Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ingoványos vidék (új)
MágustoronyNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 138 (2741. - 2760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2760. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-13 00:38:38
 ÚJ
>Estrothim Rytl'or avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//Új remény//

*Ea hálás szavai valami furcsa érzést keltenek benne. Ő valóban nem rokon, mégis, mikor ez elhangzik, erős vágy támad benne, hogy az lehessen. Tudattalanból jövő parancs, olyan döntés, amit szívében hozott meg és ha ésszel írja felül, azzal megmérgezheti az egész életét. Lopva Luninarira pillant. A lány nem ismerheti szándékait, nem dönthetett arról, akar e olyan útitársat, aki mély érzelmeket táplál iránta. Ezt a helyzetet óvatosan kell kezelnie. Kiváló étket eszik, azonban olyan gyorsan pörögnek gondolatai, hogy az ízeket felfogni már nem marad ideje. Egyszer csak eltűnik, amit evett, alig vette észre. Mintha Ea messziről beszélne, csak halk meseként hallja a részleteket arról a rejtett faluról, ahonnan jöttek. Viselkedését maga is illetlennek tartja, hiszen Luninari édesanyja kiemelt figyelemmel gondoskodott róluk itt. Ő is megérdemli, hogy figyelmesen meghallgassák. Ügyel ezután, hogy legalább tekintetére ne üljön ki az előbbi elkalandozás, valamint azonnal reagál.*
- Ez igazán különös. *Feleli. Majdnem mindenre kiváló ez a válasz. Luninarihoz kerül a szó ismét. Thim rá akaratlanul jobban összpontosít. Erőlködés nélkül hallgatja őt, figyeli arcán az újra megélt érzelmeket és átéli maga is történteket. Elmondhatja, hogy Laurennel legalább egy rövid ideig találkozott személyesen, így lelki szemei előtt látja a nőt, aki vélhetően elveszített egy testvért. A történet vége eléri a jelent. Bár minden jóra fordult, Thim úgy érzi, legszívesebben kitörölné a sok fájdalmat Luninari múltjából. Tekintetét a mellettük álló Mágustoronyra emeli. Jól tudja, hogy odabent nem oktatnak olyan mágiát, ami visszafordíthatná az idő kerekét. Talán így van ez jól, csak néha nehéz megérteni halandó ésszel. Most itt ülnek a tábortűz körül. Azt tudják megváltoztatni, ami ebben a helyzetben történik. Ea meg is teszi. Komoly döntést jelent be, amivel lányát egészen meglepi. Szó szót követ, minden megváltozik egy perc alatt. Luninari sok kérdést tesz fel, mire részletesen tisztázódnak anyja szándékai. Sok minden kavaroghat benne. Thim úgy véli, kell egy jó alvás majd, hogy leüljön a sok friss hír. Hiába jó hírek, ezeket meg kell emészteni. Tudja, hogy túl mély volt már így is ez az éjszaka. Ugyanakkor véleményével mintha egyedül maradna, mert Luninari még mindig energikus és még többet szeretne tudni, az előzőek ellenére is. Tovább faggatja édesanyját, minden részletet kikérdez a száműzetését követő napokról.
~ Ez a lány egy életerő bomba! ~ Gondolja magában. Ismét csak olyasmi ez, amit nem mondhat ki ebben a helyzetben. Mennyi minden volt már az elmúlt órákban ehhez hasonló? Attól nem tart, hogy feltűnő lesz némasága. Ez az este nem érte van, ő csak szemtanúja, és hogy része lehet benne ily módon, ajándék. Mi mást volna szebb látni, mint egy anya-lánya találkozást? Ea pénzt ad a lányának ezért szóba kerül Thim korábbi tette is. Nem szerette volna ha ez így felmerül, de mit tehetne? Mindazonáltal férfiként zavarba jönni hölgyek társaságában nem túl kellemes, ezért mindent megtesz, hogy uralkodjon magán. Válaszát megelőzően nyel egyet, óvatosan leteszi, ami a kezében van, majd lassan emeli tekintetét Eára. Mindez bőven elég időt ad felkészülni egy határozott válaszra.*
- Eléri majd a célját, amit adtam. Csak ez számít. *Nem tudja, mennyit evett mostanáig, viszont úgy érzi tele van a sok finomságtól*
- Köszönöm, igazán jóllaktam. Holnap is jól jön majd még ez a sok minden. Köszönjük, hogy így ellátott minket.


2759. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-13 00:02:16
 ÚJ
>Valuryen Meloar'c avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Learon Derin//

-Gondoltam én, hogy valami turpisság van a dologban. Igen igen. Van egy sajátos utóíze az ember szájában.
*Mondja helyeselve, közben bólogat is hozzá finoman.*
-Tudom én, tudom én, hogy fontos. Ez olyasmi, mint az alvás. Láttam már olyat, aki három órákat alszik, és olyan friss és üde, mint más nyolc, vagy tíz óra alvás után. Furcsa ez.
*Tényleg furcsának találja. Talán egyszer az ilyen mindennapi rejtélyeknek is utána fog járni, ha ideje és ereje engedi.*
-Ez remekül hangzik. Talán meg is fogadom a tanácsot, és ha úgy hozza ki a lépés, megkeresem. Gondolom nem lehet nehéz megtalálni, ha ilyen kalandos történetek vannak az ember háta mögött.
*Eddig nagyon nem is figyelte a buzogányt, de most, hogy Learon mondja, feltűnik neki.*
-Nekem csak az ostorom van.
*Húzza el a köpenyét, hogy az enyhén néha-néha tüzesen felizzó fehér színű feltekert ostor megvillanjon.*
-Nem rossz fegyver ez, de azért nem egy számszeríj.
*Teszi hozzá, mielőtt arra terelődne a szó, hogy mi is történt a férfivel.*
-Wojest.
*Emészgeti a nevet magában.*
-Ez elképesztő rege. Talán meg kellene írnia a cselekedeteit egy könyvben, és egy frappáns címmel terjeszteni. Nem gondolkozott még rajta?
*Reméli, hogy nem túl tolakodó ezzel a kérdéssel.*
-Igen! Ez az! Olyan gyönyörű, egyedi. Hálás lennék, ha segítene elsajátítanom. De kérem, fogadja el.
*Matatni kezd a rengeteg zseb egyikében. Átnyújt egy apróbb bőrzacskót Learon Derinnek, amiben 210 arany csücsül. *
-Nem lenne tiszta a lelkiismeretem, ha csak úgy megosztaná a tudását. A tudás hatalom.


2758. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-12 23:47:45
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Megfontolt

//Valuryen Meloar'c//

*Mostanság elég sokan lepődnek meg azon, hogy Learon csak úgy kóstolóba adogat másoknak ételt. Igazából a sok bonyodalom és keserűség előtt ez elég bevett szokás volt a parasztok körében, de azóta, hogy sokan nyomorognak és nekik se jut elég, elég nehéz adni. A pásztormágus szerencsére nem jött ki rosszul a háborúságokból így ő jó szívvel kóstoltat másokkal bármikor. Neki úgysincs igazán szüksége rá, csak annyira, hogy a munkásai jóllakjanak és egy keveset el tudjon belőle adni, hogy legyen pénze is.*
-Nem fogja kitalálni, de ez azért ilyen finom, mert juhtej is van benne! Attól édesebb! Egyébként a tehenek tejét annyira nem szeretem, mert nekem nem elég karakteres. A kecskéjében van valami ami megfogja az embert! *Arcára kiül az elképedés, amikor a másik elmondja, hogy néha elfelejt enni. Pont olyan az ábrázata, mint egy nagymamának, akinek az unokája nem kér még egy sütit.*
-Hát pedig enni nagyon fontos! Ha az ember nem eszik, előbb elfárad és az agya sem forog úgy! Nálunk, amikor munka van a birtokon, négyszer eszünk egy nap! Ha nincs nagy munka, akkor meg háromszor! Nincs ott nyomor ahol teli a gyomor, ahogy nagyapám mondta mindig! *A következő megjegyzésekre csak egy kis nevetéssel válaszol, úgy szóban nem igazán, mert a vicc részét a férfi már taglalta.*
-Dicséretre való tervek barátom! Ha kell benne segítség, csak keress és hamarabb kész lesz az erdő! Juhot is szívesen segítek választani, mert könnyen rád sózhatnak egy beteges jószágot! *Látta, hogy milyen nyomorult állatokat vesztegetnek mostanság a piacon. Persze az ő kezei alatt, vagy Trodd szakértelmével szép juhokká válnának, de annál, aki nem ért hozzá, csak felesleges szenvedés lenne mind a két oldalról.*
-Nálam mondjuk, sok haszna nem lenne ennek a varázslatnak. Itt a jó öreg buzogányom, ha nagyon fegyver kell! Bér még nem volt rá szükségem szerencsére sosem! Mindent megoldott a mágia és az eszem forgatása. *A feltámadásra már csak legyint. Annyiszor mesélte el már a történetet, hogy lassan le kéne írnia a cselekedeteit egy könyvbe és terjeszteni valami frappáns címmel.*
-Egy félisten, név szerint Wojest elhívott minket, hogy próbára tegyen, képesek vagyunk-e démonok ellen harcolni és mi vagyunk-e azok, akiknek odaadja a varázslatát. Aztán átvitt egy másik dimenzióba ahol egy óriási óriásbikaszerű démonnal harcoltunk, aki tüzet okádott meg egy démonúrral, akinek képzeletet felülmúló hatalma volt. Ez a démon volt az aki megölt. Egyszer csak szétrobbantam, aztán mikor Wojest feltámasztott már a kezem is működött! Akkor kaptam ezt a szimbólumot. *Mutatja fel a szemet a kezén.*
-Képes megmondani valakinek a legnagyobb erősségét vagy legnagyobb gyengeségét egy kis koncentráció után. *Ugyan még sosem volt alkalma kipróbálni, de biztos benne, hogy egyszer még ez fogja megmenteni az ő vagy valaki más életét, ugyanis a félisten nem hiába adta neki ezt.*
-Na várjon csak! Erre gondol? *Ezzel megpróbálja a varázslatot, és ha sikerül egy szép fényes köpeny fogja majd át az ő köpenyét.*
-Még sosem próbáltam megvarázsolni! Ha gondolja megmutathatom hogyan kell!

A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.

2757. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-12 20:40:01
 ÚJ
>Valuryen Meloar'c avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Learon Derin//

*Helyeselve bólogat a férfi szavaira, majd mikor a sajtra terelődik a szó nagyot nyel, még a szeme is kikerekedik.*
-Megtenné? És T.. tényleg van magánál?
*Majd tűkön ülve várja, hogy elővegye, majd tör belőle egy kisebb darabkát kóstolás céljából, melyet egy falatban be is töm a szájába.*
-Reéle emm banja!
*Nem is tud rendesen beszélni, mert nyomja a pofazacskóját a sajtdarab, de nem enged. Elnyammogja, míg Learon mesél.*
-Ez borzasztó finom! Alig kapni rendes sajtot manapság. És még van, aki csak a tehénét hajlandó megenni. Hah! A bolondok.
*Fejét csóválja rosszallóan.*
-Ezüsthát Testvér? Nagyon érdekesnek hangzik. Én néha el is felejtek enni. Ha elmélyedem a gondolkodásban, vagy a napi rutinban. Majd mikor már majdnem kidőlök szerencsére a testem emlékeztet rá.
*Vakarja meg a fejét kissé szégyenlős én. Nem tudja, hogy vajon más is jár-e így, de ő elég gyakran. A szüzekkel kapcsolatos megjegyzésre csak kacéran vigyorog.*
-Talán majd legközelebb. De nem adom könnyen magam, barátom.
*Mondja, de nem fenyegetésként, vagy ilyesmi.*
-Bár úgy nem is lenne izgalmas, nem igaz?
*Majd a mágiáról kezdenek beszélni, ami ritkán adatik meg neki.*
-Igen. Szeretném megtanulni majd. És egyéb terveim is vannak. A fa nevelést magam is kedvelem. Szeretnék egyszer egy saját kis erdőt varázsolni magamnak, aztán ott élhetnék. Talán egy-két juhot is nevelhetnék.
*Mondja szándékosan a juhokat, hisz tudja, hogy többek közt ezzel is foglalkozik a pásztormágus.*
-Én is bajban lennék a pipámmal, ha nem lennék a gyertyagyújtás mestere.
*Úgy tűnik van pár hasonló vonásuk így elsőre.*
-Nos ha leteszem nem.
*Magyarázza a fegyver varázslatát.*
-Csak ha más megfogja rajtam kívül. Viszont bármilyen fegyvert képes vagyok idézni, nem csak számszeríjat. Igaz idővel magától is eltűnik, de azért hasznos lehet.
~Igaz most csináltam először, de azt hiszem ez a rendje.~
*Majd egy darabig összeráncolt szemöldökkel hallgatja Learont, míg egyszer közbe nem vág.*
-Váárjon várjon. Feltámadása után, jól hallom? Tehát meghalt, és visszahozták?
*Valahogy ez annyira leköti a figyelmét, hogy alig figyel a másikra. Kavarognak a gondolatai. Majd csak a pipára lesz figyelmes.*
-Szép darab, mondhatom. Én most épp a Hold mágiáját tanulmányozom, bár még nem haladtam sokra. Láttam már korábban azt a gyönyörű, igéző köpenyt másokon, és igazán szeretném megtudni a módját, hogy szert tegyek egyre. Talán ha jobban beleásom magam, sikerülhet a közeljövőben.


2756. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-12 18:13:51
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Megfontolt

//Valuryen Meloar'c//

*Elmosolyodik a másik gondolatán.*
-Nincs is jobb a friss tejnél! Talán csak a sajt. Nálam mindig van egy kicsi, ha gondolja adok egy falást! *Ha a férfi nem ellenkezik nagyon, akkor a mágus már nyúl is az erszényébe, hogy kivegye a ruhába göngyölt sajtot és a másik felé nyújtsa, hogy az törhessen.*
-Nem igazán kell, hogy legyen nálam étel, mert Ezüsthát Testvér mindig jön, ha kell valami és főz nekem. Tudja, ez egyike a különleges varázslataimnak! Rajtam kívül csak egyetlen ember tudja még a farkast hívni! Nagyon hasznos, ha az ember vándorol és nem akar sok dolgot cipelni magával! *Bár Learon sosem éhezne, mert ott van a másik varázslat is, a hegyóriások étke, bár egy követ megenni nem olyan finom, mint Ezüsthát gulyása.*
-Szüzek védelmezője? *Neveti el magát a pásztor.*
-Akkor mi nem leszünk jóban barátom! *Nevet továbbra is, de azért igyekszik elhallgatni, hogy a férfi tovább beszélhessen. Még egy kicsit kacag az utolsó címnél, de azért már válaszol.*
-Igen, hallottam róla! Ott voltam mikor zajlott, de nem vettem részt rajta sajnos. Utólag már bánom! *Aztán a mágiára terelődik vissza a szó.*
-Igen, tudom. Nekem a tűz ágon a fáklya aura a kedvencem. Eddig nem használtam sokszor szerencsére, de igen hasznos lehet sok esetben. Na nem annyira, mint a szikrapattintás! Meg se lennék már, ha kovával kéne begyújtanom a pipámat! *Neveti el magát megint. Aztán megfogja a fegyvert, ami azon nyomban el is tűnik. Egy kicsit meglepődik, de azonnal átlátja a varázslat lényegét.*
-Milyen hasznos kis mágia! *lepődik meg maga is azon, hogy ennyire tetszik neki egy szakrális varázslat.*
-Nem tudja senki elvenni és ellened fordítani! Gondolom lerakni sem tudod, úgyis eltűnik! *A következő mondatokon szemmel láthatólag elgondolkodik mert keres az elméjében és próbál összerakni egy történetet, ami jó öt évvel ezelőtt történt meg vele. Pár másodpercnyi hallgatás után szólal meg.*
-Nos, nekem egy jó ideig béna volt a karom, mert egy mélységi leszúrt. Az orvosok szerint esélytelen volt meggyógyítani, de hallottam egy varázslóról, akinek volt egy talán ágfüggetlen mágiája, ami képes volt ugyanerre. Aztán az istenek elvették tőle ezt az erőt és akkor már nem tudta varázsolni, csak az Eeyer hívők. *Megvonja a válát.*
-Aztán már nem tudom melyik isten félistene adta vissza a karomba az erőt, de gyanítom, hogy ez az Eeyer volt, mert mire eljuthattam volna ehhez a mágushoz, hogy levágja majd visszanövessze, már eltelt öt év és végül a feltámadásom után kaptam vissza ezt is! *Mozgatja meg balját.*
-Régen egy csomó mágia az elemi mágusok birtokában volt, csak az istenek elvették. *Aztán ahogy a további tűz és földág kerül szóba egyből más lesz a hangja Learonnak. Sokkal vidámabb lesz.*
-A tüzet én csak az ötödik szintig, a könyvekből elérhető tudás feléig ismerem! Nagyon hasznos lesz majd megtanulnom tovább is, de egyelőre a föld ágon vagyok! Megtanultam az egész elméleti tudást belőle, már csak pár varázslat van és kész vagyok! Kedvencem a fanevelés és a barlangformálás! Nagy gyakorlati haszna van! *Azzal elő is vesz egy kulacsot az övéről.*
-Kóstolja meg például ezt a bort! Gondolná, hogy varázslattal volt növesztve az alma, amiből készült? *Aztán előveszi míves kecskealakú pipáját is.*
-Ez meg kőformázás, ahogy a gyűrűm is! Fantasztikusan hasznos egy ág!



2755. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-12 12:49:23
 ÚJ
>Valuryen Meloar'c avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Learon Derin//
//Számszeríj még 7 körig//

*Nagy érdeklődéssel hallgatja Learont.*
-Ez igazán izgalmasnak hangzik. De jó is lenne sajátot tartani. Ihatnám mindig a friss tejet. Na és a sajt! Ó a finom sajt.
*Réved el, miközben ezen gondolkozik. ~Bár ahhoz egy saját hely is kellene, nem csak vándorolni állandóan, Val.~*
-Az én nevem Valuryen Meloar'c. Örvendek. És igen, mágus-féle volnék. Szelek őrzője, szüzek védelmezője, kitalált címek viselője.
*Közben elneveti magát kissé, és gyorsan hozzá is teszi, mielőtt Learon messzemenő következtetéseket vonna le. Bár úgy sejti, hogy egy ilyen pásztormágus-féle szerzet nem lehet túl buta, és érti a tréfát.*
-A Tündérakadályok bajnoka, ha mond önnek ez valamit.
*Ezt már valamivel komolyabban mondja, hisz ez tényleg igaz.*
-A tüzet sokan veszélyesnek tartják, de ez csak azért van, mert rossz felől közelítik meg. És ha rossz felől közelít meg valamit az ember, legyen az akár egy kecske, veszélyes tud lenni.
*Mutatóujjával a halántékát pöcögteti.*
-Ó ez a kis számszeríj? Megfogná kérem egy pillanatra?
*Nagyon vigyáz rá, hogy véletlenül se úgy nyújtja, hogy bárkire is veszélyes legyen. Reméli, hogy megfogja egy pillanatra a férfi, vagy legalább hozzáér, hisz ha nem ismeri éppenséggel pont ezt a mágiát, úgy talán meglepődve tapasztalhatja, hogy amint hozzáér, szertefoszlik, mintha csak fénnyé foszlana.*
-Ez Eeyr mágiája. Nem vagyok én szektás mágus, de még igaz hívő sem. Viszont egyszer láttam, ahogy egy kislánynak levágták a kezét, mert úgy hitték, hogy lopott, pedig ez nem is volt igaz. Mindenesetre megcsonkították, és ott hagyták elvérezni.
*Közben kezével mutatja, hogy nagyjából milyen magas lehetett a kislány, a csípőjéig sem ért.*
-De egy nagy hatalmú Eeyr mágus visszanövesztette. Akár a gyík a farkát. El se hiszem, ha nem látom a saját szememmel. Akkor arra gondoltam, talán nem ártana szélesíteni a látókörömet.
*Bólogat hozzá finoman, mert ezt még senki nem kérdezte tőle, és igyekezett rendesen válaszolni. A valódi mágia kifejezésen elmosolyodik, de nem fűz hozzá különösebben semmit.*
-Nem feltétlen. Meg hát a fegyverre is azért van szükségem, mert sajnos nem vagyok annyira képzett tűzmágus, hogy azzal védjem meg magam kizárólagosan. Egyelőre. Bár a békesség és a természet adta nyugalom közelebb áll a szívemhez, így nem vetem meg a föld-ágat sem. És ön, pásztormágus uram?


2754. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-12 10:06:17
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Megfontolt

//Valuryen Meloar'c//

*Végig nézi ahogy a másik egy varázslatot hajt végre a fegyveren. Ugyan ezt ő nem tudja, mert sosem volt lőfegyvere és ezért feleslegesnek vélte megtanulni, de annyiszor látta már a varázslatot, hogy egyből felismeri.* ~Csak kezdjen el lövöldözni, mert még a végén minden kigyullad itten!~ *Aztán egészen komédiába illő jelenet következik. Amin Learon is elkacagja magát.*
-Dehogy sért! Inkább kedves gesztusnak veszem! *Nevetgél tovább a mágus.*
-Eltalálta! Kecske, de van ám juhom, kutyám és lovam is! *Azzal a kezét nyújtja az elfnek.*
-Learon Derin vagyok! Pásztormágus és Thargok földbirtokosa! *Neki nem tűnik fel a turpisság, hiszen akinek jó az orra és ismeri az állatokat akár tényleg ki is találhatta a jószágot, nem kell feltétlenül arra gondolnia, hogy gyűrűje és köpenye árulta el.*
-Ön pedig, ha jól látom mágusféle mint magam! Szépen bánik a tűz-ággal, de ezt a fegyver varázslatot nem ismerem! *Mutat a számszeríjra.*
-Csak nem valami újhullámos szektás mágus, mint oly sokan? *Hangjából nem bántás, inkább valami olyasmi árad, mint a tudatlanok értetlensége az új dolgok felett.*
-Bár becsülendő, hogy a valódi mágiához is ért! *Lassan ez is kivészni látszik, hiszen az istenek ereje sokkal könnyebben megszerezhető és nem is kerül olyan sok energiába a varázslásuk, ahogy hallotta sokaktól.* ~A könnyen szerzett tudás könnyen is vész!~
-A tűzre van specializálódva?



2753. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-12 09:38:59
 ÚJ
>Valuryen Meloar'c avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Learon Derin//
//Számszeríj még 8 körig//

*Pár perc néma csend, és senki sem válaszol. ~Hmm. Talán más dolga akadt. Na mindegy, addig elnézelődök itt. A tudás fellegvárában nem lehet rest senki!~ Azzal nézelődni kezd, keres pár könyvet magának, amit átböngészhet időtöltésképpen. ~Talán megpróbálhatnám Eeyr fegyverét is megbűvölni, ahogy Krestvir tette korábban a fegyverekkel odakint. Hű milyen jó is lenne, ha sikerülne! Talán egy egészen új, káprázatos dolog is kisülhet belőle.~ Elmélkedik, miközben eddigi rosszkedve némileg enyhülni látszik, bár úgysincs senki, aki ezt észrevenné. Vagy talán mégis. Váratlanul egy férfi sétál oda hozzá, s köszön rá. ~Hát ez meg ki lehet?~*
-Szép napot neked is, jó uram.
*A férfi kinézete akár átlagosnak is tűnhetne, de Valuryennek egyáltalán nem az. Elég, ha csak a pecsétgyűrűjére tekint, és a köpönyegét. Gyorsan végigméri a férfit, szemével átfut rajta, majd halvány mosollyal az arcán megszólal.*
-Ez. Ez.
*Kezdi, majd szimatol egy párat a levegőben.*
-Ne segítsen. Juh?
*Majd fejét csóválja, és még egyet szippant.*
-Nem. Kecske! Ugye? Csak nem valami pásztorféle, jó uram? Ha nem sértem meg.
*Esze ágában sincs ilyesmit tenni.*

A varázsló végigsimít egy lőfegyveren, melynek hatására a fegyver által előtt nyíl lövedékek lángot vetnek a kilövés után. Könnyebb égési sérüléseket okozhat a vessző sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. Hatóideje három kör.

2752. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-12 07:05:36
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Megfontolt

//Valuryen Meloar'c//

*Learon éppen elmélyülten olvasgatja a könyvét. Azt a barna borítós könyvet, amit nemrég vett magához a polcról és amelyben eddig is sok kérdésére választ talált a föld-ág varázslataival kapcsolatban. Igazából ez volt az a könyv, amit rögtön az után talált, hogy Worenth mesterrel lefektették az elméjében a mágia első gyakorlati alapjait. Akkor még nem gondolta, hogy ilyen gyorsan el fog jutni oda, hogy ennek a mágiaágnak szinte a teljes elérhető tanulmányanyagát megérti.* ~Még pár varázslat és tökéletesen a mesterévé válok!~ *Persze így is messze van attól, hogy olyan szinten legyen, mint Abogr, az öreg mágus, de azt is meg kell hagyni, hogy a mester nem a negyvenes évei közepén kezdett igazán foglalkozni ezzel a tudománnyal, vagy ha mégis, akkor olyan régóta élhet, mint Learon dédapja, vagy még annál is öregebb!* ~Én már feltámadtam egyszer a halotti létből, de olyan varázslatról nem tudok, ami megfiatalítaná az embert.~ *Húzza el a száját, mert néha örülne, ha olyan enne mint a húszas éveiben, amikor még bőven felkapált egy egész földet úgy, hogy alig izzadt meg. Most erősebb és szívósabb karjai vannak, mint valaha, de néha meg kell állnia a munka közben.* ~Ejnye no! Nagyapád kilencven évig élt és a nyolcvannál még bőven törte a kukoricát! Sosem kellet a gyerekeknek dolgozni helyette!~ *Így gondolkodik Learon, mivel a könyvvel már nem igazán jut semmire. Olyan sokat tanult, hogy egy időre másra kell koncentrálnia. Elmélkedésében azonban nem segíti, hogy valaki egészen hangosan köszön be Abogrnak. Erre a pásztormágus felkapja a fejét és arra néz amerről a hang jön. Elég ismerősnek tűnik az alak, bár mióta kupán vágták a Sajt-mester azóta elfelejt neveket, így nem lehet biztos benne, hogy találkoztak-e már.* ~Meg eleve ezek az elf-félék ugyanúgy néznek ki!~ *Lecsukja a könyvet és egyelőre még az asztalon hagyja, hátha kelleni fog még, majd odasétál a férfihoz.*
-Szép napot! *Mást nem mond, mert ha ismerik egymást, akkor a másik emlékezni fog rá talán, vagy ha nem, akkor elég, ha csak egy egyszerű baráti köszöntésnek veszi ezt a férfi.*



2751. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-11 11:40:44
 ÚJ
>Valuryen Meloar'c avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Számszeríj még 9 körig//

*Ahogy kiér az ingoványból, egy nagy sóhajjal tiszteleg előtte. Nem szokott aggódni, de nem szereti lebecsülni, nos hát, semmit sem szeret lebecsülni. Legyen az akár csak egy ingoványos vidékecske. Viszont újra itt van, a toronynál. Ennél a mágikus, csodás építménynél. ~Nem is olyan rég, még itt a tóban hűsöltem, belógatott lábbal. Furcsa, hogy hogy repül az idő. Talán régebben volt az, mint ahogy érzem. Mintha néha máshogy telne az idő.~ Elmélkedik, miközben újonnan szerzett fegyverét igazgatja, próbál neki helyet találni, de arra jut, hogy a hátára erősítve zavarja a legkevésbé. Így indul el a számára már egyáltalán nem is fura lépcsőkön felfelé a toronyba.*
-Aborg mester! Hogy van, hogy van? Szép napot!
*Köszön illedelmesen, és mintha csak egy átlagos fogadóba térne be, úgy érdeklődik, hogy minden rendben van-e.*

Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.

2750. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-10 00:03:13
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Megfontolt

*Ahogy meglátja a tornyot, egyből szaporázza a lépteit, hiszen minél előbb bele akarja vetni magát a könyvek halmaiba és átadni magát a tanulás örömének. Ha már ilyen hosszú és kitérőktől dúsított úton jutott el ide a házától, akkor már nem akar egy percet se vesztegetni.* ~Mikor elindultam, bele sem gondoltam, hogy a végén egy lánykát is haza kell kísérjek majd! Fura egy napok voltak ezek Learon, meg kell hagyni!~ *Miután beér, odamegy a polchoz, amire múltkor is lerakta az egyik nagy és barna könyvet amiben a föld ág mágiájáról és varázslatairól van szó és örömmel tapasztalja, hogy az még mindig ott van. Ha itt nem találja a helyén a könyvet, akkor egy egész napig keresgélhet, akkor sem biztos, hogy megtalálja azt a bizonyos kötetet ami kell neki.* ~Kész katyvasz ez a hely! Lehet, hogy az öreg mesternek van valami logikája ami szerint pakolják ezt a sok mindent, de én nem látom át!~ *Csóválja meg a fejét ahogy leemeli a könyvet és fellapozza ott, ahol múltkor kutyafuttában abbahagyta. Akkor talán még Prexivel jött be ide és csak egy-két dolgot olvasott át ami kellett neki.* ~Prexivel is mi lehet? Egészen rég láttam már! Nem is volt otthon a napokban!~ *Lehet, hogy a fiú már visszatért azóta, de van egy olyan sejtése a pásztormágusnak, hogy valahol teljesen máshol csavarog és nem a birtokon.*


2749. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-04 09:23:30
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Úgy harsog a torony, mint annak rendje és módja szerint. Válasz nem érkezik mégse.*
- Jaj fijjam Mogrim, merre az iszapba lehetsz mán? Öregapádat a sírba teszed ezzel.
*Felbotorkál pár lépcsőfokot az öreg és benyit mindenhova ahová csak be lehet nyitni. Közben Mogrimot szólongatja. Sehogy se nem találja a fiává fogadott gnómt. Kezd megtörni az öreg lelkesedése és belegondol abba, hogy a fiú elveszett, meghalt, talán egyesült azzal az erőszakkal vagy mivel. Lehorgasztott orral támolyog ki a torony ajtaján és eloldozza a lócsökevény pónit, hogy újra megülhesse. Felmászik az állat hátára, akinek volt azért egy apró ideje szusszanni, hunyni egyet. Most nem hajtja a póniállatot, egyszerűen ballagnak hazafelé Milőcsegyházára, át a büdös mocsáron.*


2748. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-03 11:47:12
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

- Eridjé te lúcsökevíny!
*Sarkával ösztökéli a lócsökevényt. A mocsárba könnyű belefulladni, de oly sokszor csámpázott már erre az öreg, hogy van egy bejáratott útja. Bősz csimpánz módjára torzul a képe amint átszánkázik a rothadó bűzmocsáron.*
~Minek gyünne erre a filú? Ejj ez lehet bolond ötlet vót ide jönni. Nem tanálok itt senkit csak az Aborgot, a meg nem foglalkozik semmivel se, meg hát amúgy sose nincsen itthun.~
*Mérgében pattan le a jószágról bár az nem hibás a dologba. Megköti valami közeli fához, hogy nehogy meglógjon. Na most aztán pihenhet mert Arra papa habosra hajtotta a pónicsökevényt. Sürgős volt az út, hát e miatt bőszen sarkantyúzta az állatot. A torony babrás lépcsőjén négykézláb felmászik, mert fél, hogy mellé lép és combnyaktörést kap, amiből sose épül fel. Na szóval eljut az ajtóig majd kopogás nélkül jó lendületesen megküldi az ajtót befelé.*
- Mogrim fijjal, itten vagy?? Arra papa van itt, gyere elő te kölök ha itt vagy!!!
*A süket is meghallaná úgy zeng a torony az öreg tündér ordibálásál. Ezt párszor eljátssza biztos ami hótziher.*


2747. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-28 14:36:19
 ÚJ
>Gwaandril Viltheriel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Fajtársak//
//Lihanechi tónál//
//Zárás//

*Örömmel tölti el a falatozó Juhar látványa, a kutya pedig Thim jobb keze alá nyomja orbitális fejét, magától engedte meg a vakarást.*
-Köszönöm, Thim! *Helyezi kezét szívére és hajol meg. Cseppet fél az elkövetkezőktől, bár ha legalább fele olyan jó elfekkel találkozik, mint a mostani társa, már nyert ügye van. A hosszúéletű szavaira csak bólint egyet, bár sűrű szemöldökeit összeráncolja, mikor a származására vetődik ki a beszélgetés.*
-Ettől nem kell félned. Már nem vagyok az. A rangom az életemmel égett északon. De köszönök mindent, remélem jól fog menni a sorod. *Azzal megejt egy apró mosolyt.*
-Még számíthatsz a látogatásomra. Te is és Luni is. Talán földmágiát fogok tanulni később. Minden, az otthonomban elpusztult fa helyére, növesztek Artheniorban egy újat. *Azzal mélyen meghajol és elmondja a búcsú szöveget.*
-Két Őrző és az Erdőszellem áldása szálljon rátok, Thim! *Majd fúttyent a kutyának és eltűnik a távolban.*



2746. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-27 23:10:14
 ÚJ
>Estrothim Rytl'or avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Fajtársak//
//Lihanechi tónál//

- Előfordul az ilyesmi. *felel, az éhes kutyára nézve.* - Kik vagyunk mi, hogy megmondjuk, mikor legyen éhes, nem igaz? Nem sajnálom tőle sem a falatott. *Juhar elé tesz egy darab húst. Közben Calliepeyára gondol, Luninari anyjára, akitől sok élelmet kaptak még az első éjjelen. Gondolatban már most bocsánatot kér tőle, de valahol biztos abban, hogy Juhar etetését ő sem bánná.
Thim nem rég megtudta, hogy Calliepeya is egy erdei faluban nőtt fel, Lunit is ott nevelte fel, így talán sokban hasonlítanak Gwaandrillal. Mindezekből erősen feltételezi, hogy az elf asszony örömmel gondoskodna erről a kutyáról, ha most itt lenne. Pillanatnyi aggályát nem mutatja ki. Jó szívvel adja az ennivalót, és viszonozza a másik udvarias gesztusait. Ha más nem marad hátra, elkíséri Gwaandrilt a tóig, ahogy ígérte. A tó partján pedig elfogja a honvágy, miközben szemléli a látóhatárt, mely elrejti a túlpartot. Thimnek nem kell látnia a másik oldalt, anélkül is tudja, hogy Lihanech irányába néz. Ennyi éppen elég.*
- Arthenior? *Ismétli Gwaandrilt.* - Nehéz a levegő városáról beszélni, miközben észak felé tekintek. Ugyanakkor saját döntésem volt idejönni, amit nem bántam meg. Ha mélyen érdekel a mágia, itt érdemes kezdeni az utad, mert ilyen helyet, mint ez a torony, csak itt találsz. Ha ebben vagy elhívatott, akkor Arthenior a te városod, akkor is, ha mostanában keservek idők sújtották. Vigyázz, Gwaandril, ne lássák rajtad, hogy nemes vagy! Közelmúlt még a lázadás. Akadhatnak gyűlölködők, akik vérszemet kapnak még az ékes beszédre is.


2745. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-27 11:25:28
 ÚJ
>Süveges Tärbärt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

// Nyílt //

*A folyamatos tanulás lassan meghozhatná gyümölcsét, legalábbis Tärbärt ezt gondolja. Makacs egyén, s igen kíváncsi, szóval egy kis akadály nem fogja kedvét szegni. Természetesen fáradtnak tud lenni. Egy picit megpihen, könyveit maga mellé rakja és kinéz az ablakon. A külvilág szépségei erővel töltik fel. Kora reggel, késő hajnal felé járhat az idő, hiszen a tó felszínén, vékony köd réteget figyel meg. Festői kép a szemében, szív melengetően hat. Sok mindent képes belelátni ebbe: pókhálók szálai, fagyos lehelet egy föld évszakának egyik hónapjában. Vesz egy nagy levegőt, majd folytatja az olvasást; hát ha megragadhat még valami a fejében és képes lesz ezen a hat alatt megtanulni egy varázslatot.*


2744. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-25 18:53:00
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 506
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Új remény//

*Ea így nem sokkal utána már nagyon is örül pillanatnyi megingásának, ahogyan Thim és Luni válaszának is, amelyek megerősítik korábbi nézeteiben az emberekről. Örül, hiszen ez a kis közjáték éppen elég arra, hogy gátat vessen valameddig a lányából jövő szavak áradatának, amit kérdéseivel éppen ő indított meg.
Szinte mérget merne venni rá, hogy kell még Luninarinak egy kis idő ahhoz, hogy összeszedje magát annyira, hogy folytathassa a történetét, és ami azt illeti, neki is, hogy megpróbálja a maguk teljességében felfogni és legalább részben feldolgozni az eddig hallottakat. Nem árt persze felkészülni a folytatásra sem, bár úgy érzi, hogy a neheze legalább már mögöttük és nem előttük van.
Thimnek különösen hálás a véleményéért, de korábbi kedves szavaiért is. Szíve szerint el is fogadná a segítséget, amit felajánlott, de úgy gondolja, hogy nem teheti meg. Először is, amikor elindult otthonról megkeresni a lányát nagyjából pontosan tudta, hogy mit vállal ezzel. Másodszorra pedig, és ez a fontosabb, teljesen biztos benne, hogy Luninarinak sokkal nagyobb szüksége van Thim segítségére, mint neki, aki már mégiscsak felnőtt nő.*
- Örülök, hogy egy véleményen vagyunk. *mondja Thimnek és Luninak először.*
- Azt hiszem én is így gondolkodom azóta, hogy életemben először találkoztam és beszélgettem emberekkel. Előbb is csak egy pillanatra bizonytalanodtam el. Szerintem akármelyik nép gyermekei is vagyunk, elsősorban a szeretteink és saját magunk boldogsága foglalkoztat bennünket, már persze az életben maradáson kívül. Ebben nincsen köztünk különbség, és ez a lényeg. *gondolkodik ezúttal ő hangosan.* Pont ezért is gondolom azt, hogy különösen hálásnak kell lennem neked. *fordul ezek után kifejezetten Thimhez.* Te már így is sokat segítettél azzal, hogy vigyáztál Lunira és elkísérted idáig. Egy rokontól sem várhattam volna el ennél többet tényleg. És, ha már itt tartunk, azt hiszem én vagyok az idősebb, szóval ha akarnám sem nagyon fogadhatnám el a segítségeteket. Nekem kell segítenem nektek, és nem fordítva. Most az a fontos, hogy nektek legyen mit enni és inni ameddig itt táboroztok. Holnap, vagy legkésőbb holnapután el is indulok, és hamar megjárom az utat hazáig, meg onnan vissza ide. *ígéri meg. Közben megkóstolja, hogy eddig mit sikerült sütnie, és elégedetten állapítja meg, hogy ugyanolyan finom lett, mintha az otthoni tűzrakó mellett készítette volna el.*
- Különben nem olyan könnyű ránk találni, így nem hiszem, hogy jártál a környékünkön. *használja ki továbbra is a lehetőséget, hogy Luninari egyelőre nem szólal meg, így egyenesen Thimhez beszélhet Amúgy is szívesen mesél a másik elfnek a faluról, ahol élt idáig. Belőle akár még megbecsült vendég is lehetne ott, ha neki nem lennének teljesen más tervei, mint vendégül látni őt ott.*
- Elég nagy az erdő, és jó sűrű. Van egy-két rejtekösvény, ami elvezet hozzánk, de külvilágiak persze nem ismerik őket. Luni apja is véletlenül tévedt csak arra. Szó szerint azért, mert nagyon eltévedt. Szerintem körülbelül csak így lehet ránk találni, ha nem ismered az utat.
*Kicsit el is gondolkodik ezen belebámulva a tűzbe. Vajon mennyi volt annak az esélye, hogy egy ember férfi pont úgy és arrafelé tévedjen el annyira, hogy éppen az ő eldugott otthonukat találja meg? Mennyi annak, hogy éppen akkor járjanak arra az orkok, így ellenük még az ő segítségére is szüksége legyen a népének? Mennyi annak, hogy úgy sérüljön meg a velük való harcban, hogy végül neki kelljen ápolni? És mindenek felett, mennyi annak, hogy kölcsönösen meg is tetszenek egymásnak? Sokadszorra teszi fel magának már ugyanezeket a kérdéseket, de végül mindig ugyanazt a választ adja rájuk, mint most is. Túlságosan is sok véletlen összejátszására volt ahhoz szükség, hogy Luninari megszülethessen, és lánya léte éppen ezért nem is lehet véletlen.
Maga Luninari, akiről Calliepeya éppen gondolkodik, egy darabig még nem szólal meg, csak hagyja beszélni az anyját, és persze Thimet is, ha van bármelyikük számára bármi mondanivalója. Nem csak azért, mert gondolatait és lelki erejét egyaránt össze kell szednie a folytatáshoz, hanem, mert pontosan tudja, hogy édesanyja mindig szeretett ismerkedni, és élvezte az idegenek társaságát. Márpedig erre nem túl sok lehetősége volt odahaza. Egészen pontosan semmi.
Addig is ameddig Thim és édesanyja egymásra figyelnek, máshogy jártatja a száját, mint eddig. Eszik, kiélvezve a hazai ízeket, amelyek már valóban hiányoztak neki. Tekintete közben játéknyulaira téved, akiknek szintén végig kell hallgatniuk őt. Sajnálja őket, de azzal nyugtatja magát, hogy végül is, vele voltak végig. Ha nem is tudtak pontosan minden részletet, hogy mi történik körülöttük, eddig is sejthették.
Csak miután ismét teljes csend telepszik közéjük, folytatja megmenekülésük részletes történetével. Nem vár felszólításra, hogy beszéljen tovább, és Eát sem veszi rá a lélek, hogy megkérje erre.*
- Ezek után már csak kettő igazán szomorú dolog történt. *szólal meg hirtelen, de már sokkal nyugodtabb hangon, és kicsit lassabban is beszél, mint eddig tette.* Az, ami Vadászlakon történt Lau egykori otthonában, meg az, amikor Artheniorba visszafelé menet megtudtam, hogy mi történt szegény Aleniával. Vadászlakról talán nem is kellene mesélnem. *bizonytalanodik el egy hosszú pillanatra.* Igen, nem is fogok! Az a csapás Laut érte, engem csak annyiban érint, hogy nagyon sajnáltam őt miatta, de nem tehettem érte semmit, hiába szerettem volna. Ő majd elmeséli annak, akinek szeretné. Lehet nem venné zokon tőlem, hogy beszéltem róla, de valamiért még sem érzem helyesnek, hogy megtegyem.
*Mori halála nélkül ugyan kissé fogíjas lesz a történet második, és a korábbinál sokkal rövidebb része, így Thim és Ea csak annyit tudhatnak meg, hogy Luninari Launak egy nyugtalanító álma után követte barátnőjét szülői házához, ahonnan bár Lau édesanyja nagyon kedves volt velük, mégis komor, levert hangulatban jöttek el.
Csak itt jut eszébe, hogy annyi mindenről beszélt korábban, így minden bizonnyal azt is említette, hogy Lauval folytatott első beszélgetése közben kiderült, hogy a húga nagyon beteg. Így édesanyja, és Thim, ha eléggé figyeltek, akár ki is következtethették azt, hogy mi történt Vadászlakon, amit nem szeretne elmondani. Mégsem viszi rá a lélek, hogy hangosan is kimondja és elmesélje.
Innentől kezdve ellenben már sok-sok árnyalattal vidámabb lesz a történet, hiszen most kerül sorra az, hogyan vette rá magát Lau és ő a városba való visszatérésre, hogyan találkoztak még Aleimordnál is Aleniánál is távolibb rokon Sayquevesekkel, valamint hogyan ismerték meg visszaút közben Lillyt, Marellát, Ilát, Angut, és Vielt, akik a társaik lettek. Végül pedig Arystort, akitől közösen vették meg Szarvasligetet, ami új otthonuk lett.
Természetesen elidőzik kicsit a Pegazus csaposának kedvességénél is, aki azzal, hogy megvette tőle az Aleimord pincéjéből kimenekített óborokat, lehetőséget adott neki, hogy ő is beszállhasson egy kis pénzzel új házuk árába.
Innentől kezdve pedig már a jelennél tartanak. Szarvasliget otthonná teremtésének kezdeteinél, Thim megismerésénél, és az idefelé való úton.
Miután mindent végighallgatott, Eát nem csak nyugtalan szorongás és sajnálat tölti el, hanem mélységes önvád is, nem kevés haraggal keverve, amit saját maga iránt érez. Ha évekkel korábban rá tudta volna venni magát, hogy elváljon tőle, és személyesen viszi el lányát városi rokonaikhoz, talán minden másképpen alakul. Luni nem lenne száműzött, bármikor meglátogathatná őt otthon, régen mágus lenne, és a lázadás alatt nem lett volna teljesen kiszolgáltatottan és védtelenül átélnie a körülötte tomboló eseményeket. Talán már ott sem lett volna a Gazdagnegyedben, amikor felgyújtották és lerombolták, mert már lenne régen saját élete, nem csak most kezdené el éppen.
Persze ezt nem mondja ki hangosan. Tudja, hogy nem lenne semmi értelme. És pontosan tudja azt is, hogy nem tehet többet lányáért egy vigasztaló ölelésnél, és néhány kedves szónál.*
- Tényleg sajnálom, hogy ennyi minden rossz történt, ilyen rövid idő alatt. De most úgy tűnik, hogy rendbe jöttek végül a dolgok és ez a lényeg. *mondja legalább olyan gyengéd hangon, mint amilyen finom mozdulattal vállánál fogva megint magához húzza Luninarit egy kicsit.* Nem áltatlak azzal, hogy valaha is el fogsz felejteni mindent, de idővel majd fakulni fognak az emlékek, és csökkenni a fájdalom. Gondolj arra, hogy eddig otthon kellett élned velem, ahol nem lehetett saját életed! Most pedig végre lehet! Az, hogy most itt vagy, azt jelenti, hogy nem adtad fel az álmaidat, és ennek nagyon örülök. Ez most a fontos, hogy mi lesz, nem az, hogy mi volt. *mondja pont úgy, mint aki szenvedélyesen szeretné lányát is meggyőzni erről. Tudja persze, hogy ő könnyen beszél, de azt is, hogyha valaki élni akar, akkor nem temetkezhet bele az önsajnálatba. Úgy érzi, hogy Luninari bármilyen mély lelki sebeket szerzett is azóta, hogy átlépte a szent határt, szintén belátta ezt, és éppen azért van most itt, mert képes még hinni a jövőben. Végső soron pedig az a fontos. Most már csak az, és semmi más.*
- Eddig a múltról beszéltünk, mert tudnom kellett, hogy mi történt veled, de most már beszéljünk végre a jövőről! *mondja ezek után határozott, és bár ellentmondást nem tűrő, mégsem parancsoló hangon.* Tényleg nagyon sajnálom ezt az egészet, de azt szokták mondani, hogy a kezdet mindig nehéz. Amúgy sem nagyon tehetünk mást mi halandók azon kívül, hogy bízunk abban, hogy a holnap jobb lesz. Most legalább te is, Lau is, és Thim is jó helyen vagytok. És éppen ezért nyugodt is vagyok. Bármikor rá mernélek bízni Laura is, meg Thimre is. Ha pedig már így alakult, akkor gondolom, hogy ott maradtok Szarvasligetben.
- Én mindenképpen. *bólint Luninari.* Nagyon szép hely, és nem vágyom vissza Artheniorba. Utazgatni sem sok kedvem van egyelőre. Csak pihenni, és ott élni, ahol biztosan béke lesz. Remélem meglátogatsz majd sokszor, amikor csak el tudsz szabadulni kicsit az oltárok mellől, mint most.
*Csak az lesz furcsa neki, hogy édesanyja nem válaszol azonnal, hogy "persze, minél gyakrabban." Inkább olyannak tűnik számára az arca, mint aki nem tudja, hogy kezdjen hozzá ahhoz, amit mondani akar.*
- Éppen erről szerettem volna beszélni veled. *szólal meg végül kis hallgatás után, szája sarkában bujkáló, szomorú mosollyal.* Terveim vannak. Úgy döntöttem, hogy elköltözöm. Örökre elhagyom a falut, pont úgy, ahogyan te. Éppen csak én önszántamból teszem.
- Tessék? *szakad fel Luninariból a kérdés, bár ezt az egyetlen szót is nagyon nehezére esik kirángatnia a hirtelen rászakadó meglepetés mázsásnak érzett súlya alól.* De hát a szertartások! Meg az istenek!
*Callypeiya úgy von vállat, és mosolyodik el, mint akit nem is igazán érdekel az egész. Próbál könnyednek és nemtörődömnek látszani, mivel azonban Luninari legalább olyan jól ismeri, mint édesanyja őt, most könnyen átlát a nem túl meggyőző színjátékon. Pontosan tudja, hogy milyen nehéz lehetett meghozni ezt a döntést. Már amennyiben végleges egyáltalán, és fél tőle, hogy nem az. Egészen egyszerűen túl szép lenne, hogy igaz legyen.*
- Neked teljesen felesleges ezen aggódnod. *mondja Ea, miután ő maga is érzi, hogy nem sikerült túl meggyőzőre az alakítása.* Te foglalkozz csak a mágiával! Az istenek meg az istennők pedig legyenek az én gondom, jó?
*Luninari azonban csak nem érti sehogy sem az egészet, így természetesen nem is hagyja a témát ennyiben.*
- De akkor is mi ez az egész? Nem maradhat papnő nélkül a falu. Ezt nálad jobban senki sem tudja.
- Persze. De nem is fog. Emlékszel az ikrekre?
- Az a két öntelt, ostoba kis liba? *fakad ki Luninari rá egyáltalán nem jellemző hangerővel, de aztán szinte rögtön rájön, hogy igazából semmivel sem utálta jobban azt a két lányt, mint bárki mást az otthoniak közül. Inkább csak népszerűségükért irigyelte a őket, ennek köszönhető talán csak dühének hirtelen fellángolása. Ea ellenben kicsit talán nosztalgiával és majdnem szeretettel mosolyodik el, ami mindenképpen összezavarja őt egy kissé.*
- Ó igen. Önteltek, magamutogatók, rettenetesen hiúk, és nagyon élvezik, ahogyan a korabeli fiúk mind körülöttük legyeskednek. Pont ilyen voltam én is ennyi idősen, legalábbis nagyon hasonló. Még külsőleg is hasonlítanak rám kicsit, szóval mindenképpen imádom őket. *neveti el magát, mint, aki legalább félig viccel, holott valójában teljesen komolyan beszél.* De, ami ennél is fontosabb, égnek a vágytól mind a ketten, hogy papnők lehessenek. Alighanem persze csak az a szertartás vonzza őket, ahol *hallgat el kicsit Thimre pillantva* de úgyis tudod mire gondolok. *állapodik meg végül Luninarin a tekintete.*
- Szépek lesznek, az a lényeg. Pár holdforduló és megtanítom nekik a legfontosabb tudnivalókat. A többit pedig leírom nekik egy könyvbe, és kész. Ameddig vártam rád, már el is kezdtem. Teleírtam vagy nyolc, vagy kilenc pergament, bár bevallom, elég nehéz rendszerezni mindazt, ami a fejemben van. Nem is tudtam először, hogy fontossági, vagy időrendi sorrendben írjak a különböző szertartásokról, végül írtam, ami eszembe jutott. Aztán majdcsak összeáll egésszé. Mindegy. Ha befejeztem a "könyvemet" és a tanításukat, onnantól kezdve úgy osztják el maguk között az isteneket és szertartásokat, ahogy csak akarják. Szerintem jó papnők lesznek, szóval az isteneknek sem lehet egy szavuk sem. Gondoskodom róluk, hogy ne érje őket sérelem, nem megyek el úgy, hogy nem gondolok rájuk. Ráadásul nálam fiatalabb és függetlenebb papnőket kapnak, akiknek egyelőre sem férjük, sem gyermekük, így senki más irányába nincsen semmilyen kötelezettségük a rokonaikat leszámítva persze. Szóval azt hiszem én igazán megtettem mindent. Amúgy pedig, sok isten, és istennő létezik, de lányom csak egy van. Persze, tudom, hogy felelősséggel tartozom értük, de hát mégiscsak te vagy a lányom, érted sokkal inkább azzal tartozom, mint bárki, vagy bármi másnak! Tulajdonképpen már akkor eldöntöttem, hogy eljövök én is, amikor száműztek téged, csak nem mertem bevallani magamnak. *hallgat el kicsit, és ezúttal ő piszkálgatja egy kicsit elgondolkodva a tüzet.*
- Gondolj bele! Kislány és kamasz koromat leginkább azzal töltöttem, hogy megtanuljam mindazt, amit egy jó papnőnek tudnia kell *folytatja, mielőtt még Luninari mondhatna valamit.* Aztán, amióta csak papnővé szenteltek, és az bizony nem tegnapelőtt volt, egész életemben nem csináltam semmi mást, csak oltárokat tisztítottam, szenteltem, imádkoztam, jósoltam, gyógyítottam, szertartásokat végeztem, áldottam, szent határokat húztam és a többi. De hisz tudod jól! Alig jutott időm néha utazgatni egy kicsit veled. Szerettem, amit csináltam, és szerintem igazán jó papnő is voltam. Mindezt pedig a falu, ahol felnőttem, a saját rokonainkkal teli falu, úgy köszönte meg nekem, hogy megfosztottak a legdrágább kincsemtől, attól, ami a világon a legfontosabb a számomra, tőled. Azt, hogy apádat kiutálták még megbocsátottam valahogy. Ő nyughatatlan egy ember volt, előbb-utóbb úgy is elment volna. De miattad haragszom rájuk, az az igazság. Sőt, nagyon-nagyon haragszom, és nem is fogok megbocsátani nekik ezért soha. De, ami ennél is fontosabb, nekem melletted van a helyem, a közeledben, nem pedig egy üres házban. Irtózatosan nyomasztó amúgy is, amióta nem vagy otthon! A tűzrakó mellé sem tudtam leülni azóta, és nem tudtam egyetlen éjszakát sem eltölteni odakint a kertben.
*Luninari egyszerre hallgatja elérzékenyülten, boldogan, mégis valamiféle mélabús szomorúsággal édesanyja vallomásban véget érő szavait. Az utolsó mondatoknak köszönhetően mégis megélénkül és jobb kedvre is derül egyszerre.*
- Oda fogsz költözni hozzánk Szarvasligetbe? *kérdi.* Lau biztosan megengedné! Sőt, örülne is neked!
- Nem. *siet mindezek ellenére talán túl gyorsan is válaszolni Ea.* Barátokat szereztél *sandít Thimre mosolyogva* és megálltad a helyedet olyan körülmények között, amiket bár sose éltél volna át! Nem akarok zavarni folyton. Neked is fel kell építened a saját életedet.
- A megálltam a helyemet, azért talán egy kicsit túlzás! Elbújni egy polc alá a bajban, nem éppen a legjobb problémamegoldás. *vág közbe Luninari apró árnyalatnyi ingerültséggel, bár inkább saját magát ostorozza. Ettől még édesanyja vele kapcsolatos elfogultsága mégis zavarja.* Ezt pedig ő nem ismerné el soha, de mondtam már, hogy Lau nélkül jó eséllyel halott lennék. *érvel tovább saját maga ellen.* Különben sem zavarnál!
- Akkor is! Nem roppantál össze, pedig más lehet megtette volna. Hamarosan nagy mágus lesz belőled. *folytatja tovább rendületlenül Ea.*
- Ez is csak erős túlzás, mint ahogy az, hogy megálltam a helyemet! *vág közbe erre Luninari ismét.* Még a hold varázslatait sem leszek képes mind megtanulni! Az egyszerűbbek közül sem az összeset!
- Bárhogy is, nagylány lettél már. *tart ki a véleménye mellett továbbra is Ea, nem hagyva magát holmi tényektől zavartatni.* Nem lóghat az anyád folyton a nyakadon. Inkább építek majd egy kisebb kunyhót valahol a közeletekben. Természetesen meg foglak látogatni majd amilyen gyakran csak tudlak. Sokszor veled töltök majd egy-két napot, vagy akár egy-két hatot is. Gondolom elég nagy a szobád és elférek majd, mint vendég. Ez a legtöbb, amit ígérhetek. De soha többé nem fogunk együtt élni, úgy, mint otthon. Neked is a saját életedet kell élned, és igazság szerint rájöttem, hogy most már végre én is ezt szeretném. Tudod, túl sokáig poshadtam egy világtól elzárkózott, világvégi faluban. Igazából mindig is utazni szerettem volna. Megismerni a világot, látni az összes várost, úszni a tengerben, apró kis faluszéli fogadókban megszállni és magas hegyekre mászni! Túl nagy ahhoz a világ, hogy beszorítsad egyetlen szent határ közé, ahogyan otthon teszik a vének. Ne hidd, hogy csak te utálod őket! Eddig túlságosan szerettem a szülőföldemet és az isteneket ahhoz, hogy elhagyjam bármelyiket is. De, ha közted és közöttük kell választanom, akkor nem lehet kérdés, hogyan döntök.
*Luninari elfojt egy sóhajtást, és bár megpróbálja visszanyelni a könnyeit, nem nagyon sikerül. De ezek legalább annyira az örömnek a könnyei, mint amennyire a sajnálaté, amit édesanyja iránt érez.*
- Én teljesen megértelek. És nagyon örülök. *mondja.* Így tökéletes lesz. Nem leszünk együtt, de semmi sem akadályozhat meg abban bennünket mégsem, hogy találkozzunk, amikor csak akarunk. Mégis olyan nehéz elhinni. Tudom, hogy mennyire fontos neked az, hogy papnő lehetsz, és hogy mennyire szeretsz annak is lenni. Attól féltem, hogy évekig nem láthatlak még. El sem hiszem, hogy most itt vagy.
*Ea ismét gyengéden magához húzza a vállánál fogva, és sűrű fekete haján keresztül ad egy szeretetteljes puszit lánya fejére, arra számítva, hogy ez még Thim előtt sem hozza zavarba őt. Ez alkalommal pedig nem is számítja el magát egyáltalán.*
- Nagyon sajnálom, kicsim, tényleg! Neked sokkal nehezebb lehetett, mint nekem. Én legalább tudtam, hogy hamarosan találkozni fogunk, már akkor, amikor elindultál. Csak még azt nem, hogy mikor, hol, és hogyan. De reméltem, hogy Aleimord és Alenia társaságában az ő házukban. Reménykedtem benne, hogy idővel olyan leszel majd nekik, mintha a legkisebb kishúguk volnál, így majd nem csak vigyázni fognak rád, hanem egyben szeretni is.
*Luninarinak minderről eszébe jut valami. Olyan kérdés, ami száműzetésének első napjaiban élénken foglalkoztatta, azóta azonban szinte teljesen megfeledkezett róla, noha a választ még mindig nem tudja rá.*
- Anya, miért nem mondtad el, hogy vannak rokonaim Artheniorban, akik be fognak fogadni, amikor odaérek? *bukik ki végül belőle a kérdés, ami már Alenia Pegazusban való megjelenésekor rögtön befészkelte magát akkor még nyugtalan és zaklatott gondolataiba.* Féltem és ideges voltam egész úton a város felé. Nem tudtam, hogy hol fogok élni, és mihez fogok magammal kezdeni, ha megérkezem. Nem is álmodtam volna arról, hogy csak egy éjszakát kell a fogadóban töltenem, aztán elvisznek lakni egy akkora házba, hogy a miénk az elő meg a hátsókerttel együtt is vagy hússzor beleférne. Vagy talán inkább negyvenszer.
*Ea ugyan kicsit csodálkozva néz rá, mindenesetre készségesen válaszol, miután utolsó megjegyzésén el is neveti magát.*
- Azt hittem, már kitaláltad. Nem szerettelek volna hamis reményekkel útnak indítani kislányom, ennyi az egész. Vagy tíz évvel a születésed előtt járhattam utoljára Artheniorban, Aleimord és Alenia szüleinél. Alig töltöttem náluk egy hatnál többet akkor, és leginkább persze amúgy is csak az illem miatt látogattam meg őket, nem azért, mert az volt minden vágyam, hogy távoli rokonaim társaságában töltsem el az időmet a város felfedezése helyett. Átadtam a nagyszüleid és a többi rokon jókívánságait, ahogyan illik, az ajándékakt is, szintén, ahogy illik, ők cserébe elszállásoltak, megint csak, ahogy illik, kicsit megmutatták a várost, elvittek a piacra, közben meséltem nekik az erdei életről, a papnői teendőimről, összesen ennyi történt. De ez már régen volt nagyon. Emlékeztem rá, hogy ők nem csak a mi otthoni mércénk szerint nagyon gazdagok, és bíztam benne, hogyha megkérem tőlük azt a szívességet, hogy fogadjanak be és vigyázzanak rád, akkor ez semmilyen terhet nem ró rájuk, a felelősségen kívül legalábbis, és így akkor minden bizonnyal megteszik. De ebben azért nem lehettem teljesen biztos! Hiszen valljuk be őszintén, vendégbarátság, család, meg családfa ide, vagy oda, elég nagy szívességet kértem tőlük ahhoz képest, hogy ezer éve nem jártam náluk, és a kapcsolatot sem tartottam velük. Persze jól számítottam, mert rendes elfek voltak, és szó nélkül befogadtak, igaz Aleimord és Alenia, mert a szüleikkel, akik még az én időmben voltak a családfők, már nem is találkoztál. Mellékes mindenesetre. Biztos szörnyű utad volt a városig, de képzeld csak el, hogy milyen csalódott lettél volna akkor, hogyha abban a biztos tudatban indulsz útnak, hogy minden rendben lesz, aztán a Sayquevesek valamiért végül mégsem fogadnak be. Különben is, ha abban a biztos tudatban indulsz útnak, hogy úgy is minden redben lesz majd az út végén, talán út közben sem vagy olyan éber és körültekintő, mint így voltál. Ez így volt jól, hidd el. Kell egy kis aggodalom, hogy az éberség megmaradjon. A túlzott magabiztosság mindid csak bajt hoz.
- Igen, ez igaz. *bólogat Luninari, lassan, megfontoltan, és úgy tűnik, hogy kicsit szégyenkezve is.* Így elmondva ez az egész teljesen logikus. Nem is értem, hogy eddig miért nem jutott az eszembe. Szégyellem is magam miatta, hogy nem jöttem rá.
*Ea mélyet sóhajt erre, mielőtt válaszolna.*
- Valahol természetes. Sokkal több minden, és több rossz történt veled, mint, hogy mindenre gondolj. Ennyi az egész. Már figyelmeztettelek korábban is, emlékszel? Okos lány vagy, és én nagyon büszke vagyok rád ezért, de ne hidd magadat túl okosnak, mert abból ugyanúgy baj lesz, mintha nem bízol meg a józan eszedben, amikor valamiről döntést kell hoznod! Még túlságosan fiatal vagy, és nagyon sokat kell tanulnod, a világról és az értelmes élőlényekről. Nem elég a tudás. Ha életben akarsz maradni meg kell majd végül tanulnod igazán ismerni mindenkit, és egyetlen szemvillanásból, vagy félmondatból felismerni, ha valaki ártani akar neked. *mondja, és szavait kicsit kegyetlennek és nyersnek érzi, főleg így, hogy nem egy kettőjük közötti beszélgetésben hangzik el, hanem Luni barátja is hallja. Mégis, úgy van vele, hogy saját lánya érdekében muszáj kimondania őket, akkor is, ha neki esetleg fájni fognak.
Luninari mindenesetre nem tűnik sem sértődöttnek, sem pedig megbántottnak.*
- Igazad van! *vágja rá azt a két szót, és olyan hirtelen, amire Ea semmiképpen nem számít. Ahogyan kicsit szomorkás mosolyára sem*
- Én is rájöttem erre már. *teszi hozzá.* De ez azért nem megy olyan gyorsan.
*Ea egyetértve bólogat, miközben nagyon örül annak, hogy ebben nincs vita közöttük, és lánya nem vette rossz néven tőle a kis kioktatást, amit kapott. Majd mintha csak mellékesen jutna eszébe, még egyszer maga elé húzza a táskáját.*
- Á, igen! Ezt vedd el! *nyújt Luni felé egy csomagot kis kotorászás után, amit ő már a csörgésének köszönhetően is felismer, de amikor kibontja és belenéz egészen elsápad.*
- De anya, ez rengeteg pénz! *tiltakozik.*
- És szerinted én otthon mit csináljak vele? *rázza meg Ea a fejét mosolyogva.* Mit veszek belőle ott, főleg most, hogy jövök el onnan? Különben pedig, ez minden pénzünk, amit füstölők, meg a csecsebecsék árusításával, meg az én jóslataimmal összegyűjtöttünk utazásaink során. Ebben pedig neked ugyanúgy részed volt, mint nekem. Aranyos kislány voltál már akkor is, te pedig lehet nem emlékszel rá, de nem mindenki csak miattam jött ám oda a pokrócunkhoz, vagy a pultunkhoz vásárolni tőlünk. Vagy azért, mert az áruink annyira érdekelték volna őket. Jogod van ehhez a pénzhez, és velem ellentétben szükséged is van rá. Beszéltem kicsit a torony urával, miközben téged kerestelek. Nem hiszem, hogy ismerne más istent a pénzen kívül. Nem fogja engedni, hogy minden könyvbe, ami a mágia tanulásához kell, csak úgy belenézhess. Márpedig neked tanulnod kell! Azok alapján amiket meséltél, meg a romok után, amiket Artheniorban láttam, jelenleg nem is tudnék ennél többet tenni a biztonságodért. Nekem pedig ez a legfontosabb, nem az, hogy még egy oltárt felszenteljek valamelyik forrás, vagy tószellemnek, vagy istennek. Kész szerencse, hogy pont holdmágiát készülsz tanulni. A legjobb védelmező mágia a világon.
- Kedvesek vagytok. *mosolyog meghatottan Luninari. Bár nem szeretné Thimet zavarba hozni, de nem tudja megállni, hogy ne mondja el édesanyjának, hogy korábban a másik elf sem tett másként, mint most ő.*
- Félek, hogy én túl naiv voltam, vagy túl magabiztos. *vallja be ezúttal Eának is.* Talán azért, amiket te is meséltél a közöttem és a hold között lévő különleges kapcsolatról, de úgy voltam vele, hogy elég lesz a hit, hogy van érzékem a mágiához, meg vonzódom a holdhoz, és persze a lelkesedés. De itt azért Thimnek köszönhetően hamar kiderült, hogy mindez kicsit kevés lesz. Ő is nekem adta az összegyűjtött pénzét, pont úgy, ahogyan te.
- Komolyan? *vonja fel a szemöldökét mosolyogva Ea, majd teljesen váratlanul elneveti magát.*
- És ezek után, még nekem is segíteni szerettél volna? *mosolyog immár a szeme is, miközben arca ismét furcsán szórakozott kifejezést ölt.*
- Ne vedd sértésnek, de furcsa egy elf vagy te! *méri végig Thimet, mintha most látná először, pedig amennyit Luninari beszélt, időközben azért volt alkalma többször alaposan megnéznie magának.* A lehető legjobb értelemben mondom ezt. Nem hiszem, hogy odahaza bárki is ennyire nagylelkű lenne egy lánnyal, akit alig ismer. Nem volt szükségem további okokra, de ez még egyel több, hogy néhány haton belül tényleg búcsút mondjak az egész eddigi életemnek, és végre én is elkezdjek élni. Inkább egy bizonytalan jövő, egy annyira kaotikus világban, mint ez a kinti, mint az, ami a szent határon belül még rám várhat.
*Legalább annyira boldognak tűnik, mint amennyire lánya. Ugyan a jövőt illetően mind a ketten bizonytalanok, de jelen pillanatban boldognak tűnnek, és reménykednek is. Sem Luninari, sem pedig Calliepeya nem látnak szó szerint egymás gondolataiba, de külön-külön mind a ketten attól félnek, hogy Thim kissé zavarba lett hozva általuk, holott nem szerették volna. Viszont mind a ketten legalább ennyire őszintén hálásak is neki.*
- Még egy kis szalonnát, vagy hagymát? *fordul hozzá Ea éppen csak kettő pillanattal megelőzve Luninarit, aki éppen ezt szerette volna kérdezni.*



2743. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-22 22:03:07
 ÚJ
>Estrothim Rytl'or avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//Új remény//

*Örül, hogy véleménye befogadó fülekre talált, hiszen őszintén és jó szándékkal mondta. Ea nyitott, kedves, a beszélgetés kellemes volt. Luninari egészen jó hangulatban találja őket, mikor visszatér. Ötletekkel gazdagodva érkezik. Máris bemutatná friss tudományát, amivel az elfnek kedveskedne ez pedig neki nagyon jól esik. Thim úgy érzi, bármit szívesen fogadna el a lánytól és mindent értékes kincsnek tekintene, ami tőle van. Ismeri és felismeri ezt az érzést, de még nem döntötte el, mit tegyen vele. Hagyja e kibontakozni a maga medrében, vagy engedje el? Lesz min gondolkoznia később, magányos óráiban, viszont Luninak most válasz kell. Nem várathatja a beszélgetés közepén. Ez akkor sem illene, ha nem Luniról lenne szó. Pillanatnyi csend után azonnal felel.*
- Egy varázslatos ajándéknak akkor is örülök, ha az nem maradandó. Ne bánd, ha csak rövid ideig szép. Ami azt illeti, vissza fogok térni ide, ha mást nem hoz a sors. Nem tudom, hol és hogyan leszünk akkor. Ha úgy érzed, visszakísérhetsz, és én boldogan tanulnék tőled. De csak ha semmi fontosat nem fogsz feladni ezért.
*Éppen pontot tesz a mondat végére, mikor Ea visszatér. Étellel kínálja őket, Thim sem kéreti magát. Illendő köszönet után percek alatt a tűz fölé kerül minden és a finom zsír sercegni kezd. Szemei előtt megjelenik az út és a táj, ahogy Ea leírja, merre van az otthona.*
- Különös, hogy nem találtam rá a falutokra. Lihanechből érkeztem. Azt gondolom csak kicsivel kerültem el, mikor Artheniorba jöttem. Lehet, hogy még láttam is messziről a fák között, talán csak nem emlékszem.
*Luninari kérdez és Ea felel mindenre. Szomorú hallani, min megy át egy édesanya, ha bajban van a gyermeke. Milyen lehetett az a sok nap itt a Mágustoronynál, amit úgy kellett eltöltenie, hogy nem lehetett biztos a sikerben. Mi lett volna, ha mégsem jönnek el, vagy ha csak néhány nappal később érnek ide? Belegondolnia is rémes! ~ Nem tudom, kinek vagy minek lehetnénk hálásak ezen a világon, hogy Luninari elhívatott és hamar elindultunk. ~ Ezt forgatja gondolatai között, miközben a hölgyeket figyeli. Azon kapja magát, hogy szégyell minden percet, amivel az út során késleltette érkezésüket. Úgy érzi, meglopta Eát azzal, hogy tovább aludt az indulás reggelén, hogy a mocsárban ráérősen vágta maguk előtt a gazt, hogy nem kért egy lovat legalább kölcsönbe, amivel hamarabb ideérhettek volna. Ám a rossz érzések tovaszállnak egy idő után, mert anya és lánya így is egymásra talált. Nem választhatta el őket még Thim önmagának tulajdonított bűnei sem, aminek nagyon örül. Kedve lenne volna bocsánatot kérni, de mégsem teszi. Tovább lopná vele a meghitt pillanatokat. Azokat a meghitt pillanatokat, amik sajnos így is szomorúságba fordulnak. Luninari történetéből az elmúlt időszak sötét árnyéka vetül rájuk. Thim némán hallgat. Ő sem tudott még mindent, bár már nagyon sokat. Nem zavarja meg őket most, de eszébe jut, hogy Nairadával már találkozott korábban. Eeyr templomában hozta őket össze a sors, és akkor még nem gondolta, hogy miféle csodálatos lány lesz később a közös barátjuk. Vajon most merre jár és mit szólna, ha tudná, hogy az az alak, aki Thim a templomból, most Luninari társaságát élvezi? Ezt nem mostanában fogja megtudni. Előbb kérdezheti meg Laurent, mit gondol Luni dicséreteiről. Thim szerint minden szó igaz, de természetesen még a pozitív vádak esetén is megillet mindenkit a védekezés joga. Kellemesen hallgatta eddig a beszélgetést, szinte kizökkenti, amikor felé is érkezik egy kérdés. Végig jelen volt lélekben a hölgyekkel, így nem esik nehezére a válasz.*
- Arthenior nagyrészt az embereké, mégis idejöttem. Nem bántam meg. Ma sem bánom. Hozzá kell tennem, hogy Lihanechben is előfordult néhány, még ha nem is olyan sok. Azt gondolom, kicsi ez a világ arra, hogy fajonként elszeparáljuk magunkat. *Fejti ki őszinte gondolatait. Luninari is hasonlóan érez, ráadásul számos jó ember példáját eleveníti fel.*
- Ea, napokat voltál itt egyedül. Nem ért baj ez idő alatt? Ha kárt szenvedtél, vagy bármire szükséged van, ne tartsd magadban, megoldjuk együtt! *Szól, mikor úgy érzi, ez a legmegfelelőbb pillanat.*


2742. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-22 07:23:58
 ÚJ
>Süveges Tärbärt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

// Nyílt //

*Végre eléri úti célját, a tornyot. A lihanechi tó felett lebegő, varázslatos épület ködlépcsőjén lassan, fáradtan lépdel felfelé. A sok nyűg mellett még az izgalom is rárakódik nyomásként, a szívét a torkában érzi dobogni. Eddigi élete során erről a pillanatról álmodott, talán emiatt érthető lehet a benne dolgozó drukk. A takaros, fatetős kőépületbe belépve csodálatos dolog tárul a szeme elé. A tér, mintha egyszerre csak kitágult volna. ~ Biztosan Abogr mester egyik trükkje ez is. ~ Ismeri be magának. A hallottak alapján próbál eligazodni, bár eléggé nehézkes neki bármit is felidézni. ~ Mit is mondott a tanító úr? Ne lepődjek meg, ha kitágul a tér és... és hat emelet van a toronyban! Igen, mindegyik emelet a mágia-ágakhoz van rendelve. ~ Itt azonban újabb akadályba ütközik, ugyanis még nem döntötte el, hogy mivel kezdjen. ~ Akkor szűkítsük a kört. ~ Határozza el magában, majd letelepszik egy székre, ha talál egy olyat. Ebben az esetben gondolkodni kezdene és a szerencsére bízná az eldöntendő kérdést. Hirtelen füstszagot érez maga előtt, ami miatt meg is kapja az ihletet. ~ Tűzmágus leszek! ~ Dönti el, azzal megpróbálja megkeresni azt az emeletet, ahol a tűzmágiákat oktatják. Talán még egy varázslatot is meg tudna tanulni, gondolatmenete szerint. Persze a borsos árakkal nem számolt, ami akár meglepetésként is hathat rá.*


2741. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-14 16:18:01
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//A torony mestere//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun reggelén//
//Zárás//

*Megszeppenve ül, hisz nem minden nap találkozik az ember lánya ilyen nagy hatalommal, melyet az idős mágus képvisel.*
- Értem. *Szomorodik el maga elé meredve, amikor megérti, hogy biztató szavaknál aligha kaphat többet. Quantall hisz, abban biztos, de hogy a többiek miben hisznek? A mágusaik a mágiájukban, harcosaik viszont hisznek-e a kardjaikban? *
- De tudja *emeli szürkészöld szemeit az öregre.* mennék én is segíteni nekik, csak nem hiszem, hogy a hangom oda elegendő *elmereng, hisz a földből előbújó ótvaros dögöt leénekelte a mancsáról, így Xotara megmenekülhetett.* Azt mondták, démonok lesznek... nem pedig csak egy démon. Ahhoz pedig szerintem kevés vagyok. *Különösnek érzi, hogy döntésről szól a mester. Mintha érezné a folytonos dilemmát, hogy menjen-e maga is a többiek után. *
- Köszönöm, hogy fogadott *köszöni meg, mielőtt felállna a székről. Szomorú boci pillantását elrejteni sem tudná, akkor sem, ha akarná.
Nem szeretné azonban feltartani az öreget. Így is nagy szerencse, hogy tudott vele beszélni. Ám mivel nem úgy alakult a beszélgetés, ahogyan Natalayda elképzelte. Még minimálisan sem, mert ha nem is nagy, legalább egy kevéske támogatást remélt a segítségkérésétől.*
- Viszont látásra *áll fel a szék széléről, s fordul az ajtó felé, miközben maga előtt eligazgatja ruhája szegélyét, mely még a régi beidegződésekből maradt vissza. Szomorúan lépdel az ajtóig, s hajtja be maga mögött. Odakint aztán csak áll egy darabig az ajtó előtt elszontyolodva.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3479-3498