Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 25 (481. - 500. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
500. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-11-01 19:14:37
Üzenet elküldve: 2022-11-01 19:14:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Oda-odapillant néha Adoaver felé, de egyébként egész jól elmerül a gyűjtögetésben. Sóskából egy egész szép kis csokorral szed össze, azonban más érdekessel sajnos nem találkozik, úgyhogy csak úgy tépked ebből-abból, hátha lesz köztük valami, amit barátja hasznosnak talál majd.
Figyelmét fölkelti aztán a csobbanó hang, de inkább gondolja, hogy egy nagyobb hal, vagy vízimadár zavarta föl a vizet, semmint Adoaver maga. Így aztán mikor tekintete arra téved és meglátja az ifjút a tó vizében gázolva, igencsak meglepődik.*
- Remélem, valami nagyon értékeset találtál! - *Mormogja az orra alatt, majd sóhajtva föláll és nagyjából olyan érzésekkel sétál közelebb, mint egy gondterhelt szülő, aki épp valami újabb meggondolatlanságon kapta csintalan kölykét.
Azt közelebb érve mindjárt látja és hallja, hogy Adoaver nagyon lelkes a szerzeményével kapcsolatban, de azt is, hogy derékig vizes és vacog.*
- Nem tudom. Majd megnézheted, van-e közöttük valami érdekes. - *Tartja föl a kis növényes batyut, de észre lehet venni, hogy eléggé szórakozottan felel és jobban leköti barátja állapota.*
- Te viszont... legalább nekivetkőztél volna! - *Csóválja a fejét.*
- Ez nem most fog megszáradni... - *Jelenti ki a csurom víz köpenyt nézve.* - Vetkőzz, mielőtt megfagynál! Adok nadrágot, aztán burkolózz a takaróba! Azt a köpenyt meg a többit meg add ide, kicsavarom, amennyire lehet. Mindent vegyél le, ami vizes lett! - *Utasítgat, és elég határozott. Mielőtt Adoaver bármit is mondhatna, már a zsákjában túr a váltás nadrágért. Ez szerencsére még tiszta, illetve az ifjúnak attól sem kell tartania, hogy valami nőies holmit kapna, ugyanis Garsin ruházata férfiöltözék, s még méretben sem lehetnek túlságosan eltérőek egymástól, mert mind alkatra, mind magasságra hasonlóak a fiúval.
Végül a nadrággal és a takaróval a karjában áll meg Adoaver előtt, s ha amaz még nem kezdett vetkőzni, akkor szigorú várakozással néz rá. Persze, ha a másik szégyenlős, azt tiszteletben tartja és elfordul, de követi őt, s csak akkor adja a száraz holmit, ha barátja már levetkőzött: nincs rá szükség, hogy a köpenyével mást is átáztasson.*
*Oda-odapillant néha Adoaver felé, de egyébként egész jól elmerül a gyűjtögetésben. Sóskából egy egész szép kis csokorral szed össze, azonban más érdekessel sajnos nem találkozik, úgyhogy csak úgy tépked ebből-abból, hátha lesz köztük valami, amit barátja hasznosnak talál majd.
Figyelmét fölkelti aztán a csobbanó hang, de inkább gondolja, hogy egy nagyobb hal, vagy vízimadár zavarta föl a vizet, semmint Adoaver maga. Így aztán mikor tekintete arra téved és meglátja az ifjút a tó vizében gázolva, igencsak meglepődik.*
- Remélem, valami nagyon értékeset találtál! - *Mormogja az orra alatt, majd sóhajtva föláll és nagyjából olyan érzésekkel sétál közelebb, mint egy gondterhelt szülő, aki épp valami újabb meggondolatlanságon kapta csintalan kölykét.
Azt közelebb érve mindjárt látja és hallja, hogy Adoaver nagyon lelkes a szerzeményével kapcsolatban, de azt is, hogy derékig vizes és vacog.*
- Nem tudom. Majd megnézheted, van-e közöttük valami érdekes. - *Tartja föl a kis növényes batyut, de észre lehet venni, hogy eléggé szórakozottan felel és jobban leköti barátja állapota.*
- Te viszont... legalább nekivetkőztél volna! - *Csóválja a fejét.*
- Ez nem most fog megszáradni... - *Jelenti ki a csurom víz köpenyt nézve.* - Vetkőzz, mielőtt megfagynál! Adok nadrágot, aztán burkolózz a takaróba! Azt a köpenyt meg a többit meg add ide, kicsavarom, amennyire lehet. Mindent vegyél le, ami vizes lett! - *Utasítgat, és elég határozott. Mielőtt Adoaver bármit is mondhatna, már a zsákjában túr a váltás nadrágért. Ez szerencsére még tiszta, illetve az ifjúnak attól sem kell tartania, hogy valami nőies holmit kapna, ugyanis Garsin ruházata férfiöltözék, s még méretben sem lehetnek túlságosan eltérőek egymástól, mert mind alkatra, mind magasságra hasonlóak a fiúval.
Végül a nadrággal és a takaróval a karjában áll meg Adoaver előtt, s ha amaz még nem kezdett vetkőzni, akkor szigorú várakozással néz rá. Persze, ha a másik szégyenlős, azt tiszteletben tartja és elfordul, de követi őt, s csak akkor adja a száraz holmit, ha barátja már levetkőzött: nincs rá szükség, hogy a köpenyével mást is átáztasson.*
499. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-24 13:41:41
Üzenet elküldve: 2022-10-24 13:41:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Adoaver kezdeti lelkesedése elég hamar csöndes koncentrációba csap át, miközben a következő szisztematikus keresgélés módja mellett dönt: elméjében tucatnyi lépés hossznyi-szélnyi blokkokra felbontva a terepet addig áll, míg teljes egészében megbizonyosodik hogy az épp lába előtt lévő blokkban nincs semmi érdeklődésre méltó, és tovább megy a következőhöz. Szeme kékjei eltűnnek sűrűsödő szemöldöke alatt, ahogy igyekszik elméjében tartani az elképzelt blokkok határait, hogy megkönnyítse keresgélését. Ahol jár, nem nő elég magasra a fű hogy aggódnia kelljen, kihagyott e valamit. Ha Garsin rátekint, esélyesen annyit láthat a mágustanoncon, hogy egy fél percig áll egy helyen és hunyorít fejével a távolba, néha pár alig észrevehető fokkal elforgatva azt, majd tovább megy pár métert, megismételve a jelenetet.
Így próbál magának gyógynövényt találni legalább tíz perc erejéig, míg el nem kezd fájni nyaka és lába; akármennyire is vizsgálja, néha saját kezeivel is a rétet, egy-két gyomom és halálra ijedt rágcsálón, valamint egy természetfeletti gyorsasággal megáldott gyíkon kívül sok érdemre méltót nem fedez föl. Nagy sóhajt hallatt, és már kullogva kezdene el visszamenni a lépcsőkhöz, mikor eszébe jut, hogy a tó parti környékét még nem vizsgálta meg. Odaérve már jóval többet hajolgat, mint álldogál, és bár valóban változatosabb flórát fedez fel, továbbra sem olyasmit, amit büszkén mutatna fel bepiszkított kézzel a katonának. Háta mögé dob egy nagy reményekkel kitépett gyomot, és morcosan a víz felé tekint. Halomnyi zöld foltok. Adoavernek több másodpercig is egy irányba kell bámulnia, hogy beugorjon neki valami.*
~ Várjunk csak... ~ *A sok közül az egyik, említésre is alig méltó oldal rajza elkezd felmerülni agyában. Ha meg tudná nézni közelebbről, akkor meg tudna róla bizonyosodni. De ahhoz meg kell mártóznia.
Merész döntésre szánja el magát; tarisznyáját leteszi a szárazabbnak ítélt parti részre, és belelép a vízbe. Ha eddig nem fázott, akkor most nagyon fog, erről az azonnal lábába maró hideg bizonyosságot ad. Kis számolgatás után megállapítja, hogy nem kell derekáig elmerülnie, így úgy határozza el, csak megéri. Elkezd befelé lépni a kíméletlenül hideg víztestbe, ameddig nem több mint egy pár lépés után maga előtt tudhatja az ismerős kinézetű növényeket. Nem voltak nagyok, elférnek a kezében, így alig vette őket észre, de tisztes csoportban voltak. Mielőtt még remegő lábai felmondják a szolgálatot, kezébe vesz egy párat, és megszemléli őket: Kicsi, zöld, nyolc-szirmú virágok. Ez az! Az örömtől új energiával magához veszi egy ökölnyi mennyiségűt ezekből a tavi virágokból, és gyorsan kilépked a tóból, mielőtt még a köpenye lábára fagyna. Nem is igyekszik felvenni táskáját vagy beletenni a növényeket, csak rádobja azokat, és két szabad kezét olyan erősen szorítja össze, hogy körmeivel majdnem felsérti tenyerét. A mai nap már használt ököltüzes varázslatot igyekszik végrehajtani, és siker esetén azonnal igyekszik felszárítani magát. Felsőteste szerencsére megúszta, de talptól majdnem a fenekéig csöpög róla a víz, és olyannyira csípi a hideg, hogy kis híján elesik. Fogai is ezt jelezve kocognak, még ha akarna sem tudna emiatt egy darabig rendesen beszélni.*
~ Ha nem azt szedtem föl amire gondolok, kiszárítom ezt a tavat! ~ *Tekintetével Garsint keresi, ha megtalálja, és amaz még nincs kommunikációs távolságban, egyik lobogó öklét győzedelmesen felmutatja, és maga felé intve mutatja, hogy jöjjön hozzá.*
- Ta-ta-ta-lalátam valamit! *Olyan közel tartja magához ökleit, hogy félő, menten felgyullad.* - M-m-m-mindjárt visszaemlékszem, m-m-mi is ez. Te hogy jártál?
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
*Adoaver kezdeti lelkesedése elég hamar csöndes koncentrációba csap át, miközben a következő szisztematikus keresgélés módja mellett dönt: elméjében tucatnyi lépés hossznyi-szélnyi blokkokra felbontva a terepet addig áll, míg teljes egészében megbizonyosodik hogy az épp lába előtt lévő blokkban nincs semmi érdeklődésre méltó, és tovább megy a következőhöz. Szeme kékjei eltűnnek sűrűsödő szemöldöke alatt, ahogy igyekszik elméjében tartani az elképzelt blokkok határait, hogy megkönnyítse keresgélését. Ahol jár, nem nő elég magasra a fű hogy aggódnia kelljen, kihagyott e valamit. Ha Garsin rátekint, esélyesen annyit láthat a mágustanoncon, hogy egy fél percig áll egy helyen és hunyorít fejével a távolba, néha pár alig észrevehető fokkal elforgatva azt, majd tovább megy pár métert, megismételve a jelenetet.
Így próbál magának gyógynövényt találni legalább tíz perc erejéig, míg el nem kezd fájni nyaka és lába; akármennyire is vizsgálja, néha saját kezeivel is a rétet, egy-két gyomom és halálra ijedt rágcsálón, valamint egy természetfeletti gyorsasággal megáldott gyíkon kívül sok érdemre méltót nem fedez föl. Nagy sóhajt hallatt, és már kullogva kezdene el visszamenni a lépcsőkhöz, mikor eszébe jut, hogy a tó parti környékét még nem vizsgálta meg. Odaérve már jóval többet hajolgat, mint álldogál, és bár valóban változatosabb flórát fedez fel, továbbra sem olyasmit, amit büszkén mutatna fel bepiszkított kézzel a katonának. Háta mögé dob egy nagy reményekkel kitépett gyomot, és morcosan a víz felé tekint. Halomnyi zöld foltok. Adoavernek több másodpercig is egy irányba kell bámulnia, hogy beugorjon neki valami.*
~ Várjunk csak... ~ *A sok közül az egyik, említésre is alig méltó oldal rajza elkezd felmerülni agyában. Ha meg tudná nézni közelebbről, akkor meg tudna róla bizonyosodni. De ahhoz meg kell mártóznia.
Merész döntésre szánja el magát; tarisznyáját leteszi a szárazabbnak ítélt parti részre, és belelép a vízbe. Ha eddig nem fázott, akkor most nagyon fog, erről az azonnal lábába maró hideg bizonyosságot ad. Kis számolgatás után megállapítja, hogy nem kell derekáig elmerülnie, így úgy határozza el, csak megéri. Elkezd befelé lépni a kíméletlenül hideg víztestbe, ameddig nem több mint egy pár lépés után maga előtt tudhatja az ismerős kinézetű növényeket. Nem voltak nagyok, elférnek a kezében, így alig vette őket észre, de tisztes csoportban voltak. Mielőtt még remegő lábai felmondják a szolgálatot, kezébe vesz egy párat, és megszemléli őket: Kicsi, zöld, nyolc-szirmú virágok. Ez az! Az örömtől új energiával magához veszi egy ökölnyi mennyiségűt ezekből a tavi virágokból, és gyorsan kilépked a tóból, mielőtt még a köpenye lábára fagyna. Nem is igyekszik felvenni táskáját vagy beletenni a növényeket, csak rádobja azokat, és két szabad kezét olyan erősen szorítja össze, hogy körmeivel majdnem felsérti tenyerét. A mai nap már használt ököltüzes varázslatot igyekszik végrehajtani, és siker esetén azonnal igyekszik felszárítani magát. Felsőteste szerencsére megúszta, de talptól majdnem a fenekéig csöpög róla a víz, és olyannyira csípi a hideg, hogy kis híján elesik. Fogai is ezt jelezve kocognak, még ha akarna sem tudna emiatt egy darabig rendesen beszélni.*
~ Ha nem azt szedtem föl amire gondolok, kiszárítom ezt a tavat! ~ *Tekintetével Garsint keresi, ha megtalálja, és amaz még nincs kommunikációs távolságban, egyik lobogó öklét győzedelmesen felmutatja, és maga felé intve mutatja, hogy jöjjön hozzá.*
- Ta-ta-ta-lalátam valamit! *Olyan közel tartja magához ökleit, hogy félő, menten felgyullad.* - M-m-m-mindjárt visszaemlékszem, m-m-mi is ez. Te hogy jártál?
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
498. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-21 13:45:24
Üzenet elküldve: 2022-10-21 13:45:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
- Tőlem nem hallja vissza. - *Mosolyog Adoaver reakcióján. Szívesen mondaná azt is, hogy azért csak ne hagyja magát ugráltatni a fiú az által az orvos által, de nem szeretne rossz tanácsot adni. Meg el kell ismernie, hogy feltehetően maga is inkább a békességet választaná barátja helyében.*
- Nem tudom, hogy ugyanaz-e. Valami orvosok laknak ott. Ők műtötték meg Gaerralos lábát. - *Magyaráz, miután végighallgatta Adoavert. Az épület vagy az orvosok nevét nem tudja, így elég tanácstalan, de végül is annyira nem is tartja fontosnak, csak fölmerült benne a kérdés és volt elég kíváncsi, hogy föltegye.
Ezután Adoaver növény gyűjtögetésre hívja őt és el is látja némi tanáccsal, amitől sokkal okosabbnak ugyan nem érzi magát, de nem kívánja letörni a lelkesedést, úgyhogy belemegy a dologba.
Mikor az ifjú elindul, ő sem késlekedik tovább, összerámolja a holmiját, és egy másik terület felé kezd el lépegetni. Az egyik kiürült kendőt készíti elő, amibe az élelme volt csomagolva, hogy majd abba szedegeti, ha talál valamit. Akad itt néhány növény, amit ismer és még ehető is, ám hogy minek van bármi gyógyító hatása, arról nem sokat tud. Úgyhogy a javaslat szerint csak letép néhány érdekesebb növényt és megjegyzi, hogy hol találta őket, ha netán Adoaver valamelyiket fölismerné, akkor meg tudja mutatni, hol szedhetnek belőle többet. Valójában azonban - bár ő ezt nem tudja - egyelőre semmi értékeset nem helyez a kendőből csomózott kis batyujába.
Néhány lépés után azonban fölfedez néhány kisebb bokrot, amiket jól ismer. ~ Sóska. ~ Örül meg, s ugyan kész ételt itt aligha tud ebből összehozni legalább egy fazék nélkül, azért szívesen szedegeti össze őket, néhány levelet rögtön a szájába is tömve. Nem ezekkel fog jól lakni, de kedvére van a levelek savanyú íze.
Talál még néhány csigát és békát is, és most már arra gondol, hogy legközelebb hozniuk kell egy edényt és mégis tudna itt miből főzni.
Azért az eredeti feladatról sem feledkezik meg, s míg a sóskaleveleket a markába gyűjti, minden egyéb megy a batyuba.*
- Tőlem nem hallja vissza. - *Mosolyog Adoaver reakcióján. Szívesen mondaná azt is, hogy azért csak ne hagyja magát ugráltatni a fiú az által az orvos által, de nem szeretne rossz tanácsot adni. Meg el kell ismernie, hogy feltehetően maga is inkább a békességet választaná barátja helyében.*
- Nem tudom, hogy ugyanaz-e. Valami orvosok laknak ott. Ők műtötték meg Gaerralos lábát. - *Magyaráz, miután végighallgatta Adoavert. Az épület vagy az orvosok nevét nem tudja, így elég tanácstalan, de végül is annyira nem is tartja fontosnak, csak fölmerült benne a kérdés és volt elég kíváncsi, hogy föltegye.
Ezután Adoaver növény gyűjtögetésre hívja őt és el is látja némi tanáccsal, amitől sokkal okosabbnak ugyan nem érzi magát, de nem kívánja letörni a lelkesedést, úgyhogy belemegy a dologba.
Mikor az ifjú elindul, ő sem késlekedik tovább, összerámolja a holmiját, és egy másik terület felé kezd el lépegetni. Az egyik kiürült kendőt készíti elő, amibe az élelme volt csomagolva, hogy majd abba szedegeti, ha talál valamit. Akad itt néhány növény, amit ismer és még ehető is, ám hogy minek van bármi gyógyító hatása, arról nem sokat tud. Úgyhogy a javaslat szerint csak letép néhány érdekesebb növényt és megjegyzi, hogy hol találta őket, ha netán Adoaver valamelyiket fölismerné, akkor meg tudja mutatni, hol szedhetnek belőle többet. Valójában azonban - bár ő ezt nem tudja - egyelőre semmi értékeset nem helyez a kendőből csomózott kis batyujába.
Néhány lépés után azonban fölfedez néhány kisebb bokrot, amiket jól ismer. ~ Sóska. ~ Örül meg, s ugyan kész ételt itt aligha tud ebből összehozni legalább egy fazék nélkül, azért szívesen szedegeti össze őket, néhány levelet rögtön a szájába is tömve. Nem ezekkel fog jól lakni, de kedvére van a levelek savanyú íze.
Talál még néhány csigát és békát is, és most már arra gondol, hogy legközelebb hozniuk kell egy edényt és mégis tudna itt miből főzni.
Azért az eredeti feladatról sem feledkezik meg, s míg a sóskaleveleket a markába gyűjti, minden egyéb megy a batyuba.*
497. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-19 10:37:21
Üzenet elküldve: 2022-10-19 10:37:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Több feladata is van, és ezt prioritási rendbe szervezve igyekszik végrehajtani. Az első nem is az, hogy megalapozza a mágikus tudását, hogy aztán varázslatokat tanulhasson; először ugyanis utána kell néznie, hogy mely igéket milyen módon tudja alkalmazni, és milyen eszköztárral szándékozik távozni innen. A referenciás kötetből átmásolt árkatalógus is segít ebben, hiszen pontosan tudja, mennyi pénze van, és ebből mely varázslatok kitanulását engedheti meg magának.
Bezavar persze, hogy nem tudhatja, mennyi időbe telik majd számára a mágiaelméleti kötetek áttanulmányozása, vagy legalábbis a lényeges részek kimásolása. Nehéz tehát pontos számításokat végeznie; elméletben meglehet, hogy minden számára hasznos földvarázslat kitanulásával végezhet, ám a gyakorlatban valószínűtlennek tartja ezt, így választania kell.
Ezt a választást segíti elő kutatása első fázisa, ahol pusztán a különféle varázslatok leírásait, a használatukról szóló téziseket, valamint a különböző annotációkat böngészi át, bőszen jegyzetelve saját könyvében. Pirtianesben töltött évei során ottani pozíciójának köszönhetően meglehetősen gyakran találkozott a földmágiával és annak csatatéri alkalmazásával.
Azt már most is látja, hogy az itt elérhető varázslatok között a földmágia valós potenciáljának csak egy része van képviselve. Itt vannak a legelterjedtebb, mondhatni szokványos igék, ám mások, melyekről a Föld Városában hallott, illetve melyeket ott megtapasztalt, látványosan hiányoznak.
Nem okoz mindez különösebb meglepetést. Az északnyugati diktatúra nemesei mindig is paranoid módon őrizték titkaikat, és így kétségkívül van olyan mágikus tudás, melynek nem engedték, hogy elhagyja a régiót. És persze egy pillanatra sem hiszi azt, hogy a Torony nyilvánosan elérhetővé tesz minden mágikus tudást, mely a polcai között elérhető; mi sem teszi ezt egyértelműbbé, mint a szoba végében elhelyezett ajtó, mely kétségkívül egy zárt részlegbe vezet.
Eddigi tudása viszont nem csak az itt nem létező varázslatok ismeretében segíti, hanem ötletadó erejű is. Eszerint nézi át először az alapvető tulajdonságait az összes itt elérhető földvarázslatnak, majd saját gondolatai alapján a kreatívabb alkalmazási módjaikat is megpróbálja felderíteni.*
~Nincs új a nap alatt.~
*Úgy tűnik, nem kell sokat kísérletezgetnie majd, hiszen sorra találkozik olyan szövegrészletekkel, melyek megválaszolják kérdéseit. Persze azért meg kell dolgoznia érte, hiszen a különféle hatások működési elvei, fiziológiai effektusai, valamint a saját különleges képességének együttes felderítésével kell elérnie célját, amikor nem áll rendelkezésére konkrét példa, avagy anekdota.
Végül viszont nem kevés munka útján sikerül feltérképeznie a különféle varázslatok használati módját, limitációit, és azt, hogy működési elvben melyek állnak elég közel egymáshoz, hogy az megkönnyítse az együtt kitanulásukat.
A felkészülési fázisnak tehát lassacskán a végéhez ér... az igazi tanulás még csak most kezdődik.*
*Több feladata is van, és ezt prioritási rendbe szervezve igyekszik végrehajtani. Az első nem is az, hogy megalapozza a mágikus tudását, hogy aztán varázslatokat tanulhasson; először ugyanis utána kell néznie, hogy mely igéket milyen módon tudja alkalmazni, és milyen eszköztárral szándékozik távozni innen. A referenciás kötetből átmásolt árkatalógus is segít ebben, hiszen pontosan tudja, mennyi pénze van, és ebből mely varázslatok kitanulását engedheti meg magának.
Bezavar persze, hogy nem tudhatja, mennyi időbe telik majd számára a mágiaelméleti kötetek áttanulmányozása, vagy legalábbis a lényeges részek kimásolása. Nehéz tehát pontos számításokat végeznie; elméletben meglehet, hogy minden számára hasznos földvarázslat kitanulásával végezhet, ám a gyakorlatban valószínűtlennek tartja ezt, így választania kell.
Ezt a választást segíti elő kutatása első fázisa, ahol pusztán a különféle varázslatok leírásait, a használatukról szóló téziseket, valamint a különböző annotációkat böngészi át, bőszen jegyzetelve saját könyvében. Pirtianesben töltött évei során ottani pozíciójának köszönhetően meglehetősen gyakran találkozott a földmágiával és annak csatatéri alkalmazásával.
Azt már most is látja, hogy az itt elérhető varázslatok között a földmágia valós potenciáljának csak egy része van képviselve. Itt vannak a legelterjedtebb, mondhatni szokványos igék, ám mások, melyekről a Föld Városában hallott, illetve melyeket ott megtapasztalt, látványosan hiányoznak.
Nem okoz mindez különösebb meglepetést. Az északnyugati diktatúra nemesei mindig is paranoid módon őrizték titkaikat, és így kétségkívül van olyan mágikus tudás, melynek nem engedték, hogy elhagyja a régiót. És persze egy pillanatra sem hiszi azt, hogy a Torony nyilvánosan elérhetővé tesz minden mágikus tudást, mely a polcai között elérhető; mi sem teszi ezt egyértelműbbé, mint a szoba végében elhelyezett ajtó, mely kétségkívül egy zárt részlegbe vezet.
Eddigi tudása viszont nem csak az itt nem létező varázslatok ismeretében segíti, hanem ötletadó erejű is. Eszerint nézi át először az alapvető tulajdonságait az összes itt elérhető földvarázslatnak, majd saját gondolatai alapján a kreatívabb alkalmazási módjaikat is megpróbálja felderíteni.*
~Nincs új a nap alatt.~
*Úgy tűnik, nem kell sokat kísérletezgetnie majd, hiszen sorra találkozik olyan szövegrészletekkel, melyek megválaszolják kérdéseit. Persze azért meg kell dolgoznia érte, hiszen a különféle hatások működési elvei, fiziológiai effektusai, valamint a saját különleges képességének együttes felderítésével kell elérnie célját, amikor nem áll rendelkezésére konkrét példa, avagy anekdota.
Végül viszont nem kevés munka útján sikerül feltérképeznie a különféle varázslatok használati módját, limitációit, és azt, hogy működési elvben melyek állnak elég közel egymáshoz, hogy az megkönnyítse az együtt kitanulásukat.
A felkészülési fázisnak tehát lassacskán a végéhez ér... az igazi tanulás még csak most kezdődik.*
496. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-18 23:08:08
Üzenet elküldve: 2022-10-18 23:08:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Mielőtt még száját nyitná bármi eleség kérelmezésére, valami belső ösztön arra sugalmazza, hogy nézzen bele tarisznyájába. Meglepetten fedezi fel benne a Garsinnál lévő élelem egy másik részét, ameddig vissza nem emlékszik, hogyan is alakult az a tegnap. Valóban totálisan kimerült volt, ha még ez is már elhagyta emlékezetét. Vállat von, majd ki is vesz magának pár darabot.*
- Igaz, olyan messzire nem gondoltam. *Feleli rágcsálása közt.* - Felvinni nem tudod, még csak nem is lépcső miatt sem, itt meg közel-messze egy istálló se. Sajnálom, akkor marad a séta. *Ennél a pontnál legalább ő csak hozzászokhatott, tehát nem egy annyira borzalmas ítélet.*
- Hmmm... *Nem kell magát emlékeztetnie a közte is a katona közti sok különbségre, de a vagyon időnként nagy elválasztó, még számára is. Ez ellen a másik pedig nem sokat tud tenni. Megsavanyodik tőle a kedve, még az étvágya is. Eszébe jut egy ajánlat, de még nem meri felvetni.*
- Fején találtad a szöget. *Bólogat automatikusan barátja feleletére Intathot illetően.* -....Remélem hogy ez nem jut el a füléhez, mert az istállót pucolhatom egy örökkévalóságig.
- Áh, biztos a városi rezidenciánk! Sayqueves, vagy mi. Őszintén megmondva még jómagam sem voltam ott, mindössze kerítésen túl szemeztem vele egyszer, akkor még fogalmam sem volt hogy az a jövőbeli csapatomhoz tartozik. Sőt, ha jól rémlik, Luninariék most tartózkodnak ott egy pár napig! Akár tehetek ott egy kitérőt, mikor visszaindulok! Biztos örülnének!
*Elmosolyodik, mikor a katona elfogadja ajánlatát.* - Nem fogunk túl sok időt ezzel tölteni, ne aggódj! Még Lihanechben befejeltem a különböző hatású növényeket, eléggé unatkoztam: egy rózsaszín virágú kis csodaság pont a rossz álmokra jó, mázlid van. a Szarvasligetben pedig megtanultam teát főzni, könnyebb mint gondolod. Azt szeretném, hogy a torony körül maximum százötven-lépésnyire kiszimatoljuk a földet, és ha közel jutsz, a fákat: amennyi mana eléghetett ezen a környéken, biztosra veszem hogy ideteremhetett valamit.* Leporolja magáról a morzsákat, majd buzgón föláll.* - Minden ami nem zöld fű, legyen ígéretes! Ami virága fehér, azokat ne habozz leszedni, de más, rikító színű fajtákra is figyelj. Ha tele van a kezed, vagy megunod magad, csak gyere vissza a lépcsőhöz és felmehetünk, ha szeretnéd. Fönt is ugyanúgy tudunk kezdeni ezekkel valamit, mint idelent. Én adok magamnak egy tíz percet. És ne próbáld megízlelni őket, mert még valóban meg leszel mérgezve! *És hogy példát mutasson, lassú léptekkel el is kezd távolodni barátjától és a mágustoronytól a tó mentén, szeme a földet túrva, merészen kutatva bármi színellenességre ebben a zöld tengerben.*
*Mielőtt még száját nyitná bármi eleség kérelmezésére, valami belső ösztön arra sugalmazza, hogy nézzen bele tarisznyájába. Meglepetten fedezi fel benne a Garsinnál lévő élelem egy másik részét, ameddig vissza nem emlékszik, hogyan is alakult az a tegnap. Valóban totálisan kimerült volt, ha még ez is már elhagyta emlékezetét. Vállat von, majd ki is vesz magának pár darabot.*
- Igaz, olyan messzire nem gondoltam. *Feleli rágcsálása közt.* - Felvinni nem tudod, még csak nem is lépcső miatt sem, itt meg közel-messze egy istálló se. Sajnálom, akkor marad a séta. *Ennél a pontnál legalább ő csak hozzászokhatott, tehát nem egy annyira borzalmas ítélet.*
- Hmmm... *Nem kell magát emlékeztetnie a közte is a katona közti sok különbségre, de a vagyon időnként nagy elválasztó, még számára is. Ez ellen a másik pedig nem sokat tud tenni. Megsavanyodik tőle a kedve, még az étvágya is. Eszébe jut egy ajánlat, de még nem meri felvetni.*
- Fején találtad a szöget. *Bólogat automatikusan barátja feleletére Intathot illetően.* -....Remélem hogy ez nem jut el a füléhez, mert az istállót pucolhatom egy örökkévalóságig.
- Áh, biztos a városi rezidenciánk! Sayqueves, vagy mi. Őszintén megmondva még jómagam sem voltam ott, mindössze kerítésen túl szemeztem vele egyszer, akkor még fogalmam sem volt hogy az a jövőbeli csapatomhoz tartozik. Sőt, ha jól rémlik, Luninariék most tartózkodnak ott egy pár napig! Akár tehetek ott egy kitérőt, mikor visszaindulok! Biztos örülnének!
*Elmosolyodik, mikor a katona elfogadja ajánlatát.* - Nem fogunk túl sok időt ezzel tölteni, ne aggódj! Még Lihanechben befejeltem a különböző hatású növényeket, eléggé unatkoztam: egy rózsaszín virágú kis csodaság pont a rossz álmokra jó, mázlid van. a Szarvasligetben pedig megtanultam teát főzni, könnyebb mint gondolod. Azt szeretném, hogy a torony körül maximum százötven-lépésnyire kiszimatoljuk a földet, és ha közel jutsz, a fákat: amennyi mana eléghetett ezen a környéken, biztosra veszem hogy ideteremhetett valamit.* Leporolja magáról a morzsákat, majd buzgón föláll.* - Minden ami nem zöld fű, legyen ígéretes! Ami virága fehér, azokat ne habozz leszedni, de más, rikító színű fajtákra is figyelj. Ha tele van a kezed, vagy megunod magad, csak gyere vissza a lépcsőhöz és felmehetünk, ha szeretnéd. Fönt is ugyanúgy tudunk kezdeni ezekkel valamit, mint idelent. Én adok magamnak egy tíz percet. És ne próbáld megízlelni őket, mert még valóban meg leszel mérgezve! *És hogy példát mutasson, lassú léptekkel el is kezd távolodni barátjától és a mágustoronytól a tó mentén, szeme a földet túrva, merészen kutatva bármi színellenességre ebben a zöld tengerben.*
495. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-15 14:50:53
Üzenet elküldve: 2022-10-15 14:50:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Becsukja maga után a Kurátor termének ajtaját, majd nem is veszteget túlságosan sok időt, és elindul a lépcsőn lefelé, a Földmágia emelete felé, habár útközben azért megáll, benézve a szobába, ahol korábban utazótársai aludtak. Úgy tűnik viszont, hogy sikerült elkerülniük egymást, így a következő lépés a lepakolás, majd az, hogy pár dolgot magához is vegyen.
Míg reggel ezt nem tette meg, most van alkalma átöltözni egy kényelmesebb váltás ruhába, ami jobban illik a kutatáshoz, mint a páncél alatt való viselethez. Nyakába változatlanul felakasztja az Alakulat medálját, ám a tabardot ezúttal nem veszi fel. Fegyverövét viszont megtartja, és végül az íróeszközeit, könyveit és jegyzeteit tartalmazó táskájával együtt hagyja el a helyiséget.
Útközben lefelé az asztalon kipillantva aztán meg is látja Garsint és az Adoaver nevezetű mágust; egy apró reggeli pikniket tartanak, amit - lévén ő maga már evett - nem tervez megszakítani. Így hát rövidesen a Földmágia szintje előtt találja magát, és benyitva a könyvtár ajtaján megenged magának egy kis bámészkodást.
Méretes polcok, melyek könyvek és tekercsek már távolról is rendezettnek ható soraitól roskadoznak. Időről időre egy-egy asztal és szék, lámpással, papírral és írószerrel, ám akad azért a tanuláshoz kialakított kuckó is szép számmal... megpillant egy-két bőszen tanuló szerzetet is, ám nem szocializálódni van itt.
Ahogy közelebb lép a polcokhoz, már látni, hogy kissé bonyolultabb a helyzet. Míg a tekercsekről eleve meg lehetett állapítani, hogy külön-külön hengeres dobozkákban vannak, a könyveket zárva tartó lakatos láncokat csak akkor veszi észre, mikor levesz egyet a polcról.
"A vulkanikus és az üledékes kőzetek eltérő mágikus attribútumai; különleges szempontok és megfontolások a geomancia világában."*
~Jól belefogtál.~
*Miközben visszahelyezi az ijesztően vaskos irományt, szemével már valami központi helyen elfekvő könyvet, vagy pultot keres. Referenciás kötet, vagy egyéb katalógus nélkül aligha fog tudni itt hatékony tanulást végezni, és persze jó lenne arra is rájönni, hogy milyen módon tud fizetni a kölcsönzés privilégumáért.
Végül a terem egyik sarkában, a bejárathoz közel találja meg mindkét kérdésére a megoldást. A masszív kulcsosszekrény mellett olvasgató toronyszolga mind a tájékozódásban, mind a kölcsönzésben készségesen segédkezik, rövidesen pár apró, aranyló kulcs ideiglenes birtokosává téve a veteránt.
Úgy tűnik, a jelenlévő számos polc a különféle tanulási módszerekre leosztva is szolgáltat tanácsokat, így Gaerralos többek között talál téziseket arról is, hogy pontosan milyen fizikai rezgések nyomán lehet megteremteni azokat a mágikus reakciókat, melyek a rengés-alapú varázslatok létrehozásáért felelősek. Az sem hiányzik viszont a képből, hogy hogy lehet az elemeket ideiglenesen rendezettebb formába kényszeríteni, így átalakulást okozva, és persze lingvisztikai útmutatók sem hiányoznak, kiejtési és hangképzési fejezetekkel.
Pontos céllal van itt, és így ki kell, hogy tűzzon magának pár irányzatot, mely a legproduktívabb tanulási módszerekhez vezet. Mind az ideje, mind a pénze limitált, és funkcionalitás céljával tanul most, nem pedig szórakozásból vagy tudásszomjból. Így hát a csatatéren legnagyobb hasznot hajtó varázslatokban kell gondolkoznia, mellyel az Alakulat számára segítséget tud nyújtani; egyelőre nincs ideje ettől teljesen független tudás gyűjtésére.
Eszerint szed össze egy napra elegendő kötetet, hogy aztán félrevonulva berendezkedjen az egyik kuckóban, és betemesse magát a sorokban és sorok között rejtőző tudásba.*
*Becsukja maga után a Kurátor termének ajtaját, majd nem is veszteget túlságosan sok időt, és elindul a lépcsőn lefelé, a Földmágia emelete felé, habár útközben azért megáll, benézve a szobába, ahol korábban utazótársai aludtak. Úgy tűnik viszont, hogy sikerült elkerülniük egymást, így a következő lépés a lepakolás, majd az, hogy pár dolgot magához is vegyen.
Míg reggel ezt nem tette meg, most van alkalma átöltözni egy kényelmesebb váltás ruhába, ami jobban illik a kutatáshoz, mint a páncél alatt való viselethez. Nyakába változatlanul felakasztja az Alakulat medálját, ám a tabardot ezúttal nem veszi fel. Fegyverövét viszont megtartja, és végül az íróeszközeit, könyveit és jegyzeteit tartalmazó táskájával együtt hagyja el a helyiséget.
Útközben lefelé az asztalon kipillantva aztán meg is látja Garsint és az Adoaver nevezetű mágust; egy apró reggeli pikniket tartanak, amit - lévén ő maga már evett - nem tervez megszakítani. Így hát rövidesen a Földmágia szintje előtt találja magát, és benyitva a könyvtár ajtaján megenged magának egy kis bámészkodást.
Méretes polcok, melyek könyvek és tekercsek már távolról is rendezettnek ható soraitól roskadoznak. Időről időre egy-egy asztal és szék, lámpással, papírral és írószerrel, ám akad azért a tanuláshoz kialakított kuckó is szép számmal... megpillant egy-két bőszen tanuló szerzetet is, ám nem szocializálódni van itt.
Ahogy közelebb lép a polcokhoz, már látni, hogy kissé bonyolultabb a helyzet. Míg a tekercsekről eleve meg lehetett állapítani, hogy külön-külön hengeres dobozkákban vannak, a könyveket zárva tartó lakatos láncokat csak akkor veszi észre, mikor levesz egyet a polcról.
"A vulkanikus és az üledékes kőzetek eltérő mágikus attribútumai; különleges szempontok és megfontolások a geomancia világában."*
~Jól belefogtál.~
*Miközben visszahelyezi az ijesztően vaskos irományt, szemével már valami központi helyen elfekvő könyvet, vagy pultot keres. Referenciás kötet, vagy egyéb katalógus nélkül aligha fog tudni itt hatékony tanulást végezni, és persze jó lenne arra is rájönni, hogy milyen módon tud fizetni a kölcsönzés privilégumáért.
Végül a terem egyik sarkában, a bejárathoz közel találja meg mindkét kérdésére a megoldást. A masszív kulcsosszekrény mellett olvasgató toronyszolga mind a tájékozódásban, mind a kölcsönzésben készségesen segédkezik, rövidesen pár apró, aranyló kulcs ideiglenes birtokosává téve a veteránt.
Úgy tűnik, a jelenlévő számos polc a különféle tanulási módszerekre leosztva is szolgáltat tanácsokat, így Gaerralos többek között talál téziseket arról is, hogy pontosan milyen fizikai rezgések nyomán lehet megteremteni azokat a mágikus reakciókat, melyek a rengés-alapú varázslatok létrehozásáért felelősek. Az sem hiányzik viszont a képből, hogy hogy lehet az elemeket ideiglenesen rendezettebb formába kényszeríteni, így átalakulást okozva, és persze lingvisztikai útmutatók sem hiányoznak, kiejtési és hangképzési fejezetekkel.
Pontos céllal van itt, és így ki kell, hogy tűzzon magának pár irányzatot, mely a legproduktívabb tanulási módszerekhez vezet. Mind az ideje, mind a pénze limitált, és funkcionalitás céljával tanul most, nem pedig szórakozásból vagy tudásszomjból. Így hát a csatatéren legnagyobb hasznot hajtó varázslatokban kell gondolkoznia, mellyel az Alakulat számára segítséget tud nyújtani; egyelőre nincs ideje ettől teljesen független tudás gyűjtésére.
Eszerint szed össze egy napra elegendő kötetet, hogy aztán félrevonulva berendezkedjen az egyik kuckóban, és betemesse magát a sorokban és sorok között rejtőző tudásba.*
494. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-14 21:47:32
Üzenet elküldve: 2022-10-14 21:47:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A szeme sarkából, visszafogott mosolygással figyeli Adoaver mutatványnak is beillő helyet foglalását.*
- Reggeli edzés? - *Szúrja oda, mielőtt újabbat harapna a reggelijéből. Egyébként, ha a fiú nekiállna "kéregetni", úgy emlékezteti őt rá, hogy lessen be a tarisznyájába. Ugyanis az élelme felét már tegnap este, idelent átadta neki. Szórakoztatónak találja, de nincs túlzottan meglepve, hogy a másik nem emlékszik, tekintve, hogy milyen állapotban volt akkor éppen.*
- Köszönöm! De azért még mindig sokat kell gyakorolnom. - *Mondja aztán, már a lovaglás kapcsán.* - Másrészről nem hiszem, hogy ide jó volna lóval jönni. Ha át is tudom vezetni az ingoványon, nem szívesen hagynám idekint napokra. Talán ha még aznap vissza is indulnék... - *Elmélkedik, mert ezen már gondolkodott igazából. Az egy dolog, hogy az állatot őrizetlenül kellene hagynia, míg a toronyban van, de ha az időjárás sem kedvez, nem biztos, hogy jót tenne egy lónak, ha fedezék nélkül marad. Kár, hogy nincs itt valami fogadóféle, istállóval és szálláslehetőséggel, na meg persze élelemmel.*
- Nem annyira az időn múlt, mint inkább a pénzen. - *Feleli Adoavernek kesernyés kis mosollyal, hogy miért tartott eddig, mire ismét el tudott ide jönni. Főleg, hogy a legközelebbi látogatása is ezen fog múlni: míg nincs elég megtakarítása, vagy nem kap támogatást, addig hiába is látogatna ide.*
- Egyébként még mindig csak az edzés és a tanulás a dolgom, a legutóbbi kutatás óta nem kaptam új feladatot. - *Nem egészen ellenvetésként mondja, hiszen ezek is elég megterhelőek tudnak lenni, ám még mindig inkább tart a felkészülésnél, semmint hogy komoly küldetéseket bíznának rá, avagy egyelőre elég kíméletesek vele.
A félbemaradt tüsszentésre nem vet nagy ügyet, csak reméli, hogy nem fázott meg barátja, de túl azért nem aggódik egy ilyen apróságot. Inkább hallgatja annak a bizonyos Intathnak a leírását...
Nos, az elhangzottak alapján nem találja túl rokonszenvesnek. De ha orvos, úgy legalább hasznos. El tudja képzelni, hogy Adoaver miért érzi úgy, hogy az illető szavának engedelmeskednie kell.*
- Úgy hangzik, mint akivel nem szeretnél rosszban lenni, mert elég... kellemetlenné válhat. - *Állapítja meg némi szórakozott együttérzéssel. Viszont bármilyen közösségben elég elkerülhetetlen, hogy legyen egy-egy alak, aki nem túl rokonszenves. Még a számára is akad ilyen az Alakulaton belül.*
- Körülnézhetünk, de én nem igazán ismerem ezeket, úgyhogy mutasd, hogy mit keressek! Meg egyébként nem is kell ezzel foglalkoznunk. Elég jól vagyok, csak rosszul aludtam. Rémálmokra meg nem hiszem, hogy volna gyógyszer. - *Kis szünet.* - Kivéve persze, ha mégis megmérgeznél... Az biztosan segítene. - *Mosolyog pimaszul Adoaverre. A halál elég sok bajnak véget vet.
Közben pakol egy kicsit, mert a részéről végzett az evéssel.*
- Amúgy nem a ti otthonotokra gondoltam az erdőben, hanem arra a másikra, Artheniorban, ahová most a társaid is mentek... Tegnap reggel, indulás előtt voltunk egy ilyen... kúriánál... - *Találja meg a szót.* - Egy szarvasos címer volt a kapuján. Gondoltam talán ugyanaz a ház, amiről beszéltél, ha már szarvas és Szarvasliget. De akkor csak véletlen. - *Magyarázza, hogy miről is szólt a kérdése. Érdekes egybeesés lett volna.*
*A szeme sarkából, visszafogott mosolygással figyeli Adoaver mutatványnak is beillő helyet foglalását.*
- Reggeli edzés? - *Szúrja oda, mielőtt újabbat harapna a reggelijéből. Egyébként, ha a fiú nekiállna "kéregetni", úgy emlékezteti őt rá, hogy lessen be a tarisznyájába. Ugyanis az élelme felét már tegnap este, idelent átadta neki. Szórakoztatónak találja, de nincs túlzottan meglepve, hogy a másik nem emlékszik, tekintve, hogy milyen állapotban volt akkor éppen.*
- Köszönöm! De azért még mindig sokat kell gyakorolnom. - *Mondja aztán, már a lovaglás kapcsán.* - Másrészről nem hiszem, hogy ide jó volna lóval jönni. Ha át is tudom vezetni az ingoványon, nem szívesen hagynám idekint napokra. Talán ha még aznap vissza is indulnék... - *Elmélkedik, mert ezen már gondolkodott igazából. Az egy dolog, hogy az állatot őrizetlenül kellene hagynia, míg a toronyban van, de ha az időjárás sem kedvez, nem biztos, hogy jót tenne egy lónak, ha fedezék nélkül marad. Kár, hogy nincs itt valami fogadóféle, istállóval és szálláslehetőséggel, na meg persze élelemmel.*
- Nem annyira az időn múlt, mint inkább a pénzen. - *Feleli Adoavernek kesernyés kis mosollyal, hogy miért tartott eddig, mire ismét el tudott ide jönni. Főleg, hogy a legközelebbi látogatása is ezen fog múlni: míg nincs elég megtakarítása, vagy nem kap támogatást, addig hiába is látogatna ide.*
- Egyébként még mindig csak az edzés és a tanulás a dolgom, a legutóbbi kutatás óta nem kaptam új feladatot. - *Nem egészen ellenvetésként mondja, hiszen ezek is elég megterhelőek tudnak lenni, ám még mindig inkább tart a felkészülésnél, semmint hogy komoly küldetéseket bíznának rá, avagy egyelőre elég kíméletesek vele.
A félbemaradt tüsszentésre nem vet nagy ügyet, csak reméli, hogy nem fázott meg barátja, de túl azért nem aggódik egy ilyen apróságot. Inkább hallgatja annak a bizonyos Intathnak a leírását...
Nos, az elhangzottak alapján nem találja túl rokonszenvesnek. De ha orvos, úgy legalább hasznos. El tudja képzelni, hogy Adoaver miért érzi úgy, hogy az illető szavának engedelmeskednie kell.*
- Úgy hangzik, mint akivel nem szeretnél rosszban lenni, mert elég... kellemetlenné válhat. - *Állapítja meg némi szórakozott együttérzéssel. Viszont bármilyen közösségben elég elkerülhetetlen, hogy legyen egy-egy alak, aki nem túl rokonszenves. Még a számára is akad ilyen az Alakulaton belül.*
- Körülnézhetünk, de én nem igazán ismerem ezeket, úgyhogy mutasd, hogy mit keressek! Meg egyébként nem is kell ezzel foglalkoznunk. Elég jól vagyok, csak rosszul aludtam. Rémálmokra meg nem hiszem, hogy volna gyógyszer. - *Kis szünet.* - Kivéve persze, ha mégis megmérgeznél... Az biztosan segítene. - *Mosolyog pimaszul Adoaverre. A halál elég sok bajnak véget vet.
Közben pakol egy kicsit, mert a részéről végzett az evéssel.*
- Amúgy nem a ti otthonotokra gondoltam az erdőben, hanem arra a másikra, Artheniorban, ahová most a társaid is mentek... Tegnap reggel, indulás előtt voltunk egy ilyen... kúriánál... - *Találja meg a szót.* - Egy szarvasos címer volt a kapuján. Gondoltam talán ugyanaz a ház, amiről beszéltél, ha már szarvas és Szarvasliget. De akkor csak véletlen. - *Magyarázza, hogy miről is szólt a kérdése. Érdekes egybeesés lett volna.*
493. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-09 20:58:35
Üzenet elküldve: 2022-10-09 20:58:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Ahogy gyanította, Murnholi valamiféle különleges képesség, illetőleg gyakorlat nyomán képes azonosítani az előtte levő tárgyat*
~Valószínűtlen, hogy nem fogok még párszor visszatérni ide.~
*Bizony egy ilyen tudással rendelkező mágus, ki elérhetőbb Abogrnál, és saját bevallása - valamint címe - alapján a mágikus tárgyak szakértője, ráadásul mérhetetlenül sok tudáson trónol, sokat segíthet a különféle kutatásokban, illetőleg akár későbbi esetleges ügyek során is segítségét nyújthatja.
Megpillantva az opálgyűrűt csak röviden villan át az agyán, hogy egy ilyen kaliberű mágus aligha visel közönséges ékszereket, és bizonyára a Kurátor gyűrűje rendelkezik valamilyen mágikus hatalommal, ám a jelen pillanatban aligha fontos ez. Egyébként is, rövidesen már akad valami más, amivel foglalkozhat.
A törpe bizonyára pontosan tudja, hogy mit csinál, és nem ejt el egy ilyen kijelentést teljesen véletlenül, így Gaerralos saját magához képest feltűnő, ám átlagos viszonylatban mégis visszafogott reakcióját sem lehet nehéz számára értelmezni. Talán még számított is rá.
A továbbra is rejtélyeskedő választól nem lesz igazából okosabb, hiszen hozzá kell valahogy jutni ahhoz az információhoz, amire aztán a Kurátor örökké emlékszik. Meglehet persze, hogy karrierje során egyszer összetalálkozott a törpével, hiszen a Gárda tagjaként nem kevés időt töltött Pirtianes nemesi mágusai körül, ám valahogy mégis valószínűtlennek tűnik a dolog... Végül úgy dönt, nem igazán éri meg ezen tűnődni.*
-A világban talán nem, de a Toronyban igen.
*Válaszol a mágia szokványosságára. Példának okáért míg a földmágia falidéző igéjét legtöbben teljes mértékű, fedezékként, vagy akadályként szolgáló falak készítésére használják, míg ő maga kikísérletezte azt, hogy az ellenfelei lábai alatt földoszlopokkal megemelni a talajt meglehetősen hasznos harci trükk. Egyéb varázslatokkal is vannak hasonló ötletei.*
-Nem állt tervemben megkockáztatni - ha gyakorolni, avagy kísérletezgetni fogok, az a tornyon kívül történik majd meg.
*A legtöbb dolog, amiben gondolkozik, saját magára fejtene csak ki hatást, és a varázslat, ami ez alól kivételt jelent, még az ittléte végéig is csak nagy szerencsével lesz elérhető számára. Ám nehezen hinné, hogy ötletei túlnyomó részben különösebben eredetiek, így más, hozzá hasonló készségekkel rendelkező mágusok is kipróbálhatták már őket. Ha pedig írásaik a Mágustorony könyvtárában kötöttek ki, úgy az nagy segítséget jelenthet számára.*
-Ez esetben úgy hiszem, egyelőre ittlétem befejezettnek tekinthető. A jövőben, ha már kiszélesítettem a mágia terén való ismereteim, még kétségkívül magáncélból is vissza fogok térni.
*Ahogy beszél, összepakolja a kirakott jegyzeteit és íróeszközeit, majd feláll.*
-Egyelőre viszont több dolgom van, mintsemhogy a saját szakállamra kutathassak. Köszönöm a segítségét; kíváncsian várom, hogy a jövőben milyen tudással tudunk majd szolgálni egymásnak.
*Ha nincs más, úgy ezután távozóra is fogja, hogy aztán megcélozhassa a Földmágia emeletét, és ott körülnézve megpróbálja megállapítani, hogy pontosan milyen körülmények között is történik a Toronyban a tekercsek és könyvek kölcsönzése.*
*Ahogy gyanította, Murnholi valamiféle különleges képesség, illetőleg gyakorlat nyomán képes azonosítani az előtte levő tárgyat*
~Valószínűtlen, hogy nem fogok még párszor visszatérni ide.~
*Bizony egy ilyen tudással rendelkező mágus, ki elérhetőbb Abogrnál, és saját bevallása - valamint címe - alapján a mágikus tárgyak szakértője, ráadásul mérhetetlenül sok tudáson trónol, sokat segíthet a különféle kutatásokban, illetőleg akár későbbi esetleges ügyek során is segítségét nyújthatja.
Megpillantva az opálgyűrűt csak röviden villan át az agyán, hogy egy ilyen kaliberű mágus aligha visel közönséges ékszereket, és bizonyára a Kurátor gyűrűje rendelkezik valamilyen mágikus hatalommal, ám a jelen pillanatban aligha fontos ez. Egyébként is, rövidesen már akad valami más, amivel foglalkozhat.
A törpe bizonyára pontosan tudja, hogy mit csinál, és nem ejt el egy ilyen kijelentést teljesen véletlenül, így Gaerralos saját magához képest feltűnő, ám átlagos viszonylatban mégis visszafogott reakcióját sem lehet nehéz számára értelmezni. Talán még számított is rá.
A továbbra is rejtélyeskedő választól nem lesz igazából okosabb, hiszen hozzá kell valahogy jutni ahhoz az információhoz, amire aztán a Kurátor örökké emlékszik. Meglehet persze, hogy karrierje során egyszer összetalálkozott a törpével, hiszen a Gárda tagjaként nem kevés időt töltött Pirtianes nemesi mágusai körül, ám valahogy mégis valószínűtlennek tűnik a dolog... Végül úgy dönt, nem igazán éri meg ezen tűnődni.*
-A világban talán nem, de a Toronyban igen.
*Válaszol a mágia szokványosságára. Példának okáért míg a földmágia falidéző igéjét legtöbben teljes mértékű, fedezékként, vagy akadályként szolgáló falak készítésére használják, míg ő maga kikísérletezte azt, hogy az ellenfelei lábai alatt földoszlopokkal megemelni a talajt meglehetősen hasznos harci trükk. Egyéb varázslatokkal is vannak hasonló ötletei.*
-Nem állt tervemben megkockáztatni - ha gyakorolni, avagy kísérletezgetni fogok, az a tornyon kívül történik majd meg.
*A legtöbb dolog, amiben gondolkozik, saját magára fejtene csak ki hatást, és a varázslat, ami ez alól kivételt jelent, még az ittléte végéig is csak nagy szerencsével lesz elérhető számára. Ám nehezen hinné, hogy ötletei túlnyomó részben különösebben eredetiek, így más, hozzá hasonló készségekkel rendelkező mágusok is kipróbálhatták már őket. Ha pedig írásaik a Mágustorony könyvtárában kötöttek ki, úgy az nagy segítséget jelenthet számára.*
-Ez esetben úgy hiszem, egyelőre ittlétem befejezettnek tekinthető. A jövőben, ha már kiszélesítettem a mágia terén való ismereteim, még kétségkívül magáncélból is vissza fogok térni.
*Ahogy beszél, összepakolja a kirakott jegyzeteit és íróeszközeit, majd feláll.*
-Egyelőre viszont több dolgom van, mintsemhogy a saját szakállamra kutathassak. Köszönöm a segítségét; kíváncsian várom, hogy a jövőben milyen tudással tudunk majd szolgálni egymásnak.
*Ha nincs más, úgy ezután távozóra is fogja, hogy aztán megcélozhassa a Földmágia emeletét, és ott körülnézve megpróbálja megállapítani, hogy pontosan milyen körülmények között is történik a Toronyban a tekercsek és könyvek kölcsönzése.*
492. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-09 18:34:03
Üzenet elküldve: 2022-10-09 18:34:03
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A kérdésre a törpe csak felkuncog szakálla alatt.*
-Ha fél életet töltesz varázstárgyak vizsgálásával, ragad rád némi tudás. Abogr pedig küld épp eleget ide. *Int körbe a csarnokban jelentőségteljesen göcsörtös kezével. A talár némileg felcsúszik, Gaerralos pedig egy opálgyűrűt figyelhet meg az öreg törpe gyűrűsujján.*
-Átok-e vagy áldás: de semmit sem felejtek, mit hallok vagy látok. Legyen az egy történet, egy arc vagy egy szimbólum... Mind itt van! *Bök a kobakjára. A harcos választ kaphat a fel nem tett kérdésére is. Kit ily tudással áldottak meg, bizony könnyen meglepheti a vendéget.*
-Tehát értjük egymást. *Dől hátra a székében a Kurátor, alighanem szóban kötött megállapodásukra utalva. Részéről az eszmecserét lezárhatják.*
-Ha mágikus tudás után vágysz, a Torony tárt kapukkal vár. Csak bírja az erszényed! *Kuncog fel ismét.*
-Van-e olyan a világban, hogy szokványos varázs? *Megcsóválja fejét.*
-Le vagyon írva minden azok között a polcok között. A hogyan és a hatás is.
*Homlokráncolva fürkészi Gaerralost egy darabig. Mint aki nem érti a kérdést.*
-Légy óvatos! A Torony szolgái bizonyosan fejedet veszik, ha rájuk akarod robbantani a tetőt!
*A kérdésre a törpe csak felkuncog szakálla alatt.*
-Ha fél életet töltesz varázstárgyak vizsgálásával, ragad rád némi tudás. Abogr pedig küld épp eleget ide. *Int körbe a csarnokban jelentőségteljesen göcsörtös kezével. A talár némileg felcsúszik, Gaerralos pedig egy opálgyűrűt figyelhet meg az öreg törpe gyűrűsujján.*
-Átok-e vagy áldás: de semmit sem felejtek, mit hallok vagy látok. Legyen az egy történet, egy arc vagy egy szimbólum... Mind itt van! *Bök a kobakjára. A harcos választ kaphat a fel nem tett kérdésére is. Kit ily tudással áldottak meg, bizony könnyen meglepheti a vendéget.*
-Tehát értjük egymást. *Dől hátra a székében a Kurátor, alighanem szóban kötött megállapodásukra utalva. Részéről az eszmecserét lezárhatják.*
-Ha mágikus tudás után vágysz, a Torony tárt kapukkal vár. Csak bírja az erszényed! *Kuncog fel ismét.*
-Van-e olyan a világban, hogy szokványos varázs? *Megcsóválja fejét.*
-Le vagyon írva minden azok között a polcok között. A hogyan és a hatás is.
*Homlokráncolva fürkészi Gaerralost egy darabig. Mint aki nem érti a kérdést.*
-Légy óvatos! A Torony szolgái bizonyosan fejedet veszik, ha rájuk akarod robbantani a tetőt!
491. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-09 09:34:27
Üzenet elküldve: 2022-10-09 09:34:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Hálásan fogadja el a létrejött helyet, de van egy kis problémája: ahhoz, hogy leüljön, kezeivel kéne lefelé segítenie magát, amik éppen foglaltak. Úgyhogy egy gyors gondolkodásnyi idő után fogja magát, és támaszkodás nélkül huppan le, feneke érve először a takaróhoz. Majdnem hátraesik, de könyökével fenntartja magát, és nem kicsi hasizmot beletéve végül csak sikerül felülnie úgy, hogy kezei továbbra is ökölben maradjanak. Diadalittasan mesél tovább.*
- Hogy ennék? Hát... na jó, amúgy sem fagyok meg, remélem. *Végül csak megnyitja kezeit, véget vetve mesterségesen alkotott, tüzes öklöknek. Hálásan fogadja el a takarót, és nagy figyelemmel hallgatja a beszámolót.*
- Gratulálok! *Érkezik felőle a dicséret.* - Tudtam, hogy nem lesz nagy probléma. Amint beülöd a nyerget, Lanawin bármely részébe seperc alatt elérsz, talán még ide is! *Feltéve, ha talál egy eléggé száraz és eléggé széles útvonalat.* - Sejtem, hogy nem kímélnek téged Artheniorban. Örülök, hogy mégis jutott időd ide elsuttogni, csak jó lenne ha nem kéne a csillagos ég alatt kiszámolgatnom a következő alkalom esélyeit. *Hirtelen elfordítja a fejét, mintha tüsszögni akarna, de végül nem jön ki belőle semmi. Egy halkat szipogva mered a tóra.*
- Intath... ő a ház egyik tulajdonosa, és... hmm... nem éppen félelmetesnek jelezném, inkább, hogy is mondjam, kórosan beképzelt szoknyakergető bájgúnárnak. *Lassan csak megindulnak aláfojtott szemléletei.* - Persze egyáltalán nem gondolnám rossz személynek, ráadásul mint az egyetlen orvos a környéken, és a kúria egyik alapköve, fontosabb pozícióba is helyezte magát, mint szeretném elismerni. Csak tudod, néha úgy szemezgeti a lányokat, hogy legszívesebben kihajítanád Árnyéknak mint desszertet. Ráadásul kissé földhözragadt is, nehéz meggyőzni bármiről is, ha valami különbözőt hisz el. Most indulás előtt jött egy gnóm mérnökasszony a szülővárosomból, őt kis híján haza is küldte, azt mondta hogy nem tudna itt mit kezdeni... Egy mérnököt, érted? Mintha kicsapnád a kaját az istenek kezéből, utána meg beleköpnél az arcukba! *Hitetlenkedően fejét rázza, aztán sóhajt egy nagyot.*
- Nem, szarvascímerről nem tudok. Meg is mondom, kétlem hogy van. Megfeledkeztem arról, hogy az építménynek a történelméről bővebben utánajárjak, de azt tudom, hogy egy ma már nevesincs, elhunyt nemes tulajdona volt az egész környék. Ha találgatnom kéne, szerintem a név mindössze az erdő közelsége miatt jött létre. No de körbenéztem egy kicsit, és tényleg felfedeztem egy-két színes gyógynövényt, legalábbis a víznél valami zöldest. Persze, ha nem kevertem össze egy tavi rózsával. Nem akarsz körülnézni? Én kikaparom amit találtam, de te biztos nagyobb eséllyel fogsz meglelni valamit, talán még valami jó teát is tudunk csinálni belőle!
*Hálásan fogadja el a létrejött helyet, de van egy kis problémája: ahhoz, hogy leüljön, kezeivel kéne lefelé segítenie magát, amik éppen foglaltak. Úgyhogy egy gyors gondolkodásnyi idő után fogja magát, és támaszkodás nélkül huppan le, feneke érve először a takaróhoz. Majdnem hátraesik, de könyökével fenntartja magát, és nem kicsi hasizmot beletéve végül csak sikerül felülnie úgy, hogy kezei továbbra is ökölben maradjanak. Diadalittasan mesél tovább.*
- Hogy ennék? Hát... na jó, amúgy sem fagyok meg, remélem. *Végül csak megnyitja kezeit, véget vetve mesterségesen alkotott, tüzes öklöknek. Hálásan fogadja el a takarót, és nagy figyelemmel hallgatja a beszámolót.*
- Gratulálok! *Érkezik felőle a dicséret.* - Tudtam, hogy nem lesz nagy probléma. Amint beülöd a nyerget, Lanawin bármely részébe seperc alatt elérsz, talán még ide is! *Feltéve, ha talál egy eléggé száraz és eléggé széles útvonalat.* - Sejtem, hogy nem kímélnek téged Artheniorban. Örülök, hogy mégis jutott időd ide elsuttogni, csak jó lenne ha nem kéne a csillagos ég alatt kiszámolgatnom a következő alkalom esélyeit. *Hirtelen elfordítja a fejét, mintha tüsszögni akarna, de végül nem jön ki belőle semmi. Egy halkat szipogva mered a tóra.*
- Intath... ő a ház egyik tulajdonosa, és... hmm... nem éppen félelmetesnek jelezném, inkább, hogy is mondjam, kórosan beképzelt szoknyakergető bájgúnárnak. *Lassan csak megindulnak aláfojtott szemléletei.* - Persze egyáltalán nem gondolnám rossz személynek, ráadásul mint az egyetlen orvos a környéken, és a kúria egyik alapköve, fontosabb pozícióba is helyezte magát, mint szeretném elismerni. Csak tudod, néha úgy szemezgeti a lányokat, hogy legszívesebben kihajítanád Árnyéknak mint desszertet. Ráadásul kissé földhözragadt is, nehéz meggyőzni bármiről is, ha valami különbözőt hisz el. Most indulás előtt jött egy gnóm mérnökasszony a szülővárosomból, őt kis híján haza is küldte, azt mondta hogy nem tudna itt mit kezdeni... Egy mérnököt, érted? Mintha kicsapnád a kaját az istenek kezéből, utána meg beleköpnél az arcukba! *Hitetlenkedően fejét rázza, aztán sóhajt egy nagyot.*
- Nem, szarvascímerről nem tudok. Meg is mondom, kétlem hogy van. Megfeledkeztem arról, hogy az építménynek a történelméről bővebben utánajárjak, de azt tudom, hogy egy ma már nevesincs, elhunyt nemes tulajdona volt az egész környék. Ha találgatnom kéne, szerintem a név mindössze az erdő közelsége miatt jött létre. No de körbenéztem egy kicsit, és tényleg felfedeztem egy-két színes gyógynövényt, legalábbis a víznél valami zöldest. Persze, ha nem kevertem össze egy tavi rózsával. Nem akarsz körülnézni? Én kikaparom amit találtam, de te biztos nagyobb eséllyel fogsz meglelni valamit, talán még valami jó teát is tudunk csinálni belőle!
490. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-07 20:06:44
Üzenet elküldve: 2022-10-07 20:06:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A fagyoskodó ifjú bosszankodására csak egy kis mosollyal felel, majd nem múló csodálattal figyeli a létrejövő tűzvarázslatot. Bár úgy tűnik, barátja ezzel meg is oldotta a reggeli hideg okozta kellemetlenségét, azért ő is rendezkedik egy kicsit. Széthajtja a takarót, hogy széltében mindketten kényelmesen rá ülhessenek, majd a szabadon maradt részt jelzésértékűen megpaskolja.
Közben hallgatja Adoaver válaszát. Akadnak benne újdonságok is, de nem szól közbe, hagyja, hogy a fiú befejezze. A lóval kapcsolatos kérdésre előbb csak bólogat, de mielőtt válaszolna, még igyekszik gondoskodni a másik kényelméről is.*
- Te nem eszel?... Gyere, ülj le! A másik takarót meg terítsd magadra, akkor nem lesz olyan hideg. - *Javasolja, immár szóban is kifejezve, hogy Adoavernek készítette elő azt a helyet a takarón. Hogy enni azért nem eszik a fiú, mert azt hiszi, hogy nincs mit, azt egyelőre nem sejti.*
- Szóval igen... azóta már egész jól összebarátkoztam a lovakkal. A lovaglás még nem megy a legjobban, meg még mindig iszonyúan kényelmetlennek érzem... - *Szégyenlős kis mosoly, mert sejthető, hogy mi a panasza.* -... de a nyeregben tudok maradni. És irányítani is tudom a lovat.
Egyébként nem történt sok minden azóta. Edzettem, tanultam, megkaptuk a támogatást a várostól, és most itt vagyunk. - *Feleli könnyedén. Ami jelentős részben füllentés, hiszen voltak lényeges események az életében az utóbbi időben. Ám amennyire kedveli és barátjának tartja Adoavert, ahhoz mégsem érzi elég közelinek a kapcsolatukat, hogy ezeket vele megossza. Valahol feltételezi, hogy a fiú nem is nagyon tudna mit kezdeni vele, ahhoz túl ártatlannak és tapasztalatlannak véli őt. Talán meg sem értené, vagy megijesztené, összezavarná az egész. Fölösleges beszennyeznie az ő tiszta világát is a maga mocskával.*
- Na és, ki ez az Intath, hogy rád sózhatja a munkát? Az övé a ház, ahol laktok? Vagy csak ilyen félelmetes? - *Érdeklődik, fölfelé húzva a szájsarkát, miközben folytatja a reggelizést. Kíváncsi, milyen hatalma van az említettnek a többiek, vagy legalábbis Adoaver fölött.*
- Annál a városi rezidenciánál... van egy nagy szarvas a kapun? Egy ilyen... címeren? - *Kérdi kicsit később.*
*A fagyoskodó ifjú bosszankodására csak egy kis mosollyal felel, majd nem múló csodálattal figyeli a létrejövő tűzvarázslatot. Bár úgy tűnik, barátja ezzel meg is oldotta a reggeli hideg okozta kellemetlenségét, azért ő is rendezkedik egy kicsit. Széthajtja a takarót, hogy széltében mindketten kényelmesen rá ülhessenek, majd a szabadon maradt részt jelzésértékűen megpaskolja.
Közben hallgatja Adoaver válaszát. Akadnak benne újdonságok is, de nem szól közbe, hagyja, hogy a fiú befejezze. A lóval kapcsolatos kérdésre előbb csak bólogat, de mielőtt válaszolna, még igyekszik gondoskodni a másik kényelméről is.*
- Te nem eszel?... Gyere, ülj le! A másik takarót meg terítsd magadra, akkor nem lesz olyan hideg. - *Javasolja, immár szóban is kifejezve, hogy Adoavernek készítette elő azt a helyet a takarón. Hogy enni azért nem eszik a fiú, mert azt hiszi, hogy nincs mit, azt egyelőre nem sejti.*
- Szóval igen... azóta már egész jól összebarátkoztam a lovakkal. A lovaglás még nem megy a legjobban, meg még mindig iszonyúan kényelmetlennek érzem... - *Szégyenlős kis mosoly, mert sejthető, hogy mi a panasza.* -... de a nyeregben tudok maradni. És irányítani is tudom a lovat.
Egyébként nem történt sok minden azóta. Edzettem, tanultam, megkaptuk a támogatást a várostól, és most itt vagyunk. - *Feleli könnyedén. Ami jelentős részben füllentés, hiszen voltak lényeges események az életében az utóbbi időben. Ám amennyire kedveli és barátjának tartja Adoavert, ahhoz mégsem érzi elég közelinek a kapcsolatukat, hogy ezeket vele megossza. Valahol feltételezi, hogy a fiú nem is nagyon tudna mit kezdeni vele, ahhoz túl ártatlannak és tapasztalatlannak véli őt. Talán meg sem értené, vagy megijesztené, összezavarná az egész. Fölösleges beszennyeznie az ő tiszta világát is a maga mocskával.*
- Na és, ki ez az Intath, hogy rád sózhatja a munkát? Az övé a ház, ahol laktok? Vagy csak ilyen félelmetes? - *Érdeklődik, fölfelé húzva a szájsarkát, miközben folytatja a reggelizést. Kíváncsi, milyen hatalma van az említettnek a többiek, vagy legalábbis Adoaver fölött.*
- Annál a városi rezidenciánál... van egy nagy szarvas a kapun? Egy ilyen... címeren? - *Kérdi kicsit később.*
489. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-07 19:02:25
Üzenet elküldve: 2022-10-07 19:02:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Nem kap igazán érdemi reakciót teóriájára, habár nem is feltétlenül számított másra. Ha a Kurátornak van is megosztani való információja a mágikus fókuszpontokról, Gaerralost nem avatja be, és a veterán úgy véli, hogy valójában lehet, jobb is így. Elvégre ha Abogrtól úgyis meg fogja tudni, akkor inkább billentené a maga irányába a jelenlegi beszélgetés tranzakciójának mérlegét.
A Kurátor megerősíti, hogy a tanácskozás valószínűleg itt foglal majd helyet, és habár nem kap egyértelmű jelzést, Gaerralos továbbra is gyanítja, hogy nem az artheniori érdekek képviselőjeként lesz itt. A további véleménynyilvánításra pedig csak érdeklődve felhúzza a szemöldökét: a maga részéről aligha tartja érdemesnek a tudás megszerzését, ha ez a tudás vele hal meg. Viszont mikor a másik arckifejezése, majd szavai is megerősítik, hogy csak humorizál, megenged magának egy félmosolyt, hogy amaz ne úgy érezze, egy sziklafalat próbál szórakoztatni.
Úgy tűnik, sikerült úgy előhozakodnia az információival, hogy az öreg számára is megérje a csere. Türelmesen, mindenféle fészkelődés vagy idegeskedés nélkül várja ki, hogy Murnholi felfedje, milyen áron is méri a beszélgetést, és nem kell csalódnia, hiszen már az elejétől kezdve gyanús, hogy nem pénzbeli követelményei vannak a vén törpének.*
~A Tanács döntésének megfelelően...~
*Akkor még mindig lebeg az ügy a levegőben. Míg jobban örülne, ha előre tudhatná, hogy pontosan mivel is van dolga, mindettől függetlenül ígéretesnek tűnik a dolog, főképp, ha jóslatai a közeljövő kapcsán igaznak bizonyulnak.*
~Ha a Tanács olyan helyzetbe tesz, bizonyára lesz még tudás, mellyel szolgálhatok.~
*Biccent, megerősítve, hogy értette az utasítást, és a teljesítése nincs ellenére. Aztán mikor mind az iránytű, mind a pipa felajánlásra kerül, már meg is szólal, ezúttal - szabad keze nem lévén - a szájában tartva a füstölőalkalmatosságot, miközben az iránytűt felvéve vizsgálgatni kezdi azt.*
-Köszönöm, és nem áll szándékomban adósa maradni.
*Biccent, egyben igyekezve biztosítani azt arról, hogy nincs számos terve között a tudás árának megfizetetlenül hagyása. Nem lepi meg különösebben, hogy az iránytűn nincs égtájmegjelölés, és tekintve, hogy hol vannak, még a vad pörgés sem annyira logikátlan.
Ami viszont már inkább elgondolkoztatja, az az, hogy az öreg ilyen pontossággal meg tudja mondani, pontosan mit is tud az iránytű, habár csak nemrég kapta, látszólag ajándékként Abogrtól. Úgy dönt végül, hogy rákérdez.*
-Már korábbról tudta, hogy mire képes, avagy most állapította meg?
*A varázstárgyak, illetve általában mágikus hatások észlelése és beazonosítása meglehetősen értékes képesség lehet, és nem lepné meg, ha a mágia legnagyobb lanawini kutatóintézményének Kurátora birtokában lenne. Amennyiben pedig ez a készség tanulható, úgy legalább tudni akar róla. Persze lehet - valószínű -, hogy egy jóval közönségesebb megfejtése van a dolognak, ám ez nem ok, hogy ne tegye fel kérdését.
A beszélgetés során először ül ki az arcára is a meglepetés, mikor egykori osztagának neve esik ki a törpe száján.*
~Honnan tudja? Talán valahogy tud a páncélomról? Vagy hallott az esetről?~
*Jégkékjei összeszűkülnek, ahogy a Kurátor arcát fürkészi, válaszok után kutatva. Az nem lepné meg, ha amaz úgy is felismerné a Gárda vértjét, hogy az meg van fosztva díszeitől... És ha a négy város mindennapos hírei terén is gyakorta informálja magát, úgy akár hallhatott az ügyről, habár meglehetősen más fényben, mint ami a valóság.
Végül meghagyja az öregnek a rejtélyeskedés jogát, a táskájába süllyesztve az iránytűt, majd a most már kialudt pipát is kivéve szájából.*
-Hasonlóképp. Jelenleg úgy hiszem, nincs más... Habár ittlétem során terveim között van utánanézni a különböző földvarázslatok pár kevésbé szokványos alkalmazási módjának, mely azok számára elérhető, akik az átlagosnál nagyobb kontrollal bírnak mágiájuk fölött.
*Tart egy kis szünetet, majd hozzáfűz azért egy magyarázatot.*
-Van pár ötletem, amit kísérletezgetés útján potenciálisan veszélyes lenne kipróbálni, így ha létezik róluk szakirodalom, úgy először azzal próbálkoznék. Ezt lent, a földmágia ágjának polcai között is meg tudom tenni?
*Nem kap igazán érdemi reakciót teóriájára, habár nem is feltétlenül számított másra. Ha a Kurátornak van is megosztani való információja a mágikus fókuszpontokról, Gaerralost nem avatja be, és a veterán úgy véli, hogy valójában lehet, jobb is így. Elvégre ha Abogrtól úgyis meg fogja tudni, akkor inkább billentené a maga irányába a jelenlegi beszélgetés tranzakciójának mérlegét.
A Kurátor megerősíti, hogy a tanácskozás valószínűleg itt foglal majd helyet, és habár nem kap egyértelmű jelzést, Gaerralos továbbra is gyanítja, hogy nem az artheniori érdekek képviselőjeként lesz itt. A további véleménynyilvánításra pedig csak érdeklődve felhúzza a szemöldökét: a maga részéről aligha tartja érdemesnek a tudás megszerzését, ha ez a tudás vele hal meg. Viszont mikor a másik arckifejezése, majd szavai is megerősítik, hogy csak humorizál, megenged magának egy félmosolyt, hogy amaz ne úgy érezze, egy sziklafalat próbál szórakoztatni.
Úgy tűnik, sikerült úgy előhozakodnia az információival, hogy az öreg számára is megérje a csere. Türelmesen, mindenféle fészkelődés vagy idegeskedés nélkül várja ki, hogy Murnholi felfedje, milyen áron is méri a beszélgetést, és nem kell csalódnia, hiszen már az elejétől kezdve gyanús, hogy nem pénzbeli követelményei vannak a vén törpének.*
~A Tanács döntésének megfelelően...~
*Akkor még mindig lebeg az ügy a levegőben. Míg jobban örülne, ha előre tudhatná, hogy pontosan mivel is van dolga, mindettől függetlenül ígéretesnek tűnik a dolog, főképp, ha jóslatai a közeljövő kapcsán igaznak bizonyulnak.*
~Ha a Tanács olyan helyzetbe tesz, bizonyára lesz még tudás, mellyel szolgálhatok.~
*Biccent, megerősítve, hogy értette az utasítást, és a teljesítése nincs ellenére. Aztán mikor mind az iránytű, mind a pipa felajánlásra kerül, már meg is szólal, ezúttal - szabad keze nem lévén - a szájában tartva a füstölőalkalmatosságot, miközben az iránytűt felvéve vizsgálgatni kezdi azt.*
-Köszönöm, és nem áll szándékomban adósa maradni.
*Biccent, egyben igyekezve biztosítani azt arról, hogy nincs számos terve között a tudás árának megfizetetlenül hagyása. Nem lepi meg különösebben, hogy az iránytűn nincs égtájmegjelölés, és tekintve, hogy hol vannak, még a vad pörgés sem annyira logikátlan.
Ami viszont már inkább elgondolkoztatja, az az, hogy az öreg ilyen pontossággal meg tudja mondani, pontosan mit is tud az iránytű, habár csak nemrég kapta, látszólag ajándékként Abogrtól. Úgy dönt végül, hogy rákérdez.*
-Már korábbról tudta, hogy mire képes, avagy most állapította meg?
*A varázstárgyak, illetve általában mágikus hatások észlelése és beazonosítása meglehetősen értékes képesség lehet, és nem lepné meg, ha a mágia legnagyobb lanawini kutatóintézményének Kurátora birtokában lenne. Amennyiben pedig ez a készség tanulható, úgy legalább tudni akar róla. Persze lehet - valószínű -, hogy egy jóval közönségesebb megfejtése van a dolognak, ám ez nem ok, hogy ne tegye fel kérdését.
A beszélgetés során először ül ki az arcára is a meglepetés, mikor egykori osztagának neve esik ki a törpe száján.*
~Honnan tudja? Talán valahogy tud a páncélomról? Vagy hallott az esetről?~
*Jégkékjei összeszűkülnek, ahogy a Kurátor arcát fürkészi, válaszok után kutatva. Az nem lepné meg, ha amaz úgy is felismerné a Gárda vértjét, hogy az meg van fosztva díszeitől... És ha a négy város mindennapos hírei terén is gyakorta informálja magát, úgy akár hallhatott az ügyről, habár meglehetősen más fényben, mint ami a valóság.
Végül meghagyja az öregnek a rejtélyeskedés jogát, a táskájába süllyesztve az iránytűt, majd a most már kialudt pipát is kivéve szájából.*
-Hasonlóképp. Jelenleg úgy hiszem, nincs más... Habár ittlétem során terveim között van utánanézni a különböző földvarázslatok pár kevésbé szokványos alkalmazási módjának, mely azok számára elérhető, akik az átlagosnál nagyobb kontrollal bírnak mágiájuk fölött.
*Tart egy kis szünetet, majd hozzáfűz azért egy magyarázatot.*
-Van pár ötletem, amit kísérletezgetés útján potenciálisan veszélyes lenne kipróbálni, így ha létezik róluk szakirodalom, úgy először azzal próbálkoznék. Ezt lent, a földmágia ágjának polcai között is meg tudom tenni?
488. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-07 00:14:05
Üzenet elküldve: 2022-10-07 00:14:05
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Murnholi elmélyülten hallgatja az egykori katona okfejtését. Végül a pipát véletlenül sem kivéve ajkai szorításából, leemeli okuláréját, hogy ruhájába törölve megtisztítsa azt a felgyülemlett párától.*
-Ha a Nagymesternek sejtése van róla, bizonyosan a végére jár. *Hagyja helyben a dolgot.*
-És alighanem Te is tudomást szerzel majd róla.
*A továbbiakra halkan felkuncog.*
-Nem, valóban, én sem gondolnám, hogy az Artheniori Tanácshoz fordulna. Ha bárki kikérte volna a Torony Kurátorának véleményét, amit megjegyzem, senki sem tett... *Visszalöki széles orárra a szemüveget.* -Bizonyosan érdemes lenne szót váltani eme legendás bestiával. Mennyi mindent tudhat! Ehh, alighanem öngyilkos vállalkozás lenne. De talán megéri a tudás oltárán feláldozni magunkat, nem igaz? *Elvigyorodik, majd megcsóválja a fejét.*
-Csak viccelek, csak viccelek. Még ahhoz is öreg lennék, hogy megmásszam ősatyáim tárnáit. Pedig vágyódik a látvány után szívem. A hosszú folyosók... A Setét Lépcsők... *Elmerengve bámul el valamerre Gaerralos válla felett. Végül elmosolyodva fókuszálja be ismét a férfit. Szemmel láthatóan eszébe ötlött valami.*
-Érdemes információkkal szolgáltál. *Biccent nagyot, majd néhány pöfékelés után végül kiveszi szája sarkából a pipát.*
-Egy dolgot kérek csak Tőled, barátom. *Emeli fel apró mutatóujját.*
-Gyere vissza hozzám a Tanács végeztével. Szeretném a Tanács döntésének megfelelően megkérni az árat. *Még szélesebbre húzódik a vigyor a szőrös arcon.*
-Azt ott tartsd meg. *Int pipájával Gaerralos csutkapipája felé.* -Van ott még, ahonnan ez jött. És vidd ezt is! *Tolja a harcos elé az iránytűt. Most végre a vendég is szemügyre veheti az eszközt. Látszólag egyszerű iránytűnek tűnik, ám sem égtájak, sem jelölések nem látszódnak rajta. Egyetlen mutató kapott rajta helyet, mi leginkább egy nyílhoz hasonlatos. Ez oly sebesen pörög most, akár a szélkakas a viharban.*
-Egy csekélység részemről. A visszatérted fejében. *Ráncolja homlokát sokatmondóan.* -Zsenge darab. Innét nem fog hiányozni. *Biccent a polcok felé.* -És van egy olyan megérzésem, hogy Abogr sem bánja majd, ha tudja, kihez került. *Itt hagy magának némi hatásszünetet.* -Nem tudom, hasznát veszed-e... Bárhol vagy is, megmutatja az utat, mi felfelé vezet. Legyen bármennyi út, bármennyi elágazás, megfogja találni a helyeset. Elirányít a legmagasabb pontra, ha úgy tetszik. Ne feledd azonban, a felfelé vezető út nem mindig kiút. Csak zárt térben működik... Itt zavarhatja valami mágikus tárgy. *Int szórakozottan ismét a polcok felé. Gaerralos felnyalábolhatja az eszközt, ha akarja.*
-Ami pedig az esetleges küldetésed illeti... Megtanultam a szolgálat hosszú évei alatt, Abogrnak mindig lehet nemet mondani. Ez itt nem a Pirtianesi Gárda. *Somolyogva helyezi vissza a pipát a fiókba, ezzel lezártnak tekintve a közös füstölést. Némi nyammogás kíséretében kulcsolja össze kezeit maga előtt az asztalon végül, szürke tekintetét Gaerralosra emelve.*
-A viszontlátás reményében. *Biccent.*
-Vagy van még valami, mi nyomasztja az elméd, fiam?
*Murnholi elmélyülten hallgatja az egykori katona okfejtését. Végül a pipát véletlenül sem kivéve ajkai szorításából, leemeli okuláréját, hogy ruhájába törölve megtisztítsa azt a felgyülemlett párától.*
-Ha a Nagymesternek sejtése van róla, bizonyosan a végére jár. *Hagyja helyben a dolgot.*
-És alighanem Te is tudomást szerzel majd róla.
*A továbbiakra halkan felkuncog.*
-Nem, valóban, én sem gondolnám, hogy az Artheniori Tanácshoz fordulna. Ha bárki kikérte volna a Torony Kurátorának véleményét, amit megjegyzem, senki sem tett... *Visszalöki széles orárra a szemüveget.* -Bizonyosan érdemes lenne szót váltani eme legendás bestiával. Mennyi mindent tudhat! Ehh, alighanem öngyilkos vállalkozás lenne. De talán megéri a tudás oltárán feláldozni magunkat, nem igaz? *Elvigyorodik, majd megcsóválja a fejét.*
-Csak viccelek, csak viccelek. Még ahhoz is öreg lennék, hogy megmásszam ősatyáim tárnáit. Pedig vágyódik a látvány után szívem. A hosszú folyosók... A Setét Lépcsők... *Elmerengve bámul el valamerre Gaerralos válla felett. Végül elmosolyodva fókuszálja be ismét a férfit. Szemmel láthatóan eszébe ötlött valami.*
-Érdemes információkkal szolgáltál. *Biccent nagyot, majd néhány pöfékelés után végül kiveszi szája sarkából a pipát.*
-Egy dolgot kérek csak Tőled, barátom. *Emeli fel apró mutatóujját.*
-Gyere vissza hozzám a Tanács végeztével. Szeretném a Tanács döntésének megfelelően megkérni az árat. *Még szélesebbre húzódik a vigyor a szőrös arcon.*
-Azt ott tartsd meg. *Int pipájával Gaerralos csutkapipája felé.* -Van ott még, ahonnan ez jött. És vidd ezt is! *Tolja a harcos elé az iránytűt. Most végre a vendég is szemügyre veheti az eszközt. Látszólag egyszerű iránytűnek tűnik, ám sem égtájak, sem jelölések nem látszódnak rajta. Egyetlen mutató kapott rajta helyet, mi leginkább egy nyílhoz hasonlatos. Ez oly sebesen pörög most, akár a szélkakas a viharban.*
-Egy csekélység részemről. A visszatérted fejében. *Ráncolja homlokát sokatmondóan.* -Zsenge darab. Innét nem fog hiányozni. *Biccent a polcok felé.* -És van egy olyan megérzésem, hogy Abogr sem bánja majd, ha tudja, kihez került. *Itt hagy magának némi hatásszünetet.* -Nem tudom, hasznát veszed-e... Bárhol vagy is, megmutatja az utat, mi felfelé vezet. Legyen bármennyi út, bármennyi elágazás, megfogja találni a helyeset. Elirányít a legmagasabb pontra, ha úgy tetszik. Ne feledd azonban, a felfelé vezető út nem mindig kiút. Csak zárt térben működik... Itt zavarhatja valami mágikus tárgy. *Int szórakozottan ismét a polcok felé. Gaerralos felnyalábolhatja az eszközt, ha akarja.*
-Ami pedig az esetleges küldetésed illeti... Megtanultam a szolgálat hosszú évei alatt, Abogrnak mindig lehet nemet mondani. Ez itt nem a Pirtianesi Gárda. *Somolyogva helyezi vissza a pipát a fiókba, ezzel lezártnak tekintve a közös füstölést. Némi nyammogás kíséretében kulcsolja össze kezeit maga előtt az asztalon végül, szürke tekintetét Gaerralosra emelve.*
-A viszontlátás reményében. *Biccent.*
-Vagy van még valami, mi nyomasztja az elméd, fiam?
487. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-04 22:34:12
Üzenet elküldve: 2022-10-04 22:34:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Mivel egyéb rendellenest nem látott Garsinon, és sietniük sem szükséges senki elé sem, Adoaver egy örömteli bólintással tudatja társának, hogy indulhatnak. Megújultan követi őt, köpenyét kissé felhúzva robogva le utána a lépcsőn; ha itt rálépne, nagyon sokáig gurulna lefelé. Amennyire az egyre hézagos éjszakából visszaemlékszik, nem állapít meg különbséget a szobák kinézetéből, így eseménymentesen távoznak a toronyból, enyhe csalódására senkivel sem találkozva. Mintha a katonával megint egyedül lennének itt, pedig barátja szerint minden bizonnyal legalább egy másik személy tartózkodik itt. Azon a szolgálón kívül, persze.
A kinti hideg majdnem hátraarcra készteti, saját javaslatát elég hamar megbánva; Garsinnal ellentétben ő a nap kezdetekor még épületen belül szokott tartózkodni, kivárva míg a nagy csillag melege eléri a füveket. Fázósan szorítja magához karjait, miközben körülnéz: sehol senki, tehát akkor mégis bent lehet az a tiszt. Marja a kíváncsiság, hol.
Barátja mosakvása alatt a hüllővérű fiatalember fel-alá járkál, intenzív mozgással és felületes testgyakorlatokkal próbálva magába varázsolni egy kis keringést. Na meg eközben kihasználja az alkalmat, hogy felfedezze a tó és a rét flóráját is, nem felejtette el, mit ígért. Ugyan már rég volt az, mióta egy, azóta eldobott enciklopédiából magába fejelte unaloműzésképp a fontosabb gyógy-és méregnövények tárházát, de bízik most memóriájában annyira, hogy felismerje azokat, ha látni fogja.
Utána ideje elkövetkeztével ő is megmosakszik a tóban, még ha nehezen is tűri a jéghidegnek érzett vizet. Szinte menekülve tér vissza Garsinhoz, már eldöntve, mit fog ott először csinálni.*
- Francba a színek havával. *Motyogja, miközben két kezét ökölbe szorítja.* - Hogy miért nem lehet örökké kellemes meleg és minimum kis eső, azt sosem értem meg. *Összeszorítva tartja ökleit, míg egy Garsinnak már ismerős jelenség történhet; ha jól koncentrál, a ifjú öklei lángba gyulladnak. Adoaver szinte megszokottan közel tartja magához izzó végtagjait, egyben melengetve magát és szárítgatva a vizet ért köpenyrészeit. Ennek eredményeképp nem ül le közvetlenül a katonához, de állva maradva is jó társaságot igyekszik adni. Enni mindjárt fog, legalábbis kéregetni.*
- Őszintén megmondva, szinte már otthonnak érzem. *Feleli gyomorból, óvatosan lebegtetve ökleit hogy ne gyújtsa föl saját ruházatát.* - Luninarinak alig van szíve keményebb melóval megpakolni, amit viszont Inath szívélyesen megcsinál. Rám sózza a munkát, úgy értem, nem pedig maga végzi el. *Másért is tovább tudna rágódni az elf doktorral kapcsolatban, de ezt inkább magának hagyja.* - Csak hárman mentünk Artheniorba, és a két társam nem kirándulhat el csak úgy feltöltés közben. Sőt, igazából én sem, de most megengedték, tekintve hogy tudják, mit csinálok. Mágusok ők is, tudják milyen érzés ez. Attól még nem érzem kevésbé rosszabbul magam. *Mosolygásból fanyarrá vált tekintete árulkodhat róla.* - Ráadásul meg is látogatják a városi rezidenciánkat is, egy pár napra. Ha hamarabb végzek itt, vagy ha megunom magam, akkor még ott kéne lenniük, mire visszatérek. És neked hogy zajlik a barakkos élet? Mikor utoljára találkoztunk, egy neked adott lóhoz próbáltál hozzászokni, ha jól rémlik.
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
*Mivel egyéb rendellenest nem látott Garsinon, és sietniük sem szükséges senki elé sem, Adoaver egy örömteli bólintással tudatja társának, hogy indulhatnak. Megújultan követi őt, köpenyét kissé felhúzva robogva le utána a lépcsőn; ha itt rálépne, nagyon sokáig gurulna lefelé. Amennyire az egyre hézagos éjszakából visszaemlékszik, nem állapít meg különbséget a szobák kinézetéből, így eseménymentesen távoznak a toronyból, enyhe csalódására senkivel sem találkozva. Mintha a katonával megint egyedül lennének itt, pedig barátja szerint minden bizonnyal legalább egy másik személy tartózkodik itt. Azon a szolgálón kívül, persze.
A kinti hideg majdnem hátraarcra készteti, saját javaslatát elég hamar megbánva; Garsinnal ellentétben ő a nap kezdetekor még épületen belül szokott tartózkodni, kivárva míg a nagy csillag melege eléri a füveket. Fázósan szorítja magához karjait, miközben körülnéz: sehol senki, tehát akkor mégis bent lehet az a tiszt. Marja a kíváncsiság, hol.
Barátja mosakvása alatt a hüllővérű fiatalember fel-alá járkál, intenzív mozgással és felületes testgyakorlatokkal próbálva magába varázsolni egy kis keringést. Na meg eközben kihasználja az alkalmat, hogy felfedezze a tó és a rét flóráját is, nem felejtette el, mit ígért. Ugyan már rég volt az, mióta egy, azóta eldobott enciklopédiából magába fejelte unaloműzésképp a fontosabb gyógy-és méregnövények tárházát, de bízik most memóriájában annyira, hogy felismerje azokat, ha látni fogja.
Utána ideje elkövetkeztével ő is megmosakszik a tóban, még ha nehezen is tűri a jéghidegnek érzett vizet. Szinte menekülve tér vissza Garsinhoz, már eldöntve, mit fog ott először csinálni.*
- Francba a színek havával. *Motyogja, miközben két kezét ökölbe szorítja.* - Hogy miért nem lehet örökké kellemes meleg és minimum kis eső, azt sosem értem meg. *Összeszorítva tartja ökleit, míg egy Garsinnak már ismerős jelenség történhet; ha jól koncentrál, a ifjú öklei lángba gyulladnak. Adoaver szinte megszokottan közel tartja magához izzó végtagjait, egyben melengetve magát és szárítgatva a vizet ért köpenyrészeit. Ennek eredményeképp nem ül le közvetlenül a katonához, de állva maradva is jó társaságot igyekszik adni. Enni mindjárt fog, legalábbis kéregetni.*
- Őszintén megmondva, szinte már otthonnak érzem. *Feleli gyomorból, óvatosan lebegtetve ökleit hogy ne gyújtsa föl saját ruházatát.* - Luninarinak alig van szíve keményebb melóval megpakolni, amit viszont Inath szívélyesen megcsinál. Rám sózza a munkát, úgy értem, nem pedig maga végzi el. *Másért is tovább tudna rágódni az elf doktorral kapcsolatban, de ezt inkább magának hagyja.* - Csak hárman mentünk Artheniorba, és a két társam nem kirándulhat el csak úgy feltöltés közben. Sőt, igazából én sem, de most megengedték, tekintve hogy tudják, mit csinálok. Mágusok ők is, tudják milyen érzés ez. Attól még nem érzem kevésbé rosszabbul magam. *Mosolygásból fanyarrá vált tekintete árulkodhat róla.* - Ráadásul meg is látogatják a városi rezidenciánkat is, egy pár napra. Ha hamarabb végzek itt, vagy ha megunom magam, akkor még ott kéne lenniük, mire visszatérek. És neked hogy zajlik a barakkos élet? Mikor utoljára találkoztunk, egy neked adott lóhoz próbáltál hozzászokni, ha jól rémlik.
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
486. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-03 22:04:24
Üzenet elküldve: 2022-10-03 22:04:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
- Mmm... Ráérünk később is megkeresni. - *Feleli könnyeden Adoaver fölvetésére. Nem hiszi, hogy Gaerralos aggódna, meg egyébként is szeretne előbb túlesni a reggeli tennivalókon, mielőtt bármi feladatba kezdene, legyen az a felettese által kiosztott, vagy a tanulás, amiért elsősorban ide érkeztek.
Úgyhogy ha egyéb ellenvetés nem akad, ő meg is indul, hogy lefelé vegye az irányt, nem adva sok lehetőséget Adoavernek, hogy jobban szemügyre vegye őt. Azonban élénk mozgásából meg lehet állapítani, hogy a nap nehéz indulása ellenére fizikailag elég jól van.
Amennyiben pedig semmi nem állja útjukat, hamarosan már a tó partján állhatnak. A reggeli hűvös levegő még jobban kitisztítja a fejét és segít maga mögé helyeznie az álmokat, s a valós gondokat, amikből azok születtek.
Egy szárazabb felületen lepakolja a zsákját, majd a vízhez megy, hogy megmosakodjon, meg talán kis időre magára is hagyja a fiút, hogy elintézze egyéb dolgait. Végeredményben azonban visszatér oda, ahol a zsákját hagyta, széthajtogatás nélkül a földre teszi a takarót és a tetejébe ül, hogy megreggelizzen. Ha Adoaver csatlakozik hozzá, akkor pedig egy kis beszélgetéssel ütné el közben az időt.*
- Szóval... még mindig tetszik ott, a Szarvasligeten? Akkor is, ha dolgoztatnak... - *Fűzi hozzá, felidézve az ifjú tegnap esti rövid beszámolóját egy kis mosollyal.*
- Ők nem akartak elkísérni?
- Mmm... Ráérünk később is megkeresni. - *Feleli könnyeden Adoaver fölvetésére. Nem hiszi, hogy Gaerralos aggódna, meg egyébként is szeretne előbb túlesni a reggeli tennivalókon, mielőtt bármi feladatba kezdene, legyen az a felettese által kiosztott, vagy a tanulás, amiért elsősorban ide érkeztek.
Úgyhogy ha egyéb ellenvetés nem akad, ő meg is indul, hogy lefelé vegye az irányt, nem adva sok lehetőséget Adoavernek, hogy jobban szemügyre vegye őt. Azonban élénk mozgásából meg lehet állapítani, hogy a nap nehéz indulása ellenére fizikailag elég jól van.
Amennyiben pedig semmi nem állja útjukat, hamarosan már a tó partján állhatnak. A reggeli hűvös levegő még jobban kitisztítja a fejét és segít maga mögé helyeznie az álmokat, s a valós gondokat, amikből azok születtek.
Egy szárazabb felületen lepakolja a zsákját, majd a vízhez megy, hogy megmosakodjon, meg talán kis időre magára is hagyja a fiút, hogy elintézze egyéb dolgait. Végeredményben azonban visszatér oda, ahol a zsákját hagyta, széthajtogatás nélkül a földre teszi a takarót és a tetejébe ül, hogy megreggelizzen. Ha Adoaver csatlakozik hozzá, akkor pedig egy kis beszélgetéssel ütné el közben az időt.*
- Szóval... még mindig tetszik ott, a Szarvasligeten? Akkor is, ha dolgoztatnak... - *Fűzi hozzá, felidézve az ifjú tegnap esti rövid beszámolóját egy kis mosollyal.*
- Ők nem akartak elkísérni?
485. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-03 19:16:54
Üzenet elküldve: 2022-10-03 19:16:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Belül enyhe fenntartással fogadja Garsin magyarázatát; nála többször fordul elő az álmatlanság okozta rossz reggel, mint szeretné, és azok nem így szoktak zajlani. De kötve hiszi, hogy jobban fogja érezni magát, ha Adoaver saját előérzete miatt kezdi el faggatni, úgyhogy először a mai napra fog inkább koncentrálni.
Két kezével már mindent megtett, hogy bemutathatóvá alakítsa magát, így már csak annyit tud tenni, hogy a katonától kapott takarót nagy szorgalommal összehajtja, és ideiglenesen beteszi táskájába. Itt ellenőrzés nélkül most biztos nem hagyja, és Garsinnak sem lenne értelme minden egyes alkalomkor visszaadni kelés után, mikor megint fog kelleni a következő éjszakára.*
- Az őrmesteredet azért ne keressük meg? Úgy értem, az előbbi ötletemből tudod hogy valóban a tóhoz kívánkoznék, de az sem hiszem hogy jó lenne, ha a hiányunkra jönne ide vissza. Hacsak nem pont kint van ő is... *Talán nem érdemes bonyolítania; majd megtalálják egymást, ha kell.
Különbem a máguscsemete odalép Garsinhoz, hogy megbizonyosodjon róla, minden rendben e most már barátjával.*
*Belül enyhe fenntartással fogadja Garsin magyarázatát; nála többször fordul elő az álmatlanság okozta rossz reggel, mint szeretné, és azok nem így szoktak zajlani. De kötve hiszi, hogy jobban fogja érezni magát, ha Adoaver saját előérzete miatt kezdi el faggatni, úgyhogy először a mai napra fog inkább koncentrálni.
Két kezével már mindent megtett, hogy bemutathatóvá alakítsa magát, így már csak annyit tud tenni, hogy a katonától kapott takarót nagy szorgalommal összehajtja, és ideiglenesen beteszi táskájába. Itt ellenőrzés nélkül most biztos nem hagyja, és Garsinnak sem lenne értelme minden egyes alkalomkor visszaadni kelés után, mikor megint fog kelleni a következő éjszakára.*
- Az őrmesteredet azért ne keressük meg? Úgy értem, az előbbi ötletemből tudod hogy valóban a tóhoz kívánkoznék, de az sem hiszem hogy jó lenne, ha a hiányunkra jönne ide vissza. Hacsak nem pont kint van ő is... *Talán nem érdemes bonyolítania; majd megtalálják egymást, ha kell.
Különbem a máguscsemete odalép Garsinhoz, hogy megbizonyosodjon róla, minden rendben e most már barátjával.*
484. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-03 13:18:18
Üzenet elküldve: 2022-10-03 13:18:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Bizony nem ígérkezik nagyon rövidnek ez a beszélgetés, így a szék nagy kényelmet jelent a pirtianesi számára. A pokrócot nem veszi igénybe, ám beszélgetés közben kiélvezi a zamatos dohányfüstöt, mely egyszerre nyugtat és élénkít is valamennyire.
Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy hirtelen annyi kérdéssel hozakodjon elő, amennyi szokványos kutatási metódusok mellett hónapok, évek munkáját is jelenthetné... De szerencsére a jelenlegi körülmények aligha lehetnének távolabb a szokványosságtól.
A vele szemben ülő törpét ugyanis percről percre egyértelműbb, hogy a tudásszomj vezérli, és mivel Lanawin földjén a tudás kétségkívül egyik, ha nem a legnagyobb gócpontján trónol, ezt élete során bizony ki is használta. A veterán nem is tervez fukarkodni azzal, amit ő maga tudna felajánlani; gyanítja, minél több információt kap tőle az öreg, annál kevesebb egyéb ellenszolgáltatást kell majd fizetnie.
És bizony ami pénze van, azt mágiatanulásra kapta, és legszívesebben arra is költené. Meglehet persze, hogy ha fizetnie kell, úgy azért majd benyújtja valakinek a számlát, elvégre nem a saját szakállára kutat most, hanem a Város érdekeit segíti elő.
Nem lepi meg különösebben, hogy konkrétumokkal a törpe aligha tud majd szolgálni, és nincs a történelem tele sárkányok lábnyomaival.*
~Az emlékezet mítosszá vénül, a mítoszból legenda lesz, majd idővel még a legendákat is elnyeli a feledés homálya.~
*Jut eszébe egy ismert ősi ballada előszava. Itt csak mítoszokat és legendákat talál, ám abban bízhat, hogy az öreg ezek közül képes lesz kiválogatni a legmegbízhatóbbakat. A felvezetés közben új papírlapot vesz elő, hogy aztán buzgón jegyezze le a Kurátor szavaiból a fontosnak tűnő információt.*
~Egy sárkány, egy történet.~
*Ez fontos, főleg, hogy a Feketevész saját magáról szóló dalok után kérdezett. Egy sárkány, ki a többi eltűnése után tér vissza, és egy második legendát szül... ez jelentőséggel bír, és ennek megfelelően jelzi is jegyzeteiben.*
~Fekete Láng. Morqua Nárië, elf legendák. Fontos, fontos, fontos. Beszédesek a sárkányok nevei?~
*Van annyi nyelvrokonság az elfek és a sötételfek nyelvei között, hogy legalább gyanú szintjén tudja, melyik szó melyik jelentéshez kötődik. Ha pedig rá tudna jönni, milyen nyelvet beszéltek a Feketevész idején, akkor talán így a nevét is megtudhatná... bár ki tudja, mennyire fontos ez? Ahhoz talán, hogy egy létező legendához kösse a lényt, hasznos lehetne.
A nyugati sivatag is érdekes, hiszen valami az orkokat is keletre kellett, hogy üldözze, ám sem a zöldbőrűek, sem a sivatagi nomádok nem olyasfajta népek, akik tudtával részletes históriákat tartanának, arra pedig aligha van ideje, hogy hosszú néprajzi kutatást folytasson szájról szájra terjedő legendák után.*
~Legendás fegyver. Remek.~
*Klasszikus motívum, ám nem lehet rá támaszkodni. Míg a sárkányok szinte szinonímái a történeteknek és meséknek, nem hinné, hogy ez konkrét, leírható módon is hatással lenne a valóságra. Mindenesetre lejegyzi. A mágia már inkább lényeges. Ha ismerhető valaminek a motivációja, és hogy mihez vonzódik, akkor a viselkedésük megjósolható, és akár manipulálható is.
A megválaszolatlan kérdésekre, bár látszólag figyel, nem nagyon reagál érdemben; inkább arra használja az időt, hogy felzárkózzon jegyzeteivel. Katonaember, praktikus világnézettel, így kevéssé érdekli az a tudás, mely csak a legszélsőségesebb esetben válhatna hasznára... főleg egy ilyen helyzetben, ahol más prioritásai vannak.*
-Sejtésem igen, túl sok is, hogy a saját tudásommal választhassak közülük.
*Eddig csak külön papírra jegyzetelt, most viszont előhúzza saját jegyzetkönyvét, és egy kilógó, fakó szövetdarab mentén felnyitja, majd a szénceruza favégével nyomon követve a szavakat beszélni kezd.*
-Ahogy említettem, az első elméletem az, hogy a helyszínen nagyobb fókuszban van jelen a holdmágia. Habár ideiglenesen elgondolkoztam rajta, hogy ez illúziók forrása is lehetne, ezt a gondolatot már elvetettem. Egyébként az expedíció a Hold Havában indult, telihold fényét említi.
*Ami a dátum alapján persze ellentmondásos, de annak már nem Gaerralos fog utánanézni, hogy a második hold megjelenése a teliholdak időzítését milyen módon is befolyásolhatta.*
-A tó eredetét illetően átfutott a fejemen ideiglenesen a törpe tárnák gondolata is, ám ilyen téren aligha tudok megalapozott konklúzióra jutni, hiszen a létezésükön túl gyakorlatilag semmit sem tudok a mágikus fókuszpontokról, sem a keletkezésük, sem a hatásaik terén. Azt tudom, hogy a tóból ivás az akkori expedíció tagjaira nem volt semmilyen különös hatással. Ezen felül Abogr Mester utalt rá, hogy van saját elképzelése is a tó természetéről, habár annak mibenlétét nem fedte fel.
*Zárja le okfejtését, újra mélyet szívva a pipából, hogy aztán a füstöt kifújva hallgathassa meg a vénség következő, rá irányuló kérdését.*
-Ez engem is érdekel. Ha itteni tanácskozásról van szó, úgy számíthat, hogy jelen legyek, mint a sárkányt felfedező, és így az ügyhöz legközelebb álló osztag képviselője, ám nem hinném, hogy a Nagymester nagy súlyt helyez arra, hogy lehetővé tegye az artheniori érdekképviseletet.
*Mielőtt folytatná, egy újabb édes füstfelhőt produkál, mely az eddigiekhez hasonlóan elkezd felszállni a csarnok teteje felé.*
-Lehet az is, hogy a helyzet bemutatása érdekében leszek ott, habár kétlem, hogy Abogr Mester ne lenne erre képes azzal az információval, amivel eddig már elláttam, és azzal, amivel távolléte során még kibővíti ezt. Viszont személyesen egy harmadik opciótól tartok leginkább.
*Itt komor ábrázattal hátradől, és egy rövid ideig még ízlelgeti a dohányfüstöt, mielőtt újból megszólalna.*
-Ez pedig az, hogy feladata van számunkra, melyet az ottlétem mellett könnyebben ki tud majd osztani.
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.10.03 15:34:35
*Bizony nem ígérkezik nagyon rövidnek ez a beszélgetés, így a szék nagy kényelmet jelent a pirtianesi számára. A pokrócot nem veszi igénybe, ám beszélgetés közben kiélvezi a zamatos dohányfüstöt, mely egyszerre nyugtat és élénkít is valamennyire.
Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy hirtelen annyi kérdéssel hozakodjon elő, amennyi szokványos kutatási metódusok mellett hónapok, évek munkáját is jelenthetné... De szerencsére a jelenlegi körülmények aligha lehetnének távolabb a szokványosságtól.
A vele szemben ülő törpét ugyanis percről percre egyértelműbb, hogy a tudásszomj vezérli, és mivel Lanawin földjén a tudás kétségkívül egyik, ha nem a legnagyobb gócpontján trónol, ezt élete során bizony ki is használta. A veterán nem is tervez fukarkodni azzal, amit ő maga tudna felajánlani; gyanítja, minél több információt kap tőle az öreg, annál kevesebb egyéb ellenszolgáltatást kell majd fizetnie.
És bizony ami pénze van, azt mágiatanulásra kapta, és legszívesebben arra is költené. Meglehet persze, hogy ha fizetnie kell, úgy azért majd benyújtja valakinek a számlát, elvégre nem a saját szakállára kutat most, hanem a Város érdekeit segíti elő.
Nem lepi meg különösebben, hogy konkrétumokkal a törpe aligha tud majd szolgálni, és nincs a történelem tele sárkányok lábnyomaival.*
~Az emlékezet mítosszá vénül, a mítoszból legenda lesz, majd idővel még a legendákat is elnyeli a feledés homálya.~
*Jut eszébe egy ismert ősi ballada előszava. Itt csak mítoszokat és legendákat talál, ám abban bízhat, hogy az öreg ezek közül képes lesz kiválogatni a legmegbízhatóbbakat. A felvezetés közben új papírlapot vesz elő, hogy aztán buzgón jegyezze le a Kurátor szavaiból a fontosnak tűnő információt.*
~Egy sárkány, egy történet.~
*Ez fontos, főleg, hogy a Feketevész saját magáról szóló dalok után kérdezett. Egy sárkány, ki a többi eltűnése után tér vissza, és egy második legendát szül... ez jelentőséggel bír, és ennek megfelelően jelzi is jegyzeteiben.*
~Fekete Láng. Morqua Nárië, elf legendák. Fontos, fontos, fontos. Beszédesek a sárkányok nevei?~
*Van annyi nyelvrokonság az elfek és a sötételfek nyelvei között, hogy legalább gyanú szintjén tudja, melyik szó melyik jelentéshez kötődik. Ha pedig rá tudna jönni, milyen nyelvet beszéltek a Feketevész idején, akkor talán így a nevét is megtudhatná... bár ki tudja, mennyire fontos ez? Ahhoz talán, hogy egy létező legendához kösse a lényt, hasznos lehetne.
A nyugati sivatag is érdekes, hiszen valami az orkokat is keletre kellett, hogy üldözze, ám sem a zöldbőrűek, sem a sivatagi nomádok nem olyasfajta népek, akik tudtával részletes históriákat tartanának, arra pedig aligha van ideje, hogy hosszú néprajzi kutatást folytasson szájról szájra terjedő legendák után.*
~Legendás fegyver. Remek.~
*Klasszikus motívum, ám nem lehet rá támaszkodni. Míg a sárkányok szinte szinonímái a történeteknek és meséknek, nem hinné, hogy ez konkrét, leírható módon is hatással lenne a valóságra. Mindenesetre lejegyzi. A mágia már inkább lényeges. Ha ismerhető valaminek a motivációja, és hogy mihez vonzódik, akkor a viselkedésük megjósolható, és akár manipulálható is.
A megválaszolatlan kérdésekre, bár látszólag figyel, nem nagyon reagál érdemben; inkább arra használja az időt, hogy felzárkózzon jegyzeteivel. Katonaember, praktikus világnézettel, így kevéssé érdekli az a tudás, mely csak a legszélsőségesebb esetben válhatna hasznára... főleg egy ilyen helyzetben, ahol más prioritásai vannak.*
-Sejtésem igen, túl sok is, hogy a saját tudásommal választhassak közülük.
*Eddig csak külön papírra jegyzetelt, most viszont előhúzza saját jegyzetkönyvét, és egy kilógó, fakó szövetdarab mentén felnyitja, majd a szénceruza favégével nyomon követve a szavakat beszélni kezd.*
-Ahogy említettem, az első elméletem az, hogy a helyszínen nagyobb fókuszban van jelen a holdmágia. Habár ideiglenesen elgondolkoztam rajta, hogy ez illúziók forrása is lehetne, ezt a gondolatot már elvetettem. Egyébként az expedíció a Hold Havában indult, telihold fényét említi.
*Ami a dátum alapján persze ellentmondásos, de annak már nem Gaerralos fog utánanézni, hogy a második hold megjelenése a teliholdak időzítését milyen módon is befolyásolhatta.*
-A tó eredetét illetően átfutott a fejemen ideiglenesen a törpe tárnák gondolata is, ám ilyen téren aligha tudok megalapozott konklúzióra jutni, hiszen a létezésükön túl gyakorlatilag semmit sem tudok a mágikus fókuszpontokról, sem a keletkezésük, sem a hatásaik terén. Azt tudom, hogy a tóból ivás az akkori expedíció tagjaira nem volt semmilyen különös hatással. Ezen felül Abogr Mester utalt rá, hogy van saját elképzelése is a tó természetéről, habár annak mibenlétét nem fedte fel.
*Zárja le okfejtését, újra mélyet szívva a pipából, hogy aztán a füstöt kifújva hallgathassa meg a vénség következő, rá irányuló kérdését.*
-Ez engem is érdekel. Ha itteni tanácskozásról van szó, úgy számíthat, hogy jelen legyek, mint a sárkányt felfedező, és így az ügyhöz legközelebb álló osztag képviselője, ám nem hinném, hogy a Nagymester nagy súlyt helyez arra, hogy lehetővé tegye az artheniori érdekképviseletet.
*Mielőtt folytatná, egy újabb édes füstfelhőt produkál, mely az eddigiekhez hasonlóan elkezd felszállni a csarnok teteje felé.*
-Lehet az is, hogy a helyzet bemutatása érdekében leszek ott, habár kétlem, hogy Abogr Mester ne lenne erre képes azzal az információval, amivel eddig már elláttam, és azzal, amivel távolléte során még kibővíti ezt. Viszont személyesen egy harmadik opciótól tartok leginkább.
*Itt komor ábrázattal hátradől, és egy rövid ideig még ízlelgeti a dohányfüstöt, mielőtt újból megszólalna.*
-Ez pedig az, hogy feladata van számunkra, melyet az ottlétem mellett könnyebben ki tud majd osztani.
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.10.03 15:34:35
483. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-03 01:22:50
Üzenet elküldve: 2022-10-03 01:22:50
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Gaerralos természetesen helyet foglalhat, még ha a törpe el is mulasztotta hellyel kínálni. Egy fából ácsolt, párnázott szék foglal helyet az ósdi íróasztal túloldalán. Még egy pokróc is helyet kapott rajta, ha esetleg túlságosan hosszúra nyúlna a beszélgetés.
A pipadohány édesebb, mint bármelyik, amit Gaerralos szívott. Olyan, mintha az erdő valamennyi gyümölcse helyet kapott volna valahogy ízvilágában, szinte teljesen kioltva a dohány egyébként kesernyés mivoltát.
A kérdések özönét hallgatva a Kurátor csak hátra dől székében és csillogó szemmel pöfékelni kezd. A kapott információ minden bizonnyal roppant értékes számára. Elvégre mágus ő, ahogy a Torony összes szolgálója. A Tornyot, s vele együtt Abogrot szolgálják, de ezen felül ott van a maguk élete és a maguk célja.*
-Talányok. Sötét és rejtélyes kérdések. *Szinte alig vehető ki ábrázata a füstfelhő mögül.* Méghozzá mennyi! Nem lesz olcsó eszmecsere.
*Kivár. Talán a hatás kedvéért, talán emlékei között kutat.*
-Elfemlékezet óta nem látott senki az ég alatt sárkányt. Nincs kézzelfogható tudásunk e lényekről. Nincs hozzá elég kőtéglád, hogy megépítsd e várat. *Előre hajol ültében.*
-De amire tudok, arra válaszolok. Aztán rendezd úgy e téglákat, ahogy jónak látod. Hol is kezdjük... Á, igen, a legendák! Nos... Visszatérő elemekkel tudok szolgálni. Az első, és tán esetünkben legfontosabb: ezek nem közönséges állatok. A gyermekmesék sárkányai mind értelmes, beszélni képes teremtmények. *Nagy levegőt vesz, mielőtt folytatná.*
-Egy történetben sem szerepelt ugyanazon a néven sárkány, pedig sosem mulasztottak el bemutatkozni. Mindig önös cél vezérelte e lényeket, sosem szolgáltak senkinek. De több mesére emlékszem, ahol ők maguk viszont szolgálatukba fogadtak népeket. Nem véletlen, hogy több család a mai napig címerében tartja e legendás bestiákat. Vannak, akik sárkánytűznek tulajdonítják a Wegtorentől nyugatra eső pusztaságot. Az elfek között pedig él egy történet a Fekete Lángról. Ők Morqua Nárië-nak nevezik. Sokan égtek meg az északi erdőkben. De ennek már ezer és ezer éve. Az sem biztos, hogy megtörtént. *Vállat von, majd az eddigieknél is nagyobb füstpamacsokat kezd eregetni.*
-A mesékben sosem lehet közönséges fegyverekkel megsebezni őket. Áthatolhatatlanak a pikkelyeik. Ahogy a mágia sem hat rájuk önmagában. Mindig valami legendás fegyver az, ami megoldja a dolgot. *Felhorkan.*
-A mágia azonban általában vonzza e fenevadakat. Legalábbis a mesékben. Sosem derül ki azonban, valójában miért. Talán elfogyasztják-e tárgyakat. Talán olyan ez, mint a moly és a lámpás esete. *Kissé összehúzza szemöldökét, ahogy Gaerralosra mered.* -Ezek azonban mind legendák és történetek. A világ nagy dolgait hiába is bolygatja halandó. Ezek a fránya istenek például honnét kerültek ide? Minek hozták a fejünkre a harcuk? Hogyan került az égbolt a helyére? Miért vagyunk itt mi magunk? Ki ennek a megmondója? *Ismét csak megvonja vállát, ezúttal azonban szakállán is végig söpör hozzá.*
-A mágia ott van mindenhol körülöttünk. A derengő tó viszont valóban érdekes pontja a történetnek. Nem hallottam még hasonlóról. Ugyanakkor elképzelhető. Talán van valami sejtésed ezzel kapcsolatban? *Érdeklődve pillant Gaerralosra. A férfi már pedzegetheti: a vén mágus emlékei kristálytiszták mindenről, mit éltében hallott vagy látott. Nem felejthette el az ő kérdéseit sem. Már azt, amire elmulasztott válaszolni. Vagy nem tudja rájuk a választ, vagy nem is létezik rájuk válasz. Nem áll még elő a farbával, már ami válaszainak árát illeti. Megvárja, hátha lapul még valami a harcos tarsolyában.*
-Egészen máson törném a kobakom a helyedben. Milyen szerepet szán neked Abogr, hogy meghívott a Tanácsba?
*Gaerralos természetesen helyet foglalhat, még ha a törpe el is mulasztotta hellyel kínálni. Egy fából ácsolt, párnázott szék foglal helyet az ósdi íróasztal túloldalán. Még egy pokróc is helyet kapott rajta, ha esetleg túlságosan hosszúra nyúlna a beszélgetés.
A pipadohány édesebb, mint bármelyik, amit Gaerralos szívott. Olyan, mintha az erdő valamennyi gyümölcse helyet kapott volna valahogy ízvilágában, szinte teljesen kioltva a dohány egyébként kesernyés mivoltát.
A kérdések özönét hallgatva a Kurátor csak hátra dől székében és csillogó szemmel pöfékelni kezd. A kapott információ minden bizonnyal roppant értékes számára. Elvégre mágus ő, ahogy a Torony összes szolgálója. A Tornyot, s vele együtt Abogrot szolgálják, de ezen felül ott van a maguk élete és a maguk célja.*
-Talányok. Sötét és rejtélyes kérdések. *Szinte alig vehető ki ábrázata a füstfelhő mögül.* Méghozzá mennyi! Nem lesz olcsó eszmecsere.
*Kivár. Talán a hatás kedvéért, talán emlékei között kutat.*
-Elfemlékezet óta nem látott senki az ég alatt sárkányt. Nincs kézzelfogható tudásunk e lényekről. Nincs hozzá elég kőtéglád, hogy megépítsd e várat. *Előre hajol ültében.*
-De amire tudok, arra válaszolok. Aztán rendezd úgy e téglákat, ahogy jónak látod. Hol is kezdjük... Á, igen, a legendák! Nos... Visszatérő elemekkel tudok szolgálni. Az első, és tán esetünkben legfontosabb: ezek nem közönséges állatok. A gyermekmesék sárkányai mind értelmes, beszélni képes teremtmények. *Nagy levegőt vesz, mielőtt folytatná.*
-Egy történetben sem szerepelt ugyanazon a néven sárkány, pedig sosem mulasztottak el bemutatkozni. Mindig önös cél vezérelte e lényeket, sosem szolgáltak senkinek. De több mesére emlékszem, ahol ők maguk viszont szolgálatukba fogadtak népeket. Nem véletlen, hogy több család a mai napig címerében tartja e legendás bestiákat. Vannak, akik sárkánytűznek tulajdonítják a Wegtorentől nyugatra eső pusztaságot. Az elfek között pedig él egy történet a Fekete Lángról. Ők Morqua Nárië-nak nevezik. Sokan égtek meg az északi erdőkben. De ennek már ezer és ezer éve. Az sem biztos, hogy megtörtént. *Vállat von, majd az eddigieknél is nagyobb füstpamacsokat kezd eregetni.*
-A mesékben sosem lehet közönséges fegyverekkel megsebezni őket. Áthatolhatatlanak a pikkelyeik. Ahogy a mágia sem hat rájuk önmagában. Mindig valami legendás fegyver az, ami megoldja a dolgot. *Felhorkan.*
-A mágia azonban általában vonzza e fenevadakat. Legalábbis a mesékben. Sosem derül ki azonban, valójában miért. Talán elfogyasztják-e tárgyakat. Talán olyan ez, mint a moly és a lámpás esete. *Kissé összehúzza szemöldökét, ahogy Gaerralosra mered.* -Ezek azonban mind legendák és történetek. A világ nagy dolgait hiába is bolygatja halandó. Ezek a fránya istenek például honnét kerültek ide? Minek hozták a fejünkre a harcuk? Hogyan került az égbolt a helyére? Miért vagyunk itt mi magunk? Ki ennek a megmondója? *Ismét csak megvonja vállát, ezúttal azonban szakállán is végig söpör hozzá.*
-A mágia ott van mindenhol körülöttünk. A derengő tó viszont valóban érdekes pontja a történetnek. Nem hallottam még hasonlóról. Ugyanakkor elképzelhető. Talán van valami sejtésed ezzel kapcsolatban? *Érdeklődve pillant Gaerralosra. A férfi már pedzegetheti: a vén mágus emlékei kristálytiszták mindenről, mit éltében hallott vagy látott. Nem felejthette el az ő kérdéseit sem. Már azt, amire elmulasztott válaszolni. Vagy nem tudja rájuk a választ, vagy nem is létezik rájuk válasz. Nem áll még elő a farbával, már ami válaszainak árát illeti. Megvárja, hátha lapul még valami a harcos tarsolyában.*
-Egészen máson törném a kobakom a helyedben. Milyen szerepet szán neked Abogr, hogy meghívott a Tanácsba?
482. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-02 22:47:14
Üzenet elküldve: 2022-10-02 22:47:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
- Kutya bajom. Csak nem alszom túl jól mostanában. - *Feleli nemtörődömül Adoaver aggódó kérdéseire. Bár nem bánja az előbbieket, hogy megengedte magának, hogy így mutatkozzon, azért most már igyekszik semmiségnek beállítani az egészet. Végtére is, olykor mindenkinek akadnak rossz álmai, ez teljesen hihető a megítélése szerint.
Inkább vissza is adja a kérdést, s most ő érdeklődik a fiú állapota felől. Aki megerősíti azt, amit lát rajta: már sokkal jobban van.
Közben folytatja a készülődést, öltözködést. Magára ölti a fegyverkabátot, ám a sodronyinget és tabardot egyelőre csak elcsomagolja a zsákjába. Felövezi magát, aztán már épp a takaróját csavarja össze, mikor Adoaver előáll az ajánlatával.
Nagyot szusszanva elmosolyodik és a fiú felé kapja a fejét.*
- Ez egy remek ajánlat! Menjünk! - *Feleli lelkesen, s már áll is föl, indulásra készen. Azért persze megvárja, hogy barátja is összeszedelőzködhessen.
Valójában egyébként is az volt a terve, hogy lemegy a tó partjára felfrissíteni magát, megreggelizni, esetleg egy kicsit edzeni, de meghagyja Adoavert abban a hitben, hogy tényleg az ő kotyvalékából akar inni, s azért mennek le. Kíváncsi, hogy mikor fog barátja elbizonytalanodni és visszakozni.*
- Kutya bajom. Csak nem alszom túl jól mostanában. - *Feleli nemtörődömül Adoaver aggódó kérdéseire. Bár nem bánja az előbbieket, hogy megengedte magának, hogy így mutatkozzon, azért most már igyekszik semmiségnek beállítani az egészet. Végtére is, olykor mindenkinek akadnak rossz álmai, ez teljesen hihető a megítélése szerint.
Inkább vissza is adja a kérdést, s most ő érdeklődik a fiú állapota felől. Aki megerősíti azt, amit lát rajta: már sokkal jobban van.
Közben folytatja a készülődést, öltözködést. Magára ölti a fegyverkabátot, ám a sodronyinget és tabardot egyelőre csak elcsomagolja a zsákjába. Felövezi magát, aztán már épp a takaróját csavarja össze, mikor Adoaver előáll az ajánlatával.
Nagyot szusszanva elmosolyodik és a fiú felé kapja a fejét.*
- Ez egy remek ajánlat! Menjünk! - *Feleli lelkesen, s már áll is föl, indulásra készen. Azért persze megvárja, hogy barátja is összeszedelőzködhessen.
Valójában egyébként is az volt a terve, hogy lemegy a tó partjára felfrissíteni magát, megreggelizni, esetleg egy kicsit edzeni, de meghagyja Adoavert abban a hitben, hogy tényleg az ő kotyvalékából akar inni, s azért mennek le. Kíváncsi, hogy mikor fog barátja elbizonytalanodni és visszakozni.*
481. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-02 21:06:43
Üzenet elküldve: 2022-10-02 21:06:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Bizony akármilyen tapasztalt katona is - melyről a ruha alá belátva pár heg is tanúbizonyságként szolgálhatna -, a legfeltűnőbb sebei mégsem csatából származnak, és nincs róluk olyan történet, melyről eldicsekedhetne. Inkább saját tiszti malőrjének következményeként tekint hiányzó végtagjára. Ha viszont sikerül véghezvinnie terveit, úgy szimbólumot kovácsolhat belőlük magának... idővel.*
-Nem tűri a hibázást, egy embertől pedig főleg nem.
*Visszhangozza, hiszen saját hibáján túl természetesen születése is hozzásegített annak, ami történt vele... ami meglehetősen ironikus, tekintve, hogy Artheniorban vére egykoron előnyt jelentett, és Pirtianesben is rokonsága miatt jutott magasra, hogy aztán nagyobbat is essen, mikor ez a rokonság felszívódott.
Érdeklődve nézi, ahogy a törpe nem egy, hanem két pipát vesz elő, melynek okához kétség sem fér. Míg a bátyja jóval nagyobb pipás, mint ő maga, azért azt sem lehet állítani, hogy teljesen tapasztalatlan. Fiatalkorában a kíváncsiság, később pedig időről időre az ehhez hasonló szituációk során volt alkalma füstölni, habár habitussá sosem vált a dolog. Mégis, többé-kevésbé tudja, hogy mire számítson, és persze azt is, hogy hogyan ne hozza kínos helyzetbe saját magát.*
-Köszönöm.
*Átveszi a füstölőalkalmatosságot, és ha a Kurátor asztalának a törpével átellenes oldalán is van egy szék, akkor itt annak szavaira le is ül, ám egyéb esetben nem okoz nehézséget neki az állva maradás sem. Mikor meggyullad a pipa, még kissé vár azzal, hogy megszívja, előbb megejtve a felvezetést, és csak aztán tölti meg a száját az édes dohányfüst.
Annak merengésére nem válaszol, inkább hagyja, hogy a jelentés magáért beszéljen. A korábbi megjegyzés alapján nincs különösebb sietség, és maga a pipafüst is hozzásegít ahhoz, hogy ne legyen nagy igénye a türelmetlenkedésre.
Sokadjára hatásosak a pergamenre vésett szavak, habár ezúttal kissé meglepi a törpe kirohanása, és szemöldökei kérdően a magasba erednek. Vet egy pillantást az asztalon csörömpölő iránytűre is, hátha meg tudja állapítani, hogy az merre mutat, ám egyébként meglehetősen nyugodtan, időről időre füstfelhőket eregetve hallgatja meg az izgatott törpe magyarázatát.
A csillagképek említésénél majdnem a homlokára csap; csak a kezével megtámasztott pipa, és persze az önkontroll akadályozza meg ebben. Motoszkált valami a fejében, hogy egy bizonyos témának elfelejtett utánanézni, ám az konkrétan nem, hogy a csillagjegyeket kutassa. Rövid ideig Abogr is a csillagokat emlegette...
El is felejt biccenteni arra, hogy valamennyire tisztában van a témával, ahogy igyekszik felidézni a csillagképhez kötődő legendát... Tizenegy csillag, tizenegy sárkány, tizenegy név. Egy-kettő mintha még be is ugrana neki, és rémlik annyira a téma, hogy megkozkáztasson valamit.*
~Xa-val kezdődő név nem rémlik.~
*Talán fontos, talán nem. A törpe viszont nem hagy sok időt a tűnődésre, és így ahogy az elkezdi pedzegetni a saját kártyákkal játszást, látni a veterán arcán az érdeklődést, valamint ha ül, úgy előre is hajol székében, és egy végső füstfelhőt a magasba eresztve ideiglenesen félreteszi a pipáját.*
-Teóriák a sárkányok eltűnéséről és visszatértéről. Motívumok, melyek a sárkánylegendákon átívelnek; milyen szerepet vállalnak általában, és ezek a legendák rendelkeznek egy egységesnek mondható struktúrával?
*Miközben beszél, előkerül táskájából egy pergamenlap és egy szénceruza, mellyel elkezdi feljegyezni a témákat.*
-A Feketevész cím ismert a históriákban? Tudunk olyan pontról a távoli történelemben, ahol bizonyos lényeges eseményeket a sárkányok beavatkozásának tulajdonítanak? Érdekelnék egy sárkányt a kincsek, melyeket a törpék tárnáiról szóló történetek emlegetnek? És a mágikus tárgyak, amikre Feketevész is rákérdezett? Ha aggresszív, ez utóbbi jelentheti azt, hogy megjósolható a célpontja?
*Vesz egy levegőt, ám a kérdésözönt nehéz meggátolni, így szinte rögtön folytatja.*
-Kötődéssel, illetőleg vonzódással bírnak az elementáris mágia felé? Ha igen, milyen módon? Sebezhetőek, vagy védi őket mágia? Ha ez a sárkány eddig nem volt Lanawin földjén, akkor hol lehetett?
Ugyanazon a helyen, ahol találkoztak a lénnyel, egy több száz évvel korábbi expedíció egy, a holdfényben derengő tóval találkoztak, mely a mi katonáink ottjártakor be volt fagyva. Lehet ez a holdmágia fokális pontja, és ha igen, idevonzhatta a sárkányt?
*Ekkorra már utolérte magát az írással, és így a szavai végén elengedi a szénceruzát, majd a pipájáért nyúlva jól beleszív, csak most fogva fel igazán, hogy kissé talán eltúlozta.*
-Bocsánat, erre mind lehetetlen is lenne válaszolni. Elsősorban konkrétumok érdekelnek... példának okáért Feketevész maga. Tud róla bármit?
*Bizony akármilyen tapasztalt katona is - melyről a ruha alá belátva pár heg is tanúbizonyságként szolgálhatna -, a legfeltűnőbb sebei mégsem csatából származnak, és nincs róluk olyan történet, melyről eldicsekedhetne. Inkább saját tiszti malőrjének következményeként tekint hiányzó végtagjára. Ha viszont sikerül véghezvinnie terveit, úgy szimbólumot kovácsolhat belőlük magának... idővel.*
-Nem tűri a hibázást, egy embertől pedig főleg nem.
*Visszhangozza, hiszen saját hibáján túl természetesen születése is hozzásegített annak, ami történt vele... ami meglehetősen ironikus, tekintve, hogy Artheniorban vére egykoron előnyt jelentett, és Pirtianesben is rokonsága miatt jutott magasra, hogy aztán nagyobbat is essen, mikor ez a rokonság felszívódott.
Érdeklődve nézi, ahogy a törpe nem egy, hanem két pipát vesz elő, melynek okához kétség sem fér. Míg a bátyja jóval nagyobb pipás, mint ő maga, azért azt sem lehet állítani, hogy teljesen tapasztalatlan. Fiatalkorában a kíváncsiság, később pedig időről időre az ehhez hasonló szituációk során volt alkalma füstölni, habár habitussá sosem vált a dolog. Mégis, többé-kevésbé tudja, hogy mire számítson, és persze azt is, hogy hogyan ne hozza kínos helyzetbe saját magát.*
-Köszönöm.
*Átveszi a füstölőalkalmatosságot, és ha a Kurátor asztalának a törpével átellenes oldalán is van egy szék, akkor itt annak szavaira le is ül, ám egyéb esetben nem okoz nehézséget neki az állva maradás sem. Mikor meggyullad a pipa, még kissé vár azzal, hogy megszívja, előbb megejtve a felvezetést, és csak aztán tölti meg a száját az édes dohányfüst.
Annak merengésére nem válaszol, inkább hagyja, hogy a jelentés magáért beszéljen. A korábbi megjegyzés alapján nincs különösebb sietség, és maga a pipafüst is hozzásegít ahhoz, hogy ne legyen nagy igénye a türelmetlenkedésre.
Sokadjára hatásosak a pergamenre vésett szavak, habár ezúttal kissé meglepi a törpe kirohanása, és szemöldökei kérdően a magasba erednek. Vet egy pillantást az asztalon csörömpölő iránytűre is, hátha meg tudja állapítani, hogy az merre mutat, ám egyébként meglehetősen nyugodtan, időről időre füstfelhőket eregetve hallgatja meg az izgatott törpe magyarázatát.
A csillagképek említésénél majdnem a homlokára csap; csak a kezével megtámasztott pipa, és persze az önkontroll akadályozza meg ebben. Motoszkált valami a fejében, hogy egy bizonyos témának elfelejtett utánanézni, ám az konkrétan nem, hogy a csillagjegyeket kutassa. Rövid ideig Abogr is a csillagokat emlegette...
El is felejt biccenteni arra, hogy valamennyire tisztában van a témával, ahogy igyekszik felidézni a csillagképhez kötődő legendát... Tizenegy csillag, tizenegy sárkány, tizenegy név. Egy-kettő mintha még be is ugrana neki, és rémlik annyira a téma, hogy megkozkáztasson valamit.*
~Xa-val kezdődő név nem rémlik.~
*Talán fontos, talán nem. A törpe viszont nem hagy sok időt a tűnődésre, és így ahogy az elkezdi pedzegetni a saját kártyákkal játszást, látni a veterán arcán az érdeklődést, valamint ha ül, úgy előre is hajol székében, és egy végső füstfelhőt a magasba eresztve ideiglenesen félreteszi a pipáját.*
-Teóriák a sárkányok eltűnéséről és visszatértéről. Motívumok, melyek a sárkánylegendákon átívelnek; milyen szerepet vállalnak általában, és ezek a legendák rendelkeznek egy egységesnek mondható struktúrával?
*Miközben beszél, előkerül táskájából egy pergamenlap és egy szénceruza, mellyel elkezdi feljegyezni a témákat.*
-A Feketevész cím ismert a históriákban? Tudunk olyan pontról a távoli történelemben, ahol bizonyos lényeges eseményeket a sárkányok beavatkozásának tulajdonítanak? Érdekelnék egy sárkányt a kincsek, melyeket a törpék tárnáiról szóló történetek emlegetnek? És a mágikus tárgyak, amikre Feketevész is rákérdezett? Ha aggresszív, ez utóbbi jelentheti azt, hogy megjósolható a célpontja?
*Vesz egy levegőt, ám a kérdésözönt nehéz meggátolni, így szinte rögtön folytatja.*
-Kötődéssel, illetőleg vonzódással bírnak az elementáris mágia felé? Ha igen, milyen módon? Sebezhetőek, vagy védi őket mágia? Ha ez a sárkány eddig nem volt Lanawin földjén, akkor hol lehetett?
Ugyanazon a helyen, ahol találkoztak a lénnyel, egy több száz évvel korábbi expedíció egy, a holdfényben derengő tóval találkoztak, mely a mi katonáink ottjártakor be volt fagyva. Lehet ez a holdmágia fokális pontja, és ha igen, idevonzhatta a sárkányt?
*Ekkorra már utolérte magát az írással, és így a szavai végén elengedi a szénceruzát, majd a pipájáért nyúlva jól beleszív, csak most fogva fel igazán, hogy kissé talán eltúlozta.*
-Bocsánat, erre mind lehetetlen is lenne válaszolni. Elsősorban konkrétumok érdekelnek... példának okáért Feketevész maga. Tud róla bármit?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1433-1452