Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
460. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-25 18:47:43
Üzenet elküldve: 2022-09-25 18:47:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Legyintene a kérdés megválaszolásához, ha nem vesztené el tőle az egyensúlyát.*
- Ne láncokat és csáklyát képzelj el. *Képet is vágna hozzá, ha Garsin nem épp előtte baktatna, de így ha amaz nem látja, minek tenné?* - Inkább házimunkát és karbantartást, az istálló takarítása általában a főnyeremény. Neked sejtem hogy nem lenne semmi probléma, nekem épp elég viszont. De legalább jobban alszom. *Ha azt nézzük hogy eddig semmilyen hasonló munkát nem kellett eddig elvállalnia nemesi sarji élete által, akkor meg lehet érteni panaszait.
Megfáradt, de őszinte mosollyal fogadja el a katona zsákját és a kölcsönadott takarót is, és nem tart sokáig, míg székeket nem kezd el összetolni, csakúgy mint amikor először itt voltak. Leülve persze integet elköszönésként, és megvárja, míg barátja el nem tűnik a lépcsőkön túl. Azután egyhamar folytatja berendezkedését, s végül egy széksoron fekve, hátát a falnak támasztva kényelmesedik el. Cipője már nincs a lábán, mind az ő és Garsin zsákja pedig a székek alatt vannak. Gondolkodás nélkül betakaródzik és nem tart sokáig, míg szunnyadni nem kezd. Egyenletes légzésén túl szentséges nyugodalmat lehet látni csukott szemű arcán.*
*Legyintene a kérdés megválaszolásához, ha nem vesztené el tőle az egyensúlyát.*
- Ne láncokat és csáklyát képzelj el. *Képet is vágna hozzá, ha Garsin nem épp előtte baktatna, de így ha amaz nem látja, minek tenné?* - Inkább házimunkát és karbantartást, az istálló takarítása általában a főnyeremény. Neked sejtem hogy nem lenne semmi probléma, nekem épp elég viszont. De legalább jobban alszom. *Ha azt nézzük hogy eddig semmilyen hasonló munkát nem kellett eddig elvállalnia nemesi sarji élete által, akkor meg lehet érteni panaszait.
Megfáradt, de őszinte mosollyal fogadja el a katona zsákját és a kölcsönadott takarót is, és nem tart sokáig, míg székeket nem kezd el összetolni, csakúgy mint amikor először itt voltak. Leülve persze integet elköszönésként, és megvárja, míg barátja el nem tűnik a lépcsőkön túl. Azután egyhamar folytatja berendezkedését, s végül egy széksoron fekve, hátát a falnak támasztva kényelmesedik el. Cipője már nincs a lábán, mind az ő és Garsin zsákja pedig a székek alatt vannak. Gondolkodás nélkül betakaródzik és nem tart sokáig, míg szunnyadni nem kezd. Egyenletes légzésén túl szentséges nyugodalmat lehet látni csukott szemű arcán.*
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-24 20:27:52
Üzenet elküldve: 2022-09-24 20:27:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Adoaver mentegetőzésére hátrapillant menet közben. Reméli azért, hogy az ifjú nem gurul le a lépcsőkön nagy fáradtságában...*
- Dolgoztatnak, azt mondod? - *Kérdez vissza somolyogva. Kíváncsi volna, mivel "gyötrik" barátját.*
- Semmi gond. Pihend ki magad. Lesz még alkalmunk beszélni. - *Teszi hozzá aztán.
Az ő léptein is lehet észlelni, hogy fárasztja már a lépcsőzés, meg a beszéde is levegőtlen, de a határait még nem érte el szerencsére. Azért szívesen dőlne le most már ő is...*
- Jól van. Köszönöm. - *Feleli Adoaver csomagmegőrző ajánlatára, meg a takaró dolgára.
Barátja kérésére, hogy alkalomadtán majd ébressze fel őt, ha az őrmestert megtalálta, nem felel, csak hümmög. Ha így alakulna, igazából nem áll szándékában fölverni az alvó fiút egy bemutatkozás kedvéért.
A folytatásra azonban már válaszol.*
- Köszönet előre is! - *Hálálkodik a meghívásért. Adoaver leírása elég meseszerű képet fest elé. Erdei környezetben békés esti tábortüzezés...
Közben megérkeznek a kívánt emeletre. Előre engedi Adoavert, hogy kiválaszthassa a magának tetsző zugot, ahol meghúzza majd magát az éjszakára. Aztán ha megállapodtak, leveti a zsákját és az ígértek szerint leoldja róla az egyik takarót, hogy barátjának adja.*
- Szép álmokat! - *Feleli egy kis mosollyal, majd terhei javától megszabadulva fordul vissza a lépcsők felé.
Menet közben csinál is néhány vállkörzést, meg átnyújtóztatja a hátát és a nyakát. A zsák hiányában most hirtelen már a sodronying sem tűnik olyan nehéznek, egy ideig könnyűnek érzi magát.
Épp ráfordul a lépcsőkre, mikor pár lépéssel lejjebb Gaerralos hátát pillantja meg.*
- Gaerralos! - *Szól utána fennhangon.*
- Őrmester... - *Toldja hozzá. S ha a férfi fölfigyelne rá, akkor gondol utána, hogy...*
- Vagy még nem végzett? - *A korlát fölött átpillantva igyekszik a csigalépcső alsóbb szakaszára látni, hogy esetleg követ-e valakit mestere.*
*Adoaver mentegetőzésére hátrapillant menet közben. Reméli azért, hogy az ifjú nem gurul le a lépcsőkön nagy fáradtságában...*
- Dolgoztatnak, azt mondod? - *Kérdez vissza somolyogva. Kíváncsi volna, mivel "gyötrik" barátját.*
- Semmi gond. Pihend ki magad. Lesz még alkalmunk beszélni. - *Teszi hozzá aztán.
Az ő léptein is lehet észlelni, hogy fárasztja már a lépcsőzés, meg a beszéde is levegőtlen, de a határait még nem érte el szerencsére. Azért szívesen dőlne le most már ő is...*
- Jól van. Köszönöm. - *Feleli Adoaver csomagmegőrző ajánlatára, meg a takaró dolgára.
Barátja kérésére, hogy alkalomadtán majd ébressze fel őt, ha az őrmestert megtalálta, nem felel, csak hümmög. Ha így alakulna, igazából nem áll szándékában fölverni az alvó fiút egy bemutatkozás kedvéért.
A folytatásra azonban már válaszol.*
- Köszönet előre is! - *Hálálkodik a meghívásért. Adoaver leírása elég meseszerű képet fest elé. Erdei környezetben békés esti tábortüzezés...
Közben megérkeznek a kívánt emeletre. Előre engedi Adoavert, hogy kiválaszthassa a magának tetsző zugot, ahol meghúzza majd magát az éjszakára. Aztán ha megállapodtak, leveti a zsákját és az ígértek szerint leoldja róla az egyik takarót, hogy barátjának adja.*
- Szép álmokat! - *Feleli egy kis mosollyal, majd terhei javától megszabadulva fordul vissza a lépcsők felé.
Menet közben csinál is néhány vállkörzést, meg átnyújtóztatja a hátát és a nyakát. A zsák hiányában most hirtelen már a sodronying sem tűnik olyan nehéznek, egy ideig könnyűnek érzi magát.
Épp ráfordul a lépcsőkre, mikor pár lépéssel lejjebb Gaerralos hátát pillantja meg.*
- Gaerralos! - *Szól utána fennhangon.*
- Őrmester... - *Toldja hozzá. S ha a férfi fölfigyelne rá, akkor gondol utána, hogy...*
- Vagy még nem végzett? - *A korlát fölött átpillantva igyekszik a csigalépcső alsóbb szakaszára látni, hogy esetleg követ-e valakit mestere.*
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-21 20:32:42
Üzenet elküldve: 2022-09-21 20:32:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Nem lehet azt mondani, hogy Gaerralosból hiányzik a tudásszomj, ám az elf talán mégis félreismeri motivációit. Nagyratörés, arrogancia, katonalélek, és nem utolsósorban egy pragmatikus világnézet... Bizony a veterán is hatalmat keres, még ha elég jól irányítja is viselkedésmódját, hogy ezt ne tegye egyértelművé.
Nem megalomán, és ambíciója sem feltétlenül személyes, ám a tudás, legyen az közönséges vagy mágikus, az ő szemében eszköz, fegyver. Valószínűleg a különbség közte és az utazók között a türelem és a hajlandóság, hogy hosszú és fáradságos munka árán jusson ehhez hozzá, és ideje lényeges részét az ehhez szükséges kutatásnak szentelje.
A Hrivin nevezetű segéd figyelmét vagy elkerülte Gaerralos szavainak egy része, vagy szándékosan nem ad rájuk választ - ismét csak a sárkányt érintő ügyben kapja meg azt az információt, melynek már a birtokában van, habár kérdése a mágiaelméletet célozta.
Végül mégis elengedi az ügyet, hiszen akárhogy is, de egyelőre gyanítja, hogy a válasz úgyis irreleváns lenne. Korlátozott ideig lehet itt, és a Parancsnoktól két feladatot kapott: az egyik az, hogy utánajárjon a sárkány ügyének, a másik pedig az, hogy az eddigi gyérebb, főleg az elmélet terén lényeges mágiatudását bővítse ki konkrét, a csatatéren is alkalmazható technikákkal. Ebbe pedig nehezen fér bele az, hogy személyes, még szinte a koncepció szintjén sem járó projektjei kössék le a figyelmét.*
-Ez esetben sok szerencsét.
*Mondja búcsúképpen, majd kevésbé sietősen, de ő is elindul ugyanabba az irányba, amit az elf célzott meg. Arra emlékszik, hogy a föld szintje - számára meglehetősen logikus módon - az elemek közül a legalacsonyabb pozíciót foglalja el. Így hát ha Garsin és Adoaver a Tűzmágia szintjéhez értekor még mindig az előteremben vannak, akkor nehezen lehet elkerülni az összefutást.
Tekintve, hogy még nem szabadult meg páncéljától és utazózsákjától, ekkorra már meglehetősen fáradt, ám léptei ettől még szilárdak, és arcára sem ül ki sok minden. Ha pedig a többiek nincsenek különösebben szem előtt, akkor akár elképzelhető az is, hogy miután röviden bepillant a szint ajtaja felé, továbbhalad lefelé.*
*Nem lehet azt mondani, hogy Gaerralosból hiányzik a tudásszomj, ám az elf talán mégis félreismeri motivációit. Nagyratörés, arrogancia, katonalélek, és nem utolsósorban egy pragmatikus világnézet... Bizony a veterán is hatalmat keres, még ha elég jól irányítja is viselkedésmódját, hogy ezt ne tegye egyértelművé.
Nem megalomán, és ambíciója sem feltétlenül személyes, ám a tudás, legyen az közönséges vagy mágikus, az ő szemében eszköz, fegyver. Valószínűleg a különbség közte és az utazók között a türelem és a hajlandóság, hogy hosszú és fáradságos munka árán jusson ehhez hozzá, és ideje lényeges részét az ehhez szükséges kutatásnak szentelje.
A Hrivin nevezetű segéd figyelmét vagy elkerülte Gaerralos szavainak egy része, vagy szándékosan nem ad rájuk választ - ismét csak a sárkányt érintő ügyben kapja meg azt az információt, melynek már a birtokában van, habár kérdése a mágiaelméletet célozta.
Végül mégis elengedi az ügyet, hiszen akárhogy is, de egyelőre gyanítja, hogy a válasz úgyis irreleváns lenne. Korlátozott ideig lehet itt, és a Parancsnoktól két feladatot kapott: az egyik az, hogy utánajárjon a sárkány ügyének, a másik pedig az, hogy az eddigi gyérebb, főleg az elmélet terén lényeges mágiatudását bővítse ki konkrét, a csatatéren is alkalmazható technikákkal. Ebbe pedig nehezen fér bele az, hogy személyes, még szinte a koncepció szintjén sem járó projektjei kössék le a figyelmét.*
-Ez esetben sok szerencsét.
*Mondja búcsúképpen, majd kevésbé sietősen, de ő is elindul ugyanabba az irányba, amit az elf célzott meg. Arra emlékszik, hogy a föld szintje - számára meglehetősen logikus módon - az elemek közül a legalacsonyabb pozíciót foglalja el. Így hát ha Garsin és Adoaver a Tűzmágia szintjéhez értekor még mindig az előteremben vannak, akkor nehezen lehet elkerülni az összefutást.
Tekintve, hogy még nem szabadult meg páncéljától és utazózsákjától, ekkorra már meglehetősen fáradt, ám léptei ettől még szilárdak, és arcára sem ül ki sok minden. Ha pedig a többiek nincsenek különösebben szem előtt, akkor akár elképzelhető az is, hogy miután röviden bepillant a szint ajtaja felé, továbbhalad lefelé.*
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-21 19:52:55
Üzenet elküldve: 2022-09-21 19:52:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Az elf kedélyesen hunyorog a férfira a szavai nyomán. A tudásvágy az, mi az elementáris mágiát életben tartja, a félkarú harcosban pedig nagyon is erős ez a szomj. A legtöbb utazó, ki a Tornyot választja, nem a tudást keresi, hanem a hatalmat. Sebtiben óhajtanak minél több tudásra szert tenni, s általában roppant csalódottan távoznak.*
-Úgy hiszem, nincs olyan élő az ég alatt, ki valaha találkozott volna azzal, amivel a társaid odafenn... Számos könyv a kezem ügyébe került, mióta a Tornyot szolgálom, de abban, amit Te keresel... *Megrázza fejét.* -Marad a szóbeszéd és a históriák. Ebben pedig csak egyvalaki fog tudni segíteni.
*Finoman biccent a lovag felé, csak úgy jelzésértékűen.* -Ha megbocsájtasz... A legkülöncebb utazók mindig az éjjel érkeznek. *Már fordul is szavai közben, hogy lesiessen a lépcsőn "őrhelyére". Valóban későre jár már. Hogy Gaerralos mihez kezd most, az csakis rajta áll.*
*Az elf kedélyesen hunyorog a férfira a szavai nyomán. A tudásvágy az, mi az elementáris mágiát életben tartja, a félkarú harcosban pedig nagyon is erős ez a szomj. A legtöbb utazó, ki a Tornyot választja, nem a tudást keresi, hanem a hatalmat. Sebtiben óhajtanak minél több tudásra szert tenni, s általában roppant csalódottan távoznak.*
-Úgy hiszem, nincs olyan élő az ég alatt, ki valaha találkozott volna azzal, amivel a társaid odafenn... Számos könyv a kezem ügyébe került, mióta a Tornyot szolgálom, de abban, amit Te keresel... *Megrázza fejét.* -Marad a szóbeszéd és a históriák. Ebben pedig csak egyvalaki fog tudni segíteni.
*Finoman biccent a lovag felé, csak úgy jelzésértékűen.* -Ha megbocsájtasz... A legkülöncebb utazók mindig az éjjel érkeznek. *Már fordul is szavai közben, hogy lesiessen a lépcsőn "őrhelyére". Valóban későre jár már. Hogy Gaerralos mihez kezd most, az csakis rajta áll.*
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-21 13:45:58
Üzenet elküldve: 2022-09-21 13:45:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Az elf szavai csalódással járnak. Számíthatott volna... és számítania kellett volna arra, hogy a Mágustoronyban uralkodó erősen kontrollált körülmények megnehezítenék a kutatást, akármennyire sem hiszi el egy pillanatra is, hogy a Torony könyvtára hiányt szenvedne a világi tudást érintő kötetekben. Az pedig, hogy a Nagymester engedélyére van szüksége, egyértelmű jele annak, hogy Gaerralos hibázott.
Az idő fontos erőforrás, és azzal, hogy Gaerralos az Abogrral való beszélgetése során nem kért engedélyt a Toronyban való kutatáshoz, nagy valószínűséggel lényeges mennyiséget vesztegetett el belőle. Persze meglehet az is, hogy nem kapott volna hozzáférést semmihez, ám végül a Mester döntése helyett a saját hezitációját hibáztathatja.
Arcára gondolatai helyett csak egy grimasz finom árnyéka ül ki, és már épp megszólalna, mikor az elf alternatívát ajánl a Kurátor személyében. Elgondolkozik, ezt kívülről is látni. Aligha van tényleges szükség arra, hogy azonnal utánajárjon a sárkány ügyének, és egyébként is jócskán esteledik már, így valószínűtlennek tartja, hogy sokat nyerne azzal, ha most találkozna a Kurátorral.*
-Ez esetben azt hiszem, ittlétem során meg fogom látogatni, és megérdeklődöm tőle a részleteket.
*Ám ha szerencsés, akkor a tényleges kutatásra akár Abogr-tól is engedélyt kaphat, mikor az visszatér. A maga részéről nem is szándékozik tovább itt maradni, és folytathatják az utat lefelé. Csak ha már közelednek a lentebbi emeletekhez, akkor szólal meg ismét.*
-Köszönöm az eddigi segítségét. Jól sejtem, hogy bármely olyan kutatás esetében, ami túlmutat a széleskörűen elérhető elementáris mágiák elsajátításán, vagy a Kurátort kell keresnem, vagy megvárni Abogr mestert? Ez alatt főleg a mélyebb mágiaelméletet értem.
*Persze azért ő sem akar feleslegesen a Kurátorhoz rohangálni, hogy megfizesse a tudás kétségkívül magas árát, így biztos lesz olyan dolog, amiről először a Torony segédeit kérdezi majd meg, ám addig is jobb tudni, hogy mire számíthat.*
*Az elf szavai csalódással járnak. Számíthatott volna... és számítania kellett volna arra, hogy a Mágustoronyban uralkodó erősen kontrollált körülmények megnehezítenék a kutatást, akármennyire sem hiszi el egy pillanatra is, hogy a Torony könyvtára hiányt szenvedne a világi tudást érintő kötetekben. Az pedig, hogy a Nagymester engedélyére van szüksége, egyértelmű jele annak, hogy Gaerralos hibázott.
Az idő fontos erőforrás, és azzal, hogy Gaerralos az Abogrral való beszélgetése során nem kért engedélyt a Toronyban való kutatáshoz, nagy valószínűséggel lényeges mennyiséget vesztegetett el belőle. Persze meglehet az is, hogy nem kapott volna hozzáférést semmihez, ám végül a Mester döntése helyett a saját hezitációját hibáztathatja.
Arcára gondolatai helyett csak egy grimasz finom árnyéka ül ki, és már épp megszólalna, mikor az elf alternatívát ajánl a Kurátor személyében. Elgondolkozik, ezt kívülről is látni. Aligha van tényleges szükség arra, hogy azonnal utánajárjon a sárkány ügyének, és egyébként is jócskán esteledik már, így valószínűtlennek tartja, hogy sokat nyerne azzal, ha most találkozna a Kurátorral.*
-Ez esetben azt hiszem, ittlétem során meg fogom látogatni, és megérdeklődöm tőle a részleteket.
*Ám ha szerencsés, akkor a tényleges kutatásra akár Abogr-tól is engedélyt kaphat, mikor az visszatér. A maga részéről nem is szándékozik tovább itt maradni, és folytathatják az utat lefelé. Csak ha már közelednek a lentebbi emeletekhez, akkor szólal meg ismét.*
-Köszönöm az eddigi segítségét. Jól sejtem, hogy bármely olyan kutatás esetében, ami túlmutat a széleskörűen elérhető elementáris mágiák elsajátításán, vagy a Kurátort kell keresnem, vagy megvárni Abogr mestert? Ez alatt főleg a mélyebb mágiaelméletet értem.
*Persze azért ő sem akar feleslegesen a Kurátorhoz rohangálni, hogy megfizesse a tudás kétségkívül magas árát, így biztos lesz olyan dolog, amiről először a Torony segédeit kérdezi majd meg, ám addig is jobb tudni, hogy mire számíthat.*
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-20 22:18:49
Üzenet elküldve: 2022-09-20 22:18:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Miután Gaerralos tájékoztatást kapott az újabb vendégről, az elf útnak indul lefelé. Noha a férfi nem láthatja, a következőkre némileg felszökken a szemöldöke.*
-Ide az elementáris mágia elsajátítása miatt járnak a népek. A könyvek és a tekercsek is ennek megfelelően állnak rendelkezésre. Ha ennél több tudásra vágysz, el kell szomorítsalak: még ha rendelkezésre is áll kívánt forrás a kutatásod illetően, Nagymester beleegyezése nélkül aligha engedhetek többet. *A szavak szárazon hathatnak, de Gaerralos értheti okait. Ha Abogr nem hagyta meg neki, hogy kutakodjon az ügyben, nyilván nem is számol segítséggel.*
-Ugyanakkor... A Kurátor talán segíthet. *Torpan meg hirtelen az épp aktuális szinten, jobbjával mutatva egy cikornyás faajtóra a helyiség végében.*
-Én nemigen vágyom most a vénség társaságára... De számtalan históriát és történetet ismer. És eszes mágus, azt meg kell hagyni. *Féloldalvást fordulva állapodik meg a lépcsőn, merengve szemlélve Gaerralost. A falon lobogó, olthatatlan fáklyák különös ragyogásba vonják az amúgy szép elf vonásait.*
-Bizonyosan segédkezni fog. Bizonyos fizetség fejében.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.20 22:20:36
*Miután Gaerralos tájékoztatást kapott az újabb vendégről, az elf útnak indul lefelé. Noha a férfi nem láthatja, a következőkre némileg felszökken a szemöldöke.*
-Ide az elementáris mágia elsajátítása miatt járnak a népek. A könyvek és a tekercsek is ennek megfelelően állnak rendelkezésre. Ha ennél több tudásra vágysz, el kell szomorítsalak: még ha rendelkezésre is áll kívánt forrás a kutatásod illetően, Nagymester beleegyezése nélkül aligha engedhetek többet. *A szavak szárazon hathatnak, de Gaerralos értheti okait. Ha Abogr nem hagyta meg neki, hogy kutakodjon az ügyben, nyilván nem is számol segítséggel.*
-Ugyanakkor... A Kurátor talán segíthet. *Torpan meg hirtelen az épp aktuális szinten, jobbjával mutatva egy cikornyás faajtóra a helyiség végében.*
-Én nemigen vágyom most a vénség társaságára... De számtalan históriát és történetet ismer. És eszes mágus, azt meg kell hagyni. *Féloldalvást fordulva állapodik meg a lépcsőn, merengve szemlélve Gaerralost. A falon lobogó, olthatatlan fáklyák különös ragyogásba vonják az amúgy szép elf vonásait.*
-Bizonyosan segédkezni fog. Bizonyos fizetség fejében.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.20 22:20:36
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-20 20:44:34
Üzenet elküldve: 2022-09-20 20:44:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Garsin mellett belépve a könyvtárnak is mondható könyvmetropoliszba, nagy megkönnyebbüléssel és annál nagyobb boldogsággal fedezi fel, hogy barátja szavának megfelelően az óriási összekötőterem valóban változatlan. Mintha el se hagyták volna, de egy ilyen helyen nehéz is lenne nagy változásokat végrehajtani anélkül, hogy évek telnének bele, gondolja.
Csöndben bólint Garsin ajánlatára, és amint a katona elkezdi megmászni a megannyi spirál lépcsőfokot, akkor ő is követi. Az út közben persze mentegetőzik:*
- Ne haragudj Garsin, szívesen maradnék még veletek dumcsizni, de tényleg nullán járok; az ebédem mellett majdnem a tüdőmet is kiköptem, ráadásul gyorsabban is tettem meg az utat, mint mikor először együtt mentünk. A Szarvasligetben megdolgoztatnak, talán azért nem ütöttem ki magam. *Jelentős változással nem büszkélkedhet, de számára ez is valami. Kíváncsian méri fel a lányt háta mögött, de sejti, hogy amaz nála sokkalta jobban bírta a szuflát.*
- Nyugodtam bízzad azokat rám, legalább te ne rohangálj teljes felszereléssel. És ha passzolsz nekem egy takarót, talán húzom is a lóbőrt. *Ezt nem túlzásként gondolja, a maga részéről tényleg a határt üti.* - Kelts fel ha elalszok, bemutatom magam az őrmesterednek, talán valami jó benyomást is tudok nála kelteni. Megajánlom neki, hogy látogassa meg a Szarvasligetet veled együtt. Nemcsak hogy jó esti tüzek mellett ülünk néha össze, Luninari egyszerre több mágiában jártas, talán még a holdban is. Kedves személyiség, csak mosolyogni fogtok tőle. *Mosolyog a reményteli, de talán túlzottan bizakodó elképzelésre. A láthatatlan lépcsőkkel ellentétben ennek vannak korlátjai, így gyorsabban is érik el azt a harmadik emeletet az előző sebességüknél. Ennél az erkélyes folyosónál nincs sok minden, minden mágikus kellék és csecsebecse a jelöletlen, dísztelen faajtón túl vannak. Habár az előteremnél kényelmesebb székeket, asztalokat és írószert azért lehet találni.*
- Itt leszek akkor. *Mondja.* - Miattam ne siessél!
*Garsin mellett belépve a könyvtárnak is mondható könyvmetropoliszba, nagy megkönnyebbüléssel és annál nagyobb boldogsággal fedezi fel, hogy barátja szavának megfelelően az óriási összekötőterem valóban változatlan. Mintha el se hagyták volna, de egy ilyen helyen nehéz is lenne nagy változásokat végrehajtani anélkül, hogy évek telnének bele, gondolja.
Csöndben bólint Garsin ajánlatára, és amint a katona elkezdi megmászni a megannyi spirál lépcsőfokot, akkor ő is követi. Az út közben persze mentegetőzik:*
- Ne haragudj Garsin, szívesen maradnék még veletek dumcsizni, de tényleg nullán járok; az ebédem mellett majdnem a tüdőmet is kiköptem, ráadásul gyorsabban is tettem meg az utat, mint mikor először együtt mentünk. A Szarvasligetben megdolgoztatnak, talán azért nem ütöttem ki magam. *Jelentős változással nem büszkélkedhet, de számára ez is valami. Kíváncsian méri fel a lányt háta mögött, de sejti, hogy amaz nála sokkalta jobban bírta a szuflát.*
- Nyugodtam bízzad azokat rám, legalább te ne rohangálj teljes felszereléssel. És ha passzolsz nekem egy takarót, talán húzom is a lóbőrt. *Ezt nem túlzásként gondolja, a maga részéről tényleg a határt üti.* - Kelts fel ha elalszok, bemutatom magam az őrmesterednek, talán valami jó benyomást is tudok nála kelteni. Megajánlom neki, hogy látogassa meg a Szarvasligetet veled együtt. Nemcsak hogy jó esti tüzek mellett ülünk néha össze, Luninari egyszerre több mágiában jártas, talán még a holdban is. Kedves személyiség, csak mosolyogni fogtok tőle. *Mosolyog a reményteli, de talán túlzottan bizakodó elképzelésre. A láthatatlan lépcsőkkel ellentétben ennek vannak korlátjai, így gyorsabban is érik el azt a harmadik emeletet az előző sebességüknél. Ennél az erkélyes folyosónál nincs sok minden, minden mágikus kellék és csecsebecse a jelöletlen, dísztelen faajtón túl vannak. Habár az előteremnél kényelmesebb székeket, asztalokat és írószert azért lehet találni.*
- Itt leszek akkor. *Mondja.* - Miattam ne siessél!
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-18 21:50:08
Üzenet elküldve: 2022-09-18 21:50:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Adoaver első megjegyzései a maguk nyers őszinteségével mosolygásra késztetik.*
- Azokat én is hiányolom. - *Ért egyet, hogy nagy kár azokért a kényelmes ülőalkalmatosságokért. Korábban nem is ült még ilyesmikben, csak itt. Ha nem lettek volna túlságosan szem előtt a fogadótérben, bizony jót tudott volna aludni az egyikben akár ülve is.*
- Nem, ott minden változatlannak tűnt. - *Nyugtatja meg barátját a könyvtárat illetően.
Közben előre megy a lépcsőkön, s mikor benyit, továbbra is mindent rendben talál, ahogy mondta.
Hallgatja közben Adoaver válaszát, hogy miként tervezi az est hátralevő részét. Annyira nem is hangzik rossz ötletnek korán lepihenni, aztán már hajnalban munkához látni, de a részéről jobb érzéssel hajtaná álomra a fejét, ha még ma tanulna is valamit. Gaerralost pedig mindenképpen meg kell keresnie előbb...*
- Akkor szerintem tényleg menjünk fel a tűz ág szintjére. Ott lepakolunk, aztán te már akár kényelembe is helyezheted magadat. Én is nálad hagynám a zsákomat, körülnézek, aztán ha nem találom Gaerralost, akkor legfeljebb maradok a lépcsők közelében, hogy ne mulasszuk el egymást. - *Vázolja föl a tervét.*
- Ha megtalálom, akkor pedig visszajövünk hozzád. Aztán szerintem én is pihenek kicsit. Bár jó volna már ma is legalább jegyzetelni valamit... - *Beszél, részben magában, miközben halad tovább fölfelé. S hacsak Adoaver nem kezd ellenkezni, valóban meg sem áll a harmadik szintig.
Közben minden megállónál körülnéz egy kicsit, hátha valahol fölbukkan mestere.*
*Adoaver első megjegyzései a maguk nyers őszinteségével mosolygásra késztetik.*
- Azokat én is hiányolom. - *Ért egyet, hogy nagy kár azokért a kényelmes ülőalkalmatosságokért. Korábban nem is ült még ilyesmikben, csak itt. Ha nem lettek volna túlságosan szem előtt a fogadótérben, bizony jót tudott volna aludni az egyikben akár ülve is.*
- Nem, ott minden változatlannak tűnt. - *Nyugtatja meg barátját a könyvtárat illetően.
Közben előre megy a lépcsőkön, s mikor benyit, továbbra is mindent rendben talál, ahogy mondta.
Hallgatja közben Adoaver válaszát, hogy miként tervezi az est hátralevő részét. Annyira nem is hangzik rossz ötletnek korán lepihenni, aztán már hajnalban munkához látni, de a részéről jobb érzéssel hajtaná álomra a fejét, ha még ma tanulna is valamit. Gaerralost pedig mindenképpen meg kell keresnie előbb...*
- Akkor szerintem tényleg menjünk fel a tűz ág szintjére. Ott lepakolunk, aztán te már akár kényelembe is helyezheted magadat. Én is nálad hagynám a zsákomat, körülnézek, aztán ha nem találom Gaerralost, akkor legfeljebb maradok a lépcsők közelében, hogy ne mulasszuk el egymást. - *Vázolja föl a tervét.*
- Ha megtalálom, akkor pedig visszajövünk hozzád. Aztán szerintem én is pihenek kicsit. Bár jó volna már ma is legalább jegyzetelni valamit... - *Beszél, részben magában, miközben halad tovább fölfelé. S hacsak Adoaver nem kezd ellenkezni, valóban meg sem áll a harmadik szintig.
Közben minden megállónál körülnéz egy kicsit, hátha valahol fölbukkan mestere.*
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-18 17:51:13
Üzenet elküldve: 2022-09-18 17:51:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
- Harmadik a parancsnok és hadnagy után. *Bólogat automatikusan Garsin válaszára, bár okosabb nem lett tőle, hanem csak több kérdés merült fel: név szerint milyen fokozat a parancsnok, a hadnagy, és miféle alakulat az övék. De ezeket várhatnak magukra, ha nem felejti el.
További szavaira Adoavernek emlékeztetnie kell magát, hogy mi is jár a katona foglalkozással: fegyver, páncél, szolgálat és esetleges harc. Eddig még sosem képzelte el társát olyan helyzetben, de találkozásukon túli mindennapjaival is tisztában szükséges lennie, ami jó távol áll Adoaverétől. Csak ne kelljen őket használnia, vagy többet a kelleténél.
Ebben az állapotában inkább kísérti a sorsot és szempárjait szigorúan egyenesen tartja, koncentráltan baktat, inkább a torony alapzatát mustrálva kíváncsian: az ilyen helynek hogyan nézhet ki egy esetleges pincéje? Olyan megszámlálhatatlan tonnányi dolgot tárolhatnak ebben ezen a helyen, hogy nehéz lenne eldönteni, mi érdemel helyet az aljának. Talán egy-két tartalék bútorzat, íróeszközök, ilyesmi?
Memóriájával ellentétben egészen máshogy néz ki az előszoba és Garsin ezt láthatja is megdöbbent és csalódott arckifejezéséről.*
- Mióta lett ez lepukkadva? Hol a fotelom? *Nyafogásában a süppedős foteljét hiányolja itt a leginkább. Bár igazság szerint nem döbbenik meg olyannyira, elvégre a torony előző ottlétük alatt is itt-ott változott, az ajtókon túl sokszor más helyiség nyílt. De ez a recepciótér eddig mindig kényelmes maradt. Mondjuk így is lehet kényelmet találni, de nem azt a mértéket amire ő előkészítette magát.*
- Hát remélem hogy a könyvtár nem vált kisraktárrá... *Ezen a hozzászóláson kívül már a valóságra fölkészülve követi Garsint, ahova vezeti.*
- Hmm... Tudja, hogy hol lennénk? Nem azt mondom hogy órákig el lehet itt tévedni, de az ajtók és emeletek változása könnyen összezavarnak mindenkit. Szerintem várakozzunk az előszobánál, az én részemről még nem rohanok a könyvekhez. Különben is... *Pislog kettőt lassan, leküzd egy ásítást.* - Abszolút kimerültem. A beszélgetés után szerintem leheverek már holnapra, vagy pár órával későbbig, ha már nem múlt el éjfél. Te hogy vagy vele?
- Harmadik a parancsnok és hadnagy után. *Bólogat automatikusan Garsin válaszára, bár okosabb nem lett tőle, hanem csak több kérdés merült fel: név szerint milyen fokozat a parancsnok, a hadnagy, és miféle alakulat az övék. De ezeket várhatnak magukra, ha nem felejti el.
További szavaira Adoavernek emlékeztetnie kell magát, hogy mi is jár a katona foglalkozással: fegyver, páncél, szolgálat és esetleges harc. Eddig még sosem képzelte el társát olyan helyzetben, de találkozásukon túli mindennapjaival is tisztában szükséges lennie, ami jó távol áll Adoaverétől. Csak ne kelljen őket használnia, vagy többet a kelleténél.
Ebben az állapotában inkább kísérti a sorsot és szempárjait szigorúan egyenesen tartja, koncentráltan baktat, inkább a torony alapzatát mustrálva kíváncsian: az ilyen helynek hogyan nézhet ki egy esetleges pincéje? Olyan megszámlálhatatlan tonnányi dolgot tárolhatnak ebben ezen a helyen, hogy nehéz lenne eldönteni, mi érdemel helyet az aljának. Talán egy-két tartalék bútorzat, íróeszközök, ilyesmi?
Memóriájával ellentétben egészen máshogy néz ki az előszoba és Garsin ezt láthatja is megdöbbent és csalódott arckifejezéséről.*
- Mióta lett ez lepukkadva? Hol a fotelom? *Nyafogásában a süppedős foteljét hiányolja itt a leginkább. Bár igazság szerint nem döbbenik meg olyannyira, elvégre a torony előző ottlétük alatt is itt-ott változott, az ajtókon túl sokszor más helyiség nyílt. De ez a recepciótér eddig mindig kényelmes maradt. Mondjuk így is lehet kényelmet találni, de nem azt a mértéket amire ő előkészítette magát.*
- Hát remélem hogy a könyvtár nem vált kisraktárrá... *Ezen a hozzászóláson kívül már a valóságra fölkészülve követi Garsint, ahova vezeti.*
- Hmm... Tudja, hogy hol lennénk? Nem azt mondom hogy órákig el lehet itt tévedni, de az ajtók és emeletek változása könnyen összezavarnak mindenkit. Szerintem várakozzunk az előszobánál, az én részemről még nem rohanok a könyvekhez. Különben is... *Pislog kettőt lassan, leküzd egy ásítást.* - Abszolút kimerültem. A beszélgetés után szerintem leheverek már holnapra, vagy pár órával későbbig, ha már nem múlt el éjfél. Te hogy vagy vele?
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-18 16:49:21
Üzenet elküldve: 2022-09-18 16:49:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Az nem különösebben feltűnő, hogy a mágusok nem taperolják a festményt - a művészet ezen formáját általában távolról szokás élvezni. Az viszont már, hogy mintha csak egy láthatatlan, átléphetetlen kör venné körül a festményt, úgy kerülik a közelséget, már észrevehetőbb. A beszélgetés részleteit viszont sajnos nem tudja elhallani, mivel egyrészt ezúttal már jóval halkabban folyik a tárgyalás, másrészt pedig hirtelen valaki megközelíti, figyelmét magára vonva.*
-A vártnál jobban.
*Nem kellett győzködnie Abogrt igazáról, és az pedig nem változtatta szórakozásból valamiféle kétéltűvé. Az, hogy egy nála nagyságrendekkel több erővel bíró mágus utánajár a dolognak, a részéről sikerként könyvelhető el Szavait követően kíváncsiságból újra a festményre pillant, mely nem kerüli el Hrivin figyelmét sem, és hamarosan magyarázatot is kap.*
-Meg kell valljam, hogy kevéssé tudok azonosulni a legtöbb mestermágus koncepcióival a tréfák mibenlétének kapcsán.
*Jegyzi meg, miközben azt nézi, hogy miképpen oldják meg az előttük tornyosuló problémát Abogr beosztottai. A pirtianesi nemesség véres 'játékait' juttatja eszébe a dolog, ami nem meglepő, tekintve, hogy a Föld Városában erős átfedés létezik a mágustudók és a nemesség között.
Elismerően biccent, látván a lepedő használatát. Nem túl kreatív megoldás, persze...*
~De gyakran a legegyszerűbb út egyben a legcélravezetőbb.~
*Annak szavaira oldalrabiccenti fejét - a festmény veszélyes, ám katonai szemmel rátekintve el tudja képzelni, hogy akár még hasznos is lehet. Kísérletezgetni pedig állatokkal mindig lehet... röviden még a táskájában lapuló életre keltett kő gondolata is átfut a fején, ám nincs igazán ideje ezzel foglalkozni, mivel az elf folytatja.*
-A Mester sietősen távozott, hogy utánajárjon a dolgoknak. Elmondása szerint egy darabig távol lesz, kéri, hogy ne keressék. Ezen felül egy, a közeljövőben megejtendő tanácsülést emlegetett, melyen a részvételemre számít.
*Osztja meg röviden a találkozás menetét, továbbra is meghagyva korábbi szenvtelen modorát. Nem kerüli el figyelmét a többes szám, és rövidesen utána is tervez kérdezni, és így rá is kérdez.*
-Részemről indulhatunk - mindenképp le kell mennem, akármit is szeretnék. Ám ha szabad érdeklődnöm, mire fel a többesszám? Tudomásom szerint csak egyvalaki kísért el engem ide.
*Teszi fel az első kérdést, és ha választ kapott, akkor már a lefelé való út közben tér rá a másik témára.*
-Ittlétem során terveim között volt pár dolognak utánanézni. Míg vannak terveim hosszútávú kutatásra is, elsősorban érdekelne, hogy van-e a Toronyban egy kötet az ismert világ elementáris kötődéssel bíró lényeiről, illetőleg nagy általánosságban az elementáris mágia Lanawinon megtalálható fokális pontjairól. Szeretném, ha elég információval rendelkeznék az ittlétem okaként szolgáló témáról, hogy érdemben is hozzátehessek az ügy megtárgyalásához.
*Virágnyelven beszél, nem feltétlenül azért, mert ő maga szükségét látja ennek, hanem mert úgy érzékeli, hogy a vele sétáló elf is ugyanígy tett.*
*Az nem különösebben feltűnő, hogy a mágusok nem taperolják a festményt - a művészet ezen formáját általában távolról szokás élvezni. Az viszont már, hogy mintha csak egy láthatatlan, átléphetetlen kör venné körül a festményt, úgy kerülik a közelséget, már észrevehetőbb. A beszélgetés részleteit viszont sajnos nem tudja elhallani, mivel egyrészt ezúttal már jóval halkabban folyik a tárgyalás, másrészt pedig hirtelen valaki megközelíti, figyelmét magára vonva.*
-A vártnál jobban.
*Nem kellett győzködnie Abogrt igazáról, és az pedig nem változtatta szórakozásból valamiféle kétéltűvé. Az, hogy egy nála nagyságrendekkel több erővel bíró mágus utánajár a dolognak, a részéről sikerként könyvelhető el Szavait követően kíváncsiságból újra a festményre pillant, mely nem kerüli el Hrivin figyelmét sem, és hamarosan magyarázatot is kap.*
-Meg kell valljam, hogy kevéssé tudok azonosulni a legtöbb mestermágus koncepcióival a tréfák mibenlétének kapcsán.
*Jegyzi meg, miközben azt nézi, hogy miképpen oldják meg az előttük tornyosuló problémát Abogr beosztottai. A pirtianesi nemesség véres 'játékait' juttatja eszébe a dolog, ami nem meglepő, tekintve, hogy a Föld Városában erős átfedés létezik a mágustudók és a nemesség között.
Elismerően biccent, látván a lepedő használatát. Nem túl kreatív megoldás, persze...*
~De gyakran a legegyszerűbb út egyben a legcélravezetőbb.~
*Annak szavaira oldalrabiccenti fejét - a festmény veszélyes, ám katonai szemmel rátekintve el tudja képzelni, hogy akár még hasznos is lehet. Kísérletezgetni pedig állatokkal mindig lehet... röviden még a táskájában lapuló életre keltett kő gondolata is átfut a fején, ám nincs igazán ideje ezzel foglalkozni, mivel az elf folytatja.*
-A Mester sietősen távozott, hogy utánajárjon a dolgoknak. Elmondása szerint egy darabig távol lesz, kéri, hogy ne keressék. Ezen felül egy, a közeljövőben megejtendő tanácsülést emlegetett, melyen a részvételemre számít.
*Osztja meg röviden a találkozás menetét, továbbra is meghagyva korábbi szenvtelen modorát. Nem kerüli el figyelmét a többes szám, és rövidesen utána is tervez kérdezni, és így rá is kérdez.*
-Részemről indulhatunk - mindenképp le kell mennem, akármit is szeretnék. Ám ha szabad érdeklődnöm, mire fel a többesszám? Tudomásom szerint csak egyvalaki kísért el engem ide.
*Teszi fel az első kérdést, és ha választ kapott, akkor már a lefelé való út közben tér rá a másik témára.*
-Ittlétem során terveim között volt pár dolognak utánanézni. Míg vannak terveim hosszútávú kutatásra is, elsősorban érdekelne, hogy van-e a Toronyban egy kötet az ismert világ elementáris kötődéssel bíró lényeiről, illetőleg nagy általánosságban az elementáris mágia Lanawinon megtalálható fokális pontjairól. Szeretném, ha elég információval rendelkeznék az ittlétem okaként szolgáló témáról, hogy érdemben is hozzátehessek az ügy megtárgyalásához.
*Virágnyelven beszél, nem feltétlenül azért, mert ő maga szükségét látja ennek, hanem mert úgy érzékeli, hogy a vele sétáló elf is ugyanígy tett.*
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-18 15:11:15
Üzenet elküldve: 2022-09-18 15:11:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A bíborba öltözött szolgák még mindig a festményt vizsgálják, habár jóval mérsékeltebben, mint ahogy azt tették korábban. Szemmel látható, hogy kerülik a kontaktust. Legalább egy lépés távolságban áll tőle mindenki. Ám mielőtt Gaerralos bármit is kihegyezne a pusmogásból, valaki odalép hozzá.*
-Minden rendben ment? *Az elf az, aki felkísérte a lépcsőkön. Láthatóan csatlakozott a festményt vizsgálók gyűrűjéhez, míg Gaerralosra várt.*
-A festmény. Mágia ül rajta. *Biccent a kép irányába, látván a férfi érdeklődését.* -Amos Thenior küldte, Abogr mesternek címezve. A hecc kedvéért, gondoljuk mi. Persze ha ilyen trükkökkel akar túljárni a Nagymester eszén... *Fejét csóválja csak a gondolatra, miközben a kép felé fordul. Arra egy magas, kopasz alak két lépésről egy koszos lepedőt dob rá, amit szórványos taps követ.*
-Ha élő szövet ér a vászonhoz, azt magába szippantja a festmény. Hogy mi történik eztán... *Vállat von, s egy félmosollyal fejezi be a mondatot. Nem volt közöttük olyan, aki ily vakmerő cselekedetre szánta volna magát.
Közben a toronyszolgák szép sorjában szállingózni kezdenek. Otthagyják a letakart festményt a kerek terem közepén, legalábbis egyelőre.*
-Feltételezem, el kell majd pusztítanunk. Veszélyes lehet. *Szólal meg újra színtelen hangon a lány, majd Gaerralos felé fordul.* -Hogy mentek a dolgok az... ügyet illetően? Csatlakoznál utazótársaidhoz? *Szavaiból kiderülhet, Garsin már nincs egyedül.*
*A bíborba öltözött szolgák még mindig a festményt vizsgálják, habár jóval mérsékeltebben, mint ahogy azt tették korábban. Szemmel látható, hogy kerülik a kontaktust. Legalább egy lépés távolságban áll tőle mindenki. Ám mielőtt Gaerralos bármit is kihegyezne a pusmogásból, valaki odalép hozzá.*
-Minden rendben ment? *Az elf az, aki felkísérte a lépcsőkön. Láthatóan csatlakozott a festményt vizsgálók gyűrűjéhez, míg Gaerralosra várt.*
-A festmény. Mágia ül rajta. *Biccent a kép irányába, látván a férfi érdeklődését.* -Amos Thenior küldte, Abogr mesternek címezve. A hecc kedvéért, gondoljuk mi. Persze ha ilyen trükkökkel akar túljárni a Nagymester eszén... *Fejét csóválja csak a gondolatra, miközben a kép felé fordul. Arra egy magas, kopasz alak két lépésről egy koszos lepedőt dob rá, amit szórványos taps követ.*
-Ha élő szövet ér a vászonhoz, azt magába szippantja a festmény. Hogy mi történik eztán... *Vállat von, s egy félmosollyal fejezi be a mondatot. Nem volt közöttük olyan, aki ily vakmerő cselekedetre szánta volna magát.
Közben a toronyszolgák szép sorjában szállingózni kezdenek. Otthagyják a letakart festményt a kerek terem közepén, legalábbis egyelőre.*
-Feltételezem, el kell majd pusztítanunk. Veszélyes lehet. *Szólal meg újra színtelen hangon a lány, majd Gaerralos felé fordul.* -Hogy mentek a dolgok az... ügyet illetően? Csatlakoznál utazótársaidhoz? *Szavaiból kiderülhet, Garsin már nincs egyedül.*
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-17 22:25:23
Üzenet elküldve: 2022-09-17 22:25:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Rövid ideig töpreng, mielőtt megszólalna.*
- Rangsorban a harmadik az alakulatunkban a parancsnok és a hadnagy után. - *Fűz egy kis magyarázatot Adoaver feltételezéséhez, mintegy megerősítésképpen.*
- És az egyik kiképzőmesterem. - *Teszi hozzá, s arckifejezése elégedettséget sugall e ténnyel kapcsolatban.
A kérdésre aztán a fejét rázza, de egyben ki is húzza magát, hogy jobban mutasson új szerzeményeivel.*
- Nem. De szeretném azt hinni, hogy kiérdemeltem, hogy már igazi kardot forgathassak, s azért küldött Gaerralos a kovácshoz. Épp csak tegnap vettem át, ezt és a sodronyinget is. Még szoknom kell... - *Ismeri be büszkélkedése után ezt is, karjait kissé megemelve, amik nem túlzottan, de a számára azért még érzékelhetően nehezebbek, mint a sodronying súlya nélkül.
Aztán némi élelem cserél gazdát, mielőtt elindulnának a toronyba. Az ifjú talán izgul, de igazából ő is szeretné, ha barátja jó benyomást tenne mesterére. Részben ezért is igyekezett még idelent intézni ezeket a kérdéseket és az ellátmánnyal kapcsolatos gondokat. Gaerralosnak talán így is fel fog tűnni, hogy az ő készletei vannak Adoavernél, de nem ez lesz az első tapasztalata az ifjúval kapcsolatban, s talán így szóba sem lesz hozva ez a... kellemetlenség. Abban ugyanis viszonylag biztos, hogy mestere ezt a fajta felkészületlenséget és felelőtlenséget nem értékelné valami pozitívan.
Aggódó kérdéseire Adoaver nem csak hogy megnyugtató választ ad, de az általa leírt kép még meg is mozgatja Garsin fantáziáját. Elképzeli az ifjút, ahogy "szárnyalva", lobogó kék köpenyében közelíti meg a tó felszínét, mint egy sirály, majd egy hallal a szájában suhan tovább...
Szuszogva fölkuncog, de az ifjú felé már csak egy kis mosollyal pillant hátra a válla fölött, mielőtt elkezdené venni a lépcsőket fölfelé.
Vannak róla emlékei, hogy Adoaver nem kedvelte túlzottan ezt a levegőből készült tákolmányt, úgyhogy nem is húzza az időt, sietve halad egészen a bejáratig.
Fölmerül benne, hogy figyelmeztesse barátját, hogy a fogadóterem egy kissé megváltozott, mióta utoljára itt jártak, ám végül nem szólal meg. Veszélyt ez nem jelent, s legalább a meglepetést sem rontja el.
Figyeli is az ifjú arcát, mikor belépnek. Egyébként pedig azt lesi, hogy a lila taláros elf hölgy már visszatért-e, s ha igen, tartóztatja-e őket.
Ha ez nem történik meg, akkor a csigalépcsőn továbbhalad az első emeletre.*
- Gaerralos-al azt beszéltük meg, hogy lefekvés előtt még megkeressük egymást. Nem tudom, már végezhetett-e... Lepihenjünk a harmadik emeleten, vagy nézzünk körül? - *Érdeklődik Adoaver tervei felől. A harmadik emelet a tűz ágé, azért javasolja ezt, mert az ifjú vélhetően úgyis ott szeretne letelepedni. A föld ág szintje meg épphogy csak fölötte van, úgyhogy oda már akár egyedül is fölnézhet, a fiúra hagyva a csomagját. Feltételezi, ha Gaerralos végzett, akkor jó eséllyel ott fogja őt megtalálni.*
*Rövid ideig töpreng, mielőtt megszólalna.*
- Rangsorban a harmadik az alakulatunkban a parancsnok és a hadnagy után. - *Fűz egy kis magyarázatot Adoaver feltételezéséhez, mintegy megerősítésképpen.*
- És az egyik kiképzőmesterem. - *Teszi hozzá, s arckifejezése elégedettséget sugall e ténnyel kapcsolatban.
A kérdésre aztán a fejét rázza, de egyben ki is húzza magát, hogy jobban mutasson új szerzeményeivel.*
- Nem. De szeretném azt hinni, hogy kiérdemeltem, hogy már igazi kardot forgathassak, s azért küldött Gaerralos a kovácshoz. Épp csak tegnap vettem át, ezt és a sodronyinget is. Még szoknom kell... - *Ismeri be büszkélkedése után ezt is, karjait kissé megemelve, amik nem túlzottan, de a számára azért még érzékelhetően nehezebbek, mint a sodronying súlya nélkül.
Aztán némi élelem cserél gazdát, mielőtt elindulnának a toronyba. Az ifjú talán izgul, de igazából ő is szeretné, ha barátja jó benyomást tenne mesterére. Részben ezért is igyekezett még idelent intézni ezeket a kérdéseket és az ellátmánnyal kapcsolatos gondokat. Gaerralosnak talán így is fel fog tűnni, hogy az ő készletei vannak Adoavernél, de nem ez lesz az első tapasztalata az ifjúval kapcsolatban, s talán így szóba sem lesz hozva ez a... kellemetlenség. Abban ugyanis viszonylag biztos, hogy mestere ezt a fajta felkészületlenséget és felelőtlenséget nem értékelné valami pozitívan.
Aggódó kérdéseire Adoaver nem csak hogy megnyugtató választ ad, de az általa leírt kép még meg is mozgatja Garsin fantáziáját. Elképzeli az ifjút, ahogy "szárnyalva", lobogó kék köpenyében közelíti meg a tó felszínét, mint egy sirály, majd egy hallal a szájában suhan tovább...
Szuszogva fölkuncog, de az ifjú felé már csak egy kis mosollyal pillant hátra a válla fölött, mielőtt elkezdené venni a lépcsőket fölfelé.
Vannak róla emlékei, hogy Adoaver nem kedvelte túlzottan ezt a levegőből készült tákolmányt, úgyhogy nem is húzza az időt, sietve halad egészen a bejáratig.
Fölmerül benne, hogy figyelmeztesse barátját, hogy a fogadóterem egy kissé megváltozott, mióta utoljára itt jártak, ám végül nem szólal meg. Veszélyt ez nem jelent, s legalább a meglepetést sem rontja el.
Figyeli is az ifjú arcát, mikor belépnek. Egyébként pedig azt lesi, hogy a lila taláros elf hölgy már visszatért-e, s ha igen, tartóztatja-e őket.
Ha ez nem történik meg, akkor a csigalépcsőn továbbhalad az első emeletre.*
- Gaerralos-al azt beszéltük meg, hogy lefekvés előtt még megkeressük egymást. Nem tudom, már végezhetett-e... Lepihenjünk a harmadik emeleten, vagy nézzünk körül? - *Érdeklődik Adoaver tervei felől. A harmadik emelet a tűz ágé, azért javasolja ezt, mert az ifjú vélhetően úgyis ott szeretne letelepedni. A föld ág szintje meg épphogy csak fölötte van, úgyhogy oda már akár egyedül is fölnézhet, a fiúra hagyva a csomagját. Feltételezi, ha Gaerralos végzett, akkor jó eséllyel ott fogja őt megtalálni.*
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-17 20:55:47
Üzenet elküldve: 2022-09-17 20:55:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Az enyhe szédültséget lassan kirázza magából, és már légzése is ugyanolyan egyenletes, mint amilyennek kéne lennie. S bár kiegyenesedve sem éri el a lány magasságát, azért így neki sem fog kelleni utána lehajolgatnia. Tekintetét követve feltételezi, hogy az ő ötletéről töpreng, amibe őszintén nem tett bele elég elképzelést, hogy valóságba tudná hozatni szükség esetén. Nemcsak hogy nem horgász ő, ahogyan valószínűleg sem Garsin, sem őrmestere, így nincsen a hozzá kellő felszerelésük, hanem még a csoda esetén kezébe kerülő hallal sem tudna többet kezdeni, mint rosszabb esetben szálkákká égetni kezében, varázslata segítségével. Ugyanis kicsit válogatós. Fene tudja, mit csináljon a kunyeráláson kívül, amire cseppet sem büszke.*
- Őrmester, elnézést. *Vési eszébe a rangot.* - A fokozatokkal nem vagyok annyira tisztában, de magasnak hangzik. *Kíváncsi és egyben feszeng is a találkozásra: vajon egy tipikusan morcona, katonás emberrel fogja barátja összehozni, vagy valami teljesen mással? Erről eszébe is jut egy kérdés:* - Mikor kaptad ezt az új páncélzatot? Majdnem megropogtattál vele, nem is néz ki olcsónak. Csak nem előléptettek? *Meglehetősen büszke lenne rá, ha igen.
Folyékonyan érti a lány célzását, és boldog-boldogtalanul elfogadja a felkínált eleséget; amaz jószándéka ellenére is bántja a lelkiismeretfurdallás. Az adag miatt mondjuk cseppet sem aggódik, sosem volt nagy evő, ami talán megmagyarázza állapotát is. Csak azért rimánkodik magában, hogy Garsin ne éhezzen az ő feledékenysége miatt.
Így kissé lábát húzva kezdi el követni a katonát, aki ráadásul az ő kérésére kezdi el vezetni, de később egyhamar mellette terem: a lépcsőket, a bejáratot és az előszobát ő még memóriából simán ismeri, csak az azutáni, ahhoz a bizonyos Gaerralos Ruuhrijehr-hez vezető ajtó-és lépcsőkhöz kell kalauz, ugyanis tiszteletét meg kell neki adnia. Bár minden bizonnyal egészen reggelig eltart míg teljesen felépül, zavartalan csízt vágva felel Garsinnak:* - Ezután már nem is lehetnék jobban, és ha mégsem, hé: vízbe esek, talán meglepek egy-két halat. Egy-két madárfaj így is vadászik, tudod. *Suta próbálkozás ez aggodalomenyhítésre, de kellő; Adoaver már tisztában van saját határaival és nem tervez lenézni a láthatatlan lépcsőkről, valamint szeretné társát most már felhőtlenül mosolyogni látni. Reméli hogyha ő nem, az a Gaerralos jobb kedvre tudja deríti. Barátja mellett vágtat az ajtóig, ahol hagyja őt előre menni, utána vígan követi. Ha nem csal emlékezete, jóval melegebbnek kellene belül lennie a kőrakásnak, aminek most enyhén szólva is örülne.*
*Az enyhe szédültséget lassan kirázza magából, és már légzése is ugyanolyan egyenletes, mint amilyennek kéne lennie. S bár kiegyenesedve sem éri el a lány magasságát, azért így neki sem fog kelleni utána lehajolgatnia. Tekintetét követve feltételezi, hogy az ő ötletéről töpreng, amibe őszintén nem tett bele elég elképzelést, hogy valóságba tudná hozatni szükség esetén. Nemcsak hogy nem horgász ő, ahogyan valószínűleg sem Garsin, sem őrmestere, így nincsen a hozzá kellő felszerelésük, hanem még a csoda esetén kezébe kerülő hallal sem tudna többet kezdeni, mint rosszabb esetben szálkákká égetni kezében, varázslata segítségével. Ugyanis kicsit válogatós. Fene tudja, mit csináljon a kunyeráláson kívül, amire cseppet sem büszke.*
- Őrmester, elnézést. *Vési eszébe a rangot.* - A fokozatokkal nem vagyok annyira tisztában, de magasnak hangzik. *Kíváncsi és egyben feszeng is a találkozásra: vajon egy tipikusan morcona, katonás emberrel fogja barátja összehozni, vagy valami teljesen mással? Erről eszébe is jut egy kérdés:* - Mikor kaptad ezt az új páncélzatot? Majdnem megropogtattál vele, nem is néz ki olcsónak. Csak nem előléptettek? *Meglehetősen büszke lenne rá, ha igen.
Folyékonyan érti a lány célzását, és boldog-boldogtalanul elfogadja a felkínált eleséget; amaz jószándéka ellenére is bántja a lelkiismeretfurdallás. Az adag miatt mondjuk cseppet sem aggódik, sosem volt nagy evő, ami talán megmagyarázza állapotát is. Csak azért rimánkodik magában, hogy Garsin ne éhezzen az ő feledékenysége miatt.
Így kissé lábát húzva kezdi el követni a katonát, aki ráadásul az ő kérésére kezdi el vezetni, de később egyhamar mellette terem: a lépcsőket, a bejáratot és az előszobát ő még memóriából simán ismeri, csak az azutáni, ahhoz a bizonyos Gaerralos Ruuhrijehr-hez vezető ajtó-és lépcsőkhöz kell kalauz, ugyanis tiszteletét meg kell neki adnia. Bár minden bizonnyal egészen reggelig eltart míg teljesen felépül, zavartalan csízt vágva felel Garsinnak:* - Ezután már nem is lehetnék jobban, és ha mégsem, hé: vízbe esek, talán meglepek egy-két halat. Egy-két madárfaj így is vadászik, tudod. *Suta próbálkozás ez aggodalomenyhítésre, de kellő; Adoaver már tisztában van saját határaival és nem tervez lenézni a láthatatlan lépcsőkről, valamint szeretné társát most már felhőtlenül mosolyogni látni. Reméli hogyha ő nem, az a Gaerralos jobb kedvre tudja deríti. Barátja mellett vágtat az ajtóig, ahol hagyja őt előre menni, utána vígan követi. Ha nem csal emlékezete, jóval melegebbnek kellene belül lennie a kőrakásnak, aminek most enyhén szólva is örülne.*
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-17 12:50:56
Üzenet elküldve: 2022-09-17 12:50:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A felvetésre bólint, hogy valóban, Gaerralos az, akit a levelében említett. Az ifjú további szavai aztán kicsit zavarosak számára a fölszerelésről, lóról, s hogy ő "már sokkalta előbb megtette volna", mert nem biztos benne, hogy Adoaver miről is beszél pontosan. De letudja annyival, hogy barátja is örül neki, hogy kaptak támogatást a tanuláshoz. A bocsánatkérésre pedig finoman vállát vonva engedi el a dolgot.*
- Semmi baj.
*Az ifjú jelenlegi állapotát illető szavakra együttérző szájhúzással válaszol, de ő is bízik benne, hogy egy kis pihenés és alvás majd rendbe szedi barátját. Hogy egyébként a korábbiakhoz képest jobb színben fest, s jót tett neki az új otthona, azt egyelőre nem fedezi fel, mert túlságosan sápadtnak és elcsigázottnak látja a másikat.
Ezért is igyekszik gyorsan rendezni vele az ellátmány dolgát, hogy mielőbb pihenni térhessenek.
Adoaver válaszát végighallgatja, s még el is töpreng a halászós ötletén, körbevezetve tekintetét a tó partján.
Ért valamennyire az élelemszerzés eme módjához, de nem tudja, egy tó esetén is működőképesek volnának-e azok a fogások. Talán nem megoldhatatlan, de időigényes, főleg, hogy az eszközöket is abból kellene elkészíteniük, amit itt találnak. Legalábbis feltételezi, hogy sem horgászbot, sem háló nem bújik meg Adoaver csomagjában.*
- Őrmester. - *Kezdi egy kis javítással.*
- Nem parancsnok. Gaerralos Ruuhrijehr őrmester... - *Fejti ki kicsit jobban, magyarázón. Közben leveti hátáról a zsákot, ami azonnal megkönnyebbülést hoz, mert mióta megérkeztek, még nem rakta le.*
- És egyelőre maradjunk annyiban, hogy osztozunk és jól beosztjuk. Ha idő előtt kifogynánk, akkor mehetsz halakat kergetni. - *Jegyzi meg pimasz-gonosz kis mosollyal, fölsandítva Adoaverre, míg kezei már a zsákban túrnak, és elkezdi kipakolni az útra hozott, kisebb kendőkbe csomagolt élelmét, abban a reményben, hogy az ifjú egyből el is veszi tőle ezeket. Ha nem volna egyértelmű a szándéka, akkor magához is inti barátját, a tarisznyája felé integetve, és felé nyújtja a kis batyukat. A hozott eleség felét adja át neki. Ha több napig maradnak, kissé szűkösen kell majd mérniük az adagokat, de úgy véli, átvészelhető lesz.
Csak ha ezzel készen vannak, veszi hátára ismét az immár könnyebb zsákot és indul meg előre a lépcsők felé.*
- Biztos elég jól vagy már? Nem fogsz leszédülni?
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.17 12:53:33
*A felvetésre bólint, hogy valóban, Gaerralos az, akit a levelében említett. Az ifjú további szavai aztán kicsit zavarosak számára a fölszerelésről, lóról, s hogy ő "már sokkalta előbb megtette volna", mert nem biztos benne, hogy Adoaver miről is beszél pontosan. De letudja annyival, hogy barátja is örül neki, hogy kaptak támogatást a tanuláshoz. A bocsánatkérésre pedig finoman vállát vonva engedi el a dolgot.*
- Semmi baj.
*Az ifjú jelenlegi állapotát illető szavakra együttérző szájhúzással válaszol, de ő is bízik benne, hogy egy kis pihenés és alvás majd rendbe szedi barátját. Hogy egyébként a korábbiakhoz képest jobb színben fest, s jót tett neki az új otthona, azt egyelőre nem fedezi fel, mert túlságosan sápadtnak és elcsigázottnak látja a másikat.
Ezért is igyekszik gyorsan rendezni vele az ellátmány dolgát, hogy mielőbb pihenni térhessenek.
Adoaver válaszát végighallgatja, s még el is töpreng a halászós ötletén, körbevezetve tekintetét a tó partján.
Ért valamennyire az élelemszerzés eme módjához, de nem tudja, egy tó esetén is működőképesek volnának-e azok a fogások. Talán nem megoldhatatlan, de időigényes, főleg, hogy az eszközöket is abból kellene elkészíteniük, amit itt találnak. Legalábbis feltételezi, hogy sem horgászbot, sem háló nem bújik meg Adoaver csomagjában.*
- Őrmester. - *Kezdi egy kis javítással.*
- Nem parancsnok. Gaerralos Ruuhrijehr őrmester... - *Fejti ki kicsit jobban, magyarázón. Közben leveti hátáról a zsákot, ami azonnal megkönnyebbülést hoz, mert mióta megérkeztek, még nem rakta le.*
- És egyelőre maradjunk annyiban, hogy osztozunk és jól beosztjuk. Ha idő előtt kifogynánk, akkor mehetsz halakat kergetni. - *Jegyzi meg pimasz-gonosz kis mosollyal, fölsandítva Adoaverre, míg kezei már a zsákban túrnak, és elkezdi kipakolni az útra hozott, kisebb kendőkbe csomagolt élelmét, abban a reményben, hogy az ifjú egyből el is veszi tőle ezeket. Ha nem volna egyértelmű a szándéka, akkor magához is inti barátját, a tarisznyája felé integetve, és felé nyújtja a kis batyukat. A hozott eleség felét adja át neki. Ha több napig maradnak, kissé szűkösen kell majd mérniük az adagokat, de úgy véli, átvészelhető lesz.
Csak ha ezzel készen vannak, veszi hátára ismét az immár könnyebb zsákot és indul meg előre a lépcsők felé.*
- Biztos elég jól vagy már? Nem fogsz leszédülni?
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.17 12:53:33
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-17 10:37:33
Üzenet elküldve: 2022-09-17 10:37:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
~ Csak nem sikerült? ~ *Csodálkozik magában, hogy Garsin mégis magáról kezd beszélni, de van egy olyan érzése, hogy csak szimplán megkímélték, vagy ideiglenesen hidegre tették ezt a kellemetlen témát. És ahogy barátja mozdulataiból is láthatta, inkább az utóbbi lehet igaz.*
- Gondolom, Gaerralos az a tiszt, akit említettél. *Emlékszik vissza a levélre. Nem volt még dolga Arthenior katonaságával (Garsinon kívül persze), úgyhogy csak találgatni tud, milyen személlyel nézhet szembe hamarosan. És arról a bizonyos ügyről is tudna kérdezgetni, de úgy dönt, jobb nem azonnal belekotyogni, minden bizonnyal nem az ő orra alá köthető. Vagy ha igen, akkor azt a fő embertől is hallaná. De hogy Abogr mágusmesterrel kell fölvennie a kapcsolatot, abból azt tudja levezetni, hogy valami fontos, mágikus dologgal van dilemma.*
- Örömmel hallom hogy a város is végre fölszerelt téged, vagy titeket.* - Még mindig emlékezett Garsin lyukas cipőjére az ingoványban és utána, nagyobb szánalmat azelőtt nem sokat érzett.* - Bár azt meg kell mondjam, ezt már sokkalta előbb megtettem volna, talán még a ló előtt is. És nem, nekem kéne elnézést kérnem, hogy nem küldtem választ. Szóval elnézést. *Hajt fejet valóban bocsánatkérően, nem volt szándéka aggódásra késztetni a lányt.*
- Ez az este el van cseszve, de holnapra kiheverem. *Fintorog, de már sokkalta jobb színben fest, mint előtte. Sőt, Garsin láthatja rajta, hogy legutóbbi találkozásuk óta Adoavernek kissé barnább bőrszíne van a Szarvasligetben töltött időtől, ahogy a táskák sem olyan vastagok szemei alatt, bár ezt még korán sem lehetett makkegészségesnek mondani.* - Írószert a toronyban is lehet találni, ha nem lopták meg a helyet, viszont kajában lehet hogy problémás vagyok. *Na igen, itt semmit nem tud felhozni a mentségére, még a városban is figyelmeztették hogy készüljön fel. Csak reménykedni tud benne, hogy Garsinék eleget hoztak.* - Ha más választás nincs, akkor a parancsnokoddal beszélek, talán egy kis összeg fejében össze tudunk hozni valamit. A tónak vannak ehető halai, én pedig már tudok tüzet csinálni. Megoldható... elméletileg. A takarót pedig.. köszönöm. Tényleg. *Itt is sajnos mosolygásnál több hálát nem tud adni. Nem akarja megsérteni azzal, hogy aranyat ajánl fel, márpedig több dolog nem jut eszébe. Hacsak... nem, nem bízik magában annyira, hogy gond nélkül sikerüljön.*
- Hát már nagyjából megszáradtam, valamint kezdem hiányolni a fülledt szobai levegőt. Ha nem gond, előre vezetsz?
~ Csak nem sikerült? ~ *Csodálkozik magában, hogy Garsin mégis magáról kezd beszélni, de van egy olyan érzése, hogy csak szimplán megkímélték, vagy ideiglenesen hidegre tették ezt a kellemetlen témát. És ahogy barátja mozdulataiból is láthatta, inkább az utóbbi lehet igaz.*
- Gondolom, Gaerralos az a tiszt, akit említettél. *Emlékszik vissza a levélre. Nem volt még dolga Arthenior katonaságával (Garsinon kívül persze), úgyhogy csak találgatni tud, milyen személlyel nézhet szembe hamarosan. És arról a bizonyos ügyről is tudna kérdezgetni, de úgy dönt, jobb nem azonnal belekotyogni, minden bizonnyal nem az ő orra alá köthető. Vagy ha igen, akkor azt a fő embertől is hallaná. De hogy Abogr mágusmesterrel kell fölvennie a kapcsolatot, abból azt tudja levezetni, hogy valami fontos, mágikus dologgal van dilemma.*
- Örömmel hallom hogy a város is végre fölszerelt téged, vagy titeket.* - Még mindig emlékezett Garsin lyukas cipőjére az ingoványban és utána, nagyobb szánalmat azelőtt nem sokat érzett.* - Bár azt meg kell mondjam, ezt már sokkalta előbb megtettem volna, talán még a ló előtt is. És nem, nekem kéne elnézést kérnem, hogy nem küldtem választ. Szóval elnézést. *Hajt fejet valóban bocsánatkérően, nem volt szándéka aggódásra késztetni a lányt.*
- Ez az este el van cseszve, de holnapra kiheverem. *Fintorog, de már sokkalta jobb színben fest, mint előtte. Sőt, Garsin láthatja rajta, hogy legutóbbi találkozásuk óta Adoavernek kissé barnább bőrszíne van a Szarvasligetben töltött időtől, ahogy a táskák sem olyan vastagok szemei alatt, bár ezt még korán sem lehetett makkegészségesnek mondani.* - Írószert a toronyban is lehet találni, ha nem lopták meg a helyet, viszont kajában lehet hogy problémás vagyok. *Na igen, itt semmit nem tud felhozni a mentségére, még a városban is figyelmeztették hogy készüljön fel. Csak reménykedni tud benne, hogy Garsinék eleget hoztak.* - Ha más választás nincs, akkor a parancsnokoddal beszélek, talán egy kis összeg fejében össze tudunk hozni valamit. A tónak vannak ehető halai, én pedig már tudok tüzet csinálni. Megoldható... elméletileg. A takarót pedig.. köszönöm. Tényleg. *Itt is sajnos mosolygásnál több hálát nem tud adni. Nem akarja megsérteni azzal, hogy aranyat ajánl fel, márpedig több dolog nem jut eszébe. Hacsak... nem, nem bízik magában annyira, hogy gond nélkül sikerüljön.*
- Hát már nagyjából megszáradtam, valamint kezdem hiányolni a fülledt szobai levegőt. Ha nem gond, előre vezetsz?
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-16 20:51:11
Üzenet elküldve: 2022-09-16 20:51:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Bár látja Adoaver nagy zavarát, kivételesen kíméletlenül rajta tartja a tekintetét. A fejét leharapni éppen nem készül, de azért aggódó neheztelés akad benne barátja felé, amiért egyedül jött utánuk.
A magyarázkodást hallgatva sem enyhül, továbbra is felelőtlenségnek tartja a dolgot. Ráadásul, ha jól érti, még felkészületlenül is érkezett...
Érzékeli a szándékot a téma terelésére, de ez legalább megerősíti benne, hogy feltehetően Adoaver maga is tudja, hogy butaságot csinált, azért igyekszik kibújni az eset további fejtegetése alól.
Mély levegőt vesz, nagyot sóhajt és megcsóválja a fejét.*
- Én jól vagyok. Mi is csak nemrég érkeztünk. Gaerralos éppen Abogr mesterhez próbál eljutni egy ügyben, én pedig lepihenni készültem, mikor megláttalak az ablakból. Megkaptuk azt a támogatást a várostól, amiről meséltem, úgyhogy tanulni jöttünk. Sajnálom, hogy nem vártam meg a válaszodat, de nem rajtam múlt, hogy mikor indulunk. - *Mesél kicsit a saját helyzetükről. Ám aztán vissza is tér egyből a korábbiakhoz.*
- Jobban vagy? - *Kérdi előre. Majd ismét Adoaver csomagját veszi szemügyre.*
- Mid van? Élelmed? Írószerek a jegyzeteidhez? - *Érdeklődik, és nem puszta kíváncsiságból. Ha már így alakult, kisegítené barátját, lehetőleg még idelent. Nem tud róla, hogy volna lehetőség a toronyban ételhez jutni, úgyhogy vélhetően osztozniuk kell, ha az ifjú ennivalót sem hozott magával.
Azt reméli, hogy legalább elegendő pénz van nála, ha már idáig jött. Szomorú volna, ha nem tudna tanulni. Mert pénzt azt viszont nem tud kölcsönözni neki. A várostól kapott ösztöndíj nem olyasmi, ami igazán az övé volna és osztogathatná.*
- Takarót tudok adni, kettőt hoztam. - *Mondja előre, kissé oldalt fordulva, hogy mutassa a zsákjához rögzített összecsavart pokrócokat.*
*Bár látja Adoaver nagy zavarát, kivételesen kíméletlenül rajta tartja a tekintetét. A fejét leharapni éppen nem készül, de azért aggódó neheztelés akad benne barátja felé, amiért egyedül jött utánuk.
A magyarázkodást hallgatva sem enyhül, továbbra is felelőtlenségnek tartja a dolgot. Ráadásul, ha jól érti, még felkészületlenül is érkezett...
Érzékeli a szándékot a téma terelésére, de ez legalább megerősíti benne, hogy feltehetően Adoaver maga is tudja, hogy butaságot csinált, azért igyekszik kibújni az eset további fejtegetése alól.
Mély levegőt vesz, nagyot sóhajt és megcsóválja a fejét.*
- Én jól vagyok. Mi is csak nemrég érkeztünk. Gaerralos éppen Abogr mesterhez próbál eljutni egy ügyben, én pedig lepihenni készültem, mikor megláttalak az ablakból. Megkaptuk azt a támogatást a várostól, amiről meséltem, úgyhogy tanulni jöttünk. Sajnálom, hogy nem vártam meg a válaszodat, de nem rajtam múlt, hogy mikor indulunk. - *Mesél kicsit a saját helyzetükről. Ám aztán vissza is tér egyből a korábbiakhoz.*
- Jobban vagy? - *Kérdi előre. Majd ismét Adoaver csomagját veszi szemügyre.*
- Mid van? Élelmed? Írószerek a jegyzeteidhez? - *Érdeklődik, és nem puszta kíváncsiságból. Ha már így alakult, kisegítené barátját, lehetőleg még idelent. Nem tud róla, hogy volna lehetőség a toronyban ételhez jutni, úgyhogy vélhetően osztozniuk kell, ha az ifjú ennivalót sem hozott magával.
Azt reméli, hogy legalább elegendő pénz van nála, ha már idáig jött. Szomorú volna, ha nem tudna tanulni. Mert pénzt azt viszont nem tud kölcsönözni neki. A várostól kapott ösztöndíj nem olyasmi, ami igazán az övé volna és osztogathatná.*
- Takarót tudok adni, kettőt hoztam. - *Mondja előre, kissé oldalt fordulva, hogy mutassa a zsákjához rögzített összecsavart pokrócokat.*
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-16 19:04:34
Üzenet elküldve: 2022-09-16 19:04:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Akármi is jár az öreg fejében, az rendesen megrázhatta. Most már a korábbi, önmagát szórakoztató viselkedéséből semmi sem maradt, és egyértelmű, hogy az, amit hallott, elég oknak bizonyul, hogy félbeszakítsa minden eddigi tevékenységét, és azonnal cselekedjen.
Nem kissé fájlalja, hogy úgy tűnik, minden gondolat mellé, melyet Abogr félig-meddig szóban is megfogalmaz, tíz olyan másik akad, ami rejtve marad a mester elméjében. Itt áll előtte a világ legnagyobb hatalmú mágusa, fejében eszméletlen tudással, és a témának köszönhetően ennek még a legkisebb töredékét sincs ideje tiszta és érthető módon kicsikarni belőle.
A tóval kapcsolatos szavai is ezt mutatják. Nagyon reméli, hogy miután az utánanéz, ki fog tisztulni a kép számára is, hisz a most elejtett félmondatok csak arra bizonyulnak elégnek, hogy tudással kecsegtessenek, arra viszont nem, hogy valódi, használható információt is átadjanak.
Végül viszont ismét csak ráfókuszál a mágusmester, sőt, Gaerralost teszi a beszélgetés tárgyává. Jutalmat emleget, és bár a veterán arckifejezése nem hazudtolja meg Abogr szavait, belül azonnal elkezdenek járni a fogaskerekek. Jutalom, szívesség, ám milyen? Ambíciókkal jött ide, és célja ezeket beteljesíteni, a mestermágus figyelme pedig ezen csak segíthet... ám amaz aligha tudhatja, hogy pontosan mit is akar tőle a férfi.
A fekete vért alapján egyszerű harcosnak nézheti, és a kar hiánya is adhat neki ötleteket, valamint természetesen érezheti úgy is, hogy a pénz mindenkit kielégít, és könnyű módja a jutalmazásnak. Gaerralos viszont amit elsősorban akar, az Abogr ideje és tudása. Tervei, kutatási ötletei vannak, és az ezekben való segítség sok mindennél többet ér számára.
Abogr további szavai csak megerősítik, hogy pontosan meg kell terveznie, miképpen is érvényesíti majd itt saját érdekeit, mikor eljön ennek az ideje. Erős önkontroll kérdése csak, hogy megdöbbenés és sértődöttség helyett az írástudását kétségbe vonó kérdést csak összevont szemöldökökkel, és egy kurta bólintással reagálja le.*
-Rendben.
*Válaszol arra, hogy a tanácsnak ő is tagja lesz. Nem kétli, hogy csak az ügyhöz való kötődése miatt van ez, nem pedig a tisztelet jele, ám még így is értékeli, hogy esetlegesen részt vehet majd az ügyet érintő döntéshozatalban... Persze ez azzal is jár, hogy levelet kell küldenie vissza az Odúba a fejleményekről arra az esetre, ha még mindig itt fog kutatni, mikor Abogr visszaér.
Az előkészületeket árgus szemekkel figyeli, és valami az elméje egy szegletében fel is villan, ám még mielőtt ideje lenne rájönni, hogy a tál milyen funkcióval is fog járni, Abogr már demonstrál is, távozva a Toronyból, és egyidejűleg őt is kívül helyezve a szobáján, hogy aztán bezárja előtte annak ajtaját.
Egy másodperc. Kettő. Mozdulatlanul áll, miközben átfut a fején, hogy víz- avagy jégfelületek között mozoghatott a mestermágus. Aztán hirtelen ott, ahol van, térdre hull, leküzdve magáról táskáját és előrángatva jegyzetfüzetét, valamint íróeszközeit, hogy aztán amennyire csak tudja, pontosan leírja a beszélgetés részleteit, különös figyelmet szentelve az elejtett félmondatoknak és ki nem mondott kérdéseknek. Leírja viszont a saját benyomásait is, és emlékezete alapján Abogr nonverbális reakcióit is. A mestermágus ideje ahogy lent is mondták, aranyat ér, és így pontosan tudni akarja, hogy milyen kérdések feltevésével tudja a legtöbbet kihozni abból az időből és figyelemből, amit az neki szentel.
Csak mikor végez a jegyzeteléssel, veszi észre újra teste fáradtságát. Van egy kevés ideje, amíg vár arra, hogy megszáradjon a tinta, így hátraül egy kissé kényelmesebb pozícióba, és egy darabig a leírtakon reflektál.
Nem hosszú a pihenő, és hamarosan újra összepakol, majd megkezdi az ezúttal kevésbé sürgős utat lefelé. Több ideje van nézelődni, és már az első szinten megáll, ott, ahol - mint utóbb kiderült - Amos Thenior festményén veszekednek Abogr segédei. Habár nem lép be a szobába, egy darabig annak bejáratában marad és nézelődik, esetlegesen megpróbálva elhallani pár mondatot, és rájönni, hogy mégis mi lehet olyan különös a festménnyel kapcsolatban.*
*Akármi is jár az öreg fejében, az rendesen megrázhatta. Most már a korábbi, önmagát szórakoztató viselkedéséből semmi sem maradt, és egyértelmű, hogy az, amit hallott, elég oknak bizonyul, hogy félbeszakítsa minden eddigi tevékenységét, és azonnal cselekedjen.
Nem kissé fájlalja, hogy úgy tűnik, minden gondolat mellé, melyet Abogr félig-meddig szóban is megfogalmaz, tíz olyan másik akad, ami rejtve marad a mester elméjében. Itt áll előtte a világ legnagyobb hatalmú mágusa, fejében eszméletlen tudással, és a témának köszönhetően ennek még a legkisebb töredékét sincs ideje tiszta és érthető módon kicsikarni belőle.
A tóval kapcsolatos szavai is ezt mutatják. Nagyon reméli, hogy miután az utánanéz, ki fog tisztulni a kép számára is, hisz a most elejtett félmondatok csak arra bizonyulnak elégnek, hogy tudással kecsegtessenek, arra viszont nem, hogy valódi, használható információt is átadjanak.
Végül viszont ismét csak ráfókuszál a mágusmester, sőt, Gaerralost teszi a beszélgetés tárgyává. Jutalmat emleget, és bár a veterán arckifejezése nem hazudtolja meg Abogr szavait, belül azonnal elkezdenek járni a fogaskerekek. Jutalom, szívesség, ám milyen? Ambíciókkal jött ide, és célja ezeket beteljesíteni, a mestermágus figyelme pedig ezen csak segíthet... ám amaz aligha tudhatja, hogy pontosan mit is akar tőle a férfi.
A fekete vért alapján egyszerű harcosnak nézheti, és a kar hiánya is adhat neki ötleteket, valamint természetesen érezheti úgy is, hogy a pénz mindenkit kielégít, és könnyű módja a jutalmazásnak. Gaerralos viszont amit elsősorban akar, az Abogr ideje és tudása. Tervei, kutatási ötletei vannak, és az ezekben való segítség sok mindennél többet ér számára.
Abogr további szavai csak megerősítik, hogy pontosan meg kell terveznie, miképpen is érvényesíti majd itt saját érdekeit, mikor eljön ennek az ideje. Erős önkontroll kérdése csak, hogy megdöbbenés és sértődöttség helyett az írástudását kétségbe vonó kérdést csak összevont szemöldökökkel, és egy kurta bólintással reagálja le.*
-Rendben.
*Válaszol arra, hogy a tanácsnak ő is tagja lesz. Nem kétli, hogy csak az ügyhöz való kötődése miatt van ez, nem pedig a tisztelet jele, ám még így is értékeli, hogy esetlegesen részt vehet majd az ügyet érintő döntéshozatalban... Persze ez azzal is jár, hogy levelet kell küldenie vissza az Odúba a fejleményekről arra az esetre, ha még mindig itt fog kutatni, mikor Abogr visszaér.
Az előkészületeket árgus szemekkel figyeli, és valami az elméje egy szegletében fel is villan, ám még mielőtt ideje lenne rájönni, hogy a tál milyen funkcióval is fog járni, Abogr már demonstrál is, távozva a Toronyból, és egyidejűleg őt is kívül helyezve a szobáján, hogy aztán bezárja előtte annak ajtaját.
Egy másodperc. Kettő. Mozdulatlanul áll, miközben átfut a fején, hogy víz- avagy jégfelületek között mozoghatott a mestermágus. Aztán hirtelen ott, ahol van, térdre hull, leküzdve magáról táskáját és előrángatva jegyzetfüzetét, valamint íróeszközeit, hogy aztán amennyire csak tudja, pontosan leírja a beszélgetés részleteit, különös figyelmet szentelve az elejtett félmondatoknak és ki nem mondott kérdéseknek. Leírja viszont a saját benyomásait is, és emlékezete alapján Abogr nonverbális reakcióit is. A mestermágus ideje ahogy lent is mondták, aranyat ér, és így pontosan tudni akarja, hogy milyen kérdések feltevésével tudja a legtöbbet kihozni abból az időből és figyelemből, amit az neki szentel.
Csak mikor végez a jegyzeteléssel, veszi észre újra teste fáradtságát. Van egy kevés ideje, amíg vár arra, hogy megszáradjon a tinta, így hátraül egy kissé kényelmesebb pozícióba, és egy darabig a leírtakon reflektál.
Nem hosszú a pihenő, és hamarosan újra összepakol, majd megkezdi az ezúttal kevésbé sürgős utat lefelé. Több ideje van nézelődni, és már az első szinten megáll, ott, ahol - mint utóbb kiderült - Amos Thenior festményén veszekednek Abogr segédei. Habár nem lép be a szobába, egy darabig annak bejáratában marad és nézelődik, esetlegesen megpróbálva elhallani pár mondatot, és rájönni, hogy mégis mi lehet olyan különös a festménnyel kapcsolatban.*
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-16 16:36:13
Üzenet elküldve: 2022-09-16 16:36:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Meredten bámulja a férfit, miközben az beszél. Még csak nem is pislog.*
-Nem tévedsz. Tényleg vannak ilyen pontok. A mágia hol izzik e helyeken, hol teljesen kialszik. De még sosem láttam olyan tavat, ami... Vagy az lenne? *Révetegen bámul el valahol Gaerralos válla felett a semmibe, majd felocsúdva rázza meg fejét.*
-Utána kell nézzek. Ami pedig téged illet, uram.
*Fordul rá a harcosra.*
-Jól tetted, hogy felkerestél. A jutalmad nem marad el, bár tudom, hogy nem ezért cselekedtél. Majd mikor legközelebb találkozunk, de most sürget az idő. Ha az információid nem csalnak, úgy tanácsot kell ülnünk. Igen. Tanácsot fogunk ülni. Ebben nem dönthetek egyedül. Írni tudsz? *Megköszörüli torkát, majd választ sem várva ismét csak a vizet tartalmazó edényhez lép.*
-Neked is részt kell venni ezen a tanácson. Fel foglak keresni, ha megbizonyosodtam néhány dologról...
*Lerakja a göcsörtös vándorbotot, két kezével felemeli a tálat, majd a földre helyezi azt maga előtt.*
-Mondd meg Hrivinnek, hogy egy ideig távol vagyok. Ne keressenek. Neki mondd. Ő az, aki felkísért. A többiek el vannak foglalva Amos Thenior festményével. *Itt megenged magának egy rövidke kuncogást, majd a a fabotot magához véve a vizestálba lép. Utóbbi úgy nyeli el a mágust szőrmepapucsostul-süvegestül, mintha csak üreges lenne. Ezzel egyidőben az összes gyertya kialszik a helyiségben, Gaerralos pedig a menetszél simogatását érezheti bőrén. Rövidke csúszás után állapodik meg a mágus szobájának ajtajával szemben, előtte pedig döngve záródik be az ajtó. Számos zár kattanását hallhatja, percekig nem is töri meg a csendet más.*
*Meredten bámulja a férfit, miközben az beszél. Még csak nem is pislog.*
-Nem tévedsz. Tényleg vannak ilyen pontok. A mágia hol izzik e helyeken, hol teljesen kialszik. De még sosem láttam olyan tavat, ami... Vagy az lenne? *Révetegen bámul el valahol Gaerralos válla felett a semmibe, majd felocsúdva rázza meg fejét.*
-Utána kell nézzek. Ami pedig téged illet, uram.
*Fordul rá a harcosra.*
-Jól tetted, hogy felkerestél. A jutalmad nem marad el, bár tudom, hogy nem ezért cselekedtél. Majd mikor legközelebb találkozunk, de most sürget az idő. Ha az információid nem csalnak, úgy tanácsot kell ülnünk. Igen. Tanácsot fogunk ülni. Ebben nem dönthetek egyedül. Írni tudsz? *Megköszörüli torkát, majd választ sem várva ismét csak a vizet tartalmazó edényhez lép.*
-Neked is részt kell venni ezen a tanácson. Fel foglak keresni, ha megbizonyosodtam néhány dologról...
*Lerakja a göcsörtös vándorbotot, két kezével felemeli a tálat, majd a földre helyezi azt maga előtt.*
-Mondd meg Hrivinnek, hogy egy ideig távol vagyok. Ne keressenek. Neki mondd. Ő az, aki felkísért. A többiek el vannak foglalva Amos Thenior festményével. *Itt megenged magának egy rövidke kuncogást, majd a a fabotot magához véve a vizestálba lép. Utóbbi úgy nyeli el a mágust szőrmepapucsostul-süvegestül, mintha csak üreges lenne. Ezzel egyidőben az összes gyertya kialszik a helyiségben, Gaerralos pedig a menetszél simogatását érezheti bőrén. Rövidke csúszás után állapodik meg a mágus szobájának ajtajával szemben, előtte pedig döngve záródik be az ajtó. Számos zár kattanását hallhatja, percekig nem is töri meg a csendet más.*
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-16 16:08:45
Üzenet elküldve: 2022-09-16 16:08:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Állapotában még ha akarta, sem tudta volna elutasítani Garsin segítségét, ráadásul nem is volt biztos, hogy nélküle nem dőlt volna el fatörzsként. Annak pedig még jobban örül, hogy ki tudta róla olvasni, amit akart. A tónál pedig, ha a szégyent nem is, hát a koszt és egyebet képes magáról eltűntetni, még ha így, kissé megázva sokkal jobban elkezdi csípni az esti hideg. Nagy szerencséjére már volt ideje ehhez hozzászokni a "vidéken". Barátja kulacsának a látványára kézfejét emeli és röviden fejet ráz, jelezve hogy bár kulaccsal továbbra is rendelkezik ő maga is, inkább kezeit használja, mivel nem kifejezetten szomját jött most oltani, mint inkább valami mást elmosni...
Nem ellenkezik, mikor a lány ezután is közelít hozzá, és tárt karokkal adja vissza az ölelést. Ugyan nem éppen a legkényelmesebb az, vagy a rideg páncélt, vagy amaz megkeményedett fizikumát érezve, de cseppet sem fontos ez itt, mert ahogyan Garsin is jóérzéssel állhatott neki közeledő viszontlátásának, ugyanúgy Adoaver is rendkívül boldog barátja jelenlétének, még ha puhány ölelésével és nehezen vigyorgó arcával nehezen is mutatja most ki. És mielőtt már elkezdene dereka feszülni, elengedik, és még egyszer megtudja szemlélni társát.*
- Igen, és gyorsabban is, mint kellett volna. *Rázza magán a fejét. Ha talán nem fogta volna el paranoiája a mocsárban, vagy izgalma már a közelben és megált volna több mint egy percre, akkor nem dobta volna ki most a taccsot. De ez maradjon az ő titka.* - A többiek, öhm, nos... *Kerüli a szemkontaktust, és a csomagos kérdés is csak egy tonnát rak rá felmerülő takargatnivalóira. Egy darabig csak kezét tördelve tekint a semmibe, szeme sarka idegesen kémlelve Garsint, majd felsóhajt; lesz mit magyaráznia.*
- Ne harapd le a fejem, de lehetséges hogy, hogy is mondjam, "elhalogattam" annak a levélnek a kinyitását. Egészen máig. Az artheniori piacra mentünk készletet feltölteni, és a tarisznyámba lett belesöpörve az az izé. *Nyel egyet.* - Ott nyitottam ki, és... gondolkodás nélkül ideindultam. Annyit szóltam a többieknek, hogy egy pár napot itt töltök, úgyhogy tudják, hogy hol leszek, ők pedig a sayquevesi rezidenciában pihennek meg, tudod az a városi testvérszállásunk. Ééééés, talán izgalmamtól elfelejtettem becsomagolni, kivéve azt, ami nálam van. *Ami áll egy halom könyvből, kulacsából, csicsás váltóruhájából és ételmaradékból. Semminek is lehetne mondani, de a semminek nincsen tömege.*
- És te hogy vagy? Mi jó történt? *Próbálja gyorsan terelni a témát, eleresztve egy ideges mosolyt és kezeit háta mögé dugja. De persze valóban kíváncsi barátjára, történéseire, mi hozta őket pont most ide, és persze az az őrmester, akit megemlített levelében.*
*Állapotában még ha akarta, sem tudta volna elutasítani Garsin segítségét, ráadásul nem is volt biztos, hogy nélküle nem dőlt volna el fatörzsként. Annak pedig még jobban örül, hogy ki tudta róla olvasni, amit akart. A tónál pedig, ha a szégyent nem is, hát a koszt és egyebet képes magáról eltűntetni, még ha így, kissé megázva sokkal jobban elkezdi csípni az esti hideg. Nagy szerencséjére már volt ideje ehhez hozzászokni a "vidéken". Barátja kulacsának a látványára kézfejét emeli és röviden fejet ráz, jelezve hogy bár kulaccsal továbbra is rendelkezik ő maga is, inkább kezeit használja, mivel nem kifejezetten szomját jött most oltani, mint inkább valami mást elmosni...
Nem ellenkezik, mikor a lány ezután is közelít hozzá, és tárt karokkal adja vissza az ölelést. Ugyan nem éppen a legkényelmesebb az, vagy a rideg páncélt, vagy amaz megkeményedett fizikumát érezve, de cseppet sem fontos ez itt, mert ahogyan Garsin is jóérzéssel állhatott neki közeledő viszontlátásának, ugyanúgy Adoaver is rendkívül boldog barátja jelenlétének, még ha puhány ölelésével és nehezen vigyorgó arcával nehezen is mutatja most ki. És mielőtt már elkezdene dereka feszülni, elengedik, és még egyszer megtudja szemlélni társát.*
- Igen, és gyorsabban is, mint kellett volna. *Rázza magán a fejét. Ha talán nem fogta volna el paranoiája a mocsárban, vagy izgalma már a közelben és megált volna több mint egy percre, akkor nem dobta volna ki most a taccsot. De ez maradjon az ő titka.* - A többiek, öhm, nos... *Kerüli a szemkontaktust, és a csomagos kérdés is csak egy tonnát rak rá felmerülő takargatnivalóira. Egy darabig csak kezét tördelve tekint a semmibe, szeme sarka idegesen kémlelve Garsint, majd felsóhajt; lesz mit magyaráznia.*
- Ne harapd le a fejem, de lehetséges hogy, hogy is mondjam, "elhalogattam" annak a levélnek a kinyitását. Egészen máig. Az artheniori piacra mentünk készletet feltölteni, és a tarisznyámba lett belesöpörve az az izé. *Nyel egyet.* - Ott nyitottam ki, és... gondolkodás nélkül ideindultam. Annyit szóltam a többieknek, hogy egy pár napot itt töltök, úgyhogy tudják, hogy hol leszek, ők pedig a sayquevesi rezidenciában pihennek meg, tudod az a városi testvérszállásunk. Ééééés, talán izgalmamtól elfelejtettem becsomagolni, kivéve azt, ami nálam van. *Ami áll egy halom könyvből, kulacsából, csicsás váltóruhájából és ételmaradékból. Semminek is lehetne mondani, de a semminek nincsen tömege.*
- És te hogy vagy? Mi jó történt? *Próbálja gyorsan terelni a témát, eleresztve egy ideges mosolyt és kezeit háta mögé dugja. De persze valóban kíváncsi barátjára, történéseire, mi hozta őket pont most ide, és persze az az őrmester, akit megemlített levelében.*
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-16 08:03:14
Üzenet elküldve: 2022-09-16 08:03:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Talán a szavaira is odafigyel Abogr, talán csak a szöveget olvassa. Nem sokat számít, hiszen Gaerralos szavai legfeljebb annyi többletinformációval járhatnak, hogy tájékoztatnak arról, mit talál fontosnak ő maga... azt pedig nem kétli, hogy a mestermágus maga is képes megállapítani, hogy egy ilyesféle lény pontosan milyen fenyegetéssel járhat.
És bizony úgy tűnik, megvan a hatása a jelentésnek. Alig eszmél, és már a hóna alatt szorongatja a pergament, a másik pedig a korábbinál jóval élénkebben viselkedve kezd el fel-alá járkálni a szobában. Míg eddig figyelme kizárólag a máguson volt, most a veterán megragadja az alkalmat, hogy egy kicsit a környezetére is odafigyeljen, amíg egy közeli asztalhoz sétálva megigya vizét, majd letegye a poharat, hogy aztán a tekercset ismét csak a táskájába süllyeszthesse.
Bizony sok furcsaság van a szobában - ilyen téren körülbelül azt kapta, amire számíthatott. A csukott ablakok mellett, gyertyafényben meglehetősen hangulatos a hely, habár aligha lehetne azt mondani, hogy rend van, és ezen most sem segít Abogr, ahogy kiüríti ládája tartalmát. A kis, aranyló dobozkát csak egy pillanatra veszi szemlére, ám erősebb a helyzetfelismerő képessége, mintsemhogy megpróbálja felvenni.
A kérdésre újból Abogr felé pillant, ám tudja, mikor irányul egy ilyen érdeklődés felé, és mikor hall csak hangos elmélkedést. Érkezésekor már épp alkonyodott, ám úgy tűnik, végül erre az információra nincs szükség. Látván az utazóköpenyt kezdi gyanítani, hogy mi következik. A mestermágus alighanem arra készül, hogy személyesen járjon utána a dolognak. Az pedig, ahogy reagál, Gaerralost is aggasztani kezdi.*
~Fél a gondolattól.~
*Ha a világ legnagyobb hatalmú mágusa fél valamitől, akkor neki rettegnie kéne. A számos befejezetlen mondat alapján pedig lehet valami nagyobb dolog is a háttérben, amit amaz nem fed fel... Mintha a sárkány jelenléte azon túl, hogy önmagában is borzalmas, egy ómen lenne.*
-Szerencse, és talán szakrális segítség.
*Az nem lepi meg különösebben, hogy az Alakulat neve idegennek cseng a mágus szájában. Aligha lehet ideje Arthenior belügyeivel foglalkozni, és egy katonai különalakulat létrejöttének híre nem valószínű, hogy eljutna hozzá.
Végül az utazásra késznek tűnő mágus felé fordul, és a neve után kérdez. Valahogy úgy érzi, hogy a beszélgetés végéhez közelednek, és neki még számtalan kérdése van, amit fel szeretne tenni, akár Abogr eddigi szavaival kapcsolatban, akár a többi ok miatt, amiért idejött.*
~Prioritások.~
-Gaerralos Ruuhrijehr.
*Ha amaz ezt lereagálja, akkor nem vág közbe, de amint csak teheti, folytatja.*
-Mielőtt még elindulna, valamit még fontosnak találhat. Egy közel hatszáz évvel ezelőtti expedíció ugyanazon a helyen, ahol a katonáink a sárkánnyal találkoztak.
*A helyszínt idejötte előtt lehetőségei szerint megerősítette, ám szavaiban több a magabiztosság, mint benne.*
-Egy, a holdfényben világító tóról írtak ott, ami a mostani expedíció érkezésénél be volt fagyva. Úgy tudom, vannak a világon olyan helyek, ahol bizonyos mágiaágak erősebb jelenléttel bírnak... fokális pontjai a mágiának.
*Persze könnyen lehet, hogy rosszul tudja - elvégre nem volt eddig hozzáférése egy olyan szinten megbízható forrásgyűjteményhez, mint a Mágustorony.*
-Talán számít ez valamit, és hasznára válhat az információ.
*Nem aggódik különösebben amiatt, hogy ha most a mágus távozik, akkor visszatérte után nem lesz alkalma vele beszélni, ám ezt a tudást még át akarta adni, hátha ér valamit.*
*Talán a szavaira is odafigyel Abogr, talán csak a szöveget olvassa. Nem sokat számít, hiszen Gaerralos szavai legfeljebb annyi többletinformációval járhatnak, hogy tájékoztatnak arról, mit talál fontosnak ő maga... azt pedig nem kétli, hogy a mestermágus maga is képes megállapítani, hogy egy ilyesféle lény pontosan milyen fenyegetéssel járhat.
És bizony úgy tűnik, megvan a hatása a jelentésnek. Alig eszmél, és már a hóna alatt szorongatja a pergament, a másik pedig a korábbinál jóval élénkebben viselkedve kezd el fel-alá járkálni a szobában. Míg eddig figyelme kizárólag a máguson volt, most a veterán megragadja az alkalmat, hogy egy kicsit a környezetére is odafigyeljen, amíg egy közeli asztalhoz sétálva megigya vizét, majd letegye a poharat, hogy aztán a tekercset ismét csak a táskájába süllyeszthesse.
Bizony sok furcsaság van a szobában - ilyen téren körülbelül azt kapta, amire számíthatott. A csukott ablakok mellett, gyertyafényben meglehetősen hangulatos a hely, habár aligha lehetne azt mondani, hogy rend van, és ezen most sem segít Abogr, ahogy kiüríti ládája tartalmát. A kis, aranyló dobozkát csak egy pillanatra veszi szemlére, ám erősebb a helyzetfelismerő képessége, mintsemhogy megpróbálja felvenni.
A kérdésre újból Abogr felé pillant, ám tudja, mikor irányul egy ilyen érdeklődés felé, és mikor hall csak hangos elmélkedést. Érkezésekor már épp alkonyodott, ám úgy tűnik, végül erre az információra nincs szükség. Látván az utazóköpenyt kezdi gyanítani, hogy mi következik. A mestermágus alighanem arra készül, hogy személyesen járjon utána a dolognak. Az pedig, ahogy reagál, Gaerralost is aggasztani kezdi.*
~Fél a gondolattól.~
*Ha a világ legnagyobb hatalmú mágusa fél valamitől, akkor neki rettegnie kéne. A számos befejezetlen mondat alapján pedig lehet valami nagyobb dolog is a háttérben, amit amaz nem fed fel... Mintha a sárkány jelenléte azon túl, hogy önmagában is borzalmas, egy ómen lenne.*
-Szerencse, és talán szakrális segítség.
*Az nem lepi meg különösebben, hogy az Alakulat neve idegennek cseng a mágus szájában. Aligha lehet ideje Arthenior belügyeivel foglalkozni, és egy katonai különalakulat létrejöttének híre nem valószínű, hogy eljutna hozzá.
Végül az utazásra késznek tűnő mágus felé fordul, és a neve után kérdez. Valahogy úgy érzi, hogy a beszélgetés végéhez közelednek, és neki még számtalan kérdése van, amit fel szeretne tenni, akár Abogr eddigi szavaival kapcsolatban, akár a többi ok miatt, amiért idejött.*
~Prioritások.~
-Gaerralos Ruuhrijehr.
*Ha amaz ezt lereagálja, akkor nem vág közbe, de amint csak teheti, folytatja.*
-Mielőtt még elindulna, valamit még fontosnak találhat. Egy közel hatszáz évvel ezelőtti expedíció ugyanazon a helyen, ahol a katonáink a sárkánnyal találkoztak.
*A helyszínt idejötte előtt lehetőségei szerint megerősítette, ám szavaiban több a magabiztosság, mint benne.*
-Egy, a holdfényben világító tóról írtak ott, ami a mostani expedíció érkezésénél be volt fagyva. Úgy tudom, vannak a világon olyan helyek, ahol bizonyos mágiaágak erősebb jelenléttel bírnak... fokális pontjai a mágiának.
*Persze könnyen lehet, hogy rosszul tudja - elvégre nem volt eddig hozzáférése egy olyan szinten megbízható forrásgyűjteményhez, mint a Mágustorony.*
-Talán számít ez valamit, és hasznára válhat az információ.
*Nem aggódik különösebben amiatt, hogy ha most a mágus távozik, akkor visszatérte után nem lesz alkalma vele beszélni, ám ezt a tudást még át akarta adni, hátha ér valamit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1433-1452