Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-26 15:32:28
Üzenet elküldve: 2024-04-26 15:32:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
*Ha tudná a másik gondolatait, biztosan jót mosolyogna. Nem túl tudatosan, ő most inkább távol lenne, de valamiért mégis jobb a másik közelében. Viszont ő már tudja az okát. Nehéz megemészteni a történteket, de még most elég jól kezeli. Leginkább azért lehet ez így, mert van mit csinálniuk és így nem süpped bele tulajdon gondolataiba. Mai legnagyobb áldása, ami egyben az átka, hogy a fejében mindig talál valamit, amiben elveszhet. A legjobb módszer az, ha lefoglalja magát, na és a másikat is.*
- Azt hiszem értem. Valahogy nem kellett gondolkodnom semmin, mindig ott voltam, ahol lennem kellett. Talán van némi szépség a mágiában. De még így is idegenkedek. Túl egyszerű megoldások. *Vonja meg a vállát. Sokan szeretik, ha az életük könnyedebbé válik néhány természetfeletti beavatkozás révén, de Mai nem ilyen. Mindig is szerette volna a saját valójában látni a dolgokat és annak a nehézségeit. Hogy ez miként fog változni, mint minden körülötte, az talány.
Végül kiosztja a feladatot és még csak ellenkezést sem tapasztal. Először csak figyeli, miként kezd bele a serénykedésbe a kedvenc testvére, igen, mert testvérek közül is ő a kedvence. Ez egy időre hagy neki is terepet, hogy magával foglalkozzon.
Egy igen érdekes olvasmányt talált, egy számára nem túl hasznos, de annál látványosabb varázslattal. Még mielőtt bármit is kezdene vele a tanulmányozásán túl, Nori írásképét figyeli, ami mintha fejlődést mutatna.*
- Nagyon szép. Talán szebben fogsz írni, mint én. *Vigyorog biztatóan. * - Most pedig fordítsd meg a lapot és minden betűvel írj le egy szót, de ugyan olyan szépen. Nem kell hosszút, csak ami eszedbe jut. *Hagyja rá a feladatot, majd elsétál az ajtóig, mintha csak az elgémberedett lábait szeretné megjáratni, aztán egy halk ige mormolása után, ha a hold is úgy akarja, egy ezüstös fényű rács zárja be őket a szobába. Hogyha sikerül jót nevet, hogy önkényesen börtönbe vonulhat, ha pedig nem, egy lemondó sóhajjal tér vissza a könyv fölé, hogy még jobban megértse, mit is rontott el. Muszáj gyakorolnia, hiszen olvasva minden könnyebbnek tűnik, mint amikor meg is kell tenni. *
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az előtte lévő maximum nála kétszer nagyobb nyílás ezüstös színű ráccsal záródik el. Hatása három körig tart.
*Ha tudná a másik gondolatait, biztosan jót mosolyogna. Nem túl tudatosan, ő most inkább távol lenne, de valamiért mégis jobb a másik közelében. Viszont ő már tudja az okát. Nehéz megemészteni a történteket, de még most elég jól kezeli. Leginkább azért lehet ez így, mert van mit csinálniuk és így nem süpped bele tulajdon gondolataiba. Mai legnagyobb áldása, ami egyben az átka, hogy a fejében mindig talál valamit, amiben elveszhet. A legjobb módszer az, ha lefoglalja magát, na és a másikat is.*
- Azt hiszem értem. Valahogy nem kellett gondolkodnom semmin, mindig ott voltam, ahol lennem kellett. Talán van némi szépség a mágiában. De még így is idegenkedek. Túl egyszerű megoldások. *Vonja meg a vállát. Sokan szeretik, ha az életük könnyedebbé válik néhány természetfeletti beavatkozás révén, de Mai nem ilyen. Mindig is szerette volna a saját valójában látni a dolgokat és annak a nehézségeit. Hogy ez miként fog változni, mint minden körülötte, az talány.
Végül kiosztja a feladatot és még csak ellenkezést sem tapasztal. Először csak figyeli, miként kezd bele a serénykedésbe a kedvenc testvére, igen, mert testvérek közül is ő a kedvence. Ez egy időre hagy neki is terepet, hogy magával foglalkozzon.
Egy igen érdekes olvasmányt talált, egy számára nem túl hasznos, de annál látványosabb varázslattal. Még mielőtt bármit is kezdene vele a tanulmányozásán túl, Nori írásképét figyeli, ami mintha fejlődést mutatna.*
- Nagyon szép. Talán szebben fogsz írni, mint én. *Vigyorog biztatóan. * - Most pedig fordítsd meg a lapot és minden betűvel írj le egy szót, de ugyan olyan szépen. Nem kell hosszút, csak ami eszedbe jut. *Hagyja rá a feladatot, majd elsétál az ajtóig, mintha csak az elgémberedett lábait szeretné megjáratni, aztán egy halk ige mormolása után, ha a hold is úgy akarja, egy ezüstös fényű rács zárja be őket a szobába. Hogyha sikerül jót nevet, hogy önkényesen börtönbe vonulhat, ha pedig nem, egy lemondó sóhajjal tér vissza a könyv fölé, hogy még jobban megértse, mit is rontott el. Muszáj gyakorolnia, hiszen olvasva minden könnyebbnek tűnik, mint amikor meg is kell tenni. *
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az előtte lévő maximum nála kétszer nagyobb nyílás ezüstös színű ráccsal záródik el. Hatása három körig tart.
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-25 19:46:39
Üzenet elküldve: 2024-04-25 19:46:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
*Fogalma sincs, hogy mégis hogyan lehet egyszerre gyakorolni az írást és az olvasást, de nem is neki kell tudnia, mert Mai a tanárnő, ő pedig az engedelmes diák szerepét fogja játszani, ha ez kell ahhoz, hogy mellette lehessen egész nap.*
~Tulajdonképpen miért is akarok én ennyire vele lenni…?~
*Tűnődik magában fél szemmel Mai-t figyelve, miközben már a folyosón sétálnak. Egyetlen egy napot, talán kicsit több, mint huszonnégyórát töltöttek külön, ő most mégis úgy érzi, hogy ennyi egymástól távol töltött idő után muszáj kisajátítania magának kékszemű kis barátnőjét. Birtoklás? Kötődés? Ragaszkodás? Vajon mi lehet az az érzés, ami miatt ennyire maga mellett akarja tudni a lányt?*
~Elképzelhető, hogy valamennyire mégis csak működött az a vérkötelék varázslat? Igazán küldhetnél valami jelet…~
*Beszél magában istenéhez, hogy vezesse ki őt az érzések kusza fonalaiból, amibe most belegabalyodott, merthogy nem találja bennük a logikát. Nem véletlen, hogy Sa'Tereth mindig is óva inti az érzelmek útvesztőjétől híveit.
Közben egy lépcsőn haladnak felfelé, ahol végül nem fogja meg Mai kezét bízva abban, hogy azért mégsem olyan ügyetlen, hogy lebucskázzon rajta. Ő sem az már, tegnap sikerült kitapasztalnia, hogy ha a lépcsőn felfelé úgy közlekedik a magassarkúban, hogy a cipő sarkával nem, csak az orrával lép a fokokra, úgy sokkal könnyebb. Még mindig furcsa számára egyébként az egész torony. Most felfelé mennek, de mégsem biztos abban, hogy magasabbra haladnak és nem alacsonyabbra. Mintha a torony folyamatosan a lakói igényei szerint változna.*
- Néha úgy érzem, hogy nem is egy toronyban vagyunk, hanem egy mesében, vagy egy hajón. Te nem tapasztaltad, hogy végül nem ott kötsz ki, ahová indultál? Vagy nem tudom, hogy magyarázzam ezt el jól…
*Ezzel kapcsolatban már hangosan fejti ki a gondolatait, hátha Mai tud valami értelmes magyarázatot adni neki, hisz az ő családja mégis csak jártasabb a mágia történelmében, és Linanech-hez is több kötődésük van.
Aztán, mikor leülnek az asztalhoz, és Mai összeszed mindent, amire szükségük van, Nori kíváncsian kezdi figyelni, ahogy gyönyörű kézírással veti papírra a betűket, majd megkapja a hozzá tartozó feladatot is.*
- Látom, oké, akkor mindet tízszer. Megpróbálom. *Kezébe veszi a tollat, de, hogy melyikbe azon tűnődik egy darabig. Először a jobb kezébe veszi, de ott nem érzi kényelmesnek, szóval végül az írószert a bal kezében fogva kezd bele a munkába. Ha Mai visszaemlékszik a temetőben történtekre, akkor tudhatja, hogy Lil a jobb kezében használta a kardját, most mégis úgy tűnik, hogy Nori írni bal kézzel szeretne. Vagyis inkább rajzol. Nagyon lassú és aprólékos mozdulatokkal csinálja, mert csak így tudja valamelyest leutánozni a Mai által írt karakterek formáját.*
*Fogalma sincs, hogy mégis hogyan lehet egyszerre gyakorolni az írást és az olvasást, de nem is neki kell tudnia, mert Mai a tanárnő, ő pedig az engedelmes diák szerepét fogja játszani, ha ez kell ahhoz, hogy mellette lehessen egész nap.*
~Tulajdonképpen miért is akarok én ennyire vele lenni…?~
*Tűnődik magában fél szemmel Mai-t figyelve, miközben már a folyosón sétálnak. Egyetlen egy napot, talán kicsit több, mint huszonnégyórát töltöttek külön, ő most mégis úgy érzi, hogy ennyi egymástól távol töltött idő után muszáj kisajátítania magának kékszemű kis barátnőjét. Birtoklás? Kötődés? Ragaszkodás? Vajon mi lehet az az érzés, ami miatt ennyire maga mellett akarja tudni a lányt?*
~Elképzelhető, hogy valamennyire mégis csak működött az a vérkötelék varázslat? Igazán küldhetnél valami jelet…~
*Beszél magában istenéhez, hogy vezesse ki őt az érzések kusza fonalaiból, amibe most belegabalyodott, merthogy nem találja bennük a logikát. Nem véletlen, hogy Sa'Tereth mindig is óva inti az érzelmek útvesztőjétől híveit.
Közben egy lépcsőn haladnak felfelé, ahol végül nem fogja meg Mai kezét bízva abban, hogy azért mégsem olyan ügyetlen, hogy lebucskázzon rajta. Ő sem az már, tegnap sikerült kitapasztalnia, hogy ha a lépcsőn felfelé úgy közlekedik a magassarkúban, hogy a cipő sarkával nem, csak az orrával lép a fokokra, úgy sokkal könnyebb. Még mindig furcsa számára egyébként az egész torony. Most felfelé mennek, de mégsem biztos abban, hogy magasabbra haladnak és nem alacsonyabbra. Mintha a torony folyamatosan a lakói igényei szerint változna.*
- Néha úgy érzem, hogy nem is egy toronyban vagyunk, hanem egy mesében, vagy egy hajón. Te nem tapasztaltad, hogy végül nem ott kötsz ki, ahová indultál? Vagy nem tudom, hogy magyarázzam ezt el jól…
*Ezzel kapcsolatban már hangosan fejti ki a gondolatait, hátha Mai tud valami értelmes magyarázatot adni neki, hisz az ő családja mégis csak jártasabb a mágia történelmében, és Linanech-hez is több kötődésük van.
Aztán, mikor leülnek az asztalhoz, és Mai összeszed mindent, amire szükségük van, Nori kíváncsian kezdi figyelni, ahogy gyönyörű kézírással veti papírra a betűket, majd megkapja a hozzá tartozó feladatot is.*
- Látom, oké, akkor mindet tízszer. Megpróbálom. *Kezébe veszi a tollat, de, hogy melyikbe azon tűnődik egy darabig. Először a jobb kezébe veszi, de ott nem érzi kényelmesnek, szóval végül az írószert a bal kezében fogva kezd bele a munkába. Ha Mai visszaemlékszik a temetőben történtekre, akkor tudhatja, hogy Lil a jobb kezében használta a kardját, most mégis úgy tűnik, hogy Nori írni bal kézzel szeretne. Vagyis inkább rajzol. Nagyon lassú és aprólékos mozdulatokkal csinálja, mert csak így tudja valamelyest leutánozni a Mai által írt karakterek formáját.*
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-25 18:18:51
Üzenet elküldve: 2024-04-25 18:18:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
*A sértődés pont egy olyan dolog, amit már kezd megszokni, de nem fogja a másik alá adni a lovat, egyszer megtanulja, hogy ő ott van neki. Így csak megrázza a fejét, na meg aligha tudna szóhoz jutni a tüzeskedés láttán.*
- Szerintem anélkül is elég forró a látványa. *Neveti el magát és nem is tudja hol hallhatott ilyen szófordulatot, de talán valamelyik nővére pajzán beszámolója után. * - Nagyon ügyes vagy Nori, hihetetlen gyorsan tanulsz. *Persze ő is, de az más kérdés. Rá jobb érzés büszkének lenni, de azt nagyon reméli, hogy újonnan szerzett tudományával nem él majd vissza és gyújtja föl a ruháit, ha éppen sértődőset játszik.*
- Jó, akkor a kettőt egyben fogod gyakorolni. Utálatos, de később meg fogod köszönni.
*Bármennyire nem akarta az elején, most nagyon várja, hogy tanítsa a másikat és egyben lefoglalja vele, amíg ő is tanul.
Az öltözködés folyamata kissé abszurddá kezd válni, főleg, hogy miután megszabadította a lányt a fűzőjétől, ő mint egy mérgezett egér szaladgál fel, s alá, aminek meg is lett az eredménye.*
- Köszönöm a bölcs tanácsodat, már én is rájöttem. *Sajgó térdét éppen kézrátétellel gyógyítja, fájdalomtól eltorzult arccal, majd végre felöltözik, s bár nem olyan csinos, mint tegnap, mégsem lehet rá egy rossz szava sem senkinek.*
- Jaj, de vicces valaki. Na menjünk.
*Fogja meg játékosan a kezét a feketeségnek és elindulnak hát az egyik emeletre, ami be is fogadja őket. Olyan, mintha mindig is itt élt volna, valamiért minden olyan könnyen elérhető, amit már sejt, hogy pusztán a mágiának tudható be.
Egy asztalt keres, ami közel van a könyvekhez, s a magával hozott tekercsét előveszi, majd mellé pakolja a tollat és a tintát is. Nézelődik egy darabig, majd egy könyvet is odakészít.
Először leül, ügyet sem vetve a másikra, s a papiroson végig írja az általa oly jól ismert betűket, szépen, mintha csak ékköveket rajzolna. Minden sorba egy újat, hogy elég hely legyen mellette.*
- Mivel ismered a betűket, csak nem vagy gyakorlott, most mindegyik mellé írd le tízszer ugyanazt. De szépen. Mint az enyéim, látod? *Mutogat a lapra.*
- Ha már elég szép, akkor folytathatjuk mással. Tudod elég fontos, hogy el lehessen olvasni, ha üzenetet hagysz nekem az éjjeliszekrényen, hogy hová tűnsz el napokra, hogy ne aggódjak.
*Ül le mellé, nem gondolja, hogy további magyarázatra lesz szükség.*
*A sértődés pont egy olyan dolog, amit már kezd megszokni, de nem fogja a másik alá adni a lovat, egyszer megtanulja, hogy ő ott van neki. Így csak megrázza a fejét, na meg aligha tudna szóhoz jutni a tüzeskedés láttán.*
- Szerintem anélkül is elég forró a látványa. *Neveti el magát és nem is tudja hol hallhatott ilyen szófordulatot, de talán valamelyik nővére pajzán beszámolója után. * - Nagyon ügyes vagy Nori, hihetetlen gyorsan tanulsz. *Persze ő is, de az más kérdés. Rá jobb érzés büszkének lenni, de azt nagyon reméli, hogy újonnan szerzett tudományával nem él majd vissza és gyújtja föl a ruháit, ha éppen sértődőset játszik.*
- Jó, akkor a kettőt egyben fogod gyakorolni. Utálatos, de később meg fogod köszönni.
*Bármennyire nem akarta az elején, most nagyon várja, hogy tanítsa a másikat és egyben lefoglalja vele, amíg ő is tanul.
Az öltözködés folyamata kissé abszurddá kezd válni, főleg, hogy miután megszabadította a lányt a fűzőjétől, ő mint egy mérgezett egér szaladgál fel, s alá, aminek meg is lett az eredménye.*
- Köszönöm a bölcs tanácsodat, már én is rájöttem. *Sajgó térdét éppen kézrátétellel gyógyítja, fájdalomtól eltorzult arccal, majd végre felöltözik, s bár nem olyan csinos, mint tegnap, mégsem lehet rá egy rossz szava sem senkinek.*
- Jaj, de vicces valaki. Na menjünk.
*Fogja meg játékosan a kezét a feketeségnek és elindulnak hát az egyik emeletre, ami be is fogadja őket. Olyan, mintha mindig is itt élt volna, valamiért minden olyan könnyen elérhető, amit már sejt, hogy pusztán a mágiának tudható be.
Egy asztalt keres, ami közel van a könyvekhez, s a magával hozott tekercsét előveszi, majd mellé pakolja a tollat és a tintát is. Nézelődik egy darabig, majd egy könyvet is odakészít.
Először leül, ügyet sem vetve a másikra, s a papiroson végig írja az általa oly jól ismert betűket, szépen, mintha csak ékköveket rajzolna. Minden sorba egy újat, hogy elég hely legyen mellette.*
- Mivel ismered a betűket, csak nem vagy gyakorlott, most mindegyik mellé írd le tízszer ugyanazt. De szépen. Mint az enyéim, látod? *Mutogat a lapra.*
- Ha már elég szép, akkor folytathatjuk mással. Tudod elég fontos, hogy el lehessen olvasni, ha üzenetet hagysz nekem az éjjeliszekrényen, hogy hová tűnsz el napokra, hogy ne aggódjak.
*Ül le mellé, nem gondolja, hogy további magyarázatra lesz szükség.*
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-25 14:10:03
Üzenet elküldve: 2024-04-25 14:10:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
- Nem én mondtam, hanem te. Pont az előbb mondtad, hogy nem tudsz velem lenni, szóval ignorálni akarsz.
*Maga sem tudja, hogy hol tanulta ezt a szót, de tetszik neki annyira, hogy most ezzel vádolja Mai-t folyamatosan. Merthogy kifejezetten megsértődött, amiért kedvenc hülye barátnője nem akar vele lenni, szóval ideje kiharcolni, hogy mégis mellette maradhasson egész nap. Ehhez kezdésnek jó ötletnek tűnik megmutatni, mit is tanult az elmúlt időszakban a toronyban.*
- Ó, még mennyire, hogy idegesítettelek volna vele *vigyorog.* Meg még foglak is. Felgyújtom a feneked, ha ignorálsz. Amúgy ja, itt tanultam, nagyon menő!
*Aztán, ha a mágiával kapcsolatos képességei nem győzik meg Mai-t arról, hogy vele kell tartania, akkor a másik oldalról is megpróbálkozik megfogni a dolgot, és arra kéri, hogy tanítsa őt, ha már az előbb megjegyezte, hogy a lány segítsége helyett bájitalokkal oldotta meg a problémát. Már épp beletörődne, hogy ez sem jött be, mikor Mai mondatának első fele nemleges válaszra utal, de utána, mintha meggondolná magát. Ekkor fel is csillannak Nori szemei.*
- Egyetlen egyszer írtam bármit is életemben. Azt a levelet Nolie-nak. Miután leírtam, nem tudtam már elolvasni. *Ami mondjuk nem csoda tudván, hogy se írni, se olvasni nem tud, úgyhogy dupla akadályba is ütközött, mikor a saját irományát megpróbálta visszaolvasni.
Viszont, mielőtt bármit is csinálnak, muszáj átöltözniük, vagyis inkább Nori-nak át, Mai-nak fel. Mikor végre szabadon engedi a fűző, úgy mászik ki ruhából, mintha tényleg valami ketrecből szabadult volna épp ki. A harisnyát már óvatosan húzza le a lábairól, miközben felnevet Mai kérdésén.*
- Most hallom épp. Amúgy meg nem, és nem is értem. Azt hittem, annyira szeretsz tanulni, hogy neked mindegy, mit tanulsz. Bár, ez olyan lehet, hogy ha muszáj, akkor nem jó. Semmi sem jó, amit kötelező csinálni.
*Aztán egy ideig csak bámulja, ahogy össze-vissza mászkál a lány a szobában, és ugyanannyira össze-vissza motyog is magában, majd jól ki is neveti, mikor nekiesik az éjjeliszekrénynek.*
- Pff, béna! Nem ám leülnél, aztán úgy húznád fel azt a nadrágot. *Nevetgél még kicsit rajta, majd abbahagyja. Ő közben sokkal kevésbé körülményesen már felöltözött a saját szettjébe. A fekete nadrágjában nincs is semmi meglepő, azonban a kis könyékig érő, bő ujjú, kényelmes blúza nemhogy nem sötét, de hófehér. Arra vette rá a hozzá vásárolt koromfekete mellénykét, lábaira pedig visszavette az előző ruhához tartozó magassarkút, mert nem akar a bakancsban megsülni itt a toronyban. Mármint ez az ürügy, amúgy meg tetszik neki, de ezt nem fogja bevallani. Ujjain az ezüstgyűrűk, fülében a fülbevaló, és az erős fekete sminkjét is tökéletesen meg tudta csinálni, most, hogy van hozzá saját tükre és megfelelő eszközei, úgyhogy ő is készen áll a napra.*
- Jó, akkor menjünk! A lépcsőnél majd szólj, hogy fogjam a kezed, nehogy azon is legurulj! *Ölt nyelvet, és ő már megy is ki a szobából.*
- Nem én mondtam, hanem te. Pont az előbb mondtad, hogy nem tudsz velem lenni, szóval ignorálni akarsz.
*Maga sem tudja, hogy hol tanulta ezt a szót, de tetszik neki annyira, hogy most ezzel vádolja Mai-t folyamatosan. Merthogy kifejezetten megsértődött, amiért kedvenc hülye barátnője nem akar vele lenni, szóval ideje kiharcolni, hogy mégis mellette maradhasson egész nap. Ehhez kezdésnek jó ötletnek tűnik megmutatni, mit is tanult az elmúlt időszakban a toronyban.*
- Ó, még mennyire, hogy idegesítettelek volna vele *vigyorog.* Meg még foglak is. Felgyújtom a feneked, ha ignorálsz. Amúgy ja, itt tanultam, nagyon menő!
*Aztán, ha a mágiával kapcsolatos képességei nem győzik meg Mai-t arról, hogy vele kell tartania, akkor a másik oldalról is megpróbálkozik megfogni a dolgot, és arra kéri, hogy tanítsa őt, ha már az előbb megjegyezte, hogy a lány segítsége helyett bájitalokkal oldotta meg a problémát. Már épp beletörődne, hogy ez sem jött be, mikor Mai mondatának első fele nemleges válaszra utal, de utána, mintha meggondolná magát. Ekkor fel is csillannak Nori szemei.*
- Egyetlen egyszer írtam bármit is életemben. Azt a levelet Nolie-nak. Miután leírtam, nem tudtam már elolvasni. *Ami mondjuk nem csoda tudván, hogy se írni, se olvasni nem tud, úgyhogy dupla akadályba is ütközött, mikor a saját irományát megpróbálta visszaolvasni.
Viszont, mielőtt bármit is csinálnak, muszáj átöltözniük, vagyis inkább Nori-nak át, Mai-nak fel. Mikor végre szabadon engedi a fűző, úgy mászik ki ruhából, mintha tényleg valami ketrecből szabadult volna épp ki. A harisnyát már óvatosan húzza le a lábairól, miközben felnevet Mai kérdésén.*
- Most hallom épp. Amúgy meg nem, és nem is értem. Azt hittem, annyira szeretsz tanulni, hogy neked mindegy, mit tanulsz. Bár, ez olyan lehet, hogy ha muszáj, akkor nem jó. Semmi sem jó, amit kötelező csinálni.
*Aztán egy ideig csak bámulja, ahogy össze-vissza mászkál a lány a szobában, és ugyanannyira össze-vissza motyog is magában, majd jól ki is neveti, mikor nekiesik az éjjeliszekrénynek.*
- Pff, béna! Nem ám leülnél, aztán úgy húznád fel azt a nadrágot. *Nevetgél még kicsit rajta, majd abbahagyja. Ő közben sokkal kevésbé körülményesen már felöltözött a saját szettjébe. A fekete nadrágjában nincs is semmi meglepő, azonban a kis könyékig érő, bő ujjú, kényelmes blúza nemhogy nem sötét, de hófehér. Arra vette rá a hozzá vásárolt koromfekete mellénykét, lábaira pedig visszavette az előző ruhához tartozó magassarkút, mert nem akar a bakancsban megsülni itt a toronyban. Mármint ez az ürügy, amúgy meg tetszik neki, de ezt nem fogja bevallani. Ujjain az ezüstgyűrűk, fülében a fülbevaló, és az erős fekete sminkjét is tökéletesen meg tudta csinálni, most, hogy van hozzá saját tükre és megfelelő eszközei, úgyhogy ő is készen áll a napra.*
- Jó, akkor menjünk! A lépcsőnél majd szólj, hogy fogjam a kezed, nehogy azon is legurulj! *Ölt nyelvet, és ő már megy is ki a szobából.*
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-24 19:56:12
Üzenet elküldve: 2024-04-24 19:56:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fogalma sincs a másiknak arról, hogy milyen jó azt hallani amit. Mégis sokkal jobb lenne, ha el tudná magyarázni, milyen kötelék is fűzi őket össze annyira, hogy így tekintsenek egymásra. Vagy mindez nem kell hozzá? De akkor mégis mi húzta pont Arthenior-ba? Tényleg hinni kell abban, hogy mindennek van oka, vagy egyszerű szerencsés véletlenek sora volt? Az, aminek meg kéne erősítenie, éppen az ingatja meg.*
- Tudom és köszönöm.
*Szeretne magvas gondolatokat megosztani a másikkal, vagy ömlengeni arról, amit most érez, de nem megy. Van, amikor Mai-t cserbenhagyja a saját tudása, de nem bánja. Most nincs itt a helye, mert a végén valami rosszul sülne el.*
- Én nem ignoráltalak, ne mondj ilyet. De ha nem figyelek oda, akkor itt fogok ragadni, te pedig megunod és majd elmész nélkülem, ki tudja hova. Ó...
*A kékjei most vöröslően csillannak, ahogy visszatükröződik a láng, amit a feketeség gyújtott tulajdon kezével.* - Nahát. Ezt itt tanultad? Biztosan idegesítettél volna már vele, ha ezelőtt is tudtad volna.
*Nézi, résnyire nyitott szájjal és ő is felemeli a kezét, majd visszaejti maga mellé, hiszen az semmit nem csinál. Nagyot sóhajt.*
- Az kicsit hosszabb folyamat és én kevésbé fejlődök tőle. Na ne érts félre, de ha nem akarsz itt megöregedni velem, akkor hagysz tanulni. Vagyis... *Néz végig a másikon és elhúzza a száját sajnálkozóan, hiszen a legnagyobb kedve tényleg ahhoz lenne, ha adhatna neki feladatokat és taníthatná. Írás-olvasás. Nem a nulláról kell kezdeni, így az gyakorolhat mellette, amíg ő szívja magába a holdmágia rejtelmeit.*
- Na jó, azt hiszem kitaláltam. Az írás hogy megy? *Mert akkor kezdik szépen az alapoktól, hogy frissüljön az a kevés tudás is. Szépen lefoglalja majd a másikat. Közben a lány mögé megy, hogy elkezdje kibogozni a fűző szorításából. Pillanatok alatt lazul meg a páncél, hogy lehullhasson róla.*
- Tessék. Hogy? Ja! *Neveti el magát, azt teljesen elfelejtette, hogy rajta nincs nadrág. Túl szabadnak is érezte magát, fel kell vennie egyet. Az ing marad. Ma nem kíván hercegnőként tündökölni. Meg van annak a helye és az ideje is. *
- Hogy nekem mennyire nincs kedvem ehhez. Nekem. Tanulni. Hallottál már ilyet? Menjünk, mielőtt elszökök. De innék egy bort. Ah, mégsem jó ez az ing. Tényleg innék egyet. Mindegy, ez marad.
*Összefüggéstelenül hadovál, miközben jár-kel a szobában, hogy mindent magához vegyen, amire szüksége van, s a nadrágját sem csak szimplán felhúzza, hanem sétál közben, majdnem esik is egy nagyot, csak az éjjeliszekrény fogja meg, amin a papírjai vannak.* - Bazmeg'! Jajj, Nori, magamat sem tudom elviselni. *Kezd ingerültté válni, és még szédül is. Nincs komoly baj, csak szétesett. *
- Én kész vagyok, mehetünk, ha gondolod. *Fogja meg sajgó térdét, amit odavágott a majdnem esés közben a bútorhoz. Éppen elmúlt a nyakáról a vörös billog, kellett már valami színkavalkád alabástrom bőrére, csak nem ez olyan édes. A térde gyönyörű kékeszölden fog pompázni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fogalma sincs a másiknak arról, hogy milyen jó azt hallani amit. Mégis sokkal jobb lenne, ha el tudná magyarázni, milyen kötelék is fűzi őket össze annyira, hogy így tekintsenek egymásra. Vagy mindez nem kell hozzá? De akkor mégis mi húzta pont Arthenior-ba? Tényleg hinni kell abban, hogy mindennek van oka, vagy egyszerű szerencsés véletlenek sora volt? Az, aminek meg kéne erősítenie, éppen az ingatja meg.*
- Tudom és köszönöm.
*Szeretne magvas gondolatokat megosztani a másikkal, vagy ömlengeni arról, amit most érez, de nem megy. Van, amikor Mai-t cserbenhagyja a saját tudása, de nem bánja. Most nincs itt a helye, mert a végén valami rosszul sülne el.*
- Én nem ignoráltalak, ne mondj ilyet. De ha nem figyelek oda, akkor itt fogok ragadni, te pedig megunod és majd elmész nélkülem, ki tudja hova. Ó...
*A kékjei most vöröslően csillannak, ahogy visszatükröződik a láng, amit a feketeség gyújtott tulajdon kezével.* - Nahát. Ezt itt tanultad? Biztosan idegesítettél volna már vele, ha ezelőtt is tudtad volna.
*Nézi, résnyire nyitott szájjal és ő is felemeli a kezét, majd visszaejti maga mellé, hiszen az semmit nem csinál. Nagyot sóhajt.*
- Az kicsit hosszabb folyamat és én kevésbé fejlődök tőle. Na ne érts félre, de ha nem akarsz itt megöregedni velem, akkor hagysz tanulni. Vagyis... *Néz végig a másikon és elhúzza a száját sajnálkozóan, hiszen a legnagyobb kedve tényleg ahhoz lenne, ha adhatna neki feladatokat és taníthatná. Írás-olvasás. Nem a nulláról kell kezdeni, így az gyakorolhat mellette, amíg ő szívja magába a holdmágia rejtelmeit.*
- Na jó, azt hiszem kitaláltam. Az írás hogy megy? *Mert akkor kezdik szépen az alapoktól, hogy frissüljön az a kevés tudás is. Szépen lefoglalja majd a másikat. Közben a lány mögé megy, hogy elkezdje kibogozni a fűző szorításából. Pillanatok alatt lazul meg a páncél, hogy lehullhasson róla.*
- Tessék. Hogy? Ja! *Neveti el magát, azt teljesen elfelejtette, hogy rajta nincs nadrág. Túl szabadnak is érezte magát, fel kell vennie egyet. Az ing marad. Ma nem kíván hercegnőként tündökölni. Meg van annak a helye és az ideje is. *
- Hogy nekem mennyire nincs kedvem ehhez. Nekem. Tanulni. Hallottál már ilyet? Menjünk, mielőtt elszökök. De innék egy bort. Ah, mégsem jó ez az ing. Tényleg innék egyet. Mindegy, ez marad.
*Összefüggéstelenül hadovál, miközben jár-kel a szobában, hogy mindent magához vegyen, amire szüksége van, s a nadrágját sem csak szimplán felhúzza, hanem sétál közben, majdnem esik is egy nagyot, csak az éjjeliszekrény fogja meg, amin a papírjai vannak.* - Bazmeg'! Jajj, Nori, magamat sem tudom elviselni. *Kezd ingerültté válni, és még szédül is. Nincs komoly baj, csak szétesett. *
- Én kész vagyok, mehetünk, ha gondolod. *Fogja meg sajgó térdét, amit odavágott a majdnem esés közben a bútorhoz. Éppen elmúlt a nyakáról a vörös billog, kellett már valami színkavalkád alabástrom bőrére, csak nem ez olyan édes. A térde gyönyörű kékeszölden fog pompázni.*
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-24 19:15:04
Üzenet elküldve: 2024-04-24 19:15:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
*Kitombolta magát. Ugyan, csak szavakban, de ez is milyen jól esett neki. Olyannyira jól, hogy a haragja lecsendesedése talán a legőszintébb öleléssé formálódik, amit Mai valaha is kapott tőle. Csak fogja a kis testet, és hagyja, hadd sírja ki magát a vállán.*
- Tudom, hogy én is egy szörnyeteg vagyok néha, de ennyire szemét nem tudnék lenni, mint az anyád.
*Mondja megtörve a csendet, és néhány nyugtató simogatás után, mikor Mai kimászik az ölelésből, ő is hátrébb lép egyet, hogy újra hagyják egymást lélegezni a személyes terükben.
Aztán hallgatja Mai nyűglődését, majd a tervét a mai napot illetően, de ekkor ismét morcossá válik a tekintete, és duzzogva teszi karba a kezeit.*
- Héka! Mi az, hogy nem tudsz velem lenni? Mi az, hogy elleszek-e addig? Meddig? Meg a fenéket! Viszel magaddal engem is tanulni! Nem is tudom, hogy juthat eszedbe, hogy majd nélkülem csinálod, miután egy napot már így is ignoráltál.
*Kicsit úgy hangzott ez az egész, mintha Mai csupán valamiféle ürügyet keresne arra, hogy ne kelljen vele lennie, de ha ez volt a cél, hát akkor nagyon nem jött be.*
- Várj csak, és rögtön meggyőzlek! Nézd ezt! *Jobb kezét felemeli, hirtelen ökölbe szorítja azt, és ha minden a tervei szerint alakul, akkor az ökle körül táncoló lángnyelvek egyértelműen bebizonyítják Mai-nak, hogy ő is alkalmas a tanulásra. Ha pedig nem sikerül a varázslat, az is bizonyíték, csak az arra, hogy bőven van még mit tanulnia. Ebben az esetben vigyora sem lesz olyan magabiztos.*
- Szóval most szedj ki végre ebből a maskarából, hagyj átöltözni, aztán együtt megyünk a könyvek közé! Ha jut rám egy ici-pici időd a nagy tanulásban, akkor esetleg tényleg megtaníthatnál olvasni is…
*Ez az ő igénye, és nem is tágít tőle. Nem fog még egy napot a mindentudó barátnője nélkül tölteni a tudás birodalmában, az már egyszer biztos. Kezét közben leengedi, és ellazítja, így ha voltak, akkor most már megszűnnek a tűznyalábok is.*
- Na meg neked sem ártana normálisan felöltöznöd előtte *kuncogja.* Na, mi lesz? *Fordít neki félig hátat várva, hogy Mai kioldja a fűzőjét.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
*Kitombolta magát. Ugyan, csak szavakban, de ez is milyen jól esett neki. Olyannyira jól, hogy a haragja lecsendesedése talán a legőszintébb öleléssé formálódik, amit Mai valaha is kapott tőle. Csak fogja a kis testet, és hagyja, hadd sírja ki magát a vállán.*
- Tudom, hogy én is egy szörnyeteg vagyok néha, de ennyire szemét nem tudnék lenni, mint az anyád.
*Mondja megtörve a csendet, és néhány nyugtató simogatás után, mikor Mai kimászik az ölelésből, ő is hátrébb lép egyet, hogy újra hagyják egymást lélegezni a személyes terükben.
Aztán hallgatja Mai nyűglődését, majd a tervét a mai napot illetően, de ekkor ismét morcossá válik a tekintete, és duzzogva teszi karba a kezeit.*
- Héka! Mi az, hogy nem tudsz velem lenni? Mi az, hogy elleszek-e addig? Meddig? Meg a fenéket! Viszel magaddal engem is tanulni! Nem is tudom, hogy juthat eszedbe, hogy majd nélkülem csinálod, miután egy napot már így is ignoráltál.
*Kicsit úgy hangzott ez az egész, mintha Mai csupán valamiféle ürügyet keresne arra, hogy ne kelljen vele lennie, de ha ez volt a cél, hát akkor nagyon nem jött be.*
- Várj csak, és rögtön meggyőzlek! Nézd ezt! *Jobb kezét felemeli, hirtelen ökölbe szorítja azt, és ha minden a tervei szerint alakul, akkor az ökle körül táncoló lángnyelvek egyértelműen bebizonyítják Mai-nak, hogy ő is alkalmas a tanulásra. Ha pedig nem sikerül a varázslat, az is bizonyíték, csak az arra, hogy bőven van még mit tanulnia. Ebben az esetben vigyora sem lesz olyan magabiztos.*
- Szóval most szedj ki végre ebből a maskarából, hagyj átöltözni, aztán együtt megyünk a könyvek közé! Ha jut rám egy ici-pici időd a nagy tanulásban, akkor esetleg tényleg megtaníthatnál olvasni is…
*Ez az ő igénye, és nem is tágít tőle. Nem fog még egy napot a mindentudó barátnője nélkül tölteni a tudás birodalmában, az már egyszer biztos. Kezét közben leengedi, és ellazítja, így ha voltak, akkor most már megszűnnek a tűznyalábok is.*
- Na meg neked sem ártana normálisan felöltöznöd előtte *kuncogja.* Na, mi lesz? *Fordít neki félig hátat várva, hogy Mai kioldja a fűzőjét.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-24 18:19:00
Üzenet elküldve: 2024-04-24 18:19:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
*Mai szívében ott volt a díszes tőr. Az első mondatával saját magából húzta ki, hogy megállíthatatlan vérzéssé válhassanak a szavai, s folyjon addig, amíg végre ki nem ürül minden raktára. Az egész vége pedig a megkönnyebbülés. Ha ilyen a halál, akkor nem fog félni tőle soha. Ugyan ki kellett hagyni azt a részt belőle, ami a másiknak is éppoly fontos lehetne, mint neki, de mégis kiadta magából a fájdalmát. Most nem akasztotta meg senki, csak gördülhettek végig a nyelvén át a világba, hogy megszabaduljon a nyomasztó tehertől.
Amíg Nori nevetésbe kezd ő csak bámul maga elé a megsemmisülés gyönyörével. Hallja a hangot, de mintha egy üvegburát húztak volna a teste köré, amin nem juthat már be semmi szörnyűség. A kacagás legvégéig érzi magát ebben a csendes ürességben. Hallja a hangokat, érti a mondanivalót, de nem tud és nem is akar megszólalni egészen addig, amíg valaki egy vaskalapáccsal le nem töri róla a védelmező rideg burkot és meleg testként nem ad neki feltámadást.
Úgy öleli Norit ő is mint soha, s könnyei ismét megerednek, de már nem fáj annyira, inkább csak a feszültség maradéka tör még utat onnan, ahonnan lehet.*
- Nem is kell nekem senki más... *Suttogja bele a másik vállának gödrébe, ahová a fejét nyomja, olyan erősen, mintha át akarná szakítani a húsát. Egy kis ideig így akar maradni, csak belefeledkezni mindebbe. Bár megcáfolhatná Nori-t, hogy a családot ugyan megválogatni nem lehet, de nekik mégis jutott egy szelet a jó részéből, mégpedig ők azok ketten egyként. De nem teheti. Az anyja adott neki egy hatalmas kincset, de elvette tőle azzal, hogy nem adhatja a világ tudtára, hogy az az övé. Azt hitte a szeretete soha nem tudna erősebb lenni, de meglepte őt az érzés és most minden tűztől jobban tombol. Kivonja végre magát, s nézi, még kicsit párás szemekkel a feketeséget.*
- El akarok innen menni. Veled. Ma megállás nélkül a könyveket fogom bújni és gyakorlok, ha kell holnap és azután is. Aztán megmutatom anyámnak... van is egy tervem... szóval megmutatom, hogy mennyit fejlődtem és meg sem állunk a városig. *Nagy levegőt vesz, mert mondatai gyorsasága okán eddig nem sikerült, majd folytatja is.* - Tudom, hogy iderángattalak, de nem tudok veled lenni, azért nem, mert ha ezt nem teszem meg, akkor később sem tudok majd.
*Visszahátrál az ágyhoz és háttal esik a matracnak, hogy elterülhessen és nézhesse a plafont, ahová odaképzeli az eget.* - Mit gondolsz, te addig el leszel?
*Mai szívében ott volt a díszes tőr. Az első mondatával saját magából húzta ki, hogy megállíthatatlan vérzéssé válhassanak a szavai, s folyjon addig, amíg végre ki nem ürül minden raktára. Az egész vége pedig a megkönnyebbülés. Ha ilyen a halál, akkor nem fog félni tőle soha. Ugyan ki kellett hagyni azt a részt belőle, ami a másiknak is éppoly fontos lehetne, mint neki, de mégis kiadta magából a fájdalmát. Most nem akasztotta meg senki, csak gördülhettek végig a nyelvén át a világba, hogy megszabaduljon a nyomasztó tehertől.
Amíg Nori nevetésbe kezd ő csak bámul maga elé a megsemmisülés gyönyörével. Hallja a hangot, de mintha egy üvegburát húztak volna a teste köré, amin nem juthat már be semmi szörnyűség. A kacagás legvégéig érzi magát ebben a csendes ürességben. Hallja a hangokat, érti a mondanivalót, de nem tud és nem is akar megszólalni egészen addig, amíg valaki egy vaskalapáccsal le nem töri róla a védelmező rideg burkot és meleg testként nem ad neki feltámadást.
Úgy öleli Norit ő is mint soha, s könnyei ismét megerednek, de már nem fáj annyira, inkább csak a feszültség maradéka tör még utat onnan, ahonnan lehet.*
- Nem is kell nekem senki más... *Suttogja bele a másik vállának gödrébe, ahová a fejét nyomja, olyan erősen, mintha át akarná szakítani a húsát. Egy kis ideig így akar maradni, csak belefeledkezni mindebbe. Bár megcáfolhatná Nori-t, hogy a családot ugyan megválogatni nem lehet, de nekik mégis jutott egy szelet a jó részéből, mégpedig ők azok ketten egyként. De nem teheti. Az anyja adott neki egy hatalmas kincset, de elvette tőle azzal, hogy nem adhatja a világ tudtára, hogy az az övé. Azt hitte a szeretete soha nem tudna erősebb lenni, de meglepte őt az érzés és most minden tűztől jobban tombol. Kivonja végre magát, s nézi, még kicsit párás szemekkel a feketeséget.*
- El akarok innen menni. Veled. Ma megállás nélkül a könyveket fogom bújni és gyakorlok, ha kell holnap és azután is. Aztán megmutatom anyámnak... van is egy tervem... szóval megmutatom, hogy mennyit fejlődtem és meg sem állunk a városig. *Nagy levegőt vesz, mert mondatai gyorsasága okán eddig nem sikerült, majd folytatja is.* - Tudom, hogy iderángattalak, de nem tudok veled lenni, azért nem, mert ha ezt nem teszem meg, akkor később sem tudok majd.
*Visszahátrál az ágyhoz és háttal esik a matracnak, hogy elterülhessen és nézhesse a plafont, ahová odaképzeli az eget.* - Mit gondolsz, te addig el leszel?
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-24 17:47:46
Üzenet elküldve: 2024-04-24 17:47:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a lényegről kezdenek el beszélgetni, minden más érdektelenné válik. Nem számít már, hogy miféle csodaitalok rejtőznek még Nori táskájában, és az sem, hogy miféle csodákra képes még Mai a varázslataival.
Nori nem elégszik meg a történet egyiket felével, a kételkedésével gyakorlatilag kiköveteli a másikat is. Azon még ki sem akad, hogy figyelték Mai-t és az anyja minden lépéséről tud. Ez várható volt, a nemesek képesek volnának a saját kardjukba dőlni, ha csak egy apró részlet is elkerüli a figyelmüket, és nem telepedhetnek rá teljesen mások életére. Amikor azonban meghallja, hogy mit mondott az a szipirtyó Mai-nak… Mai-ról, akkor undorodva és szánakozva nevet fel, és folytatja ezt úgy egy fél percig, mire végre megszólal.*
- Hogy mekkora egy mocskos rohadék kurva a te drága anyád! Ezt nem hiszem el, baszd meg… *Törölgeti a könnyeit, amikről el sem tudja dönteni, hogy nevetés vagy sírás okán folynak a szemeiből.*
- Ilyen van? *Kérdezi végül a fejét csóválva. Érthetetlen számára az egész.* Ilyen anya létezik? Baszik gondolkodni, szórakozásból szétteszi a lábait valami idegennek, aztán meglepődik, hogy gyerek lesz belőle, majd azt mondja a tulajdon lányának, hogy ő a hiba? Persze, meg még kérj is bocsánatot, amiért megszülettél, nem?! Fú, de felidegesítettél ezzel, Mai… Tényleg jó, hogy végül nem mentem be veled. *Újra csak felnevet kínjában, mert mást nem tud tenni. Ez annyira szánalmas, hogy csak röhögni tud rajta, és legszívesebben most berontana azon a vacak díszes ajtón és szépen lassan elválasztaná a nő fejét a nyakától, mert az az igazi hiba, hogy most még rajta van.*
- Remélem, hogy tényleg tudok átkokat szórni, mert most azt kívánom, hogy fulladjon bele abba a pohár vörösborba, amit a reggelijéhez iszik! Ezért gyűlölöm a családot Mai, és hálát adok akárkinek, hogy nekem nincs. Ha ilyen egy család, akkor nekem aztán nem kell. Az anyám fasz tudja hol van, az apámat meg azért utálhatom, mert magamra hagyott a szarban, de legalább nem vágja a fejemhez, hogy utálja, hogy élek. Baszódjon meg ő is…
*Látványosan felidegesítette magát, de leginkább Mai kedvéért nem vérengzésbe torkollik mindez, hanem a trágár szavakba tölti bele minden dühét. Hirtelen feláll az ágyról, és szembe fordul a lánnyal.*
- Na, gyere ide! *Mai-t is felhúzza, és olyan szorosan öleli magához, mint talán még soha.* Hagyd a francba a családod, nem érdemelnek meg téged! Itt vagyok neked én… *Simogatja a hátát nyugtatóan, mintha tudná, hogy a lánynak vigasztalásra van szüksége.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a lényegről kezdenek el beszélgetni, minden más érdektelenné válik. Nem számít már, hogy miféle csodaitalok rejtőznek még Nori táskájában, és az sem, hogy miféle csodákra képes még Mai a varázslataival.
Nori nem elégszik meg a történet egyiket felével, a kételkedésével gyakorlatilag kiköveteli a másikat is. Azon még ki sem akad, hogy figyelték Mai-t és az anyja minden lépéséről tud. Ez várható volt, a nemesek képesek volnának a saját kardjukba dőlni, ha csak egy apró részlet is elkerüli a figyelmüket, és nem telepedhetnek rá teljesen mások életére. Amikor azonban meghallja, hogy mit mondott az a szipirtyó Mai-nak… Mai-ról, akkor undorodva és szánakozva nevet fel, és folytatja ezt úgy egy fél percig, mire végre megszólal.*
- Hogy mekkora egy mocskos rohadék kurva a te drága anyád! Ezt nem hiszem el, baszd meg… *Törölgeti a könnyeit, amikről el sem tudja dönteni, hogy nevetés vagy sírás okán folynak a szemeiből.*
- Ilyen van? *Kérdezi végül a fejét csóválva. Érthetetlen számára az egész.* Ilyen anya létezik? Baszik gondolkodni, szórakozásból szétteszi a lábait valami idegennek, aztán meglepődik, hogy gyerek lesz belőle, majd azt mondja a tulajdon lányának, hogy ő a hiba? Persze, meg még kérj is bocsánatot, amiért megszülettél, nem?! Fú, de felidegesítettél ezzel, Mai… Tényleg jó, hogy végül nem mentem be veled. *Újra csak felnevet kínjában, mert mást nem tud tenni. Ez annyira szánalmas, hogy csak röhögni tud rajta, és legszívesebben most berontana azon a vacak díszes ajtón és szépen lassan elválasztaná a nő fejét a nyakától, mert az az igazi hiba, hogy most még rajta van.*
- Remélem, hogy tényleg tudok átkokat szórni, mert most azt kívánom, hogy fulladjon bele abba a pohár vörösborba, amit a reggelijéhez iszik! Ezért gyűlölöm a családot Mai, és hálát adok akárkinek, hogy nekem nincs. Ha ilyen egy család, akkor nekem aztán nem kell. Az anyám fasz tudja hol van, az apámat meg azért utálhatom, mert magamra hagyott a szarban, de legalább nem vágja a fejemhez, hogy utálja, hogy élek. Baszódjon meg ő is…
*Látványosan felidegesítette magát, de leginkább Mai kedvéért nem vérengzésbe torkollik mindez, hanem a trágár szavakba tölti bele minden dühét. Hirtelen feláll az ágyról, és szembe fordul a lánnyal.*
- Na, gyere ide! *Mai-t is felhúzza, és olyan szorosan öleli magához, mint talán még soha.* Hagyd a francba a családod, nem érdemelnek meg téged! Itt vagyok neked én… *Simogatja a hátát nyugtatóan, mintha tudná, hogy a lánynak vigasztalásra van szüksége.*
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-23 20:36:16
Üzenet elküldve: 2024-04-23 20:36:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagyon szívesen tanítaná Nori-t. Vagy épp bárkit. Türelme és adottsága megvan hozzá, mindössze sokkal nagyobb tudást szeretne átadni, mint amennyi neki van. De kezdetnek az olvasás is megtenné.*
- Hú, az tényleg drága. De ne is pazarold rám, és anélkül is okos vagyok. *Neveti el magát, persze a feketeséget is annak tartja, de ezt most nem tudta kihagyni. A körülményekhez képest tényleg túl vidám. Vihar előtti csendnek tudható be.
Végre újra kettesben vannak a szobában. Nem várta kifejezetten, de még most elég jól megy neki, hogy ne látszódjon rajta minden, amit el kell rejtenie. Az is megnyugtató, hogy a morcosság tovaszállt a lányról és nem haragszik rá a kis védelme miatt. Keserédes tudat, hogy annyira utálja a mágiát, mégis az adott neki egy pihentető estét hatok óta először.*
- De azt hittem, csak attól véd meg, ha valaki bántana, de te nem bántasz. Mindegy, legközelebb már tudni fogom.
*Bár megígérte, hogy kibontja a másikat a ruháiból, most ez valahogy mégsem fontos. Ha nem látja a másikon, hogy kényelmetlen, akkor egy ideig még biztosan nem tűnik fel neki, mert annyira benne van saját meséjében és a féligazságaiban.
Minden vonására ügyel, hogy ne tűnjön fel Nori-nak, amire rá is kérdez. ~Bár ennyi lenne.~ Nehéz most a játék, de állja a sarat, muszáj, mert ezen múlik minden. Az ő és testvére élete is. Torkában dobog a szíve a gondolattól.*
- Figyelj. *Vesz egy nagy levegőt, és megpróbálja átadni az egészet úgy, hogy kielégítő legyen és mégis hiányozhasson belőle a legfontosabb rész.* - Először közölte velem, hogy minden lépésemet figyeltette azzal a kis szarházi gnómmal. *Itt már nem akarja türtőztetni magát, olyan undorodó arckifejezést láttat, amilyet még nem figyelhettek meg rajta.* - Tud mindenről. Hogy hol jártam és kivel. Tud rólad. Az istenedről. A kötelékről. Csak gyötörni akart. Szerintem annyi célja volt vele mindössze, hogy megmutassa, hogy mindenhová elér a keze és ezt ne felejtsem el. Aztán. *Az érzelmeket már hagyja, hogy eluralkodhassanak rajta, hiszen a meséhez illik, s könnyebb is, hogy nem kell játszania igazán mégsem.* - Aztán végre a szemembe mondta, hogy mindent jól láttam. Egy hiba vagyok. Hogy mondta? "Életem legnagyobb baklövésének az emléke". *Már nem néz a lányra, mert szédülni kezd a fájdalomtól, ami visszaszökött mellkasába és ismét átvette felette a hatalmat.* - Ez vagyok én a családomnak Nori. De a nevükre nem hozhatok szégyent, ezért tanulnom kell. Azt hiszem ez elég magyarázat arra, hogy miért féltem. Oda szúr, ahol a legjobban fáj. És ott lebeg felettem mindig. Csak az lehet a kiút, ha eleget teszek a kívánalmának.
*Megköszörüli a torkát, majd újra a másik szemébe néz.* - De azt hiszem méltón felvettem a harcot és a végén rám sem tudott nézni. Én sem voltam rest egy gonosz picsa lenni. Tőle tanultam. Meg egy kicsit tőled.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagyon szívesen tanítaná Nori-t. Vagy épp bárkit. Türelme és adottsága megvan hozzá, mindössze sokkal nagyobb tudást szeretne átadni, mint amennyi neki van. De kezdetnek az olvasás is megtenné.*
- Hú, az tényleg drága. De ne is pazarold rám, és anélkül is okos vagyok. *Neveti el magát, persze a feketeséget is annak tartja, de ezt most nem tudta kihagyni. A körülményekhez képest tényleg túl vidám. Vihar előtti csendnek tudható be.
Végre újra kettesben vannak a szobában. Nem várta kifejezetten, de még most elég jól megy neki, hogy ne látszódjon rajta minden, amit el kell rejtenie. Az is megnyugtató, hogy a morcosság tovaszállt a lányról és nem haragszik rá a kis védelme miatt. Keserédes tudat, hogy annyira utálja a mágiát, mégis az adott neki egy pihentető estét hatok óta először.*
- De azt hittem, csak attól véd meg, ha valaki bántana, de te nem bántasz. Mindegy, legközelebb már tudni fogom.
*Bár megígérte, hogy kibontja a másikat a ruháiból, most ez valahogy mégsem fontos. Ha nem látja a másikon, hogy kényelmetlen, akkor egy ideig még biztosan nem tűnik fel neki, mert annyira benne van saját meséjében és a féligazságaiban.
Minden vonására ügyel, hogy ne tűnjön fel Nori-nak, amire rá is kérdez. ~Bár ennyi lenne.~ Nehéz most a játék, de állja a sarat, muszáj, mert ezen múlik minden. Az ő és testvére élete is. Torkában dobog a szíve a gondolattól.*
- Figyelj. *Vesz egy nagy levegőt, és megpróbálja átadni az egészet úgy, hogy kielégítő legyen és mégis hiányozhasson belőle a legfontosabb rész.* - Először közölte velem, hogy minden lépésemet figyeltette azzal a kis szarházi gnómmal. *Itt már nem akarja türtőztetni magát, olyan undorodó arckifejezést láttat, amilyet még nem figyelhettek meg rajta.* - Tud mindenről. Hogy hol jártam és kivel. Tud rólad. Az istenedről. A kötelékről. Csak gyötörni akart. Szerintem annyi célja volt vele mindössze, hogy megmutassa, hogy mindenhová elér a keze és ezt ne felejtsem el. Aztán. *Az érzelmeket már hagyja, hogy eluralkodhassanak rajta, hiszen a meséhez illik, s könnyebb is, hogy nem kell játszania igazán mégsem.* - Aztán végre a szemembe mondta, hogy mindent jól láttam. Egy hiba vagyok. Hogy mondta? "Életem legnagyobb baklövésének az emléke". *Már nem néz a lányra, mert szédülni kezd a fájdalomtól, ami visszaszökött mellkasába és ismét átvette felette a hatalmat.* - Ez vagyok én a családomnak Nori. De a nevükre nem hozhatok szégyent, ezért tanulnom kell. Azt hiszem ez elég magyarázat arra, hogy miért féltem. Oda szúr, ahol a legjobban fáj. És ott lebeg felettem mindig. Csak az lehet a kiút, ha eleget teszek a kívánalmának.
*Megköszörüli a torkát, majd újra a másik szemébe néz.* - De azt hiszem méltón felvettem a harcot és a végén rám sem tudott nézni. Én sem voltam rest egy gonosz picsa lenni. Tőle tanultam. Meg egy kicsit tőled.
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-23 20:06:21
Üzenet elküldve: 2024-04-23 20:06:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
*Amolyan „ez van” kifejezéssel tárja szét a kezeit, mikor szóba kerül, hogy normális esetében még egy egyszerű felsorolást sem képes elolvasni. Ezért is olyan gyönyörű tudomány az alkímia.*
- Magamtól még mindig nem tudnám, szóval megtaníthatsz. A varázsitalaim végesek, szóval nem ártana, ha valójában is tudnék olvasni. Egyébként igen, azok segítettek. Van nálam még egy, de nem adom neked, mert ritka drágák a hozzávalók. Biztos emlékszel még az árára azoknak a világoskék italoknak, amiket a piacon is láttunk. Na, abból nyolc darab kell, hogy a kellő hatást érjük el, és ha rosszul kevered őket össze, azonnal tönkre is mehet az egész.
*Magyaráz serényen addig, amíg Mai nem köt ki az ölében. Talán a drámakirálynős megjegyzés és maga a félreérthető helyzet kelti Nori-ban azt az érzést, hogy egy kicsit meg kell ijesztenie rakoncátlan barátnőjét, de ő elég hamar leállítja, így a játék véget ér, Mai kikerül az öléből, és mehetnek a szobába.*
- Nem kell magyaráznod semmit. Egy jót akartál aludni, úgy, hogy senki sem zavar. Mit meg nem adnék, hogy én is ezernyi tőrrel vehessem körbe magam, hogy mindenki hagyjon békén. Jó húzás volt.
*Mondja valamiféle dicséretképp még a folyosón a holdakkal kapcsolatban, bent a szobában pedig lecsüccsen ő is az ágyra, és innentől minden figyelme a lányé. Még azt is elfelejti, hogy továbbra is be van zárva a hercegnő öltözékbe. Mai beszámolójába egyáltalán nem szól bele, csak nem tetsző grimaszokkal reagál néhány résznél.*
- Elég vicces, de komolyan csak ennyi történt? Iderángatott azért, hogy tanulj mágiát, aztán nesze, csinálj, amit akarsz? Nekem ez elég fura. Ettől féltél te annyira? Én azt hittem, hogy el akar téged rángatni mellőlem, hogy bezár téged egy kisasszonyokhoz méltó üvegkalitkába vagy megkínoz, mert Sa'Tereth hívőkkel cseszed el az idődet, erre… tanulj mágiát és kész? Most tényleg?
*Bár, azt már tudja, hogy Mai családjában főszerepet játszik a mágia, de akkor sem áll össze neki a történet. Ez szerinte túl kis dolog ahhoz a nagy felhajtáshoz, amit ennek az egésznek kerítettek. Még szerencse, hogy a bájital hatása már megszűnt, így Nori nem tudja élből kikövetkeztetni, hogy Mai nem mond el neki mindent, de még így is gyanakszik.*
*Amolyan „ez van” kifejezéssel tárja szét a kezeit, mikor szóba kerül, hogy normális esetében még egy egyszerű felsorolást sem képes elolvasni. Ezért is olyan gyönyörű tudomány az alkímia.*
- Magamtól még mindig nem tudnám, szóval megtaníthatsz. A varázsitalaim végesek, szóval nem ártana, ha valójában is tudnék olvasni. Egyébként igen, azok segítettek. Van nálam még egy, de nem adom neked, mert ritka drágák a hozzávalók. Biztos emlékszel még az árára azoknak a világoskék italoknak, amiket a piacon is láttunk. Na, abból nyolc darab kell, hogy a kellő hatást érjük el, és ha rosszul kevered őket össze, azonnal tönkre is mehet az egész.
*Magyaráz serényen addig, amíg Mai nem köt ki az ölében. Talán a drámakirálynős megjegyzés és maga a félreérthető helyzet kelti Nori-ban azt az érzést, hogy egy kicsit meg kell ijesztenie rakoncátlan barátnőjét, de ő elég hamar leállítja, így a játék véget ér, Mai kikerül az öléből, és mehetnek a szobába.*
- Nem kell magyaráznod semmit. Egy jót akartál aludni, úgy, hogy senki sem zavar. Mit meg nem adnék, hogy én is ezernyi tőrrel vehessem körbe magam, hogy mindenki hagyjon békén. Jó húzás volt.
*Mondja valamiféle dicséretképp még a folyosón a holdakkal kapcsolatban, bent a szobában pedig lecsüccsen ő is az ágyra, és innentől minden figyelme a lányé. Még azt is elfelejti, hogy továbbra is be van zárva a hercegnő öltözékbe. Mai beszámolójába egyáltalán nem szól bele, csak nem tetsző grimaszokkal reagál néhány résznél.*
- Elég vicces, de komolyan csak ennyi történt? Iderángatott azért, hogy tanulj mágiát, aztán nesze, csinálj, amit akarsz? Nekem ez elég fura. Ettől féltél te annyira? Én azt hittem, hogy el akar téged rángatni mellőlem, hogy bezár téged egy kisasszonyokhoz méltó üvegkalitkába vagy megkínoz, mert Sa'Tereth hívőkkel cseszed el az idődet, erre… tanulj mágiát és kész? Most tényleg?
*Bár, azt már tudja, hogy Mai családjában főszerepet játszik a mágia, de akkor sem áll össze neki a történet. Ez szerinte túl kis dolog ahhoz a nagy felhajtáshoz, amit ennek az egésznek kerítettek. Még szerencse, hogy a bájital hatása már megszűnt, így Nori nem tudja élből kikövetkeztetni, hogy Mai nem mond el neki mindent, de még így is gyanakszik.*
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-23 17:57:41
Üzenet elküldve: 2024-04-23 17:57:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
*Teljes mértékben hidegen hagyja, hogy a másik morcos, sőt, ha lehet még ugratja is.
Az, hogy a másik olvasott valamit, az megakasztja egy pillanatra és csak bámul rá értetlenül.*
- Hogy mit csináltál? Az itallapot alig tudod kibetűzni Nori, úgy volt, hogy én tanítalak meg olvasni.
*Hogy azok a löttyök mire képesek, az mindig talány a számára, de már meg sem lepődik. Legalább nem vérmágiával tartotta magát ébren, hogy utána egy hatot szenvedjen az ágyában, mint nem is olyan régen.*
- Azok a színes kis italok segítettek ezen is? Még jó, hogy valaki egy életet végigtanul tisztességesen, te meg megiszol valamit és kifényesedik az agyad. Amúgy... kipróbálnám.
*Egy kis korholás belefér, hiszen ő megszenvedett minden egyes betűvel gyerekként. De ha ilyen segítségeket lehet bedobni a táskába, mint egy kis ezüst tükröt, akkor azért talán egyszer kipróbálná.*
- Azt már látom, hogy a drámakirálynő szerep megy. Ott nálunk kedveltek volna az udvarban, pont ilyen hisztis mind. *Mosolyodik el, majd el is neveti magát az alakításon.*
- Mindjárt megszabadítalak tőle, még hiányozni is fog.
*Mivel nem szeretné elfogadni a segítő kezet, így hát játékosan belehuppan a másik ölébe, valamiért tényleg jókedve van, kár, hogy ez elég illékony manapság. Főleg itt a toronyban nem fog túl soká tartani.*
- És, ki érti félre? Abogr mester?
*Először élvezi a dereka köré fonódó karokat, majd megrázza a fejét, nem is Nori lenne, ha nem kezdene bele a játékos fenyegetésbe, ami most egészen máshogy hat rá, mint eddig.*
- Jó, elég. *Hirtelen eltűnik a mosoly, még jó, hogy a másik nem lát belőle semmit. A hideg most kellemetlenül fut végig rajta és rendeződik libabőrbe a karmok nyomán. Nem is lesz így nehéz dolga a feketeségnek, hogy talpra állítsa. Megfordul, majd csak bámul rá egy kis ideig és bevillan a kép, amikor a Hét Varjúban estek egymásnak. Valami biztos vezérelte őt már akkor is, hogy eloldalgott a helyzetből. Ez többé nem ismétlődhet meg, na de mégis mit fog mondani, miért?*
- Csak végre jót aludtam, bocsánat a gömbökért én kicsit félreértelmeztem azt a varázslatot. Azt hiszem ez is magyarázatra szorul.
*Sétál végül a szoba irányába, ahol be is zárja gondosan maguk mögött az ajtót.*
- Nem volt jó.
*Harapja be alsó ajkát, majd kutat a sötét íriszek mélyén. Elsétál az ágyig, ahová törökülésbe ül fel, ölét épphogy takarja az ing hossza.*
- Azt hiszem elég sokszor megbántottuk egymást. *Ha nem kérdez bele, nem fogja kifejteni, mert tudja, hogy a másik nem híres a beleérző képességéről, így nem akar hiányérzetet szavai után.* - De, talán neked még tetszeni is fog, amit mondok... addig nem mehetek el innen, amíg nem mutatom fel anyámnak, hogy eleget tanultam. Vicces mi? Tanulásra kényszerít, persze nem úgy, ahogy azt én akartam. Mágiát kell. Azt hiszen ez hamar sikerült. De nem tudom mikor lesz neki elég.
*Tárja szét a karját, majd visszaejti ölébe.*
- Aztán szabad vagyok. Bár küzdelmes volt.
*Teljes mértékben hidegen hagyja, hogy a másik morcos, sőt, ha lehet még ugratja is.
Az, hogy a másik olvasott valamit, az megakasztja egy pillanatra és csak bámul rá értetlenül.*
- Hogy mit csináltál? Az itallapot alig tudod kibetűzni Nori, úgy volt, hogy én tanítalak meg olvasni.
*Hogy azok a löttyök mire képesek, az mindig talány a számára, de már meg sem lepődik. Legalább nem vérmágiával tartotta magát ébren, hogy utána egy hatot szenvedjen az ágyában, mint nem is olyan régen.*
- Azok a színes kis italok segítettek ezen is? Még jó, hogy valaki egy életet végigtanul tisztességesen, te meg megiszol valamit és kifényesedik az agyad. Amúgy... kipróbálnám.
*Egy kis korholás belefér, hiszen ő megszenvedett minden egyes betűvel gyerekként. De ha ilyen segítségeket lehet bedobni a táskába, mint egy kis ezüst tükröt, akkor azért talán egyszer kipróbálná.*
- Azt már látom, hogy a drámakirálynő szerep megy. Ott nálunk kedveltek volna az udvarban, pont ilyen hisztis mind. *Mosolyodik el, majd el is neveti magát az alakításon.*
- Mindjárt megszabadítalak tőle, még hiányozni is fog.
*Mivel nem szeretné elfogadni a segítő kezet, így hát játékosan belehuppan a másik ölébe, valamiért tényleg jókedve van, kár, hogy ez elég illékony manapság. Főleg itt a toronyban nem fog túl soká tartani.*
- És, ki érti félre? Abogr mester?
*Először élvezi a dereka köré fonódó karokat, majd megrázza a fejét, nem is Nori lenne, ha nem kezdene bele a játékos fenyegetésbe, ami most egészen máshogy hat rá, mint eddig.*
- Jó, elég. *Hirtelen eltűnik a mosoly, még jó, hogy a másik nem lát belőle semmit. A hideg most kellemetlenül fut végig rajta és rendeződik libabőrbe a karmok nyomán. Nem is lesz így nehéz dolga a feketeségnek, hogy talpra állítsa. Megfordul, majd csak bámul rá egy kis ideig és bevillan a kép, amikor a Hét Varjúban estek egymásnak. Valami biztos vezérelte őt már akkor is, hogy eloldalgott a helyzetből. Ez többé nem ismétlődhet meg, na de mégis mit fog mondani, miért?*
- Csak végre jót aludtam, bocsánat a gömbökért én kicsit félreértelmeztem azt a varázslatot. Azt hiszem ez is magyarázatra szorul.
*Sétál végül a szoba irányába, ahol be is zárja gondosan maguk mögött az ajtót.*
- Nem volt jó.
*Harapja be alsó ajkát, majd kutat a sötét íriszek mélyén. Elsétál az ágyig, ahová törökülésbe ül fel, ölét épphogy takarja az ing hossza.*
- Azt hiszem elég sokszor megbántottuk egymást. *Ha nem kérdez bele, nem fogja kifejteni, mert tudja, hogy a másik nem híres a beleérző képességéről, így nem akar hiányérzetet szavai után.* - De, talán neked még tetszeni is fog, amit mondok... addig nem mehetek el innen, amíg nem mutatom fel anyámnak, hogy eleget tanultam. Vicces mi? Tanulásra kényszerít, persze nem úgy, ahogy azt én akartam. Mágiát kell. Azt hiszen ez hamar sikerült. De nem tudom mikor lesz neki elég.
*Tárja szét a karját, majd visszaejti ölébe.*
- Aztán szabad vagyok. Bár küzdelmes volt.
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-23 16:52:24
Üzenet elküldve: 2024-04-23 16:52:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- A kedvedért bármikor. *Szemeit forgatja morcosan. Nem érti, mégis mit várt Mai egy ilyen ébresztés után. Biztosan nem azt, hogy majd buksisimit és dicséretet kap az alakításáért. Mindenesetre nem haragszik rá komolyan, részéről is csak duzzogásának kifejezésére szolgál a szitkozódás.
Mikor látja Mai értetlenségét, akkor viszont már elégedetten vigyorodik el. Ilyesmi reakcióra számított tőle, miután egyszerűen közölte, hogy milyen varázslatot látott Mai körül úgy, ahogy az a tankönyvekben is szerepelhet.*
- Persze, hogy tudom, olvastam egy könyvben *ránt vállat.* Mondtam már neked, hogy hasznosak a löttyeim, nem? Azt hiszem, tetszik nekem ez a torony. Itt még erősebbé válhatok. *Büszkén húzza ki magát, de egyelőre még csak részleteket árul el abból, hogy mit is csinált egy napon és éjszakán keresztül. Barátnőjének sem kell mindenről azonnal tudnia.
A ruháját illetően ismét morcosan húzza félre a száját, durcásan el is fordul egy pillanatra Mai-tól.*
- Nem, csak kitaláltam, hogy a vérengző veszedelem szerep nem illik hozzám, és mostantól habos-babos királylány akarok lenni, ezért úgy döntöttem, hogy ebben a cuccban akarom leélni a hátralévő életem, úgyis jó a tartásnak a fűző. Aztán a nap végére annyira megörültem annak, hogy már tudok egyenesen járni ezekben a cipőkben, hogy jó ötletnek tartottam így is aludni. *Rá is játszik a dologra, így egészen kisasszonyosan magas hangon adja elő mindezt, de a mondandója végére visszatér a morcos tekintet az arcára.*
- Nem, nyilván csak halvány fogalmam sincs, hogy mégis hogy a fenében lehet kiszabadulni ezekből a göncökből.
*Az most különösebben nem érdekli, hogy kivel is múlatta az időt a lány az anyjával való teadélután után, Mai kérdezősködését pedig már annyira megszokta, hogy észre sem veszi, így nem is mond inkább semmit erre. Már csak azért sem, mert a másokkal való enyelgés helyett esetleg tényleg ki is szabadíthatta volna a hercegnő ketrecből.
A felé nyújtott segítő kézre addig pislog dacosan, míg barátnője végül az ölében köt ki.*
- Ehh, Mai… ez kurva félreérthető lesz így, hogy gyakorlatilag félmeztelen vagy. *Ennek ellenére keze lassan körbefonódik a lány vékony kis derekán, magához szorítja őt, a vállára dönti a fejét és halkan újra megszólal.*
- Most akár bele is haraphatnék a finom kis nyakadba, és így tarthatnálak, amíg nem visítasz, hogy eresszelek el. De a karmolás sem rossz ötlet… *Lépked felfelé hegyes körmeivel két oldalt Mai derekán, majd végül gondol egyet, és inkább visszaállítja őt a lábaira, aztán ő is feltápászkodik a fotelből.*
- Menjünk a szobába, aztán elmesélem, meg te is elárulhatod a részleteket arról, hogy mi történt anyáddal, merthogy felszabadultnak tűnsz! Jó dolog történt? *Indul is el közben a szobájuk irányába.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- A kedvedért bármikor. *Szemeit forgatja morcosan. Nem érti, mégis mit várt Mai egy ilyen ébresztés után. Biztosan nem azt, hogy majd buksisimit és dicséretet kap az alakításáért. Mindenesetre nem haragszik rá komolyan, részéről is csak duzzogásának kifejezésére szolgál a szitkozódás.
Mikor látja Mai értetlenségét, akkor viszont már elégedetten vigyorodik el. Ilyesmi reakcióra számított tőle, miután egyszerűen közölte, hogy milyen varázslatot látott Mai körül úgy, ahogy az a tankönyvekben is szerepelhet.*
- Persze, hogy tudom, olvastam egy könyvben *ránt vállat.* Mondtam már neked, hogy hasznosak a löttyeim, nem? Azt hiszem, tetszik nekem ez a torony. Itt még erősebbé válhatok. *Büszkén húzza ki magát, de egyelőre még csak részleteket árul el abból, hogy mit is csinált egy napon és éjszakán keresztül. Barátnőjének sem kell mindenről azonnal tudnia.
A ruháját illetően ismét morcosan húzza félre a száját, durcásan el is fordul egy pillanatra Mai-tól.*
- Nem, csak kitaláltam, hogy a vérengző veszedelem szerep nem illik hozzám, és mostantól habos-babos királylány akarok lenni, ezért úgy döntöttem, hogy ebben a cuccban akarom leélni a hátralévő életem, úgyis jó a tartásnak a fűző. Aztán a nap végére annyira megörültem annak, hogy már tudok egyenesen járni ezekben a cipőkben, hogy jó ötletnek tartottam így is aludni. *Rá is játszik a dologra, így egészen kisasszonyosan magas hangon adja elő mindezt, de a mondandója végére visszatér a morcos tekintet az arcára.*
- Nem, nyilván csak halvány fogalmam sincs, hogy mégis hogy a fenében lehet kiszabadulni ezekből a göncökből.
*Az most különösebben nem érdekli, hogy kivel is múlatta az időt a lány az anyjával való teadélután után, Mai kérdezősködését pedig már annyira megszokta, hogy észre sem veszi, így nem is mond inkább semmit erre. Már csak azért sem, mert a másokkal való enyelgés helyett esetleg tényleg ki is szabadíthatta volna a hercegnő ketrecből.
A felé nyújtott segítő kézre addig pislog dacosan, míg barátnője végül az ölében köt ki.*
- Ehh, Mai… ez kurva félreérthető lesz így, hogy gyakorlatilag félmeztelen vagy. *Ennek ellenére keze lassan körbefonódik a lány vékony kis derekán, magához szorítja őt, a vállára dönti a fejét és halkan újra megszólal.*
- Most akár bele is haraphatnék a finom kis nyakadba, és így tarthatnálak, amíg nem visítasz, hogy eresszelek el. De a karmolás sem rossz ötlet… *Lépked felfelé hegyes körmeivel két oldalt Mai derekán, majd végül gondol egyet, és inkább visszaállítja őt a lábaira, aztán ő is feltápászkodik a fotelből.*
- Menjünk a szobába, aztán elmesélem, meg te is elárulhatod a részleteket arról, hogy mi történt anyáddal, merthogy felszabadultnak tűnsz! Jó dolog történt? *Indul is el közben a szobájuk irányába.*
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-22 19:38:47
Üzenet elküldve: 2024-04-22 19:38:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Pontosan, az történt, amit várt is. Morcos fekete hercegnő szórja átkait a kis tisztalelkű barátnőjére. Elneveti magát, bár cseppet sincs olyan jó hangulata, mint azt mutatja, talán magának tart előadást, hogy elfedje azt, amit érez. *
- Ó, nem lehetsz túl fáradt, ha ilyen förmedvényt tudsz rám olvasni. *Nézi a másikat, figyelgetve magához tér-e, vagy oda kell lépnie, hogy megölelgesse, hátha tényleg fellógatja valahova. Úgy dönt ezt nem teszi meg, jobb is, mert így tisztes távolról tudja befogadni hegyes füleibe a szitkozódó szavakat.*
- Kedvenc hülye barátnőd hálás érte, csak nem érti miért nem aludtál vele.
*Pislog ártatlanul, majd inkább értetlenül, amikor a választ is megkapja rá. Azt tudja, hogy Nori jártas a mágiában, de hogy így tudja mit is bűvölt maga köré, az neki is új. S talán Mai pedig mégsem olyan okos, mert bár tudta, hogy mit csinál, ő nem gondolta volna Nori-t fenyegetésnek, így joggal hitte, hogy a veszélyes kis gömböcskék sem tartják annak.*
- Te ennyiből is tudod, hogy mi volt ez? Én értem, hogy megy neked a mágia, de... ah, mindig rájövök, hogy mennyi mindent ismersz. *Az még nem tűnik fel neki, hogy más is dolgozik a feketeségben. *
- Elmesélem, ha magadhoz tértél. Nem jössz be inkább a szobába?
*Ő is végignéz magán, majd egy kecses félmeztelen pukedlivel tudatja, hogy pontosan tudja.*
- Lehet, hogy untam már a fűzős ruhámat, te nem? Megszabadítsalak tőle? Ó baszd meg, ugye nem azért van rajtad, mert nem hámoztalak ki belőle? Ne haragudj. Kicsit sok volt nekem ez a tegnap. Nos, ha idegesítőnek tartod a sok kérdésemet, akkor azt milyen idegesítőnek találnád, akivel tegnap beszélgettem anyám után.
*Rázza meg a fejét, ő látványosan sokkal éberebb, mint Nori, de most már tesz is pár lépést felé, és a kezét nyújtja, hogy ha elfogadja, akkor felhúzza, ha nem, akkor képes és beleül az ölébe, hogy még tovább szórakozzon. Ha már testvérek, viselkedjenek is úgy. Bár ezt, csak Mai tudja, így teljesen hülyének is nézheti a másik, de ez nem zavarja. Valamiért most jobb állapotban van, mint tegnap.*
- Mit csináltál egész éjjel? Én is későn értem ide, de te akkor még sehol sem voltál.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Pontosan, az történt, amit várt is. Morcos fekete hercegnő szórja átkait a kis tisztalelkű barátnőjére. Elneveti magát, bár cseppet sincs olyan jó hangulata, mint azt mutatja, talán magának tart előadást, hogy elfedje azt, amit érez. *
- Ó, nem lehetsz túl fáradt, ha ilyen förmedvényt tudsz rám olvasni. *Nézi a másikat, figyelgetve magához tér-e, vagy oda kell lépnie, hogy megölelgesse, hátha tényleg fellógatja valahova. Úgy dönt ezt nem teszi meg, jobb is, mert így tisztes távolról tudja befogadni hegyes füleibe a szitkozódó szavakat.*
- Kedvenc hülye barátnőd hálás érte, csak nem érti miért nem aludtál vele.
*Pislog ártatlanul, majd inkább értetlenül, amikor a választ is megkapja rá. Azt tudja, hogy Nori jártas a mágiában, de hogy így tudja mit is bűvölt maga köré, az neki is új. S talán Mai pedig mégsem olyan okos, mert bár tudta, hogy mit csinál, ő nem gondolta volna Nori-t fenyegetésnek, így joggal hitte, hogy a veszélyes kis gömböcskék sem tartják annak.*
- Te ennyiből is tudod, hogy mi volt ez? Én értem, hogy megy neked a mágia, de... ah, mindig rájövök, hogy mennyi mindent ismersz. *Az még nem tűnik fel neki, hogy más is dolgozik a feketeségben. *
- Elmesélem, ha magadhoz tértél. Nem jössz be inkább a szobába?
*Ő is végignéz magán, majd egy kecses félmeztelen pukedlivel tudatja, hogy pontosan tudja.*
- Lehet, hogy untam már a fűzős ruhámat, te nem? Megszabadítsalak tőle? Ó baszd meg, ugye nem azért van rajtad, mert nem hámoztalak ki belőle? Ne haragudj. Kicsit sok volt nekem ez a tegnap. Nos, ha idegesítőnek tartod a sok kérdésemet, akkor azt milyen idegesítőnek találnád, akivel tegnap beszélgettem anyám után.
*Rázza meg a fejét, ő látványosan sokkal éberebb, mint Nori, de most már tesz is pár lépést felé, és a kezét nyújtja, hogy ha elfogadja, akkor felhúzza, ha nem, akkor képes és beleül az ölébe, hogy még tovább szórakozzon. Ha már testvérek, viselkedjenek is úgy. Bár ezt, csak Mai tudja, így teljesen hülyének is nézheti a másik, de ez nem zavarja. Valamiért most jobb állapotban van, mint tegnap.*
- Mit csináltál egész éjjel? Én is későn értem ide, de te akkor még sehol sem voltál.
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-22 19:20:38
Üzenet elküldve: 2024-04-22 19:20:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Neki ugyan nem esik nehezére sehogy sem elaludni, vagyis biztosan nem egy fűző meg egy hosszú szoknya fogja megakadályozni abban, hogy kidőljön, ha ki akar. Szunyókált már ő sokkal rosszabb helyzetben is. Most is épp az igazak álmát alussza, mikor Mai a lehető leggonoszabb módszert választja arra, hogy kirángassa abból az édes álomból. Talán harmadszor kiálthat rá a lány, mikor végre felkapja a fejét, és magát meg nem hazudtolva rögtön a tőréért nyúlna, de markolat helyett csak a szoknyája selymes anyaga akad a kezébe, hisz a fegyverei a szobában vannak. Hirtelen azt sem tudja, hol van, így csak bámulja az üres kezét, majd hatalmasat sóhajt, mikor rájön, hogy most mi a ménkű is történik éppen.*
- Ahh, Mai baszd meg, hogy Sa'Tereth lógatna bele fejjel lefelé egy fazéknyi forró vérbe... *Adja tudtára a lánynak, hogy egyáltalán nem tetszett neki az ébresztő, és újra ki is dől az asztalon, majd pár pillanattal később ugyanabban a tetszhalott pózban fordítja Mai felé a fejét, és felnéz rá.*
- Mégis mit keresnék itt? Elkísértem a kedvenc, hülye barátnőmet a még hülyébb anyjához. *Nyöszörög még egy kicsit sértődötten, de mielőtt a következő kérdésre magyarázatot adna, összeszedi magát, és újra felül a fotelben.*
- Bementem én a szobába, de nem számítottam a csapdádra. A Hold Örzői, mi? Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy az ártalmatlannak tűnő fénygömbjeid szétcincáljanak. Ott véreztem volna el előtted, ha azok a csillogó veszedelmek az ellenségednek hisznek, merthogy a gyógyitalaim a táskámban vannak. Mégis mire volt ez jó? Engem akartál távol tartani magadtól? Egyáltalán miért tudsz te ilyet? Nem úgy volt, hogy messziről kerülöd a mágiát?
*Mai-t meglepheti, hogy Nori annak ellenére, hogy állítólag még olvasni sem tud rendesen, pontosan tudja, hogy milyen varázslatot használt, és milyen hatásra számíthatott. Mindezt pusztán abból, hogy pár pillanatig látta Mai-t és a gömböket.
Miután Nori valamelyest lenyugtatja magát, még egyszer végignéz Mai-n, aztán elnyúlik a fotelben.*
- Tudod amúgy, hogy nincs rajtad nadrág…? *Kérdezi meg csak úgy mellékesen.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Neki ugyan nem esik nehezére sehogy sem elaludni, vagyis biztosan nem egy fűző meg egy hosszú szoknya fogja megakadályozni abban, hogy kidőljön, ha ki akar. Szunyókált már ő sokkal rosszabb helyzetben is. Most is épp az igazak álmát alussza, mikor Mai a lehető leggonoszabb módszert választja arra, hogy kirángassa abból az édes álomból. Talán harmadszor kiálthat rá a lány, mikor végre felkapja a fejét, és magát meg nem hazudtolva rögtön a tőréért nyúlna, de markolat helyett csak a szoknyája selymes anyaga akad a kezébe, hisz a fegyverei a szobában vannak. Hirtelen azt sem tudja, hol van, így csak bámulja az üres kezét, majd hatalmasat sóhajt, mikor rájön, hogy most mi a ménkű is történik éppen.*
- Ahh, Mai baszd meg, hogy Sa'Tereth lógatna bele fejjel lefelé egy fazéknyi forró vérbe... *Adja tudtára a lánynak, hogy egyáltalán nem tetszett neki az ébresztő, és újra ki is dől az asztalon, majd pár pillanattal később ugyanabban a tetszhalott pózban fordítja Mai felé a fejét, és felnéz rá.*
- Mégis mit keresnék itt? Elkísértem a kedvenc, hülye barátnőmet a még hülyébb anyjához. *Nyöszörög még egy kicsit sértődötten, de mielőtt a következő kérdésre magyarázatot adna, összeszedi magát, és újra felül a fotelben.*
- Bementem én a szobába, de nem számítottam a csapdádra. A Hold Örzői, mi? Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy az ártalmatlannak tűnő fénygömbjeid szétcincáljanak. Ott véreztem volna el előtted, ha azok a csillogó veszedelmek az ellenségednek hisznek, merthogy a gyógyitalaim a táskámban vannak. Mégis mire volt ez jó? Engem akartál távol tartani magadtól? Egyáltalán miért tudsz te ilyet? Nem úgy volt, hogy messziről kerülöd a mágiát?
*Mai-t meglepheti, hogy Nori annak ellenére, hogy állítólag még olvasni sem tud rendesen, pontosan tudja, hogy milyen varázslatot használt, és milyen hatásra számíthatott. Mindezt pusztán abból, hogy pár pillanatig látta Mai-t és a gömböket.
Miután Nori valamelyest lenyugtatja magát, még egyszer végignéz Mai-n, aztán elnyúlik a fotelben.*
- Tudod amúgy, hogy nincs rajtad nadrág…? *Kérdezi meg csak úgy mellékesen.*
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-22 18:47:47
Üzenet elküldve: 2024-04-22 18:47:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
*Az első sikeres varázslat, amit végrehajtott. Olyannyira fáradtan hullott be a párnák közé, s annyira erőtlen volt, hogy talán semmi szükség nem volt erre, mégis büszkén ébred fel. Az első gondolata az, hogy valami olyasmi sikerült neki, ami a szabadulásának a kulcsa lehet. Nagyot nyújtózik, s talán ez az első olyan reggele hosszú hatok után, hogy nem álmodott semmi igazán drámait. Persze jót sem, de legalább nem égett hamuvá benne egy világ, úgy mint minden egyes éjjel.
Felül az ágyon és csak pislog maga elé. A reggeli nyúzott mosoly, hamar átfordul egy fintorba, mikor az első emlékképek kezdenek előtörni, hogy folytathassa az életét, ugyan ott, ahol tegnap abbahagyta.*
- Csodás reggelt, Mai!
*Üdvözli magát, de csak azért, hogy ironikus kedvességgel indíthassa a napot. Maga mellé néz, s szomorúan látja, hogy Nori sehol nincs. Nem aludt vele, de a ruhái még mindig itt vannak.*
- Mi a fenét csinálhat?
*Morcosan rúgja le magáról a takarót és úgy, az ingben, amiben aludt, lévén hálóruhát nem hozott, demonstrálva, hogy nem akart itt aludni egyáltalán, néz ki az ajtón, hogy hall-e hangot, lát-e bármit. Nem tudja, miért teszi ezt, mert abban biztos, hogy nem az ajtó előtt fog ücsörögni a lány, hiszen nyitva volt. Mezítláb tesz az emeleten egy kört, nem éppen nemes kisasszonyhoz méltó lenge ruhácskájában. Mit is érdekli őt, végre megint bosszanthatja az anyját, mint akkor, amikor direkt nem viselkedett úrimód a neki szánt szeretők előtt. Nem kell sokat téblábolnia, hogy a feketeséget az asztalra dőlve találja meg, még mindig a csinos ruhájában. Abban még maga Mai sem tudott volna elaludni, így csak áll és pislog párat, majd mellé lép. Egy percig csak bámulja, és próbálja megemészteni, hogy az, aki ott van, az ugyan az, aki tegnap volt, mégis teljesen másvalaki. Tudván, hogy egy vérből valók, mintha megváltozott volna minden.
Először egy elegáns köhintéssel próbálja felébreszteni, majd ha ez nem sikerül, akkor bájosan mosolyogva, mint valami játszadozó tinédzser kiált rá, hogy felriadjon. Itt úgysem öli meg érte.*
- NORI!
*Addig fogja ezt csinálni, amíg fel nem ébred, csak egyre hangosabban.* - Nori! Mi a fa... frászt keresel te itt? Nem tudtad volna elvonszolni magad még tíz lépésnyire?
*Áll csípőre tett kézzel, egy szál ingben, ami pontosan annyit takar, mint amennyit illik és bámulja a jegeskék íriszeivel a lányt.*
*Az első sikeres varázslat, amit végrehajtott. Olyannyira fáradtan hullott be a párnák közé, s annyira erőtlen volt, hogy talán semmi szükség nem volt erre, mégis büszkén ébred fel. Az első gondolata az, hogy valami olyasmi sikerült neki, ami a szabadulásának a kulcsa lehet. Nagyot nyújtózik, s talán ez az első olyan reggele hosszú hatok után, hogy nem álmodott semmi igazán drámait. Persze jót sem, de legalább nem égett hamuvá benne egy világ, úgy mint minden egyes éjjel.
Felül az ágyon és csak pislog maga elé. A reggeli nyúzott mosoly, hamar átfordul egy fintorba, mikor az első emlékképek kezdenek előtörni, hogy folytathassa az életét, ugyan ott, ahol tegnap abbahagyta.*
- Csodás reggelt, Mai!
*Üdvözli magát, de csak azért, hogy ironikus kedvességgel indíthassa a napot. Maga mellé néz, s szomorúan látja, hogy Nori sehol nincs. Nem aludt vele, de a ruhái még mindig itt vannak.*
- Mi a fenét csinálhat?
*Morcosan rúgja le magáról a takarót és úgy, az ingben, amiben aludt, lévén hálóruhát nem hozott, demonstrálva, hogy nem akart itt aludni egyáltalán, néz ki az ajtón, hogy hall-e hangot, lát-e bármit. Nem tudja, miért teszi ezt, mert abban biztos, hogy nem az ajtó előtt fog ücsörögni a lány, hiszen nyitva volt. Mezítláb tesz az emeleten egy kört, nem éppen nemes kisasszonyhoz méltó lenge ruhácskájában. Mit is érdekli őt, végre megint bosszanthatja az anyját, mint akkor, amikor direkt nem viselkedett úrimód a neki szánt szeretők előtt. Nem kell sokat téblábolnia, hogy a feketeséget az asztalra dőlve találja meg, még mindig a csinos ruhájában. Abban még maga Mai sem tudott volna elaludni, így csak áll és pislog párat, majd mellé lép. Egy percig csak bámulja, és próbálja megemészteni, hogy az, aki ott van, az ugyan az, aki tegnap volt, mégis teljesen másvalaki. Tudván, hogy egy vérből valók, mintha megváltozott volna minden.
Először egy elegáns köhintéssel próbálja felébreszteni, majd ha ez nem sikerül, akkor bájosan mosolyogva, mint valami játszadozó tinédzser kiált rá, hogy felriadjon. Itt úgysem öli meg érte.*
- NORI!
*Addig fogja ezt csinálni, amíg fel nem ébred, csak egyre hangosabban.* - Nori! Mi a fa... frászt keresel te itt? Nem tudtad volna elvonszolni magad még tíz lépésnyire?
*Áll csípőre tett kézzel, egy szál ingben, ami pontosan annyit takar, mint amennyit illik és bámulja a jegeskék íriszeivel a lányt.*
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-22 18:19:06
Üzenet elküldve: 2024-04-22 18:19:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az a ciánkék lötty jobban működik, mint sejtette. Ahogy megitta, valami igazán furcsa dolog kerítette hatalmába. Megnyílt előtte a tudás kapuja, a könyvek minden egyes betűjét tisztán és érthetően tudta kiolvasni, és olyan összefüggésekre lett figyelmes mind a mágiával, mind a világgal kapcsolatban, amelyekre előtte még csak nem is gondolt. Nem véletlen, hogy az elmúlt hosszú órákat a könyvek fölött töltötte, és a tűzmágia rejtelmeit tanulmányozta, ami egyszer még biztosan a hasznára válik. Mai már mondta párszor, hogy a könyveknek mekkora hatalma van, és ezt most ő is megtapasztalta, és meg is szerezte magának azt a bizonyos hatalmat. Most már az övé, és nem veheti el tőle senki.
Kár, hogy arra még újdonsült zsenialitása birtokában sem jött rá, hogy mégis hogyan szabadulhatna ki ebből az átkozott göncből, amiben a barátnője felejtette őt, mielőtt bement volna az anyjához. A fűzőt már egészen megszokta, és a magasított sarkakon is tud már valamelyest egyensúlyozni, de a talpa és a bokája is úgy sajog már miatta, mintha tűvel szurkálnák. Pedig nem is gyalogolt sokat… vagy de, ki tudja. Azért a könyvespolcok között bolyongott egy ideig, mire megtalálta az utolsó pókhálót is ahelyett, hogy arra a könyvre bukkant volna rá, amire szüksége volt. Mindenesetre a történet sikerrel zárult, Nori pedig immáron szó szerint érzi a tüzet az ereiben, de most már ideje megkeresnie Mai-t, hogy kiszabadíttassa magát végre a ruháiból.
Be is nyit a szobájukba, ahol a sötétben hirtelen egy rakás ragyogó fénygömbre lesz figyelmes, amitől úgy megijed, hogy rögtön ki is sasszézik onnan, becsapja maga mögött az ajtót, és a hátával nekidől.*
~Ez meg mégis mi a picsa? Jól láttam, hogy Mai körül lebegnek azok az izék? Mi történik?~
*Sok minden átfut az agyán köztük azzal, hogy talán az a ribanc anyja átkozta el az ő kedvenc barátnőjét, és most száz évig csipkerózsika álmát fogja aludni, de a kölcsönzött intelligenciájának hála hamar sikerül rájönnie a titok nyitjára.*
~Holdmágia, hát persze… ~ *Csap a homlokára megvilágosodva.* ~Olvastam róla, hogy a holdak képesek őrizni az álmod, de akkor… akkor ezt Mai maga csinálta, de miért? Kitől akarja megvédeni magát? Talán… tőlem?~ *Elszomorodik kicsit a gondolatra, és így már meg sem próbál visszamenni a szobába. Elfogadja, hogy ő nemkívánatos személy most a fél-elf közelében, így a szobához közel, az egyik tanulósarokban ül le az egyik kényelmesebb fotelbe, amire meg merne esküdni, hogy nemrég még nem volt ott. Mindenesetre kapóra jön, hogy itt várja meg a reggelt, de végül kicsit sem hercegnősen az előtte lévő asztalra dől, és még ilyen kényelmetlen helyzetben is elnyomja az álom, merthogy ő lassan két napja már semmit sem aludt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az a ciánkék lötty jobban működik, mint sejtette. Ahogy megitta, valami igazán furcsa dolog kerítette hatalmába. Megnyílt előtte a tudás kapuja, a könyvek minden egyes betűjét tisztán és érthetően tudta kiolvasni, és olyan összefüggésekre lett figyelmes mind a mágiával, mind a világgal kapcsolatban, amelyekre előtte még csak nem is gondolt. Nem véletlen, hogy az elmúlt hosszú órákat a könyvek fölött töltötte, és a tűzmágia rejtelmeit tanulmányozta, ami egyszer még biztosan a hasznára válik. Mai már mondta párszor, hogy a könyveknek mekkora hatalma van, és ezt most ő is megtapasztalta, és meg is szerezte magának azt a bizonyos hatalmat. Most már az övé, és nem veheti el tőle senki.
Kár, hogy arra még újdonsült zsenialitása birtokában sem jött rá, hogy mégis hogyan szabadulhatna ki ebből az átkozott göncből, amiben a barátnője felejtette őt, mielőtt bement volna az anyjához. A fűzőt már egészen megszokta, és a magasított sarkakon is tud már valamelyest egyensúlyozni, de a talpa és a bokája is úgy sajog már miatta, mintha tűvel szurkálnák. Pedig nem is gyalogolt sokat… vagy de, ki tudja. Azért a könyvespolcok között bolyongott egy ideig, mire megtalálta az utolsó pókhálót is ahelyett, hogy arra a könyvre bukkant volna rá, amire szüksége volt. Mindenesetre a történet sikerrel zárult, Nori pedig immáron szó szerint érzi a tüzet az ereiben, de most már ideje megkeresnie Mai-t, hogy kiszabadíttassa magát végre a ruháiból.
Be is nyit a szobájukba, ahol a sötétben hirtelen egy rakás ragyogó fénygömbre lesz figyelmes, amitől úgy megijed, hogy rögtön ki is sasszézik onnan, becsapja maga mögött az ajtót, és a hátával nekidől.*
~Ez meg mégis mi a picsa? Jól láttam, hogy Mai körül lebegnek azok az izék? Mi történik?~
*Sok minden átfut az agyán köztük azzal, hogy talán az a ribanc anyja átkozta el az ő kedvenc barátnőjét, és most száz évig csipkerózsika álmát fogja aludni, de a kölcsönzött intelligenciájának hála hamar sikerül rájönnie a titok nyitjára.*
~Holdmágia, hát persze… ~ *Csap a homlokára megvilágosodva.* ~Olvastam róla, hogy a holdak képesek őrizni az álmod, de akkor… akkor ezt Mai maga csinálta, de miért? Kitől akarja megvédeni magát? Talán… tőlem?~ *Elszomorodik kicsit a gondolatra, és így már meg sem próbál visszamenni a szobába. Elfogadja, hogy ő nemkívánatos személy most a fél-elf közelében, így a szobához közel, az egyik tanulósarokban ül le az egyik kényelmesebb fotelbe, amire meg merne esküdni, hogy nemrég még nem volt ott. Mindenesetre kapóra jön, hogy itt várja meg a reggelt, de végül kicsit sem hercegnősen az előtte lévő asztalra dől, és még ilyen kényelmetlen helyzetben is elnyomja az álom, merthogy ő lassan két napja már semmit sem aludt.*
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:28:19
Üzenet elküldve: 2024-04-21 21:28:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A hold vezet ki innen - Zárás//
*Azt már tudja, hogy Nori-val szinte elválaszthatatlanok, de még ő sem ragaszkodik úgy hozzá, hogy Éljen-t kiáltson, amikor vele tart valahová. Próbálja megszokni ezt az érzést, aztán rájön, hogy nem is kell neki, mert nem szükséges eltöltenie a lánnyal még több időt, csak ezt a vacsorát. Nagyon kedvesnek tartja, de mára már tényleg elég minden ingerből.
Bólogat az intelemre és követi a másikat, olyan hosszú úton, amit kívülről el sem tudna képzelni, hogy lehetséges. Nem olyan nagy ez a torony azért, hogy ennyit lehessen benne sétálni és ekkora terei legyenek. Nos a mágia ilyen. Be kell látnia, néha még haszna is van.*
- Megjegyzem, muszáj leszek. De olyan sok időt nem tervezek itt tölteni, talán még pár napot.
*Aztán odaérnek az ételek bőséges kínálatához. Más ettől elalélna, de Mai-nak szinte sírni támad kedve, hogy ennie kell. Bőszen nézegeti a kínálatot, s Meira már rég túl van a választáson, ő még csak ott áll tanácstalanul, és nézi hogy mi fogja őt megölni. Merthogy így gondol rá. Persze szokott enni, de annyit, amennyi épp szükséges az életben maradásához. Bár a ma felemésztett energiát pótolnia kéne, csak a képek ordítanak a fejében, ahogy az anyja rászól, hogy oda kellene figyelni. Vagy ahogyan az apja méri őt végig undorral. Még a nővérei nevetése is, hogy mindig olyat választ, amitől az anyja a fejét fogja. Áll és bámulja a készletet. Ennyire nem szokott megingani, de most itt van a közelében a legborzalmasabb szülő a világon. Nagy sóhajjal elvesz pár darab kis kagylócskát, szép tálra teszi egy adag furcsa zöldséggel, majd leül Meirá-val szemben.*
- Neked is jó étvágyat! *Mosolyog rá, mintha belül nem lenne teljes káosz és félelem. Nagy levegővétel után nyúl az első falathoz, ami bár íncsiklandozónak tűnik, ő mégis ellenséget lát benne. A szájához emeli, majd nézi a lányt, akit éppen lefoglal annyira a saját étkezése, hogy nem minden pillanatban figyel rá. Ezeket a kis momentumokat használja ki arra, hogy a szájához emeli, majd lefordítva teszi le a szép kis házacskát, hogy ne látszódjon, nem fogyott ki belőle semmi. Csak a zöldséget és egyetlen egy falat kagylóhúst engedélyez meg magának, amit pedig direkt úgy pakol le, hogy az láthatóan üres.*
- Ez valami isteni volt. Nem felejtem el megköszönni Abogr mesternek. *Dől hátra hasonlóan, majd kapóra jön, amit a lány mond neki.*
- Meira, minden hálám a tied, de muszáj aludnom. Nagyon hosszú napom volt. Köszönöm neked ezt az estét, és remélem, hogy még látlak, mert tényleg egy igazán kedves lány vagy. Ne haragudj, de muszáj elbúcsúznom.
*Ha követi őt egy darabon, azzal sincs probléma, de a szobájához érve nagy megkönnyebbülést érez. Beljebb is lép és végre megszabadítja magát a ruhájától és nagy nehézségek árán a szoros fűzőtől is, ami után olyan hatalmas levegőt tud végre venni, mint amilyet már rég. Benne van minden, s abban is, ahogy kifújja. Nem tud már gondolkodni, így még senki nem szívta ki az életerejét, mint ez a nap és a végén Meira végeláthatatlan csacsogása. Megtisztítja az arcát, s újra a tükörbe néz, amiben ma már szemlélte karikáit. Most sincs sokkal jobb állapotban. Örül, hogy Nori még nincs itt, de a holmija még a szobában van, így gondolja felfedező körúton lehet. Elvonszolja magát végre az ágyig és megpróbálkozik azzal, amivel még soha. Elmormolja az első igéjét, az egyetlent, amit tényleg teljes figyelemmel olvasott és reméli, hogy ez egyszer tényleg egy jót alszik majd tőle. Ha nem sikerül, bár csalódott lesz, de az álom úgy is a társa marad az éjjelre, csak sokkal cifrább álmokkal, mint amire számított.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.21 21:34:49
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd álomba szenderül, melynek hatására kis ezüstös ragyogású fénygömbök jelennek meg a környezetében, amik őrködnek nyugalma felett. A gömbök súlyos sérüléseket is okozhatnak a támadónak (4). A hatás addig tart, míg a varázsló alszik.
*Azt már tudja, hogy Nori-val szinte elválaszthatatlanok, de még ő sem ragaszkodik úgy hozzá, hogy Éljen-t kiáltson, amikor vele tart valahová. Próbálja megszokni ezt az érzést, aztán rájön, hogy nem is kell neki, mert nem szükséges eltöltenie a lánnyal még több időt, csak ezt a vacsorát. Nagyon kedvesnek tartja, de mára már tényleg elég minden ingerből.
Bólogat az intelemre és követi a másikat, olyan hosszú úton, amit kívülről el sem tudna képzelni, hogy lehetséges. Nem olyan nagy ez a torony azért, hogy ennyit lehessen benne sétálni és ekkora terei legyenek. Nos a mágia ilyen. Be kell látnia, néha még haszna is van.*
- Megjegyzem, muszáj leszek. De olyan sok időt nem tervezek itt tölteni, talán még pár napot.
*Aztán odaérnek az ételek bőséges kínálatához. Más ettől elalélna, de Mai-nak szinte sírni támad kedve, hogy ennie kell. Bőszen nézegeti a kínálatot, s Meira már rég túl van a választáson, ő még csak ott áll tanácstalanul, és nézi hogy mi fogja őt megölni. Merthogy így gondol rá. Persze szokott enni, de annyit, amennyi épp szükséges az életben maradásához. Bár a ma felemésztett energiát pótolnia kéne, csak a képek ordítanak a fejében, ahogy az anyja rászól, hogy oda kellene figyelni. Vagy ahogyan az apja méri őt végig undorral. Még a nővérei nevetése is, hogy mindig olyat választ, amitől az anyja a fejét fogja. Áll és bámulja a készletet. Ennyire nem szokott megingani, de most itt van a közelében a legborzalmasabb szülő a világon. Nagy sóhajjal elvesz pár darab kis kagylócskát, szép tálra teszi egy adag furcsa zöldséggel, majd leül Meirá-val szemben.*
- Neked is jó étvágyat! *Mosolyog rá, mintha belül nem lenne teljes káosz és félelem. Nagy levegővétel után nyúl az első falathoz, ami bár íncsiklandozónak tűnik, ő mégis ellenséget lát benne. A szájához emeli, majd nézi a lányt, akit éppen lefoglal annyira a saját étkezése, hogy nem minden pillanatban figyel rá. Ezeket a kis momentumokat használja ki arra, hogy a szájához emeli, majd lefordítva teszi le a szép kis házacskát, hogy ne látszódjon, nem fogyott ki belőle semmi. Csak a zöldséget és egyetlen egy falat kagylóhúst engedélyez meg magának, amit pedig direkt úgy pakol le, hogy az láthatóan üres.*
- Ez valami isteni volt. Nem felejtem el megköszönni Abogr mesternek. *Dől hátra hasonlóan, majd kapóra jön, amit a lány mond neki.*
- Meira, minden hálám a tied, de muszáj aludnom. Nagyon hosszú napom volt. Köszönöm neked ezt az estét, és remélem, hogy még látlak, mert tényleg egy igazán kedves lány vagy. Ne haragudj, de muszáj elbúcsúznom.
*Ha követi őt egy darabon, azzal sincs probléma, de a szobájához érve nagy megkönnyebbülést érez. Beljebb is lép és végre megszabadítja magát a ruhájától és nagy nehézségek árán a szoros fűzőtől is, ami után olyan hatalmas levegőt tud végre venni, mint amilyet már rég. Benne van minden, s abban is, ahogy kifújja. Nem tud már gondolkodni, így még senki nem szívta ki az életerejét, mint ez a nap és a végén Meira végeláthatatlan csacsogása. Megtisztítja az arcát, s újra a tükörbe néz, amiben ma már szemlélte karikáit. Most sincs sokkal jobb állapotban. Örül, hogy Nori még nincs itt, de a holmija még a szobában van, így gondolja felfedező körúton lehet. Elvonszolja magát végre az ágyig és megpróbálkozik azzal, amivel még soha. Elmormolja az első igéjét, az egyetlent, amit tényleg teljes figyelemmel olvasott és reméli, hogy ez egyszer tényleg egy jót alszik majd tőle. Ha nem sikerül, bár csalódott lesz, de az álom úgy is a társa marad az éjjelre, csak sokkal cifrább álmokkal, mint amire számított.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.21 21:34:49
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd álomba szenderül, melynek hatására kis ezüstös ragyogású fénygömbök jelennek meg a környezetében, amik őrködnek nyugalma felett. A gömbök súlyos sérüléseket is okozhatnak a támadónak (4). A hatás addig tart, míg a varázsló alszik.
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-21 20:55:49
Üzenet elküldve: 2024-04-21 20:55:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//A hold vezet ki innen//
- Éljen! Akkor menjünk! *Most már tényleg felpattan a székről, és el is indul rögtön az étkezők irányába, ami nem meglepő módon a hálószobákhoz közel található, ugyanazon az emeleten.*
- Akkor most jegyezd meg, hogy hol van, és legközelebb már magadtól is oda fogsz találni. Gondolom sok időt fogsz itt tölteni. Bár, nem biztos, hogy mindig minden ajtót ugyanott találsz majd. Abogr Mester szerint eléggé szeszélyes a torony.
*Kuncogja. Mágiát tanulni hosszadalmas még akkor is, ha fogékony rá az ember, ezt már megtapasztalta, főleg azokon az átaludt éjszakákon, amikor nem is tanult igazából semmit. Mindenesetre emiatt gondolja, hogy Mai akár hatokat is eltölthet majd a könyvek fölött.
Együtt kopognak végig a magassarkúkkal a folyosókon. Néhány kanyar, meg lépcsők, majd megint kanyar, aztán megint lépcsők, és egy örökkévalóság után már meg is érkeznek oda, ahová akarnak.*
- Nem tudom, hogy honnan, erről is kérdezd Abogr Mestert, de valamiért itt mindig van étel. De jól néznek ki!
*Igazi terülj-terülj asztalkám fogadja őket, köztük a kagylóval, amiről Meira mesélt, de akad még más finom falat is az asztalon. Meira rögtön le is huppan az egyik székre, és már csillognak is azok a lila szemei a finomabbnál finomabb falatok láttán.*
- Jó étvágyat, Mai! *Hozzá is lát az étkezéshez, addig pedig Mai fellélegezhet, ugyanis Meira legalább evés közben nem beszél. Lehet, hogy azért, mert megtanították neki az illemet vagy csak azért, mert ilyenkor tele van a szája, ki tudja…
Őt kicsit sem zavarja a fűzője szorítása, így is hajlandó degeszre enni magát. Még jó, hogy szerencséje van a genetikával, mert így is egész vékonyka, bár tény, hogy a fűző azért tud csalni, de akkor sincs miért panaszkodnia az alakjára.*
- Na, hogy ízlik? *Kérdez rá azért két falat között, ha Mai is leül vele enni, de nem sokkal később ő már a székén hátra dőlve, elégedetten és jóllakottan simogatja a pocakját.*
- Ha végeztél, akkor mehetünk vissza tanulni, ha még szeretnél, vagy te inkább már aludnál? *Eszébe jut, hogy hiába találkoztak kora este, egyáltalán nem biztos, hogy Mai is az éjszakai életre van berendezkedve, így elképzelhető, hogy hamarosan szeretne ágyba bújni. Ha az utóbbi választ kapja, akkor ő valószínűleg egyedül megy vissza tanulni, amint magára marad.*
- Éljen! Akkor menjünk! *Most már tényleg felpattan a székről, és el is indul rögtön az étkezők irányába, ami nem meglepő módon a hálószobákhoz közel található, ugyanazon az emeleten.*
- Akkor most jegyezd meg, hogy hol van, és legközelebb már magadtól is oda fogsz találni. Gondolom sok időt fogsz itt tölteni. Bár, nem biztos, hogy mindig minden ajtót ugyanott találsz majd. Abogr Mester szerint eléggé szeszélyes a torony.
*Kuncogja. Mágiát tanulni hosszadalmas még akkor is, ha fogékony rá az ember, ezt már megtapasztalta, főleg azokon az átaludt éjszakákon, amikor nem is tanult igazából semmit. Mindenesetre emiatt gondolja, hogy Mai akár hatokat is eltölthet majd a könyvek fölött.
Együtt kopognak végig a magassarkúkkal a folyosókon. Néhány kanyar, meg lépcsők, majd megint kanyar, aztán megint lépcsők, és egy örökkévalóság után már meg is érkeznek oda, ahová akarnak.*
- Nem tudom, hogy honnan, erről is kérdezd Abogr Mestert, de valamiért itt mindig van étel. De jól néznek ki!
*Igazi terülj-terülj asztalkám fogadja őket, köztük a kagylóval, amiről Meira mesélt, de akad még más finom falat is az asztalon. Meira rögtön le is huppan az egyik székre, és már csillognak is azok a lila szemei a finomabbnál finomabb falatok láttán.*
- Jó étvágyat, Mai! *Hozzá is lát az étkezéshez, addig pedig Mai fellélegezhet, ugyanis Meira legalább evés közben nem beszél. Lehet, hogy azért, mert megtanították neki az illemet vagy csak azért, mert ilyenkor tele van a szája, ki tudja…
Őt kicsit sem zavarja a fűzője szorítása, így is hajlandó degeszre enni magát. Még jó, hogy szerencséje van a genetikával, mert így is egész vékonyka, bár tény, hogy a fűző azért tud csalni, de akkor sincs miért panaszkodnia az alakjára.*
- Na, hogy ízlik? *Kérdez rá azért két falat között, ha Mai is leül vele enni, de nem sokkal később ő már a székén hátra dőlve, elégedetten és jóllakottan simogatja a pocakját.*
- Ha végeztél, akkor mehetünk vissza tanulni, ha még szeretnél, vagy te inkább már aludnál? *Eszébe jut, hogy hiába találkoztak kora este, egyáltalán nem biztos, hogy Mai is az éjszakai életre van berendezkedve, így elképzelhető, hogy hamarosan szeretne ágyba bújni. Ha az utóbbi választ kapja, akkor ő valószínűleg egyedül megy vissza tanulni, amint magára marad.*
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-21 19:29:44
Üzenet elküldve: 2024-04-21 19:29:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A hold vezet ki innen//
*Sejthette volna, hogy mindössze fogalmazásbeli problémák akadtak, de azért megnyugszik. Azért vannak dolgok, amik őt is fel tudják zaklatni, például, hogy mit gondolnak róla. Vagy ha úgy ismerik félre, hogy ő azt nem akarta szánt szándékkal.*
- Ó értem, igaz is, fajtársak. *Mosolyog szelíden, majd átveszi gondolatainak helyét Nolie és Nori. Valahogy Meira teljesen kimarad neki az egészből, mert cseppet sem ő a fontos most, hanem minden más, amit meg tud szerezi információnak. Most, hogy ismét Nori-val foglalkozik mélyen belül, elkezd neki hiányozni és már nagyon szeretné tudni, hogy hol is tengődik. Remélhetőleg nem hagyta itt. Bár talán mégis az lenne a jobb, mert akkor joggal neheztelhetne rá és oka is lenne majd kerülni. Furcsa érzés ez, hogy mennyire maga mellett akarja tudni, mégis el kell taszítania, amíg rá nem jön arra, hogyan is legyen úrrá ezen a helyzeten. Nem a titok megtartásával van a baj, az egész élete titkokon alapszik, hiszen mindent úgy tanult meg, hogy azt más ne lássa. De ez olyan erős érzelmi töltet, hogy fél attól, hogy máshogy fog vele bánni majd. Gondolataiból egy szoros ölelés szakítja ki, most eszmél rá, hogy nem egyedül van, hanem ezzel a lánnyal, aki támpontokat adott neki a mágiához is és a helyzete kezeléséhez is. Némileg akaratlanul, de mégis segítette. Most pedig olyan szívesen itt hagyná, de az inkább enni hívja őt, hogy még jobban ráakaszkodjon. Élvezte a társaságot, de most már véget is vetne neki. De hálája jeléül el fog menni vele vacsorázni, amitől kezdi elönteni már előre a bűntudat. Valami könnyűt és mégis táplálót kell ennie, ha már muszáj. Aztán, ha maradnia kell, akkor a mágiával kapcsolatban is kiszed belőle még néhány dolgot, hogy tényleg egyedül is helyt álljon majd utána.*
- Nem vagyok túl éhes, de veled tartok. Talán egy-két falat nem árt. *Nevet, de belül elkezd tombolni, most igazán nem oldhat ki a fűzőjén csak azért, mert néhány falat netán meglátszik majd. Az anyja első dolga lesz felhívnia a figyelmét, ha valami megváltozna a testén és azt nem akarja.* - De én azt sem tudom hová kell itt menni, milyen jó, hogy itt vagy és vezetsz. *Még egy kis kedvesség, csak úgy köszönetképpen.*
*Sejthette volna, hogy mindössze fogalmazásbeli problémák akadtak, de azért megnyugszik. Azért vannak dolgok, amik őt is fel tudják zaklatni, például, hogy mit gondolnak róla. Vagy ha úgy ismerik félre, hogy ő azt nem akarta szánt szándékkal.*
- Ó értem, igaz is, fajtársak. *Mosolyog szelíden, majd átveszi gondolatainak helyét Nolie és Nori. Valahogy Meira teljesen kimarad neki az egészből, mert cseppet sem ő a fontos most, hanem minden más, amit meg tud szerezi információnak. Most, hogy ismét Nori-val foglalkozik mélyen belül, elkezd neki hiányozni és már nagyon szeretné tudni, hogy hol is tengődik. Remélhetőleg nem hagyta itt. Bár talán mégis az lenne a jobb, mert akkor joggal neheztelhetne rá és oka is lenne majd kerülni. Furcsa érzés ez, hogy mennyire maga mellett akarja tudni, mégis el kell taszítania, amíg rá nem jön arra, hogyan is legyen úrrá ezen a helyzeten. Nem a titok megtartásával van a baj, az egész élete titkokon alapszik, hiszen mindent úgy tanult meg, hogy azt más ne lássa. De ez olyan erős érzelmi töltet, hogy fél attól, hogy máshogy fog vele bánni majd. Gondolataiból egy szoros ölelés szakítja ki, most eszmél rá, hogy nem egyedül van, hanem ezzel a lánnyal, aki támpontokat adott neki a mágiához is és a helyzete kezeléséhez is. Némileg akaratlanul, de mégis segítette. Most pedig olyan szívesen itt hagyná, de az inkább enni hívja őt, hogy még jobban ráakaszkodjon. Élvezte a társaságot, de most már véget is vetne neki. De hálája jeléül el fog menni vele vacsorázni, amitől kezdi elönteni már előre a bűntudat. Valami könnyűt és mégis táplálót kell ennie, ha már muszáj. Aztán, ha maradnia kell, akkor a mágiával kapcsolatban is kiszed belőle még néhány dolgot, hogy tényleg egyedül is helyt álljon majd utána.*
- Nem vagyok túl éhes, de veled tartok. Talán egy-két falat nem árt. *Nevet, de belül elkezd tombolni, most igazán nem oldhat ki a fűzőjén csak azért, mert néhány falat netán meglátszik majd. Az anyja első dolga lesz felhívnia a figyelmét, ha valami megváltozna a testén és azt nem akarja.* - De én azt sem tudom hová kell itt menni, milyen jó, hogy itt vagy és vezetsz. *Még egy kis kedvesség, csak úgy köszönetképpen.*
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-21 19:00:49
Üzenet elküldve: 2024-04-21 19:00:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//A hold vezet ki innen//
- Ja, nem! Te nem vagy furcsa, nem így értettem. Az ork furcsa, főleg, ha okos meg még mágus is, de te egyáltalán nem vagy az, már hogy is lennél, mikor fajtársak vagyunk?
*Nem akart rő semmi rosszat mondani egyáltalán, csak valamiért tényleg félreérthetően csúszott ki a száján ez a megjegyzés. Elő szokott fordulni ez is, mert hát Meiráról van szó, de olyankor mindig nagyon szégyelli is magát utólag. Egy kicsit most is.
Nolie-ról elmeséli, amit tud, bár a kapcsolatuk nem volt valami fényes. Azt mondják, minden jó, ha a vége jó, Meira pedig a történet végére maga is eljut addig, hogy talán rendeznie kellene a kapcsolatát a kis fehér tündérkével, már ha tudná, hogy épp hol van.*
- Nem tudom, lehet. Nem ismerem őt annyira, fogalmam sincs, hogy vannak-e barátai. Biztos vannak. Mindenkinek vannak.
*Jegyzi meg ezt is a tőle telhető megszokott optimizmusával. Meira ettől meg is nyugszik, most már szerinte is jó helyen lehet Nolie, így pedig helyre is áll az az egészen picikét megingó béke a lelkében. Azután meg főleg, miután Mai őt is megnyugtatja, és tanácsot is ad neki, hogy mihez kezdjen, ha egyszer megpróbálnák rendezni a konfliktusukat.*
- Jajj, köszönöm! Akkor ezt fogom neki mondani, ha majd megint találkozunk. *Az érintésre válaszul ő egy szoros öleléssel felel. Nála a testi kontaktus soha nem volt tabu, és más személyes terét sem szokta tiszteletben tartani, ezt tapasztalhatja meg most Mai is, de végül, miután jól megdögönyözte, elengedi őt, aztán egy hatalmasat nyújtózkodik.*
- Éhes vagyok. Mit szólnál, ha elmennénk együtt vacsorázni, és utána folytatnánk a tanulást? Tök jó itt az étel, van például kagyló, és nagyon finom. Na, mit szólsz? *Ő szíve szerint már fel is pattanna a székről, elég volt ez a két-három óra a könyvek fölött, ami részben beszélgetéssel telt el, de előtte azért megvárja még Mai válaszát.*
A hozzászólás írója (Meira Sylvaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.21 19:01:33
- Ja, nem! Te nem vagy furcsa, nem így értettem. Az ork furcsa, főleg, ha okos meg még mágus is, de te egyáltalán nem vagy az, már hogy is lennél, mikor fajtársak vagyunk?
*Nem akart rő semmi rosszat mondani egyáltalán, csak valamiért tényleg félreérthetően csúszott ki a száján ez a megjegyzés. Elő szokott fordulni ez is, mert hát Meiráról van szó, de olyankor mindig nagyon szégyelli is magát utólag. Egy kicsit most is.
Nolie-ról elmeséli, amit tud, bár a kapcsolatuk nem volt valami fényes. Azt mondják, minden jó, ha a vége jó, Meira pedig a történet végére maga is eljut addig, hogy talán rendeznie kellene a kapcsolatát a kis fehér tündérkével, már ha tudná, hogy épp hol van.*
- Nem tudom, lehet. Nem ismerem őt annyira, fogalmam sincs, hogy vannak-e barátai. Biztos vannak. Mindenkinek vannak.
*Jegyzi meg ezt is a tőle telhető megszokott optimizmusával. Meira ettől meg is nyugszik, most már szerinte is jó helyen lehet Nolie, így pedig helyre is áll az az egészen picikét megingó béke a lelkében. Azután meg főleg, miután Mai őt is megnyugtatja, és tanácsot is ad neki, hogy mihez kezdjen, ha egyszer megpróbálnák rendezni a konfliktusukat.*
- Jajj, köszönöm! Akkor ezt fogom neki mondani, ha majd megint találkozunk. *Az érintésre válaszul ő egy szoros öleléssel felel. Nála a testi kontaktus soha nem volt tabu, és más személyes terét sem szokta tiszteletben tartani, ezt tapasztalhatja meg most Mai is, de végül, miután jól megdögönyözte, elengedi őt, aztán egy hatalmasat nyújtózkodik.*
- Éhes vagyok. Mit szólnál, ha elmennénk együtt vacsorázni, és utána folytatnánk a tanulást? Tök jó itt az étel, van például kagyló, és nagyon finom. Na, mit szólsz? *Ő szíve szerint már fel is pattanna a székről, elég volt ez a két-három óra a könyvek fölött, ami részben beszélgetéssel telt el, de előtte azért megvárja még Mai válaszát.*
A hozzászólás írója (Meira Sylvaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.21 19:01:33
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1433-1452