Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 155 (3081. - 3100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3100. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-04-06 20:56:43
Üzenet elküldve: 2021-04-06 20:56:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A jóslat nyoma//
* Nazt nem túlságosan kavarta fel ez a jóslat. Még csak elképzelni sem tudja, hogy mi játszódhat le édes Histerája csinos, szőke kis buksijában. Az övében mi sem természetesebb, hogy azok a pikkelyes lányok járnak.*
~ Egek! Ezek aztán csinos kis halacskák voltak. Többet kellett volna kijárnom a tengerre pecázni. ~* Na nem mintha félre dobná nőjét egy ilyen halért, de szívesen felpróbálna egy ilyet azért. Éppen a talmid idomokat fogdossa lelki szemei előtt, amikor megszólal párja.*
~ HŰHA! Hist hisztis pillanatában van. Na nem csodálkozom rajta, mert eléggé furcsa dolgot hordott össze az a talmid. ~
- Jól van kicsim semmi baj! Gyere szépen csüccsenjünk le ide a zöld fűre!* Ő a maga részéről le is teszi magát a gyepszőnyegre. Megvárja, amíg Erai is így tesz, hogy aztán kezébe vegye a kezét.*
- Nyugalom, csak nyugodtan. Szóval mi bánt kincsem?* Kicsit le van maradva, mert csak nem ott járt az agya, ahol kellett volna. Csak remélni meri, hogy nem üti meg emiatt a bokáját.*
//A jóslat nyoma//
* Nazt nem túlságosan kavarta fel ez a jóslat. Még csak elképzelni sem tudja, hogy mi játszódhat le édes Histerája csinos, szőke kis buksijában. Az övében mi sem természetesebb, hogy azok a pikkelyes lányok járnak.*
~ Egek! Ezek aztán csinos kis halacskák voltak. Többet kellett volna kijárnom a tengerre pecázni. ~* Na nem mintha félre dobná nőjét egy ilyen halért, de szívesen felpróbálna egy ilyet azért. Éppen a talmid idomokat fogdossa lelki szemei előtt, amikor megszólal párja.*
~ HŰHA! Hist hisztis pillanatában van. Na nem csodálkozom rajta, mert eléggé furcsa dolgot hordott össze az a talmid. ~
- Jól van kicsim semmi baj! Gyere szépen csüccsenjünk le ide a zöld fűre!* Ő a maga részéről le is teszi magát a gyepszőnyegre. Megvárja, amíg Erai is így tesz, hogy aztán kezébe vegye a kezét.*
- Nyugalom, csak nyugodtan. Szóval mi bánt kincsem?* Kicsit le van maradva, mert csak nem ott járt az agya, ahol kellett volna. Csak remélni meri, hogy nem üti meg emiatt a bokáját.*
3099. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-04-02 21:28:03
Üzenet elküldve: 2021-04-02 21:28:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A jóslat nyoma//
*Histera egyszer azt olvasta az életnek ritmusa van. Minden pillanat egy akkord egy gyönyörű szimfóniában, ami neve maga az élet. Ha a lány hisz ennek az édes kis elméletnek, akkor valószínűleg most a papíron fekvő hangjegyek feje is fordított, az élet gondolatai hangosan, az ütem gyors és zsúfolt. Pont, mint a nő gondolatai és léptei mióta elhagyták a templomot. Nem ígértek nekik halált, sem átkot, mégis a szíve mintha ezer ember szíveként próbálna dobbanni, oly hangos és gyors az ütem. A mágus torony közel sem az a hely, ahol lenni akar ezekben a pillanatokban, de az ódon kis köves tornyot elérve már nem bírja tovább. Megtorpan és egyenesen kedvese szemeibe pillant. *
- Én ezt nem bírom. Meg kell beszélnünk mi a fene volt ez. Mindjárt kiugrik a szívem az idegességtől, sokkba vagyok és letaperoltak azok a valamik. Te pedig, olyan fehér vagy, mint egy hulla és hozzám sem szólsz. Beszélnünk kell róla! Nem akarom felvágni a tenyerem!
//A jóslat nyoma//
*Histera egyszer azt olvasta az életnek ritmusa van. Minden pillanat egy akkord egy gyönyörű szimfóniában, ami neve maga az élet. Ha a lány hisz ennek az édes kis elméletnek, akkor valószínűleg most a papíron fekvő hangjegyek feje is fordított, az élet gondolatai hangosan, az ütem gyors és zsúfolt. Pont, mint a nő gondolatai és léptei mióta elhagyták a templomot. Nem ígértek nekik halált, sem átkot, mégis a szíve mintha ezer ember szíveként próbálna dobbanni, oly hangos és gyors az ütem. A mágus torony közel sem az a hely, ahol lenni akar ezekben a pillanatokban, de az ódon kis köves tornyot elérve már nem bírja tovább. Megtorpan és egyenesen kedvese szemeibe pillant. *
- Én ezt nem bírom. Meg kell beszélnünk mi a fene volt ez. Mindjárt kiugrik a szívem az idegességtől, sokkba vagyok és letaperoltak azok a valamik. Te pedig, olyan fehér vagy, mint egy hulla és hozzám sem szólsz. Beszélnünk kell róla! Nem akarom felvágni a tenyerem!
3098. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-03-24 23:12:11
Üzenet elküldve: 2021-03-24 23:12:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A bűzvilágból kikóvályogva nem is nehéz észrevenni úti célját, örömében még tapsol is egyet, hiszen hát, na, katasztrófális tájékozódása ezúttal nem hagyta cserben, nem ették meg, nem süllyedt el, nem halt szomjan és nem rabolták el. Ezeknél tán már csak égve meghalni égőbb, de ebbe bele sem gondol. Reméli, nem a célegyenesben esik majd a fejére egy szikla, vagy egy vadállat, így hát sietve indul meg a lépcsők felé, melyek a lebegő toronyba tartanak. Habár nem érti, miért kell lebegtetni egy tornyot -szerinte elég felvágós és, nem mellesleg teljesen felesleges, annyi minden másra is lehetne használni a hasznos energiát-, nem szól semmit, már, hogy magában nem szól semmit, elvégre még mindig csak egy kezdő. Ki tudja. Lehet, egyszer beázott a földszint és azóta így lebeg az épület. Bármi előfordulhat. Vagy csak nem szereti a tavaszi hangyákat a tulaj. Vagy véd a földrezgéstől. A tündér megvonja a vállát, de ezen gondolatok után sem hajlandó elismerni, hogy van értelme lebegtetni egy tornyot, így hát csak belép az épületbe és elfeledi a felesleges lebegést. Elvégre, most már, ő is lebeg, bizonyos értelemben.*
3097. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-03-22 13:20:59
Üzenet elküldve: 2021-03-22 13:20:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Egy apa álma//
*Niev ma igen kritikus hangulatban van, ezért aztán nem érti, hogy ha már valaki ekkora mágia birtokosa, hogy egy komplett tornyot tud lebegtetni, akkor miért egy tornyot lebegtet?*
- Apa, ennek semmi értelme.
*Olyan mint a cipő, vagy a fésülködés. Bár a cipőnek legalább megvan az a haszna, hogy ilyen időben nem fázik a lába, meg fésülködni is kell néha, mert minél ritkábban teszi, annál kellemetlenebb. Ha ő nagy mágus lenne, akkor varázsütésre fésülködne. Csak csettintene egyet és máris sima lenne a haja, és minden gubanctól mentes. Nagyot sóhajt, miközben még mindig a tornyot nézi, kicsit meg is rázza a fejét, hogy ellenőrizze a kócszintet. Azt állapítja meg, hogy lehetne rosszabb is.*
- Jó. Felszaladok.
*Egyezik bele a hátizsák cipelésébe, végül is ez egy kedvére való üzlet, mert ő a ló hátán ül, szóval a hátizsákot tulajdonképpen a ló cipeli. Ezen megállapításáról nem tájékoztatja Pyctát - kivételesen.
Mindenesetre eliramodik a torony irányába, nagyon kapkodja a kis lábait, mintha csak versenyezne valakivel, vagy valamivel. Felszalad a lépcsőn aztán le és még kétszer vissza. A szaladgálástól teljesen kifulladva, kipirult arccal tér vissza Pyctához. Szája fülig ér, látszik rajta, hogy nagyon jól érzi magát ettől a kis futástól, örömmel bújik bele a hátizsák pántjaiba is.*
- És hol fogunk aludni? Ismersz valakit, aki csinál galuskát és megengedi, hogy nála aludjunk? Vagyonunk van? A vagyon az nem sok? Nekünk is sok van? A zsebedben nincsen vagyon? Az én zsebembe tehetünk? Ha Xauzurnak lenne zsebe, akkor az ő zsebébe is tehetünk! NA?
*Niev ma igen kritikus hangulatban van, ezért aztán nem érti, hogy ha már valaki ekkora mágia birtokosa, hogy egy komplett tornyot tud lebegtetni, akkor miért egy tornyot lebegtet?*
- Apa, ennek semmi értelme.
*Olyan mint a cipő, vagy a fésülködés. Bár a cipőnek legalább megvan az a haszna, hogy ilyen időben nem fázik a lába, meg fésülködni is kell néha, mert minél ritkábban teszi, annál kellemetlenebb. Ha ő nagy mágus lenne, akkor varázsütésre fésülködne. Csak csettintene egyet és máris sima lenne a haja, és minden gubanctól mentes. Nagyot sóhajt, miközben még mindig a tornyot nézi, kicsit meg is rázza a fejét, hogy ellenőrizze a kócszintet. Azt állapítja meg, hogy lehetne rosszabb is.*
- Jó. Felszaladok.
*Egyezik bele a hátizsák cipelésébe, végül is ez egy kedvére való üzlet, mert ő a ló hátán ül, szóval a hátizsákot tulajdonképpen a ló cipeli. Ezen megállapításáról nem tájékoztatja Pyctát - kivételesen.
Mindenesetre eliramodik a torony irányába, nagyon kapkodja a kis lábait, mintha csak versenyezne valakivel, vagy valamivel. Felszalad a lépcsőn aztán le és még kétszer vissza. A szaladgálástól teljesen kifulladva, kipirult arccal tér vissza Pyctához. Szája fülig ér, látszik rajta, hogy nagyon jól érzi magát ettől a kis futástól, örömmel bújik bele a hátizsák pántjaiba is.*
- És hol fogunk aludni? Ismersz valakit, aki csinál galuskát és megengedi, hogy nála aludjunk? Vagyonunk van? A vagyon az nem sok? Nekünk is sok van? A zsebedben nincsen vagyon? Az én zsebembe tehetünk? Ha Xauzurnak lenne zsebe, akkor az ő zsebébe is tehetünk! NA?
3096. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-03-21 13:20:28
Üzenet elküldve: 2021-03-21 13:20:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy apa álma//
- Nagy varázslat. *Ismétli meg Niev mondatát maga is. Nem ért az ilyen mágiákhoz, saját hatalmát az Erdő Szívétől kapta, akinek merőben más varázslatai vannak, mint a mágusoknak.
Újra jön egy csomó kérdés, amire nem tudja a válaszokat, de azt tudja, hogy egy egyszerű "nem tudom" nem lesz elég a kislánynak.*
- A mágia nagyon sok mindenre képes, lehet, hogy azokra is, amiket most mondtál. *Lép Nievesha mellé és kezét a vállára teszi. Egy apa örömével figyeli, mennyire lenyűgözi a kislányt a torony és az azt fent tartó mágia.
A zászló felvetésére összevonja a szemöldökét, de a magyarázatból kiderül, hogy milyen összefüggés van a varázsló otthonléte és a zászló között.*
- Igen, valószínűleg. *Ad igazat mosolyogva a kislánynak.
Az indulás a városba kicsit elvonja Niev figyelmét a toronyról és visszatereli a galiskára.*
- Igen, biztosan lesz galuska és úgy tervezem, hogy ott alszunk. *Mondja válaszként és valahogy így is tervezi, ha semmi nem jön közbe.*
- Látod, hogy nincs zászló és ilyenkor nem szabad bemenni. *Mutat fel a torony tetejére, mintha ezzel mindent megmagyarázna. Persze Nievesha nem elégszik meg ennyivel és fel szeretne menni a lépcsőn, ha már a mágust nem látogathatják meg.*
- Jól van, szaladj fel és gyere vissza, ennyi belefér, de utána hoznod kell a hátizsákom. *Ajánl fel egy üzletet a kislánynak, majd ha a kislány elfogadja, akkor hagyja, hogy felrohanjon, majd onnan le és amikor visszatért, átadja neki hátizsákját, amiben 800 arany és a felszerelései vannak. Biztos benne, hogy Nievesha del Ventusnak ez nem fog gondot okozni.
*
- Vigyázz rá, mert benne van minden vagyonunk és ha elveszíted, akkor nem lesz galuska és alhatunk a főtéren. *Mondja halvány mosollyal a kislánynak. Reméli, ezzel rá tudja venni az indulásra és hogy ne akarjon bemenni végül a toronyba. Bízik benne annyira, hogy nem fogja átejteni és valami csellel rávenni, hogy mégis megnézhesse a tornyot belülről. Az idő ugyan nem sürgeti őket, de szeretné minél gyorsabban összegyűjteni az Erdő Szíve által kívánt álló- és folyóvizeket, hogy elvégezhesse a szertartást.
Ha Nievesha visszatért és felvette a hátizsákot, akkor újra felülteti Éjvihar nyergébe és indulnak is, ezúttal már Arthenior felé.*
- Nagy varázslat. *Ismétli meg Niev mondatát maga is. Nem ért az ilyen mágiákhoz, saját hatalmát az Erdő Szívétől kapta, akinek merőben más varázslatai vannak, mint a mágusoknak.
Újra jön egy csomó kérdés, amire nem tudja a válaszokat, de azt tudja, hogy egy egyszerű "nem tudom" nem lesz elég a kislánynak.*
- A mágia nagyon sok mindenre képes, lehet, hogy azokra is, amiket most mondtál. *Lép Nievesha mellé és kezét a vállára teszi. Egy apa örömével figyeli, mennyire lenyűgözi a kislányt a torony és az azt fent tartó mágia.
A zászló felvetésére összevonja a szemöldökét, de a magyarázatból kiderül, hogy milyen összefüggés van a varázsló otthonléte és a zászló között.*
- Igen, valószínűleg. *Ad igazat mosolyogva a kislánynak.
Az indulás a városba kicsit elvonja Niev figyelmét a toronyról és visszatereli a galiskára.*
- Igen, biztosan lesz galuska és úgy tervezem, hogy ott alszunk. *Mondja válaszként és valahogy így is tervezi, ha semmi nem jön közbe.*
- Látod, hogy nincs zászló és ilyenkor nem szabad bemenni. *Mutat fel a torony tetejére, mintha ezzel mindent megmagyarázna. Persze Nievesha nem elégszik meg ennyivel és fel szeretne menni a lépcsőn, ha már a mágust nem látogathatják meg.*
- Jól van, szaladj fel és gyere vissza, ennyi belefér, de utána hoznod kell a hátizsákom. *Ajánl fel egy üzletet a kislánynak, majd ha a kislány elfogadja, akkor hagyja, hogy felrohanjon, majd onnan le és amikor visszatért, átadja neki hátizsákját, amiben 800 arany és a felszerelései vannak. Biztos benne, hogy Nievesha del Ventusnak ez nem fog gondot okozni.
*- Vigyázz rá, mert benne van minden vagyonunk és ha elveszíted, akkor nem lesz galuska és alhatunk a főtéren. *Mondja halvány mosollyal a kislánynak. Reméli, ezzel rá tudja venni az indulásra és hogy ne akarjon bemenni végül a toronyba. Bízik benne annyira, hogy nem fogja átejteni és valami csellel rávenni, hogy mégis megnézhesse a tornyot belülről. Az idő ugyan nem sürgeti őket, de szeretné minél gyorsabban összegyűjteni az Erdő Szíve által kívánt álló- és folyóvizeket, hogy elvégezhesse a szertartást.
Ha Nievesha visszatért és felvette a hátizsákot, akkor újra felülteti Éjvihar nyergébe és indulnak is, ezúttal már Arthenior felé.*
3095. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-03-19 09:29:39
Üzenet elküldve: 2021-03-19 09:29:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Eléggé lefárasztotta az elmúlt négy nap, amit jegyzeteléssel és olvasással töltött. Most ébred az egyik falnál, egy ülőpárnán, ahogy megcsapja a hideg szellő, ami valószínű az ablakon keresztül szökik be a helyiségbe. Az arcán meglátszik a kialvatlanság és ez még néhány plusz évet dob a már meglévőihez, csupán látszatra. Kicsit megdörzsöli az arcát, még valami falmaradvány is leesik, amit talán még az alváshoz kapott ajándékba. Viszont az élelem, amit magával hozott lassan elfogy, ezért, ma mindenképpen el kell indulniuk visszafelé. Összepakolja a holmiját, szépen le is ellenőrzi, hogy mindene megvan, mert visszajönni csak azért, mert valamit itt felejtett, nem igazán szeretne. A sárkánylégy már az ajtóban észreveszi, mikor kilép a toronyból és elébe repül, úgy tűnik nagyon lelkesedik azért, hogy megint láthatja.*
-Ma már elindulunk visszafelé. Nem is bírnám szerintem itt tovább. *Motyogja maga elé, miközben a lovat felkészíti az útra. Még odaadja az utolsó néhány almát neki, míg ott toporognak, mert az állatnak már látszik, hogy nagyon mehetnékje van. Nem is csoda, hiszen néhány napja már nem igazán volt szükség a szolgálataira.*
-Azért mielőtt elindulunk, ha már így itt kinn vagyok… talán… *Néz körbe, hogy nincs-e valaki a közelben, de szerencséjére nem igazán akad most olyan, aki odakinn sétál.*
-Egyet igazán kipróbálhatnék. *Sétál arrébb az állatoktól egy nyíltabb helyszínre, hogy jobban tudjon koncentrálni. Mert, amit ki szeretne próbálni, ahhoz nem árt bizony a koncentráció. Miután átolvasta az erre vonatkozó jegyzeteket, neki is veselkedik.*
-Jól van.. meg tudom csinálni. *Próbálkozik meg a feladattal a siker reményében.*
A varázsló felfele kinyitja tenyerét, melynek hatására abban egy világító gömb jelenik meg. A gömb minden nem mágikus sötétséget bevilágít harminc lépéses környezetben. A hatás addig tart, míg a varázshasználó felfelé, nyitva tartja a tenyerét.
*Eléggé lefárasztotta az elmúlt négy nap, amit jegyzeteléssel és olvasással töltött. Most ébred az egyik falnál, egy ülőpárnán, ahogy megcsapja a hideg szellő, ami valószínű az ablakon keresztül szökik be a helyiségbe. Az arcán meglátszik a kialvatlanság és ez még néhány plusz évet dob a már meglévőihez, csupán látszatra. Kicsit megdörzsöli az arcát, még valami falmaradvány is leesik, amit talán még az alváshoz kapott ajándékba. Viszont az élelem, amit magával hozott lassan elfogy, ezért, ma mindenképpen el kell indulniuk visszafelé. Összepakolja a holmiját, szépen le is ellenőrzi, hogy mindene megvan, mert visszajönni csak azért, mert valamit itt felejtett, nem igazán szeretne. A sárkánylégy már az ajtóban észreveszi, mikor kilép a toronyból és elébe repül, úgy tűnik nagyon lelkesedik azért, hogy megint láthatja.*
-Ma már elindulunk visszafelé. Nem is bírnám szerintem itt tovább. *Motyogja maga elé, miközben a lovat felkészíti az útra. Még odaadja az utolsó néhány almát neki, míg ott toporognak, mert az állatnak már látszik, hogy nagyon mehetnékje van. Nem is csoda, hiszen néhány napja már nem igazán volt szükség a szolgálataira.*
-Azért mielőtt elindulunk, ha már így itt kinn vagyok… talán… *Néz körbe, hogy nincs-e valaki a közelben, de szerencséjére nem igazán akad most olyan, aki odakinn sétál.*
-Egyet igazán kipróbálhatnék. *Sétál arrébb az állatoktól egy nyíltabb helyszínre, hogy jobban tudjon koncentrálni. Mert, amit ki szeretne próbálni, ahhoz nem árt bizony a koncentráció. Miután átolvasta az erre vonatkozó jegyzeteket, neki is veselkedik.*
-Jól van.. meg tudom csinálni. *Próbálkozik meg a feladattal a siker reményében.*
A varázsló felfele kinyitja tenyerét, melynek hatására abban egy világító gömb jelenik meg. A gömb minden nem mágikus sötétséget bevilágít harminc lépéses környezetben. A hatás addig tart, míg a varázshasználó felfelé, nyitva tartja a tenyerét.
3094. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-03-18 11:21:18
Üzenet elküldve: 2021-03-18 11:21:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Egy apa álma//
- Nagy varázslat.
*Ismétli a kislány és továbbra sem tudja ép ésszel felfogni ezt. A legnagyobb baj, hogy az értelmet sem látja benne. Ha még lenne kacsalába és azon forogna, de még kacsaláb sincsen, csak egy felhőlépcső. Viszont a kacsaláb gondolata szöget üt a kislány fejébe.*
- Apa, akkor odébb tud menni a torony? A nagy mágus csak odébb varázsolja és akkor így elúszik... a levegőben? Lehet a levegőben úszni? Mi van, ha menet közben nekimegy valaminek? Akkor lezuhan? Ha lezuhan, összetörik? Varázslattal újra összerakja?
*Ivás közben nem tűnik fel neki, hogy Pycta az imént egy másik kulacsot töltött meg, mint amiből inni ad neki.*
- Nincs itthon? Honnan tudod? Áh, biztos a zászló.
*Mivel nincs zászló, ezért egyértelmű, hogy mágus sincsen. Hogy honnan jut ez eszébe? Vélhetően ugyanonnan, ahonnan minden más is: egyszerűen csak kipattan a fejéből.*
- És ott fogunk aludni? De biztos lesz galuska?
*Kérdezi összevont szemöldökökkel, félrebiccentett fejjel.*
- Biztos nem lehet bemenni, mikor nincs itthon a mágus? Legalább a lépcsőn felmehetek? Lééééécííííí!
*Niev összekulcsolt kézzel, szűrűn pillogva, de még kérlelő arckifejezéssel is teszi. Ki tudna ellenállni neki?*
- Nagy varázslat.
*Ismétli a kislány és továbbra sem tudja ép ésszel felfogni ezt. A legnagyobb baj, hogy az értelmet sem látja benne. Ha még lenne kacsalába és azon forogna, de még kacsaláb sincsen, csak egy felhőlépcső. Viszont a kacsaláb gondolata szöget üt a kislány fejébe.*
- Apa, akkor odébb tud menni a torony? A nagy mágus csak odébb varázsolja és akkor így elúszik... a levegőben? Lehet a levegőben úszni? Mi van, ha menet közben nekimegy valaminek? Akkor lezuhan? Ha lezuhan, összetörik? Varázslattal újra összerakja?
*Ivás közben nem tűnik fel neki, hogy Pycta az imént egy másik kulacsot töltött meg, mint amiből inni ad neki.*
- Nincs itthon? Honnan tudod? Áh, biztos a zászló.
*Mivel nincs zászló, ezért egyértelmű, hogy mágus sincsen. Hogy honnan jut ez eszébe? Vélhetően ugyanonnan, ahonnan minden más is: egyszerűen csak kipattan a fejéből.*
- És ott fogunk aludni? De biztos lesz galuska?
*Kérdezi összevont szemöldökökkel, félrebiccentett fejjel.*
- Biztos nem lehet bemenni, mikor nincs itthon a mágus? Legalább a lépcsőn felmehetek? Lééééécííííí!
*Niev összekulcsolt kézzel, szűrűn pillogva, de még kérlelő arckifejezéssel is teszi. Ki tudna ellenállni neki?*
3093. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-03-17 17:56:33
Üzenet elküldve: 2021-03-17 17:56:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy apa álma//
*Az erdőmélyi elf rengeteg dologban látja Aeanet a kislányban. Bár vér szerint nem az ő gyermeke, de a topázszemű lány, akivel egykor együtt élt, mégis visszaköszön Nieveshában. Már csak ha a vállrándítást nézzük
Sajnos nem tud sem kenyérrel, sem nokedlivel szolgálni, a feketekenyér pedig láthatóan nem a kislány kedvence. De ebben a helyzetben csak ezt tudja nyújtani.*
- Valami nagy varázslat. *Válaszolja újra felnézve a toronyra. Maga sem tudja, hogy miféle mágia lehet, de az biztos, hogy tényleg erős, ha egy egész tornyot a víz felett tud tartani. Vagy az is lehet, hogy Nieveshának igaza van és mégiscsak tükrökkel keltik látszatát.*
- Ha tükrökkel csinálják, akkor nem tud leesni. *Mosolyog szélesen Nievre, bár ezzel biztosan újabb kérdésözönt indít el.*
- Az biztos, hogy nagyon jól néznénk ki. *Teszi csípőre a kezeit, majd jobbjának tenyerével megsimítja tar fejét. Keze alatt halkan serceg a kiserkenő haj, ami csak egyet jelenthet. Tavaszt.*
- Nagyon köszönöm, kincsem. *Mosolyog a kislányra, amikor az hajat varázsolna neki, ha meg volna a hatalma.
Amikor Nievesha azt mondja, hogy szomjas, Éjviharhoz sétál és az egyik nyeregtáskából előveszi a tömlőt, amelyben erdőmélyi forrásvíz van és odaadná a kislánynak. A toronyra irányuló kérdésre pedig a tó felett lebegő épületre néz fel.*
- Most nem mehetünk be, mert nincs itthon a mágus. *Mondja sajnálkozva és reméli, hogy ebből nem lesz vita közöttük.*
- Mit szólnál hozzá, ha estére beérnénk Artheniorba és ott ehetnénk galuskát, meg gombapörköltet? *Kérdi, hátha el tudja tántorítani a kislányt, hogy mindenképp be akarjon menni a Mágustoronyba.*
*Az erdőmélyi elf rengeteg dologban látja Aeanet a kislányban. Bár vér szerint nem az ő gyermeke, de a topázszemű lány, akivel egykor együtt élt, mégis visszaköszön Nieveshában. Már csak ha a vállrándítást nézzük
Sajnos nem tud sem kenyérrel, sem nokedlivel szolgálni, a feketekenyér pedig láthatóan nem a kislány kedvence. De ebben a helyzetben csak ezt tudja nyújtani.*
- Valami nagy varázslat. *Válaszolja újra felnézve a toronyra. Maga sem tudja, hogy miféle mágia lehet, de az biztos, hogy tényleg erős, ha egy egész tornyot a víz felett tud tartani. Vagy az is lehet, hogy Nieveshának igaza van és mégiscsak tükrökkel keltik látszatát.*
- Ha tükrökkel csinálják, akkor nem tud leesni. *Mosolyog szélesen Nievre, bár ezzel biztosan újabb kérdésözönt indít el.*
- Az biztos, hogy nagyon jól néznénk ki. *Teszi csípőre a kezeit, majd jobbjának tenyerével megsimítja tar fejét. Keze alatt halkan serceg a kiserkenő haj, ami csak egyet jelenthet. Tavaszt.*
- Nagyon köszönöm, kincsem. *Mosolyog a kislányra, amikor az hajat varázsolna neki, ha meg volna a hatalma.
Amikor Nievesha azt mondja, hogy szomjas, Éjviharhoz sétál és az egyik nyeregtáskából előveszi a tömlőt, amelyben erdőmélyi forrásvíz van és odaadná a kislánynak. A toronyra irányuló kérdésre pedig a tó felett lebegő épületre néz fel.*
- Most nem mehetünk be, mert nincs itthon a mágus. *Mondja sajnálkozva és reméli, hogy ebből nem lesz vita közöttük.*
- Mit szólnál hozzá, ha estére beérnénk Artheniorba és ott ehetnénk galuskát, meg gombapörköltet? *Kérdi, hátha el tudja tántorítani a kislányt, hogy mindenképp be akarjon menni a Mágustoronyba.*
3092. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-03-17 10:16:14
Üzenet elküldve: 2021-03-17 10:16:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Egy apa álma//
*Niev nagyon sok dologban, főleg gesztusokban, hasonlít az anyjára, de van pár gyökeresen eltérő tulajdonsága is. Az egyik az, hogy cseppet sem válogatós, már legalábbis nem válogatósabb, mint egy korabeli gyermek, általában a kedvétől függ, hogy mit eszik és miből mennyit. A sötét fajta kenyérre elhúzza a száját, de tisztában van vele, hogy ahogy nokedli, úgy ropogós héjú, friss kenyér sem lesz.*
- De milyen varázslat?
*Nézi tovább tátott szájjal és félrebiccentett fejjel.*
- És ha leesik? Elsüllyed? A teteje kiállna a vízből? Miért jó, hogy lebeg? Meg lehet nézni a mágust?
*Egyértelműen azért szeretné megnézni a mágust, hogy feltehesse neki ezeket a roppant fontos kérdéseket.*
- Ha mágus lennék, akkor tüzes hajat varázsolnék magamnak! Meg neked is.
*Pyctára néz, aztán megrázza a fejét.*
- Nem, neked csak hajat, hogy ne fázz meg!
*Határozott meggyőződése, hogy Pyctának nem is állna jól az égővörös haj, mivel az nem lenne túl pyctás.*
- Szomjas vagyok.
*Jelenti be, mikor Pycta megtöltötte a kulacsát, mivel ugye nyilvánvaló módon azért töltötte meg, hogy igyanak.*
- Mikor megyünk be a toronyba?
*Mi másért jöttek volna ide, ha nem azért, hogy bemenjenek a lebegő toronyba, nem is érti, hogy Pycta hogyan lehet kész, mikor még be sem mentek.*
*Niev nagyon sok dologban, főleg gesztusokban, hasonlít az anyjára, de van pár gyökeresen eltérő tulajdonsága is. Az egyik az, hogy cseppet sem válogatós, már legalábbis nem válogatósabb, mint egy korabeli gyermek, általában a kedvétől függ, hogy mit eszik és miből mennyit. A sötét fajta kenyérre elhúzza a száját, de tisztában van vele, hogy ahogy nokedli, úgy ropogós héjú, friss kenyér sem lesz.*
- De milyen varázslat?
*Nézi tovább tátott szájjal és félrebiccentett fejjel.*
- És ha leesik? Elsüllyed? A teteje kiállna a vízből? Miért jó, hogy lebeg? Meg lehet nézni a mágust?
*Egyértelműen azért szeretné megnézni a mágust, hogy feltehesse neki ezeket a roppant fontos kérdéseket.*
- Ha mágus lennék, akkor tüzes hajat varázsolnék magamnak! Meg neked is.
*Pyctára néz, aztán megrázza a fejét.*
- Nem, neked csak hajat, hogy ne fázz meg!
*Határozott meggyőződése, hogy Pyctának nem is állna jól az égővörös haj, mivel az nem lenne túl pyctás.*
- Szomjas vagyok.
*Jelenti be, mikor Pycta megtöltötte a kulacsát, mivel ugye nyilvánvaló módon azért töltötte meg, hogy igyanak.*
- Mikor megyünk be a toronyba?
*Mi másért jöttek volna ide, ha nem azért, hogy bemenjenek a lebegő toronyba, nem is érti, hogy Pycta hogyan lehet kész, mikor még be sem mentek.*
3091. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-03-16 12:12:42
Üzenet elküldve: 2021-03-16 12:12:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy apa álma//
- Igen, csak kenyér. *Válaszol a kislánynak.*
- Az a sötét fajta. *Fontosnak tartja megemlíteni. Friss kenyeret természetesen nem hozhattak magukkal, az pár nap múlva penészes lenne, de a sötétebb, tartósabb fajtát elhozhatták, ami jobban bírja. Kicsit savanyúbb és jobban morzsálódik, de egy erdei útra ilyet kell magával vinnie az elfnek.
A "tunki" kifejezésre elmosolyodik. Vajon honnan jutnak ilyenek a gyerekek eszébe? Tunki. Sajnálja, hogy nem tud nokedlivel szolgálni itt az erdő közepén, a mocsár szomszédságában, de Niev biztosan meg fogja érteni.
Szerencsére, ahogy az erdőmélyi elf remélte, a kislány megfeledkezik korábbi kérdéséről, így a csuhátlan csuhás nyer egy kis időt. Mert abban is biztos, hogy ez a kérdés még elő fog kerülni. És attól tart, az idő múlásával csak egyre gyakrabban.
Elhagyva az ingoványt, újra szárazon folytathatják az útjukat a torony felé és rövidesen el is érik a Lihanechi tó partján, a víz felett lebegő tornyot. Ahogy sejtette, Nieveshát lenyűgözi a látvány.*
- Varázslat. *Válaszol felnézve a toronyra.*
- Hidd el, nincs semmiféle tükör. A toronyban egy nagy hatalmú mágus él. *Magyarázza meg, hogy vajon miért is lebeghet a hatalmas építmény.*
- Nem álmodsz, kincsem. *Mosolyodik el újra amikor a kislány a felhőt említi.
Miközben Niev a tornyot nézi elvarázsolva, addig az erdőmélyi elf a tó vizéhez sétál, majd kulacsából kiönti a vizet és megtölti a tó vizével azt.*
- Egy álló víz... *Sóhajtja halkan, majd amikor megtöltötte a kulacsot, felnéz a végtelennek tetsző víztükörre.
Ezen kívül még három vizet kell összegyűjtenie. Egyet a tengertől, egy másik "állóvízből", ami a legmesszebb van. Kettőt pedig két folyóból, a két folyóvízhez. Az egyik a Mil'Ochass melletti folyó lesz majd tervei szerint, a másik pedig az Artheniortól keletre lévő folyó vize lesz. Így meg lesz a két folyó- és két állóvíz, amit az Erdő Szíve kért tőle.*
- Én kész vagyok. Mehetünk? *Emelkedik fel a parton és mutatja fel a megtöltött kulacsot, mintha az mindent megmagyarázna.*
- Igen, csak kenyér. *Válaszol a kislánynak.*
- Az a sötét fajta. *Fontosnak tartja megemlíteni. Friss kenyeret természetesen nem hozhattak magukkal, az pár nap múlva penészes lenne, de a sötétebb, tartósabb fajtát elhozhatták, ami jobban bírja. Kicsit savanyúbb és jobban morzsálódik, de egy erdei útra ilyet kell magával vinnie az elfnek.
A "tunki" kifejezésre elmosolyodik. Vajon honnan jutnak ilyenek a gyerekek eszébe? Tunki. Sajnálja, hogy nem tud nokedlivel szolgálni itt az erdő közepén, a mocsár szomszédságában, de Niev biztosan meg fogja érteni.
Szerencsére, ahogy az erdőmélyi elf remélte, a kislány megfeledkezik korábbi kérdéséről, így a csuhátlan csuhás nyer egy kis időt. Mert abban is biztos, hogy ez a kérdés még elő fog kerülni. És attól tart, az idő múlásával csak egyre gyakrabban.
Elhagyva az ingoványt, újra szárazon folytathatják az útjukat a torony felé és rövidesen el is érik a Lihanechi tó partján, a víz felett lebegő tornyot. Ahogy sejtette, Nieveshát lenyűgözi a látvány.*
- Varázslat. *Válaszol felnézve a toronyra.*
- Hidd el, nincs semmiféle tükör. A toronyban egy nagy hatalmú mágus él. *Magyarázza meg, hogy vajon miért is lebeghet a hatalmas építmény.*
- Nem álmodsz, kincsem. *Mosolyodik el újra amikor a kislány a felhőt említi.
Miközben Niev a tornyot nézi elvarázsolva, addig az erdőmélyi elf a tó vizéhez sétál, majd kulacsából kiönti a vizet és megtölti a tó vizével azt.*
- Egy álló víz... *Sóhajtja halkan, majd amikor megtöltötte a kulacsot, felnéz a végtelennek tetsző víztükörre.
Ezen kívül még három vizet kell összegyűjtenie. Egyet a tengertől, egy másik "állóvízből", ami a legmesszebb van. Kettőt pedig két folyóból, a két folyóvízhez. Az egyik a Mil'Ochass melletti folyó lesz majd tervei szerint, a másik pedig az Artheniortól keletre lévő folyó vize lesz. Így meg lesz a két folyó- és két állóvíz, amit az Erdő Szíve kért tőle.*
- Én kész vagyok. Mehetünk? *Emelkedik fel a parton és mutatja fel a megtöltött kulacsot, mintha az mindent megmagyarázna.*
3090. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-03-15 10:00:09
Üzenet elküldve: 2021-03-15 10:00:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Ahogy megissza az italt már áll is neki az olvasásnak. Talán a negyedik kötetnél érzi úgy, hogy a szöveg, amit olvas ismerősen cseng és az értelme is elég világos, hogy felfogja. Meg is nézi a címét, amelyen az áll, „Alap tűzmágia”, így már minden megvilágosodik előtte. Legalább megüti az alap értelmi szintet a toronyban. ~Ez igazán hízelgő és egyben kicsit elkeserítő is. ~ Bár úgy véli, hogy simán jegyzetből tanulva felhúzni magát eddig, minden más információ nélkül is egészen jó, még magához képest is. Ezek a könyvek azonban segíteni fognak neki, és reméli, hogy a korábban megivott három ital is, hogy magabiztosabban elsajátíthassa a mágiát. Miután kiolvasta a könyvet, meg- megállva egy- egy, nehezebben értelmezhető résznél, úgy véli, nem ártana azért ki is próbálnia. Viszont, ahogy odabenn körbe néz, úgy véli, itt nem lenne bölcs ezt megtenni. Inkább csak elővesz egy pergament és lejegyzi rá, azt, amit felfogott a könyvből, no meg a kipróbálni kívánt varázslatok kézmozdulatait, és szövegeit. Mivel a könyv támpontokat is ad arra vonatkozóan, hogy mire kell figyelni, azt is szépen mellé jegyzeteli.*
-Tisztán és érthetően… fontos. *Morogja az orra alá, majd megpihen egy kis időre és elmajszol egy almát is. Nem is gondolta volna, hogy csupán az olvasás és a szövegértelmezés milyen fárasztó művelet is lehet, hiszen csak egy helyben kell tartani a fenekét hozzá, meg nyitva a szemeit. ~Érthetetlen. ~ Miután néhány órát pihentette a szemeit feláll és nem tudja megállni, hogy ne nézzen körbe a következő emeleten. ~Nap mágia.~ Vesz a kezébe egy könyvet, amely az alapokat tartalmazza, persze hosszas keresés eredménye képen sikerült rátalálnia, így nem is ereszti egy darabig.*
-Ez is nagyon érdekesnek hangzik. *Fut végig a szeme a melegítést és fényt idéző varázslatokon.*
-Egészen hasznos lehet egy sötét helyen. *Arra gondol, hogy mivel a varázslatok és a hatásuk is igen hasonló a tűzmágiához, amelyhez már konyít valamennyit, talán ezeket is el tudná sajátítani. Fel is jegyez néhányat, az egyszerűbbek és a nehezebbek közül is választ. Ekkor hall valami felpezsdülő motyogást és halk lépteket. Felnéz, majd látja, hogy néhány igen izgatott fiatal érkezik a szintre és, bár nem beszélnek hangosan, de a csend, amely uralkodik engedi, hogy ő is hallhassa a mondatokat, amelyeket nagy lelkesen mesélnek a társaiknak. Hall híreket egy furcsa templomról, amely nemrégiben emelkedett ki a tó vizéből, és amelyet különös és ritka lények őriznek. Odabenn pedig világító gömbök helyezkednek el, mögöttük ugyan abba a fajba tartozó jósnőkkel. Az őrök rövid átkutatás után beeresztik a kíváncsiskodókat, akik egy jóslattal lesznek gazdagabbak.*
-És beszélik a nyelvünket. Nem különös ez? *Teszi fel a kérdést a szomszédos asztalnál eddig olvasó fiatal lány.*
-Ne legyél már ennyire gyanakvó, mi már jártunk odabenn és nézz ránk! Semmi bajunk. *Tárja szét a kezét a fiatal fiú, majd szavait megerősítve végig is tapogat magán, hogy bizonyítsa, semmi sem hiányzik. Ezt követően a kíváncsiság csak eluralkodik minden egyéb bennlévőn is és elindulnak kifelé a toronyból. Lassan üresedik ki a szint, a fiatalok pedig mennek tovább, hogy vigyék a hírt a további szintekre is. ~Erre én is kíváncsi vagyok… mi lehet az a… talmid? ~ Nem igazán tudja mihez kötni, azt se tudja repülő, járó vagy egyáltalán hány lábú lényt kell maga elé képzelnie. Feláll, elteszi a holmiját egy biztosabbnak érzett helyre, majd elindul, hogy megnézze a saját két szemével a ritka eseményt. Miután pedig megkapja a jóslatot bizony elgondolkodik rajta, de első dolga, mikor visszaér, hogy lejegyezze egy papírra, mielőtt elfelejtené.*
-Valóban nem mindennapi látvány volt. *Bizony erőteljesen kiverte a hideg verejték, mikor azok a furcsa őrök átkutatták.*
- Bizonyára lesz értelme, csak gyakran kell felnézzek az égre. *Vonja le a tanulságot vagy egy fél óra gondolkodás után. Ezt követően még néhány napot tölt itt az írok tanulmányozásával, és heves jegyzeteléssel, hogy otthon is tudja gyakorolni az itt olvasottakat.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az intelligenciát a következő két körre.
*Ahogy megissza az italt már áll is neki az olvasásnak. Talán a negyedik kötetnél érzi úgy, hogy a szöveg, amit olvas ismerősen cseng és az értelme is elég világos, hogy felfogja. Meg is nézi a címét, amelyen az áll, „Alap tűzmágia”, így már minden megvilágosodik előtte. Legalább megüti az alap értelmi szintet a toronyban. ~Ez igazán hízelgő és egyben kicsit elkeserítő is. ~ Bár úgy véli, hogy simán jegyzetből tanulva felhúzni magát eddig, minden más információ nélkül is egészen jó, még magához képest is. Ezek a könyvek azonban segíteni fognak neki, és reméli, hogy a korábban megivott három ital is, hogy magabiztosabban elsajátíthassa a mágiát. Miután kiolvasta a könyvet, meg- megállva egy- egy, nehezebben értelmezhető résznél, úgy véli, nem ártana azért ki is próbálnia. Viszont, ahogy odabenn körbe néz, úgy véli, itt nem lenne bölcs ezt megtenni. Inkább csak elővesz egy pergament és lejegyzi rá, azt, amit felfogott a könyvből, no meg a kipróbálni kívánt varázslatok kézmozdulatait, és szövegeit. Mivel a könyv támpontokat is ad arra vonatkozóan, hogy mire kell figyelni, azt is szépen mellé jegyzeteli.*
-Tisztán és érthetően… fontos. *Morogja az orra alá, majd megpihen egy kis időre és elmajszol egy almát is. Nem is gondolta volna, hogy csupán az olvasás és a szövegértelmezés milyen fárasztó művelet is lehet, hiszen csak egy helyben kell tartani a fenekét hozzá, meg nyitva a szemeit. ~Érthetetlen. ~ Miután néhány órát pihentette a szemeit feláll és nem tudja megállni, hogy ne nézzen körbe a következő emeleten. ~Nap mágia.~ Vesz a kezébe egy könyvet, amely az alapokat tartalmazza, persze hosszas keresés eredménye képen sikerült rátalálnia, így nem is ereszti egy darabig.*
-Ez is nagyon érdekesnek hangzik. *Fut végig a szeme a melegítést és fényt idéző varázslatokon.*
-Egészen hasznos lehet egy sötét helyen. *Arra gondol, hogy mivel a varázslatok és a hatásuk is igen hasonló a tűzmágiához, amelyhez már konyít valamennyit, talán ezeket is el tudná sajátítani. Fel is jegyez néhányat, az egyszerűbbek és a nehezebbek közül is választ. Ekkor hall valami felpezsdülő motyogást és halk lépteket. Felnéz, majd látja, hogy néhány igen izgatott fiatal érkezik a szintre és, bár nem beszélnek hangosan, de a csend, amely uralkodik engedi, hogy ő is hallhassa a mondatokat, amelyeket nagy lelkesen mesélnek a társaiknak. Hall híreket egy furcsa templomról, amely nemrégiben emelkedett ki a tó vizéből, és amelyet különös és ritka lények őriznek. Odabenn pedig világító gömbök helyezkednek el, mögöttük ugyan abba a fajba tartozó jósnőkkel. Az őrök rövid átkutatás után beeresztik a kíváncsiskodókat, akik egy jóslattal lesznek gazdagabbak.*
-És beszélik a nyelvünket. Nem különös ez? *Teszi fel a kérdést a szomszédos asztalnál eddig olvasó fiatal lány.*
-Ne legyél már ennyire gyanakvó, mi már jártunk odabenn és nézz ránk! Semmi bajunk. *Tárja szét a kezét a fiatal fiú, majd szavait megerősítve végig is tapogat magán, hogy bizonyítsa, semmi sem hiányzik. Ezt követően a kíváncsiság csak eluralkodik minden egyéb bennlévőn is és elindulnak kifelé a toronyból. Lassan üresedik ki a szint, a fiatalok pedig mennek tovább, hogy vigyék a hírt a további szintekre is. ~Erre én is kíváncsi vagyok… mi lehet az a… talmid? ~ Nem igazán tudja mihez kötni, azt se tudja repülő, járó vagy egyáltalán hány lábú lényt kell maga elé képzelnie. Feláll, elteszi a holmiját egy biztosabbnak érzett helyre, majd elindul, hogy megnézze a saját két szemével a ritka eseményt. Miután pedig megkapja a jóslatot bizony elgondolkodik rajta, de első dolga, mikor visszaér, hogy lejegyezze egy papírra, mielőtt elfelejtené.*
-Valóban nem mindennapi látvány volt. *Bizony erőteljesen kiverte a hideg verejték, mikor azok a furcsa őrök átkutatták.*
- Bizonyára lesz értelme, csak gyakran kell felnézzek az égre. *Vonja le a tanulságot vagy egy fél óra gondolkodás után. Ezt követően még néhány napot tölt itt az írok tanulmányozásával, és heves jegyzeteléssel, hogy otthon is tudja gyakorolni az itt olvasottakat.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az intelligenciát a következő két körre.
3089. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-03-12 10:30:15
Üzenet elküldve: 2021-03-12 10:30:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Egy apa álma//
- Csak kenyér?
*Kérdez vissza teljesen csalódottan.*
- Akkor csak tunkizni fogok.
*Jelenti ki meglehetősen határozott hangon. Merthogy nokedli nélkül egy pörkölt sem finom, kenyérhez meg csak szaft kell. Bár Niev szerencsére nem egy válogatós fajta, de azért a pörkölt nokedli nélkül az valóságos szentségtörés-számba megy nála.
Nievnek nem tűnik fel, hogy a kérdésére nem kap választ valamiféle indok miatt, teljesen elfogadja ezeket, mire pedig elérkeznek a céljukhoz, addigra teljesen meg is felejtkezik.*
- Apa... Ez tényleg lebeg. De mitől?
*Félrebiccentett fejjel, tátott szájjal nézi.*
- Biztos nem eltakarja valami az alját? Tükör! Tükör van ott!
*Nyilván egy tükör miatt olyan, mintha nem lenne alja.*
- És egy felhőn kell felmenni? Biztosan csak álmodom!
*Niev tökéletes áhítattal nézi a tavon a tornyot, de még mindig nem fér a fejébe az, hogy mitől lebeg. Nyilván nem lebeg, csak valami trükk. Igen! Ez csak valami trükk lehet.*
- Csak kenyér?
*Kérdez vissza teljesen csalódottan.*
- Akkor csak tunkizni fogok.
*Jelenti ki meglehetősen határozott hangon. Merthogy nokedli nélkül egy pörkölt sem finom, kenyérhez meg csak szaft kell. Bár Niev szerencsére nem egy válogatós fajta, de azért a pörkölt nokedli nélkül az valóságos szentségtörés-számba megy nála.
Nievnek nem tűnik fel, hogy a kérdésére nem kap választ valamiféle indok miatt, teljesen elfogadja ezeket, mire pedig elérkeznek a céljukhoz, addigra teljesen meg is felejtkezik.*
- Apa... Ez tényleg lebeg. De mitől?
*Félrebiccentett fejjel, tátott szájjal nézi.*
- Biztos nem eltakarja valami az alját? Tükör! Tükör van ott!
*Nyilván egy tükör miatt olyan, mintha nem lenne alja.*
- És egy felhőn kell felmenni? Biztosan csak álmodom!
*Niev tökéletes áhítattal nézi a tavon a tornyot, de még mindig nem fér a fejébe az, hogy mitől lebeg. Nyilván nem lebeg, csak valami trükk. Igen! Ez csak valami trükk lehet.*
3088. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-03-12 08:25:02
Üzenet elküldve: 2021-03-12 08:25:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Az úton haladva egyre inkább eltűnik először a szag, majd a látvány is bizalomgerjesztőbbe vált át. A lihanechi tó partja már a barátságosba hajlik, az iménti mocsaras vidék után, csak úgy hívogatja az utazót, hogy inkább arra folytassa tovább az útját. A torony pedig valóban úgy tűnik, lebeg a tó vizének tükre felett, a bejáratához is egy igen furcsa lépcső vezet. Nem igazán bizalomgerjesztő a félig füstszerű lépcsősor, de mielőtt próbát tenni, megtorpan valami miatt. A kantár visszahúzza. A ló ugyanis a tó szélénél határozottan megáll, hogy ihasson belőle és ebből az elhatározásából nem enged. Miután mindenki felfrissítette magát és sikerül a lovat járásra bírni, odavezeti egy fához, hogy kikösse, közben még egy almával megjutalmazza. Az pedig elkezdi szaggatni a környező fűcsomókat, mintha csak ez lenne a heppje. A szitakötő körülötte zizegteti a szárnyait kíváncsian, miközben lassan felsétál a torony bejáratához. A lassított tempó csupán óvatosság, bár ha hirtelen eltűnne alóla az egész, semmivel nem tudná megakadályozni, hogy a tóban landoljon, még ha ilyen óvatosan is lépked felfelé. Benyit. A torony nem kicsi kívülről sem, de odabenn hatalmasabb, mint azt korábban mutatta. Amennyiben összefut valakivel, illedelmesen jó napottal köszönti, úgy tudja itt nem szokás az isteneket emlegetni, így nem is teszi. Egy fiatal férfi, ahogy elhalad mellette nagy bámészkodva, megszólítja. Tőle megtudja, hogy minden mágia ágnak külön emeletet szenteltek és azt is, hogy az általa első ízben keresett tűz, melyikhez tartozik. Illedelmesen megköszöni és halkan, hogy ne zavarjon meg senkit a tanulásban vagy a koncentrációban, felsétál a lépcsőn a megadott emeltre. Odafenn lepakolja a táskáját és elővesz belőle egy italt. Ezt szándékosan nem adta el, mert olvasott róla a könyvtárban. Most pedig eljött az ideje, hogy ki is próbálja, minthogy egyelőre nem bízik annyira a korábban megivott két ital hatásában. Legurítja, majd vár egy kicsit, ha pedig nem érez semmi furcsát, akkor megropogtatja az ujjait, kinyújtóztatja a kezét és nekilát. Viszont a lehetőségek száma végtelen szinte, így kivesz néhány könyvet és beleolvas, hogy lássa melyik az, amit még ő is megért.*
*Az úton haladva egyre inkább eltűnik először a szag, majd a látvány is bizalomgerjesztőbbe vált át. A lihanechi tó partja már a barátságosba hajlik, az iménti mocsaras vidék után, csak úgy hívogatja az utazót, hogy inkább arra folytassa tovább az útját. A torony pedig valóban úgy tűnik, lebeg a tó vizének tükre felett, a bejáratához is egy igen furcsa lépcső vezet. Nem igazán bizalomgerjesztő a félig füstszerű lépcsősor, de mielőtt próbát tenni, megtorpan valami miatt. A kantár visszahúzza. A ló ugyanis a tó szélénél határozottan megáll, hogy ihasson belőle és ebből az elhatározásából nem enged. Miután mindenki felfrissítette magát és sikerül a lovat járásra bírni, odavezeti egy fához, hogy kikösse, közben még egy almával megjutalmazza. Az pedig elkezdi szaggatni a környező fűcsomókat, mintha csak ez lenne a heppje. A szitakötő körülötte zizegteti a szárnyait kíváncsian, miközben lassan felsétál a torony bejáratához. A lassított tempó csupán óvatosság, bár ha hirtelen eltűnne alóla az egész, semmivel nem tudná megakadályozni, hogy a tóban landoljon, még ha ilyen óvatosan is lépked felfelé. Benyit. A torony nem kicsi kívülről sem, de odabenn hatalmasabb, mint azt korábban mutatta. Amennyiben összefut valakivel, illedelmesen jó napottal köszönti, úgy tudja itt nem szokás az isteneket emlegetni, így nem is teszi. Egy fiatal férfi, ahogy elhalad mellette nagy bámészkodva, megszólítja. Tőle megtudja, hogy minden mágia ágnak külön emeletet szenteltek és azt is, hogy az általa első ízben keresett tűz, melyikhez tartozik. Illedelmesen megköszöni és halkan, hogy ne zavarjon meg senkit a tanulásban vagy a koncentrációban, felsétál a lépcsőn a megadott emeltre. Odafenn lepakolja a táskáját és elővesz belőle egy italt. Ezt szándékosan nem adta el, mert olvasott róla a könyvtárban. Most pedig eljött az ideje, hogy ki is próbálja, minthogy egyelőre nem bízik annyira a korábban megivott két ital hatásában. Legurítja, majd vár egy kicsit, ha pedig nem érez semmi furcsát, akkor megropogtatja az ujjait, kinyújtóztatja a kezét és nekilát. Viszont a lehetőségek száma végtelen szinte, így kivesz néhány könyvet és beleolvas, hogy lássa melyik az, amit még ő is megért.*
3087. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-03-10 20:42:48
Üzenet elküldve: 2021-03-10 20:42:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A szolgálat mestere//
*Figyelmesen hallgatja a fiatal mágust, miközben az hozzáfog a törölgetéshez. Szórakozottan simogatja szakállát a bölcselet végére.*
-Jóravaló ember... Ki tudja megmondani, mi a jó és mi a rossz? Ami azt illeti Taitos mester... *Itt már némileg tompít a hangján. Ki tudja, melyik falnak van füle? Abogrot ismervén pedig nem is feltétlen képletesen értelmezve.*
-A Torony eddig sosem avatkozott be a Sötétség és a Fény harcába... Aggaszt is e dolog. Nem, nem tartok Sa'Tereth mágusaitól... De a Nagymester szándékai nem tiszták előttem. *Persze ez nem újdonság. A mágusmester mindig is ködös talányokba bocsájtkozott, sosem libbentette fel a fátylat előtte.*
-Talán az egyensúly borult fel, ezért akar beavatkozni ebbe a harcba. De félek, hogy magára vonza a bajt. Legyen bármekkora hatalma a Toronynak, féltem őt. *Lekászálódik a székről, hogy immáron a száraz padlón állva szemlélhesse a mágusmester ügyködését.*
-Én mindig azt mondtam, hogy nem érdemes e háborúba beleavatkoznunk. Az Istenek háborúi eleddig nem érintették a Tornyot. Én pedig nem is látom jeleit annak, hogy a jövőben így lenne. *Fontoskodva köszörüli meg torkát, de nem folytatja az eszmefuttatást. A warg dolgára felkapja a fejét és elismerő hümmögés közepette bólogat tovább.*
-Veszélyes állat és én mondom, Taitos mester, kiszámíthatatlan is. Odafenn, Pirtianesben szép számmal fordultak meg. Az orkok kedvelt hátasa. E földön még egyhez sem volt szerencsém, és áldom is érte. *Megenged egy döcögő kacajt, a kérdésre azonban ismét csak elkomorul.*
-Kevesebben fordulnak már meg a Toronyban, mint rég. Én ugyan nem bánom, de ez bizony kiesés... A mágiatanulás nehéz és hosszú folyamat. Ahogy annak lennie kell. A legtöbb embernek beletörik a bicskája. *Itt megint csak elsomolyog a szakálla alatt. Neki ugyan nem törik bele.*
-Ami azt illeti, Synmiráról sem jönnek már a tanoncok. Talán csak nem találtak maguknak másik tudásforrást?
*Figyelmesen hallgatja a fiatal mágust, miközben az hozzáfog a törölgetéshez. Szórakozottan simogatja szakállát a bölcselet végére.*
-Jóravaló ember... Ki tudja megmondani, mi a jó és mi a rossz? Ami azt illeti Taitos mester... *Itt már némileg tompít a hangján. Ki tudja, melyik falnak van füle? Abogrot ismervén pedig nem is feltétlen képletesen értelmezve.*
-A Torony eddig sosem avatkozott be a Sötétség és a Fény harcába... Aggaszt is e dolog. Nem, nem tartok Sa'Tereth mágusaitól... De a Nagymester szándékai nem tiszták előttem. *Persze ez nem újdonság. A mágusmester mindig is ködös talányokba bocsájtkozott, sosem libbentette fel a fátylat előtte.*
-Talán az egyensúly borult fel, ezért akar beavatkozni ebbe a harcba. De félek, hogy magára vonza a bajt. Legyen bármekkora hatalma a Toronynak, féltem őt. *Lekászálódik a székről, hogy immáron a száraz padlón állva szemlélhesse a mágusmester ügyködését.*
-Én mindig azt mondtam, hogy nem érdemes e háborúba beleavatkoznunk. Az Istenek háborúi eleddig nem érintették a Tornyot. Én pedig nem is látom jeleit annak, hogy a jövőben így lenne. *Fontoskodva köszörüli meg torkát, de nem folytatja az eszmefuttatást. A warg dolgára felkapja a fejét és elismerő hümmögés közepette bólogat tovább.*
-Veszélyes állat és én mondom, Taitos mester, kiszámíthatatlan is. Odafenn, Pirtianesben szép számmal fordultak meg. Az orkok kedvelt hátasa. E földön még egyhez sem volt szerencsém, és áldom is érte. *Megenged egy döcögő kacajt, a kérdésre azonban ismét csak elkomorul.*
-Kevesebben fordulnak már meg a Toronyban, mint rég. Én ugyan nem bánom, de ez bizony kiesés... A mágiatanulás nehéz és hosszú folyamat. Ahogy annak lennie kell. A legtöbb embernek beletörik a bicskája. *Itt megint csak elsomolyog a szakálla alatt. Neki ugyan nem törik bele.*
-Ami azt illeti, Synmiráról sem jönnek már a tanoncok. Talán csak nem találtak maguknak másik tudásforrást?
3086. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-03-02 21:56:53
Üzenet elküldve: 2021-03-02 21:56:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//A szolgálat mestere//
*Taitos elégedetten néz körül, és állítja fel a vödröket. Végül sikerült tényleg olyan gyengére idéznie a mágiát, hogy egyetlen tárgy sem mozdult el helyéről, és még egy kicsi a vödrökbe is jutott. Ezeket máshol fogja felhasználni. Nyomban a törölgetésnek is lát beszélgetésük közben, nehogy a por leragadjon a nedves padlóra.*
-Nono!
*Szól bele Kilvard gondolatmenetébe ott, ahol már illedelmesnek érzi.*
-Abból indulsz ki Kilvard, hogy az ember eredendően gyarló. Nem mondom, felborítana minden rendet, sőt, azt hiszem sok életet is követelne, de egy banditára jut két jóravaló ember. Csak arra kell figyelni, hogy ezek tanuljanak legelőször. Ha csak egy gyereknek adsz kardot, az fogja uralni a többit, ha mindegyiknél kard van, azok nyernek, akik a legtöbben vannak.
*Mutat rá Taitos arra, hogy bizony kevesebb kihágás lenne, ha mágiahasználó lenne a lakosság nagyja.*
-Szóval még ha mindenkit nem is éri meg ezekre a tanokra oktatni... *Itt felgyűri ingujjait.*
-Akkor a jóravaló embereket igen.
*Törölgetni kezd.*
-Amit az érettségről mondtál. Nos, azzal egyet tudok érteni, de eredendően veszett jellem talán nincs. Gyermekként biztosan.
*Mosolyog, ha belegondol mit nem rejthet egy éppen most szárnyait bontogató gyermek tekintete.*
-A gyermekek eredendően nyersek, egy békának talán, de sajátjuknak nem ártanának kedvtelésből, gonoszságból.
*Taitos hiszi amit mond, noha talán van olyan gyermek, aki gonosznak születik, ő ilyet még nem látott. Közben lassan végez az első polcsorral.*
-Viszont nem tudom, Kilvard. Remélem a toronyba tényleg ilyen gyorsan eljutnak a hírek... Bár ha gonosz mágust keresel, csak közelíts a kikötőhöz, s szaporodnak, mint a gombák.
*Jelenti ki.*
~Azt hiszem ideje lesz egy kicsit letépkedni belőlük, vigyázva, hogy spórát se eresszenek.~
*Határoz magában, de ezt a gondolatot elrejti Kilvard elől.*
-Ragron.
*Segít a warg nevét illetően.*
-Holnap napnyugta körül várható, hacsak nem csavarog el vadászni. Az ember nehezen parancsol egy wargnak.
~Még akkor is, ha szavát kell, hogy kövesse.~
*Jut eszébe az ominózus nap, mikor magához kötötte a wargot. Sebeibe belenyilall a fájdalom emléke, mintha csak egy álom lenne.*
-Ám legyen, átadom, bár odáig nem terveztem menni.
*Biccent.*
-A piactól azért talán akkora kitérő nem lesz!
*Szögezi le.*
-No és mondd, a lázadás óta milyen gyakran fordulnak meg itt tanoncok? Hogy látod a mágusok jövőjét?
*Kérdezi őszintén, hiszen náluk egyre ritkábbnak számítanak az ösvényt stabilan taposni akaró nebulók.*
*Taitos elégedetten néz körül, és állítja fel a vödröket. Végül sikerült tényleg olyan gyengére idéznie a mágiát, hogy egyetlen tárgy sem mozdult el helyéről, és még egy kicsi a vödrökbe is jutott. Ezeket máshol fogja felhasználni. Nyomban a törölgetésnek is lát beszélgetésük közben, nehogy a por leragadjon a nedves padlóra.*
-Nono!
*Szól bele Kilvard gondolatmenetébe ott, ahol már illedelmesnek érzi.*
-Abból indulsz ki Kilvard, hogy az ember eredendően gyarló. Nem mondom, felborítana minden rendet, sőt, azt hiszem sok életet is követelne, de egy banditára jut két jóravaló ember. Csak arra kell figyelni, hogy ezek tanuljanak legelőször. Ha csak egy gyereknek adsz kardot, az fogja uralni a többit, ha mindegyiknél kard van, azok nyernek, akik a legtöbben vannak.
*Mutat rá Taitos arra, hogy bizony kevesebb kihágás lenne, ha mágiahasználó lenne a lakosság nagyja.*
-Szóval még ha mindenkit nem is éri meg ezekre a tanokra oktatni... *Itt felgyűri ingujjait.*
-Akkor a jóravaló embereket igen.
*Törölgetni kezd.*
-Amit az érettségről mondtál. Nos, azzal egyet tudok érteni, de eredendően veszett jellem talán nincs. Gyermekként biztosan.
*Mosolyog, ha belegondol mit nem rejthet egy éppen most szárnyait bontogató gyermek tekintete.*
-A gyermekek eredendően nyersek, egy békának talán, de sajátjuknak nem ártanának kedvtelésből, gonoszságból.
*Taitos hiszi amit mond, noha talán van olyan gyermek, aki gonosznak születik, ő ilyet még nem látott. Közben lassan végez az első polcsorral.*
-Viszont nem tudom, Kilvard. Remélem a toronyba tényleg ilyen gyorsan eljutnak a hírek... Bár ha gonosz mágust keresel, csak közelíts a kikötőhöz, s szaporodnak, mint a gombák.
*Jelenti ki.*
~Azt hiszem ideje lesz egy kicsit letépkedni belőlük, vigyázva, hogy spórát se eresszenek.~
*Határoz magában, de ezt a gondolatot elrejti Kilvard elől.*
-Ragron.
*Segít a warg nevét illetően.*
-Holnap napnyugta körül várható, hacsak nem csavarog el vadászni. Az ember nehezen parancsol egy wargnak.
~Még akkor is, ha szavát kell, hogy kövesse.~
*Jut eszébe az ominózus nap, mikor magához kötötte a wargot. Sebeibe belenyilall a fájdalom emléke, mintha csak egy álom lenne.*
-Ám legyen, átadom, bár odáig nem terveztem menni.
*Biccent.*
-A piactól azért talán akkora kitérő nem lesz!
*Szögezi le.*
-No és mondd, a lázadás óta milyen gyakran fordulnak meg itt tanoncok? Hogy látod a mágusok jövőjét?
*Kérdezi őszintén, hiszen náluk egyre ritkábbnak számítanak az ösvényt stabilan taposni akaró nebulók.*
3085. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-02-25 22:30:17
Üzenet elküldve: 2021-02-25 22:30:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A szolgálat mestere//
-Hmm. *Szakállát csavargatva bambul a semmibe, miközben Taitos egy igen kétséges kimenetelű mágiába fog mellette. Ékes bizonyítéka ennek finoman megringó széke, mi ha nem állna rajta, bizonyára jó néhány centit vándorolna, mire a varázs végeztével ismét biztos lábakon áll. Utasa persze a nagy elmélkedésben nem konstatál semmit a változásból, csupán az utólagos nedvességet a padlón.*
-Még jó, hogy nem, ifjú barátom, még jó, hogy nem! *Hördül fel nagy bölcsességében, ahogy az ifjoncra emeli tekintetét. A madaras hasonlatot nehezen tudja hová rakni magában, de nagyjából érti, mire gondolhat a fiú.* -Képzeld csak el, mi világ jönne ránk, ha minden gazfickó képes lenne a mágia legtitkosabb fortélyaira is. Mindig mondtam a jó Abogrnak is, jól válogassa meg, kit enged a Toronyba! *Jókora bólintással ad szavainak biztosítékot. A következőkre felkuncog, joviális vigyorral hordozza körbe tekintetét a termen.*
-A jellem formálása nem úgy megy, mint egy kiadós felmosás! Sőt, meggyőződésem, hogy sok esetben nem is lehetséges. A mágia megfelelő használatához érettség szükségeltetik, s minél több van belőle, annál jobb! Ezt jól jegyezd meg, ifjú barátom. *Hogy mit is pontosan, azt már nem teszi hozzá, mert nem telik el néhány szívdobbanásnyi idő, s maga sem emlékszik arra, amit az imént hadovált.*
-Ugyan, dehogy. Jelenleg ide szólít a kötelességem, és ha egy hasonló elem felbukkanna, valószínűleg itt is tudom meg leghamarabb. Ugyanakkor készenlétben kell állnunk. Legyen kezed ügyében az a pergamen, mert ha szólít a kötelesség, minden perc számít. *Egy hosszú pillanatig csak figyelgeti Taitost, mielőtt újra megszólalna.*
-Ha a városba mész, okvetlenül add át üdvözletem a Pegazus fogadósának. Régi jó barátom. Mit is mondtál, mikor jön ez a... Rag... Ragron?
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.25 22:34:08
-Hmm. *Szakállát csavargatva bambul a semmibe, miközben Taitos egy igen kétséges kimenetelű mágiába fog mellette. Ékes bizonyítéka ennek finoman megringó széke, mi ha nem állna rajta, bizonyára jó néhány centit vándorolna, mire a varázs végeztével ismét biztos lábakon áll. Utasa persze a nagy elmélkedésben nem konstatál semmit a változásból, csupán az utólagos nedvességet a padlón.*
-Még jó, hogy nem, ifjú barátom, még jó, hogy nem! *Hördül fel nagy bölcsességében, ahogy az ifjoncra emeli tekintetét. A madaras hasonlatot nehezen tudja hová rakni magában, de nagyjából érti, mire gondolhat a fiú.* -Képzeld csak el, mi világ jönne ránk, ha minden gazfickó képes lenne a mágia legtitkosabb fortélyaira is. Mindig mondtam a jó Abogrnak is, jól válogassa meg, kit enged a Toronyba! *Jókora bólintással ad szavainak biztosítékot. A következőkre felkuncog, joviális vigyorral hordozza körbe tekintetét a termen.*
-A jellem formálása nem úgy megy, mint egy kiadós felmosás! Sőt, meggyőződésem, hogy sok esetben nem is lehetséges. A mágia megfelelő használatához érettség szükségeltetik, s minél több van belőle, annál jobb! Ezt jól jegyezd meg, ifjú barátom. *Hogy mit is pontosan, azt már nem teszi hozzá, mert nem telik el néhány szívdobbanásnyi idő, s maga sem emlékszik arra, amit az imént hadovált.*
-Ugyan, dehogy. Jelenleg ide szólít a kötelességem, és ha egy hasonló elem felbukkanna, valószínűleg itt is tudom meg leghamarabb. Ugyanakkor készenlétben kell állnunk. Legyen kezed ügyében az a pergamen, mert ha szólít a kötelesség, minden perc számít. *Egy hosszú pillanatig csak figyelgeti Taitost, mielőtt újra megszólalna.*
-Ha a városba mész, okvetlenül add át üdvözletem a Pegazus fogadósának. Régi jó barátom. Mit is mondtál, mikor jön ez a... Rag... Ragron?
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.25 22:34:08
3084. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-02-24 15:24:44
Üzenet elküldve: 2021-02-24 15:24:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//A szolgálat mestere//
*Kilvard szavaira csak nevetve válaszol.*
-Akkor kizárásos alapon a sötételfek mesélhetik. Az elfek büszkesége ugyanis kifogyhatatlan.
*A rosszmájú poént természetesen csak könnyeden dobja oda, utána pedig kicsit homlokát ráncolva állapodik meg végül három vödörrel maga előtt, melyek úgy vannak felborítva, hogy szájuk a mágus felé nézzen.*
-Igazán nincs mit.
*Biccent Kilvard felé. Talán egy jó negyed, fél órája még zavarta a mágus buzgósága, amit ügyének feszegetésében mutatott, de mostanra tiszta lett az ő szándéka, és Abogr mester szándéka is.*
~Már ha az öreg nem fúj egy követ a démonokkal, de akkor meg úgyis mindegy.~
*Végül belekezd abba, amit eddig is tervezett. Vízmosást idéz a mágustorony legalsó szintjének közepére, de egy kicsit gyengít a hatáson. Az erős sodrást csak a vödrök környékén engedi a világra, mindenhol máshol csupán a por elmosására elegendő vizet idéz meg, s azt is csak egy lágy felmosás, nem pedig a dühöngő vízesés erejével.
//Oszlatás//
Ha minden jól megy, Kilvard vagy azért nem lesz vizes, mert Taitos ügyesen játszott az általa elégetett manával, ha pedig nem, akkor azért, mert egyáltalán nem is történt semmi. Taitos mindenesetre felel.*
-Az élet természetes része a mágia, ha engem kérdezel, Kilvard jó uram!
*Taitos azt vallja, hogy mindenkinek mágusnak kéne lennie, csupán a legtöbbeket nem tanítanak eleget ehhez. Közben igazít a vödrökön, vagy felállítja őket, ha teli vannak, vagy kicsit jobban maga irányába fordítja mindhármat.*
-Olyan az, mint madárnak a szárnya. Minden madárt másképp repít, de csak nagyon kevésnek nincsen. Még a pusztai nagycsőrű fuómadárnak is van, pedig az aztán tényleg nem repül.
*Fejtegeti meglátásait.*
-Persze nem mondom, a mai rendben mindenkit mágussá képzeni nem lenne bölcs. Előbb a jellemet kellene megformálni, de ez sem lehetetlen teljesen.
*Kriyon jut eszébe, aki saját szellentését robbantotta fel, mégsem volt teljesen veszett eset, nem gyilkolt volna kedvtelésből.*
~Már ha békánál értelmesebb lényről van szó.~
*A kétéltűeket az ifjú mágus szerint simán pusztította volna rosszarcú ex-klántársa.*
-Hogy mihez kezdek?
*Megvakarja állát.*
-Megvárom, míg Ragron ideér. Holnapra várható, aztán harmadnap reggel elindulok a városba. Van egy kis elintézni valóm. Illetve a kutatásaimhoz aranyra lesz szükségem, lehet, hogy tanítói, vagy éppen ügyintézői munkát is keresek.
*Arra, hogy Kilvard mihez kezd, Taitos még talán jobban is kíváncsi, mint saját sorsára.*
-No és te Kilvard? Egyből gonosz mágusok nyomába eredsz?
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló környezetében húsz lépés távolságon belüli, akár nehéz tárgyakat is a körön kívülre mos. A varázshasználóra nincs hatással.
*Kilvard szavaira csak nevetve válaszol.*
-Akkor kizárásos alapon a sötételfek mesélhetik. Az elfek büszkesége ugyanis kifogyhatatlan.
*A rosszmájú poént természetesen csak könnyeden dobja oda, utána pedig kicsit homlokát ráncolva állapodik meg végül három vödörrel maga előtt, melyek úgy vannak felborítva, hogy szájuk a mágus felé nézzen.*
-Igazán nincs mit.
*Biccent Kilvard felé. Talán egy jó negyed, fél órája még zavarta a mágus buzgósága, amit ügyének feszegetésében mutatott, de mostanra tiszta lett az ő szándéka, és Abogr mester szándéka is.*
~Már ha az öreg nem fúj egy követ a démonokkal, de akkor meg úgyis mindegy.~
*Végül belekezd abba, amit eddig is tervezett. Vízmosást idéz a mágustorony legalsó szintjének közepére, de egy kicsit gyengít a hatáson. Az erős sodrást csak a vödrök környékén engedi a világra, mindenhol máshol csupán a por elmosására elegendő vizet idéz meg, s azt is csak egy lágy felmosás, nem pedig a dühöngő vízesés erejével.
//Oszlatás//
Ha minden jól megy, Kilvard vagy azért nem lesz vizes, mert Taitos ügyesen játszott az általa elégetett manával, ha pedig nem, akkor azért, mert egyáltalán nem is történt semmi. Taitos mindenesetre felel.*
-Az élet természetes része a mágia, ha engem kérdezel, Kilvard jó uram!
*Taitos azt vallja, hogy mindenkinek mágusnak kéne lennie, csupán a legtöbbeket nem tanítanak eleget ehhez. Közben igazít a vödrökön, vagy felállítja őket, ha teli vannak, vagy kicsit jobban maga irányába fordítja mindhármat.*
-Olyan az, mint madárnak a szárnya. Minden madárt másképp repít, de csak nagyon kevésnek nincsen. Még a pusztai nagycsőrű fuómadárnak is van, pedig az aztán tényleg nem repül.
*Fejtegeti meglátásait.*
-Persze nem mondom, a mai rendben mindenkit mágussá képzeni nem lenne bölcs. Előbb a jellemet kellene megformálni, de ez sem lehetetlen teljesen.
*Kriyon jut eszébe, aki saját szellentését robbantotta fel, mégsem volt teljesen veszett eset, nem gyilkolt volna kedvtelésből.*
~Már ha békánál értelmesebb lényről van szó.~
*A kétéltűeket az ifjú mágus szerint simán pusztította volna rosszarcú ex-klántársa.*
-Hogy mihez kezdek?
*Megvakarja állát.*
-Megvárom, míg Ragron ideér. Holnapra várható, aztán harmadnap reggel elindulok a városba. Van egy kis elintézni valóm. Illetve a kutatásaimhoz aranyra lesz szükségem, lehet, hogy tanítói, vagy éppen ügyintézői munkát is keresek.
*Arra, hogy Kilvard mihez kezd, Taitos még talán jobban is kíváncsi, mint saját sorsára.*
-No és te Kilvard? Egyből gonosz mágusok nyomába eredsz?
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló környezetében húsz lépés távolságon belüli, akár nehéz tárgyakat is a körön kívülre mos. A varázshasználóra nincs hatással.
3083. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-02-24 07:22:01
Üzenet elküldve: 2021-02-24 07:22:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A szolgálat mestere//
*A sötételf mondát firtató válaszra csak elmosolyodik szakálla alatt. Taitos kérdése lehetne akár költői is, ám nem bírná ki, ha nem válaszolna rá.*
-A büszkeség létünk velejárója. Mikor fogytán, akkor az efféle mesék jelentősége felerősödik.
*Sejti, hogy az ifjú mágusmester elsajátította a varázst, így nem is forszírozza a dolgot. Azzal pedig főleg egyet kell értsen, hogy nem lenne tanácsos sártengerré változtatni a környéket.
Taitos nem rest a nap újabb rejtelmeibe vezetni őt, ő pedig értően bólint az elhangzottakra. Megjegyzi magában az igét, s motyogva ismétli el néhányszor. Az elemi mágia varázsszellemeiről mindig számos mendemondát hallott, s most lám, talán ő is képes lesz segítségül hívni egy efféle jelenést.*
-Megtisztelsz e leckével, Taitos mester. *Biccent nagy komolyan, majd gondolataiba merülve bambul a tó irányába.*
-Hogyan? Hogyne, hogyne... *Szórakozottan mászik a székre még mindig elméjének örvényében, nem is figyelve igazán, mit csinál a másik.*
-Tudod, Taitos mester, az életet nem könnyíti a mágia. Ami azt illeti, mindent nagyon bonyolulttá tesz. S még is... Elképzelhetetlen nélküle az életünk. Számos rejtelme van, számos... Ám veszélyes dolog túlságosan elmélyülni benne. Feneketlen tó, s a legbölcsebbek sem tudják, mi rejlik az alján. *Meredten bámul kifelé az ablakon a széken állva, igazából nem is nagyon vár választ a hablatyolásra.*
-Mik a terveid? Merre mész eztán? *Gondolataiból ocsúdva fókuszálja be a fiút, némi pisogás árán pedig sikerül is bemérnie.*
*A sötételf mondát firtató válaszra csak elmosolyodik szakálla alatt. Taitos kérdése lehetne akár költői is, ám nem bírná ki, ha nem válaszolna rá.*
-A büszkeség létünk velejárója. Mikor fogytán, akkor az efféle mesék jelentősége felerősödik.
*Sejti, hogy az ifjú mágusmester elsajátította a varázst, így nem is forszírozza a dolgot. Azzal pedig főleg egyet kell értsen, hogy nem lenne tanácsos sártengerré változtatni a környéket.
Taitos nem rest a nap újabb rejtelmeibe vezetni őt, ő pedig értően bólint az elhangzottakra. Megjegyzi magában az igét, s motyogva ismétli el néhányszor. Az elemi mágia varázsszellemeiről mindig számos mendemondát hallott, s most lám, talán ő is képes lesz segítségül hívni egy efféle jelenést.*
-Megtisztelsz e leckével, Taitos mester. *Biccent nagy komolyan, majd gondolataiba merülve bambul a tó irányába.*
-Hogyan? Hogyne, hogyne... *Szórakozottan mászik a székre még mindig elméjének örvényében, nem is figyelve igazán, mit csinál a másik.*
-Tudod, Taitos mester, az életet nem könnyíti a mágia. Ami azt illeti, mindent nagyon bonyolulttá tesz. S még is... Elképzelhetetlen nélküle az életünk. Számos rejtelme van, számos... Ám veszélyes dolog túlságosan elmélyülni benne. Feneketlen tó, s a legbölcsebbek sem tudják, mi rejlik az alján. *Meredten bámul kifelé az ablakon a széken állva, igazából nem is nagyon vár választ a hablatyolásra.*
-Mik a terveid? Merre mész eztán? *Gondolataiból ocsúdva fókuszálja be a fiút, némi pisogás árán pedig sikerül is bemérnie.*
3082. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-02-23 10:11:11
Üzenet elküldve: 2021-02-23 10:11:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//A szolgálat mestere//
*Kilvard úgy tűnik nem véletlenül tartózkodik a toronyban. Története mosolyt csal Taitos arcára és ráncokat homlokára.*
~Vajon csak puszta hiúság, vagy tényleg lehetett valami ilyesmi?~
*Visszaemlékszik a dolmeneknél látott látomásra, amivel a múltba nézhetett, mikor még két holdat tartottak számon az égen.*
~Tudták mi lesz, megjósolták a visszatértét is.~
*Megingatja fejét szórakozottan.*
-És ezt azért mesélik, hogy az elfek mágiáját dicsőítsék, vagy azért, hogy a mélységiek ősi vérvonalát bizonygassák?
*Válaszol végül somolyogva, aztán biccent büszkén egyet, mikor Kilvard kezéből előretör a nap fénye.*
-Nagyon jó!
*Szól boldogan.*
-Ezek csak az alapok, a démonok teljes kiűzése még messze van, de talán arra elég lehet, hogy utat mutasson az éjszakában.
*Somolyodik el. Aztán a férfi a föld titkainak vázolásába kezd.*
~Oh, vaj.~
*Emlékszik az ízre, de nagyon régen már, hogy folyós, szinte meleg vajat kapott egy tanyán, azóta csak ritkán jut ilyen eledelhez. Minthogy sem a víz, sem a föld nem áll távol tőle, szinte érzi azt, amit Kilvard tanít neki. Körbepillant.*
-Azt hiszem értem.
*Biccent.*
-Köszönöm a leckét, viszont ha nem haragszol, a hatást csak később próbálnám ki, ennyire én sem vagyok szorgos takarító.
*Még csak az kéne, hogy a sarat is kapargathassa fel a padlóról a por mellett.
Persze azt nem tudja, hogy, amint a kezét elemeli mindenféle ilyen aggálya meg kellene, hogy szűnjön.
Erről eszébe jutnak a vödrök, aztán egy nagyot mosolyog.*
-Ohh, hát el is felejtettem!
*Kellemetlen, mikor a mágus a saját erejével nincs tisztában.*
-Talán ezekkel ki sem kell mennem.
*Elkezdi maga körül körben oldalra döntve lehelyezni a vödröket.*
-Addig, míg kész nem leszek... még egy utolsó titok. A holdnak és a napnak is van lelke, illetve, ha jól értem lelkei.
*Ezt állítja, bármennyire is furcsa nem kérdőjelezi meg, nem magyarázza, csak egy igét suttog el, most erő nélkül.*
-Jól jegyezd meg, ezekkel a szavakkal lehet kérő hatalmad felettük. Sorsukról ők döntenek, de ugyanúgy ki nem állhatják a gonoszt, mint mi.
*Biccent egy utolsót.*
-Kilvard, megtennéd, hogy felállsz egy székre kérlek?
*Közben a földet kezdi pásztázni, hátha talál rajta olyan tárgyat, amit még fel kellene venni ahhoz, hogy munkához láthasson.*
*Kilvard úgy tűnik nem véletlenül tartózkodik a toronyban. Története mosolyt csal Taitos arcára és ráncokat homlokára.*
~Vajon csak puszta hiúság, vagy tényleg lehetett valami ilyesmi?~
*Visszaemlékszik a dolmeneknél látott látomásra, amivel a múltba nézhetett, mikor még két holdat tartottak számon az égen.*
~Tudták mi lesz, megjósolták a visszatértét is.~
*Megingatja fejét szórakozottan.*
-És ezt azért mesélik, hogy az elfek mágiáját dicsőítsék, vagy azért, hogy a mélységiek ősi vérvonalát bizonygassák?
*Válaszol végül somolyogva, aztán biccent büszkén egyet, mikor Kilvard kezéből előretör a nap fénye.*
-Nagyon jó!
*Szól boldogan.*
-Ezek csak az alapok, a démonok teljes kiűzése még messze van, de talán arra elég lehet, hogy utat mutasson az éjszakában.
*Somolyodik el. Aztán a férfi a föld titkainak vázolásába kezd.*
~Oh, vaj.~
*Emlékszik az ízre, de nagyon régen már, hogy folyós, szinte meleg vajat kapott egy tanyán, azóta csak ritkán jut ilyen eledelhez. Minthogy sem a víz, sem a föld nem áll távol tőle, szinte érzi azt, amit Kilvard tanít neki. Körbepillant.*
-Azt hiszem értem.
*Biccent.*
-Köszönöm a leckét, viszont ha nem haragszol, a hatást csak később próbálnám ki, ennyire én sem vagyok szorgos takarító.
*Még csak az kéne, hogy a sarat is kapargathassa fel a padlóról a por mellett.
Persze azt nem tudja, hogy, amint a kezét elemeli mindenféle ilyen aggálya meg kellene, hogy szűnjön.
Erről eszébe jutnak a vödrök, aztán egy nagyot mosolyog.*
-Ohh, hát el is felejtettem!
*Kellemetlen, mikor a mágus a saját erejével nincs tisztában.*
-Talán ezekkel ki sem kell mennem.
*Elkezdi maga körül körben oldalra döntve lehelyezni a vödröket.*
-Addig, míg kész nem leszek... még egy utolsó titok. A holdnak és a napnak is van lelke, illetve, ha jól értem lelkei.
*Ezt állítja, bármennyire is furcsa nem kérdőjelezi meg, nem magyarázza, csak egy igét suttog el, most erő nélkül.*
-Jól jegyezd meg, ezekkel a szavakkal lehet kérő hatalmad felettük. Sorsukról ők döntenek, de ugyanúgy ki nem állhatják a gonoszt, mint mi.
*Biccent egy utolsót.*
-Kilvard, megtennéd, hogy felállsz egy székre kérlek?
*Közben a földet kezdi pásztázni, hátha talál rajta olyan tárgyat, amit még fel kellene venni ahhoz, hogy munkához láthasson.*
3081. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-02-15 22:15:33
Üzenet elküldve: 2021-02-15 22:15:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A szolgálat mestere//
*Némán követi az ifjú mágust, feszülten hallgatva annak szavait. Roppant szigorú ábrázatot vág ilyenkor, de talán ez nem zökkenti ki Taitost az eszmefuttatásából.*
-A napunkról sok mindent tartanak. Pirtianes környékén, bizonyos szegényebb rétegek körében elterjedt, hogy az elfek mágiája csalta a e óriási pilácsot az égre réges-rég, s nem az ő bőrük sötétedett meg a föld alatt, hanem az elfekét szívta ki e parázsló lámpás... Persze ez badarság. *Azért csak elzötyög a dolgon, miközben szórakozottan bólint a tóparti invitálásra.
Értően bólint a szavakra, majd maga is előre nyújtja tenyerét. Úgy véli, érti, amit az ifjú mágusmester tanítani próbál, habár nem teljesen biztos a dologban. Igyekszik nem úgy eljárni, mint az általa jól ismert föld mágia esetében és arra koncentrál, amit hallott.*
-Elképesztő. *Mormogja a tenyerébe meredve, miközben a tópartra érnek. Küldetés ide vagy oda, nem kedveli a viszonzatlan ajándékot, így elgondolkodva meg is torpan.*
-Talán én is taníthatok neked valamit, ifjú mester. Oly tudást, melyeket könyvekből ugyan remélhetsz itt, a Toronyban, de ahogy a nap mágiáját, úgy ezt is könnyebb eltanulni egy másik mágustól.
*Lehajol a földre, majd óvatosan érinti a talajt kezeivel.* -Nem idézem meg a varázst, s mivel alighanem tisztában vagy a föld mágia alapjaival, gyerekjáték lesz eltanulnod e varázst. Nem túl bonyolult.
*Hagy némi időt magának, hogy összeszedje gondolatait. Nem sűrűn adott át még tudást, mióta a Toronyban szolgál.*
-Érzed a föld erejét és nagyságát, ahogy a súlyát is. Elég csak megérintened a talajt. Próbáld levenni hátáról a súlyt, de ne úgy, ahogy egy zsákot emelsz a földről. Inkább úgy, mintha egy kés élével szelnél fel némi vajat róla. Ha megérzed és sikerül, sártengerré változtatsz magad körül majd mindent. Egyszerű varázs, ám hasznos lehet, ha megrohant egy eszement. *Felegyenesedik a földről, majd sercegve húzza végig szakállán ujjait.*
-Nem osztom a mágiát csak úgy, ám minden fortélyra szükségünk lesz, ha valóban meg akarjuk ugrani e feladatot.
A varázsló előretartja tenyerét, melynek hatására abból vékony fénysugár lövell ki. Hatása addig tart, míg a varázsló vissza nem húzza a kezét vagy ökölbe nem zárja tenyerét.
*Némán követi az ifjú mágust, feszülten hallgatva annak szavait. Roppant szigorú ábrázatot vág ilyenkor, de talán ez nem zökkenti ki Taitost az eszmefuttatásából.*
-A napunkról sok mindent tartanak. Pirtianes környékén, bizonyos szegényebb rétegek körében elterjedt, hogy az elfek mágiája csalta a e óriási pilácsot az égre réges-rég, s nem az ő bőrük sötétedett meg a föld alatt, hanem az elfekét szívta ki e parázsló lámpás... Persze ez badarság. *Azért csak elzötyög a dolgon, miközben szórakozottan bólint a tóparti invitálásra.
Értően bólint a szavakra, majd maga is előre nyújtja tenyerét. Úgy véli, érti, amit az ifjú mágusmester tanítani próbál, habár nem teljesen biztos a dologban. Igyekszik nem úgy eljárni, mint az általa jól ismert föld mágia esetében és arra koncentrál, amit hallott.*
-Elképesztő. *Mormogja a tenyerébe meredve, miközben a tópartra érnek. Küldetés ide vagy oda, nem kedveli a viszonzatlan ajándékot, így elgondolkodva meg is torpan.*
-Talán én is taníthatok neked valamit, ifjú mester. Oly tudást, melyeket könyvekből ugyan remélhetsz itt, a Toronyban, de ahogy a nap mágiáját, úgy ezt is könnyebb eltanulni egy másik mágustól.
*Lehajol a földre, majd óvatosan érinti a talajt kezeivel.* -Nem idézem meg a varázst, s mivel alighanem tisztában vagy a föld mágia alapjaival, gyerekjáték lesz eltanulnod e varázst. Nem túl bonyolult.
*Hagy némi időt magának, hogy összeszedje gondolatait. Nem sűrűn adott át még tudást, mióta a Toronyban szolgál.*
-Érzed a föld erejét és nagyságát, ahogy a súlyát is. Elég csak megérintened a talajt. Próbáld levenni hátáról a súlyt, de ne úgy, ahogy egy zsákot emelsz a földről. Inkább úgy, mintha egy kés élével szelnél fel némi vajat róla. Ha megérzed és sikerül, sártengerré változtatsz magad körül majd mindent. Egyszerű varázs, ám hasznos lehet, ha megrohant egy eszement. *Felegyenesedik a földről, majd sercegve húzza végig szakállán ujjait.*
-Nem osztom a mágiát csak úgy, ám minden fortélyra szükségünk lesz, ha valóban meg akarjuk ugrani e feladatot.
A varázsló előretartja tenyerét, melynek hatására abból vékony fénysugár lövell ki. Hatása addig tart, míg a varázsló vissza nem húzza a kezét vagy ökölbe nem zárja tenyerét.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3499-3518