Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 151 (3001. - 3020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3020. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-08-24 19:56:09
Üzenet elküldve: 2020-08-24 19:56:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt//
*A félvér Xung apó meditatív gyakorlatától felfrissülve egészen estig a Toronyban tölti az időt, de mire a csillagok feljönnek az égre, végül csak megelégeli a dolgot, és leballag újra az apóhoz.
De az apót nem találja, csak a reggeli tábortüzet összerendezve, előkészítve. ~Biztosan elbóklászott valamerre, elunva a várakozást. Nemsokára előkerül!~ gondolja, azzal tenni-venni kezd a tűz körül, igyekezve feléleszteni azt, ami hamarosan sikerrel is jár.
Közben a tanultakon jár az esze, a Hold és Nap varázslatokon. ~Mennyire mások, Eeyrre! Az egyik ereje tüzes és forró, szinte megsemmisít, még ellenállni is nehéz, hogy ne akard már a Nap töredék erejének birtokában is felperzselni az egész világot! Mennyire mások a Hold varázslatok! Finomak és megfoghatatlanok, mint a Holdfény maga. Csodálatos dolog a mágia, hogy igába képes fogni ezeket a hatalmas erőket!
És mily kegyes Eeyr, hogy megajándékozza az erejével a híveit, csupán csak annyit kérve cserébe, hogy sose tévesszük őt szem elől, semmilyen kísértésben sem!~
Aztán, ha az apó felbukkan, és esetleg valamit be is gyűjtött, amivel kiegészíthetik egyszerű vacsorájukat, Isqeha is előhalássza azt a darabka sajtot, amit a tarisznyája mélye őrizget jó ideje, meg egy darabka kicsit már száraz, de annál ízletesebb kenyeret. Ez még megmaradt az úti elemózsiából. Kettőbe töri, és az apónak kínálja a felét, ugyanígy téve a sajttal is.
Aztán nekiáll sütögetni a parázsnál.*
- Ygirae... *mormolja, ahogy az éjszakai égboltot bámulja maguk felett, a Sárkány csillagképet vizslatva odafent. A mese jut eszébe, amit Kimmeri mesélt neki olyan sokszor kisfiú korában róluk, a tizenegy sárkányról, akik visszamentek a Nagy Sötétségbe és csillaggá változtak, de vágynak a visszatérésre.*
- Nemsoká vége a nyárnak... *mondja egy kicsit szomorúan, mert azt érzi, búcsúznak tőle, pedig még hosszúak és játékosak a nappalok. De Isqeha már érzi, hallja a jeleket. A Föld hónapjai nemsokára átveszik az uralmat Lanawin felett.*
*A félvér Xung apó meditatív gyakorlatától felfrissülve egészen estig a Toronyban tölti az időt, de mire a csillagok feljönnek az égre, végül csak megelégeli a dolgot, és leballag újra az apóhoz.
De az apót nem találja, csak a reggeli tábortüzet összerendezve, előkészítve. ~Biztosan elbóklászott valamerre, elunva a várakozást. Nemsokára előkerül!~ gondolja, azzal tenni-venni kezd a tűz körül, igyekezve feléleszteni azt, ami hamarosan sikerrel is jár.
Közben a tanultakon jár az esze, a Hold és Nap varázslatokon. ~Mennyire mások, Eeyrre! Az egyik ereje tüzes és forró, szinte megsemmisít, még ellenállni is nehéz, hogy ne akard már a Nap töredék erejének birtokában is felperzselni az egész világot! Mennyire mások a Hold varázslatok! Finomak és megfoghatatlanok, mint a Holdfény maga. Csodálatos dolog a mágia, hogy igába képes fogni ezeket a hatalmas erőket!
És mily kegyes Eeyr, hogy megajándékozza az erejével a híveit, csupán csak annyit kérve cserébe, hogy sose tévesszük őt szem elől, semmilyen kísértésben sem!~
Aztán, ha az apó felbukkan, és esetleg valamit be is gyűjtött, amivel kiegészíthetik egyszerű vacsorájukat, Isqeha is előhalássza azt a darabka sajtot, amit a tarisznyája mélye őrizget jó ideje, meg egy darabka kicsit már száraz, de annál ízletesebb kenyeret. Ez még megmaradt az úti elemózsiából. Kettőbe töri, és az apónak kínálja a felét, ugyanígy téve a sajttal is.
Aztán nekiáll sütögetni a parázsnál.*
- Ygirae... *mormolja, ahogy az éjszakai égboltot bámulja maguk felett, a Sárkány csillagképet vizslatva odafent. A mese jut eszébe, amit Kimmeri mesélt neki olyan sokszor kisfiú korában róluk, a tizenegy sárkányról, akik visszamentek a Nagy Sötétségbe és csillaggá változtak, de vágynak a visszatérésre.*
- Nemsoká vége a nyárnak... *mondja egy kicsit szomorúan, mert azt érzi, búcsúznak tőle, pedig még hosszúak és játékosak a nappalok. De Isqeha már érzi, hallja a jeleket. A Föld hónapjai nemsokára átveszik az uralmat Lanawin felett.*
3019. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-08-09 16:13:33
Üzenet elküldve: 2020-08-09 16:13:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt//
* Szerencsére Isqhea hallgat az öregre, bár lehet ez azért van így, mert már eléggé kimerült. A lényeg az, hogy hamarosan együtt meditálnak, ami közben rendezettebbé válik a sok tudás, amit magába szívót a mai nap társa. Az időt ugyan nem mérik, de nagyjából egy óra telhet el. A folyamat végeztével aztán az öreg átnyújtja az erszényt.*
- Röviden és tömören összefoglalva ráhangolódtam a tudatodra és így segítettem bent egy kicsit rendet rakni. Otthon a közösség minden hónapban végez egy nagy közös meditálást, amiben az egész falu részt vesz. Így könnyebben megismerjük egymást és hatékonyabban tudunk segíteni a felmerülő problémák megoldásában. Ám ezzel óvatosan kell bánni. Nem lehet minden kis semmiségnél igénybe venni ezt a gyakorlatot.* Magyaráz lelkesen az idős szerzetes. Az aranyakra mintha meglepődne a füvész, de Xung csak továbbra is mosolyog.*
- Jól fog jönni ez most neked.* Ugyan ajándéknak szánta, de ha ragaszkodik hozzá a másik, akkor nem veszi szívére, ha később megadja.*
- Ahogy gondolod fiam. Én vissza nem fogom kérni, mert jó szívvel adtam.* Ezután vissza is süpped a meditatív állapotba. Később még Isqhea visszatérte előtt elindul és szed egy pár gombát meg erdei gyümölcsöt vacsorára.*
* Szerencsére Isqhea hallgat az öregre, bár lehet ez azért van így, mert már eléggé kimerült. A lényeg az, hogy hamarosan együtt meditálnak, ami közben rendezettebbé válik a sok tudás, amit magába szívót a mai nap társa. Az időt ugyan nem mérik, de nagyjából egy óra telhet el. A folyamat végeztével aztán az öreg átnyújtja az erszényt.*
- Röviden és tömören összefoglalva ráhangolódtam a tudatodra és így segítettem bent egy kicsit rendet rakni. Otthon a közösség minden hónapban végez egy nagy közös meditálást, amiben az egész falu részt vesz. Így könnyebben megismerjük egymást és hatékonyabban tudunk segíteni a felmerülő problémák megoldásában. Ám ezzel óvatosan kell bánni. Nem lehet minden kis semmiségnél igénybe venni ezt a gyakorlatot.* Magyaráz lelkesen az idős szerzetes. Az aranyakra mintha meglepődne a füvész, de Xung csak továbbra is mosolyog.*
- Jól fog jönni ez most neked.* Ugyan ajándéknak szánta, de ha ragaszkodik hozzá a másik, akkor nem veszi szívére, ha később megadja.*
- Ahogy gondolod fiam. Én vissza nem fogom kérni, mert jó szívvel adtam.* Ezután vissza is süpped a meditatív állapotba. Később még Isqhea visszatérte előtt elindul és szed egy pár gombát meg erdei gyümölcsöt vacsorára.*
3018. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-08-09 15:52:06
Üzenet elküldve: 2020-08-09 15:52:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt//
*Isqeha eléggé elfáradt, és kóvályog is a feje az egész napi szellemi igénybevételtől. Meg is lepődik, amikor az apó minden teketóriázás nélkül leülteti magával szemben (Isq nem ellenkezik egyáltalán, meg is van lepődve, kíváncsi is, meg azt gondolja, igazán ráfér a segítség, és hátha valóban tud valamit az apó.)
Sorban követi az utasításokat, mígnem azon kapja magát, hogy a tenyere az apó öreg, érdes kezén pihen, amiből furcsa mód erő árad. Isq szinte biztos benne, hogy nem képzelődik.
Igyekszik Xung kérésének megfelelően koncentrálni, bár először nehezére esik a dolog. Valahogy sokkal jobb lenne hagyni csak száguldozni az összegyűlt gondolatokat a fejében, amíg maguktól lecsillapodnak, bár ha őszinte akar lennei magához, zavarja a befogadott sok minden.
Azután érdekes módon egy idő után lecsillapodik a nagy nyüzsgés, az elméje lecsendesedik, és ha nem is bóbiskol el, de valamilyen furcsa, jólesően elnyugodott állapotba kerül. Azt is érzi, hogy szinte teljesen ráhagyatkozik az apóra, de bízik benne: érzi, hogy jót tesz vele.
Talán ha egy óra telik el, valószínű még annyi sem, és Isqeha feje kitisztul, az elméje újra élessé válik. A fiú elámul.*
- Ezt hogy csináltad, mondd csak?! Mintha most keltem volna fel! Vagy mintha a Tisztáson ücsörögtem volna! *mondja fellelkesülten, hogy az apó mit művelt vele.*
- Ez meg mi? *komolyodik el aztán, ahogy az erszényt a kezébe nyomja Xung apó.* - Aranyak? Ó! Most igazán jól jönnek!
- De a városban, ha lesz újra pénzem a gyógynövényeimből, akkor visszaadom majd! *mondja hálásan, és igazán örvendezve, azzal elindul fel, vissza a Toronyba, újra, tanulni.*
*Isqeha eléggé elfáradt, és kóvályog is a feje az egész napi szellemi igénybevételtől. Meg is lepődik, amikor az apó minden teketóriázás nélkül leülteti magával szemben (Isq nem ellenkezik egyáltalán, meg is van lepődve, kíváncsi is, meg azt gondolja, igazán ráfér a segítség, és hátha valóban tud valamit az apó.)
Sorban követi az utasításokat, mígnem azon kapja magát, hogy a tenyere az apó öreg, érdes kezén pihen, amiből furcsa mód erő árad. Isq szinte biztos benne, hogy nem képzelődik.
Igyekszik Xung kérésének megfelelően koncentrálni, bár először nehezére esik a dolog. Valahogy sokkal jobb lenne hagyni csak száguldozni az összegyűlt gondolatokat a fejében, amíg maguktól lecsillapodnak, bár ha őszinte akar lennei magához, zavarja a befogadott sok minden.
Azután érdekes módon egy idő után lecsillapodik a nagy nyüzsgés, az elméje lecsendesedik, és ha nem is bóbiskol el, de valamilyen furcsa, jólesően elnyugodott állapotba kerül. Azt is érzi, hogy szinte teljesen ráhagyatkozik az apóra, de bízik benne: érzi, hogy jót tesz vele.
Talán ha egy óra telik el, valószínű még annyi sem, és Isqeha feje kitisztul, az elméje újra élessé válik. A fiú elámul.*
- Ezt hogy csináltad, mondd csak?! Mintha most keltem volna fel! Vagy mintha a Tisztáson ücsörögtem volna! *mondja fellelkesülten, hogy az apó mit művelt vele.*
- Ez meg mi? *komolyodik el aztán, ahogy az erszényt a kezébe nyomja Xung apó.* - Aranyak? Ó! Most igazán jól jönnek!
- De a városban, ha lesz újra pénzem a gyógynövényeimből, akkor visszaadom majd! *mondja hálásan, és igazán örvendezve, azzal elindul fel, vissza a Toronyba, újra, tanulni.*
3017. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-08-05 12:14:23
Üzenet elküldve: 2020-08-05 12:14:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt//
* Az öreg apónak végre van ideje elmélyülnie a tudatában. Ilyenkor rendet tesz a fejében és átgondolja a nem túl régen történt eseményeket. Most van is min, mivel igencsak nehéz és fárasztó, gondokkal tarkított napjai voltak. Az utazás meg az ork támadás is jócskán kimerítette. Most magában szépen összeszedegeti ezeket a kószáló gondolatokat és elrendezgeti őket. Pontosan olyan, mintha a halmokban lévő könyveket válogatná ki és tenné fel őket a polcra. A meditáció ezen ága nagyon hasznos az idősebb korosztálynak, mivel így tovább képesek megőrizni szellemi fiatalságukat. Persze ettől még elképzelhető, hogy arra nem fog emlékezni, hogy mit evet tegnap, de ez talán annyira nem is lényeges. Isqheán is elmélkedik egy darabig. Szorgalmas és kitartó férfinak tartja, így aztán végül el is határoz magában valamit. Amint visszatér beszélni fog vele. Nem is kell sokáig várnia, mivel nemsokára visszatér hozzá. Xung széles mosollyal az arcán fogadja.*
- Üdvözlet Isqhea úrfi! Én teljesen fitt vagyok, mivel szinte egész nap meditáltam.* Mondja neki vidáman. Amikor a félvér a fáradságára panaszkodik, meg felveti a sétálás ötletét megkomolyodik az arca.*
- Gyere ülj le ide velem szemben! Szeretnék neked segíteni, mivel látom, hogy keményen és becsülettel tanulsz. Elvégzünk most ketten egy gyakorlatot, ami talán segíteni fog neked.* Reméli, hogy a másik engedelmeskedik neki és követi az utasításait.*
- Kezdjük azzal, hogy felvesszük a lótuszülést.* Szépen felveszi ezt a pózt majd két kezét tenyérrel felfelé a a két térdére helyezi.*
- Most tedd a kezeidet az enyémre!* Amint ezzel megvan elmondja a következő feladatott.*
- Most koncentrálj erősen arra, amit ma tanultál!* Ezzel több dolga nincs is egyelőre a fiúnak. Most az apókán van a sor. Erősen Isqheára koncentrál, aki hamarosan érzékelheti az apóka aurájának jelenlétét elméjében. Ott most valószínűleg elég nagy rendetlenség lehet a sok tanulás miatt. Itt már nincs szükség beszédre. Az öreg sugallatokkal igyekszik irányítani a füvészt. Valójában majdnem az fog történni, mint korábban Xungjao fejében, csak itt most sokkal hatékonyabban fog ez végbe menni. Az öreg arra biztatja a másik elméjét, hogy kezdje el rendszerezni a kavargó tudást és pakolja fel őket képzeletbeli polcokra. Jó maga is ezt teszi, bár azt nem tudja, hogy miféle tudást irányít, csak azt, hogy hova kell azt tenni. Egy jó óra alatt valószínűleg össze is tudnak pakolni, így aztán Xung befejezi ezt a gyakorlatot.*
- Na milyen érzés? Lényegében leülepítettük a ma tanult tudásodat. Ez magától is végbe megy csak sokkal lassabban. Nesze fogd ezt és most térj vissza a toronyba!* Azzal Xung egy 400 aranyat rejtő erszényt nyom Rinald Isqeha kezébe
. Aztán lehunyja a szemét és újfent magában merül el, ezzel is jelezve, hogy egyelőre nem kíván tovább foglalkozni semmivel. Hiába is beszél hozzá Isqhea azt ő már nem hallja.*
* Az öreg apónak végre van ideje elmélyülnie a tudatában. Ilyenkor rendet tesz a fejében és átgondolja a nem túl régen történt eseményeket. Most van is min, mivel igencsak nehéz és fárasztó, gondokkal tarkított napjai voltak. Az utazás meg az ork támadás is jócskán kimerítette. Most magában szépen összeszedegeti ezeket a kószáló gondolatokat és elrendezgeti őket. Pontosan olyan, mintha a halmokban lévő könyveket válogatná ki és tenné fel őket a polcra. A meditáció ezen ága nagyon hasznos az idősebb korosztálynak, mivel így tovább képesek megőrizni szellemi fiatalságukat. Persze ettől még elképzelhető, hogy arra nem fog emlékezni, hogy mit evet tegnap, de ez talán annyira nem is lényeges. Isqheán is elmélkedik egy darabig. Szorgalmas és kitartó férfinak tartja, így aztán végül el is határoz magában valamit. Amint visszatér beszélni fog vele. Nem is kell sokáig várnia, mivel nemsokára visszatér hozzá. Xung széles mosollyal az arcán fogadja.*
- Üdvözlet Isqhea úrfi! Én teljesen fitt vagyok, mivel szinte egész nap meditáltam.* Mondja neki vidáman. Amikor a félvér a fáradságára panaszkodik, meg felveti a sétálás ötletét megkomolyodik az arca.*
- Gyere ülj le ide velem szemben! Szeretnék neked segíteni, mivel látom, hogy keményen és becsülettel tanulsz. Elvégzünk most ketten egy gyakorlatot, ami talán segíteni fog neked.* Reméli, hogy a másik engedelmeskedik neki és követi az utasításait.*
- Kezdjük azzal, hogy felvesszük a lótuszülést.* Szépen felveszi ezt a pózt majd két kezét tenyérrel felfelé a a két térdére helyezi.*
- Most tedd a kezeidet az enyémre!* Amint ezzel megvan elmondja a következő feladatott.*
- Most koncentrálj erősen arra, amit ma tanultál!* Ezzel több dolga nincs is egyelőre a fiúnak. Most az apókán van a sor. Erősen Isqheára koncentrál, aki hamarosan érzékelheti az apóka aurájának jelenlétét elméjében. Ott most valószínűleg elég nagy rendetlenség lehet a sok tanulás miatt. Itt már nincs szükség beszédre. Az öreg sugallatokkal igyekszik irányítani a füvészt. Valójában majdnem az fog történni, mint korábban Xungjao fejében, csak itt most sokkal hatékonyabban fog ez végbe menni. Az öreg arra biztatja a másik elméjét, hogy kezdje el rendszerezni a kavargó tudást és pakolja fel őket képzeletbeli polcokra. Jó maga is ezt teszi, bár azt nem tudja, hogy miféle tudást irányít, csak azt, hogy hova kell azt tenni. Egy jó óra alatt valószínűleg össze is tudnak pakolni, így aztán Xung befejezi ezt a gyakorlatot.*
- Na milyen érzés? Lényegében leülepítettük a ma tanult tudásodat. Ez magától is végbe megy csak sokkal lassabban. Nesze fogd ezt és most térj vissza a toronyba!* Azzal Xung egy 400 aranyat rejtő erszényt nyom Rinald Isqeha kezébe
. Aztán lehunyja a szemét és újfent magában merül el, ezzel is jelezve, hogy egyelőre nem kíván tovább foglalkozni semmivel. Hiába is beszél hozzá Isqhea azt ő már nem hallja.*
3016. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-08-04 22:13:52
Üzenet elküldve: 2020-08-04 22:13:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt//
*Isqeha mélyen elmerül a mágia világában a Toronyban. Ő maga is megdöbben, mennyi mindent tanul a tekercsekből, ahogy egyiket a másik után veszi le, és mélyed el bennük. Csak most döbben rá lassan, hogy ha a növények, füvek világa szinte végtelennek tűnik, vég nélkül és beláthatatlanul változatosnak, és a félvér számára igazán varázslatosnak, akkor ez fokozottan áll a lanawini mágia és a varázslatok tudományára is. ~Eeyr segíts! Talán sosem fogok a végükre jutni.~ mormolja magában, ahogy szembesül, mennyi mindent kell megtanulnia csak egyetlen egy varázs ágban, válassza a Hold, vagy a Víz mágiáját, és mi mindent tanulhat még. ~Válogatnom kell. Én füvész vagyok és gyógyító. Azt kell megtanuljam, ami ebben segít.~ gondolkodik el, hiszen ő sohasem akart nagy mágus lenni. Hogy egyáltalán van képessége a mágiához, az is csak sokára derült ki a maga, és mások számára is. De ha ilyen képesség birtokában van, azt fel kell használnia a gyógyításban, úgy véli. Pedig még annyi minden érdekli! Az alkímia, példának okáért! ~Nos, van még időm. Még csak harminc éves vagyok.~ gondolja sóhajtva. ~Még sokat kell tanulnom, de sokat is fejlődhetek.~
Azzal nagy levegőt vesz, és tovább folytatja az írások tanulmányozását, egyik pergament a másik után véve le a polcokról. Az az elhatározás is megérlelődik benne, hogy társat kell keresnie a tanuláshoz. Olyan valakit, akit legalább egyvalami érdekel abból a sok mindenből, ami Isqehát izgatja. ~Kimmeritől sok mindent megtanultam! Szerencsém volt, hogy ilyen mesterem volt. De társat kell találnom, akivel tovább tanulhatok. Egy mágust, vagy egy alkímia kedvelő füvészt, vagy valakit, akit hozzám hasonlóan érdekel a gyógyítás, és érdekelnek a gyógyító növények. De hol találok ilyen valakit?
Bár az apótól is sokat tanulhatok!~ gondolja végig.
Legfőképpen a föld, és a víz ág, ami őt érdekli, de ugyanilyen izgalmas számára, ha belegondol, az elemi mágia többi ága is! Azok, amelyek a Hold, a Nap, vagy éppen a tűz erejét csapolják meg és használják fel a varázslat létrehozására. ~Mekkora erők ezek! Mekkora mágus lehet Abogr mester, hogy mindezek felett van hatalma! Talán óvatosságból méri ilyen drágán a tudást, hogy csak az igazán elhivatottak járhassák végig az utat.~ Elmélkedik a tanulás közben.
Délutánra jócskán elfárad. Amikorra már úgy érzi, egyetlen morzsányi ismeretanyag sem fér több a fejébe, sóhajtva otthagyja a pergamenek és a varázslat világát. Úgy érzi, alig jutott valamicskével előbbre, csupán csak növekedett valamicskét a látóhatára, de a tudása: csekély, mint egy hangyáé.*
- Üdv, apó! Pihentél? Én elfáradtam a sok tanulásban. Talán járnunk kellene egyet, hogy kiszellőztessem a fejem. *szólítja meg Xungot, amikor végül odalent megtalálja.*
- Utána ehetnénk, nem sok, de van még némi harapnivalóm.
- Holnap meg, ha van kedved, gyűjthetnénk növényeket! Itt a tó körül is láttam jó néhányat. De veled bátran nekivágok Erdőmélyének is, ha van hozzá indíttatásod.
- Vagy induljunk vissza a városba? Mit gondolsz? *kérdezi kíváncsian.*
*Isqeha mélyen elmerül a mágia világában a Toronyban. Ő maga is megdöbben, mennyi mindent tanul a tekercsekből, ahogy egyiket a másik után veszi le, és mélyed el bennük. Csak most döbben rá lassan, hogy ha a növények, füvek világa szinte végtelennek tűnik, vég nélkül és beláthatatlanul változatosnak, és a félvér számára igazán varázslatosnak, akkor ez fokozottan áll a lanawini mágia és a varázslatok tudományára is. ~Eeyr segíts! Talán sosem fogok a végükre jutni.~ mormolja magában, ahogy szembesül, mennyi mindent kell megtanulnia csak egyetlen egy varázs ágban, válassza a Hold, vagy a Víz mágiáját, és mi mindent tanulhat még. ~Válogatnom kell. Én füvész vagyok és gyógyító. Azt kell megtanuljam, ami ebben segít.~ gondolkodik el, hiszen ő sohasem akart nagy mágus lenni. Hogy egyáltalán van képessége a mágiához, az is csak sokára derült ki a maga, és mások számára is. De ha ilyen képesség birtokában van, azt fel kell használnia a gyógyításban, úgy véli. Pedig még annyi minden érdekli! Az alkímia, példának okáért! ~Nos, van még időm. Még csak harminc éves vagyok.~ gondolja sóhajtva. ~Még sokat kell tanulnom, de sokat is fejlődhetek.~
Azzal nagy levegőt vesz, és tovább folytatja az írások tanulmányozását, egyik pergament a másik után véve le a polcokról. Az az elhatározás is megérlelődik benne, hogy társat kell keresnie a tanuláshoz. Olyan valakit, akit legalább egyvalami érdekel abból a sok mindenből, ami Isqehát izgatja. ~Kimmeritől sok mindent megtanultam! Szerencsém volt, hogy ilyen mesterem volt. De társat kell találnom, akivel tovább tanulhatok. Egy mágust, vagy egy alkímia kedvelő füvészt, vagy valakit, akit hozzám hasonlóan érdekel a gyógyítás, és érdekelnek a gyógyító növények. De hol találok ilyen valakit?
Bár az apótól is sokat tanulhatok!~ gondolja végig.
Legfőképpen a föld, és a víz ág, ami őt érdekli, de ugyanilyen izgalmas számára, ha belegondol, az elemi mágia többi ága is! Azok, amelyek a Hold, a Nap, vagy éppen a tűz erejét csapolják meg és használják fel a varázslat létrehozására. ~Mekkora erők ezek! Mekkora mágus lehet Abogr mester, hogy mindezek felett van hatalma! Talán óvatosságból méri ilyen drágán a tudást, hogy csak az igazán elhivatottak járhassák végig az utat.~ Elmélkedik a tanulás közben.
Délutánra jócskán elfárad. Amikorra már úgy érzi, egyetlen morzsányi ismeretanyag sem fér több a fejébe, sóhajtva otthagyja a pergamenek és a varázslat világát. Úgy érzi, alig jutott valamicskével előbbre, csupán csak növekedett valamicskét a látóhatára, de a tudása: csekély, mint egy hangyáé.*
- Üdv, apó! Pihentél? Én elfáradtam a sok tanulásban. Talán járnunk kellene egyet, hogy kiszellőztessem a fejem. *szólítja meg Xungot, amikor végül odalent megtalálja.*
- Utána ehetnénk, nem sok, de van még némi harapnivalóm.
- Holnap meg, ha van kedved, gyűjthetnénk növényeket! Itt a tó körül is láttam jó néhányat. De veled bátran nekivágok Erdőmélyének is, ha van hozzá indíttatásod.
- Vagy induljunk vissza a városba? Mit gondolsz? *kérdezi kíváncsian.*
3015. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-08-03 09:15:53
Üzenet elküldve: 2020-08-03 09:15:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt//
* Valamiért nagyon is el tudja képzelni az öreg, hogy Arborg tényleg olyan sok tudást halmozott fel, hogy egy élet is kevés lenne rá megtanulni azt.*
- Hát el hiszem, mert ez az Arborg mester már jó ideje erre szenteli a mindennapjait.* Helyes Xung is.*
- Vándorvarázslót? Jó ötlet, mivel így megtudjátok egymással osztani a tapasztalataitokat.* Közben ő is komótosan falatozgat az ételből.*
- Synmira? Nem ismerőd, de Erdőmélye annál inkább. Titokzatos, gyönyörű és átkozottul veszélyes hely.* Tapasztalatból beszél, hiszen nem egyszer járt már az erdőben régebben.*
- A puszta mélyét azt nem. Azt talán csak a régi időkből ide érkezettek látták. Komor és kegyetlen hely az is. Nem csak az időjárásnak meg a vadaknak van ott kitéve az ember, hanem az orkoknak meg a nomádoknak, akik nem biztos, hogy szívlelik az utazókat. Egyszer én is bejutottam egy kereskedő karavánnal oda, de csak egy nomád faluig mentünk. Bőrt, csontot meg egyéb nyersanyagot vettünk fémekért cserébe. De régen is volt az már.* Töpreng el az apóka nyakig merülve a régi szép emlékekben.*
- Tegyük el magunkat!* Ért egyet ő is és neki is lát egy védelmező kőr rajzolásának. Ő nem ért a varázsláshoz, mint Isq, ezért kénytelen ennyivel beérni. Mondjuk nem gondolja, hogy bármi is megzavarná az álmukat. Hamarosan már ő is fekszik és szinte rögtön el is alszik. Hosszú és fárasztó napja volt.*
// Napváltás //
* Egészen későn ébred Isqheához képest, aki már addigra a reggelit is összedobta. Nem szokott ám ilyen hosszan lustálkodni, de nagyon fáradt volt. Talán ezért is volt képes a nagy reggeli ricsajt figyelmen kívül hagyni.*
- Jó Reggelt! Kissé elaludtam.* Törölgeti álmosan a szemét és aztán felül.*
- Oh, finom reggeli is van. Nem semmi!* Azzal csatlakozik is a reggeliző füvészhez.*
- Köszönöm! Neked is jó étvágyat!* Azzal jóízűen eszegetni kezd.*
- Hmmm! Ez isteni!* Lelkendezik az apóka. A reggeli után Xung leinti a rendezkedő félvért.*
- Ugyan hagyd el a pakolászást! Majd én megcsinálom, ha már te főztél. Menjél csak nyugodtan tanulni. Én ma szerintem nem megyek fel. Tökéletes az idő egy kis meditálásra. A nap jó részét valószínűleg ezzel fogom majd tölteni.* Mondja neki és, ha elment befejezi a pakolást, hogy aztán egy kényelmes helyet keressen magának. Ott szépen leül lótusz ülésbe és neki is kezd a meditációjának.*
* Valamiért nagyon is el tudja képzelni az öreg, hogy Arborg tényleg olyan sok tudást halmozott fel, hogy egy élet is kevés lenne rá megtanulni azt.*
- Hát el hiszem, mert ez az Arborg mester már jó ideje erre szenteli a mindennapjait.* Helyes Xung is.*
- Vándorvarázslót? Jó ötlet, mivel így megtudjátok egymással osztani a tapasztalataitokat.* Közben ő is komótosan falatozgat az ételből.*
- Synmira? Nem ismerőd, de Erdőmélye annál inkább. Titokzatos, gyönyörű és átkozottul veszélyes hely.* Tapasztalatból beszél, hiszen nem egyszer járt már az erdőben régebben.*
- A puszta mélyét azt nem. Azt talán csak a régi időkből ide érkezettek látták. Komor és kegyetlen hely az is. Nem csak az időjárásnak meg a vadaknak van ott kitéve az ember, hanem az orkoknak meg a nomádoknak, akik nem biztos, hogy szívlelik az utazókat. Egyszer én is bejutottam egy kereskedő karavánnal oda, de csak egy nomád faluig mentünk. Bőrt, csontot meg egyéb nyersanyagot vettünk fémekért cserébe. De régen is volt az már.* Töpreng el az apóka nyakig merülve a régi szép emlékekben.*
- Tegyük el magunkat!* Ért egyet ő is és neki is lát egy védelmező kőr rajzolásának. Ő nem ért a varázsláshoz, mint Isq, ezért kénytelen ennyivel beérni. Mondjuk nem gondolja, hogy bármi is megzavarná az álmukat. Hamarosan már ő is fekszik és szinte rögtön el is alszik. Hosszú és fárasztó napja volt.*
// Napváltás //
* Egészen későn ébred Isqheához képest, aki már addigra a reggelit is összedobta. Nem szokott ám ilyen hosszan lustálkodni, de nagyon fáradt volt. Talán ezért is volt képes a nagy reggeli ricsajt figyelmen kívül hagyni.*
- Jó Reggelt! Kissé elaludtam.* Törölgeti álmosan a szemét és aztán felül.*
- Oh, finom reggeli is van. Nem semmi!* Azzal csatlakozik is a reggeliző füvészhez.*
- Köszönöm! Neked is jó étvágyat!* Azzal jóízűen eszegetni kezd.*
- Hmmm! Ez isteni!* Lelkendezik az apóka. A reggeli után Xung leinti a rendezkedő félvért.*
- Ugyan hagyd el a pakolászást! Majd én megcsinálom, ha már te főztél. Menjél csak nyugodtan tanulni. Én ma szerintem nem megyek fel. Tökéletes az idő egy kis meditálásra. A nap jó részét valószínűleg ezzel fogom majd tölteni.* Mondja neki és, ha elment befejezi a pakolást, hogy aztán egy kényelmes helyet keressen magának. Ott szépen leül lótusz ülésbe és neki is kezd a meditációjának.*
3014. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-08-02 14:15:30
Üzenet elküldve: 2020-08-02 14:15:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt//
- Mindent? *legyint Isqeha.* - Hát harmadszor járok itt, de minél többször jövök, annál inkább ráébredek, hogy egy egész élet se lenne elég ahhoz, hogy mindazt a tudást megtanuljam, amit Abogr felhalmozott ebben a Toronyban.
- Talán még egy hosszúéletűé sem. *teszi hozzá két harapás között.*
- Keresnem kell egy vándorvarázslót, akitől tanulhatok, és inkább én is megtanítom cserébe egy s másra.
- Abogr nagyon drágán méri a tudását. *harap egy nagyot.*
- Vagy vissza kell menjek Synmirára. Délre. Ott szívesen fogadtak. Oda indultam, amikor visszatértem otthonról. Csak találkoztam egy Seles nevű lánnyal, aki elcsalt magával egy különös helyre Erdőmélyén. *gondol vissza, mert tényleg olyan, mint ha Vadvéd csupán az álmaiban létezett volna.*
- Te is sokfelé járhattál, apó. Lanawin végeláthatatlan. A füves puszta mélyét megjártad-e? Élnek arra értelmes lények? Vadvédből majdnem elindultunk egy több hatig tartó útra, keletre, de aztán semmi nem lett belőle. *ingatja a fejét.*
- Na, tegyük el magunkat holnapra. *vackolódik el a tarisznyáját a feje alá téve a fűzfák tövében.*
- Holnap estig a könyveket bújom majd újra. Lehet hogy egy hatig is itt leszünk. *biztatja alvásra Xungot, maguk köré kerítve egy védővarázst. Nem kell sok hozzá, és kisvártatva már az igazak álmát alussza.*
//Napváltás//
- Jó reggelt! *nevet rá az öregre, ahogy jó korán felveri őket a vízimadarak és az ingovány zaja, és a korán kelő nap tolakodó sugarai.*
- Főztem teát, meg sütöttem tojást. Ezzel elverhetjük az éhünket. *mutat az apró vas háromlábon illatozó kis serpenyőre, meg a forró, illatos párát eregető fémbögrére.*
- Bíbictojások. Még van egy kis kenyerem is, meg beleaprítottam egy kis darab kolbászt. *int invitálóan.*
- Jó étvágyat! *ül le maga is, hogy mihamarabb elpusztítsák az ételt. Ha végeztek, Isq megtörli a száját, akkurátusan nekilát a rendrakásnak maguk után, aztán kezét széttárva közli:*
- Én indulok, hogy újra alámerüljek a tudás szentélyében. Estig odafent leszek, velem tarthatsz, vagy idekint is elütheted az időt. *bízza az apóra.
Azzal egyedül vagy Xunggal felballag a lépcsőn, és nekiáll újra a tanulásnak. Késő délután is van már, mire abbahagyja az elme pallérozás műveletét, és az apó után indul, hogy megtárgyalják, hogyan tovább.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd álomba szenderül, melynek hatására kis ezüstös ragyogású fénygömbök jelennek meg a környezetében, amik őrködnek nyugalma felett. A gömbök súlyos sérüléseket is okozhatnak a támadónak (4). A hatás addig tart, míg a varázsló alszik.
- Mindent? *legyint Isqeha.* - Hát harmadszor járok itt, de minél többször jövök, annál inkább ráébredek, hogy egy egész élet se lenne elég ahhoz, hogy mindazt a tudást megtanuljam, amit Abogr felhalmozott ebben a Toronyban.
- Talán még egy hosszúéletűé sem. *teszi hozzá két harapás között.*
- Keresnem kell egy vándorvarázslót, akitől tanulhatok, és inkább én is megtanítom cserébe egy s másra.
- Abogr nagyon drágán méri a tudását. *harap egy nagyot.*
- Vagy vissza kell menjek Synmirára. Délre. Ott szívesen fogadtak. Oda indultam, amikor visszatértem otthonról. Csak találkoztam egy Seles nevű lánnyal, aki elcsalt magával egy különös helyre Erdőmélyén. *gondol vissza, mert tényleg olyan, mint ha Vadvéd csupán az álmaiban létezett volna.*
- Te is sokfelé járhattál, apó. Lanawin végeláthatatlan. A füves puszta mélyét megjártad-e? Élnek arra értelmes lények? Vadvédből majdnem elindultunk egy több hatig tartó útra, keletre, de aztán semmi nem lett belőle. *ingatja a fejét.*
- Na, tegyük el magunkat holnapra. *vackolódik el a tarisznyáját a feje alá téve a fűzfák tövében.*
- Holnap estig a könyveket bújom majd újra. Lehet hogy egy hatig is itt leszünk. *biztatja alvásra Xungot, maguk köré kerítve egy védővarázst. Nem kell sok hozzá, és kisvártatva már az igazak álmát alussza.*
//Napváltás//
- Jó reggelt! *nevet rá az öregre, ahogy jó korán felveri őket a vízimadarak és az ingovány zaja, és a korán kelő nap tolakodó sugarai.*
- Főztem teát, meg sütöttem tojást. Ezzel elverhetjük az éhünket. *mutat az apró vas háromlábon illatozó kis serpenyőre, meg a forró, illatos párát eregető fémbögrére.*
- Bíbictojások. Még van egy kis kenyerem is, meg beleaprítottam egy kis darab kolbászt. *int invitálóan.*
- Jó étvágyat! *ül le maga is, hogy mihamarabb elpusztítsák az ételt. Ha végeztek, Isq megtörli a száját, akkurátusan nekilát a rendrakásnak maguk után, aztán kezét széttárva közli:*
- Én indulok, hogy újra alámerüljek a tudás szentélyében. Estig odafent leszek, velem tarthatsz, vagy idekint is elütheted az időt. *bízza az apóra.
Azzal egyedül vagy Xunggal felballag a lépcsőn, és nekiáll újra a tanulásnak. Késő délután is van már, mire abbahagyja az elme pallérozás műveletét, és az apó után indul, hogy megtárgyalják, hogyan tovább.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd álomba szenderül, melynek hatására kis ezüstös ragyogású fénygömbök jelennek meg a környezetében, amik őrködnek nyugalma felett. A gömbök súlyos sérüléseket is okozhatnak a támadónak (4). A hatás addig tart, míg a varázsló alszik.
3013. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-07-27 10:55:12
Üzenet elküldve: 2020-07-27 10:55:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt//
* Amíg Isqhea gőzerővel tanul, addig az öreg könnyeded írásokkal szórakoztatja magát. A komédia ami egy esetlen törp kalandos életét mutatja be igazán jól sikerült. Az idő gyorsan telik, ha eltudja magát foglalni az ember. Éppen a végére ér ennek a csodálatos alkotásnak, amikor megjelenik társa.*
- Jól van együnk, már úgyis kezdtem megéhezni.* Adja be a derekát az öreg szerzetes. Fel is tápászkodik, hogy megtegye a lefelé vezető utat.*
- Jaj nekem, de mennyire nem vagyok ezekkel a lépcsőkkel megbarátkozva.* Nyöszörög, mert már nem éppen mai csirke. Ráadásul a mai nagy verekedésben nagyon el is fáradt. Régen volt már az, hogy az életéért kellett volna küzdenie. Amint sikeresen találnak egy nyugodt helyet felőle akár neki is láthatnak falatozni. Mivel az ellátmány Isqnél van, ezért türelmesen megvárja, hogy megkapja a részét belőle. Aztán szépen lassan el is kezdi bekebelezni azt.*
- Na sikerült mindent megtanulnod?* Kérdezi két falat között.*
* Amíg Isqhea gőzerővel tanul, addig az öreg könnyeded írásokkal szórakoztatja magát. A komédia ami egy esetlen törp kalandos életét mutatja be igazán jól sikerült. Az idő gyorsan telik, ha eltudja magát foglalni az ember. Éppen a végére ér ennek a csodálatos alkotásnak, amikor megjelenik társa.*
- Jól van együnk, már úgyis kezdtem megéhezni.* Adja be a derekát az öreg szerzetes. Fel is tápászkodik, hogy megtegye a lefelé vezető utat.*
- Jaj nekem, de mennyire nem vagyok ezekkel a lépcsőkkel megbarátkozva.* Nyöszörög, mert már nem éppen mai csirke. Ráadásul a mai nagy verekedésben nagyon el is fáradt. Régen volt már az, hogy az életéért kellett volna küzdenie. Amint sikeresen találnak egy nyugodt helyet felőle akár neki is láthatnak falatozni. Mivel az ellátmány Isqnél van, ezért türelmesen megvárja, hogy megkapja a részét belőle. Aztán szépen lassan el is kezdi bekebelezni azt.*
- Na sikerült mindent megtanulnod?* Kérdezi két falat között.*
3012. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-07-25 17:17:20
Üzenet elküldve: 2020-07-25 17:17:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt//
*Isqeha egymás után veszi le a pergamen tekercseket és mélyül el a víz erejét felhasználó mágikus tanulmányokban. Mindent elolvas amit a témában talál, kezdve a varázsformulákon és azok memorizálásán, és azon, mire kell különösen ügyelni, hogy nehogy rosszul süljön el a varázs, és a jég vagy a víz helyett a gőz, vagy valami könnyű, szétfoszló pára összesűrűsödött tulajdonságait fogja igába a megidézni kívánt, koncentrált mágia. Folytatva a sort az ismert esetleírásokkal, hírneves még élő vagy már rég halott vízmágusokkal, vagy olyanok nevének megemlítésével, akikről nem tudni, hogy élnek e még, mert már nagyon régen jártak itt a Toronyban.
Aztán átragja magát a víz erejét megidéző ismert varázslatokon is, beleértve a lihanechi Coegras mester próbálkozásait, aki a tűz és víz mágia keresztezésére tette fel az életét, és állítólag gőzmeghajtású szekereket alkotott, amelyek azonban sajnálatos módon nem bizonyultak hosszú életűnek, ellentétben Coegras mesterrel, aki azóta is újra és újra megpróbálkozik a dologgal több-kevesebb sikerrel. ~Inkább kevesebb.~ gondolja Isq, mert szerinte tűz és víz összeházasíthatatlanok, és az öreg lihanechi varázsló inkább gúny mint megtisztelés tárgya már régóta a víz városában és annak környékén. ~Persze mindig felbukkannak újabb és újabb tanítványai.~
Eddigre Isq már elfárad, és elindul, hogy megkeresse az apót.*
- Falatozzunk egyet, mit gondolsz, apó? Egy időre elég volt a tanulásból! *kérdezi, előkotorva a tarisznyájából az étket, és ha Xung is hajlandóságot mutat, elindul vele együtt, hogy odakint, a Torony tövében keresve egy alkalmatos helyet, nem messze onnan, ahol a maihhin expedícióra gyülekeztek a vadvédiekkel, és pusztítsanak az útra csomagolt elemózsiából, megcsappantva annak tartalmát.*
*Isqeha egymás után veszi le a pergamen tekercseket és mélyül el a víz erejét felhasználó mágikus tanulmányokban. Mindent elolvas amit a témában talál, kezdve a varázsformulákon és azok memorizálásán, és azon, mire kell különösen ügyelni, hogy nehogy rosszul süljön el a varázs, és a jég vagy a víz helyett a gőz, vagy valami könnyű, szétfoszló pára összesűrűsödött tulajdonságait fogja igába a megidézni kívánt, koncentrált mágia. Folytatva a sort az ismert esetleírásokkal, hírneves még élő vagy már rég halott vízmágusokkal, vagy olyanok nevének megemlítésével, akikről nem tudni, hogy élnek e még, mert már nagyon régen jártak itt a Toronyban.
Aztán átragja magát a víz erejét megidéző ismert varázslatokon is, beleértve a lihanechi Coegras mester próbálkozásait, aki a tűz és víz mágia keresztezésére tette fel az életét, és állítólag gőzmeghajtású szekereket alkotott, amelyek azonban sajnálatos módon nem bizonyultak hosszú életűnek, ellentétben Coegras mesterrel, aki azóta is újra és újra megpróbálkozik a dologgal több-kevesebb sikerrel. ~Inkább kevesebb.~ gondolja Isq, mert szerinte tűz és víz összeházasíthatatlanok, és az öreg lihanechi varázsló inkább gúny mint megtisztelés tárgya már régóta a víz városában és annak környékén. ~Persze mindig felbukkannak újabb és újabb tanítványai.~
Eddigre Isq már elfárad, és elindul, hogy megkeresse az apót.*
- Falatozzunk egyet, mit gondolsz, apó? Egy időre elég volt a tanulásból! *kérdezi, előkotorva a tarisznyájából az étket, és ha Xung is hajlandóságot mutat, elindul vele együtt, hogy odakint, a Torony tövében keresve egy alkalmatos helyet, nem messze onnan, ahol a maihhin expedícióra gyülekeztek a vadvédiekkel, és pusztítsanak az útra csomagolt elemózsiából, megcsappantva annak tartalmát.*
3011. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-07-16 20:53:31
Üzenet elküldve: 2020-07-16 20:53:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt//
- Hát igen elégé lenyűgöző jelenség ez a mágia.* Ért egyet az öreg. Na persze látta már sokszor működés közben ezt a lenyűgöző erőt, de soha mindig tud valami újat mutatni neki ez a tudomány. Pusztításra kifejezetten hatékony. Talán túlságosan is, mivel ahogy ő látta eddig javarészt pusztítanak a mágiával. Na, de nem az ő dolga megítélni ezt a dolgot. Isqhea ahogy sejtette visszatér, hogy további tanulmányokba bonyolódjék.*
- Jól van akkor menj csak nyugodtan. Én addig elfoglalom magam itt. Ahogy látom híres írok és költők műveiből is akad itt bőven.* Már nyúl is egy vaskos kötet felé amiben könnyed hangvételű történetek vannak.*
- Nagyon helyes! Ha esetleg kell segítség a sebed kezelésében szólj!* Ez a minimum azok után, hogy őt ilyen hatékonyan ellátta a másik. Ha nincs más, akkor felüti az öreg könyv fedelét és elkezd olvasgatni. Talál jó pár humoros szerzeményt is benne, amiken igazán jókat tud derülni. Jól is esik neki mind a testi, mind a lelki pihenés, mert azért eléggé mozgalmas volt ezidáig a mai napja.*
- Hát igen elégé lenyűgöző jelenség ez a mágia.* Ért egyet az öreg. Na persze látta már sokszor működés közben ezt a lenyűgöző erőt, de soha mindig tud valami újat mutatni neki ez a tudomány. Pusztításra kifejezetten hatékony. Talán túlságosan is, mivel ahogy ő látta eddig javarészt pusztítanak a mágiával. Na, de nem az ő dolga megítélni ezt a dolgot. Isqhea ahogy sejtette visszatér, hogy további tanulmányokba bonyolódjék.*
- Jól van akkor menj csak nyugodtan. Én addig elfoglalom magam itt. Ahogy látom híres írok és költők műveiből is akad itt bőven.* Már nyúl is egy vaskos kötet felé amiben könnyed hangvételű történetek vannak.*
- Nagyon helyes! Ha esetleg kell segítség a sebed kezelésében szólj!* Ez a minimum azok után, hogy őt ilyen hatékonyan ellátta a másik. Ha nincs más, akkor felüti az öreg könyv fedelét és elkezd olvasgatni. Talál jó pár humoros szerzeményt is benne, amiken igazán jókat tud derülni. Jól is esik neki mind a testi, mind a lelki pihenés, mert azért eléggé mozgalmas volt ezidáig a mai napja.*
3010. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-07-16 19:52:09
Üzenet elküldve: 2020-07-16 19:52:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt//
*Az újonnan megtanult varázs sikerül, aminek Isqeha igazán örül.*
- Engem is lenyűgözött, amikor először láttam! *mondja Isq, és eszébe jut a nap, amikor a bolond kinézetű, vérző szakállas fickó betért hozzájuk az Árnyék utcába, és ő először látta saját szemével a varázslatot, ahogyan egy seb nem hetek, hanem néhány perc alatt a szeme láttára forr össze végleg és tűnik el a helye szinte nyomtalanul. Kimmeri, Isqeha öreg mestere híres gyógyító, de sosem alkalmazott mágiát, varázsitalokat is csak ritkán. Azt tanította Isqehának, hogy a természet gyógyító ereje is megteszi a magáét, felgyorsítani csak a gazdagok és a zsoldosok akarják azt. Isqet mégis lenyűgözte Eralil gyógyító varázslata.*
- Igen, visszamegyek, ha nem bánod. *válaszol az apónak alig látható mosolllyal.* - De azért előtte még szót fogadok, és magamat is ellátom. *mondja, és a tágas terem végében keres magának az egyik ablak mellett egy nyugalmas helyet, ahol kipakolhat a táskájából, miközben lelát a fénylő vizű tóra.
Ő is elgondolkodik a sebgyógyulást felgyorsító varázsitalon, vagy hogy magán is kipróbálja a nemrégiben megtanult mágiát, de aztán úgy dönt, marad a régi jó, hagyományos módszernél. Előszed hát egy fiola Rysha kenőcsöt, rászór a tetejére egy kis Észak reménye port, és először ővatosan a nyakán lévő vékony vágást, majd a bordáit ért hosszú, vörös csíkot keni be alaposan a fertőzést megakadályozó, a varasodást elősegítő sárgás, mézgaszerű kencével. Szerencséje, hogy csak vágott, és nem szúrt mind a két seb, amit emlékül kapott. A sebek fájdalmasak, de szerencsére nem tűnnek gyulladtnak. Isq úgy véli, egy hét, és végleg összeforrnak. Addig azonban nagyon kell vigyáznia a hegesedésre, nem lenne jó, ha egy hirtelen mozdulattól felszakadnának.
Miután, szót fogadva az apónak, ellátta magát is, újra visszatér a negyedik emeletre, és beleveti magát a tekercsek tanulmányozásába.*
*Az újonnan megtanult varázs sikerül, aminek Isqeha igazán örül.*
- Engem is lenyűgözött, amikor először láttam! *mondja Isq, és eszébe jut a nap, amikor a bolond kinézetű, vérző szakállas fickó betért hozzájuk az Árnyék utcába, és ő először látta saját szemével a varázslatot, ahogyan egy seb nem hetek, hanem néhány perc alatt a szeme láttára forr össze végleg és tűnik el a helye szinte nyomtalanul. Kimmeri, Isqeha öreg mestere híres gyógyító, de sosem alkalmazott mágiát, varázsitalokat is csak ritkán. Azt tanította Isqehának, hogy a természet gyógyító ereje is megteszi a magáét, felgyorsítani csak a gazdagok és a zsoldosok akarják azt. Isqet mégis lenyűgözte Eralil gyógyító varázslata.*
- Igen, visszamegyek, ha nem bánod. *válaszol az apónak alig látható mosolllyal.* - De azért előtte még szót fogadok, és magamat is ellátom. *mondja, és a tágas terem végében keres magának az egyik ablak mellett egy nyugalmas helyet, ahol kipakolhat a táskájából, miközben lelát a fénylő vizű tóra.
Ő is elgondolkodik a sebgyógyulást felgyorsító varázsitalon, vagy hogy magán is kipróbálja a nemrégiben megtanult mágiát, de aztán úgy dönt, marad a régi jó, hagyományos módszernél. Előszed hát egy fiola Rysha kenőcsöt, rászór a tetejére egy kis Észak reménye port, és először ővatosan a nyakán lévő vékony vágást, majd a bordáit ért hosszú, vörös csíkot keni be alaposan a fertőzést megakadályozó, a varasodást elősegítő sárgás, mézgaszerű kencével. Szerencséje, hogy csak vágott, és nem szúrt mind a két seb, amit emlékül kapott. A sebek fájdalmasak, de szerencsére nem tűnnek gyulladtnak. Isq úgy véli, egy hét, és végleg összeforrnak. Addig azonban nagyon kell vigyáznia a hegesedésre, nem lenne jó, ha egy hirtelen mozdulattól felszakadnának.
Miután, szót fogadva az apónak, ellátta magát is, újra visszatér a negyedik emeletre, és beleveti magát a tekercsek tanulmányozásába.*
3009. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-07-16 15:26:18
Üzenet elküldve: 2020-07-16 15:26:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt//
* Hát igen az apóka igyekszik mindenre figyelni. Az évek során már megtanulta, hogy apróbb sebeknek is nagy figyelmet kell fordítani, mivel később súlyossá válhatnak. Na meg ő már nem rohan sehova, nem úgy, mint a mai fiatalok, kiknek szíve csordultig van tettvággyal. Így hát az öreg szépen neki is kezd ennek a folyamatnak, amint egyedül lesz. Pont végez mindennel, amikor az úrfi megjelenik és felajánlja a segítségét.*
- Hát ha neked ilyen nagy tudásod van, akkor próbáld. Legalább lesz kin gyakorolnod.* Nem zárkózik elaz ötlettől, mivel amit csinált az csak nagyon alap ellátás volt. Tisztába van vele, hogy a legjobb az lenne, ha összevarrnák azt a sebet, de ahhoz itt nem látott a közelben eszközöket. Engedelmesen leveszi a kendőt és úgy fordul, hogy Isq jól láthassa a sebét. Elmormol valamit az orra alatt, hogy aztán a tenyeréből egy vízsugár törjön elő. Az apókát azért meglepi a látvány, de inkább a hatás. A hűvös víz szinte minden kellemetlenség nélkül begyógyítja a sérülését.*
- Ejha! Nem semmi egy varázslat volt ez. Jobb, mint új korábban. Köszönöm!* Hálálkodik az idős szerzetes a fiatal füvésznek.*
- Gondolom most vissza mész tanulni?* Kérdezi, mert akkor ő folytatja a tekercsek böngészését.*
* Hát igen az apóka igyekszik mindenre figyelni. Az évek során már megtanulta, hogy apróbb sebeknek is nagy figyelmet kell fordítani, mivel később súlyossá válhatnak. Na meg ő már nem rohan sehova, nem úgy, mint a mai fiatalok, kiknek szíve csordultig van tettvággyal. Így hát az öreg szépen neki is kezd ennek a folyamatnak, amint egyedül lesz. Pont végez mindennel, amikor az úrfi megjelenik és felajánlja a segítségét.*
- Hát ha neked ilyen nagy tudásod van, akkor próbáld. Legalább lesz kin gyakorolnod.* Nem zárkózik elaz ötlettől, mivel amit csinált az csak nagyon alap ellátás volt. Tisztába van vele, hogy a legjobb az lenne, ha összevarrnák azt a sebet, de ahhoz itt nem látott a közelben eszközöket. Engedelmesen leveszi a kendőt és úgy fordul, hogy Isq jól láthassa a sebét. Elmormol valamit az orra alatt, hogy aztán a tenyeréből egy vízsugár törjön elő. Az apókát azért meglepi a látvány, de inkább a hatás. A hűvös víz szinte minden kellemetlenség nélkül begyógyítja a sérülését.*
- Ejha! Nem semmi egy varázslat volt ez. Jobb, mint új korábban. Köszönöm!* Hálálkodik az idős szerzetes a fiatal füvésznek.*
- Gondolom most vissza mész tanulni?* Kérdezi, mert akkor ő folytatja a tekercsek böngészését.*
3008. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-07-16 14:41:55
Üzenet elküldve: 2020-07-16 14:41:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt//
*Isq, hogy a sebe már nem vérzik, el is felejtkezik róla. Pedig az apónak igaza van, el is szégyelli magát, hogy gyógyító létére még neki kell erre figyelmeztetnie.
Persze megvan rá a magyarázat is: igazán annyi minden történt velük, amin Isqeha gondolkodott, amíg a hídon haladtak, azután meg, a Toronyba érve, neki bizony már csak a mágián meg a tanuláson járt az esze. Nem csoda: hónapok óta tervezi, hogy eljön ide újra, Abogr tornyába.
Így aztán az első dolga, hogy a negyedik emeleten található tekercseket és pergameneket végignézve nekiáll megtanulni a varázst, amivel ha úgy adódik, hamar és gyorsan segíthet a komolyabb sebesüléseken.
Amikor aztán úgy érzi, sikerült elsajátítania teljes mélységében, utána indul az apónak.*
- Van egy ige, ami segíti az azonnali sebgyógyulást! Megpróbálom, hát hogy ha sikerül! *ajánlja fel Xungnak, és ha az apó beleegyezik, ki is próbálja azonmód a varázslatot. Szégyenkezve látja, hogy az öreg milyen szépen kitisztította és be is kötözte a sebét.
Isq csak annyit törődik a sajátjával, hogy nem tesz hirtelen mozdulatokat. ~Nem vérzik és kész, idővel beforr.~ így vélekedik. Persze lehet hogy saját magán is kipróbálja majd a dolgot.*
- A kendőt, azt inkább vegyük le. *mondja, ha az apó rááll a dologra, de más teendője nincs is, úgy látja. Csak megpróbálkozni a mágiával.
Ha sikerül, akkor már nem is lesz szükség a kötésre. De ez bizony nem egy egyszerű varázs, Isq tisztában van vele. Elmélyülten próbálja a gyógyító erőt összesűríteni, Eeyr segítségét kérve magában.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
*Isq, hogy a sebe már nem vérzik, el is felejtkezik róla. Pedig az apónak igaza van, el is szégyelli magát, hogy gyógyító létére még neki kell erre figyelmeztetnie.
Persze megvan rá a magyarázat is: igazán annyi minden történt velük, amin Isqeha gondolkodott, amíg a hídon haladtak, azután meg, a Toronyba érve, neki bizony már csak a mágián meg a tanuláson járt az esze. Nem csoda: hónapok óta tervezi, hogy eljön ide újra, Abogr tornyába.
Így aztán az első dolga, hogy a negyedik emeleten található tekercseket és pergameneket végignézve nekiáll megtanulni a varázst, amivel ha úgy adódik, hamar és gyorsan segíthet a komolyabb sebesüléseken.
Amikor aztán úgy érzi, sikerült elsajátítania teljes mélységében, utána indul az apónak.*
- Van egy ige, ami segíti az azonnali sebgyógyulást! Megpróbálom, hát hogy ha sikerül! *ajánlja fel Xungnak, és ha az apó beleegyezik, ki is próbálja azonmód a varázslatot. Szégyenkezve látja, hogy az öreg milyen szépen kitisztította és be is kötözte a sebét.
Isq csak annyit törődik a sajátjával, hogy nem tesz hirtelen mozdulatokat. ~Nem vérzik és kész, idővel beforr.~ így vélekedik. Persze lehet hogy saját magán is kipróbálja majd a dolgot.*
- A kendőt, azt inkább vegyük le. *mondja, ha az apó rááll a dologra, de más teendője nincs is, úgy látja. Csak megpróbálkozni a mágiával.
Ha sikerül, akkor már nem is lesz szükség a kötésre. De ez bizony nem egy egyszerű varázs, Isq tisztában van vele. Elmélyülten próbálja a gyógyító erőt összesűríteni, Eeyr segítségét kérve magában.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
3007. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-07-16 14:05:56
Üzenet elküldve: 2020-07-16 14:05:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt//
* A hídról leszállva, már szinte ott is vannak a toronynál. Így hát nem is esik nehezükre elérni a biztonságot nyújtó épületet.*
- Kalandos volt az már biztos. Az istenek útjai kifürkészhetetlenek. Talán csak így próbáltak meg minket próbára tenni.* Mondja vidáman az öreg, mert ő nagyon örül annak, hogy végül így végződtek a dolgok. Viszonylag épségben megúszták ezt a kalandot idáig.*
- Ugyan fiam! Én már idős vagyok. Meghalhatok akár evés közben is. A te életed miatt lett volna igazán kár. Te előtted még ott van az élet.* A vén szerzetesnek már nincs félni valója a haláltól, de azért nem is keresi. Közben lassan elkezd felevickélni a ködből készült lépcsőkön. Azért előtte megtapogatja őket.*
- Ezek a fránya lépcsők. Elég felmászni rajtuk.* zsörtölődik már egy kicsit ő is.*
- Ugyan nincs mit megköszönnöd. Egyedül egyikőnk sem boldogult volna. Az a természetes, ha vigyázunk egymásra.* Mind a ketten jól állták a sarat, szóval panaszra nem lehet okuk.*
- Épp testben épp lélek. Jó, ha az ember megtudja védeni magát. A testem az én fegyverem. Így aztán el sem tudom hagyni, mivel mindig kéznél van.* Nevet fel a sajátos poénjén. A toronyban szépen követi Isqheát, mivel úgy látszik, hogy ő ott elég jól kiismeri magát. Az igazat megvalva pont olyan a hely, amilyennek el képzelte. Könyvek, tekercsek és polcok rengetege. Egészen a negyedik emeletig mennek ahol aztán társa megáll.*
- Jól van fiam, tanulj csak! Én addig megnézem a sebemet. A sajátodra jól lesz neked is vigyázni! Nehogy a végén valami bajod legyen.* Figyelmezteti, mert ki tudja, hogy az a penge mit vágott korábban. Szépen az öreg lecsüccsen egy székre és megnézi a sebet. Annyira nem vésze, de azért egy kendőt megnedvesít és szépen kitörölgeti. Avér még most is csordogál belőle, ezzel össze maszatolva a ruháját. Kimosás után egy gyertya lángjának segítségével elsüti a sebet. Pokolian fáj, ezért ráharap a ruhájára. Lenne nála ugyan gyógyital, de azt egy ilyen kis semmiségre nem fogja elpazarolni. Az égetés után egy tiszta kendővel szépen átköti és kész. Amint ezzel megvan egy tekercset kezd el olvasgatni. A mágia tanulást ebben a korban már felesleges lenne újra kezdenie. Na persze az írásokat azt szívesen tanulmányozza.*
* A hídról leszállva, már szinte ott is vannak a toronynál. Így hát nem is esik nehezükre elérni a biztonságot nyújtó épületet.*
- Kalandos volt az már biztos. Az istenek útjai kifürkészhetetlenek. Talán csak így próbáltak meg minket próbára tenni.* Mondja vidáman az öreg, mert ő nagyon örül annak, hogy végül így végződtek a dolgok. Viszonylag épségben megúszták ezt a kalandot idáig.*
- Ugyan fiam! Én már idős vagyok. Meghalhatok akár evés közben is. A te életed miatt lett volna igazán kár. Te előtted még ott van az élet.* A vén szerzetesnek már nincs félni valója a haláltól, de azért nem is keresi. Közben lassan elkezd felevickélni a ködből készült lépcsőkön. Azért előtte megtapogatja őket.*
- Ezek a fránya lépcsők. Elég felmászni rajtuk.* zsörtölődik már egy kicsit ő is.*
- Ugyan nincs mit megköszönnöd. Egyedül egyikőnk sem boldogult volna. Az a természetes, ha vigyázunk egymásra.* Mind a ketten jól állták a sarat, szóval panaszra nem lehet okuk.*
- Épp testben épp lélek. Jó, ha az ember megtudja védeni magát. A testem az én fegyverem. Így aztán el sem tudom hagyni, mivel mindig kéznél van.* Nevet fel a sajátos poénjén. A toronyban szépen követi Isqheát, mivel úgy látszik, hogy ő ott elég jól kiismeri magát. Az igazat megvalva pont olyan a hely, amilyennek el képzelte. Könyvek, tekercsek és polcok rengetege. Egészen a negyedik emeletig mennek ahol aztán társa megáll.*
- Jól van fiam, tanulj csak! Én addig megnézem a sebemet. A sajátodra jól lesz neked is vigyázni! Nehogy a végén valami bajod legyen.* Figyelmezteti, mert ki tudja, hogy az a penge mit vágott korábban. Szépen az öreg lecsüccsen egy székre és megnézi a sebet. Annyira nem vésze, de azért egy kendőt megnedvesít és szépen kitörölgeti. Avér még most is csordogál belőle, ezzel össze maszatolva a ruháját. Kimosás után egy gyertya lángjának segítségével elsüti a sebet. Pokolian fáj, ezért ráharap a ruhájára. Lenne nála ugyan gyógyital, de azt egy ilyen kis semmiségre nem fogja elpazarolni. Az égetés után egy tiszta kendővel szépen átköti és kész. Amint ezzel megvan egy tekercset kezd el olvasgatni. A mágia tanulást ebben a korban már felesleges lenne újra kezdenie. Na persze az írásokat azt szívesen tanulmányozza.*
3006. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-07-16 09:37:45
Üzenet elküldve: 2020-07-16 09:37:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt//
*A híd végétől már látni Abogr mester tornyát, amit az elemi mágiak ősi tudásának hordozója titokzatos erővel idetelepített északra, a tóhoz nem sokkal a Holtak Háborúja, és a sötétség urának vérkerti megjelenése után.*
- Hát elég kalandos utunk volt, Xung apó. Igazán nem így terveztem. *dörmög Isqeha.*
- Sosem bocsátottam volna meg magamnak, ha csak azért, mert társamul szegődtél az útra, az életeddel fizettél volna! *csóválja a fejét, az apóra pillantva, ahogy a tó felett lebegő, füstből, párából járható matériává összesűrűsödött lépcsőkön elindulnak felfelé a Toronyba.*
- És köszönöm! Örülök, hogy nem csupán szerzetes vagy. *bólint mosolyogva.*
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen tudás birtokosa vagy. *néz elismerő, őszinte hálával az apóra. Ha nincs vele Xung, bizony valószínű, hogy Isqeha ott hagyja a fogát a két orkkal vívott közelharcban, mert amilyen forróvérű, feltehetőleg akkor sem lett volna hajlandó vámot fizetni egy ilyenfajta feltartóztatásra, még hogyha egyedül is kell szembeszállnia az orkokkal.
Pedig igazán sejthette volna, hiszen Pycta, vagy épp Umon is mesterei voltak szerzetes létükre a fegyvertelen, egyedül a puszta kézre és a test ügyességére hagyatkozó testközeli harcnak.
Isqeha nem áll meg az alsó szinten, körbenézelődik ugyan minden emeletrészen, de aztán az oldalt felvezető csigalépcsőkön továbbhalad felfelé, egészen a negyedik szintig.*
- Én most egy ideig a tanulmányaimmal leszek elfoglalva. *figyelmezteti Xungot.*
- Addig nyugodtan nézelődj körbe, apó! Ígérem, igyekezni fogok. *Azzal jó időre elmélyed a tekercsek, varázsigék és ősrégi varázslatok világában. Azt tudja, hogy (ki tudja hogyan csinálja az öreg, de Isq már nem csodálkozik úgy, mint első alkalommal) amint egy-egy igének magabiztos tudójává válik, megértve annak működését, átlátja a keletkezését, múltját az időben, a mana finomrezgéseit, az ősszeg, amit erre kell szánnia egyszerűen eltűnik az erszényéből. Ezért aztán alaposan átgondolja, hogy melyik igékkel foglalkozik teljes mélységükben. De Isq nagyon kíváncsi, és ilyenkor amit csak lehet, magába szív a mester tornyában a különböző ősi mágiák, a víz, a levegő, vagy éppen a Hold erejét felhasználó és megidéző varázsigékre vonatkozó sok száz, ha nem sok ezer éves tudásból.*
*A híd végétől már látni Abogr mester tornyát, amit az elemi mágiak ősi tudásának hordozója titokzatos erővel idetelepített északra, a tóhoz nem sokkal a Holtak Háborúja, és a sötétség urának vérkerti megjelenése után.*
- Hát elég kalandos utunk volt, Xung apó. Igazán nem így terveztem. *dörmög Isqeha.*
- Sosem bocsátottam volna meg magamnak, ha csak azért, mert társamul szegődtél az útra, az életeddel fizettél volna! *csóválja a fejét, az apóra pillantva, ahogy a tó felett lebegő, füstből, párából járható matériává összesűrűsödött lépcsőkön elindulnak felfelé a Toronyba.*
- És köszönöm! Örülök, hogy nem csupán szerzetes vagy. *bólint mosolyogva.*
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen tudás birtokosa vagy. *néz elismerő, őszinte hálával az apóra. Ha nincs vele Xung, bizony valószínű, hogy Isqeha ott hagyja a fogát a két orkkal vívott közelharcban, mert amilyen forróvérű, feltehetőleg akkor sem lett volna hajlandó vámot fizetni egy ilyenfajta feltartóztatásra, még hogyha egyedül is kell szembeszállnia az orkokkal.
Pedig igazán sejthette volna, hiszen Pycta, vagy épp Umon is mesterei voltak szerzetes létükre a fegyvertelen, egyedül a puszta kézre és a test ügyességére hagyatkozó testközeli harcnak.
Isqeha nem áll meg az alsó szinten, körbenézelődik ugyan minden emeletrészen, de aztán az oldalt felvezető csigalépcsőkön továbbhalad felfelé, egészen a negyedik szintig.*
- Én most egy ideig a tanulmányaimmal leszek elfoglalva. *figyelmezteti Xungot.*
- Addig nyugodtan nézelődj körbe, apó! Ígérem, igyekezni fogok. *Azzal jó időre elmélyed a tekercsek, varázsigék és ősrégi varázslatok világában. Azt tudja, hogy (ki tudja hogyan csinálja az öreg, de Isq már nem csodálkozik úgy, mint első alkalommal) amint egy-egy igének magabiztos tudójává válik, megértve annak működését, átlátja a keletkezését, múltját az időben, a mana finomrezgéseit, az ősszeg, amit erre kell szánnia egyszerűen eltűnik az erszényéből. Ezért aztán alaposan átgondolja, hogy melyik igékkel foglalkozik teljes mélységükben. De Isq nagyon kíváncsi, és ilyenkor amit csak lehet, magába szív a mester tornyában a különböző ősi mágiák, a víz, a levegő, vagy éppen a Hold erejét felhasználó és megidéző varázsigékre vonatkozó sok száz, ha nem sok ezer éves tudásból.*
3005. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-06-28 15:22:17
Üzenet elküldve: 2020-06-28 15:22:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Misztikus önképzőkör//
*A másik megerősítésére csak szörnyülködve rázza a fejét a levegőmágus. Valóságos mészárlás lehetett ott. És a korábbi eseményeket számításba véve szinte bizonyos, hogy Artheniornak akkor annyi is. Jelen helyzetben igen kevés esélyt lát Aborath arra, hogy bárki is a város segítségére siessen úgy mint múltkor. A papokkal meg lett zavarva. Ő ugyanis úgy emlékezett már akkor Eeyr költözött be oda mikor a lázadás még el se kezdődött. Mindegy nem fontos. A zöld hajú kisasszony mágiával kapcsolatos megjegyzésére viszont bólogatni tud a zöld köpenyes.*
-Ebben igazat adok önnek. Csak arra céloztam, hogy általában milyen mennyiségben mire használható varázslatok találhatóak a különböző ágakban. De igaza van, hogy mire használják az tesz egy-egy varázslatot igazán veszélyessé. A tűz ág pedig bár alkalmas lehetne mondjuk az építkezéshez használt fák gyors kiszárítására is, de mivel határ menti harcok során szokták bevetni mégpedig úgy, hogy az idegen támadókat látványosan megtizedeljék vagy kihasználva, hogy nem szoktak az adott környezethez még inkább kiszárítják őket vagy elpárologtatják a náluk lévő folyadékot, esetleg a páncélosok fémtárgyait felhevítik így, azt egy veszélyesebb ágnak találom.
*Olvasott róla, hogy mik történnek arrafelé. Piritanes és Wegtoren. Mágia szempontjából két veszedelmes hely. A lány szülőföldjének témáját úgy tűnik kibeszélték. A vízformálásra és, hogy jelenleg nincs víz a közelben a mágus közli, hogy egy egész tó fölött lebegnek, de valahogy elbeszélnek egymás mellett a zöld szemű kisasszonnyal. Aborath pedig ezt meg is érzi hisz a munkájához jár.*
-Azt, mondta vizet keres. A tó nem alkalmas?
*Fejti ki kicsit bővebben. A különböző varázslatokkal kapcsolatban már jobban megértik egymást.*
-Valóban van ilyen varázslat.
*Nem lepné meg ha az adott vízvarázslat ellenpárjaként hozták volna létre. De az is lehet, hogy csak a hajósok megsegítéseként vagy egyéb célból. A lány viccelősére a szakállas mágus mosolyogva bólint.*
-Úgy lesz.
*És mint két még kezdő varázslótól ez természetes szóba kerül a remény, hogy egy nap mire lehetnek majd képesek az adott varázslati águkkal. A lány szavai tényleg megmozgatják a férfi fantáziáját.*
-Félelmetesen hangzik lemerülni a víz alá a sötétségbe, de valóban nagyon izgalmas is egyben. Mi lehet ott lent amit egyébként nem lehet látni. Milyen fajok? Milyen kultúrák? Úgy tudom vannak értelmes vízi életformák is.
*Tengeri lények akik szigonnyal szokták fogadni a területükre tévedőket. Vajon városok is vannak ott lent? Nagyon érdekes kérdések ezek amik megmozgatják a kíváncsi tudós elmét. A leendő egymás segítésére ő is bólint.*
-Én is ígérem kisasszony.
*Az ígéreteit ő is meg szokta tartani. Bár már kétszer is előfordult, hogy szó nélkül eltűnt a városból annak idején, de az azért volt mert az életét veszélyeztették és nem volt más lehetősége. Ahogy állítólag mások is így tettek. Aborath meg is érti őket.*
-Logikus döntés. Kagan Thargodar erős kezű vezető. Odatelepült barbárból a város főnemesévé vállt. Biztonságos lehet az ő földjein élni.
*Bizony a levegő mágus még a barbár vezér haláláról se hallott. Az is a lázadás után történt. A kérdésre Aborath bólint.*
-Igen. Még szemöldökük sincs.
*Tényleg jó kérdés, hogy mit kereshetnek ott. Ahogy az is, hogy Abogr mester küldte-e őket. A levegőmágus szemében ravasz fény gyúl és elmélkedve megvakarja a szakállát.*
-Megpróbáljuk kideríteni?
*Néz a lányra úgy mintha valami gyermeki csínyre próbálná rávenni.*
*A másik megerősítésére csak szörnyülködve rázza a fejét a levegőmágus. Valóságos mészárlás lehetett ott. És a korábbi eseményeket számításba véve szinte bizonyos, hogy Artheniornak akkor annyi is. Jelen helyzetben igen kevés esélyt lát Aborath arra, hogy bárki is a város segítségére siessen úgy mint múltkor. A papokkal meg lett zavarva. Ő ugyanis úgy emlékezett már akkor Eeyr költözött be oda mikor a lázadás még el se kezdődött. Mindegy nem fontos. A zöld hajú kisasszony mágiával kapcsolatos megjegyzésére viszont bólogatni tud a zöld köpenyes.*
-Ebben igazat adok önnek. Csak arra céloztam, hogy általában milyen mennyiségben mire használható varázslatok találhatóak a különböző ágakban. De igaza van, hogy mire használják az tesz egy-egy varázslatot igazán veszélyessé. A tűz ág pedig bár alkalmas lehetne mondjuk az építkezéshez használt fák gyors kiszárítására is, de mivel határ menti harcok során szokták bevetni mégpedig úgy, hogy az idegen támadókat látványosan megtizedeljék vagy kihasználva, hogy nem szoktak az adott környezethez még inkább kiszárítják őket vagy elpárologtatják a náluk lévő folyadékot, esetleg a páncélosok fémtárgyait felhevítik így, azt egy veszélyesebb ágnak találom.
*Olvasott róla, hogy mik történnek arrafelé. Piritanes és Wegtoren. Mágia szempontjából két veszedelmes hely. A lány szülőföldjének témáját úgy tűnik kibeszélték. A vízformálásra és, hogy jelenleg nincs víz a közelben a mágus közli, hogy egy egész tó fölött lebegnek, de valahogy elbeszélnek egymás mellett a zöld szemű kisasszonnyal. Aborath pedig ezt meg is érzi hisz a munkájához jár.*
-Azt, mondta vizet keres. A tó nem alkalmas?
*Fejti ki kicsit bővebben. A különböző varázslatokkal kapcsolatban már jobban megértik egymást.*
-Valóban van ilyen varázslat.
*Nem lepné meg ha az adott vízvarázslat ellenpárjaként hozták volna létre. De az is lehet, hogy csak a hajósok megsegítéseként vagy egyéb célból. A lány viccelősére a szakállas mágus mosolyogva bólint.*
-Úgy lesz.
*És mint két még kezdő varázslótól ez természetes szóba kerül a remény, hogy egy nap mire lehetnek majd képesek az adott varázslati águkkal. A lány szavai tényleg megmozgatják a férfi fantáziáját.*
-Félelmetesen hangzik lemerülni a víz alá a sötétségbe, de valóban nagyon izgalmas is egyben. Mi lehet ott lent amit egyébként nem lehet látni. Milyen fajok? Milyen kultúrák? Úgy tudom vannak értelmes vízi életformák is.
*Tengeri lények akik szigonnyal szokták fogadni a területükre tévedőket. Vajon városok is vannak ott lent? Nagyon érdekes kérdések ezek amik megmozgatják a kíváncsi tudós elmét. A leendő egymás segítésére ő is bólint.*
-Én is ígérem kisasszony.
*Az ígéreteit ő is meg szokta tartani. Bár már kétszer is előfordult, hogy szó nélkül eltűnt a városból annak idején, de az azért volt mert az életét veszélyeztették és nem volt más lehetősége. Ahogy állítólag mások is így tettek. Aborath meg is érti őket.*
-Logikus döntés. Kagan Thargodar erős kezű vezető. Odatelepült barbárból a város főnemesévé vállt. Biztonságos lehet az ő földjein élni.
*Bizony a levegő mágus még a barbár vezér haláláról se hallott. Az is a lázadás után történt. A kérdésre Aborath bólint.*
-Igen. Még szemöldökük sincs.
*Tényleg jó kérdés, hogy mit kereshetnek ott. Ahogy az is, hogy Abogr mester küldte-e őket. A levegőmágus szemében ravasz fény gyúl és elmélkedve megvakarja a szakállát.*
-Megpróbáljuk kideríteni?
*Néz a lányra úgy mintha valami gyermeki csínyre próbálná rávenni.*
3004. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-06-23 20:57:40
Üzenet elküldve: 2020-06-23 20:57:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Misztikus önképzőkör//
*Megbeszélték kölcsönösen, hogy segítenek alkalomadtán a másiknak azzal az a mágiaággal. Történetesen Seának ezzel így a víz után kedve lesz inkább a levegőhöz.
~A többi ág valahogy távol is áll tőlem.~
Vonja meg erre a vállát. Az ork sereg utáni dúlásról nem tud nyilatkozni, de bőszen bólogat rá, hogy pont úgy.*
- Eeyr papjai, akiről maga is beszélt az előbb. *árulja a rejtélyes, vagy nem is annyira az, kilétét. Még mindig vitába tudna szállni a férfivel, hogy mennyire is lehet pusztító a víz, és azon túl a mágia ezen ága.*
- Ebben nem értünk egyet, de én azt vallom, hogy minden annyira pusztító, amennyire annak akarják. Szerintem a szándék, a varázshasználó szándéka teszi az adott mágiát rosszá vagy éppen jóvá. És egy halálos mágiát használó is lehet jó, ha éppen úgy használja a tudását. Minden azon múlik, hogyan tálaljuk. *fejti ki kicsit hosszabban a véleményét erre. Sosem hitt ebben, hogy minden fehér vagy fekete. Mindenesetre nem szeretne ezen vitázni a férfivel, így ennél tovább ezt nem fogja bizonygatni. Lehet még csak nem látott tűztornádót, és emiatt nem tudja ezt elképzelni.
A nyitott gondolkodásra bólint, hogy emlékszik és érti is. Nem igazán érti a tó kijelentést, hiszen az fölött vannak éppen. Természet vallás, mert vízmágusok, és mert elfek, de Sea családja mindig is a lihanechi születésű volt, és sosem éltek a hegyek az erdőben vagy bárhol, ami nem város. Ők városi elfek, és ennyi. A férfi gondolatait jó hogy nem mondja ki, mert néhol félreérti az elfet, amin bajba lenne, hogyan is magyarázza el, ha nem érti elsőre. Nem is foglalkozik ezzel, mert a köd kerül szóba.*
- Tényleg? *kérdezi kíváncsian.*
- Akkor szóljon, hogy a maga közelében ne csináljak majd ködöt. *mosolyodik el viccnek szánva a kijelentését.*
- Ez a repülés, ez engem is érdekelne. Bár a víz ágnak a varázslatai között, meg a vízen járás, és a víz alatti légzés csábító. *jegyzi meg, miféle varázslatok rejlenek még a vízben.*
- Nos, rendben, akkor alkalomadtán segítünk egymásnak. Én megígérem. *mondja, és az ígéreteit az elf nem szokta megszegni, szóval ha ismerné erre számíthatna Aborath.*
- Sokan elmenekültek a Tharg földekre, ha jól tudom, de ez nem biztos. *teszi hozzá, hogy sajnos nem biztos forrásból tudja mindezt.*
- Miért itt a toronyban olyan kopaszok dolgoznak? *kérdez vissza. Ez meglepi láthatóan. Felemás szemei döbbenten csillannak a férfiébe.*
- Csak két napja vagyok itt, nem sok mindenkivel találkoztam még. *mondja. Elgondolkodik, majd lassan teszi hozzá.*
- De ha maga mondja, biztos úgy van. A kérdés már csak az, hogy Abogr mester miért küldte ezeket a kopaszokat Artheniorba? *kérdezi magától vagy a férfitől.*
- Már ha ő küldte. *teszi hozzá, hogy egyáltalán nem biztos mindebben. Sőt, még Aborath aki felnyitotta a szemét e téren is.*
*Megbeszélték kölcsönösen, hogy segítenek alkalomadtán a másiknak azzal az a mágiaággal. Történetesen Seának ezzel így a víz után kedve lesz inkább a levegőhöz.
~A többi ág valahogy távol is áll tőlem.~
Vonja meg erre a vállát. Az ork sereg utáni dúlásról nem tud nyilatkozni, de bőszen bólogat rá, hogy pont úgy.*
- Eeyr papjai, akiről maga is beszélt az előbb. *árulja a rejtélyes, vagy nem is annyira az, kilétét. Még mindig vitába tudna szállni a férfivel, hogy mennyire is lehet pusztító a víz, és azon túl a mágia ezen ága.*
- Ebben nem értünk egyet, de én azt vallom, hogy minden annyira pusztító, amennyire annak akarják. Szerintem a szándék, a varázshasználó szándéka teszi az adott mágiát rosszá vagy éppen jóvá. És egy halálos mágiát használó is lehet jó, ha éppen úgy használja a tudását. Minden azon múlik, hogyan tálaljuk. *fejti ki kicsit hosszabban a véleményét erre. Sosem hitt ebben, hogy minden fehér vagy fekete. Mindenesetre nem szeretne ezen vitázni a férfivel, így ennél tovább ezt nem fogja bizonygatni. Lehet még csak nem látott tűztornádót, és emiatt nem tudja ezt elképzelni.
A nyitott gondolkodásra bólint, hogy emlékszik és érti is. Nem igazán érti a tó kijelentést, hiszen az fölött vannak éppen. Természet vallás, mert vízmágusok, és mert elfek, de Sea családja mindig is a lihanechi születésű volt, és sosem éltek a hegyek az erdőben vagy bárhol, ami nem város. Ők városi elfek, és ennyi. A férfi gondolatait jó hogy nem mondja ki, mert néhol félreérti az elfet, amin bajba lenne, hogyan is magyarázza el, ha nem érti elsőre. Nem is foglalkozik ezzel, mert a köd kerül szóba.*
- Tényleg? *kérdezi kíváncsian.*
- Akkor szóljon, hogy a maga közelében ne csináljak majd ködöt. *mosolyodik el viccnek szánva a kijelentését.*
- Ez a repülés, ez engem is érdekelne. Bár a víz ágnak a varázslatai között, meg a vízen járás, és a víz alatti légzés csábító. *jegyzi meg, miféle varázslatok rejlenek még a vízben.*
- Nos, rendben, akkor alkalomadtán segítünk egymásnak. Én megígérem. *mondja, és az ígéreteit az elf nem szokta megszegni, szóval ha ismerné erre számíthatna Aborath.*
- Sokan elmenekültek a Tharg földekre, ha jól tudom, de ez nem biztos. *teszi hozzá, hogy sajnos nem biztos forrásból tudja mindezt.*
- Miért itt a toronyban olyan kopaszok dolgoznak? *kérdez vissza. Ez meglepi láthatóan. Felemás szemei döbbenten csillannak a férfiébe.*
- Csak két napja vagyok itt, nem sok mindenkivel találkoztam még. *mondja. Elgondolkodik, majd lassan teszi hozzá.*
- De ha maga mondja, biztos úgy van. A kérdés már csak az, hogy Abogr mester miért küldte ezeket a kopaszokat Artheniorba? *kérdezi magától vagy a férfitől.*
- Már ha ő küldte. *teszi hozzá, hogy egyáltalán nem biztos mindebben. Sőt, még Aborath aki felnyitotta a szemét e téren is.*
3003. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-06-18 20:24:14
Üzenet elküldve: 2020-06-18 20:24:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Misztikus önképzőkör//
*A másik ajánlatára Aborath elmosolyodik.*
-Úgy legyen kisasszony.
*Tényleg előnyös lenne ha egy kolléga vagy jelen esetben kollegina majd tudná őt segíteni ha egyszer oda jut, hogy más ágba is belekóstol. Az, hogy a régi Arthenior-nak nyoma sincs őszintén meglepi őt és egy sokkal rosszabb kép jelenik meg a fejében mint a valóság.*
-Csak a Pegazus? Szörnyű. Mint a dúlás után?
*Céloz arra az időszakra mikor az ork seregek a földdel tették egyenlővé a várost és akkor is csak a fogadó maradt épen. Viszont úgy tűnik a könyvtár is. De új papok vannak ott ami meglepi a levegőmágust.*
~Ismét új lakó lettek? Ők kit szolgálnak?~
-Miféle papok?
*Csak remélni meri, hogy nem annak az emberáldozó vallásnak a papjai. Az ilyen káosz után a pusztító vagy zsarnok hatalmak könnyebben meg tudják nyerni az embereket maguknak. Ha viszont így történt ő inkább marad itt és nem megy a városba. Sőt, lehet el is hagyja Arthenior környékét és Lihanech-felé veszi az irányt. A mágikus tanulmányai szempontjából talán nem volna annyira előnyös mint a levegő temploma, de a saját biztonsága az elsődleges. A zöld hajú lány megjegyzésére szélesebb lett a mosolya. Mikor leülnek a lány neki is áll saját szülei elképzeléséről beszélni, hogy mire is lehet használni a víz ágat.*
-Engem ez is érdekel kisasszony. Tudja nyitott gondolkodás.
*Utal vissza a korábbi beszélgetésükre mosolyogva. Ezek után Aborath a szakállát simogatva hallgatja és gondolkozik az elhangzottakon.*
-Ezt el tudom képzelni. A tengeren jó eséllyel egyéb módokon jobban tudja hatalmát hasznosítani egy vízmágus mint a gyógyítás. Harcra viszont szerintem a tűz ág varázslatai még így is jóval pusztítóbbak hisz abból a célból is jöttek létre.
*Egy tűztornádó félelmetes pusztítást tudna végezni akár a tengeren is. Sőt, ott főleg ha elpusztítja az ellenséges hajót. Belegondolni is szörnyű. Ezek után szülőföldje istennőjéről kezd mesélni az elf lány amit Aborath szintén nagyon jó hangulatban hallgat. Maga a történet is kellően érdekes számára. Arról nem is beszélve, hogy önmagában az, hogy hallhat beszédet itt, jó ideje a toronyba zárva üdítő dolog számára.*
~Természet vallás. Elég gyakori az elf törzseknél. Ezek szerint északról származhat a hölgy a hegység közeléből. Minden bizonnyal szemkápráztató vidék lehet.~
*Nosztalgiázik közben a régi emlékeit elővéve. Mikor még ő is a hosszú életű faj között élt. A víz kérdésére egy meglepően egyszerű kijelentést tesz.*
-Ott a tó.
*Mert szó szerint a tó fölött lebeg az egész torony. Fogalma sincs amúgy miről beszélhet a lány. Mágia nélkül Aborath úgy tudja lehetetlenség a vizet formálni. Azt, hogy mire képes a ködöt használni a levegő mágus érdeklődve hallgatja.*
-Ez nem vihar hanem eső. Persze szelet is lehet irányítani szóval lehet, hogy meg lehetne oldani. Köd ellen viszont a levegőág híresen jól használható.
*Jegyzi meg egy kis büszkeséggel a hangjában. A következő megjegyzést is csak megerősíteni tudja.*
-Igen. Nagyon komoly varázslat, de több feljegyzés is említést tesz róla, hogy lehetséges repülni ennek a mágiának a használatával.
*Vagyis ő nem képes rá, de hallott róla és biztos forrásból tudja. Szóval a lányon áll, hogy elhiszi-e a nemrég megismert kolléga szerint tényként közölt információt. Tárgyat ahogy mutatta képes lebegtetni. A végül meghozott döntésre a férfi bólint.*
-Értem. Ha egyszer odajut akkor nyugodtan kérje majd a segítségem. Lehetőleg addigra már én is előrébb leszek már a tanulmányaimban.
*Bizonytalan múlttal, a bizonytalan jövőt tervezgetni. Talán emberi vonás, hogy mindenben a jót szeretné látni és hamar elfelejtkezik a rideg valóságról. Viszont a lány a gazdag negyedet érintő mondatával sikeresen lerántotta a férfit a földre. Ennyire rossznak nem gondolta a helyzetet. Ha nem tette volna már el akkor a pipa biztos kiesett volna a szájából.*
-És az ott lakók? Gyerekek is voltak ott.
*Méghozzá ő tanította őket. A sok ismerőséről nem is beszélve. Ez a hír megrázta most a férfit. A kopasz csuhások se hangzanak túl jól.*
-Mármint olyanok mint akik itt a toronyban dolgoznak Abogr mesternek?
*A másik ajánlatára Aborath elmosolyodik.*
-Úgy legyen kisasszony.
*Tényleg előnyös lenne ha egy kolléga vagy jelen esetben kollegina majd tudná őt segíteni ha egyszer oda jut, hogy más ágba is belekóstol. Az, hogy a régi Arthenior-nak nyoma sincs őszintén meglepi őt és egy sokkal rosszabb kép jelenik meg a fejében mint a valóság.*
-Csak a Pegazus? Szörnyű. Mint a dúlás után?
*Céloz arra az időszakra mikor az ork seregek a földdel tették egyenlővé a várost és akkor is csak a fogadó maradt épen. Viszont úgy tűnik a könyvtár is. De új papok vannak ott ami meglepi a levegőmágust.*
~Ismét új lakó lettek? Ők kit szolgálnak?~
-Miféle papok?
*Csak remélni meri, hogy nem annak az emberáldozó vallásnak a papjai. Az ilyen káosz után a pusztító vagy zsarnok hatalmak könnyebben meg tudják nyerni az embereket maguknak. Ha viszont így történt ő inkább marad itt és nem megy a városba. Sőt, lehet el is hagyja Arthenior környékét és Lihanech-felé veszi az irányt. A mágikus tanulmányai szempontjából talán nem volna annyira előnyös mint a levegő temploma, de a saját biztonsága az elsődleges. A zöld hajú lány megjegyzésére szélesebb lett a mosolya. Mikor leülnek a lány neki is áll saját szülei elképzeléséről beszélni, hogy mire is lehet használni a víz ágat.*
-Engem ez is érdekel kisasszony. Tudja nyitott gondolkodás.
*Utal vissza a korábbi beszélgetésükre mosolyogva. Ezek után Aborath a szakállát simogatva hallgatja és gondolkozik az elhangzottakon.*
-Ezt el tudom képzelni. A tengeren jó eséllyel egyéb módokon jobban tudja hatalmát hasznosítani egy vízmágus mint a gyógyítás. Harcra viszont szerintem a tűz ág varázslatai még így is jóval pusztítóbbak hisz abból a célból is jöttek létre.
*Egy tűztornádó félelmetes pusztítást tudna végezni akár a tengeren is. Sőt, ott főleg ha elpusztítja az ellenséges hajót. Belegondolni is szörnyű. Ezek után szülőföldje istennőjéről kezd mesélni az elf lány amit Aborath szintén nagyon jó hangulatban hallgat. Maga a történet is kellően érdekes számára. Arról nem is beszélve, hogy önmagában az, hogy hallhat beszédet itt, jó ideje a toronyba zárva üdítő dolog számára.*
~Természet vallás. Elég gyakori az elf törzseknél. Ezek szerint északról származhat a hölgy a hegység közeléből. Minden bizonnyal szemkápráztató vidék lehet.~
*Nosztalgiázik közben a régi emlékeit elővéve. Mikor még ő is a hosszú életű faj között élt. A víz kérdésére egy meglepően egyszerű kijelentést tesz.*
-Ott a tó.
*Mert szó szerint a tó fölött lebeg az egész torony. Fogalma sincs amúgy miről beszélhet a lány. Mágia nélkül Aborath úgy tudja lehetetlenség a vizet formálni. Azt, hogy mire képes a ködöt használni a levegő mágus érdeklődve hallgatja.*
-Ez nem vihar hanem eső. Persze szelet is lehet irányítani szóval lehet, hogy meg lehetne oldani. Köd ellen viszont a levegőág híresen jól használható.
*Jegyzi meg egy kis büszkeséggel a hangjában. A következő megjegyzést is csak megerősíteni tudja.*
-Igen. Nagyon komoly varázslat, de több feljegyzés is említést tesz róla, hogy lehetséges repülni ennek a mágiának a használatával.
*Vagyis ő nem képes rá, de hallott róla és biztos forrásból tudja. Szóval a lányon áll, hogy elhiszi-e a nemrég megismert kolléga szerint tényként közölt információt. Tárgyat ahogy mutatta képes lebegtetni. A végül meghozott döntésre a férfi bólint.*
-Értem. Ha egyszer odajut akkor nyugodtan kérje majd a segítségem. Lehetőleg addigra már én is előrébb leszek már a tanulmányaimban.
*Bizonytalan múlttal, a bizonytalan jövőt tervezgetni. Talán emberi vonás, hogy mindenben a jót szeretné látni és hamar elfelejtkezik a rideg valóságról. Viszont a lány a gazdag negyedet érintő mondatával sikeresen lerántotta a férfit a földre. Ennyire rossznak nem gondolta a helyzetet. Ha nem tette volna már el akkor a pipa biztos kiesett volna a szájából.*
-És az ott lakók? Gyerekek is voltak ott.
*Méghozzá ő tanította őket. A sok ismerőséről nem is beszélve. Ez a hír megrázta most a férfit. A kopasz csuhások se hangzanak túl jól.*
-Mármint olyanok mint akik itt a toronyban dolgoznak Abogr mesternek?
3002. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-06-18 19:01:35
Üzenet elküldve: 2020-06-18 19:01:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Misztikus önképzőkör//
*Nem tud ilyen jó könyvről vízmágiában. Kicsit talán fájdalmasan sóhajt fel erre az elf lány. Hát majd tovább keresgél, de nem most. Úgy fest most beszélgethet egy hozzá hasonló emberrel. Mert ugye mágus elffel már találkozott, aki győzte meg, hogy induljon el ezen az úton.*
- Az nagy kár, de majd megtalálom. Akkor én ajánlhatom a könyvet önnek. *felel erre így. A lázadás előtt hagyta el a várost Aborath, erre érthetően bólint, mert tudja, miről van szó. De leginkább Artheniort a lázadás előtti képekben őrzi magának. Amivé most lett az igazán nem nyerte el a tetszését.*
- Hát nem hagyott ki semmit, bár eléggé romos lett a helyzet utána. Nyoma sincsen a régi Artheniornak. Talán csak az Erdőszéli tisztás, és a Pegazus fogadó maradt ugyanolyan. *ezzel nem is állít semmi eltérőt. Hiszen a templom sem a régi, abban is valami új istennő szobra áll, amit Sea nem tudott elfogadni.*
- Óh és a könyvtár is eléggé érintetlennek tűnt, de a templomba más papok vetették be magukat, szóval nem ugyanaz, sajnos. *magyarázza az apró eltéréseket. Annak nagyon örül, hogy a lázadás eseményét kihagyta, egészen biztosan nem Artheniort ért változások lennének a legnagyobb bajai úgy. Közben kiderül, hogy mégis érdekelné a családi istenhit, és hallgatja Aborath szavait erről az Eeyr istennőről. A félisten ténye kicsit megzavarja, de nem teszi szóvá.*
- Arra lehet én is kíváncsi lennék. *mosolyodik el, hogy a torony mitől lebeg. Elvarázsolta mikor meglátta, azóta is ez tetszik a toronyban, a legjobban. A férfi egy széket húz az asztalhoz közelebb, és kéri, hogy foglaljon helyet.*
- Nos rendben. Nem gondoltam volna, hogy pont ez fogja érdekelni. *kezd bele, aztán a megjegyzésére egy kérdést kap.*
- Anyám azt vallja, hogy a hajózásban a leghasznosabb egy vízmágus. Apám mondjuk már inkább a harcban látja nagyobb előnyét. Igen végzetes képességeik vannak főleg a jéggel. *mondja, filozófiai kérdésbe Sea sosem bonyolódott bele. Ezt mindig meghagyta a tőle idősebb, és okosabbnak tűnő egyéneknek. Aztán inkább rátér az istenük elmesélésére.*
- Capalinda a neve, és egy vízforrás istennője. Ez a vízforrás a hegyekben indul és a Lihanechi tóba folyik, mint egy nagyobb folyó. Sok vízmágiában járatos elf család őt követi, ahogy az én szüleim is. Ha vízformálásra képes lesz valaki, akkor abból tudják, hogy fogékony lehet a víz ágra. Akkor a családban nagy tiszteletnek örvend az a személy, és mindent megtesz a család, hogy kellő képzést kapjon az a családtag. Nekem apám fivére volt nagy vízmágus, és ezt nagyon úgy fest én örökölhettem. Mert képes vagyok vízformálásra. *mondja, büszkeség nem hallatszik a hangjában. Körbe néz, hogy hátha akad a közelben egy kis víz, de mivel nem lát, így nem tudja megmutatni.*
- Ha nincsen, víz a közelben nem tudom megmutatni. *jelenti ki, amit el is feled, ahogy a férfi el kezdi taglalni, hogy melyik ág mit képvisel. De sehogyan sem ért egyet a víz gyógyít részével. Hiszen tud mérgezni is, és jégbörtöntől kezdve jégdárdákon át egészen veszélyes támadásokat tud megidézni egy tapasztalt mágus a víz ággal. Akár ölni is lehet. Nem teszi szóvá.*
- Érdekes vihart idézni a vízmágusok is képesek. Nem is kicsit. Minden hajós rémálma egy mágus által idézett vihar a tengeren. Vagy a köd, az is eléggé veszélyes tud lenni. *mondja, és úgy érzi a férfi nem teljesen ismeri a víz mágiát. Sea látta nagybátyját varázsolni, olyan veszedelmes erőt idézett meg, hogy hárman is súlyosan megsérültek. A levegő mágiára viszont nem tud ellene szólni, de mellette sem. Azt egyáltalán nem ismeri, de tagadhatatlanul érdekesnek hangzik.*
- Tényleg képesek lebegni? *döbben meg, azt hitte ezek csak szóbeszédek. Mert még sosem látott egyet sem, aki vagy ilyen szinten lett volna, vagy bemutatta volna előtte ezt a varázslatot.*
- Az elmondása alapján én sem gondolnám haszontalannak a levegő ágat. De elsőre biztosan a víz ággal foglalkozom, de utána elképzelhetőnek tartom, hogy a levegővel próbálkozzak. *fejti ki az álláspontját Aborathnak.
Azt megtudja érteni, hogy nem érezte magát biztonságban a lázadás alatt. Az hogy a férfinek elfogyott a dohánya, titkon örül, mert annyira nincsen oda azért a dohány füstért.*
- Óh hát akkor az a ház mára egy romhalmaz lehet. Ugyanis a Gazdagnegyedből egy romváros maradt leginkább. *osztja meg a férfivel a helyzet tényét. Reméli nem szegi ezzel a kedvét a férfinek.*
- Történt még valami furcsaság. Valami kopasz csuhások jelentek meg a városban. Egy pár fő mászkál, a városban figyelnek és kérdezgetnek, jegyzetelnek. Leginkább gyanúsan viselkednek, és Artheniorban sokan megbotránkoznak, ha meglátják őket. Nemes egyszerűséggel Kopaszoknak nevezik őket. * mondja még el a legújabb legfrissebb eseményeket. Bár őket Sea sem látta, csak hallotta róluk.*
*Nem tud ilyen jó könyvről vízmágiában. Kicsit talán fájdalmasan sóhajt fel erre az elf lány. Hát majd tovább keresgél, de nem most. Úgy fest most beszélgethet egy hozzá hasonló emberrel. Mert ugye mágus elffel már találkozott, aki győzte meg, hogy induljon el ezen az úton.*
- Az nagy kár, de majd megtalálom. Akkor én ajánlhatom a könyvet önnek. *felel erre így. A lázadás előtt hagyta el a várost Aborath, erre érthetően bólint, mert tudja, miről van szó. De leginkább Artheniort a lázadás előtti képekben őrzi magának. Amivé most lett az igazán nem nyerte el a tetszését.*
- Hát nem hagyott ki semmit, bár eléggé romos lett a helyzet utána. Nyoma sincsen a régi Artheniornak. Talán csak az Erdőszéli tisztás, és a Pegazus fogadó maradt ugyanolyan. *ezzel nem is állít semmi eltérőt. Hiszen a templom sem a régi, abban is valami új istennő szobra áll, amit Sea nem tudott elfogadni.*
- Óh és a könyvtár is eléggé érintetlennek tűnt, de a templomba más papok vetették be magukat, szóval nem ugyanaz, sajnos. *magyarázza az apró eltéréseket. Annak nagyon örül, hogy a lázadás eseményét kihagyta, egészen biztosan nem Artheniort ért változások lennének a legnagyobb bajai úgy. Közben kiderül, hogy mégis érdekelné a családi istenhit, és hallgatja Aborath szavait erről az Eeyr istennőről. A félisten ténye kicsit megzavarja, de nem teszi szóvá.*
- Arra lehet én is kíváncsi lennék. *mosolyodik el, hogy a torony mitől lebeg. Elvarázsolta mikor meglátta, azóta is ez tetszik a toronyban, a legjobban. A férfi egy széket húz az asztalhoz közelebb, és kéri, hogy foglaljon helyet.*
- Nos rendben. Nem gondoltam volna, hogy pont ez fogja érdekelni. *kezd bele, aztán a megjegyzésére egy kérdést kap.*
- Anyám azt vallja, hogy a hajózásban a leghasznosabb egy vízmágus. Apám mondjuk már inkább a harcban látja nagyobb előnyét. Igen végzetes képességeik vannak főleg a jéggel. *mondja, filozófiai kérdésbe Sea sosem bonyolódott bele. Ezt mindig meghagyta a tőle idősebb, és okosabbnak tűnő egyéneknek. Aztán inkább rátér az istenük elmesélésére.*
- Capalinda a neve, és egy vízforrás istennője. Ez a vízforrás a hegyekben indul és a Lihanechi tóba folyik, mint egy nagyobb folyó. Sok vízmágiában járatos elf család őt követi, ahogy az én szüleim is. Ha vízformálásra képes lesz valaki, akkor abból tudják, hogy fogékony lehet a víz ágra. Akkor a családban nagy tiszteletnek örvend az a személy, és mindent megtesz a család, hogy kellő képzést kapjon az a családtag. Nekem apám fivére volt nagy vízmágus, és ezt nagyon úgy fest én örökölhettem. Mert képes vagyok vízformálásra. *mondja, büszkeség nem hallatszik a hangjában. Körbe néz, hogy hátha akad a közelben egy kis víz, de mivel nem lát, így nem tudja megmutatni.*
- Ha nincsen, víz a közelben nem tudom megmutatni. *jelenti ki, amit el is feled, ahogy a férfi el kezdi taglalni, hogy melyik ág mit képvisel. De sehogyan sem ért egyet a víz gyógyít részével. Hiszen tud mérgezni is, és jégbörtöntől kezdve jégdárdákon át egészen veszélyes támadásokat tud megidézni egy tapasztalt mágus a víz ággal. Akár ölni is lehet. Nem teszi szóvá.*
- Érdekes vihart idézni a vízmágusok is képesek. Nem is kicsit. Minden hajós rémálma egy mágus által idézett vihar a tengeren. Vagy a köd, az is eléggé veszélyes tud lenni. *mondja, és úgy érzi a férfi nem teljesen ismeri a víz mágiát. Sea látta nagybátyját varázsolni, olyan veszedelmes erőt idézett meg, hogy hárman is súlyosan megsérültek. A levegő mágiára viszont nem tud ellene szólni, de mellette sem. Azt egyáltalán nem ismeri, de tagadhatatlanul érdekesnek hangzik.*
- Tényleg képesek lebegni? *döbben meg, azt hitte ezek csak szóbeszédek. Mert még sosem látott egyet sem, aki vagy ilyen szinten lett volna, vagy bemutatta volna előtte ezt a varázslatot.*
- Az elmondása alapján én sem gondolnám haszontalannak a levegő ágat. De elsőre biztosan a víz ággal foglalkozom, de utána elképzelhetőnek tartom, hogy a levegővel próbálkozzak. *fejti ki az álláspontját Aborathnak.
Azt megtudja érteni, hogy nem érezte magát biztonságban a lázadás alatt. Az hogy a férfinek elfogyott a dohánya, titkon örül, mert annyira nincsen oda azért a dohány füstért.*
- Óh hát akkor az a ház mára egy romhalmaz lehet. Ugyanis a Gazdagnegyedből egy romváros maradt leginkább. *osztja meg a férfivel a helyzet tényét. Reméli nem szegi ezzel a kedvét a férfinek.*
- Történt még valami furcsaság. Valami kopasz csuhások jelentek meg a városban. Egy pár fő mászkál, a városban figyelnek és kérdezgetnek, jegyzetelnek. Leginkább gyanúsan viselkednek, és Artheniorban sokan megbotránkoznak, ha meglátják őket. Nemes egyszerűséggel Kopaszoknak nevezik őket. * mondja még el a legújabb legfrissebb eseményeket. Bár őket Sea sem látta, csak hallotta róluk.*
3001. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-06-16 19:18:03
Üzenet elküldve: 2020-06-16 19:18:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés a toronyhoz//
* Rémálmok kínozták és egész éjjel fázott, de az ébredés még ennél is rosszabb volt. Különös csiklandozó érzést tapasztalt a nyakánál. Talán csak egy hajszál, igyekezett nem tudomást venni róla, amikor hirtelen valami megcsípte az arcát, majd még egyszer. Kinyitotta a szemét és elborzadva látta a vöröshangya hadsereget, mely támadást indított ellene álmában. Ha valaki a távolból figyelte, azt hihette valami különös törzsi táncot jár, pedig csak a betolakodóktól próbált megszabadulni.
Ennek most már jó néhány órája. A nap magasan jár az égen, miközben a meggyötört leány megpillantja a torony távoli sziluettjét.*
- Végre!* sóhajt fel áhítattal. Szinte megfeledkezve az arcát csúfító vörös kelésekről, a tenyerén lévő hólyagokról és folyton csöpögő orráról. Megszaporázza lépteit, tüsszögve, prüszkölve siet a lépcsőhöz. Körbepillant, de nem lát a közelben senkit. Lábát óvatosan az első lépcsőfokra helyezi, felkészülve arra, hogy az semmivé lesz súlya alatt.*
- Ó.* csodálkozik, mint előtte bizonyára már oly sokan. A harmadik lépcsőfokon megtorpan és elidőzik. Fél tovább menni, hiába van víz alatta, megrémíti a zuhanás gondolata. Eljutott a toronyhoz, megcsinálta. Mi baj lehet, ha egy kicsit elidőzik még itt? Keresi a megnyugvást, kezeit tördelve.*
A hozzászólás írója (Ruena Selwyeer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.16 19:19:10
* Rémálmok kínozták és egész éjjel fázott, de az ébredés még ennél is rosszabb volt. Különös csiklandozó érzést tapasztalt a nyakánál. Talán csak egy hajszál, igyekezett nem tudomást venni róla, amikor hirtelen valami megcsípte az arcát, majd még egyszer. Kinyitotta a szemét és elborzadva látta a vöröshangya hadsereget, mely támadást indított ellene álmában. Ha valaki a távolból figyelte, azt hihette valami különös törzsi táncot jár, pedig csak a betolakodóktól próbált megszabadulni.
Ennek most már jó néhány órája. A nap magasan jár az égen, miközben a meggyötört leány megpillantja a torony távoli sziluettjét.*
- Végre!* sóhajt fel áhítattal. Szinte megfeledkezve az arcát csúfító vörös kelésekről, a tenyerén lévő hólyagokról és folyton csöpögő orráról. Megszaporázza lépteit, tüsszögve, prüszkölve siet a lépcsőhöz. Körbepillant, de nem lát a közelben senkit. Lábát óvatosan az első lépcsőfokra helyezi, felkészülve arra, hogy az semmivé lesz súlya alatt.*
- Ó.* csodálkozik, mint előtte bizonyára már oly sokan. A harmadik lépcsőfokon megtorpan és elidőzik. Fél tovább menni, hiába van víz alatta, megrémíti a zuhanás gondolata. Eljutott a toronyhoz, megcsinálta. Mi baj lehet, ha egy kicsit elidőzik még itt? Keresi a megnyugvást, kezeit tördelve.*
A hozzászólás írója (Ruena Selwyeer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.16 19:19:10
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3536-3555