Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 171 (3401. - 3420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3420. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-05-16 20:55:34
Üzenet elküldve: 2023-05-16 20:55:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*Akár hazudik a másik akár nem annyit semmiképp nem ér a téma, hogy vitatkozni kezdjenek rajta. Aborath-nak mindenesetre ez a véleménye. A másik határozott véleménykifejtésére mosolyogva bólogat.*
-Ez valóban igaz. De én szeretném hinni, hogy bár meggyengült a nem istenektől származó hatalmú mágusok ereje, de a bennük rejlő potenciál még így is felülmúlja a papvarázslókét. Ugyanis elismerem, hogy az istenek hatalma felülmúlja a képzeletet. Hegyláncokat mozgatni, pusztán a jelenlétükkel egész Lanawin számára látható égi jelenséggé válni... De akik őket követik azoknak a hatalma pont ezért is korlátozott. Számukra ajándék a mágia és a patrónusukat nem nőhetik túl vagy azokra veszélyt nem jelenthetnek, de egy igazi mágus saját hatalommal rendelkezik. Aminek a korlátait folyamatosan lehet feszegetni egyre nagyobb és nagyobb célok érdekében, hogy talán egy napon akár az istenekkel is dacoló mágikus hatalommal bírhassunk, ami kizárólag a mienk és nem függ külső hatalmaktól. Persze ez csak az én véleményem és bizonyos részei nem többek ábrándos tévképzeteknél én is tudom, de szeretem ezt gondolni.
*Mosolyog a másikra. Aki, az állatteremtéssel kapcsolatban mond olyasmit amire Aborath-on a sor, hogy érdeklődve felvonja a szemöldökét. Nem azért mert dőreségnek gondolja. Pont mert látja a neki tetsző gondolatok lehetőségét-e mögött a mondat mögött.*
-Etikátlan és a természettel teljesen összeegyeztethetetlen... Érdekes.*Simít végig a szakállán.*Tény, hogy megvan a természetnek a maga egyensúlya amit felboríthat ez a mágia. Miképp érvelt az adott kolléga ha szabad megérdeklődnöm?
*Aborath hiszi, hogy a mágia nem csak hatalom hanem felelősség is. Felelősség aminek arra kell sarkallnia a mágia gyakorlóit, hogy minél jobban ismerjék a világot és ne féljenek újraértelmezni az azzal kapcsolatos véleményüket ezzel is fejlődni és mindig bölcsebbé válni. Maga is ezért tanult előbb a világról és több filozófiai ágról sok mindent mielőtt megkezdődtek volna a tényleges mágikus tanulmányai. A másikat úgy néz ki érdekli az elf és törp kultúra amin Aborath jót mosolyog.*
-Én hiszem, hogy a gyakorlat mellé az elmélet legalább olyan fontos. És nem csak a mágiára hanem a világra általánosan kiterjedő tudás. A fentebbi példánál maradva az a mágus, aki nem ismeri a természet törékeny egyensúlyát és túl sok denevért teremt abból a célból, hogy az összes szúnyogot felfalják majdnem annyira nem ismeri a hatalmát mintha rosszul tanulta volna meg az inkantációt. Ugyan ez igaz arra a harci mágusra, aki nem gondolja át az élet értékét.
*Megeredt Aborath nyelve. Mégiscsak egy kollégával beszél és nem véletlenül lett tanító se. Szeret magyarázni. Ezért is az érkező ajánlat mindkét fele hamar elnyeri a tetszését.*
-Bizonyos vagyok benne, hogy rendelkezik olyan tudással Derin úr, amikkel méltón megfizetheti ezeket a leckéket. Egyébiránt a levegőmágia tanulása céljából érkeztem annak idején a levegő városába ahol akkor még a levegő tornya állt. A világ változása ellenére nem fordítottam hátat az ágnak. Jelenleg is kizárólag abban vagyok kellő módon elmélyedve, hogy már használhassam is.
*Meg is próbálja bemutatni a mellette heverő szürke könyvön.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a egy hozzá közel lévő tárgyat két körig, pár méter magasban, egy helyben tud lebegtetni.
*Akár hazudik a másik akár nem annyit semmiképp nem ér a téma, hogy vitatkozni kezdjenek rajta. Aborath-nak mindenesetre ez a véleménye. A másik határozott véleménykifejtésére mosolyogva bólogat.*
-Ez valóban igaz. De én szeretném hinni, hogy bár meggyengült a nem istenektől származó hatalmú mágusok ereje, de a bennük rejlő potenciál még így is felülmúlja a papvarázslókét. Ugyanis elismerem, hogy az istenek hatalma felülmúlja a képzeletet. Hegyláncokat mozgatni, pusztán a jelenlétükkel egész Lanawin számára látható égi jelenséggé válni... De akik őket követik azoknak a hatalma pont ezért is korlátozott. Számukra ajándék a mágia és a patrónusukat nem nőhetik túl vagy azokra veszélyt nem jelenthetnek, de egy igazi mágus saját hatalommal rendelkezik. Aminek a korlátait folyamatosan lehet feszegetni egyre nagyobb és nagyobb célok érdekében, hogy talán egy napon akár az istenekkel is dacoló mágikus hatalommal bírhassunk, ami kizárólag a mienk és nem függ külső hatalmaktól. Persze ez csak az én véleményem és bizonyos részei nem többek ábrándos tévképzeteknél én is tudom, de szeretem ezt gondolni.
*Mosolyog a másikra. Aki, az állatteremtéssel kapcsolatban mond olyasmit amire Aborath-on a sor, hogy érdeklődve felvonja a szemöldökét. Nem azért mert dőreségnek gondolja. Pont mert látja a neki tetsző gondolatok lehetőségét-e mögött a mondat mögött.*
-Etikátlan és a természettel teljesen összeegyeztethetetlen... Érdekes.*Simít végig a szakállán.*Tény, hogy megvan a természetnek a maga egyensúlya amit felboríthat ez a mágia. Miképp érvelt az adott kolléga ha szabad megérdeklődnöm?
*Aborath hiszi, hogy a mágia nem csak hatalom hanem felelősség is. Felelősség aminek arra kell sarkallnia a mágia gyakorlóit, hogy minél jobban ismerjék a világot és ne féljenek újraértelmezni az azzal kapcsolatos véleményüket ezzel is fejlődni és mindig bölcsebbé válni. Maga is ezért tanult előbb a világról és több filozófiai ágról sok mindent mielőtt megkezdődtek volna a tényleges mágikus tanulmányai. A másikat úgy néz ki érdekli az elf és törp kultúra amin Aborath jót mosolyog.*
-Én hiszem, hogy a gyakorlat mellé az elmélet legalább olyan fontos. És nem csak a mágiára hanem a világra általánosan kiterjedő tudás. A fentebbi példánál maradva az a mágus, aki nem ismeri a természet törékeny egyensúlyát és túl sok denevért teremt abból a célból, hogy az összes szúnyogot felfalják majdnem annyira nem ismeri a hatalmát mintha rosszul tanulta volna meg az inkantációt. Ugyan ez igaz arra a harci mágusra, aki nem gondolja át az élet értékét.
*Megeredt Aborath nyelve. Mégiscsak egy kollégával beszél és nem véletlenül lett tanító se. Szeret magyarázni. Ezért is az érkező ajánlat mindkét fele hamar elnyeri a tetszését.*
-Bizonyos vagyok benne, hogy rendelkezik olyan tudással Derin úr, amikkel méltón megfizetheti ezeket a leckéket. Egyébiránt a levegőmágia tanulása céljából érkeztem annak idején a levegő városába ahol akkor még a levegő tornya állt. A világ változása ellenére nem fordítottam hátat az ágnak. Jelenleg is kizárólag abban vagyok kellő módon elmélyedve, hogy már használhassam is.
*Meg is próbálja bemutatni a mellette heverő szürke könyvön.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a egy hozzá közel lévő tárgyat két körig, pár méter magasban, egy helyben tud lebegtetni.
3419. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-05-13 07:02:45
Üzenet elküldve: 2023-05-13 07:02:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*Learon nagyon kevésszer tapasztalta életében, hogy a vele szemben álló alak nem csodálkozik rá a szavaira. Ilyenkor általában ámuldozás szokott lenni vagy legalábbis hazugnak nevezik, nem pedig egyszerűen szó nélkül hagyják. Egy jó pár másodpercig felvont szemöldökkel hallgatja a férfit és egy kicsit meg is bánja, hogy idejött, de aztán a tenyérnyi állatok teremtésére egyből bólogatni kezd.*
-Bizony én is! Azonban az istenek tönkretették a mágiát. Ha mondhatom így, teljesen összekuszáltak mindent és sok varázslatot elvesztettem miattuk! *Azt nem teszi hozzá, hogy szerzett is tőlük azóta már és az egyiknek kegyeltje is lett, ami nagyban megkönnyíti az életét.*
-Bár azóta volt egy érdekes beszélgetésem egy mágustársammal, aki felnyitotta a szemem, hogy teljesen etikátlan és a természettel teljesen összeegyeztethetetlen állatokat teremteni. Igazából még örülök is neki, hogy ez a varázslat elveszett. *Vonja meg a vállát. Már nem emlékszik rá, hogy ki is mondta ezt neki, de a lényegen nem változtat. Életet önkényesen létrehozni bűn, Learon szerint.*
-Elf és törp kultúra! *Lelkesedik fel a hallottakra, hogy még a tenyerét is összecsapja és egyből máshogy néz a férfira. Ő maga ezekben teljesen járatlan, ahogy a csillagászatban is, bár ez utóbbi cseppet sem érdekli.*
-Sajnos semmit nem tudok róluk. Én mindig csak a mágia gyakorlatias részével törődtem. Évekig tanultam az alapokat, de sosem mélyedtem el más kultúrákban. A varázslásban is csak annyira, hogy képes legyek előhívni a természet erőit! *Elgondolkodik, hogy talán profitálhatna ebből a kis találkozásból. Mindig szeret új dolgokat tanulni ugyanis.*
-Ért valamelyik mágia ághoz? Szívesen hallanék erről a törp és elf kultúráról, cserébe tanítok én is valamit vagy akár fizetek érte, ha úgy könnyebben adna órákat! *Vág egyből bele is a közepébe. Általában csak a varázslásra oktatják mások, de hátha most tanul valami olyat is, amit általában nem szokott.*
*Learon nagyon kevésszer tapasztalta életében, hogy a vele szemben álló alak nem csodálkozik rá a szavaira. Ilyenkor általában ámuldozás szokott lenni vagy legalábbis hazugnak nevezik, nem pedig egyszerűen szó nélkül hagyják. Egy jó pár másodpercig felvont szemöldökkel hallgatja a férfit és egy kicsit meg is bánja, hogy idejött, de aztán a tenyérnyi állatok teremtésére egyből bólogatni kezd.*
-Bizony én is! Azonban az istenek tönkretették a mágiát. Ha mondhatom így, teljesen összekuszáltak mindent és sok varázslatot elvesztettem miattuk! *Azt nem teszi hozzá, hogy szerzett is tőlük azóta már és az egyiknek kegyeltje is lett, ami nagyban megkönnyíti az életét.*
-Bár azóta volt egy érdekes beszélgetésem egy mágustársammal, aki felnyitotta a szemem, hogy teljesen etikátlan és a természettel teljesen összeegyeztethetetlen állatokat teremteni. Igazából még örülök is neki, hogy ez a varázslat elveszett. *Vonja meg a vállát. Már nem emlékszik rá, hogy ki is mondta ezt neki, de a lényegen nem változtat. Életet önkényesen létrehozni bűn, Learon szerint.*
-Elf és törp kultúra! *Lelkesedik fel a hallottakra, hogy még a tenyerét is összecsapja és egyből máshogy néz a férfira. Ő maga ezekben teljesen járatlan, ahogy a csillagászatban is, bár ez utóbbi cseppet sem érdekli.*
-Sajnos semmit nem tudok róluk. Én mindig csak a mágia gyakorlatias részével törődtem. Évekig tanultam az alapokat, de sosem mélyedtem el más kultúrákban. A varázslásban is csak annyira, hogy képes legyek előhívni a természet erőit! *Elgondolkodik, hogy talán profitálhatna ebből a kis találkozásból. Mindig szeret új dolgokat tanulni ugyanis.*
-Ért valamelyik mágia ághoz? Szívesen hallanék erről a törp és elf kultúráról, cserébe tanítok én is valamit vagy akár fizetek érte, ha úgy könnyebben adna órákat! *Vág egyből bele is a közepébe. Általában csak a varázslásra oktatják mások, de hátha most tanul valami olyat is, amit általában nem szokott.*
3418. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-05-13 06:41:27
Üzenet elküldve: 2023-05-13 06:41:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*Van több elképzelés is, hogy mi vezethetett a varázslók egyedi megjelenésének kialakulásához. Az egyik szerint rangjelzés. A bot és a színes öltözet a papok helyét átvevő varázslók hasonló formában történő megkülönböztetését volt hivatott elősegíteni. Ez csak egy feltételezés, de Aborath logikusnak tartja. Bár azóta a papok ismét felbukkantak és a levegő egykori temploma már a fény templomává vállt. Változik a világ. Észrevesz valamit a másik arcán amit nem tud hova tenni. Talán az egykori tanítói feladatköre, ami nem tetszhet a másiknak? Valóban adhat okot némi lenézésre főleg olyan kollégák esetében akiknek nem is kellett megdolgozniuk a tanításuk és önfenntartásuk költségéért hanem patronálták őket. Aborath-nak nem voltak gyökerei a városban és háttér támogatói se.*
-Oh!
*Szól ennyit a másik hőstetteire. Persze természetes kétkedésre adnak alapot, főleg hogy Abogr mester is a másik segítségére szorult volna, de ezeknek udvariasan nem ad hangot a mágus. Ahogy annak sem, hogy milyen érdekes számára, hogy egy mágus aki a hatalom szimbóluma földműveléssel és állattartással foglalkozik.*
-A mágia megváltozása előtt én is képes voltam tenyérnyi méretű állatokat teremteni amennyiben rendelkeztem eggyel, de pásztorkodással kapcsolatban még nem hallottam, hogy mágiát használtak volna.
*Az biztos, hogy egy eléggé nem hétköznapi alakkal hozta őt össze a sors. A sor pedig rá kerül, hogy a múltjáról beszéljen. A másik megjegyzésén elmosolyodik és mikor látja, hogy a pásztormágus is leül akkor követi a példáját. Visszacsüccsen a székére.*
-Főként általános műveltség. Írás olvasás, számtan-mértan, retorika, dialektika, csillagászat, zene, irodalom, etikett, herbalizmus, elf és törp kultúra és nyelv. Ritkán mágiaelmélet és ahhoz tartozó filozófiai felkészítés. De a legtöbb "haszontalan" tanítványom gyerek volt.
*Van több elképzelés is, hogy mi vezethetett a varázslók egyedi megjelenésének kialakulásához. Az egyik szerint rangjelzés. A bot és a színes öltözet a papok helyét átvevő varázslók hasonló formában történő megkülönböztetését volt hivatott elősegíteni. Ez csak egy feltételezés, de Aborath logikusnak tartja. Bár azóta a papok ismét felbukkantak és a levegő egykori temploma már a fény templomává vállt. Változik a világ. Észrevesz valamit a másik arcán amit nem tud hova tenni. Talán az egykori tanítói feladatköre, ami nem tetszhet a másiknak? Valóban adhat okot némi lenézésre főleg olyan kollégák esetében akiknek nem is kellett megdolgozniuk a tanításuk és önfenntartásuk költségéért hanem patronálták őket. Aborath-nak nem voltak gyökerei a városban és háttér támogatói se.*
-Oh!
*Szól ennyit a másik hőstetteire. Persze természetes kétkedésre adnak alapot, főleg hogy Abogr mester is a másik segítségére szorult volna, de ezeknek udvariasan nem ad hangot a mágus. Ahogy annak sem, hogy milyen érdekes számára, hogy egy mágus aki a hatalom szimbóluma földműveléssel és állattartással foglalkozik.*
-A mágia megváltozása előtt én is képes voltam tenyérnyi méretű állatokat teremteni amennyiben rendelkeztem eggyel, de pásztorkodással kapcsolatban még nem hallottam, hogy mágiát használtak volna.
*Az biztos, hogy egy eléggé nem hétköznapi alakkal hozta őt össze a sors. A sor pedig rá kerül, hogy a múltjáról beszéljen. A másik megjegyzésén elmosolyodik és mikor látja, hogy a pásztormágus is leül akkor követi a példáját. Visszacsüccsen a székére.*
-Főként általános műveltség. Írás olvasás, számtan-mértan, retorika, dialektika, csillagászat, zene, irodalom, etikett, herbalizmus, elf és törp kultúra és nyelv. Ritkán mágiaelmélet és ahhoz tartozó filozófiai felkészítés. De a legtöbb "haszontalan" tanítványom gyerek volt.
3417. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-05-13 05:36:21
Üzenet elküldve: 2023-05-13 05:36:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*Mostanában Learon is egyre gyakrabban öltözik úgy, mint egy mágus, bár az artheniori varázslóknak nincs különleges öltözékük. Általában úgy szúrja ki őket, hogy nagy részük rikító színekben pompázik vagy úgy van felruházkodva, mintha legalábbis valami szekrény borult volna rá és amaz kénytelen lenne felvenni minden darabot belőle. Öregségére a pásztormágus is húz az ilyesmi felé…*
-Hmm! *Gondolkodik el egy-két pillanatra. Kicsit elveszi a kedvét a félig idegentől annak foglalkozása, hiszen a sajt-mesternek eddig csak bosszúságot okoztak a nemesek és mindenki, aki velük kapcsolatban áll. Ez mostanában változott csak, mióta a környékére érkezett pár és kicsit megváltoztatták a szemléletét, de ez nagyon lassú folyamat. Csak Relael és Briwalék családja miatt nem köszön el azonnal, hiszen ez a kettő nemes, de azért jó emberek.* ~Adj egy esélyt az embereknek Learon!~ *Sóhajt egyet, majd a mosoly visszaköltözik az arcára, mintha ebben a két pislantásnyi időre el se tűt volna.*
-Elég sokan ismernek a környéken! Párszor megmentettem a várost, és még Abogr-t is egyszer, de ez most lényegtelen. *Hessegeti el jobbjával a dicsekedést, hiszen nem szeret ő hencegni, még véletlenül sem…*
-Nos, a föld ág mestere vagyok, és alkalmazom munkám során. A pásztorkodásban és földművelésben is nagy hasznomra van a mágia, így lettem pásztormágus. Thargföldön kezdték el rám mondogatni, amikor látták, hogy kecskéim között varázsolgatok, aztán rám ragadott annyira tetszett ez a cím mindenkinek! *Szeret ő magáról beszélni ez nem vitás, de érdekli azért Aborath úr is, szóval nem rest még rákérdezni a férfire.*
-Szóval tanító! *Hümmög egy sort és elkezdi szakállát babrálni.*
-Általános műveltség, mint írás-olvasás vagy mágiát is tanított a sok mihaszna nemesnek? *Úgy érzi, hogy ezt a beszélgetést ő hosszasan el fogja húzni, szóval megfog egy kis fellépőt, amivel a magasabban lévő polcokon lévő könyveket szokás elérni, és lerakja magát rá. Nem húsz éves már, nem olyanok a térdei, mint egy fiatal fiúnak.*
*Mostanában Learon is egyre gyakrabban öltözik úgy, mint egy mágus, bár az artheniori varázslóknak nincs különleges öltözékük. Általában úgy szúrja ki őket, hogy nagy részük rikító színekben pompázik vagy úgy van felruházkodva, mintha legalábbis valami szekrény borult volna rá és amaz kénytelen lenne felvenni minden darabot belőle. Öregségére a pásztormágus is húz az ilyesmi felé…*
-Hmm! *Gondolkodik el egy-két pillanatra. Kicsit elveszi a kedvét a félig idegentől annak foglalkozása, hiszen a sajt-mesternek eddig csak bosszúságot okoztak a nemesek és mindenki, aki velük kapcsolatban áll. Ez mostanában változott csak, mióta a környékére érkezett pár és kicsit megváltoztatták a szemléletét, de ez nagyon lassú folyamat. Csak Relael és Briwalék családja miatt nem köszön el azonnal, hiszen ez a kettő nemes, de azért jó emberek.* ~Adj egy esélyt az embereknek Learon!~ *Sóhajt egyet, majd a mosoly visszaköltözik az arcára, mintha ebben a két pislantásnyi időre el se tűt volna.*
-Elég sokan ismernek a környéken! Párszor megmentettem a várost, és még Abogr-t is egyszer, de ez most lényegtelen. *Hessegeti el jobbjával a dicsekedést, hiszen nem szeret ő hencegni, még véletlenül sem…*
-Nos, a föld ág mestere vagyok, és alkalmazom munkám során. A pásztorkodásban és földművelésben is nagy hasznomra van a mágia, így lettem pásztormágus. Thargföldön kezdték el rám mondogatni, amikor látták, hogy kecskéim között varázsolgatok, aztán rám ragadott annyira tetszett ez a cím mindenkinek! *Szeret ő magáról beszélni ez nem vitás, de érdekli azért Aborath úr is, szóval nem rest még rákérdezni a férfire.*
-Szóval tanító! *Hümmög egy sort és elkezdi szakállát babrálni.*
-Általános műveltség, mint írás-olvasás vagy mágiát is tanított a sok mihaszna nemesnek? *Úgy érzi, hogy ezt a beszélgetést ő hosszasan el fogja húzni, szóval megfog egy kis fellépőt, amivel a magasabban lévő polcokon lévő könyveket szokás elérni, és lerakja magát rá. Nem húsz éves már, nem olyanok a térdei, mint egy fiatal fiúnak.*
3416. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-05-12 20:49:50
Üzenet elküldve: 2023-05-12 20:49:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*Aborath szereti a mágushagyományokat követni a megjelenésében is. Meg persze gondolkodásban is szereti a régi eszméket követni. A tudásról és a hatalomról megvan a maga filozófiája és nagyon komolyan veszi a világban elfoglalt helyét ahogy a felelősségeit is. Ezért is bővíti most is az ismereteit. A másik közeledését észrevéve leteszi a kezéből a könyvet és úgy fordul várakozón a másik felé. Annak megjegyzésére Aborath képén is kicsit szélesedik a mosoly. Felkel és úgy köszönti a kollégát.*
-Valahol minden bizonnyal találkozhattunk már mert nekem is ez a megérzésem. Lehet, hogy itt a toronyban mert a lázadás óta szinte itt élek. Előtte az arisztokraták körében házi tanítóként foglalatoskodtam. Aborath Artois, örvendek. Az ön neve is ismerősen cseng biztos hallottam már. A pásztormágus jelző mit takar? Egy varázslati ág volna?
*Aborath szereti a mágushagyományokat követni a megjelenésében is. Meg persze gondolkodásban is szereti a régi eszméket követni. A tudásról és a hatalomról megvan a maga filozófiája és nagyon komolyan veszi a világban elfoglalt helyét ahogy a felelősségeit is. Ezért is bővíti most is az ismereteit. A másik közeledését észrevéve leteszi a kezéből a könyvet és úgy fordul várakozón a másik felé. Annak megjegyzésére Aborath képén is kicsit szélesedik a mosoly. Felkel és úgy köszönti a kollégát.*
-Valahol minden bizonnyal találkozhattunk már mert nekem is ez a megérzésem. Lehet, hogy itt a toronyban mert a lázadás óta szinte itt élek. Előtte az arisztokraták körében házi tanítóként foglalatoskodtam. Aborath Artois, örvendek. Az ön neve is ismerősen cseng biztos hallottam már. A pásztormágus jelző mit takar? Egy varázslati ág volna?
3415. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-05-12 18:42:58
Üzenet elküldve: 2023-05-12 18:42:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*Ahogyan azt kigondolta idefelé jövet, éppen azokat a hasznos varázslatokat memorizálja, amik még nem voltak meg neki a föld ágon. Már csak azt a négyet nem ismeri, amire nem is olyan régen hívták fel a figyelmét és nem volt még esélye megtanulni. Azonban sok mással is bővült a tudása ezalatt a pár óra alatt, amióta beül olvasgatni. Elsőre fel sem tűnik neki az új érkező, annyira belefeledkezik az egyik papírkötegbe, de amikor már úgy érzi, hogy szemei majd kiesnek a helyükről, mert olyan sokáig nézték az apró sorokat, akkor felnézve meglátja, hogy már nincs egyedül a teremben. Ő maga is visszabiccent és kicsit megdörzsölgeti orrnyergét, mielőtt visszatérne a tanuláshoz. Azonban nem hagyja nyugodni valami. Ismerős neki a fiatalember. Legalábbis a szakálla biztosan. Nevekre nem emlékszik, de olyanokra, akiknek jellegzetes vonásai vannak, azokra szokott. Ez az ember pedig eléggé szimpatikus neki a kinézete alapján és mivel valószínűleg mágus ő is, ahogyan azt a botból, a ruházatból és a kezében tartott könyvből kivette, nem lehet belőle baj, ha leszólítja. Mágusok egymás között sok tudást tudnak cserélni és legalább arra is fény derülne, hogy honnan olyan ismerős neki az a szakáll. Lassan feltápászkodik és halk léptekkel, de határozottan odasétál hozzá. Nem akarja ő megijeszteni vagy megzavarni a tanulmányaiban. Amikor odaér, enyhén meghajtja magát.*
-Jó napot! Gyakran jár a toronyba? Mintha már találkoztunk volna, de lehet, hogy csak itt láttam többször és megviccel az emlékezőtehetségtelenségem! *Arcán féloldalas mosoly terül el, hiszen derül a saját meglepően humoros szójátékán.*
-Learon Derin vagyok, tharg pásztormágus! *Egyelőre rövidre fogja a bemutatkozást. A címeit ráér majd akkor hangoztatni, ha kiderül ki ez a kellemes küllemű ember.*
*Ahogyan azt kigondolta idefelé jövet, éppen azokat a hasznos varázslatokat memorizálja, amik még nem voltak meg neki a föld ágon. Már csak azt a négyet nem ismeri, amire nem is olyan régen hívták fel a figyelmét és nem volt még esélye megtanulni. Azonban sok mással is bővült a tudása ezalatt a pár óra alatt, amióta beül olvasgatni. Elsőre fel sem tűnik neki az új érkező, annyira belefeledkezik az egyik papírkötegbe, de amikor már úgy érzi, hogy szemei majd kiesnek a helyükről, mert olyan sokáig nézték az apró sorokat, akkor felnézve meglátja, hogy már nincs egyedül a teremben. Ő maga is visszabiccent és kicsit megdörzsölgeti orrnyergét, mielőtt visszatérne a tanuláshoz. Azonban nem hagyja nyugodni valami. Ismerős neki a fiatalember. Legalábbis a szakálla biztosan. Nevekre nem emlékszik, de olyanokra, akiknek jellegzetes vonásai vannak, azokra szokott. Ez az ember pedig eléggé szimpatikus neki a kinézete alapján és mivel valószínűleg mágus ő is, ahogyan azt a botból, a ruházatból és a kezében tartott könyvből kivette, nem lehet belőle baj, ha leszólítja. Mágusok egymás között sok tudást tudnak cserélni és legalább arra is fény derülne, hogy honnan olyan ismerős neki az a szakáll. Lassan feltápászkodik és halk léptekkel, de határozottan odasétál hozzá. Nem akarja ő megijeszteni vagy megzavarni a tanulmányaiban. Amikor odaér, enyhén meghajtja magát.*
-Jó napot! Gyakran jár a toronyba? Mintha már találkoztunk volna, de lehet, hogy csak itt láttam többször és megviccel az emlékezőtehetségtelenségem! *Arcán féloldalas mosoly terül el, hiszen derül a saját meglepően humoros szójátékán.*
-Learon Derin vagyok, tharg pásztormágus! *Egyelőre rövidre fogja a bemutatkozást. A címeit ráér majd akkor hangoztatni, ha kiderül ki ez a kellemes küllemű ember.*
3414. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-05-11 21:28:59
Üzenet elküldve: 2023-05-11 21:28:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Szak(áll)társak//
*Aborath jól ismert arcnak számít már a toronyba látogatók szemében. Mondhatni a lázadás óta élvezi a mester vendégszeretetét és csak igen ritkán hagyta el azt. Ennek érdekében még kedves hobbijáról a pipázásról is lemondott dohány hiányában. Kereskedők sajnos nem szoktak erre látogatni. Amúgy se volt sose közkedvelt terület ez. Bár a karavánpihenő pusztulása óta az azokat fosztogató banditákról kevesebbet hallani. Mivel a nap azon szakaszában áll így a férfi botjával minden lépcsőfokon koppantva egyet, lesétál a megfelelő emeletre és némi válogatás után egy szürke borítású könyvet választ magának majd helyet keres. Az egyik asztalnál érdekes mintájú köpenyt viselő úrra lesz figyelmes aki valamiért ismerősnek tűnik számára.*
~Találkoztunk volna már valahol?~
*Kutat az agyában, de valahogy nem akar eszébe ötleni. Mivel látja, hogy amaz szintén épp elmerülten olvas így nem zavarná. Ha a tekintetük találkozik udvariasan biccent egyet irányába és helyet keres magának, hogy maga is elmerülhessen a tanulmányaiban.*
*Aborath jól ismert arcnak számít már a toronyba látogatók szemében. Mondhatni a lázadás óta élvezi a mester vendégszeretetét és csak igen ritkán hagyta el azt. Ennek érdekében még kedves hobbijáról a pipázásról is lemondott dohány hiányában. Kereskedők sajnos nem szoktak erre látogatni. Amúgy se volt sose közkedvelt terület ez. Bár a karavánpihenő pusztulása óta az azokat fosztogató banditákról kevesebbet hallani. Mivel a nap azon szakaszában áll így a férfi botjával minden lépcsőfokon koppantva egyet, lesétál a megfelelő emeletre és némi válogatás után egy szürke borítású könyvet választ magának majd helyet keres. Az egyik asztalnál érdekes mintájú köpenyt viselő úrra lesz figyelmes aki valamiért ismerősnek tűnik számára.*
~Találkoztunk volna már valahol?~
*Kutat az agyában, de valahogy nem akar eszébe ötleni. Mivel látja, hogy amaz szintén épp elmerülten olvas így nem zavarná. Ha a tekintetük találkozik udvariasan biccent egyet irányába és helyet keres magának, hogy maga is elmerülhessen a tanulmányaiban.*
3413. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-05-10 08:46:31
Üzenet elküldve: 2023-05-10 08:46:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Végül, nagyon hosszú út és egy rövid szuszogásnyi szünet után ráveszi magát és felsétál a toronyba, ahol ugyanaz a kép tárul a szeme elé, mint mindig. Azzal a kivétellel, hogy néhány könyv nincs visszarakva a helyére. Néhányat maga is olvasott, a legtöbbről pedig tudja, hogy hol kell lennie. Végtére is már nagyon sok éve, hogy először idelátogatott. Akkor még nem is itt lebegett a torony, hanem egy szikla tetején. Kevésbé volt impozáns látvány és jóval kevesebb látogatója is volt. Mióta megjelentek az istenek, egészen átalakultak itt is a dolgok. Mielőtt leülne tanulni, megkeres két könyvet. A már szinte teljesen betanult barnát, amit úgy látszik, rajta kívül nem sokan olvasnak, mert pontosan ugyanúgy van visszarakva a polcra, ahogy ő hagyta egy jó fél évvel ezelőtt és egy sötétpiros, már szinte bordó bőrbe bújtatott könyvecskét. Előbbi az első amit olvasott, a föld ág rejtelmeit taglalja, szinte szóról-szóra ismeri már az összes szót benne, de mégis időnként átlapozza, hogy az alapokat ne felejtse el, utóbbit pedig nem is olyan régen találta. Éppen csak a hajós kiruccanásuk előtt. Nem is lehetett az több néhány napnál. Ez pedig rohanó lángokról, felgyulladó ruhákról és mindenféle csintalan szikrákról ír. Nem olyan unalmas és tárgyilagos, mint a barna. Persze a két ág használói is nagyon különbözőek általában. Bevonul egy szimpatikus sarokba, fényt gyújt magának és hozzá is lát a tanuláshoz, mint annyiszor már az évek során.*
-Na vajon ma újdonságot mutatsz nekem? *Simogat végig az agyonlapozgatott olvasmányon, aminek egyik lapját óvatosan visszailleszti a helyére, mert felül valaki még a pásztormágus előtt talán évtizedekkel, elszakította. Hiába tudja, hogy mit fog benne olvasni, mégis minden alkalommal az élettapasztalatai újdonságaival, amik akkor tapadnak rá, mikor éppen kalandozik, valamire rányitja a szemét a kedvenc varázslatágával kapcsolatban. Egy újabb használati mód, vagy könnyebb alkalmazás vagy valami kreatív ötlet a sivár és agyat zsibbasztó szöveg mögött. Igazából csak ilyenkor van ideje a betanult szöveg mormolása közben gondolkodni…*
-Na vajon ma újdonságot mutatsz nekem? *Simogat végig az agyonlapozgatott olvasmányon, aminek egyik lapját óvatosan visszailleszti a helyére, mert felül valaki még a pásztormágus előtt talán évtizedekkel, elszakította. Hiába tudja, hogy mit fog benne olvasni, mégis minden alkalommal az élettapasztalatai újdonságaival, amik akkor tapadnak rá, mikor éppen kalandozik, valamire rányitja a szemét a kedvenc varázslatágával kapcsolatban. Egy újabb használati mód, vagy könnyebb alkalmazás vagy valami kreatív ötlet a sivár és agyat zsibbasztó szöveg mögött. Igazából csak ilyenkor van ideje a betanult szöveg mormolása közben gondolkodni…*
3412. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-02-02 19:11:04
Üzenet elküldve: 2023-02-02 19:11:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
//Az indulás napján//
*Az egyik nagy probléma a teoretikus elképzelésekkel való vitákkal kapcsolatban, hogy hosszuk akár órákig is elhúzódhat a két fél türelmétől és csökönyösségétől függően. És bár Adoaver ugyanúgy szereti hallatni a saját hangját és véleményét mint ahogy bármelyik megduzzadt agyú tanuló, azért még rendelkezik annyi környezetfelismeréssel, hogy tudja, meddig kéne ezt most húzniuk. A diskurálás (ideiglenes) befejezését egy beletörődő bólintással veszi tudomásul, és belenéz tarisznyájába, hogy mindent magával tudhat e: nem egy gerincet törő mennyiségű cuccot vitt magával, váltás ruha, könyvek, úgyhogy nem is nagyon érti, miért tetteti az aggodalmat. Megszokás talán. Vagy csak teret akar adni Gaerralosnak és Garsinnak. És mikor barátja a közelébe lép, a jeleket most már időben észreveszi, és lomhán, de szívesen szét is tárja karját az elköszönő ölelésre. Tökéletlenül csinálja, de már nem érzi magát kínosnak, és persze továbbra is jól esik neki.*
- Viszlát, Garsin. És higgy többet magadban - ha már én hiszek, nincs mi miatt aggódnod. *Kacsint melegen az ifjú katonának és mágusnak, hogy utána saját jobb kezét ökölbe szorítva felmutassa a lánynak. Ha a veterán parancsnok megindul a toronyból kifelé, ő energikusan, már amennyire törékeny énjéből kitelik, követi.*
//Az indulás napján//
*Az egyik nagy probléma a teoretikus elképzelésekkel való vitákkal kapcsolatban, hogy hosszuk akár órákig is elhúzódhat a két fél türelmétől és csökönyösségétől függően. És bár Adoaver ugyanúgy szereti hallatni a saját hangját és véleményét mint ahogy bármelyik megduzzadt agyú tanuló, azért még rendelkezik annyi környezetfelismeréssel, hogy tudja, meddig kéne ezt most húzniuk. A diskurálás (ideiglenes) befejezését egy beletörődő bólintással veszi tudomásul, és belenéz tarisznyájába, hogy mindent magával tudhat e: nem egy gerincet törő mennyiségű cuccot vitt magával, váltás ruha, könyvek, úgyhogy nem is nagyon érti, miért tetteti az aggodalmat. Megszokás talán. Vagy csak teret akar adni Gaerralosnak és Garsinnak. És mikor barátja a közelébe lép, a jeleket most már időben észreveszi, és lomhán, de szívesen szét is tárja karját az elköszönő ölelésre. Tökéletlenül csinálja, de már nem érzi magát kínosnak, és persze továbbra is jól esik neki.*
- Viszlát, Garsin. És higgy többet magadban - ha már én hiszek, nincs mi miatt aggódnod. *Kacsint melegen az ifjú katonának és mágusnak, hogy utána saját jobb kezét ökölbe szorítva felmutassa a lánynak. Ha a veterán parancsnok megindul a toronyból kifelé, ő energikusan, már amennyire törékeny énjéből kitelik, követi.*
3411. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-02-01 21:57:39
Üzenet elküldve: 2023-02-01 21:57:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
//Az indulás napján//
*Adoaver bátorítására halvány mosollyal felel, majd mikor mestere is csatlakozik, egyetértését és igyekvését kifejezendő bólint egyet. Nem is tervezte másképpen, mint hogy a gyakorlati tudáshoz, varázsigékhez már csak jegyzeteket készít. Bár bizakodó, hogy valamit azért sikerül már itt elsajátítania.*
- Oh. Köszönöm! - *Hálálkodik meglepetten, mikor Gaerralos közli, hogy hagyott neki a maga ellátmányából. A férfi ezzel értékes időt nyert a számára. Ha valamiért, ezért talán tényleg megérte a fogak között zúzódó kavicsok csikorgását hallgatni.
Adoaver válaszát aztán nem egészen érti, ezért önkéntelen is a fiú öve alá néz. Sejti, hogy a megszerzett tudásra célozhat, de nem világos számára a szófordulat. Azért vissza nem kérdez, már csak azért sem, mert a két férfi végül elszánja magát az indulásra.*
- Köszönöm, és igenis, uram! - *Feleli Gaerralosnak katonásan, de azért a szája sarkában komisz derűvel. Ezt ellensúlyozandó búcsúképpen kihúzza magát és tiszteleg, mindaddig, míg mestere nem válaszol valamiképpen. Ha ez megtörténik, ismét elengedi magát és Adoaverhez fordul. Egy pillanatig tétovázik, mert mégsem akar Gaerralos előtt túl nagy jelenetet rendezni, de végül csak széttárja a karjait, majd egy vállvonás kíséretében közelebb lép barátjához, s ha az nem tiltakozik, néhány szívdobbanásnyi időre magához szorítja.
Aztán már húzódna is hátrébb.*
- Szerencsés, jó utat! Remélem, hamarosan viszont látjuk egymást. - *Szól ez mindkét férfinak, s ezzel a részéről el is engedné őket.*
//Az indulás napján//
*Adoaver bátorítására halvány mosollyal felel, majd mikor mestere is csatlakozik, egyetértését és igyekvését kifejezendő bólint egyet. Nem is tervezte másképpen, mint hogy a gyakorlati tudáshoz, varázsigékhez már csak jegyzeteket készít. Bár bizakodó, hogy valamit azért sikerül már itt elsajátítania.*
- Oh. Köszönöm! - *Hálálkodik meglepetten, mikor Gaerralos közli, hogy hagyott neki a maga ellátmányából. A férfi ezzel értékes időt nyert a számára. Ha valamiért, ezért talán tényleg megérte a fogak között zúzódó kavicsok csikorgását hallgatni.
Adoaver válaszát aztán nem egészen érti, ezért önkéntelen is a fiú öve alá néz. Sejti, hogy a megszerzett tudásra célozhat, de nem világos számára a szófordulat. Azért vissza nem kérdez, már csak azért sem, mert a két férfi végül elszánja magát az indulásra.*
- Köszönöm, és igenis, uram! - *Feleli Gaerralosnak katonásan, de azért a szája sarkában komisz derűvel. Ezt ellensúlyozandó búcsúképpen kihúzza magát és tiszteleg, mindaddig, míg mestere nem válaszol valamiképpen. Ha ez megtörténik, ismét elengedi magát és Adoaverhez fordul. Egy pillanatig tétovázik, mert mégsem akar Gaerralos előtt túl nagy jelenetet rendezni, de végül csak széttárja a karjait, majd egy vállvonás kíséretében közelebb lép barátjához, s ha az nem tiltakozik, néhány szívdobbanásnyi időre magához szorítja.
Aztán már húzódna is hátrébb.*
- Szerencsés, jó utat! Remélem, hamarosan viszont látjuk egymást. - *Szól ez mindkét férfinak, s ezzel a részéről el is engedné őket.*
3410. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-31 09:11:01
Üzenet elküldve: 2023-01-31 09:11:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
//Az indulás napján//
*A napok során, habár Adoavert nem sikerül rávenni az edzésre, Garsinon könnyedén fel lehet ismerni, hogy zsong a feje a sok befogadott információtól és absztrakt tudástól. A holdmágia már csak ilyen; a maga részéről nem ezt választotta volna egy kezdő számára, ám ezt a véleményét nem hangoztatja. Ehelyett mikor annak segítségre van szüksége, veterán egyszerűen segít neki, hiszen sokkal kevésbé van időzavarban, mint tanítványa, és műveltsége is jóval széleskörűbb. Természetesen felismeri az edzés védpezsdítő hatásait is, és Garsin talán észre is veheti, hogy a tornák időzítése néha gyanúsan egybeesik a saját elakadásaival.
Emellett az alváshiány csapdájába sem engedi beleesni a lányt, hiszen a mágiatanulásnál sokkal veszélyesebb egy rosszul megtanult ige, vagy alapelv, mint az ezek elsajátításával való késlekedés.
Végül viszont elérkeznek az indulás napjához, és ahogy arra számítani lehetett, Adoaver bizonytalansága teljes mértékben elpárolog, amint csak a mágiaelmélet talaján kezdenek el vitázni. Ilyen téren még az is meglehet, hogy Gaerralos hátrányos helyzetből indul, hiszen egy lihanechi nemesi neveltetés kétségkívül széleskörűbb hozzáférést biztosíthatott a tűzmágusnak különféle mágiaelméleti kötetekhez, mint Gaerralos életútnyi kincsvadászattal felérő keresgélése nyugaton a be nem tiltott - és néhol betiltott - kötetek után.*
-Ám ne tegyünk úgy, mintha ugyanezen érvek tisztán a te oldaladat reprezentálnák.
*Jómaga is élvezi ezt a vitát, hiszen csak ritkán volt alkalma évei során arra, hogy egy ilyesféle eszmecserében vehessen részt.*
-Kétségkívül tisztában vagy vele, hogy számos teológus és mágiakutató szerint az istenek csak később jöttek létre, és ha létezik is egy primordiális öntudat, mely létrehozta a világot, ahhoz nincs sokkal több közük, mint neked, vagy nekem.
*Ahogy beszél, közben segít Garsinnak egy bizonyos szíj csatjának megtalálásában, ám nem úgy tűnik, hogy figyelme megoszlásától sokkal kevésbé lenne fókuszált.*
-Ha jól sejtem, nem ismeretlen számodra Taleidon Ulfrich munkássága, melyben épp az aktív-passzív dichotómia mellett sorakoztat fel érveket. Ám míg nagy szerepe van az általad hangoztatott felfogás formálásában - mely népszerűségéről megjegyezném, hogy akkor nőtt meg drámaian, mikor a jelenleg uraló hármas a nyakunkba erőltette magát -, az eredeti elgondolás más volt.
*Nem tart hosszú szünetet, épp csak eleget, hogy megnedvesítse ajkait.*
-Ahogy sokan, ő is úgy vélte, hogy normális koncentrációkban a mágia tétlen, és ahhoz, hogy ráhatást fejtsen ki a világra, egy öntudatra van szüksége. Változó, hogy ez az öntudat miképpen manifesztálódik, ám egy isteni kaliberű entitás kétségkívül felfoghatatlan mértékű kontrollra tehet szert. A szakrális mágia ezen kontroll kölcsönvételét foglalja magába. És míg az elementáris mágia maga is tartalmazhat szakrális elemeket - elég ehhez megszemlélni a wegtoreni tűzmágus-szektákat - redukcionista lenne azt állítani, hogy minden varázslat gyökereiben hitalapú.
*És ezzel visszakanyarodik az eredeti témához, mely maga a tűzmágia.*
-És ami azt illeti, sosem állítottam, hogy nincs igaza a mentális kapocs mibenlétében. Csupán az exkluzivitását vitatom, ahogy sokan mások is.
*A vitát ezután már legfeljebb akkor fogják folytatni, ha el is indultak Artheniorba, mivel ezen a ponton Gaerralos témát vált, Garsin felé intézve kérdést.*
-Egy hat... remélem, az alatt minden sikerül. A gyakorlat miatt pedig én sem aggódnék, hiszen a legrosszabb esetben is egyszerűen átmásolod őket a saját jegyzeteid közé, és csak később dolgozol az elsajátításukon. Egyébként hagytam valamennyit neked a saját ellátmányaimból - a magam részéről viszonylag kevéssel beértem.
*A kődiéta ilyen szempontból remek étrendkiegészítő, és talán az ez úton megmaradt étel megkönnyítheti Garsinnak, hogy picit kényelmesebb tempóban fejezze be itt tanulmányait.*
-Úgy vélem, igen. Sok sikert a további tanulásban, Garsin - az edzést pedig ne hanyagold.
//Az indulás napján//
*A napok során, habár Adoavert nem sikerül rávenni az edzésre, Garsinon könnyedén fel lehet ismerni, hogy zsong a feje a sok befogadott információtól és absztrakt tudástól. A holdmágia már csak ilyen; a maga részéről nem ezt választotta volna egy kezdő számára, ám ezt a véleményét nem hangoztatja. Ehelyett mikor annak segítségre van szüksége, veterán egyszerűen segít neki, hiszen sokkal kevésbé van időzavarban, mint tanítványa, és műveltsége is jóval széleskörűbb. Természetesen felismeri az edzés védpezsdítő hatásait is, és Garsin talán észre is veheti, hogy a tornák időzítése néha gyanúsan egybeesik a saját elakadásaival.
Emellett az alváshiány csapdájába sem engedi beleesni a lányt, hiszen a mágiatanulásnál sokkal veszélyesebb egy rosszul megtanult ige, vagy alapelv, mint az ezek elsajátításával való késlekedés.
Végül viszont elérkeznek az indulás napjához, és ahogy arra számítani lehetett, Adoaver bizonytalansága teljes mértékben elpárolog, amint csak a mágiaelmélet talaján kezdenek el vitázni. Ilyen téren még az is meglehet, hogy Gaerralos hátrányos helyzetből indul, hiszen egy lihanechi nemesi neveltetés kétségkívül széleskörűbb hozzáférést biztosíthatott a tűzmágusnak különféle mágiaelméleti kötetekhez, mint Gaerralos életútnyi kincsvadászattal felérő keresgélése nyugaton a be nem tiltott - és néhol betiltott - kötetek után.*
-Ám ne tegyünk úgy, mintha ugyanezen érvek tisztán a te oldaladat reprezentálnák.
*Jómaga is élvezi ezt a vitát, hiszen csak ritkán volt alkalma évei során arra, hogy egy ilyesféle eszmecserében vehessen részt.*
-Kétségkívül tisztában vagy vele, hogy számos teológus és mágiakutató szerint az istenek csak később jöttek létre, és ha létezik is egy primordiális öntudat, mely létrehozta a világot, ahhoz nincs sokkal több közük, mint neked, vagy nekem.
*Ahogy beszél, közben segít Garsinnak egy bizonyos szíj csatjának megtalálásában, ám nem úgy tűnik, hogy figyelme megoszlásától sokkal kevésbé lenne fókuszált.*
-Ha jól sejtem, nem ismeretlen számodra Taleidon Ulfrich munkássága, melyben épp az aktív-passzív dichotómia mellett sorakoztat fel érveket. Ám míg nagy szerepe van az általad hangoztatott felfogás formálásában - mely népszerűségéről megjegyezném, hogy akkor nőtt meg drámaian, mikor a jelenleg uraló hármas a nyakunkba erőltette magát -, az eredeti elgondolás más volt.
*Nem tart hosszú szünetet, épp csak eleget, hogy megnedvesítse ajkait.*
-Ahogy sokan, ő is úgy vélte, hogy normális koncentrációkban a mágia tétlen, és ahhoz, hogy ráhatást fejtsen ki a világra, egy öntudatra van szüksége. Változó, hogy ez az öntudat miképpen manifesztálódik, ám egy isteni kaliberű entitás kétségkívül felfoghatatlan mértékű kontrollra tehet szert. A szakrális mágia ezen kontroll kölcsönvételét foglalja magába. És míg az elementáris mágia maga is tartalmazhat szakrális elemeket - elég ehhez megszemlélni a wegtoreni tűzmágus-szektákat - redukcionista lenne azt állítani, hogy minden varázslat gyökereiben hitalapú.
*És ezzel visszakanyarodik az eredeti témához, mely maga a tűzmágia.*
-És ami azt illeti, sosem állítottam, hogy nincs igaza a mentális kapocs mibenlétében. Csupán az exkluzivitását vitatom, ahogy sokan mások is.
*A vitát ezután már legfeljebb akkor fogják folytatni, ha el is indultak Artheniorba, mivel ezen a ponton Gaerralos témát vált, Garsin felé intézve kérdést.*
-Egy hat... remélem, az alatt minden sikerül. A gyakorlat miatt pedig én sem aggódnék, hiszen a legrosszabb esetben is egyszerűen átmásolod őket a saját jegyzeteid közé, és csak később dolgozol az elsajátításukon. Egyébként hagytam valamennyit neked a saját ellátmányaimból - a magam részéről viszonylag kevéssel beértem.
*A kődiéta ilyen szempontból remek étrendkiegészítő, és talán az ez úton megmaradt étel megkönnyítheti Garsinnak, hogy picit kényelmesebb tempóban fejezze be itt tanulmányait.*
-Úgy vélem, igen. Sok sikert a további tanulásban, Garsin - az edzést pedig ne hanyagold.
3409. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-30 21:04:29
Üzenet elküldve: 2023-01-30 21:04:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
//Az indulás napján//
*Gaerralos Warg tiszttel való találkozása után se ő, se Garsin nem látta Adoavert a következő időkben egy állandó helyen - az ifjú mágus gyakorlatilag a torony-könyvtár gyűjteményének vándorló kísértetévé vált, agytekergetős olvasmányokkal kezében megrakva róva a tűzszint és a könyvtár közötti lépcsőket a napok nagyja részében, ritkanapján tekintgetve csak a föld-és holdágszintjének peremén túl pillanatoknál többet. Ha lakótársai diskurzust próbáltak kezdeményezni vele, akkor is lehetett látni rajta, hogy máshol jár az esze, sejthetően álmaiban is tüzes igék elsajátításában törve a fejét, halkan mormogva az összehordott könyvkupacnak a tetején, amivé leggyakrabban használt asztala vált. Emellett az idők múltával elkezdtek gyűlni a kötszerek a pirosabb kezein, túl-vagy alábecsült gyakorlóórák eredményeképp, de panaszra nem sokat nyitotta ilyenkor a száját. Látszott rajta, hogy otthon érzi magát, hogy nem is cserélné le ezeket a kellemetlen élményeket, ha lehetősége nyílna rá.
Az egyik napon felmerült a kérdés az indulás időpontjára, amire Adoaver pislogás nélkül csak annyit mondott, hozzájuk igazítja az övéjét. Elvégre nem ígért a Szarvasliget lakóinak egy pontos dátumot visszatérésére, de azt feltétlenül, hogy tömény tudással a fejében fogja megáldani őket, már aki mágustanonc még akad ott.
Végül az egyik napkelte után, időérzéke félelmeivel együtt elveszett, Gaerralossal szemben találja magát, de nem az erő, hanem az ész harcában. És ő nem is rest ebben megállni lábán:*
- Mivel az Istenek létezése jóval meghaladja a miénket, és a megismerhetetlen, de szemmel láthatóan hatalmas kötöttség köztük és a mágia között természetesen azt a látszatot kelti mind elemi és vallási mágusban és tudósban, hogy a kettő talán egyazon időből, talán egymás létrejöttét befolyásolva jöhettek létre, szinte egyértelmű a sok olyan gondolkodó állítása, miszerint a "passzív" létező elem, vagyis a mágia, az "aktív" létező elem, vagyis az istenek ajándéka lenne, ezáltal az összes varázslat hozzájuk köthető! *Jelenti ki egy akadémiai szópárbajokból megdagadt tanár magabiztosságával, könnyedten gesztikulálva égési sérülésektől mentes bal ezével a vádat kapott kötet borítására.* - És bár az érvényes kijelentés igazvoltja mindenképpen megállapításra szorul, nem befolyásolható tényező ez a szerző mindazon fontos tűzági tanulságaival kapcsolatban, ami generációnyi tanoncokat segít és segíthet útjukra terelni. Azt mondom, meg kell tenni a megkülönböztetést író és olvasmány között. *Fejezi be egy udvarias, de professzionális modorral, önnön alvásmegvonástól sötét arcán elégedettséggel az intellektuális megmérettetéstől.* - ...És hogy őszinte legyek, ez tanított meg tűzgolyókat dobálni. Megráznám a holt pap kezét, ha tudnám.* Elsimítja a ráncokat köpenye nyaki részeinél, miközben kíváncsian hallgatja barátja válaszát. Valóban, ő sem éppen egy holdnyi ittlétre készült fel, de ezt leánytársa ugyanolyan jól tudja már, mint ő.* - A gyakorlati rész elsajátítása mindig jobban megy, mint az elméleti, hidd el. *Mondja bátorításként. Különben is, ennyi idő után kötve hiszi hogy barátja kiszállna a foglalkozásból.*
- Amiért jöttem, azt már az övem alatt tudhatom! *Feleli, büszke mosollyal bólintva. Majd Gaerralosra emeli a tekintetét.* - Ha szabad beleszólnom, akkor eljött az idő? *Megemeli utazótáskáját, ezúttal semmi olyasmi eszközzel megtoldva, ami miatt Garsinnak vissza kéne lelkiismeretfurrdalnia az egész mocsaran keresztül.*
//Az indulás napján//
*Gaerralos Warg tiszttel való találkozása után se ő, se Garsin nem látta Adoavert a következő időkben egy állandó helyen - az ifjú mágus gyakorlatilag a torony-könyvtár gyűjteményének vándorló kísértetévé vált, agytekergetős olvasmányokkal kezében megrakva róva a tűzszint és a könyvtár közötti lépcsőket a napok nagyja részében, ritkanapján tekintgetve csak a föld-és holdágszintjének peremén túl pillanatoknál többet. Ha lakótársai diskurzust próbáltak kezdeményezni vele, akkor is lehetett látni rajta, hogy máshol jár az esze, sejthetően álmaiban is tüzes igék elsajátításában törve a fejét, halkan mormogva az összehordott könyvkupacnak a tetején, amivé leggyakrabban használt asztala vált. Emellett az idők múltával elkezdtek gyűlni a kötszerek a pirosabb kezein, túl-vagy alábecsült gyakorlóórák eredményeképp, de panaszra nem sokat nyitotta ilyenkor a száját. Látszott rajta, hogy otthon érzi magát, hogy nem is cserélné le ezeket a kellemetlen élményeket, ha lehetősége nyílna rá.
Az egyik napon felmerült a kérdés az indulás időpontjára, amire Adoaver pislogás nélkül csak annyit mondott, hozzájuk igazítja az övéjét. Elvégre nem ígért a Szarvasliget lakóinak egy pontos dátumot visszatérésére, de azt feltétlenül, hogy tömény tudással a fejében fogja megáldani őket, már aki mágustanonc még akad ott.
Végül az egyik napkelte után, időérzéke félelmeivel együtt elveszett, Gaerralossal szemben találja magát, de nem az erő, hanem az ész harcában. És ő nem is rest ebben megállni lábán:*
- Mivel az Istenek létezése jóval meghaladja a miénket, és a megismerhetetlen, de szemmel láthatóan hatalmas kötöttség köztük és a mágia között természetesen azt a látszatot kelti mind elemi és vallási mágusban és tudósban, hogy a kettő talán egyazon időből, talán egymás létrejöttét befolyásolva jöhettek létre, szinte egyértelmű a sok olyan gondolkodó állítása, miszerint a "passzív" létező elem, vagyis a mágia, az "aktív" létező elem, vagyis az istenek ajándéka lenne, ezáltal az összes varázslat hozzájuk köthető! *Jelenti ki egy akadémiai szópárbajokból megdagadt tanár magabiztosságával, könnyedten gesztikulálva égési sérülésektől mentes bal ezével a vádat kapott kötet borítására.* - És bár az érvényes kijelentés igazvoltja mindenképpen megállapításra szorul, nem befolyásolható tényező ez a szerző mindazon fontos tűzági tanulságaival kapcsolatban, ami generációnyi tanoncokat segít és segíthet útjukra terelni. Azt mondom, meg kell tenni a megkülönböztetést író és olvasmány között. *Fejezi be egy udvarias, de professzionális modorral, önnön alvásmegvonástól sötét arcán elégedettséggel az intellektuális megmérettetéstől.* - ...És hogy őszinte legyek, ez tanított meg tűzgolyókat dobálni. Megráznám a holt pap kezét, ha tudnám.* Elsimítja a ráncokat köpenye nyaki részeinél, miközben kíváncsian hallgatja barátja válaszát. Valóban, ő sem éppen egy holdnyi ittlétre készült fel, de ezt leánytársa ugyanolyan jól tudja már, mint ő.* - A gyakorlati rész elsajátítása mindig jobban megy, mint az elméleti, hidd el. *Mondja bátorításként. Különben is, ennyi idő után kötve hiszi hogy barátja kiszállna a foglalkozásból.*
- Amiért jöttem, azt már az övem alatt tudhatom! *Feleli, büszke mosollyal bólintva. Majd Gaerralosra emeli a tekintetét.* - Ha szabad beleszólnom, akkor eljött az idő? *Megemeli utazótáskáját, ezúttal semmi olyasmi eszközzel megtoldva, ami miatt Garsinnak vissza kéne lelkiismeretfurrdalnia az egész mocsaran keresztül.*
3408. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-24 21:45:52
Üzenet elküldve: 2023-01-24 21:45:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Sokkal lassabban halad, mint azt szeretné... Arról már az első napon sikerül tájékozódnia, hogy nagyjából mire lesz elég a pénze, ám hogy mennyi időre lesz szüksége, hogy mindent - ha nem is megtanuljon, de - legalább lejegyezzen magának későbbre, azt már sokkal nehezebb megjósolnia.
Túl soknak bizonyul ugyanis a tudásanyagnak az a része, amit még felfogni sem képes, nem hogy kivonatot készíteni belőle. Sajnos az általános műveletlensége erősen hátráltatja a mágiatanulásban is. Pontosan úgy, mint mikor az egyik varázsigénél először találkozott hangjegyekkel és fogalma sem volt róla, hogy mit lát. Már csak később, a könyvtárban tanulta meg ezeket olvasni és megszólaltatni. Ám amennyire élvezte ennek az új ismeretnek az elsajátítását, annyival tovább tartott, mire azt a varázslatot magáévá tudta tenni. És ez csak egy apróság volt, a hold-ág egy alacsonyabb szintjén, azóta pedig minden egyre bonyolultabbá vált.
Lehetőség volna, hogy mindent szóról szóra átmásol, s majd később, otthon próbálja értelmezni a szövegeket, de teljes kötetekről lévén szó, ez mégsem bizonyul egy járható útnak. Úgyhogy segítséget kénytelen kérni a torony tanítómestereitől, ami persze nem olcsó és még így sem könnyű a tanulás.
Már az első estén meglehetősen kimerültnek látszódhat, de elszántnak. Ha a két férfi hajlandónak mutatkozik a segítségre, akkor feltehetően még az ő pihenőidejükből is igyekszik lopni magának és temérdek kérdéssel fordul hozzájuk, sejtvén, hogy bizonyos kifejezéseket ők mágiától függetlenül is érthetnek és képesek lehetnek elmagyarázni neki.
Így telnek hát a napjai, megfeszített munkával, átszellemült tanulással és ennek fényében nem is a legjobb társaság. Ritkán pihen vagy beszélget, mindig olvas vagy ír, esetleg motyog valamit magában.
Ha Gaerralos edzésre hívja, még az is feltűnhet neki, hogy Garsin nem olyan készséges, mint az tőle megszokott, mert egyértelműen kiül az arcára, hogy semmi kedve kizökkenni a tanulásból. Viszont ennek ellenére nem tiszteletlenkedik, s mégis a férfival tart. Mire pedig úgy rendesen belemelegednek a gyakorlatozásba, szinte látni lehet a feloldódását, ahogy elméjét végre más ingerek érik és másképp lesz megdolgoztatva, a testével együtt. Ha pedig Adoaver is csatlakozna hozzájuk, úgy feltehetően még némi derűt is sikerül vegyíteni e tevékenységbe.*
//Az indulás napján//
*Az elmúlt napok fáradalmai meglátszanak rajta, amiben szerepet játszik az is, hogy az álmai is nyugtalanok maradtak. Mikor nem a tananyag ismétlődött pihenő elméjében, akkor a múlt rémképei zaklatták, így akadt még pár az első reggelihez hasonló riadt ébredése.
Cserébe legalább napközben nem volt ideje a tanuláson kívül másra gondolni, ha mégis eszébe jutottak félelmei, képes volt elnyomni azokat.
Persze, valahol mégis ott motoszkál benne, hogy mikor hazamennek, lehetséges, hogy már egy levél várja, ilyen, vagy olyan hírekkel... ennek tükrében pedig egy része örül a haladéknak. Mintha itt a Toronyban nem érhetnék el a válaszok a kérdésekre, amiket a városban hagyott.
Ezen a reggelen kivételesen nem siet fel folytatni a tanulást, kiélvezi a társaságot, amíg még teheti, és persze segít az útra való felkészülésben. Így mondjuk Gaerralos páncéljának felöltésében is, miután a férfi erre engedélyét adja. Még mindig nem a legügyesebb benne, de egyszer-kétszer már másnak is segített benne, így kezd ráállni a keze.
A beszélgetést közben csak csöndesen hallgatja, élvezve a vitát és kihasználva a lehetőséget, hogy esetleg tanuljon is valamit belőle.
Mikor Gaerralos megszólítja, nem sokat töpreng.*
- Egy hatnál tovább biztosan nem maradok. Talán csak egy-két napot már. - *Feleli. Majdnem hozzáteszi, hogy azért sem maradhat tovább, mert vészesen fogy az élelemtartaléka, de tart tőle, hogy Adoaver még rosszul érezné magát emiatt, úgyhogy nem magyarázkodik.*
- Ha áttérek a varázslatokra, azokkal már gyorsabban fogok haladni. Remélem... - *Teszi hozzá szégyenlős kis fintorral, mert valóban kezd belefáradni az egészbe, és egyre több a kétsége.
Ha a páncéllal végeztek, akkor visszahúzódik és Adoavernek is szentel egy kis külön figyelmet. Ami jelen esetben nem több egy-egy pillantásnál és egy fáradtkás mosolynál. Ma érzi, hogy eléggé elhanyagolta az együtt tölthető időt azzal, hogy még mikor esténként végre összegyűltek is folyton csak tanult vagy aludt. Reméli, hogy a fiú nem neheztel ezért, meg hogy lesz még lehetőségük a kötetlenebb együttlétre.*
- Neked mindened megvan?
*Sokkal lassabban halad, mint azt szeretné... Arról már az első napon sikerül tájékozódnia, hogy nagyjából mire lesz elég a pénze, ám hogy mennyi időre lesz szüksége, hogy mindent - ha nem is megtanuljon, de - legalább lejegyezzen magának későbbre, azt már sokkal nehezebb megjósolnia.
Túl soknak bizonyul ugyanis a tudásanyagnak az a része, amit még felfogni sem képes, nem hogy kivonatot készíteni belőle. Sajnos az általános műveletlensége erősen hátráltatja a mágiatanulásban is. Pontosan úgy, mint mikor az egyik varázsigénél először találkozott hangjegyekkel és fogalma sem volt róla, hogy mit lát. Már csak később, a könyvtárban tanulta meg ezeket olvasni és megszólaltatni. Ám amennyire élvezte ennek az új ismeretnek az elsajátítását, annyival tovább tartott, mire azt a varázslatot magáévá tudta tenni. És ez csak egy apróság volt, a hold-ág egy alacsonyabb szintjén, azóta pedig minden egyre bonyolultabbá vált.
Lehetőség volna, hogy mindent szóról szóra átmásol, s majd később, otthon próbálja értelmezni a szövegeket, de teljes kötetekről lévén szó, ez mégsem bizonyul egy járható útnak. Úgyhogy segítséget kénytelen kérni a torony tanítómestereitől, ami persze nem olcsó és még így sem könnyű a tanulás.
Már az első estén meglehetősen kimerültnek látszódhat, de elszántnak. Ha a két férfi hajlandónak mutatkozik a segítségre, akkor feltehetően még az ő pihenőidejükből is igyekszik lopni magának és temérdek kérdéssel fordul hozzájuk, sejtvén, hogy bizonyos kifejezéseket ők mágiától függetlenül is érthetnek és képesek lehetnek elmagyarázni neki.
Így telnek hát a napjai, megfeszített munkával, átszellemült tanulással és ennek fényében nem is a legjobb társaság. Ritkán pihen vagy beszélget, mindig olvas vagy ír, esetleg motyog valamit magában.
Ha Gaerralos edzésre hívja, még az is feltűnhet neki, hogy Garsin nem olyan készséges, mint az tőle megszokott, mert egyértelműen kiül az arcára, hogy semmi kedve kizökkenni a tanulásból. Viszont ennek ellenére nem tiszteletlenkedik, s mégis a férfival tart. Mire pedig úgy rendesen belemelegednek a gyakorlatozásba, szinte látni lehet a feloldódását, ahogy elméjét végre más ingerek érik és másképp lesz megdolgoztatva, a testével együtt. Ha pedig Adoaver is csatlakozna hozzájuk, úgy feltehetően még némi derűt is sikerül vegyíteni e tevékenységbe.*
//Az indulás napján//
*Az elmúlt napok fáradalmai meglátszanak rajta, amiben szerepet játszik az is, hogy az álmai is nyugtalanok maradtak. Mikor nem a tananyag ismétlődött pihenő elméjében, akkor a múlt rémképei zaklatták, így akadt még pár az első reggelihez hasonló riadt ébredése.
Cserébe legalább napközben nem volt ideje a tanuláson kívül másra gondolni, ha mégis eszébe jutottak félelmei, képes volt elnyomni azokat.
Persze, valahol mégis ott motoszkál benne, hogy mikor hazamennek, lehetséges, hogy már egy levél várja, ilyen, vagy olyan hírekkel... ennek tükrében pedig egy része örül a haladéknak. Mintha itt a Toronyban nem érhetnék el a válaszok a kérdésekre, amiket a városban hagyott.
Ezen a reggelen kivételesen nem siet fel folytatni a tanulást, kiélvezi a társaságot, amíg még teheti, és persze segít az útra való felkészülésben. Így mondjuk Gaerralos páncéljának felöltésében is, miután a férfi erre engedélyét adja. Még mindig nem a legügyesebb benne, de egyszer-kétszer már másnak is segített benne, így kezd ráállni a keze.
A beszélgetést közben csak csöndesen hallgatja, élvezve a vitát és kihasználva a lehetőséget, hogy esetleg tanuljon is valamit belőle.
Mikor Gaerralos megszólítja, nem sokat töpreng.*
- Egy hatnál tovább biztosan nem maradok. Talán csak egy-két napot már. - *Feleli. Majdnem hozzáteszi, hogy azért sem maradhat tovább, mert vészesen fogy az élelemtartaléka, de tart tőle, hogy Adoaver még rosszul érezné magát emiatt, úgyhogy nem magyarázkodik.*
- Ha áttérek a varázslatokra, azokkal már gyorsabban fogok haladni. Remélem... - *Teszi hozzá szégyenlős kis fintorral, mert valóban kezd belefáradni az egészbe, és egyre több a kétsége.
Ha a páncéllal végeztek, akkor visszahúzódik és Adoavernek is szentel egy kis külön figyelmet. Ami jelen esetben nem több egy-egy pillantásnál és egy fáradtkás mosolynál. Ma érzi, hogy eléggé elhanyagolta az együtt tölthető időt azzal, hogy még mikor esténként végre összegyűltek is folyton csak tanult vagy aludt. Reméli, hogy a fiú nem neheztel ezért, meg hogy lesz még lehetőségük a kötetlenebb együttlétre.*
- Neked mindened megvan?
3407. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-23 10:30:49
Üzenet elküldve: 2023-01-23 10:30:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
-Rendben.
*Nyugtázza amaz reakcióját, ez neki is megfelel. Majd még Adoaverrel is meg kell ezt beszélni, hogy tudják, amaz mennyi ideig tervez itt maradni, és kivel távozna, ám erre minimum ma estig ráérnek. Így tehát ezen a ponton nincs is sok oka, hogy tovább hátráltatja saját, valamint Garsin tanulmányait.
Így hát még pár szónyi búcsú után újra leindul a Föld szintje felé, hogy elkezdhesse elsajátítani azt, amiért idejött.*
*A napok során bőven van alkalma örülni újból ép térdének. Nem keveset kell lépcsőzni a Mágustoronyban, és még épp, hogy el tudja képzelni, mennyi szenvedéssel járna mindez egy rosszul összeforrt térddel. Jelenlegi állapotában viszont még az sem kerül neki különösebb megerőltetésbe, hogy reggelenként és esténként is elvégezzen egy könnyebb edzési rutint.
Persze ez csak a saját színvonalához mérten könnyű, így hát amennyiben Garsin - akinek habár nem parancsolja meg, hogy csatlakozzon, azért eléggé határozottan invitálja - részt vesz benne, talán nem talál benne nagy kihívást. Ha viszont Adoaver is bead az őrmester nyomásának, úgy szinte biztos, hogy bejátszik valamennyi kiadós izomláz, és a veterán nem is számít arra, hogy a máguspalánta egy-két edzésnél többön részt vesz.
Az edzéseken és étkezéseken túl viszont alighanem leginkábbis csak aludni járnak össze, esténként néha átbeszélve az aznapi haladást. Egy bizonyos ponton kikristályosodik a tény, hogy mind Gaerralos, mind Adoaver hamarabb fognak kifogyni a tanulásra szánt pénzből, mint Garsin.
Mivel pedig a toronyban pénz nélkül kutatni nem lehet, és Gaerralost elszólítja a kötelesség, mindebből az lesz, hogy az őrmester és a tűzmágus együtt mennek majd vissza Artheniorba, míg Garsin befejezi tanulmányait, majd lehetőségeihez mérten keres egy biztonságos módot a hazatérésre.
Ami a tanulást illeti, Gaerralos jól halad. Az alaptudás, melyet korábban felépített, segít neki abban, hogy most összetettebb fogalmakkal egészítse ki. A varázslatok elsajátítása sem okoz sokkal több nehézséget, ám egy probléma változatlanul jelen van, ez pedig a tény, hogy akármennyire is könnyedén sajátítja el az elméletet, sok gyakorlásba fog kerülni az, hogy mindezt akár harchelyzetben is hibátlanul átültesse a gyakorlatba.
Nincs megelégedve azzal, hogy milyen gyakran vét apróbb hibákat, mikor összetettebb igéket kell kiejtenie, és azon is dolgoznia kell, hogy egy éles helyzetben is megtartsa azt a szintű mentális fókuszt, ami a varázsláshoz kell.*
//Az indulás napján//
*Már pár nappal előre le van beszélve, hogy mikor fognak elindulni, így senkinek sem kéne, hogy meglepetést okozzon, mikor Gaerralos reggeli készülődésébe ezúttal a páncél felvétele is beletartozik, és bár nem kéri, az is biztos, hogy nem utasítja vissza ebben a segítséget, elvégre míg képes fél karral is felvenni a páncélját, az is biztos, hogy nem a legegyszerűbb folyamat.
Időközben persze nem rest beszélgetni sem, hiszen indulás előtt általában szokott lenni mondanivaló. Jelenleg pont egy vita végéhez próbál elérni Adoaverrel.*
-sztán fenntartásokkal kezelem egy olyan kutató szavait, aki ugyanabban a könyvében érvel a tűzvarázslatokhoz szükséges mentális kapocs természetéről, melyben azt állítja, hogy minden mágia alapvetően szakrális eredetű.
*Hangja teljesen nyugodt, és a frusztráció leghalványabb jeleit sem mutatja, ha pedig bárki mást mer állítani, úgy személytől függően hidegvérrel fogja később vagy erőltetett menettel, vagy egy sokkal keményebb edzéstervvel büntetni.*
-Akkor végül mit mondjak a Parancsnoknak, körülbelül mennyi késéssel számoljon?
*Fordul Garsin felé, miközben megszorítja a szíjakat jobb lábszárvédőjén*
-Rendben.
*Nyugtázza amaz reakcióját, ez neki is megfelel. Majd még Adoaverrel is meg kell ezt beszélni, hogy tudják, amaz mennyi ideig tervez itt maradni, és kivel távozna, ám erre minimum ma estig ráérnek. Így tehát ezen a ponton nincs is sok oka, hogy tovább hátráltatja saját, valamint Garsin tanulmányait.
Így hát még pár szónyi búcsú után újra leindul a Föld szintje felé, hogy elkezdhesse elsajátítani azt, amiért idejött.*
*A napok során bőven van alkalma örülni újból ép térdének. Nem keveset kell lépcsőzni a Mágustoronyban, és még épp, hogy el tudja képzelni, mennyi szenvedéssel járna mindez egy rosszul összeforrt térddel. Jelenlegi állapotában viszont még az sem kerül neki különösebb megerőltetésbe, hogy reggelenként és esténként is elvégezzen egy könnyebb edzési rutint.
Persze ez csak a saját színvonalához mérten könnyű, így hát amennyiben Garsin - akinek habár nem parancsolja meg, hogy csatlakozzon, azért eléggé határozottan invitálja - részt vesz benne, talán nem talál benne nagy kihívást. Ha viszont Adoaver is bead az őrmester nyomásának, úgy szinte biztos, hogy bejátszik valamennyi kiadós izomláz, és a veterán nem is számít arra, hogy a máguspalánta egy-két edzésnél többön részt vesz.
Az edzéseken és étkezéseken túl viszont alighanem leginkábbis csak aludni járnak össze, esténként néha átbeszélve az aznapi haladást. Egy bizonyos ponton kikristályosodik a tény, hogy mind Gaerralos, mind Adoaver hamarabb fognak kifogyni a tanulásra szánt pénzből, mint Garsin.
Mivel pedig a toronyban pénz nélkül kutatni nem lehet, és Gaerralost elszólítja a kötelesség, mindebből az lesz, hogy az őrmester és a tűzmágus együtt mennek majd vissza Artheniorba, míg Garsin befejezi tanulmányait, majd lehetőségeihez mérten keres egy biztonságos módot a hazatérésre.
Ami a tanulást illeti, Gaerralos jól halad. Az alaptudás, melyet korábban felépített, segít neki abban, hogy most összetettebb fogalmakkal egészítse ki. A varázslatok elsajátítása sem okoz sokkal több nehézséget, ám egy probléma változatlanul jelen van, ez pedig a tény, hogy akármennyire is könnyedén sajátítja el az elméletet, sok gyakorlásba fog kerülni az, hogy mindezt akár harchelyzetben is hibátlanul átültesse a gyakorlatba.
Nincs megelégedve azzal, hogy milyen gyakran vét apróbb hibákat, mikor összetettebb igéket kell kiejtenie, és azon is dolgoznia kell, hogy egy éles helyzetben is megtartsa azt a szintű mentális fókuszt, ami a varázsláshoz kell.*
//Az indulás napján//
*Már pár nappal előre le van beszélve, hogy mikor fognak elindulni, így senkinek sem kéne, hogy meglepetést okozzon, mikor Gaerralos reggeli készülődésébe ezúttal a páncél felvétele is beletartozik, és bár nem kéri, az is biztos, hogy nem utasítja vissza ebben a segítséget, elvégre míg képes fél karral is felvenni a páncélját, az is biztos, hogy nem a legegyszerűbb folyamat.
Időközben persze nem rest beszélgetni sem, hiszen indulás előtt általában szokott lenni mondanivaló. Jelenleg pont egy vita végéhez próbál elérni Adoaverrel.*
-sztán fenntartásokkal kezelem egy olyan kutató szavait, aki ugyanabban a könyvében érvel a tűzvarázslatokhoz szükséges mentális kapocs természetéről, melyben azt állítja, hogy minden mágia alapvetően szakrális eredetű.
*Hangja teljesen nyugodt, és a frusztráció leghalványabb jeleit sem mutatja, ha pedig bárki mást mer állítani, úgy személytől függően hidegvérrel fogja később vagy erőltetett menettel, vagy egy sokkal keményebb edzéstervvel büntetni.*
-Akkor végül mit mondjak a Parancsnoknak, körülbelül mennyi késéssel számoljon?
*Fordul Garsin felé, miközben megszorítja a szíjakat jobb lábszárvédőjén*
3406. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-19 18:54:15
Üzenet elküldve: 2023-01-19 18:54:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Mintha észlelne némi bizonyítási vágyat Adoaver kiegészítő válaszában, ami sejtése szerint Gaerralosnak szól. Felteszi, hogy barátja szeretne jó benyomást kelteni a férfiban.
Vetette már föl a fiúnak, hogy ha nem tudja, mihez kezdjen a varázstehetségével, akár az ő kötelékükhöz is csatlakozhatna, de nem úgy tűnt, mintha a másik ezt járható útnak tartaná a maga számára. Feltételezi, hogy ez azóta sem változott. Aranyosnak találja, hogy most mégis olyasmit keres, amivel az ő hasznukra lehetne, ha csatlakozna.
Nem szól közbe, csak magában mosolyog, illetve azért a leírt varázslat hagy benne némi elismerő érzést is. A mágia nagyon hasznos. És veszélyes is, a rossz kezekben. Nem szeretne egy tűzmágus ellenfele sem lenni: nem úgy hangzik, mintha az ellen az ige ellen igazán lehetne védekezni.
Végül aztán fölérnek, s eljön a búcsú ideje. Legalábbis Adoaver távozik.
Derűsen rámosolyog barátjára elköszönésképpen, meg a tréfás megjegyzésre válaszul is. Na persze, "alig volt több a semminél"...
Aztán mikor az ifjú visszafordul az alsóbb szintek felé, mestere pedig megszólítja őt, érdeklődve néz rá. Majd a várakozásból megérti, hogy a férfi nem itt szeretne beszélni a lépcsőkön, úgyhogy ráfordul az emeletre, utána pedig, hogy már egymás mellett tudnak haladni, hagyja magát vezetni, míg Gaerralos nem elégedett a helyszínnel.
Majd pedig hallgat, figyelmesen, mikor a férfi belekezd a beszédbe.
A beszámoló elég lényegre törő és egyértelmű, hogy ne maradjanak benne kérdések, valamint a fölvázolt terv is érthető.*
- Értettem. - *Közli biccentve.*
- Erről akkor később döntenék, ha már látom, hogyan tudok haladni. - *Teszi hozzá, jelezve, hogy lehetséges, hogy élne a későbbi távozás lehetőségével. Bár ő is nagyobb biztonságban érzi magát, ha csapatban utaznak, de ez is fontos, s még ha Adoavernek is korábban kellene távoznia, akkor is lehetséges, hogy talál más útitársakat a visszaútra. Vagy, ha minden jól megy, addigra elsajátít olyan varázslatot, amivel sokkal gyorsabban és biztonságosabban tud majd utazni.*
*Mintha észlelne némi bizonyítási vágyat Adoaver kiegészítő válaszában, ami sejtése szerint Gaerralosnak szól. Felteszi, hogy barátja szeretne jó benyomást kelteni a férfiban.
Vetette már föl a fiúnak, hogy ha nem tudja, mihez kezdjen a varázstehetségével, akár az ő kötelékükhöz is csatlakozhatna, de nem úgy tűnt, mintha a másik ezt járható útnak tartaná a maga számára. Feltételezi, hogy ez azóta sem változott. Aranyosnak találja, hogy most mégis olyasmit keres, amivel az ő hasznukra lehetne, ha csatlakozna.
Nem szól közbe, csak magában mosolyog, illetve azért a leírt varázslat hagy benne némi elismerő érzést is. A mágia nagyon hasznos. És veszélyes is, a rossz kezekben. Nem szeretne egy tűzmágus ellenfele sem lenni: nem úgy hangzik, mintha az ellen az ige ellen igazán lehetne védekezni.
Végül aztán fölérnek, s eljön a búcsú ideje. Legalábbis Adoaver távozik.
Derűsen rámosolyog barátjára elköszönésképpen, meg a tréfás megjegyzésre válaszul is. Na persze, "alig volt több a semminél"...
Aztán mikor az ifjú visszafordul az alsóbb szintek felé, mestere pedig megszólítja őt, érdeklődve néz rá. Majd a várakozásból megérti, hogy a férfi nem itt szeretne beszélni a lépcsőkön, úgyhogy ráfordul az emeletre, utána pedig, hogy már egymás mellett tudnak haladni, hagyja magát vezetni, míg Gaerralos nem elégedett a helyszínnel.
Majd pedig hallgat, figyelmesen, mikor a férfi belekezd a beszédbe.
A beszámoló elég lényegre törő és egyértelmű, hogy ne maradjanak benne kérdések, valamint a fölvázolt terv is érthető.*
- Értettem. - *Közli biccentve.*
- Erről akkor később döntenék, ha már látom, hogyan tudok haladni. - *Teszi hozzá, jelezve, hogy lehetséges, hogy élne a későbbi távozás lehetőségével. Bár ő is nagyobb biztonságban érzi magát, ha csapatban utaznak, de ez is fontos, s még ha Adoavernek is korábban kellene távoznia, akkor is lehetséges, hogy talál más útitársakat a visszaútra. Vagy, ha minden jól megy, addigra elsajátít olyan varázslatot, amivel sokkal gyorsabban és biztonságosabban tud majd utazni.*
3405. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-18 18:44:08
Üzenet elküldve: 2023-01-18 18:44:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Jól veszi észre Adoaver, hogy főképp nem a fizikai sértést okozó varázslatokat választotta a katona. Habár Pirtianesben ismert pár rombolóbb hatású csatamágia is, a Mágustorony polcai között kevés a közvetlenül veszélyes ige, már ami a föld ágát illeti. És ami létezik, annak a pusztító ereje eléggé nehezen kontrollálható, hogy használata veszélyes legyen a társas harcban.
Ez viszont korántsem jelenti azt, hogy arzenálja ártalmatlan lenne. Társas harcmodorral és fegyverrel kiegészítve kifejezetten halálos kombinációkat eredményezhet, ám ezt nem kell fűnek-fának elárulnia.
Adoaver ezután úgy dönt, hozzáfűz még valami konkrétumot is, melyet Gaerralos csak egy biccentéssel és hümmögéssel nyugtáz, nem kommentálja. Ezután pedig már el is érték a hold ág szintjét. Garsin szavaira csak kézmozdulattal jelzi, hogy még nem akar távozni, majd végighallgatja a másik fiatal mágus elköszönését.*
-Ez esetben sok szerencsét kívánok a tanulmányaidhoz.
*Egy rövidke főhajtás, majd hagy egy pár másodperces szünetet, amíg amaz elindul lefelé, és csak aztán szólal meg.*
-Garsin, egy szóra...
*Szólítja meg a másikat. Arcáról nem lehet leolvasni aggodalmat, vagy szigort, így amaznak aligha van oka azt feltételezni, hogy baj van; inkább a korábbi konklúziójához illik a helyzet, miszerint az őrmester egyszerűen tájékoztatni akarja a fejleményekről.
Folytatni csak akkor folytatja, ha sikerül találniuk valami félreesőbb zugot, ahol kis eséllyel botlik csak beléjük a Torony egy másik látogatója.*
-Abogr visszatértét követően össze tervez hívni valamiféle tanácsot, és számít a jelenlétemre. Nem tudom, ezen kik vesznek majd részt, és ha jól gondolom, van még valamennyi idő a kezdetéig.
*Nem hezitál sokat, rögtön fejest ugrik a mondanivalójába - már csak azért is, hogy egyikük idejét se pazarolja.*
-Úgy hiszem, érdemes lenne mihamarabb informálni a Parancsnokot az ügy fejleményeiről, és az ügy súlyát tekintve ezt személyesen tenném meg. Ez nem jelenti azt, hogy bármelyikünk mágiatanulását is félbe szeretném szakítani, ám a magam részéről a szükségesnél több időt nem kívánok itt tölteni.
*Hazudik. Nagyon is szívesen töltene itt plusz időt, hogy megkezdhesse végre oldalprojektjei egyikének teoretikus megalapozását, de a kötelesség az első.*
-Az, hogy te mit csinálsz, a magad dolga. Ha úgy kívánod, felhatalmazlak arra, hogy itt maradj a távozásom után is, és csak a társaddal együtt menj vissza a városba, habár manapság sosem olyan biztonságosak ezek az utak, mint szeretnénk.
*És a banditatámadások ellen mindig hasznos a csapatban utazás, még akkor is, ha a Torony felé tartó, arannyal megrakott utazók jóval kecsegtetőbb célpontot képeznek, mint mikor már mágikus trükkökkel felvértezve tapossák a visszautat.*
-Ha viszont velem szeretnél visszaindulni, akkor pár napon belülre kérek egy becslést, hogy mennyi időbe fog telni, mire végzel az itteni dolgoddal... vagy legalábbis eleget haladsz, hogy a többit már a jegyzeteid alapján is elsajátíthasd.
*Egy-két napnál nem akar többet várni Garsinra, habár ha kell, megteheti, hiszen van bőven kutatnivaló témája. Itt el is hallgat, kivárja Garsin reakcióját; nem akarja ezt sokáig elhúzni, ám ha a másiknak vannak kérdései, azokat még megválaszolhatja.*
*Jól veszi észre Adoaver, hogy főképp nem a fizikai sértést okozó varázslatokat választotta a katona. Habár Pirtianesben ismert pár rombolóbb hatású csatamágia is, a Mágustorony polcai között kevés a közvetlenül veszélyes ige, már ami a föld ágát illeti. És ami létezik, annak a pusztító ereje eléggé nehezen kontrollálható, hogy használata veszélyes legyen a társas harcban.
Ez viszont korántsem jelenti azt, hogy arzenálja ártalmatlan lenne. Társas harcmodorral és fegyverrel kiegészítve kifejezetten halálos kombinációkat eredményezhet, ám ezt nem kell fűnek-fának elárulnia.
Adoaver ezután úgy dönt, hozzáfűz még valami konkrétumot is, melyet Gaerralos csak egy biccentéssel és hümmögéssel nyugtáz, nem kommentálja. Ezután pedig már el is érték a hold ág szintjét. Garsin szavaira csak kézmozdulattal jelzi, hogy még nem akar távozni, majd végighallgatja a másik fiatal mágus elköszönését.*
-Ez esetben sok szerencsét kívánok a tanulmányaidhoz.
*Egy rövidke főhajtás, majd hagy egy pár másodperces szünetet, amíg amaz elindul lefelé, és csak aztán szólal meg.*
-Garsin, egy szóra...
*Szólítja meg a másikat. Arcáról nem lehet leolvasni aggodalmat, vagy szigort, így amaznak aligha van oka azt feltételezni, hogy baj van; inkább a korábbi konklúziójához illik a helyzet, miszerint az őrmester egyszerűen tájékoztatni akarja a fejleményekről.
Folytatni csak akkor folytatja, ha sikerül találniuk valami félreesőbb zugot, ahol kis eséllyel botlik csak beléjük a Torony egy másik látogatója.*
-Abogr visszatértét követően össze tervez hívni valamiféle tanácsot, és számít a jelenlétemre. Nem tudom, ezen kik vesznek majd részt, és ha jól gondolom, van még valamennyi idő a kezdetéig.
*Nem hezitál sokat, rögtön fejest ugrik a mondanivalójába - már csak azért is, hogy egyikük idejét se pazarolja.*
-Úgy hiszem, érdemes lenne mihamarabb informálni a Parancsnokot az ügy fejleményeiről, és az ügy súlyát tekintve ezt személyesen tenném meg. Ez nem jelenti azt, hogy bármelyikünk mágiatanulását is félbe szeretném szakítani, ám a magam részéről a szükségesnél több időt nem kívánok itt tölteni.
*Hazudik. Nagyon is szívesen töltene itt plusz időt, hogy megkezdhesse végre oldalprojektjei egyikének teoretikus megalapozását, de a kötelesség az első.*
-Az, hogy te mit csinálsz, a magad dolga. Ha úgy kívánod, felhatalmazlak arra, hogy itt maradj a távozásom után is, és csak a társaddal együtt menj vissza a városba, habár manapság sosem olyan biztonságosak ezek az utak, mint szeretnénk.
*És a banditatámadások ellen mindig hasznos a csapatban utazás, még akkor is, ha a Torony felé tartó, arannyal megrakott utazók jóval kecsegtetőbb célpontot képeznek, mint mikor már mágikus trükkökkel felvértezve tapossák a visszautat.*
-Ha viszont velem szeretnél visszaindulni, akkor pár napon belülre kérek egy becslést, hogy mennyi időbe fog telni, mire végzel az itteni dolgoddal... vagy legalábbis eleget haladsz, hogy a többit már a jegyzeteid alapján is elsajátíthasd.
*Egy-két napnál nem akar többet várni Garsinra, habár ha kell, megteheti, hiszen van bőven kutatnivaló témája. Itt el is hallgat, kivárja Garsin reakcióját; nem akarja ezt sokáig elhúzni, ám ha a másiknak vannak kérdései, azokat még megválaszolhatja.*
3404. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-16 17:03:55
Üzenet elküldve: 2023-01-16 17:03:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Adoaver megint csak elégedetten bólogat a parancsnok válaszára; egyrészről nem volt teljesen biztos abban, hogy komolyan fogja venni, tehát jólesik neki a felnőtt emberként való bánásmód, másrészről maga a válasz is, amilyen tömör, olyan sokat is mond neki. Tudja a veterán katona hogy mit tud elérni mágiaágán belül, nem is céloz messzebbre. Ráadásul praktikusak is, és Garsint az előbb hallva nem is csodálja. Első hallásra nem okoz komoly sérülést a sértő félnek, és könnyen megcsípi vagy lelassítja velük a menekülőket, legyen az lábon vagy lovon.* - Értem... Hogy egy kevésbé ködös válasszal is megtoldjam a sajátomat, ágamon belül lenne is egy szemem előtt lévő trükk, amit önök is értékelnének; egy ige, amivel a távolból le tudom kötni a figyelmét az alanynak, ruhájának a spontán felgyújtásával. Nem kell hozzávágnom semmit, csak rámutatok, és kész. Ha nem elég ostoba ahhoz, hogy ne vegye azt észre, nem lesz baja sem. *És nagyjából idáig tartanak a hasznosnak vehető varázslatai, vagyis amiket még meg tud tanulni. Ugyanis bár rejtőzik pár trükk éteri tarsolyában, egyiket sem mondhatja olyannak amiket egy ártatlanokat védő és rendbetartást hatályba léptető csoportot le tudna nyűgözni.*
~ Hacsak nem szeretik az erős nyári levegőt. ~ *Sőt, amivel most rendelkezik, azzal inkább élhetne meg körözött bűnözőként, a törvény elől menekülve. Eddig nem is sokat tűnődött el önnön segítőkészségén. De ennél a pontnál már nem nagyon fordulhat vissza.
Mikor elérik a holdág szintjét, tájékozatlanul toporog, mint aki el is felejtette, hogy beszélgetésük közepette folytonosan haladtak fölfelé, és céljukat elérve rájött, hogy nem gondolkodott el a következő lépésen.*
- Ööööh... oh, én akkor vissza is megyek a tűzszinthez, csak jól esett hogy megmozgathattam a lábaimat. Az az erdei séta tegnap alig volt több a semminél..
*Adoaver megint csak elégedetten bólogat a parancsnok válaszára; egyrészről nem volt teljesen biztos abban, hogy komolyan fogja venni, tehát jólesik neki a felnőtt emberként való bánásmód, másrészről maga a válasz is, amilyen tömör, olyan sokat is mond neki. Tudja a veterán katona hogy mit tud elérni mágiaágán belül, nem is céloz messzebbre. Ráadásul praktikusak is, és Garsint az előbb hallva nem is csodálja. Első hallásra nem okoz komoly sérülést a sértő félnek, és könnyen megcsípi vagy lelassítja velük a menekülőket, legyen az lábon vagy lovon.* - Értem... Hogy egy kevésbé ködös válasszal is megtoldjam a sajátomat, ágamon belül lenne is egy szemem előtt lévő trükk, amit önök is értékelnének; egy ige, amivel a távolból le tudom kötni a figyelmét az alanynak, ruhájának a spontán felgyújtásával. Nem kell hozzávágnom semmit, csak rámutatok, és kész. Ha nem elég ostoba ahhoz, hogy ne vegye azt észre, nem lesz baja sem. *És nagyjából idáig tartanak a hasznosnak vehető varázslatai, vagyis amiket még meg tud tanulni. Ugyanis bár rejtőzik pár trükk éteri tarsolyában, egyiket sem mondhatja olyannak amiket egy ártatlanokat védő és rendbetartást hatályba léptető csoportot le tudna nyűgözni.*
~ Hacsak nem szeretik az erős nyári levegőt. ~ *Sőt, amivel most rendelkezik, azzal inkább élhetne meg körözött bűnözőként, a törvény elől menekülve. Eddig nem is sokat tűnődött el önnön segítőkészségén. De ennél a pontnál már nem nagyon fordulhat vissza.
Mikor elérik a holdág szintjét, tájékozatlanul toporog, mint aki el is felejtette, hogy beszélgetésük közepette folytonosan haladtak fölfelé, és céljukat elérve rájött, hogy nem gondolkodott el a következő lépésen.*
- Ööööh... oh, én akkor vissza is megyek a tűzszinthez, csak jól esett hogy megmozgathattam a lábaimat. Az az erdei séta tegnap alig volt több a semminél..
3403. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-15 14:30:59
Üzenet elküldve: 2023-01-15 14:30:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Elkapja a helyeslés jeleit Gaerralos arcán, ami nagyon is fontos a számára. Nem csak mert egyfajta engedélyt vár a felettesétől és mesterétől a tervei kivitelezésére, hanem mert a férfi véleményére egyébként is sokat ad. Az útmutatást pedig igényli ebben a még mindig új és megismerés alatt álló világban, bármennyire is igyekszik önállóan eligazodni benne.
Az ő válasza után aztán Adoaver is megtalálja a hangját. Finoman elmosolyodik az ifjú kendőzetlen önbizalmán, mikor amaz azt említi, hogy őt általában nem lehet összezavarni az egyes könyvek tartalmával; valamint a maguktól mozgó köteteken is derül magában, bár igazából korántsem tartja hihetetlennek a dolgot.
Mikor pedig barátja visszaadja a kérdést Gaerralosnak, érdeklődve hallgatja, hogy mestere is megosztja-e velük a terveit. Tisztában van vele, hogy a férfi nem szereti nagy dobra verni, hogy mire képes, így a nemleges választ is el tudná képzelni. Azonban Gaerralos válaszol, ha nem is megy bele konkrétumokba.
Annyit már ebből is meg tud állapítani, hogy mestere is magától értetődően gyakorlatiasan válogat a megszerzendő tudásban, amiben nincs semmi meglepő.
Közben ő maga is észleli, hogy fölértek a hold ág szintjére, úgyhogy itt megtorpan és visszanéz a másik kettőre. Nem tudja, miért is követték pontosan. Feltételezi, hogy Adoaver csak azért, hogy kísérje őket és folytassa a beszélgetést, de Gaerralosnak talán egyéb szándéka is volt ezzel. Talán kettesben szeretett volna maradni vele, hogy valamit megosszon abból, hogy mit sikerült intéznie, vagy megtudnia?
Kutatón pillant a férfi arcára, de ha mestere nem szól semmit, akkor ő kezd bele bizonytalanul.*
- Akkor én munkához is látnék... Velem tartanak még, vagy majd csak este találkozunk ugyanott?
*Elkapja a helyeslés jeleit Gaerralos arcán, ami nagyon is fontos a számára. Nem csak mert egyfajta engedélyt vár a felettesétől és mesterétől a tervei kivitelezésére, hanem mert a férfi véleményére egyébként is sokat ad. Az útmutatást pedig igényli ebben a még mindig új és megismerés alatt álló világban, bármennyire is igyekszik önállóan eligazodni benne.
Az ő válasza után aztán Adoaver is megtalálja a hangját. Finoman elmosolyodik az ifjú kendőzetlen önbizalmán, mikor amaz azt említi, hogy őt általában nem lehet összezavarni az egyes könyvek tartalmával; valamint a maguktól mozgó köteteken is derül magában, bár igazából korántsem tartja hihetetlennek a dolgot.
Mikor pedig barátja visszaadja a kérdést Gaerralosnak, érdeklődve hallgatja, hogy mestere is megosztja-e velük a terveit. Tisztában van vele, hogy a férfi nem szereti nagy dobra verni, hogy mire képes, így a nemleges választ is el tudná képzelni. Azonban Gaerralos válaszol, ha nem is megy bele konkrétumokba.
Annyit már ebből is meg tud állapítani, hogy mestere is magától értetődően gyakorlatiasan válogat a megszerzendő tudásban, amiben nincs semmi meglepő.
Közben ő maga is észleli, hogy fölértek a hold ág szintjére, úgyhogy itt megtorpan és visszanéz a másik kettőre. Nem tudja, miért is követték pontosan. Feltételezi, hogy Adoaver csak azért, hogy kísérje őket és folytassa a beszélgetést, de Gaerralosnak talán egyéb szándéka is volt ezzel. Talán kettesben szeretett volna maradni vele, hogy valamit megosszon abból, hogy mit sikerült intéznie, vagy megtudnia?
Kutatón pillant a férfi arcára, de ha mestere nem szól semmit, akkor ő kezd bele bizonytalanul.*
- Akkor én munkához is látnék... Velem tartanak még, vagy majd csak este találkozunk ugyanott?
3402. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-14 19:44:35
Üzenet elküldve: 2023-01-14 19:44:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Gaerralos egyik arcából sem tud többet kiolvasni, mint amit már korábban megállapított. Persze Adoaveren továbbra is látszanak a korábbi feszengés nyomai, ám az őrmester arról nem nyer további információt, hogy mi is állhat a köpönyeges máguspalánta céltalansága mögött. A témaváltás láthatólag könnyít valamelyest a hangulaton, és a kettős közül Garsin az első, aki válaszol.*
~Bekerítés és önvédelem; többnyire a csatatér formázására, és egy-egy ellenfél stratégikus lefoglalására jó.~
*A katonai reflexektől nehezen lehet csak megszabadulni, és aligha lehet meglepő, hogy az első gondolata a taktikai megfontolások felé terelődik. Jó döntésnek tartja ezeket a varázslatokat; illenek a szerephez, amiben Garsint el tudja képzelni egy harcban. Persze ahhoz, hogy leginkább hasznukra váljon a lány, fell kell majd, hogy építsenek egy keretrendszert; a csatamágusok akkor képesek a legtöbbre, mikor megfelelően együttműködnek az osztagjukkal.
Mikor Garsin visszapillant, észreveheti a helyeslés halvány jeleit mestere arcán. Ezen az is segít, hogy az általa választott mágiaág sokak szerint a leginkább elvont elmélet alapján működik, és az istenek érkezése óta a legközelebb áll a 'nyers' mágiahasználathoz. Egy illuzionistával való korábbi találkozása nyomán a veterán újra belemélyedt a holdmágiáról évtizedek alatt összegyűjtött jegyzeteibe, így a lány által választott varázslatok működési elvei terén sem a sötétben tapogatózik.*
~Nyers mágia... Rezgések, vonzerő.~
*Míg a napmágia a fényt és hőt ruházza fel mágikus tulajdonságokkal, a holdmágia esetében gyanúja szerint a fény általában csak melléktermék; az egy helyben fókuszált mana szabad szemmel látható manifesztációja. Az igazi trükk viszont az, hogy ez a mana mit csinál, milyen természeti törvényeket tulajdonít el ideiglenesen. Ha jól tippel, a fal tömeget, szilárdságot kölcsönöz a levegőnek, és a légszemcsék közti semminek; a fénysugár tippre vagy a gravitáció erejét fordítja meg egy taszító hatás érdekében, vagy a lendületétől foszt meg bizonyos objektumokat.
Nem lehet viszont biztos dolgában, így pár napon belül kétségkívül Garsin lesz az, aki hármójuk közül a legnagyobb pontossággal tudja majd megválaszolni ezt a kérdést. Előbb biccent, majd Adoaver felé pillant, ahogy az észreveszi, hogy rajta a sor.*
~Tudásszomj.~
*Nem praktikus célok, nem nagyravágyás, hanem tudásszomj; a vágy, hogy felfedje a mágia titkait, megfejtse a benne rejlő rejtélyeket. Ezt látja most tanítványa barátjában. Az, hogy miért pont a mágia felé irányul a fiú fixációja, már részletkérdés. Viszont tisztán látni, hogy erősen eltérő hozzáállással rendelkeznek, hiszen Gaerralos mindig is használati céllal gondolt a mágiára, a kutatást pedig csak az ehhez vezető útként látta.
Gondolataiból kevés ül csak ki az arcára; kívülről annyit látni, hogy röviden eltűnődik, majd bólint. Mikor pedig felé szegezik a kérdést, gyakorlatilag hezitáció nélkül válaszol - elvégre nem sokkal ezelőtt fejezte be a megcélzott varázslatok listájának összeírását, mely a rendelkezésére álló pénzmennyiséget is figyelembe veszi.*
-A teljesség igénye nélkül elsősorban a másokat mozgásban akadályozó, illetőleg ledermesztő varázslatokat céloztam meg. Egy földrengést okozó igét is el tervezek sajátítani, valamint pár protektív célzatú bűbáj is szem előtt van.
*Nem kezdi el részletekbe menően bemutatni minden trükköt, melyet meg tervez tanulni; részben azért, mert alighanem erre később is lehet ideje, részben pedig azért, mert pont ekkor elérnek a holdmágia szintjére, itt pedig már csak Garsintól függ, hogy meddig folytatódik ez a beszélgetés.*
*Gaerralos egyik arcából sem tud többet kiolvasni, mint amit már korábban megállapított. Persze Adoaveren továbbra is látszanak a korábbi feszengés nyomai, ám az őrmester arról nem nyer további információt, hogy mi is állhat a köpönyeges máguspalánta céltalansága mögött. A témaváltás láthatólag könnyít valamelyest a hangulaton, és a kettős közül Garsin az első, aki válaszol.*
~Bekerítés és önvédelem; többnyire a csatatér formázására, és egy-egy ellenfél stratégikus lefoglalására jó.~
*A katonai reflexektől nehezen lehet csak megszabadulni, és aligha lehet meglepő, hogy az első gondolata a taktikai megfontolások felé terelődik. Jó döntésnek tartja ezeket a varázslatokat; illenek a szerephez, amiben Garsint el tudja képzelni egy harcban. Persze ahhoz, hogy leginkább hasznukra váljon a lány, fell kell majd, hogy építsenek egy keretrendszert; a csatamágusok akkor képesek a legtöbbre, mikor megfelelően együttműködnek az osztagjukkal.
Mikor Garsin visszapillant, észreveheti a helyeslés halvány jeleit mestere arcán. Ezen az is segít, hogy az általa választott mágiaág sokak szerint a leginkább elvont elmélet alapján működik, és az istenek érkezése óta a legközelebb áll a 'nyers' mágiahasználathoz. Egy illuzionistával való korábbi találkozása nyomán a veterán újra belemélyedt a holdmágiáról évtizedek alatt összegyűjtött jegyzeteibe, így a lány által választott varázslatok működési elvei terén sem a sötétben tapogatózik.*
~Nyers mágia... Rezgések, vonzerő.~
*Míg a napmágia a fényt és hőt ruházza fel mágikus tulajdonságokkal, a holdmágia esetében gyanúja szerint a fény általában csak melléktermék; az egy helyben fókuszált mana szabad szemmel látható manifesztációja. Az igazi trükk viszont az, hogy ez a mana mit csinál, milyen természeti törvényeket tulajdonít el ideiglenesen. Ha jól tippel, a fal tömeget, szilárdságot kölcsönöz a levegőnek, és a légszemcsék közti semminek; a fénysugár tippre vagy a gravitáció erejét fordítja meg egy taszító hatás érdekében, vagy a lendületétől foszt meg bizonyos objektumokat.
Nem lehet viszont biztos dolgában, így pár napon belül kétségkívül Garsin lesz az, aki hármójuk közül a legnagyobb pontossággal tudja majd megválaszolni ezt a kérdést. Előbb biccent, majd Adoaver felé pillant, ahogy az észreveszi, hogy rajta a sor.*
~Tudásszomj.~
*Nem praktikus célok, nem nagyravágyás, hanem tudásszomj; a vágy, hogy felfedje a mágia titkait, megfejtse a benne rejlő rejtélyeket. Ezt látja most tanítványa barátjában. Az, hogy miért pont a mágia felé irányul a fiú fixációja, már részletkérdés. Viszont tisztán látni, hogy erősen eltérő hozzáállással rendelkeznek, hiszen Gaerralos mindig is használati céllal gondolt a mágiára, a kutatást pedig csak az ehhez vezető útként látta.
Gondolataiból kevés ül csak ki az arcára; kívülről annyit látni, hogy röviden eltűnődik, majd bólint. Mikor pedig felé szegezik a kérdést, gyakorlatilag hezitáció nélkül válaszol - elvégre nem sokkal ezelőtt fejezte be a megcélzott varázslatok listájának összeírását, mely a rendelkezésére álló pénzmennyiséget is figyelembe veszi.*
-A teljesség igénye nélkül elsősorban a másokat mozgásban akadályozó, illetőleg ledermesztő varázslatokat céloztam meg. Egy földrengést okozó igét is el tervezek sajátítani, valamint pár protektív célzatú bűbáj is szem előtt van.
*Nem kezdi el részletekbe menően bemutatni minden trükköt, melyet meg tervez tanulni; részben azért, mert alighanem erre később is lehet ideje, részben pedig azért, mert pont ekkor elérnek a holdmágia szintjére, itt pedig már csak Garsintól függ, hogy meddig folytatódik ez a beszélgetés.*
3401. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2023-01-14 18:29:38
Üzenet elküldve: 2023-01-14 18:29:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Végül hármasban kezdik el kaptatni a torony végeérhetetlennek tűnő lépcsőit, és a csendes pillanatok közepette Aoavernek van ideje gondolkodni a várva várt találkozás adta első ábrázatokon: Még csak nem is tudja ócsárolni magát a fenomenálisan katasztrofális viselkedéséért, mindössze örül, hogy túl van rajta; mintha egy fullánkot húztak volna ki belőle. A Garsinnal való első találkozásához képest most mintha egy másik ember bőrébe bújt volna, ázottan, vacogva és szégyenkezve sápítozva egy artheniori katonatiszt előtt. Az, hogy mások voltak a körülmények, az egy dolog, de vissza kéne lapátolni magába egy kis gerincet. Viszont legalább egy másik mágusra lelt e szent földön, hozzáadva őt azok közé a félmaroknyik közé akit ismer, s a változatosság kedvéért még csak nem is a tűzben mesterkedik. Nem azonnal fog tudni aratni ebből a sikerből, amíg saját mesterségét fejleszti, de mindig jó, ha vannak ismertségei. 'S ha már ismertség; el nem tudja képzelni Garsin gondolatait, ahogy lejáratta magát előtte. Óh, hogy miért most és így kellett egy bolondként szerepelnie...
Egyszer kétszer tekintete társa hátára szegeződik, próbál olvasni gondolataiban. Mit gondol feletteséről? Ő már tudja, mit gondol, és örül is, hogy további úszás nélkül megúszta az összeismerkedést, de barátja minden bizonnyal másképp láthatja a parancsnokot, mint ő. Meg kéne kérdeznie, ha egyszer kettesben vannak. És ha nem felejti el.
Gaerralostól hallva a tárgy folytatásának tudható kérdést, nem azonnal rak össze magában egy racionális választ, úgyhogy katonatársának több mint elég ideje van arra, hogy magáét megkezdje.*
~ Egy fal? Mi köze van annak a holdhoz? ~ *Első ösztönös sejtése, hogy holmi fényszemcsék átformálásából keletkező illúzió okozná ezt, amit a mana tenne valósággá, de ha minden egyes rögtönzött ötlete igaznak bizonyulna, nem varázslónak menne, hanem jövendőmondónak. A fénycsóva, na az már sokkal érthetőbb. Tényleg, meg kéne kérdeznie Garsint, hogy jelenleg hol áll, mármint a hidegbiztos takarón kívül. Amint észleli, hogy az ő köre van, felel:*
- Én általában nem egy külön cél elérése jöttem eddig ide, csak annyi mindent elsajátítani egy megadott időn belül, amennyit tudok; a saját ágamon túl pedig azok az egy-két dolgok amiket találtam,
azok több időt is igénybe vennének, mint amennyit belegondolok: lefordítatlan könyvek és tekercsek, vagy olyan összetett és elgondolkodtató témákkal, amik az én agyamat is összezavarják, ezt pedig nem mondom gyakran. És esküdni merek hogy az egyik kötet néha magától mozgott, és nem találom ott, ahova visszatettem. Úgyhogy amíg legalább egy ágban nem vagyok az általam kielégítőnek mondható szinten, addig inkább azon az egyen dolgoznék... Azt megkérdezhetem, hogy ön tervez e valamit kifejezetten megkeresni, vagy csak körülnéz?
*Végül hármasban kezdik el kaptatni a torony végeérhetetlennek tűnő lépcsőit, és a csendes pillanatok közepette Aoavernek van ideje gondolkodni a várva várt találkozás adta első ábrázatokon: Még csak nem is tudja ócsárolni magát a fenomenálisan katasztrofális viselkedéséért, mindössze örül, hogy túl van rajta; mintha egy fullánkot húztak volna ki belőle. A Garsinnal való első találkozásához képest most mintha egy másik ember bőrébe bújt volna, ázottan, vacogva és szégyenkezve sápítozva egy artheniori katonatiszt előtt. Az, hogy mások voltak a körülmények, az egy dolog, de vissza kéne lapátolni magába egy kis gerincet. Viszont legalább egy másik mágusra lelt e szent földön, hozzáadva őt azok közé a félmaroknyik közé akit ismer, s a változatosság kedvéért még csak nem is a tűzben mesterkedik. Nem azonnal fog tudni aratni ebből a sikerből, amíg saját mesterségét fejleszti, de mindig jó, ha vannak ismertségei. 'S ha már ismertség; el nem tudja képzelni Garsin gondolatait, ahogy lejáratta magát előtte. Óh, hogy miért most és így kellett egy bolondként szerepelnie...
Egyszer kétszer tekintete társa hátára szegeződik, próbál olvasni gondolataiban. Mit gondol feletteséről? Ő már tudja, mit gondol, és örül is, hogy további úszás nélkül megúszta az összeismerkedést, de barátja minden bizonnyal másképp láthatja a parancsnokot, mint ő. Meg kéne kérdeznie, ha egyszer kettesben vannak. És ha nem felejti el.
Gaerralostól hallva a tárgy folytatásának tudható kérdést, nem azonnal rak össze magában egy racionális választ, úgyhogy katonatársának több mint elég ideje van arra, hogy magáét megkezdje.*
~ Egy fal? Mi köze van annak a holdhoz? ~ *Első ösztönös sejtése, hogy holmi fényszemcsék átformálásából keletkező illúzió okozná ezt, amit a mana tenne valósággá, de ha minden egyes rögtönzött ötlete igaznak bizonyulna, nem varázslónak menne, hanem jövendőmondónak. A fénycsóva, na az már sokkal érthetőbb. Tényleg, meg kéne kérdeznie Garsint, hogy jelenleg hol áll, mármint a hidegbiztos takarón kívül. Amint észleli, hogy az ő köre van, felel:*
- Én általában nem egy külön cél elérése jöttem eddig ide, csak annyi mindent elsajátítani egy megadott időn belül, amennyit tudok; a saját ágamon túl pedig azok az egy-két dolgok amiket találtam,
azok több időt is igénybe vennének, mint amennyit belegondolok: lefordítatlan könyvek és tekercsek, vagy olyan összetett és elgondolkodtató témákkal, amik az én agyamat is összezavarják, ezt pedig nem mondom gyakran. És esküdni merek hogy az egyik kötet néha magától mozgott, és nem találom ott, ahova visszatettem. Úgyhogy amíg legalább egy ágban nem vagyok az általam kielégítőnek mondható szinten, addig inkább azon az egyen dolgoznék... Azt megkérdezhetem, hogy ön tervez e valamit kifejezetten megkeresni, vagy csak körülnéz?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3542-3561