Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 101 (2001. - 2020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2020. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-13 01:01:55
Üzenet elküldve: 2018-08-13 01:01:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Maihhin vadászat//
*Ha kezd leszállni az éj, lassan elindul, hogy ő végezze először az őrséget, ahogyan azt megígérte. A tábortól kicsit messzebb bóklászik, közben az erdőt és a tájat lesi. Na meg a földet pásztázza, hogy a fiúcskának valami meglepetést szerezzen. A kéréséhez híven néhány különleges kavicsot pakol be a zsákjába. Színeseket, vagy éppen furcsa formájúakat. Aztán egyszer csak megpillant a fűben egy letört üreges botot, amit leginkább egy kiszáradt nádszárhoz tudna hasonlítani.*
~Heh, ilyenből csináltam magamnak furulyát még kölyökként!~
*Első hangszere talán egy ilyen kis általa készített furulya volt, akkor még játszani sem tudott rajta, de csak fújta és fújta egyfolytában! Természetesen mindenki más legnagyobb örömére. Ekkor ugrik be neki az ötlet, hogy mi lenne, ha Sadmyrnak is készítene egy ilyet. Még ha a zene nem is áll hozzá közel, a gyerekek általában szeretik az ilyeneket. Aztán ki tudja, még a végén lehet meg is tanul rajta játszani.
Elő is vesz egy kis kést, és míg a nap le nem megy, őrsége alatt ügyesen elkezdi kifaragni. Nem nagy feladat, sokszor csinált már ilyet, de azért reméli, a kövek mellé elég nagy meglepetés lesz majd...*
*Ha kezd leszállni az éj, lassan elindul, hogy ő végezze először az őrséget, ahogyan azt megígérte. A tábortól kicsit messzebb bóklászik, közben az erdőt és a tájat lesi. Na meg a földet pásztázza, hogy a fiúcskának valami meglepetést szerezzen. A kéréséhez híven néhány különleges kavicsot pakol be a zsákjába. Színeseket, vagy éppen furcsa formájúakat. Aztán egyszer csak megpillant a fűben egy letört üreges botot, amit leginkább egy kiszáradt nádszárhoz tudna hasonlítani.*
~Heh, ilyenből csináltam magamnak furulyát még kölyökként!~
*Első hangszere talán egy ilyen kis általa készített furulya volt, akkor még játszani sem tudott rajta, de csak fújta és fújta egyfolytában! Természetesen mindenki más legnagyobb örömére. Ekkor ugrik be neki az ötlet, hogy mi lenne, ha Sadmyrnak is készítene egy ilyet. Még ha a zene nem is áll hozzá közel, a gyerekek általában szeretik az ilyeneket. Aztán ki tudja, még a végén lehet meg is tanul rajta játszani.
Elő is vesz egy kis kést, és míg a nap le nem megy, őrsége alatt ügyesen elkezdi kifaragni. Nem nagy feladat, sokszor csinált már ilyet, de azért reméli, a kövek mellé elég nagy meglepetés lesz majd...*
2019. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-12 17:47:13
Üzenet elküldve: 2018-08-12 17:47:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Maihhin vadászat//
*Miután elmondta a véleményét, nem igazán foglalkozik a többiekkel. Elővesz egy papírt és egy rajzszenet, majd amíg még fent van a nap, megpróbálja lerajzolni a tornyot. Sajnos ez nem sikerül ez úgy, ahogyan akarja, hiszen gyorsan elmegy az a kevéske kis világosság is, ami maradt, így kénytelen elpakolni. Elég gyorsan lepihen, ám elaludni csak nehezen sikerül neki. Nincs itt Csillag, nem a saját ágyában van, így csak nehezen jön álom a szemére, és akkor is keveset alszik, és korán kel.*
*Miután elmondta a véleményét, nem igazán foglalkozik a többiekkel. Elővesz egy papírt és egy rajzszenet, majd amíg még fent van a nap, megpróbálja lerajzolni a tornyot. Sajnos ez nem sikerül ez úgy, ahogyan akarja, hiszen gyorsan elmegy az a kevéske kis világosság is, ami maradt, így kénytelen elpakolni. Elég gyorsan lepihen, ám elaludni csak nehezen sikerül neki. Nincs itt Csillag, nem a saját ágyában van, így csak nehezen jön álom a szemére, és akkor is keveset alszik, és korán kel.*
2018. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-11 22:12:48
Üzenet elküldve: 2018-08-11 22:12:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Kisebb nehézségek árán felmászik a Torony kapujáig, majd kinyitva azt beviharzik rajta.*
-Huhh!
*Közli az ott tartózkodókkal nagyot fújtatva, miközben behajtja maga mögött az ajtót. Két bíbor taláros alak rámered néhány másodperc erejéig, majd ismét beletemetkeznek a munkába. Elégedett lehet, elég hamar megjárta a távot, erősen kételkedik benne, hogy Abogr mester már itt lenne.
Biccent mindenkinek, majd hozzálát a munkához. A széthagyott könyveket nagy gonddal helyezi vissza a polcra, a meglepően sáros bejáratot pedig alaposan feltakarítja egy nedves rongy segítségével.*
~Na Taitos, ezt kapd ki.~
*Jut eszébe a fiatal mágusmester, ki rendzseresen megfordul a Toronyban takarítani. Bár ahogy ismeri Abogrot, bizonyára kitalál a kölöknek valami mást.*
~Taitos.~
*Egyenesedik fel a ronggyal a kezében.*
~Hogy is? Ezüstszilánk Rend?~
*Fejcsóválva vakarja meg borostás szakállát, majd folytatja a padlósuvickolást.*
~Taitos nem kedveli a hatalmat. Ám mégis az ő kezében akkora hatalom van egy mágusrend képében, mellyel birodalmakat dönthetne romlásba. Hogy van ez? Már ha az övé.~
*Az utolsó gondolat még inkább homlokráncolásra készteti, de hamar odébb hessegeti. Majd a körmére néz ennek az Ezüstszilánk Rendnek, addig kár lenne messzemenő következtetéseket levonni. Ám mégis... Mennyivel jobb hely lenne ez a világ, ha a Torony lenne közepén! Hiszen hatalmas, ősi erő, mi itt lelhető. Rideg balansz, mely egyensúlyban tart mindent.
Átfut a mosoly az arcán a gondolatra, nem komoly. Persze, hogy nem komoly. A vödörbe csavarja a rongyot, majd beledobja azt is. Fáradtan ül le az asztalhoz és temetkezik bele egy vaskos, vörös könyvbe, mely gerincét nem jelöli az író. Milliónyi betű, ám név egy oldal alján sem szerepel. Lám, egyeseknek fontosabb a tudás, mint önnön fényezésük.*
-Huhh!
*Közli az ott tartózkodókkal nagyot fújtatva, miközben behajtja maga mögött az ajtót. Két bíbor taláros alak rámered néhány másodperc erejéig, majd ismét beletemetkeznek a munkába. Elégedett lehet, elég hamar megjárta a távot, erősen kételkedik benne, hogy Abogr mester már itt lenne.
Biccent mindenkinek, majd hozzálát a munkához. A széthagyott könyveket nagy gonddal helyezi vissza a polcra, a meglepően sáros bejáratot pedig alaposan feltakarítja egy nedves rongy segítségével.*
~Na Taitos, ezt kapd ki.~
*Jut eszébe a fiatal mágusmester, ki rendzseresen megfordul a Toronyban takarítani. Bár ahogy ismeri Abogrot, bizonyára kitalál a kölöknek valami mást.*
~Taitos.~
*Egyenesedik fel a ronggyal a kezében.*
~Hogy is? Ezüstszilánk Rend?~
*Fejcsóválva vakarja meg borostás szakállát, majd folytatja a padlósuvickolást.*
~Taitos nem kedveli a hatalmat. Ám mégis az ő kezében akkora hatalom van egy mágusrend képében, mellyel birodalmakat dönthetne romlásba. Hogy van ez? Már ha az övé.~
*Az utolsó gondolat még inkább homlokráncolásra készteti, de hamar odébb hessegeti. Majd a körmére néz ennek az Ezüstszilánk Rendnek, addig kár lenne messzemenő következtetéseket levonni. Ám mégis... Mennyivel jobb hely lenne ez a világ, ha a Torony lenne közepén! Hiszen hatalmas, ősi erő, mi itt lelhető. Rideg balansz, mely egyensúlyban tart mindent.
Átfut a mosoly az arcán a gondolatra, nem komoly. Persze, hogy nem komoly. A vödörbe csavarja a rongyot, majd beledobja azt is. Fáradtan ül le az asztalhoz és temetkezik bele egy vaskos, vörös könyvbe, mely gerincét nem jelöli az író. Milliónyi betű, ám név egy oldal alján sem szerepel. Lám, egyeseknek fontosabb a tudás, mint önnön fényezésük.*
2017. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-10 20:56:28
Üzenet elküldve: 2018-08-10 20:56:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Maihhin vadászat//
-Az biztos. Szülőnek lenni nagy feladat. *Ha tényleg kislány lesz, akkor bizony Leon minden idejét le fogja majd foglalni az újabb és újabb babaruhák készítése, valamint a tisztába tevés és a többi dolog.*
-Ez teljesen természetes! Hozzám tartoztok, tehát mindent megteszek értetek! *Úgy tűnik most Seles cipeli a pokrócot, pedig idefelé még Leonnak kellett.*
-Inkább varrok valamit szépet, nem kell az megnyúlt ingeimet hordanod! *Attól hogy valaki anya lesz, még ugyanúgy nőiesnek kell maradnia. Legalábbis Leon így gondolja, Seles pedig az ő nője, szóval nincs mit tennie.*
//Isqeha//
*Leon nem igazán figyeli, hogy ki van itt és ki nem, szóval amíg a keresett személy megvan, neki fel sem tűnik semmi. Végig hallgatja a lányt, és amikor arról kezd el beszélni, hogy eltűnt Pycta, felhúzza a szemöldökét.*
-Hogyhogy eltűnt? Hova ment ilyenkor? *De úgy igazán nem is érdekli, hiszen ők meg ugye mennek vissza az erődbe.*
-Az biztos. Szülőnek lenni nagy feladat. *Ha tényleg kislány lesz, akkor bizony Leon minden idejét le fogja majd foglalni az újabb és újabb babaruhák készítése, valamint a tisztába tevés és a többi dolog.*
-Ez teljesen természetes! Hozzám tartoztok, tehát mindent megteszek értetek! *Úgy tűnik most Seles cipeli a pokrócot, pedig idefelé még Leonnak kellett.*
-Inkább varrok valamit szépet, nem kell az megnyúlt ingeimet hordanod! *Attól hogy valaki anya lesz, még ugyanúgy nőiesnek kell maradnia. Legalábbis Leon így gondolja, Seles pedig az ő nője, szóval nincs mit tennie.*
//Isqeha//
*Leon nem igazán figyeli, hogy ki van itt és ki nem, szóval amíg a keresett személy megvan, neki fel sem tűnik semmi. Végig hallgatja a lányt, és amikor arról kezd el beszélni, hogy eltűnt Pycta, felhúzza a szemöldökét.*
-Hogyhogy eltűnt? Hova ment ilyenkor? *De úgy igazán nem is érdekli, hiszen ők meg ugye mennek vissza az erődbe.*
2016. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-10 20:34:35
Üzenet elküldve: 2018-08-10 20:34:35
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Maihhin vadászat//
- És ennél már csak bonyolultabb lesz. *Hagyja rá Seles. A kislányukra vigyázni kell, játszani vele, megtanítani dolgokra, megvédeni, nagy felelősség ez az egész. Már most nagy felelősség, jóval azelőtt, hogy egyáltalán megszületett volna. Mindig az a legfontosabb, hogy vigyázzanak rá, hogy legyen igazi apja és anyja.* Örülök, hogy vállalod értem… Értünk a felelősséget. *Mosolyog. Furcsa még, hogy nem ketten vannak tulajdonképpen, hanem hárman. Elnézi a partnerét, ahogy ő is felöltözik. Összetekeri a pokrócot, nem nehéz, ő is elbírja. Kezét Leon kezébe rejtve vele nevet a megjegyzésen.*
- Még jó, hogy egy ilyen remek szabóval hozott össze az élet. Majd te varrsz nekem új inget, ha már nem fér be a hasam az előzőbe. Vagy majd hordom a tiédet. *Teszi hozzá. Volt már, hogy Leon ingét kapta magára, de a férfi olyan izmos alkat, hogy Seles kétszer belefért a ruhadarabba. Egy nagy pocaknak még lenne bőven hely.*
- Türelem. *Mondja, és ad a férfi arcára egy csókot. Mintha csak tegnap lett volna, amikor a várfalon egy ilyen puszival próbálta felhívni magára Leon figyelmét, de hát látszik is, mi lett belőle. Fogalma sincs, az élete hogy változott meg ennyire gyorsan, de nincs ellenére a dolog, egyáltalán.*
//Isqeha//
*Amikor előlépnek a kis táborhelyükre, Selesnek először az tűnik fel, hogy Pycta nincs sehol, de még a lova is hiányzik. A többiek, úgy tűnik, megvannak. Isqeha éppen a társaikat keresi. Seles felé indulna, elvégre nála is meghagyhatja ezt az üzenetet.*
- Isqeha, nem érzem jól magam, és muszáj visszafordulnom. *Mondja neki halkan, mert bizalmas a dolog.* Nem merem kockáztatni ezt a hosszú utat, az egészségem nagyon fontos, mióta… *Leonra pillant magyarázatként.* Leon hazakísér Vadvédbe. Átadnád az üzenetem Pyctának, ha visszajött?
*Kicsit rossz előérzete van ezzel az egésszel kapcsolatban, és Isqeha arcáról is nyugtalanságot olvas le. Táskájából előveszi a tégelyt, illetve amennyi maradt belőle, mert egy része Pyctánál van. Isqehának szeretné adni.*
- Nekem nem veszitek hasznomat, de ennek azért igen.
- És ennél már csak bonyolultabb lesz. *Hagyja rá Seles. A kislányukra vigyázni kell, játszani vele, megtanítani dolgokra, megvédeni, nagy felelősség ez az egész. Már most nagy felelősség, jóval azelőtt, hogy egyáltalán megszületett volna. Mindig az a legfontosabb, hogy vigyázzanak rá, hogy legyen igazi apja és anyja.* Örülök, hogy vállalod értem… Értünk a felelősséget. *Mosolyog. Furcsa még, hogy nem ketten vannak tulajdonképpen, hanem hárman. Elnézi a partnerét, ahogy ő is felöltözik. Összetekeri a pokrócot, nem nehéz, ő is elbírja. Kezét Leon kezébe rejtve vele nevet a megjegyzésen.*
- Még jó, hogy egy ilyen remek szabóval hozott össze az élet. Majd te varrsz nekem új inget, ha már nem fér be a hasam az előzőbe. Vagy majd hordom a tiédet. *Teszi hozzá. Volt már, hogy Leon ingét kapta magára, de a férfi olyan izmos alkat, hogy Seles kétszer belefért a ruhadarabba. Egy nagy pocaknak még lenne bőven hely.*
- Türelem. *Mondja, és ad a férfi arcára egy csókot. Mintha csak tegnap lett volna, amikor a várfalon egy ilyen puszival próbálta felhívni magára Leon figyelmét, de hát látszik is, mi lett belőle. Fogalma sincs, az élete hogy változott meg ennyire gyorsan, de nincs ellenére a dolog, egyáltalán.*
//Isqeha//
*Amikor előlépnek a kis táborhelyükre, Selesnek először az tűnik fel, hogy Pycta nincs sehol, de még a lova is hiányzik. A többiek, úgy tűnik, megvannak. Isqeha éppen a társaikat keresi. Seles felé indulna, elvégre nála is meghagyhatja ezt az üzenetet.*
- Isqeha, nem érzem jól magam, és muszáj visszafordulnom. *Mondja neki halkan, mert bizalmas a dolog.* Nem merem kockáztatni ezt a hosszú utat, az egészségem nagyon fontos, mióta… *Leonra pillant magyarázatként.* Leon hazakísér Vadvédbe. Átadnád az üzenetem Pyctának, ha visszajött?
*Kicsit rossz előérzete van ezzel az egésszel kapcsolatban, és Isqeha arcáról is nyugtalanságot olvas le. Táskájából előveszi a tégelyt, illetve amennyi maradt belőle, mert egy része Pyctánál van. Isqehának szeretné adni.*
- Nekem nem veszitek hasznomat, de ennek azért igen.
2015. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-10 20:08:12
Üzenet elküldve: 2018-08-10 20:08:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Maihhin vadászat//
-Az benne a jó! Nem lehet mindent puha ágyban és melegben! *Néha egy kis vadság, egy kis különlegesség is belefér az ember életébe, különben elunnák magukat. Ha Leon tudta volna, hogy Seles mit tervez, talán átadja magát szerelme kénye kedvének, de úgy tűnik, hogy a lány nem volt túl erőszakos. Idővel úgyis mindent ki fognak próbálni, szóval a kalózt nem zavarja, hogy most a könnyebbik utat választották. Lesz még lehetőségük másra. Ahogy látja Seles szemeiben, hogy ő is rájön, mennyire igaza van ezzel az egésszel, úgy érzi nyert ügye van. Persze hajtja a vére, benne lenne egy kis kalandban, de csakis egyedül, nem kockára téve két éltet, amik a legfontosabbak neki. Egyedül pedig nem mehet, hiszen akkor nem lenne senki, aki vigyázna rájuk.* ~Muszáj lesz maradnom!~
-Ez annyira bonyolult! Nyeh! *Fújja ki magából a levegőt, és kicsit közelebb húzódik Seleshez, mikor a lány öltözködik. Furcsa szokás ez, de nagyon szereti nézni ahogy visszakerülnek rá a ruhák. Talán még jobban is, mint amikor lekerülnek.*
-Akkor gyerünk! Szóljunk, aztán menjünk innen! *Tápászkodik fel ő maga is, miközben felhúzkodja ruháit, és egy kicsit morgolódik magában, hogy fűfoltos lett az inge.*
-Hmm? *Fordul oda vicces megjegyzés után, majd egyszerre hirtelen robban ki belőle a nevetés, és még mindig vigyorogva lép a lány mögé, hogy átölelhesse, és megsimogassa a hasát.*
-Nem győzöm már kivárni! Olyan gyönyörű leszel terhesen is! Az én kis gyönyörűségeim! *Mondja, majd megfogja a lány kezét, hogy odamehessenek a többiekhez kettesben.*
-Na, essünk túl rajta!
-Az benne a jó! Nem lehet mindent puha ágyban és melegben! *Néha egy kis vadság, egy kis különlegesség is belefér az ember életébe, különben elunnák magukat. Ha Leon tudta volna, hogy Seles mit tervez, talán átadja magát szerelme kénye kedvének, de úgy tűnik, hogy a lány nem volt túl erőszakos. Idővel úgyis mindent ki fognak próbálni, szóval a kalózt nem zavarja, hogy most a könnyebbik utat választották. Lesz még lehetőségük másra. Ahogy látja Seles szemeiben, hogy ő is rájön, mennyire igaza van ezzel az egésszel, úgy érzi nyert ügye van. Persze hajtja a vére, benne lenne egy kis kalandban, de csakis egyedül, nem kockára téve két éltet, amik a legfontosabbak neki. Egyedül pedig nem mehet, hiszen akkor nem lenne senki, aki vigyázna rájuk.* ~Muszáj lesz maradnom!~
-Ez annyira bonyolult! Nyeh! *Fújja ki magából a levegőt, és kicsit közelebb húzódik Seleshez, mikor a lány öltözködik. Furcsa szokás ez, de nagyon szereti nézni ahogy visszakerülnek rá a ruhák. Talán még jobban is, mint amikor lekerülnek.*
-Akkor gyerünk! Szóljunk, aztán menjünk innen! *Tápászkodik fel ő maga is, miközben felhúzkodja ruháit, és egy kicsit morgolódik magában, hogy fűfoltos lett az inge.*
-Hmm? *Fordul oda vicces megjegyzés után, majd egyszerre hirtelen robban ki belőle a nevetés, és még mindig vigyorogva lép a lány mögé, hogy átölelhesse, és megsimogassa a hasát.*
-Nem győzöm már kivárni! Olyan gyönyörű leszel terhesen is! Az én kis gyönyörűségeim! *Mondja, majd megfogja a lány kezét, hogy odamehessenek a többiekhez kettesben.*
-Na, essünk túl rajta!
2014. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-10 19:53:36
Üzenet elküldve: 2018-08-10 19:53:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Maihhin vadászat//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz!//
- És mi tagadás, sokkal kényelmetlenebb is. *Nevet Seles. Ezek után Leon már értheti, miért ragaszkodik az ilyesmihez, mint a pokróc. Seles nagyon rendszerezett, nem működik nála ez a levetjük magunkat a földre, és már kezdődhet is a hempergés-módi. Nem volt még ilyenben része. De örül neki, hogy Leont nem bántja, hogy ezt elmesélte hirtelen.
Seles türelmetlenkedése átterjed a párjára is. Bár, mikor végre mindketten megszabadulnak a ruháiktól, a lány első ötletével az ölébe akar ülni, Leon hamarabb visszanyomja a pokrócra.* ~ Milyen jó is, hogy van! ~ *Selest zavarná, hogy meztelen háttal feküdjön a fűben, de így minden tökéletes, ami csak történik köztük.
Seles Leon felé fordítja a fejét, és kimerülten rámosolyog. Ez az egyik legszebb pillanat a szerelmükben, olyan békés, egyszerűen szép. Hagyja, hogy a férfi simogassa a haját, és közben azt reméli, bárcsak ne is kéne innen elmozdulniuk soha többé, hiszen mi sincs természetesebb kettejüknél.
Leonnak igaza van. Nem ilyen élet való egy gyereknek. Ha elindulnának, Seles egész idő alatt Leonért aggódna, Leon pedig Selesért, ennek az egész útnak így nincs semmi értelme. A lány arcán látszik, mennyire vívódik, felelősséget érez, mert ő a legjobb lövő, de közben ott van neki Leon is, ott van a baba, és ez a legfontosabb, erre vágyott egész életében.¬ A gondolatok ezrével kavarognak a fejében, de végül kiböki a döntését.*
- Muszáj lesz visszamennünk, de nem kell elszöknünk. Szólunk Pyctának vagy Isqehának, hogy nem vagyok jól. *Mondja, és mivel ő is elkomorult kissé a gondolatra, hogy a családjának baja eshet, már nem is akarja tovább megélni a pillanatot. A sötétben tapogatózva megkeresi ruháit, öltözni kezd, majd vértjével babrálva feláll.*
- Még néhány hónap, és ezt fel sem tudom majd venni. *Jegyzi meg, hogy kis humort is vigyen a felismerésbe, hogy nem mehetnek tovább. Leonra néz, a barna szemekbe, amik úgy védik őt a bajtól, és nem tudja, kinek mondjon hálát érte, hogy ilyen életet kapott, de szerencsésnek érzi magát.*
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz!//
- És mi tagadás, sokkal kényelmetlenebb is. *Nevet Seles. Ezek után Leon már értheti, miért ragaszkodik az ilyesmihez, mint a pokróc. Seles nagyon rendszerezett, nem működik nála ez a levetjük magunkat a földre, és már kezdődhet is a hempergés-módi. Nem volt még ilyenben része. De örül neki, hogy Leont nem bántja, hogy ezt elmesélte hirtelen.
Seles türelmetlenkedése átterjed a párjára is. Bár, mikor végre mindketten megszabadulnak a ruháiktól, a lány első ötletével az ölébe akar ülni, Leon hamarabb visszanyomja a pokrócra.* ~ Milyen jó is, hogy van! ~ *Selest zavarná, hogy meztelen háttal feküdjön a fűben, de így minden tökéletes, ami csak történik köztük.
Seles Leon felé fordítja a fejét, és kimerülten rámosolyog. Ez az egyik legszebb pillanat a szerelmükben, olyan békés, egyszerűen szép. Hagyja, hogy a férfi simogassa a haját, és közben azt reméli, bárcsak ne is kéne innen elmozdulniuk soha többé, hiszen mi sincs természetesebb kettejüknél.
Leonnak igaza van. Nem ilyen élet való egy gyereknek. Ha elindulnának, Seles egész idő alatt Leonért aggódna, Leon pedig Selesért, ennek az egész útnak így nincs semmi értelme. A lány arcán látszik, mennyire vívódik, felelősséget érez, mert ő a legjobb lövő, de közben ott van neki Leon is, ott van a baba, és ez a legfontosabb, erre vágyott egész életében.¬ A gondolatok ezrével kavarognak a fejében, de végül kiböki a döntését.*
- Muszáj lesz visszamennünk, de nem kell elszöknünk. Szólunk Pyctának vagy Isqehának, hogy nem vagyok jól. *Mondja, és mivel ő is elkomorult kissé a gondolatra, hogy a családjának baja eshet, már nem is akarja tovább megélni a pillanatot. A sötétben tapogatózva megkeresi ruháit, öltözni kezd, majd vértjével babrálva feláll.*
- Még néhány hónap, és ezt fel sem tudom majd venni. *Jegyzi meg, hogy kis humort is vigyen a felismerésbe, hogy nem mehetnek tovább. Leonra néz, a barna szemekbe, amik úgy védik őt a bajtól, és nem tudja, kinek mondjon hálát érte, hogy ilyen életet kapott, de szerencsésnek érzi magát.*
2013. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-10 19:21:23
Üzenet elküldve: 2018-08-10 19:21:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Maihhin vadászat//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz!//
*Leon is mindig az ellenkezőjét hallotta, de amikor próbálta, csak annyi maradt meg benne, hogy sokkal inkább vágyakoznak a férfiak után, mint az átlag nők. Azt már nm tudja a kalóz, hogy együtt élni milyen lesz vele. Mire oda juthatott, hogy valakit teherbe ejtett, már régen nem volt házon belül.* ~Ezek régi dolgok Leon! Most itt van Seles, csak a tied, és a gyereketek is itt van, akit annyira vártál!~ *Először nem tudja mire vélni a nagy nevetést, aztán a hogy a lány elmagyarázza, hogy minek is ennyire, Leon hatalmas vigyorral válaszol, miközben szerelme nadrágját egy kicsit arrébb dobja, csak, hogy ne legyen útban nekik.*
-Na, látod, én mindent megadok neked! Azért ez izgalmasabb, mint egy puha ágyban, nem gondolod? *Mikor Leonról is lekerül a nadrág, csak egy pár pillanatra hagyja abba a csókolgatást, méghozzá addig, amíg elgyönyörködik szerelmében, utána pedig újra a hátára fekteti a lányt. Miután szerelmük ismételten beteljesedik, a kalóz oldalra hemperedik a fűben, és Seles hajával kezd játszadozni, de addig nem jut el, hogy esteleg felkeljen és felöltözzön. Hirtelen elkomolyodik, majd odanéz szerelmére.*
-Szökjünk el! Nem akarom kockára tenni az életünket, most, hogy van valaki, akiről gondoskodnunk kell! Nem érdekelnek ezek a hülye jószágok, amiket be kéne fogni! Csak te és a baba vagy fontos nekem!
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz!//
*Leon is mindig az ellenkezőjét hallotta, de amikor próbálta, csak annyi maradt meg benne, hogy sokkal inkább vágyakoznak a férfiak után, mint az átlag nők. Azt már nm tudja a kalóz, hogy együtt élni milyen lesz vele. Mire oda juthatott, hogy valakit teherbe ejtett, már régen nem volt házon belül.* ~Ezek régi dolgok Leon! Most itt van Seles, csak a tied, és a gyereketek is itt van, akit annyira vártál!~ *Először nem tudja mire vélni a nagy nevetést, aztán a hogy a lány elmagyarázza, hogy minek is ennyire, Leon hatalmas vigyorral válaszol, miközben szerelme nadrágját egy kicsit arrébb dobja, csak, hogy ne legyen útban nekik.*
-Na, látod, én mindent megadok neked! Azért ez izgalmasabb, mint egy puha ágyban, nem gondolod? *Mikor Leonról is lekerül a nadrág, csak egy pár pillanatra hagyja abba a csókolgatást, méghozzá addig, amíg elgyönyörködik szerelmében, utána pedig újra a hátára fekteti a lányt. Miután szerelmük ismételten beteljesedik, a kalóz oldalra hemperedik a fűben, és Seles hajával kezd játszadozni, de addig nem jut el, hogy esteleg felkeljen és felöltözzön. Hirtelen elkomolyodik, majd odanéz szerelmére.*
-Szökjünk el! Nem akarom kockára tenni az életünket, most, hogy van valaki, akiről gondoskodnunk kell! Nem érdekelnek ezek a hülye jószágok, amiket be kéne fogni! Csak te és a baba vagy fontos nekem!
2012. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-10 18:49:27
Üzenet elküldve: 2018-08-10 18:49:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Maihhin vadászat//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz!//
*Selesnek simogatja a lelkét a gondolat, mikor Leon megerősíti benne, hogy nincs jobb egy várandós asszonynál. Ő éppen az ellenkezőjét hallotta mindig, azzal riogatták, hogy a férfiakat elijeszti az ilyesmi. Hát reménykedik benne, hogy ő azért nem lesz hisztérikus, és nem fog minden második lépésnél rosszul lenni. Eddig egészen jól bírja, ha nem tekintjük azt az esetet a szobájukban, miután Pycta azt mondta, elmegy. Akkor már a lány túl volt mindenen.
Most nyugalomban vannak végre, és tud is mire koncentrálni. Nagyot sóhajt, és a föléjük boruló fák leveleit nézi a szürkületben, miközben Leon egyre lejjebb kalandozik. Seles észreveszi, hogy határozott célja van, ezért segít neki, hogy a férfi megmaradt ruhadarabjaitól is megfoszthassa őt. Valami földöntúli boldogság keríti hatalmába, aminek alig tud hangot adni, aztán amikor hirtelen eszébe jut, kitör belőle a nevetés.*
- Még soha nem… *Elakad a szava, de ha már elkezdte mondani, folytatja.* Ez az első alkalom, hogy a szabadban történik velem ilyesmi. *Mondja, de nagyon mosolyog, tetszik neki, hiszen Seles kötődik az erdőhöz. De annál is jobban Leonhoz. Mikor a férfi végez, nem is vár tovább, nem szokott, hanem feltérdelve ő is kiszabadítja párját nadrágjából, és közben csókolja, ahol éri.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.10 18:50:31
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz!//
*Selesnek simogatja a lelkét a gondolat, mikor Leon megerősíti benne, hogy nincs jobb egy várandós asszonynál. Ő éppen az ellenkezőjét hallotta mindig, azzal riogatták, hogy a férfiakat elijeszti az ilyesmi. Hát reménykedik benne, hogy ő azért nem lesz hisztérikus, és nem fog minden második lépésnél rosszul lenni. Eddig egészen jól bírja, ha nem tekintjük azt az esetet a szobájukban, miután Pycta azt mondta, elmegy. Akkor már a lány túl volt mindenen.
Most nyugalomban vannak végre, és tud is mire koncentrálni. Nagyot sóhajt, és a föléjük boruló fák leveleit nézi a szürkületben, miközben Leon egyre lejjebb kalandozik. Seles észreveszi, hogy határozott célja van, ezért segít neki, hogy a férfi megmaradt ruhadarabjaitól is megfoszthassa őt. Valami földöntúli boldogság keríti hatalmába, aminek alig tud hangot adni, aztán amikor hirtelen eszébe jut, kitör belőle a nevetés.*
- Még soha nem… *Elakad a szava, de ha már elkezdte mondani, folytatja.* Ez az első alkalom, hogy a szabadban történik velem ilyesmi. *Mondja, de nagyon mosolyog, tetszik neki, hiszen Seles kötődik az erdőhöz. De annál is jobban Leonhoz. Mikor a férfi végez, nem is vár tovább, nem szokott, hanem feltérdelve ő is kiszabadítja párját nadrágjából, és közben csókolja, ahol éri.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.10 18:50:31
2011. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-10 16:57:02
Üzenet elküldve: 2018-08-10 16:57:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Maihhin vadászat//
-Dehogynem! *Vigyorog Leon, és próbál nem is arra gondolni, hogy esetleg fiú lesz a csemetéje. Ő lányt szeretne, tehát arra koncentrál legfőképpen. Ha majd nem az lesz, akkor azon gondolkodik később.*
-Bizony, hogy olyan lesz! ~Nem lesz még egy tudálékos, festegető gyerekem, az biztos!~ *Gondol örökbefogadott fiára, aki valahol ott van a gazdagnegyedben, és most is éppen mágiatanulással foglalatoskodik, vagy olvasgat nagy magányába, ahogy szokta.*
-Hát, én tudtam, hogyha nekiállunk, lesz valami! Csak azt nem hittem, hogy ilyen hamar! *Alig vannak együtt pár hete, és máris sikerült, szóval nem lehet panaszuk.*
-Nagyon várom! Azt mondják, hogy nincs is jobb egy várandós asszonynál! *Vigyorog félreérthetetlenül, bár azt nem mondja ki, hogy volt már ilyen nővel, és bizony tényleg nincs náluk jobb. Valahogy, célszerű, ha ez megmarad benne, és nem most köti szerelme orrára, hogy miket csinált régebben. Rögtön oda lenne a hangulat.*
-Bizony, hogy az! Ez csak ránk tartozik! *Igazából szeretné a világra kürtölni, hogy sikerült összehoznia egy gyermeket, de hajlandó ilyesmi kompromisszumot kötni, hogy Seles boldog legyen. Közben, próbálja megszabadítani a lányt a nadrágjától, és közben végig csókolgatni a már említett hastól lejjebb is…*
-Dehogynem! *Vigyorog Leon, és próbál nem is arra gondolni, hogy esetleg fiú lesz a csemetéje. Ő lányt szeretne, tehát arra koncentrál legfőképpen. Ha majd nem az lesz, akkor azon gondolkodik később.*
-Bizony, hogy olyan lesz! ~Nem lesz még egy tudálékos, festegető gyerekem, az biztos!~ *Gondol örökbefogadott fiára, aki valahol ott van a gazdagnegyedben, és most is éppen mágiatanulással foglalatoskodik, vagy olvasgat nagy magányába, ahogy szokta.*
-Hát, én tudtam, hogyha nekiállunk, lesz valami! Csak azt nem hittem, hogy ilyen hamar! *Alig vannak együtt pár hete, és máris sikerült, szóval nem lehet panaszuk.*
-Nagyon várom! Azt mondják, hogy nincs is jobb egy várandós asszonynál! *Vigyorog félreérthetetlenül, bár azt nem mondja ki, hogy volt már ilyen nővel, és bizony tényleg nincs náluk jobb. Valahogy, célszerű, ha ez megmarad benne, és nem most köti szerelme orrára, hogy miket csinált régebben. Rögtön oda lenne a hangulat.*
-Bizony, hogy az! Ez csak ránk tartozik! *Igazából szeretné a világra kürtölni, hogy sikerült összehoznia egy gyermeket, de hajlandó ilyesmi kompromisszumot kötni, hogy Seles boldog legyen. Közben, próbálja megszabadítani a lányt a nadrágjától, és közben végig csókolgatni a már említett hastól lejjebb is…*
2010. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-09 10:32:03
Üzenet elküldve: 2018-08-09 10:32:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Maihhin vadászat//
*Mire visszaérnek a táborhelyre, már jócskán alkonyodik. Isq Shayennhez indul, eloldja a kipányvázott lovat, hogy levigye a tó vizéhez itatni. A víztükör furcsán csendes, mintha valami szomorú, a teremtett világon túli kupola nehezedne a tájra. Visszafelé már csak a csillagok világítják be az utat, Isqeha a ló ösztönére hagyatkozik, de a táborhely nincsen messze, gond nélkül visszatalálnak. Elvackolódik, nem messze Shayenntől, eligazítja a feje alatt a tarisznyát, és a sötétbe bámul.
A mágián gondolkodik, és azon, hogy valójában mennyire kár, hogy Kimmeri nem tudta őt a varázserő uralására, a mágia használatára tanítani.
Mindenre megtanította, amit ő tudott a hegyekről, az erdőről, a fákról, a növények erejéről, de a faluban nem élt egyetlen mágiahasználó, egyetlen varázslómester sem.
Ő pedig nem találkozott senkivel, hiába küldte Kimmeri Artheniorba, nem találkozott senkivel, aki úgy tanítványává fogadta volna, nagy varázslóként, mint ahogy Kimmeri tette ezt a még gyerek Isqkel.
Sem az Árnyék utcában nem volt ilyen mester, sem Synmirán Worenth mester nem érintette meg a fiatal félelf lelkét, és itt, a Toronyban? Lám, az öreg mágusnak mégcsak a színét sem látta... pedig mennyire kíváncsi lett volna rá!
Egyedül Vadvédben érzett olyasmit, hogy értik, egyedül Pycta volt az, akit a lelke mélyén Kimmerihez kicsit hasonlónak érzett, egyedül ő volt az, aki talán megértette Isqehát, aki szót értett vele.
~De Pycta nem mágus mester... ő sem tud ezekre a dolgokra megtanítani. Ő a harcos útját járja...~ sóhajt, de aztán hagyja elszállni a gondolatokat.
Igazít egyet a fejaljon, és lassan álomba szenderül.
Álmát eluralja a tó feletti szomorúság.
Pyctának hadonászik, bizonygat valamit álmában, de a vezér csak a fejét rázza, és szomorúan néz rá, aztán megfordul, és otthagyja őt. Xauzur ott áll kettőjük között, Isqeha varázsolni próbál, valamiért azt érzi, ha sikerülne a dolog, akkor le tudja győzni ezt a szomorúságot, akkor Pycta figyelni fog rá, erőlködik, próbálja kényszeríteni magát, de nem megy, nem sikerül, biztosan Pyctának van igaza, ő nem is mágus, ő csak egy egyszerű füvészfiú... nem próbálkozik tovább.
Hirtelen felriad. Megtörli a homlokát, és a sötétbe bámul. Nem hallja a többieket.
A másik oldalára fordul, és megpróbál tovább aludni, de nem jön álom a szemére.
Csak a hajnal hoz némi enyhülést. Lassan ébredezik, felkel. Shayennhez indul.
A tábor furcsán csendes.*
- Pyr? *kiált fel bizonytalanul, felnézve arra a fára, ami alatt Pycta üldögélt. Őt sem látja sehol, és ami egészen furcsa és nyomasztó, Éjvihar sincsen a táborhelyen.*
- Pyr! *szólítja most már hangosabban a tündért, de nem kap választ sehonnan.*
- Hahó, ébresztő! Ébredjetek! *kelti sorban a többieket.*
- Pycta... nem látom sehol. És Pyrt sem. *mondja, ha sikerül valakibe lelket vernie, és valamiért az a nagyon nyugtalanító érzése támad, mintha az éjszakai álma folytatódna. ~Biztosan csak elmentek valahova, le a tóhoz. Mindjárt visszajönnek.~ próbálja magát nyugtatni.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.09 10:36:06
*Mire visszaérnek a táborhelyre, már jócskán alkonyodik. Isq Shayennhez indul, eloldja a kipányvázott lovat, hogy levigye a tó vizéhez itatni. A víztükör furcsán csendes, mintha valami szomorú, a teremtett világon túli kupola nehezedne a tájra. Visszafelé már csak a csillagok világítják be az utat, Isqeha a ló ösztönére hagyatkozik, de a táborhely nincsen messze, gond nélkül visszatalálnak. Elvackolódik, nem messze Shayenntől, eligazítja a feje alatt a tarisznyát, és a sötétbe bámul.
A mágián gondolkodik, és azon, hogy valójában mennyire kár, hogy Kimmeri nem tudta őt a varázserő uralására, a mágia használatára tanítani.
Mindenre megtanította, amit ő tudott a hegyekről, az erdőről, a fákról, a növények erejéről, de a faluban nem élt egyetlen mágiahasználó, egyetlen varázslómester sem.
Ő pedig nem találkozott senkivel, hiába küldte Kimmeri Artheniorba, nem találkozott senkivel, aki úgy tanítványává fogadta volna, nagy varázslóként, mint ahogy Kimmeri tette ezt a még gyerek Isqkel.
Sem az Árnyék utcában nem volt ilyen mester, sem Synmirán Worenth mester nem érintette meg a fiatal félelf lelkét, és itt, a Toronyban? Lám, az öreg mágusnak mégcsak a színét sem látta... pedig mennyire kíváncsi lett volna rá!
Egyedül Vadvédben érzett olyasmit, hogy értik, egyedül Pycta volt az, akit a lelke mélyén Kimmerihez kicsit hasonlónak érzett, egyedül ő volt az, aki talán megértette Isqehát, aki szót értett vele.
~De Pycta nem mágus mester... ő sem tud ezekre a dolgokra megtanítani. Ő a harcos útját járja...~ sóhajt, de aztán hagyja elszállni a gondolatokat.
Igazít egyet a fejaljon, és lassan álomba szenderül.
Álmát eluralja a tó feletti szomorúság.
Pyctának hadonászik, bizonygat valamit álmában, de a vezér csak a fejét rázza, és szomorúan néz rá, aztán megfordul, és otthagyja őt. Xauzur ott áll kettőjük között, Isqeha varázsolni próbál, valamiért azt érzi, ha sikerülne a dolog, akkor le tudja győzni ezt a szomorúságot, akkor Pycta figyelni fog rá, erőlködik, próbálja kényszeríteni magát, de nem megy, nem sikerül, biztosan Pyctának van igaza, ő nem is mágus, ő csak egy egyszerű füvészfiú... nem próbálkozik tovább.
Hirtelen felriad. Megtörli a homlokát, és a sötétbe bámul. Nem hallja a többieket.
A másik oldalára fordul, és megpróbál tovább aludni, de nem jön álom a szemére.
Csak a hajnal hoz némi enyhülést. Lassan ébredezik, felkel. Shayennhez indul.
A tábor furcsán csendes.*
- Pyr? *kiált fel bizonytalanul, felnézve arra a fára, ami alatt Pycta üldögélt. Őt sem látja sehol, és ami egészen furcsa és nyomasztó, Éjvihar sincsen a táborhelyen.*
- Pyr! *szólítja most már hangosabban a tündért, de nem kap választ sehonnan.*
- Hahó, ébresztő! Ébredjetek! *kelti sorban a többieket.*
- Pycta... nem látom sehol. És Pyrt sem. *mondja, ha sikerül valakibe lelket vernie, és valamiért az a nagyon nyugtalanító érzése támad, mintha az éjszakai álma folytatódna. ~Biztosan csak elmentek valahova, le a tóhoz. Mindjárt visszajönnek.~ próbálja magát nyugtatni.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.09 10:36:06
2009. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-08 19:10:16
Üzenet elküldve: 2018-08-08 19:10:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Maihhin vadászat//
- Lehet ám, hogy nem is lány. *Figyelmezteti nevetve a férfit, bár a gondolat azonnal megmelengeti a lelkét. Egy aranyos, copfos kislányka!* Lehet, hogy egy kisfiú. És olyan erős lesz, mint te!
*Leon a hátára fordítja Selest, a lány pedig kisöpri a szeméből a tincseket, amik a hirtelen mozdulattól eltakarják az arcát. Szemével követi Leont, aki hasát csókolja, és kuncog egy kicsit. Csiklandós.*
- Ugye? Annyira hihetetlen!
*Azért persze felfogja a helyzet komolyságát, a névadás egy fontos dolog.*
- Talán egy kicsit korai nevet adni neki, nem? *Mosolyog.* Még sok időnk van kitalálni. Addig megnő majd a hasam… *Elképzeli magát nagy pocakkal, ő, a vézna kis Seles, és nevetnie kell.* Meg másom is megnő. *Teszi hozzá, kacsintva, ha már amúgy is témánál vannak. Beletúr Leon hajába, és ha a férfi közelebb kerül hozzá, újra csókolni kezdi, ezúttal még szenvedélyesebben. Ez a pillanat egészen különleges, a végletekig intim, hiszen már nemcsak Leon szerelme az övé, hanem más boldogsággal is megajándékozta.*
- De egyelőre titok! *Teszi hozzá. Nem szeretné, hogy ilyen hamar kitudódjon, és bízik benne, hogy Leon is tudja majd tartani a száját.*
- Lehet ám, hogy nem is lány. *Figyelmezteti nevetve a férfit, bár a gondolat azonnal megmelengeti a lelkét. Egy aranyos, copfos kislányka!* Lehet, hogy egy kisfiú. És olyan erős lesz, mint te!
*Leon a hátára fordítja Selest, a lány pedig kisöpri a szeméből a tincseket, amik a hirtelen mozdulattól eltakarják az arcát. Szemével követi Leont, aki hasát csókolja, és kuncog egy kicsit. Csiklandós.*
- Ugye? Annyira hihetetlen!
*Azért persze felfogja a helyzet komolyságát, a névadás egy fontos dolog.*
- Talán egy kicsit korai nevet adni neki, nem? *Mosolyog.* Még sok időnk van kitalálni. Addig megnő majd a hasam… *Elképzeli magát nagy pocakkal, ő, a vézna kis Seles, és nevetnie kell.* Meg másom is megnő. *Teszi hozzá, kacsintva, ha már amúgy is témánál vannak. Beletúr Leon hajába, és ha a férfi közelebb kerül hozzá, újra csókolni kezdi, ezúttal még szenvedélyesebben. Ez a pillanat egészen különleges, a végletekig intim, hiszen már nemcsak Leon szerelme az övé, hanem más boldogsággal is megajándékozta.*
- De egyelőre titok! *Teszi hozzá. Nem szeretné, hogy ilyen hamar kitudódjon, és bízik benne, hogy Leon is tudja majd tartani a száját.*
2008. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-08 18:35:03
Üzenet elküldve: 2018-08-08 18:35:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Maihhin vadászat//
*Leon arra a pár pillanatra, amíg a saját örömével van elfoglalva, nem is veszi észre szerelme furcsa sápadtságát, mire pedig már saját maga kitombolta magát, akkor pedig már Selesen nem látszik a hirtelen jött döbbenet, sokkal inkább az öröm, a nagy szerencséjük felett. Amikor már a pokrócon vannak, Leon egy ideig csak bárgyún vigyorog a lányra, majd szépen letörölgeti örömkönnyeit, aztán csak élvezi a pillanatot, ami talán a legboldogabb, az utóbbi években.*
-Hát, ami azt illeti, tényleg te vagy a legszerencsésebb! *Vigyorog pimaszul.*
-Csak gondolj bele! Benned van a leendő lányom! *Amikor az ing lekerül róla, egy szép lendületes mozdulattal a hátára fordítja a lányt, majd miközben kicsomagolja felsőjéből, pár apró csókot nyom a hasára.*
-Szinte még el sem hiszem! Mi lesz a neve? *Hiába éppen vetkőzteti Selest, valahogy a két érzés összefonódik. A vágy az együttlétre és a hatalmas izgalom a gyermek, vagy lány iránt.*
*Leon arra a pár pillanatra, amíg a saját örömével van elfoglalva, nem is veszi észre szerelme furcsa sápadtságát, mire pedig már saját maga kitombolta magát, akkor pedig már Selesen nem látszik a hirtelen jött döbbenet, sokkal inkább az öröm, a nagy szerencséjük felett. Amikor már a pokrócon vannak, Leon egy ideig csak bárgyún vigyorog a lányra, majd szépen letörölgeti örömkönnyeit, aztán csak élvezi a pillanatot, ami talán a legboldogabb, az utóbbi években.*
-Hát, ami azt illeti, tényleg te vagy a legszerencsésebb! *Vigyorog pimaszul.*
-Csak gondolj bele! Benned van a leendő lányom! *Amikor az ing lekerül róla, egy szép lendületes mozdulattal a hátára fordítja a lányt, majd miközben kicsomagolja felsőjéből, pár apró csókot nyom a hasára.*
-Szinte még el sem hiszem! Mi lesz a neve? *Hiába éppen vetkőzteti Selest, valahogy a két érzés összefonódik. A vágy az együttlétre és a hatalmas izgalom a gyermek, vagy lány iránt.*
2007. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-08 17:56:13
Üzenet elküldve: 2018-08-08 17:56:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Egyedül, némán//
*Lassan sötétedik, mire visszaérnek a nap éppen a látóhatár alá igyekszik, vörös bársonnyal terítve be a tájat. Aprót biccent mindenkinek, majd korábbi helyét foglalja el, kissé távolabb a többiektől.
Egy darabig mosolyogva figyel, merengőn maga előtt saját gondolataiba burkolózva. Leon és Seles játékos beszélgetését, a szerelem beteljesülését, látszik, hogy a komolytalan játék, bizony nagyon komoly. Egy idő után körbenéz, s ismét a fák dús lombjait fürkészi. A toronytól nem messze telepedtek le. Nagy a forgalom a toronyból ki és be, a tündér pedig nyughatatlan élőlény, így ismét felreppen a korábbi fa tetejére, hogy feladatának éljen. Őrszemként jól érzi magát, bár kissé fáradt is, de most ez nem zavarja. Tekintete messze a látóhatárt fürkészi, arca fürdőzik a lenyugvó nap fényében. Alaposan megfigyel mindent, s mindenkit, mosolyogva fordul az évődő páros felé, s velük ellentétben bizony azonnal észreveszi Pycta készülődését. ~ Mit csinál? ~ Kerekedik el szeme. ~ Elmegy... Pycta ne menj el... ~ A nap a látóhatár alá bukik, a szürkület mindent elborít, fátyolt hintve maga köré. Pyrnek erőltetnie kell a szemeit, de Xauzur és Pycta távozó alakjában immár biztos. ~ Nem mehet el! ~ Világosan látszik, hogy nem néz hátra, nem köszön, csendesen és magányosan hagyja el a táborhelyet. ~ Nem! A kiképzés még nem ért véget! ~ Sértettséget és dühöt érez és azt, hogy ezt nem hagyhatja annyiban. A másik fára lendül át, s Pycta útvonalát követve, fáról fára repül, amíg csak bír. Nem veszi észre, hogy könny borítja el tekintetét, s a hiány mardosó érzése tölti ki bensőjét. ~ Pycta ne menj el! ~ Gondolatban üvölt utána, hang még most sem hagyja el száját. Megtartja ígéretét. A mágustorony területét elhagyva, észre sem veszi, hogy immár az ingovány felett jár, de szárnya fárad, nem hosszú útra tervezték, így lendülettel vágódik a földnek.*
*Lassan sötétedik, mire visszaérnek a nap éppen a látóhatár alá igyekszik, vörös bársonnyal terítve be a tájat. Aprót biccent mindenkinek, majd korábbi helyét foglalja el, kissé távolabb a többiektől.
Egy darabig mosolyogva figyel, merengőn maga előtt saját gondolataiba burkolózva. Leon és Seles játékos beszélgetését, a szerelem beteljesülését, látszik, hogy a komolytalan játék, bizony nagyon komoly. Egy idő után körbenéz, s ismét a fák dús lombjait fürkészi. A toronytól nem messze telepedtek le. Nagy a forgalom a toronyból ki és be, a tündér pedig nyughatatlan élőlény, így ismét felreppen a korábbi fa tetejére, hogy feladatának éljen. Őrszemként jól érzi magát, bár kissé fáradt is, de most ez nem zavarja. Tekintete messze a látóhatárt fürkészi, arca fürdőzik a lenyugvó nap fényében. Alaposan megfigyel mindent, s mindenkit, mosolyogva fordul az évődő páros felé, s velük ellentétben bizony azonnal észreveszi Pycta készülődését. ~ Mit csinál? ~ Kerekedik el szeme. ~ Elmegy... Pycta ne menj el... ~ A nap a látóhatár alá bukik, a szürkület mindent elborít, fátyolt hintve maga köré. Pyrnek erőltetnie kell a szemeit, de Xauzur és Pycta távozó alakjában immár biztos. ~ Nem mehet el! ~ Világosan látszik, hogy nem néz hátra, nem köszön, csendesen és magányosan hagyja el a táborhelyet. ~ Nem! A kiképzés még nem ért véget! ~ Sértettséget és dühöt érez és azt, hogy ezt nem hagyhatja annyiban. A másik fára lendül át, s Pycta útvonalát követve, fáról fára repül, amíg csak bír. Nem veszi észre, hogy könny borítja el tekintetét, s a hiány mardosó érzése tölti ki bensőjét. ~ Pycta ne menj el! ~ Gondolatban üvölt utána, hang még most sem hagyja el száját. Megtartja ígéretét. A mágustorony területét elhagyva, észre sem veszi, hogy immár az ingovány felett jár, de szárnya fárad, nem hosszú útra tervezték, így lendülettel vágódik a földnek.*
2006. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-08 16:32:03
Üzenet elküldve: 2018-08-08 16:32:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mágustoronytól távolodván//
* Prexi furán nézi Learonra és kicsit még a fejét is megbillenti, majd megrázza azt és értetlenül tekint a pásztormágusra. *
- De, de az miért lenne jó? - * nem igazán tudja, hogy a lebegő épületekkel mennyivel lenne több helyük, amikor így is hatalmas pusztaságok vannak bevetetlenül, vagy anélkül, hogy egyáltalán lakná valaki. Persze lehet, hogy Arthenior zsúfoltabb a kelleténél, de nem valószínű, hogy a lebegő épületek megoldanának bármit is. Vagy nem tudni, Prexi értelmét mindenesetre meghaladja a repülő házak hasznosságának gondolata. *
- Aha, lehet. Biztos szeret magasan is lenni - * nem látott ki odabentről egyetlen ablakon sem, de kétségkívül lenyűgöző látvány tárulhatna a szeme elé, az elterülő tóval és mocsárral. *
- Hát, igen, az látszik. Persze tényleg használhatná valami hasznosabbra is az erejét - * vonja meg Prexi a vállait, aztán még egyszer visszatekint a lebegő toronyra. Micsoda pazarlás, pedig segíthetne a szegényeknek abból a rengeteg aranyból, amit a tanításért kér. Bár a fiúnak fogalma sincs mennyi az a rengeteg pénz, de bizonyára hatalmas összeg. *
- Varázslattal? - * kérdi a fiú lelkesen, mert a faültetésnek van értelme, és bár jól néz ki a lebegő toronynak kevésbé. *
- Ja, értem. Hát akkor fel kell keresnünk és meg kell kérdeznünk. Nem szabadna elhúzni a hidegebb időkig - * Prexi maga sem érti miért ilyen lelkes más házának az építésében, de talán csak azért, mert lehet lesz benne valami varázslat is. Elvégre földből csinálják nagyrészt a vályogházat, ha közben Trodd nem gondolta meg magát és nem szeretne egy szebb lakhelyet. *
- Tényleg? - * kerekedik el a fiú szeme és gondolatban már látja is, ahogy Learon szárnyra kap és elrepül, és neki meg az lenne a faladata, hogy épségben haza vigyem mindent. Küldetésnek jó lenne, de valószínű bele is halna. Veszélyes a vidék egyedül. * - És, hogyan? Mármint elrepülnél? Vagy, vagy hogy? - * Prexinek fogalma sincs, hogy milyen varázslattal tudna Learon rögvest hazaérni, de ég a vágytól, hogy megtudhassa. *
* Prexi furán nézi Learonra és kicsit még a fejét is megbillenti, majd megrázza azt és értetlenül tekint a pásztormágusra. *
- De, de az miért lenne jó? - * nem igazán tudja, hogy a lebegő épületekkel mennyivel lenne több helyük, amikor így is hatalmas pusztaságok vannak bevetetlenül, vagy anélkül, hogy egyáltalán lakná valaki. Persze lehet, hogy Arthenior zsúfoltabb a kelleténél, de nem valószínű, hogy a lebegő épületek megoldanának bármit is. Vagy nem tudni, Prexi értelmét mindenesetre meghaladja a repülő házak hasznosságának gondolata. *
- Aha, lehet. Biztos szeret magasan is lenni - * nem látott ki odabentről egyetlen ablakon sem, de kétségkívül lenyűgöző látvány tárulhatna a szeme elé, az elterülő tóval és mocsárral. *
- Hát, igen, az látszik. Persze tényleg használhatná valami hasznosabbra is az erejét - * vonja meg Prexi a vállait, aztán még egyszer visszatekint a lebegő toronyra. Micsoda pazarlás, pedig segíthetne a szegényeknek abból a rengeteg aranyból, amit a tanításért kér. Bár a fiúnak fogalma sincs mennyi az a rengeteg pénz, de bizonyára hatalmas összeg. *
- Varázslattal? - * kérdi a fiú lelkesen, mert a faültetésnek van értelme, és bár jól néz ki a lebegő toronynak kevésbé. *
- Ja, értem. Hát akkor fel kell keresnünk és meg kell kérdeznünk. Nem szabadna elhúzni a hidegebb időkig - * Prexi maga sem érti miért ilyen lelkes más házának az építésében, de talán csak azért, mert lehet lesz benne valami varázslat is. Elvégre földből csinálják nagyrészt a vályogházat, ha közben Trodd nem gondolta meg magát és nem szeretne egy szebb lakhelyet. *
- Tényleg? - * kerekedik el a fiú szeme és gondolatban már látja is, ahogy Learon szárnyra kap és elrepül, és neki meg az lenne a faladata, hogy épségben haza vigyem mindent. Küldetésnek jó lenne, de valószínű bele is halna. Veszélyes a vidék egyedül. * - És, hogyan? Mármint elrepülnél? Vagy, vagy hogy? - * Prexinek fogalma sincs, hogy milyen varázslattal tudna Learon rögvest hazaérni, de ég a vágytól, hogy megtudhassa. *
2005. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-08 13:03:45
Üzenet elküldve: 2018-08-08 13:03:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Maihhin vadászat//
*Seles még mindig falfehér a döbbenettől, gyakorlatilag fel se fogja, hogy mi történt. Az első dolog, amit felfog a környezetéből, Leon keze, ahogy megfogja a derekánál, és megpörgeti, majd egy csókot is kap, és ez valahogy kizökkenti az őszinte rémületből. Párja, jobban mondva kisbabája leendő apja kacagni kezd, Seles szája pedig szintén széles vigyorba fordul. Aprót ugrál, aztán ő is nevet, soha nem nevetett még ilyen jóízűen.*
- Leon, én… *Mondja meghatódva, és ezúttal nem tudja megállítani a könnyeit. Nem szomorúak, nem, sokkal inkább olyan boldogságról tanúskodnak, amit talán ebben a pillanatban az egész világon csak két ember ért meg: Leon és Seles. Ő nem hisz a Tengerek Szellemében, de biztosra veszi, hogy ami történt velük, az valami csoda. Hiszen egész életében gyereket akart, de még soha nem sikerült teherbe esnie, most pedig itt vannak, ketten, és az egész élet egy csapásra megváltozott. És éppen itt, a vadonban, amely annyiszor adott már Selesnek oltalmat, mikor félt és magányos volt! Többé már ezek miatt nem kell aggódnia.
Ahogy Leon az ölébe ülteti, Seles nem is válaszol. Átkarolja Leon nyakát, és csak csókolja őt, csókolja, ahol éri. Ezt a boldogságot neki köszönheti.*
- Úgy érzem, én vagyok a legszerencsésebb nő a világon. *Mosolyog, miután elengedte Leont, és letörölgette az örömkönnyeket is. Szeme csak úgy ragyog, ahogy a férfi szemébe néz. Persze szeretné hangsúlyozni, hogy a szerencsésség nem csak abban nyilvánul meg, hogy terhes. Elkezdi lehámozni Leon ingét, és közben huncut mosollyal kérdezi.*
- És neked, leendő apuka?
*Seles még mindig falfehér a döbbenettől, gyakorlatilag fel se fogja, hogy mi történt. Az első dolog, amit felfog a környezetéből, Leon keze, ahogy megfogja a derekánál, és megpörgeti, majd egy csókot is kap, és ez valahogy kizökkenti az őszinte rémületből. Párja, jobban mondva kisbabája leendő apja kacagni kezd, Seles szája pedig szintén széles vigyorba fordul. Aprót ugrál, aztán ő is nevet, soha nem nevetett még ilyen jóízűen.*
- Leon, én… *Mondja meghatódva, és ezúttal nem tudja megállítani a könnyeit. Nem szomorúak, nem, sokkal inkább olyan boldogságról tanúskodnak, amit talán ebben a pillanatban az egész világon csak két ember ért meg: Leon és Seles. Ő nem hisz a Tengerek Szellemében, de biztosra veszi, hogy ami történt velük, az valami csoda. Hiszen egész életében gyereket akart, de még soha nem sikerült teherbe esnie, most pedig itt vannak, ketten, és az egész élet egy csapásra megváltozott. És éppen itt, a vadonban, amely annyiszor adott már Selesnek oltalmat, mikor félt és magányos volt! Többé már ezek miatt nem kell aggódnia.
Ahogy Leon az ölébe ülteti, Seles nem is válaszol. Átkarolja Leon nyakát, és csak csókolja őt, csókolja, ahol éri. Ezt a boldogságot neki köszönheti.*
- Úgy érzem, én vagyok a legszerencsésebb nő a világon. *Mosolyog, miután elengedte Leont, és letörölgette az örömkönnyeket is. Szeme csak úgy ragyog, ahogy a férfi szemébe néz. Persze szeretné hangsúlyozni, hogy a szerencsésség nem csak abban nyilvánul meg, hogy terhes. Elkezdi lehámozni Leon ingét, és közben huncut mosollyal kérdezi.*
- És neked, leendő apuka?
2004. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-08 12:25:13
Üzenet elküldve: 2018-08-08 12:25:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Maihhin vadászat//
*Leon csak felhúzott szemöldökkel figyeli a lányt, és próbálja értelmezni a hirtelen hangulatváltozást. Azután lenéz a pokrócra, és ha nem fogná éppen a lány tomporát, akkor most megvakargatná szakállát, valami olyan arckifejezéssel, hogy „Na, ma se lesz ebből semmi! ” azonban nem teszi. Arca rezzenéstelen, azon a mosolyon kívül, ami eddig is ott helyezkedett el rajta. Aztán, ahogy elhangzanak a szavak, először felkapja a lányt, persze finoman, tartva a derekánál és megpörgeti a levegőben, majd egy csókot nyoma szájára, végül elengedi, és mint valami őrült, elkezd nevetni, majd az kuncogásba csap át. Közben megpördül a sarkán, és egyszerűen hátra dől a pokrócon, és kezét az ég felé tartva szólal meg.*
-A Tengerek Szellemének legyen hála érte! *Majd pedig az egyik kezét még mindig az ég felé tartva, ám a másikkal arcát eltakarva nevet tovább, mint valami eszelős.*
-Annyira örülök neki! El se tudod hinni! *Gyorsan felugrik, és magához húzza a lányt, és ha hagyja, akkor az ölébe ültetve helyezkedik el a pokrócon.*
-És mesélj, milyen érzés? Mi van most a fejedben, hogy tudod, hogy hamarosan anya leszel?
*Leon csak felhúzott szemöldökkel figyeli a lányt, és próbálja értelmezni a hirtelen hangulatváltozást. Azután lenéz a pokrócra, és ha nem fogná éppen a lány tomporát, akkor most megvakargatná szakállát, valami olyan arckifejezéssel, hogy „Na, ma se lesz ebből semmi! ” azonban nem teszi. Arca rezzenéstelen, azon a mosolyon kívül, ami eddig is ott helyezkedett el rajta. Aztán, ahogy elhangzanak a szavak, először felkapja a lányt, persze finoman, tartva a derekánál és megpörgeti a levegőben, majd egy csókot nyoma szájára, végül elengedi, és mint valami őrült, elkezd nevetni, majd az kuncogásba csap át. Közben megpördül a sarkán, és egyszerűen hátra dől a pokrócon, és kezét az ég felé tartva szólal meg.*
-A Tengerek Szellemének legyen hála érte! *Majd pedig az egyik kezét még mindig az ég felé tartva, ám a másikkal arcát eltakarva nevet tovább, mint valami eszelős.*
-Annyira örülök neki! El se tudod hinni! *Gyorsan felugrik, és magához húzza a lányt, és ha hagyja, akkor az ölébe ültetve helyezkedik el a pokrócon.*
-És mesélj, milyen érzés? Mi van most a fejedben, hogy tudod, hogy hamarosan anya leszel?
2003. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-08 11:52:09
Üzenet elküldve: 2018-08-08 11:52:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Maihhin vadászat//
- Nem, nincs semmi baj. *Mosolyog Seles. Leon nagyon kedves, hogy aggódik, de ettől már nem tud ennyire elérzékenyülni, nagyjából összeszedi magát az előző kirohanása óta. Ettől függetlenül nem csókolja tovább, mert hirtelen eszébe jut valami, kezd összeállni a kép. A furcsa érzés a hasánál még jóval ezelőtt… Ezek az érzelemkitörések… A főleg reggeli émelygés, és hogy hányt, mikor úgy volt, hogy Pycta elmegy. És más testi jelek is voltak. Ha Leon őt nézi, azt láthatja, hogy a lány tekintete elgondolkodva fürkészi az ő szemeit, aztán hirtelen meglepetten, szinte ijedten villan a felismeréstől.*
- Leon, terhes vagyok. *Közli fakó hangon, sápadtan, mert a döbbenettől alig jut szóhoz. Persze szeretett volna kisbabát, de ez akkor is úgy éri itt, most, az erdő közepén, mint derült égből a jégeső.*
- Nem, nincs semmi baj. *Mosolyog Seles. Leon nagyon kedves, hogy aggódik, de ettől már nem tud ennyire elérzékenyülni, nagyjából összeszedi magát az előző kirohanása óta. Ettől függetlenül nem csókolja tovább, mert hirtelen eszébe jut valami, kezd összeállni a kép. A furcsa érzés a hasánál még jóval ezelőtt… Ezek az érzelemkitörések… A főleg reggeli émelygés, és hogy hányt, mikor úgy volt, hogy Pycta elmegy. És más testi jelek is voltak. Ha Leon őt nézi, azt láthatja, hogy a lány tekintete elgondolkodva fürkészi az ő szemeit, aztán hirtelen meglepetten, szinte ijedten villan a felismeréstől.*
- Leon, terhes vagyok. *Közli fakó hangon, sápadtan, mert a döbbenettől alig jut szóhoz. Persze szeretett volna kisbabát, de ez akkor is úgy éri itt, most, az erdő közepén, mint derült égből a jégeső.*
2002. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-08 11:30:38
Üzenet elküldve: 2018-08-08 11:30:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Maihhin vadászat//
*Leon a kuncogásnál már érzi, hogy jól vágta ki magát az előbb, a nevetésnél pedig már ő sem bírja visszatartani előtörő hörrenését. Mindig ez szokott lenni, ha rájön, hogy milyen okos is volt az előbb. A csóknál már hunyná le a szemét, hogy minél jobban át tudja adni magát az érzéseknek, ám ekkor egy újabb nem várt fordulat következik be. Seles könnyezni kezd. Ezt már a kalóz tényleg nem tudja hová tenni, de mivel nem látja jelét, hogy bármi rossz is történt volna, betudja csak amolyan érthetetlen női dolognak, amiből elég sok van, erre már régen rájött. Aztán a lány is kijelenti, hogy nem érti mi van, és kacagni kezd, ezzel meg is nyugtatja a férfit.*
-Ha nincs baj, akkor jól van! *Végül a csók, ha máshogy is, mint ahogy elkezdődött, de sikerül, és ezután Leon belenéz Seles szemeibe.*
-Biztos nincs baj? *Kérdezi, de arcán mosoly látszik, és végtelen magabiztosság. Közben mivel egymással vannak elfoglalva észre sem veszik a távozó Pyctát a cicájával.*
*Leon a kuncogásnál már érzi, hogy jól vágta ki magát az előbb, a nevetésnél pedig már ő sem bírja visszatartani előtörő hörrenését. Mindig ez szokott lenni, ha rájön, hogy milyen okos is volt az előbb. A csóknál már hunyná le a szemét, hogy minél jobban át tudja adni magát az érzéseknek, ám ekkor egy újabb nem várt fordulat következik be. Seles könnyezni kezd. Ezt már a kalóz tényleg nem tudja hová tenni, de mivel nem látja jelét, hogy bármi rossz is történt volna, betudja csak amolyan érthetetlen női dolognak, amiből elég sok van, erre már régen rájött. Aztán a lány is kijelenti, hogy nem érti mi van, és kacagni kezd, ezzel meg is nyugtatja a férfit.*
-Ha nincs baj, akkor jól van! *Végül a csók, ha máshogy is, mint ahogy elkezdődött, de sikerül, és ezután Leon belenéz Seles szemeibe.*
-Biztos nincs baj? *Kérdezi, de arcán mosoly látszik, és végtelen magabiztosság. Közben mivel egymással vannak elfoglalva észre sem veszik a távozó Pyctát a cicájával.*
2001. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-08-07 17:01:31
Üzenet elküldve: 2018-08-07 17:01:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
*Maga sem tudja, mi történik és miért történik. Egyszer csak megjelenik Xauzur és szomorú szemekkel néz rá, olyan tekintettel, amelyet még nem látott tőle. Némán bólint neki és felkel a fa tövéből, ahol eddig ült, majd sietség nélkül összeszedi a felszerelését és a zsákjába pakolja. Elsétál Éjviharhoz, majd eloldja az őt megkötő szárat és a fülébe suttog, felnyergeli, végül felteszi rá a nyeregtáskákat.
Hátra sem nézve kivezeti őt a táborhelyről, az irbisz követi őt, nem néz vissza egyikük sem. Amikor pedig teheti, felül a ló hátára és megindul a lápvidék felé.
Akkor érzett ilyet utoljára, amikor megtalálta Vadvédet. Most pedig nem keres valamit, hanem elhagy. Senkinek sem szól, senkinek sem ad magyarázatot, csak eltűnik a fák sűrűjében, maga mögött hagyva a tornyot és a tábort. Xauzur komótos lépésben könnyedén követi és elnyeli őket az erdő.
Pyr-t feloldotta korábban büntetése alól, immáron rajta áll, mikor oldja fel magát bűnei alól.
Saját érzéseivel pedig nem törődik, mert belül szólítja valami, s ami szólítja, annak nem kíván ellenmondani. Nem érdekli, meg fogják-e érteni, nem érdekli, hogy gyűlölni fogják érte, vannak hatalmak, érzések és gondolatok, amelyeknek nem szeretne, nem tud és nem akar ellenszegülni. És ez a pillanat ilyen.*
Hátra sem nézve kivezeti őt a táborhelyről, az irbisz követi őt, nem néz vissza egyikük sem. Amikor pedig teheti, felül a ló hátára és megindul a lápvidék felé.
Akkor érzett ilyet utoljára, amikor megtalálta Vadvédet. Most pedig nem keres valamit, hanem elhagy. Senkinek sem szól, senkinek sem ad magyarázatot, csak eltűnik a fák sűrűjében, maga mögött hagyva a tornyot és a tábort. Xauzur komótos lépésben könnyedén követi és elnyeli őket az erdő.
Pyr-t feloldotta korábban büntetése alól, immáron rajta áll, mikor oldja fel magát bűnei alól.
Saját érzéseivel pedig nem törődik, mert belül szólítja valami, s ami szólítja, annak nem kíván ellenmondani. Nem érdekli, meg fogják-e érteni, nem érdekli, hogy gyűlölni fogják érte, vannak hatalmak, érzések és gondolatok, amelyeknek nem szeretne, nem tud és nem akar ellenszegülni. És ez a pillanat ilyen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3506-3525