//Tavaszi nagytakarítás//
*Ő is bekap még pár falatot reggeli gyanánt, közben szórakozottan hallgatja, amint mestere a tündért okítja. Sejti, hogy lovag alatt kire gondolhat a fiú, arról azonban sejtése sincs, hogy azért fordul a megjegyzés után hozzá, mert az az éjszaka jutott eszébe, mikor őt ismertette meg azokkal a bizonyos „lovagokkal”.*
- Rendben. Köszönöm. Azt hiszem, megvagyok, de… ma csak takarítsunk. Az megteszi meditálásnak is… *húzza szokásos fintorgós mosolyára a száját. Majd folytatja az evést.
Hogy mestere pontosan mit is mond Lokának, azt nem érti, mindössze annyit szűr le, hogy őt nem hívja takarítani. Nem is baj, tegnap úgyis olyan rosszul festett…*
*Később, odafent, a torony mesterének szobájánál ő is némileg elképedve néz a nagy halom szennyesre. Majd Daewe-re, aki elég közönséges megjegyzést tesz, őt mégis megnevetteti, de olyan ösztönösen, szívből jövően, ha nem is túl harsányan.
Aztán mikor észreveszi magát, zavarba jön, és fejét lehajtva elrejtőzik a csuklyája mögé, s inkább lehajol, hogy fölvegyen egy vödröt, benne a mosáshoz szükséges eszközökkel, majd fölkaroljon egy jó nagy adagot a szennyesből, aztán már indul is kifelé, majd lefelé.
Alig lát ki a nagy ruhakupac mögül, így szinte vaktában lépeget, de… legalább a mélység sem tárul a szeme elé nyíltan.
Mikor mestere beéri, kíváncsian fordul felé, hogy miről van szó. Az említett részleg az ő képzeletét is megmozgatja, ám…*
- Gondolod, hogy beengedne minket oda? Szerintem annyi pénzünk sosem lesz… *fintorog. Főleg, hogy pénzzel a legutóbb sem érte be az öreg, különben most nem cipelnék itt a szennyesét.
Daewe és Taitos beszélgetését csendes figyelemmel követi. Az alkímiához mit sem ért, nem emlékszik, hogy valaha is használt volna akár csak egy italt is. Persze, ez nem jelent semmit, ennél fontosabb dolgokat is elfelejtett…
Azért érdekes a téma, és az alkimistájuk motiváltsága is imponáló.
Mikor végre leérnek, a folyó közelében pakol le, egy tisztásabb, füves részre. Aztán nekivetkőzik kicsit a munkának, leveti a köpenyét, mert nem szeretné, hogy a vízbe érjen, illetve az inge ujját is feltűri.*
- Egy dézsa azért nem ártana… *jegyzi meg, elgondolkodottan csípőre téve a kezét, mert ahhoz, hogy a tóba gázoljanak, még elég hideg van. Az iszapos parton viszont se nem elég mély, se nem elég tiszta a víz a mosáshoz, ha felzavarják az alját mozgás közben.*
- Elkérjük? Lehozzuk? Csak szokott valamiben fürödni a mester… *bár, ez annyira azért nem biztos. Hisz még ő is képes volt pusztán mágiával tisztálkodni, amíg az istenek nem zavartak be. De nem lenne meglepődve, ha az öreg tudománya továbbra is kiterjedne erre is.*