Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
300. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-11-28 10:00:24
Üzenet elküldve: 2021-11-28 10:00:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
//Pár nappal később//
*Lassú, de biztos kezdésük után ugrani kezdett az idő bennlétük alatt. Adoaver maga egész napjait két hely között töltötte: vagy a tűz elementáris mágiákkal foglalkozó szobákban, ahol nagyfokú reményeit elérő gyakorlatokban volt lehetősége részt venni, még ha egymagában is; vagy a nagy könyvtárszobában, ahol egyszerre kötetek tucatjaival körülvéve magát el volt mélyedve tanulmányaiban. Mindenre kíváncsi volt: ezen külön elemek történelmétől kezdve, azon figurákon át kiknek nagy mértékben köszönhető e mágiák elsajátítása, említett varázslatokat csak felületesen érintő mesékre és jegyzetekre. Kastélyként építette fel maga körül az olvasmányokat, nemritkán egyszerre többet nyitva meg és tesztelve velük az asztal területének határait. Reggeltől estig el volt foglalva, és mikor eljött a nyugvás ideje, vagyis Adoaver képtelen volt nyitva tartani szemeit, nemes egyszerűséggel összetolt pár széket, és azon szunyálni kezdett (Mint ahogy ígérte magának, esze ágában sincs a kinti hidegben agyonfagyni). Egy pár óra múlva fölébred, egy-két harapásnyi eledel, és vagy vissza az irományokhoz, vagy fölfelé a kisebb, tűz-ág szobába gyakorolni. Ugyanis, bár erről még nem igyekszik bővebben beszámolni társának, próbálkozásainak gyümölcsei hamarabb érnek meg, mint ahogy ő is gondolta volna...
Harmadnap után a már amúgy is táskás szemei alatt extra sötét bőrréteg kezd keletkezni, de ez sem torzítja el lelkesedését; épp a tűzág emeletének ajtajából lép ki, frissen égett ujját óvatosan mozgatva. Nem volt semmiféle veszélyben, csak kicsit merészebb volt az egyik kísérletében a kelleténél, kapott is érte. Vörös futott végig rajta és pokolian fájt ha testvéreihez érinti, de legalább most nem nyúlkál frissen gyújtott fáklyákba.*
- Helló, Garsin. *Köszöni a lányt, mikor elkapja felhőtlen tekintetével. Még a második napon kimosott kék köpenyét ismét magán hordva (Legalább emiatt csak ki kellett mennie a toronyból, emellett megmártózni egy kicsit a tó vizében némi higiéniamegőrzés céljából), mellé tipeg. A napok alatt sikerült ellazulnia a katona társaságában, és örült, mikor be tudott neki számolni saját haladásairól, ugyanakkor mindig kíváncsi volt amazáról is. Már amikor észreveszi a jelenlétét, mikor a tengernyi könyvben temeti el magát. Ami jó sokszor van.* - Hogy'smint?
//Pár nappal később//
*Lassú, de biztos kezdésük után ugrani kezdett az idő bennlétük alatt. Adoaver maga egész napjait két hely között töltötte: vagy a tűz elementáris mágiákkal foglalkozó szobákban, ahol nagyfokú reményeit elérő gyakorlatokban volt lehetősége részt venni, még ha egymagában is; vagy a nagy könyvtárszobában, ahol egyszerre kötetek tucatjaival körülvéve magát el volt mélyedve tanulmányaiban. Mindenre kíváncsi volt: ezen külön elemek történelmétől kezdve, azon figurákon át kiknek nagy mértékben köszönhető e mágiák elsajátítása, említett varázslatokat csak felületesen érintő mesékre és jegyzetekre. Kastélyként építette fel maga körül az olvasmányokat, nemritkán egyszerre többet nyitva meg és tesztelve velük az asztal területének határait. Reggeltől estig el volt foglalva, és mikor eljött a nyugvás ideje, vagyis Adoaver képtelen volt nyitva tartani szemeit, nemes egyszerűséggel összetolt pár széket, és azon szunyálni kezdett (Mint ahogy ígérte magának, esze ágában sincs a kinti hidegben agyonfagyni). Egy pár óra múlva fölébred, egy-két harapásnyi eledel, és vagy vissza az irományokhoz, vagy fölfelé a kisebb, tűz-ág szobába gyakorolni. Ugyanis, bár erről még nem igyekszik bővebben beszámolni társának, próbálkozásainak gyümölcsei hamarabb érnek meg, mint ahogy ő is gondolta volna...
Harmadnap után a már amúgy is táskás szemei alatt extra sötét bőrréteg kezd keletkezni, de ez sem torzítja el lelkesedését; épp a tűzág emeletének ajtajából lép ki, frissen égett ujját óvatosan mozgatva. Nem volt semmiféle veszélyben, csak kicsit merészebb volt az egyik kísérletében a kelleténél, kapott is érte. Vörös futott végig rajta és pokolian fájt ha testvéreihez érinti, de legalább most nem nyúlkál frissen gyújtott fáklyákba.*
- Helló, Garsin. *Köszöni a lányt, mikor elkapja felhőtlen tekintetével. Még a második napon kimosott kék köpenyét ismét magán hordva (Legalább emiatt csak ki kellett mennie a toronyból, emellett megmártózni egy kicsit a tó vizében némi higiéniamegőrzés céljából), mellé tipeg. A napok alatt sikerült ellazulnia a katona társaságában, és örült, mikor be tudott neki számolni saját haladásairól, ugyanakkor mindig kíváncsi volt amazáról is. Már amikor észreveszi a jelenlétét, mikor a tengernyi könyvben temeti el magát. Ami jó sokszor van.* - Hogy'smint?
299. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-11-27 14:43:26
Üzenet elküldve: 2021-11-27 14:43:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
//Pár nappal később//
*A harmadik éjszakán vannak túl a toronyban, s az elmúlt két és fél nap főként temérdek tanulással, könyvek bújásával telt. Ki nem dobták őket az ingovány sötét és ebben az évszakban már különösen hűvös éjszakájába, de nem is volt fekhelyük, így csak az asztalra dőlve, vagy egy-egy kényelmesebb ülőhelyen ellazulva jutott némi pihenő a szorgos tanoncoknak.
Garsin, bár egyébként is rossz alvó, de így a harmadik nap reggelén látszik is rajta a megviseltség. A körülményekhez mérten is keveset aludt ugyanis, mert rettentően elmerült a tanulásban. Tudta, hogy nincs sok ideje itt, mielőtt vissza kellene indulnia a városba, fölzárkózni valója viszont annál több volt. Szerencsére az aranytartalékaiból futotta rá, hogy néhány könyvhöz és tekercshez ő is hozzáférjen. Ami nem volt túl sok, de kezdésnek így is bőven leterhelte magát a temérdek tanulnivalóval, úgyhogy voltaképpen épp elég volt.
Egy csomó mindent nem is tanult meg most, csak jegyzetet vagy másolatot készített magának, amiket majd később tervez rendesen értelmezni és elsajátítani. De gyanítja azt is, hogy lesz még pár látogatása a toronyban, mert ez az idő kevés volt itt. Persze majd, ha ismét szert tett némi megtakarításra...
Ám egy valami elmondható: már ő maga sem kételkedik abban, hogy esetleg képes lehet a mágia elsajátítására. Merthogy tegnap este egy egészen komoly jelét lelte annak, hogy talán már sikerült is varázsolnia.
Adoavernek még nem mesélte, mert mikor lejött hozzá a tűz ág szintjére, az ifjút már épp elnyomta a buzgalom, ma reggel pedig még nem talált rá alkalmat.
Most is a tűz ág szintjén ül az egyik asztalnál, a jegyzeteit rendezgetve, Adoaver épp nincs mellette. Várja, hogy az ifjú felbukkanjon, mert beszélni szeretne vele, részben az indulásról. Őszintén bízik benne, hogy ő sem akar tovább itt időzni, mert részéről az élelemtartalékainak is a végén jár, meg azt is írta a parancsnoknak, hogy három napnál nem marad el tovább. Egyedül viszont nem szívesen tenné meg a hazautat...*
//Pár nappal később//
*A harmadik éjszakán vannak túl a toronyban, s az elmúlt két és fél nap főként temérdek tanulással, könyvek bújásával telt. Ki nem dobták őket az ingovány sötét és ebben az évszakban már különösen hűvös éjszakájába, de nem is volt fekhelyük, így csak az asztalra dőlve, vagy egy-egy kényelmesebb ülőhelyen ellazulva jutott némi pihenő a szorgos tanoncoknak.
Garsin, bár egyébként is rossz alvó, de így a harmadik nap reggelén látszik is rajta a megviseltség. A körülményekhez mérten is keveset aludt ugyanis, mert rettentően elmerült a tanulásban. Tudta, hogy nincs sok ideje itt, mielőtt vissza kellene indulnia a városba, fölzárkózni valója viszont annál több volt. Szerencsére az aranytartalékaiból futotta rá, hogy néhány könyvhöz és tekercshez ő is hozzáférjen. Ami nem volt túl sok, de kezdésnek így is bőven leterhelte magát a temérdek tanulnivalóval, úgyhogy voltaképpen épp elég volt.
Egy csomó mindent nem is tanult meg most, csak jegyzetet vagy másolatot készített magának, amiket majd később tervez rendesen értelmezni és elsajátítani. De gyanítja azt is, hogy lesz még pár látogatása a toronyban, mert ez az idő kevés volt itt. Persze majd, ha ismét szert tett némi megtakarításra...
Ám egy valami elmondható: már ő maga sem kételkedik abban, hogy esetleg képes lehet a mágia elsajátítására. Merthogy tegnap este egy egészen komoly jelét lelte annak, hogy talán már sikerült is varázsolnia.
Adoavernek még nem mesélte, mert mikor lejött hozzá a tűz ág szintjére, az ifjút már épp elnyomta a buzgalom, ma reggel pedig még nem talált rá alkalmat.
Most is a tűz ág szintjén ül az egyik asztalnál, a jegyzeteit rendezgetve, Adoaver épp nincs mellette. Várja, hogy az ifjú felbukkanjon, mert beszélni szeretne vele, részben az indulásról. Őszintén bízik benne, hogy ő sem akar tovább itt időzni, mert részéről az élelemtartalékainak is a végén jár, meg azt is írta a parancsnoknak, hogy három napnál nem marad el tovább. Egyedül viszont nem szívesen tenné meg a hazautat...*
298. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-11-25 17:31:21
Üzenet elküldve: 2021-11-25 17:31:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Garsin kérését hallva csak emelkedik gyanúja. Hiszen mindketten ugyanabból a könyvből fürkésztek, miért kéri meg akkor, hogy nézzen bele? De érdeklődése megint csak felülkerekedve magán, valamint nem akarván elrontani társa lelkesedését, ellépked az állványhoz és az azon fekvő kötet felé nyúl, hogy gyakorlatiasnak gondolva magát felkaphassa és belenézzen, hátha valami ennél is rendkívülibbet talál. De ahogy észleli, hogy a tőle karnyújtásnyira sem lévő iromány felemelkedik a levegőbe, ösztönösen hátralép. Szeme-szája egyaránt körökké formálódnak, ahogy halotti csendben nézi végig, hogy az a levegőben elúszik az asztalra. Változatlan tekintettel reagál a katonára is.*
- Nem. *Kis szünet.* - Azta... *Ilyen trükkökhöz hozzá kell szoknia ittartózkodása alatt? Késztetést érez arra, hogy megismételje ezt más körülményekkel, több könyvvel, foglalt asztallal, ilyesmi, de elfojtja ezt a haladás hiánya. Már megvan a szoba ahova elmehetnek, és Adoavernek igazán mehetnékje is van.
Feljutnak a lépcsőn, és ahogy ő az alsóbb erkélyeknél marad, egy egyben önmagát és egyben Garsint is bátorító mosollyal kíséri végig tekintetével a saját emeletéhez való továbbhaladását, míg látni képes őt. Ezután mosolya lassan elhervad, és a látványosabb ajtó felé fordulva egy mély lélegzetet vesz.*
- Nézzük meg, megérte e idejönni. *Motyogja, és belép az ajtón.*
*Garsin kérését hallva csak emelkedik gyanúja. Hiszen mindketten ugyanabból a könyvből fürkésztek, miért kéri meg akkor, hogy nézzen bele? De érdeklődése megint csak felülkerekedve magán, valamint nem akarván elrontani társa lelkesedését, ellépked az állványhoz és az azon fekvő kötet felé nyúl, hogy gyakorlatiasnak gondolva magát felkaphassa és belenézzen, hátha valami ennél is rendkívülibbet talál. De ahogy észleli, hogy a tőle karnyújtásnyira sem lévő iromány felemelkedik a levegőbe, ösztönösen hátralép. Szeme-szája egyaránt körökké formálódnak, ahogy halotti csendben nézi végig, hogy az a levegőben elúszik az asztalra. Változatlan tekintettel reagál a katonára is.*
- Nem. *Kis szünet.* - Azta... *Ilyen trükkökhöz hozzá kell szoknia ittartózkodása alatt? Késztetést érez arra, hogy megismételje ezt más körülményekkel, több könyvvel, foglalt asztallal, ilyesmi, de elfojtja ezt a haladás hiánya. Már megvan a szoba ahova elmehetnek, és Adoavernek igazán mehetnékje is van.
Feljutnak a lépcsőn, és ahogy ő az alsóbb erkélyeknél marad, egy egyben önmagát és egyben Garsint is bátorító mosollyal kíséri végig tekintetével a saját emeletéhez való továbbhaladását, míg látni képes őt. Ezután mosolya lassan elhervad, és a látványosabb ajtó felé fordulva egy mély lélegzetet vesz.*
- Nézzük meg, megérte e idejönni. *Motyogja, és belép az ajtón.*
297. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-11-24 16:44:56
Üzenet elküldve: 2021-11-24 16:44:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Csak sejtése van róla, hogy Adoavernek ez mennyire nehéz lehetett, de a válaszára kapott megkönnyebbült, őszintén örömtelinek látszó reakcióját egészen aranyosnak találja.
Még mindig nem teljes a bizalma az ifjú felé, mert még korábban akadt egy-egy megnyilvánulása, ami elbizonytalanította, ám jelen pillanatban egy kedves, ártalmatlan kölyöknek látja őt. Ami jó, mert így biztonságban érzi magát mellette. Valójában neki magának sem ártana egy barát. Van néhány személy, akik közel állnak hozzá, de a munka és a rangbeli különbségek nem igazán engedik meg, hogy ezek a kapcsolatok kötetlenek lehessenek. Az Alakulaton kívül pedig nem ismerkedik, amit egyébként is akadályoz, hogy még szabadidejében is viseli az egyenruhát, ezáltal pedig nem igazán áll módjában csak önmagaként megnyilvánulni, mert minden tette és szava a Wargokat is képviseli, tehát szükségét érzi, hogy egy szerepbe helyezkedjen.
Adoaver esetén ez a jég megtört valamelyest. Ilyen szempontból akár szerencsésnek is mondható az útközbeni kiborulása. Ha már ott lejáratta magát, többé nincs nagyon mit veszítenie...
Miután a könyv eltűnt előle, egyértelművé válik számára, hogy az ifjú lemaradhatott a kis "csodáról".*
- Nyisd ki! - *Bátorítja a másikat, az állványon pihenő másolat felé mutatva lelkesen. S ahogy megtorpan, látni lehet rajta, hogy nagyon tovább sem akar lépni, amíg Adoaver meg nem próbálta. Nagyon szeretné látni, mit szól hozzá az ifjú.
Amennyiben Adoaver enged az unszolásnak és kinyitja a könyvet, akkor ugyanaz történik, mint korábban: a könyv az asztalhoz lebeg és a helyében egy másolat jelenik meg.
Ekkor Garsin becsukja az asztalra érkezőt, mire az ismét eltűnik.*
- Láttál már ilyet? - *Már alapvetően is izgalmasnak találta ezt az első ijedtség után, ám most, hogy ezt az élményt meg is oszthatja valakivel, valami rég tapasztalt gyermeki lelkesedés melengeti a szívét.
Később aztán csak elindulnak fölfelé, s a harmadik emeletnél elválnak útjaik.*
- Sok szerencsét! - *Viszonozza a jókívánságot biccentve, majd kissé nehézkesen folytatja az utat a lépcsőkön, mert erőt vesz rajta az idegesség. Végig azzal biztatja magát, hogy végtére ez is csak egy könyvtár, és ha nincs elég pénze, hogy bármit is olvashasson itt, akkor egyszerűen csak visszasétál és megkeresi Adoavert. Baj nem lehet.*
*Csak sejtése van róla, hogy Adoavernek ez mennyire nehéz lehetett, de a válaszára kapott megkönnyebbült, őszintén örömtelinek látszó reakcióját egészen aranyosnak találja.
Még mindig nem teljes a bizalma az ifjú felé, mert még korábban akadt egy-egy megnyilvánulása, ami elbizonytalanította, ám jelen pillanatban egy kedves, ártalmatlan kölyöknek látja őt. Ami jó, mert így biztonságban érzi magát mellette. Valójában neki magának sem ártana egy barát. Van néhány személy, akik közel állnak hozzá, de a munka és a rangbeli különbségek nem igazán engedik meg, hogy ezek a kapcsolatok kötetlenek lehessenek. Az Alakulaton kívül pedig nem ismerkedik, amit egyébként is akadályoz, hogy még szabadidejében is viseli az egyenruhát, ezáltal pedig nem igazán áll módjában csak önmagaként megnyilvánulni, mert minden tette és szava a Wargokat is képviseli, tehát szükségét érzi, hogy egy szerepbe helyezkedjen.
Adoaver esetén ez a jég megtört valamelyest. Ilyen szempontból akár szerencsésnek is mondható az útközbeni kiborulása. Ha már ott lejáratta magát, többé nincs nagyon mit veszítenie...
Miután a könyv eltűnt előle, egyértelművé válik számára, hogy az ifjú lemaradhatott a kis "csodáról".*
- Nyisd ki! - *Bátorítja a másikat, az állványon pihenő másolat felé mutatva lelkesen. S ahogy megtorpan, látni lehet rajta, hogy nagyon tovább sem akar lépni, amíg Adoaver meg nem próbálta. Nagyon szeretné látni, mit szól hozzá az ifjú.
Amennyiben Adoaver enged az unszolásnak és kinyitja a könyvet, akkor ugyanaz történik, mint korábban: a könyv az asztalhoz lebeg és a helyében egy másolat jelenik meg.
Ekkor Garsin becsukja az asztalra érkezőt, mire az ismét eltűnik.*
- Láttál már ilyet? - *Már alapvetően is izgalmasnak találta ezt az első ijedtség után, ám most, hogy ezt az élményt meg is oszthatja valakivel, valami rég tapasztalt gyermeki lelkesedés melengeti a szívét.
Később aztán csak elindulnak fölfelé, s a harmadik emeletnél elválnak útjaik.*
- Sok szerencsét! - *Viszonozza a jókívánságot biccentve, majd kissé nehézkesen folytatja az utat a lépcsőkön, mert erőt vesz rajta az idegesség. Végig azzal biztatja magát, hogy végtére ez is csak egy könyvtár, és ha nincs elég pénze, hogy bármit is olvashasson itt, akkor egyszerűen csak visszasétál és megkeresi Adoavert. Baj nem lehet.*
296. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-11-24 10:26:59
Üzenet elküldve: 2021-11-24 10:26:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*A kínos érzés nem igyekszik elhagyni Adoavert, amivel megint csak azzal kompenzál, hogy nem nagyon tart fönn szemkontaktust. Már majdnem fél a választól, mivel még sosem mondott még csak hasonlót se bárki ember fiának, így fogalma sincs, milyen reakciót válthat ezzel ki. Ajkait jó erősen egymásnak nyomja, eltüntetve őket, és kezeit tördelni kezdi. Még a legnagyobb enyheséggel is idegesnek látható.
A válasszal mintha kihúztak volna belőle egy tüskét.*
- Tényleg? *Gyorsan helyettesít.* - Úgy értem szuper! Akkor mindketten nyerünk ebből. Hurrá a társaságnak. *Mondja, láthatólag megkönnyebbülten. Bár már egy hosszasabb ideje élvezi Garsin társaságát, ő nagyjából az első személy, akivel... nyílt lapokkal játszik, ha lehet mondani. Nem szükséges bogaraskodnia, vagy önfényeskednie.
Csak reméli, hogy a lány őszintén válaszolt.
Beleegyezően bólint a kis időigénylésre, addig ő már magabiztosabban forgatja a fejét a tér körül, hátha talál ezalatt a rövid idő alatt valamit, ami eddig elkerülte figyelmét. Nem jár sikerrel, további vaskos kötetek végtelen sorai foglaljál el látásterét. Tekintete majdnemhogy csalódottan vánszorog vissza a katonához... akinek már nincsen kezében a könyv. Többet pislog, mire felfogja, mit lát. Vagyis hogy mit nem lát.*
- Hová tetted? *Kérdi, gyanakvó szempárjai megállapodnak az állványon egy pillanatig, azután visszanéznek Garsinra.* - Most hogy jobban belegondolok, Ezt nem kell megkérdeznem, ugye? *Egy bólintást vagy fejrázást megvár megerősítésként, majd úgyszintén a lépcsők felé indul. Hasonló az előszobáihoz, azon kívül, hogy jóval hosszabb. Viszont nem valami széles, úgyhogy csak egymás mögött tudnak haladni. Az eddig csak alulról stírölt erkélyekre pillantva velük egyszintű magasságból, először csak még több polcot lát, ugyanúgy könyvekkel kitömve. Még ő is kezdi lassan megkérdőjelezni, miről tudnak ilyen sokat írni. Az ajtót nem nehéz eltéveszteni, de még nem ezen az emeleten lenne a dolguk. Vagyis, ha Garsin valóban a hold ággal akar elősör foglalkozni, akkor az egyedüli dolga. Csendben koptatja az ágakat amíg el nem éri a harmadik szintet; itt Adoaver tétovázva átlép az erkélyre, és a fakorláton kihajolva lenéz: Már ezen a magasságon sem úszná meg "csak" egy törött lábbal, ha innen leesne. Mielőtt még tériszonya visszatérne, fel is hajtja a fejét, és kérdően társára néz.*
- Hát ha minden igaz, itt lenne az én dolgom. *Elgondolkozik, mint mondjon következőnek. Már nemcsak egymás szórakoztatására vannak itt, hanem észbeli fejlődére, mágiaágak tanulására is. Egy kis vagy több időt eltölthetnek a saját részüknél, egyedül.* - Talán egy darabig nem látjuk egymást. Fogalmam sincs mennyi időt fogok itt tölteni, de azt megmondhatom, hogy előbb vagy utóbb vagy itt vagy az előző helyiségben fogok megint kikötni. Szóval amit mondani akarok: sok szerencsét.
*A kínos érzés nem igyekszik elhagyni Adoavert, amivel megint csak azzal kompenzál, hogy nem nagyon tart fönn szemkontaktust. Már majdnem fél a választól, mivel még sosem mondott még csak hasonlót se bárki ember fiának, így fogalma sincs, milyen reakciót válthat ezzel ki. Ajkait jó erősen egymásnak nyomja, eltüntetve őket, és kezeit tördelni kezdi. Még a legnagyobb enyheséggel is idegesnek látható.
A válasszal mintha kihúztak volna belőle egy tüskét.*
- Tényleg? *Gyorsan helyettesít.* - Úgy értem szuper! Akkor mindketten nyerünk ebből. Hurrá a társaságnak. *Mondja, láthatólag megkönnyebbülten. Bár már egy hosszasabb ideje élvezi Garsin társaságát, ő nagyjából az első személy, akivel... nyílt lapokkal játszik, ha lehet mondani. Nem szükséges bogaraskodnia, vagy önfényeskednie.
Csak reméli, hogy a lány őszintén válaszolt.
Beleegyezően bólint a kis időigénylésre, addig ő már magabiztosabban forgatja a fejét a tér körül, hátha talál ezalatt a rövid idő alatt valamit, ami eddig elkerülte figyelmét. Nem jár sikerrel, további vaskos kötetek végtelen sorai foglaljál el látásterét. Tekintete majdnemhogy csalódottan vánszorog vissza a katonához... akinek már nincsen kezében a könyv. Többet pislog, mire felfogja, mit lát. Vagyis hogy mit nem lát.*
- Hová tetted? *Kérdi, gyanakvó szempárjai megállapodnak az állványon egy pillanatig, azután visszanéznek Garsinra.* - Most hogy jobban belegondolok, Ezt nem kell megkérdeznem, ugye? *Egy bólintást vagy fejrázást megvár megerősítésként, majd úgyszintén a lépcsők felé indul. Hasonló az előszobáihoz, azon kívül, hogy jóval hosszabb. Viszont nem valami széles, úgyhogy csak egymás mögött tudnak haladni. Az eddig csak alulról stírölt erkélyekre pillantva velük egyszintű magasságból, először csak még több polcot lát, ugyanúgy könyvekkel kitömve. Még ő is kezdi lassan megkérdőjelezni, miről tudnak ilyen sokat írni. Az ajtót nem nehéz eltéveszteni, de még nem ezen az emeleten lenne a dolguk. Vagyis, ha Garsin valóban a hold ággal akar elősör foglalkozni, akkor az egyedüli dolga. Csendben koptatja az ágakat amíg el nem éri a harmadik szintet; itt Adoaver tétovázva átlép az erkélyre, és a fakorláton kihajolva lenéz: Már ezen a magasságon sem úszná meg "csak" egy törött lábbal, ha innen leesne. Mielőtt még tériszonya visszatérne, fel is hajtja a fejét, és kérdően társára néz.*
- Hát ha minden igaz, itt lenne az én dolgom. *Elgondolkozik, mint mondjon következőnek. Már nemcsak egymás szórakoztatására vannak itt, hanem észbeli fejlődére, mágiaágak tanulására is. Egy kis vagy több időt eltölthetnek a saját részüknél, egyedül.* - Talán egy darabig nem látjuk egymást. Fogalmam sincs mennyi időt fogok itt tölteni, de azt megmondhatom, hogy előbb vagy utóbb vagy itt vagy az előző helyiségben fogok megint kikötni. Szóval amit mondani akarok: sok szerencsét.
295. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-11-21 23:18:27
Üzenet elküldve: 2021-11-21 23:18:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Biccent a lelkesítő szavakra, körülhordozva tekintetét az innen belátható gyűjteményen. Végtelennek tűnik, s ebből még több emeletnyi vár felfedezésre...
Aztán az ifjú valami más mondandót talál, Garsin pedig érdeklődve fordul felé, mi is volna az a furcsa közlendő.*
- Én is örülnék a társaságnak. - *Feleli szégyenlősen, de kapkodva, mert megérez valamit a fiú zavarából és nem szeretné túl sokáig ebben hagyni. Még egy halvány mosolyt is az arcára varázsol, de a tekintetében ülő meghatottság őszintébb.
Tény, hogy nem számított ilyesmire Adoavertől, ám sokat jelent ez számára. Meg egy kicsit más szemmel is néz az ifjúra. Akad ebben szánalom is, de inkább együttérzés. Ha tényleg olyan magányos volt hosszú ideig, akkor meg tudja őt érteni. Meg az alkalmankénti túlzott félénkségét is.
Megint kedve volna idősebb testvér módjára védelmezni őt ebben az idegen környezetben, de leginkább csak jól esik neki ez az őszinteség és az ifjú ragaszkodása.*
- Ezt még gyorsan befejezem. Aztán mehetünk. - *Feleli a fölhívásra, s ha Adoaver megvárja, akkor vissza is fordul a könyv felé.
Elolvassa még az utolsó sorokat, majd lapozgat még, visszakeresve néhány részletet, de végül becsukja a tájékoztató könyvet. Azzal kezébe is fogná, hogy megkeresse, hová rakhatná vissza, ám a könyv valami ezüstös ragyogás kíséretében egyszerűen eltűnik előle, amint a fedőlap bezárult.
Adoaverre néz meglepetten, de lassan kezdi feldolgozni a sok furcsaságot, ami átitatja ezt a helyet. Így egy nagy sóhajt követően föláll az asztaltól és az ifjú mellé szegődik.*
- A tűz a harmadik emelet... a hold pedig a hatodik... - *Jegyzi meg, egy pillantást vetve az eligazító ábrára, majd részéről elindul a lépcső felé.*
*Biccent a lelkesítő szavakra, körülhordozva tekintetét az innen belátható gyűjteményen. Végtelennek tűnik, s ebből még több emeletnyi vár felfedezésre...
Aztán az ifjú valami más mondandót talál, Garsin pedig érdeklődve fordul felé, mi is volna az a furcsa közlendő.*
- Én is örülnék a társaságnak. - *Feleli szégyenlősen, de kapkodva, mert megérez valamit a fiú zavarából és nem szeretné túl sokáig ebben hagyni. Még egy halvány mosolyt is az arcára varázsol, de a tekintetében ülő meghatottság őszintébb.
Tény, hogy nem számított ilyesmire Adoavertől, ám sokat jelent ez számára. Meg egy kicsit más szemmel is néz az ifjúra. Akad ebben szánalom is, de inkább együttérzés. Ha tényleg olyan magányos volt hosszú ideig, akkor meg tudja őt érteni. Meg az alkalmankénti túlzott félénkségét is.
Megint kedve volna idősebb testvér módjára védelmezni őt ebben az idegen környezetben, de leginkább csak jól esik neki ez az őszinteség és az ifjú ragaszkodása.*
- Ezt még gyorsan befejezem. Aztán mehetünk. - *Feleli a fölhívásra, s ha Adoaver megvárja, akkor vissza is fordul a könyv felé.
Elolvassa még az utolsó sorokat, majd lapozgat még, visszakeresve néhány részletet, de végül becsukja a tájékoztató könyvet. Azzal kezébe is fogná, hogy megkeresse, hová rakhatná vissza, ám a könyv valami ezüstös ragyogás kíséretében egyszerűen eltűnik előle, amint a fedőlap bezárult.
Adoaverre néz meglepetten, de lassan kezdi feldolgozni a sok furcsaságot, ami átitatja ezt a helyet. Így egy nagy sóhajt követően föláll az asztaltól és az ifjú mellé szegődik.*
- A tűz a harmadik emelet... a hold pedig a hatodik... - *Jegyzi meg, egy pillantást vetve az eligazító ábrára, majd részéről elindul a lépcső felé.*
294. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-11-20 09:56:52
Üzenet elküldve: 2021-11-20 09:56:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Nem számít arra, hogy kérdésére valóban egyenes választ kap, ez pedig további gondolkozásra készteti Adoavert. Szóval a hold. Nem igyekszik további magyarázatért tudakozódni, bár felettébb kíváncsi rá, miért jutott Garsin erre az elhatározásra. Véletlenszerűen, ha találgatnia kell, de ha önmaga nem lett volna bűnbakja annak a kis "balesetnek", kétli hogy ő is azonnali, magabiztos döntéssel állt volna elő.*
- Ez a hely sokkalta nagyobb, mint reméltem. Találni fogunk olyan könyveket, amik jobban... hmm... eltájékoztatnak, akár még ebben a teremben is, úgy hiszem. *Saját módja szerint próbál magabiztosságot adni társának, ugyanis szerinte az kellhet neki.* - Kissé furának fogok hangzani, de örülnék, ha lenne egy partnerem ezen a helyen, még ha nem is látnánk egymást egész nap. *Mondja kissé szégyenlősen, oldalra nézve. Büszkeségét lenyelve agya úgy döntött, most kell lennie őszintének a katonával, nyelve pedig nem tudott időben megállni.* - Tudom, eddig nem hangozhattam többnek egy beképzelt, elkényeztetett suhancnál, de... eddig folyton csak egyedül voltam. Artheniorban, meg Lihanechben is. Bárki nélkül, akivel beszélgethettem, nagy szívás volt. *Elcsöndesedik. Röhejesen kínosan érezve magát attól, amit az előbb mondott, sürgősen próbál keresni valami elterelő témát, és szeme a fölöttük lévő, csigalépcsők által eljutható ajtók, rajtuk túl pedig az elementáris ágakkal foglalkozó termek felé állnak meg. Végső céljuk, ki tudja mit rejthetnek. Ujjával fölfelé mutat.*
- Ha majd itt megvagyunk, meg kell néznünk az általunk kiválasztott helyet. Úgy hiszem, ott fogunk tudni elkezdeni tanulni, ha már megvan, mit akarunk.
*Nem számít arra, hogy kérdésére valóban egyenes választ kap, ez pedig további gondolkozásra készteti Adoavert. Szóval a hold. Nem igyekszik további magyarázatért tudakozódni, bár felettébb kíváncsi rá, miért jutott Garsin erre az elhatározásra. Véletlenszerűen, ha találgatnia kell, de ha önmaga nem lett volna bűnbakja annak a kis "balesetnek", kétli hogy ő is azonnali, magabiztos döntéssel állt volna elő.*
- Ez a hely sokkalta nagyobb, mint reméltem. Találni fogunk olyan könyveket, amik jobban... hmm... eltájékoztatnak, akár még ebben a teremben is, úgy hiszem. *Saját módja szerint próbál magabiztosságot adni társának, ugyanis szerinte az kellhet neki.* - Kissé furának fogok hangzani, de örülnék, ha lenne egy partnerem ezen a helyen, még ha nem is látnánk egymást egész nap. *Mondja kissé szégyenlősen, oldalra nézve. Büszkeségét lenyelve agya úgy döntött, most kell lennie őszintének a katonával, nyelve pedig nem tudott időben megállni.* - Tudom, eddig nem hangozhattam többnek egy beképzelt, elkényeztetett suhancnál, de... eddig folyton csak egyedül voltam. Artheniorban, meg Lihanechben is. Bárki nélkül, akivel beszélgethettem, nagy szívás volt. *Elcsöndesedik. Röhejesen kínosan érezve magát attól, amit az előbb mondott, sürgősen próbál keresni valami elterelő témát, és szeme a fölöttük lévő, csigalépcsők által eljutható ajtók, rajtuk túl pedig az elementáris ágakkal foglalkozó termek felé állnak meg. Végső céljuk, ki tudja mit rejthetnek. Ujjával fölfelé mutat.*
- Ha majd itt megvagyunk, meg kell néznünk az általunk kiválasztott helyet. Úgy hiszem, ott fogunk tudni elkezdeni tanulni, ha már megvan, mit akarunk.
293. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-11-20 00:45:45
Üzenet elküldve: 2021-11-20 00:45:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Bár választ nem ad, láthatóan nem haragszik az ifjúra az esetért, inkább csak magát igyekszik csillapítani. Amiben segíti a beszélgetés is: figyelmét másra összpontosítja, szívverését lelassítja.*
- Talán akad itt olyan is... Akár... Yn. - *Mondja a hús-vér segítők dolgára, fölidézve a korábban Adoavertől hallott nevet. Feltételezi, hogy lehetnek még itt hozzá hasonlók, akik útba igazítják a betévedőket. Hisz egyébként sincsenek itt egyedül, viszont hogy ki tartozik ide, s ki érkezett hozzájuk hasonlóan csak tanulni, az már rejtély.
Valóban kérdezte már az ifjút, hogy mely ág iránt érdeklődik, de emlékei szerint az úton még nem volt határozott döntése, a többi ág felé is kacsintgatott. Viszont most már tudhatja, hogy elérhető itt a tűz ágban való elmélyüléshez szükséges tudás, így nem is lepi meg a válasz, hogy Adoaver e mellett kötelezte el magát elsődlegesen.
A fölvetett tűzbaleset lehetősége őt is nyomasztja. Vajon mit kapnának, ha itt kárt tennének valamiben? Ugyanakkor fölmerül benne a gondolat, hogy ugyan képesek volnának-e rá? Ha ő ilyen hatalmas volna és ilyen "csodákra" volna képes, biztosan védené valamivel a könyveit is, főleg ha azok ennyire drágák.
Töprengéséből a viszonzott kérdés ragadja ki. Elsőre csak biccent, a felajánlott segítséget fogadva hálával. Majd a kérdésre próbálna felelni, amihez visszafordul a könyv felé, mintha abban volna a válasz. De voltaképpen bizonyos módon abban is van.*
- Nem tudom. - *Kezdi, szórakozottan megsimítva a jelenleg felül lévő lapot. Tényleg nem sikerült még döntésre jutnia, azonban... egy érzés mégiscsak megragadt benne. Az ifjú szavával élve "vonzza" az egyik ág. Csakhogy butaságnak tartja egy ilyen érzés, benyomás alapján választani.*
- Talán a hold... - *Mondja ki mégis, hogy mi ragadta meg, de érezhetően egy cseppet sem határozott a dologban.*
*Bár választ nem ad, láthatóan nem haragszik az ifjúra az esetért, inkább csak magát igyekszik csillapítani. Amiben segíti a beszélgetés is: figyelmét másra összpontosítja, szívverését lelassítja.*
- Talán akad itt olyan is... Akár... Yn. - *Mondja a hús-vér segítők dolgára, fölidézve a korábban Adoavertől hallott nevet. Feltételezi, hogy lehetnek még itt hozzá hasonlók, akik útba igazítják a betévedőket. Hisz egyébként sincsenek itt egyedül, viszont hogy ki tartozik ide, s ki érkezett hozzájuk hasonlóan csak tanulni, az már rejtély.
Valóban kérdezte már az ifjút, hogy mely ág iránt érdeklődik, de emlékei szerint az úton még nem volt határozott döntése, a többi ág felé is kacsintgatott. Viszont most már tudhatja, hogy elérhető itt a tűz ágban való elmélyüléshez szükséges tudás, így nem is lepi meg a válasz, hogy Adoaver e mellett kötelezte el magát elsődlegesen.
A fölvetett tűzbaleset lehetősége őt is nyomasztja. Vajon mit kapnának, ha itt kárt tennének valamiben? Ugyanakkor fölmerül benne a gondolat, hogy ugyan képesek volnának-e rá? Ha ő ilyen hatalmas volna és ilyen "csodákra" volna képes, biztosan védené valamivel a könyveit is, főleg ha azok ennyire drágák.
Töprengéséből a viszonzott kérdés ragadja ki. Elsőre csak biccent, a felajánlott segítséget fogadva hálával. Majd a kérdésre próbálna felelni, amihez visszafordul a könyv felé, mintha abban volna a válasz. De voltaképpen bizonyos módon abban is van.*
- Nem tudom. - *Kezdi, szórakozottan megsimítva a jelenleg felül lévő lapot. Tényleg nem sikerült még döntésre jutnia, azonban... egy érzés mégiscsak megragadt benne. Az ifjú szavával élve "vonzza" az egyik ág. Csakhogy butaságnak tartja egy ilyen érzés, benyomás alapján választani.*
- Talán a hold... - *Mondja ki mégis, hogy mi ragadta meg, de érezhetően egy cseppet sem határozott a dologban.*
292. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-11-19 21:11:05
Üzenet elküldve: 2021-11-19 21:11:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Garsin reakciójára meglepetten hátralép; valóban kiment a fejéből, hogy amit csinál, az nem éppen megszokott, sem illendő. De hát ki hibáztathatja, tudásszomja legyőzte nehezen betanult udvariasságát, nem tudta tartani magát. Na meg csak egy kis pillantást akart vetni rá, nem tudhatta, hogy ennyire el fog veszni a szövegben.*
- Elnézést. *Feleli bocsánatkérően, bár kevesebb megbánással, mint ilyenkor kéne.* - Csak nem tudtam megállni. Sokat segít ez a kötet! *Vázolja le rövid véleményét az olvasmányról* - És köszönöm, az is elég volt, amit így láttam. Nyugodtan folytathatod, vagy visszateheted. *Mondjuk hogy hova, arra ő is kíváncsi, ugyanis az állvány már foglalva van egy hajszálpontosan ugyanolyan kötet által. Felteszi magának ismét a kérdést, hogy honnan szerezte azt a darabot. És miért, ha már egy másik annyival közelebb van?*
- Akkor egy útmutató, ahogy sejtettem. *Bólogat egyetértően.* - Amilyen nagynak érződik ez a torony, jóval több ideig tartani ősi tekercsekből kibányászni őket, úgyhogy kelleni is fog nekünk. Nem hiszem, hogy egyhamar megtaláljuk itt, amit akarnánk, különben. Hús-vér ember tanácsainak jobban örültem volna, de ennek is meg kell tennie. *Osztja meg a véleményét.
Társa kérdése, miszerint melyik ág felé hajlik választása, nem gondolkodtatja el hosszasan; ő már elszánt elmével indult el ezzel kapcsolatban, s ha nem csalja meg memóriája, még az úton is beszélt erről a lánnyal. A válasz egyértelmű:*
- Tűz. Mint meséltem, azzal derült ki az affinitásom, na meg elkerülnék még egy spontán elégetést. Úgy érzem, itt picit többel fizetnék, mint amennyi pénzem van. *Csak egy pillanatra gondol bele, mi történne ha itt ismétlődne meg lihanechi balesete, és beleborzong.* - Téged mi vonz? Valamelyik a hat közül csak elkaphatta az érdeklődésedet, nemde? Azt nem mondom, hogy biztos tudnék benne segíteni ha különbözik az enyémtől, de összekoccinthatjuk a fejünket, hmm?
*Garsin reakciójára meglepetten hátralép; valóban kiment a fejéből, hogy amit csinál, az nem éppen megszokott, sem illendő. De hát ki hibáztathatja, tudásszomja legyőzte nehezen betanult udvariasságát, nem tudta tartani magát. Na meg csak egy kis pillantást akart vetni rá, nem tudhatta, hogy ennyire el fog veszni a szövegben.*
- Elnézést. *Feleli bocsánatkérően, bár kevesebb megbánással, mint ilyenkor kéne.* - Csak nem tudtam megállni. Sokat segít ez a kötet! *Vázolja le rövid véleményét az olvasmányról* - És köszönöm, az is elég volt, amit így láttam. Nyugodtan folytathatod, vagy visszateheted. *Mondjuk hogy hova, arra ő is kíváncsi, ugyanis az állvány már foglalva van egy hajszálpontosan ugyanolyan kötet által. Felteszi magának ismét a kérdést, hogy honnan szerezte azt a darabot. És miért, ha már egy másik annyival közelebb van?*
- Akkor egy útmutató, ahogy sejtettem. *Bólogat egyetértően.* - Amilyen nagynak érződik ez a torony, jóval több ideig tartani ősi tekercsekből kibányászni őket, úgyhogy kelleni is fog nekünk. Nem hiszem, hogy egyhamar megtaláljuk itt, amit akarnánk, különben. Hús-vér ember tanácsainak jobban örültem volna, de ennek is meg kell tennie. *Osztja meg a véleményét.
Társa kérdése, miszerint melyik ág felé hajlik választása, nem gondolkodtatja el hosszasan; ő már elszánt elmével indult el ezzel kapcsolatban, s ha nem csalja meg memóriája, még az úton is beszélt erről a lánnyal. A válasz egyértelmű:*
- Tűz. Mint meséltem, azzal derült ki az affinitásom, na meg elkerülnék még egy spontán elégetést. Úgy érzem, itt picit többel fizetnék, mint amennyi pénzem van. *Csak egy pillanatra gondol bele, mi történne ha itt ismétlődne meg lihanechi balesete, és beleborzong.* - Téged mi vonz? Valamelyik a hat közül csak elkaphatta az érdeklődésedet, nemde? Azt nem mondom, hogy biztos tudnék benne segíteni ha különbözik az enyémtől, de összekoccinthatjuk a fejünket, hmm?
291. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-11-17 22:42:39
Üzenet elküldve: 2021-11-17 22:42:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Észleli, hogy valaki közeledik felé, de csak egy fél pillantással ellenőrzi, hogy Adoaver az, majd vissza is tér az olvasáshoz, mert ezt az oldalt mindenképpen szeretné még befejezni. Azonban mikor a lap aljára ér, ismét fölemeli tekintetét, az ismerős alakot keresve. Ám maga előtt nem leli. Ekkor fordul hátra, csakhogy bár az ifjút keresi, arra nem számít, hogy közvetlenül maga mögött fogja találni.
Összerezzen. Még a szék is megcsikordul alatta, úgy kirúg a lábával meglepetésében.*
- Megijesztettél. - *Közli a nyilvánvalót, jobbját a mellkasára téve, mintha az megakadályozná, hogy meglódult szíve elszaladjon.*
- Te is meg akarod nézni? - *Kérdi aztán, még szaporán szedve a levegőt, de már higgadtan. Rosszra nem gondol, így feltételezi, hogy Adoaver kíváncsiságból lopózott mögé.*
- Mindjárt végzek. Vagy... szerintem a másikat is elveheted. - *Int az állvány felé, ha az ifjú esetleg türelmetlen volna.*
- Az ágakról és a varázslatokról szól, amiket itt tanulni lehet. Gondolkodom, melyiknek nézzek utána... Te tudod már, melyik ágat tanulnád? - *Magyaráz, kérdez, közben lapoz. Magában meg kicsit drukkol, hogy Adoaver is vegye el azt a könyvet, mert látni szeretné, megint ugyanaz történik-e, s ha igen, mit szól hozzá az ifjú. Bár az is lehet, hogy számára ez már nem olyan különleges, mert volt már része ilyen élményben. Ki tudja?*
*Észleli, hogy valaki közeledik felé, de csak egy fél pillantással ellenőrzi, hogy Adoaver az, majd vissza is tér az olvasáshoz, mert ezt az oldalt mindenképpen szeretné még befejezni. Azonban mikor a lap aljára ér, ismét fölemeli tekintetét, az ismerős alakot keresve. Ám maga előtt nem leli. Ekkor fordul hátra, csakhogy bár az ifjút keresi, arra nem számít, hogy közvetlenül maga mögött fogja találni.
Összerezzen. Még a szék is megcsikordul alatta, úgy kirúg a lábával meglepetésében.*
- Megijesztettél. - *Közli a nyilvánvalót, jobbját a mellkasára téve, mintha az megakadályozná, hogy meglódult szíve elszaladjon.*
- Te is meg akarod nézni? - *Kérdi aztán, még szaporán szedve a levegőt, de már higgadtan. Rosszra nem gondol, így feltételezi, hogy Adoaver kíváncsiságból lopózott mögé.*
- Mindjárt végzek. Vagy... szerintem a másikat is elveheted. - *Int az állvány felé, ha az ifjú esetleg türelmetlen volna.*
- Az ágakról és a varázslatokról szól, amiket itt tanulni lehet. Gondolkodom, melyiknek nézzek utána... Te tudod már, melyik ágat tanulnád? - *Magyaráz, kérdez, közben lapoz. Magában meg kicsit drukkol, hogy Adoaver is vegye el azt a könyvet, mert látni szeretné, megint ugyanaz történik-e, s ha igen, mit szól hozzá az ifjú. Bár az is lehet, hogy számára ez már nem olyan különleges, mert volt már része ilyen élményben. Ki tudja?*
290. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-11-17 15:26:43
Üzenet elküldve: 2021-11-17 15:26:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*A szoba, ami a külön elemekkel foglalkozó termek előszobájának tudható le Adoavernek, nem sokban különbözött az általa meglátogatottól, kivéve, hogy nem hosszában, hanem magasságában szem gyönyörködtetően hatalmas. Hat méretes emeletetet legalább eltarthat, annyi biztos, de van egy olyan sejtése, hogy jóval több helyiség is tornyosul felettük. Ha majd elkezdi megmászni a csigalépcsőt, figyelnie kell arra, hogy ne nézzen le, hasonlóan a torony bejáratához vezető levegő-lépcsőnél. Ahogy szemét mereszti, nem csak egy ajtót vesz észre a lépcsőtől kiinduló erkélyeknél. Kíváncsi, vajon melyikbe tudnának bemenni.
Random kiválasztott a polcok közül egy könyvet sétája közben, azoknak a tartalmát gyorsan átlapozva próbálja kitalálni, itt milyenfajta könyveket bányászhat ki, esetleges csoportosításokkal. De nem talál közös tényezőt a kötetek között, valamint tartalmuk is eltér ízlésétől, így pár próbálkozás után sikertelenül visszarakja őket. Észreveszi, hogy messzebbre császkált el Garsintől, mint szerette volna, úgyhogy kaptat is visszafele. Ő mindössze csak azt látja, hogy társa el van mélyedve az elsőnek talált olvasmányban, az állványon heverő darab helyett egy másikkal a kezében. Azt vajon honnan szerezte?
Tapasztalt abban, milyen érzés ha olvasás közben félbeszakítják az embert, de ezúttal kíváncsisága felülkerekedik rajta; Igyekszik minél kisebb zajt csapva a lány háta mögé kerülni, hogy válla fölött belenézzen könyve tartalmába. Lábujjhegyen lopakodik, hogy utána közelebb hajolva kiolvashassa ő is a betűket, továbbra is a katona háta mögött maradva. Hunyorít a távolság miatt, de így is sikerül: úgy néz ki, valóban valami eligazítás céljából írt darab, de sejtése ellenére sokkal inkább az ő tetszésük felé hajló témával kapcsolatban. Néma csendben falja a betűket, ezáltal több értelmet nyernek a torony térképének ábrázolása is. Nemcsak az, hanem még kérdéseit is megválaszolja a mágiatanulással kapcsolatban; mivel kezdjen, és hova menjen. Bámulatos. Egy arasznyi választja el Garsin székétől, úgy figyel feje fölött, megfeledkezve arról, hogy esetleg társa észreveheti, na meg rossz szíven vegye a váratlan közelségét. Ő legalábbis annak venné.*
*A szoba, ami a külön elemekkel foglalkozó termek előszobájának tudható le Adoavernek, nem sokban különbözött az általa meglátogatottól, kivéve, hogy nem hosszában, hanem magasságában szem gyönyörködtetően hatalmas. Hat méretes emeletetet legalább eltarthat, annyi biztos, de van egy olyan sejtése, hogy jóval több helyiség is tornyosul felettük. Ha majd elkezdi megmászni a csigalépcsőt, figyelnie kell arra, hogy ne nézzen le, hasonlóan a torony bejáratához vezető levegő-lépcsőnél. Ahogy szemét mereszti, nem csak egy ajtót vesz észre a lépcsőtől kiinduló erkélyeknél. Kíváncsi, vajon melyikbe tudnának bemenni.
Random kiválasztott a polcok közül egy könyvet sétája közben, azoknak a tartalmát gyorsan átlapozva próbálja kitalálni, itt milyenfajta könyveket bányászhat ki, esetleges csoportosításokkal. De nem talál közös tényezőt a kötetek között, valamint tartalmuk is eltér ízlésétől, így pár próbálkozás után sikertelenül visszarakja őket. Észreveszi, hogy messzebbre császkált el Garsintől, mint szerette volna, úgyhogy kaptat is visszafele. Ő mindössze csak azt látja, hogy társa el van mélyedve az elsőnek talált olvasmányban, az állványon heverő darab helyett egy másikkal a kezében. Azt vajon honnan szerezte?
Tapasztalt abban, milyen érzés ha olvasás közben félbeszakítják az embert, de ezúttal kíváncsisága felülkerekedik rajta; Igyekszik minél kisebb zajt csapva a lány háta mögé kerülni, hogy válla fölött belenézzen könyve tartalmába. Lábujjhegyen lopakodik, hogy utána közelebb hajolva kiolvashassa ő is a betűket, továbbra is a katona háta mögött maradva. Hunyorít a távolság miatt, de így is sikerül: úgy néz ki, valóban valami eligazítás céljából írt darab, de sejtése ellenére sokkal inkább az ő tetszésük felé hajló témával kapcsolatban. Néma csendben falja a betűket, ezáltal több értelmet nyernek a torony térképének ábrázolása is. Nemcsak az, hanem még kérdéseit is megválaszolja a mágiatanulással kapcsolatban; mivel kezdjen, és hova menjen. Bámulatos. Egy arasznyi választja el Garsin székétől, úgy figyel feje fölött, megfeledkezve arról, hogy esetleg társa észreveheti, na meg rossz szíven vegye a váratlan közelségét. Ő legalábbis annak venné.*
289. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-11-16 01:34:23
Üzenet elküldve: 2021-11-16 01:34:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Mikor Adoaver beleegyezőn válaszol és látszólag ő meg körülnézni menne addig, kinyújtja kezét a könyvért. Fölhajtja a nyitólapot, mire a könyv fölemelkedik az állványról és a legközelebbi asztalig lebeg. De ez még nem minden! A helyén egy másik ugyanolyan könyv jelenik meg.
Garsin mindezt teljes révületben nézi végig, mert ijedelmében ugyan hátralépne, de végül csak a felsőtestével hőköl hátra, aztán megfagy, még levegőt venni is elfelejt.
Csak akkor kezd újra lélegezni és megnyugodni, mikor a könyv már pillanatok óta mozdulatlanul pihen az asztalon. De akkor is rendkívül óvatoskodva indul el felé.
Mutatóujjának hegyével megérinti, s az alapján szilárd, hétköznapi könyvnek tűnik, mégis a tapasztaltak után nehéz úgy kezelnie.
Végül mégis leül az asztalhoz és lassan belelapoz. A kezdeti idegenkedés után pedig hamar megfeledkezik a félelmeiről, mert a könyv tartalma teljesen leköti. Még néhány szép illusztráció is akad benne, s a betűk vezetése is gyönyörködteti, ám az igazi érdekesség a sorokban rejlik.
A leírások nem túl részletesek, de akad néhány sor mindegyik ágról, és listázza, hogy a toronyban mely varázslatokról lehet tanulni. Ahogy a jegyzék említi, még az elsajátításuk és létrehozásuk nehézségi szintje szerint is sorba lettek rendezve. A könyv célja nem több a tájékoztatásnál, így túl sokat nem árul el, inkább csak a lehetőségekből nyújt ízelítőt, vélhetően, hogy a tanulni vágyók tudhassák, miből válogathatnak, s azt hol kell keresniük. Aminek talán van értelme, lévén, hogy a varázslatokat tartalmazó kötetek és tekercsek maguk nem elérhetőek, csak a fizetség után, így pedig nehéz volna keresgélni és megtalálni, amit a tanulni vágyó ténylegesen tanulni óhajt.
Garsin ezzel elbíbelődik egy darabig. Adoaver talán vissza is tér már - ha távozott egyáltalán -, s még mindig azt a könyvet bújja, akár egy óra is eltelhet így. Izgalmas, néhol félelmetes is az olvasmány: meglátni, hogy mi mindenre lehet képes valaki a varázslatok által. Esetenként bonyolult is, mert akadnak számára ismeretlen, vagy nehezen kibogozható szavak. De amit Garsin most igazán keres, az az, hogy ő mit is szeretne, mivel szeretné ezek közül kezdeni? Az biztos, hogy valami egyszerűbbnek jelölt kellene, de valami hasznosat vágyna elsajátítani. Viszont olvasott arról is, hogy mennyire nehéz lehet egyszerre több ágat megérteni, így ezt a döntést sem akarja elkapkodni. Szó mi szó sokáig könyököl a könyv fölött, s bele is fárad, részben ebbe a dilemmázásba.*
*Mikor Adoaver beleegyezőn válaszol és látszólag ő meg körülnézni menne addig, kinyújtja kezét a könyvért. Fölhajtja a nyitólapot, mire a könyv fölemelkedik az állványról és a legközelebbi asztalig lebeg. De ez még nem minden! A helyén egy másik ugyanolyan könyv jelenik meg.
Garsin mindezt teljes révületben nézi végig, mert ijedelmében ugyan hátralépne, de végül csak a felsőtestével hőköl hátra, aztán megfagy, még levegőt venni is elfelejt.
Csak akkor kezd újra lélegezni és megnyugodni, mikor a könyv már pillanatok óta mozdulatlanul pihen az asztalon. De akkor is rendkívül óvatoskodva indul el felé.
Mutatóujjának hegyével megérinti, s az alapján szilárd, hétköznapi könyvnek tűnik, mégis a tapasztaltak után nehéz úgy kezelnie.
Végül mégis leül az asztalhoz és lassan belelapoz. A kezdeti idegenkedés után pedig hamar megfeledkezik a félelmeiről, mert a könyv tartalma teljesen leköti. Még néhány szép illusztráció is akad benne, s a betűk vezetése is gyönyörködteti, ám az igazi érdekesség a sorokban rejlik.
A leírások nem túl részletesek, de akad néhány sor mindegyik ágról, és listázza, hogy a toronyban mely varázslatokról lehet tanulni. Ahogy a jegyzék említi, még az elsajátításuk és létrehozásuk nehézségi szintje szerint is sorba lettek rendezve. A könyv célja nem több a tájékoztatásnál, így túl sokat nem árul el, inkább csak a lehetőségekből nyújt ízelítőt, vélhetően, hogy a tanulni vágyók tudhassák, miből válogathatnak, s azt hol kell keresniük. Aminek talán van értelme, lévén, hogy a varázslatokat tartalmazó kötetek és tekercsek maguk nem elérhetőek, csak a fizetség után, így pedig nehéz volna keresgélni és megtalálni, amit a tanulni vágyó ténylegesen tanulni óhajt.
Garsin ezzel elbíbelődik egy darabig. Adoaver talán vissza is tér már - ha távozott egyáltalán -, s még mindig azt a könyvet bújja, akár egy óra is eltelhet így. Izgalmas, néhol félelmetes is az olvasmány: meglátni, hogy mi mindenre lehet képes valaki a varázslatok által. Esetenként bonyolult is, mert akadnak számára ismeretlen, vagy nehezen kibogozható szavak. De amit Garsin most igazán keres, az az, hogy ő mit is szeretne, mivel szeretné ezek közül kezdeni? Az biztos, hogy valami egyszerűbbnek jelölt kellene, de valami hasznosat vágyna elsajátítani. Viszont olvasott arról is, hogy mennyire nehéz lehet egyszerre több ágat megérteni, így ezt a döntést sem akarja elkapkodni. Szó mi szó sokáig könyököl a könyv fölött, s bele is fárad, részben ebbe a dilemmázásba.*
288. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-11-14 19:17:16
Üzenet elküldve: 2021-11-14 19:17:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Tovább hallgatja Garsin ötletét a tanításról, de egy vállrándítással nem nagyon tud többet felelni; a másokkal iránti türelem sosem tartozott az ő erényei közé, márpedig ez létfontosságú lenne a tanítómesterré váláshoz. Nem, eddig inkább ő lenne az, aki némán figyelne, bólogatna és a kéréseknek megfelelően cselekedne, még nem tudja magát elképzelni a másik végben, akármennyire is hízelgő az azzal járó tisztelet. Sok a teendő, még több a felelősség, de kevés a jutalom. Önnön tudását jelenleg megtartja magának, már amennyit szerez. Még egy pillanatra ezzel, és a városőrökhöz való csatlakozás gondolatával elszórakozik, majd lendül is előre, mozgatni lábait, mivelhogy már rájuk fér. Tekintetével idillin tessékeli előre társát, miközben tartja az ajtót, egy biccentéssel reagálva a köszöntésre. Megköszönheti, ha erre valóban szükség lett volna, és nem tudott volna amaz magától is átlépni az általa gondolt terembe, amiben egyáltalán nem biztos. Bár, most hogy már látja is mi lehet odaát, kétli hogy szüksége lesz komornyikist játszani. Így is úgy is, fő a biztos.
Adoaver is kissé visszatartja lélegzetét, mikor Garsin átlép a küszöbön, és gyorsan átnéz fejével, hogy megbizonyosodjon, a katona a jó teremben van. Ezt igazolva megkönnyebbülten kifújja a levegőt, elmosolyodik, és ő maga is belép a könyvtárba, kis gondolkodásnyi idő után csukva be mögöttük az ajtót. Már tudják, hogy vissza tudnak menni a fogadószintre, amiatt nem fog kelleni aggódniuk. Itt nem fognak ragadni, ha minden biztos.
Újra körültekint ebben a oázisban, és általában oly sápadt arca megint majd' pirospozsgás az élettől. Haját hátra simítva néz előre, meglepetten konstatálva, hogy most nem csak, mindössze az éterig kinyúló állványok borítják el a látókörét.* - Ez nem így nézett ki... *Motyogja magának összehúzott szemekkel. Mégiscsak egy más helyiségbe kerülhettek? Garsin tanácstalan kérdésére tanácstalan választ ad:*
- Hát egy ilyen könyvtárban nincs kezdéspont, teháááát... nen 'tom. *Vallja be széttárt karokkal. Más ötlete nem lévén követi társa tekintetét, kíváncsian meredve a könyvecskére a térképábra mellett. Buzgón követi Garsint, maga is elmélázva azon, amin, mint ahogy rájönnek, a torony illusztrációja, szintjeivel és és azok céljaival.*
- Tyűha. *Szólja e magát. sokkal inkább kategorizált nemcsak szobaként, hanem egész építményként ez a torny. Egy emelet minden elemnek? Vajon ő egyikükben járkálhatott az előbb?
Annyira elveszi figyelmét a térkép, hogy nem is fordít figyelmet a kötetre, csak mikor az már társa kezében van. Gyanakodva méregeti a külsejét, mint aki nem hiszi, hogy ilyen egyszerűen odanyújtanák a válaszok egy részét a lánynak. És neki, ha őszinte akar lenni magával.*
- Ahogy szeretnéd... *Egyezik bele, de nem megy tőle túl messzire; ráérősen elindul rögtönzött olvasás helyett inkább felmérve a terepet, hogy mit csinálhat itt, hova menjen. Ez nem csak egy percet venne igénybe, de amíg Garsin a valószínűleg útmutatónak szánt könyvvel foglalkozik, neki is el kell ütnie valahogy az időt.*
*Tovább hallgatja Garsin ötletét a tanításról, de egy vállrándítással nem nagyon tud többet felelni; a másokkal iránti türelem sosem tartozott az ő erényei közé, márpedig ez létfontosságú lenne a tanítómesterré váláshoz. Nem, eddig inkább ő lenne az, aki némán figyelne, bólogatna és a kéréseknek megfelelően cselekedne, még nem tudja magát elképzelni a másik végben, akármennyire is hízelgő az azzal járó tisztelet. Sok a teendő, még több a felelősség, de kevés a jutalom. Önnön tudását jelenleg megtartja magának, már amennyit szerez. Még egy pillanatra ezzel, és a városőrökhöz való csatlakozás gondolatával elszórakozik, majd lendül is előre, mozgatni lábait, mivelhogy már rájuk fér. Tekintetével idillin tessékeli előre társát, miközben tartja az ajtót, egy biccentéssel reagálva a köszöntésre. Megköszönheti, ha erre valóban szükség lett volna, és nem tudott volna amaz magától is átlépni az általa gondolt terembe, amiben egyáltalán nem biztos. Bár, most hogy már látja is mi lehet odaát, kétli hogy szüksége lesz komornyikist játszani. Így is úgy is, fő a biztos.
Adoaver is kissé visszatartja lélegzetét, mikor Garsin átlép a küszöbön, és gyorsan átnéz fejével, hogy megbizonyosodjon, a katona a jó teremben van. Ezt igazolva megkönnyebbülten kifújja a levegőt, elmosolyodik, és ő maga is belép a könyvtárba, kis gondolkodásnyi idő után csukva be mögöttük az ajtót. Már tudják, hogy vissza tudnak menni a fogadószintre, amiatt nem fog kelleni aggódniuk. Itt nem fognak ragadni, ha minden biztos.
Újra körültekint ebben a oázisban, és általában oly sápadt arca megint majd' pirospozsgás az élettől. Haját hátra simítva néz előre, meglepetten konstatálva, hogy most nem csak, mindössze az éterig kinyúló állványok borítják el a látókörét.* - Ez nem így nézett ki... *Motyogja magának összehúzott szemekkel. Mégiscsak egy más helyiségbe kerülhettek? Garsin tanácstalan kérdésére tanácstalan választ ad:*
- Hát egy ilyen könyvtárban nincs kezdéspont, teháááát... nen 'tom. *Vallja be széttárt karokkal. Más ötlete nem lévén követi társa tekintetét, kíváncsian meredve a könyvecskére a térképábra mellett. Buzgón követi Garsint, maga is elmélázva azon, amin, mint ahogy rájönnek, a torony illusztrációja, szintjeivel és és azok céljaival.*
- Tyűha. *Szólja e magát. sokkal inkább kategorizált nemcsak szobaként, hanem egész építményként ez a torny. Egy emelet minden elemnek? Vajon ő egyikükben járkálhatott az előbb?
Annyira elveszi figyelmét a térkép, hogy nem is fordít figyelmet a kötetre, csak mikor az már társa kezében van. Gyanakodva méregeti a külsejét, mint aki nem hiszi, hogy ilyen egyszerűen odanyújtanák a válaszok egy részét a lánynak. És neki, ha őszinte akar lenni magával.*
- Ahogy szeretnéd... *Egyezik bele, de nem megy tőle túl messzire; ráérősen elindul rögtönzött olvasás helyett inkább felmérve a terepet, hogy mit csinálhat itt, hova menjen. Ez nem csak egy percet venne igénybe, de amíg Garsin a valószínűleg útmutatónak szánt könyvvel foglalkozik, neki is el kell ütnie valahogy az időt.*
287. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-11-14 12:03:34
Üzenet elküldve: 2021-11-14 12:03:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
- Ez igaz lehet. De csak azon gondolkodtunk, milyen munkára kereshetnek mágust, nem? Egyszer lehet belőled tanítómester. - *Magyarázza, miként gondolta. Egyébként kevés elképzelése van róla, hova is kereshetnek mágusokat, vagy hogy keresnek-e egyáltalán, vagy a mágusok maguk járnak tennivaló után? Vagy aki mágiával foglalkozik, az mind gazdag, s így később sem kell célt találnia a tudása hasznosításának, csak a tanulásért magáért tanul? Érdekes volna erről megkérdezni egy tapasztalt mágust. Azt feltételezi, hogy vannak még, akik hozzá hasonlóan valamilyen szándékkal vágnak bele. Akár, hogy másokat segítsenek, akár hogy másoknak ártsanak... A "Kékszeműre" kell gondolnia, mert ő volt az első mágus, akit igazán közelről látott varázsolni. Ő arra használta a mágiát, hogy másokon uralkodhasson általa, s erre alkalmas is lehet ez a hatalom.
A fölvetésére kapott udvarias válaszra nem felel semmit. Nem tudja, Adoavernek milyen elképzelései vannak arról, hogyan nézne ki az élete az Alakulatban, s hogy mit várnának el tőle. De megmaradt benne, amit a parancsnok mondott arról, hogy nem mindenkinek való az ő életük: a városőrök élete. Talán az ifjú is ezt érzi és ő pontosan tudja, miért nem szeretne csatlakozni ilyesmihez. Persze, az a lehetőség is fennáll, hogy téves elképzelései vannak az Alakulatról, de Garsinnak nem áll szándékában erősködni, így mesélni csak akkor fog, ha Adoaver maga kérdezne róluk. Egyébként teljesen megelégszik ezzel a finoman visszautasító válasszal.
Jó látnia, hogy milyen lendülettel ugrik föl az ifjú a székből. A lenti rosszulléte után, meg amilyen sápadt volt idefönt, mikor elváltak egymástól, megnyugtató meggyőződni róla, hogy már jobb bőrben van.
Sőt, úgy alakul, hogy még ő siet előre, föl a csigalépcsőn, Garsin meg egy kissé elmarad tőle, annyira meglepi ez a hirtelen sietség.
Megint kicsit szaporábban kezd verni a szíve az izgatottságtól, de nem meri magát túlságosan beleélni a tanulás lehetőségébe, míg nem látta, milyen árak is vannak. Úgyhogy örül csak annak, hogy valakit különös módon mintha az ő haladása lelkesítené: Adoaver viselkedéséből és szavaiból azt érzi ki, hogy az ifjú drukkol neki. Ami egy szokatlan, jól eső élmény egy csaknem idegentől.*
- Köszönöm, hogy megvártál. - *Mondja menet közben fölfelé, némi meghatottsággal, mert eszébe jut, hogy Adoaver már rég a könyveket bújhatná, ehelyett valamiért megvárta őt.
Majd nyílik az ajtó, s ahogy benéz, valóban a könyvtárat látja ő is, vagyis annak a legalsó szintjét.
Elképedve lép beljebb, és csodálatának persze része az is, hogy ez a terem is jócskán tágasabb, mint amekkora kintről nézve lehetne... Ráadásul Garsin szemének meglehetősen fényűző.
Hosszú pillanatokig nem is tesz mást, csak bámul, épp mindössze az ajtótól áll beljebb, hogy Adoaver be tudja csukni. Aztán végre megszólal...*
- Hol kellene kezdenünk? - *Halk, tanácstalan kérdés. Majd a polcok labirintusáról a közelebbi környezetükre tér pillantása, s megakad a szeme egy térképszerű ábrán, meg egy állványra helyezett könyvön, amik itt a bejárat mellett vannak elhelyezve.
Odasétál, hogy tanulmányozza őket. Az ábra a torony szintjeit mutatja. Legalábbis azoknak azt a részét, mely elérhető a látogatók számára.*
- Jól értem? Több emelet is van? - *Pillant el fölfelé és meg is látja a csigalépcsőt.*
- És minden emelet külön elemmel foglalkozik... - *Elemzi tovább a látottakat és olvasottakat hangosan. Majd az állványon lévő könyvre néz, leolvasva a rajta lévő feliratot, mely nem a gerincén, hanem az előlapján található. "Elérhető varázslatok", s alatta "Mágia-ágakra bontott összefoglaló".
Elég beszédes cím, és Garsin meg is örül neki. Hasonlót olvasott már a könyvtárban is, de úgy sejti, ez részletesebb lehet.*
- Én ezt átolvasnám... - *Jelzi Adoavernek, mert azt gondolja, ez eltarthat egy darabig, s hátha az ifjú addig mást olvasna, esetleg elkezdene tanulni.*
- Ez igaz lehet. De csak azon gondolkodtunk, milyen munkára kereshetnek mágust, nem? Egyszer lehet belőled tanítómester. - *Magyarázza, miként gondolta. Egyébként kevés elképzelése van róla, hova is kereshetnek mágusokat, vagy hogy keresnek-e egyáltalán, vagy a mágusok maguk járnak tennivaló után? Vagy aki mágiával foglalkozik, az mind gazdag, s így később sem kell célt találnia a tudása hasznosításának, csak a tanulásért magáért tanul? Érdekes volna erről megkérdezni egy tapasztalt mágust. Azt feltételezi, hogy vannak még, akik hozzá hasonlóan valamilyen szándékkal vágnak bele. Akár, hogy másokat segítsenek, akár hogy másoknak ártsanak... A "Kékszeműre" kell gondolnia, mert ő volt az első mágus, akit igazán közelről látott varázsolni. Ő arra használta a mágiát, hogy másokon uralkodhasson általa, s erre alkalmas is lehet ez a hatalom.
A fölvetésére kapott udvarias válaszra nem felel semmit. Nem tudja, Adoavernek milyen elképzelései vannak arról, hogyan nézne ki az élete az Alakulatban, s hogy mit várnának el tőle. De megmaradt benne, amit a parancsnok mondott arról, hogy nem mindenkinek való az ő életük: a városőrök élete. Talán az ifjú is ezt érzi és ő pontosan tudja, miért nem szeretne csatlakozni ilyesmihez. Persze, az a lehetőség is fennáll, hogy téves elképzelései vannak az Alakulatról, de Garsinnak nem áll szándékában erősködni, így mesélni csak akkor fog, ha Adoaver maga kérdezne róluk. Egyébként teljesen megelégszik ezzel a finoman visszautasító válasszal.
Jó látnia, hogy milyen lendülettel ugrik föl az ifjú a székből. A lenti rosszulléte után, meg amilyen sápadt volt idefönt, mikor elváltak egymástól, megnyugtató meggyőződni róla, hogy már jobb bőrben van.
Sőt, úgy alakul, hogy még ő siet előre, föl a csigalépcsőn, Garsin meg egy kissé elmarad tőle, annyira meglepi ez a hirtelen sietség.
Megint kicsit szaporábban kezd verni a szíve az izgatottságtól, de nem meri magát túlságosan beleélni a tanulás lehetőségébe, míg nem látta, milyen árak is vannak. Úgyhogy örül csak annak, hogy valakit különös módon mintha az ő haladása lelkesítené: Adoaver viselkedéséből és szavaiból azt érzi ki, hogy az ifjú drukkol neki. Ami egy szokatlan, jól eső élmény egy csaknem idegentől.*
- Köszönöm, hogy megvártál. - *Mondja menet közben fölfelé, némi meghatottsággal, mert eszébe jut, hogy Adoaver már rég a könyveket bújhatná, ehelyett valamiért megvárta őt.
Majd nyílik az ajtó, s ahogy benéz, valóban a könyvtárat látja ő is, vagyis annak a legalsó szintjét.
Elképedve lép beljebb, és csodálatának persze része az is, hogy ez a terem is jócskán tágasabb, mint amekkora kintről nézve lehetne... Ráadásul Garsin szemének meglehetősen fényűző.
Hosszú pillanatokig nem is tesz mást, csak bámul, épp mindössze az ajtótól áll beljebb, hogy Adoaver be tudja csukni. Aztán végre megszólal...*
- Hol kellene kezdenünk? - *Halk, tanácstalan kérdés. Majd a polcok labirintusáról a közelebbi környezetükre tér pillantása, s megakad a szeme egy térképszerű ábrán, meg egy állványra helyezett könyvön, amik itt a bejárat mellett vannak elhelyezve.
Odasétál, hogy tanulmányozza őket. Az ábra a torony szintjeit mutatja. Legalábbis azoknak azt a részét, mely elérhető a látogatók számára.*
- Jól értem? Több emelet is van? - *Pillant el fölfelé és meg is látja a csigalépcsőt.*
- És minden emelet külön elemmel foglalkozik... - *Elemzi tovább a látottakat és olvasottakat hangosan. Majd az állványon lévő könyvre néz, leolvasva a rajta lévő feliratot, mely nem a gerincén, hanem az előlapján található. "Elérhető varázslatok", s alatta "Mágia-ágakra bontott összefoglaló".
Elég beszédes cím, és Garsin meg is örül neki. Hasonlót olvasott már a könyvtárban is, de úgy sejti, ez részletesebb lehet.*
- Én ezt átolvasnám... - *Jelzi Adoavernek, mert azt gondolja, ez eltarthat egy darabig, s hátha az ifjú addig mást olvasna, esetleg elkezdene tanulni.*
286. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-11-14 10:26:43
Üzenet elküldve: 2021-11-14 10:26:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Rossz helyen dörgöli meg a feltevés, hogy pénzért varázsolna, de olyannyira tanácstalan saját helyzetével kapcsolatban, hogy akármennyire utálhatja is a gondolatot, nem söpörheti el az ötletet. Ugyanis jelenlegi vagyona sem végleges, aranyat pedig kell szerezni valahol, még ha nem is csak saját világi szükségeinek kielégítéseihez, hanem az itteni könyvek tanulásához. Most se tudja hova tenni, mit kezdene ez az Abogr ilyen nagy rakás pénzzel, mert hogy bérleti díjat nem kell itt a levegőben fizetnie, az biztos. Ezt még kideríti valahogy, ígéri meg magának.*
- Tanítani? *Néz rá tamáskodóan.* - Örülök, ha magamnak megtanulom, na meg ha te is bele tudsz kóstolni. Messze van még nekem a tanári kar. *A másik részre nem kommentál. Garsint egy önzetlen lélekként ismerte meg az út során, ez nagyjából magyarázatot ad arra, hogy miért az artheniori városőrség egyik tagja. A lány kedvessége egyszerre meghatja és aggódásra készteti Adoavert: még ő is tudja, hogy egy ilyen természetet nagyon könnyen ki lehet, és ki is fognak használni a jövőben, ha amaz nem készül fel rá. Csak reménykedhet benne, hogy addigra másképp alakulnak a dolgok.
És hogy csatlakozzon a városőrség tagjaihoz? Ő?*
- Értékelem, de nem nagyon látom ott a helyem. *Próbálja a tőle lehető legudvariasabb módon elutasítani, fejét is lassan rázva hozzá. Valójában még a legvadabb elképzelésében sem látja magát katonáskodni, utcai póznát játszani, vagy üzenetek szállításáért rohangálni föl s alá. Na meg a fegyelmeztetés lehetőségének már a gondolatától is föláll a szőr a hátán. Ő még inkább marad szabad madár, talán egy kissé... oldottabb társaságban. Valamit vagy valakit csak találhatna, ugye?
Mikor a katona föláll, ő ugyanúgy kihuppan az ülőalkalmatosságból, visszatért energiával: jó volt kihasználni ezt nyugalmat hogy fel tudják dolgozni, mi történt eddig, de egy-két dolgot most már el kéne végezniük. Maga részéről az egyik pedig a lánnyal kapcsolatos.*
- Van egy ötletem hozzá! Elviszlek a könyvtárba, ott végre meglátjuk, van e benned szufla! *Előre siet, fel a csigalépcsőn, egy pillanatra megállva az ajtó előtt. Egy pillanatnyi tépelődés után kinyitja, belekukkantva látja, hogy valóban az előbbi, gigászi könyvtárba nyitott, ahol ő az előbb járt. Szélesre is tárja az ajtót, türelmesen megvárva, míg társa belép rajta, ugyanis nem biztos benne, hogy ha ő nyitná ki azt, ugyanazon helyiségbe jutnának, tekintettel arra, hogy Garsin még csak nem is látta a termet. De ha az ajtó nyitva marad, mindkettőjüknek ugyanoda kéne jutniuk.*
*Rossz helyen dörgöli meg a feltevés, hogy pénzért varázsolna, de olyannyira tanácstalan saját helyzetével kapcsolatban, hogy akármennyire utálhatja is a gondolatot, nem söpörheti el az ötletet. Ugyanis jelenlegi vagyona sem végleges, aranyat pedig kell szerezni valahol, még ha nem is csak saját világi szükségeinek kielégítéseihez, hanem az itteni könyvek tanulásához. Most se tudja hova tenni, mit kezdene ez az Abogr ilyen nagy rakás pénzzel, mert hogy bérleti díjat nem kell itt a levegőben fizetnie, az biztos. Ezt még kideríti valahogy, ígéri meg magának.*
- Tanítani? *Néz rá tamáskodóan.* - Örülök, ha magamnak megtanulom, na meg ha te is bele tudsz kóstolni. Messze van még nekem a tanári kar. *A másik részre nem kommentál. Garsint egy önzetlen lélekként ismerte meg az út során, ez nagyjából magyarázatot ad arra, hogy miért az artheniori városőrség egyik tagja. A lány kedvessége egyszerre meghatja és aggódásra készteti Adoavert: még ő is tudja, hogy egy ilyen természetet nagyon könnyen ki lehet, és ki is fognak használni a jövőben, ha amaz nem készül fel rá. Csak reménykedhet benne, hogy addigra másképp alakulnak a dolgok.
És hogy csatlakozzon a városőrség tagjaihoz? Ő?*
- Értékelem, de nem nagyon látom ott a helyem. *Próbálja a tőle lehető legudvariasabb módon elutasítani, fejét is lassan rázva hozzá. Valójában még a legvadabb elképzelésében sem látja magát katonáskodni, utcai póznát játszani, vagy üzenetek szállításáért rohangálni föl s alá. Na meg a fegyelmeztetés lehetőségének már a gondolatától is föláll a szőr a hátán. Ő még inkább marad szabad madár, talán egy kissé... oldottabb társaságban. Valamit vagy valakit csak találhatna, ugye?
Mikor a katona föláll, ő ugyanúgy kihuppan az ülőalkalmatosságból, visszatért energiával: jó volt kihasználni ezt nyugalmat hogy fel tudják dolgozni, mi történt eddig, de egy-két dolgot most már el kéne végezniük. Maga részéről az egyik pedig a lánnyal kapcsolatos.*
- Van egy ötletem hozzá! Elviszlek a könyvtárba, ott végre meglátjuk, van e benned szufla! *Előre siet, fel a csigalépcsőn, egy pillanatra megállva az ajtó előtt. Egy pillanatnyi tépelődés után kinyitja, belekukkantva látja, hogy valóban az előbbi, gigászi könyvtárba nyitott, ahol ő az előbb járt. Szélesre is tárja az ajtót, türelmesen megvárva, míg társa belép rajta, ugyanis nem biztos benne, hogy ha ő nyitná ki azt, ugyanazon helyiségbe jutnának, tekintettel arra, hogy Garsin még csak nem is látta a termet. De ha az ajtó nyitva marad, mindkettőjüknek ugyanoda kéne jutniuk.*
285. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-11-13 23:16:44
Üzenet elküldve: 2021-11-13 23:16:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Oda-odapillant Adoaverre, ha szól hozzá, vagy az ifjú beszél, de egyébként csak a terem egyes részletein időzik tekintete, ahogy gondolataiba merülten élvezi ezt a kis semmittevést, amit egyébként elég ritkán enged meg magának. Kérdésére kíváncsian várja a választ, s valahol tényleg olyasfélét is kap, mint amire számított. Meg tudja érteni a másik tanácstalanságát, egyáltalán nem néz rá rossz szemmel, amiért még nem tudja, mihez is akar kezdeni. Ha jól vette ki, valójában még csak most állt a saját lábára? Vagy legalábbis már a saját útját járja... Mert támogatást még kap a gondviselőitől, ha jól értette. De valami újba kezdeni még úgy is nehéz lehet.*
- Nem tudom... - *Vonja vállát finoman.* - Én még keveset tudok a mágiáról, csak néhány varázslatról olvastam. Nem tudom, hol lehetnek hasznosak, vagy hogyan lehetne... pénzért varázsolni... ha erre gondolsz... - *Mondja bizonytalanul.*
- Talán taníthatnád is, amit megtanultál? Én... az őrség hasznára szeretnék lenni. Védeni és segíteni a polgárokat. Erre azt hiszem, jó lehet. - *Fedi föl saját indíttatását a mágia tanulására. Ami nem csak azért áll gyenge lábakon, mert nem tudja, hogy valaha sikerül-e elsajátítania akár csak egy apró varázslatot is, hanem azért is, mert valójában tényleg elég kevés varázslatról tud, így pedig nehezen tudja elképzelni, milyen helyzetben lehetnek a segítségére.*
- Akár még hozzánk is csatlakozhatsz. - *Veti föl mintegy mellékesen, miközben rászánja magát, hogy fölálljon. A megjegyzése könnyedsége ellenére azért komolyan gondolja, hogy ez is egy lehetőség, inkább csak nehezen hiszi, hogy a másik élne vele.
Egy kicsit félrefordulva nyújtózik egyet, majd megigazítja a ruháját, s vállára veszi a zsákját.*
- Nézzünk körül! - *Nem utasít, inkább javasol és biztat. Mivel Adoaver őt várta, van bátorsága feltételezni, hogy az ifjú szeretne vele maradni és együtt fölfedezni ezt a helyet.*
*Oda-odapillant Adoaverre, ha szól hozzá, vagy az ifjú beszél, de egyébként csak a terem egyes részletein időzik tekintete, ahogy gondolataiba merülten élvezi ezt a kis semmittevést, amit egyébként elég ritkán enged meg magának. Kérdésére kíváncsian várja a választ, s valahol tényleg olyasfélét is kap, mint amire számított. Meg tudja érteni a másik tanácstalanságát, egyáltalán nem néz rá rossz szemmel, amiért még nem tudja, mihez is akar kezdeni. Ha jól vette ki, valójában még csak most állt a saját lábára? Vagy legalábbis már a saját útját járja... Mert támogatást még kap a gondviselőitől, ha jól értette. De valami újba kezdeni még úgy is nehéz lehet.*
- Nem tudom... - *Vonja vállát finoman.* - Én még keveset tudok a mágiáról, csak néhány varázslatról olvastam. Nem tudom, hol lehetnek hasznosak, vagy hogyan lehetne... pénzért varázsolni... ha erre gondolsz... - *Mondja bizonytalanul.*
- Talán taníthatnád is, amit megtanultál? Én... az őrség hasznára szeretnék lenni. Védeni és segíteni a polgárokat. Erre azt hiszem, jó lehet. - *Fedi föl saját indíttatását a mágia tanulására. Ami nem csak azért áll gyenge lábakon, mert nem tudja, hogy valaha sikerül-e elsajátítania akár csak egy apró varázslatot is, hanem azért is, mert valójában tényleg elég kevés varázslatról tud, így pedig nehezen tudja elképzelni, milyen helyzetben lehetnek a segítségére.*
- Akár még hozzánk is csatlakozhatsz. - *Veti föl mintegy mellékesen, miközben rászánja magát, hogy fölálljon. A megjegyzése könnyedsége ellenére azért komolyan gondolja, hogy ez is egy lehetőség, inkább csak nehezen hiszi, hogy a másik élne vele.
Egy kicsit félrefordulva nyújtózik egyet, majd megigazítja a ruháját, s vállára veszi a zsákját.*
- Nézzünk körül! - *Nem utasít, inkább javasol és biztat. Mivel Adoaver őt várta, van bátorsága feltételezni, hogy az ifjú szeretne vele maradni és együtt fölfedezni ezt a helyet.*
284. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-11-13 21:04:04
Üzenet elküldve: 2021-11-13 21:04:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Önnön feltevését magában folytatja, elképzelve egy olyan világot, olyan embereket, közönséget, kik valóban szerszámként kezelik az itt csak kevés által használt, végtelenséget tartalmazó és azt formálható, soha meg nem magyarázható erőt. Milyen nehézmunkák lennének ott leegyszerűsítve? Miért kéne ott aggódniuk, mikor ételt s italt oly könnyen tudnának termeszteni, irányítva az időjárást és megelőzve a természeti katasztrófákat? Nyersanyagok bőségében, mikor mindent elő tudnának venni önnön saját kezeikből? Félelemérzet és veszély nélkül, mikor egy csettintéssel minden más lényt a lábuk alatt tudhatnak, erőszakkal vagy nélküle? Békében? Biztos, hogy ilyen egyszerű lenne? Talán túl naiv, vagy fiatal, de neki tényleg ez a tökéletes elképzelés.
Megszokottan a tarkójához nyúl, hogy fölhúzza a csuklyáját, de mindössze nyakát érinti meg, és megrázkódik; meg kell ezt az új, giccses ruhát szoknia, vagy minél előbb kimoshatja köpenyét. Legalább emiatt ki kéne mennie a toronyból, ha majd később is.
Társa kérdésére nem azonnal válaszol, mivel nem is képes rá. Ennyire előre még nem gondolkodott jövőjével kapcsolatban, talán azért is, mert nem akart. De még ezután a túra után sem biztos magában.*
- Nem tudom most se. *Feleli fakó hangon.* - Én nem vagyok katona, tehát nincsen kötelességem. De még csak nem is egy eltökélt, élet-bántotta dolgos személy, csak egy "srác". Tehát azon kívül, hogy a világ végéig itt ülök, sok feladatom nincs. Nagyjából még ott vagyok, ahol Lihanechnél elindultam. Változtatnom kéne ezen valahogy. Van tipped? *Nem vár erre halálosan komoly segítséget, de valóban el van veszve a lehetőségek hiányában. Hova mehet egy mágusnak tanuló ebben a világban? Egyáltalán mit csinálhat?*
*Önnön feltevését magában folytatja, elképzelve egy olyan világot, olyan embereket, közönséget, kik valóban szerszámként kezelik az itt csak kevés által használt, végtelenséget tartalmazó és azt formálható, soha meg nem magyarázható erőt. Milyen nehézmunkák lennének ott leegyszerűsítve? Miért kéne ott aggódniuk, mikor ételt s italt oly könnyen tudnának termeszteni, irányítva az időjárást és megelőzve a természeti katasztrófákat? Nyersanyagok bőségében, mikor mindent elő tudnának venni önnön saját kezeikből? Félelemérzet és veszély nélkül, mikor egy csettintéssel minden más lényt a lábuk alatt tudhatnak, erőszakkal vagy nélküle? Békében? Biztos, hogy ilyen egyszerű lenne? Talán túl naiv, vagy fiatal, de neki tényleg ez a tökéletes elképzelés.
Megszokottan a tarkójához nyúl, hogy fölhúzza a csuklyáját, de mindössze nyakát érinti meg, és megrázkódik; meg kell ezt az új, giccses ruhát szoknia, vagy minél előbb kimoshatja köpenyét. Legalább emiatt ki kéne mennie a toronyból, ha majd később is.
Társa kérdésére nem azonnal válaszol, mivel nem is képes rá. Ennyire előre még nem gondolkodott jövőjével kapcsolatban, talán azért is, mert nem akart. De még ezután a túra után sem biztos magában.*
- Nem tudom most se. *Feleli fakó hangon.* - Én nem vagyok katona, tehát nincsen kötelességem. De még csak nem is egy eltökélt, élet-bántotta dolgos személy, csak egy "srác". Tehát azon kívül, hogy a világ végéig itt ülök, sok feladatom nincs. Nagyjából még ott vagyok, ahol Lihanechnél elindultam. Változtatnom kéne ezen valahogy. Van tipped? *Nem vár erre halálosan komoly segítséget, de valóban el van veszve a lehetőségek hiányában. Hova mehet egy mágusnak tanuló ebben a világban? Egyáltalán mit csinálhat?*
283. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-11-13 20:14:26
Üzenet elküldve: 2021-11-13 20:14:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Adoaver leírását hallva egyre kíváncsibb, mégis mekkora lehet az itteni könyvtár. Még emlékszik, mikor először látta a templomban lévő gyűjteményt, hirtelen ki is kellett fordulnia az ajtón, annyira... megrázta az élmény. Néha kicsit túl nagy a kontraszt számára a régi és az új élete között. Ami talán butaságnak hangzik, mert a jót inkább csak megszokni kellene, mégis olyasmi ez, amivel meg kell küzdenie. Nincstelenül, nap mint nap a kikötői házban gyötrődve egy nyugalmas, dolgos napnak is örült volna, ahol sem félnie nem kell, sem fájdalom nem éri. Akkor még arról sem tudott, hogy léteznek ilyen könyvgyűjtemények, de még nem is fogott egyet sem a kezében. A világ nagyon pici és sötét volt, mert hát nem is tudhatott róla, hogy mi van a Kikötőn túl, senki nem tanított neki ilyesmikről. Ehhez képest most a városőrség tagja, fegyverforgatást tanul, bír az írás-olvasás képességével, fontos feladatot, kutatást bíznak rá, itt van egy lebegő toronyban, beszélt egy hatalmas mágusmesterrel és a mágiatanulás gondolatával kacérkodik. Ez mind boldoggá teszi, tényleg, de nehéz a múltat teljesen maga mögött hagynia és a jelen tükrében néha csak még borzalmasabbnak tűnik az egész, amit átélt. Persze, igyekszik a jelenre összpontosítani, ám van, amikor elgyengül, főleg, ha magában lehet. Mások előtt természetesen erősnek próbál mutatkozni, de hát ki akarna teher lenni, főleg az ő helyzetében?
Mivel az ifjú nem mozdul, ő is pihen még egy keveset, meg kicsit el is pilled igazából a nagy kényelemben és melegben.
Adoaver fölvetése elgondolkodtatja. Azt Gaerralos is magyarázta, hogy igazából bárki képes lehet mágiát tanulni, csak egyesektől sokkal több időt és kitartást kíván a feladat, ami nem mindig éri meg. De hogy milyen volna a világ, ahol mindenki hajlandó volna ilyesmivel foglalkozni...*
- Én is. - *Feleli halkan, gondolataiba merülve. Sokkal mélyebb ugyanis ez a téma. Egy olyan világban feltételezhetően a legtöbben tudnának írni és olvasni. És akkor talán minden másról is többet tudnának. De a valóságban sokan még mesterséget sem tudnak kitanulni. Nem restségből, hanem lehetőségek híján. Meg munka és megélhetés sem jut mindenkinek. Igen, a mágiával együtt működő emberek világa elég elképzelhetetlen innen nézve... Viszont elmélkedéshez, megoldások kereséséhez megfelelő alap.*
- Azt mondtad, nem tudod még, te mire használnád ezt a tudást? - *Idézi fel a beszélgetésük egy részletét még az útról. Kíváncsi, most miként felel az ifjú.*
- Mit gondolsz, mire lehet jó, mire használhatnák az emberek?
*Adoaver leírását hallva egyre kíváncsibb, mégis mekkora lehet az itteni könyvtár. Még emlékszik, mikor először látta a templomban lévő gyűjteményt, hirtelen ki is kellett fordulnia az ajtón, annyira... megrázta az élmény. Néha kicsit túl nagy a kontraszt számára a régi és az új élete között. Ami talán butaságnak hangzik, mert a jót inkább csak megszokni kellene, mégis olyasmi ez, amivel meg kell küzdenie. Nincstelenül, nap mint nap a kikötői házban gyötrődve egy nyugalmas, dolgos napnak is örült volna, ahol sem félnie nem kell, sem fájdalom nem éri. Akkor még arról sem tudott, hogy léteznek ilyen könyvgyűjtemények, de még nem is fogott egyet sem a kezében. A világ nagyon pici és sötét volt, mert hát nem is tudhatott róla, hogy mi van a Kikötőn túl, senki nem tanított neki ilyesmikről. Ehhez képest most a városőrség tagja, fegyverforgatást tanul, bír az írás-olvasás képességével, fontos feladatot, kutatást bíznak rá, itt van egy lebegő toronyban, beszélt egy hatalmas mágusmesterrel és a mágiatanulás gondolatával kacérkodik. Ez mind boldoggá teszi, tényleg, de nehéz a múltat teljesen maga mögött hagynia és a jelen tükrében néha csak még borzalmasabbnak tűnik az egész, amit átélt. Persze, igyekszik a jelenre összpontosítani, ám van, amikor elgyengül, főleg, ha magában lehet. Mások előtt természetesen erősnek próbál mutatkozni, de hát ki akarna teher lenni, főleg az ő helyzetében?
Mivel az ifjú nem mozdul, ő is pihen még egy keveset, meg kicsit el is pilled igazából a nagy kényelemben és melegben.
Adoaver fölvetése elgondolkodtatja. Azt Gaerralos is magyarázta, hogy igazából bárki képes lehet mágiát tanulni, csak egyesektől sokkal több időt és kitartást kíván a feladat, ami nem mindig éri meg. De hogy milyen volna a világ, ahol mindenki hajlandó volna ilyesmivel foglalkozni...*
- Én is. - *Feleli halkan, gondolataiba merülve. Sokkal mélyebb ugyanis ez a téma. Egy olyan világban feltételezhetően a legtöbben tudnának írni és olvasni. És akkor talán minden másról is többet tudnának. De a valóságban sokan még mesterséget sem tudnak kitanulni. Nem restségből, hanem lehetőségek híján. Meg munka és megélhetés sem jut mindenkinek. Igen, a mágiával együtt működő emberek világa elég elképzelhetetlen innen nézve... Viszont elmélkedéshez, megoldások kereséséhez megfelelő alap.*
- Azt mondtad, nem tudod még, te mire használnád ezt a tudást? - *Idézi fel a beszélgetésük egy részletét még az útról. Kíváncsi, most miként felel az ifjú.*
- Mit gondolsz, mire lehet jó, mire használhatnák az emberek?
282. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-11-13 09:45:23
Üzenet elküldve: 2021-11-13 09:45:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Ujjait egymásnak téve visszasüllyed a fotelbe, valamint a plafonra emeli tekintetét, a katona társaságában elgondolkodva, mi legyen a következő lépés. Mindeközben fülét is nyitva tartja, társa kérdését hagyva, hogy egy elégedett vigyort fessen képére.*
- Úgy van, és még mennyire hogy megérte az út! Nem hiszem, hogy egy-két nap alatt végezni fogok itt, olyan nagy volt az a hely! *Belegondolva, hogy elvárásait mennyire felülmúlták e kincses kamrával, nagy boldogság önti el. Hogy milyen sok időt fog itt tölteni, kiismerni magát a polcok között, kötetet kötet után zabálva, végre nem csak agyonolvasott regékkel és enciklopédiákkal töltve mindennapjait! Itt nagy tudás várja. Hatalom, ami nem mindenkinek adatik meg! És ha képes lesz értelmezni, irányítani és fizikai formákba önteni a lapok közé rejtett lehetőségeket, még szélesebbre tudja nyújtani látáskörét és akár fel is kezdheti fedezni a körülötte lévő kis világot! Nem lesz akadály, mi megállítja!
Ábrándozásaiból megint csak Garsin rúgja ki, reménykedése pedig még az út elején érzett kis idegességet vált ki belőle.* ~ És ezt nem kérdezted meg Abogrtól!? ~ *Bár ha az ő helyében lett volna, ha magától a nagymágustól kellett volna ezt megkérdeznie, kétli, hogy holmi habogásnál többet tudott volna kiejteni ajkaiból...
Nem hiszi, hogy a fizetséggel nagy problémája lesz, legfeljebb kisegíti egy kicsit, nem szükséges Adoavernek zsugorinak lenni erszénye tartalmával, legalábbis jelenleg. Hanem a kérdés, hogy megvan a lánynak az affinitás ahhoz, hogy varázsolni tudjon, hogy megtalálja, és érteni tudja a neki megfelelő könyvet hozzá, az továbbra is a levegőben van. Tudja, hogy ez csak abból derülne ki, ha most fölállnának, és elvezeti őt abba a nagy terembe kezdésnek, de jelenleg nehéz neki fölállnia. Olyan kényelmes ez a szék...*
- Tudod, régen a mágiára ugyanúgy tekintettek, mint bármely más ész-alapú szakterületre; nehezebb megtanulni, de ugyanannyira lehetőségekkel teli. De képzeld el, milyen lenne, ha az emberek egyszerre tudnák csinálni a hétköznapi munkájukat, és azt varázslattal ki tudnák segíteni. Én nehezen tudom.
*Ujjait egymásnak téve visszasüllyed a fotelbe, valamint a plafonra emeli tekintetét, a katona társaságában elgondolkodva, mi legyen a következő lépés. Mindeközben fülét is nyitva tartja, társa kérdését hagyva, hogy egy elégedett vigyort fessen képére.*
- Úgy van, és még mennyire hogy megérte az út! Nem hiszem, hogy egy-két nap alatt végezni fogok itt, olyan nagy volt az a hely! *Belegondolva, hogy elvárásait mennyire felülmúlták e kincses kamrával, nagy boldogság önti el. Hogy milyen sok időt fog itt tölteni, kiismerni magát a polcok között, kötetet kötet után zabálva, végre nem csak agyonolvasott regékkel és enciklopédiákkal töltve mindennapjait! Itt nagy tudás várja. Hatalom, ami nem mindenkinek adatik meg! És ha képes lesz értelmezni, irányítani és fizikai formákba önteni a lapok közé rejtett lehetőségeket, még szélesebbre tudja nyújtani látáskörét és akár fel is kezdheti fedezni a körülötte lévő kis világot! Nem lesz akadály, mi megállítja!
Ábrándozásaiból megint csak Garsin rúgja ki, reménykedése pedig még az út elején érzett kis idegességet vált ki belőle.* ~ És ezt nem kérdezted meg Abogrtól!? ~ *Bár ha az ő helyében lett volna, ha magától a nagymágustól kellett volna ezt megkérdeznie, kétli, hogy holmi habogásnál többet tudott volna kiejteni ajkaiból...
Nem hiszi, hogy a fizetséggel nagy problémája lesz, legfeljebb kisegíti egy kicsit, nem szükséges Adoavernek zsugorinak lenni erszénye tartalmával, legalábbis jelenleg. Hanem a kérdés, hogy megvan a lánynak az affinitás ahhoz, hogy varázsolni tudjon, hogy megtalálja, és érteni tudja a neki megfelelő könyvet hozzá, az továbbra is a levegőben van. Tudja, hogy ez csak abból derülne ki, ha most fölállnának, és elvezeti őt abba a nagy terembe kezdésnek, de jelenleg nehéz neki fölállnia. Olyan kényelmes ez a szék...*
- Tudod, régen a mágiára ugyanúgy tekintettek, mint bármely más ész-alapú szakterületre; nehezebb megtanulni, de ugyanannyira lehetőségekkel teli. De képzeld el, milyen lenne, ha az emberek egyszerre tudnák csinálni a hétköznapi munkájukat, és azt varázslattal ki tudnák segíteni. Én nehezen tudom.
281. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-11-12 22:40:48
Üzenet elküldve: 2021-11-12 22:40:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Az ifjú ábrázatát elnézve valóban meglephette őt a hír, hogy neki volt alkalma találkozni a torony mesterével. Miközben beszél, az elméje hátuljában azon is gondolkodik, mit mesélhetne Adoavernek Abogr-ról, mert hát a meghallgatás elég rövid volt, de mindenképpen szeretne valamit átadni belőle az ifjúnak. Viszont talán magától is kérdez majd, s ez megkönnyíti a mesélést.
De egyelőre a torony, s a titokzatos ajtó tölti ki a beszélgetésüket. Nagy érdeklődéssel hallgatja a másik beszámolóját, hogy vele mi minden történt, míg külön utakon jártak. Megjegyzi a segéd nevét is, illetve némi aggodalommal veszi tudomásul, hogy ahogy az ifjú megtudta, szobák nincsenek itt, amik célzottan az átéjszakázást szolgálnák. Remélni meri, hogy ettől függetlenül nem fogják őket kitessékelni az éjszaka sötétjébe és hidegébe, mert az akár még veszélyes is lehet. Táborozásra nincs is igazán felkészülve, épp csak az a takarója van, Adoaver pedig még feleennyire sem tűnik fölszerelkezettnek. De valahol csak meghúzhatják magukat idebent, ha ülve is kell aludjanak...
Az éj gondjairól tereli kicsit figyelmét az a megannyi elmélet, amivel az ifjú előáll az ajtó működésével kapcsolatban. Garsin szerint pedig akár még igaz is lehet, bár azt kétli, hogy Abogr vagy Yn szobájába csak úgy vissza tudna jutni.*
- Ráérünk, de akár mehetünk is. Tanulni érkeztél, nem igaz? - *Amilyen biztató igyekszik lenni, még egy halvány mosolyt is sikerül varázsolnia komoly arcára.*
- És én is megnézném azt a könyvtárat. Hátha elég lesz valamire az a pénz, ami nálam van. Szeretném megtudni, hogy... értek-e egyáltalán valamit az itteni könyvekből. - *Mondja, de föl még nem áll, mert a párnázott ülőhely elég marasztaló és hátha Adoaver mást szeretne előbb. Őt valójában az ajtó működése is érdekli. Bár így jobban átgondolva már van egy gyanúja, hogy talán csak azért jutott ő máshova, mert Yn vezette. Végül is, aki először jár itt, honnan is tudhatná, hogy hová szeretne menni? Valószínűbbnek tartja, hogy alapvetően abba a könyvtárba vezet az ajtó és csak kivételes esetekben máshová.*
*Az ifjú ábrázatát elnézve valóban meglephette őt a hír, hogy neki volt alkalma találkozni a torony mesterével. Miközben beszél, az elméje hátuljában azon is gondolkodik, mit mesélhetne Adoavernek Abogr-ról, mert hát a meghallgatás elég rövid volt, de mindenképpen szeretne valamit átadni belőle az ifjúnak. Viszont talán magától is kérdez majd, s ez megkönnyíti a mesélést.
De egyelőre a torony, s a titokzatos ajtó tölti ki a beszélgetésüket. Nagy érdeklődéssel hallgatja a másik beszámolóját, hogy vele mi minden történt, míg külön utakon jártak. Megjegyzi a segéd nevét is, illetve némi aggodalommal veszi tudomásul, hogy ahogy az ifjú megtudta, szobák nincsenek itt, amik célzottan az átéjszakázást szolgálnák. Remélni meri, hogy ettől függetlenül nem fogják őket kitessékelni az éjszaka sötétjébe és hidegébe, mert az akár még veszélyes is lehet. Táborozásra nincs is igazán felkészülve, épp csak az a takarója van, Adoaver pedig még feleennyire sem tűnik fölszerelkezettnek. De valahol csak meghúzhatják magukat idebent, ha ülve is kell aludjanak...
Az éj gondjairól tereli kicsit figyelmét az a megannyi elmélet, amivel az ifjú előáll az ajtó működésével kapcsolatban. Garsin szerint pedig akár még igaz is lehet, bár azt kétli, hogy Abogr vagy Yn szobájába csak úgy vissza tudna jutni.*
- Ráérünk, de akár mehetünk is. Tanulni érkeztél, nem igaz? - *Amilyen biztató igyekszik lenni, még egy halvány mosolyt is sikerül varázsolnia komoly arcára.*
- És én is megnézném azt a könyvtárat. Hátha elég lesz valamire az a pénz, ami nálam van. Szeretném megtudni, hogy... értek-e egyáltalán valamit az itteni könyvekből. - *Mondja, de föl még nem áll, mert a párnázott ülőhely elég marasztaló és hátha Adoaver mást szeretne előbb. Őt valójában az ajtó működése is érdekli. Bár így jobban átgondolva már van egy gyanúja, hogy talán csak azért jutott ő máshova, mert Yn vezette. Végül is, aki először jár itt, honnan is tudhatná, hogy hová szeretne menni? Valószínűbbnek tartja, hogy alapvetően abba a könyvtárba vezet az ajtó és csak kivételes esetekben máshová.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1433-1452