Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 55 (1081. - 1100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-10-01 22:07:28
Üzenet elküldve: 2025-10-01 22:07:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió – I. fejezet//
//A Mágustorony Mestere//
*A nap a mai reggel nem kel fel a horizonton; az éj sűrű esőfüggönyöket von elé, szürkeségbe öltöztetve a világot. Mire a társaság megébred, a boltíves ablakokat már megannyi esőcsepp pettyezi. A Torony alatt elterülő erdőség fái susogva lengedeznek, a tó vize pedig erőteljes hullámokkal ostromolja a partot. A Torony amúgy sem sűrű látogatóközönsége megcsappanni látszik. A bíbor talárt viselő szolgákon kívül úgy tűnik szinte, mintha csak ők lennének e helyen.
Amennyiben a Mágustorony Mesterének hollétéről kérdezősködnek, a mágusok egytől egyig mind felfelé mutatnak. Megszámlálhatatlan lépcsőt kell megmásznia a társaságnak. Ahogy szintről-szintre haladnak, úgy néptelenedik el a Torony maga is. Az utolsó szinteken már sem asztalok, sem könyvespolcok nem kapnak helyet. Csupán néhány, vaskos, zárt ajtó, na meg persze a továbbvezető csigalépcső. Nem hallatszik más, csak a saját lélegzetvételük, na meg a kinti eső egyébként megnyugtató kopogása.
Szerencséjükre mindnyájuk kellő állóképességgel bír hozzá, hogy legyűrjék a lépcsőfokokat, s ha kell is szusszanniuk néhányat, el nem fáradnak tőle. Talán csak Mainak szúr az oldala, ha csak nem kényszerítette pihenőre a többieket menet közben. Az utolsó emelet jóformán teljesen üres, csupán egy tárva-nyitva álló ajtó várja őket. Az egyetlen fényforrás a szobában egy aprócska, nyitott, kerek ablak, mit nyikorogva ostromol kintről a magaslati szél. Az eső is be-becsapni látszik rajta. A helyiség sarkaiból szinte ásít a sötétség, s csak rajtuk áll, belépnek-e a baljós félhomályba. Hiába kiáltanak, hiába szólnak, válasz nem érkezik.*
//A Mágustorony Mestere//
*A nap a mai reggel nem kel fel a horizonton; az éj sűrű esőfüggönyöket von elé, szürkeségbe öltöztetve a világot. Mire a társaság megébred, a boltíves ablakokat már megannyi esőcsepp pettyezi. A Torony alatt elterülő erdőség fái susogva lengedeznek, a tó vize pedig erőteljes hullámokkal ostromolja a partot. A Torony amúgy sem sűrű látogatóközönsége megcsappanni látszik. A bíbor talárt viselő szolgákon kívül úgy tűnik szinte, mintha csak ők lennének e helyen.
Amennyiben a Mágustorony Mesterének hollétéről kérdezősködnek, a mágusok egytől egyig mind felfelé mutatnak. Megszámlálhatatlan lépcsőt kell megmásznia a társaságnak. Ahogy szintről-szintre haladnak, úgy néptelenedik el a Torony maga is. Az utolsó szinteken már sem asztalok, sem könyvespolcok nem kapnak helyet. Csupán néhány, vaskos, zárt ajtó, na meg persze a továbbvezető csigalépcső. Nem hallatszik más, csak a saját lélegzetvételük, na meg a kinti eső egyébként megnyugtató kopogása.
Szerencséjükre mindnyájuk kellő állóképességgel bír hozzá, hogy legyűrjék a lépcsőfokokat, s ha kell is szusszanniuk néhányat, el nem fáradnak tőle. Talán csak Mainak szúr az oldala, ha csak nem kényszerítette pihenőre a többieket menet közben. Az utolsó emelet jóformán teljesen üres, csupán egy tárva-nyitva álló ajtó várja őket. Az egyetlen fényforrás a szobában egy aprócska, nyitott, kerek ablak, mit nyikorogva ostromol kintről a magaslati szél. Az eső is be-becsapni látszik rajta. A helyiség sarkaiból szinte ásít a sötétség, s csak rajtuk áll, belépnek-e a baljós félhomályba. Hiába kiáltanak, hiába szólnak, válasz nem érkezik.*
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-09-29 22:03:47
Üzenet elküldve: 2025-09-29 22:03:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Tekintete elsötétedik, komoran hallgatja Pashthra azon ezrek életéről szóló szavait, melyek őt valójában egy cseppet sem érdeklik. Nem azért van itt, hogy számára ismeretleneket védjen meg az ork hordáktól, hisz sem őt, sem pedig az édesapját nem óvta meg senki akkor, amikor a leginkább szüksége lett volna rá, hogy támogassák, elrejtsék őt a kegyetlen világ elől, és megvédjék azt a magányos kislányt, akinek végül túl hamar kellett felnőnie, s talán pont ezért nem tudott soha igazán. Azért jött el idáig, mert Mai megkérte rá, és azért, mert Norennarnak is segíteni szeretne a magára vállalt küldetésében. Ösztönösen ragadja meg most a sötételf kezét, mintha magára venné a barátját ért támadást.*
- Ha a mágusok frászt kapnak a fegyvertől, ami nálunk van, és bezárkóznak a csigaházaikba, akkor sem az az ezernyi élet, sem a miénk nem fogja őket érdekelni. A sajátjukat védik majd. Akkor is, ha Norennar kiöltözik nekik. *Talán most először, a megszokott gyermeki fény helyett valami teljesen mást láthat csillogni szemeiben a hóhajú harcos. Mai számára már megszokott lehet a hirtelen váltás, de Pashthra és Norennar most találkozhat először azzal, hogy nem csak a torony, de a feketeség is igencsak szeszélyes tud lenni, melyhez elég csupán egyetlen inger. Miután kiadta magából az igaznak vélt gondolatait, Norennarral együtt vonul el a közös szobájukba.*
//Másnap//
*Ahogy reggel kilép az ajtón, csupán egy, a mögötte álló Norennarnak szánt mosoly árulkodik arról, hogy a hangulata volt sokkal jobb is az este folyamán annál, mint amilyen feszültnek és gondterheltnek tűnik most az arca akkor, mikor hátrapillant a férfire, miközben ő a lány szoros, fekete fűzőbe bújtatott derekán simít végig, ahogy kikíséri őt a szobából. Alatta azt a finom, hófehér anyagú blúzt viseli, melyet már egészen régen vásárolt az artheniori piacon, de talán csak egyszer vagy kétszer viselte, így újszerűnek és kifejezetten elegánsnak hat rajta, főleg úgy, hogy a feketeség ruhatárában igazán ritkán fordul elő ez a szín.*
- Elképzelhető, de talán még velem sem lesz elégedett. Mindenesetre jól fog majd mutatni ezen a vér, ha nem fog tetszeni nekem, amit a mágusok mondanak. *Simít végig a karjait takaró fehér anyagon. Mai nemtetszését abból sejti, hogy alul ugyanazt a bőrnadrágot és bakancsot viseli, mint az út alatt, de mentségére szóljon, hogy mindkettőt alaposan kimosta és megtisztította, és egyébként a haját is kifésülte, fekete sminkjét pedig egészen visszafogottan készítette el. Senki nem mondhatja, hogy nem igyekezett, de ez most számára sem az a nap, amikor tündökölni van kedve. Hátán a mesterkard, övére csatolva a többi fegyver, kezében pedig a gyémántba zárt, még mindig szüntelenül dobogó szívet szorongatja, és merengve bámulja egészen addig, míg meg nem pillantják Mait és Pashthrát.*
- Igen, itt van, és nálam is marad *válaszolja a lánynak.* De te beszélsz! Én meg megígérem, hogy megpróbálok csendben maradni. *Ez a legtöbb, amit tehet, megpróbálja. Ugyanis garantálni nem tudja, főleg akkor, ha a mágusok esetleg maguknak akarják majd az ereklyét, vagy bármi olyasmi történik, ami istene ellen próbálná felhasználni azt vagy épp őket.
Bárhogy is lesz, egyelőre nem múló feszültséggel követi Mait, hogy a vezetésével a mágusmesterek elé járuljanak, és megmutassák nekik a furcsa tárgyat.*
*Tekintete elsötétedik, komoran hallgatja Pashthra azon ezrek életéről szóló szavait, melyek őt valójában egy cseppet sem érdeklik. Nem azért van itt, hogy számára ismeretleneket védjen meg az ork hordáktól, hisz sem őt, sem pedig az édesapját nem óvta meg senki akkor, amikor a leginkább szüksége lett volna rá, hogy támogassák, elrejtsék őt a kegyetlen világ elől, és megvédjék azt a magányos kislányt, akinek végül túl hamar kellett felnőnie, s talán pont ezért nem tudott soha igazán. Azért jött el idáig, mert Mai megkérte rá, és azért, mert Norennarnak is segíteni szeretne a magára vállalt küldetésében. Ösztönösen ragadja meg most a sötételf kezét, mintha magára venné a barátját ért támadást.*
- Ha a mágusok frászt kapnak a fegyvertől, ami nálunk van, és bezárkóznak a csigaházaikba, akkor sem az az ezernyi élet, sem a miénk nem fogja őket érdekelni. A sajátjukat védik majd. Akkor is, ha Norennar kiöltözik nekik. *Talán most először, a megszokott gyermeki fény helyett valami teljesen mást láthat csillogni szemeiben a hóhajú harcos. Mai számára már megszokott lehet a hirtelen váltás, de Pashthra és Norennar most találkozhat először azzal, hogy nem csak a torony, de a feketeség is igencsak szeszélyes tud lenni, melyhez elég csupán egyetlen inger. Miután kiadta magából az igaznak vélt gondolatait, Norennarral együtt vonul el a közös szobájukba.*
//Másnap//
*Ahogy reggel kilép az ajtón, csupán egy, a mögötte álló Norennarnak szánt mosoly árulkodik arról, hogy a hangulata volt sokkal jobb is az este folyamán annál, mint amilyen feszültnek és gondterheltnek tűnik most az arca akkor, mikor hátrapillant a férfire, miközben ő a lány szoros, fekete fűzőbe bújtatott derekán simít végig, ahogy kikíséri őt a szobából. Alatta azt a finom, hófehér anyagú blúzt viseli, melyet már egészen régen vásárolt az artheniori piacon, de talán csak egyszer vagy kétszer viselte, így újszerűnek és kifejezetten elegánsnak hat rajta, főleg úgy, hogy a feketeség ruhatárában igazán ritkán fordul elő ez a szín.*
- Elképzelhető, de talán még velem sem lesz elégedett. Mindenesetre jól fog majd mutatni ezen a vér, ha nem fog tetszeni nekem, amit a mágusok mondanak. *Simít végig a karjait takaró fehér anyagon. Mai nemtetszését abból sejti, hogy alul ugyanazt a bőrnadrágot és bakancsot viseli, mint az út alatt, de mentségére szóljon, hogy mindkettőt alaposan kimosta és megtisztította, és egyébként a haját is kifésülte, fekete sminkjét pedig egészen visszafogottan készítette el. Senki nem mondhatja, hogy nem igyekezett, de ez most számára sem az a nap, amikor tündökölni van kedve. Hátán a mesterkard, övére csatolva a többi fegyver, kezében pedig a gyémántba zárt, még mindig szüntelenül dobogó szívet szorongatja, és merengve bámulja egészen addig, míg meg nem pillantják Mait és Pashthrát.*
- Igen, itt van, és nálam is marad *válaszolja a lánynak.* De te beszélsz! Én meg megígérem, hogy megpróbálok csendben maradni. *Ez a legtöbb, amit tehet, megpróbálja. Ugyanis garantálni nem tudja, főleg akkor, ha a mágusok esetleg maguknak akarják majd az ereklyét, vagy bármi olyasmi történik, ami istene ellen próbálná felhasználni azt vagy épp őket.
Bárhogy is lesz, egyelőre nem múló feszültséggel követi Mait, hogy a vezetésével a mágusmesterek elé járuljanak, és megmutassák nekik a furcsa tárgyat.*
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-09-29 21:26:50
Üzenet elküldve: 2025-09-29 21:26:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
* Noreennar felmordulására elkomolyodik az arca, és szigorúan néz rá. Ismeri ezt a fajtát, és látta már többször, ahogy elesnek egy jól fizető munkától csak azért, mert nem tudják félretenni vélt sérelmeiket. *
- Egy felnőtt belátná, hogy talán ezrek élete múlik azon, hogy megkapjuk a segítséget, amiért jöttünk, vagy nem. Ártatlan életek, akik semmiről sem tehetnek. És egy felnőttet nem érdekelne, hogy milyen ruhában jelenik meg, csak az, hogy mindent megtegyen ezekért az életekért. * Feleli egyszerűen, és el is fordul a mélységitől. A ruhákat nem veszi vissza, de nem is áldoz több időt arra, hogy gyerekekkel vitatkozzon, nem ezért van itt. Viszont így már érti, hogy mit lát a gyermekes Norileinában, és miért keresi annyira a társaságát. ~ Zsák a foltját. ~
Követi a félelfet a szobájuk felé, és már még kevésbé bánja a szobaleosztást. Nem tudja megmagyarázni, hogy miért lüktet a fülében a szíve, de biztos ennyire mérges Norennarra, amiért nem akar felöltözni. Más magyarázatot nem tud elképzelni. *
//Másnap//
* Reggel jóleső mosollyal az arcán ébred, még ha nem is érzi úgy, hogy kialudta magát. Jó hangulatban van, és elmúlt a belső feszítő érzés is, ahogy frissen mosott ruháiba búj bele. Az este felakasztotta az inget, hogy kirúgja magát, és egy gyűrődés nem sok, annyira se legyen rajta, az ekrü szín sincs megfakulva, mintha csak új lenne. Bár kedvtelve nézegetné, ahogy Mai készülődik, tudja, hogy neki is el kell készülnie, és nem akar szégyent hozni senkire. Haját bár megmosta, túlzottan nem fésülte ki, a tincsek itt-ott kócosan lógnak ide-oda, mintha csak a szél borzolta volna össze. Csizmája csillog, látszik, hogy nagy gondot fordított rá, hogy úgy nézzen ki, mintha új lenne, még egy kis fegyverolajat is felhasznált, hogy szépen kiboxolja. Igaz, hogy emiatt korábban kellett kelljen, de ahogy elnéz magán a tükörben, úgy dönt, hogy megérte. *
- Így jó leszek? * Kérdezi a félvért, és a válasz után kilép a szobából. Odakint már nem hozza fel a tegnapi dolgokat, engedelmesen, és némán sétál a társasággal. *
* Noreennar felmordulására elkomolyodik az arca, és szigorúan néz rá. Ismeri ezt a fajtát, és látta már többször, ahogy elesnek egy jól fizető munkától csak azért, mert nem tudják félretenni vélt sérelmeiket. *
- Egy felnőtt belátná, hogy talán ezrek élete múlik azon, hogy megkapjuk a segítséget, amiért jöttünk, vagy nem. Ártatlan életek, akik semmiről sem tehetnek. És egy felnőttet nem érdekelne, hogy milyen ruhában jelenik meg, csak az, hogy mindent megtegyen ezekért az életekért. * Feleli egyszerűen, és el is fordul a mélységitől. A ruhákat nem veszi vissza, de nem is áldoz több időt arra, hogy gyerekekkel vitatkozzon, nem ezért van itt. Viszont így már érti, hogy mit lát a gyermekes Norileinában, és miért keresi annyira a társaságát. ~ Zsák a foltját. ~
Követi a félelfet a szobájuk felé, és már még kevésbé bánja a szobaleosztást. Nem tudja megmagyarázni, hogy miért lüktet a fülében a szíve, de biztos ennyire mérges Norennarra, amiért nem akar felöltözni. Más magyarázatot nem tud elképzelni. *
//Másnap//
* Reggel jóleső mosollyal az arcán ébred, még ha nem is érzi úgy, hogy kialudta magát. Jó hangulatban van, és elmúlt a belső feszítő érzés is, ahogy frissen mosott ruháiba búj bele. Az este felakasztotta az inget, hogy kirúgja magát, és egy gyűrődés nem sok, annyira se legyen rajta, az ekrü szín sincs megfakulva, mintha csak új lenne. Bár kedvtelve nézegetné, ahogy Mai készülődik, tudja, hogy neki is el kell készülnie, és nem akar szégyent hozni senkire. Haját bár megmosta, túlzottan nem fésülte ki, a tincsek itt-ott kócosan lógnak ide-oda, mintha csak a szél borzolta volna össze. Csizmája csillog, látszik, hogy nagy gondot fordított rá, hogy úgy nézzen ki, mintha új lenne, még egy kis fegyverolajat is felhasznált, hogy szépen kiboxolja. Igaz, hogy emiatt korábban kellett kelljen, de ahogy elnéz magán a tükörben, úgy dönt, hogy megérte. *
- Így jó leszek? * Kérdezi a félvért, és a válasz után kilép a szobából. Odakint már nem hozza fel a tegnapi dolgokat, engedelmesen, és némán sétál a társasággal. *
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-09-29 21:04:34
Üzenet elküldve: 2025-09-29 21:04:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
- Szükséges!
*Mondja határozottan, ha már Pashthra ilyen készségesen felajánlja a ruháit a mélységinek. Egy pillanatra meg is rebben a jégkék lélektükör, szebb ajándékot sem kaphatott volna, mint az, hogy egyetért vele ezen a téren. A rebbenés egy hosszabb pillantássá alakul, majd, ahogy észreveszi magát, el is kapja a lélektükröket, s már indul is a szobák irányába. Hogy mit puffog a sötételf, nem érdekli, ez nem kívánságműsor. De nem óhajt már perlekedni, annál fontosabb dolga van. Szeretné, hogy elnyelje végre a szoba, s elmondhassa a hóhajú harcosnak, hogy mennyire sajnálja azt a kis balesetet.*
//Másnap//
*A tükör előtt áll, s veszettül igyekszik olyan fizimiskát varázsolni magára, amit méltónak talál ahhoz, hogy a mester elé álljon. Ajkain elégedett mosoly, arcán pedig még az a fajta pír, amit ő is képes elviselni magán. Fekete nemesi ruhájának felsőrésze második bőrként feszül rá, a szoknya pedig szinte a földet sepri. Egyetlen alattomos hosszanti vágás csak az, ami felfedi vékonyka combjait is, mikor éppen lép egyet, de ebből éppen semmi sem látszik. A hosszú ezüstláncon lógó medált, ami élezi az amúgysem tompa elméjét, beleejti dekoltázsa közé, hogy elnyelhesse a fényes anyag. Nem szeretné feltétlenül felfedni e varázstárgyat, de a lehetőségeit kihasználná, miközben a gyémánttömbről folytat diskurzust. Ha már ott jár a keze, igazít is keblein, amolyan visszafogottan. Egy pillanatra sejlik fel a tükröződésben Pashthra, onnan néz rajta végig, miközben már hullámos fekete haját rendezi, hogy válla elé hulljon.
Csakhamar a folyosóra vezet útja, ahol először Norennart méri végig. Tüzetesen, mintha csak hibát keresne. Arcvonásai oly merevek, mint amilyen ő maga is képes tud lenni teljes testben, ha nem tetszik neki valami. De nem tesz szóvá semmit. Hogy ennek miféle nyugodtság az oka, arra nem most derül fény. Amit tudott megtett a férfi, ezt is értékelni illik azzal, hogy csendben marad. *
- Nori? *Pillant most húgára.* - Ugye nálad van? *Nem mondja ki, hangjából süt, hogy mire gondol, ahogy az is, hogy elevenen égeti el, hogyha most kezd visszakozásba.*
- Menjünk, ne várakoztassuk meg. *Végigsimít a feketeség arcán, majd végre már a páros felé is megereszt egy kedvesebb mosolyt. Mindössze muszáj volt felmérnie a terepet, s közben mégsem vigyoroghat, akkor nem vennék komolyan. *
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.29 21:08:08
- Szükséges!
*Mondja határozottan, ha már Pashthra ilyen készségesen felajánlja a ruháit a mélységinek. Egy pillanatra meg is rebben a jégkék lélektükör, szebb ajándékot sem kaphatott volna, mint az, hogy egyetért vele ezen a téren. A rebbenés egy hosszabb pillantássá alakul, majd, ahogy észreveszi magát, el is kapja a lélektükröket, s már indul is a szobák irányába. Hogy mit puffog a sötételf, nem érdekli, ez nem kívánságműsor. De nem óhajt már perlekedni, annál fontosabb dolga van. Szeretné, hogy elnyelje végre a szoba, s elmondhassa a hóhajú harcosnak, hogy mennyire sajnálja azt a kis balesetet.*
//Másnap//
*A tükör előtt áll, s veszettül igyekszik olyan fizimiskát varázsolni magára, amit méltónak talál ahhoz, hogy a mester elé álljon. Ajkain elégedett mosoly, arcán pedig még az a fajta pír, amit ő is képes elviselni magán. Fekete nemesi ruhájának felsőrésze második bőrként feszül rá, a szoknya pedig szinte a földet sepri. Egyetlen alattomos hosszanti vágás csak az, ami felfedi vékonyka combjait is, mikor éppen lép egyet, de ebből éppen semmi sem látszik. A hosszú ezüstláncon lógó medált, ami élezi az amúgysem tompa elméjét, beleejti dekoltázsa közé, hogy elnyelhesse a fényes anyag. Nem szeretné feltétlenül felfedni e varázstárgyat, de a lehetőségeit kihasználná, miközben a gyémánttömbről folytat diskurzust. Ha már ott jár a keze, igazít is keblein, amolyan visszafogottan. Egy pillanatra sejlik fel a tükröződésben Pashthra, onnan néz rajta végig, miközben már hullámos fekete haját rendezi, hogy válla elé hulljon.
Csakhamar a folyosóra vezet útja, ahol először Norennart méri végig. Tüzetesen, mintha csak hibát keresne. Arcvonásai oly merevek, mint amilyen ő maga is képes tud lenni teljes testben, ha nem tetszik neki valami. De nem tesz szóvá semmit. Hogy ennek miféle nyugodtság az oka, arra nem most derül fény. Amit tudott megtett a férfi, ezt is értékelni illik azzal, hogy csendben marad. *
- Nori? *Pillant most húgára.* - Ugye nálad van? *Nem mondja ki, hangjából süt, hogy mire gondol, ahogy az is, hogy elevenen égeti el, hogyha most kezd visszakozásba.*
- Menjünk, ne várakoztassuk meg. *Végigsimít a feketeség arcán, majd végre már a páros felé is megereszt egy kedvesebb mosolyt. Mindössze muszáj volt felmérnie a terepet, s közben mégsem vigyoroghat, akkor nem vennék komolyan. *
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.29 21:08:08
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-09-29 20:28:07
Üzenet elküldve: 2025-09-29 20:28:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Norennar némán hallgatja, amit a feketeség a torony „természetéről” mesél. Fáradtan pislog rá, s ha eddig nem húzta el a száját, most megteszi. Komótosan a hajába túr, majd a fejbőrét kezdi vakargatni. Felpillant a mennyezetre, ahol kő és ívek sorakoznak lehetetlen terek fölött.*
- Remek.
*Morranja az orra alatt, annyi szarkazmust töltve ebbe az egyetlen szóba amennyit csak a képességei megengednek neki. Hallott már a Mágustoronyról történetet, a „labirintus” részről azonban nem szólt a fáma. Igazából a mélységi kezdi úgy érezni, hogy az ingovány egy kifejezetten biztonságos hely volt ehhez az útvesztőhöz képest. Sokáig persze nem időzik ezzel a gondolatmenettel, ugyanis a félvér visszatér és int, hogy kövessék őt. A mélységi nem marad le. Ha valóban „kedv” vezeti a folyosókat, akkor marad a vezető közelében. Esze ágában sincs egyedül maradni egy folyton változó útvesztő kellős közepén. A csigalépcsőn felfelé menet nem beszél, csak a korláton sikló tenyere ad biztos pontot. A falak közt száraz meleg ül, régi pergamen szaga keveredik főtt gyógynövények illatával. Ajtók sokasága mellett sétálnak el, mind azonosnak látszik, mégis más helyet ígér.
Amikor felvillan a két kulcs és a félvér kiosztja őket, Norennar figyelme egyenesen Maira irányul, s a jelenetet látva látványosan vonja fel bal szemöldökét. Ezt követően a szeme sarkából Norira pillant és elcsípi a lány játékos mosolyát, és viszonozza egy rövid félmosollyal. Már csak azért is mert szórakoztatónak találja, hogy a reggeli benyomása a másik párosról beigazolódni látszik.
Amikor ismét szóba kerül a kiöltözés, Norennar előbb felsóhajt, majd Pash szavait hallva arca teljesen kisimul. Mint egy érzelmektől mentes álarc, mégis a mélységi szemében villan valami, tekintete pedig oly rideg akár egy téli este egy hegycsúcson, azonban a hangja mégis nyugodt marad. Talán túlságosan is nyugodt.*
- Emlékeztetnélek rá, hogy nem vagyok egy kölyök. Úgy és abban jelenek meg, ahogy és amiben én azt jónak látom.
*Oldalra pillant Nori válla felett a kezében a fehér ingre és a bőrnadrágra és utóbbi láttán Norennar valóban megbizonyosodik arról, hogy bizony nem ez lesz az a ruha, amit ő majd jónak lát. A feketeség halkan megjegyzi, hogy nincs más választás. A mélységi ugyanabban a nyugodt tónusban felel, egy talán önelégültnek is nevezhető félmosollyal kísérve, szinte csak magának.*
- De, van.
*Nem fűz hozzá többet. Elveszi a kulcsot, amit a félvér a kezébe ad, biccent, és nyitja a kijelölt ajtót. Norit előre engedi, majd ő is belép és becsukja maga mögött az ajtót.*
//Másnap//
*Amikor az ajtó másnap reggel újra kinyílik, előre engedi Norit. Tenyere finoman a lány derekára simul, egyetlen kísérő érintés erejéig. Kilép, és óvatosan behúzza maga mögött az ajtót. Mozdulatai frissebbek, mint az érkezéskor, de a szeme alatt ott ül a fáradtság halvány árka. Ruházata megegyezik a tegnapival azzal a külöbséggel, hogy a feleslegesnek ítélt darabok a szobában maradtak, valamint azzal, hogy patyolat tiszta minden egyes darab. Ami rajta maradt, az mindössze egy fekete ing, egy fekete vászonnadrág, illetve fekete csizma. Bár az utóbbitól eltekintve, már inkább inkább sötétszürke az összes ruhadarab hála a kopásnak. Kardja ezúttal most az oldalán lóg, nem a hátán. A fehér tincsek szabadon esnek, rendezettebben, mint máskor. Szemmel láthatóan megfésülködött, bár ahogy kilépnek a folyosóra, a hajába túr és enyhén össze is kócolja, az ezüstös tincseket.*
~Így legalább ki is néz valahogy.~
*A feketeségre pillant, s az arcára játékos mosoly ül ki.*
- Mai kettéharap majd ezért, igaz?
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.29 20:28:36
*Norennar némán hallgatja, amit a feketeség a torony „természetéről” mesél. Fáradtan pislog rá, s ha eddig nem húzta el a száját, most megteszi. Komótosan a hajába túr, majd a fejbőrét kezdi vakargatni. Felpillant a mennyezetre, ahol kő és ívek sorakoznak lehetetlen terek fölött.*
- Remek.
*Morranja az orra alatt, annyi szarkazmust töltve ebbe az egyetlen szóba amennyit csak a képességei megengednek neki. Hallott már a Mágustoronyról történetet, a „labirintus” részről azonban nem szólt a fáma. Igazából a mélységi kezdi úgy érezni, hogy az ingovány egy kifejezetten biztonságos hely volt ehhez az útvesztőhöz képest. Sokáig persze nem időzik ezzel a gondolatmenettel, ugyanis a félvér visszatér és int, hogy kövessék őt. A mélységi nem marad le. Ha valóban „kedv” vezeti a folyosókat, akkor marad a vezető közelében. Esze ágában sincs egyedül maradni egy folyton változó útvesztő kellős közepén. A csigalépcsőn felfelé menet nem beszél, csak a korláton sikló tenyere ad biztos pontot. A falak közt száraz meleg ül, régi pergamen szaga keveredik főtt gyógynövények illatával. Ajtók sokasága mellett sétálnak el, mind azonosnak látszik, mégis más helyet ígér.
Amikor felvillan a két kulcs és a félvér kiosztja őket, Norennar figyelme egyenesen Maira irányul, s a jelenetet látva látványosan vonja fel bal szemöldökét. Ezt követően a szeme sarkából Norira pillant és elcsípi a lány játékos mosolyát, és viszonozza egy rövid félmosollyal. Már csak azért is mert szórakoztatónak találja, hogy a reggeli benyomása a másik párosról beigazolódni látszik.
Amikor ismét szóba kerül a kiöltözés, Norennar előbb felsóhajt, majd Pash szavait hallva arca teljesen kisimul. Mint egy érzelmektől mentes álarc, mégis a mélységi szemében villan valami, tekintete pedig oly rideg akár egy téli este egy hegycsúcson, azonban a hangja mégis nyugodt marad. Talán túlságosan is nyugodt.*
- Emlékeztetnélek rá, hogy nem vagyok egy kölyök. Úgy és abban jelenek meg, ahogy és amiben én azt jónak látom.
*Oldalra pillant Nori válla felett a kezében a fehér ingre és a bőrnadrágra és utóbbi láttán Norennar valóban megbizonyosodik arról, hogy bizony nem ez lesz az a ruha, amit ő majd jónak lát. A feketeség halkan megjegyzi, hogy nincs más választás. A mélységi ugyanabban a nyugodt tónusban felel, egy talán önelégültnek is nevezhető félmosollyal kísérve, szinte csak magának.*
- De, van.
*Nem fűz hozzá többet. Elveszi a kulcsot, amit a félvér a kezébe ad, biccent, és nyitja a kijelölt ajtót. Norit előre engedi, majd ő is belép és becsukja maga mögött az ajtót.*
//Másnap//
*Amikor az ajtó másnap reggel újra kinyílik, előre engedi Norit. Tenyere finoman a lány derekára simul, egyetlen kísérő érintés erejéig. Kilép, és óvatosan behúzza maga mögött az ajtót. Mozdulatai frissebbek, mint az érkezéskor, de a szeme alatt ott ül a fáradtság halvány árka. Ruházata megegyezik a tegnapival azzal a külöbséggel, hogy a feleslegesnek ítélt darabok a szobában maradtak, valamint azzal, hogy patyolat tiszta minden egyes darab. Ami rajta maradt, az mindössze egy fekete ing, egy fekete vászonnadrág, illetve fekete csizma. Bár az utóbbitól eltekintve, már inkább inkább sötétszürke az összes ruhadarab hála a kopásnak. Kardja ezúttal most az oldalán lóg, nem a hátán. A fehér tincsek szabadon esnek, rendezettebben, mint máskor. Szemmel láthatóan megfésülködött, bár ahogy kilépnek a folyosóra, a hajába túr és enyhén össze is kócolja, az ezüstös tincseket.*
~Így legalább ki is néz valahogy.~
*A feketeségre pillant, s az arcára játékos mosoly ül ki.*
- Mai kettéharap majd ezért, igaz?
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.29 20:28:36
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-09-29 18:33:37
Üzenet elküldve: 2025-09-29 18:33:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Ha valami mostanra már mélyen a tudatába vésődött, az az, hogy mikor Mai arról beszél, hogy ne legyen kifogásolható a megjelenése, akkor az nem csupán annyit jelent, hogy legyen rajta ruha és lehetőleg tiszta. A legjobbat kell kihoznia magából, különben egy olyan, szigorú, dühös, már-már megvető, jégkék szempár fog rá visszanézni, amely veszedelmesebb bármiféle ork hordánál.*
- Blúzt és fűzőt igen. *Mormogja félhangosan, mert ezzel tudja, hogy el is játszotta minden esélyét arra, hogy ne kelljen felvennie őket, de még mindig jobb így, mint magára haragítani Mait, ha esetleg mégis kifogásolni valót találna rajta, ráadásul úgy, hogy tudna jobbat mutatni.
Míg Mai a szállásukat intézi, neki jut a megtiszteltetés, hogy az első pár gondolatot ő ossza meg a két harcossal a Mágustorony szeszélyes létéről. Szegény Norennar, mióta elkezdtek fellépkedni a ködlépcsőkön, azóta csak morog, ő pedig próbálkozik nem kuncogni rajta, de hát mit lehet tenni, ha egyszer muris, ahogy zsörtölődik?*
- Az utóbbi. Szerintem a torony tudja, hogy mit keresel, és ha kedvel téged, akkor azt kapod, amit akarsz, de ha nem, hát akkor megszívtad. Ha utál, akkor egy végtelen labirintusban találhatod magad, amiből soha nem keveredsz majd ki. *Tőle szokatlan módon, egészen furfangosan próbálja rávenni a sötételfet arra, hogy legalább egy kicsit ne gyűlölje a helyet.
Mai visszatér az intézkedésből, rögtön meg is válaszolja a kérdését, és ahogy szokása, fel is tesz helyette egy másikat, bár Nori ezúttal nem igazán biztos benne, hogy az valóban kérdés volt-e. Nyitná a száját válaszra, de, hogy ne fáradjon, a máguslány ezt is megteszi helyette. Nagyokat pislog, majd Norennarra pillant, játékosan elmosolyodik, aztán csak bólint, hisz már döntöttek helyette, kifogása pedig nincs ellene, talán nem is lehetne.
Mindeközben úgy tűnik, Pashthra eléggé beleélte magát az öltözködésük témájába. A feketeség meg is ijed tőle, miközben a harcos ebben a kérdésben valahol egy másik Mainak tűnik, csak fiúban. Fehér ing és egy jó minőségű bőrből készült nadrágot nyom a kezébe, melyekre értetlenül pislog, míg meg nem tudja, hogy miért kapta.*
- Ó, hát… gondolom. *Meglepettségében csak megismétli Pashthra első szavát, és felpillant a mélységire, majd kissé elvörösödve ránt vállat.*
- Nincs más választásunk. *Teszi hozzá. Hogy a pír az arcán Mai szigorúságának, Pashthra cinkosságának vagy Norennarnak szól, talán még a legokosabb sem tudná eldönteni közülük, az is lehet, hogy mindnek egyszerre.
Végül aztán a vezényszóra Mai után indul, s közben nézelődik, mert akárhányadszor jár erre, még mindig lenyűgözi a torony.*
*Ha valami mostanra már mélyen a tudatába vésődött, az az, hogy mikor Mai arról beszél, hogy ne legyen kifogásolható a megjelenése, akkor az nem csupán annyit jelent, hogy legyen rajta ruha és lehetőleg tiszta. A legjobbat kell kihoznia magából, különben egy olyan, szigorú, dühös, már-már megvető, jégkék szempár fog rá visszanézni, amely veszedelmesebb bármiféle ork hordánál.*
- Blúzt és fűzőt igen. *Mormogja félhangosan, mert ezzel tudja, hogy el is játszotta minden esélyét arra, hogy ne kelljen felvennie őket, de még mindig jobb így, mint magára haragítani Mait, ha esetleg mégis kifogásolni valót találna rajta, ráadásul úgy, hogy tudna jobbat mutatni.
Míg Mai a szállásukat intézi, neki jut a megtiszteltetés, hogy az első pár gondolatot ő ossza meg a két harcossal a Mágustorony szeszélyes létéről. Szegény Norennar, mióta elkezdtek fellépkedni a ködlépcsőkön, azóta csak morog, ő pedig próbálkozik nem kuncogni rajta, de hát mit lehet tenni, ha egyszer muris, ahogy zsörtölődik?*
- Az utóbbi. Szerintem a torony tudja, hogy mit keresel, és ha kedvel téged, akkor azt kapod, amit akarsz, de ha nem, hát akkor megszívtad. Ha utál, akkor egy végtelen labirintusban találhatod magad, amiből soha nem keveredsz majd ki. *Tőle szokatlan módon, egészen furfangosan próbálja rávenni a sötételfet arra, hogy legalább egy kicsit ne gyűlölje a helyet.
Mai visszatér az intézkedésből, rögtön meg is válaszolja a kérdését, és ahogy szokása, fel is tesz helyette egy másikat, bár Nori ezúttal nem igazán biztos benne, hogy az valóban kérdés volt-e. Nyitná a száját válaszra, de, hogy ne fáradjon, a máguslány ezt is megteszi helyette. Nagyokat pislog, majd Norennarra pillant, játékosan elmosolyodik, aztán csak bólint, hisz már döntöttek helyette, kifogása pedig nincs ellene, talán nem is lehetne.
Mindeközben úgy tűnik, Pashthra eléggé beleélte magát az öltözködésük témájába. A feketeség meg is ijed tőle, miközben a harcos ebben a kérdésben valahol egy másik Mainak tűnik, csak fiúban. Fehér ing és egy jó minőségű bőrből készült nadrágot nyom a kezébe, melyekre értetlenül pislog, míg meg nem tudja, hogy miért kapta.*
- Ó, hát… gondolom. *Meglepettségében csak megismétli Pashthra első szavát, és felpillant a mélységire, majd kissé elvörösödve ránt vállat.*
- Nincs más választásunk. *Teszi hozzá. Hogy a pír az arcán Mai szigorúságának, Pashthra cinkosságának vagy Norennarnak szól, talán még a legokosabb sem tudná eldönteni közülük, az is lehet, hogy mindnek egyszerre.
Végül aztán a vezényszóra Mai után indul, s közben nézelődik, mert akárhányadszor jár erre, még mindig lenyűgözi a torony.*
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-09-29 17:33:35
Üzenet elküldve: 2025-09-29 17:33:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
* Figyelmesen hallgatja az elhangzó válaszokat a szép ruha tekintetében, miközben megjegyzi magának, hogy illendő lesz valamelyest visszafogott megjelenést magára öltsön. Nem először kap ilyen instrukciókat, amikor karavánokkal dolgozott, nemes férfiakat őrzött, akkor gyakorta kifogásolták az egyszerű páncélt. Ezért is van nála mindig ing, és hozzá illő ruhadarabok, na és azért, mert utál fegyverkabátban aludni. *
- Ne félj, nálam van váltás ruha, és ahogy nézem, nagyjából egy méret vagyunk. * Szól oda a mélységinek. Persze a tartalék ruhája egyszerű fehér ing, és bőrnadrág, de az is jobb lesz Norennaron, mint amit most visel. És még tiszta is. Ezek után megvillant egy mosolyt Mai felé. *
- A modorával nem tudok mit kezdeni, de a kinézetén tudok javítani. Ha tényleg úgy gondolod, hogy szükséges. * Teszi még hozzá, és gyorsan bele is túr a táskájába, az említett ruhákat pedig Nori kezébe nyomja, mert sejti, hogy Norennar most nem venné el. *
- Gondolom te rá tudod venni, hogy felvegye. Ha segítséget akarunk kapni, akkor célszerű megtisztelni a házigazdát azzal, hogy betartjuk az íratlan szabályait, és úgy jelenünk meg, ami kedvére való. * Teszi még hozzá, szavait egyszerre szánja mindkettejüknek. Bár vélhetően a legfiatalabb a csapatban, mégis lehet, hogy ő látott a leginkább világot, és rá ragadt ilyen téren a legtöbb tapasztalat. A szobakiosztáson ideje sincs meglepődni, mert ösztönösen érzi, hogy ez így van rendben. A táborban azért aludtak így párban, mert így képezték a leginkább harcképes csapatot, itt pedig azért célszerű, mert a két nő ismeri a helyet, amíg a két harcos egyáltalán nem. Nem lenne jó, ha éjszaka megpróbálnának kimenni kiüríteni az ágytálat, és sose találnának vissza. Inkább követi az alvótársát, hogy meglássa, hol fogják álomra hajtani a fejüket. *
* Figyelmesen hallgatja az elhangzó válaszokat a szép ruha tekintetében, miközben megjegyzi magának, hogy illendő lesz valamelyest visszafogott megjelenést magára öltsön. Nem először kap ilyen instrukciókat, amikor karavánokkal dolgozott, nemes férfiakat őrzött, akkor gyakorta kifogásolták az egyszerű páncélt. Ezért is van nála mindig ing, és hozzá illő ruhadarabok, na és azért, mert utál fegyverkabátban aludni. *
- Ne félj, nálam van váltás ruha, és ahogy nézem, nagyjából egy méret vagyunk. * Szól oda a mélységinek. Persze a tartalék ruhája egyszerű fehér ing, és bőrnadrág, de az is jobb lesz Norennaron, mint amit most visel. És még tiszta is. Ezek után megvillant egy mosolyt Mai felé. *
- A modorával nem tudok mit kezdeni, de a kinézetén tudok javítani. Ha tényleg úgy gondolod, hogy szükséges. * Teszi még hozzá, és gyorsan bele is túr a táskájába, az említett ruhákat pedig Nori kezébe nyomja, mert sejti, hogy Norennar most nem venné el. *
- Gondolom te rá tudod venni, hogy felvegye. Ha segítséget akarunk kapni, akkor célszerű megtisztelni a házigazdát azzal, hogy betartjuk az íratlan szabályait, és úgy jelenünk meg, ami kedvére való. * Teszi még hozzá, szavait egyszerre szánja mindkettejüknek. Bár vélhetően a legfiatalabb a csapatban, mégis lehet, hogy ő látott a leginkább világot, és rá ragadt ilyen téren a legtöbb tapasztalat. A szobakiosztáson ideje sincs meglepődni, mert ösztönösen érzi, hogy ez így van rendben. A táborban azért aludtak így párban, mert így képezték a leginkább harcképes csapatot, itt pedig azért célszerű, mert a két nő ismeri a helyet, amíg a két harcos egyáltalán nem. Nem lenne jó, ha éjszaka megpróbálnának kimenni kiüríteni az ágytálat, és sose találnának vissza. Inkább követi az alvótársát, hogy meglássa, hol fogják álomra hajtani a fejüket. *
1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-09-29 16:23:45
Üzenet elküldve: 2025-09-29 16:23:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Ha Mai a Mágustoronyban töltheti az idejét, az kikapcsolódás. Mainak a kikapcsolódás az, ami másoknak a rémálom. Hosszú napokat, alig alvással végigtanulni, s mindezért rengeteg aranyat beáldozni. Fel kéne sóhajtson a megkönnyebbüléstől, hogy újra itt van. Büszkén kellene kihúznia magát, hogy ő, az eminens, bárkit leköröz és egyetlen átolvasás után azt is tudja, amit más hatok alatt szív csak magába. Imádja. Úgy érzi varázsital sem kell már ahhoz, hogy pengeként vágjon az agya. De most mégis feszült. És még csak nem is amiatt, amit elhazudott a többieknek.
Norileinára néz, először igen szigorúan, majd végül csak enyhülnek a vonásai.*
- Miért, hoztál? *Méregeti a feketeséget.* - Nem, nem kell, csupán ne legyen kifogásolható a megjelenés. Mégiscsak Abogr mesterhez készülünk.
*Fúj egy nagyot, hogy elpárologjon belőle a feszültség. De nem elég. Kissé el is gondolkodik, hogy mi lehet a baja, mert biztos nem az, hogy valakivel beszélnie kell, hiszen épp ahhoz ért a legjobban. Aztán a rövid útja közben eszébe jut az a reggeli pillanat. Próbálja kiűzni a fejéből, annyira, hogy fel sem tűnik, hogy mivel párosan vannak, csupán két szobát kaptak. Erre féltestvére ébreszti rá. Felmutatja a két kulcsot, majd gondolkodóba esik. Itt a remek alkalom, hogy kettesben maradhasson Pashthrával és elnézést kérhessen. Elhívhatná csak tanulni is, hiszen akkor is tudnának szót váltani, de a tanulás úgyis hosszúra nyúlik, főleg, ha róla van szó, akkor pedig felkeltenék mindketten azt, aki éppen horpaszt. Az senkinek nem volna jó. A félelf elme, amilyen tekervényes, annyira tudja őt magát is becsapni, hogy mi a helyes út. Viszont az gyanús lehet bárkinek, ha egyszerűen csak kimondja, hogy ő a hóhajúval lesz egy szobában. Hiszen akkor színt kell vallania, hogy beszélni óhajt vele. Akkor pedig megkérdezik, hogy miről. Így hát mit van mit tenni, Nori barna szemeibe néz.*
- Kettőt. Gondolom Norennarral aludnál. *S még mielőtt amaz bármit is ki tudna mondani, már hozzá is teszi.* - Gondoltam. *Válaszol az el nem hangzott igenre.* - Jó, legyen.
*Mindent elrendezett. Büszke is lenne magára, ha nem érezné, hogy valami nem kerek. Így, hogy kimondta mindezt, még neki sem áll helyt a dolog. Ezért hát sarkon is fordul, hogy elvezesse őket a jelzett helyekig.*
- Gyertek!
*Ha Mai a Mágustoronyban töltheti az idejét, az kikapcsolódás. Mainak a kikapcsolódás az, ami másoknak a rémálom. Hosszú napokat, alig alvással végigtanulni, s mindezért rengeteg aranyat beáldozni. Fel kéne sóhajtson a megkönnyebbüléstől, hogy újra itt van. Büszkén kellene kihúznia magát, hogy ő, az eminens, bárkit leköröz és egyetlen átolvasás után azt is tudja, amit más hatok alatt szív csak magába. Imádja. Úgy érzi varázsital sem kell már ahhoz, hogy pengeként vágjon az agya. De most mégis feszült. És még csak nem is amiatt, amit elhazudott a többieknek.
Norileinára néz, először igen szigorúan, majd végül csak enyhülnek a vonásai.*
- Miért, hoztál? *Méregeti a feketeséget.* - Nem, nem kell, csupán ne legyen kifogásolható a megjelenés. Mégiscsak Abogr mesterhez készülünk.
*Fúj egy nagyot, hogy elpárologjon belőle a feszültség. De nem elég. Kissé el is gondolkodik, hogy mi lehet a baja, mert biztos nem az, hogy valakivel beszélnie kell, hiszen épp ahhoz ért a legjobban. Aztán a rövid útja közben eszébe jut az a reggeli pillanat. Próbálja kiűzni a fejéből, annyira, hogy fel sem tűnik, hogy mivel párosan vannak, csupán két szobát kaptak. Erre féltestvére ébreszti rá. Felmutatja a két kulcsot, majd gondolkodóba esik. Itt a remek alkalom, hogy kettesben maradhasson Pashthrával és elnézést kérhessen. Elhívhatná csak tanulni is, hiszen akkor is tudnának szót váltani, de a tanulás úgyis hosszúra nyúlik, főleg, ha róla van szó, akkor pedig felkeltenék mindketten azt, aki éppen horpaszt. Az senkinek nem volna jó. A félelf elme, amilyen tekervényes, annyira tudja őt magát is becsapni, hogy mi a helyes út. Viszont az gyanús lehet bárkinek, ha egyszerűen csak kimondja, hogy ő a hóhajúval lesz egy szobában. Hiszen akkor színt kell vallania, hogy beszélni óhajt vele. Akkor pedig megkérdezik, hogy miről. Így hát mit van mit tenni, Nori barna szemeibe néz.*
- Kettőt. Gondolom Norennarral aludnál. *S még mielőtt amaz bármit is ki tudna mondani, már hozzá is teszi.* - Gondoltam. *Válaszol az el nem hangzott igenre.* - Jó, legyen.
*Mindent elrendezett. Büszke is lenne magára, ha nem érezné, hogy valami nem kerek. Így, hogy kimondta mindezt, még neki sem áll helyt a dolog. Ezért hát sarkon is fordul, hogy elvezesse őket a jelzett helyekig.*
- Gyertek!
1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-09-28 21:13:02
Üzenet elküldve: 2025-09-28 21:13:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Norennar a Mai által keltett víz fölé húzza Hamut. A ló először óvatosan szimatol, aztán nagyokat kortyol a látszólag semmiből csordogáló forrásból. A mélységi kissé összehúzott szemmel, vonakodva figyeli mindezt, de végül rábólint, ez még mindig biztonságosabb, mint az ingovány leve. Mikor Pash felé nyújtja a kölcsön kapott takarót; Norennar cinkos mosolyt villant a fiú felé, átveszi, a nyeregre igazítja, megpaskolja az állat oldalát, ellenőrzi a hevedert, majd előveszi a pipáját és rágyújt. A ló mellett álldogálva és füstölögve várja, míg mindenki elkészül. Amikor indulnak, a még izzó pipával a kézfejében pattan nyeregbe, és ügetésbe fogja Hamut. Hősünk hamar rájön, hogy így azért egy fokkal nehezebb pipázgatni, de ez persze nem fogja őt vissza ebben.
Az út hosszan kanyarog, a láp szaga pedig átjár mindent. A torony előbb csak paca a párás horizonton, aztán lassan kirajzolódik: a víz felett lebegő, vaskos kőtest, fölötte fatető. Norennar hunyorogva méri végig, mintha nem hinné el, amit lát. A tópartnál leszáll, rendbe szedi a lószerszámot, megitatja lovát még egyszer, már ha talál erre alkalmas helyet, ami egy tó partján valószínűleg nem nehéz, aztán megpaskolja az állat oldalát.*
- Remélhetőleg nem maradunk sokáig.
Súgja a lónak, majd még egyszer végig simít a nyakán és elindul az úgynevezett bejárat felé. A lépcső tövéhez lép. A fehéres, áttetsző fokok alól egyedül a mélység pillant vissza rá. Meg is torpan a lépcső tövében. Némán figyeli az első fokot. Tartása merevvé válik, illetve a száját is elhúzza. Szemmel láthatóan vívódik. Mai megjegyzése sem nyugtatja meg különösebben a mélységit. Valamit morran az orra alatt, figyeli, ahogy a többiek gond nélkül felmennek, majd egy súlyos sóhajt követően rálép az első fokra. A lépcső megtartja. A feszült váll lassan enged, végül pedig lassabban, lemaradva a többiektől, de követi őket.
Odabent tágas terek fogadják. A falak köve sötét, a csigalépcsők magasba futnak, az emeletek kövezett plafonja alacsonyabb, mint amennyinek kívülről tűnnie kéne. A látvány meglehetősen természetellenes és ezáltal szokatlan is hősünk számára, aki csak nagyokat pislog, ujjai pedig a halántékára vándorolnak.*
- Szinte belefájdul a fejem.
*Morogja halkan az orra alatt, és lassan dörzsöli kezdi a bőrét. A félvér megjegyzését hallva Norennar vonakodva pillant le az egyik karjára, majd óvatos mozdulattal emeli azt fel fejmagasságba. A hónalja felé szimatol, a tekintete elárulja, hogy ő is érzi, hogy talán igaza lehet a nőnek.
Amikor a feketeség a “szép ruháról” kérdez, a mélységi a lányra néz, majd helyeslően biccent.*
- Az ég óvjon attól.
*Böki oda szárazon. Már a szép ruhák gondolatába is beleborzong tekintve, hogy a legtöbb valóban csak szép, de cserébe nem túl funkcionális.
Mikor Pash a fürdőről kérdez és hát Nori válaszol is, amire a mélységi is felfigyel. Ismét felvonja a szemöldökét, száját elhúzza, újból körbe pillant az egész helyen, majd a feketeségre néz.*
- És az a zseni, akinek ez a remek ötlet kipattant a fejéből, legalább idegenvezetőt is biztosít, vagy addig bolyongunk, amíg nem találunk egy dézsát?
Gondol itt főként a torony belsejének megálmodójára. Amíg várnak, a mélységi feltűnően Nori és Pash közelében marad. Fél szemmel a félvér mozdulatait figyeli, ahogy a személyzettel intézkedik, amikor visszatér, Norennar bólint felé, és szó nélkül követi.*
*Norennar a Mai által keltett víz fölé húzza Hamut. A ló először óvatosan szimatol, aztán nagyokat kortyol a látszólag semmiből csordogáló forrásból. A mélységi kissé összehúzott szemmel, vonakodva figyeli mindezt, de végül rábólint, ez még mindig biztonságosabb, mint az ingovány leve. Mikor Pash felé nyújtja a kölcsön kapott takarót; Norennar cinkos mosolyt villant a fiú felé, átveszi, a nyeregre igazítja, megpaskolja az állat oldalát, ellenőrzi a hevedert, majd előveszi a pipáját és rágyújt. A ló mellett álldogálva és füstölögve várja, míg mindenki elkészül. Amikor indulnak, a még izzó pipával a kézfejében pattan nyeregbe, és ügetésbe fogja Hamut. Hősünk hamar rájön, hogy így azért egy fokkal nehezebb pipázgatni, de ez persze nem fogja őt vissza ebben.
Az út hosszan kanyarog, a láp szaga pedig átjár mindent. A torony előbb csak paca a párás horizonton, aztán lassan kirajzolódik: a víz felett lebegő, vaskos kőtest, fölötte fatető. Norennar hunyorogva méri végig, mintha nem hinné el, amit lát. A tópartnál leszáll, rendbe szedi a lószerszámot, megitatja lovát még egyszer, már ha talál erre alkalmas helyet, ami egy tó partján valószínűleg nem nehéz, aztán megpaskolja az állat oldalát.*
- Remélhetőleg nem maradunk sokáig.
Súgja a lónak, majd még egyszer végig simít a nyakán és elindul az úgynevezett bejárat felé. A lépcső tövéhez lép. A fehéres, áttetsző fokok alól egyedül a mélység pillant vissza rá. Meg is torpan a lépcső tövében. Némán figyeli az első fokot. Tartása merevvé válik, illetve a száját is elhúzza. Szemmel láthatóan vívódik. Mai megjegyzése sem nyugtatja meg különösebben a mélységit. Valamit morran az orra alatt, figyeli, ahogy a többiek gond nélkül felmennek, majd egy súlyos sóhajt követően rálép az első fokra. A lépcső megtartja. A feszült váll lassan enged, végül pedig lassabban, lemaradva a többiektől, de követi őket.
Odabent tágas terek fogadják. A falak köve sötét, a csigalépcsők magasba futnak, az emeletek kövezett plafonja alacsonyabb, mint amennyinek kívülről tűnnie kéne. A látvány meglehetősen természetellenes és ezáltal szokatlan is hősünk számára, aki csak nagyokat pislog, ujjai pedig a halántékára vándorolnak.*
- Szinte belefájdul a fejem.
*Morogja halkan az orra alatt, és lassan dörzsöli kezdi a bőrét. A félvér megjegyzését hallva Norennar vonakodva pillant le az egyik karjára, majd óvatos mozdulattal emeli azt fel fejmagasságba. A hónalja felé szimatol, a tekintete elárulja, hogy ő is érzi, hogy talán igaza lehet a nőnek.
Amikor a feketeség a “szép ruháról” kérdez, a mélységi a lányra néz, majd helyeslően biccent.*
- Az ég óvjon attól.
*Böki oda szárazon. Már a szép ruhák gondolatába is beleborzong tekintve, hogy a legtöbb valóban csak szép, de cserébe nem túl funkcionális.
Mikor Pash a fürdőről kérdez és hát Nori válaszol is, amire a mélységi is felfigyel. Ismét felvonja a szemöldökét, száját elhúzza, újból körbe pillant az egész helyen, majd a feketeségre néz.*
- És az a zseni, akinek ez a remek ötlet kipattant a fejéből, legalább idegenvezetőt is biztosít, vagy addig bolyongunk, amíg nem találunk egy dézsát?
Gondol itt főként a torony belsejének megálmodójára. Amíg várnak, a mélységi feltűnően Nori és Pash közelében marad. Fél szemmel a félvér mozdulatait figyeli, ahogy a személyzettel intézkedik, amikor visszatér, Norennar bólint felé, és szó nélkül követi.*
1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-09-28 20:28:39
Üzenet elküldve: 2025-09-28 20:28:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Norennar le sem tagadhatná, hogy mennyire ért ahhoz, amihez értenie kell. Nem csak, hogy hogyan kell átlőni valakinek a torkát egy számszeríjjal, de ahhoz is, hogy hogyan hitesse el egy gyanútlan, fekete boszorkánnyal, hogy alszik. Ő viszont belevörösödik a vádakba, mert semmi mentsége nincs arra, hogy elaludt. Illetve de, egy mégis.*
- Az alkohol az oka! Attól mindig alszom… *Szabadkozik, miközben gyorsan elhajol Norennar útjából, mielőtt a férfi hirtelen mozdulata miatt az a maradék kis távolság is megszűnne közöttük létezni. Kezeivel megtámasztja magát a háta mögött, úgy ülve pislog fel Norennarra és a furcsa mozdulatra, ahogy a nadrágját igazgatja meg, majd gondol egyet, és ő is feltápászkodik. Leporolja fenekéről a koszt, majd felpillant.*
- Igen, jól. *Halványan elmosolyodik, majd nekilát, hogy összeszedje magát. A tábortűz még szerencsére parázslik, így meg tudja etetni Árnyékot, és ő is reggelizik még gyorsan, mielőtt kis csapatával nekivág a Mágustorony felé vezető útnak. Nincs már messze.
Odaérve a Lihanechi-tó fölött lebegő építményhez, ő már egészen rutinosan köti ki lovát a megfelelő helyre, majd meg is paskolja boldogan, mert eszébe jut az emlék, hogy Mai és az a kur-akárki itt mentette meg hátasa életét. A félvér lány közben rutinosan veszi magához az irányítást, hisz mégis csak ő van most hazai terepen. Bár az átlátszó lépcsőktől már a feketeség sem ijed meg, Mai tempóját követve halad felfelé, miközben hallgatja a tervet, de azt nem érti, hová ez a sietség. A gyémánt nála van, nélküle úgysem fog történni semmi, ugyanis bármennyire is összekovácsolódtak az este, továbbra sem áll szándékában senkinek átadni, még Mainak sem, ha nem muszáj.*
- Mi? Ó, jajj… *A szigorú parancsra kissé félrehúzza a száját, mert az jut eszébe, ahogy Mai anyjához készülődtek, ami borzasztóan feszült volt, és végül még csak be sem mehetett hozzá, csak magára hagyták kicicomázva, magányosan. Mai viselkedése hasonló, mint akkor, de nagyon reméli, hogy nem valami hasonló fog történni.*
- Azt ne mondd, hogy a szép ruha is kell! Remélem, nem. *Most nincs kedve felvenni, de tudja, hogy ha Mai azt akarja, hogy az legyen rajta, akkor ő nem tehet semmit. A toronyba érve önjelölt parancsnokuk néhány percre elszakad tőlük, míg elintézi az ügyes-bajos dolgokat a személyzettel. Nori addig Pashthra kérdésére figyel fel.*
- Mindig máshol. Vicces egy torony ez, állandóan változik, hogy mi hol van. De van, amikor nem… *Vállat ránt, és fel is kuncog, hisz hülyeségnek tűnhet, amit mond, de hát, ha egyszer így van?! Ha Mai visszaér hozzájuk, akkor érdeklődve fordul felé.*
- Hány szobánk lesz? *Kérdezi kíváncsian. Szereti az itteni szobákat, otthonosak, kényelmesek és biztonságosak is, ahogy az egész torony. A csapat rendkívül jól fel van fegyverkezve, de szinte kizártnak tartja, hogy itt szükség legyen rájuk. Hacsak nem akarják elvenni tőle a szívet, mert akkor…*
~Meh…~ *Megrázza inkább a fejét, ahogy érzi, Velar most azonnal elvágja a sötét gondolatait.*
Elfogyasztott egy nagy adag Vándorebédet, éhségét és szomját oltva, valamint begyógyítva elfogyasztójának első és második kategóriájú sérüléseit.
*Norennar le sem tagadhatná, hogy mennyire ért ahhoz, amihez értenie kell. Nem csak, hogy hogyan kell átlőni valakinek a torkát egy számszeríjjal, de ahhoz is, hogy hogyan hitesse el egy gyanútlan, fekete boszorkánnyal, hogy alszik. Ő viszont belevörösödik a vádakba, mert semmi mentsége nincs arra, hogy elaludt. Illetve de, egy mégis.*
- Az alkohol az oka! Attól mindig alszom… *Szabadkozik, miközben gyorsan elhajol Norennar útjából, mielőtt a férfi hirtelen mozdulata miatt az a maradék kis távolság is megszűnne közöttük létezni. Kezeivel megtámasztja magát a háta mögött, úgy ülve pislog fel Norennarra és a furcsa mozdulatra, ahogy a nadrágját igazgatja meg, majd gondol egyet, és ő is feltápászkodik. Leporolja fenekéről a koszt, majd felpillant.*
- Igen, jól. *Halványan elmosolyodik, majd nekilát, hogy összeszedje magát. A tábortűz még szerencsére parázslik, így meg tudja etetni Árnyékot, és ő is reggelizik még gyorsan, mielőtt kis csapatával nekivág a Mágustorony felé vezető útnak. Nincs már messze.
Odaérve a Lihanechi-tó fölött lebegő építményhez, ő már egészen rutinosan köti ki lovát a megfelelő helyre, majd meg is paskolja boldogan, mert eszébe jut az emlék, hogy Mai és az a kur-akárki itt mentette meg hátasa életét. A félvér lány közben rutinosan veszi magához az irányítást, hisz mégis csak ő van most hazai terepen. Bár az átlátszó lépcsőktől már a feketeség sem ijed meg, Mai tempóját követve halad felfelé, miközben hallgatja a tervet, de azt nem érti, hová ez a sietség. A gyémánt nála van, nélküle úgysem fog történni semmi, ugyanis bármennyire is összekovácsolódtak az este, továbbra sem áll szándékában senkinek átadni, még Mainak sem, ha nem muszáj.*
- Mi? Ó, jajj… *A szigorú parancsra kissé félrehúzza a száját, mert az jut eszébe, ahogy Mai anyjához készülődtek, ami borzasztóan feszült volt, és végül még csak be sem mehetett hozzá, csak magára hagyták kicicomázva, magányosan. Mai viselkedése hasonló, mint akkor, de nagyon reméli, hogy nem valami hasonló fog történni.*
- Azt ne mondd, hogy a szép ruha is kell! Remélem, nem. *Most nincs kedve felvenni, de tudja, hogy ha Mai azt akarja, hogy az legyen rajta, akkor ő nem tehet semmit. A toronyba érve önjelölt parancsnokuk néhány percre elszakad tőlük, míg elintézi az ügyes-bajos dolgokat a személyzettel. Nori addig Pashthra kérdésére figyel fel.*
- Mindig máshol. Vicces egy torony ez, állandóan változik, hogy mi hol van. De van, amikor nem… *Vállat ránt, és fel is kuncog, hisz hülyeségnek tűnhet, amit mond, de hát, ha egyszer így van?! Ha Mai visszaér hozzájuk, akkor érdeklődve fordul felé.*
- Hány szobánk lesz? *Kérdezi kíváncsian. Szereti az itteni szobákat, otthonosak, kényelmesek és biztonságosak is, ahogy az egész torony. A csapat rendkívül jól fel van fegyverkezve, de szinte kizártnak tartja, hogy itt szükség legyen rájuk. Hacsak nem akarják elvenni tőle a szívet, mert akkor…*
~Meh…~ *Megrázza inkább a fejét, ahogy érzi, Velar most azonnal elvágja a sötét gondolatait.*
Elfogyasztott egy nagy adag Vándorebédet, éhségét és szomját oltva, valamint begyógyítva elfogyasztójának első és második kategóriájú sérüléseit.
1090. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-09-28 17:53:01
Üzenet elküldve: 2025-09-28 17:53:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
* A reggeli készülődés számára is épp olyan kínos, mint a hosszúfülűnek. Amikor kiejti táskájából a dolgokat, akkor ott terem, hogy segítsen visszapakolni, de ezzel is talán csak ront a helyzeten. Gyorsan el is tűnik, hogy inkább a lovat vegye szemügyre, és úgy tegyen, mint aki a felszerszámozásával van elfoglalva, pedig Kókusz indulásra kész. Norennarnak is szótlanul adja vissza a takarót, és az úton is magának marad. Nem beszélget, próbálja elfelejti a kellemes érzést, ahogy ébredezett, és Mai illatát, ami még mindig mintha ott keringene körülötte. Szemei előtt egyre csak az álom, vagy részeg hiba képei derengenek. Szeretne megkérdezni, hogy valóban megtörténtek a dolgok, de nem meri, mert fél tőle, hogy csak álmodta, és tapintatlan lenne. Szívesen fordítaná meg az állatot, és lovagolna vissza a városba, de nem teheti, úgyhogy megy tovább a többiekkel, bármilyen kellemetlen is számára. A lépcsőn felfelé menet nem zavarja a magasság, sose volt tériszonyos, és ha a tanítója azt mondja, akkor elhiszi, hogy nem fognak leesni. Odafent aztán tovább feszeng, láthatóan nem tudja, hogy mit kezdjen magával. *
- Hol tudunk fürdeni? * Teszi fel inkább a kérdést, amikor a lápszag levakarására terelődik a szó. Nem bánná, ha el tudna tölteni egy-két privát percet, ahol nem csak a gondolatokat verheti ki a fejéből, hanem mást is. Talán az segítene, hogy ne feszengjen ennyire, és a kedve is javuljon. Persze ennél is jobb lenne kettesben élvezni a meleg vizet, de ettől még jobban elvörösödik, és gyorsan elfordul a többiektől, hogy a táskájában kutasson, maga sem tudja, hogy mi után. Ezzel el is van addig, amíg vissza nem érkezik a nő. *
- Menjünk. * Bólint ő is, száraz torokkal. Megpróbál nyelni egyet, ahogy tegnap tanulta. *
A varázsló egy nagyot nyel, melynek hatására a következő egy órában nem érez szomjúságot.
* A reggeli készülődés számára is épp olyan kínos, mint a hosszúfülűnek. Amikor kiejti táskájából a dolgokat, akkor ott terem, hogy segítsen visszapakolni, de ezzel is talán csak ront a helyzeten. Gyorsan el is tűnik, hogy inkább a lovat vegye szemügyre, és úgy tegyen, mint aki a felszerszámozásával van elfoglalva, pedig Kókusz indulásra kész. Norennarnak is szótlanul adja vissza a takarót, és az úton is magának marad. Nem beszélget, próbálja elfelejti a kellemes érzést, ahogy ébredezett, és Mai illatát, ami még mindig mintha ott keringene körülötte. Szemei előtt egyre csak az álom, vagy részeg hiba képei derengenek. Szeretne megkérdezni, hogy valóban megtörténtek a dolgok, de nem meri, mert fél tőle, hogy csak álmodta, és tapintatlan lenne. Szívesen fordítaná meg az állatot, és lovagolna vissza a városba, de nem teheti, úgyhogy megy tovább a többiekkel, bármilyen kellemetlen is számára. A lépcsőn felfelé menet nem zavarja a magasság, sose volt tériszonyos, és ha a tanítója azt mondja, akkor elhiszi, hogy nem fognak leesni. Odafent aztán tovább feszeng, láthatóan nem tudja, hogy mit kezdjen magával. *
- Hol tudunk fürdeni? * Teszi fel inkább a kérdést, amikor a lápszag levakarására terelődik a szó. Nem bánná, ha el tudna tölteni egy-két privát percet, ahol nem csak a gondolatokat verheti ki a fejéből, hanem mást is. Talán az segítene, hogy ne feszengjen ennyire, és a kedve is javuljon. Persze ennél is jobb lenne kettesben élvezni a meleg vizet, de ettől még jobban elvörösödik, és gyorsan elfordul a többiektől, hogy a táskájában kutasson, maga sem tudja, hogy mi után. Ezzel el is van addig, amíg vissza nem érkezik a nő. *
- Menjünk. * Bólint ő is, száraz torokkal. Megpróbál nyelni egyet, ahogy tegnap tanulta. *
A varázsló egy nagyot nyel, melynek hatására a következő egy órában nem érez szomjúságot.
1089. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-09-28 17:42:02
Üzenet elküldve: 2025-09-28 17:42:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Kínosan érzi magát. Bármilyen kellemes is volt Pashthrával az eltöltött idő, nem volt szándékában a félvérnek, hogy ilyen reggeli ébresztőt adjon. A pír sem sűrűn ül ki az arcára, most mégis igen látványos, az pedig végképp, ahogy mindent megtesz, hogy senki útjába ne kerüljön. Épp ezért azt sem méricskéli, hogy azok, kiknek őrségben kellett volna állniuk, miért néznek egymással farkasszemet egyetlen milliméterről. Hosszú még az út a toronyig, így hát lesz ideje újra olyan alabástrom színre váltani, ami jól is áll neki.
Az idő mégis lassan telik. Valahogy a reggeli készülődés is elhúzódik, talán mert nagy összeszedettségében fogalma sincs, hogy mikor mihez nyúl, s egyszer még a táskájából is kihullik annak tartalma. Bűnbánóan néz Norennar irányába, aki már teljesen bizonyosan elkészült.
Végül megitatja az állatot, s ugyanezt meg tudja tenni mind a három társa is, hiszen gondoskodott róla. Végtelen hosszúságúnak hat a kis utazásuk. Már van ideje merengeni, sorra venni mindent, ami az elmúlt időszakban történt vele. Bölcsebb lenne talán azon elmélkedne, hogy mégis mivel indítson a mesternek, vagy a kurátornak, de van egy sanda gyanúja, hogy ma már nem fog tudni velük beszélni, így hát lesz még egy estéje, amíg ezen is rágódhat.
Az ingovány szeszélyes, ahol egyszer lehetett lépésben közlekedni, mára már beterítette a láp. Hitte, hogy csukott szemmel is lehet közlekedni, annyiszor tette már meg ezt a távot, de ez megcáfolódik. Bors lábai sarasak, a bűz pedig érzésre beléivódott a ruhájába, a hajába, mindenébe. Semmi mást nem szeretne, csak egy dézsa forró vizet, amiben elmerülhet, ami alá lenyomhatja a fejét, hogy eltűnjön a kép, ahogy Grael néz rá morcosan, Pashtra pedig olyan… kedvesen. Mérgében felcsattanna, ha azzal nem hívná fel magára a figyelmet, de nem teszi. A Mágustorony messziről látszik, mégis órák telnek el, mire megpillanthatja annak lépcsőit, ami a két férfinek minden bizonnyal ismeretlen látvány. A hátasok elrendezése után mély levegőt vesz. Most először a nap folyamán meg kell szólalnia.*
- Senki nem fog innen leesni, csak kövessetek. *Azzal el is indul, szinte futva közlekedik, hogy végre a nyugalmat adó torony belsejében szusszanhasson egyet. *
- Én így nem állok a Mester elé. *Jelenti ki, majd kényszeredetten kezdi el fésülni a hullámos hajzuhatagát.*
- Bekéretem magunkat hozzá reggelre, addig lesz szíves mindenki levakarni magáról a lápszagot.
*Behunyja a szemeit, hiszen jól tudja, hogy mint egy haladó sárkány, úgy viselkedik. Magára is erőltet egy kedvesebb mosolyt.*
- Elnézést, csak… *Pashthrára pillant, majd gyorsan el is kapja a lélektükreit róla.* - Szeretném, ha minden jól menne. *Azzal tovább is szalad, s az ottani személyzet egy tagjával kezd bájolgásba, hogy szobákat kaphassanak, na meg eljuttassák az információt Abogr mesternek, hogy rendkívül fontos ügyben kér egy személyes találkozót, ha mód van rá a másnap délelőtt folyamán.*
- Menjünk, pakoljunk le.
*Kínosan érzi magát. Bármilyen kellemes is volt Pashthrával az eltöltött idő, nem volt szándékában a félvérnek, hogy ilyen reggeli ébresztőt adjon. A pír sem sűrűn ül ki az arcára, most mégis igen látványos, az pedig végképp, ahogy mindent megtesz, hogy senki útjába ne kerüljön. Épp ezért azt sem méricskéli, hogy azok, kiknek őrségben kellett volna állniuk, miért néznek egymással farkasszemet egyetlen milliméterről. Hosszú még az út a toronyig, így hát lesz ideje újra olyan alabástrom színre váltani, ami jól is áll neki.
Az idő mégis lassan telik. Valahogy a reggeli készülődés is elhúzódik, talán mert nagy összeszedettségében fogalma sincs, hogy mikor mihez nyúl, s egyszer még a táskájából is kihullik annak tartalma. Bűnbánóan néz Norennar irányába, aki már teljesen bizonyosan elkészült.
Végül megitatja az állatot, s ugyanezt meg tudja tenni mind a három társa is, hiszen gondoskodott róla. Végtelen hosszúságúnak hat a kis utazásuk. Már van ideje merengeni, sorra venni mindent, ami az elmúlt időszakban történt vele. Bölcsebb lenne talán azon elmélkedne, hogy mégis mivel indítson a mesternek, vagy a kurátornak, de van egy sanda gyanúja, hogy ma már nem fog tudni velük beszélni, így hát lesz még egy estéje, amíg ezen is rágódhat.
Az ingovány szeszélyes, ahol egyszer lehetett lépésben közlekedni, mára már beterítette a láp. Hitte, hogy csukott szemmel is lehet közlekedni, annyiszor tette már meg ezt a távot, de ez megcáfolódik. Bors lábai sarasak, a bűz pedig érzésre beléivódott a ruhájába, a hajába, mindenébe. Semmi mást nem szeretne, csak egy dézsa forró vizet, amiben elmerülhet, ami alá lenyomhatja a fejét, hogy eltűnjön a kép, ahogy Grael néz rá morcosan, Pashtra pedig olyan… kedvesen. Mérgében felcsattanna, ha azzal nem hívná fel magára a figyelmet, de nem teszi. A Mágustorony messziről látszik, mégis órák telnek el, mire megpillanthatja annak lépcsőit, ami a két férfinek minden bizonnyal ismeretlen látvány. A hátasok elrendezése után mély levegőt vesz. Most először a nap folyamán meg kell szólalnia.*
- Senki nem fog innen leesni, csak kövessetek. *Azzal el is indul, szinte futva közlekedik, hogy végre a nyugalmat adó torony belsejében szusszanhasson egyet. *
- Én így nem állok a Mester elé. *Jelenti ki, majd kényszeredetten kezdi el fésülni a hullámos hajzuhatagát.*
- Bekéretem magunkat hozzá reggelre, addig lesz szíves mindenki levakarni magáról a lápszagot.
*Behunyja a szemeit, hiszen jól tudja, hogy mint egy haladó sárkány, úgy viselkedik. Magára is erőltet egy kedvesebb mosolyt.*
- Elnézést, csak… *Pashthrára pillant, majd gyorsan el is kapja a lélektükreit róla.* - Szeretném, ha minden jól menne. *Azzal tovább is szalad, s az ottani személyzet egy tagjával kezd bájolgásba, hogy szobákat kaphassanak, na meg eljuttassák az információt Abogr mesternek, hogy rendkívül fontos ügyben kér egy személyes találkozót, ha mód van rá a másnap délelőtt folyamán.*
- Menjünk, pakoljunk le.
1088. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-09-19 19:48:14
Üzenet elküldve: 2025-09-19 19:48:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Új kapuk nyílnak//
*Gondolatban már érzi a pirítós ízét, hallja a roppanását és elképzeli ahogy egy kis teával leöblíti, hogy jobban csússzon. Az élet apró kis örömei. Még egy mágusmester is szeretheti a hasát. Bele is merül ebbe a gondolatba mikor is váratlan "támadás" éri. Kivágódik az ajtó és egy alacsony feketehajú talán nő ront be rajta és egyenesen felé indul meg. Ettől Aborath is hirtelenjében épp úgy megrémül, mint a lány. Reflexből széttárja a karját. Nem azért, hogy elkapja a másikat hanem, hogy ha nekijönne és felborulnak akkor a kancsó teával ne forrázza le magát.*
*Gondolatban már érzi a pirítós ízét, hallja a roppanását és elképzeli ahogy egy kis teával leöblíti, hogy jobban csússzon. Az élet apró kis örömei. Még egy mágusmester is szeretheti a hasát. Bele is merül ebbe a gondolatba mikor is váratlan "támadás" éri. Kivágódik az ajtó és egy alacsony feketehajú talán nő ront be rajta és egyenesen felé indul meg. Ettől Aborath is hirtelenjében épp úgy megrémül, mint a lány. Reflexből széttárja a karját. Nem azért, hogy elkapja a másikat hanem, hogy ha nekijönne és felborulnak akkor a kancsó teával ne forrázza le magát.*
1087. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-09-08 20:18:48
Üzenet elküldve: 2025-09-08 20:18:48
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Új kapuk nyílnak//
*Az apró, csuklyás alak egy pillanatra megáll a lépcsősor tetején, a Mágustorony kapuja előtt. Ismét kifújja a tüdejében rekedt levegőt. A mágikus fokok megmászása közben izgatottságában teljes mértékben elfelejtett lélegezni. Igazából halvány lila gőze sincs arról, hogy mit fog itt most csinálni, vagy arról, hogy kit keres egyáltalán. Hallott valami Aborg, vagy Abogr mesterről jöttében-mentében a Piactéren, de fogalma sincs, hogy konkrétan ezt kinek és hogyan említhetné.*
~ Fogadna egyáltalán? ~
*Nem is tud semmit ez a csenevész leányka, még nem is érte el a felnőttkort, de még az ifjúkort sem. Miért is foglalkozna vele a Mágustorony mestere?*
~ Miért is ne…? ~
*Gondolja hirtelen éledt önbizalommal, ami általában jellemző rá, s néha a vakmerőségig sodorja. Határozott, már-már erőszakos mozdulattal ledobja csuklyáját, mely tompa nesszel vállára hullik. Ettől kócos, ébenfekete haja teljes valójában megjelenik – kontya úgy ül feje búbján, mint valami madárfészek, s minden lépésénél óvatosan meg is mozdul, mintha tényleg lakna benne valaki. Tetőtől talpig megrázza magát, még arcizmait is elengedi, és fejét is lendületből jobbra-balra forgatja. Ösztönösen csinálja, hogy a pillanatba kerüljön, és ne vigyék félre gondolatai a cselekvés ösvényéről. Miután életet pezsdített végtagjaiba, nagy lendülettel ront be a főbejáraton. Az ajtó könnyebb, mint gondolta, így az nagy svunggal csapódik be, s Lilo szinte beesik. Szerencsére akad, ami – vagy inkább, aki – tompíthatja a repülő kiskamasz érkezését. Abban a pillanatban, ahogy a férfi a látóterébe kerül, a reménybeli mágiatanonc kézzel-lábbal megpróbálja megakadályozni az ütközést, pláne, amikor észreveszi, hogy a torzonborz, magas alak kezében egy teáskancsó is van – feltételezhetően tele forró folyadékkal. A figura jelentősen magasabb Lilouránál, így a lánykának garantáltan fájdalmas lenne a karambol.*
*Az apró, csuklyás alak egy pillanatra megáll a lépcsősor tetején, a Mágustorony kapuja előtt. Ismét kifújja a tüdejében rekedt levegőt. A mágikus fokok megmászása közben izgatottságában teljes mértékben elfelejtett lélegezni. Igazából halvány lila gőze sincs arról, hogy mit fog itt most csinálni, vagy arról, hogy kit keres egyáltalán. Hallott valami Aborg, vagy Abogr mesterről jöttében-mentében a Piactéren, de fogalma sincs, hogy konkrétan ezt kinek és hogyan említhetné.*
~ Fogadna egyáltalán? ~
*Nem is tud semmit ez a csenevész leányka, még nem is érte el a felnőttkort, de még az ifjúkort sem. Miért is foglalkozna vele a Mágustorony mestere?*
~ Miért is ne…? ~
*Gondolja hirtelen éledt önbizalommal, ami általában jellemző rá, s néha a vakmerőségig sodorja. Határozott, már-már erőszakos mozdulattal ledobja csuklyáját, mely tompa nesszel vállára hullik. Ettől kócos, ébenfekete haja teljes valójában megjelenik – kontya úgy ül feje búbján, mint valami madárfészek, s minden lépésénél óvatosan meg is mozdul, mintha tényleg lakna benne valaki. Tetőtől talpig megrázza magát, még arcizmait is elengedi, és fejét is lendületből jobbra-balra forgatja. Ösztönösen csinálja, hogy a pillanatba kerüljön, és ne vigyék félre gondolatai a cselekvés ösvényéről. Miután életet pezsdített végtagjaiba, nagy lendülettel ront be a főbejáraton. Az ajtó könnyebb, mint gondolta, így az nagy svunggal csapódik be, s Lilo szinte beesik. Szerencsére akad, ami – vagy inkább, aki – tompíthatja a repülő kiskamasz érkezését. Abban a pillanatban, ahogy a férfi a látóterébe kerül, a reménybeli mágiatanonc kézzel-lábbal megpróbálja megakadályozni az ütközést, pláne, amikor észreveszi, hogy a torzonborz, magas alak kezében egy teáskancsó is van – feltételezhetően tele forró folyadékkal. A figura jelentősen magasabb Lilouránál, így a lánykának garantáltan fájdalmas lenne a karambol.*
1086. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-09-07 23:57:58
Üzenet elküldve: 2025-09-07 23:57:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Még mindig nem jutott el addig, hogy összeszedve magát felkerekedjen és elmenjen a városba. Ennek oka saját kényelmes körülményei amiket itt a toronyban kialakított magának. Most önmagához képest igencsak korán kelt. Látszik is gyűrött ábrázatán. Elnyom egy ásítást és felkeresi kedves ismerősét Vordin-t, aki a mester egyik személyes asszisztense és akivel volt szerencséje ittléte alatt összebarátkozni. A másik szívesen hallgatta Aborath kalandjait amiket az elfek és a törpök közt élt meg, a levegőmágus pedig szívesen hallgatta a másik ismereteit a mágia tudományáról. Szóval szokásukká vállt reggelente egy tea és egy reggeli mellett beszélgeti míg a munka el nem szólítja barátját. Ami, most még az előtt megtörtént, hogy találkozni tudtak. Csak egy rövid üzenet egy kanna forró tea és pár még meleg pirítós fogadja a levegőmágust.*
~Remélem Abogr mester valami izgalmas felfedezés küszöbén jár vagy valami feladatot kapott és nincs akkora baj, hogy felbolyduljon a torony.~
*Régóta itt él mégse sikerült még belátnia azok torony titkaiba. Pedig finom udvariassággal próbált kutakodni, de nagyon diszkrétek az itt dolgozók. Eldönti, hogy a reggelijét egy könyv fölé görnyedve fogja elfogyasztani. Ezzel az elhatározással vág át a legalsó emelet fogadótermén és halad a lépcsők felé. Egyik kezében egy tányér pirítós egyensúlyoz egy üres bögrével, a másikban egy teáskannát fog. Mintha csak otthon lenne.*
*Még mindig nem jutott el addig, hogy összeszedve magát felkerekedjen és elmenjen a városba. Ennek oka saját kényelmes körülményei amiket itt a toronyban kialakított magának. Most önmagához képest igencsak korán kelt. Látszik is gyűrött ábrázatán. Elnyom egy ásítást és felkeresi kedves ismerősét Vordin-t, aki a mester egyik személyes asszisztense és akivel volt szerencséje ittléte alatt összebarátkozni. A másik szívesen hallgatta Aborath kalandjait amiket az elfek és a törpök közt élt meg, a levegőmágus pedig szívesen hallgatta a másik ismereteit a mágia tudományáról. Szóval szokásukká vállt reggelente egy tea és egy reggeli mellett beszélgeti míg a munka el nem szólítja barátját. Ami, most még az előtt megtörtént, hogy találkozni tudtak. Csak egy rövid üzenet egy kanna forró tea és pár még meleg pirítós fogadja a levegőmágust.*
~Remélem Abogr mester valami izgalmas felfedezés küszöbén jár vagy valami feladatot kapott és nincs akkora baj, hogy felbolyduljon a torony.~
*Régóta itt él mégse sikerült még belátnia azok torony titkaiba. Pedig finom udvariassággal próbált kutakodni, de nagyon diszkrétek az itt dolgozók. Eldönti, hogy a reggelijét egy könyv fölé görnyedve fogja elfogyasztani. Ezzel az elhatározással vág át a legalsó emelet fogadótermén és halad a lépcsők felé. Egyik kezében egy tányér pirítós egyensúlyoz egy üres bögrével, a másikban egy teáskannát fog. Mintha csak otthon lenne.*
1085. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-08-29 13:44:09
Üzenet elküldve: 2025-08-29 13:44:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Hajnalok hajnalán, még hűvös, ködös időben egy alacsony termetű alak érkezik a Mágustoronyhoz. Fekete utazóköpönyeget visel, csuklyáját mélyen a szemébe húzza. Egyedül szemből látható, hogy kócos fürtök kandikálnak ki rakoncátlanul az anyag alól, szinte azonos árnyalatban. Gyorsan és határozottan halad, a hosszú köpenyben úgy tűnik, mintha suhanna a harmatos fűben. Messziről nem látható, de felsőruházata alatt ugyancsak éjszínű ruhákat hord. Magasnyakú, vékony anyagú, szinte áttetsző felsőt visel, melynek ujjai olyan hosszúak, hogy bőven túlnyúlnak csontos ujjain. Aki készítette, aszimmetrikus, varrás nélküli, bő végződéssel oldotta meg, hogy elvont, minden gyakorlatiasságot nélkülöző külsőt kölcsönözzön viselőjének. Nadrágja combján feszes, térd alatt szintén bővül, ez alatt pedig térdig fűzött, bőr, vastag talpú bakancsot visel. Ha ledobná csuklyáját, a külső szemlélő egy serdülőkorú, fiatal emberlánnyal találkozna. Alig töltötte be a tizenhetet, de szürkészöld szemeit vastagon szénnel festve keretezi, mely élesen, kontrasztosan virít ki világos bőréből. Telt ajkait pedig zúzott bogyókból készített, természetes rúzzsal festi lilásra. Kócos fekete haja laza kontyban ül feje tetején, csak a már említett kósza tincsek keretezik babás arcát, melyet csupán a szeme alatt éktelenkedő lila árnyékok tesznek felnőttesebbé.
Íriszei visszafogott lelkesedéssel csillannak, mikor felnéz az átlagosnak tűnő toronyra. Alig várta már ezt a napot – kínzó lassúsággal érkezett el, főleg, hogy szegény Lilot már egy ideje bökdösi is mágia iránti affinitása. Furcsa dolgok történnek vele, és egyáltalán nem olyan mókás, hogy képtelen kordában tartani őket. Legutóbb majdnem leégette dús szemöldökét, miközben fésülködött. Itt az idő, hogy átadja magát annak az ösvénynek, amit neki szántak az elemek. Megáll a köddel mágikus egységet alkotó lépcsősornál, és remegve futtatja végig rajta tekintetét. Kifújja izgatottságát, és hátrahajtja csuklyáját. Összecsípi köpenyét, hogy fel ne akadjon benne a lépcsőn, és hozzá nem illően, szertartásos kimértséggel indul el a varázslatos lépcsősoron a jövője felé.*
*Hajnalok hajnalán, még hűvös, ködös időben egy alacsony termetű alak érkezik a Mágustoronyhoz. Fekete utazóköpönyeget visel, csuklyáját mélyen a szemébe húzza. Egyedül szemből látható, hogy kócos fürtök kandikálnak ki rakoncátlanul az anyag alól, szinte azonos árnyalatban. Gyorsan és határozottan halad, a hosszú köpenyben úgy tűnik, mintha suhanna a harmatos fűben. Messziről nem látható, de felsőruházata alatt ugyancsak éjszínű ruhákat hord. Magasnyakú, vékony anyagú, szinte áttetsző felsőt visel, melynek ujjai olyan hosszúak, hogy bőven túlnyúlnak csontos ujjain. Aki készítette, aszimmetrikus, varrás nélküli, bő végződéssel oldotta meg, hogy elvont, minden gyakorlatiasságot nélkülöző külsőt kölcsönözzön viselőjének. Nadrágja combján feszes, térd alatt szintén bővül, ez alatt pedig térdig fűzött, bőr, vastag talpú bakancsot visel. Ha ledobná csuklyáját, a külső szemlélő egy serdülőkorú, fiatal emberlánnyal találkozna. Alig töltötte be a tizenhetet, de szürkészöld szemeit vastagon szénnel festve keretezi, mely élesen, kontrasztosan virít ki világos bőréből. Telt ajkait pedig zúzott bogyókból készített, természetes rúzzsal festi lilásra. Kócos fekete haja laza kontyban ül feje tetején, csak a már említett kósza tincsek keretezik babás arcát, melyet csupán a szeme alatt éktelenkedő lila árnyékok tesznek felnőttesebbé.
Íriszei visszafogott lelkesedéssel csillannak, mikor felnéz az átlagosnak tűnő toronyra. Alig várta már ezt a napot – kínzó lassúsággal érkezett el, főleg, hogy szegény Lilot már egy ideje bökdösi is mágia iránti affinitása. Furcsa dolgok történnek vele, és egyáltalán nem olyan mókás, hogy képtelen kordában tartani őket. Legutóbb majdnem leégette dús szemöldökét, miközben fésülködött. Itt az idő, hogy átadja magát annak az ösvénynek, amit neki szántak az elemek. Megáll a köddel mágikus egységet alkotó lépcsősornál, és remegve futtatja végig rajta tekintetét. Kifújja izgatottságát, és hátrahajtja csuklyáját. Összecsípi köpenyét, hogy fel ne akadjon benne a lépcsőn, és hozzá nem illően, szertartásos kimértséggel indul el a varázslatos lépcsősoron a jövője felé.*
1084. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-08-27 08:44:55
Üzenet elküldve: 2025-08-27 08:44:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Jelen és múlt//
//Zárás//
*Örömmel fogadja a hírt, hogy a férfinek sem a szíve csücske az öreg mágus. Mosolyogva hallgatja végig, ahogy a férfi panaszkodik az öreg mesterre. Be kell látni, hogy igen nagy tudású az öreg, de emberségben tanulhatna valamit. Arra azért kíváncsi lenne, hogy vajon miért is ilyen a személyisége? Lehet fárasztja mások tudatlansága? Hogy folyton ő tőle kérnek útmutatást? Ki tudhatja?*
-Akkor látom egy véleményen vagyunk az öreggel kapcsolatban. Én még nem találkoztam vele. Én inkább az áraival nem vagyok megelégedve. Rengeteg aranyba kerül nála tanulni.
*Bólogat szomorúan.*
-De legalább tudnánk mit akar csinálni ennyi arannyal! Lehet egy szobrot akar magának emelni?
*Ötletel Hena, habár erre nem merne mérget venni. Amilyen hatalmas mágus könnyen varázsol magának aranyat. Inkább olyannak tudná elképzelni, mint amikor a kiképző tisztek keményen megdolgozzák az újoncokat. Csak Abogr könnyek helyet aranyat gyűjt. Lehet van valahol egy titkos raktára és a felhalmozott pénzben úszkál a kapzsi öreg.*
-Nem igazán tudnák sokat mondani a toronyról. Belül tágasabb, mint ahogy kívülről tűnik. Ezen kívül emeletekből áll, mindegyik emeleten van valamilyen ajtó, ahová szerintem csak a mester alkalmazottjai mehetnek be. De egy szép kis torony. Lakályos.
*Közben elhagyják az ingoványt. A ruhadarabot amit az arca elé kötött már akkor levette, mikor a biztonságos karaván utakra tértek. A távolban a Lihanechi tó tükre jelenik meg, és a messzeségben maga a torony. Hogy a férfi csak a eddig kíséri, vagy a toronyig, az tőle függ.
Ha csak a tóig, akkor már itt elköszön tőle.*
-Köszönöm a kíséretet.
*Ha a toronyig kíséri akkor, meg ott búcsúzik kel tőle.*
//Zárás//
*Örömmel fogadja a hírt, hogy a férfinek sem a szíve csücske az öreg mágus. Mosolyogva hallgatja végig, ahogy a férfi panaszkodik az öreg mesterre. Be kell látni, hogy igen nagy tudású az öreg, de emberségben tanulhatna valamit. Arra azért kíváncsi lenne, hogy vajon miért is ilyen a személyisége? Lehet fárasztja mások tudatlansága? Hogy folyton ő tőle kérnek útmutatást? Ki tudhatja?*
-Akkor látom egy véleményen vagyunk az öreggel kapcsolatban. Én még nem találkoztam vele. Én inkább az áraival nem vagyok megelégedve. Rengeteg aranyba kerül nála tanulni.
*Bólogat szomorúan.*
-De legalább tudnánk mit akar csinálni ennyi arannyal! Lehet egy szobrot akar magának emelni?
*Ötletel Hena, habár erre nem merne mérget venni. Amilyen hatalmas mágus könnyen varázsol magának aranyat. Inkább olyannak tudná elképzelni, mint amikor a kiképző tisztek keményen megdolgozzák az újoncokat. Csak Abogr könnyek helyet aranyat gyűjt. Lehet van valahol egy titkos raktára és a felhalmozott pénzben úszkál a kapzsi öreg.*
-Nem igazán tudnák sokat mondani a toronyról. Belül tágasabb, mint ahogy kívülről tűnik. Ezen kívül emeletekből áll, mindegyik emeleten van valamilyen ajtó, ahová szerintem csak a mester alkalmazottjai mehetnek be. De egy szép kis torony. Lakályos.
*Közben elhagyják az ingoványt. A ruhadarabot amit az arca elé kötött már akkor levette, mikor a biztonságos karaván utakra tértek. A távolban a Lihanechi tó tükre jelenik meg, és a messzeségben maga a torony. Hogy a férfi csak a eddig kíséri, vagy a toronyig, az tőle függ.
Ha csak a tóig, akkor már itt elköszön tőle.*
-Köszönöm a kíséretet.
*Ha a toronyig kíséri akkor, meg ott búcsúzik kel tőle.*
1083. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-08-17 01:46:24
Üzenet elküldve: 2025-08-17 01:46:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
*Ugyan nem is olyan régen járt itt, viszont azóta rengeteg minden változott, és még annál is több minden történt vele, amik kicsit megváltoztatták az eredeti terveit, emiatt látogat most el ismét a mágustorony rejtelmes szintjeihez. Pontosan tudja már, hogy hová kell mennie, ismeri a járást, meg a tornyot is mint a tenyerét. Persze sajnos a zárt részlegre neki sincs bejárása, pedig ott is mennyi izgalmas titok rejtőzhet! Ha szerencséje van, megéli azt a napot, hogy megtudjon a megannyi rejtély közül akár csak egyet is oldani.*
1082. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-08-09 16:52:16
Üzenet elküldve: 2025-08-09 16:52:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//A toronyhoz//
*Már látja is maga előtt az ismerős tornyot és a vidéket, ami mindig szémkápráztató látványt nyújt. Megunhatatlan, az egyszer biztos. ~Kíváncsi vagyok bent változott-e valami? Bár nem hiszem hogy a legendás mágusmester erről volna híres. Vajon ő foglalkozik a titokzatos kürtszóval, meg a pletykákkal az orkokról? Vagy teljesen hidegen hagyja, őt úgyse bánthatják, a világ meg boldoguljon ahogy tud ? Azt hiszem ez közelebb állhat hozzá. Azért néha jó lenne, ha besegítene. No de kár ezen rágódni, majd kimerül idővel.~*
*Már látja is maga előtt az ismerős tornyot és a vidéket, ami mindig szémkápráztató látványt nyújt. Megunhatatlan, az egyszer biztos. ~Kíváncsi vagyok bent változott-e valami? Bár nem hiszem hogy a legendás mágusmester erről volna híres. Vajon ő foglalkozik a titokzatos kürtszóval, meg a pletykákkal az orkokról? Vagy teljesen hidegen hagyja, őt úgyse bánthatják, a világ meg boldoguljon ahogy tud ? Azt hiszem ez közelebb állhat hozzá. Azért néha jó lenne, ha besegítene. No de kár ezen rágódni, majd kimerül idővel.~*
1081. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-08-05 09:23:32
Üzenet elküldve: 2025-08-05 09:23:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Lassú léptekkel távozik a párostól. Bár a kíváncsiság őt is felemészti, mégse érzi úgy, hogy bármit is elérhetnének azzal, hogy templomokat látogatnának. Ha valóban egy krízishelyzetben vannak, úgy aligha engedhetik meg maguknak, hogy idejüket fecséreljék feleslegesnek tűnő dolgokkal. Nem lepődne meg, ha kiderülne, hogy nincs igaza s a páros sikeresen megtud valami, ami még előttük, a torony elől is titok, bár ebben kételkedik. Tudja jól, hogy az emberek ötlettelenek, az istenek pedig nem fognak lejönni, hogy elmesélhessék, hogy mi a fene folyik itt valójában.
Minden lépése koppanó visszhangot generál a csendes folyosón. Talán most ő az egyetlen, aki tanulás helyett az elméjét próbálja kiüríteni. Egy ablaknál áll meg, ahol a messziségbe bambulva próbálja elengedni a felesleges gondolatait. Nem sok sikerrel. Túl sok dolgon jár az esze. Gondolatok tömkelegével rugaszkodik el, majd folytatja útját a szobája felé, ahol nyugovóra tér. Sokkal többet nem tud ezen a napon elvégezni, s talán másnappal megvilágosodik, avagy elhatározza magát.
Másnap már jóval korábban nyílnak a szemei a megszokottnál. Olybá tűnik a tétlenség gondolta túltesz a sajátos gondolatain. Cselekedni szeretne s hol máshol tudna cselekedni, mintsem ott, ahol a szart kavarják. Mást nem, legalább nyitva tartja a fülét, hátha talál valamit, amit tudna használni a későbbiekben.
Kisebb reggeli után összeszedi maradék holmiját, ami valljuk be, szinte semmi. Zsebében elfér minden tulajdona, ha nem számítja bele horgászbotját, de azt nem tervezi elvinni. Ahogy a lépcsőn lefele távolodik a toronytól, úgy megpillant egy kocsit, ami már úton is van. Csak remélni tudja, hogy a város felé. *
- Hé! Várjanak meg!
* Üvölti utánuk, majd szaporábban kezd lépdelni. Csak a szerencsének köszönhető, hogy nem lép félre, s nem zakózik egyenest a tóba. Amint eléri a kocsit felpattan és néma csendben várja az utazás végét. *
Minden lépése koppanó visszhangot generál a csendes folyosón. Talán most ő az egyetlen, aki tanulás helyett az elméjét próbálja kiüríteni. Egy ablaknál áll meg, ahol a messziségbe bambulva próbálja elengedni a felesleges gondolatait. Nem sok sikerrel. Túl sok dolgon jár az esze. Gondolatok tömkelegével rugaszkodik el, majd folytatja útját a szobája felé, ahol nyugovóra tér. Sokkal többet nem tud ezen a napon elvégezni, s talán másnappal megvilágosodik, avagy elhatározza magát.
Másnap már jóval korábban nyílnak a szemei a megszokottnál. Olybá tűnik a tétlenség gondolta túltesz a sajátos gondolatain. Cselekedni szeretne s hol máshol tudna cselekedni, mintsem ott, ahol a szart kavarják. Mást nem, legalább nyitva tartja a fülét, hátha talál valamit, amit tudna használni a későbbiekben.
Kisebb reggeli után összeszedi maradék holmiját, ami valljuk be, szinte semmi. Zsebében elfér minden tulajdona, ha nem számítja bele horgászbotját, de azt nem tervezi elvinni. Ahogy a lépcsőn lefele távolodik a toronytól, úgy megpillant egy kocsit, ami már úton is van. Csak remélni tudja, hogy a város felé. *
- Hé! Várjanak meg!
* Üvölti utánuk, majd szaporábban kezd lépdelni. Csak a szerencsének köszönhető, hogy nem lép félre, s nem zakózik egyenest a tóba. Amint eléri a kocsit felpattan és néma csendben várja az utazás végét. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1433-1452