Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 49 (961. - 980. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
980. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-16 10:34:22
Üzenet elküldve: 2025-06-16 10:34:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tündér készségesen csatlakozik hozzá a fürdőzéshez. Mi mást is tenne? Ha tehetné, biztosan úgy ugrana rá mint vadkutya az odadobott húsra. Az egyetlen dolog ami ezt megakadályozza az a magasságuk közti különbség. Képzeletében eljátszik azzal a gondolattal, hogy vajon mit kezdene Alesian egy jól megtermett ork hölggyel? Hena magas ez igaz, de a vaskos termettől távol áll.
~Az lenne csak az érdekes mutatvány.~
Mosolyogja meg saját mocskos gondolatát. A víz lehetőséget nyújt nekik, hogy szemeik egy magasságban legyenek. Vágyakozva néz bele a férfi szemeibe.*
-Ügyesen bánsz a szavakkal.
*Dicséri meg Alesiant.*
-Megdolgozol a jutalomért.
*Mondja játékosan, majd közelebb úszik a férfihoz. Testük összeér, mely kellemes melegséggel tölti el. Nem habozik sokáig és szenvedélyes csókra invitálja Alesiant. Nem várja meg míg a férfi kezdeményez, úgy is lesz még rá alkalma.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tündér készségesen csatlakozik hozzá a fürdőzéshez. Mi mást is tenne? Ha tehetné, biztosan úgy ugrana rá mint vadkutya az odadobott húsra. Az egyetlen dolog ami ezt megakadályozza az a magasságuk közti különbség. Képzeletében eljátszik azzal a gondolattal, hogy vajon mit kezdene Alesian egy jól megtermett ork hölggyel? Hena magas ez igaz, de a vaskos termettől távol áll.
~Az lenne csak az érdekes mutatvány.~
Mosolyogja meg saját mocskos gondolatát. A víz lehetőséget nyújt nekik, hogy szemeik egy magasságban legyenek. Vágyakozva néz bele a férfi szemeibe.*
-Ügyesen bánsz a szavakkal.
*Dicséri meg Alesiant.*
-Megdolgozol a jutalomért.
*Mondja játékosan, majd közelebb úszik a férfihoz. Testük összeér, mely kellemes melegséggel tölti el. Nem habozik sokáig és szenvedélyes csókra invitálja Alesiant. Nem várja meg míg a férfi kezdeményez, úgy is lesz még rá alkalma.*
979. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-14 17:42:11
Üzenet elküldve: 2025-06-14 17:42:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Ez így igaz. Ha már így kikezdtek vele, akkor nehéz visszafognia magát, pedig ő csak egy apró kis lény, de amilyen apró, olyan mohón éhezik már a nő bájaira. Hamar le is érnek a partra, ahogy annak lennie kell, a tündér ki is fárad. Talán ez is az oka, hogy kicsit lassabban készül el a köpeny leterítésével és a varázslattal.*
- Rendben.* Mondja neki még háttal miközben ezeket csinálja. Így még inkább nagyobb a meglepetés, amikor megfordulva már a meztelen nőt látja maga előtt.*
- Ké... *Mondaná, de a szó elvész félúton valahol a lélegzetével együtt. A látvány magáért beszél, amire a vér a kicsi fejéből sokkal lentebbre vándorol át egy röpke pillanat alatt. Az fenék olyan, mint két hamvas, lédús és biztosan zamatos barack. A kérdésre választ sem várva, mint egy tavi tündér sétál be a vízbe. Alesian még mindig kábán mered a vízre, mintha álomban lenne, de amint eltűnik a tó habjai között Henadryna, ő is észbe kap.*
- Megyek!* Kiált utána és elkezdi a ruháit lekapkodni magáról. Neki nem megy ez olyan gyorsan, mivel a szárnyaira ügyelnie kell a felsőruházata levételekor.*
- Jövök!* Kiált újfent, de már ő is meztelenül áll a parton. Beledugja a lábát a vízbe, ami azért nem éppen egy kellemes dézsafürdőre emlékezteti. Úszni jó, csak belemenni, annyira nem. Belegázol térdig, és közben szörnyülködik.*
- Ez, de hideg!* Panaszkodik, miközben gyűjti az erőt, hogy megmerüljön, ahogy a lány is tette. Befogja az orrát és egy hirtelen mozdulat keretében megmártózik a vízben. A hideg víz körbeöleli a testét. Kellemetlen, de mégis frissítő, ami nem csak a testét, de vágyát is csitítja egyelőre.*
- Fúú! Ezt nevezem én felfrissítésnek.* Utal itt a fürdés előtti kijelentésre. Ő is elkezd úszkálni, amire egyébként meglepően jó ez a víz hőmérséklet, bár talán csak egy kicsit lehetne melegebb. Ő is igyekszik a nő közelébe kerülni. Két kis keskeny darázs szárnya érdekes látvány lehet a külső szemlélő számára. A víz sokat takar, meg a hideg is segít abban, hogy tisztább legyen a feje Alesiannak.*
- Gyönyörű vagy, mintha te magad lennél a Tó Úrnője.* Megihlette a jelenet a művészi lelkét.*
- A legendák azt mondják, hogy a Tó Úrnője vagy jutalmaz, vagy magával ránt a habok közé* Odalibben hozzá, ha teheti.*
Az én Úrnőm csábító jutalmat ígért, de ha a mélység az utam, boldogan követem őt oda is.* Szinte már lírai magasságokba emeli a helyzetet. Az ilyet szokták is kedvelni a hölgyek. A vízben nem szenved a méretbeli különbségektől, így szemtől szemben lehet a nővel. Ezt kihasználván megpróbál édes csókot csenni, ha van rá lehetősége.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Ez így igaz. Ha már így kikezdtek vele, akkor nehéz visszafognia magát, pedig ő csak egy apró kis lény, de amilyen apró, olyan mohón éhezik már a nő bájaira. Hamar le is érnek a partra, ahogy annak lennie kell, a tündér ki is fárad. Talán ez is az oka, hogy kicsit lassabban készül el a köpeny leterítésével és a varázslattal.*
- Rendben.* Mondja neki még háttal miközben ezeket csinálja. Így még inkább nagyobb a meglepetés, amikor megfordulva már a meztelen nőt látja maga előtt.*
- Ké... *Mondaná, de a szó elvész félúton valahol a lélegzetével együtt. A látvány magáért beszél, amire a vér a kicsi fejéből sokkal lentebbre vándorol át egy röpke pillanat alatt. Az fenék olyan, mint két hamvas, lédús és biztosan zamatos barack. A kérdésre választ sem várva, mint egy tavi tündér sétál be a vízbe. Alesian még mindig kábán mered a vízre, mintha álomban lenne, de amint eltűnik a tó habjai között Henadryna, ő is észbe kap.*
- Megyek!* Kiált utána és elkezdi a ruháit lekapkodni magáról. Neki nem megy ez olyan gyorsan, mivel a szárnyaira ügyelnie kell a felsőruházata levételekor.*
- Jövök!* Kiált újfent, de már ő is meztelenül áll a parton. Beledugja a lábát a vízbe, ami azért nem éppen egy kellemes dézsafürdőre emlékezteti. Úszni jó, csak belemenni, annyira nem. Belegázol térdig, és közben szörnyülködik.*
- Ez, de hideg!* Panaszkodik, miközben gyűjti az erőt, hogy megmerüljön, ahogy a lány is tette. Befogja az orrát és egy hirtelen mozdulat keretében megmártózik a vízben. A hideg víz körbeöleli a testét. Kellemetlen, de mégis frissítő, ami nem csak a testét, de vágyát is csitítja egyelőre.*
- Fúú! Ezt nevezem én felfrissítésnek.* Utal itt a fürdés előtti kijelentésre. Ő is elkezd úszkálni, amire egyébként meglepően jó ez a víz hőmérséklet, bár talán csak egy kicsit lehetne melegebb. Ő is igyekszik a nő közelébe kerülni. Két kis keskeny darázs szárnya érdekes látvány lehet a külső szemlélő számára. A víz sokat takar, meg a hideg is segít abban, hogy tisztább legyen a feje Alesiannak.*
- Gyönyörű vagy, mintha te magad lennél a Tó Úrnője.* Megihlette a jelenet a művészi lelkét.*
- A legendák azt mondják, hogy a Tó Úrnője vagy jutalmaz, vagy magával ránt a habok közé* Odalibben hozzá, ha teheti.*
Az én Úrnőm csábító jutalmat ígért, de ha a mélység az utam, boldogan követem őt oda is.* Szinte már lírai magasságokba emeli a helyzetet. Az ilyet szokták is kedvelni a hölgyek. A vízben nem szenved a méretbeli különbségektől, így szemtől szemben lehet a nővel. Ezt kihasználván megpróbál édes csókot csenni, ha van rá lehetősége.*
978. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-14 08:18:09
Üzenet elküldve: 2025-06-14 08:18:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szépség és a tolvaj//
*Sokszor gondolkodott már azon, hogy más fajok képviselői miképpen tekintenek rájuk. Igaz nem sok alkalma volt eddig közelről megtapasztalni az efféle találkozókat, mégis amilyen ritkák voltak, mind más fajta szájízt hagyott maga után.
Ha példának kellene felhozni egy ilyen esetet nem kell messzire mennie. Nimeril nemrég vette őt alaposan szemügyre. Most pedig ha nem is annyira, bár sejti eljön az a pillanat, hogy Mherydyc fogja ugyan ezt megtenni.
Csak tudna ő is valami érdekességet amit így kiemelhet az embereken, biztosan rágna miattuk a fülüket. Tán az arcszőrzet az ami a saját fajában ritkaság. Ő mégsem érzi a kényszert, hogy idegenek arcát tapogassa.*
- Máris?
*Ocsúdik fel elmerengéséből, és meglepett tekintettel néz fel a férfira. Aki ismét kiegyenesedve felé tornyosul.*
- Öhm. Persze máris.
*Gondolkodik el tekintetét idegesen kapkodva.*
~Holmik.. holmik. Hova tettem.~
*Na mintha annyi minden érkezett volna, de mégis a rátörekvő nyomás elveszi józan ítélőképességét. De a seprűvel a kezében meg is indul a férfi mellett már ha követi.*
- Persze értem. Egy percet sem fogok vesztegetni.
*Feleli a másiknak a lábait kapkodva. Kis cipője meglepően hangosan visszhangzik a polcok között.
Ki is kíséri így az ajtón a másikat és egy másikon belépve ahol szobák sokaságai láthatóak, belép az egyikbe. Ott apró oldal táskáját felkapja magára, belegyömöszöli hátra marad ruháit ami nem más mint egy alváshoz használt hosszabb pendely és némi csere alsónemű.*
-Kész is vagyok.
*Mondja lelkesen visszalépve a másik oldalára. Fogalma sincs miért lelkes, tán az új város ígérete? Vagy, hogy ő már elkönyvelte, hogy sikerrel fog járni? Lehet. Arra nem is gondol, hogy akár most szalad bele saját vesztébe, átmenni egy veszélyes vidéken, egy ismeretlen férfi oldalán.*
- Kérem, szólítson csak Nimonak. Nem való nekem a kisasszonyozás.
*Mondja szelíden a lépcsőn lefele haladva a másiknak.*
*Sokszor gondolkodott már azon, hogy más fajok képviselői miképpen tekintenek rájuk. Igaz nem sok alkalma volt eddig közelről megtapasztalni az efféle találkozókat, mégis amilyen ritkák voltak, mind más fajta szájízt hagyott maga után.
Ha példának kellene felhozni egy ilyen esetet nem kell messzire mennie. Nimeril nemrég vette őt alaposan szemügyre. Most pedig ha nem is annyira, bár sejti eljön az a pillanat, hogy Mherydyc fogja ugyan ezt megtenni.
Csak tudna ő is valami érdekességet amit így kiemelhet az embereken, biztosan rágna miattuk a fülüket. Tán az arcszőrzet az ami a saját fajában ritkaság. Ő mégsem érzi a kényszert, hogy idegenek arcát tapogassa.*
- Máris?
*Ocsúdik fel elmerengéséből, és meglepett tekintettel néz fel a férfira. Aki ismét kiegyenesedve felé tornyosul.*
- Öhm. Persze máris.
*Gondolkodik el tekintetét idegesen kapkodva.*
~Holmik.. holmik. Hova tettem.~
*Na mintha annyi minden érkezett volna, de mégis a rátörekvő nyomás elveszi józan ítélőképességét. De a seprűvel a kezében meg is indul a férfi mellett már ha követi.*
- Persze értem. Egy percet sem fogok vesztegetni.
*Feleli a másiknak a lábait kapkodva. Kis cipője meglepően hangosan visszhangzik a polcok között.
Ki is kíséri így az ajtón a másikat és egy másikon belépve ahol szobák sokaságai láthatóak, belép az egyikbe. Ott apró oldal táskáját felkapja magára, belegyömöszöli hátra marad ruháit ami nem más mint egy alváshoz használt hosszabb pendely és némi csere alsónemű.*
-Kész is vagyok.
*Mondja lelkesen visszalépve a másik oldalára. Fogalma sincs miért lelkes, tán az új város ígérete? Vagy, hogy ő már elkönyvelte, hogy sikerrel fog járni? Lehet. Arra nem is gondol, hogy akár most szalad bele saját vesztébe, átmenni egy veszélyes vidéken, egy ismeretlen férfi oldalán.*
- Kérem, szólítson csak Nimonak. Nem való nekem a kisasszonyozás.
*Mondja szelíden a lépcsőn lefele haladva a másiknak.*
977. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-14 04:19:18
Üzenet elküldve: 2025-06-14 04:19:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A szépség és a tolvaj//
*Mások zavarba hozása mindig feltöltötte energiával és jókedvre derítette. Egy rossz szokás amit magára öltött az idők során. Fordítva persze nem szereti, hiszen ki szeretné ha valaki szánt szándékkal zavarba hozza? Annimonnak még abban is szerencséje van, hogy csak ők ketten vannak itt és nincs nagy tömeg akik nyáladzó szájjal figyelnék, mert végre történik is valami a szánalmas életükben.*
-Akkor hát ne is várakoztassuk meg a várost.
*Mintha a város menne is bárhová. Diadalmas hangvétele mellé fel is egyenesedik. Tény és való, a lány tényleg alacsony.*
-Pakolja össze a holmiját, Annimon kisasszony, mert nagy út vár ránk.
*Kis szünet után gyorsan hozzáteszi.*
-Tényleg jobb lesz ha mielőbb indulunk. Az ingovány nem biztonságos, de ha nappal teszi meg az ember az utat és marad az ösvényen, akkor biztonságban átvészelheti az utat.
*Úgy beszél mintha ő nem félelemtől telve kelt volna át az ingoványon néhány órája.*
*Mások zavarba hozása mindig feltöltötte energiával és jókedvre derítette. Egy rossz szokás amit magára öltött az idők során. Fordítva persze nem szereti, hiszen ki szeretné ha valaki szánt szándékkal zavarba hozza? Annimonnak még abban is szerencséje van, hogy csak ők ketten vannak itt és nincs nagy tömeg akik nyáladzó szájjal figyelnék, mert végre történik is valami a szánalmas életükben.*
-Akkor hát ne is várakoztassuk meg a várost.
*Mintha a város menne is bárhová. Diadalmas hangvétele mellé fel is egyenesedik. Tény és való, a lány tényleg alacsony.*
-Pakolja össze a holmiját, Annimon kisasszony, mert nagy út vár ránk.
*Kis szünet után gyorsan hozzáteszi.*
-Tényleg jobb lesz ha mielőbb indulunk. Az ingovány nem biztonságos, de ha nappal teszi meg az ember az utat és marad az ösvényen, akkor biztonságban átvészelheti az utat.
*Úgy beszél mintha ő nem félelemtől telve kelt volna át az ingoványon néhány órája.*
976. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-13 11:37:22
Üzenet elküldve: 2025-06-13 11:37:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nap már magasan jár, kellemes meleg idő száll le a tó környékére. Lassan lépdel le a torony lépcsőfokain. Érzi a férfi türelmetlenségét. Csak mosolyogni tud rajta.
~Tipikus férfi.~
Gondolja magában. Persze miért is ne kívánnák meg őt. Főleg hogy ő kezdett ki a férfival, így hát viselnie kell ezt a terhet. Abban biztos viszont, hogy kellemes teher lesz. Mármint nagyon reméli. Kedves fickónak tűnik Alesian szóval nem kell aggódnia. Míg a férfi leteríti köpenyét, hogy kényelmes helyet csináljon számukra, addig ő még nem szalad bele ilyen gyorsan a dologba.*
-Kicsit felfrissítem magam.
*Mondja csábos hangján a férfinak, majd hátat fordít neki és megszabadul a ruháitól. Meztelenül áll a férfi előtt, de az még csak hátulról szemlélheti bájait.*
-Van kedved csatlakozni?
*Nem várja meg a férfi válaszát, máris elindul a tó felé. Lassan gázol be. A nap elkezdte melegíteni a vizet, de délutánig biztosan nem fog meleg lenni. Így marad a hideg víz. Tudja, hogy ha lassan megy tovább akkor csak elhúzza az elkerülhetetlent, szóval nagy levegőt vesz és beleugrik a vízbe. A hideg víz csaknem kinyomja tüdejéből a levegőt, viszont érezi az élénkítő hatását is. Felbukik a víz felszínére, hátra igazítja fehér hajzuhatagát, majd a part felé tekint. Amennyiben a tündér még nem csatlakozott kézintéssel hívja be a férfit.*
-Gyere, kellemes a víz.
*Kiabálja. Ha viszont követte, akkor tekintetével őt keresi, hogy merre lehet és ha megtalálja odaúszik hozzá.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nap már magasan jár, kellemes meleg idő száll le a tó környékére. Lassan lépdel le a torony lépcsőfokain. Érzi a férfi türelmetlenségét. Csak mosolyogni tud rajta.
~Tipikus férfi.~
Gondolja magában. Persze miért is ne kívánnák meg őt. Főleg hogy ő kezdett ki a férfival, így hát viselnie kell ezt a terhet. Abban biztos viszont, hogy kellemes teher lesz. Mármint nagyon reméli. Kedves fickónak tűnik Alesian szóval nem kell aggódnia. Míg a férfi leteríti köpenyét, hogy kényelmes helyet csináljon számukra, addig ő még nem szalad bele ilyen gyorsan a dologba.*
-Kicsit felfrissítem magam.
*Mondja csábos hangján a férfinak, majd hátat fordít neki és megszabadul a ruháitól. Meztelenül áll a férfi előtt, de az még csak hátulról szemlélheti bájait.*
-Van kedved csatlakozni?
*Nem várja meg a férfi válaszát, máris elindul a tó felé. Lassan gázol be. A nap elkezdte melegíteni a vizet, de délutánig biztosan nem fog meleg lenni. Így marad a hideg víz. Tudja, hogy ha lassan megy tovább akkor csak elhúzza az elkerülhetetlent, szóval nagy levegőt vesz és beleugrik a vízbe. A hideg víz csaknem kinyomja tüdejéből a levegőt, viszont érezi az élénkítő hatását is. Felbukik a víz felszínére, hátra igazítja fehér hajzuhatagát, majd a part felé tekint. Amennyiben a tündér még nem csatlakozott kézintéssel hívja be a férfit.*
-Gyere, kellemes a víz.
*Kiabálja. Ha viszont követte, akkor tekintetével őt keresi, hogy merre lehet és ha megtalálja odaúszik hozzá.*
975. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-13 09:10:15
Üzenet elküldve: 2025-06-13 09:10:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szépség és a tolvaj//
*Nem tudja mire vélni a férfitól kapott figyelmet. Bár szívesen adna egy ízelítőt abból bánásmódból amibe most bele kényszerítette. Sajnos van egy olyan érzése, hogy a férfi abban is csak örömét lelné.
Azóta is kerüli Mherydyc átható tekintetét, mert ha még irtózik is a pillanattól, el kell ismernie, ezt egy szemrevaló fickótól kapja.
Alig eszmélt fel zavaróból, egy újabb meglepetés éri. A férfi, Nimo számára nagy tenyerében fogja a kezét lágyan. Ennél intimebb pillanata sem volt még az ellenkező nemmel, nem csoda, hogy a pír nem szűnik meg arcáról. Ám ez csak még kellemetlenebbé válik a lányka számára amikor az álla alatt érzi a férfi ujjait, ami arra kényszeríti emelje fel tekintetét.*
~Egek. Milyen magas.~
*Egyszerre rémisztő, mégis regényekbe illő pillanat ez számára. Képtelen sokáig elmerülni a férfi tekintetében, szégyellősen néz félre, hogy a következő néhány pillanatban újra a férfi szemét csodálja. Ezt újra és újra megteszi, mintha így próbálna feloldódni ebben a képtelen helyzetben.*
- Kérem, én csak egy vagy a sok közül.
*Sosem tartotta magát sokra, nem most fogja elkezdeni. Viszont miután megnyílik a férfi kérdéseinek munkáját illetően.*
- Arthenior? Megtenné?
*Gondolkodott már elindul egymaga, de hallotta milyen veszélyes az ingoványon keresztül, így végül sosem merte megtenni.*
- Azt igazán meghálálnám.
*Fordítja végül el a tekintet egy enyhe mosollyal a száján. Fejében így végre egy cél lebeg, hogy egy jól fizető munkát találva, majd visszatérjen a toronyba.*
*Nem tudja mire vélni a férfitól kapott figyelmet. Bár szívesen adna egy ízelítőt abból bánásmódból amibe most bele kényszerítette. Sajnos van egy olyan érzése, hogy a férfi abban is csak örömét lelné.
Azóta is kerüli Mherydyc átható tekintetét, mert ha még irtózik is a pillanattól, el kell ismernie, ezt egy szemrevaló fickótól kapja.
Alig eszmélt fel zavaróból, egy újabb meglepetés éri. A férfi, Nimo számára nagy tenyerében fogja a kezét lágyan. Ennél intimebb pillanata sem volt még az ellenkező nemmel, nem csoda, hogy a pír nem szűnik meg arcáról. Ám ez csak még kellemetlenebbé válik a lányka számára amikor az álla alatt érzi a férfi ujjait, ami arra kényszeríti emelje fel tekintetét.*
~Egek. Milyen magas.~
*Egyszerre rémisztő, mégis regényekbe illő pillanat ez számára. Képtelen sokáig elmerülni a férfi tekintetében, szégyellősen néz félre, hogy a következő néhány pillanatban újra a férfi szemét csodálja. Ezt újra és újra megteszi, mintha így próbálna feloldódni ebben a képtelen helyzetben.*
- Kérem, én csak egy vagy a sok közül.
*Sosem tartotta magát sokra, nem most fogja elkezdeni. Viszont miután megnyílik a férfi kérdéseinek munkáját illetően.*
- Arthenior? Megtenné?
*Gondolkodott már elindul egymaga, de hallotta milyen veszélyes az ingoványon keresztül, így végül sosem merte megtenni.*
- Azt igazán meghálálnám.
*Fordítja végül el a tekintet egy enyhe mosollyal a száján. Fejében így végre egy cél lebeg, hogy egy jól fizető munkát találva, majd visszatérjen a toronyba.*
974. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-13 08:38:04
Üzenet elküldve: 2025-06-13 08:38:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A szépség és a tolvaj//
*A lány zavara szórakoztatja. Ki nem mutatja, de belül, magában jót nevet a reakcióján. Arra azért kíváncsi lenne, hogy vajon mi lenne ha vele csinálná valaki ugyanezt. Vajon ő hogyan reagálna? Még nem volt ilyenhez szerencséje, vagy éppen balszerencséje. Mindig ő volt az aki bájolgásba vezette a beszélgetést. Természetesen nem Annimon az első nő, aki így reagált.
A lány kerüli tekintetét, amelyet egy másik tettel fog kijavítani. Kezét a lány álla alá helyezi, hogy annak felfelé vezesse a fejét, így a elérve, hogy a szemébe nézzen. Amennyiben a nő nem fordul el akkor megcsinálja, ha meg elfordul vagy kikerüli érintését, akkor visszahúzza kezét.*
-Ugyan! Ne legyél ilyen kishitű! Persze hogy megérdemled a szép szavakat és az még csak a legkevesebb!
*Mondja a lánynak diadalmas hangon. Pénzt nem tud ajánlani neki, bár ötlete van, hogy honnan tudna könnyen szerezni, de az nem biztos, hogy a lány kedvére lenne.*
-Arthenior városában sok kis munka van, ami biztos jobban fizet, mint hogy itt sepregess. Amennyiben szükséged lenne kísérőre, én állok szolgálatodra.
*Ajánlja fel lovagiasan Annimonnak.*
*A lány zavara szórakoztatja. Ki nem mutatja, de belül, magában jót nevet a reakcióján. Arra azért kíváncsi lenne, hogy vajon mi lenne ha vele csinálná valaki ugyanezt. Vajon ő hogyan reagálna? Még nem volt ilyenhez szerencséje, vagy éppen balszerencséje. Mindig ő volt az aki bájolgásba vezette a beszélgetést. Természetesen nem Annimon az első nő, aki így reagált.
A lány kerüli tekintetét, amelyet egy másik tettel fog kijavítani. Kezét a lány álla alá helyezi, hogy annak felfelé vezesse a fejét, így a elérve, hogy a szemébe nézzen. Amennyiben a nő nem fordul el akkor megcsinálja, ha meg elfordul vagy kikerüli érintését, akkor visszahúzza kezét.*
-Ugyan! Ne legyél ilyen kishitű! Persze hogy megérdemled a szép szavakat és az még csak a legkevesebb!
*Mondja a lánynak diadalmas hangon. Pénzt nem tud ajánlani neki, bár ötlete van, hogy honnan tudna könnyen szerezni, de az nem biztos, hogy a lány kedvére lenne.*
-Arthenior városában sok kis munka van, ami biztos jobban fizet, mint hogy itt sepregess. Amennyiben szükséged lenne kísérőre, én állok szolgálatodra.
*Ajánlja fel lovagiasan Annimonnak.*
973. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-12 12:26:55
Üzenet elküldve: 2025-06-12 12:26:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A csettintésre rohan is hozzá a jószág, amit nem szívesen hagyna hátra.*
- Ő majd elfoglalja magát kint a tó partján.* Nem csinál belőle nagy ügyet, mert szinte biztos, hogy nem lesz láb alatt a kis állat. Ha vízről van szó, akkor őt rögtön megveszik kilóra. Csak ezek a fránya lépcsők megint itt vannak, amiket nem is olyan régen mászott meg. Megint csak kézbe kell vennie az állatott, aki nehezen érti meg, hogy ez itt mi és miért van. Lefelé azért könnyebb és szerencséjére még Hena is bevárja. A toronytól kicsit eltávolodba a víz partján a mosómedve máris elrohan, hogy élvezze a tó örömeit. Itt már nagyon biztos a dolgában a tündér. Valami lesz és reméli, hogy pont az lesz. Hagyja, hogy a nő válassza ki a helyet, ami valószínűleg védettebb parti rész lesz. Alesian nagyon odafigyelő, ha ilyesmiről van szó, így hát leteríti majd a köpenyét és mivel fő a higiénia, ezért újfent leporolja magát, hogy varázslattal teljesen megtisztuljon mindene.*
- Szóval miféle jutalomról lenne szó?* Játssza tovább a játékot, de közben már majd felfalja a szemeivel a nőt, különösen a dekoltázsát.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására döntése alapján róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt VAGY nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadottá válik.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A csettintésre rohan is hozzá a jószág, amit nem szívesen hagyna hátra.*
- Ő majd elfoglalja magát kint a tó partján.* Nem csinál belőle nagy ügyet, mert szinte biztos, hogy nem lesz láb alatt a kis állat. Ha vízről van szó, akkor őt rögtön megveszik kilóra. Csak ezek a fránya lépcsők megint itt vannak, amiket nem is olyan régen mászott meg. Megint csak kézbe kell vennie az állatott, aki nehezen érti meg, hogy ez itt mi és miért van. Lefelé azért könnyebb és szerencséjére még Hena is bevárja. A toronytól kicsit eltávolodba a víz partján a mosómedve máris elrohan, hogy élvezze a tó örömeit. Itt már nagyon biztos a dolgában a tündér. Valami lesz és reméli, hogy pont az lesz. Hagyja, hogy a nő válassza ki a helyet, ami valószínűleg védettebb parti rész lesz. Alesian nagyon odafigyelő, ha ilyesmiről van szó, így hát leteríti majd a köpenyét és mivel fő a higiénia, ezért újfent leporolja magát, hogy varázslattal teljesen megtisztuljon mindene.*
- Szóval miféle jutalomról lenne szó?* Játssza tovább a játékot, de közben már majd felfalja a szemeivel a nőt, különösen a dekoltázsát.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására döntése alapján róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt VAGY nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadottá válik.
972. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-12 12:22:41
Üzenet elküldve: 2025-06-12 12:22:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szépség és a tolvaj//
*Abban biztos lehet a férfi, valamilyen célt elért. Viszont az, hogy jó vagy rossz, nos az a tündér arcáról leolvasható. Persze ami normális a póknak, az káosz a légynek.
Reménye miszerint megúszta ezt a kellemetlen találkozást, hamar szertefoszlik, amikor a férfi újabb és újabb mézédes szavakkal árasztja el.*
~Mégis mibe csöppentem, egy tündér mesébe? Miért beszél így hozzám?~
*Tekintete tán többet el is árul arról, mi folyik fejében. Halovány kék szempárjai félénken mérik fel a föle tornyosuló férfit.*
-Örvendek.
*Felei röviden, és bár nem igaz, az illem beszél csak belőle. Hódolója pedig ha akadt is volna, olyan hamar tovább állt vagy elhajtotta őket, hogy arra sem volt esélyük, hogy kimondják nevét. Tán emiatt is ragadt rá a Nimo név.
Lassú óvatos léptekkel távolodna, azonban amitől rettegett, most bekövetkezett. Egy másik méreteben hasonló tündértől elszaladni, sőt odébb röppenni megoldható, de egy olyannal szemben aki kétszer akkora tán három nem olyan könnyű. Bár tudna akár egy mágiát ami móresre tanítaná, vagy csak elvenné a kedvét tőle, hogy így nézzen rá és eleressze megelégedne. De muszáj lesz valami mást kitalálnia.
Kétszer is megrezzen mint egy nyárfa levél, először mikor a férfi feljebb emeli hangját miszerint megzavarta, amiért még szemét is lesüti. Viszont mikor apró vállán érzi a férfi nagy simogató tenyerét újból megrezzen, még lábai is cöveket vernek.*
- Kérem, nem hozzám illő ez a beszéd.
*Mondja megszeppenve vékony hangján, de szemét továbbra sem meri felfelé emelni. Arca már így is vörös színekkel pompázik.*
- Nem. Tanulni jöttem. De a nagymester még nem engedi. Megfelelő tandíj nélkül. Azért dolgozom neki. De félek nem lesz elég.
*Kezd bele "panaszos" történetébe. Nem reméli, hogy a férfival vigaszt nyújt, azt inkább, hogy tán alább hagyj a mézes mázos beszéddel. Mert az utóbbi tónus meghozta az eredményt. A lány ugyanis hajlandó lett legalább szóra nyílni.*
*Abban biztos lehet a férfi, valamilyen célt elért. Viszont az, hogy jó vagy rossz, nos az a tündér arcáról leolvasható. Persze ami normális a póknak, az káosz a légynek.
Reménye miszerint megúszta ezt a kellemetlen találkozást, hamar szertefoszlik, amikor a férfi újabb és újabb mézédes szavakkal árasztja el.*
~Mégis mibe csöppentem, egy tündér mesébe? Miért beszél így hozzám?~
*Tekintete tán többet el is árul arról, mi folyik fejében. Halovány kék szempárjai félénken mérik fel a föle tornyosuló férfit.*
-Örvendek.
*Felei röviden, és bár nem igaz, az illem beszél csak belőle. Hódolója pedig ha akadt is volna, olyan hamar tovább állt vagy elhajtotta őket, hogy arra sem volt esélyük, hogy kimondják nevét. Tán emiatt is ragadt rá a Nimo név.
Lassú óvatos léptekkel távolodna, azonban amitől rettegett, most bekövetkezett. Egy másik méreteben hasonló tündértől elszaladni, sőt odébb röppenni megoldható, de egy olyannal szemben aki kétszer akkora tán három nem olyan könnyű. Bár tudna akár egy mágiát ami móresre tanítaná, vagy csak elvenné a kedvét tőle, hogy így nézzen rá és eleressze megelégedne. De muszáj lesz valami mást kitalálnia.
Kétszer is megrezzen mint egy nyárfa levél, először mikor a férfi feljebb emeli hangját miszerint megzavarta, amiért még szemét is lesüti. Viszont mikor apró vállán érzi a férfi nagy simogató tenyerét újból megrezzen, még lábai is cöveket vernek.*
- Kérem, nem hozzám illő ez a beszéd.
*Mondja megszeppenve vékony hangján, de szemét továbbra sem meri felfelé emelni. Arca már így is vörös színekkel pompázik.*
- Nem. Tanulni jöttem. De a nagymester még nem engedi. Megfelelő tandíj nélkül. Azért dolgozom neki. De félek nem lesz elég.
*Kezd bele "panaszos" történetébe. Nem reméli, hogy a férfival vigaszt nyújt, azt inkább, hogy tán alább hagyj a mézes mázos beszéddel. Mert az utóbbi tónus meghozta az eredményt. A lány ugyanis hajlandó lett legalább szóra nyílni.*
971. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-12 09:54:08
Üzenet elküldve: 2025-06-12 09:54:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A szépség és a tolvaj//
*Nem tagadhatja, hogy célt ért. A tündér zavara megfelelő lehetőséget biztosítana számára, hogy lelépjen a toronyból és vissza se nézzen. Annimon nem tudhatott tettének szándékáról, szóval még csak ezért is biztonságban érezheti magát. Viszont van valami ami megakadályozza a távozásban. Felébredt a férfiúi hiúsága és már csak azért sem hagyja, hogy egy ilyen szép hölgyet meg ne kaparintson. Még ha a nő le is koptatná, akkor is elmondhatja, hogy legalább megpróbálta. Nem Annimon lenne az első nő aki faképnél hagyta és valószínű nem is az utolsó.*
-Gyönyörű szép név egy ilyen gyönyörű virág szálnak.
*Elcsépelt egy bók, de a tündér reakciójából arra kell következtetnie, hogy sok hódolója még nem volt.*
-Mherydyc.
*Mutatkozik be kurtán, kacsintással párosítva.*
-Persze hogy megzavart.
*Kezd bele durván, de gyorsan lágyan folytatja.*
-Szépsége volt az, ami megzavart engem. Ezek a könyvek fel sem érnek a te szépségedhez, Annimon kisasszony.
*Nyúl a lány után, lágyan de szorosan megfogva annak bal vállát, hogy ne tudjon elszaladni. Végig simítja kezével a nő karját, majd tenyerébe fogja a lány, az övéhez képest, aprócska tenyerét.*
-Hogy fordulhatott elő, hogy egy ilyen bűbájos teremtés a tornyot sepregeti?
*Pillant a lány kezében lévő seprűre, közben pedig szomorú arckifejezéssel tekint a nőre, mint aki tényleg nem értené.*
-Csak nem vagy fogoly?
*Most már kezdi érezni, hogy túlzásba esik. A túl sok nyájasság is megárthat. Nem is folytatja tovább, inkább hagyja a lányt levegőhöz jutni.*
*Nem tagadhatja, hogy célt ért. A tündér zavara megfelelő lehetőséget biztosítana számára, hogy lelépjen a toronyból és vissza se nézzen. Annimon nem tudhatott tettének szándékáról, szóval még csak ezért is biztonságban érezheti magát. Viszont van valami ami megakadályozza a távozásban. Felébredt a férfiúi hiúsága és már csak azért sem hagyja, hogy egy ilyen szép hölgyet meg ne kaparintson. Még ha a nő le is koptatná, akkor is elmondhatja, hogy legalább megpróbálta. Nem Annimon lenne az első nő aki faképnél hagyta és valószínű nem is az utolsó.*
-Gyönyörű szép név egy ilyen gyönyörű virág szálnak.
*Elcsépelt egy bók, de a tündér reakciójából arra kell következtetnie, hogy sok hódolója még nem volt.*
-Mherydyc.
*Mutatkozik be kurtán, kacsintással párosítva.*
-Persze hogy megzavart.
*Kezd bele durván, de gyorsan lágyan folytatja.*
-Szépsége volt az, ami megzavart engem. Ezek a könyvek fel sem érnek a te szépségedhez, Annimon kisasszony.
*Nyúl a lány után, lágyan de szorosan megfogva annak bal vállát, hogy ne tudjon elszaladni. Végig simítja kezével a nő karját, majd tenyerébe fogja a lány, az övéhez képest, aprócska tenyerét.*
-Hogy fordulhatott elő, hogy egy ilyen bűbájos teremtés a tornyot sepregeti?
*Pillant a lány kezében lévő seprűre, közben pedig szomorú arckifejezéssel tekint a nőre, mint aki tényleg nem értené.*
-Csak nem vagy fogoly?
*Most már kezdi érezni, hogy túlzásba esik. A túl sok nyájasság is megárthat. Nem is folytatja tovább, inkább hagyja a lányt levegőhöz jutni.*
970. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-11 14:34:02
Üzenet elküldve: 2025-06-11 14:34:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szépség és a tolvaj//
*Ha nem is volt teljesen társaság kerülő, de sosem kedvelte ha valaki túl sok figyelmet szentelt neki bármilyen szándékkal.
Arcán továbbra is a ráfagyott bárgyú félmosoly látható. Enyhén meredt rémült tekintettel méri fel a másikat. Látva a félmosolyt a férfi arcán, legszívesebben sikítana és elfutna, de lába valamiért cöveket vert.*
~ Miért mosolyog így?~
*Gondolja magában válaszokat keresve. Amire sor nem kerül, mert a férfi karjára szegezi félénk tekintetét. Amint amaz hozzáér arcocskájához, megdermed egy pillanatra. Hátán végigfut egy bizsergető hideg érzet, amibe még összehajtott szárnyai is beleremegnek. Nem érzi kellemesnek sőt riasztónak. Mégis hagyott benne egy új furcsa élményt amit nem tud hova tenni. Végül az ösztönök felül kerekednek végre testén, az érintésből enyhén hátrahököl. Zavarodottam emeli fel sajátját arcához, ahol a férfi megérintette.*
~ Mi történt?~
*Még pár másodpercig értetlenül néz a másikra.*
~ A nevemet szeretné?~
*Próbálja felfogni mibe is csöppent, de még ha kaparja is a megértés számára vastag felszínét. Nos, sosem tudta, hogy kezelje a hódolókat.*
- Annimon. Uram.
*Feleli engedelmesen, fejét is lehajtva. Az apró lányka, most még kisebbnek tűnik, ahogy összehúzza magát.*
- Ha tanulni vágyik, akkor bocsásson meg, nem akartam megzavarni.
*Szabadkozik, és a seprűt szorosan magához szorít próbál elhátrálni, már ha a férfi hajlandó elengedni karmaiból.*
*Ha nem is volt teljesen társaság kerülő, de sosem kedvelte ha valaki túl sok figyelmet szentelt neki bármilyen szándékkal.
Arcán továbbra is a ráfagyott bárgyú félmosoly látható. Enyhén meredt rémült tekintettel méri fel a másikat. Látva a félmosolyt a férfi arcán, legszívesebben sikítana és elfutna, de lába valamiért cöveket vert.*
~ Miért mosolyog így?~
*Gondolja magában válaszokat keresve. Amire sor nem kerül, mert a férfi karjára szegezi félénk tekintetét. Amint amaz hozzáér arcocskájához, megdermed egy pillanatra. Hátán végigfut egy bizsergető hideg érzet, amibe még összehajtott szárnyai is beleremegnek. Nem érzi kellemesnek sőt riasztónak. Mégis hagyott benne egy új furcsa élményt amit nem tud hova tenni. Végül az ösztönök felül kerekednek végre testén, az érintésből enyhén hátrahököl. Zavarodottam emeli fel sajátját arcához, ahol a férfi megérintette.*
~ Mi történt?~
*Még pár másodpercig értetlenül néz a másikra.*
~ A nevemet szeretné?~
*Próbálja felfogni mibe is csöppent, de még ha kaparja is a megértés számára vastag felszínét. Nos, sosem tudta, hogy kezelje a hódolókat.*
- Annimon. Uram.
*Feleli engedelmesen, fejét is lehajtva. Az apró lányka, most még kisebbnek tűnik, ahogy összehúzza magát.*
- Ha tanulni vágyik, akkor bocsásson meg, nem akartam megzavarni.
*Szabadkozik, és a seprűt szorosan magához szorít próbál elhátrálni, már ha a férfi hajlandó elengedni karmaiból.*
969. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-11 14:09:18
Üzenet elküldve: 2025-06-11 14:09:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A szépség és a tolvaj//
*Arcán nem látszik, de belül meglepődik a nő reakcióján. Gyorsan zavarba sikerült hoznia a tündért. Félmosoly lopakodik az arcára. Ilyen gyorsan még nem vált be a bókja. Gondolhatja, hogy a nő nem kaphat sok kedves szót itt a toronyban vagy akárhonnan is érkezzen. A reakciójából ráadásul alacsony önbizalomra is következtethet.*
-Látom, nagyon szép az a kötés.
*Mondja a tündér után, bár a szemét nem veszi le a nőről. Kinyújtja kezét, hogy megsimogassa a nő arcát. Amennyiben az engedi akkor a nő arcának bal oldalán gyengéden végig húzza ujját.*
-Igaza van. Nagyon szépek. Még a borításuk is kellemes tapintású.
*Amennyiben Annimon nem engedi, akkor vissza húzza kezét de ugyanezt mondja neki.
Még nem tudja, hogy Annimon tudja-e, hogy elakarta tulajdonítani azt a könyvet, de jobb is lesz erre egy szót sem szólnia és inkább a csábításra koncentrálnia, azzal talán gyorsan elhagyhatja a tornyot, még mielőtt további bonyodalmakat okozna magának.*
-Biztos szép nevet kapott ez a szépség, igaz?
*Mosolyog csábítóan a tündérre. Közben lopva maga mögé pillant, hogyha bármi baj lenne, akkor gyorsan el tudja hagyni a helyszínt.*
*Arcán nem látszik, de belül meglepődik a nő reakcióján. Gyorsan zavarba sikerült hoznia a tündért. Félmosoly lopakodik az arcára. Ilyen gyorsan még nem vált be a bókja. Gondolhatja, hogy a nő nem kaphat sok kedves szót itt a toronyban vagy akárhonnan is érkezzen. A reakciójából ráadásul alacsony önbizalomra is következtethet.*
-Látom, nagyon szép az a kötés.
*Mondja a tündér után, bár a szemét nem veszi le a nőről. Kinyújtja kezét, hogy megsimogassa a nő arcát. Amennyiben az engedi akkor a nő arcának bal oldalán gyengéden végig húzza ujját.*
-Igaza van. Nagyon szépek. Még a borításuk is kellemes tapintású.
*Amennyiben Annimon nem engedi, akkor vissza húzza kezét de ugyanezt mondja neki.
Még nem tudja, hogy Annimon tudja-e, hogy elakarta tulajdonítani azt a könyvet, de jobb is lesz erre egy szót sem szólnia és inkább a csábításra koncentrálnia, azzal talán gyorsan elhagyhatja a tornyot, még mielőtt további bonyodalmakat okozna magának.*
-Biztos szép nevet kapott ez a szépség, igaz?
*Mosolyog csábítóan a tündérre. Közben lopva maga mögé pillant, hogyha bármi baj lenne, akkor gyorsan el tudja hagyni a helyszínt.*
968. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-11 12:20:14
Üzenet elküldve: 2025-06-11 12:20:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
// A ködlépcsőn túl //
// Zárás //
* Pedig szegény tündér tényleg próbálkozik, hogy értékelje a rossz poént, de azért látszik rajta, hogy nem őszinte az a mosoly. Sebaj.*
- Ühöm!* Nem áll le vele vitatkozni tudományos teóriákról, mert nincs értelme. Sokan vizsgálják a régi tündérek csontjait, hogy rájöjjenek mikor veszítették el igazán a repülés képességet. Ezen túllépve Nimo segít neki eljutni a torony azon pontjára, ahol az általa hőn áhított nap ág varázskönyvei is találhatóak. Kell neki egy kis idő, mire összeszedi magát, a nagy lépcsőzés után. Nimeril átérzi az apró test szenvedését a kimerítő lépcsőzés után. Ajánlatott tesz neki, hogy segíti a tanulást, de sajnos nem ugyanazt az ágat akarja, amit ő ismer.*
- Oh!* Hüledezik, de nagyon is érthető, hogy belenézett a másik egy könyvbe. Gyorsan le is lépne, amit kicsit sajnál a lány, de ez van. Tanulni jött ide, nem tündérekkel szórakozni, csak kicsit eltévelyedett ezen az úton.*
- Ha Artheniorban jársz, nyugodtan ugorj be hozzám. Az árvaházban megtalálsz.* Köszön el tőle. Ezután a táskájában matatva kivesz egy varázsitalt.*
- Még jó, hogy elment, mert a végén még oda adtam volna neki ezt, pedig nekem is nagy szükségem van rá.* Veszi elő a varázsitalt, amit aztán ki is hörpint. Ezután leteszi magát egy székre és könyvekbe temetkezik.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az intelligenciát a következő két körre.
// Zárás //
* Pedig szegény tündér tényleg próbálkozik, hogy értékelje a rossz poént, de azért látszik rajta, hogy nem őszinte az a mosoly. Sebaj.*
- Ühöm!* Nem áll le vele vitatkozni tudományos teóriákról, mert nincs értelme. Sokan vizsgálják a régi tündérek csontjait, hogy rájöjjenek mikor veszítették el igazán a repülés képességet. Ezen túllépve Nimo segít neki eljutni a torony azon pontjára, ahol az általa hőn áhított nap ág varázskönyvei is találhatóak. Kell neki egy kis idő, mire összeszedi magát, a nagy lépcsőzés után. Nimeril átérzi az apró test szenvedését a kimerítő lépcsőzés után. Ajánlatott tesz neki, hogy segíti a tanulást, de sajnos nem ugyanazt az ágat akarja, amit ő ismer.*
- Oh!* Hüledezik, de nagyon is érthető, hogy belenézett a másik egy könyvbe. Gyorsan le is lépne, amit kicsit sajnál a lány, de ez van. Tanulni jött ide, nem tündérekkel szórakozni, csak kicsit eltévelyedett ezen az úton.*
- Ha Artheniorban jársz, nyugodtan ugorj be hozzám. Az árvaházban megtalálsz.* Köszön el tőle. Ezután a táskájában matatva kivesz egy varázsitalt.*
- Még jó, hogy elment, mert a végén még oda adtam volna neki ezt, pedig nekem is nagy szükségem van rá.* Veszi elő a varázsitalt, amit aztán ki is hörpint. Ezután leteszi magát egy székre és könyvekbe temetkezik.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az intelligenciát a következő két körre.
967. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-11 11:29:26
Üzenet elküldve: 2025-06-11 11:29:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szépség és a tolvaj//
*Neki sem volt éppen szerencséje a nagymesterrel. Röpke szóváltás volt csupán, ahol egy hamis remény lett elültetve benne, hogy itt majd a takarítással kiválthatja azt az aranymennyiséget, hogy tanuljon.
Valahol szinte remélte, a férfi tán tényleg lopni próbál. Egy tolvaj nyakon csípése tán meglágyította volna a nagymester szívét. Viszont miképpen tudna egy apróság mint ő bárkit is nyakon csípni. Ezt jobban át kellett volna gondolnia.
Ám mire visszafordulhatna, csilingelő vékony hangja, még ha el is halványult a végére, eljut a férfihez.
Már meg sem lepődik, hogy a férfi nem derék magasságban kezdi a keresést, az ilyesmi, hogy a szó fordulattal éljen, elszáll a feje felett.
A bátorság halovány kis sugara visszatér a szürkéskék szemekbe, látván a férfi hallgat a szavára. Meg is könnyebül, hogy a baj így el lett hárítva. Legalább is azt kezdte hinni.
A férfi bókja ostorcsapásként éri. Szeplős arcát gyorsan elárasztja a pír.*
~A könyvre gondol? Biztosan a könyvre gondol. Nem rám. A könyvek szépek.~
*Mered megilletődve a másikra egy enyhén bárgyú mosollyal az arcán.*
-Aahhaaahhaa. *Nevet fel röviden és zavarta.* -Igen igazi szépségek nem de bár?
*Ekkor ébred rá hirtelen, mondatát könnyen maga ellen fordíthatja a férfi, egy újabb bókkal. Felemelve kezét tiltakozóan hadarja el mondatát.*
-Már mint a könyvek! Még szép nem én vagy a szárnyaim! Látja egyeseknek égész szép a kötése!
*Mutat zavarában egy öreg kötetű könyvre idétlenül, ami látott már szebb napokat.*
*Neki sem volt éppen szerencséje a nagymesterrel. Röpke szóváltás volt csupán, ahol egy hamis remény lett elültetve benne, hogy itt majd a takarítással kiválthatja azt az aranymennyiséget, hogy tanuljon.
Valahol szinte remélte, a férfi tán tényleg lopni próbál. Egy tolvaj nyakon csípése tán meglágyította volna a nagymester szívét. Viszont miképpen tudna egy apróság mint ő bárkit is nyakon csípni. Ezt jobban át kellett volna gondolnia.
Ám mire visszafordulhatna, csilingelő vékony hangja, még ha el is halványult a végére, eljut a férfihez.
Már meg sem lepődik, hogy a férfi nem derék magasságban kezdi a keresést, az ilyesmi, hogy a szó fordulattal éljen, elszáll a feje felett.
A bátorság halovány kis sugara visszatér a szürkéskék szemekbe, látván a férfi hallgat a szavára. Meg is könnyebül, hogy a baj így el lett hárítva. Legalább is azt kezdte hinni.
A férfi bókja ostorcsapásként éri. Szeplős arcát gyorsan elárasztja a pír.*
~A könyvre gondol? Biztosan a könyvre gondol. Nem rám. A könyvek szépek.~
*Mered megilletődve a másikra egy enyhén bárgyú mosollyal az arcán.*
-Aahhaaahhaa. *Nevet fel röviden és zavarta.* -Igen igazi szépségek nem de bár?
*Ekkor ébred rá hirtelen, mondatát könnyen maga ellen fordíthatja a férfi, egy újabb bókkal. Felemelve kezét tiltakozóan hadarja el mondatát.*
-Már mint a könyvek! Még szép nem én vagy a szárnyaim! Látja egyeseknek égész szép a kötése!
*Mutat zavarában egy öreg kötetű könyvre idétlenül, ami látott már szebb napokat.*
966. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-11 11:22:43
Üzenet elküldve: 2025-06-11 11:22:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Henadryna nem egy olyan személy aki könnyen megijed, de nem is bolond. Nem akarja Abogr haragját magára vonni, ezért jobbnak látja ha kint folytatják a kis játékukat. Léptei nem gyorsak, hogy a férfi tudja tartani a tempót. Abban azért biztos, hogy lefelé könnyebb lesz az útja Alesianak. A földszinten megvárja a férfit. Nem biztos benne, hogy Alesian megkeresi-e a mosómedvéjét vagy anélkül akar jönni, szóval rákérdez.*
-Zápor is csatlakozik?
*Nem nőtt a szívéhez a kis mosómedve, de tény és való, hogy aranyos állat. Kár lenne ha Alesian csak úgy itt hagyná. Még belegondolni is rossz, hogy még ők kint huncutkodnak, addig az állat egyedül marad, úgy hogy fogalma sincs róla, merre lehet a gazdája. Ezért is emlékezteti a férfit. Ha nem is hozza magával, legalább azt tudja, hogy a gazdájának nincs baja, csak éppen szórakozik majd, addig hagy foglalja le magát az állat. Látszott rajta az értelem, szóval biztos megértené Alesian indokát. Ha meg jön az sem baj. A parton eltudja foglalni magát, nem úgy mint itt a zárt falak között.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Henadryna nem egy olyan személy aki könnyen megijed, de nem is bolond. Nem akarja Abogr haragját magára vonni, ezért jobbnak látja ha kint folytatják a kis játékukat. Léptei nem gyorsak, hogy a férfi tudja tartani a tempót. Abban azért biztos, hogy lefelé könnyebb lesz az útja Alesianak. A földszinten megvárja a férfit. Nem biztos benne, hogy Alesian megkeresi-e a mosómedvéjét vagy anélkül akar jönni, szóval rákérdez.*
-Zápor is csatlakozik?
*Nem nőtt a szívéhez a kis mosómedve, de tény és való, hogy aranyos állat. Kár lenne ha Alesian csak úgy itt hagyná. Még belegondolni is rossz, hogy még ők kint huncutkodnak, addig az állat egyedül marad, úgy hogy fogalma sincs róla, merre lehet a gazdája. Ezért is emlékezteti a férfit. Ha nem is hozza magával, legalább azt tudja, hogy a gazdájának nincs baja, csak éppen szórakozik majd, addig hagy foglalja le magát az állat. Látszott rajta az értelem, szóval biztos megértené Alesian indokát. Ha meg jön az sem baj. A parton eltudja foglalni magát, nem úgy mint itt a zárt falak között.*
965. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-11 10:49:33
Üzenet elküldve: 2025-06-11 10:49:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A szépség és a tolvaj//
*Még nem találkozott a torony tulajdonosával, a nagy Abogrral, de hallani hallott róla. Nem is érti, hogy hogyan juthatott eszébe ilyen ostoba ötlet. Igaz, hogy még senkivel sem találkozott eddig a toronyban, de az nem is jelenti azt, hogy nem fog, meg hogy a nagy mágus nem tud az ittlétéről. Amilyen hatalmas varázserővel bír, biztos, ha máshogy nem, valahogy érzékeli az itt lévőket. Valamiért mégis megpróbálja. Pedig anyagilag sem áll rosszul, mondjuk ha gazdag lenne nem épp itt próbálna könyvet lopni. Az anyagi haszon mellett inkább az izgalom az, ami cselekedetét igazolja. Már éppen eltűnne a könyv a köpenyében, mikor egy hangot hall. Rémülten néz körül. Nem egy dacos öregember hangja volt. Elsőnek nem is jut eszébe, hogy lefelé nézzen, ezért is veszi sokára észre a kis tündér teremtést. Hirtelen megkönnyebbül.
~Nem az öreg az.~
Attól még a bajt nem kerülte el és tulajdonképpen lebukott. A nő viszont nem vádolja nyíltan lopással, ami remek lehetőséget biztosít számára, hogy tettét tisztázza.*
-Oh, bocsánat. Nem tudtam.
*Visszahelyezi a könyvet a polcra, majd a nő felé fordul. Hallott már róla, hogy a tündérek csinos teremtések, még össze is futott párral. Ha meg a szép kinézet nem vezetné rá, akkor a szárnyak segítenek.*
-Mondjuk azt sem tudtam, hogy ilyen szépséget találhatok ebben az öreg toronyban.
*Bal könyökével nekitámaszkodik a polcoknak és magabiztos állást vesz fel. Az elcsábítás egy jó módszer arra, hogy megússzon dolgokat. Csak azt meri remélni, hogy a kis tündér nem a nagy Abogr az, tündér testben álcázva.*
*Még nem találkozott a torony tulajdonosával, a nagy Abogrral, de hallani hallott róla. Nem is érti, hogy hogyan juthatott eszébe ilyen ostoba ötlet. Igaz, hogy még senkivel sem találkozott eddig a toronyban, de az nem is jelenti azt, hogy nem fog, meg hogy a nagy mágus nem tud az ittlétéről. Amilyen hatalmas varázserővel bír, biztos, ha máshogy nem, valahogy érzékeli az itt lévőket. Valamiért mégis megpróbálja. Pedig anyagilag sem áll rosszul, mondjuk ha gazdag lenne nem épp itt próbálna könyvet lopni. Az anyagi haszon mellett inkább az izgalom az, ami cselekedetét igazolja. Már éppen eltűnne a könyv a köpenyében, mikor egy hangot hall. Rémülten néz körül. Nem egy dacos öregember hangja volt. Elsőnek nem is jut eszébe, hogy lefelé nézzen, ezért is veszi sokára észre a kis tündér teremtést. Hirtelen megkönnyebbül.
~Nem az öreg az.~
Attól még a bajt nem kerülte el és tulajdonképpen lebukott. A nő viszont nem vádolja nyíltan lopással, ami remek lehetőséget biztosít számára, hogy tettét tisztázza.*
-Oh, bocsánat. Nem tudtam.
*Visszahelyezi a könyvet a polcra, majd a nő felé fordul. Hallott már róla, hogy a tündérek csinos teremtések, még össze is futott párral. Ha meg a szép kinézet nem vezetné rá, akkor a szárnyak segítenek.*
-Mondjuk azt sem tudtam, hogy ilyen szépséget találhatok ebben az öreg toronyban.
*Bal könyökével nekitámaszkodik a polcoknak és magabiztos állást vesz fel. Az elcsábítás egy jó módszer arra, hogy megússzon dolgokat. Csak azt meri remélni, hogy a kis tündér nem a nagy Abogr az, tündér testben álcázva.*
964. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-11 10:39:39
Üzenet elküldve: 2025-06-11 10:39:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az, hogy észleli a nő a pókot elszaladni vagy nem, az már csak részlet kérdése. A kis állat megússza a történtett az a lényeg, mert gyorsan beszalad egy rejtett zugba. Fájt volna a szíve a tündérnek, ha nem éli túl a nyolclábú ezt a kalandot. Nagyon be van már lelkesedve Alesian a lányért, aki szó szerint incselkedik vele. Elég ránézni a kis tündérre, szinte rá van írva minden gondolata.*
- Ugyan, szívesen segítek mindig.* Majdnem azt mondta, hogy szóra sem érdemes, de ez hazugság lenne. Már a nagy jutalom szónál nagyot nyel, megszólalni se nagyon akar, nehogy elrontson valamit. Amikor kifelé invitálják, már úgy lelkendezik, mint a kisgyerek, aki kalácsot kapott.*
- Szívesen elfogadom a jutalmat, főleg egy ilyen bájos kisasszonytól* Hízeleg, de már fel is pattan a székről. Szívesen fajtalankodna az épület falai között is, de annyira nem bátor, hogy kivívja Arborg mester haragját, aki itt mindenható. Az asztal szélén heverő varázsitalát végül nem tudta elfogyasztani, ezért visszadobja a táskájába. Olyan érzése van, hogy most valami sokkal élvezetesebb tudásnak a birtokába fog kerülni, mint amihez nincs szükség bájitalokra. A mosómedvét azért nem tervezi itt hagyni, ezért csettint neki kettőt, mire előrohan a rejtekéből, kissé pókhálósan.*
- Megint olyan helyen jártál, ahol nem volt keresnivalód?* Fedi meg, de nincs ideje foglalkozni vele. Újfent kiskutya módjára fog Hena mellett haladni. Elég dominánsnak tűnik a nő, ezért nem is nagyon akar helyette dönteni. Oda követi, ahova csak akarja, mintha egy láthatatlan pórázon vezetnék. Záport majd elküldi, hogy ne legyen útban. Gondolatban, már vetkőzteti a karcsú combokat lefelé, arca meg a már megtapogatott idomok tengerében ringatózik. A kis nadrág pedig, ahogy haladnak, úgy kezd egyre szűkebbnek érződni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az, hogy észleli a nő a pókot elszaladni vagy nem, az már csak részlet kérdése. A kis állat megússza a történtett az a lényeg, mert gyorsan beszalad egy rejtett zugba. Fájt volna a szíve a tündérnek, ha nem éli túl a nyolclábú ezt a kalandot. Nagyon be van már lelkesedve Alesian a lányért, aki szó szerint incselkedik vele. Elég ránézni a kis tündérre, szinte rá van írva minden gondolata.*
- Ugyan, szívesen segítek mindig.* Majdnem azt mondta, hogy szóra sem érdemes, de ez hazugság lenne. Már a nagy jutalom szónál nagyot nyel, megszólalni se nagyon akar, nehogy elrontson valamit. Amikor kifelé invitálják, már úgy lelkendezik, mint a kisgyerek, aki kalácsot kapott.*
- Szívesen elfogadom a jutalmat, főleg egy ilyen bájos kisasszonytól* Hízeleg, de már fel is pattan a székről. Szívesen fajtalankodna az épület falai között is, de annyira nem bátor, hogy kivívja Arborg mester haragját, aki itt mindenható. Az asztal szélén heverő varázsitalát végül nem tudta elfogyasztani, ezért visszadobja a táskájába. Olyan érzése van, hogy most valami sokkal élvezetesebb tudásnak a birtokába fog kerülni, mint amihez nincs szükség bájitalokra. A mosómedvét azért nem tervezi itt hagyni, ezért csettint neki kettőt, mire előrohan a rejtekéből, kissé pókhálósan.*
- Megint olyan helyen jártál, ahol nem volt keresnivalód?* Fedi meg, de nincs ideje foglalkozni vele. Újfent kiskutya módjára fog Hena mellett haladni. Elég dominánsnak tűnik a nő, ezért nem is nagyon akar helyette dönteni. Oda követi, ahova csak akarja, mintha egy láthatatlan pórázon vezetnék. Záport majd elküldi, hogy ne legyen útban. Gondolatban, már vetkőzteti a karcsú combokat lefelé, arca meg a már megtapogatott idomok tengerében ringatózik. A kis nadrág pedig, ahogy haladnak, úgy kezd egyre szűkebbnek érződni.*
963. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-11 09:25:32
Üzenet elküldve: 2025-06-11 09:25:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szépség és a tolvaj//
*Már a tündér lánya azt hihetné, hogy a mágiával teremtett falak, képtelenek ennyi port magukban hordozni. Vagy az is lehet, hogy a betévedő tanoncok nem tisztelik néha a torony szépségét és lábukkal széthordják az út porát. Borzasztó, szinte nem is talál szavakat. Vagy tán valami mágia visszahatás miatt a szobák por mennyisége is duplikálódott? Már minden lehetőség átszalad a fején, arra nem is gondolva, hogy egy lehetetlennek tűnő feladatot kapott. Egy apró tündér, egy akkora tornyot sosem fog tisztának tudni, ha egyes egyedül kell dolgoznia vele. Pedig ő szentül hitte, a mai nap folyamán az összes emelettel végezni fog. Micsoda balga gondolatok.*
~Még ez az emelet és utána pihenő, rendben Nimo?~
*Már magában beszél, saját magához, ezek talán az őrület első jelei, de muszáj nyugtatgatnia valakinek, hogy amit művel az nem haszontalan, hanem egy első apró lépés csupán ahhoz a célhoz amiért ide érkezett. Barátok híján, pusztán hű seprűjével az oldalán aki valljuk be, nem egy szószátyár, valakinek ha nem magának tartania kell saját lelkét.
Lefáradva a negyedik szintről befordulva a csigalépcsőn elindul az ajtó felé.*
~Lefele sokkal könnyebb haladni.~
*Lépcsők, ádáz ellenségek, de ma úgy tűnik győzedelmeskedni fog felettük.
Be is lép hát az ajtón, már elkönyvelné magának, hogy itt csend és nyugalom lesz. De egy újabb alakot lát aki betévedt a toronyba.*
~Nocsak, rengeteg mostanság az érkező.~
*Vonja meg a vállát, és a tanuló részhez siet, ahol ha nem is a polcok sokasága található, inkább az asztaloké és székeké a szerep. Itt gyűlik össze a legtöbb kosz a talpakból, ahol a tanulni vágyók, némelyik akár, henteregni is próbálna. Micsoda szemtelenség. A puszta gondolattól is zavarában elpirul. És persze dühítőnek tartja, hogy némelyek ennyire nem tisztelik a könyvek társaságát. Mégis lelke mélyén mintha irigységet érezne, amit nem szokott.
Meg is rázza a kócos fejét, amitől a hajzuhatag rövidke kis táncot lejt okos feje körül. Abba is hagyja a söprögetést, amibe igazán bele sem kezdett. Muszáj összeszednie magát, mert különben kis pukkancs lesz, amit ő maga sem igazán kedvel.
Nagy sóhajjal kezdi el a könyvespolcok sokaságát kémlelni. Emlékeztetni akarja saját magát miért is van itt, és nem ragadhat le ilyen apró akadályokon.*
~Ez egyszer majd a kezedben lesz, attól egészen a. Várjunk csak. Ez meg mit művel?~
*Kezd hunyorogni a távolból, még pont szerencséje volt, hogy a székek és asztalok között képest volt belátni abba a könyvespolc sorra, ahol a férfi nézelődött. Ha a férfi tényleg azt műveli amire gondol, ezt nem hagyhatja! Sőt ki tudja, talán pár jó pontot is szerezhet a nagymesternél, és megengedi, hogy legalább egy estére választhat magának egy könyvet.
Felfújva magát, seprűvel a kezében, apró talpának puffanásai hallhatóak a néma falak között.
Merész ötletéből fakadó bátorsága azonban, nos rövidre lett szabva. A férfi magassága abból a távlatból ahonnan megpillantotta, nem zavartatta annyira. Viszont most, hogy már csak méterek választják el őket, mondata közben lassan megtorpanva és bátortalanul bevégződve érkezik meg.*
-Elnézést! De a könyveket. Jól. Látható. Helyeken. Kell. Tartani.
*Kezd bele okító mondandójába, ám szóról szóra lassul le míg végül alig hallhatóan harapja el mondata végét. Ártatlanul pislog a számára magas illetőre, remélve, az tán megszeppen a mondandójától, és helyesen fog cselekedni. Bár ki tudja, lehet a fáradtság beszél már belőle és ez egy puszta félreértés csupán. De jobb biztosra menni.*
*Már a tündér lánya azt hihetné, hogy a mágiával teremtett falak, képtelenek ennyi port magukban hordozni. Vagy az is lehet, hogy a betévedő tanoncok nem tisztelik néha a torony szépségét és lábukkal széthordják az út porát. Borzasztó, szinte nem is talál szavakat. Vagy tán valami mágia visszahatás miatt a szobák por mennyisége is duplikálódott? Már minden lehetőség átszalad a fején, arra nem is gondolva, hogy egy lehetetlennek tűnő feladatot kapott. Egy apró tündér, egy akkora tornyot sosem fog tisztának tudni, ha egyes egyedül kell dolgoznia vele. Pedig ő szentül hitte, a mai nap folyamán az összes emelettel végezni fog. Micsoda balga gondolatok.*
~Még ez az emelet és utána pihenő, rendben Nimo?~
*Már magában beszél, saját magához, ezek talán az őrület első jelei, de muszáj nyugtatgatnia valakinek, hogy amit művel az nem haszontalan, hanem egy első apró lépés csupán ahhoz a célhoz amiért ide érkezett. Barátok híján, pusztán hű seprűjével az oldalán aki valljuk be, nem egy szószátyár, valakinek ha nem magának tartania kell saját lelkét.
Lefáradva a negyedik szintről befordulva a csigalépcsőn elindul az ajtó felé.*
~Lefele sokkal könnyebb haladni.~
*Lépcsők, ádáz ellenségek, de ma úgy tűnik győzedelmeskedni fog felettük.
Be is lép hát az ajtón, már elkönyvelné magának, hogy itt csend és nyugalom lesz. De egy újabb alakot lát aki betévedt a toronyba.*
~Nocsak, rengeteg mostanság az érkező.~
*Vonja meg a vállát, és a tanuló részhez siet, ahol ha nem is a polcok sokasága található, inkább az asztaloké és székeké a szerep. Itt gyűlik össze a legtöbb kosz a talpakból, ahol a tanulni vágyók, némelyik akár, henteregni is próbálna. Micsoda szemtelenség. A puszta gondolattól is zavarában elpirul. És persze dühítőnek tartja, hogy némelyek ennyire nem tisztelik a könyvek társaságát. Mégis lelke mélyén mintha irigységet érezne, amit nem szokott.
Meg is rázza a kócos fejét, amitől a hajzuhatag rövidke kis táncot lejt okos feje körül. Abba is hagyja a söprögetést, amibe igazán bele sem kezdett. Muszáj összeszednie magát, mert különben kis pukkancs lesz, amit ő maga sem igazán kedvel.
Nagy sóhajjal kezdi el a könyvespolcok sokaságát kémlelni. Emlékeztetni akarja saját magát miért is van itt, és nem ragadhat le ilyen apró akadályokon.*
~Ez egyszer majd a kezedben lesz, attól egészen a. Várjunk csak. Ez meg mit művel?~
*Kezd hunyorogni a távolból, még pont szerencséje volt, hogy a székek és asztalok között képest volt belátni abba a könyvespolc sorra, ahol a férfi nézelődött. Ha a férfi tényleg azt műveli amire gondol, ezt nem hagyhatja! Sőt ki tudja, talán pár jó pontot is szerezhet a nagymesternél, és megengedi, hogy legalább egy estére választhat magának egy könyvet.
Felfújva magát, seprűvel a kezében, apró talpának puffanásai hallhatóak a néma falak között.
Merész ötletéből fakadó bátorsága azonban, nos rövidre lett szabva. A férfi magassága abból a távlatból ahonnan megpillantotta, nem zavartatta annyira. Viszont most, hogy már csak méterek választják el őket, mondata közben lassan megtorpanva és bátortalanul bevégződve érkezik meg.*
-Elnézést! De a könyveket. Jól. Látható. Helyeken. Kell. Tartani.
*Kezd bele okító mondandójába, ám szóról szóra lassul le míg végül alig hallhatóan harapja el mondata végét. Ártatlanul pislog a számára magas illetőre, remélve, az tán megszeppen a mondandójától, és helyesen fog cselekedni. Bár ki tudja, lehet a fáradtság beszél már belőle és ez egy puszta félreértés csupán. De jobb biztosra menni.*
962. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-11 08:50:33
Üzenet elküldve: 2025-06-11 08:50:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A szépség és a tolvaj//
*A torony magasztos pompájával lebeg a tó felszíne felett. Hogy a lépcsőt lássa közelebb kell mennie, mert távolból alig észrevehető. Lábával megtapogatja, hogy biztos rá tud e lépni. Meglepetésére igen. Pedig azt gondolná az ember, hogy ez a lépcső a tanulásra nem méltónak csak tényleg egy ködlépcső, amelyre nem tudnának rálépni.*
-Az öreg mágusnak van ízlése.
*Szebb hely aligha lenne. A táj romantikus könyvekbe, történetekbe illő mivoltát kár lenne tagadni, amelyhez még a varázslatos torony látványa párosul. Óvatosan lépked fel a lépcsőn, nehogy csak egy tréfa legyen, az hogy rá tud lépni, majd a felénél csak úgy leesik, mert tényleg a tanulásra méltatlanok elűzése a varázslatos lépcsőnek a célja. Kisvártatva végül csak elér az ajtóhoz.*
-Hm.
*Nyugtázza enyhe csalódással a célba érést. Valahol magában legbelül tényleg számított egy csapdára, de úgy tűnik feleslegesen tartott a helytől. Óvatosan nyitja ki az ajtót és lép be a toronyba.*
-Mintha tágasabb lenne a torony.
*Néz körbe érdeklődően. Persze egy varázstoronytól mást nem is várhatunk. A földszintről csendesen lépdel fel a lépcsőkön. Az első emeletre csak benéz, nagyobb vizsgálódást nem tesz. Elsősorban arra kíváncsi, hogy vajon minden emelet ugyanúgy néz e ki. A harmadik emeleten van, amikor arra a következtetésre kell jutni, hogy igen. Persze a könyvek mást és mást tartalmaznak, de berendezésben nem lát különösebb eltérést. Szóval a harmadik emeleten talál magának helyet. Megáll a könyves polcok előtt és bőszen fürkészi azok tartalmát. Jobb kezével a szakállát simogatja, míg a bal kezével a könyveket fürkészi. A címek nem mondanak sokat. Mondjuk furcsának is találná, ha regényeknek a címeit olvasná.
~Vajon mennyit érhetnek ezek a könyvek.~
Elnéz mind a két válla felett, hogy megbizonyosodjon, hogy senki sem figyeli, majd az egyik könyvet leemeli a polcról és a köpenyéhez emeli, hogy abba belecsavarva tudja kicsempészni.*
*A torony magasztos pompájával lebeg a tó felszíne felett. Hogy a lépcsőt lássa közelebb kell mennie, mert távolból alig észrevehető. Lábával megtapogatja, hogy biztos rá tud e lépni. Meglepetésére igen. Pedig azt gondolná az ember, hogy ez a lépcső a tanulásra nem méltónak csak tényleg egy ködlépcső, amelyre nem tudnának rálépni.*
-Az öreg mágusnak van ízlése.
*Szebb hely aligha lenne. A táj romantikus könyvekbe, történetekbe illő mivoltát kár lenne tagadni, amelyhez még a varázslatos torony látványa párosul. Óvatosan lépked fel a lépcsőn, nehogy csak egy tréfa legyen, az hogy rá tud lépni, majd a felénél csak úgy leesik, mert tényleg a tanulásra méltatlanok elűzése a varázslatos lépcsőnek a célja. Kisvártatva végül csak elér az ajtóhoz.*
-Hm.
*Nyugtázza enyhe csalódással a célba érést. Valahol magában legbelül tényleg számított egy csapdára, de úgy tűnik feleslegesen tartott a helytől. Óvatosan nyitja ki az ajtót és lép be a toronyba.*
-Mintha tágasabb lenne a torony.
*Néz körbe érdeklődően. Persze egy varázstoronytól mást nem is várhatunk. A földszintről csendesen lépdel fel a lépcsőkön. Az első emeletre csak benéz, nagyobb vizsgálódást nem tesz. Elsősorban arra kíváncsi, hogy vajon minden emelet ugyanúgy néz e ki. A harmadik emeleten van, amikor arra a következtetésre kell jutni, hogy igen. Persze a könyvek mást és mást tartalmaznak, de berendezésben nem lát különösebb eltérést. Szóval a harmadik emeleten talál magának helyet. Megáll a könyves polcok előtt és bőszen fürkészi azok tartalmát. Jobb kezével a szakállát simogatja, míg a bal kezével a könyveket fürkészi. A címek nem mondanak sokat. Mondjuk furcsának is találná, ha regényeknek a címeit olvasná.
~Vajon mennyit érhetnek ezek a könyvek.~
Elnéz mind a két válla felett, hogy megbizonyosodjon, hogy senki sem figyeli, majd az egyik könyvet leemeli a polcról és a köpenyéhez emeli, hogy abba belecsavarva tudja kicsempészni.*
961. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-10 19:31:22
Üzenet elküldve: 2025-06-10 19:31:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A ködlépcsőn túl //
// Zárás //
*Arcára kiül egy bárgyú félmosoly, és a másikkal együtt igyekezne felkacagni a másik viccén. Ami egy erőltetett hahotázásban szorul ki belőle.*
-Igen. Értettem ám! Eheehe.
*Emeli fel ujját a levegőbe, hogy pontját valamelyest alátámassza testbeszéddel. Már amilyen sikerrel persze.
A tündérek "repülésével" folytatott eszmecserében, biztosra véli ő a szakértő, így összeszedve minden bátorságát apró kis testében ha nem is teljes gőzzel megy vitába, de határozottsága észlelhetővé válik.*
- Sajnos sok tündér veszítette el eme kincsét, a repülés határának feszítése közben. Elismerem ez most furcsán fog hangzani, de a testünk még így is nagy a szárnyainkhoz képest, ezért is csak felemelkedni tudunk valamelyest a földről. De ha zuhanást szeretnénk tompítani hirtelen, abba beletörne a szárnyunk a hirtelen megfeszüléstől.
*Legalább is hallott ilyen rémtörténeteket édesanyjától és apjától akik óva intették attól gyerekkorában, hogy ilyesmit kipróbáljon.
Persze egy lépésre, számára ez a lépcsőzés most felért egy zarándok úttal. A torony bezzeg kívülről sokkal kisebbnek tűnik. Nem is érti, miért nem volt képes a nagymester bezsúfolni minden szekciót az első szintre, a másodikon pedig a tanoncok szállását rendezhette volna be. Mindenkinek sokkal könnyebb lenne. Főleg az ilyen aprónépeknek mint neki.
Összerogyva az ajtó mellett a földön, kezd fújtatni szegényke. Kell egy két másodperc mire ismét kényelmesen veszi a levegőt.*
- Huu, ugyan. Kérlek. Haaa. Semmiség.
*Sóhajtozik még párat kezét legyintgetve a másik irányába. Ha megtudja könnyíteni egy tanulni vágyónak a napját, az már egy kis öröm számára, ha már ő maga hozzá sem érhet a tudást tartalmazó könyveknek.*
- Hogy mondod?
* Csillannak nagyra a szemei az ajánlattal kapcsolatban. Amibe szinte rögvest bele is ugrana ám több okból kifolyólag kell nemet mondani.*
- Igazán köszönöm, kedves vagy. De én szeretném a víz ágat megtanulni először.
*Körbe tekint mintha azt keresni ki hallaná következő mondatát.*
- Őszinte leszek, titokban bele is kukkantottam egy könyvbe ami véletlenül leesett a polcról.
*Apró ajkai elégedetten húzódnak egy nagy komisz mosolyra.*
- Illetve nem szeretnélek hátráltatni a tanulásban.
*Pirosodik ki arca ismét enyhén a szégyentől. Jelenleg úgy érzi, ő csak egy kolonc itt a tanoncok és a nagymester nyakán. Már egy ideje azon töri a fejét, miképp találjon egy biztos forrást tanulmányai finanszírozásához.*
- Jobb is ha most megyek. De örültem a találkozásnak, szép napot!
*Fel is tápászkodik, a seprű segítségével egész gyorsan, majd egy apró intéssel hagyja ott Nimerilt. Sietve lépdel, tán a szégyen vagy a kötelesség tudat, nem tudni. Lehet mindkettő.*
A hozzászólás írója (Annimon Negereth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.10 19:53:26
// Zárás //
*Arcára kiül egy bárgyú félmosoly, és a másikkal együtt igyekezne felkacagni a másik viccén. Ami egy erőltetett hahotázásban szorul ki belőle.*
-Igen. Értettem ám! Eheehe.
*Emeli fel ujját a levegőbe, hogy pontját valamelyest alátámassza testbeszéddel. Már amilyen sikerrel persze.
A tündérek "repülésével" folytatott eszmecserében, biztosra véli ő a szakértő, így összeszedve minden bátorságát apró kis testében ha nem is teljes gőzzel megy vitába, de határozottsága észlelhetővé válik.*
- Sajnos sok tündér veszítette el eme kincsét, a repülés határának feszítése közben. Elismerem ez most furcsán fog hangzani, de a testünk még így is nagy a szárnyainkhoz képest, ezért is csak felemelkedni tudunk valamelyest a földről. De ha zuhanást szeretnénk tompítani hirtelen, abba beletörne a szárnyunk a hirtelen megfeszüléstől.
*Legalább is hallott ilyen rémtörténeteket édesanyjától és apjától akik óva intették attól gyerekkorában, hogy ilyesmit kipróbáljon.
Persze egy lépésre, számára ez a lépcsőzés most felért egy zarándok úttal. A torony bezzeg kívülről sokkal kisebbnek tűnik. Nem is érti, miért nem volt képes a nagymester bezsúfolni minden szekciót az első szintre, a másodikon pedig a tanoncok szállását rendezhette volna be. Mindenkinek sokkal könnyebb lenne. Főleg az ilyen aprónépeknek mint neki.
Összerogyva az ajtó mellett a földön, kezd fújtatni szegényke. Kell egy két másodperc mire ismét kényelmesen veszi a levegőt.*
- Huu, ugyan. Kérlek. Haaa. Semmiség.
*Sóhajtozik még párat kezét legyintgetve a másik irányába. Ha megtudja könnyíteni egy tanulni vágyónak a napját, az már egy kis öröm számára, ha már ő maga hozzá sem érhet a tudást tartalmazó könyveknek.*
- Hogy mondod?
* Csillannak nagyra a szemei az ajánlattal kapcsolatban. Amibe szinte rögvest bele is ugrana ám több okból kifolyólag kell nemet mondani.*
- Igazán köszönöm, kedves vagy. De én szeretném a víz ágat megtanulni először.
*Körbe tekint mintha azt keresni ki hallaná következő mondatát.*
- Őszinte leszek, titokban bele is kukkantottam egy könyvbe ami véletlenül leesett a polcról.
*Apró ajkai elégedetten húzódnak egy nagy komisz mosolyra.*
- Illetve nem szeretnélek hátráltatni a tanulásban.
*Pirosodik ki arca ismét enyhén a szégyentől. Jelenleg úgy érzi, ő csak egy kolonc itt a tanoncok és a nagymester nyakán. Már egy ideje azon töri a fejét, miképp találjon egy biztos forrást tanulmányai finanszírozásához.*
- Jobb is ha most megyek. De örültem a találkozásnak, szép napot!
*Fel is tápászkodik, a seprű segítségével egész gyorsan, majd egy apró intéssel hagyja ott Nimerilt. Sietve lépdel, tán a szégyen vagy a kötelesség tudat, nem tudni. Lehet mindkettő.*
A hozzászólás írója (Annimon Negereth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.10 19:53:26
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1433-1452