Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 85 (1681. - 1700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1700. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-10-25 17:27:21
Üzenet elküldve: 2017-10-25 17:27:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Soynara Ceryllas//
* Visghernek a lélegzete is eláll a hatalmas lebegő torony láttán. A torony felé, csak valami felhősor szerűség vezet. Óvatosan kitapogatja a lábával, hogy érdemes-e rálépni, majd miután biztos a dolgában elindul felfele a lépcsőn. *
- Tudod, hogy kit kell majd keresnünk?
* Intézi kérdését Soynarahoz, hiszen jó lenne, ha nem dobnák ki őket, mint a betolakodókat. *
- Jó hosszú ez a lépcsősor, bár talán még mindig jobb, mint a mocsár volt. * S közben elkezd lihegni, hiszen már így is hosszú utat tettek meg és egy lépcsőn könnyű kifáradni. Közben Soynarat figyeli, hogy ő mennyire bírja a lépcsőzést. *
* Visghernek a lélegzete is eláll a hatalmas lebegő torony láttán. A torony felé, csak valami felhősor szerűség vezet. Óvatosan kitapogatja a lábával, hogy érdemes-e rálépni, majd miután biztos a dolgában elindul felfele a lépcsőn. *
- Tudod, hogy kit kell majd keresnünk?
* Intézi kérdését Soynarahoz, hiszen jó lenne, ha nem dobnák ki őket, mint a betolakodókat. *
- Jó hosszú ez a lépcsősor, bár talán még mindig jobb, mint a mocsár volt. * S közben elkezd lihegni, hiszen már így is hosszú utat tettek meg és egy lépcsőn könnyű kifáradni. Közben Soynarat figyeli, hogy ő mennyire bírja a lépcsőzést. *
1699. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-10-25 06:51:01
Üzenet elküldve: 2017-10-25 06:51:01
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
*A toronyba jövet gondolt rá, hogy felkeresi Abogr mestert és elmondja neki mit tapasztalt a Karavánpihenőben, de végül elveti az ötletet.*
~Majd később.~
*Az is lehet, hogy a mester tudja, hogy mi történik otthona szomszédságában. Ezen egyáltalán nem lepődne meg, hiszen Abogr olyan erő birtokában van, amihez mérten Worenth csak lelkes kezdő.*
~Kár, hogy nem vagyok már birtokában a független varázslatoknak. Most jó lett volna egy Kémszemet hagyni a pihenőnél.~
*Amíg nem semlegesítették volna a lidércek, addig nyomon követhette volna minden mozdulatukat. Talán észre sem vették volna, de ez sajnos nem opció.
Hogy levezesse a harcok következtében felgyűlt fölösleges energiáit és a feszültséget, felnyit egy-két könyvet és böngészni kezdi. Olyat keres, ami a teleportációval kapcsolatban nyújt új ismereteket. Ezt a holdmágia között találhatja meg, de egyéb érdekes forrás is akadhat.*
A hozzászólás írója (Worenth Yosden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.10.25 06:51:43
~Majd később.~
*Az is lehet, hogy a mester tudja, hogy mi történik otthona szomszédságában. Ezen egyáltalán nem lepődne meg, hiszen Abogr olyan erő birtokában van, amihez mérten Worenth csak lelkes kezdő.*
~Kár, hogy nem vagyok már birtokában a független varázslatoknak. Most jó lett volna egy Kémszemet hagyni a pihenőnél.~
*Amíg nem semlegesítették volna a lidércek, addig nyomon követhette volna minden mozdulatukat. Talán észre sem vették volna, de ez sajnos nem opció.
Hogy levezesse a harcok következtében felgyűlt fölösleges energiáit és a feszültséget, felnyit egy-két könyvet és böngészni kezdi. Olyat keres, ami a teleportációval kapcsolatban nyújt új ismereteket. Ezt a holdmágia között találhatja meg, de egyéb érdekes forrás is akadhat.*
A hozzászólás írója (Worenth Yosden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.10.25 06:51:43
1698. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-10-10 19:04:32
Üzenet elküldve: 2017-10-10 19:04:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatás a mágustoronyban//
*Sosem hitte volna, hogy ez ilyen sokáig tart. Talán az a baj, hogy nem varázsköpenyért jött.*
- Hát ha egyszer kellett. Az én koromban már... *nem olyan egyszerű visszatartani, mint ifjoncan.*
- Hmmm. Akkor inkább hagyom a fenébe. *karon ragadja a mágust.*
- Legyél már olyan jó, és adj át egy üzenetet a mesternek, ha már úgyis sorstársam vagy a felhőről pömpölőzében. Üzenném, hogy Kagan Thargodar itt járt, alkalomadtán még felkeresi, ha máshogy nem, hát levél útján, ha a mester személyesen nem kívánja megtekinteni Amon Ruadhot. Vili? Köszönöm. *ha a mágus rááll, akkor ezzel le is tudja a dolgot. Ha nem, akkor kerít egy papírlapot - és hát abból akad itt épp elég - és szép tharg rúnákkal rárójja az üzenetét. Ezek után távozik, mert annál több esze van, hogy egy prűdériában szenvedő csúcsmágussal próbáljon meg dűlőre jutni. Úgyis majdnem biztos benne, mi lett volna a válasz.*
~ Felesleges út volt, vagyis majdnem. ~ *azért keresgélés közben magára szedett némi koszt, port és információt a varázsügyekről.*
*Sosem hitte volna, hogy ez ilyen sokáig tart. Talán az a baj, hogy nem varázsköpenyért jött.*
- Hát ha egyszer kellett. Az én koromban már... *nem olyan egyszerű visszatartani, mint ifjoncan.*
- Hmmm. Akkor inkább hagyom a fenébe. *karon ragadja a mágust.*
- Legyél már olyan jó, és adj át egy üzenetet a mesternek, ha már úgyis sorstársam vagy a felhőről pömpölőzében. Üzenném, hogy Kagan Thargodar itt járt, alkalomadtán még felkeresi, ha máshogy nem, hát levél útján, ha a mester személyesen nem kívánja megtekinteni Amon Ruadhot. Vili? Köszönöm. *ha a mágus rááll, akkor ezzel le is tudja a dolgot. Ha nem, akkor kerít egy papírlapot - és hát abból akad itt épp elég - és szép tharg rúnákkal rárójja az üzenetét. Ezek után távozik, mert annál több esze van, hogy egy prűdériában szenvedő csúcsmágussal próbáljon meg dűlőre jutni. Úgyis majdnem biztos benne, mi lett volna a válasz.*
~ Felesleges út volt, vagyis majdnem. ~ *azért keresgélés közben magára szedett némi koszt, port és információt a varázsügyekről.*
1697. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-10-10 18:00:14
Üzenet elküldve: 2017-10-10 18:00:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatás a mágustoronyban//
*Kagan végigpásztázza a legalsó szintet, de semmi érdekfeszítőt nem talál, ami talán nem is csoda. Felfelé haladva a harmadik emeleten egy különc figura elhalad mellette, talán ugyanazt az utat járják be, csak ellenkező irányba. Ha Kagan valamennyire jártas az itteni személyek ismeretében, akkor bizonyára kiszúrja, hogy ez Figor mester, de ennek nincs nagy jelentősége.*
- Abogr mester az ötödik szinten van *mondja minden felvezetés nélkül, mikor egymás mellé érnek* De nem túl vidám, nem szereti, ha valaki a felhőről brunyál a tóba. Annak is csúnya vége volt, mikor én csináltam hasonlót...
*Értetlenül meg is rázza a fejét, láthatóan fogalma sincs róla, mi kivetnivaló van ebben. Ki ne akarná legalább egyszer kipróbálni? Mindenesetre mikor a mágus továbbdöcög, Kagan már további két lényegtelen információ birtokában indulhat tovább. Előbb-utóbb magától is nyilván feljutott volna az ötödikre, de most már legalább tudja azt is, mivel fog kezdődni a beszélgetés.*
*Kagan végigpásztázza a legalsó szintet, de semmi érdekfeszítőt nem talál, ami talán nem is csoda. Felfelé haladva a harmadik emeleten egy különc figura elhalad mellette, talán ugyanazt az utat járják be, csak ellenkező irányba. Ha Kagan valamennyire jártas az itteni személyek ismeretében, akkor bizonyára kiszúrja, hogy ez Figor mester, de ennek nincs nagy jelentősége.*
- Abogr mester az ötödik szinten van *mondja minden felvezetés nélkül, mikor egymás mellé érnek* De nem túl vidám, nem szereti, ha valaki a felhőről brunyál a tóba. Annak is csúnya vége volt, mikor én csináltam hasonlót...
*Értetlenül meg is rázza a fejét, láthatóan fogalma sincs róla, mi kivetnivaló van ebben. Ki ne akarná legalább egyszer kipróbálni? Mindenesetre mikor a mágus továbbdöcög, Kagan már további két lényegtelen információ birtokában indulhat tovább. Előbb-utóbb magától is nyilván feljutott volna az ötödikre, de most már legalább tudja azt is, mivel fog kezdődni a beszélgetés.*
1696. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-10-09 13:21:26
Üzenet elküldve: 2017-10-09 13:21:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatás a mágustoronyban//
*Az ajtó nyitva, és legalább kiderült, hogy befelé biztosan, és talán kifelé is lehet jönni rajta.*
~ Legalább nem ragadok bent, mint abban a hülye labirintusban. ~ *évekkel ezelőtt történt, de mély nyomott hagyott. Még ha nyert is.*
- Persze. *engedi el a kilépőt, aztán férfiasan megszívja az orrát és nagy bátran belép a toronyba.*
*Odabent nagy a tömeg, legalábbis ahhoz képest, amit megszokott.*
- Öhöm. *de ő nem tekercseket olvasgatni jött, egyelőre nem. Egy darabig ácsorog, miután azonban rájön, hogy senki sem foglalkozik vele, vállat von és elindul feléfel.*
~ Ha nagy varázsló lennék, biztosan a torony felső részén laknék. Mondjuk így is ott lakom, heh. ~ *elindul hát felfelé, hogy megtalálja a mágust; céljának néha hangos hahózással is teret enged.*
*Az ajtó nyitva, és legalább kiderült, hogy befelé biztosan, és talán kifelé is lehet jönni rajta.*
~ Legalább nem ragadok bent, mint abban a hülye labirintusban. ~ *évekkel ezelőtt történt, de mély nyomott hagyott. Még ha nyert is.*
- Persze. *engedi el a kilépőt, aztán férfiasan megszívja az orrát és nagy bátran belép a toronyba.*
*Odabent nagy a tömeg, legalábbis ahhoz képest, amit megszokott.*
- Öhöm. *de ő nem tekercseket olvasgatni jött, egyelőre nem. Egy darabig ácsorog, miután azonban rájön, hogy senki sem foglalkozik vele, vállat von és elindul feléfel.*
~ Ha nagy varázsló lennék, biztosan a torony felső részén laknék. Mondjuk így is ott lakom, heh. ~ *elindul hát felfelé, hogy megtalálja a mágust; céljának néha hangos hahózással is teret enged.*
1695. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-10-08 23:00:50
Üzenet elküldve: 2017-10-08 23:00:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatás a mágustoronyban//
*Kagan bezörget az ajtón, azonban nem érkezik felelet. Hiába a szavak, hiába a dörömbölés, reménytelennek látszik a helyzet.*
- Elnézést, szabad? *kerüli ki egy nyurga elf Kagant, és a sietős ügyben eljáró lények daca érződik a kérdésben. Odalép az ajtóhoz, majd kinyitja, és besétál. Nem csukja kilincsre, nem bunkó ő, hogy Kagan orrára csapja, épp csak annyira, hogy beelőzze a hadurat. Eztán a férfi dönthet, hogy besétál a toronyba (követve az elf példáját, és még nagyjából féltucat mágustanoncét, akik mind ott olvasgatják a tekercseket a földszinten), vagy várakozhat tovább odakint.*
*Kagan bezörget az ajtón, azonban nem érkezik felelet. Hiába a szavak, hiába a dörömbölés, reménytelennek látszik a helyzet.*
- Elnézést, szabad? *kerüli ki egy nyurga elf Kagant, és a sietős ügyben eljáró lények daca érződik a kérdésben. Odalép az ajtóhoz, majd kinyitja, és besétál. Nem csukja kilincsre, nem bunkó ő, hogy Kagan orrára csapja, épp csak annyira, hogy beelőzze a hadurat. Eztán a férfi dönthet, hogy besétál a toronyba (követve az elf példáját, és még nagyjából féltucat mágustanoncét, akik mind ott olvasgatják a tekercseket a földszinten), vagy várakozhat tovább odakint.*
1694. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-10-07 16:56:30
Üzenet elküldve: 2017-10-07 16:56:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
*Kagan békésen megvárja a reggelt, és csak aztán zavarog. Felkel, pofát öblöget, nyújtózkodik. Ellenőrzi a tábor környékét, csendesen lepisál a felhőről, majd bezörömböl a Mágustoronyba.*
- Reggelt, varázsló! *jó előre köszön, ne legyen sértődés. Persze egy főmágus azon sértődik meg, amin akar, akárcsak egy démonnő, és olyan egyezséget tart be, ami jólesik neki.*
- Aborgh mester, itthon vagy? *hangoskodik még egy kicsit, hátha történik valami. Az éjszakai nyugalom jót is jelentett, de arra is utalhat, hogy a torony megint üres.*
- Reggelt, varázsló! *jó előre köszön, ne legyen sértődés. Persze egy főmágus azon sértődik meg, amin akar, akárcsak egy démonnő, és olyan egyezséget tart be, ami jólesik neki.*
- Aborgh mester, itthon vagy? *hangoskodik még egy kicsit, hátha történik valami. Az éjszakai nyugalom jót is jelentett, de arra is utalhat, hogy a torony megint üres.*
1693. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-10-06 21:13:30
Üzenet elküldve: 2017-10-06 21:13:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Látogatás a mágustoronyban//
*Kagan úgy dönt, éjszaka már nem zargatja a mágusmestereket, ami talán jobb is, hiszen este már mindenki nyűgös, morcos, és mindenkinek olyan sürgős dolga adódik itt meg ott. A lényeg, hogy minél hamarabb lezavarják a beszélgetést, ebből pedig érdekes elutasítások szoktak adódni, logikátlan érvelések... Ha a hadúr aludni tér, álmában a világon senki nem zavarja. Legalábbis semmi olyan nem történik, ami megzavarná nyugodt szunyókálásában, hogy valaki jár-e arra, megbámulja-e pofátlanul, arról nem tudhat. Így másnap újult erővel kezdheti majd meg azt, amiért jött. Bármi legyen is az...*
*Kagan úgy dönt, éjszaka már nem zargatja a mágusmestereket, ami talán jobb is, hiszen este már mindenki nyűgös, morcos, és mindenkinek olyan sürgős dolga adódik itt meg ott. A lényeg, hogy minél hamarabb lezavarják a beszélgetést, ebből pedig érdekes elutasítások szoktak adódni, logikátlan érvelések... Ha a hadúr aludni tér, álmában a világon senki nem zavarja. Legalábbis semmi olyan nem történik, ami megzavarná nyugodt szunyókálásában, hogy valaki jár-e arra, megbámulja-e pofátlanul, arról nem tudhat. Így másnap újult erővel kezdheti majd meg azt, amiért jött. Bármi legyen is az...*
1692. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-10-04 23:09:46
Üzenet elküldve: 2017-10-04 23:09:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
*Időbe telik, mire átvakarja magát az ingoványon és a kedve is megromlik. Esteledik már, mire a tornyot megtalálja, hiszen más helyen van, mint ahol megszokhatták.*
~ Mágusok. ~ *okulva a korábbi tapasztalatokból, nem rohanja le az öregeket, inkább letáborozik a torony tövében. Ez persze nem megy olyan könnyen, mint amikor a torony még a Tündérkert mellett volt. Először is tüzelőt gyűjt a tó partján, majd felimádkozza lovát a felhő-lépcsőn, vagyis a levegőben lebegő lápi létrán, és csak ezután telepszik le a torony tövében. Tüzet rak, és hangulatos kis vacsorát rittyent. Majd reggel betér, és beszél az öreggel, ha tud. Lova szája elé abrakos zsákot köt, hadd ropogtasson; itatni még a tónál megitatta.*
- Na lássuk. *vacsorája, bár hangulatos, de nem túl változatos. Némi rablóhúst gyömöszölt iszákjába, mely természetesen nem egy útközben levágott útonálló felkarjából, hanem finom malacpecsenyéből készült.*
~ Mágusok. ~ *okulva a korábbi tapasztalatokból, nem rohanja le az öregeket, inkább letáborozik a torony tövében. Ez persze nem megy olyan könnyen, mint amikor a torony még a Tündérkert mellett volt. Először is tüzelőt gyűjt a tó partján, majd felimádkozza lovát a felhő-lépcsőn, vagyis a levegőben lebegő lápi létrán, és csak ezután telepszik le a torony tövében. Tüzet rak, és hangulatos kis vacsorát rittyent. Majd reggel betér, és beszél az öreggel, ha tud. Lova szája elé abrakos zsákot köt, hadd ropogtasson; itatni még a tónál megitatta.*
- Na lássuk. *vacsorája, bár hangulatos, de nem túl változatos. Némi rablóhúst gyömöszölt iszákjába, mely természetesen nem egy útközben levágott útonálló felkarjából, hanem finom malacpecsenyéből készült.*
1691. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-08-07 20:11:44
Üzenet elküldve: 2017-08-07 20:11:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Esteledik már, fáradtan ballag a fák között, de egyben izgatottan. Egy új mágussal találkozni számára mindig nagy dolog, főleg itt, egy elég különleges helyen. Elégedettséggel tölti el a látvány, a sűrű levegőből készült lépcsősor és a lebegő torony egyértelműen utal arra, hogy jó helyen jár. Hamar a lépcsőkhöz ér és fel is tornázza magát azok tetejére. Belül az emeletek rádöbbentik, hogy mind a hat ágnak itt a helye, ahogy az is, hogy szélesebbek a termek, mint maga az épület. Ez az egész elvarázsolja a lányt, de nem túlzottan, annak ellenére, hogy eddig egyszerű mágusokkal találkozott csak. Elkezdi keresni az oktatót, reméli, az már amúgy is tudja, hogy van itt valaki.*
1690. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-08-04 22:51:42
Üzenet elküldve: 2017-08-04 22:51:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie//
*Jó látni a mosolyt a kislány hófehér arcán. Akárki akármit mond Noriról, akármilyen gyilkosról, akármilyen őrült lényről van szó, neki is vannak érzései. Örül, hogy legalább Noliet arcára mosolyt tud csalni, és kellemes perceket tud neki okozni.
A kérdésre adandó válaszon pár pillanatig ő is gondolkozik, pedig a válasz egyértelmű. Végül csak bólint egyet, mielőtt elkezdi kifejteni a dolgot.*
- Igen. Soha nem voltam még űzött vad. Soha nem kerestek még, most meg attól kell rettegnem, mikor fordulok be a rossz sarkon, mikor kerítenek be, mikor kerülnek rám a bilincsek és mikor veszítem el a szabadságomat. Aztán ott van Ark, aki azt akarja tőlem, hogy kétségek nélkül kövessem őt. A szolgájává akar tenni, de én nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet. Clion meg... *Sóhajt.* Ő csak rég elfeledett emlékeket hozott újra napvilágra bennem.
*Panaszkodik. Bizonyára Nolienak is panaszkodott már eleget, amióta együtt vannak, de arra nem is figyelt igazán. A tündér most még egyszer hallhatja Nori minden gondját-baját egyben. Aztán a kis fehérség már csak azt veheti észre, hogy ismét barátnője karjaiban van, mert Nori időközben szorosan átöleli.*
- Te vagy az egyetlen, aki feltétel nélkül szeret, és azt látja bennem, aki valójában vagyok. Előtted nem kell elrejtenem önmagam, és nem kell elzárnom a lelkem egy pici szeletét sem. Hálás vagyok ezért.
*Mosolyog picit, majd csak bólint a találkozás időpontját illetően.*
- Ne gyere be mélyen a kikötőbe. Amint kiérsz az erdőségből, de még mielőtt elvesznél az épületek között, állj meg! Ott foglak majd kereseni Orenenként.
*Most már az időpont és a hely is meg van beszélve, így szinte biztos, hogy megtalálják egymást, ha akarják. Ez valamelyest nyugodtsággal tölti el, hisz azon már nem kell aggódnia, hogy mi lesz Nolieval, amíg a kikötő szűk sikátoraiban őt keresi.*
- A munka az munka, Nolie. Amit hozol nekem, azért fizetek, amit nem, azért nem. Nem kell tőlem külön engedélyt kérned arra, hogy mihez kezdj a szerzeményeiddel.
*Nevet picit Nolie óvatosságán. Aranyos, hogy így elmondja neki, mit akar még kezdeni az italokkal azon kívül, hogy eladja neki, de tényleg nincs rá szükség.
Ami a tetoválását illeti, lelkesen mutatja meg a másiknak. Nem áll neki igazán vetkőzni, csak a válláról hajtja le a bővebb felsőt addig, ameddig a fűzőként rávett bőrpáncél engedi. Talán nem is láthatja így Nolie az egész hollót, de a javarészét igen, ami mostanra már tényleg gyönyörűen nézhet ki.*
- Semmi baj, nem tudhattad. *Mosolyog. Valóban fájt, és nem is tervezi még egyszer ilyen szenvedésnek alávetni magát, legalábbis most. Aztán ki tudja, lehet megtetszik neki még valami, és akkor újra felkeresi majd Idyát függetlenül attól, milyen viszonyuk lesz a jövőben egymás közt. Biztos benne, hogy ha fizet neki, szívesen foglalkozik vele még akkor is, ha amúgy gyűlöli, csak lehet, hogy akkor még a szükségesnél is jobban szenvedne.*
- Na indulás!
*Adja ki az ukázt miután megigazította a ruháját, és pár perc múlva már Ében mellett ácsorognak.*
- Jó, akkor én vezetek. Átvágunk az ingoványon, aztán megállok, hogy elköszönhessünk, és mehess amerre akarsz.
*Mondja el a terveit, majd felsegíti Noliet a lóra pontosan úgy, ahogy a kikötőben is, aztán ő is felül mögé. Még visszanéz a Mágustoronyra, mert nem mindennapi látvány, és nem is fog minden nap erre járni, aztán megragadja a kantárt és maguk mögött hagyhatják a helyet.*
*Jó látni a mosolyt a kislány hófehér arcán. Akárki akármit mond Noriról, akármilyen gyilkosról, akármilyen őrült lényről van szó, neki is vannak érzései. Örül, hogy legalább Noliet arcára mosolyt tud csalni, és kellemes perceket tud neki okozni.
A kérdésre adandó válaszon pár pillanatig ő is gondolkozik, pedig a válasz egyértelmű. Végül csak bólint egyet, mielőtt elkezdi kifejteni a dolgot.*
- Igen. Soha nem voltam még űzött vad. Soha nem kerestek még, most meg attól kell rettegnem, mikor fordulok be a rossz sarkon, mikor kerítenek be, mikor kerülnek rám a bilincsek és mikor veszítem el a szabadságomat. Aztán ott van Ark, aki azt akarja tőlem, hogy kétségek nélkül kövessem őt. A szolgájává akar tenni, de én nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet. Clion meg... *Sóhajt.* Ő csak rég elfeledett emlékeket hozott újra napvilágra bennem.
*Panaszkodik. Bizonyára Nolienak is panaszkodott már eleget, amióta együtt vannak, de arra nem is figyelt igazán. A tündér most még egyszer hallhatja Nori minden gondját-baját egyben. Aztán a kis fehérség már csak azt veheti észre, hogy ismét barátnője karjaiban van, mert Nori időközben szorosan átöleli.*
- Te vagy az egyetlen, aki feltétel nélkül szeret, és azt látja bennem, aki valójában vagyok. Előtted nem kell elrejtenem önmagam, és nem kell elzárnom a lelkem egy pici szeletét sem. Hálás vagyok ezért.
*Mosolyog picit, majd csak bólint a találkozás időpontját illetően.*
- Ne gyere be mélyen a kikötőbe. Amint kiérsz az erdőségből, de még mielőtt elvesznél az épületek között, állj meg! Ott foglak majd kereseni Orenenként.
*Most már az időpont és a hely is meg van beszélve, így szinte biztos, hogy megtalálják egymást, ha akarják. Ez valamelyest nyugodtsággal tölti el, hisz azon már nem kell aggódnia, hogy mi lesz Nolieval, amíg a kikötő szűk sikátoraiban őt keresi.*
- A munka az munka, Nolie. Amit hozol nekem, azért fizetek, amit nem, azért nem. Nem kell tőlem külön engedélyt kérned arra, hogy mihez kezdj a szerzeményeiddel.
*Nevet picit Nolie óvatosságán. Aranyos, hogy így elmondja neki, mit akar még kezdeni az italokkal azon kívül, hogy eladja neki, de tényleg nincs rá szükség.
Ami a tetoválását illeti, lelkesen mutatja meg a másiknak. Nem áll neki igazán vetkőzni, csak a válláról hajtja le a bővebb felsőt addig, ameddig a fűzőként rávett bőrpáncél engedi. Talán nem is láthatja így Nolie az egész hollót, de a javarészét igen, ami mostanra már tényleg gyönyörűen nézhet ki.*
- Semmi baj, nem tudhattad. *Mosolyog. Valóban fájt, és nem is tervezi még egyszer ilyen szenvedésnek alávetni magát, legalábbis most. Aztán ki tudja, lehet megtetszik neki még valami, és akkor újra felkeresi majd Idyát függetlenül attól, milyen viszonyuk lesz a jövőben egymás közt. Biztos benne, hogy ha fizet neki, szívesen foglalkozik vele még akkor is, ha amúgy gyűlöli, csak lehet, hogy akkor még a szükségesnél is jobban szenvedne.*
- Na indulás!
*Adja ki az ukázt miután megigazította a ruháját, és pár perc múlva már Ében mellett ácsorognak.*
- Jó, akkor én vezetek. Átvágunk az ingoványon, aztán megállok, hogy elköszönhessünk, és mehess amerre akarsz.
*Mondja el a terveit, majd felsegíti Noliet a lóra pontosan úgy, ahogy a kikötőben is, aztán ő is felül mögé. Még visszanéz a Mágustoronyra, mert nem mindennapi látvány, és nem is fog minden nap erre járni, aztán megragadja a kantárt és maguk mögött hagyhatják a helyet.*
1689. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-08-02 22:03:43
Üzenet elküldve: 2017-08-02 22:03:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Nori//
*Ő is elmosolyodik az esetlen viccen. Igazából bármit is mond a lány, Nolie mosolyog rajta. Élvezi, hogy újra együtt vannak, hogy beszélgethetnek. Még jobban megbecsüli a megmaradt perceket, mióta tudja, hogy hamarosan megint el kell válniuk.*
-Ennyire felzaklattak a történtek?
*Nem kérdez rá pontosan, mi történt, de amiket hallott a két lényről, akik dirigálnak neki, és ki akarják sajátítani, nem lehetett könnyű. Nori erősnek tűnik, de a tündér tudja, hogy egy törékeny kislány, akinek szeretetre és biztonságra van szüksége. Akárcsak neki. Egymást óvva fogják túlvészelni a legnehezebb időszakokat is. Ő meglátogatja a kikötőt, amilyen gyakran csak tudja, lehetőleg hatonta, és ha elül a pánik, remélhetőleg visszaköltözhetnek mindketten a városba.*
-Én sem. *Rázza a fejét.* A betegségem előtt sem szerettem igazán, de az éjszakákat sem. Az lenne a legjobb, ha nap közben felhős, ködös lenne az időjárás, éjszaka pedig félhomály uralkodna, és nem kéne a sötétségtől tartanom. Aztán a hófehér bőröm óta már nem is mehetek ki közvetlenül a napfényre. Elég tíz perc, és vörösre ég a bőröm, majd fájdalmasan lehámlik.
*A gondolattól megborzong. Amíg nem tudta, hogy a kifehéredése ezzel jár, bátran sétált napernyő és kencék nélkül, meg is lett a böjtje.*
-Rendben. *Bólint.* Minden hat Orenjén.
*Ismétli el, nehogy elfelejtse. Még nem tudja, hogyan fogja megoldani, hogy mindig szabad legyen az adott nap, de eddig sem volt túl nehéz kibújni a Rend programjai alól. Ha a város megmentésénél nem elengedhetetlen mindenki, akkor a többi közös kiruccanás sem lehet kötelező jellegű.*
-Mindig eljövök majd, amikor csak tudok. *Mosolyodik el.* Mivel gyakran sikerül ugyanolyan gyenge varázsitalokat szereznem, amikből nem biztos, hogy mindre szükséged van, lehet másnak is megpróbálok majd eladni. Amúgy is a kereskedőutakon szoktam jönni, ha szerencsém van, találkozhatok valakivel, aki átveszi tőlem a felesleget.
*Nolie nem sok hasznát veszi ezeknek a varázsitaloknak. A sötétkék segíti a tanulásban, de most azzal is felhagyna egy időre. Minden varázsitalt elad, hogy pénzhez jusson, és akkor végre rendesen be tudja majd rendezni a szobáját. Szeretne egy kis életet vinni az egyhangú helyiségbe. És ha van elég aranya, drágább tekercseket is megvehet, amikben ritka, nehezebb varázslatok vannak.
Nori nekivetkőzik, ami a tündért kissé megszeppenti, majd észreveszi a fedetlenné vált tetoválást. Ujjai finoman futnak végig a fehér bőrön, és habár hűvösek, mint az éjszaka, sokkal kellemesebb és puhább lehet, mint a másik tündér érintése.*
-Ne haragudj! *Kapja ijedten vissza a kezét.* Csak... még sosem láttam hasonlót. Nem is csodálom, hogy fájt, tó mélyen lehet a bőrödben, mivel a felszínén semmit nem érezni.
*Különösen sima volt a tapintása, mintha a minta a teste része lenne. Amint a feketeség visszaöltözik, elindulnak kifelé a toronyból. Hamar elérik Ébent, Nolie rögtön fel is kapaszkodik rá.*
-Vezess inkább te. Jóval gyorsabban haladunk, mintha rábíznám Ébenre, hogy olyan tempóban menjen, amilyenben akar.
*Mindkettőjüknek jobb lesz, ha Nori irányítja az állatot, és nem az őket.*
*Ő is elmosolyodik az esetlen viccen. Igazából bármit is mond a lány, Nolie mosolyog rajta. Élvezi, hogy újra együtt vannak, hogy beszélgethetnek. Még jobban megbecsüli a megmaradt perceket, mióta tudja, hogy hamarosan megint el kell válniuk.*
-Ennyire felzaklattak a történtek?
*Nem kérdez rá pontosan, mi történt, de amiket hallott a két lényről, akik dirigálnak neki, és ki akarják sajátítani, nem lehetett könnyű. Nori erősnek tűnik, de a tündér tudja, hogy egy törékeny kislány, akinek szeretetre és biztonságra van szüksége. Akárcsak neki. Egymást óvva fogják túlvészelni a legnehezebb időszakokat is. Ő meglátogatja a kikötőt, amilyen gyakran csak tudja, lehetőleg hatonta, és ha elül a pánik, remélhetőleg visszaköltözhetnek mindketten a városba.*
-Én sem. *Rázza a fejét.* A betegségem előtt sem szerettem igazán, de az éjszakákat sem. Az lenne a legjobb, ha nap közben felhős, ködös lenne az időjárás, éjszaka pedig félhomály uralkodna, és nem kéne a sötétségtől tartanom. Aztán a hófehér bőröm óta már nem is mehetek ki közvetlenül a napfényre. Elég tíz perc, és vörösre ég a bőröm, majd fájdalmasan lehámlik.
*A gondolattól megborzong. Amíg nem tudta, hogy a kifehéredése ezzel jár, bátran sétált napernyő és kencék nélkül, meg is lett a böjtje.*
-Rendben. *Bólint.* Minden hat Orenjén.
*Ismétli el, nehogy elfelejtse. Még nem tudja, hogyan fogja megoldani, hogy mindig szabad legyen az adott nap, de eddig sem volt túl nehéz kibújni a Rend programjai alól. Ha a város megmentésénél nem elengedhetetlen mindenki, akkor a többi közös kiruccanás sem lehet kötelező jellegű.*
-Mindig eljövök majd, amikor csak tudok. *Mosolyodik el.* Mivel gyakran sikerül ugyanolyan gyenge varázsitalokat szereznem, amikből nem biztos, hogy mindre szükséged van, lehet másnak is megpróbálok majd eladni. Amúgy is a kereskedőutakon szoktam jönni, ha szerencsém van, találkozhatok valakivel, aki átveszi tőlem a felesleget.
*Nolie nem sok hasznát veszi ezeknek a varázsitaloknak. A sötétkék segíti a tanulásban, de most azzal is felhagyna egy időre. Minden varázsitalt elad, hogy pénzhez jusson, és akkor végre rendesen be tudja majd rendezni a szobáját. Szeretne egy kis életet vinni az egyhangú helyiségbe. És ha van elég aranya, drágább tekercseket is megvehet, amikben ritka, nehezebb varázslatok vannak.
Nori nekivetkőzik, ami a tündért kissé megszeppenti, majd észreveszi a fedetlenné vált tetoválást. Ujjai finoman futnak végig a fehér bőrön, és habár hűvösek, mint az éjszaka, sokkal kellemesebb és puhább lehet, mint a másik tündér érintése.*
-Ne haragudj! *Kapja ijedten vissza a kezét.* Csak... még sosem láttam hasonlót. Nem is csodálom, hogy fájt, tó mélyen lehet a bőrödben, mivel a felszínén semmit nem érezni.
*Különösen sima volt a tapintása, mintha a minta a teste része lenne. Amint a feketeség visszaöltözik, elindulnak kifelé a toronyból. Hamar elérik Ébent, Nolie rögtön fel is kapaszkodik rá.*
-Vezess inkább te. Jóval gyorsabban haladunk, mintha rábíznám Ébenre, hogy olyan tempóban menjen, amilyenben akar.
*Mindkettőjüknek jobb lesz, ha Nori irányítja az állatot, és nem az őket.*
1688. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-07-29 18:01:35
Üzenet elküldve: 2017-07-29 18:01:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie Piwerd//
- Igen, tudom. Csak vicceltem.
*Nolie is és ő is újra mosolyog. Valóban olyan, mintha semmi sem történt volna pár órával ezelőtt. Talán mindkettejüknek erre van szüksége, hogy a hibáik ellenére, ballépéseik felett szemet hunyva szeressék a másikat. Akkor talán el tudják terelni egymást a boldog élet ösvénye felé.*
- Az lehet, hogy jobb éjszaka aludni, csak ez nekem az elmúlt napokban nem sikerült. Talán, ha négy-öt órát aludtam összesen.
*Magyarázza a délutáni alvásának okát, mert ha összeszámolja a barlangban töltött nyugodt és a Sellőházban töltött kevésbé nyugodt órákat, amit alvással töltött, akkor bizony tényleg nem jön ki öt óránál több. Neki is rá kéne szoknia, hogy éjszaka alszik, de hát az éjszaka olyan gyönyörű. Naplemente után érzi magát elemében, akkor érzi magát biztonságban, na meg még mindig gyűlüli a napfényt.*
- Nem szeretem a nappalokat.
*Ennyit tesz még hozzá, majd már azon kezd tűnődni, hogy Nolie miért lepődik meg annyira a dicséreten. Hasznos dolgokat tanult, és egyébként is képes volt órákig egy könyv fölött ülni, amihez Nori szerint rendkívüli kitartás szükséges. Legalábbis ő nem lenne rá képes. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a motiváció mindig fontos, akkor sem, ha csak egy ilyen kis dologról van szó.*
- Mert ügyes vagy és kész. *Mosolyog.* Találkozzunk minden hat Oren napján, naplemente előtt.
*Jelenti ki álláspontját afelől, hogy mikorra időzítsék a találkozásokat. A naplemente egyértelmű, hisz akkor már nincs túl meleg Nolie érzékeny bőrének, és a nap sem kínozza Nori szintén érzékeny szemeit.
A kiválasztott napra sem csak úgy találomra bökött rá. Lanawin egének nagyobbik holdja két hatonta Oren napján vált ciklust. Nori pedig úgy gondolja, hogy a Nolieval való találkozás mindig valaminek a vége, és egy új dolognak a kezdete. Amikor a tündérrel találkozik, valami mindig megváltozik. A lelkében melegséget érez, és az ő társaságában mindig megnyugszik. Ezért választja ezt a különleges napot találkozásuk időpontjára. A két hatonta bekövetkező újhold vagy telihold jelensége lehetne a kapcsolatuk jelképe.*
- Jó lesz? *Kérdez még rá, hogy a másiknak is megfelel-e az időpont.* Nem muszáj csak akkor jönnöd, ha vannak nálad varázsitalok. Bármikor szívesen látlak, ha szeretnél találkozni velem.
*Az üzlet nem elhanyagolható, de az ő egyetlen Nolie-ját bármikor szívesen látja. Nincs szükség arra, hogy csak a munka miatt találkozzanak, sőt, szomorú is lenne, ha ez lenne az egyetlen okuk az összefutásra.*
- Nem, dehogy! Annál sokkal jobbat mutatok.
*Mosolyogva nyugtatja meg a lányt, miután megbeszélték a találkozás napját. Megmutatja neki a tetoválását, ami azóta már csak egy nagyon picikét lehet vörös, de annál gyönyörűbben mutathat a lány testén. Nolie hozzáér a mintához, amire Nori picit felnyüszít.*
- Óvatosan, érzékeny még! *Csak gyengéden szól neki, egyáltalán nem zavarja, hogy a tündér tapogatja. Idya érintése után teljesen más érzés Nolie-é.*
- Igen, a bőrömben van. Tűvel csinálták, meg valami ronggyal és festékkel. Én nem értek hozzá, csak azt tudom, hogy borzasztóan fájt, amíg el nem ájultam.
*Vallja be őszintén, hogy nem bírta ébren a tetoválást, ami inkább szerencse, mint szégyen, mert további kínkeserves óráktól mentette meg a lányt.
Miután visszaöltözött elköszönnek a mágus mestertől, aztán a ködlépcsőkön lesétálva elhagyják a mágustornyot. Ébenhez mennek, aki vagy unta már magát egyedül, vagy nem. Nori nem tudja, szeretnek-e a lovak egyedül lenni, az viszont biztos, hogy ismét szükségük lesz a paripa szolgálatára, amíg átgázolnak az ingoványon.*
- Köszönöm. Én vezessek addig, vagy te?
*Teszi fel a kérdést, mielőtt felülnének az állat hátára.*
- Igen, tudom. Csak vicceltem.
*Nolie is és ő is újra mosolyog. Valóban olyan, mintha semmi sem történt volna pár órával ezelőtt. Talán mindkettejüknek erre van szüksége, hogy a hibáik ellenére, ballépéseik felett szemet hunyva szeressék a másikat. Akkor talán el tudják terelni egymást a boldog élet ösvénye felé.*
- Az lehet, hogy jobb éjszaka aludni, csak ez nekem az elmúlt napokban nem sikerült. Talán, ha négy-öt órát aludtam összesen.
*Magyarázza a délutáni alvásának okát, mert ha összeszámolja a barlangban töltött nyugodt és a Sellőházban töltött kevésbé nyugodt órákat, amit alvással töltött, akkor bizony tényleg nem jön ki öt óránál több. Neki is rá kéne szoknia, hogy éjszaka alszik, de hát az éjszaka olyan gyönyörű. Naplemente után érzi magát elemében, akkor érzi magát biztonságban, na meg még mindig gyűlüli a napfényt.*
- Nem szeretem a nappalokat.
*Ennyit tesz még hozzá, majd már azon kezd tűnődni, hogy Nolie miért lepődik meg annyira a dicséreten. Hasznos dolgokat tanult, és egyébként is képes volt órákig egy könyv fölött ülni, amihez Nori szerint rendkívüli kitartás szükséges. Legalábbis ő nem lenne rá képes. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a motiváció mindig fontos, akkor sem, ha csak egy ilyen kis dologról van szó.*
- Mert ügyes vagy és kész. *Mosolyog.* Találkozzunk minden hat Oren napján, naplemente előtt.
*Jelenti ki álláspontját afelől, hogy mikorra időzítsék a találkozásokat. A naplemente egyértelmű, hisz akkor már nincs túl meleg Nolie érzékeny bőrének, és a nap sem kínozza Nori szintén érzékeny szemeit.
A kiválasztott napra sem csak úgy találomra bökött rá. Lanawin egének nagyobbik holdja két hatonta Oren napján vált ciklust. Nori pedig úgy gondolja, hogy a Nolieval való találkozás mindig valaminek a vége, és egy új dolognak a kezdete. Amikor a tündérrel találkozik, valami mindig megváltozik. A lelkében melegséget érez, és az ő társaságában mindig megnyugszik. Ezért választja ezt a különleges napot találkozásuk időpontjára. A két hatonta bekövetkező újhold vagy telihold jelensége lehetne a kapcsolatuk jelképe.*
- Jó lesz? *Kérdez még rá, hogy a másiknak is megfelel-e az időpont.* Nem muszáj csak akkor jönnöd, ha vannak nálad varázsitalok. Bármikor szívesen látlak, ha szeretnél találkozni velem.
*Az üzlet nem elhanyagolható, de az ő egyetlen Nolie-ját bármikor szívesen látja. Nincs szükség arra, hogy csak a munka miatt találkozzanak, sőt, szomorú is lenne, ha ez lenne az egyetlen okuk az összefutásra.*
- Nem, dehogy! Annál sokkal jobbat mutatok.
*Mosolyogva nyugtatja meg a lányt, miután megbeszélték a találkozás napját. Megmutatja neki a tetoválását, ami azóta már csak egy nagyon picikét lehet vörös, de annál gyönyörűbben mutathat a lány testén. Nolie hozzáér a mintához, amire Nori picit felnyüszít.*
- Óvatosan, érzékeny még! *Csak gyengéden szól neki, egyáltalán nem zavarja, hogy a tündér tapogatja. Idya érintése után teljesen más érzés Nolie-é.*
- Igen, a bőrömben van. Tűvel csinálták, meg valami ronggyal és festékkel. Én nem értek hozzá, csak azt tudom, hogy borzasztóan fájt, amíg el nem ájultam.
*Vallja be őszintén, hogy nem bírta ébren a tetoválást, ami inkább szerencse, mint szégyen, mert további kínkeserves óráktól mentette meg a lányt.
Miután visszaöltözött elköszönnek a mágus mestertől, aztán a ködlépcsőkön lesétálva elhagyják a mágustornyot. Ébenhez mennek, aki vagy unta már magát egyedül, vagy nem. Nori nem tudja, szeretnek-e a lovak egyedül lenni, az viszont biztos, hogy ismét szükségük lesz a paripa szolgálatára, amíg átgázolnak az ingoványon.*
- Köszönöm. Én vezessek addig, vagy te?
*Teszi fel a kérdést, mielőtt felülnének az állat hátára.*
1687. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-07-28 21:25:03
Üzenet elküldve: 2017-07-28 21:25:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Norileina Vylrien//
*Felébreszti a lányt, minden bizonnyal az ő hibája, mégsem mérges rá. Nolie nagyon nyújtózik a székben, mielőtt elpakolná a könyvet. A hosszas görnyedés nem tett jót a hátának, ezért óvatosan, hogy a heg körüli bőr ne nagyon gyűrődjön, hátrahajtja a törzsét. Csigolyái nagyot roppannak, megkönnyebbülten dől vissza. Sok mindent sikerült megtanulnia, utólag mégis csak szörnyülködik, mennyi időt képes egy helyben ücsörögve tölteni a legkisebb mozgás nélkül is. Csak azért nem nézték még halottnak, mert pislogni meg levegőt venni önkéntelenül is szokott. Még szerencse, különben már nem élne.*
-Tudod, hogy nem hagytalak volna itt!
*Feleli mosolyogva. Minden rossz szavuk és vitájuk ellenére, nem tudnak elszakadni egymástól, a tündérkének meg amúgy is vajból van a szíve, nem lenne képes senkit itt hagyni a mesterrel összezárva az ingovány csapdájában.*
-Én a napközbeni alvásól mindig csak nyúzottabb leszek. Ezért is kellett átszoknom a hosszú, éjszakai alvásra a könyvtárazás helyett. Volt, mikor bealudtam olvasás közben, és az öreg tinta beivódott a bőrömbe. Viszketett és két hatba telt, mire kikopott.
*Meséli szégyenkezve. Csak ő lehet ennyire butus és feledékeny, hogy annyira belefeledkezik egy könyvbe, hogy az sem tűnik fel, hogy leragadnak a szemei. Minden előjel nélkül dőlt ki, azóta tudatosan figyel arra, hogy ne töltsön túl sok időt semmilyen olvasmány társaságában.*
-Mármint... most miért?
*Nem teljesen érti, miért is ügyes. Mert sikerült elolvasnia a könyvet? Hát, azért ennél talán többet is kinéz belőle Nori, ezért még nem kér buksi simit. Mindegy is, a dicséret az dicséret, nem kell okot keresni rá.*
-És mikor találkozunk? *Hangjában aggodalom csendül.* Megint jöjjek a következő adag bájitallal? Vagy... megbeszélhetnénk egy időpontot és helyet. Mármint ugye már volt róla szó, hogy pontosítjuk, mikor is találkozunk, hogy ne a szerencsén múljon. Azt lefixálhatnánk, és akkor következő hat már jöhetnék is hozzád.
*Magyarázza lelkesen, csillogó szemekkel. Tudja, hogy hamarosan elveszíti maga mellől a lányt, kedve mégsem csappan meg, rögtön a következő találkozást szervezgeti.*
-Ugye nem egy sebet fogsz megmutatni?
*Szeppen meg, ahogy a feketeség elkezd vetkőzni. Akik sokat harcolnak, büszkék szoktak lenni a sebhelyeikre, de a tündért cseppet sem érdekli mások teste. Még Norié sem. Kellemeset csalódik. Nem csúnya, gennyes seb kerül elő, hanem egy festett holló. Finom ujjaival óvatosan végigsimít a mintán.*
-Ez a bőrödben van benne? *Hüledezik. Sosem látott még tetoválást.* Hogyan festették rád?
*Beszélgetés közben elindulhatnak kifelé a toronyból, le a mágikus lépcsőn.*
-Tudom. *Bólint.* Sejtettem, hogy nem maradsz tovább velem, de ebből a dagonyából még kiviszünk. Igaz, Ében?
*Simogatja meg a ló orrát.*
*Felébreszti a lányt, minden bizonnyal az ő hibája, mégsem mérges rá. Nolie nagyon nyújtózik a székben, mielőtt elpakolná a könyvet. A hosszas görnyedés nem tett jót a hátának, ezért óvatosan, hogy a heg körüli bőr ne nagyon gyűrődjön, hátrahajtja a törzsét. Csigolyái nagyot roppannak, megkönnyebbülten dől vissza. Sok mindent sikerült megtanulnia, utólag mégis csak szörnyülködik, mennyi időt képes egy helyben ücsörögve tölteni a legkisebb mozgás nélkül is. Csak azért nem nézték még halottnak, mert pislogni meg levegőt venni önkéntelenül is szokott. Még szerencse, különben már nem élne.*
-Tudod, hogy nem hagytalak volna itt!
*Feleli mosolyogva. Minden rossz szavuk és vitájuk ellenére, nem tudnak elszakadni egymástól, a tündérkének meg amúgy is vajból van a szíve, nem lenne képes senkit itt hagyni a mesterrel összezárva az ingovány csapdájában.*
-Én a napközbeni alvásól mindig csak nyúzottabb leszek. Ezért is kellett átszoknom a hosszú, éjszakai alvásra a könyvtárazás helyett. Volt, mikor bealudtam olvasás közben, és az öreg tinta beivódott a bőrömbe. Viszketett és két hatba telt, mire kikopott.
*Meséli szégyenkezve. Csak ő lehet ennyire butus és feledékeny, hogy annyira belefeledkezik egy könyvbe, hogy az sem tűnik fel, hogy leragadnak a szemei. Minden előjel nélkül dőlt ki, azóta tudatosan figyel arra, hogy ne töltsön túl sok időt semmilyen olvasmány társaságában.*
-Mármint... most miért?
*Nem teljesen érti, miért is ügyes. Mert sikerült elolvasnia a könyvet? Hát, azért ennél talán többet is kinéz belőle Nori, ezért még nem kér buksi simit. Mindegy is, a dicséret az dicséret, nem kell okot keresni rá.*
-És mikor találkozunk? *Hangjában aggodalom csendül.* Megint jöjjek a következő adag bájitallal? Vagy... megbeszélhetnénk egy időpontot és helyet. Mármint ugye már volt róla szó, hogy pontosítjuk, mikor is találkozunk, hogy ne a szerencsén múljon. Azt lefixálhatnánk, és akkor következő hat már jöhetnék is hozzád.
*Magyarázza lelkesen, csillogó szemekkel. Tudja, hogy hamarosan elveszíti maga mellől a lányt, kedve mégsem csappan meg, rögtön a következő találkozást szervezgeti.*
-Ugye nem egy sebet fogsz megmutatni?
*Szeppen meg, ahogy a feketeség elkezd vetkőzni. Akik sokat harcolnak, büszkék szoktak lenni a sebhelyeikre, de a tündért cseppet sem érdekli mások teste. Még Norié sem. Kellemeset csalódik. Nem csúnya, gennyes seb kerül elő, hanem egy festett holló. Finom ujjaival óvatosan végigsimít a mintán.*
-Ez a bőrödben van benne? *Hüledezik. Sosem látott még tetoválást.* Hogyan festették rád?
*Beszélgetés közben elindulhatnak kifelé a toronyból, le a mágikus lépcsőn.*
-Tudom. *Bólint.* Sejtettem, hogy nem maradsz tovább velem, de ebből a dagonyából még kiviszünk. Igaz, Ében?
*Simogatja meg a ló orrát.*
1686. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-07-28 17:43:30
Üzenet elküldve: 2017-07-28 17:43:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie Piwerd//
*A következő két, két és fél óra tehát alvással telik, ami a feketeséget illeti. Nem is baj, mert így nem zaklatja fel magát jobban annál, mint amilyen állapotba került a kis vita miatt. Így nem is sírja el magát, meg pihen is egy kicsit. Nem egészséges két-három órákat aludni, de több a semminél. Noliet nem piszkálja addig, a tündér nyugodtan olvasgathat, tanulgathat, Nori pedig nyugodtan alszik. Ugyanolyan biztonságban érzi magát itt is, mint Clion mellett a barlangban, így rémálmai sincsenek, semmi sem akadályozza őt a kellemes, mély alvásban.
Valóban Nolie hangjára ébred fel, azonban egyáltalán nem bánja annyira, amekkora ügyet a lány csinál belőle. Miután szemeibe visszatér az élet, és felfogja azt is, hol van, kedvesen mosolyog a másikra.*
- Ugyan, semmi baj! Mégis jobb, hogy felkeltettél, mintha azt vettem volna észre, hogy már rég nem vagy itt.
*Kuncog az amúgy egyáltalán nem vicces poénján, de legalább a nyomott hangulata elmúlt. Biztos, hogy részben az alvás tette, de hogy mi áll még mögötte, az talán örök rejtély marad. Nori hangulata csapongó és szeszélyes, ennyi biztos.*
- Két és fél órát. Az elég sok. Akkor azért érzem magam sokkal jobban. *Ül ki arcára az a kedves mosoly, amit Nolie a fürdőházban megismerhetett. Norinak talán el kéne gondolkoznia azon, hogy ha eleget aludna, lehet nem lenne ilyen ingerlékeny, sokkal jobban tudna gondolkozni, és még fontos döntéseket is képes lenne meghozni.*
- Ügyes vagy!
*Dicséri meg a másikat, majd a mosolya egy pillanatra lehervad ajkairól, de tényleg csak egy pillanatra. Azért, mert rájön, hogy ha elindulnak vissza, akkor neki, és az ő kedves Nolie-jának ismét külön utakon kell járniuk.*
- Indulhatunk, de akkor hamarosan el kell búcsúznunk. Nolie. *Szólítja meg kicsit komolyabban.* Megígérek neked valamit. Mire legközelebb találkozunk, összeszedem magam, megoldom a problémáimat, és elgondolkozom azon, hogy hozzád költözzek. Na meg az oltárral kapcsolatban is megpróbálok kitalálni valamit, ha annyira látni szeretnéd.
*Azzal feláll a székről, és megsimogatja Nolie fejét, pont úgy, ahogy a kikötőben, majd nyújtózkodik még egyet, amitől egy enyhe fájdalom nyilal a vállába. Erről jut eszébe, hogy legjobb barátnőjének még nem is mutatta a tetoválását.*
- Tényleg, Nolie! Nézd mim van! *Fordít neki hátat lelkesen, és valahogy lehámozza válláról a felsőjét, hogy megmutathassa a hollót. Bár vértje fűző részétől talán még így sem látszik a teljes ábra, de a tündér valamennyire megcsodálhatja büszkeségét. Mert tetszik neki a tetoválás, és valamiért egy ajándéknak érzi ezt Idyától, pedig fizetett érte.
Ha Nolie szemügyre vette a madarat, akkor előkeresi az igazi hollót is, közben visszaöltözködik, és ha minden megvan, akkor indulhatnak ki-ki a maga útján. Illetve... *
- Nem mehetek veled most a városba, de a mocsáron átvihetnél a lóval. Semmi kedvem elsüllyedni az iszapban...
*Teszi még hozzá indulás előtt.*
*A következő két, két és fél óra tehát alvással telik, ami a feketeséget illeti. Nem is baj, mert így nem zaklatja fel magát jobban annál, mint amilyen állapotba került a kis vita miatt. Így nem is sírja el magát, meg pihen is egy kicsit. Nem egészséges két-három órákat aludni, de több a semminél. Noliet nem piszkálja addig, a tündér nyugodtan olvasgathat, tanulgathat, Nori pedig nyugodtan alszik. Ugyanolyan biztonságban érzi magát itt is, mint Clion mellett a barlangban, így rémálmai sincsenek, semmi sem akadályozza őt a kellemes, mély alvásban.
Valóban Nolie hangjára ébred fel, azonban egyáltalán nem bánja annyira, amekkora ügyet a lány csinál belőle. Miután szemeibe visszatér az élet, és felfogja azt is, hol van, kedvesen mosolyog a másikra.*
- Ugyan, semmi baj! Mégis jobb, hogy felkeltettél, mintha azt vettem volna észre, hogy már rég nem vagy itt.
*Kuncog az amúgy egyáltalán nem vicces poénján, de legalább a nyomott hangulata elmúlt. Biztos, hogy részben az alvás tette, de hogy mi áll még mögötte, az talán örök rejtély marad. Nori hangulata csapongó és szeszélyes, ennyi biztos.*
- Két és fél órát. Az elég sok. Akkor azért érzem magam sokkal jobban. *Ül ki arcára az a kedves mosoly, amit Nolie a fürdőházban megismerhetett. Norinak talán el kéne gondolkoznia azon, hogy ha eleget aludna, lehet nem lenne ilyen ingerlékeny, sokkal jobban tudna gondolkozni, és még fontos döntéseket is képes lenne meghozni.*
- Ügyes vagy!
*Dicséri meg a másikat, majd a mosolya egy pillanatra lehervad ajkairól, de tényleg csak egy pillanatra. Azért, mert rájön, hogy ha elindulnak vissza, akkor neki, és az ő kedves Nolie-jának ismét külön utakon kell járniuk.*
- Indulhatunk, de akkor hamarosan el kell búcsúznunk. Nolie. *Szólítja meg kicsit komolyabban.* Megígérek neked valamit. Mire legközelebb találkozunk, összeszedem magam, megoldom a problémáimat, és elgondolkozom azon, hogy hozzád költözzek. Na meg az oltárral kapcsolatban is megpróbálok kitalálni valamit, ha annyira látni szeretnéd.
*Azzal feláll a székről, és megsimogatja Nolie fejét, pont úgy, ahogy a kikötőben, majd nyújtózkodik még egyet, amitől egy enyhe fájdalom nyilal a vállába. Erről jut eszébe, hogy legjobb barátnőjének még nem is mutatta a tetoválását.*
- Tényleg, Nolie! Nézd mim van! *Fordít neki hátat lelkesen, és valahogy lehámozza válláról a felsőjét, hogy megmutathassa a hollót. Bár vértje fűző részétől talán még így sem látszik a teljes ábra, de a tündér valamennyire megcsodálhatja büszkeségét. Mert tetszik neki a tetoválás, és valamiért egy ajándéknak érzi ezt Idyától, pedig fizetett érte.
Ha Nolie szemügyre vette a madarat, akkor előkeresi az igazi hollót is, közben visszaöltözködik, és ha minden megvan, akkor indulhatnak ki-ki a maga útján. Illetve... *
- Nem mehetek veled most a városba, de a mocsáron átvihetnél a lóval. Semmi kedvem elsüllyedni az iszapban...
*Teszi még hozzá indulás előtt.*
1685. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-07-28 16:23:20
Üzenet elküldve: 2017-07-28 16:23:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Norileina Vylrien//
*Bonyolult a kapcsolat, és Nolie nincs hozzászokva a lelki bonyodalmakhoz. A saját is világába visszahúzódva mindig minden tökéletes volt, de amint kimerészkedett volna a nagybetűs Világba, arcon csapta a valóság és realitás borzalmai. Most viszont nem menekülhet el egy tökéletesnek képzelt világba. Norinak szüksége van rá, még ha ezt nem is mondja ki nyíltan. Nem engedhetik, hogy egy vita közéjük álljon. Túl fontosak egymásnak.*
-Én mindig melletted leszek.
*Tekint fel halálosan komoly arckifejezéssel, vérvörös íriszeit a feketeségbe fúrja. Ő már rég elengedte az egész vitát, nem is gondol többet rá. Figyelmét az újonnan szerzett könyve köti le, amiben egy csomó érdekességet olvashat a levegőmágiával kapcsolatban. Nem tűnik túl bonyolultnak, talán ezekre még ő is képes lenne. Egyszerű, mégis hasznos kis varázslatok, amik megkönnyíthetik a mindennapjait. Talán még büszkék is lennének rá a többiek, ha nem csak olvasgatna, hanem tanulna is valamit, ha már eljött idáig. Mint Meira. A harsány lány nem bírta magában tartani a tudományát. Sikerült neki a varázslat, pedig nem időzött sokat a toronyban. Talán Nolie-nak is sikerül valamit a fejébe vernie. Többször is elolvasgatja az igéket, elméjébe vési a mozdulatok pontos leírását, és az orra előtt hadonászva gyakorolja. Még nem akar varázsolni, csak szeretné, hogy rögzüljenek a mozdulatok, aztán majd élesben is kipróbálja. Hadonászik, mutogat, és egy-egy apró széllökés meg is indul a tenyeréből, de még azelőtt meghal, hogy igazán megszülethetne. Kár, pedig már úgy érezte, belejött.
Jó pár órát tölt azzal, hogy megtanulja a varázsigéket összekapcsolni a mozdulatokkal. Nem túl nehéz, de mivel nem egy, hanem négy-öt varázslatról van szó, belekeveredik, mikor melyiknél mit kell csinálni. A hosszú gyakorlás viszont meghozza gyümölcsét. Fel is ugrik örömében, mikor egymás után mindegyiket sikerül sikeresen elvégeznie. Ekkor mozdul meg Nori az asztal túlsó felén. Álmosan pislog felé.*
-Ne haragudj! *Ül vissza a székére ijedten.* Nem szerettelek volna felébreszteni!
*Becsukja a könyvet, és visszarakja a helyére. Mára ennyi pont elég volt a tanulásból.*
-Két, két és fél órát aludhattál. Én közben befejeztem a könyvből, amit akartam, úgyhogy akár indulhatunk is vissza.
*Veti fel az ötletet. Neki nincs több dolga itt, Abogr mestert sem háborgatná, ha nem muszáj.*
*Bonyolult a kapcsolat, és Nolie nincs hozzászokva a lelki bonyodalmakhoz. A saját is világába visszahúzódva mindig minden tökéletes volt, de amint kimerészkedett volna a nagybetűs Világba, arcon csapta a valóság és realitás borzalmai. Most viszont nem menekülhet el egy tökéletesnek képzelt világba. Norinak szüksége van rá, még ha ezt nem is mondja ki nyíltan. Nem engedhetik, hogy egy vita közéjük álljon. Túl fontosak egymásnak.*
-Én mindig melletted leszek.
*Tekint fel halálosan komoly arckifejezéssel, vérvörös íriszeit a feketeségbe fúrja. Ő már rég elengedte az egész vitát, nem is gondol többet rá. Figyelmét az újonnan szerzett könyve köti le, amiben egy csomó érdekességet olvashat a levegőmágiával kapcsolatban. Nem tűnik túl bonyolultnak, talán ezekre még ő is képes lenne. Egyszerű, mégis hasznos kis varázslatok, amik megkönnyíthetik a mindennapjait. Talán még büszkék is lennének rá a többiek, ha nem csak olvasgatna, hanem tanulna is valamit, ha már eljött idáig. Mint Meira. A harsány lány nem bírta magában tartani a tudományát. Sikerült neki a varázslat, pedig nem időzött sokat a toronyban. Talán Nolie-nak is sikerül valamit a fejébe vernie. Többször is elolvasgatja az igéket, elméjébe vési a mozdulatok pontos leírását, és az orra előtt hadonászva gyakorolja. Még nem akar varázsolni, csak szeretné, hogy rögzüljenek a mozdulatok, aztán majd élesben is kipróbálja. Hadonászik, mutogat, és egy-egy apró széllökés meg is indul a tenyeréből, de még azelőtt meghal, hogy igazán megszülethetne. Kár, pedig már úgy érezte, belejött.
Jó pár órát tölt azzal, hogy megtanulja a varázsigéket összekapcsolni a mozdulatokkal. Nem túl nehéz, de mivel nem egy, hanem négy-öt varázslatról van szó, belekeveredik, mikor melyiknél mit kell csinálni. A hosszú gyakorlás viszont meghozza gyümölcsét. Fel is ugrik örömében, mikor egymás után mindegyiket sikerül sikeresen elvégeznie. Ekkor mozdul meg Nori az asztal túlsó felén. Álmosan pislog felé.*
-Ne haragudj! *Ül vissza a székére ijedten.* Nem szerettelek volna felébreszteni!
*Becsukja a könyvet, és visszarakja a helyére. Mára ennyi pont elég volt a tanulásból.*
-Két, két és fél órát aludhattál. Én közben befejeztem a könyvből, amit akartam, úgyhogy akár indulhatunk is vissza.
*Veti fel az ötletet. Neki nincs több dolga itt, Abogr mestert sem háborgatná, ha nem muszáj.*
1684. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-07-28 05:44:57
Üzenet elküldve: 2017-07-28 05:44:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie Piwerd//
*Norinak az utóbbi időben sikerült egy viszonylag stabil lelkiállapotot elérnie. Amikor csak azt hitte, Sa'Tereth vele van, segíti őt, és nem lett ideges minden apró kis történéstől. Sajnos az utóbbi napok ezt tönkretették, és hatalmas erőfeszítéseket igényel az is, hogy egyszerűen nyugodt tudjon maradni.
Nolie nem tud ebben segíteni neki, de nem is várná el. Örül annak is, hogy a lány elfogadja így, még ha kicsit morog is Nori kelletlen megszólalásain. Neki elég az, hogy a fehér tündér feltétel nélkül van mellette. Rajta kívül senki más nem ilyen önzetlen vele, és van egy másik fontos dolog is. Nolie szeretni fogja akkor is, ha Idyát választja, és akkor is, ha Cliont attól függetlenül, hogy ő egyiküket sem kedveli. Nos, ez sem Clionról, sem Idyáról nem mondható el, ami miatt talán megfontolandó a tündér ötlete, hogy inkább hagyja a fenébe mindkettőt, és költözzön vele vissza a városba. Talán még az is megoldható lenne, hogy a városőrség ne zárja be, ha elmebetegségre hivatkozna, bár Nori ezt egyáltalán nem tartja betegségnek.*
- Semmi baj. Én hálás vagyok azért is, hogy mellettem vagy.
*Mondja ki végül hangosan is gondolatait, de még nem fordul vissza Noliehoz. Még mindig a sírás határán van, és továbbra sem szeretné, ha a másik ezt észrevenné. Eddig nem vette észre, aminek Nori kifejezetten örül. Nem akar még a valósnál is gyengébbnek mutatkozni az előtt a lány előtt, akinek megesküdött, hogy megvédi.
Most, hogy Nolie a könyveibe merült, ő pedig a székben összegömbölyödve félig már elaludt, ismét van ideje egy kicsit gondolkozni. Nem gondolja úgy, hogy akár Idya, akár Clion tönkretenné, csak nem értik meg. Egyikük sem lát igazán a fejébe, és nem tudják micsoda káosz lakozik ott benn, mégis azt várják szerencsétlen lánytól, hogy fontos döntéseket hozzon meg. Talán igazuk van, de számára ez borzasztó nehéz.
Fejében megjelenik az az este is, mikor Nolieval egy szobában, egy ágyon fekszenek, és mindentől távol, minden gondot félretéve beszélgetnek. Milyen jó is lenne, ha már most minden úgy lenne, ahogy a tündér azt a jövőről említi. Csak kettesben lenni úgy, hogy senki más nem zavarja őket.
Elmosolyodik picit, majd mivel ő is és Nolie is csendben van, el is alszik. Később ébred csak fel, de hogy mennyivel azt nem tudja. Álmos szemekkel, nyújtózkodva fordul vissza Noliehoz, már ha a lány még mindig ott ül.*
- Elaludtam...
*Pislog rá, és szemeiben látszik, hogy nem kicsit szégyelli, hogy elaludt, de jól is esett neki a pihenés.*
- Mennyi idő telt el?
*Kérdezi, ha Nolie még mindig a helyén ül.*
*Norinak az utóbbi időben sikerült egy viszonylag stabil lelkiállapotot elérnie. Amikor csak azt hitte, Sa'Tereth vele van, segíti őt, és nem lett ideges minden apró kis történéstől. Sajnos az utóbbi napok ezt tönkretették, és hatalmas erőfeszítéseket igényel az is, hogy egyszerűen nyugodt tudjon maradni.
Nolie nem tud ebben segíteni neki, de nem is várná el. Örül annak is, hogy a lány elfogadja így, még ha kicsit morog is Nori kelletlen megszólalásain. Neki elég az, hogy a fehér tündér feltétel nélkül van mellette. Rajta kívül senki más nem ilyen önzetlen vele, és van egy másik fontos dolog is. Nolie szeretni fogja akkor is, ha Idyát választja, és akkor is, ha Cliont attól függetlenül, hogy ő egyiküket sem kedveli. Nos, ez sem Clionról, sem Idyáról nem mondható el, ami miatt talán megfontolandó a tündér ötlete, hogy inkább hagyja a fenébe mindkettőt, és költözzön vele vissza a városba. Talán még az is megoldható lenne, hogy a városőrség ne zárja be, ha elmebetegségre hivatkozna, bár Nori ezt egyáltalán nem tartja betegségnek.*
- Semmi baj. Én hálás vagyok azért is, hogy mellettem vagy.
*Mondja ki végül hangosan is gondolatait, de még nem fordul vissza Noliehoz. Még mindig a sírás határán van, és továbbra sem szeretné, ha a másik ezt észrevenné. Eddig nem vette észre, aminek Nori kifejezetten örül. Nem akar még a valósnál is gyengébbnek mutatkozni az előtt a lány előtt, akinek megesküdött, hogy megvédi.
Most, hogy Nolie a könyveibe merült, ő pedig a székben összegömbölyödve félig már elaludt, ismét van ideje egy kicsit gondolkozni. Nem gondolja úgy, hogy akár Idya, akár Clion tönkretenné, csak nem értik meg. Egyikük sem lát igazán a fejébe, és nem tudják micsoda káosz lakozik ott benn, mégis azt várják szerencsétlen lánytól, hogy fontos döntéseket hozzon meg. Talán igazuk van, de számára ez borzasztó nehéz.
Fejében megjelenik az az este is, mikor Nolieval egy szobában, egy ágyon fekszenek, és mindentől távol, minden gondot félretéve beszélgetnek. Milyen jó is lenne, ha már most minden úgy lenne, ahogy a tündér azt a jövőről említi. Csak kettesben lenni úgy, hogy senki más nem zavarja őket.
Elmosolyodik picit, majd mivel ő is és Nolie is csendben van, el is alszik. Később ébred csak fel, de hogy mennyivel azt nem tudja. Álmos szemekkel, nyújtózkodva fordul vissza Noliehoz, már ha a lány még mindig ott ül.*
- Elaludtam...
*Pislog rá, és szemeiben látszik, hogy nem kicsit szégyelli, hogy elaludt, de jól is esett neki a pihenés.*
- Mennyi idő telt el?
*Kérdezi, ha Nolie még mindig a helyén ül.*
1683. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-07-27 23:28:25
Üzenet elküldve: 2017-07-27 23:28:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Norileina Vylrien//
*Mindketten instabil kis lelki világgal rendelkeznek, csak Nolie nem beszélget senkivel, így nem nagyon lehet összetörni. Nori az első, akivel évek óta pár mondatnál több szót váltott volna. Annak idején voltak próbálkozásai, hátha sikerül hosszútávú kapcsolatokat, barátságokat kiépítenie, de miután mindenki elhagyta, már nem próbálkozott. Aztán jött a feketeség a fürdőben, és egy csapásra minden megváltozott. Érdeklődni kezdett a másik iránt, kíváncsi volt a történeteire, és lassan az érzéseire is. Most meg ott tartanak, hogy kiöntik egymásnak a szívüket, és a tündér hirtelen nem tud mit kezdeni a helyzettel. Hogyan segíthetne a barátnőjén? Nem tud se életviteli tanácsokat, se társalgási tanácsokat adni neki, hiszen az ő élete is minősíthetetlen ezen a téren. Meg persze sok más téren is, talán a mágia az egyetlen, ahol lassan kezdi megtalálni önmagát.*
-Ebben nem segíthetek. *Jelenti ki. Szívesen segítene, de mivel tudja, hogy nem tud, nem is akarja csak még jobban összekuszálni a szálakat.* Majd... majd egy nyugodt este... amikor már nem üldöznek, és félelem nélkül hunyhatod le a szemed, megbeszéljük ezeket. Addig meg kár ezen rágódni, hiszen még annyi minden változhat.
*Az is lehet, hogy Clion vagy Idya tönkreteszi az ő szeretett Noriját. Nem is akar több szót pazarolni a témára. Mindenkinek megvan a maga gondja, így Nolie-nak is van éppen elég baja anélkül, hogy még a lányt is meg kellene védeni önmagától és a kinti világból. Nem gonoszságból, egyszerűen tudja, hogy kevés hozzá. Az olvasást is ráhagyja. Töltenek még elég időt együtt, bármikor szólhat, hogy olvasni szeretne tanulni, ő készséggel tanítani fogja.
Az elején kezdi a könyvet, mivel olyan témát boncolgat, amiről még nem hallott, nem ismeri. Annyira elengedte már az egész vitát, hogy nem is figyeli Norit, aki közben elfordul, hogy elrejtse a könnyeit és bánatát. Pedig ha látná, biztos nem hagyná szó nélkül, és legalább egy öleléssel jobb kedvre deríthetné.*
*Mindketten instabil kis lelki világgal rendelkeznek, csak Nolie nem beszélget senkivel, így nem nagyon lehet összetörni. Nori az első, akivel évek óta pár mondatnál több szót váltott volna. Annak idején voltak próbálkozásai, hátha sikerül hosszútávú kapcsolatokat, barátságokat kiépítenie, de miután mindenki elhagyta, már nem próbálkozott. Aztán jött a feketeség a fürdőben, és egy csapásra minden megváltozott. Érdeklődni kezdett a másik iránt, kíváncsi volt a történeteire, és lassan az érzéseire is. Most meg ott tartanak, hogy kiöntik egymásnak a szívüket, és a tündér hirtelen nem tud mit kezdeni a helyzettel. Hogyan segíthetne a barátnőjén? Nem tud se életviteli tanácsokat, se társalgási tanácsokat adni neki, hiszen az ő élete is minősíthetetlen ezen a téren. Meg persze sok más téren is, talán a mágia az egyetlen, ahol lassan kezdi megtalálni önmagát.*
-Ebben nem segíthetek. *Jelenti ki. Szívesen segítene, de mivel tudja, hogy nem tud, nem is akarja csak még jobban összekuszálni a szálakat.* Majd... majd egy nyugodt este... amikor már nem üldöznek, és félelem nélkül hunyhatod le a szemed, megbeszéljük ezeket. Addig meg kár ezen rágódni, hiszen még annyi minden változhat.
*Az is lehet, hogy Clion vagy Idya tönkreteszi az ő szeretett Noriját. Nem is akar több szót pazarolni a témára. Mindenkinek megvan a maga gondja, így Nolie-nak is van éppen elég baja anélkül, hogy még a lányt is meg kellene védeni önmagától és a kinti világból. Nem gonoszságból, egyszerűen tudja, hogy kevés hozzá. Az olvasást is ráhagyja. Töltenek még elég időt együtt, bármikor szólhat, hogy olvasni szeretne tanulni, ő készséggel tanítani fogja.
Az elején kezdi a könyvet, mivel olyan témát boncolgat, amiről még nem hallott, nem ismeri. Annyira elengedte már az egész vitát, hogy nem is figyeli Norit, aki közben elfordul, hogy elrejtse a könnyeit és bánatát. Pedig ha látná, biztos nem hagyná szó nélkül, és legalább egy öleléssel jobb kedvre deríthetné.*
1682. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-07-27 21:47:35
Üzenet elküldve: 2017-07-27 21:47:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie Piwerd//
*Valóban sokkal kedvesebb volt, mikor Nolie először találkozott vele, de ami fontosabb, hogy nyugodtabb is volt. Azóta rengeteg dolog történt. Gondolkozott a szegénynegyedi setén hallottakon, ami már eleve kirángatta őt a komfortzónájából. Aztán az estén, mikor Nolie a vacsorára ment, csak meg akarta őt várni valahol, amiből végül az lett, hogy kétszer akarták megölni, és egy ártatlan tündér élete bánta a dolgot. Na meg a másik, akit feláldoztak az oltáron. Az a jelenet is nagy hatással volt rá. Meg akarták ölni, ezért a felszínre tört azon énje, aki azt a kedves lányt akarja megvédeni, akit Nolie megismert. Újra találkozott Clionnal, akihez jó és rossz emlékek is kötik egyaránt. Idyáról nem is beszélve, akivel a találkozás egyáltalán nem úgy alakult, ahogy azt szerette volna. Rémálmok a tetoválás közben, csalódás azon az éjszakán, majd egy újabb rémálom a Sellőházban.
Nori labilis idegrendszerének kissé túl sok ez egyszerre, emiatt lett sokkal mogorvább és ingerlékenyebb, mint mikor legutóbb elváltak egymástól.*
- Nem akartalak megbántani, tényleg nem, csak van amikor egyedül képtelen vagy kimászni a szarból. Úgy érzem, mintha egy vég nélküli labirintusban járkálnék körbe körbe, és rohadtul kezd idegesíteni.
*Nagyot sóhajt, hogy lenyugtassa magát, hisz Nolie most szólt rá, hogy szebben is beszélhetne, amiben teljesen igaza van. Ő az a lány akar lenni, aki lelke legmélyén pihen falak közé zárva, mert senki nem kíváncsi rá. Talán Nolie mégis. Talán ő elfogadja.*
- Clionnak is megvan a maga baja. Gyerekkoromban ő tartotta bennem a lelket, és talán neki köszönhető az, hogy azt a Norit ismerhetted meg, aki a fürdőházban voltam. Ha nincs Clion, a kislány már halott lenne.
*Harmadik személyben beszél lelke darabkáiról, hisz már ő is tisztában van vele, hogy a benne élők mind-mind külön személyiségek. Épp ez a probléma. Fogalma sincs melyikük az igazi, de ami rosszabb, még saját magától is fél.*
- Csak aztán magamra hagyott. Akkor nem volt ott, mikor a leginkább szükségem lett volna rá. *Folytatja a történetet. Nem tudja, Nolie kíváncsi-e rá vagy sem, de másnak nem mesélhet a múltjáról.*
- Ezért öltem meg mindenkit odalenn. Dühös voltam rá. Dühös voltam, és csak el akartam onnan menni. Mindenáron. Aztán Artheniorba jöttem, és picit megnyugodtam, mert akkor szabadnak éreztem magam. Utána találkoztam veled, és a nyugodtabbik felemet ismerhetted meg. Csak azóta történt néhány dolog...
*Történt néhány dolog, és teljesen elvesztette az irányítást mind az élete, mind saját maga felett. Most már attól is fél, hogy ezek után Nolie nem fogja szeretni. Tudja jól, hogy ez nem igaz, hisz a kis tündér nem ilyen, de akkor is.
Most legszívesebben sírna, de legutóbb, mikor sírt, Clion rászólt, hogy ne csinálja, ezért egy-két könnycseppet leszámítva visszatartja a dolgot.*
- Majd... Majd még gondolkozom rajta.
*Egyik témából a másikba átcsapva válaszol az olvasással kapcsolatban. Tényleg kifejezetten türelmetlen, ha tanulni kell, de legalább foglalkoznának vele. Gondolkoznia kell még ezen, de most nem azon jár az esze, hogy akar-e olvasni, vagy sem.
Megrázza a fejét, hogy vissza tudja tartani a sírást. Örül, hogy Nolie a könyvébe merül, mert így talán nem veszi észre, mennyire kínlódik. A biztonság kedvéért oldalra fordul a széken, és a támlának dől. Szemeit lecsukja, és apró mozdulatokon kívül nyugton marad.*
*Valóban sokkal kedvesebb volt, mikor Nolie először találkozott vele, de ami fontosabb, hogy nyugodtabb is volt. Azóta rengeteg dolog történt. Gondolkozott a szegénynegyedi setén hallottakon, ami már eleve kirángatta őt a komfortzónájából. Aztán az estén, mikor Nolie a vacsorára ment, csak meg akarta őt várni valahol, amiből végül az lett, hogy kétszer akarták megölni, és egy ártatlan tündér élete bánta a dolgot. Na meg a másik, akit feláldoztak az oltáron. Az a jelenet is nagy hatással volt rá. Meg akarták ölni, ezért a felszínre tört azon énje, aki azt a kedves lányt akarja megvédeni, akit Nolie megismert. Újra találkozott Clionnal, akihez jó és rossz emlékek is kötik egyaránt. Idyáról nem is beszélve, akivel a találkozás egyáltalán nem úgy alakult, ahogy azt szerette volna. Rémálmok a tetoválás közben, csalódás azon az éjszakán, majd egy újabb rémálom a Sellőházban.
Nori labilis idegrendszerének kissé túl sok ez egyszerre, emiatt lett sokkal mogorvább és ingerlékenyebb, mint mikor legutóbb elváltak egymástól.*
- Nem akartalak megbántani, tényleg nem, csak van amikor egyedül képtelen vagy kimászni a szarból. Úgy érzem, mintha egy vég nélküli labirintusban járkálnék körbe körbe, és rohadtul kezd idegesíteni.
*Nagyot sóhajt, hogy lenyugtassa magát, hisz Nolie most szólt rá, hogy szebben is beszélhetne, amiben teljesen igaza van. Ő az a lány akar lenni, aki lelke legmélyén pihen falak közé zárva, mert senki nem kíváncsi rá. Talán Nolie mégis. Talán ő elfogadja.*
- Clionnak is megvan a maga baja. Gyerekkoromban ő tartotta bennem a lelket, és talán neki köszönhető az, hogy azt a Norit ismerhetted meg, aki a fürdőházban voltam. Ha nincs Clion, a kislány már halott lenne.
*Harmadik személyben beszél lelke darabkáiról, hisz már ő is tisztában van vele, hogy a benne élők mind-mind külön személyiségek. Épp ez a probléma. Fogalma sincs melyikük az igazi, de ami rosszabb, még saját magától is fél.*
- Csak aztán magamra hagyott. Akkor nem volt ott, mikor a leginkább szükségem lett volna rá. *Folytatja a történetet. Nem tudja, Nolie kíváncsi-e rá vagy sem, de másnak nem mesélhet a múltjáról.*
- Ezért öltem meg mindenkit odalenn. Dühös voltam rá. Dühös voltam, és csak el akartam onnan menni. Mindenáron. Aztán Artheniorba jöttem, és picit megnyugodtam, mert akkor szabadnak éreztem magam. Utána találkoztam veled, és a nyugodtabbik felemet ismerhetted meg. Csak azóta történt néhány dolog...
*Történt néhány dolog, és teljesen elvesztette az irányítást mind az élete, mind saját maga felett. Most már attól is fél, hogy ezek után Nolie nem fogja szeretni. Tudja jól, hogy ez nem igaz, hisz a kis tündér nem ilyen, de akkor is.
Most legszívesebben sírna, de legutóbb, mikor sírt, Clion rászólt, hogy ne csinálja, ezért egy-két könnycseppet leszámítva visszatartja a dolgot.*
- Majd... Majd még gondolkozom rajta.
*Egyik témából a másikba átcsapva válaszol az olvasással kapcsolatban. Tényleg kifejezetten türelmetlen, ha tanulni kell, de legalább foglalkoznának vele. Gondolkoznia kell még ezen, de most nem azon jár az esze, hogy akar-e olvasni, vagy sem.
Megrázza a fejét, hogy vissza tudja tartani a sírást. Örül, hogy Nolie a könyvébe merül, mert így talán nem veszi észre, mennyire kínlódik. A biztonság kedvéért oldalra fordul a széken, és a támlának dől. Szemeit lecsukja, és apró mozdulatokon kívül nyugton marad.*
1681. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-07-27 19:55:54
Üzenet elküldve: 2017-07-27 19:55:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Norileina Vylrien//
*Nori eddig sokkal kedvesebb és aranyosabb volt. Nem tudja, mit tettek vele azok, akikkel találkozott, de valamit nagyon összekuszálhattak a fejecskéjében. Mikor először találkoztak kedves volt, és nyitott mindenre. Kertelés nélkül leszólította őt a fürdőben, aztán sétálni is elvitte, meghívta ebédre. Annyira őszinte volt minden gesztusa. Most viszont egy karót nyelt, ijedős lányt lát maga előtt, aki minden sarkot azt keresi, kibe tudna belekötni, ki lehet az ellensége. Nem szívesen mondaná az arcába, de szerinte az a kettő az ellensége, akit folyton felemleget. Szánalmas banda, aki kihasználja a gyenge, labilis lényeket ahelyett, hogy segítene neki megtalálni a saját útját, ahogyan a tündér próbálja. Terelgeti Norit egy olyan ösvényen, amit még egyikőjük sem ismer.
A magában való puffogás után visszasétál az asztalhoz kezében egy újabb könyvel, letelepszik a még mindig meleg helyére, és elkezdi lapozgatni a súlyos kötetet.*
-Semmi baj. *Feleli kimérten.* Ha ennyire az ötlet ellen vagy, azt meg lehetne ám szépen, nyugodtan is mondani.
*Habár lenyugodott, még mindig kicsit morcos. Nem akarta erőltetni a dolgot, eszébe sem volt, hiszen tudja, hogy a fekete lány nem az a fajta, aki kérdés nélkül bárkit a bizalmába fogad.*
-Clion vagy kicsoda viszont nem tetszik nekem. *Jegyzi meg aggódva.* Értem én, hogy elvileg segíteni szeretne neked, de azzal, hogy rád próbálja erőltetni a saját gondolatait és elveit, csak ront a helyzeten. Adjon tetőt a fejed fölé minden hátsó szándék nélkül. Az lenne az igazi segítség.
*Nem is érti, hogy lehet valaki olyan segítségét elfogadni, aki elvárja, hogy fogadj szót neki. Itt már mindenki felnőtt ember, aki a saját felelősségére dönt az életéről. Ha valóban a barátja, akkor támogatja abban, hogy megtalálja önmagát, nem akarja megváltoztatni. ~Baromság az egész!~ Még a gondolataiban sem káromkodik ennél durvábban.*
-Nem kell, ha nem szeretnéd, és csak szenvednél.
*Vonja meg csontos vállacskáit, és beletemetkezik a könyvbe. A második üveg ital sokkal jobb hatással van rá, mint az első. Lehet elnézett valamit, nem ismerte fel megfelelően a színt, de máris élénkebbnek érzi magát, mint ez előző után. Bele is veti magát a következő fejezetekbe.*
*Nori eddig sokkal kedvesebb és aranyosabb volt. Nem tudja, mit tettek vele azok, akikkel találkozott, de valamit nagyon összekuszálhattak a fejecskéjében. Mikor először találkoztak kedves volt, és nyitott mindenre. Kertelés nélkül leszólította őt a fürdőben, aztán sétálni is elvitte, meghívta ebédre. Annyira őszinte volt minden gesztusa. Most viszont egy karót nyelt, ijedős lányt lát maga előtt, aki minden sarkot azt keresi, kibe tudna belekötni, ki lehet az ellensége. Nem szívesen mondaná az arcába, de szerinte az a kettő az ellensége, akit folyton felemleget. Szánalmas banda, aki kihasználja a gyenge, labilis lényeket ahelyett, hogy segítene neki megtalálni a saját útját, ahogyan a tündér próbálja. Terelgeti Norit egy olyan ösvényen, amit még egyikőjük sem ismer.
A magában való puffogás után visszasétál az asztalhoz kezében egy újabb könyvel, letelepszik a még mindig meleg helyére, és elkezdi lapozgatni a súlyos kötetet.*
-Semmi baj. *Feleli kimérten.* Ha ennyire az ötlet ellen vagy, azt meg lehetne ám szépen, nyugodtan is mondani.
*Habár lenyugodott, még mindig kicsit morcos. Nem akarta erőltetni a dolgot, eszébe sem volt, hiszen tudja, hogy a fekete lány nem az a fajta, aki kérdés nélkül bárkit a bizalmába fogad.*
-Clion vagy kicsoda viszont nem tetszik nekem. *Jegyzi meg aggódva.* Értem én, hogy elvileg segíteni szeretne neked, de azzal, hogy rád próbálja erőltetni a saját gondolatait és elveit, csak ront a helyzeten. Adjon tetőt a fejed fölé minden hátsó szándék nélkül. Az lenne az igazi segítség.
*Nem is érti, hogy lehet valaki olyan segítségét elfogadni, aki elvárja, hogy fogadj szót neki. Itt már mindenki felnőtt ember, aki a saját felelősségére dönt az életéről. Ha valóban a barátja, akkor támogatja abban, hogy megtalálja önmagát, nem akarja megváltoztatni. ~Baromság az egész!~ Még a gondolataiban sem káromkodik ennél durvábban.*
-Nem kell, ha nem szeretnéd, és csak szenvednél.
*Vonja meg csontos vállacskáit, és beletemetkezik a könyvbe. A második üveg ital sokkal jobb hatással van rá, mint az első. Lehet elnézett valamit, nem ismerte fel megfelelően a színt, de máris élénkebbnek érzi magát, mint ez előző után. Bele is veti magát a következő fejezetekbe.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3491-3510