Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 95 (1881. - 1900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1900. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-27 19:58:07
Üzenet elküldve: 2018-05-27 19:58:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az utolsó mentsvár//
//Az arra érdemes//
*Megüti fülét a közeledő Abogr motyogása és visszhangzó lépte, de nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget, hisz feladatuk voltaképp teljesítették.*
-Azért ez szép munka.
*Bólint az ezüstösen ragyogó fiatal mágus felé, aki hamar visszatér kezében a szennyeskosárral. Bármennyire is könnyelmű megoldás, ésszerű és utolsó sorban látványos is. Bár legalább ezt megközelítő tudás birtokában lehetne!*
-Menjünk hát.
*Vesz el egy jó adagot a szennyesből és engedi maga elé Taitost, hogy elindulhassanak lefelé a lépcsőn. Túlzás lenne azt állítani, hogy aggódik, de azért mégis csak megkerülték Abogr elmés rébuszát. Na nem mintha bánná a kihagyott túrát, ráadásul a város sincs épp jó hangulatában, már amennyire a tisztásról látta.*
-Említetted az Ezüstszilánk Szövetséget. Mi az tulajdonképp?
*Jut eszébe a varázsló egy korábbi mondata. Így van ez, ha az embernek sok mindent meg kell vitatni, hajlamos átsiklani a talán fontos részletek felett. *
//Az arra érdemes//
*Megüti fülét a közeledő Abogr motyogása és visszhangzó lépte, de nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget, hisz feladatuk voltaképp teljesítették.*
-Azért ez szép munka.
*Bólint az ezüstösen ragyogó fiatal mágus felé, aki hamar visszatér kezében a szennyeskosárral. Bármennyire is könnyelmű megoldás, ésszerű és utolsó sorban látványos is. Bár legalább ezt megközelítő tudás birtokában lehetne!*
-Menjünk hát.
*Vesz el egy jó adagot a szennyesből és engedi maga elé Taitost, hogy elindulhassanak lefelé a lépcsőn. Túlzás lenne azt állítani, hogy aggódik, de azért mégis csak megkerülték Abogr elmés rébuszát. Na nem mintha bánná a kihagyott túrát, ráadásul a város sincs épp jó hangulatában, már amennyire a tisztásról látta.*
-Említetted az Ezüstszilánk Szövetséget. Mi az tulajdonképp?
*Jut eszébe a varázsló egy korábbi mondata. Így van ez, ha az embernek sok mindent meg kell vitatni, hajlamos átsiklani a talán fontos részletek felett. *
1899. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-27 08:56:40
Üzenet elküldve: 2018-05-27 08:56:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Az utolsó mentsvár//
//Az arra érdemes//
-Ráérsz vele.
*Jelenti ki a talányra.*
-Rosszabb kapkodni, mint az alapokat inkább lassan megtanulni.
*Jegyzi meg, hiszen ennél tényleg nincsen rosszabb. Arra, hogy csalás-e, vagy sem, csak elmosolyodik.*
-Azért tört ki belőlem a nevetés.
*Magyarázza már csak fejével a szobán kívül.*
-Mert tegnap pontosan erre akart rávezetni.
*Igyekszik eloszlatni Kilvard aggályait, hiszen azért mágusok egy mágustoronyban, hogy ne tartson egy ajtón átjutni másfél percnél tovább.*
~Mondjuk pont ezért szeretik tanítani ezt a ne mindenre varázsoljunk dolgot.~
*De inkább foglalkozik a praktikussággal. Egy ilyen messzire mutató feladvány nem ér egy szennyeskosarat. Belépve körbenéz. Amióta a torony elköltözött, nem járt még az öreg szobájában, így igyekszik meg is jegyezni, hogy mit látott. Persze nem bámészkodni jött, csak felkapja a kupacot, vagy kosarat, esetleg ha kell be is gyűjti az összes vászondarabot egyesével, miközben visszaszilárdítja magát és felkészül a kijutásra.*
~Akkor ez meg is van.~
*Mit sem sejtve arról, hogy a torony mestere szobája felé tart, újból elkántálja az igét, most, mivel nem egy potenciális tanítványnak mutatóban teszi ezt, az eredeti ősi szöveg és mindenféle sallang nélkül süti el újra, majd ha sikerrel járt ki is sétál.*
-Mossuk ki ezeket a tóban, aztán neki is láthatunk.
*Szól ekkor, és kicsit még ezüstösen ragyogva áll ott, mert hirtelenjében ennyi változtatást a mágia létezésében ember legyen a talpán, aki el tud végezni.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására derengőn ragyogó ezüstös fénytestté alakulva közlekedhet, élettelen anyagokon is áthatolva (ajtók, falak). Hatása két körig tart. A varázshasználó a használat ideje alatt ugyanúgy sebezhető, tehát a tárgyak nem haladnak át rajta (pl. kard, felé dobott dolgok stb.), csak ő haladhat át tárgyakon.
//Az arra érdemes//
-Ráérsz vele.
*Jelenti ki a talányra.*
-Rosszabb kapkodni, mint az alapokat inkább lassan megtanulni.
*Jegyzi meg, hiszen ennél tényleg nincsen rosszabb. Arra, hogy csalás-e, vagy sem, csak elmosolyodik.*
-Azért tört ki belőlem a nevetés.
*Magyarázza már csak fejével a szobán kívül.*
-Mert tegnap pontosan erre akart rávezetni.
*Igyekszik eloszlatni Kilvard aggályait, hiszen azért mágusok egy mágustoronyban, hogy ne tartson egy ajtón átjutni másfél percnél tovább.*
~Mondjuk pont ezért szeretik tanítani ezt a ne mindenre varázsoljunk dolgot.~
*De inkább foglalkozik a praktikussággal. Egy ilyen messzire mutató feladvány nem ér egy szennyeskosarat. Belépve körbenéz. Amióta a torony elköltözött, nem járt még az öreg szobájában, így igyekszik meg is jegyezni, hogy mit látott. Persze nem bámészkodni jött, csak felkapja a kupacot, vagy kosarat, esetleg ha kell be is gyűjti az összes vászondarabot egyesével, miközben visszaszilárdítja magát és felkészül a kijutásra.*
~Akkor ez meg is van.~
*Mit sem sejtve arról, hogy a torony mestere szobája felé tart, újból elkántálja az igét, most, mivel nem egy potenciális tanítványnak mutatóban teszi ezt, az eredeti ősi szöveg és mindenféle sallang nélkül süti el újra, majd ha sikerrel járt ki is sétál.*
-Mossuk ki ezeket a tóban, aztán neki is láthatunk.
*Szól ekkor, és kicsit még ezüstösen ragyogva áll ott, mert hirtelenjében ennyi változtatást a mágia létezésében ember legyen a talpán, aki el tud végezni.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására derengőn ragyogó ezüstös fénytestté alakulva közlekedhet, élettelen anyagokon is áthatolva (ajtók, falak). Hatása két körig tart. A varázshasználó a használat ideje alatt ugyanúgy sebezhető, tehát a tárgyak nem haladnak át rajta (pl. kard, felé dobott dolgok stb.), csak ő haladhat át tárgyakon.
1898. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-27 08:37:05
Üzenet elküldve: 2018-05-27 08:37:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az arra érdemes//
*A két gondolkodó végül eredményre lel, legalábbis csak sejthetik, hogy valamelyikük megoldása helyes lehet. Azonban fiatalság, bolondság, s általában az egyszerűbb útját választják a feladatok megoldásának, s nem azt, mit esetleg diktál a sors. Ezzel alapvetően nem is lenne baj, azonban Kilvard szívében felmerül a gyanú, hogy a mester szándéka talán nem ez volt, s lelkiismerete hangos kiabálásba kezd. Abogr mindenesetre nincs jelen, hogy lássa a két jómadár próbálkozását, bár talán alaposabban kigondolhatta volna a feladatot, s Taitos helyett Kilvardnak adta volna parancsba, hogy beléphessen az ajtón. Ki tudja? Mindenesetre vélhetően elunja a keresgélést, mert lassú léptekkel indul meg felfelé a lépcsőn, kis mondókáját halkan kántálva, előbbi mosolyával arcán. A két értelmiségi, eldöntheti, hogy a falon, szennyes kosárral átlibbenő Taitos vajon elégedettséggel tölti el a szeszélyes mestert, vagy inkább éktelen haragra gerjedve vágja ki őket a mágustoronyból. Bár, hogy is ez talán hamarosan kiderül, hiszen ahhoz, hogy a kosarat a varázsló megfoghassa előbbi varázslatát meg kell szüntetnie, majd ismét aktiválni, kosárral a kezében, ez bizony időbe telik, bár Abogr nem siet, komótos léptei nem arról árulkodnak, hogy ellenőrizni akarna bármit is.*
*A két gondolkodó végül eredményre lel, legalábbis csak sejthetik, hogy valamelyikük megoldása helyes lehet. Azonban fiatalság, bolondság, s általában az egyszerűbb útját választják a feladatok megoldásának, s nem azt, mit esetleg diktál a sors. Ezzel alapvetően nem is lenne baj, azonban Kilvard szívében felmerül a gyanú, hogy a mester szándéka talán nem ez volt, s lelkiismerete hangos kiabálásba kezd. Abogr mindenesetre nincs jelen, hogy lássa a két jómadár próbálkozását, bár talán alaposabban kigondolhatta volna a feladatot, s Taitos helyett Kilvardnak adta volna parancsba, hogy beléphessen az ajtón. Ki tudja? Mindenesetre vélhetően elunja a keresgélést, mert lassú léptekkel indul meg felfelé a lépcsőn, kis mondókáját halkan kántálva, előbbi mosolyával arcán. A két értelmiségi, eldöntheti, hogy a falon, szennyes kosárral átlibbenő Taitos vajon elégedettséggel tölti el a szeszélyes mestert, vagy inkább éktelen haragra gerjedve vágja ki őket a mágustoronyból. Bár, hogy is ez talán hamarosan kiderül, hiszen ahhoz, hogy a kosarat a varázsló megfoghassa előbbi varázslatát meg kell szüntetnie, majd ismét aktiválni, kosárral a kezében, ez bizony időbe telik, bár Abogr nem siet, komótos léptei nem arról árulkodnak, hogy ellenőrizni akarna bármit is.*
1897. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-27 02:03:59
Üzenet elküldve: 2018-05-27 02:03:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az utolsó mentsvár//
//Az arra érdemes//
-Föld, por és sár. Mára elég sok a talány. Nehéz lenne erre válaszolni. Talán több bennük a közös, mint ami nem az.
*Mered maga elé elgondolkodva.*
-Ez mégis csak csalás.
*Ráncolja össze a homlokát kissé szemrehányóan, miközben a fiatal mágus valamilyen mágia segítségével átkel az ajtón, de azért nem túlságosan. Talán mégsem az, hiszen Abogr a szennyesért küldte őket, nem pedig rébuszt fejteni. Bár a kulcsot előbb-utóbb bizonyára be kell majd gyűjteni és sejti, kire vár majd a feladat. Maga sem szívesen baktatna le a városig egy kulcsért a szennyes miatt, de ha majd Abogr kéri, megteszi.
A fiú viszont hatalmas mágia repertoárral rendelkezik, ez is biztos. Egyre biztosabb benne, hogy nem egyszerű vándorról van szó, aki Abogrnál takarít mellékállásban.*
-Szívesen betekintenék azokba a jegyzetekbe.
*Jegyzi meg enyhe mosollyal az arcán, ha Taitos visszatér az ajtón keresztül.*
//Az arra érdemes//
-Föld, por és sár. Mára elég sok a talány. Nehéz lenne erre válaszolni. Talán több bennük a közös, mint ami nem az.
*Mered maga elé elgondolkodva.*
-Ez mégis csak csalás.
*Ráncolja össze a homlokát kissé szemrehányóan, miközben a fiatal mágus valamilyen mágia segítségével átkel az ajtón, de azért nem túlságosan. Talán mégsem az, hiszen Abogr a szennyesért küldte őket, nem pedig rébuszt fejteni. Bár a kulcsot előbb-utóbb bizonyára be kell majd gyűjteni és sejti, kire vár majd a feladat. Maga sem szívesen baktatna le a városig egy kulcsért a szennyes miatt, de ha majd Abogr kéri, megteszi.
A fiú viszont hatalmas mágia repertoárral rendelkezik, ez is biztos. Egyre biztosabb benne, hogy nem egyszerű vándorról van szó, aki Abogrnál takarít mellékállásban.*
-Szívesen betekintenék azokba a jegyzetekbe.
*Jegyzi meg enyhe mosollyal az arcán, ha Taitos visszatér az ajtón keresztül.*
1896. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-26 20:06:33
Üzenet elküldve: 2018-05-26 20:06:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Az utolsó mentsvár//
//Az arra érdemes//
-Lehetséges. Mondjuk egy kérdésre sok válasz létezik.
*Tűnődik el.*
~Oh, szóval a föld.~
*Elmosolyodik.*
-Arról tudok egy keveset mondani.
*Kezdi az elején.*
-Éppen most igyekszem összegezni a műveket egy szöveggé.
*Magyaráz, hiszen vett egy újabb óriási könyvet csakis ezért.*
-Tömören, címszavakban, de elegendően. Viszont az eleje sajnos mindenképpen fájdalmas, és borzasztó kérdésekkel tarkított. Gondolkodj el azon, hogy mi a közös a sziklában, a porban és a sárban? Már az egyértelmű ténytől eltekintve, hogy mindegyik föld.
*Az ajtónál aztán egy kicsit kifakad.*
-A puszta a vad szabadság helye. Ott boldogság is vár, ha tudod hogy kell átkelni rajta. De lehet, hogy igazad van. És hogy őszinte legyek, odáig se mennék.
*Mormolja, majd hisztérikusan felnevet.*
-Oh, az öreg...
*Röhög, ahogy összeáll a kép.*
-A kérdésre válasz kell.
*Jelenti ki.*
-Mindegy, hogy mi, csak gyorsan.
*Mert bizony egy kupac szennyesért nem fognak két napot járni. Ezért idézi a mester szavait.*
-Holdanyánk, sugarad puhaságát vetítsd ki csontjaimra, vérem cseréld fiaidéra!
*Kántál most közös nyelven, koppant a seprűvel. Ha sikerül a varázslat, a nyél szépen lassan áttetszővé válik, majd két szempillantással később Taitos válla is ezüstösen ragyog, egy következő kell még, hogy lábujja is fényalakká váljon.*
~Isu ezért biztosan megverne.~
*Már azért, hogy direkt késlelteti mágusi képességével a varázslatot, hogy szép fokozatosan lepje el testét a fény. Ha sikerült varázslata, akkor az ajtószárnyakhoz lép, próbaképpen bedugja kezét egyszer-kétszer, majd ha minden rendben, átlép rajta.*
-Itt egy megoldás.
*Szalad ki egy kaján vigyor mellett, ha be is jut. Persze, ha maga a varázslat is besül, akkor csak káromkodva igyekszik kissé jobban koncentrálni.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására derengőn ragyogó ezüstös fénytestté alakulva közlekedhet, élettelen anyagokon is áthatolva (ajtók, falak). Hatása két körig tart. A varázshasználó a használat ideje alatt ugyanúgy sebezhető, tehát a tárgyak nem haladnak át rajta (pl. kard, felé dobott dolgok stb.), csak ő haladhat át tárgyakon.
//Az arra érdemes//
-Lehetséges. Mondjuk egy kérdésre sok válasz létezik.
*Tűnődik el.*
~Oh, szóval a föld.~
*Elmosolyodik.*
-Arról tudok egy keveset mondani.
*Kezdi az elején.*
-Éppen most igyekszem összegezni a műveket egy szöveggé.
*Magyaráz, hiszen vett egy újabb óriási könyvet csakis ezért.*
-Tömören, címszavakban, de elegendően. Viszont az eleje sajnos mindenképpen fájdalmas, és borzasztó kérdésekkel tarkított. Gondolkodj el azon, hogy mi a közös a sziklában, a porban és a sárban? Már az egyértelmű ténytől eltekintve, hogy mindegyik föld.
*Az ajtónál aztán egy kicsit kifakad.*
-A puszta a vad szabadság helye. Ott boldogság is vár, ha tudod hogy kell átkelni rajta. De lehet, hogy igazad van. És hogy őszinte legyek, odáig se mennék.
*Mormolja, majd hisztérikusan felnevet.*
-Oh, az öreg...
*Röhög, ahogy összeáll a kép.*
-A kérdésre válasz kell.
*Jelenti ki.*
-Mindegy, hogy mi, csak gyorsan.
*Mert bizony egy kupac szennyesért nem fognak két napot járni. Ezért idézi a mester szavait.*
-Holdanyánk, sugarad puhaságát vetítsd ki csontjaimra, vérem cseréld fiaidéra!
*Kántál most közös nyelven, koppant a seprűvel. Ha sikerül a varázslat, a nyél szépen lassan áttetszővé válik, majd két szempillantással később Taitos válla is ezüstösen ragyog, egy következő kell még, hogy lábujja is fényalakká váljon.*
~Isu ezért biztosan megverne.~
*Már azért, hogy direkt késlelteti mágusi képességével a varázslatot, hogy szép fokozatosan lepje el testét a fény. Ha sikerült varázslata, akkor az ajtószárnyakhoz lép, próbaképpen bedugja kezét egyszer-kétszer, majd ha minden rendben, átlép rajta.*
-Itt egy megoldás.
*Szalad ki egy kaján vigyor mellett, ha be is jut. Persze, ha maga a varázslat is besül, akkor csak káromkodva igyekszik kissé jobban koncentrálni.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására derengőn ragyogó ezüstös fénytestté alakulva közlekedhet, élettelen anyagokon is áthatolva (ajtók, falak). Hatása két körig tart. A varázshasználó a használat ideje alatt ugyanúgy sebezhető, tehát a tárgyak nem haladnak át rajta (pl. kard, felé dobott dolgok stb.), csak ő haladhat át tárgyakon.
1895. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-26 08:22:29
Üzenet elküldve: 2018-05-26 08:22:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az arra érdemes//
*A közös gondolkodásnak és elmélkedésnek mindig meg van az eredménye. Bár sokan úgy tartják, hogy a néma csend, s a magányos filozofálás a megfelelő útra térít, hátránya az egyoldalú látásmód, s az egyféle megközelítés. A két mágus ékes bizonyítéka, hogy a különböző szemléletek, meglátások egyesítése a közös nevezőt hozhatja, kérdés, hogy vajon konszenzusra jutnak-e? Képes e egyikük a másik előtt fejet hajtani, képes-e elfogadni a másik javaslatát? Ez még a nem is oly távoli jövő zenéje, bár a hangszerek harmonikus muzsikája talán már hallatszik is. A döntés azonban az övék, megerősítésre nem számíthatnak, hisz Abogr továbbra is a polcok között matat, a külső szemlélődő számára zavartan és céltalanul. A frissen alakult társaság nem hallhatja, ahogy halk, magának való versikébe kezd:*
- Régen történt, talán nem is valós, mesébe illő a két kis manó. Termetük kicsi, céljuk nagy, elhivatottság jellemzi útjukat. Kérdés és talány, játékos talán, de sötét fellegtől terhes a láthatár. Indulnak-e, rajtuk áll, várja őket a messzi táj. S mi a kecses, ívelő horizonton túl húzódik, könnyen baljós is lehet. De a mese gyökere csak most ered, hogy csemete lesz, vagy ősfa nem tudható, ennek megmondhatója, a két kis manó. *A keresgélő Abogr arcát nem láthatja senki sem, de mosolyra húzódik, hogy egy pillanaton belül ismét visszaváltson zavart tekintetű kutakodásba.*
*A közös gondolkodásnak és elmélkedésnek mindig meg van az eredménye. Bár sokan úgy tartják, hogy a néma csend, s a magányos filozofálás a megfelelő útra térít, hátránya az egyoldalú látásmód, s az egyféle megközelítés. A két mágus ékes bizonyítéka, hogy a különböző szemléletek, meglátások egyesítése a közös nevezőt hozhatja, kérdés, hogy vajon konszenzusra jutnak-e? Képes e egyikük a másik előtt fejet hajtani, képes-e elfogadni a másik javaslatát? Ez még a nem is oly távoli jövő zenéje, bár a hangszerek harmonikus muzsikája talán már hallatszik is. A döntés azonban az övék, megerősítésre nem számíthatnak, hisz Abogr továbbra is a polcok között matat, a külső szemlélődő számára zavartan és céltalanul. A frissen alakult társaság nem hallhatja, ahogy halk, magának való versikébe kezd:*
- Régen történt, talán nem is valós, mesébe illő a két kis manó. Termetük kicsi, céljuk nagy, elhivatottság jellemzi útjukat. Kérdés és talány, játékos talán, de sötét fellegtől terhes a láthatár. Indulnak-e, rajtuk áll, várja őket a messzi táj. S mi a kecses, ívelő horizonton túl húzódik, könnyen baljós is lehet. De a mese gyökere csak most ered, hogy csemete lesz, vagy ősfa nem tudható, ennek megmondhatója, a két kis manó. *A keresgélő Abogr arcát nem láthatja senki sem, de mosolyra húzódik, hogy egy pillanaton belül ismét visszaváltson zavart tekintetű kutakodásba.*
1894. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-25 23:53:05
Üzenet elküldve: 2018-05-25 23:53:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia színe//
*Az őrök odakinn segítenek neki felülni az egyik kanca hátára. Nem éppen lovagláshoz öltözött, elég kényelmetlen a nagy ruhában a nyeregben, de a gyaloglásnál biztosan jobb. Igaz, a többiek még fent vannak, de inkább hamarabb elkészülődik, mert ilyen öltözetben ez az egyszerű művelet is hosszú percekig tart, hiába, hogy gyakorlott lovas. Igyekszik minél inkább kisimítani maga alatt a ruhát, hogy a lehető legkevésbé gyűrődjön.
Közben apja elbúcsúzik tőle, és pár másik testőrrel visszaindul a város felé abban az irányban, ahonnan jöttek. Nairada aggódó tekintettel figyeli a kocsit eltűnni a kanyarban, majd ismét előre fordul, és inkább ismét ruhája gyűrődéseivel kezd babrálni, az legalább eltereli a figyelmét. Néha az ajtó felé pillant remélve, hogy újdonsült útitársai minél hamarabb megérkeznek és indulhatnak ők is vissza.*
*Az őrök odakinn segítenek neki felülni az egyik kanca hátára. Nem éppen lovagláshoz öltözött, elég kényelmetlen a nagy ruhában a nyeregben, de a gyaloglásnál biztosan jobb. Igaz, a többiek még fent vannak, de inkább hamarabb elkészülődik, mert ilyen öltözetben ez az egyszerű művelet is hosszú percekig tart, hiába, hogy gyakorlott lovas. Igyekszik minél inkább kisimítani maga alatt a ruhát, hogy a lehető legkevésbé gyűrődjön.
Közben apja elbúcsúzik tőle, és pár másik testőrrel visszaindul a város felé abban az irányban, ahonnan jöttek. Nairada aggódó tekintettel figyeli a kocsit eltűnni a kanyarban, majd ismét előre fordul, és inkább ismét ruhája gyűrődéseivel kezd babrálni, az legalább eltereli a figyelmét. Néha az ajtó felé pillant remélve, hogy újdonsült útitársai minél hamarabb megérkeznek és indulhatnak ők is vissza.*
1893. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-25 18:58:21
Üzenet elküldve: 2018-05-25 18:58:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az utolsó mentsvár//
//Az arra érdemes//
-Nyilván egyértelmű a válasz, csak a megannyi, előttünk lebegő gondolat térít le róla.
*Mereng el el a dolgon egy pillanatra.*
-Ifjú létedre sokat látott ember vagy.
*Állapítja meg hangosan.*
-Hadd vívja örök csatáját egymással a fény és a sötétség, nincs dolgom velük. Ez mindig így volt, mindig így lesz. Emelkedjünk hát felül rajtuk. Ha pedig próbára tesz valamely isteni erő...Kiderül majd, mit ér az akarat.
*Dönti kicsit oldalra fejét.*
-Mindent nem is.
*Zárja le a dolgot és úgy tűnik, a mágus is.*
-Földmágia. Főleg és elsősorban. Jó néhány varázshasználó fordult meg Pirtianesben, de amit egy földmágustól láttam... Ahhoz nincs fogható.
Az alapokat próbálom elsajátítani. Mit gondolsz, szárnyad alá vennél egy magamfajta amatőrt, ha csak rövid időre is?
*Ekkor érnek fel, ő pedig elhúzza a száját az ajtóra tekintve. Úgy tűnik, még a szennyeshez is rébuszokat kell megoldaniuk, bár már semmin sem lepődik meg a toronyban. Egyébiránt itt aligha a szennyes a cél. Halvány mosoly fut át arcán, kezdi megkedvelni az öreget.
Figyelmesen hallgatja Taitost, miközben lassan végighúzza ujjait szakállán.*
-Azt hiszem, rossz szemszögből közelíted meg ezt barátom. Én magam sok jó kedvet nem leltem a füves pusztában. Hmm... *Érinti meg az ajtót és pillant fel.*
-Szárnyra kelt ló, jókedv... A híres-neves Pegazus fogadó lesz a befutó. Jó messzire jutott ez a kulcs.
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.25 18:59:38
//Az arra érdemes//
-Nyilván egyértelmű a válasz, csak a megannyi, előttünk lebegő gondolat térít le róla.
*Mereng el el a dolgon egy pillanatra.*
-Ifjú létedre sokat látott ember vagy.
*Állapítja meg hangosan.*
-Hadd vívja örök csatáját egymással a fény és a sötétség, nincs dolgom velük. Ez mindig így volt, mindig így lesz. Emelkedjünk hát felül rajtuk. Ha pedig próbára tesz valamely isteni erő...Kiderül majd, mit ér az akarat.
*Dönti kicsit oldalra fejét.*
-Mindent nem is.
*Zárja le a dolgot és úgy tűnik, a mágus is.*
-Földmágia. Főleg és elsősorban. Jó néhány varázshasználó fordult meg Pirtianesben, de amit egy földmágustól láttam... Ahhoz nincs fogható.
Az alapokat próbálom elsajátítani. Mit gondolsz, szárnyad alá vennél egy magamfajta amatőrt, ha csak rövid időre is?
*Ekkor érnek fel, ő pedig elhúzza a száját az ajtóra tekintve. Úgy tűnik, még a szennyeshez is rébuszokat kell megoldaniuk, bár már semmin sem lepődik meg a toronyban. Egyébiránt itt aligha a szennyes a cél. Halvány mosoly fut át arcán, kezdi megkedvelni az öreget.
Figyelmesen hallgatja Taitost, miközben lassan végighúzza ujjait szakállán.*
-Azt hiszem, rossz szemszögből közelíted meg ezt barátom. Én magam sok jó kedvet nem leltem a füves pusztában. Hmm... *Érinti meg az ajtót és pillant fel.*
-Szárnyra kelt ló, jókedv... A híres-neves Pegazus fogadó lesz a befutó. Jó messzire jutott ez a kulcs.
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.25 18:59:38
1892. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-25 15:55:20
Üzenet elküldve: 2018-05-25 15:55:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Az utolsó mentsvár//
//Az arra érdemes//
*Taitos biccent, kissé elfojtott hangon felel.*
-Ráadásul a mester úgy tűnik most találomra választ ki egyet a sokból, és azt tekinti csak jónak.
*Ez persze kicsit ellenkezik a mágusi alapelvekkel, ennek Taitos is hangot ad.*
-Valami célja lehet vele, mert nála jobban senki nem tudhatja, hogy a valóság annyi, ahányan tekintik. Ez a mágia alapja. A valóságra mindenki hat.
*Kezd máris az iránymutatásba, még mielőtt rákérdezne a férfiú. Taitos találós kérdéseket ugyan nem tesz fel, de a következő szavak mindenképpen megmelengetik szívét.*
-Ezt mondta Amos Thenior, aki az isteneket engedte a világra. Ott voltam. Ezt mondta Worenth Yosden is, mielőtt testét engedte volna egy démonnak uralni. A Grombar kastély sem véletlen volt a sötétség góca, és Sa'Argathot sem jöhetett egyedül eme világba. Mindannyian így vélekedtek eleinte.
*Láthatóan elvesztette dúdolgatós kedvét.*
-Emlékezz ezekre a szavakra, míg élsz! És tudd, hogy a mágia hatalom, kincs, de nem mindenek felett. Rossz kezekbe nem kerülhet, mindent pedig nem ér meg.
*Kicsit megnyomkodja halántékát.*
-Bocsánat, csak menjünk!
*Kér elnézést kifakadásáért.*
-Tanítok is, igen, az aranynak, vagy tudásnak pedig szintén hasznát tudom venni.
*Biccent a következő kérdésre. Itt kicsit szokatlan érzéssel, de azért megemlíti.*
-Szóval tanítok, amikor és amit tudok. Sok tanítványom mondjuk nincsen, de vagyunk páran az Ezüstszilánk Szövetségben. Pontosan mi is érdekelne?
*Mesél, aztán felérnek az ajtóhoz.*
-Átalakította kicsit.
*Hümmen az ajtóra.*
~Ötletes.~
*Elolvassa a feliratot.*
-Szárnyas lovak, hmm. Csak nem egy klasszikus holló? A jókedv pedig...
*Kicsit pislog, hiszen egyetlen hollós, jókedvre derítő dologra tud gondolni, az pedig Krestvir.*
-Biztos így zúdítja a világra a sok kérdés által feltornyozott nyugtalanságot.
*Jegyzi meg azért.*
-No, van egy Krestvir nevű, amúgy igazán sok örömet szolgáltató tanítványom, akit egy holló követ. Ha minden igaz járt itt az elmúlt pár napban, de most délen van, esélytelen, hogy tőle szerezzük meg a kulcsot. A másik hely a puszta lehet ilyen, az veszélyesen egyértelmű, viszont közel van. Más ötlet?
*Vonja fel szemöldökét kérdőn, mielőtt fogná magát és kiugrana az ablakon, vagy lerohannának a lépcsőn.*
//Az arra érdemes//
*Taitos biccent, kissé elfojtott hangon felel.*
-Ráadásul a mester úgy tűnik most találomra választ ki egyet a sokból, és azt tekinti csak jónak.
*Ez persze kicsit ellenkezik a mágusi alapelvekkel, ennek Taitos is hangot ad.*
-Valami célja lehet vele, mert nála jobban senki nem tudhatja, hogy a valóság annyi, ahányan tekintik. Ez a mágia alapja. A valóságra mindenki hat.
*Kezd máris az iránymutatásba, még mielőtt rákérdezne a férfiú. Taitos találós kérdéseket ugyan nem tesz fel, de a következő szavak mindenképpen megmelengetik szívét.*
-Ezt mondta Amos Thenior, aki az isteneket engedte a világra. Ott voltam. Ezt mondta Worenth Yosden is, mielőtt testét engedte volna egy démonnak uralni. A Grombar kastély sem véletlen volt a sötétség góca, és Sa'Argathot sem jöhetett egyedül eme világba. Mindannyian így vélekedtek eleinte.
*Láthatóan elvesztette dúdolgatós kedvét.*
-Emlékezz ezekre a szavakra, míg élsz! És tudd, hogy a mágia hatalom, kincs, de nem mindenek felett. Rossz kezekbe nem kerülhet, mindent pedig nem ér meg.
*Kicsit megnyomkodja halántékát.*
-Bocsánat, csak menjünk!
*Kér elnézést kifakadásáért.*
-Tanítok is, igen, az aranynak, vagy tudásnak pedig szintén hasznát tudom venni.
*Biccent a következő kérdésre. Itt kicsit szokatlan érzéssel, de azért megemlíti.*
-Szóval tanítok, amikor és amit tudok. Sok tanítványom mondjuk nincsen, de vagyunk páran az Ezüstszilánk Szövetségben. Pontosan mi is érdekelne?
*Mesél, aztán felérnek az ajtóhoz.*
-Átalakította kicsit.
*Hümmen az ajtóra.*
~Ötletes.~
*Elolvassa a feliratot.*
-Szárnyas lovak, hmm. Csak nem egy klasszikus holló? A jókedv pedig...
*Kicsit pislog, hiszen egyetlen hollós, jókedvre derítő dologra tud gondolni, az pedig Krestvir.*
-Biztos így zúdítja a világra a sok kérdés által feltornyozott nyugtalanságot.
*Jegyzi meg azért.*
-No, van egy Krestvir nevű, amúgy igazán sok örömet szolgáltató tanítványom, akit egy holló követ. Ha minden igaz járt itt az elmúlt pár napban, de most délen van, esélytelen, hogy tőle szerezzük meg a kulcsot. A másik hely a puszta lehet ilyen, az veszélyesen egyértelmű, viszont közel van. Más ötlet?
*Vonja fel szemöldökét kérdőn, mielőtt fogná magát és kiugrana az ablakon, vagy lerohannának a lépcsőn.*
1891. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-25 06:17:00
Üzenet elküldve: 2018-05-25 06:17:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az arra érdemes//
- Úgy, úgy. *Bólogat mindkettőre, de igazából nem figyel.* Az a tekercs... hová tehettem?! *Abogr láthatóan ismét belemerül a préselt papírhalom rejtelmeibe, s immár, hogy a feladat adott, talán békén is hagyják egy picit, legalábbis egy rövid időre. Kilvard, ha még továbbra is a mesterre figyel, talán észreveheti, hogy a többválaszos kérdéses megjegyzésénél Abogr szája apró mosolyra húzódik, talán némi elismerést is láthat, de az öreg nem szól. Ki tudja, mi járhat fejében? Ha a két takarító a temérdek lépcsőfokot megmássza, egy vaskos, de egyszerű faajtót találhatnak a tetején egy kis csigalépcső végében. A faajtón ódon kilincs, ránézésre egy egyszerű elforgatással az ajtó kinyílik. Ránézésre. Azonban az is feltűnhet a két dolgos és szorgalmas, esetleg a lépcsőzéstől hangosan ziháló léleknek, hogy a hatalmas ajtón egy haloványan derengő felirat látható:*
- A kulcsot ott találod, hol a lovak szárnyra kelnek, s jókedved megtalálod. *Ennyi és nem több. Az öreg Abogr nyilván borzasztóan unatkozhat mostanában, hogy ennyi ármány, ennyi veszély és ennyi elégedetlenség mellett, még van kedve viccelődni.*
- Úgy, úgy. *Bólogat mindkettőre, de igazából nem figyel.* Az a tekercs... hová tehettem?! *Abogr láthatóan ismét belemerül a préselt papírhalom rejtelmeibe, s immár, hogy a feladat adott, talán békén is hagyják egy picit, legalábbis egy rövid időre. Kilvard, ha még továbbra is a mesterre figyel, talán észreveheti, hogy a többválaszos kérdéses megjegyzésénél Abogr szája apró mosolyra húzódik, talán némi elismerést is láthat, de az öreg nem szól. Ki tudja, mi járhat fejében? Ha a két takarító a temérdek lépcsőfokot megmássza, egy vaskos, de egyszerű faajtót találhatnak a tetején egy kis csigalépcső végében. A faajtón ódon kilincs, ránézésre egy egyszerű elforgatással az ajtó kinyílik. Ránézésre. Azonban az is feltűnhet a két dolgos és szorgalmas, esetleg a lépcsőzéstől hangosan ziháló léleknek, hogy a hatalmas ajtón egy haloványan derengő felirat látható:*
- A kulcsot ott találod, hol a lovak szárnyra kelnek, s jókedved megtalálod. *Ennyi és nem több. Az öreg Abogr nyilván borzasztóan unatkozhat mostanában, hogy ennyi ármány, ennyi veszély és ennyi elégedetlenség mellett, még van kedve viccelődni.*
1890. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-25 00:57:22
Üzenet elküldve: 2018-05-25 00:57:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az arra érdemes//
*Elgondolkodva figyeli az öreg mágust. Nem kezdődött kapcsolatuk a legsimábban, de ez nem kell, hogy problémát jelentsen. Noha tőle távol áll az effajta habitus, kedveli a bohókás embereket. Jól kiegészítenék egymást.
Mielőtt bármit is felelne az elhangzott rejtvényre, Abogr Taitoshoz fordul és elküldi őket a szennyesért. Lehetne rosszabb is.
Bólint és követi Taitost. Az eddig látottak alapján Taitos is Abogr szolgálatában áll, bár a vándor cím ezt némiképp cáfolja. Mindenesetre nem firtatja a dolgot még.*
-Kilvard. *Mutatkozik be maga is.*
-A kérdésre pedig megannyi válasz lehet. Túl sok, de még is csak egy a jó.
*Morfondírozik szakállán végigsimítva, miközben követi a lépcsőn az ifjú mágust.*
-Hogy a Te kérdésedre választ adjak. *Ocsúdik fel.*
Jöhet sötétség, jöhet fény, egyik sem hat meg. Láttam eredményét mindkettőnek. Mást nem hoznak, csak vakságot.
*Némán szelik a lépcsőfokokat, Taitos nem hazudott, valóban igen csak magasan van.*
-És mondd csak, Taitos. Egy magadfajta vándormágus tanít-e? Megfelelő juttatásért, persze. *Toldja meg egy biccentéssel, bár ez a mágusnak valószínűleg elkerüli majd a figyelmét, hisz előtte halad.*
-Rám férne némi iránymutatás a kezdetekhez.
*Elgondolkodva figyeli az öreg mágust. Nem kezdődött kapcsolatuk a legsimábban, de ez nem kell, hogy problémát jelentsen. Noha tőle távol áll az effajta habitus, kedveli a bohókás embereket. Jól kiegészítenék egymást.
Mielőtt bármit is felelne az elhangzott rejtvényre, Abogr Taitoshoz fordul és elküldi őket a szennyesért. Lehetne rosszabb is.
Bólint és követi Taitost. Az eddig látottak alapján Taitos is Abogr szolgálatában áll, bár a vándor cím ezt némiképp cáfolja. Mindenesetre nem firtatja a dolgot még.*
-Kilvard. *Mutatkozik be maga is.*
-A kérdésre pedig megannyi válasz lehet. Túl sok, de még is csak egy a jó.
*Morfondírozik szakállán végigsimítva, miközben követi a lépcsőn az ifjú mágust.*
-Hogy a Te kérdésedre választ adjak. *Ocsúdik fel.*
Jöhet sötétség, jöhet fény, egyik sem hat meg. Láttam eredményét mindkettőnek. Mást nem hoznak, csak vakságot.
*Némán szelik a lépcsőfokokat, Taitos nem hazudott, valóban igen csak magasan van.*
-És mondd csak, Taitos. Egy magadfajta vándormágus tanít-e? Megfelelő juttatásért, persze. *Toldja meg egy biccentéssel, bár ez a mágusnak valószínűleg elkerüli majd a figyelmét, hisz előtte halad.*
-Rám férne némi iránymutatás a kezdetekhez.
1889. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-24 23:43:46
Üzenet elküldve: 2018-05-24 23:43:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Az utolsó mentsvár//
//Az arra érdemes//
*Nézi a kibontakozó jelenetet.*
~Furcsa. Valamiért úgy kezeli, mintha egy lenne a tucatból, mégis nekem azt mondta, hogy kell valaki, aki takarít.~
*Egyre jobban biztos abban, hogy a seprű jellemfejlesztő hatását az öreg mágus is ismeri, noha Taitos soha nem ellenzett ilyesmit. Amikor pedig a talány és a feladat is elhangzik, majdnem el is röhögi magát.*
-Gyorsak leszünk, csak még az alanti emelet!
*Enged meg magának némi iróniát, el is kezd seperni, lendületesen löki le a port a lépcsőn, ahol már igazából két lapátnyi szösz tornyosulhat eddigre.*
~Ifjú, huh?~
*Gondolkodik közben az elhangzottakon. Nem kérdéses, elég furcsa szemszöge van a vén mágusnak. Olyan...*
~Mintha agyára ment volna a mágia?~
*Persze a bölcsesség és a szórakozottság hiánya nem járnak együtt, ezt maga Taitos is tudja, testközelből, de például azzal, hogy be lett engedve a szobába, Abogr egészen meglepi.*
~Nocsak.~
*Leér egy emelettel lentebb, gyorsan, nagyjából öt perc alatt el is végzi a söprést. Közben tovább dúdolgat, végül fonák fogással felemelt seprűvel tér vissza, az immáron portalan padlós szintre.*
-Mehetünk?
*Kérdezi az ismeretlent, hátha az nem rökönyödik meg a feladaton.*
-Oh, igen, amúgy Taitos volnék. A kérdésén pedig, lehet, hogy érdemes sokat gondolkodni.
*Vigyorodik el, persze el nem árulva azt, hogy ezzel most mit is akart.*
~Mondjuk pont őt nem kell gondolkodásra késztetni.~
*Rakja össze azt, amit a férfiből eddig látott, és azt, hogy a tanítványoknak miben használnak az ilyen feladványok otthon.*
-Egészen magasan lesz. A szennyes pedig sok, de ketten le fogjuk tudni hozni.
*Jegyzi meg közben a feladatot illetően, hiszen elsősorban most ezért is van Taitos erre. Be kell tartania szavát, ha már többet nem tud neki nyújtani most a torony.*
~Vajon Krestvirék hazaértek már?~
*Kicsit persze ostorozza magát, mert elsősorban nem Nana érdekli, de talán ez a felületes ismeretség miatt lehet. Kíváncsi lenne, hogy mi a helyzet most tanítványával a harcmezőn.*
//Az arra érdemes//
*Nézi a kibontakozó jelenetet.*
~Furcsa. Valamiért úgy kezeli, mintha egy lenne a tucatból, mégis nekem azt mondta, hogy kell valaki, aki takarít.~
*Egyre jobban biztos abban, hogy a seprű jellemfejlesztő hatását az öreg mágus is ismeri, noha Taitos soha nem ellenzett ilyesmit. Amikor pedig a talány és a feladat is elhangzik, majdnem el is röhögi magát.*
-Gyorsak leszünk, csak még az alanti emelet!
*Enged meg magának némi iróniát, el is kezd seperni, lendületesen löki le a port a lépcsőn, ahol már igazából két lapátnyi szösz tornyosulhat eddigre.*
~Ifjú, huh?~
*Gondolkodik közben az elhangzottakon. Nem kérdéses, elég furcsa szemszöge van a vén mágusnak. Olyan...*
~Mintha agyára ment volna a mágia?~
*Persze a bölcsesség és a szórakozottság hiánya nem járnak együtt, ezt maga Taitos is tudja, testközelből, de például azzal, hogy be lett engedve a szobába, Abogr egészen meglepi.*
~Nocsak.~
*Leér egy emelettel lentebb, gyorsan, nagyjából öt perc alatt el is végzi a söprést. Közben tovább dúdolgat, végül fonák fogással felemelt seprűvel tér vissza, az immáron portalan padlós szintre.*
-Mehetünk?
*Kérdezi az ismeretlent, hátha az nem rökönyödik meg a feladaton.*
-Oh, igen, amúgy Taitos volnék. A kérdésén pedig, lehet, hogy érdemes sokat gondolkodni.
*Vigyorodik el, persze el nem árulva azt, hogy ezzel most mit is akart.*
~Mondjuk pont őt nem kell gondolkodásra késztetni.~
*Rakja össze azt, amit a férfiből eddig látott, és azt, hogy a tanítványoknak miben használnak az ilyen feladványok otthon.*
-Egészen magasan lesz. A szennyes pedig sok, de ketten le fogjuk tudni hozni.
*Jegyzi meg közben a feladatot illetően, hiszen elsősorban most ezért is van Taitos erre. Be kell tartania szavát, ha már többet nem tud neki nyújtani most a torony.*
~Vajon Krestvirék hazaértek már?~
*Kicsit persze ostorozza magát, mert elsősorban nem Nana érdekli, de talán ez a felületes ismeretség miatt lehet. Kíváncsi lenne, hogy mi a helyzet most tanítványával a harcmezőn.*
1888. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-24 20:42:32
Üzenet elküldve: 2018-05-24 20:42:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A Mágia Színe//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Tíz lépés olykor egy örökkévalóságnak tűnhet, és komoly fájdalmakkal járhat. Tíz lépés máskor semmiség, pillanatok alatt telik el. Tíz lépés egy tündér mértékével kevéske, tíz lépés futva, jól megnyújtva nem is jelentős távolság.
Mondjuk Lapu nem ilyesmin morfondírozik, még a nagypofájú, ám semmitérő szárnyas próbálja hátrahagyni őket, az ide idézett kardos kísértettel. Lapu szimplán csak egyre biztosabb abban, hogy Nellara igenis megérdemel minden ütleget. Akár százszorosan is. Mindezen bizonyosságon túl, vizsgálgatva még tovább megszeppenten a kerubit egészen más jellegű következtetések is leszűrődnek. Nem fél, nem annyira, mint egy éve, nem úgy, mint egy éve. Most sírva, reszketve kellene a sarokba kuporognia, kegyelemért könyörögve, ehelyett csak áll, kíváncsisággal vegyes aggodalommal, és nem marja könny a torkát. Holott ha valakinek, hát neki lenne aggódni valója a szellemektől.
A tündérke távolodik, a ködlény oszlik, Lapu pedig örülve újonnan felfedezett bátorságának, zihált haját rendezgetve, csak halk átkot mormol a szárnyas után.*
-Legközelebb megtéplek nuniszájú, de addig is eregessél tócsát a bugyogódba kétkutyáshátúcafka.
*Kriyon hangja zökkenti ki, és szakítja el tekintetét a tündérről, hova a csapást kívánta. Fúj nagyot, majd kedves mosollyal fordul a félvér felé.*
-Azt hiszem rég voltam már ilyen jól. REndesen megmutattam neki kivel szórakozzon, mi?
*Húzza ki magát, oly elégedettséggel, mintha egy ork kórust pofozott volna végig.*
Avalija Taldan megpróbált varázsolni egy Felhőképzés nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Tíz lépés olykor egy örökkévalóságnak tűnhet, és komoly fájdalmakkal járhat. Tíz lépés máskor semmiség, pillanatok alatt telik el. Tíz lépés egy tündér mértékével kevéske, tíz lépés futva, jól megnyújtva nem is jelentős távolság.
Mondjuk Lapu nem ilyesmin morfondírozik, még a nagypofájú, ám semmitérő szárnyas próbálja hátrahagyni őket, az ide idézett kardos kísértettel. Lapu szimplán csak egyre biztosabb abban, hogy Nellara igenis megérdemel minden ütleget. Akár százszorosan is. Mindezen bizonyosságon túl, vizsgálgatva még tovább megszeppenten a kerubit egészen más jellegű következtetések is leszűrődnek. Nem fél, nem annyira, mint egy éve, nem úgy, mint egy éve. Most sírva, reszketve kellene a sarokba kuporognia, kegyelemért könyörögve, ehelyett csak áll, kíváncsisággal vegyes aggodalommal, és nem marja könny a torkát. Holott ha valakinek, hát neki lenne aggódni valója a szellemektől.
A tündérke távolodik, a ködlény oszlik, Lapu pedig örülve újonnan felfedezett bátorságának, zihált haját rendezgetve, csak halk átkot mormol a szárnyas után.*
-Legközelebb megtéplek nuniszájú, de addig is eregessél tócsát a bugyogódba kétkutyáshátúcafka.
*Kriyon hangja zökkenti ki, és szakítja el tekintetét a tündérről, hova a csapást kívánta. Fúj nagyot, majd kedves mosollyal fordul a félvér felé.*
-Azt hiszem rég voltam már ilyen jól. REndesen megmutattam neki kivel szórakozzon, mi?
*Húzza ki magát, oly elégedettséggel, mintha egy ork kórust pofozott volna végig.*
Avalija Taldan megpróbált varázsolni egy Felhőképzés nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
1887. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-24 20:09:58
Üzenet elküldve: 2018-05-24 20:09:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az arra érdemes//
//Kilvard//
*Úgy néz ki, a másnap reggel sem fog nyugodtabban telni, mint a tegnap éjszaka. Abogr hangosat sóhajt, sokszor érkeznek utazók, kik mindig az elsőnek gondolják magukat, egy-egy nagy ötlettel, mit sajátjukénak éreznek. Abogr korát azonban nem tudja senki sem, ami azt illeti talán ő maga sem, ahogy más sem gondolhatja, hogy tisztában van azzal ki, mikor, milyen kéréssel fordult hozzá. Mindazonáltal a kitartást is díjazza, kérdés, hogy mikor és hogyan.*
- Ne... _ne érj hozzá_! *Fordul hirtelen Kilvardhoz, majd sértődötten húzza fel az orrát.* Itt tökéletes rend van... eh. *Legyint, mikorra a pergamen végül is Kilvard által visszakerül a helyére. De a férfi nem hagyja abba, sorra veszi ki a tekercseket Abogr egyre jobban elkerekedő tekintete ellenére. Sietősen lép az asztalhoz, majd felkapja a kitett tekercseket. A férfi célja sikerült, a figyelem már rá terelődik, kérdés, hogy milyen módon. Abogr, két hatalmas sóhaj után végül teljes mértékben rá figyel:*
- Van, kinek részét képezi, s van, ki nem szívlelheti. A természet része lehet, s ki bír vele élete teljes. Az idő nem fog rajta, bármennyire igyekszik nem látja már, mert vele együtt párhuzamosan jár. Mi az? *A férfi láthatja, hogy Abogr arca komoly marad, bizony az öreg nem viccel, úgy látszik ilyen időszak terheli elméjét.
//Taitos//
Miután kérdését felteszi Taitosra néz.*
- Ha gondolod, kísérd fel eme céltudatos ifjút *mutat fejét rázva, jelentőségteljesen ujjával Kilvardra* és ő vigye a szennyest. De a szobába, csak te léphetsz be! Ő megvár kint. *Utolsó mondatát erőteljesen megnyomja, látszik rajta, hogy komolyan gondolja, s halál fia, aki a szavakat nem veszi komolyan. A kezében tartott pergameneket visszateszi a helyére.*
- Hmm... talán mégis inkább itt van. *Mondja halkan, csak a polcnak és a temérdek pergamennek.* Majd együtt gondolkodhattok, Taitosnak úgyis remekül megy! *Arcán, mintha egy pillanatra kisimulnának vidoran a ráncok.*
//Kilvard//
*Úgy néz ki, a másnap reggel sem fog nyugodtabban telni, mint a tegnap éjszaka. Abogr hangosat sóhajt, sokszor érkeznek utazók, kik mindig az elsőnek gondolják magukat, egy-egy nagy ötlettel, mit sajátjukénak éreznek. Abogr korát azonban nem tudja senki sem, ami azt illeti talán ő maga sem, ahogy más sem gondolhatja, hogy tisztában van azzal ki, mikor, milyen kéréssel fordult hozzá. Mindazonáltal a kitartást is díjazza, kérdés, hogy mikor és hogyan.*
- Ne... _ne érj hozzá_! *Fordul hirtelen Kilvardhoz, majd sértődötten húzza fel az orrát.* Itt tökéletes rend van... eh. *Legyint, mikorra a pergamen végül is Kilvard által visszakerül a helyére. De a férfi nem hagyja abba, sorra veszi ki a tekercseket Abogr egyre jobban elkerekedő tekintete ellenére. Sietősen lép az asztalhoz, majd felkapja a kitett tekercseket. A férfi célja sikerült, a figyelem már rá terelődik, kérdés, hogy milyen módon. Abogr, két hatalmas sóhaj után végül teljes mértékben rá figyel:*
- Van, kinek részét képezi, s van, ki nem szívlelheti. A természet része lehet, s ki bír vele élete teljes. Az idő nem fog rajta, bármennyire igyekszik nem látja már, mert vele együtt párhuzamosan jár. Mi az? *A férfi láthatja, hogy Abogr arca komoly marad, bizony az öreg nem viccel, úgy látszik ilyen időszak terheli elméjét.
//Taitos//
Miután kérdését felteszi Taitosra néz.*
- Ha gondolod, kísérd fel eme céltudatos ifjút *mutat fejét rázva, jelentőségteljesen ujjával Kilvardra* és ő vigye a szennyest. De a szobába, csak te léphetsz be! Ő megvár kint. *Utolsó mondatát erőteljesen megnyomja, látszik rajta, hogy komolyan gondolja, s halál fia, aki a szavakat nem veszi komolyan. A kezében tartott pergameneket visszateszi a helyére.*
- Hmm... talán mégis inkább itt van. *Mondja halkan, csak a polcnak és a temérdek pergamennek.* Majd együtt gondolkodhattok, Taitosnak úgyis remekül megy! *Arcán, mintha egy pillanatra kisimulnának vidoran a ráncok.*
1886. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-24 19:27:39
Üzenet elküldve: 2018-05-24 19:27:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az arra érdemes//
*Hátralép egyet, onnan szemléli tovább Abogr mester ténykedését. Az biztos, hogy halkszavúságát le kell vetkőznie, ha a nagymesterrel beszél. Azt viszont egy pillanatig sem gondolná, hogy naponta érkeznek jelentkezők, hogy a Torony szolgálatába álljanak vagy gondot okozna, ha célkitűzései egyeznének másokéival. Olybá tűnik viszont, hogy a munkáért meg kell dolgozni.
Vet egy pillantást Taitosra, majd az öreg mester mellé lép a polchoz, hogy visszategye az általa használt pergament.*
-Tarthatna valakit, aki rendet tart az írások között. *Szegezi az észrevételt emelt hangon a varázslónak, keze pedig egy pillanatra megáll, mikor visszahúzza a polcról.
Odébb lép egy másik szekrénypolchoz, hogy kiemeljen egy tekercset, majd még kettőt. Igyekszik az Abogr által kiemeltekhez hasonlatosat találni, tüzetesen vizsgálgatja a küllemüket és pakolja le őket az asztalra.*
-Talán a három közül valamelyik?
*Néz kérdőn a varázslóra. Ha bakot lő sem lehet akkora gond, legalább kísérletet tesz rá, hogy magára vonja a mágus figyelmét.*
*Hátralép egyet, onnan szemléli tovább Abogr mester ténykedését. Az biztos, hogy halkszavúságát le kell vetkőznie, ha a nagymesterrel beszél. Azt viszont egy pillanatig sem gondolná, hogy naponta érkeznek jelentkezők, hogy a Torony szolgálatába álljanak vagy gondot okozna, ha célkitűzései egyeznének másokéival. Olybá tűnik viszont, hogy a munkáért meg kell dolgozni.
Vet egy pillantást Taitosra, majd az öreg mester mellé lép a polchoz, hogy visszategye az általa használt pergament.*
-Tarthatna valakit, aki rendet tart az írások között. *Szegezi az észrevételt emelt hangon a varázslónak, keze pedig egy pillanatra megáll, mikor visszahúzza a polcról.
Odébb lép egy másik szekrénypolchoz, hogy kiemeljen egy tekercset, majd még kettőt. Igyekszik az Abogr által kiemeltekhez hasonlatosat találni, tüzetesen vizsgálgatja a küllemüket és pakolja le őket az asztalra.*
-Talán a három közül valamelyik?
*Néz kérdőn a varázslóra. Ha bakot lő sem lehet akkora gond, legalább kísérletet tesz rá, hogy magára vonja a mágus figyelmét.*
1885. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-24 19:07:43
Üzenet elküldve: 2018-05-24 19:07:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Az utolsó mentsvár//
//Az arra érdemes//
-Inkább vándornak mondanám magam.
*Jelenti ki a könyv csukódásának tompa hangja után.*
-De olyasmi, igen.
*Aztán a csillogó szemű idősebb férfit kezdi nézni.*
~Tapasztalt, de itt mégis újra fiatal. Viszont legalább kiderült, hogy a tudást műveli.~
*Három éve Taitos is ilyen lehetett. Csak biccent a szavakra, de azért hozzáteszi.*
-Minden folyó addig tiszta, míg az orkok bele nem...
*Ilyen közegben talán nem illendő befejezni a mondást, ami az ürítkezés legcifrább elnevezéseivel végződik. Remélhetőleg Kilvard is ismeri a kissé rasszista közmondást.*
-Szóval mit is ér a mágia, ha sötét mágussá avanzsálódsz az első démoni ajánlatra?
*Kérdezi keserűen, majd húz még kettőt a seprűvel. Ekkor be is toppan Abogr, aki a tegnapihoz híven ma is elég holdkóros.*
~Ennyire öreg már?~
*Hiszen egy "tágulj innét"re legalább méltathatná az újoncot.*
~Nekem is beszélnem kell vele.~
*Sokkal kevésbé nyugodt szívvel, mint tegnap, de ő is megszólal.*
-Mester, hamarosan eljutok a szennyesig, felmegyek érte, csak dobd le az ajtó elé!
*Kéri az öreget, és legalább egy biccentésig mereven bámulja. Évente nagyjából kétszer lehetnek kimosva azok a vánkosok, azt nem is sejti, hogy ki lehet a második, de egyértelmű, hogy neki ezt most ki kell mosnia, a szobába pedig nem akar bemenni csak úgy.*
//Az arra érdemes//
-Inkább vándornak mondanám magam.
*Jelenti ki a könyv csukódásának tompa hangja után.*
-De olyasmi, igen.
*Aztán a csillogó szemű idősebb férfit kezdi nézni.*
~Tapasztalt, de itt mégis újra fiatal. Viszont legalább kiderült, hogy a tudást műveli.~
*Három éve Taitos is ilyen lehetett. Csak biccent a szavakra, de azért hozzáteszi.*
-Minden folyó addig tiszta, míg az orkok bele nem...
*Ilyen közegben talán nem illendő befejezni a mondást, ami az ürítkezés legcifrább elnevezéseivel végződik. Remélhetőleg Kilvard is ismeri a kissé rasszista közmondást.*
-Szóval mit is ér a mágia, ha sötét mágussá avanzsálódsz az első démoni ajánlatra?
*Kérdezi keserűen, majd húz még kettőt a seprűvel. Ekkor be is toppan Abogr, aki a tegnapihoz híven ma is elég holdkóros.*
~Ennyire öreg már?~
*Hiszen egy "tágulj innét"re legalább méltathatná az újoncot.*
~Nekem is beszélnem kell vele.~
*Sokkal kevésbé nyugodt szívvel, mint tegnap, de ő is megszólal.*
-Mester, hamarosan eljutok a szennyesig, felmegyek érte, csak dobd le az ajtó elé!
*Kéri az öreget, és legalább egy biccentésig mereven bámulja. Évente nagyjából kétszer lehetnek kimosva azok a vánkosok, azt nem is sejti, hogy ki lehet a második, de egyértelmű, hogy neki ezt most ki kell mosnia, a szobába pedig nem akar bemenni csak úgy.*
1884. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-24 15:49:09
Üzenet elküldve: 2018-05-24 15:49:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az arra érdemes//
- Azt hiszem talán ez lesz a megfelelő. *Motyogva nyúl az egyik díszveretes pergamenből álló tekercssorozat harmadik tagjához a polcon, majd kézfejével homlokát törli meg, s állához biggyeszti mutatóujját. Abogr elfoglalt, semmi kétség ezt még a vak is látja, s ezzel párosul természete és kialvatlan szemei, amik azonban Kilvardra továbbra sem néznek, csak a polcot figyelik, de a pergament nem veszi le.*
- Vagy mégsem? *Kérdezi hangosan.* Pedig a múltkor még itt volt. *Mormogja tovább szakálla alatt. Olyan, mintha meg sem hallotta volna, hogy mindeközben Kilvard a mester mögé áll és a neki kijáró maximális tisztelettel szólítja meg. Azaz, ha így tenne, akkor lenne az igazi, de a mormolás, bár mágusártalom, mégsem illendő, főleg egy ilyen mester irányába, aki lehet, hogy még nagyot is hall, mindamellett, hogy magába temetkezve elmélkedik. Abogr a pergamenválogatás közben talán ezen is gondolkodik, bár arcára, csak a gyötrő gondolatok vannak felírva, melyek azt mutatják, hogy valamit borzasztóan keres, de bizonyára nem talál. Egy kissé odébb sétál, de csak néhány lépésnyire, hogy másutt is körbenézzen, kezében állával, lábával immár idegesebben dobolva. Az egyik hasonlatosan díszes pergament immár le is veszi, s tüzetesen nézi meg, majd láthatóan nem találja megfelelőnek, s bosszúsan visszateszi. Ha Abogrnak három lába lenne, minden bizonnyal már kettővel dobolna egyszerre, azonban tekintve, hogy csak kettő van, egyensúlyát nem akarja elveszíteni, s türelmetlenül fordul Kilvard felé, hogy aztán egy pillanat múlva, ívesen elsétáljon mellette.*
- Elnézést. *Motyogja bosszúsan, s, ha Kilvard nem lép arrébb, még kezével is félretolja, hogy tovább kereshessen a polcok között. Az bizonyára már nyilvánvaló, hogy egy tiszteletteljes, mondhatni Abogr számára mindennapi és közhelyes megszólítással és célkitűzéssel, a rendkívül elfoglalt és az időjárással együtt változó természetű Aborgot nem lehet kizökkenteni. Főleg, hogy valószínűleg ezen mondatokat nem először hallja már, de vajon akkor miben különbözik mások célkitűzésétől?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.24 15:50:30
- Azt hiszem talán ez lesz a megfelelő. *Motyogva nyúl az egyik díszveretes pergamenből álló tekercssorozat harmadik tagjához a polcon, majd kézfejével homlokát törli meg, s állához biggyeszti mutatóujját. Abogr elfoglalt, semmi kétség ezt még a vak is látja, s ezzel párosul természete és kialvatlan szemei, amik azonban Kilvardra továbbra sem néznek, csak a polcot figyelik, de a pergament nem veszi le.*
- Vagy mégsem? *Kérdezi hangosan.* Pedig a múltkor még itt volt. *Mormogja tovább szakálla alatt. Olyan, mintha meg sem hallotta volna, hogy mindeközben Kilvard a mester mögé áll és a neki kijáró maximális tisztelettel szólítja meg. Azaz, ha így tenne, akkor lenne az igazi, de a mormolás, bár mágusártalom, mégsem illendő, főleg egy ilyen mester irányába, aki lehet, hogy még nagyot is hall, mindamellett, hogy magába temetkezve elmélkedik. Abogr a pergamenválogatás közben talán ezen is gondolkodik, bár arcára, csak a gyötrő gondolatok vannak felírva, melyek azt mutatják, hogy valamit borzasztóan keres, de bizonyára nem talál. Egy kissé odébb sétál, de csak néhány lépésnyire, hogy másutt is körbenézzen, kezében állával, lábával immár idegesebben dobolva. Az egyik hasonlatosan díszes pergament immár le is veszi, s tüzetesen nézi meg, majd láthatóan nem találja megfelelőnek, s bosszúsan visszateszi. Ha Abogrnak három lába lenne, minden bizonnyal már kettővel dobolna egyszerre, azonban tekintve, hogy csak kettő van, egyensúlyát nem akarja elveszíteni, s türelmetlenül fordul Kilvard felé, hogy aztán egy pillanat múlva, ívesen elsétáljon mellette.*
- Elnézést. *Motyogja bosszúsan, s, ha Kilvard nem lép arrébb, még kezével is félretolja, hogy tovább kereshessen a polcok között. Az bizonyára már nyilvánvaló, hogy egy tiszteletteljes, mondhatni Abogr számára mindennapi és közhelyes megszólítással és célkitűzéssel, a rendkívül elfoglalt és az időjárással együtt változó természetű Aborgot nem lehet kizökkenteni. Főleg, hogy valószínűleg ezen mondatokat nem először hallja már, de vajon akkor miben különbözik mások célkitűzésétől?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.24 15:50:30
1883. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-24 15:03:24
Üzenet elküldve: 2018-05-24 15:03:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia színe//
*Egyik lábáról a másikra áll, mert nem igazán tudja kezelni a helyzetet. Vagyis tudná, de ahhoz túl sok itt a gyúlékony papír és más dolog.*
- Öhm. *a Kerubi szertefoszlik, Nellara elszublimál, Lapu meg marad.*
- Jól vagy, húgi? *magában felírja, hogy a kerubi milyen dolgokat művelt, de úgyis el fogja felejteni.*
- Na. *csapja össze tenyerét.*
- Ez is megvolt, lépjünk. Ez a hely nagyon izé. Olyan... öhm. Izgalmi állapotba hozza a népeket. *elég ha csak őrá néznek oldalról, teljesen látszik.*
*Miután Nairada otthagyja őket, Kriyon fülét húzgálva néz Lapura.*
- Erm. Azért ügyes volt a varázslat. Meg a csicskalángos is, hehe! Jól vagy?
*Egyik lábáról a másikra áll, mert nem igazán tudja kezelni a helyzetet. Vagyis tudná, de ahhoz túl sok itt a gyúlékony papír és más dolog.*
- Öhm. *a Kerubi szertefoszlik, Nellara elszublimál, Lapu meg marad.*
- Jól vagy, húgi? *magában felírja, hogy a kerubi milyen dolgokat művelt, de úgyis el fogja felejteni.*
- Na. *csapja össze tenyerét.*
- Ez is megvolt, lépjünk. Ez a hely nagyon izé. Olyan... öhm. Izgalmi állapotba hozza a népeket. *elég ha csak őrá néznek oldalról, teljesen látszik.*
*Miután Nairada otthagyja őket, Kriyon fülét húzgálva néz Lapura.*
- Erm. Azért ügyes volt a varázslat. Meg a csicskalángos is, hehe! Jól vagy?
1882. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-23 21:40:21
Üzenet elküldve: 2018-05-23 21:40:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az arra érdemes//
//és Taitos//
*Becsukja a könyvet és a férfire néz.*
-Mágus lennél?
*Arcára nem ül ki sem hitetlenkedés, sem egyéb érzelem. Amúgy sem a mimika tárháza, de a legkevésbé sem lepné meg a dolog, a fiú a sepregetés ellenére is mágusnövendéknek fest.*
-Sok minden voltam már és sok mindent tanultam életem során. Azonban ez. *Mutat a könyvespolcra.* Ez az igazi, a legtisztább tudás. Kérdésében ott a válasz. Ez nem fogható semmihez, egyúttal megfoghatatlan. *Rázza meg a könyvet.* Mintha...
*Pillantása a belépő Abogrra siklik és elhallgat. Némán kíséri tekintetével, miközben amaz odalép egy könyvespolchoz.
Nem habozik, azt beszélik, hogy van úgy, hogy Abogrot hetekig nem látni. Odalép hozzá és halkan megszólítja a mágust.*
-Nagymester. *Mormolja.* Kilvard Guldraen vagyok és szeretném a tornyot szolgálni, bárhogy. Nagy út áll mögöttem és ezzel a feltett szándékkal érkeztem.
*Tér rá egyből a lényegre. Nem folytatja, nem akarja letámadni a mágust. Hevesebben kalapál a szíve a szokottnál, de nem mutatja izgatottságát. Valószínűleg nem is lenne képes rá.*
//és Taitos//
*Becsukja a könyvet és a férfire néz.*
-Mágus lennél?
*Arcára nem ül ki sem hitetlenkedés, sem egyéb érzelem. Amúgy sem a mimika tárháza, de a legkevésbé sem lepné meg a dolog, a fiú a sepregetés ellenére is mágusnövendéknek fest.*
-Sok minden voltam már és sok mindent tanultam életem során. Azonban ez. *Mutat a könyvespolcra.* Ez az igazi, a legtisztább tudás. Kérdésében ott a válasz. Ez nem fogható semmihez, egyúttal megfoghatatlan. *Rázza meg a könyvet.* Mintha...
*Pillantása a belépő Abogrra siklik és elhallgat. Némán kíséri tekintetével, miközben amaz odalép egy könyvespolchoz.
Nem habozik, azt beszélik, hogy van úgy, hogy Abogrot hetekig nem látni. Odalép hozzá és halkan megszólítja a mágust.*
-Nagymester. *Mormolja.* Kilvard Guldraen vagyok és szeretném a tornyot szolgálni, bárhogy. Nagy út áll mögöttem és ezzel a feltett szándékkal érkeztem.
*Tér rá egyből a lényegre. Nem folytatja, nem akarja letámadni a mágust. Hevesebben kalapál a szíve a szokottnál, de nem mutatja izgatottságát. Valószínűleg nem is lenne képes rá.*
1881. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-23 19:59:15
Üzenet elküldve: 2018-05-23 19:59:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Taitos//
*A lépcsőn egy borzas fejű, kusza szakállú ember jelenik meg, meglehetősen elgyötört arccal és gyűrött fejjel. Abogr mester láthatóan nem aludt túlságosan sokat, a külső szemlélő első gondolata talán az lehet, hogy sokáig volt fenn, esetleg végigdolgozta az éjszakát. Talán rosszat álmodott, de semmi esetre sem ígér tekintete jót. Taitost azonnal észreveszi, hisz láthatóan szorgalmasan végzi a dolgát, talán arcán még némi elégedettség is feltűnik, persze ez pillanatokon belül beleolvad a száraz rongycsomóhoz hasonlatos arcképbe.*
- Jól van, jól. *Mondja bólogatva, komoran, de egyéb mondanivalója nincs.*
//Az arra érdemes//
//Kilvard//
*Abogr, a terem egészét belátja, így kiválóan láthatja az asztalnál ülő Kilvardot is, ettől függetlenül különösképpen nem vesz róla tudomást. Kilvard, bár lehet, hogy Abogrot még nem látta, talán azonnal felismerheti díszes talárjáról, dús szakálláról és arról, hogy meglehetősen otthonosan mozog a teremben és jelenleg meglehetősen morcosan. A mester, esetleg már megszokhatta, hogy a torony olykor bizony forgalmas, s ekkor a könyvtárt a lapozgatás apró neszei töltik be, néhányan még suttogni is merészelnek egymással, persze talán nem akkor, mikor Abogr is jelen van. Azt általában néma és kissé jeges csend kíséri, következően a mester szeszélyes természetéből. Persze lehet, hogy más miatt nem fordul a férfi felé, ki tudja? Abogr tehát továbbra is csak Taitost nézi, karikás szemekkel és karba font kézzel, majd rövid idő után az egyik polc felé indul.*
*A lépcsőn egy borzas fejű, kusza szakállú ember jelenik meg, meglehetősen elgyötört arccal és gyűrött fejjel. Abogr mester láthatóan nem aludt túlságosan sokat, a külső szemlélő első gondolata talán az lehet, hogy sokáig volt fenn, esetleg végigdolgozta az éjszakát. Talán rosszat álmodott, de semmi esetre sem ígér tekintete jót. Taitost azonnal észreveszi, hisz láthatóan szorgalmasan végzi a dolgát, talán arcán még némi elégedettség is feltűnik, persze ez pillanatokon belül beleolvad a száraz rongycsomóhoz hasonlatos arcképbe.*
- Jól van, jól. *Mondja bólogatva, komoran, de egyéb mondanivalója nincs.*
//Az arra érdemes//
//Kilvard//
*Abogr, a terem egészét belátja, így kiválóan láthatja az asztalnál ülő Kilvardot is, ettől függetlenül különösképpen nem vesz róla tudomást. Kilvard, bár lehet, hogy Abogrot még nem látta, talán azonnal felismerheti díszes talárjáról, dús szakálláról és arról, hogy meglehetősen otthonosan mozog a teremben és jelenleg meglehetősen morcosan. A mester, esetleg már megszokhatta, hogy a torony olykor bizony forgalmas, s ekkor a könyvtárt a lapozgatás apró neszei töltik be, néhányan még suttogni is merészelnek egymással, persze talán nem akkor, mikor Abogr is jelen van. Azt általában néma és kissé jeges csend kíséri, következően a mester szeszélyes természetéből. Persze lehet, hogy más miatt nem fordul a férfi felé, ki tudja? Abogr tehát továbbra is csak Taitost nézi, karikás szemekkel és karba font kézzel, majd rövid idő után az egyik polc felé indul.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3533-3552