Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 156 (3101. - 3120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3120. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-10-13 21:24:55
Üzenet elküldve: 2021-10-13 21:24:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Hogy aztán még Elthur is észre vegye Adoaver nagy küzdelmét, azon nem kell csodálkozni, már nem igyekszik elrejteni. Bár ő még mosolyogna is azon, hogy társa dagonyába lép, ha ő már nem lenne derekáig koszos tőle. Még jó, hogy hozott váltóruhát. De egy kicsit zavarja, hogy amaz még továbbra sem aggodalmaskodik fölötte. Számítana egy "jól vagy"-ra, esetleg egy "pihenjünk le" nógatásra, de úgy néz ki, vagy a katona becsüli túl a mágusra törő ifjú büszkeségét, vagy az említett mágusra törő becsüli túl a lány kedvességét. Ő legalábbis így gondolja.
Ily benső küszködéssel hagyják el az utolsó saras patakeret, lépnek ki a fojtogató ködből, és bár a hatalmas tó békés látványa valóban mérhetetlen megkönnyebbüléssel, még elérzékenyüléssel is töltené el Adoavert, agya jelen pillanatban nem dolgozza fel a tájat, ugyanis nem sokkal a víztest előtt, abban a pillanatban, amikor a lány ránéz, összerogy, éppenhogy kezével megtartva felsőtestét, hogy ne egyen friss földet.*
- Óh, anyám! Óh, anyám! *Lihegi remegő karokkal. Ennél több szó jelenleg nem jön ki belőle; mérhetetlenül zihál, egy pillanatra még öklendezik is. Nem nyújthat most hősies látványt. Úgy szakad belőle az izzadtság, mintha egy sivatagot futott volna végig, és eddig folyton mozgó tekintete holtan mered az arca előtt lévő talajra, ahol majdnem lefejelt egy gilisztát; a halálra rémült kis teremtmény a fűerdővel birkózva igyekszik menekülni a hozzá ereszkedő óriástól.*
~ Mindjárt megfulladok...! ~ *Hiába, Lihanech egyik nemesi tulipánjaként felnevelve nem volt se alkalma, se kedve nagy túrákra menni, ez pedig most látványos nyomot hagy rajta. Életében még nem volt teste ennyire megerőltetve, de jelenleg annyira koncentrál, hogy ne terüljön el holtan, hogy szégyenkezni se tud miatta. Hátára fordul, és kezét szétterítve hagyja, hogy mellkasa nagy erővel pumpálja testébe a vért, hasonló teljesítménnyel szedve a levegőt. A kosz helyett már a felhős eget volt lehetősége bámulni, és egy perc után tekintetét Elthur irányához görgeti, és fel se emelve fejét, úgy mondja:*
- Még élek... Aszzem! Csak egy pillanat... *És halkul el megint.*
*Hogy aztán még Elthur is észre vegye Adoaver nagy küzdelmét, azon nem kell csodálkozni, már nem igyekszik elrejteni. Bár ő még mosolyogna is azon, hogy társa dagonyába lép, ha ő már nem lenne derekáig koszos tőle. Még jó, hogy hozott váltóruhát. De egy kicsit zavarja, hogy amaz még továbbra sem aggodalmaskodik fölötte. Számítana egy "jól vagy"-ra, esetleg egy "pihenjünk le" nógatásra, de úgy néz ki, vagy a katona becsüli túl a mágusra törő ifjú büszkeségét, vagy az említett mágusra törő becsüli túl a lány kedvességét. Ő legalábbis így gondolja.
Ily benső küszködéssel hagyják el az utolsó saras patakeret, lépnek ki a fojtogató ködből, és bár a hatalmas tó békés látványa valóban mérhetetlen megkönnyebbüléssel, még elérzékenyüléssel is töltené el Adoavert, agya jelen pillanatban nem dolgozza fel a tájat, ugyanis nem sokkal a víztest előtt, abban a pillanatban, amikor a lány ránéz, összerogy, éppenhogy kezével megtartva felsőtestét, hogy ne egyen friss földet.*
- Óh, anyám! Óh, anyám! *Lihegi remegő karokkal. Ennél több szó jelenleg nem jön ki belőle; mérhetetlenül zihál, egy pillanatra még öklendezik is. Nem nyújthat most hősies látványt. Úgy szakad belőle az izzadtság, mintha egy sivatagot futott volna végig, és eddig folyton mozgó tekintete holtan mered az arca előtt lévő talajra, ahol majdnem lefejelt egy gilisztát; a halálra rémült kis teremtmény a fűerdővel birkózva igyekszik menekülni a hozzá ereszkedő óriástól.*
~ Mindjárt megfulladok...! ~ *Hiába, Lihanech egyik nemesi tulipánjaként felnevelve nem volt se alkalma, se kedve nagy túrákra menni, ez pedig most látványos nyomot hagy rajta. Életében még nem volt teste ennyire megerőltetve, de jelenleg annyira koncentrál, hogy ne terüljön el holtan, hogy szégyenkezni se tud miatta. Hátára fordul, és kezét szétterítve hagyja, hogy mellkasa nagy erővel pumpálja testébe a vért, hasonló teljesítménnyel szedve a levegőt. A kosz helyett már a felhős eget volt lehetősége bámulni, és egy perc után tekintetét Elthur irányához görgeti, és fel se emelve fejét, úgy mondja:*
- Még élek... Aszzem! Csak egy pillanat... *És halkul el megint.*
3119. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-10-13 19:15:19
Üzenet elküldve: 2021-10-13 19:15:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Már ő pillant oda néha lopva, aggódón a köpenyesre, hallva a hangokat, amiket kiad magából, s látva, hogy hogyan tartja kezét a mellkasán. Nem javasol azonban pihenőt, mert a szemük elé táruló látvány meggyőzi róla, hogy már elég közel járnak. Majd a tó partján megpihennek. Azt a kilátást úgyis szeretné alaposan kiélvezni, aligha látott életében ahhoz foghatót. Hacsak nem az imént említett istenek eljövetelét...
Szemét az egyre közelebbi körvonalakra szegezi, míg nem a folt már valóban egy torony alakját ölti. S hamarosan már azt is láthatják, hogy az épület tényleg lebeg. Csak úgy... magától értetődően... mintha ennek így kellene lennie.
Garsin szíve ismét hevesen kezd verni, ám ezúttal egy sokkal kellemesebb érzéstől. Hitetlenkedve, izgatottan bámulja a jelenséget. Még így a végén sikeresen bele is toccsan lábával egy mélyebb pocsolyába. A sár a térdéig szökik. Nem boldog tőle, de most nem is törődik vele sokat, a cipője már úgyis átázott. Visszaemeli tekintetét a toronyra, aztán pár hosszú lépéssel végre kikeverednek az ingoványból.
Nem tudja, honnan jön az indíttatás, de úgy vágyna kifejezni az örömét, hogy itt vannak és kifejezni csodálatát a toronnyal kapcsolatban, ám csöndben marad, csak mozdulatain lehet látni az izgatottságot, ahogy kissé még léptei is kapkodóssá válnak.
Azért csak odanéz Adoaverre, kíváncsian, hogy látható-e rajta az az öröm és izgalom, ami őt uralja...*
*Már ő pillant oda néha lopva, aggódón a köpenyesre, hallva a hangokat, amiket kiad magából, s látva, hogy hogyan tartja kezét a mellkasán. Nem javasol azonban pihenőt, mert a szemük elé táruló látvány meggyőzi róla, hogy már elég közel járnak. Majd a tó partján megpihennek. Azt a kilátást úgyis szeretné alaposan kiélvezni, aligha látott életében ahhoz foghatót. Hacsak nem az imént említett istenek eljövetelét...
Szemét az egyre közelebbi körvonalakra szegezi, míg nem a folt már valóban egy torony alakját ölti. S hamarosan már azt is láthatják, hogy az épület tényleg lebeg. Csak úgy... magától értetődően... mintha ennek így kellene lennie.
Garsin szíve ismét hevesen kezd verni, ám ezúttal egy sokkal kellemesebb érzéstől. Hitetlenkedve, izgatottan bámulja a jelenséget. Még így a végén sikeresen bele is toccsan lábával egy mélyebb pocsolyába. A sár a térdéig szökik. Nem boldog tőle, de most nem is törődik vele sokat, a cipője már úgyis átázott. Visszaemeli tekintetét a toronyra, aztán pár hosszú lépéssel végre kikeverednek az ingoványból.
Nem tudja, honnan jön az indíttatás, de úgy vágyna kifejezni az örömét, hogy itt vannak és kifejezni csodálatát a toronnyal kapcsolatban, ám csöndben marad, csak mozdulatain lehet látni az izgatottságot, ahogy kissé még léptei is kapkodóssá válnak.
Azért csak odanéz Adoaverre, kíváncsian, hogy látható-e rajta az az öröm és izgalom, ami őt uralja...*
3118. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-08-13 21:36:25
Üzenet elküldve: 2021-08-13 21:36:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Kitérő a toronyba //
* A kis csapat lelkesen vágja magát keresztül az ingoványon, hogy elérje a tornyot. Nimeril nem először látja, de most is elcsodálkozik ezen a lenyűgöző építményen.*
~ Hát itt vagy újra? ~* Újra érzi az erőt, ami átjárja ezt a helyet. Érzi magában, hogy most már tud is mit kezdeni ezzel az erővel. Koncentrál hát erősen, hogy ezúttal befogadja azt az erőt, ami itt vibrál a levegőben. A többek körbejárják az épületet, sőt még el is kezdik megmászni a helyet. Csatlakozik hát Nimeril is, hogy le ne maradjon. A különös lépcsők még most is elég bizarr jelenségnek számítanak, de csak elérik a bejáratott is. Be is mennek, ha már eljutottak idáig, hogy mindenki szétszéledjen. Nimeril is keres a nyugodt helyet, ahol vethet néhány pillantást pár tekercsre.*
* A kis csapat lelkesen vágja magát keresztül az ingoványon, hogy elérje a tornyot. Nimeril nem először látja, de most is elcsodálkozik ezen a lenyűgöző építményen.*
~ Hát itt vagy újra? ~* Újra érzi az erőt, ami átjárja ezt a helyet. Érzi magában, hogy most már tud is mit kezdeni ezzel az erővel. Koncentrál hát erősen, hogy ezúttal befogadja azt az erőt, ami itt vibrál a levegőben. A többek körbejárják az épületet, sőt még el is kezdik megmászni a helyet. Csatlakozik hát Nimeril is, hogy le ne maradjon. A különös lépcsők még most is elég bizarr jelenségnek számítanak, de csak elérik a bejáratott is. Be is mennek, ha már eljutottak idáig, hogy mindenki szétszéledjen. Nimeril is keres a nyugodt helyet, ahol vethet néhány pillantást pár tekercsre.*
3117. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-06-23 09:39:27
Üzenet elküldve: 2021-06-23 09:39:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Ahogy megpillantja a tavat és a felette olyan ismerősen lebegő épületet, kicsit gyorsít is a tempón, hiszen már egészen ügyesen megy neki ez a lovaglás. Kétségtelen, itt is gyakorlat teszi a mestert, bár attól a szinttől még piszok messze jár. Alig áll meg a ló, le is pattan róla, hogy míg az tépkedi a pofájával a füvet, ő keresse azt a fát, aminél legutóbb megálltak pakolni.*
-Itt kell legyen valahol. *A sárkánylégy izgatottan zizeg felette, nem igazán szereti, ha bámulják, bár, ha nem leli meg az elhagyott holmit, ez lesz a legkisebb gondja.*
-Eeyr szerelmére! Megvannak! *Kiált fel, miután térből vetődik a fa másik oldala irányába, mintha csak ezen a pár másodpercen múlna, hogy megkaparintja e a könyveket vagy sem. Fel is pattan és gyorsan elteszi a helyükre őket, majd még egy kis ivás és hűtés, amit persze a ló kap, majd indulnak is az ellenkező irányba. Mert mindenkinek kell tartani a tempót senkit nem fognak hátrahagyni.*
*Ahogy megpillantja a tavat és a felette olyan ismerősen lebegő épületet, kicsit gyorsít is a tempón, hiszen már egészen ügyesen megy neki ez a lovaglás. Kétségtelen, itt is gyakorlat teszi a mestert, bár attól a szinttől még piszok messze jár. Alig áll meg a ló, le is pattan róla, hogy míg az tépkedi a pofájával a füvet, ő keresse azt a fát, aminél legutóbb megálltak pakolni.*
-Itt kell legyen valahol. *A sárkánylégy izgatottan zizeg felette, nem igazán szereti, ha bámulják, bár, ha nem leli meg az elhagyott holmit, ez lesz a legkisebb gondja.*
-Eeyr szerelmére! Megvannak! *Kiált fel, miután térből vetődik a fa másik oldala irányába, mintha csak ezen a pár másodpercen múlna, hogy megkaparintja e a könyveket vagy sem. Fel is pattan és gyorsan elteszi a helyükre őket, majd még egy kis ivás és hűtés, amit persze a ló kap, majd indulnak is az ellenkező irányba. Mert mindenkinek kell tartani a tempót senkit nem fognak hátrahagyni.*
3116. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-06-18 15:40:18
Üzenet elküldve: 2021-06-18 15:40:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//A szolgálat mestere//
*Taitos alig hallja a motyogást, amikor pedig végre megneszeli, akkor már túl késő.*
~Na, most bajban vagyok.~
*Jut eszébe az összes alkalom, mikor sikerült Abogr-t megzavarnia.*
~Nocsak, a Hold lenne?~
*Gondolkodik el a kiömlő fehérségen, ami pedig a mester temperamentumát illeti, talán fején is találta a szöget.*
~Annak kell lennie.~
*Mosolyodik el, ahogy fejet hajt.*
-Köszönöm. Akkor hát... Ideje tovább folytatnom az okulást és...
*Bamm, ekkor a széllökés halkan be is csapja az ajtót.*
-Már nem is zavarok.
*Dünnyögi még magában Taitos, mielőtt elindul lefelé, hogy összeszedje botját, táskáját, vizes ruháit, és úgy készüljön fel az éjszakára, melyet valószínűleg egy padon a tekercsek között fog tölteni. Új érdeklődési köre van. Valami ami még jobban átjárja a világ ezen részét, mint a fény, vagy a sötétség, a levegőt szemeli ki magának ezúttal. Az alapokat talán már kevéssé könnyen tanulja, mint egy fiatal tanonc, de még így is sikerül átrágnia magát ezen azon, mielőtt elnyomná az álom. Álmában messze jár, Krestvir hollóként követi, ami pedig Ragront illeti, nos ő egy szakállas, szőrös öregemberként zsémbel mellette a képzelet világában. Aztán hirtelen... fény.*
//Egy nap a nemlétben//
*Taitos arra kel, hogy a nap besüt az ablakon és mindezt úgy teszi, hogy pontosan arcát találja telibe vele.*
-Jó reggelt a világnak...
*Mormog magában, kicsit elgémberedtek tagjai ugyanis. Felkel, visszateszi a tekercseket és bedobja a dobozkába az aranyat, amely Abogr járandóságát igyekszik gyűjteni. Noha most nem csörrennek benne az aranyak, mint szoktak.*
~Reggeli kellene.~
*Taitos felöltözik és kisétál a torony alá már teljes utazó felszerelését magánál tartva. Keres egy félreeső helyet, levetkőzik, megmosdik rendesen a metsző hideg vízben, aztán a reggeli nyári napon szárítkozva igyekszik valami harapható után nézni, ami az esetében...*
-Oh igen, csak nem egy kis bazalt?
*Emeli ki a követ a tó alig bokáig érő részéből.*
-Nos hát akkor... egészségemre.
*Lát hozzá a tűz városában megszokott keresztezett lábú ülésben a reggelihez. Már amennyiben a furcsa kézmozdulattal járó varázslata sikerül.*
~Aki kitalálta ezt a varázslatot... Az biztosan ismerte Morwon ükapját.~
*Gondol az óriásra, aki tényleg képes volt hódot utánozni.*
~Vajon mi lehetett a legdurvább dolog, amit megevett?~
*Vizualizálja Morwont lelki szemei előtt, ahogy tretil pikkelyeket mártogat tejfölbe és hahotázva rágcsálja.*
~Vajon ő ilyenkor józan?~
*Merül fel Taitosban a jogos kérdés, miközben a második kődarabkát is elropogtatja.*
~Hű, ez de száraz...~
*Odalép a tóhoz és merít belőle kezével. Szerencsére egészen tisztának tűnik ahhoz, hogy leöblíthesse a kőport. Ezután pedig nincs más dolga, mint kényelmesen kigombolt inggel meditálva várni a pillanatot, amikor Ragron megérkezik.
Ehhez azonban már egy óra sem kell.*
-Nocsak!
*Nyitja ki szemét, és ölében keresztbe fektetett mágusbotját a földbe döfi, hogy könnyen talpra szökkenhessen.*
-Ragron, öreg harcos!
*Üdvözli az állatot, aki fülét meglibbentve telepszik le elé az út mellé.*
-Ohh, csak nem!
*A friss vért szemléli az állat pofáján, ami biztosan egy ma hajnali vadászat eredménye.*
-Egészen gyorsan ideértél.
*Jegyzi meg Taitos.*
-És egészen egyben.
*Közelebb lép a warghoz.*
-Pihenj kicsit, ma egészen izgalmas napunk lesz. Bemegyünk a városba, és ez nem egy egyszerű utazás lesz.
*Megvakarja és lapogatja az állat nyakát, vállát, mielőtt a fülébe súgná.*
-Rájöttem hogy vihetlek be... Senki sem utasítana ki egy wargot, akit nem lehet látni.
*Vigyorodik el kajánul, majd bepakol a nyeregtáskákba. Egyelőre nem ül rá Ragronra, sőt, még tíz perc henyélést meg is enged a rémfarkasnak, mielőtt egy utolsó búcsúpillantást vetne a toronyra, és a fekete fellegekre Krestvir harctere felett, aztán indulást parancsol, és útnak erednek.*
~Remélem mire hazaérek, te is otthon leszel.~
*Üzen még gondolatban tanítványának.*
A varázsló hasára teszi kezét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására képessé válik kövek, sziklák vagy akár egész fák megevésével csillapítani éhségét. Testalkata nem változik, az ételek elfogyasztása nem tesz benne kárt, és emésztőrendszerének olyan, mintha bármilyen hétköznapi ételt evett volna. Hatóideje egy kör.
*Taitos alig hallja a motyogást, amikor pedig végre megneszeli, akkor már túl késő.*
~Na, most bajban vagyok.~
*Jut eszébe az összes alkalom, mikor sikerült Abogr-t megzavarnia.*
~Nocsak, a Hold lenne?~
*Gondolkodik el a kiömlő fehérségen, ami pedig a mester temperamentumát illeti, talán fején is találta a szöget.*
~Annak kell lennie.~
*Mosolyodik el, ahogy fejet hajt.*
-Köszönöm. Akkor hát... Ideje tovább folytatnom az okulást és...
*Bamm, ekkor a széllökés halkan be is csapja az ajtót.*
-Már nem is zavarok.
*Dünnyögi még magában Taitos, mielőtt elindul lefelé, hogy összeszedje botját, táskáját, vizes ruháit, és úgy készüljön fel az éjszakára, melyet valószínűleg egy padon a tekercsek között fog tölteni. Új érdeklődési köre van. Valami ami még jobban átjárja a világ ezen részét, mint a fény, vagy a sötétség, a levegőt szemeli ki magának ezúttal. Az alapokat talán már kevéssé könnyen tanulja, mint egy fiatal tanonc, de még így is sikerül átrágnia magát ezen azon, mielőtt elnyomná az álom. Álmában messze jár, Krestvir hollóként követi, ami pedig Ragront illeti, nos ő egy szakállas, szőrös öregemberként zsémbel mellette a képzelet világában. Aztán hirtelen... fény.*
//Egy nap a nemlétben//
*Taitos arra kel, hogy a nap besüt az ablakon és mindezt úgy teszi, hogy pontosan arcát találja telibe vele.*
-Jó reggelt a világnak...
*Mormog magában, kicsit elgémberedtek tagjai ugyanis. Felkel, visszateszi a tekercseket és bedobja a dobozkába az aranyat, amely Abogr járandóságát igyekszik gyűjteni. Noha most nem csörrennek benne az aranyak, mint szoktak.*
~Reggeli kellene.~
*Taitos felöltözik és kisétál a torony alá már teljes utazó felszerelését magánál tartva. Keres egy félreeső helyet, levetkőzik, megmosdik rendesen a metsző hideg vízben, aztán a reggeli nyári napon szárítkozva igyekszik valami harapható után nézni, ami az esetében...*
-Oh igen, csak nem egy kis bazalt?
*Emeli ki a követ a tó alig bokáig érő részéből.*
-Nos hát akkor... egészségemre.
*Lát hozzá a tűz városában megszokott keresztezett lábú ülésben a reggelihez. Már amennyiben a furcsa kézmozdulattal járó varázslata sikerül.*
~Aki kitalálta ezt a varázslatot... Az biztosan ismerte Morwon ükapját.~
*Gondol az óriásra, aki tényleg képes volt hódot utánozni.*
~Vajon mi lehetett a legdurvább dolog, amit megevett?~
*Vizualizálja Morwont lelki szemei előtt, ahogy tretil pikkelyeket mártogat tejfölbe és hahotázva rágcsálja.*
~Vajon ő ilyenkor józan?~
*Merül fel Taitosban a jogos kérdés, miközben a második kődarabkát is elropogtatja.*
~Hű, ez de száraz...~
*Odalép a tóhoz és merít belőle kezével. Szerencsére egészen tisztának tűnik ahhoz, hogy leöblíthesse a kőport. Ezután pedig nincs más dolga, mint kényelmesen kigombolt inggel meditálva várni a pillanatot, amikor Ragron megérkezik.
Ehhez azonban már egy óra sem kell.*
-Nocsak!
*Nyitja ki szemét, és ölében keresztbe fektetett mágusbotját a földbe döfi, hogy könnyen talpra szökkenhessen.*
-Ragron, öreg harcos!
*Üdvözli az állatot, aki fülét meglibbentve telepszik le elé az út mellé.*
-Ohh, csak nem!
*A friss vért szemléli az állat pofáján, ami biztosan egy ma hajnali vadászat eredménye.*
-Egészen gyorsan ideértél.
*Jegyzi meg Taitos.*
-És egészen egyben.
*Közelebb lép a warghoz.*
-Pihenj kicsit, ma egészen izgalmas napunk lesz. Bemegyünk a városba, és ez nem egy egyszerű utazás lesz.
*Megvakarja és lapogatja az állat nyakát, vállát, mielőtt a fülébe súgná.*
-Rájöttem hogy vihetlek be... Senki sem utasítana ki egy wargot, akit nem lehet látni.
*Vigyorodik el kajánul, majd bepakol a nyeregtáskákba. Egyelőre nem ül rá Ragronra, sőt, még tíz perc henyélést meg is enged a rémfarkasnak, mielőtt egy utolsó búcsúpillantást vetne a toronyra, és a fekete fellegekre Krestvir harctere felett, aztán indulást parancsol, és útnak erednek.*
~Remélem mire hazaérek, te is otthon leszel.~
*Üzen még gondolatban tanítványának.*
A varázsló hasára teszi kezét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására képessé válik kövek, sziklák vagy akár egész fák megevésével csillapítani éhségét. Testalkata nem változik, az ételek elfogyasztása nem tesz benne kárt, és emésztőrendszerének olyan, mintha bármilyen hétköznapi ételt evett volna. Hatóideje egy kör.
3115. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-06-18 11:45:46
Üzenet elküldve: 2021-06-18 11:45:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A szolgálat mestere//
*A felső elzárt szinteken félhangos mormolás hallatszik ki az ajtó belső feléről. Egyértelműen a mester hangja az, de a szavak nem érthetők. Taitos szavaira a mormolás abbamarad és csend lesz. Nem sokkal ezután egy kulcs fordul a zárban, belülről, majd kinyílik az ajtó. Bent fehérséget láthat Taitos, olyan fehérséget, amiben szinte semmit sem tud szemmel kivenni. Nem vakító, inkább tompa egyöntetű fehérség. Ha megpróbálna bemenni, akkor nem fog tudni. Egy láthatatlan erő mindig visszatolná a küszöbön kívülre, bármivel próbálkozzon is.*
- Taitos mester! *Abogr megszólítja a fiatal elementalistát, majd a korábbi takarításról ejtett mondataira reagál.*
- Nagyon helyes. Látom szép munkát végeztél. *A nagymester elismeri a jó munkát, aminek minőségét a torony bármely falán átkukucskálva meg tudott lesni.*
- Az idei évre elvégezted a munkádat, teljesítetted az ígéreted. Most elmehetsz. Nincs további feladatom a számodra. *Az ajtó egy széllökéssel becsapódik, fordul a kulcs a zárban, s a nagymester újra elmerül a munkájában, amit az imént megszakított a fiatal mester. A mester nincsen rossz kedvében szűkszavúsága ellenére, de az egyértelműen érezhető, hogy valamin nagyon dolgozik, és nem szereti, ha nyomban nem tudja folytatni. Taitos szabadon távozhat, erre az évre elvégezte takarítási feladatát, amit a nagymester rá bízott.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.18 11:47:29
*A felső elzárt szinteken félhangos mormolás hallatszik ki az ajtó belső feléről. Egyértelműen a mester hangja az, de a szavak nem érthetők. Taitos szavaira a mormolás abbamarad és csend lesz. Nem sokkal ezután egy kulcs fordul a zárban, belülről, majd kinyílik az ajtó. Bent fehérséget láthat Taitos, olyan fehérséget, amiben szinte semmit sem tud szemmel kivenni. Nem vakító, inkább tompa egyöntetű fehérség. Ha megpróbálna bemenni, akkor nem fog tudni. Egy láthatatlan erő mindig visszatolná a küszöbön kívülre, bármivel próbálkozzon is.*
- Taitos mester! *Abogr megszólítja a fiatal elementalistát, majd a korábbi takarításról ejtett mondataira reagál.*
- Nagyon helyes. Látom szép munkát végeztél. *A nagymester elismeri a jó munkát, aminek minőségét a torony bármely falán átkukucskálva meg tudott lesni.*
- Az idei évre elvégezted a munkádat, teljesítetted az ígéreted. Most elmehetsz. Nincs további feladatom a számodra. *Az ajtó egy széllökéssel becsapódik, fordul a kulcs a zárban, s a nagymester újra elmerül a munkájában, amit az imént megszakított a fiatal mester. A mester nincsen rossz kedvében szűkszavúsága ellenére, de az egyértelműen érezhető, hogy valamin nagyon dolgozik, és nem szereti, ha nyomban nem tudja folytatni. Taitos szabadon távozhat, erre az évre elvégezte takarítási feladatát, amit a nagymester rá bízott.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.18 11:47:29
3114. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-06-17 16:36:09
Üzenet elküldve: 2021-06-17 16:36:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//A szolgálat mestere//
*Kilvard okfejtésére Taitos bólogat.*
~Igaza van, valakinek őriznie is kell, függetlenül attól, hogy mi jó, s rossz.~
*Mikor a férfi befejezi gondolatait Taitos is hozzáteszi magáét.*
-Talán pont ezért a mi dolgunk hajkurászni.
*Taitosnak valószínűleg mondania sem kell, hiszen az előbbi dorgálás egészen egyértelművé tehette, hogy áll a mágiához.*
~De van-e értelme őrizni a legélesebb mithril pengét őrizni, anélkül, hogy az biztonságot adna a földeken élőknek?~
*A penge ami oldalán van talán válaszol helyette is saját kérdésére.*
-De ha van érkezésed a mesternél rákérdezni erre Kilvard... Már ami az őrzést illeti... *Egészíti ki magát.* -És válaszát én is tudhatom, írj róla egy sort kérlek!
*Taitos eddig úgy élte életét, hogy bármi történjék is, Abogr tornya megőrzi a jövőnek a mágiát, ám most Kilvard aggodalmai benne is gyökeret vertek. Krestvir személyét érintő kérdésekre Taitos csak biccent.*
-Oh igen.
*Amikor azt hallja, hogy tanítványa kedvesen nyilatkozott róla felhúzza a szemöldökét és elmosolyodik. Rámered a fekete fellegekre ismét.*
-Ő, nos, ő mindig!
*A hirtelen megfáradó mágusra Taitos magában azért kis megjegyzést tesz.*
~Nocsak Kilvard, mi lesz így a fekete mágusokkal? Azok éjjel sem alszanak.~
*Remélhetőleg a férfi nem Teysus kegyeltje, hogy olvasson éppen most gondolataiban, ugyanis kintről Taitos csak biccent.*
-Úgy lesz. Jó pihenést Kilvard mester!
*Búcsúzik, és magában rágja még kicsit, amit a férfi mondott.
Van ideje, ugyanis emelet és emelet egymást követi tucatszám. Taitos töröl, mos, és locsol, a mágikusan teremtett víz pedig talán ki is tart a torony tetejéig, azt tekintve, hogy hány vödröt sikerült legalább félig megtöltenie.*
~Vajon nem a sötétség megtestesülése-e bármi, amitől félnünk kell?~
*Kezdi a gondolkodást, miközben egy újabb kupac jegyzet alatt töröl fel.*
~Ellenpéldák, hmmm, talán a tűz.~
*Aztán törölni kezdi a polcokat is, majd a padlóra tér rá. Ahogy ott hajladozik elemezgeti még a gondolatot.*
~De a tűzben sem a láng a félelmetes, hanem a sötét szén, mit maga után hagy, mikor elemészt falvakat. Az üresség, a csend.~
*Persze ezek a gondolatok nem egy konkrét faluról, sőt még csak nem is arról a tűzről szólnak, mely egy lámpásban ég, ezek sokkal elvontabb fogalmak ennél Taitos fejében.*
~Szóval a sötét lehetősége az, amitől félünk, ugyanakkor nem mindig az alkonyat hozza el azt. Lehet, hogy a delelő nap fénye gyújtja ránk a pajtát.~
*Most már biccent is magában.*
~Kilvardnak igaza volt.~
*Míg takarít innentől kezdve már csak a légmágia tekercseit emelgeti le két portörlés között és az igéket ismételgeti magában, mígnem eljut az utolsó szintig. Ezután a kályhákat kormozza ki, már amelyik nem mágikus tűzzel ég, és a vödröket leviszi a tóhoz elmosni.
A tó vízének tükrében igazít egyet fizimiskáján, maga is kimosakszik a mocsokból, majd így már majdnem készen igyekszik feljutni a Mágustorony tetejére, ahol Abogr-t sejti.
Felér a mester rezidenciájához, a lezárt szintek legaljára, ám most nem merészkedik még elgondolkodni sem a beosonáson. Kopogtat most, hogy végzett a törölgetéssel, felmosással, és kikormolással.*
-Mester, Taitos vagyok. Végeztem a takarítás számomra elérhető részével. A szennyest kimossam? Kívánsz még valamit, mielőtt belemerülnék tanulmányaimba?
*Kérdezi fennhangon, hátha hallja az ajtó túloldaláról az öreg. Ha pedig nem, legfeljebb majd elismétli újra.*
*Kilvard okfejtésére Taitos bólogat.*
~Igaza van, valakinek őriznie is kell, függetlenül attól, hogy mi jó, s rossz.~
*Mikor a férfi befejezi gondolatait Taitos is hozzáteszi magáét.*
-Talán pont ezért a mi dolgunk hajkurászni.
*Taitosnak valószínűleg mondania sem kell, hiszen az előbbi dorgálás egészen egyértelművé tehette, hogy áll a mágiához.*
~De van-e értelme őrizni a legélesebb mithril pengét őrizni, anélkül, hogy az biztonságot adna a földeken élőknek?~
*A penge ami oldalán van talán válaszol helyette is saját kérdésére.*
-De ha van érkezésed a mesternél rákérdezni erre Kilvard... Már ami az őrzést illeti... *Egészíti ki magát.* -És válaszát én is tudhatom, írj róla egy sort kérlek!
*Taitos eddig úgy élte életét, hogy bármi történjék is, Abogr tornya megőrzi a jövőnek a mágiát, ám most Kilvard aggodalmai benne is gyökeret vertek. Krestvir személyét érintő kérdésekre Taitos csak biccent.*
-Oh igen.
*Amikor azt hallja, hogy tanítványa kedvesen nyilatkozott róla felhúzza a szemöldökét és elmosolyodik. Rámered a fekete fellegekre ismét.*
-Ő, nos, ő mindig!
*A hirtelen megfáradó mágusra Taitos magában azért kis megjegyzést tesz.*
~Nocsak Kilvard, mi lesz így a fekete mágusokkal? Azok éjjel sem alszanak.~
*Remélhetőleg a férfi nem Teysus kegyeltje, hogy olvasson éppen most gondolataiban, ugyanis kintről Taitos csak biccent.*
-Úgy lesz. Jó pihenést Kilvard mester!
*Búcsúzik, és magában rágja még kicsit, amit a férfi mondott.
Van ideje, ugyanis emelet és emelet egymást követi tucatszám. Taitos töröl, mos, és locsol, a mágikusan teremtett víz pedig talán ki is tart a torony tetejéig, azt tekintve, hogy hány vödröt sikerült legalább félig megtöltenie.*
~Vajon nem a sötétség megtestesülése-e bármi, amitől félnünk kell?~
*Kezdi a gondolkodást, miközben egy újabb kupac jegyzet alatt töröl fel.*
~Ellenpéldák, hmmm, talán a tűz.~
*Aztán törölni kezdi a polcokat is, majd a padlóra tér rá. Ahogy ott hajladozik elemezgeti még a gondolatot.*
~De a tűzben sem a láng a félelmetes, hanem a sötét szén, mit maga után hagy, mikor elemészt falvakat. Az üresség, a csend.~
*Persze ezek a gondolatok nem egy konkrét faluról, sőt még csak nem is arról a tűzről szólnak, mely egy lámpásban ég, ezek sokkal elvontabb fogalmak ennél Taitos fejében.*
~Szóval a sötét lehetősége az, amitől félünk, ugyanakkor nem mindig az alkonyat hozza el azt. Lehet, hogy a delelő nap fénye gyújtja ránk a pajtát.~
*Most már biccent is magában.*
~Kilvardnak igaza volt.~
*Míg takarít innentől kezdve már csak a légmágia tekercseit emelgeti le két portörlés között és az igéket ismételgeti magában, mígnem eljut az utolsó szintig. Ezután a kályhákat kormozza ki, már amelyik nem mágikus tűzzel ég, és a vödröket leviszi a tóhoz elmosni.
A tó vízének tükrében igazít egyet fizimiskáján, maga is kimosakszik a mocsokból, majd így már majdnem készen igyekszik feljutni a Mágustorony tetejére, ahol Abogr-t sejti.
Felér a mester rezidenciájához, a lezárt szintek legaljára, ám most nem merészkedik még elgondolkodni sem a beosonáson. Kopogtat most, hogy végzett a törölgetéssel, felmosással, és kikormolással.*
-Mester, Taitos vagyok. Végeztem a takarítás számomra elérhető részével. A szennyest kimossam? Kívánsz még valamit, mielőtt belemerülnék tanulmányaimba?
*Kérdezi fennhangon, hátha hallja az ajtó túloldaláról az öreg. Ha pedig nem, legfeljebb majd elismétli újra.*
3113. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-06-09 00:37:45
Üzenet elküldve: 2021-06-09 00:37:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A szolgálat mestere//
*Figyelmesen hallgatja a fiatal mágust, nem is szól közbe. Bajuszát pödörészve hümmög csupán az elhangzottakra, ám ahogy Taitos a Karavánpihenő felett éktelenkedő, fekete fellegek felé mutat, homlokráncolva fordul az ifjú felé.*
-Nem, nem elített ilyesmit, s én nagyon is remélem, hogy nem is szándékozik ilyet tenni! *Feleli serényen bólogatva, ám némileg tompítva hangján a mondat végére.*
-Bevallom neked, Taitos mester, kissé aggódom is. Új szelek fúnak, én pedig nem óhajtom, hogy a Torony vitorlájába kapjanak. Hogy feketemágusokra vadászni... *Caccogva csóválja meg fejét, miközben felemelt mutatóujjával ad nyomatékot a továbbiaknak.*
-Ez itt a mágia fellegvára, nekünk pedig az a dolgunk, hogy megőrizzük e tudást. Nincs dolgunk Fénnyel és Sötétséggel, sem az istenekeikkel hadakozni. Ez nem a mi háborúnk. Bármily árnyékot is vessen Sa'Tereth, nem szabadna beleavatkoznunk. Az itt őrzött tudás eddig is átvészelte az idők viharait, nem tisztünk rendet tenni a világban. *Komoran pislog a másik mágusra, miközben sarkán billegve burkolódzik komor csendbe. Végül sötéten elmosolyodik, szórakozottan sercintve végig szakállán.*
-De ki vagyok én? Egy vén bolond szolga, nem több. Abogr mester a hivatalom, s ha megköveteli, hát annyi feketemágust hajtok fel, hogy nem győzi majd számolni őket. *Gondolkodva lép a csúcsos ablakhoz, s maga mögött összefogott kezekkel, fáradtan
felsóhajt.*
-Nem tudom, mondtam-e már, Krestvir járt itt. A hollóhajú leány, igaz? Jó szavakkal volt rólad, Abogr mester előtt is. Na de megfáradtam... *Vált némileg témát, majd megpördülve Taitosra mered.*
-Ha feketemágiát szimatolsz, hát tudod, hol találsz. *Megveregeti zsebében a megbűvölt pergament, majd lefelé veszi az irányt a lépcsőn.*
-Légy óvatos, Taitos mester. Nem a sötétség, amitől a magunkfajtának a legjobban tartania kell. *Nem fejti ki, hogy pontosan mire is gondol, helyette halkan fütyörészve indul el lefelé a lépcsőn. Egy ilyen, hosszú nap végére egy még hosszabb pihenő dukál csak igazán.*
*Figyelmesen hallgatja a fiatal mágust, nem is szól közbe. Bajuszát pödörészve hümmög csupán az elhangzottakra, ám ahogy Taitos a Karavánpihenő felett éktelenkedő, fekete fellegek felé mutat, homlokráncolva fordul az ifjú felé.*
-Nem, nem elített ilyesmit, s én nagyon is remélem, hogy nem is szándékozik ilyet tenni! *Feleli serényen bólogatva, ám némileg tompítva hangján a mondat végére.*
-Bevallom neked, Taitos mester, kissé aggódom is. Új szelek fúnak, én pedig nem óhajtom, hogy a Torony vitorlájába kapjanak. Hogy feketemágusokra vadászni... *Caccogva csóválja meg fejét, miközben felemelt mutatóujjával ad nyomatékot a továbbiaknak.*
-Ez itt a mágia fellegvára, nekünk pedig az a dolgunk, hogy megőrizzük e tudást. Nincs dolgunk Fénnyel és Sötétséggel, sem az istenekeikkel hadakozni. Ez nem a mi háborúnk. Bármily árnyékot is vessen Sa'Tereth, nem szabadna beleavatkoznunk. Az itt őrzött tudás eddig is átvészelte az idők viharait, nem tisztünk rendet tenni a világban. *Komoran pislog a másik mágusra, miközben sarkán billegve burkolódzik komor csendbe. Végül sötéten elmosolyodik, szórakozottan sercintve végig szakállán.*
-De ki vagyok én? Egy vén bolond szolga, nem több. Abogr mester a hivatalom, s ha megköveteli, hát annyi feketemágust hajtok fel, hogy nem győzi majd számolni őket. *Gondolkodva lép a csúcsos ablakhoz, s maga mögött összefogott kezekkel, fáradtan
felsóhajt.*
-Nem tudom, mondtam-e már, Krestvir járt itt. A hollóhajú leány, igaz? Jó szavakkal volt rólad, Abogr mester előtt is. Na de megfáradtam... *Vált némileg témát, majd megpördülve Taitosra mered.*
-Ha feketemágiát szimatolsz, hát tudod, hol találsz. *Megveregeti zsebében a megbűvölt pergament, majd lefelé veszi az irányt a lépcsőn.*
-Légy óvatos, Taitos mester. Nem a sötétség, amitől a magunkfajtának a legjobban tartania kell. *Nem fejti ki, hogy pontosan mire is gondol, helyette halkan fütyörészve indul el lefelé a lépcsőn. Egy ilyen, hosszú nap végére egy még hosszabb pihenő dukál csak igazán.*
3112. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-06-03 20:10:27
Üzenet elküldve: 2021-06-03 20:10:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//A szolgálat mestere//
*Kilvard kérdésére Taitos könnyedén felel.*
-Nos, vannak íratlan és egyértelmű elvek, amelyek mentén a legveszélyesebb tanoncok kizárhatók, Kilvard mester. Aki ezeket átlépi, nos annak a kezében a mágia fegyver, a többiek kezében legfeljebb ittas baleset egy ferde éjszakán.
*Szögezi le Taitos.*
-Persze a többit megítélni én sem tudom.
*Abogrt illetően Taitos nem nagyon tud felelni.*
-Nos, egy biztos, az istenek érkeztükkel beavatkoztak világunkba. Amos Thenior is Teysusnak adta erejét.
*Emlékeztet Taitos.*
-A sötétség erői pedig kiűzték a tornyot régi helyéről. Megfelelő szándékot keresni nem nehéz, és talán ez a beavatkozás nem is ártalmas igazán. Tudja az vén mester, hogy mit csinál.
*Összegzi véleményét. A teli vödröt a polcokhoz viszi, és elkezd alaposan kicsavart ronggyal törölgetni, nehogy megsértsen bármit is.*
-Az alattomos támadásoktól félj csupán, Kilvard. Akik diákként lépnek be ide, azok veszélyesek igazán, meg talán az idő, minden mással ő maga is megbirkózik tán.
*Taitos bizakodó ez ügyben, noha néhány kételkedő gondolatot elültet fejében azért Kilvard is.*
~Csak Abogr ne jusson Worenth sorsára, mert mind meghalunk.~
*Ami Kilvardot illeti, Taitos megbízik benne annyira, hogy őszinte legyen vele félelmeit illetően.*
-Sa'Tereth mágusaitól pedig jobb félni. Piszkos trükkök és halál veszik körbe őket, párbajról náluk szó sem lehet.
*Az első polcsor után eljutnak Ragronhoz is.*
-Ami azt illeti majdnem biztos vagyok benne, hogy emberre ártalmatlan, és engem akkor sem bántana ha megvadul. Nem is tudna, ami azt illeti.
*Nem nagyzol, inkább a rémfarkas hátas biztonságát ecseteli.*
-Mostanában lovakra sem támad már, egészen sikeres az okítása. Nem mágiát kell neki tanítani.
*Kicsit összehúzza szemeit.*
-Nos, ha holnap kiállsz a lépcsőre talán kevesebb áldást szórhatsz majd.
*Neveti el magát ő is röviden, ahogy elkezdi az asztalokat is törölgetni. Óvatosan arrébb pakol egy láthatóan tanulás alatt lévő jegyzethalmot és feltöröl alatta, majd visszapakolja azt.*
-Nos, ami azt illeti a mi tanítványaink is messze járnak.
*Kissé összehúzza szemöldökét.*
-Érdeklődők persze vannak, de kevesen elég komolyak ahhoz, hogy végigjárják azt a rögös utat, amiről te is beszéltél. Mi pedig nem házalunk értük, csak végezzük a kísérleteket és tanulunk mi is.
*Itt megtorpan egy pillanatra.*
-Krestvir tanítványom pedig éppen démonokra vadászik, már bő egy éve, hogy benne van abban a viharban.
*Mutat ki az egyik ablakon a Karavánpihenő borús irányába.*
-Engem az onnan kiszabadult sötét lélek megjelölt, így jobbnak láttuk, ha reá bízom a feladatot.
*Magyarázza kissé lemondóan.*
~Ott kellene lennem.~
*Gondolja magában.*
-Abogr mester nem említett semmit az ottaniakkal kapcsolatban? Nem tervezett bemenni a förgetegbe?
*Kérdezi reménykedve, hátha megtud valamit, és a szintet végigmosva, most a vödörrel maga mellett áll meg kicsit Kilvardhoz egészen közel, hogy a következő szintre indulása előtt tisztességgel meghallgathassa mondandóját.*
*Kilvard kérdésére Taitos könnyedén felel.*
-Nos, vannak íratlan és egyértelmű elvek, amelyek mentén a legveszélyesebb tanoncok kizárhatók, Kilvard mester. Aki ezeket átlépi, nos annak a kezében a mágia fegyver, a többiek kezében legfeljebb ittas baleset egy ferde éjszakán.
*Szögezi le Taitos.*
-Persze a többit megítélni én sem tudom.
*Abogrt illetően Taitos nem nagyon tud felelni.*
-Nos, egy biztos, az istenek érkeztükkel beavatkoztak világunkba. Amos Thenior is Teysusnak adta erejét.
*Emlékeztet Taitos.*
-A sötétség erői pedig kiűzték a tornyot régi helyéről. Megfelelő szándékot keresni nem nehéz, és talán ez a beavatkozás nem is ártalmas igazán. Tudja az vén mester, hogy mit csinál.
*Összegzi véleményét. A teli vödröt a polcokhoz viszi, és elkezd alaposan kicsavart ronggyal törölgetni, nehogy megsértsen bármit is.*
-Az alattomos támadásoktól félj csupán, Kilvard. Akik diákként lépnek be ide, azok veszélyesek igazán, meg talán az idő, minden mással ő maga is megbirkózik tán.
*Taitos bizakodó ez ügyben, noha néhány kételkedő gondolatot elültet fejében azért Kilvard is.*
~Csak Abogr ne jusson Worenth sorsára, mert mind meghalunk.~
*Ami Kilvardot illeti, Taitos megbízik benne annyira, hogy őszinte legyen vele félelmeit illetően.*
-Sa'Tereth mágusaitól pedig jobb félni. Piszkos trükkök és halál veszik körbe őket, párbajról náluk szó sem lehet.
*Az első polcsor után eljutnak Ragronhoz is.*
-Ami azt illeti majdnem biztos vagyok benne, hogy emberre ártalmatlan, és engem akkor sem bántana ha megvadul. Nem is tudna, ami azt illeti.
*Nem nagyzol, inkább a rémfarkas hátas biztonságát ecseteli.*
-Mostanában lovakra sem támad már, egészen sikeres az okítása. Nem mágiát kell neki tanítani.
*Kicsit összehúzza szemeit.*
-Nos, ha holnap kiállsz a lépcsőre talán kevesebb áldást szórhatsz majd.
*Neveti el magát ő is röviden, ahogy elkezdi az asztalokat is törölgetni. Óvatosan arrébb pakol egy láthatóan tanulás alatt lévő jegyzethalmot és feltöröl alatta, majd visszapakolja azt.*
-Nos, ami azt illeti a mi tanítványaink is messze járnak.
*Kissé összehúzza szemöldökét.*
-Érdeklődők persze vannak, de kevesen elég komolyak ahhoz, hogy végigjárják azt a rögös utat, amiről te is beszéltél. Mi pedig nem házalunk értük, csak végezzük a kísérleteket és tanulunk mi is.
*Itt megtorpan egy pillanatra.*
-Krestvir tanítványom pedig éppen démonokra vadászik, már bő egy éve, hogy benne van abban a viharban.
*Mutat ki az egyik ablakon a Karavánpihenő borús irányába.*
-Engem az onnan kiszabadult sötét lélek megjelölt, így jobbnak láttuk, ha reá bízom a feladatot.
*Magyarázza kissé lemondóan.*
~Ott kellene lennem.~
*Gondolja magában.*
-Abogr mester nem említett semmit az ottaniakkal kapcsolatban? Nem tervezett bemenni a förgetegbe?
*Kérdezi reménykedve, hátha megtud valamit, és a szintet végigmosva, most a vödörrel maga mellett áll meg kicsit Kilvardhoz egészen közel, hogy a következő szintre indulása előtt tisztességgel meghallgathassa mondandóját.*
3111. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-04-21 22:40:12
Üzenet elküldve: 2021-04-21 22:40:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A jóslat nyoma//
*Szegény Histera épp azon gondolkodik oda e adja magát a férfinak a remélhetőleg leendő házukban, amikor az bakkecske módjára ugrik fel róla izgalmában. Ráadásul az a fajta izgalom korántsem köthető, ahhoz amit a nő remélt. Aztán Nazron drámai szónoklatba kezd, amit nem bír ki nevetés nélkül a szőke. Hangosan hahotázva ő is feláll, majd a két tenyere közé zárja a férfi arcát. *
- Szívem! Az a hely nem ijesztő, kiskorom óta odajárok! Egy takaros kis faházikó, nagy telekkel, rajta néhány gyümölcsfával. Bár egy ideje, már nem voltam ott. Lehet azóta történt vele egyes más. Noha én egy csöppet sem félek. Bár szokott lenni arrafelé néhány mogorva kereskedő, úgyhogy azért érdemes nem zajt csapni. Ráadásul tényleg sötétedik. *nem akarja lelombozni szegény férfit, így meghagyja valamelyest a lehetőségét annak a kalandnak, amire a másik vágyik, noha legbelül pontosan tudja, hogy maximum egy elkószált ló ijeszthet rájuk. Elengedi hát a másik pofiját és mosolyogva pördül egyet az út irányába. *
- Arra ni, füves puszta felé, azon végig haladva eljutunk a házhoz! *Mutatja az irányt és menetelni is kezd szedve a lábait, hátha lemarad a férfi kicsit. *
- Na jössz vagy félsz?
//A jóslat nyoma//
*Szegény Histera épp azon gondolkodik oda e adja magát a férfinak a remélhetőleg leendő házukban, amikor az bakkecske módjára ugrik fel róla izgalmában. Ráadásul az a fajta izgalom korántsem köthető, ahhoz amit a nő remélt. Aztán Nazron drámai szónoklatba kezd, amit nem bír ki nevetés nélkül a szőke. Hangosan hahotázva ő is feláll, majd a két tenyere közé zárja a férfi arcát. *
- Szívem! Az a hely nem ijesztő, kiskorom óta odajárok! Egy takaros kis faházikó, nagy telekkel, rajta néhány gyümölcsfával. Bár egy ideje, már nem voltam ott. Lehet azóta történt vele egyes más. Noha én egy csöppet sem félek. Bár szokott lenni arrafelé néhány mogorva kereskedő, úgyhogy azért érdemes nem zajt csapni. Ráadásul tényleg sötétedik. *nem akarja lelombozni szegény férfit, így meghagyja valamelyest a lehetőségét annak a kalandnak, amire a másik vágyik, noha legbelül pontosan tudja, hogy maximum egy elkószált ló ijeszthet rájuk. Elengedi hát a másik pofiját és mosolyogva pördül egyet az út irányába. *
- Arra ni, füves puszta felé, azon végig haladva eljutunk a házhoz! *Mutatja az irányt és menetelni is kezd szedve a lábait, hátha lemarad a férfi kicsit. *
- Na jössz vagy félsz?
3110. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-04-21 22:19:10
Üzenet elküldve: 2021-04-21 22:19:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A jóslat nyoma//
* Sejtette, de még mennyire sejtette, hogy Erai olyan arcot fog vágni, hogy még rendesen vissza kell fogja magát, hogy ne nevesse el magát. Mocskos egy disznó ez a Naz, mert szeret néha szöszi asszonykájának az érzelmeivel játszani. Nazron időt sem hagy a reagálás, hanem rögvest nekilát csiklandozni, ami hatásosnak bizonyul, hiszen a Hist a nevetéstől fulladozva próbál levegőhöz jutni. Hiába a kérlelés egy kicsit eljátszadozik vele, mielőtt abba abba hagyná ezt. Ám ezzel még koránt sincs vége. Máris gördülnek tova a fűben, hogy kóválygó fejjel álljanak meg valahol. A tolvaj persze, hogy a malackodásra tereli a máris a szót, de igazából, csak viccelődik. Ezt az is mutatja, hogy bele kap abba azokba az aranyló fürtökbe fogaival. Haragnak nyoma sincs a lány irányából, viszont amit mond az már felettébb érdekes. Olyannyira, hogy még a szájában lévő hajról is megfeledkezik. Úgy kell kiköpdösnie a szájából, hogy meg is tudjon szólalni, csak hát ezek az apró szálak szeretik bosszantani.*
- Pfö, pfö, pfö!* Szabadul meg az összestől, hogy végre szólni is tudjon. Szemeiben már előre lángol a lelkesedés.*
- Az mondod, hogy menjünk és nézzük meg azt öreg tanyát a szántón sötétedés körül?* Úgy pattan fel Eraistól, mintha csak parancsba adták volna neki. Még jó, hogy nyakát öleli, mert így nem olyan vészes a dolog. Amikor aztán talpon van elkezd karjaival hadonászni, mintha vívna.*
- Benyomulunk oda és szembe nézünk az éjszaka szörnyeivel. Remek kaland lesz! Nem kell félned, mert én majd megvédelek szép leány!* Legalább annyira lelkes, mint amikor Lisével mentek az erdei túrára, csak sajna abból nem sok lett. Most viszont kegyetlenül fejest fog ugrani ebbe a kalandba.*
- Merre menjünk kedves?* Pillant csillogó szemekkel Histerára.*
//A jóslat nyoma//
* Sejtette, de még mennyire sejtette, hogy Erai olyan arcot fog vágni, hogy még rendesen vissza kell fogja magát, hogy ne nevesse el magát. Mocskos egy disznó ez a Naz, mert szeret néha szöszi asszonykájának az érzelmeivel játszani. Nazron időt sem hagy a reagálás, hanem rögvest nekilát csiklandozni, ami hatásosnak bizonyul, hiszen a Hist a nevetéstől fulladozva próbál levegőhöz jutni. Hiába a kérlelés egy kicsit eljátszadozik vele, mielőtt abba abba hagyná ezt. Ám ezzel még koránt sincs vége. Máris gördülnek tova a fűben, hogy kóválygó fejjel álljanak meg valahol. A tolvaj persze, hogy a malackodásra tereli a máris a szót, de igazából, csak viccelődik. Ezt az is mutatja, hogy bele kap abba azokba az aranyló fürtökbe fogaival. Haragnak nyoma sincs a lány irányából, viszont amit mond az már felettébb érdekes. Olyannyira, hogy még a szájában lévő hajról is megfeledkezik. Úgy kell kiköpdösnie a szájából, hogy meg is tudjon szólalni, csak hát ezek az apró szálak szeretik bosszantani.*
- Pfö, pfö, pfö!* Szabadul meg az összestől, hogy végre szólni is tudjon. Szemeiben már előre lángol a lelkesedés.*
- Az mondod, hogy menjünk és nézzük meg azt öreg tanyát a szántón sötétedés körül?* Úgy pattan fel Eraistól, mintha csak parancsba adták volna neki. Még jó, hogy nyakát öleli, mert így nem olyan vészes a dolog. Amikor aztán talpon van elkezd karjaival hadonászni, mintha vívna.*
- Benyomulunk oda és szembe nézünk az éjszaka szörnyeivel. Remek kaland lesz! Nem kell félned, mert én majd megvédelek szép leány!* Legalább annyira lelkes, mint amikor Lisével mentek az erdei túrára, csak sajna abból nem sok lett. Most viszont kegyetlenül fejest fog ugrani ebbe a kalandba.*
- Merre menjünk kedves?* Pillant csillogó szemekkel Histerára.*
3109. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-04-21 21:47:21
Üzenet elküldve: 2021-04-21 21:47:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A jóslat nyoma//
*A férfi végre felé fordul és Hist óvatos, kíváncsi szemei fogadják tekintetét. A nő rengeteg mindenre számít a téma kapcsán, de amikor szörnyűnek nevezik egy pillanatig az ütő is megáll benne ijedtében. Ideje sincs kiengedni a bent tartott levegőt, amikor hirtelen csiklandozni kezdik egy sokkalta érzékenyebb pontján. Próbálja, próbálja magát elhúzni, de nem igen sikerül, a negatív gondolatait pedig könnyedén söpri ki a nevetés hulláma. *
- Mit művelsz... Te bolond?! Állj le! Állj le! *Két hangos hahotázás után, már csak azon kapja magát, hogy a férfiba fél ijedten kapaszkodva gurul lefelé a füvön, de mégsem múlik el a kacaja. Amikor aztán végre megállnak és érezni kezdi a sok gurulás negatív hatását, miszerint a világ forog körülötte, még mindig nem érheti pihenés. A férfi pontosan ott akarja folytatni a dolgokat, ahol abbahagyták. Nem mintha Erai nem vágyna a másikra, de van egy elég nagy problémája az ötlettel kapcsolatban. Azonban még el sem kezdheti mondani a mondókáját, amikor galád módon megtámadják a haját. Vigyorogva karolja át a másik nyakát és úgy kezd beszédbe. *
- Engedj el, te bolond! Nem kezdünk bele a baba gyártásba! *Szavai nem haragosak, sőt végig mosoly ül az arcán, ám az ezek után komolyabbá fordul. *
- Semmiképpen sem itt akarlak először! Viszont én meg már ezen gondolkodtam. A Sellőház óta nem csináltunk semmi többet. Mit szólnál, ha elmennénk a házamba? Úgysincs messze, és hamarosan amúgy is sötétedne. Aztán eldöntjük mit is kezdünk ott.
//A jóslat nyoma//
*A férfi végre felé fordul és Hist óvatos, kíváncsi szemei fogadják tekintetét. A nő rengeteg mindenre számít a téma kapcsán, de amikor szörnyűnek nevezik egy pillanatig az ütő is megáll benne ijedtében. Ideje sincs kiengedni a bent tartott levegőt, amikor hirtelen csiklandozni kezdik egy sokkalta érzékenyebb pontján. Próbálja, próbálja magát elhúzni, de nem igen sikerül, a negatív gondolatait pedig könnyedén söpri ki a nevetés hulláma. *
- Mit művelsz... Te bolond?! Állj le! Állj le! *Két hangos hahotázás után, már csak azon kapja magát, hogy a férfiba fél ijedten kapaszkodva gurul lefelé a füvön, de mégsem múlik el a kacaja. Amikor aztán végre megállnak és érezni kezdi a sok gurulás negatív hatását, miszerint a világ forog körülötte, még mindig nem érheti pihenés. A férfi pontosan ott akarja folytatni a dolgokat, ahol abbahagyták. Nem mintha Erai nem vágyna a másikra, de van egy elég nagy problémája az ötlettel kapcsolatban. Azonban még el sem kezdheti mondani a mondókáját, amikor galád módon megtámadják a haját. Vigyorogva karolja át a másik nyakát és úgy kezd beszédbe. *
- Engedj el, te bolond! Nem kezdünk bele a baba gyártásba! *Szavai nem haragosak, sőt végig mosoly ül az arcán, ám az ezek után komolyabbá fordul. *
- Semmiképpen sem itt akarlak először! Viszont én meg már ezen gondolkodtam. A Sellőház óta nem csináltunk semmi többet. Mit szólnál, ha elmennénk a házamba? Úgysincs messze, és hamarosan amúgy is sötétedne. Aztán eldöntjük mit is kezdünk ott.
3108. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-04-21 21:00:20
Üzenet elküldve: 2021-04-21 21:00:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A jóslat nyoma//
* Naz újra felhozza aggályait a jövővel kapcsolatban. Már egyszer ostorozta magát hasonló miatt, de ebben most tényleg van igazság. Erai tudja már, hogy miképpen kell kezelni a helyzeteztet. Finoman egyáltalán nem tolakodóan ér hozzá és közben próbálja vigasztalni. Kiderül az is, hogy a szöszi sem látja túl fényesen a jövőt, de van még a tarsolyában pár dolog. Oda fordul hozzá Naz, mert mondani akar valamit azzal a komoly képével.*
- Szörnyű vagy! Egyszerűen szörnyű, hogy te még egy ilyen helyzetben is ennyire optimista vagy. Nesze te!* Azzal mind a két kezével letámadj az oldalát és elkezdi csiklandozni. Mondjuk legutóbb a talpával nem járt sikerrel, de most ez hátha kényesebb pontja. Ha sikerül, ha nem, akkor is aztán rámarkol az oldalára és végig gurul vele a fűben. Még azt is hagyja, hogy végül a hátára érkezve maradjon alul.*
- Ha már ilyen pozitívan látod a jövőt, akkor baba gyártásba is bele kezdhetünk rögvest. Úgyis tudom, hogy perverz vagy.* Most már újra a rosszcsont Nazron néz fel Histerára, aki legutóbb is volt. Fogával még bele is harap az egyik arca előtt táncikáló aranyló tincsbe és úgy kezdi el rázni, mint egy kutya a rongybabát.*
//A jóslat nyoma//
* Naz újra felhozza aggályait a jövővel kapcsolatban. Már egyszer ostorozta magát hasonló miatt, de ebben most tényleg van igazság. Erai tudja már, hogy miképpen kell kezelni a helyzeteztet. Finoman egyáltalán nem tolakodóan ér hozzá és közben próbálja vigasztalni. Kiderül az is, hogy a szöszi sem látja túl fényesen a jövőt, de van még a tarsolyában pár dolog. Oda fordul hozzá Naz, mert mondani akar valamit azzal a komoly képével.*
- Szörnyű vagy! Egyszerűen szörnyű, hogy te még egy ilyen helyzetben is ennyire optimista vagy. Nesze te!* Azzal mind a két kezével letámadj az oldalát és elkezdi csiklandozni. Mondjuk legutóbb a talpával nem járt sikerrel, de most ez hátha kényesebb pontja. Ha sikerül, ha nem, akkor is aztán rámarkol az oldalára és végig gurul vele a fűben. Még azt is hagyja, hogy végül a hátára érkezve maradjon alul.*
- Ha már ilyen pozitívan látod a jövőt, akkor baba gyártásba is bele kezdhetünk rögvest. Úgyis tudom, hogy perverz vagy.* Most már újra a rosszcsont Nazron néz fel Histerára, aki legutóbb is volt. Fogával még bele is harap az egyik arca előtt táncikáló aranyló tincsbe és úgy kezdi el rázni, mint egy kutya a rongybabát.*
3107. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-04-21 20:44:29
Üzenet elküldve: 2021-04-21 20:44:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A jóslat nyoma//
*A férfi tétova csókjára először azt hiszi sikerült igazán meglepnie a másikat. Szélesen el is vigyorodik, hogy valami malac viccet ejtsen kettejük közé, amikor megpillantja a másik közel sem nyugalmat gerjesztő arcát. Ráadásul le is fordulnak róla és a másik magába zárkózik jó pár hosszú percig, ő pedig kissé kétségbeesetten, de csak vár arra, mikor szólal meg Nazron. Ez nemsokára be is következik. ~Tudtam én, hogy vannak fenntartásai~ motyogja magába, már a férfi első mondata után. Ám az ezt követő mondóka igencsak megszaggatja a szívét, mert van egy csöppnyi szívtelen igazság abban, amit a másik mond. Mégis az első gondolata az az, hogy „nem”. Finoman megérinti a másik hátát, ami most feléje néz és gyengéden szól a párjához. *
- Én téged akarlak. Már egyszer elakartál előlem futni arra hivatkozva micsoda kilátástalan alak vagy. Akkor sem engedtelek, most pedig még inkább nem foglak. Nem mondom, hogy teljesen tisztán látom a jövőt, de nem kilátástalan. Van egy kisebb házam a szántóföldek környékén. Amolyan ajándék volt anyám egy régi barátjától, miután meghalt. Tudta, hogy nehéz helyzetben voltunk akkor és jól jött. Viszont egy ideje nincs már bérbe adva... Tudom jól, hogy mivel keresel Nazron. Úgy ismertelek meg! Viszont azt is tudom, hogy a jó bárdok, jó helyen tudnak keresni. Jó vagy benne Nazron, de én nem foglak rá kényszeríteni. Vannak lehetőségeink és még egyszer elmondom, én téged akarlak.
//A jóslat nyoma//
*A férfi tétova csókjára először azt hiszi sikerült igazán meglepnie a másikat. Szélesen el is vigyorodik, hogy valami malac viccet ejtsen kettejük közé, amikor megpillantja a másik közel sem nyugalmat gerjesztő arcát. Ráadásul le is fordulnak róla és a másik magába zárkózik jó pár hosszú percig, ő pedig kissé kétségbeesetten, de csak vár arra, mikor szólal meg Nazron. Ez nemsokára be is következik. ~Tudtam én, hogy vannak fenntartásai~ motyogja magába, már a férfi első mondata után. Ám az ezt követő mondóka igencsak megszaggatja a szívét, mert van egy csöppnyi szívtelen igazság abban, amit a másik mond. Mégis az első gondolata az az, hogy „nem”. Finoman megérinti a másik hátát, ami most feléje néz és gyengéden szól a párjához. *
- Én téged akarlak. Már egyszer elakartál előlem futni arra hivatkozva micsoda kilátástalan alak vagy. Akkor sem engedtelek, most pedig még inkább nem foglak. Nem mondom, hogy teljesen tisztán látom a jövőt, de nem kilátástalan. Van egy kisebb házam a szántóföldek környékén. Amolyan ajándék volt anyám egy régi barátjától, miután meghalt. Tudta, hogy nehéz helyzetben voltunk akkor és jól jött. Viszont egy ideje nincs már bérbe adva... Tudom jól, hogy mivel keresel Nazron. Úgy ismertelek meg! Viszont azt is tudom, hogy a jó bárdok, jó helyen tudnak keresni. Jó vagy benne Nazron, de én nem foglak rá kényszeríteni. Vannak lehetőségeink és még egyszer elmondom, én téged akarlak.
3106. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-04-21 19:25:04
Üzenet elküldve: 2021-04-21 19:25:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A jóslat nyoma//
* Nazron is nagyon szereti, amikor Erai alatta van. Ilyenkor még törékenyebben tűnik a szőke teremtés. Még intenzívebben érzi, hogy övé ez a nő. Meg is ragadja az alkalmat, hogy kicsit szemtelenkedjen vele. Tudja jól a lány, hogy Naz rögtön magévá tenné, ha hagyná neki. Viszont Histnek más tervei vannak, így aztán egyelőre tisztaságát megtartja magának. Viszont a hosszú és szenvedélyes csókokkal nem fukarkodik. A mostaniba is belesűríti minden érzelmét, ami jó rendesen átjön a fiúnak. Talán túlságosan. Tétován csókol vissza, hogy aztán tompán mosolyogjon le rá. Valami bántja, valami amit most ez a sok érzelem a felszínre hozott. Le is gördül a lányról. Néhány néma fagyos pillanat következik, amiben tova száll a korábbi érzelmekkel teli hangulat.*
- Hist azt hiszem mégiscsak beszélnünk kéne valamiről. Van ami bánt engemet. Túlságosan is jól megvagyunk most, de mi lesz később? Én csak egy egyszerű csavargó vagyok. Napról napra élek, ami nem jó, ha valaki komoly kapcsolatot tervez. Nem vagyok a dolgos munkás típus, aki kemény unkával keresi meg a napi betevőt. Mi lesz így velünk?* Kissé szomorúan fordul el a lánytól, hogy magára maradjon gondolataival. Ez a kérdés sokszor gyötörte már álmatlan éjszakákon is. Ez a mostani pedig felhozta a mélyből.*
//A jóslat nyoma//
* Nazron is nagyon szereti, amikor Erai alatta van. Ilyenkor még törékenyebben tűnik a szőke teremtés. Még intenzívebben érzi, hogy övé ez a nő. Meg is ragadja az alkalmat, hogy kicsit szemtelenkedjen vele. Tudja jól a lány, hogy Naz rögtön magévá tenné, ha hagyná neki. Viszont Histnek más tervei vannak, így aztán egyelőre tisztaságát megtartja magának. Viszont a hosszú és szenvedélyes csókokkal nem fukarkodik. A mostaniba is belesűríti minden érzelmét, ami jó rendesen átjön a fiúnak. Talán túlságosan. Tétován csókol vissza, hogy aztán tompán mosolyogjon le rá. Valami bántja, valami amit most ez a sok érzelem a felszínre hozott. Le is gördül a lányról. Néhány néma fagyos pillanat következik, amiben tova száll a korábbi érzelmekkel teli hangulat.*
- Hist azt hiszem mégiscsak beszélnünk kéne valamiről. Van ami bánt engemet. Túlságosan is jól megvagyunk most, de mi lesz később? Én csak egy egyszerű csavargó vagyok. Napról napra élek, ami nem jó, ha valaki komoly kapcsolatot tervez. Nem vagyok a dolgos munkás típus, aki kemény unkával keresi meg a napi betevőt. Mi lesz így velünk?* Kissé szomorúan fordul el a lánytól, hogy magára maradjon gondolataival. Ez a kérdés sokszor gyötörte már álmatlan éjszakákon is. Ez a mostani pedig felhozta a mélyből.*
3105. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-04-18 22:52:24
Üzenet elküldve: 2021-04-18 22:52:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Histera talán egyik legnagyobb gyengepontja, amikor a másik az egész testével maga alá parancsolja. Ilyenkor mindig sokkal intenzívebbnek érzi a másik közelségét. Ráadásul szereti, amikor a párja nem tudja magát visszafogni. Bár ezt sose fogja neki bevallani. Elég, ha titkon tudják mindketten. Egy pillanatig elgondolkodik azon, hogy talán pofon illene vágnia a párját, de még mindig érzi a csókjuk ízét. Még mindig hallja a fejében a másik hangját, ahogy azt mondja szereti és még mindig szereti őt érinteni. Az egyik lábával a másik oldalához simul és noha nem fonja köré azt, de közelebb húzza vele magához a másik testét. Szeretné őt közelebb érezni, ha engedik neki. Egyik kezével pedig Nazront a tarkóját átölelve húzza magához. Ezúttal sokkal szenvedélyesebben csókolja meg a másikat. Mintha minden egyes gondolatát abba a csókba akarná adni vagy legalábbis teljesen összeforrni a másikkal. Érezni a nyelvét, a hőjét, a vadságot és a lágyságot. Eredetileg azt tervezte ezek után jól lelöki magáról a másikat és egy szégyentelen, mocskos disznónak fogja nevezni. Mégis valahogy az egész a kukába hullik a férfi érintésébe burkolódzva. Valószínűleg fel is sóhajt, ha a másik folytatja a csókját és hosszú időbe fog telni, ha egyáltalán megfog tudni szólalni. *
- Naz... Mi sose fogunk kikelni az ágyból, ha egyszer végre beadom a derekam.
//A jóslat nyoma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Histera talán egyik legnagyobb gyengepontja, amikor a másik az egész testével maga alá parancsolja. Ilyenkor mindig sokkal intenzívebbnek érzi a másik közelségét. Ráadásul szereti, amikor a párja nem tudja magát visszafogni. Bár ezt sose fogja neki bevallani. Elég, ha titkon tudják mindketten. Egy pillanatig elgondolkodik azon, hogy talán pofon illene vágnia a párját, de még mindig érzi a csókjuk ízét. Még mindig hallja a fejében a másik hangját, ahogy azt mondja szereti és még mindig szereti őt érinteni. Az egyik lábával a másik oldalához simul és noha nem fonja köré azt, de közelebb húzza vele magához a másik testét. Szeretné őt közelebb érezni, ha engedik neki. Egyik kezével pedig Nazront a tarkóját átölelve húzza magához. Ezúttal sokkal szenvedélyesebben csókolja meg a másikat. Mintha minden egyes gondolatát abba a csókba akarná adni vagy legalábbis teljesen összeforrni a másikkal. Érezni a nyelvét, a hőjét, a vadságot és a lágyságot. Eredetileg azt tervezte ezek után jól lelöki magáról a másikat és egy szégyentelen, mocskos disznónak fogja nevezni. Mégis valahogy az egész a kukába hullik a férfi érintésébe burkolódzva. Valószínűleg fel is sóhajt, ha a másik folytatja a csókját és hosszú időbe fog telni, ha egyáltalán megfog tudni szólalni. *
- Naz... Mi sose fogunk kikelni az ágyból, ha egyszer végre beadom a derekam.
3104. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-04-17 20:13:19
Üzenet elküldve: 2021-04-17 20:13:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A jóslat nyoma//
* Azt sejtette a fiú, hogy el fog indítani valamit Eraiban azzal, ha kimondja a bűvös varázsszót. Arra viszont már tényleg nem számított, hogy ilyen heves érzelem kitörésben fog ez megérkezni. Mintha elszakadna valami belül a szösziben. Szinte hallja a szakadás hangját, ami hozza a változást. Sejtelme sem volt, hogy ilyen erős lehet ez a sovány kis lány, aki most olyan erővel szorítja, hogy az már majdnem kellemetlen. Ezután pedig elkezdi hajtogatni azt egy szócskát, mintha csak most tanulta volna meg.*
~ Jaj, de aranyos ilyenkor! Nem is tudnék neki nemet mondani, még ha akarnék se.~* Fut át agyán, mielőtt még a babázásra térnének rá, ami jelenleg ő sem tart bölcs döntésnek, de ettől függetlenül megcsókolja, amire vérszemet kap Nazron. A csók íze még ott van szájában, de ő már valami más pajkosságon töri a fejét. Hátára is borítja a lányt és rágördül.*
- Valóban? Pedig ez nem lenne rossz hely egy kis malackodásra. Tudom ám, hogy egy igazi kis perverz vagy kicsikém.* Nagyon disznó képet vág, amiről lerí, hogy mocskos gondolatai vannak. Pedig még csak igazán nem is malackodtak. Amit lent kapott az csak egy kis ízelítő volt Eraiból. Mondjuk most is csak húzza az agyát, bár ha kisülne ebből valami őt aztán ez nem keserítené el.*
- Addig én nem engedlek el, amíg nem kapok valamit.* Vihogja és várja, hogy valamivel meglepje a lány, mert ő az biztos nem gördül le róla.*
//A jóslat nyoma//
* Azt sejtette a fiú, hogy el fog indítani valamit Eraiban azzal, ha kimondja a bűvös varázsszót. Arra viszont már tényleg nem számított, hogy ilyen heves érzelem kitörésben fog ez megérkezni. Mintha elszakadna valami belül a szösziben. Szinte hallja a szakadás hangját, ami hozza a változást. Sejtelme sem volt, hogy ilyen erős lehet ez a sovány kis lány, aki most olyan erővel szorítja, hogy az már majdnem kellemetlen. Ezután pedig elkezdi hajtogatni azt egy szócskát, mintha csak most tanulta volna meg.*
~ Jaj, de aranyos ilyenkor! Nem is tudnék neki nemet mondani, még ha akarnék se.~* Fut át agyán, mielőtt még a babázásra térnének rá, ami jelenleg ő sem tart bölcs döntésnek, de ettől függetlenül megcsókolja, amire vérszemet kap Nazron. A csók íze még ott van szájában, de ő már valami más pajkosságon töri a fejét. Hátára is borítja a lányt és rágördül.*
- Valóban? Pedig ez nem lenne rossz hely egy kis malackodásra. Tudom ám, hogy egy igazi kis perverz vagy kicsikém.* Nagyon disznó képet vág, amiről lerí, hogy mocskos gondolatai vannak. Pedig még csak igazán nem is malackodtak. Amit lent kapott az csak egy kis ízelítő volt Eraiból. Mondjuk most is csak húzza az agyát, bár ha kisülne ebből valami őt aztán ez nem keserítené el.*
- Addig én nem engedlek el, amíg nem kapok valamit.* Vihogja és várja, hogy valamivel meglepje a lány, mert ő az biztos nem gördül le róla.*
3103. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-04-11 16:16:43
Üzenet elküldve: 2021-04-11 16:16:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A jóslat nyoma//
*A lány minden egyes könnye egy újabb és újabb aggodalmát seperi a felszínre. Retteg a férfi reakciójától, hogy egyedül marad, hogy elveszíti Nazront. Hiszen a kapcsolatuk valahogy túlságosan keveset mutatott még meg magából. Nem növesztett még teljesen szilárd köteleket, akkor sem, ha bizony Hist érzelmei már elég mélyen virágoznak elméjében a férfi neve mellett. Amikor elhúzzák kacsóját arca elől, a könnyektől nem igen látja még a másik arcát. Így hát csak a sötétben tapogatózik, hogy most mit is akar mondani a másik. Szinte biztos benne, hogy összefogják törni. Aztán fel sem fogja még mi történik körülötte, amikor egy bizonyos szó mégis megüti fejét. ~Szeretlek~ az ajka ismét megremeg a sírástól, de ezúttal egészen más okból járja át sokk a testét. Nagyon régóta várta már a tolvajtól ezeket a szavakat. Milliószor elképzelte már a tökéletes romantikus mesét róla, de ebben a pillanatban nem tud csalódott lenni. Olyan szorosan öleli meg Nazt, mintha csak teljesen eggyé szeretne válni vele. Még mindig sírdogál, amikor végre megszólal. *
- Szeretlek, szeretlek, szeretlek! Annyira szeretlek... *Mély levegőt vesz és finoman letöröli saját könnyeit, majd végül párja szemébe néz. *
- Úgyse engedném, hogy itt álljunk neki a baba projektnek *tér vissza a másik nem is olyan régi szavaihoz és őszintén nevetni. Aztán mindennek ellentmondva megcsókolná a férfit. Majd ez után ráérnek még beszélni, ha a másik szeretne. *
//A jóslat nyoma//
*A lány minden egyes könnye egy újabb és újabb aggodalmát seperi a felszínre. Retteg a férfi reakciójától, hogy egyedül marad, hogy elveszíti Nazront. Hiszen a kapcsolatuk valahogy túlságosan keveset mutatott még meg magából. Nem növesztett még teljesen szilárd köteleket, akkor sem, ha bizony Hist érzelmei már elég mélyen virágoznak elméjében a férfi neve mellett. Amikor elhúzzák kacsóját arca elől, a könnyektől nem igen látja még a másik arcát. Így hát csak a sötétben tapogatózik, hogy most mit is akar mondani a másik. Szinte biztos benne, hogy összefogják törni. Aztán fel sem fogja még mi történik körülötte, amikor egy bizonyos szó mégis megüti fejét. ~Szeretlek~ az ajka ismét megremeg a sírástól, de ezúttal egészen más okból járja át sokk a testét. Nagyon régóta várta már a tolvajtól ezeket a szavakat. Milliószor elképzelte már a tökéletes romantikus mesét róla, de ebben a pillanatban nem tud csalódott lenni. Olyan szorosan öleli meg Nazt, mintha csak teljesen eggyé szeretne válni vele. Még mindig sírdogál, amikor végre megszólal. *
- Szeretlek, szeretlek, szeretlek! Annyira szeretlek... *Mély levegőt vesz és finoman letöröli saját könnyeit, majd végül párja szemébe néz. *
- Úgyse engedném, hogy itt álljunk neki a baba projektnek *tér vissza a másik nem is olyan régi szavaihoz és őszintén nevetni. Aztán mindennek ellentmondva megcsókolná a férfit. Majd ez után ráérnek még beszélni, ha a másik szeretne. *
3102. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-04-07 19:29:30
Üzenet elküldve: 2021-04-07 19:29:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A jóslat nyoma//
* Igyekezne szegény tolvaj, hogy még csírájában fojtsa el a hisztériás rohamot, amit Histerinainay előre vetít. Leülnek hát a fűre és kéri kedvesét, hogy öntse ki a lelkét neki most rögtön. Na az aztán nem kíméli szegény srácot, akinek még néhány pillanattal ezelőtt a pikkelyes mellek jártak a fejében. Most döbben csak le igazán Naz, hogy mennyi mindent hordott itt össze most a szőke lány.*
~ Hűha! Hűha! Hűha! Van itt minden. Most légy okos öcsém!~* Lefekszik vele szemben a földre. Szegény olyan most, mint egy szomorú kis kölyökkutya. Arca egészen közel van a másikéhoz, csakhogy az a kezek védelmét élvezi. Finoman félre húzza a felsőt és rámosolyog a pityergő fruskára.*
- Jaj te kis butus! Nem szóltam, mert te sem szóltál. A gondolataim is elkalandoztak az úton. Igen ez a jóslat eléggé mellbevágó, de ha így igaz, akkor én elfogadom. Szeretlek te bolond!* Azzal megcsókolja a könnyektől áztatott arcot.*
- A család dologba azért, ha lehetne ne most vágjunk bele rögtön. Annyira azért nem vagyok még felkészült.* Mosolyog rá, miközben végig simít az arcán.*
~ Te jó ég! Mit mondtam én neki? ~* Visszhangzik fejében, de már kimondta. Na nem mintha bánná, de nem volt rá felkészülve, hogy csak így ilyesmit mondjon. Szereti ő ezt jól átgondolni meg halogatni. Mondjuk vonzódott Eraihoz eddig is. Talán el is érkezett az idő, hogy magasabb szintre emeljék kapcsolatukat. Kérdés az, hogy készen állnak erre mind a ketten. Na meg az is érdekes, hogy vajon mit fog ehhez szólni szomorú kedvese.*
//A jóslat nyoma//
* Igyekezne szegény tolvaj, hogy még csírájában fojtsa el a hisztériás rohamot, amit Histerinainay előre vetít. Leülnek hát a fűre és kéri kedvesét, hogy öntse ki a lelkét neki most rögtön. Na az aztán nem kíméli szegény srácot, akinek még néhány pillanattal ezelőtt a pikkelyes mellek jártak a fejében. Most döbben csak le igazán Naz, hogy mennyi mindent hordott itt össze most a szőke lány.*
~ Hűha! Hűha! Hűha! Van itt minden. Most légy okos öcsém!~* Lefekszik vele szemben a földre. Szegény olyan most, mint egy szomorú kis kölyökkutya. Arca egészen közel van a másikéhoz, csakhogy az a kezek védelmét élvezi. Finoman félre húzza a felsőt és rámosolyog a pityergő fruskára.*
- Jaj te kis butus! Nem szóltam, mert te sem szóltál. A gondolataim is elkalandoztak az úton. Igen ez a jóslat eléggé mellbevágó, de ha így igaz, akkor én elfogadom. Szeretlek te bolond!* Azzal megcsókolja a könnyektől áztatott arcot.*
- A család dologba azért, ha lehetne ne most vágjunk bele rögtön. Annyira azért nem vagyok még felkészült.* Mosolyog rá, miközben végig simít az arcán.*
~ Te jó ég! Mit mondtam én neki? ~* Visszhangzik fejében, de már kimondta. Na nem mintha bánná, de nem volt rá felkészülve, hogy csak így ilyesmit mondjon. Szereti ő ezt jól átgondolni meg halogatni. Mondjuk vonzódott Eraihoz eddig is. Talán el is érkezett az idő, hogy magasabb szintre emeljék kapcsolatukat. Kérdés az, hogy készen állnak erre mind a ketten. Na meg az is érdekes, hogy vajon mit fog ehhez szólni szomorú kedvese.*
3101. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-04-07 14:36:17
Üzenet elküldve: 2021-04-07 14:36:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A jóslat nyoma//
*Nazron míg élvezettel fogdossa azok a pikkelyes jósnők melleit, szerencsétlen Histera mit sem sejtve kis híján pánikrohamot kap. Még kissé kapkodja is a levegőt, amikor a párja hozzászól és hangjával levezényeli őt a zöldellő gyepre. A fűszálak és a férfi kósza kis érintése valamelyest segít a nőnek rájönni arra mit is akart mondani, mielőtt szépen elájulna itt mindenki nagy örömére. *
- Hogy mi bánt? A jósnő, hogy nem szólsz hozzám, hogy megvagyok ijedve és fogalmam sincs mi bajod! Direkt nem szoktam emlegetni a családot, az esküvőt erre most anélkül, hogy dönthettünk volna róla jól fejbe vágtak a témával! Ráadásul nem valami kis piaci árusnál, hanem egy templomban! Láthatóan be is ijedtél és elfogsz hagyni és ... Még el se hangzott közöttünk, hogy szeretlek... *És a nő keserves sírásba kezd. Elhúzza kezét a másik mancsától és eltakarja arcát, míg összegörnyedve kuporog a füvön. Láthatóan a jóslat kihozott belőle valamit, ami egy ideje nyomja a lelkét. *
//A jóslat nyoma//
*Nazron míg élvezettel fogdossa azok a pikkelyes jósnők melleit, szerencsétlen Histera mit sem sejtve kis híján pánikrohamot kap. Még kissé kapkodja is a levegőt, amikor a párja hozzászól és hangjával levezényeli őt a zöldellő gyepre. A fűszálak és a férfi kósza kis érintése valamelyest segít a nőnek rájönni arra mit is akart mondani, mielőtt szépen elájulna itt mindenki nagy örömére. *
- Hogy mi bánt? A jósnő, hogy nem szólsz hozzám, hogy megvagyok ijedve és fogalmam sincs mi bajod! Direkt nem szoktam emlegetni a családot, az esküvőt erre most anélkül, hogy dönthettünk volna róla jól fejbe vágtak a témával! Ráadásul nem valami kis piaci árusnál, hanem egy templomban! Láthatóan be is ijedtél és elfogsz hagyni és ... Még el se hangzott közöttünk, hogy szeretlek... *És a nő keserves sírásba kezd. Elhúzza kezét a másik mancsától és eltakarja arcát, míg összegörnyedve kuporog a füvön. Láthatóan a jóslat kihozott belőle valamit, ami egy ideje nyomja a lelkét. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3533-3552