned kell néha még az ujjad hegyére is. Persze vannak olyan szimplák, mint tenyérből ökölbe, de az elvárások másik végén még az ujjaid közötti távolságnak is tűpontosnak kell lennie. Gyakorlás és megszokás, ezt én a megtanulandó darabok könnyű részének tartom. *A szülői gondossággal kidíszített bábu felé fordul, és mellkasi magasságba emeli felé jobb karját, tenyere természetes állapotban lefelé konyul.* - Figyeld a kezemet. *Egy fél másodpercnyi felkészülésnyi, illetve türelmi idő leteltével hirtelen mind az öt ujját felpattintja a báb irányába, mintha az irányába próbálna pöckölni a levegőben rejtőzködhető, láthatatlan vízcseppeket. Ha demonstrációja úgy alakul, mint ahogy szeretné, akkor a marionetten lévő sál minden más buzdítás nélkül, mintha olajjal öntötték volna meg előtte, lángra kap. A lángnyelvek eleinte nem aggasztó méretűek, de Derk megfigyelheti, hogy azok fokozatosan növekedni kezdenek térségben és erőben, és nem sok idő választja el azt hogy az egész ruhadarabot elkezdjék körbenyalni.*
- És lőn önvédelem! Ez a kis valamirevaló varázslat majdnem minden anyagot megfog, és el nem engedi el míg a hordozó rajta valamit. Tökéletes egy kifinomult figyelemelterelésre, vagy megfélemlítésre. De ami a fontos, hogy ez egy olyan mozdulatból jött létre, amit az előbbivel ellentétben se nem csinálnék mindennap, se nem olyan könnyű lemásolni. Figyelned kell hogy mivel mutatsz, hova mutatsz, egyenesen, pontosan, és a többi. Kérdés?
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a célpont nem mágikus felszerelése meggyullad, körönként egyre erősödő sérüléseket okozva (1, 2 ...), egyre jobban égve. Ereje az égés ellehetetlenüléséig, illetve eloltásáig tart, vagy addig, míg a célpont a ruhát le nem veti magáról.
882. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-02-03 13:43:23
Üzenet elküldve: 2025-02-03 13:43:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Adoaver Droverson//
* Talán ezt lesz a legnehezebb kivitelezni. Elvégre az elméje elég ködös, főleg a múltja kapcsán, de lehet pont emiatt esik néha nehezére varázsolni. Ezt is be kell gyakorolnia, mint mindent, amit eddig csinált, és talán egyszer végre képes elsajátítani mindent, amit csak akar. *
- Észben tartom! Nem szeretném, ha szükséghelyzetben nem lennék képes semmire!
* Mintha elbeszéltek volna egymás mellett. Legalábbis Derk nem gondolná, hogy mondott bármi furát. Elvégre az emberek vérében van a harci vágy, ezzel feltételezve biztos volt abban, hogy nem idegen egy vagy két olyan alkalom, ahol saját magát kellett védenie. *
- Ne érts félre! Nem arra gondoltam, hogy magadnak keresed a bajt és kihívsz minden jöttmentet, hanem arra, hogy a baj talál meg téged! Elvégre nem menekülhetünk el minden elöl. Egyszer mindenkinek fel kell vennie a kesztyű, még ha csak egyetlen egy alkalomra is.
* Számára is van olyan helyzet, ahonnét inkább menekülne, de ez nem lehetséges. Közben felkap az asztalról néhány ruhadarabot és elkezdi rátenni a bábura. *
- Azt ne mond, hogy a következő varázslat egy olyasmi lesz, amitől gyorsan le lehet vetkőztetni a másikat!
* Mert az elég hasznosan hangzik, bár mivel tűzről van szó, ezért lehet mégsem lenne olyan kellemes, mint ahogyan arra gondol! *
* Talán ezt lesz a legnehezebb kivitelezni. Elvégre az elméje elég ködös, főleg a múltja kapcsán, de lehet pont emiatt esik néha nehezére varázsolni. Ezt is be kell gyakorolnia, mint mindent, amit eddig csinált, és talán egyszer végre képes elsajátítani mindent, amit csak akar. *
- Észben tartom! Nem szeretném, ha szükséghelyzetben nem lennék képes semmire!
* Mintha elbeszéltek volna egymás mellett. Legalábbis Derk nem gondolná, hogy mondott bármi furát. Elvégre az emberek vérében van a harci vágy, ezzel feltételezve biztos volt abban, hogy nem idegen egy vagy két olyan alkalom, ahol saját magát kellett védenie. *
- Ne érts félre! Nem arra gondoltam, hogy magadnak keresed a bajt és kihívsz minden jöttmentet, hanem arra, hogy a baj talál meg téged! Elvégre nem menekülhetünk el minden elöl. Egyszer mindenkinek fel kell vennie a kesztyű, még ha csak egyetlen egy alkalomra is.
* Számára is van olyan helyzet, ahonnét inkább menekülne, de ez nem lehetséges. Közben felkap az asztalról néhány ruhadarabot és elkezdi rátenni a bábura. *
- Azt ne mond, hogy a következő varázslat egy olyasmi lesz, amitől gyorsan le lehet vetkőztetni a másikat!
* Mert az elég hasznosan hangzik, bár mivel tűzről van szó, ezért lehet mégsem lenne olyan kellemes, mint ahogyan arra gondol! *
881. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-02-02 17:00:38
Üzenet elküldve: 2025-02-02 17:00:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Derk Derrallo//
*Annak bizony örül, hogy nem sikerült azonnal lerombolnia Derk hangulatát, amint további kérdést hall.*
- Nagyjából fején találtad a szöget: habár a varázslatok zöme igazából az aprónyi mozdulatokból és hangokból épülnek fel, a legkönnyebben elrontható része érdekes módon az, hogy nem összpontosítunk eléggé. Egyes igéknél ez a hiba ritkábban áll fent, másoknál ez adja az egésznek a gerincét, ezért a legkönnyebben elrontható. Fejet ki kell üríteni, szemünket a célon kell tartani. Nem olyan nehéz így első hallásra, ugye? *Megint csak elkezd csettintgetni, oda sem nézve, hogy megmutassa a figyelmetlenség gyümölcsét: a nagy semmit. *Egy kis csendes hely a saját gondolataiddal a tökéletes gyakorlótér a varázsolás ezen részének elsajátításához, nem kellenek cifra szobák és méregdrága eszközök hozzá. Nekem például a könyvek segítenek a legjobban; ahogy a varázslatoknál, azokkal is csak egyetlen dologra kell fókuszálnom, mégpedig a szavakra, és minden mást kihajítani belőlem. *Reméli hogy ez az allegória tisztábbá fogja neki tenni a dolgokat. Advoaver ekkor megközelíti az eddig magányosan árválkodó próbabábut, összeszorított ajkakkal megtapogatva a vászon anyagot ami körülveszi, mintha próbálna eldönteni rajta valamit. Megrántja két vállát, majd visszamegy az asztalhoz, kezdve felvenni egy-pár rajta fekvő rongyot, elnyűtt ruhadarabot, amiken még az utcán kolduló árvák is fintorogva néznének túl.*
- Hogy én? Harcolni? *Megáll mozdulataiban, hogy pislogva forduljon társához, ledöbbenve a kérdéstől.* - De még mennyire hogy nem, az égiek mentsenek! Miért lennék én olyan ostoba hogy ilyen rövid idő alatt és alig egy pár szemfényvesztő trükkel egyáltalán bárkit, nem is egy mágust, párbajra hívjak? Nem tudom milyen aurát terjesztek, de nem vagyok én az a vérszomjas fajta, akármilyen furcsán is hangzik. Ilyen erőket pedig nem játékból vagy dicsőség miatt használnék valaki ellen, és ajánlom hogy te is hasonlóképp cselekedj. *Kicsit összehúzott szemekkel is néz Derkre, mint aki nehezen hiszi el hogy a kérdés természete pusztán kíváncsiságból ered.*
- Na de mindegy is, ha megvagyunk a varázslatok szellemi tisztázásáról, akkor jöhetnek a fizikai követelései. Segíts felöltöztetni ezt a bábut, kelleni fognak rajta ruhák a következő varázslathoz.
*Annak bizony örül, hogy nem sikerült azonnal lerombolnia Derk hangulatát, amint további kérdést hall.*
- Nagyjából fején találtad a szöget: habár a varázslatok zöme igazából az aprónyi mozdulatokból és hangokból épülnek fel, a legkönnyebben elrontható része érdekes módon az, hogy nem összpontosítunk eléggé. Egyes igéknél ez a hiba ritkábban áll fent, másoknál ez adja az egésznek a gerincét, ezért a legkönnyebben elrontható. Fejet ki kell üríteni, szemünket a célon kell tartani. Nem olyan nehéz így első hallásra, ugye? *Megint csak elkezd csettintgetni, oda sem nézve, hogy megmutassa a figyelmetlenség gyümölcsét: a nagy semmit. *Egy kis csendes hely a saját gondolataiddal a tökéletes gyakorlótér a varázsolás ezen részének elsajátításához, nem kellenek cifra szobák és méregdrága eszközök hozzá. Nekem például a könyvek segítenek a legjobban; ahogy a varázslatoknál, azokkal is csak egyetlen dologra kell fókuszálnom, mégpedig a szavakra, és minden mást kihajítani belőlem. *Reméli hogy ez az allegória tisztábbá fogja neki tenni a dolgokat. Advoaver ekkor megközelíti az eddig magányosan árválkodó próbabábut, összeszorított ajkakkal megtapogatva a vászon anyagot ami körülveszi, mintha próbálna eldönteni rajta valamit. Megrántja két vállát, majd visszamegy az asztalhoz, kezdve felvenni egy-pár rajta fekvő rongyot, elnyűtt ruhadarabot, amiken még az utcán kolduló árvák is fintorogva néznének túl.*
- Hogy én? Harcolni? *Megáll mozdulataiban, hogy pislogva forduljon társához, ledöbbenve a kérdéstől.* - De még mennyire hogy nem, az égiek mentsenek! Miért lennék én olyan ostoba hogy ilyen rövid idő alatt és alig egy pár szemfényvesztő trükkel egyáltalán bárkit, nem is egy mágust, párbajra hívjak? Nem tudom milyen aurát terjesztek, de nem vagyok én az a vérszomjas fajta, akármilyen furcsán is hangzik. Ilyen erőket pedig nem játékból vagy dicsőség miatt használnék valaki ellen, és ajánlom hogy te is hasonlóképp cselekedj. *Kicsit összehúzott szemekkel is néz Derkre, mint aki nehezen hiszi el hogy a kérdés természete pusztán kíváncsiságból ered.*
- Na de mindegy is, ha megvagyunk a varázslatok szellemi tisztázásáról, akkor jöhetnek a fizikai követelései. Segíts felöltöztetni ezt a bábut, kelleni fognak rajta ruhák a következő varázslathoz.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1433-1452