Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 132 (2621. - 2640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2640. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-18 21:13:18
Üzenet elküldve: 2019-07-18 21:13:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Éjszaka//
*Ezúttal nem akad fenn a szavak pontos értelmén, mert tudja, hogy mit akart ezzel mondani a férfi. És kedvesnek tartja őt amiatt, hogy így próbálja őt megnyugtatni.*
- Ez teljesen értelmes félelem. A kígyók megmarhatnak minket, szerintem csak az nem fél tőlük, aki ezt nem tudja róluk, vagy épp az, aki annyira jól ismeri őket, hogy tudja, melyikük nem képes ártani nekünk. - *Teszi hozzá ő is a magáét, részéről nem kedvességből, inkább csak hangosan gondolkodik és kielemzi a helyzetet.
Tartott tőle, hogy Laor maga sem fog bízni benne, mert gyerekesnek tartja majd a félelmét, s emiatt a mágikus hatalmában is kételkedni fog. Mégis szükségesnek érezte, hogy ezt megossza vele, mert így egyrészt talán el tudják majd kerülni, hogy a sötét órákban haladjanak, másrészt ha mégis sötétségben kerülnének veszélybe és nem sikerülne uralkodnia magán, akkor legalább Laor érteni fogja, hogy mi a gondja és nem éri őt meglepetésként éles helyzetben.*
- Ezt nem azért mondtam el, mert szégyenlem. Hanem azért, hogy ne érje a csapatot felkészületlenül. De igazán, ha mégis haladnunk kell éjszaka is, minden tőlem telhetőt megteszek majd... - *Magyarázza el a férfinak, hogy milyen szándékkal tette ezt a vallomást, hogy biztosan megértse, hogy ez nem valami apróság, vagy egyszerű panaszkodás volt, hanem figyelmeztetés egy esetleges veszélyre.
Hogy a férfi ennek ellenére bizalomról beszél, és a csapatot ilyen jó fényben tünteti fel, az ténylegesen jót tesz, elvesz egy keveset a bizonytalanságából és növeli a biztonságérzetét, hogy a harcedzettnek vélt Laor ilyennek látja a körülményeiket. A róla szóló részt persze már csak bátorításnak véli, nem hiszi el, hogy a férfi valóban úgy gondolja, hogy a démonoknak van félnivalójuk tőle és nem fordítva.
Majd a következő megjegyzésen gondolkodnia kell egy keveset, mielőtt megérti, különösen, hogy a maca szót nem is ismeri. De leszűkítve a kört, hogy a csapatból kiket nem ismerhet Laor, illetve a "kormos"-t értelmezve hamar kikövetkezteti, hogy...*
- Quantall és Natalayda? Én sem ismerem őket. De azt gondolom, Pycta nem véletlenül küldte őket hozzám, tudta, hogy mihez keresek csapatot. És ők a város hősei, együtt tisztították meg a templomot Sa'Terethtől. Tehát Pycta láthatta is, hogy mire képesek, és ezután küldte őket. Valamint maga is halhatta, mennyit tud ezekről a gonosz lényekről Quantall, és ott volt a kezdeteknél is, az élőholtak támadásakor. Biztos vagyok benne, hogy hasznos lesz, hogy velünk tart. Natalayda pedig remélem, tud hatni Abogr mesterre, mert nekünk nem sikerült... - *Osztja meg ismereteit a párosról, bár még mindig inkább a talajhoz beszél és nem a férfi szemébe néz. Igaz, egy idő után alighanem meg is fájdulna a nyaka, ha ezzel próbálkozna, tekintve, hogy Laor áll, ő pedig ül. Talán erre gondol a férfi is, mikor leguggol mellé.
Ez fel is tűnik neki, de gondolkodás nélkül nem kínálja hellyel.*
- Őrködik? Vagy leülhet, rálát innen a táborra? - *Most egy pillanatra ránéz a férfi arcára, aztán kicsit arrébb is húzódik tőle. Nem azért, mert annyira félne tőle, inkább helyet akar adni a pokrócon, ha Laor leülne.
Így aztán ő is épp az ezáltal hozzá közelebb kerülő, hortyogó manóra néz, mikor érkezik a kérdés a férfitől.*
- Én sem tudom, micsoda... - *Kezd bele a válaszba, majd a manótól visszafordul a férfi felé.*
- A csillaghullást biztosan látta, ami nemrégiben volt... Azt a nagyot, ami után sokan szilánkokat is találtak...- *Itt megáll, várja a megerősítést.*
*Ezúttal nem akad fenn a szavak pontos értelmén, mert tudja, hogy mit akart ezzel mondani a férfi. És kedvesnek tartja őt amiatt, hogy így próbálja őt megnyugtatni.*
- Ez teljesen értelmes félelem. A kígyók megmarhatnak minket, szerintem csak az nem fél tőlük, aki ezt nem tudja róluk, vagy épp az, aki annyira jól ismeri őket, hogy tudja, melyikük nem képes ártani nekünk. - *Teszi hozzá ő is a magáét, részéről nem kedvességből, inkább csak hangosan gondolkodik és kielemzi a helyzetet.
Tartott tőle, hogy Laor maga sem fog bízni benne, mert gyerekesnek tartja majd a félelmét, s emiatt a mágikus hatalmában is kételkedni fog. Mégis szükségesnek érezte, hogy ezt megossza vele, mert így egyrészt talán el tudják majd kerülni, hogy a sötét órákban haladjanak, másrészt ha mégis sötétségben kerülnének veszélybe és nem sikerülne uralkodnia magán, akkor legalább Laor érteni fogja, hogy mi a gondja és nem éri őt meglepetésként éles helyzetben.*
- Ezt nem azért mondtam el, mert szégyenlem. Hanem azért, hogy ne érje a csapatot felkészületlenül. De igazán, ha mégis haladnunk kell éjszaka is, minden tőlem telhetőt megteszek majd... - *Magyarázza el a férfinak, hogy milyen szándékkal tette ezt a vallomást, hogy biztosan megértse, hogy ez nem valami apróság, vagy egyszerű panaszkodás volt, hanem figyelmeztetés egy esetleges veszélyre.
Hogy a férfi ennek ellenére bizalomról beszél, és a csapatot ilyen jó fényben tünteti fel, az ténylegesen jót tesz, elvesz egy keveset a bizonytalanságából és növeli a biztonságérzetét, hogy a harcedzettnek vélt Laor ilyennek látja a körülményeiket. A róla szóló részt persze már csak bátorításnak véli, nem hiszi el, hogy a férfi valóban úgy gondolja, hogy a démonoknak van félnivalójuk tőle és nem fordítva.
Majd a következő megjegyzésen gondolkodnia kell egy keveset, mielőtt megérti, különösen, hogy a maca szót nem is ismeri. De leszűkítve a kört, hogy a csapatból kiket nem ismerhet Laor, illetve a "kormos"-t értelmezve hamar kikövetkezteti, hogy...*
- Quantall és Natalayda? Én sem ismerem őket. De azt gondolom, Pycta nem véletlenül küldte őket hozzám, tudta, hogy mihez keresek csapatot. És ők a város hősei, együtt tisztították meg a templomot Sa'Terethtől. Tehát Pycta láthatta is, hogy mire képesek, és ezután küldte őket. Valamint maga is halhatta, mennyit tud ezekről a gonosz lényekről Quantall, és ott volt a kezdeteknél is, az élőholtak támadásakor. Biztos vagyok benne, hogy hasznos lesz, hogy velünk tart. Natalayda pedig remélem, tud hatni Abogr mesterre, mert nekünk nem sikerült... - *Osztja meg ismereteit a párosról, bár még mindig inkább a talajhoz beszél és nem a férfi szemébe néz. Igaz, egy idő után alighanem meg is fájdulna a nyaka, ha ezzel próbálkozna, tekintve, hogy Laor áll, ő pedig ül. Talán erre gondol a férfi is, mikor leguggol mellé.
Ez fel is tűnik neki, de gondolkodás nélkül nem kínálja hellyel.*
- Őrködik? Vagy leülhet, rálát innen a táborra? - *Most egy pillanatra ránéz a férfi arcára, aztán kicsit arrébb is húzódik tőle. Nem azért, mert annyira félne tőle, inkább helyet akar adni a pokrócon, ha Laor leülne.
Így aztán ő is épp az ezáltal hozzá közelebb kerülő, hortyogó manóra néz, mikor érkezik a kérdés a férfitől.*
- Én sem tudom, micsoda... - *Kezd bele a válaszba, majd a manótól visszafordul a férfi felé.*
- A csillaghullást biztosan látta, ami nemrégiben volt... Azt a nagyot, ami után sokan szilánkokat is találtak...- *Itt megáll, várja a megerősítést.*
2639. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-18 21:11:02
Üzenet elküldve: 2019-07-18 21:11:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Éjszaka//
*Bár mindent megtett ellene, mégis úgy tűnik, hogy megijesztette Krestvirt. Zavartan köhint egyet, és a megerősödő fénynél az alvó manót bámulja. Nem tudja hova tenni ezt a lényt, még csak hasonlót sem látott soha. Már gondolt rá, hogy megkérdi, miféle szerzet ez, de mivel az apró teremtmény nem afféle kutya vagy macska, hanem értelmes lény, nem tudta volna úgy megfogalmazni, hogy az esetleg ne legyen sértő a manó füleinek. Aztán Krestvir hozzá hasonlóan zavartan kezd magyarázni, és a végén Laor őszintén megdöbben azon, hogy a lány fél a sötétben. Ezt valahogy nem képzelte volna. Hogy egy mágus féljen a sötétségtől, mint valami gyermek. Szinte csak most tudatosul benne, hogy Krestvir mennyire fiatal, akár a lánya is lehetne. A mágusokról az a kép él, hogy csuhás, szakállas öregemberek. Igaz, Taitos mester sem az.*
- Mindenki fél valamitől. *vonja meg kicsit a vállát végül* Aki mást mond, az hazudik vagy halott.
*Ez jól hangzik és bele sem gondol, hogy butaságot beszélt. Ugyan mit mondhat egy halott?*
- Én például *nevet fel egy kicsit halkan* a kígyóktól. Nem tudnám megmagyarázni miért, nem mart meg egy sem soha, de már attól is a hideg futkos a hátamon, ha azokra a csúszómászókra gondolok.
*Önkéntelenül meg is borzong egy kicsit, ami miatt nagyon utálja magát. Neki kéne erőt mutatnia, erre ijedezik, mint valami öregasszony.*
- Én bízom benned. *jegyzi meg, és ezt ugyan csak vigasztalásnak szánta, de azon kapja magát, hogy valóban így van. Ugyan nem ismeri a mágust, de synmirai, ez pedig azt jelenti, hogy barát. Úgy hírlik, hogy Krestvir Taitos jobbkeze. Márpedig azt a suhancot tartják az egyik leghatalmasabb mágusnak, valószínű tehát, hogy kutyaütőt nem vesz maga mellé. Ez pedig azt kell jelentse, hogy Krestvir mágikus tudománya sem elhanyagolható. Ha ezt végiggondolja, már nem érzi annyira furcsának, hogy bízik benne.*
- Egymásra vagyunk utalva, bíznunk kell egymásban, és ki kell egészítenünk a másikat. És azt hiszem, hogy ebben nem lesz hiba. Erőnek itt van Frandr és én. Fürgeségnek Alyo. Riri a varázsos főzeteivel ezeket visszaadhatja nekünk ha fáradnánk, neked pedig a varázshatalmad.
*Most egészen őszintének hat a mosolya.*
- És megnézném magamnak azt a démont, aki dacolni mer egy synmirai mágussal.
*Kicsit visszafordul a táborhely felé, de a tűz fényénél csak homályos alakokat tud kivenni.*
- Igaz, arról a kormosról és a macájáról semmit sem tudok.
*Utal árnyaltan a később érkezőkre, és a mondat kérdésként is felfogható. Utána egy darabig csak bámulja a torony sötét árnyát, egy kicsit el is gondolkodik azon, hogy miféle álmokat álmodhatnak lakói. Arra jut, hogy jobb ha nem tudja. Végül leguggol a lány mellé arra gondolva, hogy ha már aludni nem tudnak, talán jobb, ha megpróbálja elterelni Krestvir gondolatait.*
- Ő... *int fejével a manó felé, aztán tart egy kis szünetet, mintha szavakat keresne* micsoda? Hogy akadtatok egymásra?
*Bár mindent megtett ellene, mégis úgy tűnik, hogy megijesztette Krestvirt. Zavartan köhint egyet, és a megerősödő fénynél az alvó manót bámulja. Nem tudja hova tenni ezt a lényt, még csak hasonlót sem látott soha. Már gondolt rá, hogy megkérdi, miféle szerzet ez, de mivel az apró teremtmény nem afféle kutya vagy macska, hanem értelmes lény, nem tudta volna úgy megfogalmazni, hogy az esetleg ne legyen sértő a manó füleinek. Aztán Krestvir hozzá hasonlóan zavartan kezd magyarázni, és a végén Laor őszintén megdöbben azon, hogy a lány fél a sötétben. Ezt valahogy nem képzelte volna. Hogy egy mágus féljen a sötétségtől, mint valami gyermek. Szinte csak most tudatosul benne, hogy Krestvir mennyire fiatal, akár a lánya is lehetne. A mágusokról az a kép él, hogy csuhás, szakállas öregemberek. Igaz, Taitos mester sem az.*
- Mindenki fél valamitől. *vonja meg kicsit a vállát végül* Aki mást mond, az hazudik vagy halott.
*Ez jól hangzik és bele sem gondol, hogy butaságot beszélt. Ugyan mit mondhat egy halott?*
- Én például *nevet fel egy kicsit halkan* a kígyóktól. Nem tudnám megmagyarázni miért, nem mart meg egy sem soha, de már attól is a hideg futkos a hátamon, ha azokra a csúszómászókra gondolok.
*Önkéntelenül meg is borzong egy kicsit, ami miatt nagyon utálja magát. Neki kéne erőt mutatnia, erre ijedezik, mint valami öregasszony.*
- Én bízom benned. *jegyzi meg, és ezt ugyan csak vigasztalásnak szánta, de azon kapja magát, hogy valóban így van. Ugyan nem ismeri a mágust, de synmirai, ez pedig azt jelenti, hogy barát. Úgy hírlik, hogy Krestvir Taitos jobbkeze. Márpedig azt a suhancot tartják az egyik leghatalmasabb mágusnak, valószínű tehát, hogy kutyaütőt nem vesz maga mellé. Ez pedig azt kell jelentse, hogy Krestvir mágikus tudománya sem elhanyagolható. Ha ezt végiggondolja, már nem érzi annyira furcsának, hogy bízik benne.*
- Egymásra vagyunk utalva, bíznunk kell egymásban, és ki kell egészítenünk a másikat. És azt hiszem, hogy ebben nem lesz hiba. Erőnek itt van Frandr és én. Fürgeségnek Alyo. Riri a varázsos főzeteivel ezeket visszaadhatja nekünk ha fáradnánk, neked pedig a varázshatalmad.
*Most egészen őszintének hat a mosolya.*
- És megnézném magamnak azt a démont, aki dacolni mer egy synmirai mágussal.
*Kicsit visszafordul a táborhely felé, de a tűz fényénél csak homályos alakokat tud kivenni.*
- Igaz, arról a kormosról és a macájáról semmit sem tudok.
*Utal árnyaltan a később érkezőkre, és a mondat kérdésként is felfogható. Utána egy darabig csak bámulja a torony sötét árnyát, egy kicsit el is gondolkodik azon, hogy miféle álmokat álmodhatnak lakói. Arra jut, hogy jobb ha nem tudja. Végül leguggol a lány mellé arra gondolva, hogy ha már aludni nem tudnak, talán jobb, ha megpróbálja elterelni Krestvir gondolatait.*
- Ő... *int fejével a manó felé, aztán tart egy kis szünetet, mintha szavakat keresne* micsoda? Hogy akadtatok egymásra?
2638. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-18 21:08:08
Üzenet elküldve: 2019-07-18 21:08:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Éjszaka//
*Viszonylag gyakorlottan építi már fel azt a képzeletbeli burkot, ami védi őt a "sötétségtől", vagyis attól, amit abból érzékel: a tévképzeteitől.
Hasonlít ez ahhoz, amit bármilyen varázslás során fel kell építenie, hogy kizárja a külvilágot, hogy összpontosítani tudjon. Ez mégis kicsit más, mert most a saját elméje ellen kell védekeznie, a zavaró körülmények belőle fakadnak, s ezek nem pusztán érzelmek, azokat könnyebb némítania.
A "páncélja" még nem elég erős, mikor Laor megközelíti őt, így zaklatottságában hirtelen nem is tudja, hogy amit hall - vagyis a háta mögül érkező léptek - az a valóság, vagy a hallucinációja része, ezért aztán nem is fordul hátra, inkább kizárni igyekszik a neszeket.
Észlelhetően összerezzen aztán, mikor Laor megszólítja őt. Szemei fölpattannak, s egy pillanatig még mindig azt hiszi, hogy csak a hangok azok, de aztán ráébred, hogy ez a valóság, nagyjából akkor, mikor a férfi bemutatkozik.
Levegőért kap, mert egy időre megfeledkezett róla, hogy lélegezzen, majd következő tette, hogy újra kinyúl a lámpásért és föltekeri a kanócot, hogy újra erősebb fénnyel vegye őket körbe.
Ettől persze egy időre el is vakul, de legalább megnyugszik. Nehezen tartaná fent a látszatot, hogy minden rendben, ha nem csak a sötétséggel, de az idegennek számító Laor jelenlétével is meg kellene egyszerre küzdenie. Egyszerre egy kihívás bőven elég.
Kishíján így is elmulasztja a férfi szavait értelmezni. Késve is válaszol, már csak az utolsó kérdésre.*
- Elég sok baj van. De azt hiszem, a kérdést rám értette... Nekem pedig nem esett bajom. - *Feleli Laor cipőjének. A férfi dolgát nem csak a gyér fény, de a csuklya is nehezítheti abban, hogy szemmel tarthassa a lány arcát.*
- És nem tudok aludni. - *Válaszol végül a korábbiakra is, színtelen hangon, majd ugyanilyen egykedvűen folytatja.*
- Túl sok a gondolat a fejemben, rosszat álmodtam, és... Igazából hazudtam. Van valami baj velem. Félek a sötétben. Bár a félelem nem a legjobb kifejezés erre. De erről jó, ha tud. Legalább maga. Legalább egyvalaki. Talán jobb, ha a többiek nem tudják. Talán akkor nem bíznának bennem. Bár lehet jobb is, ha nem teszik. De én megteszek majd mindent. Viszont jó lenne, ha éjszaka nem haladnánk, hanem védett helyet keresnénk. Amíg sötét van, én sem bízok magamban. De megteszem majd, amit tudok, hogy legyűrjem a félelmemet. Ezért is jöttem ki most... Gyakorolni... - *Míg beszél, mintha csak hangosan gondolkodna, s nem is Laorhoz beszélne. Még tekintete is a lámpás fényétől megvilágított talajt fürkészi.*
*Viszonylag gyakorlottan építi már fel azt a képzeletbeli burkot, ami védi őt a "sötétségtől", vagyis attól, amit abból érzékel: a tévképzeteitől.
Hasonlít ez ahhoz, amit bármilyen varázslás során fel kell építenie, hogy kizárja a külvilágot, hogy összpontosítani tudjon. Ez mégis kicsit más, mert most a saját elméje ellen kell védekeznie, a zavaró körülmények belőle fakadnak, s ezek nem pusztán érzelmek, azokat könnyebb némítania.
A "páncélja" még nem elég erős, mikor Laor megközelíti őt, így zaklatottságában hirtelen nem is tudja, hogy amit hall - vagyis a háta mögül érkező léptek - az a valóság, vagy a hallucinációja része, ezért aztán nem is fordul hátra, inkább kizárni igyekszik a neszeket.
Észlelhetően összerezzen aztán, mikor Laor megszólítja őt. Szemei fölpattannak, s egy pillanatig még mindig azt hiszi, hogy csak a hangok azok, de aztán ráébred, hogy ez a valóság, nagyjából akkor, mikor a férfi bemutatkozik.
Levegőért kap, mert egy időre megfeledkezett róla, hogy lélegezzen, majd következő tette, hogy újra kinyúl a lámpásért és föltekeri a kanócot, hogy újra erősebb fénnyel vegye őket körbe.
Ettől persze egy időre el is vakul, de legalább megnyugszik. Nehezen tartaná fent a látszatot, hogy minden rendben, ha nem csak a sötétséggel, de az idegennek számító Laor jelenlétével is meg kellene egyszerre küzdenie. Egyszerre egy kihívás bőven elég.
Kishíján így is elmulasztja a férfi szavait értelmezni. Késve is válaszol, már csak az utolsó kérdésre.*
- Elég sok baj van. De azt hiszem, a kérdést rám értette... Nekem pedig nem esett bajom. - *Feleli Laor cipőjének. A férfi dolgát nem csak a gyér fény, de a csuklya is nehezítheti abban, hogy szemmel tarthassa a lány arcát.*
- És nem tudok aludni. - *Válaszol végül a korábbiakra is, színtelen hangon, majd ugyanilyen egykedvűen folytatja.*
- Túl sok a gondolat a fejemben, rosszat álmodtam, és... Igazából hazudtam. Van valami baj velem. Félek a sötétben. Bár a félelem nem a legjobb kifejezés erre. De erről jó, ha tud. Legalább maga. Legalább egyvalaki. Talán jobb, ha a többiek nem tudják. Talán akkor nem bíznának bennem. Bár lehet jobb is, ha nem teszik. De én megteszek majd mindent. Viszont jó lenne, ha éjszaka nem haladnánk, hanem védett helyet keresnénk. Amíg sötét van, én sem bízok magamban. De megteszem majd, amit tudok, hogy legyűrjem a félelmemet. Ezért is jöttem ki most... Gyakorolni... - *Míg beszél, mintha csak hangosan gondolkodna, s nem is Laorhoz beszélne. Még tekintete is a lámpás fényétől megvilágított talajt fürkészi.*
2637. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-18 21:05:40
Üzenet elküldve: 2019-07-18 21:05:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Éjszaka//
*Ilyenkor úgy illik, hogy nem mindenki alszik. Valaki mindig ébren marad, és vigyázza a többiek álmát. Pláne úgy, hogy ennek a környéknek nincs valami fényes híre. Noha a Mágustorony közvetlen tövében talán nincs akkora esélye annak, hogy holmi martalócok ütnének rajtuk, mégsem lenne helyes ha mindenki aludna. Per pillanat Laor virraszt, nemrég zavarta vissza aludni a mélységit. Most nem túl messze a többiektől akik kint maradtak, hátát egy jókora fa törzsének vetve ücsörög. Mivel a tábortűztől, amit táplál időnkét vetve rá néhány fahasábot, úgysem látna semmit a tűz fénykörén túl, inkább a hallására igyekszik támaszkodni. De szokásosnak számító éji neszeken kívül mást nem nagyon hall. Csak a szunyókáló igásló horkan fel néha, most éppen felé pillant Laor. Arra gondol, hogy kezdi megkedvelni ezt a jámbor állatot, ideje lenne valami nevet adni neki. Aztán arra gondol, hogy felesleges. Talán egy hat után már sem ő, sem a ló nem él. Nem túl szívderítő gondolat, el is húzza a száját, de valahogy mégsem tör rá valami szomorúság. Csak közöny marad, és talán jobb is így. Éppen feltápászkodna, hogy kicsit felszítsa a tűzet, amikor annak fényén kívül egy másik, apró fényforrást vesz észre a toronynál. Imbolygó kis pötty, és mozog. Alighanem valaki jön lefelé a lépcsőn, és mécsest vagy lámpást hoz magával. Nesztelenül talpra áll, és bár nem hiszi, hogy veszélytől kéne tartani, ösztönösen ráfog kardja markolatára. Elindul a part felé, és amikor az alak a lépcsősor aljára ér, a lámpás fénykörében felfedezni véli Krestvir arcát. Megvárja míg a lány letelepszik, és csak utána indul el felé. Most már nem ügyel rá, hogy zaj nélkül lépdeljen, ellenkezőleg. Nem akarja megijeszteni Krestvirt azzal, hogy hangtalanul mellé lopakodik. Ha a mágus felfigyel léptei zajára, megszólal.*
- Semmi baj, csak én vagyok. Laor.
*Megáll a pokrócon ücsörgő lány mellett, és egy kicsit erőltetnie kell a szemeit, hogy a lecsavart lámpás derengő fényénél ki tudja venni Kresi arcát. És a mellette békésen alvó manót.*
- Követned kéne a példáját. *szólal meg halkan és Kilencedik felé bök* Aludnod kéne. Holnap hosszú út vár ránk, aztán pedig...
*Nem fejezi be, nem akarja saját sötét gondolataival terhelni a másikat. Lehet, hogy Krestvir is el van látva ilyesmivel, azért van ébren az éjszaka közepén.*
- Valami baj van?
*Ilyenkor úgy illik, hogy nem mindenki alszik. Valaki mindig ébren marad, és vigyázza a többiek álmát. Pláne úgy, hogy ennek a környéknek nincs valami fényes híre. Noha a Mágustorony közvetlen tövében talán nincs akkora esélye annak, hogy holmi martalócok ütnének rajtuk, mégsem lenne helyes ha mindenki aludna. Per pillanat Laor virraszt, nemrég zavarta vissza aludni a mélységit. Most nem túl messze a többiektől akik kint maradtak, hátát egy jókora fa törzsének vetve ücsörög. Mivel a tábortűztől, amit táplál időnkét vetve rá néhány fahasábot, úgysem látna semmit a tűz fénykörén túl, inkább a hallására igyekszik támaszkodni. De szokásosnak számító éji neszeken kívül mást nem nagyon hall. Csak a szunyókáló igásló horkan fel néha, most éppen felé pillant Laor. Arra gondol, hogy kezdi megkedvelni ezt a jámbor állatot, ideje lenne valami nevet adni neki. Aztán arra gondol, hogy felesleges. Talán egy hat után már sem ő, sem a ló nem él. Nem túl szívderítő gondolat, el is húzza a száját, de valahogy mégsem tör rá valami szomorúság. Csak közöny marad, és talán jobb is így. Éppen feltápászkodna, hogy kicsit felszítsa a tűzet, amikor annak fényén kívül egy másik, apró fényforrást vesz észre a toronynál. Imbolygó kis pötty, és mozog. Alighanem valaki jön lefelé a lépcsőn, és mécsest vagy lámpást hoz magával. Nesztelenül talpra áll, és bár nem hiszi, hogy veszélytől kéne tartani, ösztönösen ráfog kardja markolatára. Elindul a part felé, és amikor az alak a lépcsősor aljára ér, a lámpás fénykörében felfedezni véli Krestvir arcát. Megvárja míg a lány letelepszik, és csak utána indul el felé. Most már nem ügyel rá, hogy zaj nélkül lépdeljen, ellenkezőleg. Nem akarja megijeszteni Krestvirt azzal, hogy hangtalanul mellé lopakodik. Ha a mágus felfigyel léptei zajára, megszólal.*
- Semmi baj, csak én vagyok. Laor.
*Megáll a pokrócon ücsörgő lány mellett, és egy kicsit erőltetnie kell a szemeit, hogy a lecsavart lámpás derengő fényénél ki tudja venni Kresi arcát. És a mellette békésen alvó manót.*
- Követned kéne a példáját. *szólal meg halkan és Kilencedik felé bök* Aludnod kéne. Holnap hosszú út vár ránk, aztán pedig...
*Nem fejezi be, nem akarja saját sötét gondolataival terhelni a másikat. Lehet, hogy Krestvir is el van látva ilyesmivel, azért van ébren az éjszaka közepén.*
- Valami baj van?
2636. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-18 21:02:44
Üzenet elküldve: 2019-07-18 21:02:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Éjszaka//
*Miután ki-ki nyugovóra tért, vagy legalábbis félrevonult éjszakára, ő a toronyba vette be magát. Igyekezett még valamennyit tanulni, de ez a nap minden szempontból sokat kivett az erejéből, úgyhogy nyomasztó aggodalmai ellenére hamar az asztalra dőlve végezte és elnyomta az álom.
Nem sokkal múlt éjfél, odakint még koromfekete sötétség uralkodik, mikor felriad. Azt álmodta, hogy egyedül maradt az éjszakában, valami romok között, majd egyszer csak megjelent Taitos, de valahogy más volt, gonosznak érezte őt.
Próbált fényt varázsolni, elűzni az ártó szándékot, de képtelen volt összpontosítani, és a fiú végül elérte őt.
Ekkor ébredt föl, sikoltás és hirtelen mozdulatok nélkül, ellenben egész testében remegve...
Eltart egy darabig, mire összeszedi magát és megnyugszik. Érti jól, hogy miért álmodott ilyen szörnyűséget, s az éjszaka csendjében, ebben a furcsa hangulatban most nem is tud másra gondolni, elfogja temérdek kételye.
Halkan még pityereg is egy keveset, aztán megtörli az arcát és föláll az asztaltól.
Az ablakon néz kifelé, abba a rettegett sötétségbe. Mert ez is aggasztja. Mit fog tenni, ha odakint éri őket az éjszaka? Hogy lesz képes uralkodni magán? Hiszen számítanak rá. Mi lesz, ha megbénítja a félelem, és cserben hagyja őket?
Még egyszer megdörgöli a szemét és összeszorítja a száját, ezzel is elhatározva magában, hogy nem kesereg többet, nem fog már sírni. Nem lehet már gyenge, nem engedheti meg magának.
Ezzel az elhatározással pedig jön a döntés is, hogy ki fog menni, most, a sötétbe...
Sebtében összepakol, előkészíti a lámpását, fölveszi a hátizsákját, majd az asztalon hortyogó Kilencedikre pillant. Nem akarja őt fölébreszteni, de itt hagyni sem. Úgyhogy óvatosan a bal karjára fekteti, mint egy csecsemőt, míg jobbjába a lámpást fogja. Még pólyája is van a manónak, mert takaró gyanánt becsomagolta őt abba a bőrbe, amit még Synmiráról hozott. Az apró lény kinyitja a szemét, ránéz Krestvirre, valamit még motyog is...*
- Aludj nyugodtan tovább! - *Szól a manónak a lány, aki hallgat is rá és láthatóan visszamerül az álomba.
Így felmálházva indulnak el aztán lefelé. Krestvirt az első lépések igencsak próbára teszik, mert nem csak hogy sötét van, de magasan is vannak. Úgy a lépcső közepénél járva nyugszik meg annyira, hogy körül tudjon nézni, és végül is észrevegye, hogy mennyire gyönyörű látvány veszi őt körbe.
A holdak és a csillagok hunyorogva tükröződnek a tó felszínén, mintha odalent a tóban egy másik világ volna, ennek mása...
Addig nézi, míg el nem szédül, s jobbnak látja inkább lemenni a biztos talajra, mielőtt mindenestől a tóba esik.
Leérve aztán ismét elfogja egy nyomasztó érzés, egyszeriben újra rázuhan az őket körülvevő sötétség, s úgy érzi, csak a lámpa fényköre óvja meg tőle, hogy örökre bennragadjon a feketeségben.
Mélyeket lélegzik, s egy darabig csak a lámpást figyeli, aztán meg annak fényétől elvakulva fordul vissza a tó felé, hogy a korábban felfedezett szépségben keressen támaszt. De most nem találja, most azt is túl sötétnek látja.
Emlékezteti rá magát, hogy a félelmével szembenézni jött ki, vagyis ez egyfajta edzés.
Összeszedi hát magát és folytatja az utat. A lépcsőtől nem messze, a tó partján telepedik le.
Lerakja a lámpást, majd óvatosan Kilencediket is a földre, végül pedig a zsákját. Lecsatolja róla a pokrócot és félig széthajtva leteríti, majd az egyik végébe áthelyezi a manót, a másikra pedig ő ül le, maga mellé véve a lámpást.
Térdeit felhúzza maga elé, átölelve őket, aztán kinyúl a lámpásért és kisebbre fogja a fényét, hogy már alig nyújt valami világosságot.
A változást azonnal tapasztalja magában, az ok nélküli szorongás és képzelgés kezdetét veszi. Ő pedig szemét lehunyva igyekszik kizárni magából a rettegést és az érzést, hogy ártó szándékkal figyelik, suttognak hozzá...*
*Miután ki-ki nyugovóra tért, vagy legalábbis félrevonult éjszakára, ő a toronyba vette be magát. Igyekezett még valamennyit tanulni, de ez a nap minden szempontból sokat kivett az erejéből, úgyhogy nyomasztó aggodalmai ellenére hamar az asztalra dőlve végezte és elnyomta az álom.
Nem sokkal múlt éjfél, odakint még koromfekete sötétség uralkodik, mikor felriad. Azt álmodta, hogy egyedül maradt az éjszakában, valami romok között, majd egyszer csak megjelent Taitos, de valahogy más volt, gonosznak érezte őt.
Próbált fényt varázsolni, elűzni az ártó szándékot, de képtelen volt összpontosítani, és a fiú végül elérte őt.
Ekkor ébredt föl, sikoltás és hirtelen mozdulatok nélkül, ellenben egész testében remegve...
Eltart egy darabig, mire összeszedi magát és megnyugszik. Érti jól, hogy miért álmodott ilyen szörnyűséget, s az éjszaka csendjében, ebben a furcsa hangulatban most nem is tud másra gondolni, elfogja temérdek kételye.
Halkan még pityereg is egy keveset, aztán megtörli az arcát és föláll az asztaltól.
Az ablakon néz kifelé, abba a rettegett sötétségbe. Mert ez is aggasztja. Mit fog tenni, ha odakint éri őket az éjszaka? Hogy lesz képes uralkodni magán? Hiszen számítanak rá. Mi lesz, ha megbénítja a félelem, és cserben hagyja őket?
Még egyszer megdörgöli a szemét és összeszorítja a száját, ezzel is elhatározva magában, hogy nem kesereg többet, nem fog már sírni. Nem lehet már gyenge, nem engedheti meg magának.
Ezzel az elhatározással pedig jön a döntés is, hogy ki fog menni, most, a sötétbe...
Sebtében összepakol, előkészíti a lámpását, fölveszi a hátizsákját, majd az asztalon hortyogó Kilencedikre pillant. Nem akarja őt fölébreszteni, de itt hagyni sem. Úgyhogy óvatosan a bal karjára fekteti, mint egy csecsemőt, míg jobbjába a lámpást fogja. Még pólyája is van a manónak, mert takaró gyanánt becsomagolta őt abba a bőrbe, amit még Synmiráról hozott. Az apró lény kinyitja a szemét, ránéz Krestvirre, valamit még motyog is...*
- Aludj nyugodtan tovább! - *Szól a manónak a lány, aki hallgat is rá és láthatóan visszamerül az álomba.
Így felmálházva indulnak el aztán lefelé. Krestvirt az első lépések igencsak próbára teszik, mert nem csak hogy sötét van, de magasan is vannak. Úgy a lépcső közepénél járva nyugszik meg annyira, hogy körül tudjon nézni, és végül is észrevegye, hogy mennyire gyönyörű látvány veszi őt körbe.
A holdak és a csillagok hunyorogva tükröződnek a tó felszínén, mintha odalent a tóban egy másik világ volna, ennek mása...
Addig nézi, míg el nem szédül, s jobbnak látja inkább lemenni a biztos talajra, mielőtt mindenestől a tóba esik.
Leérve aztán ismét elfogja egy nyomasztó érzés, egyszeriben újra rázuhan az őket körülvevő sötétség, s úgy érzi, csak a lámpa fényköre óvja meg tőle, hogy örökre bennragadjon a feketeségben.
Mélyeket lélegzik, s egy darabig csak a lámpást figyeli, aztán meg annak fényétől elvakulva fordul vissza a tó felé, hogy a korábban felfedezett szépségben keressen támaszt. De most nem találja, most azt is túl sötétnek látja.
Emlékezteti rá magát, hogy a félelmével szembenézni jött ki, vagyis ez egyfajta edzés.
Összeszedi hát magát és folytatja az utat. A lépcsőtől nem messze, a tó partján telepedik le.
Lerakja a lámpást, majd óvatosan Kilencediket is a földre, végül pedig a zsákját. Lecsatolja róla a pokrócot és félig széthajtva leteríti, majd az egyik végébe áthelyezi a manót, a másikra pedig ő ül le, maga mellé véve a lámpást.
Térdeit felhúzza maga elé, átölelve őket, aztán kinyúl a lámpásért és kisebbre fogja a fényét, hogy már alig nyújt valami világosságot.
A változást azonnal tapasztalja magában, az ok nélküli szorongás és képzelgés kezdetét veszi. Ő pedig szemét lehunyva igyekszik kizárni magából a rettegést és az érzést, hogy ártó szándékkal figyelik, suttognak hozzá...*
2635. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-18 20:59:55
Üzenet elküldve: 2019-07-18 20:59:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
*A jelek szerint Alyo még mindig neheztel rá Aoneer miatt. Ezt valahol meg is tudja érteni, de azért elhatározza, hogy ha történetesen mindketten túlélnék ezt a kalandot, akkor elbeszélget vele a hogyan továbbról. Amúgy tharg módra. Vagyis ha nem használ a szép szó, akkor jön a pofozkodás, esetleg egy kis rugdosás. Közben mindenki készülődik az éjszakára, és talán Krestvir is eljut odáig, aha végzett a fegyverekkel. És ez az a pillanat amikor megérti, hogy Taitos miért érezte helyesnek, ha a furcsa lány tart velük. Nem ért a mágiához, de azt azért tudja, hogy egy varázslatot létrehozni szellemi erőfeszítésbe kerül. Minél nagyobb hatalommal bír egy mágus, annál több és erőteljesebb varázslatot képes létrehozni anélkül, hogy pihennie kéne. Krestvir pedig sorozatban bűvöli el a fegyvereket, és nem látszik lankadni. Ezt megnyugtatónak érzi.
Már alaposan benne járnak az estében, amikor megérkezik a társaságtól korábban elszakadt páros is. Quantallt egy főhajtással üdvözli, társa kérdésére pedig kicsit megrázza a fejét.*
- Semmi említésre méltó. Cihelődjetek le, harapjatok valamit ha éhesek vagytok, aztán pihenjetek. Arra pedig lesz időd reggel, hogy szót válts az öregemberrel. Már ha ős is akarja.
*Frandr-nek meghagyja, hogy a mélységit rázza fel, ha elfáradt, Quantallnak pedig szól, hogy utána ő következik az őrségben. Ezután nem sok marad hátra míg ő is ledől egy kicsit, aludjon amíg rá kerül a sor az őrségben.*
*A jelek szerint Alyo még mindig neheztel rá Aoneer miatt. Ezt valahol meg is tudja érteni, de azért elhatározza, hogy ha történetesen mindketten túlélnék ezt a kalandot, akkor elbeszélget vele a hogyan továbbról. Amúgy tharg módra. Vagyis ha nem használ a szép szó, akkor jön a pofozkodás, esetleg egy kis rugdosás. Közben mindenki készülődik az éjszakára, és talán Krestvir is eljut odáig, aha végzett a fegyverekkel. És ez az a pillanat amikor megérti, hogy Taitos miért érezte helyesnek, ha a furcsa lány tart velük. Nem ért a mágiához, de azt azért tudja, hogy egy varázslatot létrehozni szellemi erőfeszítésbe kerül. Minél nagyobb hatalommal bír egy mágus, annál több és erőteljesebb varázslatot képes létrehozni anélkül, hogy pihennie kéne. Krestvir pedig sorozatban bűvöli el a fegyvereket, és nem látszik lankadni. Ezt megnyugtatónak érzi.
Már alaposan benne járnak az estében, amikor megérkezik a társaságtól korábban elszakadt páros is. Quantallt egy főhajtással üdvözli, társa kérdésére pedig kicsit megrázza a fejét.*
- Semmi említésre méltó. Cihelődjetek le, harapjatok valamit ha éhesek vagytok, aztán pihenjetek. Arra pedig lesz időd reggel, hogy szót válts az öregemberrel. Már ha ős is akarja.
*Frandr-nek meghagyja, hogy a mélységit rázza fel, ha elfáradt, Quantallnak pedig szól, hogy utána ő következik az őrségben. Ezután nem sok marad hátra míg ő is ledől egy kicsit, aludjon amíg rá kerül a sor az őrségben.*
2634. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-17 22:24:15
Üzenet elküldve: 2019-07-17 22:24:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Mágustorony felé//
*A lány szavaira lelkesen bólint.*
-De. Zseniális alkotás. Pusztán az emberi elme hatalmával.
*Ő más szemmel látja a tornyot. A lány gondolatait szerencsére nem hallja mert biztos zavarba jönne. A tharg harcost viszont meghallja. A lány válaszol szóval neki nem kell. Közben ő is odavezeti a lovát. Lehetőleg a lány lova mellé. Ő nem veszi észre, hogy lett volna valami. A haj változása neki is feltűnik, de nem tesz megjegyzést. Követi a lányt aki a csapat vezetőjéhez sétál. Egy biccentéssel üdvözli és a többit Naty-ra bízza. Ha kell valamit segíteni a táborállításban akkor megteszi. Azt, is javasolja, hogy ha elfogadják akkor ő is állna őrséget. Egyébként a társaságtól kicsit távolabb rendezkedik el. Jó ideje vándorol már ahhoz, hogy ne panaszkodjon és eléggé ismeri az embereket ahhoz, hogy ne bízzon teljesen bennük. Tudja, hogy itt az ő élete számít a legkevésbé és már bele is törődött a dologba. Ez a mélységiek sora.*
*A lány szavaira lelkesen bólint.*
-De. Zseniális alkotás. Pusztán az emberi elme hatalmával.
*Ő más szemmel látja a tornyot. A lány gondolatait szerencsére nem hallja mert biztos zavarba jönne. A tharg harcost viszont meghallja. A lány válaszol szóval neki nem kell. Közben ő is odavezeti a lovát. Lehetőleg a lány lova mellé. Ő nem veszi észre, hogy lett volna valami. A haj változása neki is feltűnik, de nem tesz megjegyzést. Követi a lányt aki a csapat vezetőjéhez sétál. Egy biccentéssel üdvözli és a többit Naty-ra bízza. Ha kell valamit segíteni a táborállításban akkor megteszi. Azt, is javasolja, hogy ha elfogadják akkor ő is állna őrséget. Egyébként a társaságtól kicsit távolabb rendezkedik el. Jó ideje vándorol már ahhoz, hogy ne panaszkodjon és eléggé ismeri az embereket ahhoz, hogy ne bízzon teljesen bennük. Tudja, hogy itt az ő élete számít a legkevésbé és már bele is törődött a dologba. Ez a mélységiek sora.*
2633. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-14 23:00:40
Üzenet elküldve: 2019-07-14 23:00:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
*A következő bájolása is sikeres, már csak egy van hátra, aztán mára, ha minden igaz, végzett. Visszacsúsztatja a dobókést a helyére, majd kézbe veszi a harmadikat és még egyszer utoljára belekezd a varázsigébe.
Éppen végez, mikor Alyo odaér hozzá. Ekkor sikertől, vagy sikertelenségtől függetlenül elrakja a maga dobókését és sietve összeszedi a nő felszerelését, hogy átadja.
A jelek szerint a nő nem igazán figyelt korábban, ezért neki is tart egy rövid ismertetőt a varázslat működéséről.*
- A varázslat égési sérüléseket okoz az első alkalommal, hogy a fegyver sebet ejt. Tárgyakban nem tesz kárt, de ha saját magát sebezné meg vele véletlenül, akkor ugyanúgy kifejti hatását a varázslat, nem csak ellenségnek tud ártani, ezért legyen óvatos! - *Figyelmeztet egy főhajtással, bár ő is érzi, hogy ez valahol fölösleges, mert egy harcos nyilvánvalóan van olyan gyakorlott, hogy ne sebesítse meg magát a saját fegyverével.*
- Illetve, mivel csak az első sebejtésnél hat, ezért lehetőleg csak akkor használja fel, ha tényleg szükséges a mágikus erősítés! Ha tudja, különítse el, vagy jelölje meg ezeket a fegyvereket. - *Ad még javaslatot, mert nem volna jó például, ha a nő véletlenül az elbájolt nyílvesszőt lőné el egyszerű helyett.
Ha mindent megbeszéltek, akkor a köszönő szóra meghajol, majd ő is közelebb megy Laorhoz, aki talán még Natalaydával, esetleg Quantallal vált szót.
Meg nem zavarja őket, türelmesen kivárja, míg végeznek, addig megigazítja a csomagját. Aztán ha szünet akad a beszélgetésben, akkor szól ő is.*
- Én felmegyek a toronyba, talán még tudok tanulni valamit, ami hasznunkra válhat. Hajnalban lejövök, ha mégsem, indulás előtt, kérlek, küldjetek fel valakit értem! - *Bár valószínűbb, hogy nem fog tudni aludni, az is megeshet, hogy egy éjszakázás után reggelre elalszik, ezért kér ilyesmit.
Egy pillantást vet az esetleg felé forduló arcokra, majd ha nem tartóztatja senki, akkor meghajol búcsúzóul és elindul, föl a toronyba, miközben Kilencedik dudorászva integet a válláról a lent maradóknak.
Ezután a lány nem valószínű, hogy ma még beszélgetést kezdeményezne bárkivel is. Beletemetkezik a tanulásba, míg az álom el nem nyomja.*
A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).
*A következő bájolása is sikeres, már csak egy van hátra, aztán mára, ha minden igaz, végzett. Visszacsúsztatja a dobókést a helyére, majd kézbe veszi a harmadikat és még egyszer utoljára belekezd a varázsigébe.
Éppen végez, mikor Alyo odaér hozzá. Ekkor sikertől, vagy sikertelenségtől függetlenül elrakja a maga dobókését és sietve összeszedi a nő felszerelését, hogy átadja.
A jelek szerint a nő nem igazán figyelt korábban, ezért neki is tart egy rövid ismertetőt a varázslat működéséről.*
- A varázslat égési sérüléseket okoz az első alkalommal, hogy a fegyver sebet ejt. Tárgyakban nem tesz kárt, de ha saját magát sebezné meg vele véletlenül, akkor ugyanúgy kifejti hatását a varázslat, nem csak ellenségnek tud ártani, ezért legyen óvatos! - *Figyelmeztet egy főhajtással, bár ő is érzi, hogy ez valahol fölösleges, mert egy harcos nyilvánvalóan van olyan gyakorlott, hogy ne sebesítse meg magát a saját fegyverével.*
- Illetve, mivel csak az első sebejtésnél hat, ezért lehetőleg csak akkor használja fel, ha tényleg szükséges a mágikus erősítés! Ha tudja, különítse el, vagy jelölje meg ezeket a fegyvereket. - *Ad még javaslatot, mert nem volna jó például, ha a nő véletlenül az elbájolt nyílvesszőt lőné el egyszerű helyett.
Ha mindent megbeszéltek, akkor a köszönő szóra meghajol, majd ő is közelebb megy Laorhoz, aki talán még Natalaydával, esetleg Quantallal vált szót.
Meg nem zavarja őket, türelmesen kivárja, míg végeznek, addig megigazítja a csomagját. Aztán ha szünet akad a beszélgetésben, akkor szól ő is.*
- Én felmegyek a toronyba, talán még tudok tanulni valamit, ami hasznunkra válhat. Hajnalban lejövök, ha mégsem, indulás előtt, kérlek, küldjetek fel valakit értem! - *Bár valószínűbb, hogy nem fog tudni aludni, az is megeshet, hogy egy éjszakázás után reggelre elalszik, ezért kér ilyesmit.
Egy pillantást vet az esetleg felé forduló arcokra, majd ha nem tartóztatja senki, akkor meghajol búcsúzóul és elindul, föl a toronyba, miközben Kilencedik dudorászva integet a válláról a lent maradóknak.
Ezután a lány nem valószínű, hogy ma még beszélgetést kezdeményezne bárkivel is. Beletemetkezik a tanulásba, míg az álom el nem nyomja.*
A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).
2632. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-14 21:10:47
Üzenet elküldve: 2019-07-14 21:10:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
*Alyo még mindig bizalmatlan a mágusokkal, ezért aztán nem is liheg Krestvir nyakában, mikor az a fegyvereivel foglalatoskodik.*
- Az.
*Vakkantja oda Laornak, aztán odébb is áll, Alyo a maga részéről remekül elvan azzal, hogy tűzifát gyűjtsön, addig sem kell mágusok gyanús ügyleteit figyelnie, meg veszekedni a tündérrel, meg bámulni az ideges fickó szőrzetében beálló változásokat. A gyújtós-gyűjtés egy remek kikapcsolódás, ha az elf lánya nem szenvedheti társai közelségét. A mai napon nem érzi magát túlságosan szociális lénynek, noha általában nincsen baja a társasággal, sőt kifejezetten élvezi is azt, de ez a nap már túl hosszú és túl gyöszösen telt ahhoz, hogy bárkit is el tudjon viselni maga körül.
Mikorra visszatér, addigra Krestvir vélhetően végzett a felszerelésével, ezért azután, hogy ledobta a tűzifát, odalép a fancsali képű nősténymágushoz.*
- És most akkor mi fog a cuccokkal történni? Nem szakad le a kezem tőlük, ugye?
*Kérdezi gyanakvóan, aztán ha választ kapott, akkor szépen megköszöni az ingyenvarázslatot, aztán aludni tér. A tűz mellé fekszik majd, feje alá rakja a nyerget, simán alszik reggelig, ha senki nem zavarja, az őrség, mint olyan hidegen hagyja, őrködött ő már rengeteget.*
*Alyo még mindig bizalmatlan a mágusokkal, ezért aztán nem is liheg Krestvir nyakában, mikor az a fegyvereivel foglalatoskodik.*
- Az.
*Vakkantja oda Laornak, aztán odébb is áll, Alyo a maga részéről remekül elvan azzal, hogy tűzifát gyűjtsön, addig sem kell mágusok gyanús ügyleteit figyelnie, meg veszekedni a tündérrel, meg bámulni az ideges fickó szőrzetében beálló változásokat. A gyújtós-gyűjtés egy remek kikapcsolódás, ha az elf lánya nem szenvedheti társai közelségét. A mai napon nem érzi magát túlságosan szociális lénynek, noha általában nincsen baja a társasággal, sőt kifejezetten élvezi is azt, de ez a nap már túl hosszú és túl gyöszösen telt ahhoz, hogy bárkit is el tudjon viselni maga körül.
Mikorra visszatér, addigra Krestvir vélhetően végzett a felszerelésével, ezért azután, hogy ledobta a tűzifát, odalép a fancsali képű nősténymágushoz.*
- És most akkor mi fog a cuccokkal történni? Nem szakad le a kezem tőlük, ugye?
*Kérdezi gyanakvóan, aztán ha választ kapott, akkor szépen megköszöni az ingyenvarázslatot, aztán aludni tér. A tűz mellé fekszik majd, feje alá rakja a nyerget, simán alszik reggelig, ha senki nem zavarja, az őrség, mint olyan hidegen hagyja, őrködött ő már rengeteget.*
2631. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-14 17:58:26
Üzenet elküldve: 2019-07-14 17:58:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
*Kifújja magát, miután Alyo utolsó fegyverét is elbájolta. Nem annyira bonyolult ez a varázsige, könnyebben megy, mint remélte.
Erről a gondolatról pedig az jut eszébe, hogy mestere mégis mennyit időzött egyetlen kard fölött, mire sikerült elbájolnia, s hogy ez mennyire gyanús és félelmetes...! Valami nagyon összezavarhatta a gondolatait és meggyengíthette a varázserejét. Reméli, hogy Taitos azóta már rég megjárta a templomot és rendbe jött, talán még a folt is eltűnt a homlokáról!
Ennek ellenkezőjére inkább nem akar gondolni. Ugyan azt tervezte, hogy rögtön visszaadja Alyo fegyvereit, de látja, hogy Laornál most beszélgetés folyik, aminek a nő is részese, úgyhogy úgy dönt, vár egy kicsit, s amíg "lendületben" van, addig elbájolja a saját késeit is, vagyis azt a kettőt, amivel még nem tette meg.*
A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).
*Kifújja magát, miután Alyo utolsó fegyverét is elbájolta. Nem annyira bonyolult ez a varázsige, könnyebben megy, mint remélte.
Erről a gondolatról pedig az jut eszébe, hogy mestere mégis mennyit időzött egyetlen kard fölött, mire sikerült elbájolnia, s hogy ez mennyire gyanús és félelmetes...! Valami nagyon összezavarhatta a gondolatait és meggyengíthette a varázserejét. Reméli, hogy Taitos azóta már rég megjárta a templomot és rendbe jött, talán még a folt is eltűnt a homlokáról!
Ennek ellenkezőjére inkább nem akar gondolni. Ugyan azt tervezte, hogy rögtön visszaadja Alyo fegyvereit, de látja, hogy Laornál most beszélgetés folyik, aminek a nő is részese, úgyhogy úgy dönt, vár egy kicsit, s amíg "lendületben" van, addig elbájolja a saját késeit is, vagyis azt a kettőt, amivel még nem tette meg.*
A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).
2630. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-14 15:38:30
Üzenet elküldve: 2019-07-14 15:38:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
*Úgy tűnik, valóban van ott valaki, s nem csak Natalayda hall mozgolódást a part felől. Újdonsült lovát maga mellett vezeti, s ahogy a hangok felé tart, főleg az ragadja meg, hogy milyen hatalom birtokosa Abogr mester, hogy egy egész tornyot bájolt a tó fölé. És hogy egyáltalán, kinek is jutna eszébe ilyesmi, és hogy valójában gyönyörű látvány mindez. *
-Hát nem gyönyörű? *pillant Quantallra, majd a tornyot fixírozza újra.*
~Quantall is ilyen hatalmas varázsló lesz egyszer...~
*Ebbe a néhány gondolatszálba hasít bele Laor hangja, így aztán már valóban biztos benne, hogy valóban az először ideérkező társaik telepedtek le ott. Meg is nyugszik efelől, s szaporázza lépteit.*
- Itt vagyunk! Bocsánat az elmaradásért *szabadkozik, miközben lovát a többi hátas közelébe köti. Hiába, még csak néhány órája az övé a ló, és nem merné csak úgy szabadon legelni hagyni.*
- Megkérdezem, lemaradtunk-e valamiről *súgja még a sötét ifjúnak, mielőtt végigjártatja a szemét a csapaton.
Nem tudván arról, hogy a tündér lányka életének védelme fölött folyt egy kisebb vita Laor és Fandrl közt, s ennek okán vöröslött be a lovag haja, csupán meglepve konstatálja a jelenséget. Látszólag a varázslónő már itt is van, pedig jócskán eljöttek, mikor ő még nem érte be őket, ezek szerint ismerhet valami hókuszpókuszt, amivel hamarabb ideért, mint ők, a kitérővel, vagy csak épp a kimaradó ütemben érte be a csapatot.
Mivel korábban úgy tűnt, Laor amolyan szószóló és csapatvezérféle, felé indul, hogy ha talál egy alkalmas pillanatot, kérdést intézzen hozzá.*
- Történt valami fontos, mióta elmaradtunk? *kérdezi csendesen, nehogy zavarja a magisztert, ha éppen varázsol.*
- Volt már valaki a toronyban? *Szerény pillantással a többiek felé sandít, majd vissza a harcosra.*
- Késő van már zavarni a mester mágust, holnap viszont felkeresem, ha nincs ellene kifogásotok. *S bár többesszámban beszél, Naty még mindig a harcosnak szól.
Natalaydának megfelel egy éjjelt bármilyen pokrócon is aludni holmi rögtönzött táborban. Ha Quantall itt marad, neki nem fordul meg más helyet keresni. A városi lázadások után ez is nyugalommal tölti el. Csak reméli, hogy az őr, aki álmukat vigyázza majd, nem alszik el. S bár régebben ezt el nem tudta volna képzelni, meglehetősen becsületre méltó változáson ment át.*
*Úgy tűnik, valóban van ott valaki, s nem csak Natalayda hall mozgolódást a part felől. Újdonsült lovát maga mellett vezeti, s ahogy a hangok felé tart, főleg az ragadja meg, hogy milyen hatalom birtokosa Abogr mester, hogy egy egész tornyot bájolt a tó fölé. És hogy egyáltalán, kinek is jutna eszébe ilyesmi, és hogy valójában gyönyörű látvány mindez. *
-Hát nem gyönyörű? *pillant Quantallra, majd a tornyot fixírozza újra.*
~Quantall is ilyen hatalmas varázsló lesz egyszer...~
*Ebbe a néhány gondolatszálba hasít bele Laor hangja, így aztán már valóban biztos benne, hogy valóban az először ideérkező társaik telepedtek le ott. Meg is nyugszik efelől, s szaporázza lépteit.*
- Itt vagyunk! Bocsánat az elmaradásért *szabadkozik, miközben lovát a többi hátas közelébe köti. Hiába, még csak néhány órája az övé a ló, és nem merné csak úgy szabadon legelni hagyni.*
- Megkérdezem, lemaradtunk-e valamiről *súgja még a sötét ifjúnak, mielőtt végigjártatja a szemét a csapaton.
Nem tudván arról, hogy a tündér lányka életének védelme fölött folyt egy kisebb vita Laor és Fandrl közt, s ennek okán vöröslött be a lovag haja, csupán meglepve konstatálja a jelenséget. Látszólag a varázslónő már itt is van, pedig jócskán eljöttek, mikor ő még nem érte be őket, ezek szerint ismerhet valami hókuszpókuszt, amivel hamarabb ideért, mint ők, a kitérővel, vagy csak épp a kimaradó ütemben érte be a csapatot.
Mivel korábban úgy tűnt, Laor amolyan szószóló és csapatvezérféle, felé indul, hogy ha talál egy alkalmas pillanatot, kérdést intézzen hozzá.*
- Történt valami fontos, mióta elmaradtunk? *kérdezi csendesen, nehogy zavarja a magisztert, ha éppen varázsol.*
- Volt már valaki a toronyban? *Szerény pillantással a többiek felé sandít, majd vissza a harcosra.*
- Késő van már zavarni a mester mágust, holnap viszont felkeresem, ha nincs ellene kifogásotok. *S bár többesszámban beszél, Naty még mindig a harcosnak szól.
Natalaydának megfelel egy éjjelt bármilyen pokrócon is aludni holmi rögtönzött táborban. Ha Quantall itt marad, neki nem fordul meg más helyet keresni. A városi lázadások után ez is nyugalommal tölti el. Csak reméli, hogy az őr, aki álmukat vigyázza majd, nem alszik el. S bár régebben ezt el nem tudta volna képzelni, meglehetősen becsületre méltó változáson ment át.*
2629. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-11 09:46:57
Üzenet elküldve: 2019-07-11 09:46:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
*Már nem tudná felidézni, hogy mit mesélt és magyarázott el korábban és mit nem, ami a romoknál lévő helyzetet illeti. Ma szokatlanul sok emberrel beszélt, többek között erről a témáról is, úgyhogy fogalma sincs róla, hogy vannak részletek, amiket a többiek nem értenek és nem is érthetnek. De igazán nem is számít. Induláskor úgyis szeretne még egy tájékoztatót tartani arról, hogy mi az, amit már tudnak, mit tapasztaltak ott legutóbb. Valamint az is könnyen elképzelhető, hogy azóta minden megváltozott, alighanem hátrányára, s már rég nem érvényesek azok a körülmények, amik akkoriban őket fogadták a romoknál...
A dobótőrrel is sikeresen boldogul, már csak annak párja van hátra. Lerakja hát a földre, amivel elkészült, helyébe kézbe veszi azt, amit még nem bájolt el, és tart egy rövid pihenőt. Ez azonban épp csak annyi, körülnéz, merre és mit mozgolódik a társaság, majd vesz egy mély levegőt és ismét belekezd a varázsigébe, aminek végén remélhetőleg az utolsó fegyverbe is sikeresen varázslatot bujtat.*
A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).
*Már nem tudná felidézni, hogy mit mesélt és magyarázott el korábban és mit nem, ami a romoknál lévő helyzetet illeti. Ma szokatlanul sok emberrel beszélt, többek között erről a témáról is, úgyhogy fogalma sincs róla, hogy vannak részletek, amiket a többiek nem értenek és nem is érthetnek. De igazán nem is számít. Induláskor úgyis szeretne még egy tájékoztatót tartani arról, hogy mi az, amit már tudnak, mit tapasztaltak ott legutóbb. Valamint az is könnyen elképzelhető, hogy azóta minden megváltozott, alighanem hátrányára, s már rég nem érvényesek azok a körülmények, amik akkoriban őket fogadták a romoknál...
A dobótőrrel is sikeresen boldogul, már csak annak párja van hátra. Lerakja hát a földre, amivel elkészült, helyébe kézbe veszi azt, amit még nem bájolt el, és tart egy rövid pihenőt. Ez azonban épp csak annyi, körülnéz, merre és mit mozgolódik a társaság, majd vesz egy mély levegőt és ismét belekezd a varázsigébe, aminek végén remélhetőleg az utolsó fegyverbe is sikeresen varázslatot bujtat.*
A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).
2628. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-11 07:09:47
Üzenet elküldve: 2019-07-11 07:09:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
*Frandrnek nem sok tapasztalata van kellemes ligetecskékkel kapcsolatban, de egyetért Laorral. És van egy olyan elképzelése, hogy míg a mágusok képesek lesznek megvédeni magukat, Riri más eset. A harcos azt sem nagyon tudja elképzelni, hogy a lány egy rossz szót szólna bárkihez, és nem hiszi, hogy sok tapasztalata lenne az önvédelemben.
Krestvir ezután megoszt pár dolgot arról, hogy miért is vannak itt. Sajnálatos módon Krestvir annyira nem teszi egyértelművé, mik is azok a horgonypontok, azon kívül, hogy ott nincs köd. Laor arckifejezése azt sugallja, hogy ő sem sokat tud róluk. Frandr viszont még a horgony szóval sem találkozott eddig, így csak annyit ért az egészből, hogy főleg felderítő egységnek jöttek.
Ilyenekben sosem volt jó, de a mágusok és rezidens démonszakértők valószínűleg elég dolgot tudnak majd megfigyelni, hogy neki ne kelljen saját megfigyeléssel előállni. Annyi dolga lesz, hogy életben tartsa őket.
Ezek után elkezdenek készülődni. Krestvir fegyverbájolásával nincs semmi dolga, és saját lova sincs, így a tüzifa aprításában segédkezik. Ezután, hacsak valaki meg nem szólítja, a felszerelése karbantartásával, majd őrködéssel tölti idejét.*
*Frandrnek nem sok tapasztalata van kellemes ligetecskékkel kapcsolatban, de egyetért Laorral. És van egy olyan elképzelése, hogy míg a mágusok képesek lesznek megvédeni magukat, Riri más eset. A harcos azt sem nagyon tudja elképzelni, hogy a lány egy rossz szót szólna bárkihez, és nem hiszi, hogy sok tapasztalata lenne az önvédelemben.
Krestvir ezután megoszt pár dolgot arról, hogy miért is vannak itt. Sajnálatos módon Krestvir annyira nem teszi egyértelművé, mik is azok a horgonypontok, azon kívül, hogy ott nincs köd. Laor arckifejezése azt sugallja, hogy ő sem sokat tud róluk. Frandr viszont még a horgony szóval sem találkozott eddig, így csak annyit ért az egészből, hogy főleg felderítő egységnek jöttek.
Ilyenekben sosem volt jó, de a mágusok és rezidens démonszakértők valószínűleg elég dolgot tudnak majd megfigyelni, hogy neki ne kelljen saját megfigyeléssel előállni. Annyi dolga lesz, hogy életben tartsa őket.
Ezek után elkezdenek készülődni. Krestvir fegyverbájolásával nincs semmi dolga, és saját lova sincs, így a tüzifa aprításában segédkezik. Ezután, hacsak valaki meg nem szólítja, a felszerelése karbantartásával, majd őrködéssel tölti idejét.*
2627. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-10 21:36:17
Üzenet elküldve: 2019-07-10 21:36:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
*Fogalma sincs, mit gondol magában Laor, de talán egyébként sem tiltakozna. Ha nem is Synmirának, neki fontos ez a "küldetés", mert túl sokat vett el tőlük az a balul sikerült kutakodás a romoknál. Viszont valójában aligha lehetne állítani, hogy Synmirának sok köze volna az esethez. Ez a fenyegetés az egész világukat érinti, csak a legtöbben vagy homokba dugják a fejüket, vagy nem is tudnak róla, hogy mi történik a romoknál, mert az istenek okoznak így is elég kavart ahhoz, hogy a figyelem szétszóródjon. Pedig azt a változást, amit ez a szakadás, s annak szétterjedése okozhat, aligha szeretnék megtapasztalni... Ha pedig más nem cselekszik, hogy ezt megakadályozza, hát nekik kell. Bár Krestvir a legkevésbé sem biztos benne, hogy erre ő megfelelő személy, vagy az itt jelenlévők, de a maga részéről meg fogja tenni, amit tud, s nem kételkedik benne, hogy a többiek is. És amint azt el is mondta, a probléma teljes megoldása nem célja - hacsak nem nyílik rá lehetőségük -, ám valahol el kell kezdeni, ehhez pedig be kell menniük a "mélyvízbe".
A továbbiakban nem sokat figyel a társaságra, míg nem őt szólítják meg.
A nyílvesszőt sikeresen elbájolta, úgyhogy az egyik tőrt veszi sorra, s kezd újra a varázsige mormolásába.*
A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).
*Fogalma sincs, mit gondol magában Laor, de talán egyébként sem tiltakozna. Ha nem is Synmirának, neki fontos ez a "küldetés", mert túl sokat vett el tőlük az a balul sikerült kutakodás a romoknál. Viszont valójában aligha lehetne állítani, hogy Synmirának sok köze volna az esethez. Ez a fenyegetés az egész világukat érinti, csak a legtöbben vagy homokba dugják a fejüket, vagy nem is tudnak róla, hogy mi történik a romoknál, mert az istenek okoznak így is elég kavart ahhoz, hogy a figyelem szétszóródjon. Pedig azt a változást, amit ez a szakadás, s annak szétterjedése okozhat, aligha szeretnék megtapasztalni... Ha pedig más nem cselekszik, hogy ezt megakadályozza, hát nekik kell. Bár Krestvir a legkevésbé sem biztos benne, hogy erre ő megfelelő személy, vagy az itt jelenlévők, de a maga részéről meg fogja tenni, amit tud, s nem kételkedik benne, hogy a többiek is. És amint azt el is mondta, a probléma teljes megoldása nem célja - hacsak nem nyílik rá lehetőségük -, ám valahol el kell kezdeni, ehhez pedig be kell menniük a "mélyvízbe".
A továbbiakban nem sokat figyel a társaságra, míg nem őt szólítják meg.
A nyílvesszőt sikeresen elbájolta, úgyhogy az egyik tőrt veszi sorra, s kezd újra a varázsige mormolásába.*
A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).
2626. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-10 21:20:16
Üzenet elküldve: 2019-07-10 21:20:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
*Míg a lovával foglalatoskodik, orra alatt somolyogva hallgatja Krestvirt. Waldran valóban nem beszélt holmi horgonypontokról (Laor az sem tudja, hogy ezeket eszik-e vagy isszák), sem követségről. De azt tudja, hogy ez a küldetés elsősorban Synmirának fontos, hát legyen úgy ahogy a mágus akarja. Aztán ha ő végzett, Laor is a saját módszereire hagyatkozik. Miután végzett, leviszi a lovat a tó partjára, megitatja, majd a hevenyészett táborhely mellett kipányvázza, hogy legelészhessen kedvére. Idejében tér vissza, hogy láthassa a vörösre váló hajat Frandr fején, és bár a harcos dühösnek látszik, neki az ajkába kell harapnia, hogy fel ne nevessen a látványon.*
- Attól tartok, hogy Frandrnek van igaza, Riri. *néz a tündérre* Elhiszem, hogy tudsz magadra vigyázni, de ahova megyünk az nem olyan kellemes kis ligetecske, mint Amonon a pitypangos. És különben is. *tárja szét a kezeit mosolyogva* Ha nem vigyázhatunk rá, mi dolgunk marad?
*Helybenhagyólag bólint rá, hogy Frandr kezdi majd az éjszakai őrködést, bár még nem térhetnek nyugovóra. Krestvirnek dolga van, és bár Laor idegenkedik a mágiától, valamelyes érdeklődéssel figyeli ahogy varázsolni kezd. Amikor pedig a mágus végez Alyo fegyvereivel, a seszín szemű lányra pillant.*
- Veszélyesebb lettél. Ha ez egyáltalán lehetséges.
*Míg a lovával foglalatoskodik, orra alatt somolyogva hallgatja Krestvirt. Waldran valóban nem beszélt holmi horgonypontokról (Laor az sem tudja, hogy ezeket eszik-e vagy isszák), sem követségről. De azt tudja, hogy ez a küldetés elsősorban Synmirának fontos, hát legyen úgy ahogy a mágus akarja. Aztán ha ő végzett, Laor is a saját módszereire hagyatkozik. Miután végzett, leviszi a lovat a tó partjára, megitatja, majd a hevenyészett táborhely mellett kipányvázza, hogy legelészhessen kedvére. Idejében tér vissza, hogy láthassa a vörösre váló hajat Frandr fején, és bár a harcos dühösnek látszik, neki az ajkába kell harapnia, hogy fel ne nevessen a látványon.*
- Attól tartok, hogy Frandrnek van igaza, Riri. *néz a tündérre* Elhiszem, hogy tudsz magadra vigyázni, de ahova megyünk az nem olyan kellemes kis ligetecske, mint Amonon a pitypangos. És különben is. *tárja szét a kezeit mosolyogva* Ha nem vigyázhatunk rá, mi dolgunk marad?
*Helybenhagyólag bólint rá, hogy Frandr kezdi majd az éjszakai őrködést, bár még nem térhetnek nyugovóra. Krestvirnek dolga van, és bár Laor idegenkedik a mágiától, valamelyes érdeklődéssel figyeli ahogy varázsolni kezd. Amikor pedig a mágus végez Alyo fegyvereivel, a seszín szemű lányra pillant.*
- Veszélyesebb lettél. Ha ez egyáltalán lehetséges.
2625. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-10 20:59:11
Üzenet elküldve: 2019-07-10 20:59:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
- Nálam lesz tartalék. - *Mutat a fegyverövére, amin a dobókések sorakoznak.*
- Én csak végső esetben használnám ezeket, mert nem vagyok elég ügyes. Nekem nem fognak hiányozni. Ha csak azért akarnád, hogy másnak átadhasd, nem látom szükségesnek, így biztonságosabb használnod, varázslat nélkül. - *Hajt fejet ismét a tündér felé, de a döntést továbbra is ráhagyja.
Majd az események kicsit felgyorsulnak, legalábbis a számára túlságosan is élénk lesz a lezajló beszélgetés. Frandr jogos kérdéseire válaszolni szeretne, de közben Laor átveszi a szót, illetve a tündért veszik védelmükbe és a hangulat is megváltozik, bár nem tudná megmondani, hogy most veszekednek itt, vagy mi is folyik pontosan... Inkább kimarad belőle, s csak akkor szólal meg, mikor egy időre elcsendesedik a társaság.*
- Nem tudom, Waldran milyen paranccsal küldött benneteket, de a cél... amit én most célunknak gondolok, az a felderítés. Mi leszünk azok a követek... - *Használja fel Laor kifejezését, hogy megértesse magát.*
- Nekünk kell minél nagyobb területet felfedeznünk és megismernünk, hogy mivel állunk szemben. Siker az volna, ha el tudnánk jutni az egyik horgonypontig és ott kutakodni kicsit, hogy megértsük, mi történik ott pontosan, és miért maradtak fenn azok a részek tisztán, miközben minden mást beborított a köd. Tehát minél mélyebbre jutunk és minél többet tudunk meg róla, hogy milyen körülmények vannak ott, annál jobb. Nem hinném, hogy célunk megtisztítani a helyet, ahhoz valószínűleg kevesen vagyunk. Ezért én azt javasolnám, hogy az életünket tartsuk előbbre, és ha nagyobb a veszély, mint amit kezelni tudunk, és lesz rá lehetőségünk, akkor vonuljunk vissza! Egyébként pedig próbáljuk elérni az egyik horgonypontot, bár legutóbb kudarcot vallottunk ebben a mestereimmel, talán ha tovább tudunk haladni, találunk megoldást. - *Hosszúra nyúló beszédet ezzel zárja.
Aztán átveszi Alyo bájolásra nyújtott fegyvereit, közben pedig ő is felfigyel a közeledőkre. Megörül nekik, tartott tőle, hogy esetleg meggondolták magukat és úgy döntöttek, mégsem tartanak velük. Meghajol feléjük, a további üdvözlést ráhagyja másra, mert mint Laor is mondta, kezd sötétedni, ő pedig még ma szeretne végezni ezekkel a varázslatokkal.
Ha meg nem zavarják, a nyílvesszőt már kezelésbe is veszi, míg a tőröket leteszi a lába elé.
Halkan mormol, az egész nem tart túl sokáig, így ha valaki közben szólna hozzá, vagy kérdeznének még tőle, azt a rövid pihenők közben meg tudják tenni.*
A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).
- Nálam lesz tartalék. - *Mutat a fegyverövére, amin a dobókések sorakoznak.*
- Én csak végső esetben használnám ezeket, mert nem vagyok elég ügyes. Nekem nem fognak hiányozni. Ha csak azért akarnád, hogy másnak átadhasd, nem látom szükségesnek, így biztonságosabb használnod, varázslat nélkül. - *Hajt fejet ismét a tündér felé, de a döntést továbbra is ráhagyja.
Majd az események kicsit felgyorsulnak, legalábbis a számára túlságosan is élénk lesz a lezajló beszélgetés. Frandr jogos kérdéseire válaszolni szeretne, de közben Laor átveszi a szót, illetve a tündért veszik védelmükbe és a hangulat is megváltozik, bár nem tudná megmondani, hogy most veszekednek itt, vagy mi is folyik pontosan... Inkább kimarad belőle, s csak akkor szólal meg, mikor egy időre elcsendesedik a társaság.*
- Nem tudom, Waldran milyen paranccsal küldött benneteket, de a cél... amit én most célunknak gondolok, az a felderítés. Mi leszünk azok a követek... - *Használja fel Laor kifejezését, hogy megértesse magát.*
- Nekünk kell minél nagyobb területet felfedeznünk és megismernünk, hogy mivel állunk szemben. Siker az volna, ha el tudnánk jutni az egyik horgonypontig és ott kutakodni kicsit, hogy megértsük, mi történik ott pontosan, és miért maradtak fenn azok a részek tisztán, miközben minden mást beborított a köd. Tehát minél mélyebbre jutunk és minél többet tudunk meg róla, hogy milyen körülmények vannak ott, annál jobb. Nem hinném, hogy célunk megtisztítani a helyet, ahhoz valószínűleg kevesen vagyunk. Ezért én azt javasolnám, hogy az életünket tartsuk előbbre, és ha nagyobb a veszély, mint amit kezelni tudunk, és lesz rá lehetőségünk, akkor vonuljunk vissza! Egyébként pedig próbáljuk elérni az egyik horgonypontot, bár legutóbb kudarcot vallottunk ebben a mestereimmel, talán ha tovább tudunk haladni, találunk megoldást. - *Hosszúra nyúló beszédet ezzel zárja.
Aztán átveszi Alyo bájolásra nyújtott fegyvereit, közben pedig ő is felfigyel a közeledőkre. Megörül nekik, tartott tőle, hogy esetleg meggondolták magukat és úgy döntöttek, mégsem tartanak velük. Meghajol feléjük, a további üdvözlést ráhagyja másra, mert mint Laor is mondta, kezd sötétedni, ő pedig még ma szeretne végezni ezekkel a varázslatokkal.
Ha meg nem zavarják, a nyílvesszőt már kezelésbe is veszi, míg a tőröket leteszi a lába elé.
Halkan mormol, az egész nem tart túl sokáig, így ha valaki közben szólna hozzá, vagy kérdeznének még tőle, azt a rövid pihenők közben meg tudják tenni.*
A varázsló kezébe vesz egy fegyvert, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására a felszerelésbe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul, és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat (3).
2624. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-10 19:37:26
Üzenet elküldve: 2019-07-10 19:37:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A mágusok eleve furcsák, nem is csoda, hogy mindig is igyekezett távol tartani magát tőlük. Kresi manója meg aztán pláne nem bizalomgerjesztő. Az egész küldetés nem bizalomgerjesztő, onnantól van elszúrva a napja, hogy Laor ma reggel betette a lábát a házába. Bárhol sokkal szívesebben lenne, mint itt a Mágustorony lábánál, még akár Habrertus előtt is szívesebben térdelne négykézláb, pedig az "adózás" nem tartozik a kedvenc elfoglaltságai közé.
Kresi kinyúl a nyílvesszőért, amit Alyo a hatalmas bizalmatlansága ellenére is átnyújt neki, aztán pedig átad három dobótőréből is kettőt. Merthogy ő nem tervez meghalni senkiért, és ha ennek az az ára, hogy lepaktál valami grimaszolós mágussal, hát akkor lepaktál vele. És igyekszik nem hátba lőni Laort. Pedig az év ezen szakában a mindenféle pollenek birizgálják az orrát és megeshet, hogy pont rosszkor tüsszent és hopp meg is van a baj...
A színváltós pasas kifakadását egykedvűen nézi. A banda nagy része ismeretlen a számára és nem tervez meghalni egyik helyett sem. Fegyverei egy részét ugye Kresinek adta, így ezek nélkül lép Gubához, hogy leszedje a hátáról a nyerget és kiszedje a szájából a zablát, hogy legelhessen, ha akar, meg amennyire megengedi neki a kantárszár, aminél fogva kikötötte.
Meghalni nem hajlandó ugyan a többiért, de tűzifát hajlandó gyűjteni, bár ebben a saját kényelme is jócskán benne van. Kényelmesebb a tűz mellett aludni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A mágusok eleve furcsák, nem is csoda, hogy mindig is igyekezett távol tartani magát tőlük. Kresi manója meg aztán pláne nem bizalomgerjesztő. Az egész küldetés nem bizalomgerjesztő, onnantól van elszúrva a napja, hogy Laor ma reggel betette a lábát a házába. Bárhol sokkal szívesebben lenne, mint itt a Mágustorony lábánál, még akár Habrertus előtt is szívesebben térdelne négykézláb, pedig az "adózás" nem tartozik a kedvenc elfoglaltságai közé.
Kresi kinyúl a nyílvesszőért, amit Alyo a hatalmas bizalmatlansága ellenére is átnyújt neki, aztán pedig átad három dobótőréből is kettőt. Merthogy ő nem tervez meghalni senkiért, és ha ennek az az ára, hogy lepaktál valami grimaszolós mágussal, hát akkor lepaktál vele. És igyekszik nem hátba lőni Laort. Pedig az év ezen szakában a mindenféle pollenek birizgálják az orrát és megeshet, hogy pont rosszkor tüsszent és hopp meg is van a baj...
A színváltós pasas kifakadását egykedvűen nézi. A banda nagy része ismeretlen a számára és nem tervez meghalni egyik helyett sem. Fegyverei egy részét ugye Kresinek adta, így ezek nélkül lép Gubához, hogy leszedje a hátáról a nyerget és kiszedje a szájából a zablát, hogy legelhessen, ha akar, meg amennyire megengedi neki a kantárszár, aminél fogva kikötötte.
Meghalni nem hajlandó ugyan a többiért, de tűzifát hajlandó gyűjteni, bár ebben a saját kényelme is jócskán benne van. Kényelmesebb a tűz mellett aludni.*
2623. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-10 17:35:13
Üzenet elküldve: 2019-07-10 17:35:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Frandr Laor válaszára bólint. Neki nem kellenek biztató válaszok, hozzászokott, hogy az ilyenekből nincs sok, de őszinteségre szüksége van, hiszen egyébként nem lenne nagyon hasznos a csatatéren. Az életéhez sem nagyon ragaszkodik, ami talán nem meglepő valakitől, aki főállásban keresi a veszélyt. Már nem sok maradt, ami miatt kifejezetten muszáj lenne élnie, azon kívül, hogy jó életet akar élni.
Laor következő szavainak viszont valamennyire megörül. Egész életében csak azért forgatott fegyvert, hogy másokat megvédjen, és most, hogy nem sok esélyt ad a saját túlélésére, elégedett, hogy ha meghal, azt más védelmében teszi.*
-Jól hangzik.
*Válaszol Riri első kijelentésére. A második kijelentésre adott válaszát viszont minden bizonnyal mindenki más is tisztán hallja.*
-Na ezt most azonnal elfelejted. Sőt, eszedbe sem jutott. Nem tudod megvédeni magad, és ha én már nem tudlak megvédeni, odamész Laorhoz. Ha te meghalsz, mind meghalunk. Ha én meghalok, én meghalok, a világ pedig szarik bele.
*A hangja erős, parancsoló, és egyértelmű lehet, hogy nem tűr ellentmondást. Haja vöröses, és akik nem hallották, mit mondott, azt gondolhatják, valami felháborítót hallott. Ami Frandr szemszögéből pontosan így történt.
Később, mikor eldőlik, hogy nem az éjszaka közepén fognak démonokkal harcolni, segít Laornak összehozni egy táborszerűséget.*
-Én őrködöm először. Majd válts le.
*Szól Laornak, majd amíg a másik harcos át nem veszi az őrséget, többé-kevésbé éberen figyeli környezetét, időnként ellenőrizve felszerelését, és a korábbi dala dallamát dúdolva.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.10 17:43:59
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Frandr Laor válaszára bólint. Neki nem kellenek biztató válaszok, hozzászokott, hogy az ilyenekből nincs sok, de őszinteségre szüksége van, hiszen egyébként nem lenne nagyon hasznos a csatatéren. Az életéhez sem nagyon ragaszkodik, ami talán nem meglepő valakitől, aki főállásban keresi a veszélyt. Már nem sok maradt, ami miatt kifejezetten muszáj lenne élnie, azon kívül, hogy jó életet akar élni.
Laor következő szavainak viszont valamennyire megörül. Egész életében csak azért forgatott fegyvert, hogy másokat megvédjen, és most, hogy nem sok esélyt ad a saját túlélésére, elégedett, hogy ha meghal, azt más védelmében teszi.*
-Jól hangzik.
*Válaszol Riri első kijelentésére. A második kijelentésre adott válaszát viszont minden bizonnyal mindenki más is tisztán hallja.*
-Na ezt most azonnal elfelejted. Sőt, eszedbe sem jutott. Nem tudod megvédeni magad, és ha én már nem tudlak megvédeni, odamész Laorhoz. Ha te meghalsz, mind meghalunk. Ha én meghalok, én meghalok, a világ pedig szarik bele.
*A hangja erős, parancsoló, és egyértelmű lehet, hogy nem tűr ellentmondást. Haja vöröses, és akik nem hallották, mit mondott, azt gondolhatják, valami felháborítót hallott. Ami Frandr szemszögéből pontosan így történt.
Később, mikor eldőlik, hogy nem az éjszaka közepén fognak démonokkal harcolni, segít Laornak összehozni egy táborszerűséget.*
-Én őrködöm először. Majd válts le.
*Szól Laornak, majd amíg a másik harcos át nem veszi az őrséget, többé-kevésbé éberen figyeli környezetét, időnként ellenőrizve felszerelését, és a korábbi dala dallamát dúdolva.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.10 17:43:59
2622. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-10 11:25:48
Üzenet elküldve: 2019-07-10 11:25:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
- Igen, az vagyok - * bólint Krestvirnek. *
- Én nem is, de mi van, ha valaki a közelemben épp elveszti a fegyverét, akkor jól jönne egy ilyen talonba tett darab. Nem számít, hogy magamban tennék kárt, vállalnám. Azonban ha azt javaslod, hogy ne, akkor természetesen nem kell, mindjárt el is teszem. - * feleli mosolyogva, mielőtt Frandr-hoz fordulhatna, aki annyira édesen meglepődött, hogy a világon léteznek bájitalok. *
- És amik erősebbé tesznek, koncentráltabbá, gyorsabbá bla bla bla - * egészíti ki a férfi mondatát szelíden mosolyogva továbbra is.
Aztán a továbbiba már nem igazán tud beleszólni, ő is úgy emlékszik, hogy lovat mentek venni, úgyhogy biztos lassan felbukkannak. Laor szavai viszont kicsit zavarba hozzák. Nem akar gondot okozni a férfinak azzal, hogy rá keljen figyelnie a harc közben. *
- Mindent megteszek, hogy ihassunk még együtt a tavernában a csata után is - * jelenti ki elszántan. *
- Tudok én vigyázni magamra, ne is törődj velem, vigyázz saját magadra - * suttogja Frandrnek egy olyan pillanatban, amikor remélhetőleg Laor nem figyel.*
- Igen, az vagyok - * bólint Krestvirnek. *
- Én nem is, de mi van, ha valaki a közelemben épp elveszti a fegyverét, akkor jól jönne egy ilyen talonba tett darab. Nem számít, hogy magamban tennék kárt, vállalnám. Azonban ha azt javaslod, hogy ne, akkor természetesen nem kell, mindjárt el is teszem. - * feleli mosolyogva, mielőtt Frandr-hoz fordulhatna, aki annyira édesen meglepődött, hogy a világon léteznek bájitalok. *
- És amik erősebbé tesznek, koncentráltabbá, gyorsabbá bla bla bla - * egészíti ki a férfi mondatát szelíden mosolyogva továbbra is.
Aztán a továbbiba már nem igazán tud beleszólni, ő is úgy emlékszik, hogy lovat mentek venni, úgyhogy biztos lassan felbukkannak. Laor szavai viszont kicsit zavarba hozzák. Nem akar gondot okozni a férfinak azzal, hogy rá keljen figyelnie a harc közben. *
- Mindent megteszek, hogy ihassunk még együtt a tavernában a csata után is - * jelenti ki elszántan. *
- Tudok én vigyázni magamra, ne is törődj velem, vigyázz saját magadra - * suttogja Frandrnek egy olyan pillanatban, amikor remélhetőleg Laor nem figyel.*
2621. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-07-09 20:55:27
Üzenet elküldve: 2019-07-09 20:55:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
- Igen, úgy látszik, hogy ez egy ugrás lesz a sötétbe.
*Frandr kérdései helyénvalóak, és valahol sajnálja, hogy nem tud biztató válaszokat adni. Amikor a kis csapatuk nekiindult, magában végigvette az esélyeiket. Őt is nyugtalanította, hogy nagyon keveset tudnak az ellenségről és arra jutott, hogy mágusokkal megtámogatva sem fényesek a kilátásaik. A varázstudók túlélhetik, és ha rosszra fordulna a helyzet, velük menekítené ki a bajból a tündért. De persze veszteségekkel is számolnia kellett. Úgy számolt, hogy ha balul sülne el a dolog, hárman aligha térnek vissza. Alyo, Frandr és ő maga. Ez utóbbit egykedvűen vette tudomásul. Párszor már állt a halál kapujában, egyszer Lea rángatta vissza onnan, s mióta a göndör hajú nincs, inkább valami kíváncsisággal gondol erre, semmint félelemmel.*
- De sajnos arra nincs lehetőség, hogy követeket küldjünk a démonokhoz és kipuhatoljuk az erejüket. Alighanem improvizálnunk kell majd. És bíznunk a mágusaink hatalmában. Azok a dögök ott mágikus lények. Úgy gondolom, hogy elbájolt fegyvereinknek akkor vehetjük legjobban hasznát, hogy Krestviréket védjük amíg varázshatalmukkal meggyengítik őket.
*Keserűen elmosolyodik.*
- De hogy ne érezd azt, hogy utasítás nélkül hagylak: akármi is történjék, amíg mást nem mondok Riri mellett maradsz, és megvéded. Ha a haja szála is meggörbül és én életben maradok, úgy fogod érezni, hogy a démonok tulajdonképpen kedves, barátságos lények.
*Riri felé fordul egy kis mosollyal.*
- Kell valaki, aki életben tart minket.
*Márpedig az alkimista főzetei szó szerint az életet jelenthetik majd. Aztán úgy tűnik, hogy a torony ura nem érdeklődik a démonok iránt, és Krestvir kérdésére - mintegy végszóra - megérkeznek akiket hiányolt.*
- Azt hiszem, ott jönnek. *néz el oldalt a közeledők felé, aztán int egyet és kiengedi a hangját* Ide!
*Amikor pedig ismét teljes a csapat, körülnéz.*
- Erősen sötétedik, ma már nem megyünk tovább. Itt éjszakázunk. Akinek kedve van hozzá, a toronyban is kereshet szállást. Úgy hallottam, hogy a vándorokat sem dobják ki, ha elég vastag az erszényük.
*A kordéhoz lép, és nekilát kifogni az igából a lovat. Mert ő idekint tölti az éjszakát. Nem szívesen aludna egy olyan épületben ami a levegőben lebeg.*
- Igen, úgy látszik, hogy ez egy ugrás lesz a sötétbe.
*Frandr kérdései helyénvalóak, és valahol sajnálja, hogy nem tud biztató válaszokat adni. Amikor a kis csapatuk nekiindult, magában végigvette az esélyeiket. Őt is nyugtalanította, hogy nagyon keveset tudnak az ellenségről és arra jutott, hogy mágusokkal megtámogatva sem fényesek a kilátásaik. A varázstudók túlélhetik, és ha rosszra fordulna a helyzet, velük menekítené ki a bajból a tündért. De persze veszteségekkel is számolnia kellett. Úgy számolt, hogy ha balul sülne el a dolog, hárman aligha térnek vissza. Alyo, Frandr és ő maga. Ez utóbbit egykedvűen vette tudomásul. Párszor már állt a halál kapujában, egyszer Lea rángatta vissza onnan, s mióta a göndör hajú nincs, inkább valami kíváncsisággal gondol erre, semmint félelemmel.*
- De sajnos arra nincs lehetőség, hogy követeket küldjünk a démonokhoz és kipuhatoljuk az erejüket. Alighanem improvizálnunk kell majd. És bíznunk a mágusaink hatalmában. Azok a dögök ott mágikus lények. Úgy gondolom, hogy elbájolt fegyvereinknek akkor vehetjük legjobban hasznát, hogy Krestviréket védjük amíg varázshatalmukkal meggyengítik őket.
*Keserűen elmosolyodik.*
- De hogy ne érezd azt, hogy utasítás nélkül hagylak: akármi is történjék, amíg mást nem mondok Riri mellett maradsz, és megvéded. Ha a haja szála is meggörbül és én életben maradok, úgy fogod érezni, hogy a démonok tulajdonképpen kedves, barátságos lények.
*Riri felé fordul egy kis mosollyal.*
- Kell valaki, aki életben tart minket.
*Márpedig az alkimista főzetei szó szerint az életet jelenthetik majd. Aztán úgy tűnik, hogy a torony ura nem érdeklődik a démonok iránt, és Krestvir kérdésére - mintegy végszóra - megérkeznek akiket hiányolt.*
- Azt hiszem, ott jönnek. *néz el oldalt a közeledők felé, aztán int egyet és kiengedi a hangját* Ide!
*Amikor pedig ismét teljes a csapat, körülnéz.*
- Erősen sötétedik, ma már nem megyünk tovább. Itt éjszakázunk. Akinek kedve van hozzá, a toronyban is kereshet szállást. Úgy hallottam, hogy a vándorokat sem dobják ki, ha elég vastag az erszényük.
*A kordéhoz lép, és nekilát kifogni az igából a lovat. Mert ő idekint tölti az éjszakát. Nem szívesen aludna egy olyan épületben ami a levegőben lebeg.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3534-3553