//A név kötelez//
* Az öreg miután végigmérte Taitost bólint egyet, mivel ezelőtt nem látta még sehol ezt az arcot, tehát nem egy körözött bűnöző, vagy egy hírhedt tekercstolvaj. Mondjuk, ha valaki egy kicsit is jobban belemélyedt már a mágiába, az rájöhet, hogy nem az a legnehezebb része egy tanulásnak, hogy megjegyezzen néhány szót, vagy egy mozdulatot, hanem a kitartás - a folytonos tanulás, mely - habár a harcosok ezt többnyire tagadják - legalább annyira fárasztó, mint egy zsoldosnak a kiképzés, a mindennapos edzés. Így hát miután ő bemutatkozott Taitos pedig ezt elfeledte, vagy csak nem szándékozott megtenni a mágus a fiú arcát veszi szemügyre, hátha észreveszi vonásaiból, hogy csak viccelődik, de mivel úgy veszi észre, hogy teljesen komolyan gondolja szája mosolyra húzódik, majd kis idő múlva ajkai el is távolodnak egymástól és jóízű nevetésben tör ki. Csupán néhány másodperces kacagás, majd megveregeti a fiú vállát és egy asztalhoz invitálja őt, hiszen csak könnyebb ülni, mint állni. *
- Jó embert találtál e célra. * Mosolyodik el odafelé menet. *
- Én is ilyen fiatal voltam, mikor elkezdtem a nevekkel foglalkozni, de mára sem értem a végére. * Ez talán kissé lehangoló lehet, de amíg nem tud minden részletet kár lenne ítélkezni, vagy elbátortalanodni a dologtól. *
- Így hát nyíltan mondhatom: nem kis fába vágtad a fejszédet és nem lesz könnyű a "munka". * Vár egy kicsit, hogy Taitos elhelyezkedjen, majd ismét beszédre nyitja száját. *
- Na, kezdjük ott. Mi a te neved?