//Tavaszi nagytakarítás//
*Daewe szavain elmélázik takarítás közben.*
-Érdekes, kár, hogy nem tértem be oda annak idején.
*Hümmög az erdőkön.*
~Biztosan érdekes lett volna.~
*Vetíti előre magában annak a lehetőségét, hogy egyszer mégis megtenné ezt.*
-Egy ilyen vasmadaras, ugye?
*Kérdezi, hiszen az alkímia dolgaira csak elismerően biccenteni tud, de a mechanikai szerkezetek gyártóiról már hallott egyet és mást.*
-Talán, ha egy kis mágiával próbálkoznának.
*Vakargatja meg állát.*
-Hiszen ugyanúgy az emberi lét része az is, akkor miért ne használnák?
*Taitos ugyanis azt hallotta, hogy "önerőből" akarnak repülni, ezért nem alkalmaznak mágiát.*
~Hah, önerő.~
*Gondolja.*
-Egyszer, ha hazamész, majd vigyél el!
*Kéri udvariasan.*
-Persze csak ha alkalmas.
*Szól vissza, aztán a szavaknak vége, és kezdődik a vízhordás.*
//Északi zarándoklat//
*Végezetül Worenth is asztalukhoz vetődik, Taitos pedig ezen kissé meglepődik. Rág picit, nyel, aztán áll fel, és nyújt kezet egy főhajtás kíséretében.*
-Egy kicsit mi is besegítettünk.
*Magyarázza somolyogva.*
~Csak egy kicsit, tényleg...~
*Aztán Daewe ezzel kapcsolatos aggályait tudja szertefoszlatni.*
-Szerencsére csak évi egy alkalommal tartozunk neki.
*Mondja kicsit boldogan, hiszen ezt ígérték.*
-Mondjuk cserébe ő tudást adott annak idején.
*Egy kicsit latolgatja, hogy elárulja Worenthnek is, hogy egyedi mágiaformák kifejlesztője áll előtte, végül nem teszi.*
~Dicsekedni nem illik, főleg nem most, jobb a megszokás.~
*Inkább arra tér rá, hogy mi szél hozta őket erre.*
-Van még étek, Krestvir, hozol a nyeregtáskából?
*Kérdezi tanítványát. Mégis csak őt illik erre megkérnie, és a lány úgyis igen szótlan ilyenkor.*
-Szóval nem is erre akartam jönni.
*Magyarázza Taitos.*
-De végül a tornyot is megláttuk, így tanulásba kezdtük. Itt volt Loka és Nellara is. De ők már elindultak.
*Mondja, minthogy mindkét nőnek búcsút intettek már.*
-Tanultunk, és esedékes volt a takarítás adósságát törleszteni, amivel Abogr mesternek tartoztam, ugyanis sok jót tett már értem, és ígéretet tettem cserébe.
*Magyarázza kicsit pongyolán fogalmazva.*
-Végül pedig holnap mehetnénk tovább oda, ahova eredetileg terveztem indulni.
*Itt megvárja, míg Krestvir hallótávba ér vissza, és csendesebben folytatja.*
-A Szentély megsemmisült, ugyanakkor Isurii mesteremtől tudom, hogy iszonytató tudás van rejtve azon romok alatt, melyek talán ősibbek, mint a Zöld sárkány volt, talán pedig újak, csak éppen romok fedik őket. Így viszont azt hiszem mágusi kötelességünk átnézni a romokat, és ha még van rontás a vidéken, kipurgálni azt onnan.
*Picit elmélázik.*
-Ragront nem vinném, talpon kellene indulnunk, holnap reggel. Remélem minél többen tartotok velem.
*Néz társaira, és úgy érzi némi indoklással tartozik.*
-Az istenek megjelenése óta felborult a világ, talán ott találunk valami olyat, ami ismét utat nyithat az egyensúlyhoz. Thargarod vidékét pedig ellepték a küldöttek, elloptak egy mágiaágat, és kezüket egy ősi tanító szerint a többi tudásra szeretnék rátenni. Ráadásul a mester sem tanít már bárkit, csak az idejéért, szolgálatáért cserébe, csak aranyat fogad el, noha nem tudom mire kell neki.
*Meséli tapasztalatait szomorúan.*
-Azt hiszem változásokat kell majd eszközölnünk otthon is.
*Arról nem is beszél, hogy a mágiamentes övezetek is egyre szaporodnak, mintha a világ is kicsit ellenük lenne, ha eddig az út nem lett volna elég rögös.*
-Szóval ki kell szellőztetni a fejemet, és erre mi sem lenne jobb, mint a tudás gyarapítása, netán az utolsó holtak kipurgálása.
*Mosolyodik el, és mára ő ennyi is volt, tőle csendesen olvasgatva vonulhatnak is pihenni másnap reggelig, akkor viszont tervei vannak. Varázsolni fog. Sokat.*