Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 136 (2701. - 2720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2720. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-07 22:10:34
Üzenet elküldve: 2019-09-07 22:10:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fajtársak//
//Gwaandrilhoz//
*Megdöbbenti a kérdés. Ám ahogy végig gondolja, miket mondott az előbb, belátja, jogos. Gwaandril kérdését fel kell tennie önmagának még egyszer. Gondolt így Luninarira valaha? Mi az első, ami eszébe jut a lányról? Megközelíthetetlennek látja, mert ha bármivel próbálkozna, az aljas visszaélés lenne Luni helyzetével. Koruk miatt önmagához képest gyermeknek véli társát, azonban a szíve mélyén nem látja sem gyermeknek sem megközelíthetetlennek. Bár nagyon fiatal a hölgy, felnőtté avatta az élet attól a naptól fogva, hogy otthonából száműztetett félvér mivolta miatt. Nem hátrány, ha Thim tisztázza magában a dolgokat. Azonban ez nem a megfelelő pillanat. Kis ideig ugyan csendben marad, hamar visszatér a valóságba.*
- Nem, nem vagyunk együtt. *feleli egyszerűen. Kivezeti vendégét táborhelyükhöz. Étellel kínálja, amit még este sütögetett meg Luni és borral, amit ő maga szerzett fizetségként az itteni elfoglaltságaiért.*
- Bármi baj űz, most feledd, kérlek! Remélem, üdít majd ez a bor.
//Fajtársak//
//Gwaandrilhoz//
*Megdöbbenti a kérdés. Ám ahogy végig gondolja, miket mondott az előbb, belátja, jogos. Gwaandril kérdését fel kell tennie önmagának még egyszer. Gondolt így Luninarira valaha? Mi az első, ami eszébe jut a lányról? Megközelíthetetlennek látja, mert ha bármivel próbálkozna, az aljas visszaélés lenne Luni helyzetével. Koruk miatt önmagához képest gyermeknek véli társát, azonban a szíve mélyén nem látja sem gyermeknek sem megközelíthetetlennek. Bár nagyon fiatal a hölgy, felnőtté avatta az élet attól a naptól fogva, hogy otthonából száműztetett félvér mivolta miatt. Nem hátrány, ha Thim tisztázza magában a dolgokat. Azonban ez nem a megfelelő pillanat. Kis ideig ugyan csendben marad, hamar visszatér a valóságba.*
- Nem, nem vagyunk együtt. *feleli egyszerűen. Kivezeti vendégét táborhelyükhöz. Étellel kínálja, amit még este sütögetett meg Luni és borral, amit ő maga szerzett fizetségként az itteni elfoglaltságaiért.*
- Bármi baj űz, most feledd, kérlek! Remélem, üdít majd ez a bor.
2719. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-07 21:57:26
Üzenet elküldve: 2019-09-07 21:57:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fajtársak//
//Thimhez//
*Gwaandrilban kettősség lakozik most. El kellett hagynia az otthonát, teljesen idegen földre menekült. Lehet, hogy Thim nem látja rajta ezen bajlósságok és aggodalmak jeleit, de ő igenis érzi a bensőjében. A formális etikett ezen enyhít valamennyit, mert Lombvárban töltött napjaira emlékezteti. Ennek ellenére fél, hogy esetleg Thim erőszakot fog alkalmazni vele szembe. ~ A városi elfek nem olyan kiszámíthatóak, mint az erdeiek. ~ Gondolja, bár meglehet, hogy tévesek képzetei. Ekkor észreveszi, hogy Thim, számára furcsán sokat áradozik arról a félvér lányról, ha pozitív képességekről van szó. Szinte csillognak társának szemei. Ez Gwaandrilban téves következtetésre ad okot.*
-Bocsáss meg, de Luninari a kedvesed? *Kérdi, semmi hátsó vagy rossz szándékkal. Nem tudhatja, hogy milyen idős a félvér, esetleg hány éves, kiket szeret, szeret e egyáltalán valakit. Ő maga egyszer esett szerelembe, bár abból semmi nem lett a falu felégetése miatt. Fogalma sincs, merre van a szerelme. Már nem is tartja számon köreiben, nem táplál iránta gyengéd érzelmeket. Nem él a múltban, csupán a kedves emlékekben látja úgy maga előtt a hosszúéletű lányt, mint eddig látta. Külön utakra tévedtek, s csak remélni tudja, hogy a másiknak baja nem esett. Mély gondolataiból a sátorba való invitálás húzza ki, amiért háládan hajol meg.*
-Köszönöm, Thim! Szívesen tartanék veled arra. *Mondja, majd azon elmélkedik, hátha mégis bizalommal fordulhat a fajtárs felé. Juharral elindulnak abba az irányba, merre a könyveit leadó hosszúéletű mutatja az utat.*
//Fajtársak//
//Thimhez//
*Gwaandrilban kettősség lakozik most. El kellett hagynia az otthonát, teljesen idegen földre menekült. Lehet, hogy Thim nem látja rajta ezen bajlósságok és aggodalmak jeleit, de ő igenis érzi a bensőjében. A formális etikett ezen enyhít valamennyit, mert Lombvárban töltött napjaira emlékezteti. Ennek ellenére fél, hogy esetleg Thim erőszakot fog alkalmazni vele szembe. ~ A városi elfek nem olyan kiszámíthatóak, mint az erdeiek. ~ Gondolja, bár meglehet, hogy tévesek képzetei. Ekkor észreveszi, hogy Thim, számára furcsán sokat áradozik arról a félvér lányról, ha pozitív képességekről van szó. Szinte csillognak társának szemei. Ez Gwaandrilban téves következtetésre ad okot.*
-Bocsáss meg, de Luninari a kedvesed? *Kérdi, semmi hátsó vagy rossz szándékkal. Nem tudhatja, hogy milyen idős a félvér, esetleg hány éves, kiket szeret, szeret e egyáltalán valakit. Ő maga egyszer esett szerelembe, bár abból semmi nem lett a falu felégetése miatt. Fogalma sincs, merre van a szerelme. Már nem is tartja számon köreiben, nem táplál iránta gyengéd érzelmeket. Nem él a múltban, csupán a kedves emlékekben látja úgy maga előtt a hosszúéletű lányt, mint eddig látta. Külön utakra tévedtek, s csak remélni tudja, hogy a másiknak baja nem esett. Mély gondolataiból a sátorba való invitálás húzza ki, amiért háládan hajol meg.*
-Köszönöm, Thim! Szívesen tartanék veled arra. *Mondja, majd azon elmélkedik, hátha mégis bizalommal fordulhat a fajtárs felé. Juharral elindulnak abba az irányba, merre a könyveit leadó hosszúéletű mutatja az utat.*
2718. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-07 21:20:17
Üzenet elküldve: 2019-09-07 21:20:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fajtársak//
//Gwaandrilhoz//
*Miközben maga is viszonozza a szokásokat, kezdi azt érezni, hogy számára ezek mintha idegenné váltak volna. Bár jó modorra nevelték, szülei egyszerű Lihanechi polgárok voltak. Sok esetben nála magasabb rangú elfek társaságában kamatoztatta a jólneveltség erényét. Ebben persze semmi bajt nem lát. Az elfek általában fontosnak tartják a helyes viselkedést, még a legszegényebbek is. Általában. Túl ezen, itt Artheniorban vissza kellett fognia mindezt. Nem olyan régen, ha valakit nemesnek hittek, azzal kegyetlenül bántak el. Thimnek modora is, pénze is volt. Óvatosnak kellett hát lennie. Gwaandril jelenlétében nem lesz fukar ezekkel a sokat jelentő apróságokkal. Örül, ha a másikban egy kicsit az otthon érzetét keltheti viselkedésével. Maga is tudja, milyen nehéz messze kerülni hazulról, még akkor is ha megéri a célért.*
- Luninari félig elf. És ha még szólhatnék róla, magán visel minden jó tulajdonságot, amit az elfekről tartanak. *Tudna még sok szépet mondani társáról, de úgy érzi, ez bőven elegendő. Ezzel kinyilvánította, hogy tiszteletének száz százalékát vívta ki már a lány. További dicséretekkel csak az értékes időt rabolná, amit a másik pihenéssel tölthetne.*
- Ha már rám bízod a napod, úgy a pihenést javaslom nektek. Frissen kellemesebb élmény, még egy ilyen nagyszerű hely is. *Ha Gwaandril valóban elfogadja ezt, akkor Thim jelez a könyvtárosnak, hogy később folytatja munkáját. Nem váratna itt egy fáradt utazót, akit vendégéül fogadott az imént. Innentől felelősnek tekinti magát a másik elf jólétéért, amíg az szívesen veszi tőle.*
//Fajtársak//
//Gwaandrilhoz//
*Miközben maga is viszonozza a szokásokat, kezdi azt érezni, hogy számára ezek mintha idegenné váltak volna. Bár jó modorra nevelték, szülei egyszerű Lihanechi polgárok voltak. Sok esetben nála magasabb rangú elfek társaságában kamatoztatta a jólneveltség erényét. Ebben persze semmi bajt nem lát. Az elfek általában fontosnak tartják a helyes viselkedést, még a legszegényebbek is. Általában. Túl ezen, itt Artheniorban vissza kellett fognia mindezt. Nem olyan régen, ha valakit nemesnek hittek, azzal kegyetlenül bántak el. Thimnek modora is, pénze is volt. Óvatosnak kellett hát lennie. Gwaandril jelenlétében nem lesz fukar ezekkel a sokat jelentő apróságokkal. Örül, ha a másikban egy kicsit az otthon érzetét keltheti viselkedésével. Maga is tudja, milyen nehéz messze kerülni hazulról, még akkor is ha megéri a célért.*
- Luninari félig elf. És ha még szólhatnék róla, magán visel minden jó tulajdonságot, amit az elfekről tartanak. *Tudna még sok szépet mondani társáról, de úgy érzi, ez bőven elegendő. Ezzel kinyilvánította, hogy tiszteletének száz százalékát vívta ki már a lány. További dicséretekkel csak az értékes időt rabolná, amit a másik pihenéssel tölthetne.*
- Ha már rám bízod a napod, úgy a pihenést javaslom nektek. Frissen kellemesebb élmény, még egy ilyen nagyszerű hely is. *Ha Gwaandril valóban elfogadja ezt, akkor Thim jelez a könyvtárosnak, hogy később folytatja munkáját. Nem váratna itt egy fáradt utazót, akit vendégéül fogadott az imént. Innentől felelősnek tekinti magát a másik elf jólétéért, amíg az szívesen veszi tőle.*
2717. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-07 20:50:10
Üzenet elküldve: 2019-09-07 20:50:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fajtársak//
//Thimhez//
*Meglepi, hogy találkozik itt valakivel, aki ismeri az erdei elf falvat. A fiú bemutatkozik, amire az etikettnek megfelelően reagál. Bal kezét bal vállára helyezi, s kicsit meghajol.*
-Örvendek, Thim. És köszönöm az elkövetkezőkben az eligazítást! *Teszi hozzá. A Juhart érintő mondatra egy keserédes mosollyal felel.*
-Biztosan gyönyörű példány lehetett, akárcsak te, csahos. *Vakarja meg az eb fejét. A kutya vakkant egyet, mély, öblös hangján, amely egy darabig betölti a visszhangzó tornyot. Megpróbál kétlábra állni, hogy leteperje gazdáját, de a jó két méteres állatot Gwaan most rendre utasítja. ~ Nem illik itt játszadozni. ~ Állapítja meg. Thim megemlíti a társát, aki nem hagyja nyugodni Gwaandrilt.*
-Persze, szívesen elidőznénk egy keveset nálatok, de megaludni már illetlenség lenne. Azért köszönöm neked is és a tásadnak is. Mellesleg: ő is elf? *Kérdi. Kezdi lassan azt hinni, hogy Artheniorban nem is olyan ismeretlen a nemeselfek kultúrája, mint hitte. Kezeivel csap egyet az oldalára.*
-Rád bízom, melyiket mutatnád meg előbb: a táborotokat, netán a tornyot? *Semmit sem tud az itteniekről, szóval úgy érzi, jelenleg teljesen a fajtárson múlik minden. Úgy gondolja, talán itt akár barátság is szövődhet a későbbiekben. Persze vissza fog még térni ide, ha lesz rá érdemibb lehetősége.*
//Fajtársak//
//Thimhez//
*Meglepi, hogy találkozik itt valakivel, aki ismeri az erdei elf falvat. A fiú bemutatkozik, amire az etikettnek megfelelően reagál. Bal kezét bal vállára helyezi, s kicsit meghajol.*
-Örvendek, Thim. És köszönöm az elkövetkezőkben az eligazítást! *Teszi hozzá. A Juhart érintő mondatra egy keserédes mosollyal felel.*
-Biztosan gyönyörű példány lehetett, akárcsak te, csahos. *Vakarja meg az eb fejét. A kutya vakkant egyet, mély, öblös hangján, amely egy darabig betölti a visszhangzó tornyot. Megpróbál kétlábra állni, hogy leteperje gazdáját, de a jó két méteres állatot Gwaan most rendre utasítja. ~ Nem illik itt játszadozni. ~ Állapítja meg. Thim megemlíti a társát, aki nem hagyja nyugodni Gwaandrilt.*
-Persze, szívesen elidőznénk egy keveset nálatok, de megaludni már illetlenség lenne. Azért köszönöm neked is és a tásadnak is. Mellesleg: ő is elf? *Kérdi. Kezdi lassan azt hinni, hogy Artheniorban nem is olyan ismeretlen a nemeselfek kultúrája, mint hitte. Kezeivel csap egyet az oldalára.*
-Rád bízom, melyiket mutatnád meg előbb: a táborotokat, netán a tornyot? *Semmit sem tud az itteniekről, szóval úgy érzi, jelenleg teljesen a fajtárson múlik minden. Úgy gondolja, talán itt akár barátság is szövődhet a későbbiekben. Persze vissza fog még térni ide, ha lesz rá érdemibb lehetősége.*
2716. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-07 20:13:10
Üzenet elküldve: 2019-09-07 20:13:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fajtársak//
//Gwaandrilhoz//
- Lombvár! * ismétli. A helyszín hallatán valószínűleg emlékkép került lelki szemei elé.*
- Estrothim Rytl'or vagyok. Kérlek, Thimnek szólíts! *mutatkozik be maga is, illendően. Helyére pakolja a kezében lévő könyveket, és mert dolga akad itt bőven, tovább indulni kénytelenek a könyvtár sorai között.*
- Természetesen, amit tudok, szívesen megmutatok.
*Hosszan nézte a kutyát, ez pedig feltűnik az eb gazdájának is. ~ Bámulni illetlen dolog, még tőled is Rytl'or ~ vonja le magában.*
- Emlékeztet egy hasonlóan szép jószágra. *feleli, "mentve a bőrét".* - Gondolom hosszú út áll mögöttetek. Felhúztunk egy tábort a társammal, itt a torony mellett. Ha szeretnétek pihenni, szívesen vendégül látlak titeket. Ami a társamat illeti, Luninarit alig látom napközben. Nagyon szorgalmas! *Bemutatná a lányt, de tudja, hogy erre nem nagyon lesz alkalom.*
//Fajtársak//
//Gwaandrilhoz//
- Lombvár! * ismétli. A helyszín hallatán valószínűleg emlékkép került lelki szemei elé.*
- Estrothim Rytl'or vagyok. Kérlek, Thimnek szólíts! *mutatkozik be maga is, illendően. Helyére pakolja a kezében lévő könyveket, és mert dolga akad itt bőven, tovább indulni kénytelenek a könyvtár sorai között.*
- Természetesen, amit tudok, szívesen megmutatok.
*Hosszan nézte a kutyát, ez pedig feltűnik az eb gazdájának is. ~ Bámulni illetlen dolog, még tőled is Rytl'or ~ vonja le magában.*
- Emlékeztet egy hasonlóan szép jószágra. *feleli, "mentve a bőrét".* - Gondolom hosszú út áll mögöttetek. Felhúztunk egy tábort a társammal, itt a torony mellett. Ha szeretnétek pihenni, szívesen vendégül látlak titeket. Ami a társamat illeti, Luninarit alig látom napközben. Nagyon szorgalmas! *Bemutatná a lányt, de tudja, hogy erre nem nagyon lesz alkalom.*
2715. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-07 19:49:31
Üzenet elküldve: 2019-09-07 19:49:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Új remény//
*Nehéz dolga van az elfnek, ha egy szép és kedves hölgy jelenlétében szóba kerül a szerelem. Thimet néha hatalmába keríti az érzés, hogy mennyire jó volna családban élni. Ugyan az Aranyszarvas Rend már önmagában család, de az elf gondolatai ilyenkor egy elképzelt feleség körül forognak, aki a jövőben lakik és még arctalan. Már Lihanechben megállapodhatott volna. Életének volt pár fejezete a női nem szebb képviselőivel, azonban egyikükkel sem tett esküt az örökké mellett. Megtartott magának egy belső világot, amit lezárt mindenki előtt, aki bekopogtatott az életébe. Ebben a világban őrizte és nevelte húgát, s így sem hozzá sem önmagához nem engedett közel senkit. Végül megszokta a magányt. Húga felnőtt, családot alapított, s ő egyedül maradt. Régi otthonukban már nem lelte a helyét. Eljött onnan, mert visszafelé forgatni az időt nem lehet. Itt új dolgok várnak rá. Luninari se nem a húga se nem a gyermeke. Épp olyan egyedi, mint ez a barátság közöttük a korkülönbség ellenére. A hiány érzése bár néha felüti a fejét, ahogy jön, úgy megy is, ha a jelenben él az elf. Ea pedig a jelenben tartja beszédével Luniról, amit bárki, jó érzésű lény Lanawin világában szívesen elhallgatna sokáig. Nincs annál szebb, amikor egy anya ilyen szeretettel mesél a gyermekéről. Egyedül a közelmúlt eseményei hagynak szomorú foltot a hangulaton.*
- Biztos vagyok benne, hogy sokat fog mesélni. Úgy vettem észre, hogy már készen áll felszínre hozni a történteket, ha egy hozzá közel állónak mondhatja el. Persze ezt csak én gondolom így, és bocsásson meg, hogy veszem a bátorságot ebben véleményt mondani.
*Mivel innentől hármasban töltik egy ideig a napokat, Ea is elhozza a maga dolgait. Luninari enyhén zavarban tér vissza. Ez érthető. Thim csak mosolyog, amikor rákérdez, miről folyt a szó.*
- Nincs semmi baj, ne aggódj! *feleli röviden. De Luninari mintha maga is érezné, hogy mindez lényegtelen, megkönnyebbült nevetésben tör ki. Aztán még többen lesznek a tűz körül, mert a nyulak is csatlakoznak a társasághoz. Thim örömteli pillantással üdvözli őket, hiszen Eának teljes mellszélességgel állította, hogy ők is itt vannak. Most ez bizonyságot nyert. Így folytatják a beszélgetést, kellemes melegben.*
- Találjak ki valamit? Nos, végül is, miért ne? Még meggondolom. *szól jókedvűen, persze valójában eszében sincs bármit kérni Lunitól a felajánlott pénzért cserébe.*
*Nehéz dolga van az elfnek, ha egy szép és kedves hölgy jelenlétében szóba kerül a szerelem. Thimet néha hatalmába keríti az érzés, hogy mennyire jó volna családban élni. Ugyan az Aranyszarvas Rend már önmagában család, de az elf gondolatai ilyenkor egy elképzelt feleség körül forognak, aki a jövőben lakik és még arctalan. Már Lihanechben megállapodhatott volna. Életének volt pár fejezete a női nem szebb képviselőivel, azonban egyikükkel sem tett esküt az örökké mellett. Megtartott magának egy belső világot, amit lezárt mindenki előtt, aki bekopogtatott az életébe. Ebben a világban őrizte és nevelte húgát, s így sem hozzá sem önmagához nem engedett közel senkit. Végül megszokta a magányt. Húga felnőtt, családot alapított, s ő egyedül maradt. Régi otthonukban már nem lelte a helyét. Eljött onnan, mert visszafelé forgatni az időt nem lehet. Itt új dolgok várnak rá. Luninari se nem a húga se nem a gyermeke. Épp olyan egyedi, mint ez a barátság közöttük a korkülönbség ellenére. A hiány érzése bár néha felüti a fejét, ahogy jön, úgy megy is, ha a jelenben él az elf. Ea pedig a jelenben tartja beszédével Luniról, amit bárki, jó érzésű lény Lanawin világában szívesen elhallgatna sokáig. Nincs annál szebb, amikor egy anya ilyen szeretettel mesél a gyermekéről. Egyedül a közelmúlt eseményei hagynak szomorú foltot a hangulaton.*
- Biztos vagyok benne, hogy sokat fog mesélni. Úgy vettem észre, hogy már készen áll felszínre hozni a történteket, ha egy hozzá közel állónak mondhatja el. Persze ezt csak én gondolom így, és bocsásson meg, hogy veszem a bátorságot ebben véleményt mondani.
*Mivel innentől hármasban töltik egy ideig a napokat, Ea is elhozza a maga dolgait. Luninari enyhén zavarban tér vissza. Ez érthető. Thim csak mosolyog, amikor rákérdez, miről folyt a szó.*
- Nincs semmi baj, ne aggódj! *feleli röviden. De Luninari mintha maga is érezné, hogy mindez lényegtelen, megkönnyebbült nevetésben tör ki. Aztán még többen lesznek a tűz körül, mert a nyulak is csatlakoznak a társasághoz. Thim örömteli pillantással üdvözli őket, hiszen Eának teljes mellszélességgel állította, hogy ők is itt vannak. Most ez bizonyságot nyert. Így folytatják a beszélgetést, kellemes melegben.*
- Találjak ki valamit? Nos, végül is, miért ne? Még meggondolom. *szól jókedvűen, persze valójában eszében sincs bármit kérni Lunitól a felajánlott pénzért cserébe.*
2714. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-07 19:49:24
Üzenet elküldve: 2019-09-07 19:49:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A torony mestere//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun reggelén//
*Natalayda szomorú bociszemeit bűnbánón lesüti, amikor a kiabálásra tér ki a mester. Valóban lehetséges, hogy kicsit hangosan indultak el, annak ellenére, hogy Natalayda nem hallotta.
Amikor viszont a beavatkozásról kezd beszélni, hirtelen szólal meg.*
- Nem, én nem... vagyis bocsánat *hallgat el olyan hirtelen, amilyen hirtelen megszólalt. Ezután persze összeszedi gondolatait, mert látja, hogy hol hibádzik a kérése.*
- Nem várnám, hogy többet tegyen, mint amit lehet. Támogatás is segítség, és esély, hogy a barátom túlélheti. *Mély sóhajt hallat, szívszaggatóan őszintét.* Tudja mester, igazi kincs az a fiú. Oly sokakat megmentett, talán olyanokat is, kik itt lelnek tudást a tornyában... *bizonygatja ujjait tördelve.*
- Milyen támogatást tudna adni, ami nem nyilvánvaló, *ráncolja kissé homlokát* és mégis praktikus? *Arra is szívesen rákérdezne, hogy mire fel ez a megkötés, mi tartja ennyire markában a mestert, hogy nem akar, vagy esetleg nem mer nagyobbat lépni, de nem teszi. Nem szeretné számonkérni a mestert, illetlenségnek érezné, annak ellenére, hogy csak kíváncsi.*
//A torony mestere//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun reggelén//
*Natalayda szomorú bociszemeit bűnbánón lesüti, amikor a kiabálásra tér ki a mester. Valóban lehetséges, hogy kicsit hangosan indultak el, annak ellenére, hogy Natalayda nem hallotta.
Amikor viszont a beavatkozásról kezd beszélni, hirtelen szólal meg.*
- Nem, én nem... vagyis bocsánat *hallgat el olyan hirtelen, amilyen hirtelen megszólalt. Ezután persze összeszedi gondolatait, mert látja, hogy hol hibádzik a kérése.*
- Nem várnám, hogy többet tegyen, mint amit lehet. Támogatás is segítség, és esély, hogy a barátom túlélheti. *Mély sóhajt hallat, szívszaggatóan őszintét.* Tudja mester, igazi kincs az a fiú. Oly sokakat megmentett, talán olyanokat is, kik itt lelnek tudást a tornyában... *bizonygatja ujjait tördelve.*
- Milyen támogatást tudna adni, ami nem nyilvánvaló, *ráncolja kissé homlokát* és mégis praktikus? *Arra is szívesen rákérdezne, hogy mire fel ez a megkötés, mi tartja ennyire markában a mestert, hogy nem akar, vagy esetleg nem mer nagyobbat lépni, de nem teszi. Nem szeretné számonkérni a mestert, illetlenségnek érezné, annak ellenére, hogy csak kíváncsi.*
2713. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-07 06:53:02
Üzenet elküldve: 2019-09-07 06:53:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fajtársak//
//Thimhez//
*A másik, kezében a vaskos köteteket markolászva, megosztja vele, hogy honnan jött. A hosszúéletű ennek igen megörül, hiszen legalább el tudja mondani, kicsoda, micsoda. ~ Ha a tragédiáról nem is, a nemzetségemről biztosan hallott már. ~ Azzal megszólal.*
-Gwaandril Viltheriel vagyok, Lombvárból. *Itt egy kis hatásszünetet tart.* Neked mi a neved? *Aztán elkezdenek sétálni a halovány fáklyalánggal megvilágított toronyban. A fény nem valami erős, ez nincs ínyére az elfnek. A teljes világosságot, vagy a holdak sejtelmes fényét kedveli. Fél attól, hogy már az első napoknan eltéved, szóval inkább kér.*
-Ismerheted már valamennyire Abogr mester hajlékát. Megtennéd kérlek, hogy körbevezetsz? *Szemei csillognak a teljesség igényével. Eldöntötte magában, hogy egyszer legalább vissza fog ide térni. ~ De akkor majd milyen mágiát tanuljak? ~ Tűnődik el. A fajtárs Juhart nézi, s boldogság látszik arcán.*
-Miért tetszik neked ennyire ebem? *Talán elfojtott kacaj hallatszódik hangjában, talán nem. Mindenesetre Gwaandril viccesnek találja a jószág folyamatos bámulását a másik részéről. A csizma és a míves cipők kopognak a torony padlóján, összhangba kerülve a többi, külön jelentéktelennek, együtt szinfóniának ható zajjal.*
//Fajtársak//
//Thimhez//
*A másik, kezében a vaskos köteteket markolászva, megosztja vele, hogy honnan jött. A hosszúéletű ennek igen megörül, hiszen legalább el tudja mondani, kicsoda, micsoda. ~ Ha a tragédiáról nem is, a nemzetségemről biztosan hallott már. ~ Azzal megszólal.*
-Gwaandril Viltheriel vagyok, Lombvárból. *Itt egy kis hatásszünetet tart.* Neked mi a neved? *Aztán elkezdenek sétálni a halovány fáklyalánggal megvilágított toronyban. A fény nem valami erős, ez nincs ínyére az elfnek. A teljes világosságot, vagy a holdak sejtelmes fényét kedveli. Fél attól, hogy már az első napoknan eltéved, szóval inkább kér.*
-Ismerheted már valamennyire Abogr mester hajlékát. Megtennéd kérlek, hogy körbevezetsz? *Szemei csillognak a teljesség igényével. Eldöntötte magában, hogy egyszer legalább vissza fog ide térni. ~ De akkor majd milyen mágiát tanuljak? ~ Tűnődik el. A fajtárs Juhart nézi, s boldogság látszik arcán.*
-Miért tetszik neked ennyire ebem? *Talán elfojtott kacaj hallatszódik hangjában, talán nem. Mindenesetre Gwaandril viccesnek találja a jószág folyamatos bámulását a másik részéről. A csizma és a míves cipők kopognak a torony padlóján, összhangba kerülve a többi, külön jelentéktelennek, együtt szinfóniának ható zajjal.*
2712. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-06 22:31:50
Üzenet elküldve: 2019-09-06 22:31:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fajtársak//
//Gwaandrilhoz//
*Kezében nehéz könyvek, így az üdvözlet nem lehetett olyan teljes, mint ahogy szíve szerint megtisztelne egy testvért. A nagy ablakok fényáradatát megtörik a kanyargós sorok. A két elf mellett fáklyaláng táncol, narancsszínre festve a világos dolgokat.*
- Természetesen szabad, magam is megkérdeztem volna ugyanezt. Lihanechben születtem és ott éltem eddigi életem nagy részét. Északon szinte minden vidéket volt szerencsém látni. *Fél szemmel a kutyát nézi. Tiszta lelkű, hűséges jószág. Mindig jókedvre derül az elf, ha ilyet lát. Holdezüst Vieljana jut eszébe, a kis tündérlány, aki a piacon szinte beleszeretett egy nagy, fekete kutyába. A kutya már teljes jogú tagja a családnak.*
- Eligazodni igazi kihívás. Magam is csak pár napja vagyok itt. Amiben tudok, segítek szívesen.
//Fajtársak//
//Gwaandrilhoz//
*Kezében nehéz könyvek, így az üdvözlet nem lehetett olyan teljes, mint ahogy szíve szerint megtisztelne egy testvért. A nagy ablakok fényáradatát megtörik a kanyargós sorok. A két elf mellett fáklyaláng táncol, narancsszínre festve a világos dolgokat.*
- Természetesen szabad, magam is megkérdeztem volna ugyanezt. Lihanechben születtem és ott éltem eddigi életem nagy részét. Északon szinte minden vidéket volt szerencsém látni. *Fél szemmel a kutyát nézi. Tiszta lelkű, hűséges jószág. Mindig jókedvre derül az elf, ha ilyet lát. Holdezüst Vieljana jut eszébe, a kis tündérlány, aki a piacon szinte beleszeretett egy nagy, fekete kutyába. A kutya már teljes jogú tagja a családnak.*
- Eligazodni igazi kihívás. Magam is csak pár napja vagyok itt. Amiben tudok, segítek szívesen.
2711. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-06 22:16:53
Üzenet elküldve: 2019-09-06 22:16:53
ÚJ
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Nim és Maerli //
// Lassan oldalazó lelépés //
*A lány szavai idegesítik, hiszen borzalmasan érzi magát. Mindenben csődöt mondott, ráadásként a bagoly is megtámadta. Nem válaszol, de arcára kiül a fájdalom. A táborverésre bólint. Egy ideig bajlódik a kovával és az acéllal, de sikerrel jár. Ropog a tűz, s Nim eteti a baglyot, aki a tanonc kezébe bújik, szeretet éhesen. Nem nagyon törődik vele, mert van még valaki, akivel elintézni valója van. Bors az, ki vígan legelészik, kissé odébb. Megpaskolja az oldalát és mosolyog.*
-Neked is köszönök mindent, kislány. *Mondja. Lepihen, egy darabig figyeli a csillagokat, majd elalszik.*
//Napváltás//
*Hamar felkel, s jah szóval indulna napja, mikor megpillantja a mellette üldögélő Nyxát. Szerencsére időben visszafojtja a kirohanást, aztán csendben szedelőzködik. Nimeril még pihen, s rámosolyog. ~ Pénz kelleni fog a tanulásodhoz, mi? ~ Kotorászik a zsebében, talál egy tépett pergament és elővesz egy széndarabot a tűz maradványaiból. Írni kezd. ~ Kedves Nimeril! Borzalmas társad voltam, hiszen meglőttelek. Össze voltam zavarodva és nem lehet létező nyelven leírni, mennyire sajnálom tetteimet és szavaimat. Csak hogy tudd, a kastélyt visszaszerzem, de nem maradok ott. Az utána lévő terveim még számomra is ismeretlenek, de majd lesz ez másképpen is. Most nem ez a fontos, hanem Te. Köszönök mindent, amit adtál nekem: amikor elláttad a sebeimet, amikor segédkeztél, kísértél, amikor megmentetted az életemet a szellem előtt. Szörnyen jó félvér vagy és sokra fogod vinni. Lehet, hogy még találkozunk, de ha bármi kell, ne felejtsd el, rám számíthatsz. Megtanítottál arra, hogy másokkal is törődjek, s ne hagyjam magamat manipulálni, mert mikor meggyőztelek, a legnagyobb átverésnek én voltam az áldozata: saját életem is lehetne és nem fogok a családom helyett cselekedni. Szóval még egyszer köszönök mindent és remélem, sikeres lesz a jövőd! További jókat, Mërulon. ~ Gondolkozik még, de nem tudja mit írjon. Úgy hiszi, itt a tetteknek kell mutatkoznia. A tanulás nem olcsó mulatság, neki pedig van pénze. Ígyhát egy, az előzőhöz hasonló, vörösbársony, családi címeres erszénybe kimér 250 aranyat és Nimeril Drimanow levele mellé rakja.
Ha ezzel készen van, a lány mellé csúsztatja a holmikat, a herbáriumra, s legnagyobb gyorsasága mellett, felül a lóra. Egy darabig halkan oldalazik, azután vágtába vált. Még ma Artheniorba akar érni. A torony már messze van, s Nyxa is követi. Becsukja szemét és hagyja, hogy játszon vele a szellő. Szabadnak érzi magát és teljesnek.*
// Lassan oldalazó lelépés //
*A lány szavai idegesítik, hiszen borzalmasan érzi magát. Mindenben csődöt mondott, ráadásként a bagoly is megtámadta. Nem válaszol, de arcára kiül a fájdalom. A táborverésre bólint. Egy ideig bajlódik a kovával és az acéllal, de sikerrel jár. Ropog a tűz, s Nim eteti a baglyot, aki a tanonc kezébe bújik, szeretet éhesen. Nem nagyon törődik vele, mert van még valaki, akivel elintézni valója van. Bors az, ki vígan legelészik, kissé odébb. Megpaskolja az oldalát és mosolyog.*
-Neked is köszönök mindent, kislány. *Mondja. Lepihen, egy darabig figyeli a csillagokat, majd elalszik.*
//Napváltás//
*Hamar felkel, s jah szóval indulna napja, mikor megpillantja a mellette üldögélő Nyxát. Szerencsére időben visszafojtja a kirohanást, aztán csendben szedelőzködik. Nimeril még pihen, s rámosolyog. ~ Pénz kelleni fog a tanulásodhoz, mi? ~ Kotorászik a zsebében, talál egy tépett pergament és elővesz egy széndarabot a tűz maradványaiból. Írni kezd. ~ Kedves Nimeril! Borzalmas társad voltam, hiszen meglőttelek. Össze voltam zavarodva és nem lehet létező nyelven leírni, mennyire sajnálom tetteimet és szavaimat. Csak hogy tudd, a kastélyt visszaszerzem, de nem maradok ott. Az utána lévő terveim még számomra is ismeretlenek, de majd lesz ez másképpen is. Most nem ez a fontos, hanem Te. Köszönök mindent, amit adtál nekem: amikor elláttad a sebeimet, amikor segédkeztél, kísértél, amikor megmentetted az életemet a szellem előtt. Szörnyen jó félvér vagy és sokra fogod vinni. Lehet, hogy még találkozunk, de ha bármi kell, ne felejtsd el, rám számíthatsz. Megtanítottál arra, hogy másokkal is törődjek, s ne hagyjam magamat manipulálni, mert mikor meggyőztelek, a legnagyobb átverésnek én voltam az áldozata: saját életem is lehetne és nem fogok a családom helyett cselekedni. Szóval még egyszer köszönök mindent és remélem, sikeres lesz a jövőd! További jókat, Mërulon. ~ Gondolkozik még, de nem tudja mit írjon. Úgy hiszi, itt a tetteknek kell mutatkoznia. A tanulás nem olcsó mulatság, neki pedig van pénze. Ígyhát egy, az előzőhöz hasonló, vörösbársony, családi címeres erszénybe kimér 250 aranyat és Nimeril Drimanow levele mellé rakja.
Ha ezzel készen van, a lány mellé csúsztatja a holmikat, a herbáriumra, s legnagyobb gyorsasága mellett, felül a lóra. Egy darabig halkan oldalazik, azután vágtába vált. Még ma Artheniorba akar érni. A torony már messze van, s Nyxa is követi. Becsukja szemét és hagyja, hogy játszon vele a szellő. Szabadnak érzi magát és teljesnek.*
2710. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-06 21:46:11
Üzenet elküldve: 2019-09-06 21:46:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Nim és Maerli //
* Rendületlenül haladnak előre az ingoványban és közben szinte teljesen rájuk sötétedik. Közben a bagoly megint Nimeril vállára szál.*
– Ez a madár lassan jobban szeret, mint téged.* Mondja a tündérnek. Aztán felhangzik a tündér szájából a már nagyon várt mondat. Odapillantva meg is látja. Mikor kellően eltávolodnak az ingoványtól, akkor tábor verésre biztatja Mërulont.*
– Verjünk itt tábort! A torony messze van ahhoz, hogy oda menjünk. Itt jó lesz szerintem.* Ha nincs ellenvetés, akkor a részéről jöhet is a pihenés. A tűz gyújtással ő már nem foglalkozik, mert fáradt. Ez a tündérre bízza most. Ha ég a tűz, akkor ehetnek a szárított húsból, meg a maradék száraz élelemből is. Nimeril újra add Nyxának húst, mint múltkor. Ha megvacsoráztak, akkor a madár szemébe bámul.*
– Látlak ám.* Nézi még egy ideig a baglyot, majd aludni tér. Most hamar elnyomja az álom. Reggelig fel sem ébred.*
* Rendületlenül haladnak előre az ingoványban és közben szinte teljesen rájuk sötétedik. Közben a bagoly megint Nimeril vállára szál.*
– Ez a madár lassan jobban szeret, mint téged.* Mondja a tündérnek. Aztán felhangzik a tündér szájából a már nagyon várt mondat. Odapillantva meg is látja. Mikor kellően eltávolodnak az ingoványtól, akkor tábor verésre biztatja Mërulont.*
– Verjünk itt tábort! A torony messze van ahhoz, hogy oda menjünk. Itt jó lesz szerintem.* Ha nincs ellenvetés, akkor a részéről jöhet is a pihenés. A tűz gyújtással ő már nem foglalkozik, mert fáradt. Ez a tündérre bízza most. Ha ég a tűz, akkor ehetnek a szárított húsból, meg a maradék száraz élelemből is. Nimeril újra add Nyxának húst, mint múltkor. Ha megvacsoráztak, akkor a madár szemébe bámul.*
– Látlak ám.* Nézi még egy ideig a baglyot, majd aludni tér. Most hamar elnyomja az álom. Reggelig fel sem ébred.*
2709. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-06 12:01:59
Üzenet elküldve: 2019-09-06 12:01:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Új remény//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ea furcsának találja, hogy a válasz hallatán, miszerint lánya és a jóképű elf nem alkotnak egy párt olyan értelemben véve, ahogyan ő tette Luni édesapjával valaha, nem érez sem megkönnyebbülést, sem pedig csalódottságot, holott mint aggódó és szerető édesanyának, valamelyiket talán illene éreznie.
Elég sok hosszú pillanatig ugyanolyan elgondolkodva mered maga elé, ahogyan sokszor lánya is szokott, éppen csak az ő arcvonásait nem változtatja kissé mélabússá a tépelődő tűnődés, mint Luninariét szokta a legtöbbször. Vonásaira inkább könnyed, szórakozott kifejezés telepszik rá természetes könnyedséggel.
Azon gondolkodik, hogy talán mindez így van jól és így természetes. Jobb hasonló dolgokat nem erőltetni, mert a szerelem előbb-utóbb úgyis megjelenik mindenki életében.
Van, amikor szinte lopózva, észrevétlenül talál utat a szív legérzékenyebb és legvédtelenebb pontjáig. Sokáig lappang, mire hordozója egyszer csak rádöbben, hogy sokkal régebb óta vele van már, mint képzelte volna, és jóval több puszta barátságnál mindaz, amit a másik iránt érez.
Aztán persze van, amikor váratlan villámcsapásként éri a gyanútlan létezőt, teljesen mindegy, hogy egyetlen jól eltalált pillanat, vagy pusztán a másik érző lény külseje váltja ki ezt a bizonyos csapást.
Talán szerencse, talán szerencsétlenség, hogy ő a maga részéről nagyon is jól ismeri mind a két fajta szerelmet. Mivel azonban valamennyi papnőként végzett feladata közül legnagyobb örömöt és legtöbb értelmet mindig abban lelte és látta, hogy ő egyben a szerelem istennőjének a papnője is, vagy pontosabb megfogalmazás, hogy leginkább az övé, talán ez is éppen így van rendjén. Hogyan is végezhetne bármilyen szertartást őszinte örömmel, vagy hogyan is adhatna bármilyen tanácsot bármelyik bizonytalan ifjúnak, vagy tapasztalatlan leánynak, aki esetleg hozzá fordul, ha ő maga sem ismerné behatóan mindazt, amiről beszél?
A vének és a hitetlenek is mondhatnak, amit akarnak. Tekinthetik bármelyik elemet is az élet forrásának, értelmének, hordozójának, gondolhatják bármelyiket, vagy akár az összeset is nélkülözhetetlennek a világnak és magának az életnek a fennmaradása szempontjából, ő pontosan tudja, hogy van egy náluk sokkal mélyebb valóság és igazság. A szerelem és az élőlények egymás iránt érzett vágya magasan mindenek felett áll, és valamennyi elemnél fontosabb. Nem megfogható, nem érzékelhető semmilyen érzékszervvel, és mégis, nélkülük aztán tényleg nem lenne élet, már amennyiben a fák, virágok és fűszálak öntudatlan és lélektelen létezését nem tekinti igazi életnek bárki.
Fél tőle, hogy mindennek az egyszerű gondolatnak a szépségét és mélységes igazságát Luni sohasem fogja tudni megérteni és áterezni a maga teljességében, és mindig is túl nagy jelentőséget fog tulajdonítani mindazoknak a dolgoknak, amelyeket elemeknek szokás nevezni.
Talán annak köszönhető mindez, hogy születése pillanatában lett megfosztva attól a csodától, hogy valaha az ő törékeny testéből is élet születhessen. Nem véletlen van most itt az elemi mágia tornyánál, annál a morcos öregembernél, aki ki tudja mikor elfelejtett már mosolyogni, de az biztos, hogy eléggé régen. Pedig bármilyen szépeket mesélt is neki róla, a hold messze van, nagyon. Igaz, hite szerint Luninari sorsa más szempontból is eldőlt már születésének pillanatában. Számára már akkor egyértelmű volt, hogy a hold mindig fontos és meghatározó szerepet fog játszani egész jövőjének és jellemének kialakulásban. Végtére is, nem véletlenül kapta tőle pont a Luninari nevet.
Mivel pedig a nyulakat illetően nagyjából pont ugyanazt a választ kapja, amire számít, megint csak nem tud érezni sem csalódottságot, sem megkönnyebbülést, legalábbis nem erősen és mindent áthatóan, haloványan mégis mind a kettő ott lapul a lelkében és gondolatai között. Egyik sem képes azonban a legkevésbé sem elhomályosítani az örömét, hogy lánya él és jól van. A saját magának elvégzett jóslások alapján persze eddig is tudta ezt. De hát mégiscsak sokkal jobb úgy tudni, hogy egyetlen lánya előtte áll, beszél hozzá, és megérinthető.
Bármennyire is csaponganak a gondolatai, úgy érzi, hogy a legfontosabb mégis az jelenleg, hogy megértse és elfogadja azt, hogy Luni életében éppen más a legfontosabb, nem az, amiért szerinte a leginkább érdemes élni.
Elfojt egy sóhajtást, pont úgy, ahogyan a Luni szokta, és miután ráeszmél arra, hogy az illendőnél talán kissé tovább volt csendben, gyorsan meg is szólal.*
- Értem. *bólint megfontoltan, de enyhe mosollyal.* Nem lett volna baj, ha igen, ne érts félre! Csak nem árt azért tisztában lenni az ilyesmivel. Magam sem tudom, hogy örülnék neki, vagy inkább megijesztene, ha hirtelen azon kapnám magam, hogy Luni felnőtt mialatt nem láttam. Mármint, úgy igazán. Örülök mindenesetre, hogy ilyen barátai vannak, mint te. Ne vedd dicsekvésnek, meg hát persze, nem is feltétlenül az én érdemem, de szerintem nagyon okos lányom van, emiatt pedig nem kellene aggódnom érte. Viszont az, hogy esze van, még nem jelenti egyben azt is, hogy képes lenne jól megítélni mások jellemét, vagy a szándékait vele kapcsolatban. Ehhez, azt hiszem, túl kevés elfet és embert ismert, és Arthenior előtt, néhány kivételt leszámítva persze, de elég egyoldalú tapasztalatokra is tett szert csak ilyen téren. A saját megérzéseimben viszont teljesen megbízom, így örülök neki, hogy veled van.
*A bizalomnak és önbizalomnak ez a megnyilvánulása talán meglepheti egy kicsit a másik elfet. De hát Ea mégiscsak papnő. Tényleg bízik saját megérzéseiben, és úgy véli, hogy tapasztalt már annyi jót, és rosszat is az életből egyaránt, hogy nyugodtan bízhassa rá magát saját magára. Ismert sok elfet és embert, látta a világ talán legeldugottabb falvát és legnagyobb városát is, és igaz ugyan, hogy férfiak háta mögül, de nézett már ork hordával is farkasszemet. Emellett úgy nevelt fel egyedül egy érzékeny és törékeny gyermeket, hogy körülbelül kettő, vagy talán három alkalmat leszámítva senki segítségére nem számíthatott. Mindeközben lelkiismeretesen ellátta papnői feladatait is.
Egyaránt volt része a testi gyönyör legmagasabb csúcsaiban, és a lelki gyötrelem legmélyebb bugyraiban is. Egyedül a testet gyötrő mérhetetlen kínt nem tapasztalta még meg, de erre természetesen nem is vágyott soha. Sőt, úgy gondolja, hogy épeszű érző lény nem is kívánhat önmagának ilyesmit soha, hacsak az a bizonyos kívánt fájdalom nem súrolja egyben a gyönyör határait is. Mindenesetre úgy érzi, hogy van mire büszkének lennie, ez pedig reményei szerint nem teszi önteltté, pusztán magabiztossá.
Bárhonnan nézi is, egy rövid beszélgetés és az első benyomások után az életét rá merné tenni arra, hogy Thimben a legkevesebb alakoskodás sincsen, és gondolkodás nélkül rábízhatja legdrágább és pótolhatatlan kis kincsét bármikor.*
- Szívesen megkérdeznének erről a rendről is, aminek a tagjai vagytok, de talán jobb, ha Luni mondja majd el a saját szavaival. Ahogyan azt is, hogy mi történt vele Artheniorban. Nem volt valami szép látvány, ami ott fogadott. *teszi még hozzá ismét elgondolkodóvá váló arccal.
Luninari ugyan láthatóan siet vissza, pont, mint, akit tényleg aggaszt az, hogy ők ketten miről beszélnek nélküle, de ha Thim szeretne valamit mondani, talán válaszolni még pont lesz ideje neki.*
- Mindjárt jövök. *mondja aztán az időközben visszatérő és szerzeményeit lepakoló Luninarinak Ea. Bár kicsit tart tőle, hogy ezzel kellemetlen helyzetbe hozza őt, nem bírja megállni, hogy ne simogassa meg szeretettel az arcát.* Áthozok a saját táboromból mindent, amit magammal hoztam az útra.
*El is indul, ismét kettesben hagyva egymással Thimet és lányát. Utóbbi egyáltalán nem tiltakozik a simogatás ellen, sőt, határozottan jól esik neki, mindez pedig egy elérzékenyült tekintetben és boldog mosolyban ölt testet. Mégis látszik rajta kis szorongás talán, miután szó nélkül visszaül a tűz mellé.
Nem kenyere az alakoskodás, de azért kicsikét óvatos oldalpillantásokat vet a vele lévő elfre. Bízik édesanyjában, valahogy még sincsen túl jó előérzete most. Nyelve hegyén leginkább valami olyasmi kérdés van, hogy "miről beszéltetek?"*
- Minden rendben? Ugye nem volt túl tolakodó, vagy ilyesmi? *kérdi inkább helyette.* Vagy éppen túlságosan hálás? Mindig jót akar, de nagyon hajlamos túlzásokba esni.
*Csak pár pillanatig hallgat ezek után. Aztán maga sem egészen érti, hogy miért, de hirtelen elneveti magát. Nevetésébe ugyan belekúszik egy apró árnyalatnyi, esélyesen disszonanciát okozó, hisztérikus felhang is, ezt leszámítva mégis teljesen önfeledt, megkönnyebbült és vidám.
Nem tudja kiverni fejéből a gondolatot, hogy nem is olyan régen még egy sötét, hideg pincében, egy szekrény alatt lapulva az életéért reszketett. Most pedig a legnagyobb problémája éppen az, hogy egy hozzá másképpen közel álló két elf mit beszélgetett az ő távollétében, minden bizonnyal róla. Mindennek tetejében egy tótól nem messze, és tűzrakó mellett ül, álmai tornyának képletesen vett árnyékában. Nyilván nem az ő kedvéért tette, de időközben még a hold is felkúszott az égre, és felragyogtak odafent az első csillagok is.
Biztosan lesz még sok talán kegyetlen és szomorú pillanat, perc óra, nap, talán még hónap és év is az éltében. És mégis úgy érzi, hogy most erre az egyetlen egy estére és hamarosan rájuk köszöntő éjszakára végre minden rendben.
Múlt is, jövő is eltávolodott, és sok-sok hosszú és boldog pillanatig most békén fogja végre hagyni őt. Túlságosan is törékeny kis világának az egyensúlya újra helyreállt. Ha nem érezné elviselhetetlennek a gondolatot, hogy ugyanazt az estét ismételje örökkön örökké, akkor eddigi életéből minden bizonnyal éppen ez az este lenne az.
Már csak egyetlen apróság hiányzik, bár igazából számára sem nem apróság, sem pedig egyetlen. Kicsit matat a táskájában, majd játéknyulait is leülteti maga mellé, persze minél messzebb a lángoktól Thim eddig sem adta tanújelét, hogy zavarnák, ő pedig szereti, ha ugyanúgy vele vannak, mintha otthon ülnének a tűz körül, a hátsó kertben, édesanyjával.*
- Nem volt még alkalmam megköszönni az aranyaidat és a kedvességedet, szóval nagyon köszönöm mindkettőt! *mondja aztán a nevetés abbahagyása után még Thimnek, megelőzve a kérdéseire várt válaszokat.* Értem, hogy nem akarod elfogadni, ha vissza szeretném adni őket, de valahogy csak meg szeretném hálálni majd. Szóval, találj ki valamit!
*Vidáman mosolyog, pedig úgy gondolja, hogy tényleg nincsen rendjén, hogy ajándékba pénzt kapjon bárkitől, csak úgy. Még akkor sem, ha barátok. De hát ez megint csak egy olyan probléma, hogy azt kívánja, ennél nagyobb ne is legyen az életében soha!*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ea furcsának találja, hogy a válasz hallatán, miszerint lánya és a jóképű elf nem alkotnak egy párt olyan értelemben véve, ahogyan ő tette Luni édesapjával valaha, nem érez sem megkönnyebbülést, sem pedig csalódottságot, holott mint aggódó és szerető édesanyának, valamelyiket talán illene éreznie.
Elég sok hosszú pillanatig ugyanolyan elgondolkodva mered maga elé, ahogyan sokszor lánya is szokott, éppen csak az ő arcvonásait nem változtatja kissé mélabússá a tépelődő tűnődés, mint Luninariét szokta a legtöbbször. Vonásaira inkább könnyed, szórakozott kifejezés telepszik rá természetes könnyedséggel.
Azon gondolkodik, hogy talán mindez így van jól és így természetes. Jobb hasonló dolgokat nem erőltetni, mert a szerelem előbb-utóbb úgyis megjelenik mindenki életében.
Van, amikor szinte lopózva, észrevétlenül talál utat a szív legérzékenyebb és legvédtelenebb pontjáig. Sokáig lappang, mire hordozója egyszer csak rádöbben, hogy sokkal régebb óta vele van már, mint képzelte volna, és jóval több puszta barátságnál mindaz, amit a másik iránt érez.
Aztán persze van, amikor váratlan villámcsapásként éri a gyanútlan létezőt, teljesen mindegy, hogy egyetlen jól eltalált pillanat, vagy pusztán a másik érző lény külseje váltja ki ezt a bizonyos csapást.
Talán szerencse, talán szerencsétlenség, hogy ő a maga részéről nagyon is jól ismeri mind a két fajta szerelmet. Mivel azonban valamennyi papnőként végzett feladata közül legnagyobb örömöt és legtöbb értelmet mindig abban lelte és látta, hogy ő egyben a szerelem istennőjének a papnője is, vagy pontosabb megfogalmazás, hogy leginkább az övé, talán ez is éppen így van rendjén. Hogyan is végezhetne bármilyen szertartást őszinte örömmel, vagy hogyan is adhatna bármilyen tanácsot bármelyik bizonytalan ifjúnak, vagy tapasztalatlan leánynak, aki esetleg hozzá fordul, ha ő maga sem ismerné behatóan mindazt, amiről beszél?
A vének és a hitetlenek is mondhatnak, amit akarnak. Tekinthetik bármelyik elemet is az élet forrásának, értelmének, hordozójának, gondolhatják bármelyiket, vagy akár az összeset is nélkülözhetetlennek a világnak és magának az életnek a fennmaradása szempontjából, ő pontosan tudja, hogy van egy náluk sokkal mélyebb valóság és igazság. A szerelem és az élőlények egymás iránt érzett vágya magasan mindenek felett áll, és valamennyi elemnél fontosabb. Nem megfogható, nem érzékelhető semmilyen érzékszervvel, és mégis, nélkülük aztán tényleg nem lenne élet, már amennyiben a fák, virágok és fűszálak öntudatlan és lélektelen létezését nem tekinti igazi életnek bárki.
Fél tőle, hogy mindennek az egyszerű gondolatnak a szépségét és mélységes igazságát Luni sohasem fogja tudni megérteni és áterezni a maga teljességében, és mindig is túl nagy jelentőséget fog tulajdonítani mindazoknak a dolgoknak, amelyeket elemeknek szokás nevezni.
Talán annak köszönhető mindez, hogy születése pillanatában lett megfosztva attól a csodától, hogy valaha az ő törékeny testéből is élet születhessen. Nem véletlen van most itt az elemi mágia tornyánál, annál a morcos öregembernél, aki ki tudja mikor elfelejtett már mosolyogni, de az biztos, hogy eléggé régen. Pedig bármilyen szépeket mesélt is neki róla, a hold messze van, nagyon. Igaz, hite szerint Luninari sorsa más szempontból is eldőlt már születésének pillanatában. Számára már akkor egyértelmű volt, hogy a hold mindig fontos és meghatározó szerepet fog játszani egész jövőjének és jellemének kialakulásban. Végtére is, nem véletlenül kapta tőle pont a Luninari nevet.
Mivel pedig a nyulakat illetően nagyjából pont ugyanazt a választ kapja, amire számít, megint csak nem tud érezni sem csalódottságot, sem megkönnyebbülést, legalábbis nem erősen és mindent áthatóan, haloványan mégis mind a kettő ott lapul a lelkében és gondolatai között. Egyik sem képes azonban a legkevésbé sem elhomályosítani az örömét, hogy lánya él és jól van. A saját magának elvégzett jóslások alapján persze eddig is tudta ezt. De hát mégiscsak sokkal jobb úgy tudni, hogy egyetlen lánya előtte áll, beszél hozzá, és megérinthető.
Bármennyire is csaponganak a gondolatai, úgy érzi, hogy a legfontosabb mégis az jelenleg, hogy megértse és elfogadja azt, hogy Luni életében éppen más a legfontosabb, nem az, amiért szerinte a leginkább érdemes élni.
Elfojt egy sóhajtást, pont úgy, ahogyan a Luni szokta, és miután ráeszmél arra, hogy az illendőnél talán kissé tovább volt csendben, gyorsan meg is szólal.*
- Értem. *bólint megfontoltan, de enyhe mosollyal.* Nem lett volna baj, ha igen, ne érts félre! Csak nem árt azért tisztában lenni az ilyesmivel. Magam sem tudom, hogy örülnék neki, vagy inkább megijesztene, ha hirtelen azon kapnám magam, hogy Luni felnőtt mialatt nem láttam. Mármint, úgy igazán. Örülök mindenesetre, hogy ilyen barátai vannak, mint te. Ne vedd dicsekvésnek, meg hát persze, nem is feltétlenül az én érdemem, de szerintem nagyon okos lányom van, emiatt pedig nem kellene aggódnom érte. Viszont az, hogy esze van, még nem jelenti egyben azt is, hogy képes lenne jól megítélni mások jellemét, vagy a szándékait vele kapcsolatban. Ehhez, azt hiszem, túl kevés elfet és embert ismert, és Arthenior előtt, néhány kivételt leszámítva persze, de elég egyoldalú tapasztalatokra is tett szert csak ilyen téren. A saját megérzéseimben viszont teljesen megbízom, így örülök neki, hogy veled van.
*A bizalomnak és önbizalomnak ez a megnyilvánulása talán meglepheti egy kicsit a másik elfet. De hát Ea mégiscsak papnő. Tényleg bízik saját megérzéseiben, és úgy véli, hogy tapasztalt már annyi jót, és rosszat is az életből egyaránt, hogy nyugodtan bízhassa rá magát saját magára. Ismert sok elfet és embert, látta a világ talán legeldugottabb falvát és legnagyobb városát is, és igaz ugyan, hogy férfiak háta mögül, de nézett már ork hordával is farkasszemet. Emellett úgy nevelt fel egyedül egy érzékeny és törékeny gyermeket, hogy körülbelül kettő, vagy talán három alkalmat leszámítva senki segítségére nem számíthatott. Mindeközben lelkiismeretesen ellátta papnői feladatait is.
Egyaránt volt része a testi gyönyör legmagasabb csúcsaiban, és a lelki gyötrelem legmélyebb bugyraiban is. Egyedül a testet gyötrő mérhetetlen kínt nem tapasztalta még meg, de erre természetesen nem is vágyott soha. Sőt, úgy gondolja, hogy épeszű érző lény nem is kívánhat önmagának ilyesmit soha, hacsak az a bizonyos kívánt fájdalom nem súrolja egyben a gyönyör határait is. Mindenesetre úgy érzi, hogy van mire büszkének lennie, ez pedig reményei szerint nem teszi önteltté, pusztán magabiztossá.
Bárhonnan nézi is, egy rövid beszélgetés és az első benyomások után az életét rá merné tenni arra, hogy Thimben a legkevesebb alakoskodás sincsen, és gondolkodás nélkül rábízhatja legdrágább és pótolhatatlan kis kincsét bármikor.*
- Szívesen megkérdeznének erről a rendről is, aminek a tagjai vagytok, de talán jobb, ha Luni mondja majd el a saját szavaival. Ahogyan azt is, hogy mi történt vele Artheniorban. Nem volt valami szép látvány, ami ott fogadott. *teszi még hozzá ismét elgondolkodóvá váló arccal.
Luninari ugyan láthatóan siet vissza, pont, mint, akit tényleg aggaszt az, hogy ők ketten miről beszélnek nélküle, de ha Thim szeretne valamit mondani, talán válaszolni még pont lesz ideje neki.*
- Mindjárt jövök. *mondja aztán az időközben visszatérő és szerzeményeit lepakoló Luninarinak Ea. Bár kicsit tart tőle, hogy ezzel kellemetlen helyzetbe hozza őt, nem bírja megállni, hogy ne simogassa meg szeretettel az arcát.* Áthozok a saját táboromból mindent, amit magammal hoztam az útra.
*El is indul, ismét kettesben hagyva egymással Thimet és lányát. Utóbbi egyáltalán nem tiltakozik a simogatás ellen, sőt, határozottan jól esik neki, mindez pedig egy elérzékenyült tekintetben és boldog mosolyban ölt testet. Mégis látszik rajta kis szorongás talán, miután szó nélkül visszaül a tűz mellé.
Nem kenyere az alakoskodás, de azért kicsikét óvatos oldalpillantásokat vet a vele lévő elfre. Bízik édesanyjában, valahogy még sincsen túl jó előérzete most. Nyelve hegyén leginkább valami olyasmi kérdés van, hogy "miről beszéltetek?"*
- Minden rendben? Ugye nem volt túl tolakodó, vagy ilyesmi? *kérdi inkább helyette.* Vagy éppen túlságosan hálás? Mindig jót akar, de nagyon hajlamos túlzásokba esni.
*Csak pár pillanatig hallgat ezek után. Aztán maga sem egészen érti, hogy miért, de hirtelen elneveti magát. Nevetésébe ugyan belekúszik egy apró árnyalatnyi, esélyesen disszonanciát okozó, hisztérikus felhang is, ezt leszámítva mégis teljesen önfeledt, megkönnyebbült és vidám.
Nem tudja kiverni fejéből a gondolatot, hogy nem is olyan régen még egy sötét, hideg pincében, egy szekrény alatt lapulva az életéért reszketett. Most pedig a legnagyobb problémája éppen az, hogy egy hozzá másképpen közel álló két elf mit beszélgetett az ő távollétében, minden bizonnyal róla. Mindennek tetejében egy tótól nem messze, és tűzrakó mellett ül, álmai tornyának képletesen vett árnyékában. Nyilván nem az ő kedvéért tette, de időközben még a hold is felkúszott az égre, és felragyogtak odafent az első csillagok is.
Biztosan lesz még sok talán kegyetlen és szomorú pillanat, perc óra, nap, talán még hónap és év is az éltében. És mégis úgy érzi, hogy most erre az egyetlen egy estére és hamarosan rájuk köszöntő éjszakára végre minden rendben.
Múlt is, jövő is eltávolodott, és sok-sok hosszú és boldog pillanatig most békén fogja végre hagyni őt. Túlságosan is törékeny kis világának az egyensúlya újra helyreállt. Ha nem érezné elviselhetetlennek a gondolatot, hogy ugyanazt az estét ismételje örökkön örökké, akkor eddigi életéből minden bizonnyal éppen ez az este lenne az.
Már csak egyetlen apróság hiányzik, bár igazából számára sem nem apróság, sem pedig egyetlen. Kicsit matat a táskájában, majd játéknyulait is leülteti maga mellé, persze minél messzebb a lángoktól Thim eddig sem adta tanújelét, hogy zavarnák, ő pedig szereti, ha ugyanúgy vele vannak, mintha otthon ülnének a tűz körül, a hátsó kertben, édesanyjával.*
- Nem volt még alkalmam megköszönni az aranyaidat és a kedvességedet, szóval nagyon köszönöm mindkettőt! *mondja aztán a nevetés abbahagyása után még Thimnek, megelőzve a kérdéseire várt válaszokat.* Értem, hogy nem akarod elfogadni, ha vissza szeretném adni őket, de valahogy csak meg szeretném hálálni majd. Szóval, találj ki valamit!
*Vidáman mosolyog, pedig úgy gondolja, hogy tényleg nincsen rendjén, hogy ajándékba pénzt kapjon bárkitől, csak úgy. Még akkor sem, ha barátok. De hát ez megint csak egy olyan probléma, hogy azt kívánja, ennél nagyobb ne is legyen az életében soha!*
2708. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-06 06:16:45
Üzenet elküldve: 2019-09-06 06:16:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fajtársak//
//Thimhez//
*Meglepődik, mert a sápatag elf, ha csak részben is, de viszonozza a saját köszönési formáját. Ha a meghajlás el is marad, de legalább tudja, miről fecsegett. Hófehér arcára félmosoly ül ki, de a bús-keserves tekintet megmarad rajta. Talán már általános kinézete is ez. Megörül, mikor hallja, hogy az öreg mester tornyába szólították a szellemek.*
-Hát ez nagyszerű! *Majd ösztönösen, újra a másikat méri végig.* Gondolom mágus vagy. *Ekkor egy kérdést is feltenne, bár kellő óvatossággal. A másik beszédstílusa, az azonnali tegezés, az Örzők mikéntjéről való tudomás egy dolgot enged feltételezni az erdőjáró nemeselfben.* Mondd, ha szabad ezt feltennem: északról jössz? Netán a fenyvesektől? *Látszik, hogy szeme felcsillant. Még az is lehet, hogy onnan származik, bár ki tudja: ez egy általános rajongásnak is betudható a vándor külsejű hosszúéletűtől. A torony szépsége lenyűgözi. Valószínűleg nem sok fajtársa rajong az építményekért, bár ő ebből addig kivételt képzett, míg valami szépet, s jót talált az értelmes kezek által alkotott lakhelyekben. Az akár akadémiának is betudható lakhelye Abogrnek további kérdéseket szül Gwaandril fejében. ~ Hogy lehet itt eligazodni? ~ Cseppet furcsa, bár akár érthetőnek is elgondolható kérdést tesz fel fajtársának.*
-Mondd csak; te hogyan tudsz eligazodni itt? *Szemei cseppet megrezzennek: természetes északi szokás, ha valaki nagyon érdeklődik, vagy érdekli valami a másik mondandójából. A kutya csendben mellé telepedett, lógatja nyelvét, bár még így is, Juhar felfele tekintő feje egymagasban van Gwaandril térdével. Most csak válaszokat várnak, aztán alakulnak a továbbiak, ahogyan fognak.*
//Fajtársak//
//Thimhez//
*Meglepődik, mert a sápatag elf, ha csak részben is, de viszonozza a saját köszönési formáját. Ha a meghajlás el is marad, de legalább tudja, miről fecsegett. Hófehér arcára félmosoly ül ki, de a bús-keserves tekintet megmarad rajta. Talán már általános kinézete is ez. Megörül, mikor hallja, hogy az öreg mester tornyába szólították a szellemek.*
-Hát ez nagyszerű! *Majd ösztönösen, újra a másikat méri végig.* Gondolom mágus vagy. *Ekkor egy kérdést is feltenne, bár kellő óvatossággal. A másik beszédstílusa, az azonnali tegezés, az Örzők mikéntjéről való tudomás egy dolgot enged feltételezni az erdőjáró nemeselfben.* Mondd, ha szabad ezt feltennem: északról jössz? Netán a fenyvesektől? *Látszik, hogy szeme felcsillant. Még az is lehet, hogy onnan származik, bár ki tudja: ez egy általános rajongásnak is betudható a vándor külsejű hosszúéletűtől. A torony szépsége lenyűgözi. Valószínűleg nem sok fajtársa rajong az építményekért, bár ő ebből addig kivételt képzett, míg valami szépet, s jót talált az értelmes kezek által alkotott lakhelyekben. Az akár akadémiának is betudható lakhelye Abogrnek további kérdéseket szül Gwaandril fejében. ~ Hogy lehet itt eligazodni? ~ Cseppet furcsa, bár akár érthetőnek is elgondolható kérdést tesz fel fajtársának.*
-Mondd csak; te hogyan tudsz eligazodni itt? *Szemei cseppet megrezzennek: természetes északi szokás, ha valaki nagyon érdeklődik, vagy érdekli valami a másik mondandójából. A kutya csendben mellé telepedett, lógatja nyelvét, bár még így is, Juhar felfele tekintő feje egymagasban van Gwaandril térdével. Most csak válaszokat várnak, aztán alakulnak a továbbiak, ahogyan fognak.*
2707. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-05 23:07:56
Üzenet elküldve: 2019-09-05 23:07:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fajtársak//
//Gwaandrilhoz//
*Szép dolog, ha egy ifjú hölgy tanulni szándékozik és nem rossz, ha akad egy kíváncsi útitárs, aki maga is szívesen látná a mágusok tornyát. Azonban nem csak a tanulás emészti fel egy vállalkozó szellemű egyén forrásait, hanem az itt eltöltött idő is. Enni, aludni és tisztálkodni még a legelszántabbak is szeretnének. Mindezekért Thim úgy döntött, hogy amíg Luninari tanul, addig ő elvállal egy-két munkát a torony körül. Nem is tudja, hogy ezen a napon társa hol, merre tölti magába a hasznos tudást, ő maga éppen a könyvtár leltározásában segédkezik. Elmerülve a polcok között sétál, mikor egy fajtársa megszólítja. Órák óta nem volt társasága, így ez kellemes meglepetésként éri.*
- Viszont kívánom! Jó helyen jársz, ha ezt a helyet kerested, barátom. *Üdvözli jó kedvvel a másik elfet. ~ Talán csak képzelődöm, de mintha régi otthonom hangjait hallanám a kiejtésében. ~ morfondírozik pár pillanat alatt. Nem lehet biztos ebben, hiszen éppen csak egy mondatot hallott a szőke férfitól.*
//Fajtársak//
//Gwaandrilhoz//
*Szép dolog, ha egy ifjú hölgy tanulni szándékozik és nem rossz, ha akad egy kíváncsi útitárs, aki maga is szívesen látná a mágusok tornyát. Azonban nem csak a tanulás emészti fel egy vállalkozó szellemű egyén forrásait, hanem az itt eltöltött idő is. Enni, aludni és tisztálkodni még a legelszántabbak is szeretnének. Mindezekért Thim úgy döntött, hogy amíg Luninari tanul, addig ő elvállal egy-két munkát a torony körül. Nem is tudja, hogy ezen a napon társa hol, merre tölti magába a hasznos tudást, ő maga éppen a könyvtár leltározásában segédkezik. Elmerülve a polcok között sétál, mikor egy fajtársa megszólítja. Órák óta nem volt társasága, így ez kellemes meglepetésként éri.*
- Viszont kívánom! Jó helyen jársz, ha ezt a helyet kerested, barátom. *Üdvözli jó kedvvel a másik elfet. ~ Talán csak képzelődöm, de mintha régi otthonom hangjait hallanám a kiejtésében. ~ morfondírozik pár pillanat alatt. Nem lehet biztos ebben, hiszen éppen csak egy mondatot hallott a szőke férfitól.*
2706. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-05 17:43:03
Üzenet elküldve: 2019-09-05 17:43:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Az undormány ingoványon áttelepszik a torony oldalára. Már messziről a törpe képében van a torony teteje. Megérkezvén leheveredik a torony melletti fánál. Könnyít már magán mert régóta hordozza a mozgó terhet. Miután ezzel végzett megmustrálja a tornyot közelebbről is.*
~Hú a nem jóját! Ezt nem az öregeknek tanálták fel! Ki a kánya bír lépcsőzni egész nap?!~
*Beköltözni már biztos nem költözne be, még ha ingyen kínálnák is fel neki, avagy koszt és kvártélyért sem. Nem! Öreg napjait valami kényelmes odúban töltené el nem fel le masírozva egy elátkozott toronyban. Azért egy kirándulást megért. Szép is jó is, oszt ennyi. Leheveredik egy pöttyet a fejsze fokára támasztva a fejét.*
~Hú a nem jóját! Ezt nem az öregeknek tanálták fel! Ki a kánya bír lépcsőzni egész nap?!~
*Beköltözni már biztos nem költözne be, még ha ingyen kínálnák is fel neki, avagy koszt és kvártélyért sem. Nem! Öreg napjait valami kényelmes odúban töltené el nem fel le masírozva egy elátkozott toronyban. Azért egy kirándulást megért. Szép is jó is, oszt ennyi. Leheveredik egy pöttyet a fejsze fokára támasztva a fejét.*
2705. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-04 17:43:34
Üzenet elküldve: 2019-09-04 17:43:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fajtársak//
//Thimhez//
*Ha az erdőből sikeresen ki is jutott, s szerencséjének (netán a szellemek jó szándékának hála) élve átrohant az ingoványon, egy igen furcsa, a tó felett mágikus toronyra talál, mely ráadásként lebeg is a víztömeg felett. Ez a tény eleve ezeregy kérdést vet fel a hosszúéletűben. ~ Hogy jutottam vissza a tóhoz? Merre tovább? Hol van Arthenior? Mi ez a hely? És még inkább: mi ez a torony? ~ Mindenesetre belép az épületbe, felmegy a sűrű, valószínűleg mágia hatásával kreált lépcsőn. Nem valami érdemleges kitérő, de most erre fog menni, ha csak szétnéz is. Gondolja, hogy ki lakik itt. Talán Abogr mester tornya ez, melyről úgyszintén a vándorok meséltek. ~ Nincs pénzem tanulni, de majd talán valamikor visszatérek. ~ Füttyent Juharnak, s be is lép. Az épület igen lenyűgöző, bár akkora nagy hatással nincsen rá. Ha nem is ekkora léptekben, de Lihanechben is látott már tornyokat. Találkozni szeretne egy ittenivel, hiányzik neki a beszélgető partner. Az első emeletiek között néz szét, s egy sápatag elfet pillant meg, vöröses hajjal, sötétbarnának tűnő szemekkel. Egymagas lehet vele. ~ Városi hosszúéletű lehet, azok ilyen finoman ruházkodóak. Az biztos, hogy nem erdei elf. ~ Dönti el magában. Végül is mit lehet tenni? Örüljön, hogy egyáltalán szóba állhat valakivel. A kutya jólnevelten csahol az oldalán, ütemes léptekkel haladnak a kiszemelt felé. Az valószínűleg pont háttal van nekik (vagy fordítva, nézőpont kérdése). Amint odaért, köhög egyet, hátha felfigyelnek rá. Ha sikertelen, akkor ránéz az ebre, az pedig vakkant egyet öblös, mélyen dörmögő hangján. Ha ekkor sikerrel jár (vagy ha már elsőre is megfordult a kiszemelt), akkor a keserédes tekintete kíséretében, egy egyszerű köszönéssel indítana, faji szokásként félig meghajolva, fejét egyenesen tartva, de a földre nem nézve. Ezzel jelzi rangját és szándékát. A legtöbb elf ismeri ezt, szóval számít a másik felismerő képességeiben.*
-Két Őrző köszöntsön! Ez Abogr mester tornya, jól sejtem? *Teszi fel az egyszerű kérdést. Hogy mi fog kisülni a csevejből, egyáltalán lesz e társalgás, az még a jövő zenéje.*
//Fajtársak//
//Thimhez//
*Ha az erdőből sikeresen ki is jutott, s szerencséjének (netán a szellemek jó szándékának hála) élve átrohant az ingoványon, egy igen furcsa, a tó felett mágikus toronyra talál, mely ráadásként lebeg is a víztömeg felett. Ez a tény eleve ezeregy kérdést vet fel a hosszúéletűben. ~ Hogy jutottam vissza a tóhoz? Merre tovább? Hol van Arthenior? Mi ez a hely? És még inkább: mi ez a torony? ~ Mindenesetre belép az épületbe, felmegy a sűrű, valószínűleg mágia hatásával kreált lépcsőn. Nem valami érdemleges kitérő, de most erre fog menni, ha csak szétnéz is. Gondolja, hogy ki lakik itt. Talán Abogr mester tornya ez, melyről úgyszintén a vándorok meséltek. ~ Nincs pénzem tanulni, de majd talán valamikor visszatérek. ~ Füttyent Juharnak, s be is lép. Az épület igen lenyűgöző, bár akkora nagy hatással nincsen rá. Ha nem is ekkora léptekben, de Lihanechben is látott már tornyokat. Találkozni szeretne egy ittenivel, hiányzik neki a beszélgető partner. Az első emeletiek között néz szét, s egy sápatag elfet pillant meg, vöröses hajjal, sötétbarnának tűnő szemekkel. Egymagas lehet vele. ~ Városi hosszúéletű lehet, azok ilyen finoman ruházkodóak. Az biztos, hogy nem erdei elf. ~ Dönti el magában. Végül is mit lehet tenni? Örüljön, hogy egyáltalán szóba állhat valakivel. A kutya jólnevelten csahol az oldalán, ütemes léptekkel haladnak a kiszemelt felé. Az valószínűleg pont háttal van nekik (vagy fordítva, nézőpont kérdése). Amint odaért, köhög egyet, hátha felfigyelnek rá. Ha sikertelen, akkor ránéz az ebre, az pedig vakkant egyet öblös, mélyen dörmögő hangján. Ha ekkor sikerrel jár (vagy ha már elsőre is megfordult a kiszemelt), akkor a keserédes tekintete kíséretében, egy egyszerű köszönéssel indítana, faji szokásként félig meghajolva, fejét egyenesen tartva, de a földre nem nézve. Ezzel jelzi rangját és szándékát. A legtöbb elf ismeri ezt, szóval számít a másik felismerő képességeiben.*
-Két Őrző köszöntsön! Ez Abogr mester tornya, jól sejtem? *Teszi fel az egyszerű kérdést. Hogy mi fog kisülni a csevejből, egyáltalán lesz e társalgás, az még a jövő zenéje.*
2704. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-04 13:37:18
Üzenet elküldve: 2019-09-04 13:37:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Új remény//
*Sok minden történt egy nap és egy este leforgása alatt. Amíg a szabadban dolgozott átmeneti táborhelyükön, újra és újra felcsendültek fejében Luninari szavai a különböző mágiákról, meg a világot alkotó elemekről. A lány, friss lelkesedéssel fejest ugorva a tanulásban, mindenről pozitívan, sőt áradozva beszélt. Ennek ellenére Thim úgy gondolja, sok igazság elhangzott. Be kell vallania saját hiúságát is, mert az, hogy Luni a vízmágiát ennyire felmagasztalta, elképesztően jól esik neki. Még a fa hasogatás is kellemesebb ebben a hangulatban, természetesen kölcsön fejszével, mert ilyen nehéz szerszámot nem cipeltek magukkal. A szép emlékként szolgáló beszélgetést azonban ő maga zárta rövidre még a könyvtárban. Látta, hogy gyorsa múlik az idő, ezért, miután figyelmesen meghallgatta és biztosította az egyetértéséről Luninarit, hagyta még olvasni. Viszont a tábortűz és finom vacsora újra összehozza az útitársakat. Itt kerülnek elő a kellemetlen dolgok is. Thim látja, hogy Lunit is aggasztják az anyagiak. Kicsit izgul is amiatt, hogy új barátja elfogadja e vajon az ajánlatát? Nagyon bánná, ha Luninari szerénységből, vagy rosszabb esetben távolságtartás miatt mondana le erről a lehetőségről. Bár nem túl jelentős az összeg, talán egy "lépéssel" mégis csak tovább haladhat Luni a mágia útján. Az ifjú hölgy szabadkozik még, és munkáról, sőt jóslásról beszél. Ahogy előadja, Thim kénytelen nevetni. Máris oldottabb a hangulat.*
- A lényeg, hogy haladsz, amíg tudsz. Ami a pénzt illeti szerintem vannak dolgok, amiknek csak egyszer adhatunk célt. Ezt az összeget is ide sorolom. Miután erre szánom, nem kérem vissza. *Mikor úgy látja, elég a beszédből, előveszi a nála lévő 785 aranyat, majd átadjaLuninari Heiphinenak. A jó hangulatú téma továbbra is szóban forog, ám ekkor egy ismeretlen beleszól a beszélgetésbe. Legalábbis Thim számára ismeretlen, ugyanis Luninari már repül anyja felé. Ezt a pillanatot nem lehet leírni. Thimben vegyes a döbbenet és a meghatottság, ahogy látja kettejük találkozását. Szinte szólni sem tud, még akkor sem, amikor az aranyló szőke elf nő felé fordul és Aleimordnak nevezi. Gondolatban oldalba löki önmagát, hogy felelni tudjon, de addigra Luni megteszi helyette.*
- Estrothim Rytl'or vagyok, örvendek a szerencsének! *Jön a gyerekkora óta betanult mondat mélyen a tudatalattiból. Ez menti meg a majdnem kínos pillanatot. A nő csengő hangon szabadkozik, de Luninari láthatóan boldog és Thim cseppet sem bánja, hogy tanúja lehetett ennek a szép pillanatnak. Ezután Calliepeiya elküldi lányát és egy nehéz beszélgetés immár borítékolható. Thim láthatóan régóta tapossa a felnőttek útját. Melyik anyában ne merülne fel a kérdés, hogy mit akar egy ilyen férfi az alig felnőtt leányától? Itt semmit sem bizonyítanak vagy cáfolnak a szavak, ezért ő meg sem próbál majd hosszan szabadkozni. Szinte az esélytelenek nyugalmával néz Calliepeiya szemébe. Bár nincs benne rossz szándék, ez a nő nem rettenne meg tőle, bármit is próbálna tenni. Egy anya, aki sokat látott már a világból, erősebb mindennél. A kérdések jönnek is azonnal.*
- Nem, nem vagyunk együtt. *Jelenti ki. Reméli, hogy Luni anyja majd hisz neki. Még csak most találkoztak, de úgy érzi, kedveli. Nem szeretné, ha pont ő lenne a gyűlölt mumus Calliepeiya szemében.*
- Szívesen tettem. Hadd mondjam el, ugyanazon rend vett minket a szárnyai alá. Ily módon tartozunk csak össze, viszont ez éppen elég erős, hogy összetartsunk. *A nyulak kérdésén meglepődik. Persze, rémlik neki, Luninari még a szekéren utazva beszélt nekik a nyulairól. De azóta ő nem gondolt rájuk. Pedig mintha látta is volna őket Luni kezében.*
- Azt hiszem igen. Sőt, biztos vagyok benne. Megvannak a játék nyulak.
*Sok minden történt egy nap és egy este leforgása alatt. Amíg a szabadban dolgozott átmeneti táborhelyükön, újra és újra felcsendültek fejében Luninari szavai a különböző mágiákról, meg a világot alkotó elemekről. A lány, friss lelkesedéssel fejest ugorva a tanulásban, mindenről pozitívan, sőt áradozva beszélt. Ennek ellenére Thim úgy gondolja, sok igazság elhangzott. Be kell vallania saját hiúságát is, mert az, hogy Luni a vízmágiát ennyire felmagasztalta, elképesztően jól esik neki. Még a fa hasogatás is kellemesebb ebben a hangulatban, természetesen kölcsön fejszével, mert ilyen nehéz szerszámot nem cipeltek magukkal. A szép emlékként szolgáló beszélgetést azonban ő maga zárta rövidre még a könyvtárban. Látta, hogy gyorsa múlik az idő, ezért, miután figyelmesen meghallgatta és biztosította az egyetértéséről Luninarit, hagyta még olvasni. Viszont a tábortűz és finom vacsora újra összehozza az útitársakat. Itt kerülnek elő a kellemetlen dolgok is. Thim látja, hogy Lunit is aggasztják az anyagiak. Kicsit izgul is amiatt, hogy új barátja elfogadja e vajon az ajánlatát? Nagyon bánná, ha Luninari szerénységből, vagy rosszabb esetben távolságtartás miatt mondana le erről a lehetőségről. Bár nem túl jelentős az összeg, talán egy "lépéssel" mégis csak tovább haladhat Luni a mágia útján. Az ifjú hölgy szabadkozik még, és munkáról, sőt jóslásról beszél. Ahogy előadja, Thim kénytelen nevetni. Máris oldottabb a hangulat.*
- A lényeg, hogy haladsz, amíg tudsz. Ami a pénzt illeti szerintem vannak dolgok, amiknek csak egyszer adhatunk célt. Ezt az összeget is ide sorolom. Miután erre szánom, nem kérem vissza. *Mikor úgy látja, elég a beszédből, előveszi a nála lévő 785 aranyat, majd átadjaLuninari Heiphinenak.
A jó hangulatú téma továbbra is szóban forog, ám ekkor egy ismeretlen beleszól a beszélgetésbe. Legalábbis Thim számára ismeretlen, ugyanis Luninari már repül anyja felé. Ezt a pillanatot nem lehet leírni. Thimben vegyes a döbbenet és a meghatottság, ahogy látja kettejük találkozását. Szinte szólni sem tud, még akkor sem, amikor az aranyló szőke elf nő felé fordul és Aleimordnak nevezi. Gondolatban oldalba löki önmagát, hogy felelni tudjon, de addigra Luni megteszi helyette.*- Estrothim Rytl'or vagyok, örvendek a szerencsének! *Jön a gyerekkora óta betanult mondat mélyen a tudatalattiból. Ez menti meg a majdnem kínos pillanatot. A nő csengő hangon szabadkozik, de Luninari láthatóan boldog és Thim cseppet sem bánja, hogy tanúja lehetett ennek a szép pillanatnak. Ezután Calliepeiya elküldi lányát és egy nehéz beszélgetés immár borítékolható. Thim láthatóan régóta tapossa a felnőttek útját. Melyik anyában ne merülne fel a kérdés, hogy mit akar egy ilyen férfi az alig felnőtt leányától? Itt semmit sem bizonyítanak vagy cáfolnak a szavak, ezért ő meg sem próbál majd hosszan szabadkozni. Szinte az esélytelenek nyugalmával néz Calliepeiya szemébe. Bár nincs benne rossz szándék, ez a nő nem rettenne meg tőle, bármit is próbálna tenni. Egy anya, aki sokat látott már a világból, erősebb mindennél. A kérdések jönnek is azonnal.*
- Nem, nem vagyunk együtt. *Jelenti ki. Reméli, hogy Luni anyja majd hisz neki. Még csak most találkoztak, de úgy érzi, kedveli. Nem szeretné, ha pont ő lenne a gyűlölt mumus Calliepeiya szemében.*
- Szívesen tettem. Hadd mondjam el, ugyanazon rend vett minket a szárnyai alá. Ily módon tartozunk csak össze, viszont ez éppen elég erős, hogy összetartsunk. *A nyulak kérdésén meglepődik. Persze, rémlik neki, Luninari még a szekéren utazva beszélt nekik a nyulairól. De azóta ő nem gondolt rájuk. Pedig mintha látta is volna őket Luni kezében.*
- Azt hiszem igen. Sőt, biztos vagyok benne. Megvannak a játék nyulak.
2703. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-08-31 00:00:55
Üzenet elküldve: 2019-08-31 00:00:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Új remény//
- Az jó, örülök, ha tetszik. *mondja látható és érezhető megkönnyebbüléssel, bár kicsit furcsának tartja Thim magyarázatát, hogy mi tetszik neki igazán a könyvben. Ezek után azonban arra jut, hogy amikor ő maga olvasta akkor életének talán éppen lehető legrosszabb pillanatában tette.
Tele voltak zaklatott gondolatai az éppen aktuális, akkor még javában létező és mai napig ható problémákkal, és az általuk okozott lelki sebekkel. Természetes hát, hogy olyan tanácsokra vadászott a sorok között mohón, amelyek a mágiaaffinitás minél gyorsabb felélesztését segíthetik, hogy aztán a már megtanult varázslatokkal felszerelkezve megvédhesse az őt befogadó arisztokrata családot és persze velük együtt saját magát is.
Kissé nyilván önző és a teljesen beszűkült látókört súroló módon, szinte teljesen hidegen hagyták őt a nagyon régen élt híres mágusokról szóló tanulságos történetek és tanmesék.
Meglehet, hogyha nyugalmasabb időkben, kellemes társaságban és teljes biztonságban olvas, akkor a most vele lévő elfhez hasonlóan ő maga is lenyűgözőnek és érdekesnek találta volna a könyvnek ezen részleteit.
Mindez azonban csak újabb mellékelágazása gondolatainak, amelyről hamar el is terelődik a figyelme, amint tovább hallgatja az Thimet.
Főleg, hogy éppen annak a Nairadának a régi ruhája van rajta, akivel utoljára beszélgetett hasonlóról. Mivel éppen Alenia elrablásának másnapján voltak a lány szülőházában, az akkori beszélgetés kicsit távol állt gondtalan csevegéstől és álmodozástól, aminek lennie kellett volna. Ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy ne emlékezzen teljesen tisztán, hogy egykori majdnem barátnőjét is a vízmágia vonzotta leginkább akkor, akárcsak most Thimet.*
- Jól hangzik, biztosan hasznos és érdekes ág. *ismeri el, de mivel túlságosan is lekötik az imént olvasott oldalak amelyek új lendületet adnak gyerekkori álmainak és fantáziáinak, gondolatai ösztönösen is megindulnak azonnal a hold felé, amely persze csak képletes és átvitt értelemben véve, de mégiscsak fogva tartja őt kislány kora óta. Sőt, talán már egészen születésétől fogva is. Édesanyja szerint azért, mert csendes, kellemes levegő által körbesimogatott éjszakán született a telihold ablakon bevilágító fényénél, a tűz hónapjainak vége felé. Tetszetős elmélet, talán túlságosan is babonás papnőt idéz, mégis úgy gondolja, hogy akár még lehet is benne valami.
Sokadszor elgondolkodik azon is, hogy vajon maga a hold milyen messze lehet? Megint csak édesanyja szerint, ha egy a már csak legendákban létező sárkány hátán repül, akkor pontosan három nap és három éjjel odáig az út.*
- Tulajdonképpen talán a víz a legfontosabb elem a világon a levegő után. Nélkülük nem létezhetne élet a világon. Nem sokat tudok róla, de biztos tele van hasznos varázslatokkal a mágiája. *gondolkodik hangosan, majd már-már szokásos, kissé álmodozó arcra vált.*
- De szerintem pont ez a csodálatos a mágiában. Nem kell hozzá feltétlenül valami olyat használni, ami itt van előttünk. A hold és a nap elemi mágiának számítanak ugyan, de olyan értelemben nem elemek, mint a tűz, a víz, a föld vagy a levegő. Az első hármat megérinteni is meg tudod, bár tűzbe nyúlni persze fáj, a levegőt pedig belélegzed, és körülvesz mindenhol, bármerre mész. Bizonyos értelemben folyton megérint és mindig megérinted te is, minden egyes pillanatban ameddig csak élsz. De a holdat legtöbbször csak éjszaka látod. Anya szerint ráadásul nagyon messze is van. És mégis, amikor szükséged van az erejére, akkor egyszer csak ugyanúgy ott lesz a kezeid között, mintha egy marék földért hajolnál le. Ráadásul nappal is! Mintha az egész mérhetetlen messzeség puszta illúzió lenne, és nem számítana az, hogy látszik, vagy nem, mert valahol mindig ott van, és sokkal közelebb, mint amilyen közelinek látszik. A mágia semmivé teszi a távolságot. Sőt, akár még az időt is!
*Végig szinte áhítattal beszél, és látszik rajta, hogy valóban lenyűgözi mindaz, amit mond. Nem is feltétlenül azért, mert ez az első alkalom, hogy hasonló gondolatok eszébe jutnak, sokkal inkább annak köszönhetően, hogy a könyv amelyben olyan élvezettel merült el az imént, tulajdonképpen szóról szóra megerősítette gondolatait.
Boldog ettől, és persze legalább ekkora boldogsággal hallgatja meg az elfet, bármit is akarna mondani neki.
A többi, saját jövője szempontjából ennél fontosabb dolgot, ami időközben kiderül, persze szintén nem hagyhatja figyelmen kívül. Így, amikor majdnem teljesen a könyv végére ér, majd később, amikor már a tábortűz megnyugtató melegének simogatásában üldögélnek Thimmel együtt húst és hagymát sütögetve, sokkal értőbb és elgondolkodóbb arccal hallgatja őt, mint korábban, amikor gondolataik a kissé távolabbi jövő felé kalandoztak el.
Kicsit el is sápad, Thim lényegre törő kérdése és ezt követő önzetlen és nagylelkű felajánlása után.
Látszik rajta, hogy elkedvetlenedik, de az is, hogy lelkesedéséből valahogy mégsem sikerült elvesztenie túl sokat.
Ugyanakkor attól is fél, hogy kissé naivnak, és önteltnek, vagy egyszerre mind a kettőnek fog látszani. És mégis muszáj elmondania az igazságot, amit összegezhet körülbelül egyetlen mondatban is.*
- Nem nagyon van pénzem. *rázza meg a fejét.* Az igazság az, hogy bíztam benne, hogy vagyok annyira lelkes és tehetséges egyszerre, hogy menni fog majd a dolog azok nélkül a könyvek nélkül is, amikért sokat kellene fizetni. Persze most már szembesülnöm kellett azzal, hogy ez nem így van. Jó eséllyel nem így van. Nagyon kedves vagy, és más körülmények között nem is fogadnék el semmit, de azt hiszem, hogy most muszáj lesz, ha még tanulni szeretnék tovább. Nagyon köszönöm! *mondja annál is sokkal nagyobb zavarban, mint amennyire láthatóan hálás.*
- Ne aggódj mindenesetre, hamar vissza fogom adni ezt a pénzt! *bizonygatja ezek után gyorsan.* Már korábban is gondoltam rá, hogy Szarvasliget ide, vagy oda, vissza kell majd néha járnom a városba. Otthon is kell a pénz, és egész sok aranyat tudnék keresni azzal, hogy jósolok. Értek hozzá. Legalábbis tudom, hogy kell csinálni. Anya sok módszert mutatott, és rengetegszer láttam, hogyan csinálja. Még a hatás kedvéért vágott koncentráló arcát is tudom utánozni.
*Itt ugyan majdnem elneveti magát. Mégis szó sincs róla, hogy édesanyja valaha is átvert volna bárkit. Őszintén hitt és nyilván még most is hisz benne, hogy az általa ismert jóslási módszerek működnek, és akiknek jósolt szintén őszintén hittek abban, hogy az igazat mondja nekik jövőjükkel kapcsolatban.*
- Nem úgy értem persze, hogy csaló lenne! *próbálja is azonnal kijavítani saját félreérthető mondatát.* De hát mindenki jobban hisz és bízik még magukban az istenekben is, ha van némi körítés az egészhez. A szertartások többsége, a ruhák pompája, a meztelenség, vagy akár a füstölők bódító illata is erről szól, semmi másról. Szerintem senki sem hinne az istenekben, ha mindenki csak úgy a szobája sarkában, lyukas hálóruhában elintézhetné a hozzájuk való imát, és nem lenne szükség papokra, papnőkre ehhez, meg az általuk bemutatott áldozatokra ehhez.
*Itt az elemek mágiája központját körülvevő tó tisztásának ködös partján talán kissé jobban terjed a hang, mint máshol. Minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy nem sokkal később, a mocsárba vesző ritkás bokrok közül mintha megkönnyebbült és vidám, kissé talán mégis mintha hisztérikus női nevetés jutna el Thimhez és Lunihoz. Kísértet, baljós démon, vagy lidérc hangja is lehetne. Luninari mégis minden félelem nélkül kapja fel rá a fejét.*
- Micsoda hitetlen egy gondolat! *szólal meg hirtelen sokkal közelebbről ugyanaz a hang. Néhány hosszú pillanattal később vékony, magas alak körvonalai bontakoznak ki az kora éji homályból, aki látszólag nagyon is sietve, határozott léptekkel, de mindenféle fegyver és fenyegetés nélkül közeledik feléjük.
Az eddig békés melankóliával és szégyenkezéssel Thim mellett ülő és sütögető lány ajkait hirtelen a leghangosabb szó hagyja el ajkait, amióta csak elhagyta igazi otthonát.*
- Anya! *kiabált fel hitetlenkedve, miközben lábai maguktól indulnak meg a feléjük tartó szőke, elf nő felé. Thimnek az lehet az érzése, hogy a végén az apró félvér lány szinte repül, és az utolsó néhány métert valóban levegőben úszva teszi meg, egészen az őt váró, ölelő karokig.
Ugyan nincsen Luninariban túl nagy erő, ebben a pillanatban mégis majdnem feldönti saját édesanyját, aki lányával együtt könnyes szemmel, megkönnyebbült boldogsággal nevet, egészen addig ameddig ölelik egymást.
Persze ez a végtelennek tűnő pillanat sem tarthat sokáig, így hamarosan félig szemtől szemben, félig pedig oldalt állnak egymásnak, mintha öntudatlanul is egy teljesen szabálytalan háromszög egy-egy csúcsát akarnák képezni Thimmel.
Luninari szeme csak könnyes, de az övé is, csak a boldogságtól. Széles, egyszerre felhőtlenül vidám és hitetlenkedő mosolyát még sem képes elrejteni, igaz nem is akarja.
Ha alaposan megfigyeli anyának és lányának párosát, Thim számára elsőre a leghihetetlenebb talán a közöttük lévő hasonlóság szinte teljes hiánya lehet. Luninari szemei kékségét ugyan egy az egyben anyjától örökölte, haja is mindkettőjüknek hosszú és egyenes szálú, talán arcvonásaik is emlékeztetnek egymásra a maguk kissé betegesnek, kényesnek ható, lágy finomságával együtt, itt azonban nagyjából vége is minden hasonlóságnak.
Édesanyja Luninarihoz képest magas, karcsú, mondhatni tipikus, könnyed, légies járású elf nő. Haja aranyra emlékeztetően ragyogó szőke, keblei is teltek, és ruhája is tesz róla, hogy magukra is vonják azonnal egy férfi tekintetét, ahogyan a karcsú csípőjét átölelő arany színű öv, vagy éppen a hosszú combjait meztelenül elővillantó szoknya sem mentes minden hivalkodástól.
Hogyha bőre nem is napbarnított, semmiképpen sem sápadt, mint lányáé, aki kísértet benyomását is kelthetné akár, ha akarná. Valahogy mindenesetre akaratlanul is egészség és életerő benyomását kelti a színe, különösen pont akkor, amikor éppen Luninari sápadt alakja mellett áll.
A félvér lány arcán és szemeiben megszokott álmos álmodozós helyett ráadásul az ő szemei kékségének csillogása és egész énjének jelenléte valahogy élénk és erős. Derű benyomását kelti, még valahogyan annak ellenére is, hogy kék szemei alatt idegennek hatnak az elmúlt hatok alatti aggodalom által alá gyűrött ráncok.
Még az arcán látható mérhetetlen megkönnyebbülés által szabálytalanná tett amúgy teljesen szabályos és szimmetrikus vonások sem torzulnak el a szétesés határáig, annak ellenére sem, hogy az elmúlt hatok éjszakáinak többségét álmatlanság és kínzó rémálmok keverékével töltötte el.
Különben pedig kortalan, legalábbis hosszas bámulás és gondolkodás kellene annak eldöntéséhez, hogy valószínűleg mennyi idős is lehet. Az biztos, hogy kamaszkorán régen túl van, nem ifjú, ugyanakkor mégsem tűnik középkorú nőnek. Pontosan, mint, aki kamaszkorában elkezdett felnőtté válni, és valami rejtélyes okból mégsem sikerült neki befejeznie soha.
Ami pedig magát Luninarit illeti, ő most is pontosan annak látja őt, akinek mindig is látta, saját korlátai által durván behatárolt, mégis a legjobb és legönzetlenebb és leginkább szeretetre méltó lénynek, akit csak valaha is ismert, és ismerhet a jövőben. És mégsem képes elhinni, hogy itt van.*
- Mit keresel te itt? *bukik is ki belőle a kérdés.*
- Butaságokat beszélsz kicsim. Nem "mit" hanem "kit" keresek. Hát persze, hogy téged, kit mást? *nevet a nő, de kék szeme még mindig könnyes, azt pedig, ha akarná sem lenne képes letagadni még mindig, hogy mennyire megkönnyebbült most ettől a találkozástól.*
- Persze, ki mást, de akkor is! *süti le Luninari szintén kék szemeit, pontosan úgy, mint aki szégyelli magát a korábbi kérdésért. Igazság szerint ez tényleg így is van.* Honnan tudtad, hogy ide fogok jönni?
- Azért jöttem pont ide, mert tudtam, hogyha van hely a világon, amit biztosan fel fogsz keresni előbb-utóbb, az éppen ez a randa torony. Mi történt az én okos kislányommal a városban? *ugratja Luninarit vidáman, de aztán tekintete elég hamar elkomorodik, amikor villámként csap belé a felismerés, hogy amit viccnek szánt, komoly kérdésnek is a lehető legrosszabb lett volna így elsőre.
Hiszen maga látta Artheniort nemrég a saját két szemével, ahogyan most lányának tekintetét is testközelből látja. És utóbbi rázta meg sokkal jobban most az előző pillanatokban, pedig sohasem volt érzéketlen mások szenvedésére sem, így természetes, hogy elborzasztotta mindaz a pusztulás és szenvedés, amit a városban talált.*
- Ne haragudj! *mondja is csendesen, szinte már szégyenkezve ezek után, igyekezve is gyorsan elébe menni a válasznak mielőtt még Luninari mondhatna valamit.* Biztosan sok minden történt. Talán túlságosan sok is. Nekem is igazán rengeteg mindent kellene elmondanom, és nem tudom, hogy hol kezdjem.
- Én is éppen így vagyok ezzel. *mondja Luninari.* De félek, hogy az én történetem hosszabb és bonyolultabb kicsit.
- Igen, látom rajtad. *hajtja le fejét a nő* Megváltoztál, látom a szemeden. Szomorúbb lettél. És valahogy mégis sokkal boldogabbnak látszol, mint otthon voltál, bármennyire is ellentmondásnak hangzik. *néz végig úgy a lányán, mintha tényleg a lelkébe látna. Ami képletes értelemben igaz is, hiszen ismeri Luninari minden rezdülését, minden egyes szemvillanásából olvasni képes.* Tudom, hogy csak én tehetek erről.
- Nem anya, dehogy! *tiltakozik Luninari azonnal.*
- De igen! Hidd el nekem. *tiltakozik a tiltakozás ellen az anyja.* De nem azért jöttem idáig, hogy a múltról beszéljünk.
- De most komolyan anya! Hogy kerülsz ide?
- Ezt majd talán kicsit később! *tolja el magától gyengéden a lányát, és egyenesen Thim felé fordul, akinek eddig nyilván nem sok más lehetőség jutott a kínos feszengésen kívül.*
- Ugye Aleimordhoz van szerencsém? *fordul reménykedve hozzá, bár az előtte álló elf férfi nem nagyon emlékezteti arra, aki Aleimordként él az emlékezetében. Igaz magasságuk és vékony testalkatuk hasonló. A haj viszont más, és az arc is nagyon nagy jóindulattal hasonló. De hát az idő nagy úr, talán még az isteneknél és a sorsnál is kérlelhetetlenebb. Régen volt már, hogy utoljára találkozott vele, a szüleivel és a húgával. Változhatott azóta annyit, hogy ne ismerje meg. Meg hát az ő emlékezete sem őrizhet meg mindenkit hibátlanul.*
- Nem, anya. Ő Thim. Egy barátom Szarvasligetből, ahol mindketten élünk most. *szól közbe Luninari mielőtt még az elf válaszolhatna.* Tényleg nagyon hosszú történet.
- Értem. *bólint az édesanyja lassan és kicsit óvatosan, ellenállva a kísértésnek, hogy rákérdezzen, mi történt távoli rokonaival. Luninari minden bizonnyal úgy is el fogja majd mondani, ha eljön az ideje. Egyelőre azonban túl sok mindent kellene megbeszélniük ahhoz, hogy csak úgy egymásra öntsék az elmúlt hatok eseményeit, érzéseit és gondolatait. Túlságosan is tömény és feldolgozhatatlan lenne ez néhány perc alatt.*
- Ez esetben bocsáss meg nekem kérlek ezért a kis közjátékért! Volt hátsó kertem, meg saját tűzrakóm, tudom, hogy nagyon nagy udvariatlanság úgy tenni, mintha valaki, aki a körünkben van itt sem lenne. *fordul Thimhez, de szavai mintha kicsit a lányának is szólnának.* De hát annyira megörültem Luninak, biztos megérted.
*Úgy gondolja mindenesetre, hogy ez nem szorul különösebb magyarázatra. Biztos benne, hogy Thim tényleg biztosan megérti.
Lánya mindenesetre megértette, hogy mire gondol, hiszen odahaza gyakran érezhette úgy, hogy rajta kívül szinte mindenki levegőnek nézi. Amit viszont ő sem tudhat, hogy a hozzá képest nagyon sápadt és alacsony lánya úgy gondolja, hogy ez a célozgatás teljesen felesleges. Eddig is tudta, hogy haragszik a vele való bánásmód miatt, és nem is ért egyet vele.*
- A nevem Calliepeiya Heiphine. *hajtja meg enyhén fejét és felsőtestét is kecses mozdulattal a férfi előtt, ahogyan az odahaza tanultak alapján bemutatkozáskor szokás.* Ebből otthon később Peiya, majd Eiya, végül pedig Ea lett, szóval, ha úgyis Luni barátja vagy, kérlek az egyszerűség kedvéért szólítsál csak Eának nyugodtan. *igazítja meg haját egy öntudatlan, valószínűleg ösztönös mozdulattal. Lányának végül is volt kitől örökölnie a hiúságát. Mindenesetre, ha nem egy barátról lenne szó, minden bizonnyal akkor is igyekezne jó benyomást tenni rá, így azonban főleg.*
- Itt táborozom a közelben én is, de látom, hogy szépen berendezkedtetek már itt. De nem lesz elég ennyi ág ám megsütni mindent. *jegyzi meg a tűzre pillantva futólag.*
- Menj el kérlek még egy kis tűzifáért, kicsim! *mondja a lányának, Luninari pedig szó nélkül engedelmeskedve, mintha otthon lennének, elindul tűzifát gyűjteni, de közben persze van egy olyan érzése, hogy édesanyja csak azért küldte el, hogy kicsit kettesben maradhasson Thimmel. Égni valót könnyedén gyűjthetne a tűzrakó közvetlen közelében is valamelyik bokorról, nem kell ezért feltétlenül elmennie a tisztás egy kicsit távolabbi pontjára.
Kicsit kényelmetlen érzéssel is tölti el az egész, mert az, hogy édesanyja elküldte őt, vagy azt jelenti, hogy a maga finom módján megpróbálja elcsábítani az elfet, vagy ami még valószínűbb, ki akarja faggatni, hogy pontosan milyen kapcsolatban állnak. Talán abban reménykedik, hogy hamarosan nem csak két nyulának, hanem neki is esküvőt szervezhet és celebrálhat. Ugyan tudja, hogy anyja tapintatos, a maga módján mégis túlságosan szabad szájú, ami már-már az udvariatlanság határát súrolja. Papnőhöz mindenesetre nem nagyon illik sokszor.
Luninari pedig nem is téved sokat, talán éppen azért, mert legalább olyan jól ismeri saját édesanyját, mint édesanyja őt.
Ugyan az emberek a gyengéi, Calliepeiya valóban eljátszik a gondolattal, hogy ameddig egyetlen imádott kislánya alszik, jó lenne eltölteni egy-két kellemes órát a jóképű elf társaságában a távolabbi satnya kis bokrok között, egyelőre azonban ez még távolról sem megszilárdult szándék, pusztán egyetlen halovány lehetőség a sok közül. Ennél azonban sokkal jobban foglalkoztatja az, hogy voltaképpen mi van pontosan az elf férfi és a lánya között. Ahol ő felnőtt, ott fiatal férfiak nem szoktak csak úgy fiatal lányokat kísérgetni, ugyanakkor nem egy fiú és lány, vagy férfi és nő közötti barátságot látott már, aminek sohasem lett az a vége, mint amit a többség várt volna tőle.*
- Együtt vagytok? *kérdi Timet, de egyáltalán nem úgy, mint egy dühös, lánya hamvas ifjúságára féltékeny anya, aki mérges lenne amiatt, hogy kicsi kincse kezd felnőni, és végre érdeklődni kezd a szerelem iránt. Semmi helytelenítés, vagy rosszindulat nincsen sem hangjában, sem pedig a tekintetében, inkább csak a puszta, nyers kíváncsiság. Persze egyáltalán nem biztos abban, hogy az ifjú elf ugyanolyan jól képes olvasni szavai hangsúlyából és tekintetéből, mint azt Luninari tenné, ezért igyekszik szavakkal is megnyugtatni őt.*
- Bárhogy is, mindenképpen köszönöm, hogy vigyáztál Lunira eddig, és hogy elkísérted idáig át ezen a barátságtalan mocsáron. Őszintén hálás vagyok. *mondja éppen ezért.* Olyan koravén sokszor. Nagy lány, sokszor talán komor és sötét gondolatokkal. Sok tekintetben mégis olyan kicsi még, attól félek. Kell, hogy vigyázzon rá valaki. Legalábbis ilyen helyen mindenképpen. *teszi hozzá némi habozás után, aztán hirtelen mégis csak felszakad belőle a kérdés, amit tudja jól, hogy lánya érdekében nem lenne jogában feltennie, bármilyen kapcsolatban legyen is az őt kísérő fiatal férfival. Még sem képes megállni, hogy ne tegye fel.*
- Magával hozta a nyulait is, igaz? Fogadok ott vannak most is a táskájában, gondosan úgy elrakva, hogy egymáshoz érjenek. *mondja, de az igazság az, hogy sokkal rémültebb lenne akkor, ha a fehér és a zsemleszín játéknyúl nem lennének most Luninarinál. Mert akkor tényleg valami olyasminek kellett volna történnie vele a városban, ahová javarészt az ő hibájából került, ami teljesen összezúzta a személyiségét.
Talán persze a két ártatlan kis plüss ugyanezt tette. Az ő ajándékai voltak, és emlékszik még, hogy Luninarinak milyen nagy örömöt okozott velük annak idején. Barátok híján, élettelen testüket mindenesetre lánya töltötte meg személyiséggel és élettel. Persze, a lelke mélyén biztosan Luninari is tudja, hogy nem igazi személyiségek és nem igazi nyulak. Ő legalábbis mindig ezzel nyugtatta magát. Mégis belement a kivédhetetlen és kikerülhetetlen játékba, hogy azok. Még össze is adta őket, rendes isteneknek és istennőknek tetsző, teljesen szabályos szertartás szerint, mint férjet és feleséget. Most pedig már maga sem tudja, hogy nem ő téved-e valójában. Végtére is, ha Luninari őszintén hisz abban, hogy játéknyulainak ugyanúgy van lelkük, mint nekik maguknak és Thimnek, nem lehet-e, hogy maga ez a szilárd hit valóra váltja ezeket a lelkeket? Ha más nem akkor legalább a lánya számára.
Sokat mindenesetre nincs ideje ezen elmélkedni. Thim bármit is válaszol a kérdéseire, Luninari néhány bokor szegényes ágával felszerelkezve máris siet vissza feléjük.
Ő maga pedig azt még a közelgő éj lassan leereszkedő komor sötétjén keresztül is látja hogy lányát aggasztja az, hogy ők ketten miről beszélgethetnek távollétében.*
- Az jó, örülök, ha tetszik. *mondja látható és érezhető megkönnyebbüléssel, bár kicsit furcsának tartja Thim magyarázatát, hogy mi tetszik neki igazán a könyvben. Ezek után azonban arra jut, hogy amikor ő maga olvasta akkor életének talán éppen lehető legrosszabb pillanatában tette.
Tele voltak zaklatott gondolatai az éppen aktuális, akkor még javában létező és mai napig ható problémákkal, és az általuk okozott lelki sebekkel. Természetes hát, hogy olyan tanácsokra vadászott a sorok között mohón, amelyek a mágiaaffinitás minél gyorsabb felélesztését segíthetik, hogy aztán a már megtanult varázslatokkal felszerelkezve megvédhesse az őt befogadó arisztokrata családot és persze velük együtt saját magát is.
Kissé nyilván önző és a teljesen beszűkült látókört súroló módon, szinte teljesen hidegen hagyták őt a nagyon régen élt híres mágusokról szóló tanulságos történetek és tanmesék.
Meglehet, hogyha nyugalmasabb időkben, kellemes társaságban és teljes biztonságban olvas, akkor a most vele lévő elfhez hasonlóan ő maga is lenyűgözőnek és érdekesnek találta volna a könyvnek ezen részleteit.
Mindez azonban csak újabb mellékelágazása gondolatainak, amelyről hamar el is terelődik a figyelme, amint tovább hallgatja az Thimet.
Főleg, hogy éppen annak a Nairadának a régi ruhája van rajta, akivel utoljára beszélgetett hasonlóról. Mivel éppen Alenia elrablásának másnapján voltak a lány szülőházában, az akkori beszélgetés kicsit távol állt gondtalan csevegéstől és álmodozástól, aminek lennie kellett volna. Ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy ne emlékezzen teljesen tisztán, hogy egykori majdnem barátnőjét is a vízmágia vonzotta leginkább akkor, akárcsak most Thimet.*
- Jól hangzik, biztosan hasznos és érdekes ág. *ismeri el, de mivel túlságosan is lekötik az imént olvasott oldalak amelyek új lendületet adnak gyerekkori álmainak és fantáziáinak, gondolatai ösztönösen is megindulnak azonnal a hold felé, amely persze csak képletes és átvitt értelemben véve, de mégiscsak fogva tartja őt kislány kora óta. Sőt, talán már egészen születésétől fogva is. Édesanyja szerint azért, mert csendes, kellemes levegő által körbesimogatott éjszakán született a telihold ablakon bevilágító fényénél, a tűz hónapjainak vége felé. Tetszetős elmélet, talán túlságosan is babonás papnőt idéz, mégis úgy gondolja, hogy akár még lehet is benne valami.
Sokadszor elgondolkodik azon is, hogy vajon maga a hold milyen messze lehet? Megint csak édesanyja szerint, ha egy a már csak legendákban létező sárkány hátán repül, akkor pontosan három nap és három éjjel odáig az út.*
- Tulajdonképpen talán a víz a legfontosabb elem a világon a levegő után. Nélkülük nem létezhetne élet a világon. Nem sokat tudok róla, de biztos tele van hasznos varázslatokkal a mágiája. *gondolkodik hangosan, majd már-már szokásos, kissé álmodozó arcra vált.*
- De szerintem pont ez a csodálatos a mágiában. Nem kell hozzá feltétlenül valami olyat használni, ami itt van előttünk. A hold és a nap elemi mágiának számítanak ugyan, de olyan értelemben nem elemek, mint a tűz, a víz, a föld vagy a levegő. Az első hármat megérinteni is meg tudod, bár tűzbe nyúlni persze fáj, a levegőt pedig belélegzed, és körülvesz mindenhol, bármerre mész. Bizonyos értelemben folyton megérint és mindig megérinted te is, minden egyes pillanatban ameddig csak élsz. De a holdat legtöbbször csak éjszaka látod. Anya szerint ráadásul nagyon messze is van. És mégis, amikor szükséged van az erejére, akkor egyszer csak ugyanúgy ott lesz a kezeid között, mintha egy marék földért hajolnál le. Ráadásul nappal is! Mintha az egész mérhetetlen messzeség puszta illúzió lenne, és nem számítana az, hogy látszik, vagy nem, mert valahol mindig ott van, és sokkal közelebb, mint amilyen közelinek látszik. A mágia semmivé teszi a távolságot. Sőt, akár még az időt is!
*Végig szinte áhítattal beszél, és látszik rajta, hogy valóban lenyűgözi mindaz, amit mond. Nem is feltétlenül azért, mert ez az első alkalom, hogy hasonló gondolatok eszébe jutnak, sokkal inkább annak köszönhetően, hogy a könyv amelyben olyan élvezettel merült el az imént, tulajdonképpen szóról szóra megerősítette gondolatait.
Boldog ettől, és persze legalább ekkora boldogsággal hallgatja meg az elfet, bármit is akarna mondani neki.
A többi, saját jövője szempontjából ennél fontosabb dolgot, ami időközben kiderül, persze szintén nem hagyhatja figyelmen kívül. Így, amikor majdnem teljesen a könyv végére ér, majd később, amikor már a tábortűz megnyugtató melegének simogatásában üldögélnek Thimmel együtt húst és hagymát sütögetve, sokkal értőbb és elgondolkodóbb arccal hallgatja őt, mint korábban, amikor gondolataik a kissé távolabbi jövő felé kalandoztak el.
Kicsit el is sápad, Thim lényegre törő kérdése és ezt követő önzetlen és nagylelkű felajánlása után.
Látszik rajta, hogy elkedvetlenedik, de az is, hogy lelkesedéséből valahogy mégsem sikerült elvesztenie túl sokat.
Ugyanakkor attól is fél, hogy kissé naivnak, és önteltnek, vagy egyszerre mind a kettőnek fog látszani. És mégis muszáj elmondania az igazságot, amit összegezhet körülbelül egyetlen mondatban is.*
- Nem nagyon van pénzem. *rázza meg a fejét.* Az igazság az, hogy bíztam benne, hogy vagyok annyira lelkes és tehetséges egyszerre, hogy menni fog majd a dolog azok nélkül a könyvek nélkül is, amikért sokat kellene fizetni. Persze most már szembesülnöm kellett azzal, hogy ez nem így van. Jó eséllyel nem így van. Nagyon kedves vagy, és más körülmények között nem is fogadnék el semmit, de azt hiszem, hogy most muszáj lesz, ha még tanulni szeretnék tovább. Nagyon köszönöm! *mondja annál is sokkal nagyobb zavarban, mint amennyire láthatóan hálás.*
- Ne aggódj mindenesetre, hamar vissza fogom adni ezt a pénzt! *bizonygatja ezek után gyorsan.* Már korábban is gondoltam rá, hogy Szarvasliget ide, vagy oda, vissza kell majd néha járnom a városba. Otthon is kell a pénz, és egész sok aranyat tudnék keresni azzal, hogy jósolok. Értek hozzá. Legalábbis tudom, hogy kell csinálni. Anya sok módszert mutatott, és rengetegszer láttam, hogyan csinálja. Még a hatás kedvéért vágott koncentráló arcát is tudom utánozni.
*Itt ugyan majdnem elneveti magát. Mégis szó sincs róla, hogy édesanyja valaha is átvert volna bárkit. Őszintén hitt és nyilván még most is hisz benne, hogy az általa ismert jóslási módszerek működnek, és akiknek jósolt szintén őszintén hittek abban, hogy az igazat mondja nekik jövőjükkel kapcsolatban.*
- Nem úgy értem persze, hogy csaló lenne! *próbálja is azonnal kijavítani saját félreérthető mondatát.* De hát mindenki jobban hisz és bízik még magukban az istenekben is, ha van némi körítés az egészhez. A szertartások többsége, a ruhák pompája, a meztelenség, vagy akár a füstölők bódító illata is erről szól, semmi másról. Szerintem senki sem hinne az istenekben, ha mindenki csak úgy a szobája sarkában, lyukas hálóruhában elintézhetné a hozzájuk való imát, és nem lenne szükség papokra, papnőkre ehhez, meg az általuk bemutatott áldozatokra ehhez.
*Itt az elemek mágiája központját körülvevő tó tisztásának ködös partján talán kissé jobban terjed a hang, mint máshol. Minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy nem sokkal később, a mocsárba vesző ritkás bokrok közül mintha megkönnyebbült és vidám, kissé talán mégis mintha hisztérikus női nevetés jutna el Thimhez és Lunihoz. Kísértet, baljós démon, vagy lidérc hangja is lehetne. Luninari mégis minden félelem nélkül kapja fel rá a fejét.*
- Micsoda hitetlen egy gondolat! *szólal meg hirtelen sokkal közelebbről ugyanaz a hang. Néhány hosszú pillanattal később vékony, magas alak körvonalai bontakoznak ki az kora éji homályból, aki látszólag nagyon is sietve, határozott léptekkel, de mindenféle fegyver és fenyegetés nélkül közeledik feléjük.
Az eddig békés melankóliával és szégyenkezéssel Thim mellett ülő és sütögető lány ajkait hirtelen a leghangosabb szó hagyja el ajkait, amióta csak elhagyta igazi otthonát.*
- Anya! *kiabált fel hitetlenkedve, miközben lábai maguktól indulnak meg a feléjük tartó szőke, elf nő felé. Thimnek az lehet az érzése, hogy a végén az apró félvér lány szinte repül, és az utolsó néhány métert valóban levegőben úszva teszi meg, egészen az őt váró, ölelő karokig.
Ugyan nincsen Luninariban túl nagy erő, ebben a pillanatban mégis majdnem feldönti saját édesanyját, aki lányával együtt könnyes szemmel, megkönnyebbült boldogsággal nevet, egészen addig ameddig ölelik egymást.
Persze ez a végtelennek tűnő pillanat sem tarthat sokáig, így hamarosan félig szemtől szemben, félig pedig oldalt állnak egymásnak, mintha öntudatlanul is egy teljesen szabálytalan háromszög egy-egy csúcsát akarnák képezni Thimmel.
Luninari szeme csak könnyes, de az övé is, csak a boldogságtól. Széles, egyszerre felhőtlenül vidám és hitetlenkedő mosolyát még sem képes elrejteni, igaz nem is akarja.
Ha alaposan megfigyeli anyának és lányának párosát, Thim számára elsőre a leghihetetlenebb talán a közöttük lévő hasonlóság szinte teljes hiánya lehet. Luninari szemei kékségét ugyan egy az egyben anyjától örökölte, haja is mindkettőjüknek hosszú és egyenes szálú, talán arcvonásaik is emlékeztetnek egymásra a maguk kissé betegesnek, kényesnek ható, lágy finomságával együtt, itt azonban nagyjából vége is minden hasonlóságnak.
Édesanyja Luninarihoz képest magas, karcsú, mondhatni tipikus, könnyed, légies járású elf nő. Haja aranyra emlékeztetően ragyogó szőke, keblei is teltek, és ruhája is tesz róla, hogy magukra is vonják azonnal egy férfi tekintetét, ahogyan a karcsú csípőjét átölelő arany színű öv, vagy éppen a hosszú combjait meztelenül elővillantó szoknya sem mentes minden hivalkodástól.
Hogyha bőre nem is napbarnított, semmiképpen sem sápadt, mint lányáé, aki kísértet benyomását is kelthetné akár, ha akarná. Valahogy mindenesetre akaratlanul is egészség és életerő benyomását kelti a színe, különösen pont akkor, amikor éppen Luninari sápadt alakja mellett áll.
A félvér lány arcán és szemeiben megszokott álmos álmodozós helyett ráadásul az ő szemei kékségének csillogása és egész énjének jelenléte valahogy élénk és erős. Derű benyomását kelti, még valahogyan annak ellenére is, hogy kék szemei alatt idegennek hatnak az elmúlt hatok alatti aggodalom által alá gyűrött ráncok.
Még az arcán látható mérhetetlen megkönnyebbülés által szabálytalanná tett amúgy teljesen szabályos és szimmetrikus vonások sem torzulnak el a szétesés határáig, annak ellenére sem, hogy az elmúlt hatok éjszakáinak többségét álmatlanság és kínzó rémálmok keverékével töltötte el.
Különben pedig kortalan, legalábbis hosszas bámulás és gondolkodás kellene annak eldöntéséhez, hogy valószínűleg mennyi idős is lehet. Az biztos, hogy kamaszkorán régen túl van, nem ifjú, ugyanakkor mégsem tűnik középkorú nőnek. Pontosan, mint, aki kamaszkorában elkezdett felnőtté válni, és valami rejtélyes okból mégsem sikerült neki befejeznie soha.
Ami pedig magát Luninarit illeti, ő most is pontosan annak látja őt, akinek mindig is látta, saját korlátai által durván behatárolt, mégis a legjobb és legönzetlenebb és leginkább szeretetre méltó lénynek, akit csak valaha is ismert, és ismerhet a jövőben. És mégsem képes elhinni, hogy itt van.*
- Mit keresel te itt? *bukik is ki belőle a kérdés.*
- Butaságokat beszélsz kicsim. Nem "mit" hanem "kit" keresek. Hát persze, hogy téged, kit mást? *nevet a nő, de kék szeme még mindig könnyes, azt pedig, ha akarná sem lenne képes letagadni még mindig, hogy mennyire megkönnyebbült most ettől a találkozástól.*
- Persze, ki mást, de akkor is! *süti le Luninari szintén kék szemeit, pontosan úgy, mint aki szégyelli magát a korábbi kérdésért. Igazság szerint ez tényleg így is van.* Honnan tudtad, hogy ide fogok jönni?
- Azért jöttem pont ide, mert tudtam, hogyha van hely a világon, amit biztosan fel fogsz keresni előbb-utóbb, az éppen ez a randa torony. Mi történt az én okos kislányommal a városban? *ugratja Luninarit vidáman, de aztán tekintete elég hamar elkomorodik, amikor villámként csap belé a felismerés, hogy amit viccnek szánt, komoly kérdésnek is a lehető legrosszabb lett volna így elsőre.
Hiszen maga látta Artheniort nemrég a saját két szemével, ahogyan most lányának tekintetét is testközelből látja. És utóbbi rázta meg sokkal jobban most az előző pillanatokban, pedig sohasem volt érzéketlen mások szenvedésére sem, így természetes, hogy elborzasztotta mindaz a pusztulás és szenvedés, amit a városban talált.*
- Ne haragudj! *mondja is csendesen, szinte már szégyenkezve ezek után, igyekezve is gyorsan elébe menni a válasznak mielőtt még Luninari mondhatna valamit.* Biztosan sok minden történt. Talán túlságosan sok is. Nekem is igazán rengeteg mindent kellene elmondanom, és nem tudom, hogy hol kezdjem.
- Én is éppen így vagyok ezzel. *mondja Luninari.* De félek, hogy az én történetem hosszabb és bonyolultabb kicsit.
- Igen, látom rajtad. *hajtja le fejét a nő* Megváltoztál, látom a szemeden. Szomorúbb lettél. És valahogy mégis sokkal boldogabbnak látszol, mint otthon voltál, bármennyire is ellentmondásnak hangzik. *néz végig úgy a lányán, mintha tényleg a lelkébe látna. Ami képletes értelemben igaz is, hiszen ismeri Luninari minden rezdülését, minden egyes szemvillanásából olvasni képes.* Tudom, hogy csak én tehetek erről.
- Nem anya, dehogy! *tiltakozik Luninari azonnal.*
- De igen! Hidd el nekem. *tiltakozik a tiltakozás ellen az anyja.* De nem azért jöttem idáig, hogy a múltról beszéljünk.
- De most komolyan anya! Hogy kerülsz ide?
- Ezt majd talán kicsit később! *tolja el magától gyengéden a lányát, és egyenesen Thim felé fordul, akinek eddig nyilván nem sok más lehetőség jutott a kínos feszengésen kívül.*
- Ugye Aleimordhoz van szerencsém? *fordul reménykedve hozzá, bár az előtte álló elf férfi nem nagyon emlékezteti arra, aki Aleimordként él az emlékezetében. Igaz magasságuk és vékony testalkatuk hasonló. A haj viszont más, és az arc is nagyon nagy jóindulattal hasonló. De hát az idő nagy úr, talán még az isteneknél és a sorsnál is kérlelhetetlenebb. Régen volt már, hogy utoljára találkozott vele, a szüleivel és a húgával. Változhatott azóta annyit, hogy ne ismerje meg. Meg hát az ő emlékezete sem őrizhet meg mindenkit hibátlanul.*
- Nem, anya. Ő Thim. Egy barátom Szarvasligetből, ahol mindketten élünk most. *szól közbe Luninari mielőtt még az elf válaszolhatna.* Tényleg nagyon hosszú történet.
- Értem. *bólint az édesanyja lassan és kicsit óvatosan, ellenállva a kísértésnek, hogy rákérdezzen, mi történt távoli rokonaival. Luninari minden bizonnyal úgy is el fogja majd mondani, ha eljön az ideje. Egyelőre azonban túl sok mindent kellene megbeszélniük ahhoz, hogy csak úgy egymásra öntsék az elmúlt hatok eseményeit, érzéseit és gondolatait. Túlságosan is tömény és feldolgozhatatlan lenne ez néhány perc alatt.*
- Ez esetben bocsáss meg nekem kérlek ezért a kis közjátékért! Volt hátsó kertem, meg saját tűzrakóm, tudom, hogy nagyon nagy udvariatlanság úgy tenni, mintha valaki, aki a körünkben van itt sem lenne. *fordul Thimhez, de szavai mintha kicsit a lányának is szólnának.* De hát annyira megörültem Luninak, biztos megérted.
*Úgy gondolja mindenesetre, hogy ez nem szorul különösebb magyarázatra. Biztos benne, hogy Thim tényleg biztosan megérti.
Lánya mindenesetre megértette, hogy mire gondol, hiszen odahaza gyakran érezhette úgy, hogy rajta kívül szinte mindenki levegőnek nézi. Amit viszont ő sem tudhat, hogy a hozzá képest nagyon sápadt és alacsony lánya úgy gondolja, hogy ez a célozgatás teljesen felesleges. Eddig is tudta, hogy haragszik a vele való bánásmód miatt, és nem is ért egyet vele.*
- A nevem Calliepeiya Heiphine. *hajtja meg enyhén fejét és felsőtestét is kecses mozdulattal a férfi előtt, ahogyan az odahaza tanultak alapján bemutatkozáskor szokás.* Ebből otthon később Peiya, majd Eiya, végül pedig Ea lett, szóval, ha úgyis Luni barátja vagy, kérlek az egyszerűség kedvéért szólítsál csak Eának nyugodtan. *igazítja meg haját egy öntudatlan, valószínűleg ösztönös mozdulattal. Lányának végül is volt kitől örökölnie a hiúságát. Mindenesetre, ha nem egy barátról lenne szó, minden bizonnyal akkor is igyekezne jó benyomást tenni rá, így azonban főleg.*
- Itt táborozom a közelben én is, de látom, hogy szépen berendezkedtetek már itt. De nem lesz elég ennyi ág ám megsütni mindent. *jegyzi meg a tűzre pillantva futólag.*
- Menj el kérlek még egy kis tűzifáért, kicsim! *mondja a lányának, Luninari pedig szó nélkül engedelmeskedve, mintha otthon lennének, elindul tűzifát gyűjteni, de közben persze van egy olyan érzése, hogy édesanyja csak azért küldte el, hogy kicsit kettesben maradhasson Thimmel. Égni valót könnyedén gyűjthetne a tűzrakó közvetlen közelében is valamelyik bokorról, nem kell ezért feltétlenül elmennie a tisztás egy kicsit távolabbi pontjára.
Kicsit kényelmetlen érzéssel is tölti el az egész, mert az, hogy édesanyja elküldte őt, vagy azt jelenti, hogy a maga finom módján megpróbálja elcsábítani az elfet, vagy ami még valószínűbb, ki akarja faggatni, hogy pontosan milyen kapcsolatban állnak. Talán abban reménykedik, hogy hamarosan nem csak két nyulának, hanem neki is esküvőt szervezhet és celebrálhat. Ugyan tudja, hogy anyja tapintatos, a maga módján mégis túlságosan szabad szájú, ami már-már az udvariatlanság határát súrolja. Papnőhöz mindenesetre nem nagyon illik sokszor.
Luninari pedig nem is téved sokat, talán éppen azért, mert legalább olyan jól ismeri saját édesanyját, mint édesanyja őt.
Ugyan az emberek a gyengéi, Calliepeiya valóban eljátszik a gondolattal, hogy ameddig egyetlen imádott kislánya alszik, jó lenne eltölteni egy-két kellemes órát a jóképű elf társaságában a távolabbi satnya kis bokrok között, egyelőre azonban ez még távolról sem megszilárdult szándék, pusztán egyetlen halovány lehetőség a sok közül. Ennél azonban sokkal jobban foglalkoztatja az, hogy voltaképpen mi van pontosan az elf férfi és a lánya között. Ahol ő felnőtt, ott fiatal férfiak nem szoktak csak úgy fiatal lányokat kísérgetni, ugyanakkor nem egy fiú és lány, vagy férfi és nő közötti barátságot látott már, aminek sohasem lett az a vége, mint amit a többség várt volna tőle.*
- Együtt vagytok? *kérdi Timet, de egyáltalán nem úgy, mint egy dühös, lánya hamvas ifjúságára féltékeny anya, aki mérges lenne amiatt, hogy kicsi kincse kezd felnőni, és végre érdeklődni kezd a szerelem iránt. Semmi helytelenítés, vagy rosszindulat nincsen sem hangjában, sem pedig a tekintetében, inkább csak a puszta, nyers kíváncsiság. Persze egyáltalán nem biztos abban, hogy az ifjú elf ugyanolyan jól képes olvasni szavai hangsúlyából és tekintetéből, mint azt Luninari tenné, ezért igyekszik szavakkal is megnyugtatni őt.*
- Bárhogy is, mindenképpen köszönöm, hogy vigyáztál Lunira eddig, és hogy elkísérted idáig át ezen a barátságtalan mocsáron. Őszintén hálás vagyok. *mondja éppen ezért.* Olyan koravén sokszor. Nagy lány, sokszor talán komor és sötét gondolatokkal. Sok tekintetben mégis olyan kicsi még, attól félek. Kell, hogy vigyázzon rá valaki. Legalábbis ilyen helyen mindenképpen. *teszi hozzá némi habozás után, aztán hirtelen mégis csak felszakad belőle a kérdés, amit tudja jól, hogy lánya érdekében nem lenne jogában feltennie, bármilyen kapcsolatban legyen is az őt kísérő fiatal férfival. Még sem képes megállni, hogy ne tegye fel.*
- Magával hozta a nyulait is, igaz? Fogadok ott vannak most is a táskájában, gondosan úgy elrakva, hogy egymáshoz érjenek. *mondja, de az igazság az, hogy sokkal rémültebb lenne akkor, ha a fehér és a zsemleszín játéknyúl nem lennének most Luninarinál. Mert akkor tényleg valami olyasminek kellett volna történnie vele a városban, ahová javarészt az ő hibájából került, ami teljesen összezúzta a személyiségét.
Talán persze a két ártatlan kis plüss ugyanezt tette. Az ő ajándékai voltak, és emlékszik még, hogy Luninarinak milyen nagy örömöt okozott velük annak idején. Barátok híján, élettelen testüket mindenesetre lánya töltötte meg személyiséggel és élettel. Persze, a lelke mélyén biztosan Luninari is tudja, hogy nem igazi személyiségek és nem igazi nyulak. Ő legalábbis mindig ezzel nyugtatta magát. Mégis belement a kivédhetetlen és kikerülhetetlen játékba, hogy azok. Még össze is adta őket, rendes isteneknek és istennőknek tetsző, teljesen szabályos szertartás szerint, mint férjet és feleséget. Most pedig már maga sem tudja, hogy nem ő téved-e valójában. Végtére is, ha Luninari őszintén hisz abban, hogy játéknyulainak ugyanúgy van lelkük, mint nekik maguknak és Thimnek, nem lehet-e, hogy maga ez a szilárd hit valóra váltja ezeket a lelkeket? Ha más nem akkor legalább a lánya számára.
Sokat mindenesetre nincs ideje ezen elmélkedni. Thim bármit is válaszol a kérdéseire, Luninari néhány bokor szegényes ágával felszerelkezve máris siet vissza feléjük.
Ő maga pedig azt még a közelgő éj lassan leereszkedő komor sötétjén keresztül is látja hogy lányát aggasztja az, hogy ők ketten miről beszélgethetnek távollétében.*
2702. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-08-28 23:37:01
Üzenet elküldve: 2019-08-28 23:37:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Új remény//
*Pár szót váltanak könyvtárosokkal. Bemutatkoztak mindketten, így hát azok is bemutatkoznak. Röviden elmondják, mit lehet és mit nem, majd illendően felajánlják, hogy válaszolnak minden felmerülő kérdésre. Thim, akárcsak Luninari, beletemetkezik az olvasmányba. Számos dolog, amit lát nem pusztán a mágiához tanács, hanem bármihez, amit az elf hosszan és elhivatottan akar művelni. Amíg ezekről olvas, érzi, hogy mélyen egyetért, közben pedig lelkileg felkészül a hosszú útra, mely sok áldozatot és nagy árakat követel majd meg tőle. Ahogy halad a könyvben, már olyan útmutatásokat talál, amik valóban a mágiáról szólnak. Némelyik régen élt mágusok tanulságos történeteivel van alátámasztva. Előkerülnek olyan szavak is, amiket Thim még sosem hallott és amiket nagyon nem ért. Ekkor azonban Luninari megtöri a csendet és kirángatja őt az idegen kifejezések karmai közül*
- Nagyon jó könyv. Élvezhető, mert sok történet van benne. Tanulságos példák tapasztalt mágusok életéből. Köszönöm, hogy levetted nekem. A mágiaágak közül pedig a vízmágiát szeretném majd. Bár ez még a jövő zenéje. Olvass csak nyugodtan, majd szólok, ha már mennünk kell.
*Biztatja a lányt. Öröm látni, hogy ennyire lelkes. Nem fejti ki, de úgy véli, nem szabad megvárniuk a teljes sötétséget és az abszolút kimerültséget, mert az éjszakára való berendezkedésre is kell idő. Biztos benne, hogy Luni is egyetértene ezzel, mert útitársa és most már mondhatni jó barátja egy megfontolt személyiség. Ugyanakkor lehet, most elhívatottságában lopja a perceket az estétől. Miután a korábban említett idegen szavak felkutatása nagy és szintén időigényes munka, Thim úgy dönt, számára ez megvárhatja a holnapot. Hagyja Luninarit olvasni és ő maga visszamegy a könyvtárosokhoz. Feltesz nekik néhány kérdést arról, hogyan, mivel kezdi a tanulást bárki, aki ide érkezik. Többféle úton járhat egy kezdő, de a lényeges mérföldkövek mindenkinél sorra kerülnek, aki komolyan gondolja. Thim nem röstelli megkérdezni, hogy ezek mibe kerülnek és azt tapasztalja, már a kezdetek sem a szegényeknek lettek kitalálva. Bár Luninaritól soha nem kérdezte, mennyi forrással indult neki ennek, jól ismeri a lányt, aki elszánt és előrelátó. Ha másban nem is, ebben biztos. Mégis előfordulhat az anyagiak hiánya ha csak abból indul ki, amit az elmúlt percekben hallott. Egyelőre megjegyzi az információt és már más jellegű kérdéseket tesz fel. Tanácsot kér, hol, merre tölthetik el az éjszakát. Természetesen tapasztalt utazókként jól felszerelkeztek egy éjjeli tábor megépítésére, ami szerencsés, mert valóban nem maradhat idebent minden jött-ment frissen érkezett akárki. Miután megtudja, hol találhatnak friss vizet, hol biztonságos felállítani a tábort és mire számítson az élelem keresésénél, megköszöni a segítséget, majd visszatér Luninarihoz.*
- Olvasgass még nyugodtan, kérlek! Körülnézek odakint, visszajövök nem sokára.
*Szeretné, ha Luninari annyit tanulhatna amennyit csak akar és bír, ezért úgy dönt, elintézi a vacsorát meg a tábort. Közben nem megy ki a fejéből a rengeteg költséges dolog, amikről az imént hallott. Elindul, megtenni mindezt. Reméli, a lány valóban folytatja még az olvasást. Ha mégsem, úgy azt kénytelen elfogadni és az esti munkát megosztani. Rossz út nincs, hiszen a végén úgyis együtt ülnek a tűz mellett vacsoraidőben és elfogyasztják azt, amit meg tudtak fogni, majd megsütni. Nincs jobb zárása a napnak egy jó vacsoránál. Thim most érzi elég bizalmasnak a hangulatot ahhoz, hogy felhozza az anyagiakat.*
- Nézd el, hogy most majd a zsebedben turkálok a kérdéseimmel. Ma azt tudtam meg, hogy drága út vár rád. Biztosan vastag tartalékot gyűjtöttél erre a vállalkozásra, de tartok tőle, hogy néhány dologról esetleg nem tudhattál, amit ma hallottam.
*Remélhetőleg jól sikerült bevezetője után tételesen felsorolja Luninarinak azokat a dolgokat, amiket meg kell majd fizetnie.*
- Ha most ezek közül bármi meglepetésként ért, tudd, hogy egy kicsit messzebbre ér a takaród, ha nem is sokkal. Bár én nem gyűjtöttem ilyen húzós célokra, ami nálam van most, az a tied, ha elfogadod.
*Pár szót váltanak könyvtárosokkal. Bemutatkoztak mindketten, így hát azok is bemutatkoznak. Röviden elmondják, mit lehet és mit nem, majd illendően felajánlják, hogy válaszolnak minden felmerülő kérdésre. Thim, akárcsak Luninari, beletemetkezik az olvasmányba. Számos dolog, amit lát nem pusztán a mágiához tanács, hanem bármihez, amit az elf hosszan és elhivatottan akar művelni. Amíg ezekről olvas, érzi, hogy mélyen egyetért, közben pedig lelkileg felkészül a hosszú útra, mely sok áldozatot és nagy árakat követel majd meg tőle. Ahogy halad a könyvben, már olyan útmutatásokat talál, amik valóban a mágiáról szólnak. Némelyik régen élt mágusok tanulságos történeteivel van alátámasztva. Előkerülnek olyan szavak is, amiket Thim még sosem hallott és amiket nagyon nem ért. Ekkor azonban Luninari megtöri a csendet és kirángatja őt az idegen kifejezések karmai közül*
- Nagyon jó könyv. Élvezhető, mert sok történet van benne. Tanulságos példák tapasztalt mágusok életéből. Köszönöm, hogy levetted nekem. A mágiaágak közül pedig a vízmágiát szeretném majd. Bár ez még a jövő zenéje. Olvass csak nyugodtan, majd szólok, ha már mennünk kell.
*Biztatja a lányt. Öröm látni, hogy ennyire lelkes. Nem fejti ki, de úgy véli, nem szabad megvárniuk a teljes sötétséget és az abszolút kimerültséget, mert az éjszakára való berendezkedésre is kell idő. Biztos benne, hogy Luni is egyetértene ezzel, mert útitársa és most már mondhatni jó barátja egy megfontolt személyiség. Ugyanakkor lehet, most elhívatottságában lopja a perceket az estétől. Miután a korábban említett idegen szavak felkutatása nagy és szintén időigényes munka, Thim úgy dönt, számára ez megvárhatja a holnapot. Hagyja Luninarit olvasni és ő maga visszamegy a könyvtárosokhoz. Feltesz nekik néhány kérdést arról, hogyan, mivel kezdi a tanulást bárki, aki ide érkezik. Többféle úton járhat egy kezdő, de a lényeges mérföldkövek mindenkinél sorra kerülnek, aki komolyan gondolja. Thim nem röstelli megkérdezni, hogy ezek mibe kerülnek és azt tapasztalja, már a kezdetek sem a szegényeknek lettek kitalálva. Bár Luninaritól soha nem kérdezte, mennyi forrással indult neki ennek, jól ismeri a lányt, aki elszánt és előrelátó. Ha másban nem is, ebben biztos. Mégis előfordulhat az anyagiak hiánya ha csak abból indul ki, amit az elmúlt percekben hallott. Egyelőre megjegyzi az információt és már más jellegű kérdéseket tesz fel. Tanácsot kér, hol, merre tölthetik el az éjszakát. Természetesen tapasztalt utazókként jól felszerelkeztek egy éjjeli tábor megépítésére, ami szerencsés, mert valóban nem maradhat idebent minden jött-ment frissen érkezett akárki. Miután megtudja, hol találhatnak friss vizet, hol biztonságos felállítani a tábort és mire számítson az élelem keresésénél, megköszöni a segítséget, majd visszatér Luninarihoz.*
- Olvasgass még nyugodtan, kérlek! Körülnézek odakint, visszajövök nem sokára.
*Szeretné, ha Luninari annyit tanulhatna amennyit csak akar és bír, ezért úgy dönt, elintézi a vacsorát meg a tábort. Közben nem megy ki a fejéből a rengeteg költséges dolog, amikről az imént hallott. Elindul, megtenni mindezt. Reméli, a lány valóban folytatja még az olvasást. Ha mégsem, úgy azt kénytelen elfogadni és az esti munkát megosztani. Rossz út nincs, hiszen a végén úgyis együtt ülnek a tűz mellett vacsoraidőben és elfogyasztják azt, amit meg tudtak fogni, majd megsütni. Nincs jobb zárása a napnak egy jó vacsoránál. Thim most érzi elég bizalmasnak a hangulatot ahhoz, hogy felhozza az anyagiakat.*
- Nézd el, hogy most majd a zsebedben turkálok a kérdéseimmel. Ma azt tudtam meg, hogy drága út vár rád. Biztosan vastag tartalékot gyűjtöttél erre a vállalkozásra, de tartok tőle, hogy néhány dologról esetleg nem tudhattál, amit ma hallottam.
*Remélhetőleg jól sikerült bevezetője után tételesen felsorolja Luninarinak azokat a dolgokat, amiket meg kell majd fizetnie.*
- Ha most ezek közül bármi meglepetésként ért, tudd, hogy egy kicsit messzebbre ér a takaród, ha nem is sokkal. Bár én nem gyűjtöttem ilyen húzós célokra, ami nálam van most, az a tied, ha elfogadod.
2701. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-08-28 07:59:40
Üzenet elküldve: 2019-08-28 07:59:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//A torony mestere//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun reggelén//
*A kissé zavart válaszra felsóhajt, szemöldökén eddig mutatott szorítás enyhül. Nem mondhatni, hogy ráncai kisimulnak homlokán, ahhoz épp elég idős már (állítólag), de láthatóan elment a kedve a zsörtölődéstől. Némán biccent, mikor a lány helyet foglal, majd az egyik kancsóból friss vizet tölt neki egy különálló pohárba, amibe előtte belefúj, ki tudja mióta állhatott már ott, Abogr nem igazán fogad vendégeket.*
- Itt kiabáltak a torony alatt, persze, hogy tudom! *Fortyan fel, aztán csak legyint.* Jó, végül is amúgy is tudnám. *Cáfolja meg magát szinte azonnal, aztán egy hosszabb sóhaj következik, s szemeinek megdörgölése.*
- Mindig a régi nóta... menjek, segítsek, avatkozzak be. *Csóválja meg fejét szomorú felhanggal kísért mosollyal.* Nem nyúlhatok bele folyton a világ dolgaiba, épp elég volt ezt a tornyot ide átköltöztetni, hogy mentsem a menthetőt. Most ugyanez következhet be. Abba nem gondoltatok, hogy a torony mérhetetlen mennyiségű információjára számtalan lélek éhes és gyakorta itt vannak? Mi lesz, ha a mostani akció is hasonló következményekkel jár, mint legutóbb? Mi lesz, ha ez a tudás elpusztul? *Kérdezi, aztán megrázza a fejét.*
- Nem, nem segíthetek, nekem itt a helyem. *Tárja szét kezét, aztán maga is iszik egy kortyot.*
- Támogatást azt adhatok, de nem nyilvánvalót és csupán praktikusat. *Vonja meg a vállát.*
//A torony mestere//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun reggelén//
*A kissé zavart válaszra felsóhajt, szemöldökén eddig mutatott szorítás enyhül. Nem mondhatni, hogy ráncai kisimulnak homlokán, ahhoz épp elég idős már (állítólag), de láthatóan elment a kedve a zsörtölődéstől. Némán biccent, mikor a lány helyet foglal, majd az egyik kancsóból friss vizet tölt neki egy különálló pohárba, amibe előtte belefúj, ki tudja mióta állhatott már ott, Abogr nem igazán fogad vendégeket.*
- Itt kiabáltak a torony alatt, persze, hogy tudom! *Fortyan fel, aztán csak legyint.* Jó, végül is amúgy is tudnám. *Cáfolja meg magát szinte azonnal, aztán egy hosszabb sóhaj következik, s szemeinek megdörgölése.*
- Mindig a régi nóta... menjek, segítsek, avatkozzak be. *Csóválja meg fejét szomorú felhanggal kísért mosollyal.* Nem nyúlhatok bele folyton a világ dolgaiba, épp elég volt ezt a tornyot ide átköltöztetni, hogy mentsem a menthetőt. Most ugyanez következhet be. Abba nem gondoltatok, hogy a torony mérhetetlen mennyiségű információjára számtalan lélek éhes és gyakorta itt vannak? Mi lesz, ha a mostani akció is hasonló következményekkel jár, mint legutóbb? Mi lesz, ha ez a tudás elpusztul? *Kérdezi, aztán megrázza a fejét.*
- Nem, nem segíthetek, nekem itt a helyem. *Tárja szét kezét, aztán maga is iszik egy kortyot.*
- Támogatást azt adhatok, de nem nyilvánvalót és csupán praktikusat. *Vonja meg a vállát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3533-3552