//Második születésnap//
*Mosolyogva bólint Thim szavaira, de azért tartozik neki és magának az igazságnak is annyival, hogy nem hallgatja előtte el.*
- Az igazság az, hogy amikor Artheniorba kerültem akkor megfogadtam, hogy az összes elementalista varázslatot meg fogom tanulni, ami csak létezik a világon, legalábbis azokat mindenképpen, amik ismertek, és itt megtanulhatóak. *mondja.* Nem egyszerűen csak mágus akartam lenni, hanem a legjobb, legnagyobb mágus is az egész világon. Persze, volt ebben egy kis gyerekes dac is azt hiszem, megmutatni az otthoniaknak, hogy mi mindenre vagyok képes, meg azt is akartam persze, hogy anya büszke legyen rám. Mostanra viszont már egyik sem számít. Van új otthonom, a szülőfalumban pedig nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam. Anya meg már így is büszke rám, pedig alig tudok tíz varázslatnál többet. Mégis, a vágyam, hogy tudjam használni az összes varázslatot, és ne csak átlagos mágus legyek, megmaradt, így egy nap majd meg fogom tanulni a kósza álmot is. Más kérdés, hogy sohasem fogom használni, mert valóban tisztességtelen, ahogy mondod, de akkor is, valahogy boldoggá tenne a tudat, hogyha akarnám, akkor tudnám. Persze, tudom, hogy ez furcsán hangzik kicsit, de ez még úgy is a nagyon távoli jövő. Legközelebb már felkészültebben és sokkal több pénzzel jövök ide, de az is biztos, hogy az nem mostanában lesz. Most viszont muszáj volt válogatnom és tényleg csak azokat tanulni meg, amik nem csak hasznosak lehetnek, hanem akarom is majd használni őket. Furcsa belegondolni, hogy mostantól száraz lábbal átkelhetek egy-egy kisebb folyó felett például az ezüsthídon, anélkül, hogy akár csak egy lábujjam vizes lenne, vagy felsétálhatok rajta bármelyik ház tetejére nézelődni kicsit, ha kedvem van ilyesmihez.
*Ezen aztán jót mosolyog magában, mivel pedig úgy tűnik, hogy nem csak az ajándékok, hanem beszélgetésük is igazán jó kedvűvé tette, végül még nevet is Thim felvetésén a kötélről.*
- Jól meggondoltad te ezt a kötelet? Én biztos nem tudnám magamat felhúzni rajta egészen a holdig. Ha tehetném egy nagy madarat küldenék inkább, ami felrepítene odáig, és mindenki kényelmesen elfér a hátán. Annak viszont örülök, hogy jól érezted itt magadat és nem untattalak halálra a holdmágiáról való lelkendezéssel. *mondja, hiszen leginkább így tudja értelmezni azt, hogy Thim a kedvéért akár a sátrat is felépítené újra és maradna is még. Persze azt eddig is érezte, hogy az elf élvezi a társaságát, mégis jó ezt kimondva hallani, és biztos lenni benne. Megérzéseiben is bízik, és Thimről sem feltételezi, hogy képes lenne hazudni neki, így még egyel több oka van most már arra, hogy a mai reggelen igazi boldogságot érezzen.*
- De ez persze kölcsönös, örülök, hogy velem jöttél és itt voltál velem.
*A múlt és jelen helyett persze a jövővel sem árt foglalkozni, főleg nem úgy, hogy úgy tűnik édesanyja végzett, lassan elindul vissza, utána pedig együtt indulnak el haza most már tényleg. Ők ketten azért, hogy folytathassák az életüket Szarvasligetben, ő pedig azért, hogy elkezdjen egy teljesen másik életet, mint ahogyan eddig élt. Nem lesz neki könnyű, de bizonyos értelemben biztosan egyszerűbb lesz majd, mint szülőfalujában lenni papnőnek, ő pedig, és nyilván Thim is, segíteni fognak majd neki, legkevesebb annyit, mint amennyit ő segített nekik addig ameddig itt éltek a torony körül.
Felé pillant, de csak óvatosan, hogy ne sejthesse meg, hogy róla is beszélnek éppen.*
- Szerintem túl sokat nem kellene gondolkodnia rajta, hogy az álmok mit jelenthetnek. Valószínű, hogy azonnal rávágná a helyes választ, legalábbis a saját értelmezését, ami ugyanúgy lehet igaz, mint amennyire nem. Bár én arra hajlok persze, hogy inkább igaz lenne. Mégiscsak papnő. Nagyon ért az álmokhoz, meg a szimbólumokhoz, de, ami ennél is fontosabb, tényleg rá tud érezni dolgokra, mint aki valóban lát, vagy hall valamit, amit mi nem vagyunk képesek. De talán tényleg jobb is, ha ezt nem említjük. *jut erre végül egyetértve Thimmel.* Akár helyes lenne a megfejtése, akár nem, az biztos, hogy sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítana neki, mint amennyit kellene, és e körül az egész körül forognának a gondolatai a saját dolga helyett. Lesz elég most neki így is, hogy teljesen új életet kezd. Azt meg én sem hiszem, hogy bármi rosszat is jelenthetne a hold az álmodban, szóval semmi gond. És talán izgalmasabb is így, hogy nem tudjuk, inkább csak sejtjük a jelentését.
*Miután mindezt elmondta, nem tudja megállni, hogy ne egy kisebb sóhajtás kíséretében vegye fel hátára a zsákját, ami nem egy nagy utat megtett már a világon vele.*
- Örülök, hogy hazamegyünk, de azért furcsa itt hagyni ezt a helyet ennyi idő után. *vallja be önmaga után ezúttal Thimnek is.* Hiányozni fog.