Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 48 (941. - 960. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
960. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-10 18:53:00
Üzenet elküldve: 2025-06-10 18:53:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
// A ködlépcsőn túl //
* Végre kötélnek állt a tündér és megnézheti a szárnyát. Ahogy kitárulnak a szép szárnyak, úgy nyílnak meg Nimeril számára a menny kapui. Alaposan szemügyre veszi, majd diszkréten megtapogatja néhány helyen. Érdekes, hogy az érintését megérzi, amikor hozzáér a varázslattal. Ha több ideje lenne, akkor biztosan megtudná állapítani, hogy mi az érzékenység forrása. Pedig a válasz nem nehéz, mivel apró érzékelő szőröcskék borítják azokat a szárnyakat. A dolog végeztével még egy kis viccelődésre is van idő. Nimerilnek híresen rossz és meglehetősen száraz a humora, amit most Nimo is megtapasztalhat.*
- Csak vicceltem. Ne aggódj, nem vetemednék olyasmire, hogy tündérszárnyakat vágjak le.* Igaz boncolni szokott és ott nem válogat.*
- Az is hasznos. Sőt én a helyedben gyakorolnám is. Nem csak jól jöhet, valami nagyobbat kell átugrani, vagy magasból leugrani, de még a koncentrációdat is javítaná. A mágia nagyon is igényli az ilyet.* Add neki tanácsokat, de nem fogja erőltetni. Nimeril szereti a hasznos és praktikus dolgokat, főleg a mágiában. Ott aztán szeret felhasználhatóság szerint csoportosítani. A föld ág után majd a nap következik, de mind a két ág esetén csak a számára hasznos. Szeretné a titkos tudást, sajnos Nimonak is pont olyan korlátozott a mozgástere, mint amilyen neki. Azért azt jobban tudja, hogy a következő ágat merre találja. Sőt, el is vezeti oda.*
- Nagyon jó. Ennek örülök. Akkor itt van szinte egy lépésre.* Neki ugyebár, de a tündérnek nem is egy lépés az. Rendesen kifullad, mire felérnek. Szegény még ezt is aranyosan teszi. A vörös szinte elolvad a látványtól.*
- Köszönöm, hogy felhoztál. Rendes lány vagy te.* Kicsit gondolkodik, hogyan hálálhatná ezt meg.*
- Azt mondtad, hogy te is tanulnál, csak anyagilag ezt nem engedtetetted magadnak. Én talán tudnék segíteni neked. Ha érdekel a föld ág, akkor taníthatlak, vagy akár más módon is tudnék segíteni.* Egyelőre csak begyűjti az információt, hogy milyen ágon tervez haladni. Túlságosan egyszerű lenne, ha olyan lenne, amit ő is szívesen megtanulna.*
* Végre kötélnek állt a tündér és megnézheti a szárnyát. Ahogy kitárulnak a szép szárnyak, úgy nyílnak meg Nimeril számára a menny kapui. Alaposan szemügyre veszi, majd diszkréten megtapogatja néhány helyen. Érdekes, hogy az érintését megérzi, amikor hozzáér a varázslattal. Ha több ideje lenne, akkor biztosan megtudná állapítani, hogy mi az érzékenység forrása. Pedig a válasz nem nehéz, mivel apró érzékelő szőröcskék borítják azokat a szárnyakat. A dolog végeztével még egy kis viccelődésre is van idő. Nimerilnek híresen rossz és meglehetősen száraz a humora, amit most Nimo is megtapasztalhat.*
- Csak vicceltem. Ne aggódj, nem vetemednék olyasmire, hogy tündérszárnyakat vágjak le.* Igaz boncolni szokott és ott nem válogat.*
- Az is hasznos. Sőt én a helyedben gyakorolnám is. Nem csak jól jöhet, valami nagyobbat kell átugrani, vagy magasból leugrani, de még a koncentrációdat is javítaná. A mágia nagyon is igényli az ilyet.* Add neki tanácsokat, de nem fogja erőltetni. Nimeril szereti a hasznos és praktikus dolgokat, főleg a mágiában. Ott aztán szeret felhasználhatóság szerint csoportosítani. A föld ág után majd a nap következik, de mind a két ág esetén csak a számára hasznos. Szeretné a titkos tudást, sajnos Nimonak is pont olyan korlátozott a mozgástere, mint amilyen neki. Azért azt jobban tudja, hogy a következő ágat merre találja. Sőt, el is vezeti oda.*
- Nagyon jó. Ennek örülök. Akkor itt van szinte egy lépésre.* Neki ugyebár, de a tündérnek nem is egy lépés az. Rendesen kifullad, mire felérnek. Szegény még ezt is aranyosan teszi. A vörös szinte elolvad a látványtól.*
- Köszönöm, hogy felhoztál. Rendes lány vagy te.* Kicsit gondolkodik, hogyan hálálhatná ezt meg.*
- Azt mondtad, hogy te is tanulnál, csak anyagilag ezt nem engedtetetted magadnak. Én talán tudnék segíteni neked. Ha érdekel a föld ág, akkor taníthatlak, vagy akár más módon is tudnék segíteni.* Egyelőre csak begyűjti az információt, hogy milyen ágon tervez haladni. Túlságosan egyszerű lenne, ha olyan lenne, amit ő is szívesen megtanulna.*
959. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-10 10:40:24
Üzenet elküldve: 2025-06-10 10:40:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*El sem tudja mondani mennyire megkönnyebbült, ahogy az ingovány egyre ritkásabban vette körül és a nap sugarai is egyre világosabban sütött. Ezen a helyen még nem járt, szóval szigorúan az úton menetel, de a hatalmas tó látványa igen csábító hatású. A nap fényében pompázó víz vakító szépségben pompázik. A látvány csak ráveszi, hogy letérjen az útról. A meleg idő kifárasztotta a gyalogút során, jól fog jönni a hűvös víz. A tó partjára sétál és megmossa az arcán annak vizében. Végül egész fejmosásig jut. Fel sem tűnt neki, hogy mennyire melege van. Megigazítja nedves haját, majd felnéz a víz tükréről. A távolban már látja is a tornyot.*
958. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-10 10:17:55
Üzenet elküldve: 2025-06-10 10:17:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Henadryna úgy látja, hogy a férfinak tetszenek a mutatványai. Mondjuk szívesebben figyelne oda a könyv tartalmára, mintsem a férfira, de végül csak úgy dönt, hogy inkább a férfit és vele együtt a szórakozást választja. Persze akkor, jobb lenne ezt nem a toronyban folytatni. A nagy Abogr ki tudja, hogy mikor zavarhatja meg őket és ki tudja, hogy mit szólna a tevékenységükhöz. Felhozná Alesiannak is a témát, de az érdeklődést kezd mutatni a könyv tartalma iránt. Hamar mellette is terem a férfi. Tényleg őszintén örül, hogy a férfi mégis inkább a tanulásra koncentrálni, ezért a bókokat csak egy mosollyal, talán egy kis kacagással fogadja. Alesian érdeklődése már-már gyanús is lehetne, de mégis úgy gondolja, hogy semmi hátsó szándéka nincs a férfinak. Utána jön a meglepetés. A férfi szavaira gyorsan kikerekednek a szemei, de még mielőtt bármit is reagálhatna a férfi gyorsan reagál és lesöpri róla a pókot. Azt nem tudja, hogy volt-e pók, de a férfi célja így most már egyértelmű számára. Ami tulajdonképpen az ő hibája is, hiszen szánt szándékkal incselkedett is a férfival.*
-Ó, milyen jó, hogy itt voltál! Annyira belefeledkeztem az olvasásba, hogy észre sem vettem a kis fenevadat! Köszönöm!
*Hálálkodik a férfinak, bár biztos benne, hogy nem volt rajta semmilyen pók, hiszen pár perccel az előtt még éppen a varázsital maradékát tisztította le magáról és akkor semmilyen pók nem volt a közelében. Persze nem is ez a lényeg.*
-Nagy jutalmat érdemel az aki ilyen bátor.
*Széles mosoly jelenik meg az arcán. Óvatosan csukja be az előtte álló könyvet, annak megadva minden tiszteletet a benne lévő tudást értékelve.*
-Miért nem megyünk ki, ott átadhatom a jutalmad!
*Mondja csábítóan, majd a táskájáért nyúl és felkel a helyéről, meg sem várva a férfi válaszát, csak elvárva, hogy az kövesse.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Henadryna úgy látja, hogy a férfinak tetszenek a mutatványai. Mondjuk szívesebben figyelne oda a könyv tartalmára, mintsem a férfira, de végül csak úgy dönt, hogy inkább a férfit és vele együtt a szórakozást választja. Persze akkor, jobb lenne ezt nem a toronyban folytatni. A nagy Abogr ki tudja, hogy mikor zavarhatja meg őket és ki tudja, hogy mit szólna a tevékenységükhöz. Felhozná Alesiannak is a témát, de az érdeklődést kezd mutatni a könyv tartalma iránt. Hamar mellette is terem a férfi. Tényleg őszintén örül, hogy a férfi mégis inkább a tanulásra koncentrálni, ezért a bókokat csak egy mosollyal, talán egy kis kacagással fogadja. Alesian érdeklődése már-már gyanús is lehetne, de mégis úgy gondolja, hogy semmi hátsó szándéka nincs a férfinak. Utána jön a meglepetés. A férfi szavaira gyorsan kikerekednek a szemei, de még mielőtt bármit is reagálhatna a férfi gyorsan reagál és lesöpri róla a pókot. Azt nem tudja, hogy volt-e pók, de a férfi célja így most már egyértelmű számára. Ami tulajdonképpen az ő hibája is, hiszen szánt szándékkal incselkedett is a férfival.*
-Ó, milyen jó, hogy itt voltál! Annyira belefeledkeztem az olvasásba, hogy észre sem vettem a kis fenevadat! Köszönöm!
*Hálálkodik a férfinak, bár biztos benne, hogy nem volt rajta semmilyen pók, hiszen pár perccel az előtt még éppen a varázsital maradékát tisztította le magáról és akkor semmilyen pók nem volt a közelében. Persze nem is ez a lényeg.*
-Nagy jutalmat érdemel az aki ilyen bátor.
*Széles mosoly jelenik meg az arcán. Óvatosan csukja be az előtte álló könyvet, annak megadva minden tiszteletet a benne lévő tudást értékelve.*
-Miért nem megyünk ki, ott átadhatom a jutalmad!
*Mondja csábítóan, majd a táskájáért nyúl és felkel a helyéről, meg sem várva a férfi válaszát, csak elvárva, hogy az kövesse.*
957. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-09 15:34:54
Üzenet elküldve: 2025-06-09 15:34:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A ködlépcsőn túl //
*Mintha lett volna más lehetősége. Nehéz különbséget tenni aközött, aki tényleg csodálja a hátán lévő szárnyakat, vagy akik megszeretnék kaparintani maguknak. Egyetlen okból állt most kötélnek, mert a torony falain valamelyest biztonságban érzi magát. Reméli, hogy a nagymester, ha valami bajt észlel a saját várának falain belül, biztos rendet teremtene. Aztán ki tudja, lehet ez csak egy fals képzelet. De neki most ez ad reményt abba, hogy ebből a vizsgálatból sértetlenül kikerüljön.*
- Hogy tessék?
*Kerekednek ki szemei rémülten a másik kijelentése hallatán. Nem igazán értékelte Nimeril poénját. Arcára festett kellemetlen erőltet mosoly jelzi is ezt, ahogy próbálja a másik hangulatát utánozni a kuncogásban. De hamar vége szakad.*
- Inkább hívnám lebegésnek.
*Válaszolja még mindig feszülten, amin csak az enyhít, hogy a másik kíváncsisága felkelti benne az érdeklődést. Főleg mikor meghallja, melyik ágat is szeretné tanulni Nimeril. Egy valamit el kell ismernie, ha már ezt az ágat teljesen kiismerte a másik, akkor tapasztalt mágia használó vele szemben. Aki még csak arra sem képes, hogy egy gyertyát meggyújtson szánt szándékkal. Egy fájdalmas sóhaj hagyja el aljait azon tűnődve, ő valaha képes lesz elérni ilyen mértékű tudást és hatalmat.*
- Én is, biztosan rengeteg tudás van elrejtve az ajtó mögött.
*Mondja szinte vágyakozva. Elmélkedve azon, hogy kezében tartsa mind a négy elemnek a teljes erejét. Bár most még egyel is megelégedne.*
- A nap ágat?
*Ocsúdik fel gondolataiból, még fejét is meg kell ráznia egy pillanatra, hogy feleszméljen végre.*
- Levegő, Víz, Tűz, Föld, Nap és Hold. Az ötödik, gyere feljebb kell mennünk.
*Jelenti ki okosan a felsorolás után. Meg is ragadja a seprűt, és megküzd egyik legnagyobb ellenségével. A lépcsőkkel. Térdeit szinte muszáj megemelnie legalább has magasságig, hogy azokra rálépjen. De makacsul küzd az összes lépcsőfokkal minden emeleten amíg oda nem vezeti a másikat. A terem ajtaja előtt, nagyokat szuszogva nyúl fel magasra a kilincshez. Rá akaszkodva be is nyit az ajtón, és Nimerül szeme elé tárul a hatalmas terem, könyvespolcokkal asztalokkal és székekkel.*
- Pffuu. Megérkeztünk. Adj. Egy. Percet.
*A nagy mester igazán kitalálhatna valami ötletesebb megoldást a termek eléréséhez. Le is rogy az ajtó előtt, megtámaszkodva seprűje nyelén.*
*Mintha lett volna más lehetősége. Nehéz különbséget tenni aközött, aki tényleg csodálja a hátán lévő szárnyakat, vagy akik megszeretnék kaparintani maguknak. Egyetlen okból állt most kötélnek, mert a torony falain valamelyest biztonságban érzi magát. Reméli, hogy a nagymester, ha valami bajt észlel a saját várának falain belül, biztos rendet teremtene. Aztán ki tudja, lehet ez csak egy fals képzelet. De neki most ez ad reményt abba, hogy ebből a vizsgálatból sértetlenül kikerüljön.*
- Hogy tessék?
*Kerekednek ki szemei rémülten a másik kijelentése hallatán. Nem igazán értékelte Nimeril poénját. Arcára festett kellemetlen erőltet mosoly jelzi is ezt, ahogy próbálja a másik hangulatát utánozni a kuncogásban. De hamar vége szakad.*
- Inkább hívnám lebegésnek.
*Válaszolja még mindig feszülten, amin csak az enyhít, hogy a másik kíváncsisága felkelti benne az érdeklődést. Főleg mikor meghallja, melyik ágat is szeretné tanulni Nimeril. Egy valamit el kell ismernie, ha már ezt az ágat teljesen kiismerte a másik, akkor tapasztalt mágia használó vele szemben. Aki még csak arra sem képes, hogy egy gyertyát meggyújtson szánt szándékkal. Egy fájdalmas sóhaj hagyja el aljait azon tűnődve, ő valaha képes lesz elérni ilyen mértékű tudást és hatalmat.*
- Én is, biztosan rengeteg tudás van elrejtve az ajtó mögött.
*Mondja szinte vágyakozva. Elmélkedve azon, hogy kezében tartsa mind a négy elemnek a teljes erejét. Bár most még egyel is megelégedne.*
- A nap ágat?
*Ocsúdik fel gondolataiból, még fejét is meg kell ráznia egy pillanatra, hogy feleszméljen végre.*
- Levegő, Víz, Tűz, Föld, Nap és Hold. Az ötödik, gyere feljebb kell mennünk.
*Jelenti ki okosan a felsorolás után. Meg is ragadja a seprűt, és megküzd egyik legnagyobb ellenségével. A lépcsőkkel. Térdeit szinte muszáj megemelnie legalább has magasságig, hogy azokra rálépjen. De makacsul küzd az összes lépcsőfokkal minden emeleten amíg oda nem vezeti a másikat. A terem ajtaja előtt, nagyokat szuszogva nyúl fel magasra a kilincshez. Rá akaszkodva be is nyit az ajtón, és Nimerül szeme elé tárul a hatalmas terem, könyvespolcokkal asztalokkal és székekkel.*
- Pffuu. Megérkeztünk. Adj. Egy. Percet.
*A nagy mester igazán kitalálhatna valami ötletesebb megoldást a termek eléréséhez. Le is rogy az ajtó előtt, megtámaszkodva seprűje nyelén.*
956. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-09 14:58:19
Üzenet elküldve: 2025-06-09 14:58:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
// A ködlépcsőn túl //
* Végre kötélnek állt a tündér és megnézheti a szárnyát. Ahogy kitárulnak a szép szárnyak, úgy nyílnak meg Nimeril számára a menny kapui. Alaposan szemügyre veszi, majd diszkréten megtapogatja néhány helyen. Érdekes, hogy az érintését megérzi, amikor hozzáér a varázslattal. Ha több ideje lenne, akkor biztosan megtudná állapítani, hogy mi az érzékenység forrása. Pedig a válasz nem nehéz, mivel apró érzékelő szőröcskék borítják. Egyébként nem meglepő módon sikerül kielemeznie a szárnyat. Semmi meglepő, ami benne az igazán meglepő. A kintin alkotja a szarvasbogár kemény páncélját is, ahogy ennek a finom szárnynak a jó részét is. A mindennapi életben még nem jött rá senki, hogy lehetne ezt reprodukálni. Ez egy olyan nehéz kérdés, hogy meghagyják a jövő nemzedékének. Ezzel be is fejezi. A lány megjegyzésére elmosolyodik.*
- Pedig jól mutatnának otthon a falon.* Kuncog. Viccnek szánta, de valóban örülne annak a két szárnyak otthon a falán.*
- Mert érdekesek, és ritkák. Egyébként én úgy hallottam, hogy egyes tündérek képes rá. Mármint a repülésre rövid távon, talán egy aranyi magasságban. Nem tűnik soknak, de szerintem hasznos képesség.* Persze z csak az ő saját véleménye, de örülne, ha tudna ennyit is repülni. Most, hogy ezzel is megvannak, kíváncsi, hogy tudna neki érdekességet mutatni a tündér, aki itt dolgozik minden nap. Sajnos az elzárt emelet az zárva van még a takarítás előtt is. Ez baj, de annyira mégsem. Nem is gondolta, hogy bemegy csak úgy oda a mesterhez.*
- Kár, pedig egyszer szívesen benéznék arra az emeltre is. Most viszont jó lenne valami olyan hely, amit nem sokan látogatnak, mert unalmasnak tartják. Tapasztalataim szerint az ilyen helyeken akadnak a legérdekesebb dolgok. Mint láthattad én a föld ágra specializálódtam. Szinte teljesen ismerem. Ellenben még hiányzik valami, hogy teljesen magaménak tudjam az ottani tudást. Ezért gondolom, hogy ami még hiányzik, valahol el lehet dugva.* Még sok varázslat ismeretlen számára, amiket a jó Arborg nem ad olcsón, viszont az ágra vonatkozó tudása már majdnem teljes. Azt még mindenképpen be akarja fejezni, mielőtt belevágna egy másikba, ami nevezetesen a nap ág lesz.*
- Apropó, a nap ágat nem tudod merre találom? Az lenne a következő, amibe bele akarok nézni majd.* Kérdezi meg mert, akkor nem kéne keresgélnie az emeleteken.*
* Végre kötélnek állt a tündér és megnézheti a szárnyát. Ahogy kitárulnak a szép szárnyak, úgy nyílnak meg Nimeril számára a menny kapui. Alaposan szemügyre veszi, majd diszkréten megtapogatja néhány helyen. Érdekes, hogy az érintését megérzi, amikor hozzáér a varázslattal. Ha több ideje lenne, akkor biztosan megtudná állapítani, hogy mi az érzékenység forrása. Pedig a válasz nem nehéz, mivel apró érzékelő szőröcskék borítják. Egyébként nem meglepő módon sikerül kielemeznie a szárnyat. Semmi meglepő, ami benne az igazán meglepő. A kintin alkotja a szarvasbogár kemény páncélját is, ahogy ennek a finom szárnynak a jó részét is. A mindennapi életben még nem jött rá senki, hogy lehetne ezt reprodukálni. Ez egy olyan nehéz kérdés, hogy meghagyják a jövő nemzedékének. Ezzel be is fejezi. A lány megjegyzésére elmosolyodik.*
- Pedig jól mutatnának otthon a falon.* Kuncog. Viccnek szánta, de valóban örülne annak a két szárnyak otthon a falán.*
- Mert érdekesek, és ritkák. Egyébként én úgy hallottam, hogy egyes tündérek képes rá. Mármint a repülésre rövid távon, talán egy aranyi magasságban. Nem tűnik soknak, de szerintem hasznos képesség.* Persze z csak az ő saját véleménye, de örülne, ha tudna ennyit is repülni. Most, hogy ezzel is megvannak, kíváncsi, hogy tudna neki érdekességet mutatni a tündér, aki itt dolgozik minden nap. Sajnos az elzárt emelet az zárva van még a takarítás előtt is. Ez baj, de annyira mégsem. Nem is gondolta, hogy bemegy csak úgy oda a mesterhez.*
- Kár, pedig egyszer szívesen benéznék arra az emeltre is. Most viszont jó lenne valami olyan hely, amit nem sokan látogatnak, mert unalmasnak tartják. Tapasztalataim szerint az ilyen helyeken akadnak a legérdekesebb dolgok. Mint láthattad én a föld ágra specializálódtam. Szinte teljesen ismerem. Ellenben még hiányzik valami, hogy teljesen magaménak tudjam az ottani tudást. Ezért gondolom, hogy ami még hiányzik, valahol el lehet dugva.* Még sok varázslat ismeretlen számára, amiket a jó Arborg nem ad olcsón, viszont az ágra vonatkozó tudása már majdnem teljes. Azt még mindenképpen be akarja fejezni, mielőtt belevágna egy másikba, ami nevezetesen a nap ág lesz.*
- Apropó, a nap ágat nem tudod merre találom? Az lenne a következő, amibe bele akarok nézni majd.* Kérdezi meg mert, akkor nem kéne keresgélnie az emeleteken.*
955. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-09 10:45:00
Üzenet elküldve: 2025-06-09 10:45:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A ködlépcsőn túl //
*Nem volt kedvére sosem, ha megbámulták szárnya miatt. Sosem kívánta vagy kereste az őket csodáló szemeket. Mert az ámuló szempárok között, könnyen megbújnak azok is, amik irigységgel teltek. Hallott rém történeteket a falujában, gonosztevőkről, banditákról, akik borzasztó dolgokat műveltek azon tündérekkel, kiket megáldotta az ég egy ilyen csodával. Nem hiába fél megmutatni bárkinek is eme törékeny csodáját.
Félve bólint Nimeril szavaira, és már háttal állva kitárt szárnyakkal várja a vizsgálat végét. Kezeit összerakva morzsolgatja idegesen ujjait. A percek óráknak érződnek. A szép szavak valamelyest enyhítik aggodalmát. Amire válaszképpen egy hasonló zavart nevetés hagyja el ajkát.
-Rendben.
*Válaszolja nagyot nyelve. Ujjainak morzsolását picit abba hagyja, hogy kósza tincseinek egyikét visszatúrja füle mögé.
Nimeril érintésére szárnya szinte azonnal megrezzen és a tündérnek is elakad a lélegzete egy pillanatra. Majd szárnyait mereven tartva tűri a maradék néhány érintést. Érzi, ha nem is úgy mintha valaki bőrét érintette volna meg. Azonban pontosan be tudja határozni Nimeril kezének hol létét a tapintásai alapján.
Varázslat pontosan megadja Nimeril áhított kérdésére a választ. A szárny egy érdekes ötvözete a kitinnek , bőrnek, a hajnak és az ujjak végén található körömnek. Rovarszerű mégis emberi. Egy lenyűgöző és furcsa csodája a természetnek.*
-Végeztél?
*Kapja fel tekintetét, és a szárnyak egy röpke pillanatban össze is zárulnak és hátára simulnak a lánynak. El is pattan egy fél lépést a nőtől, hogy újra sarkon fordulva szembe álljon vele.
- Én köszönöm, hogy nem tépted le őket. Hehe.
*Habogja kissé idegesen elpirult arccal. Fogalma sincs, hogyan kezelje a dicséreteket.*
- Sosem tudtam, miért csodálják ennyire meg. Ezek csak szárnyak, még repülne se tudunk velük.
*Vakarja meg fejét zavartan továbbra is Nimo. Mert hát nem egyszer próbálta meg használni őket, de a polc tetejénél magasabbra nem igazán jutott vele magasabbra.*
- Hát picit ismerem. Már sepregettem jó pár emeleten keresztül. Kivéve a lezárt szekciót, oda senki nem léphet be.
*Rázza meg fejét tiltóan, most már kezd elmúlni arcáról is a pír. A százlábút most nem veszi észre, mert muszáj fejét felfelé tartania a másik magassága miatt.*
- Nos minden ágnak meg van a maga szintje és könyvei. És persze a lakrészek ahova pihenni járnak a megfáradt tanoncok. Milyen eldugott részre gondolsz?
*Kezdi magyarázatát egészen komolyan, mintha egy betanult szöveg lenne. Majd kérdését lelassítva kissé lelassítva bizonytalanul teszi fel azt a másik irányába.*
*Nem volt kedvére sosem, ha megbámulták szárnya miatt. Sosem kívánta vagy kereste az őket csodáló szemeket. Mert az ámuló szempárok között, könnyen megbújnak azok is, amik irigységgel teltek. Hallott rém történeteket a falujában, gonosztevőkről, banditákról, akik borzasztó dolgokat műveltek azon tündérekkel, kiket megáldotta az ég egy ilyen csodával. Nem hiába fél megmutatni bárkinek is eme törékeny csodáját.
Félve bólint Nimeril szavaira, és már háttal állva kitárt szárnyakkal várja a vizsgálat végét. Kezeit összerakva morzsolgatja idegesen ujjait. A percek óráknak érződnek. A szép szavak valamelyest enyhítik aggodalmát. Amire válaszképpen egy hasonló zavart nevetés hagyja el ajkát.
-Rendben.
*Válaszolja nagyot nyelve. Ujjainak morzsolását picit abba hagyja, hogy kósza tincseinek egyikét visszatúrja füle mögé.
Nimeril érintésére szárnya szinte azonnal megrezzen és a tündérnek is elakad a lélegzete egy pillanatra. Majd szárnyait mereven tartva tűri a maradék néhány érintést. Érzi, ha nem is úgy mintha valaki bőrét érintette volna meg. Azonban pontosan be tudja határozni Nimeril kezének hol létét a tapintásai alapján.
Varázslat pontosan megadja Nimeril áhított kérdésére a választ. A szárny egy érdekes ötvözete a kitinnek , bőrnek, a hajnak és az ujjak végén található körömnek. Rovarszerű mégis emberi. Egy lenyűgöző és furcsa csodája a természetnek.*
-Végeztél?
*Kapja fel tekintetét, és a szárnyak egy röpke pillanatban össze is zárulnak és hátára simulnak a lánynak. El is pattan egy fél lépést a nőtől, hogy újra sarkon fordulva szembe álljon vele.
- Én köszönöm, hogy nem tépted le őket. Hehe.
*Habogja kissé idegesen elpirult arccal. Fogalma sincs, hogyan kezelje a dicséreteket.*
- Sosem tudtam, miért csodálják ennyire meg. Ezek csak szárnyak, még repülne se tudunk velük.
*Vakarja meg fejét zavartan továbbra is Nimo. Mert hát nem egyszer próbálta meg használni őket, de a polc tetejénél magasabbra nem igazán jutott vele magasabbra.*
- Hát picit ismerem. Már sepregettem jó pár emeleten keresztül. Kivéve a lezárt szekciót, oda senki nem léphet be.
*Rázza meg fejét tiltóan, most már kezd elmúlni arcáról is a pír. A százlábút most nem veszi észre, mert muszáj fejét felfelé tartania a másik magassága miatt.*
- Nos minden ágnak meg van a maga szintje és könyvei. És persze a lakrészek ahova pihenni járnak a megfáradt tanoncok. Milyen eldugott részre gondolsz?
*Kezdi magyarázatát egészen komolyan, mintha egy betanult szöveg lenne. Majd kérdését lelassítva kissé lelassítva bizonytalanul teszi fel azt a másik irányába.*
954. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-09 08:54:04
Üzenet elküldve: 2025-06-09 08:54:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
// A ködlépcsőn túl //
* A rögtönzöttöt fellépő visszaváltozik kőtéglává, így megnyugodhat a tündér is. A zavart kuncogás a tudásra vonatkozóan nem győzi meg teljesen. Még az is lehet, hogy később kisegíti a tündért valahogy, de egyelőre a saját vágyaira fókuszál. A tündérszárnyak megvizsgálása nem nyeri el Nimo tetszését, de végül vonakodva hajlandó teljesíteni Nimeril kérését. Teljesen helyénvaló az is, hogy rajta tartja a lány a szemét a vizsgálódón.*
- Az leszek, ígérem.* Nagyon boldog, hogy végre egy ilyen szép szárnyat vizsgálhat meg közelebbről. Le is guggol, hogy szemügyre vegye. Egyelőre nem ér hozzá, csak vizsgálja. Így közelről fantasztikus látványt nyújt. A sok apró erezet, ami keresztül fut a vékonyka szárnyon. Az egyes részek másképpen néznek ki, ahogy a fény megtörik rajta. Lenyűgöző látni, hogy más szögből nézve, milyen színjátékba kezd a vékonyka szárny. Az erezetet meg a szárnyszerkezetet jól az eszébe vési.*
- Lenyűgöző! Egyszerűen hihetettlen milyen szép és összetett a szárnyad szerkezete.* Hüledezik.*
- Most finoman megérintem. Ha érzed, amikor hozzáérek, akkor szólj kérlek!* Mivel van neki egy anyagfelismerő varázslata, ezért megpróbálja azzal meghatározni az szárny összetételét. Ez nem jár semmivel, csak egy egyszerű érintéssel. Kíváncsi, hogy alapból menyire érzékeny egy ilyen szárny. Nagyon finom, óvatos tapintást tesz a szárnyak végénél, illetve, ha még van rá lehetősége végig simít rajta középtájon, de csak egy kis felületen.*
- Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget!* Egyenesedik fel végezetül.*
- Igazán szépséges ez a szárny.* Dicséri még egyszer meg.*
- Otthon, majd lerajzolom egy papírra.*Így fog tenni, mert ezt meg kell örökítenie. Ha újra látja Szikrát, akkor neki is el fogja mesélni.*
- Te ugyebár itt dolgozol. Akkor biztosan ismered a tornyot. Már voltam itt pár alkalommal, de úgy igazán még soha nem jártam körbe a helyet. Vannak itt olyan kis zugok, amik nem annyira népszerűek? Szétnéznék.* A legtöbben, csak a kiválasztott ágakra koncentrálnak, de biztosan akadnak itt érdekes látnivalók, elfeledett polcok, amik tartogathatnak meglepetéseket. Közben egy apró százlábú bújik ki az egyik repedésből. Apró lábaival gyors iramban indul el egy másik ilyen zug felé. Csak egy mozdulatába telne és máris kilapulna a csizmája talpa alatt, de Nimeril nem olyan fajta. Pont ezen okból, biztonságban elérheti a másik zugot.*
A varázsló megérint egy tárgyat, melynek hatására meg tudja határozni az abban fellehető, általa ismert anyagokat, és ezek pontos arányát.
* A rögtönzöttöt fellépő visszaváltozik kőtéglává, így megnyugodhat a tündér is. A zavart kuncogás a tudásra vonatkozóan nem győzi meg teljesen. Még az is lehet, hogy később kisegíti a tündért valahogy, de egyelőre a saját vágyaira fókuszál. A tündérszárnyak megvizsgálása nem nyeri el Nimo tetszését, de végül vonakodva hajlandó teljesíteni Nimeril kérését. Teljesen helyénvaló az is, hogy rajta tartja a lány a szemét a vizsgálódón.*
- Az leszek, ígérem.* Nagyon boldog, hogy végre egy ilyen szép szárnyat vizsgálhat meg közelebbről. Le is guggol, hogy szemügyre vegye. Egyelőre nem ér hozzá, csak vizsgálja. Így közelről fantasztikus látványt nyújt. A sok apró erezet, ami keresztül fut a vékonyka szárnyon. Az egyes részek másképpen néznek ki, ahogy a fény megtörik rajta. Lenyűgöző látni, hogy más szögből nézve, milyen színjátékba kezd a vékonyka szárny. Az erezetet meg a szárnyszerkezetet jól az eszébe vési.*
- Lenyűgöző! Egyszerűen hihetettlen milyen szép és összetett a szárnyad szerkezete.* Hüledezik.*
- Most finoman megérintem. Ha érzed, amikor hozzáérek, akkor szólj kérlek!* Mivel van neki egy anyagfelismerő varázslata, ezért megpróbálja azzal meghatározni az szárny összetételét. Ez nem jár semmivel, csak egy egyszerű érintéssel. Kíváncsi, hogy alapból menyire érzékeny egy ilyen szárny. Nagyon finom, óvatos tapintást tesz a szárnyak végénél, illetve, ha még van rá lehetősége végig simít rajta középtájon, de csak egy kis felületen.*
- Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget!* Egyenesedik fel végezetül.*
- Igazán szépséges ez a szárny.* Dicséri még egyszer meg.*
- Otthon, majd lerajzolom egy papírra.*Így fog tenni, mert ezt meg kell örökítenie. Ha újra látja Szikrát, akkor neki is el fogja mesélni.*
- Te ugyebár itt dolgozol. Akkor biztosan ismered a tornyot. Már voltam itt pár alkalommal, de úgy igazán még soha nem jártam körbe a helyet. Vannak itt olyan kis zugok, amik nem annyira népszerűek? Szétnéznék.* A legtöbben, csak a kiválasztott ágakra koncentrálnak, de biztosan akadnak itt érdekes látnivalók, elfeledett polcok, amik tartogathatnak meglepetéseket. Közben egy apró százlábú bújik ki az egyik repedésből. Apró lábaival gyors iramban indul el egy másik ilyen zug felé. Csak egy mozdulatába telne és máris kilapulna a csizmája talpa alatt, de Nimeril nem olyan fajta. Pont ezen okból, biztonságban elérheti a másik zugot.*
A varázsló megérint egy tárgyat, melynek hatására meg tudja határozni az abban fellehető, általa ismert anyagokat, és ezek pontos arányát.
953. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-08 21:55:45
Üzenet elküldve: 2025-06-08 21:55:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A ködlépcsőn túl //
*Örömmel nyugtázza, hogy az improvizált lépcsődarab visszakerül a helyére, pont úgy, ahogy volt. Oda is lép hozzá, ráteszi apró kezét és végig simít, még meg is paskolja, biztos ami biztos.
Valóban meg van a magához való esze, ezért is jött a toronyba, hogy az jobban szélesítse.*
- Tökéletes.
*Válaszolja elégedetten a kő alapos megvizsgálása után.*
- Igen. Tudást.
*Kuncog fel zavarában. Bár elmondhatná, hogy elolvasott akár egy könyvet is. De a nagymester azt szigorúan csak súlyos összegek után engedi csak meg. Aminek most ő jócskán híján van.
Nimeril csak nem akar elhátrálni, még ha mondja is nem muszáj, a nő tekintete más mutat a szárnyát illetően.*
- Rendben, de légy óvatos kérlek.
*Mondja megszeppenve. Lassan hátat is fordít a másiknak, és szerényen, lassan kezdi el kitárni rovarszerű szárnyait. A vékony áttetsző kitinen mintha megcsillannának a nap enyhe sugarai ami beszűrődik a torony ablakán. Arcát elfordítva válla fölött néz hátra Nimerilre. Figyeli annak minden mozdulatát.*
*Örömmel nyugtázza, hogy az improvizált lépcsődarab visszakerül a helyére, pont úgy, ahogy volt. Oda is lép hozzá, ráteszi apró kezét és végig simít, még meg is paskolja, biztos ami biztos.
Valóban meg van a magához való esze, ezért is jött a toronyba, hogy az jobban szélesítse.*
- Tökéletes.
*Válaszolja elégedetten a kő alapos megvizsgálása után.*
- Igen. Tudást.
*Kuncog fel zavarában. Bár elmondhatná, hogy elolvasott akár egy könyvet is. De a nagymester azt szigorúan csak súlyos összegek után engedi csak meg. Aminek most ő jócskán híján van.
Nimeril csak nem akar elhátrálni, még ha mondja is nem muszáj, a nő tekintete más mutat a szárnyát illetően.*
- Rendben, de légy óvatos kérlek.
*Mondja megszeppenve. Lassan hátat is fordít a másiknak, és szerényen, lassan kezdi el kitárni rovarszerű szárnyait. A vékony áttetsző kitinen mintha megcsillannának a nap enyhe sugarai ami beszűrődik a torony ablakán. Arcát elfordítva válla fölött néz hátra Nimerilre. Figyeli annak minden mozdulatát.*
952. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-08 17:10:06
Üzenet elküldve: 2025-06-08 17:10:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
// A ködlépcsőn túl //
- Sz bizony. Érdekes.* Helyesel neki, aztán, ha visszakapja majd a látcsövet, akkor elteszi a táskájába.*
- Akkor visszacsinálom.* Azzal kezeivel finoman visszatömködi a követ a helyére. Szerencse, hogy a varázslat viszonylag sokáig hat, ezért nem kell újfent elsütnie.*
- Jó lesz?* Kérdez rá azért a végeredményre, mert ha nem elégedett a lány, akkor még igazít rajta.*
- Pontosan, mint egy nagyító, csak itt több is van.* Értelmes lánynak tűnik a tündér, máris kellemesen csalódott benne.*
- Akkor nem tévedtem. Jó kis hely ez, ha magunkba akarunk szívni egy kis tudást. Egyesek azt mondják, hogy már csak az sokat jelentett nekik, hogy itt voltak. Talán te is rá fogsz érezni valamire, amíg itt dolgozol.* Ha már ilyen jól megismerkedtek, akkor a bemutatkozás sem maradhat el. Ezt megejtve pedig jöhetnek a fura kérések. Nyilván, a vörös számított a tündér reakciójára. Ha neki lenne szárnya, akkor ő is féltené a jöttmentektől*
- Esküszöm, csak megnézni őket, esetleg megérinteni. Tudós vagyok, egyszerűen csak érdekel az ilyesmi. Ritka látvány, ha olyanokkal találkozok, akiknek szárnya is van. Semmi fájdalmasat, vagy rosszat nem szeretnék, csak leginkább megnézni. De, ha nem szeretnéd, akkor nem erősködöm.* Nyilván nem fogja kényszeríteni ilyesmire, még csak nem is várhatja el, de örülne a dolognak. Ha sokáig akar itt dolgozni a lány, akkor kénytelen lesz megszokni az ide érkező fura szerzeteket, mint amilyen ő, vagy éppen a másik tündér, aki az elfet fűzögeti. Ők, még a jobbik esett, mert akik a tudásra szomjaznak, azok sokszor sokkal nagyobb furcsaságokat is elkövetnek.*
- Sz bizony. Érdekes.* Helyesel neki, aztán, ha visszakapja majd a látcsövet, akkor elteszi a táskájába.*
- Akkor visszacsinálom.* Azzal kezeivel finoman visszatömködi a követ a helyére. Szerencse, hogy a varázslat viszonylag sokáig hat, ezért nem kell újfent elsütnie.*
- Jó lesz?* Kérdez rá azért a végeredményre, mert ha nem elégedett a lány, akkor még igazít rajta.*
- Pontosan, mint egy nagyító, csak itt több is van.* Értelmes lánynak tűnik a tündér, máris kellemesen csalódott benne.*
- Akkor nem tévedtem. Jó kis hely ez, ha magunkba akarunk szívni egy kis tudást. Egyesek azt mondják, hogy már csak az sokat jelentett nekik, hogy itt voltak. Talán te is rá fogsz érezni valamire, amíg itt dolgozol.* Ha már ilyen jól megismerkedtek, akkor a bemutatkozás sem maradhat el. Ezt megejtve pedig jöhetnek a fura kérések. Nyilván, a vörös számított a tündér reakciójára. Ha neki lenne szárnya, akkor ő is féltené a jöttmentektől*
- Esküszöm, csak megnézni őket, esetleg megérinteni. Tudós vagyok, egyszerűen csak érdekel az ilyesmi. Ritka látvány, ha olyanokkal találkozok, akiknek szárnya is van. Semmi fájdalmasat, vagy rosszat nem szeretnék, csak leginkább megnézni. De, ha nem szeretnéd, akkor nem erősködöm.* Nyilván nem fogja kényszeríteni ilyesmire, még csak nem is várhatja el, de örülne a dolognak. Ha sokáig akar itt dolgozni a lány, akkor kénytelen lesz megszokni az ide érkező fura szerzeteket, mint amilyen ő, vagy éppen a másik tündér, aki az elfet fűzögeti. Ők, még a jobbik esett, mert akik a tudásra szomjaznak, azok sokszor sokkal nagyobb furcsaságokat is elkövetnek.*
951. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-08 15:50:26
Üzenet elküldve: 2025-06-08 15:50:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A ködlépcsőn túl //
*Az a gond, hogy tudja. Nagyon sokszor zavarba is ejti őt, sőt néha lenézőnek is érzi. Néha milyen kedve van. A legtöbbször jól kezeli, ha gyermeknek nézik, de vannak olyan napok amikor legszívesebben pukkancs módjára elküldene mindenkit a melegebb szigeti éghajlatokra.*
- Milyen érdekes.
*Fűzi hozzá Nimeril szavaihoz a távcsövet illetően. Aggodalmát is hamar eloszlatja az illető, mondván képes visszaformázni az elvett tégla darabot. Még csak az kéne, ha ezért is ő lenne a felelős a nagymester szemében.*
- Azért formáld vissza kérlek, nem szeretném megbolygatni a torony rendjét semmi módon.
*Rázza meg fejecskéjét az ötlet hallatán, rend a lelke mindennek.*
-Oh mint egy nagyító.
*Mondja elmélkedve Nimeril szavaira. Majd el is veszi mondata végén a távcsövet szeme elől. Mikor meghallja, hogy ez még drága is mert díszes, behúzza nyakát, óvatosan összehajtva vissza is nyújtja azt gazdájának. Nem szeretné még véletlenül se leejteni.
Pedig ő pont azért van itt, hogy a feje meglegyen tömve száraz tényekkel és tudománnyal. Még, hogy gyermeki, biztosra veszi, hogy korba lekörözi az illetőt. Pontosan emiatt nincs kedvére, ha úgy tekintenek rá mint egy gyermekre. De mit tehet szegényke mind a kilencven centijével. Még ha fel is kapja a vizet, csak nevetnének rajta, mert senki nem veszi komolyan.*
- Nem rég érkeztem igen.
*Feleli a kérdésre, majd le is pattan a számára készített tégláról, és vissza veszi kezébe a seprűt.*
- Annimon. Örvendek a szerencsének. De szólíts csak Nimonak.
*Fel is emeli kezét egy kézrázáshoz. A mosoly ami arcán látható volt Nimeril következő kérdésére, hamar elillan. Megilletődve bámul a másikra, mintha amaz azt kérte volna vesse le ruháit. Kezeit hátra rakva húzza össze magát. Még arca is teljesen elvörösödik, ahogy az pírba szökken.*
- A szárnyaim? Mit szeretnél velük?
*Érinti meg össze hajtott állapotban lévő szárnyinak a végét. Szemét pedig félénken le is veszi a másik vizslató zöldjeitől.*
A hozzászólás írója (Annimon Negereth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.08 16:03:47
*Az a gond, hogy tudja. Nagyon sokszor zavarba is ejti őt, sőt néha lenézőnek is érzi. Néha milyen kedve van. A legtöbbször jól kezeli, ha gyermeknek nézik, de vannak olyan napok amikor legszívesebben pukkancs módjára elküldene mindenkit a melegebb szigeti éghajlatokra.*
- Milyen érdekes.
*Fűzi hozzá Nimeril szavaihoz a távcsövet illetően. Aggodalmát is hamar eloszlatja az illető, mondván képes visszaformázni az elvett tégla darabot. Még csak az kéne, ha ezért is ő lenne a felelős a nagymester szemében.*
- Azért formáld vissza kérlek, nem szeretném megbolygatni a torony rendjét semmi módon.
*Rázza meg fejecskéjét az ötlet hallatán, rend a lelke mindennek.*
-Oh mint egy nagyító.
*Mondja elmélkedve Nimeril szavaira. Majd el is veszi mondata végén a távcsövet szeme elől. Mikor meghallja, hogy ez még drága is mert díszes, behúzza nyakát, óvatosan összehajtva vissza is nyújtja azt gazdájának. Nem szeretné még véletlenül se leejteni.
Pedig ő pont azért van itt, hogy a feje meglegyen tömve száraz tényekkel és tudománnyal. Még, hogy gyermeki, biztosra veszi, hogy korba lekörözi az illetőt. Pontosan emiatt nincs kedvére, ha úgy tekintenek rá mint egy gyermekre. De mit tehet szegényke mind a kilencven centijével. Még ha fel is kapja a vizet, csak nevetnének rajta, mert senki nem veszi komolyan.*
- Nem rég érkeztem igen.
*Feleli a kérdésre, majd le is pattan a számára készített tégláról, és vissza veszi kezébe a seprűt.*
- Annimon. Örvendek a szerencsének. De szólíts csak Nimonak.
*Fel is emeli kezét egy kézrázáshoz. A mosoly ami arcán látható volt Nimeril következő kérdésére, hamar elillan. Megilletődve bámul a másikra, mintha amaz azt kérte volna vesse le ruháit. Kezeit hátra rakva húzza össze magát. Még arca is teljesen elvörösödik, ahogy az pírba szökken.*
- A szárnyaim? Mit szeretnél velük?
*Érinti meg össze hajtott állapotban lévő szárnyinak a végét. Szemét pedig félénken le is veszi a másik vizslató zöldjeitől.*
A hozzászólás írója (Annimon Negereth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.08 16:03:47
950. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-08 14:34:10
Üzenet elküldve: 2025-06-08 14:34:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
// A ködlépcsőn túl //
* A csilingelő hang gazdája jelzi, hogy ott lent található, de addigra Nimeril is észreveszi, hogy ki szólította meg.*
- Szóval itt vagy?* Szegény tündér nem tudhatja, hogy bizony olyan végtelenül aranyos, szinte már gyermeki arcocskája van, ami meglágyítja a legtöbb szívet. Erre van egy elmélete is a tudósnak. A felnőttek ösztönösen kedvesnek találják az fejlődésben lévő lényeket. Legyen az egy kiskutya vagy egy kisgyermek. Több állatnál is megfigyelhető ugyan ez a viselkedés. Nyilvánvalóan a szülői ösztönökhöz lehet köze. Nimeril saját elmélete az, hogy így könnyebb az apró és gyenge tündérfajnak túlélnie, hogy cukin néznek ki.*
- Mondhatni igen. Sokkal tisztább a kép vele.* Be is bizonyítja, hogy nem csak a levegőbe beszél. Néhány pillanat és máris a lány kezében a drága eszköz. A folyamat megkönnyítésére rögtönöz neki egy fellépőt az egyik kőtéglából.*
- Ne félj, mert vissza tudom alakítani, de szeretnéd itt is hagyhatom neked hogy tud használni. A nagymester csak nem fog haragudni egy ilyen apróság miatt.* Kétli, hogy egy oly hatalmas varázsló, aki képes ezt a nagy tornyot lebeggetni a tó felett, pont egy tégla miatt lenne bosszús.*
- Annyira nem bonyolult. Több nagyító lencse van benne, amiknek az ereje összeadódik. Viszont az ára kicsit sok a lencsék miatt, de ez speciel azért mert szép díszes.* Azért ennél kicsit bonyolultabb, de annyira ő sem ismeri még, meg nem is szükséges ennek a gyermeki lénynek nagyon megterhelni a száraz szöveggel a kis buksiját. Ha kéri vissza fogja alakítani a téglát, miután végzett a távcsövezéssel. Ráér, szóval hagyja szórakozni vele. Majd, ha visszaadja, akkor meg elteszi.*
- Te itt laksz a toronyban?* Kérdez rá majd, ha végeztek. Csupán a seprű miatt gondolja, mert nem hiszi, hogy bármely mágiát tanuló sepregetni járna ide.*
- Egyébként Nimeril vagyok. Téged hogy hívnak?* Kérdezi kíváncsian. A szárnya nagyon tetszik neki, és neki ugye van az a perverziója, hogy szereti közelebbről megnézni az ilyesmit, sőt még meg is fogni.*
- Mondd csak, megnézhetném a szárnyad közelebbről? Meg, ha szabad lenne megérinthetném finoman?* Néz rá kérlelő kiskutyaszemekkel. Az előbb ő adta oda látcsövét, talán most kérhet egy pici szívességet, és akkor egyikük sem marad adós.*
* A csilingelő hang gazdája jelzi, hogy ott lent található, de addigra Nimeril is észreveszi, hogy ki szólította meg.*
- Szóval itt vagy?* Szegény tündér nem tudhatja, hogy bizony olyan végtelenül aranyos, szinte már gyermeki arcocskája van, ami meglágyítja a legtöbb szívet. Erre van egy elmélete is a tudósnak. A felnőttek ösztönösen kedvesnek találják az fejlődésben lévő lényeket. Legyen az egy kiskutya vagy egy kisgyermek. Több állatnál is megfigyelhető ugyan ez a viselkedés. Nyilvánvalóan a szülői ösztönökhöz lehet köze. Nimeril saját elmélete az, hogy így könnyebb az apró és gyenge tündérfajnak túlélnie, hogy cukin néznek ki.*
- Mondhatni igen. Sokkal tisztább a kép vele.* Be is bizonyítja, hogy nem csak a levegőbe beszél. Néhány pillanat és máris a lány kezében a drága eszköz. A folyamat megkönnyítésére rögtönöz neki egy fellépőt az egyik kőtéglából.*
- Ne félj, mert vissza tudom alakítani, de szeretnéd itt is hagyhatom neked hogy tud használni. A nagymester csak nem fog haragudni egy ilyen apróság miatt.* Kétli, hogy egy oly hatalmas varázsló, aki képes ezt a nagy tornyot lebeggetni a tó felett, pont egy tégla miatt lenne bosszús.*
- Annyira nem bonyolult. Több nagyító lencse van benne, amiknek az ereje összeadódik. Viszont az ára kicsit sok a lencsék miatt, de ez speciel azért mert szép díszes.* Azért ennél kicsit bonyolultabb, de annyira ő sem ismeri még, meg nem is szükséges ennek a gyermeki lénynek nagyon megterhelni a száraz szöveggel a kis buksiját. Ha kéri vissza fogja alakítani a téglát, miután végzett a távcsövezéssel. Ráér, szóval hagyja szórakozni vele. Majd, ha visszaadja, akkor meg elteszi.*
- Te itt laksz a toronyban?* Kérdez rá majd, ha végeztek. Csupán a seprű miatt gondolja, mert nem hiszi, hogy bármely mágiát tanuló sepregetni járna ide.*
- Egyébként Nimeril vagyok. Téged hogy hívnak?* Kérdezi kíváncsian. A szárnya nagyon tetszik neki, és neki ugye van az a perverziója, hogy szereti közelebbről megnézni az ilyesmit, sőt még meg is fogni.*
- Mondd csak, megnézhetném a szárnyad közelebbről? Meg, ha szabad lenne megérinthetném finoman?* Néz rá kérlelő kiskutyaszemekkel. Az előbb ő adta oda látcsövét, talán most kérhet egy pici szívességet, és akkor egyikük sem marad adós.*
949. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-08 11:58:11
Üzenet elküldve: 2025-06-08 11:58:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A ködlépcsőn túl //
*Felkuncog mikor meglátja a másik összerezzenését, azon meg már csak mosolyog, hogy nem rögtön lent kezdik el őt keresni. Hozzá szokott már, de még azóta is komikus.*
-Hihi. Itt lent!
*Szólal fel ismét, de addigra már a másik nő is észleli a hang forrását. A meglágyult vonások amik a másik arcán keletkeznek némi arcpírt okoznak sajátján.*
~Nem szeretem ha így néznek rám.~
*Gondolja magában. Mindig is furcsállja, hogy a nagy népségek miért is tekintenek rájuk ily különbséggel.*
-Azzal ellátsz odáig?
*Teszi fel meglepetten a kérdést, de mire választ kaphatna, a távcső már a kezébe van nyomva. Hirtelen el kell engednie a seprőt is ami a kezébe van, ami egy halk koppanással dől a lépcső falának.*
-Vigyázok.
*Mondja megszeppenve. Két kezével a díszes eszközt saját testéhez szorítja, még csak az kéne, hogy ezt összetörje. Bele sem mer gondolni miből tudná ezt kifizetni.
Egyik csoda a másik után, a nap előző pontjában egy másik szárnyas tündérkét lát, aki a szelet csapja. Majd drága dolgokat nyomnak a kezébe, és utána a szeme láttára kezdik el lebontani a tornyot.*
-Jaj ne a nagymester! Oh. Te tudsz ilyet?
*Nyílnak a szürke kék szemek hatalmasra az ámulattól. Közelebb is lép a téglához azt megvizsgálva. Felemeli vékonyka lábát, és rá is teszi, ránehezedve kissé, megnézve mennyire stabil. Ha pedig megítéli az, fel is pattan rá. Két kézre fogja a távcsövet, ahogy a másikat is látta vele nézelődni. Persze nem igazán méretezték ez sem tündérekhez, így a szemrésze sokkalta nagyobb mint amivel ö rendelkezik, de megoldja. Közelebb, messzebb kezdi igazítani, amennyire szükséges. Amikor pedig végre kitisztul szeme előtt a kép, és saját maga látja Lihanech gyönyörű házait, hangos csodálattal teli sóhaj hagyja el apró ajkait.*
-Wao! Ez, hogy működik?
*Veszi el szemétől az eszközt, majd két kezében tartva forgatni kezdi azt.*
*Felkuncog mikor meglátja a másik összerezzenését, azon meg már csak mosolyog, hogy nem rögtön lent kezdik el őt keresni. Hozzá szokott már, de még azóta is komikus.*
-Hihi. Itt lent!
*Szólal fel ismét, de addigra már a másik nő is észleli a hang forrását. A meglágyult vonások amik a másik arcán keletkeznek némi arcpírt okoznak sajátján.*
~Nem szeretem ha így néznek rám.~
*Gondolja magában. Mindig is furcsállja, hogy a nagy népségek miért is tekintenek rájuk ily különbséggel.*
-Azzal ellátsz odáig?
*Teszi fel meglepetten a kérdést, de mire választ kaphatna, a távcső már a kezébe van nyomva. Hirtelen el kell engednie a seprőt is ami a kezébe van, ami egy halk koppanással dől a lépcső falának.*
-Vigyázok.
*Mondja megszeppenve. Két kezével a díszes eszközt saját testéhez szorítja, még csak az kéne, hogy ezt összetörje. Bele sem mer gondolni miből tudná ezt kifizetni.
Egyik csoda a másik után, a nap előző pontjában egy másik szárnyas tündérkét lát, aki a szelet csapja. Majd drága dolgokat nyomnak a kezébe, és utána a szeme láttára kezdik el lebontani a tornyot.*
-Jaj ne a nagymester! Oh. Te tudsz ilyet?
*Nyílnak a szürke kék szemek hatalmasra az ámulattól. Közelebb is lép a téglához azt megvizsgálva. Felemeli vékonyka lábát, és rá is teszi, ránehezedve kissé, megnézve mennyire stabil. Ha pedig megítéli az, fel is pattan rá. Két kézre fogja a távcsövet, ahogy a másikat is látta vele nézelődni. Persze nem igazán méretezték ez sem tündérekhez, így a szemrésze sokkalta nagyobb mint amivel ö rendelkezik, de megoldja. Közelebb, messzebb kezdi igazítani, amennyire szükséges. Amikor pedig végre kitisztul szeme előtt a kép, és saját maga látja Lihanech gyönyörű házait, hangos csodálattal teli sóhaj hagyja el apró ajkait.*
-Wao! Ez, hogy működik?
*Veszi el szemétől az eszközt, majd két kezében tartva forgatni kezdi azt.*
948. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-07 22:45:51
Üzenet elküldve: 2025-06-07 22:45:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
// A ködlépcsőn túl //
* Kicsit összerezzen, amikor csak úgy megszólítják, pedig hallhatta volna a lépteket, ha nem bambul el a messzeségben. Ösztönösen fejmagasságban keresi az elkövetőt, de meglepetésére jóval lentebb található a vékony hang gazdája, ami részben a lépcsőnek, részben pedig a méretbeli különbségeknek is köszönhető. Egy rettentően aranyos kis szárnyas tündérkét láthat, ami ritka látvány.*
~ Egyem meg, de aranyos! ~* A vonásai rögtön meglágyulnak, hiszen olyan, mint egy gyermek, sőt ez a lány sokkal cukibb. Nem olyan, mint azok a szörnyetegek az árvaházban.*
- Lihanechet néztem innen ezzel az új látcsővel, amit nem is olyan régen vásároltam.* Mutatja meg neki a díszes eszközt.*
- Szeretnéd kipróbálni? Nagyon jó móka.* Már nyomja is a kezébe az egyébként drága eszközt.*
- Csak nagyon vigyázz rá!* Inti óva a lányt.*
- Kicsit alacsony vagy ehhez az ablakhoz. Hmmm. Talán segíthetek ezen valahogy.* Megpróbál elsütni egy varázslatot, ami ha sikerül, akkor képes lesz a köveket formázni. Egy kőtéglát akar úgy formázni, hogy azon legyen egy kilépő, amire rá tudna állni ez a csepp lény. Tündérekkel ritkán van dolga sajnos, pedig egyszer majd egyet szeretne fel is boncolni, csak hát nehezen jut legálisan holtestekhez. Pedig egy szárnyas tündéren lenne mit nézni, de ez csak hiú ábránd marad. Az is jó, ha kedvét leli az élőkben egyelőre legalábbis biztosan. Ha nem sikerülne a varázslat, akkor bajban lesz, de csak kitalálnak majd valami alternatívát. Ablak is biztos akad még fentebb az emeleten. Egy széket odatolva meg is lenne oldva a probléma, de a mágia jelen esetben jóval gyorsabb és kényelmesebb megoldást kínálna a problémára.*
A varázsló megérint egy maximum vele egyméretű masszív kőtömböt, melynek hatására az a varázsló számára egyszerűen formázhatóvá, átalakíthatóvá válik a következő három körre.
* Kicsit összerezzen, amikor csak úgy megszólítják, pedig hallhatta volna a lépteket, ha nem bambul el a messzeségben. Ösztönösen fejmagasságban keresi az elkövetőt, de meglepetésére jóval lentebb található a vékony hang gazdája, ami részben a lépcsőnek, részben pedig a méretbeli különbségeknek is köszönhető. Egy rettentően aranyos kis szárnyas tündérkét láthat, ami ritka látvány.*
~ Egyem meg, de aranyos! ~* A vonásai rögtön meglágyulnak, hiszen olyan, mint egy gyermek, sőt ez a lány sokkal cukibb. Nem olyan, mint azok a szörnyetegek az árvaházban.*
- Lihanechet néztem innen ezzel az új látcsővel, amit nem is olyan régen vásároltam.* Mutatja meg neki a díszes eszközt.*
- Szeretnéd kipróbálni? Nagyon jó móka.* Már nyomja is a kezébe az egyébként drága eszközt.*
- Csak nagyon vigyázz rá!* Inti óva a lányt.*
- Kicsit alacsony vagy ehhez az ablakhoz. Hmmm. Talán segíthetek ezen valahogy.* Megpróbál elsütni egy varázslatot, ami ha sikerül, akkor képes lesz a köveket formázni. Egy kőtéglát akar úgy formázni, hogy azon legyen egy kilépő, amire rá tudna állni ez a csepp lény. Tündérekkel ritkán van dolga sajnos, pedig egyszer majd egyet szeretne fel is boncolni, csak hát nehezen jut legálisan holtestekhez. Pedig egy szárnyas tündéren lenne mit nézni, de ez csak hiú ábránd marad. Az is jó, ha kedvét leli az élőkben egyelőre legalábbis biztosan. Ha nem sikerülne a varázslat, akkor bajban lesz, de csak kitalálnak majd valami alternatívát. Ablak is biztos akad még fentebb az emeleten. Egy széket odatolva meg is lenne oldva a probléma, de a mágia jelen esetben jóval gyorsabb és kényelmesebb megoldást kínálna a problémára.*
A varázsló megérint egy maximum vele egyméretű masszív kőtömböt, melynek hatására az a varázsló számára egyszerűen formázhatóvá, átalakíthatóvá válik a következő három körre.
947. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-07 18:12:37
Üzenet elküldve: 2025-06-07 18:12:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A ködlépcsőn túl //
*Jobbnak látta hátra hagyni az első emeleten lévő párocskát. A polcok, könyvek elég portalanítást kaptak. Ha pedig nem, nos a mosómedve talán majd segít a dús farkával ezen a problémán.
Fel is indul hát a következő emeletre. Lassan biztosan halad, de sajnos a lépcsőket nem tündérekhez mérték, így kemény küzdelem vár rá. Nagy sóhaj hagyja el száját a lépcsőfok látványán, de hű társával, Gróf seprű úr oldalán küzd meg fokról fokra.
Már a sokadik után, amikor már fújtatni is kezd kicsi lelke, egy újabb alakot pillant meg az egyik ablakból kémlelve.*
~Nocsak, ez meg mit leselkedik.~
*Teszi fel magának a kérdést, majd ellépve az illető mellet, megakad szeme egy apróságon. Az amivel a tájképet figyeli az illető. Ilyet még életeben nem látott. Muszáj összeszednie minden bátorságát mielőtt megszólalna.*
-Mit tetszik ennyire nézni?
*Hangzik el vékony hangja derék magasságból a másiknak. Fejét is oldalra billenti kissé kíváncsiságában.*
*Jobbnak látta hátra hagyni az első emeleten lévő párocskát. A polcok, könyvek elég portalanítást kaptak. Ha pedig nem, nos a mosómedve talán majd segít a dús farkával ezen a problémán.
Fel is indul hát a következő emeletre. Lassan biztosan halad, de sajnos a lépcsőket nem tündérekhez mérték, így kemény küzdelem vár rá. Nagy sóhaj hagyja el száját a lépcsőfok látványán, de hű társával, Gróf seprű úr oldalán küzd meg fokról fokra.
Már a sokadik után, amikor már fújtatni is kezd kicsi lelke, egy újabb alakot pillant meg az egyik ablakból kémlelve.*
~Nocsak, ez meg mit leselkedik.~
*Teszi fel magának a kérdést, majd ellépve az illető mellet, megakad szeme egy apróságon. Az amivel a tájképet figyeli az illető. Ilyet még életeben nem látott. Muszáj összeszednie minden bátorságát mielőtt megszólalna.*
-Mit tetszik ennyire nézni?
*Hangzik el vékony hangja derék magasságból a másiknak. Fejét is oldalra billenti kissé kíváncsiságában.*
946. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-07 17:43:37
Üzenet elküldve: 2025-06-07 17:43:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
// A ködlépcsőn túl //
*Annimon valószínűleg távozás közben bele fog botlani Nimerilbe, aki az egyik lépcső ablakában ácsorog és kémleli a távoli vidéket a látcsövén keresztül. Úgy belemélyedt ebbe, hogy nem is nagyon figyel fel a külvilágra. Régi nosztalgikus emlékek rohanják, meg amiben akad jó is, de sok kellemetlen is. Lassan már arra sem emlékszik, hogy hány éve volt, amikor elhagyta a szülőföldjét azokkal a nagy reményekkel, hogy itt majd meglesz a helye. Itt is sok rossz és jó dolog esett meg vele, de most mondhatni egyenesben van az élete. Azt csinálja amit szeretne és anyagilag is viszonylag stabil a helyzete.*
*Annimon valószínűleg távozás közben bele fog botlani Nimerilbe, aki az egyik lépcső ablakában ácsorog és kémleli a távoli vidéket a látcsövén keresztül. Úgy belemélyedt ebbe, hogy nem is nagyon figyel fel a külvilágra. Régi nosztalgikus emlékek rohanják, meg amiben akad jó is, de sok kellemetlen is. Lassan már arra sem emlékszik, hogy hány éve volt, amikor elhagyta a szülőföldjét azokkal a nagy reményekkel, hogy itt majd meglesz a helye. Itt is sok rossz és jó dolog esett meg vele, de most mondhatni egyenesben van az élete. Azt csinálja amit szeretne és anyagilag is viszonylag stabil a helyzete.*
945. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-07 16:20:21
Üzenet elküldve: 2025-06-07 16:20:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
//Távozóban//
*Nem sok izgalom jut számára a toronyfalai között. Csak az amikor suttyomban belelapoz egy "véletlenül" földre ejtett könyvbe. Tart a nagymester haragjától, így esze ágába sincs tenni bármit is azért, hogy felhergelje. Így csak a sovárgása marad az előtte ellebegtetett mézes madzag miatt. Megannyi tudás, megannyi lapra ráírva. És nem lehet az öve.
Mi másért leskelődik szegényke most is a tanulni vágyók után. Hátha hall egy két érdekességet egy általa kívánni tanult mágia ágról, vagy érdekes varázslatról.
Azonban csalódnia kell.
Végigméri a magas gyönyörű elf hölgyet, meg fajtársát is, aki láthatóan, más miatt érdeklődik iránta mintsem a könyvek iránt.
Kikerekedett szemekkel nézi az eseményeket, bár tekintét a hitetlenkedés miatt alig tudja levenni.*
~Na de itt?! A könyvtár közepén?!~
*Arca is belevörösödik a látványba, és mikor Alesian már az állítólagos pókot kezdi el söprögetni a hölgyről, na ott kapja el tekintetét teljes zavarában.*
~Gyerünk Nimo jobb ha most úgy teszel mint a pórcicák.~
*Ezzel a gondolattal már nyakát behúzva szinte lábújjhegyen távozna a seprűvel a kezében, de ekkor apró mancsok fogását kezdi el érezni lába körül.
Ijedteben most már hangosabban felnyikkant amitől lehet a mosómedve is megijed. De ha nem, akkor szembe találja magát a rémült Nimoval, aki magához öleli egyetlen igaz társát. A seprűt.
Megszeppenve kezd el pislogni az őt felmérő bundás jószágra. Nem fél az állatoktól, kifejezetten kedveli őket, bár az aprónépek számára egy közepes méretű kutya is lehet félelmetes ragadozó.
Figyeli halvány kék szemeivel a másik barna gomb szemeit. Majd halkan szólal meg, hogy csak az állat hallja.*
-Nincs semmim, ne nézz így rám.
*Mondja sajnálkozóan. Ekkor pillantja meg, hogy a mosómedve körbeszaglászasa közben tényleg segítette munkáját. Egy akkora pókhálot szedett össze fejével, hogy úgy néz ki mintha fátyolt hordana.
Csendben kuncog rajta Nimo egy keveset, és ha az állat hagyja, leguggol hozzá és óvatos érintéssel leszedi az róla.*
-Bocsánat, de nemet kell, hogy mondjak. A szívem a könyveké.
*Adja elő drámaian, két nézőjének a rögtönzött oltáros faképnél hagyást. Bár el kell ismernie, jól áll az állatkának a fátyol.
A kis eset után, ami joggal lehet nap fény pontja, ott hagyja a galambocskakat hagyj turbékoljanak. Ő jobban teszi ha folytatja a munkáját, mielőtt rájönnek nézelődik dolog helyett.*
//Távozóban//
*Nem sok izgalom jut számára a toronyfalai között. Csak az amikor suttyomban belelapoz egy "véletlenül" földre ejtett könyvbe. Tart a nagymester haragjától, így esze ágába sincs tenni bármit is azért, hogy felhergelje. Így csak a sovárgása marad az előtte ellebegtetett mézes madzag miatt. Megannyi tudás, megannyi lapra ráírva. És nem lehet az öve.
Mi másért leskelődik szegényke most is a tanulni vágyók után. Hátha hall egy két érdekességet egy általa kívánni tanult mágia ágról, vagy érdekes varázslatról.
Azonban csalódnia kell.
Végigméri a magas gyönyörű elf hölgyet, meg fajtársát is, aki láthatóan, más miatt érdeklődik iránta mintsem a könyvek iránt.
Kikerekedett szemekkel nézi az eseményeket, bár tekintét a hitetlenkedés miatt alig tudja levenni.*
~Na de itt?! A könyvtár közepén?!~
*Arca is belevörösödik a látványba, és mikor Alesian már az állítólagos pókot kezdi el söprögetni a hölgyről, na ott kapja el tekintetét teljes zavarában.*
~Gyerünk Nimo jobb ha most úgy teszel mint a pórcicák.~
*Ezzel a gondolattal már nyakát behúzva szinte lábújjhegyen távozna a seprűvel a kezében, de ekkor apró mancsok fogását kezdi el érezni lába körül.
Ijedteben most már hangosabban felnyikkant amitől lehet a mosómedve is megijed. De ha nem, akkor szembe találja magát a rémült Nimoval, aki magához öleli egyetlen igaz társát. A seprűt.
Megszeppenve kezd el pislogni az őt felmérő bundás jószágra. Nem fél az állatoktól, kifejezetten kedveli őket, bár az aprónépek számára egy közepes méretű kutya is lehet félelmetes ragadozó.
Figyeli halvány kék szemeivel a másik barna gomb szemeit. Majd halkan szólal meg, hogy csak az állat hallja.*
-Nincs semmim, ne nézz így rám.
*Mondja sajnálkozóan. Ekkor pillantja meg, hogy a mosómedve körbeszaglászasa közben tényleg segítette munkáját. Egy akkora pókhálot szedett össze fejével, hogy úgy néz ki mintha fátyolt hordana.
Csendben kuncog rajta Nimo egy keveset, és ha az állat hagyja, leguggol hozzá és óvatos érintéssel leszedi az róla.*
-Bocsánat, de nemet kell, hogy mondjak. A szívem a könyveké.
*Adja elő drámaian, két nézőjének a rögtönzött oltáros faképnél hagyást. Bár el kell ismernie, jól áll az állatkának a fátyol.
A kis eset után, ami joggal lehet nap fény pontja, ott hagyja a galambocskakat hagyj turbékoljanak. Ő jobban teszi ha folytatja a munkáját, mielőtt rájönnek nézelődik dolog helyett.*
944. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-07 14:36:06
Üzenet elküldve: 2025-06-07 14:36:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
// Érintve Annimon //
* Az asztal mellett ülve, máris jobb a kedve. Végre egy csöndes és nyugodt helyen vannak, csak ők ketten, leszámítva a mosómedvét és a leskelődő lányt.*
- Hosszú az életem, sok kívá...* Belé fojtja a szót a lány merész cselekedete. Ez már tetszik neki, de nagyon is. Viszont a nevetésre enyhe pír ül ki az arcára. Megszokta már, hogy ő játszadozik másokkal, erre ez az elf simán a bolondját járatja vele. Viszont ezt annyira nem bánja, csak egy cseppet.*
- Hold?* Lepődik meg.* Aztán azt mondod, hogy nem tartanak veszélyesnek?* Nem is olvassa el a feliratot, neki elég a hold forma a könyvön. Itt látja idejének, hogy elővegye a varázsitalt. Nagy pofára esés következi, amikor így tesz a bájos Henadryna is. Hamar lekonyul a tündér két hegyes füle. Ez persze csak átmeneti állapot, mert az első dicsérő szavakra újra felállnak. Nagyokat nyel, ahogy előtte megisszák azt az italt. Bizony valami lent is feléled a látványra. Hát még amikor még le is nyalogatja, ezt bizony ő is megtette volna, de még mennyire.*
- Irigyelem azt a varázsitalt, túl jó dolga van.* Kicsit bánja, hogy ilyen távol ült le, ezért stratégiát vált.*
- Engem is érdekel ez a mágia, belenéznék közelebbről is abba a könyvbe.* Miközben ezt mondja leszáll a székéről és helyet foglal Hena mellett, de útközben elkap egy pókot az asztal lapja alól.*
- Itt még a levegő is jobb.* Jó közel ül hozzá, mintha a könyv lenne az oka, de valahogy a lapok helyet inkább a dekoltázsba kalandozik el a pillantása. Ilyen közel ülve biztosan jól érzi a lány finom illatát is. Taktikázik egy kicsit.*
- Ez érdekesnek tűnik.* Emeli fel kezét, hogy a könyvben, vagy könyvön lévő mintára mutasson, de ebbe a mozdulatba bele csempészi azt, hogy a tenyerében lévő pókot a lány mellkasára dobja észrevétlenül. A vándorszínész élet egyik gyümölcsöző képessége. Az ártalmatlan házi pókocska, nagyon nem tud kárt csinálni. Viszont pont azt amire szüksége van igen. Apró lábait gyorsan elkezdi szedni. *
- Egy pók van rajtad!* Játssza a meglepettet. Mivel azt nem mondja hol, ezért biztosan nem lesz könnyű dolga Henának, de nem is kell, mert egy pillanat múlva már ott is vannak az apró kezek.*
- Majd én segítek!* Tesz söprögető mozdulatot, mire a kis állat valahol a földön landol, de Alesian nagyon alapos munkát végez, továbbra is söprögeti azt a részt, kiélvezve a helyzetet. Pedig láthatóan már rég elmúlt a veszély.*
- Szerencséd van, mert ez egy barna farkaspók volt. Nagyon fájdalmas a csípése. Még szerencse, hogy megláttam.* Állítja be magát hősnek, miközben elveszi a kezét a formás kebelről.*
- Még jó, hogy engem sem csípett meg.* Természetesen ezt azért mondja, hogy várjon némi hálát.*
* A leskelődő lány figyelmét egyelőre úgy tűnik, hogy csak Zápor veszi észre, mert ő megközelíti a lányt. Megáll előtte és nagy gombszemeivel megszemléli magának. Ha akad nála valami ételféleség, akkor várhatóan kissé pofátlanul el is kezdi szimatolni*
// Aktív képesség: Illúzió //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
// Érintve Annimon //
* Az asztal mellett ülve, máris jobb a kedve. Végre egy csöndes és nyugodt helyen vannak, csak ők ketten, leszámítva a mosómedvét és a leskelődő lányt.*
- Hosszú az életem, sok kívá...* Belé fojtja a szót a lány merész cselekedete. Ez már tetszik neki, de nagyon is. Viszont a nevetésre enyhe pír ül ki az arcára. Megszokta már, hogy ő játszadozik másokkal, erre ez az elf simán a bolondját járatja vele. Viszont ezt annyira nem bánja, csak egy cseppet.*
- Hold?* Lepődik meg.* Aztán azt mondod, hogy nem tartanak veszélyesnek?* Nem is olvassa el a feliratot, neki elég a hold forma a könyvön. Itt látja idejének, hogy elővegye a varázsitalt. Nagy pofára esés következi, amikor így tesz a bájos Henadryna is. Hamar lekonyul a tündér két hegyes füle. Ez persze csak átmeneti állapot, mert az első dicsérő szavakra újra felállnak. Nagyokat nyel, ahogy előtte megisszák azt az italt. Bizony valami lent is feléled a látványra. Hát még amikor még le is nyalogatja, ezt bizony ő is megtette volna, de még mennyire.*
- Irigyelem azt a varázsitalt, túl jó dolga van.* Kicsit bánja, hogy ilyen távol ült le, ezért stratégiát vált.*
- Engem is érdekel ez a mágia, belenéznék közelebbről is abba a könyvbe.* Miközben ezt mondja leszáll a székéről és helyet foglal Hena mellett, de útközben elkap egy pókot az asztal lapja alól.*
- Itt még a levegő is jobb.* Jó közel ül hozzá, mintha a könyv lenne az oka, de valahogy a lapok helyet inkább a dekoltázsba kalandozik el a pillantása. Ilyen közel ülve biztosan jól érzi a lány finom illatát is. Taktikázik egy kicsit.*
- Ez érdekesnek tűnik.* Emeli fel kezét, hogy a könyvben, vagy könyvön lévő mintára mutasson, de ebbe a mozdulatba bele csempészi azt, hogy a tenyerében lévő pókot a lány mellkasára dobja észrevétlenül. A vándorszínész élet egyik gyümölcsöző képessége. Az ártalmatlan házi pókocska, nagyon nem tud kárt csinálni. Viszont pont azt amire szüksége van igen. Apró lábait gyorsan elkezdi szedni. *
- Egy pók van rajtad!* Játssza a meglepettet. Mivel azt nem mondja hol, ezért biztosan nem lesz könnyű dolga Henának, de nem is kell, mert egy pillanat múlva már ott is vannak az apró kezek.*
- Majd én segítek!* Tesz söprögető mozdulatot, mire a kis állat valahol a földön landol, de Alesian nagyon alapos munkát végez, továbbra is söprögeti azt a részt, kiélvezve a helyzetet. Pedig láthatóan már rég elmúlt a veszély.*
- Szerencséd van, mert ez egy barna farkaspók volt. Nagyon fájdalmas a csípése. Még szerencse, hogy megláttam.* Állítja be magát hősnek, miközben elveszi a kezét a formás kebelről.*
- Még jó, hogy engem sem csípett meg.* Természetesen ezt azért mondja, hogy várjon némi hálát.*
* A leskelődő lány figyelmét egyelőre úgy tűnik, hogy csak Zápor veszi észre, mert ő megközelíti a lányt. Megáll előtte és nagy gombszemeivel megszemléli magának. Ha akad nála valami ételféleség, akkor várhatóan kissé pofátlanul el is kezdi szimatolni*
// Aktív képesség: Illúzió //
943. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-06 23:09:22
Üzenet elküldve: 2025-06-06 23:09:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
* Végre itt van a toronynál. A lebegő épület mindig csodálkozásra készteti, pedig nem elsőnek jár itt és valószínűleg nem is utoljára. A fura lépcsőkön már rutinosan szalad fel, egészen a toronyig. Bent biztosan lesz majd néhány piszokdarab utána, ami csizmája barázdáiból fog kipotyogni. Egy kis ajándék a mocsártól. Izgatottan trappol fel az emeleteken, amíg a legfelsőig nem ér. Hamar előkapja a látcsövet és a horizontot kezdi el fürkészni, hogy láthassa szerettet szülővárosát Lihanechet. Már egy pillantás is elég lenne neki. Nagyot dobban a szíve, amikor kiveszi a város alakját. Sokáig csak nézi az ismerős épületeket, amik még így is messze vannak. Máris megérte az árát ez az eszköz.*
942. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-06 11:20:08
Üzenet elküldve: 2025-06-06 11:20:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
// Érintve Annimon //
*Alesian követi őt. Szegénynek újra lépcsőkkel kell megküzdenie. Ő maga előre megy, míg Alesian hátramarad és a mosómedvéjével foglalkozik. Hátizsákja még mindig annál az asztalnál van, ahol tegnap ült. Örömmel konstatálja, hogy senki sem nyúlt hozzá, bár még bele nem nézett, így nem lehet biztos benne. Levesz három könyvet, amelyeket még tegnap kinézett magának és leül velük az asztalhoz. Nemsokára Alesian is megérkezik. Annak a kérdésére enyhén baljóslatú fél mosoly jelenik meg Hena arcán.*
-Nem mondták még neked, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik?
*Kissé előrehajol és mutató ujjával végigsimít a férfi arcán, majd nagy nevetésben tör ki. Válasz helyet megmutatja a tündérnek a könyv borítóját, melyen egy ezüst hold látszik, sötét háttérrel. Kopottas borító az szent igaz, de talán fekete színű lehetett, mikor még nem járt el felette az idő. Mondjuk most is jó hasznát veszi az aki olvassa. A feliratot nem biztos, hogy eltudja olvasni, mivel az neki éppen fejjel lefelé áll a tündér szemszögéhez képest. Mosollyal az arcán tekint vissza a könyv lapjaira, mikor a férfi újra megszólal. Az asztalon most egy világoskék színben pompázó ital hever. Ahogy megpillantja és rájön mi van az asztalon, hirtelen kikerekednek a szemei. Nem a meglepetéstől, hogy mi is az, hanem azért, mert most jut eszébe, hogy neki is van ilyen itala. Hirtelen a hátizsákjához nyúl, amibe pánikszerűen pillant bele. Nagy levegőt vesz, ahogy látja, hogy semmi sem hiányzik onnan.*
-Huh, most jól magamra ijesztettem.
*Nevet fel kínosan. Közben ő is kiteszi a saját italát az asztalra. A másik fiola is a keze ügyébe kerül, de azt nem veszi ki a hátizsákból, így arról Alesian nem is tudhat, hacsak nem leskelődött az asztal alól. De még ha leskelődött is, a hatásáról semmit sem tudhat, mert a fiolán nincs címke.*
-Látom felkészült férfi vagy, azokat szeretem.
*Mosolyog csábítóan a férfi tündér felé. Kibontja a saját italát és, miközben a férfira néz, megpróbálja minél csábosabban meginni. Még egy-két csepp a dekoltázsra is ráesik.*
-Ó. jaj. Milyen ügyetlen vagyok.
*Mosolyog, majd amennyire tudja az ujjával megtörli magát és lenyalja róla a maradék italt. A háttérben sepregető tündér lánnyal nem foglalkozik, mert nem is tudja hogy ott van. Hátat fordít neki, tehát még nem is láthatja. Talán a sepregetés az egyetlen amit hallhat.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
// Érintve Annimon //
*Alesian követi őt. Szegénynek újra lépcsőkkel kell megküzdenie. Ő maga előre megy, míg Alesian hátramarad és a mosómedvéjével foglalkozik. Hátizsákja még mindig annál az asztalnál van, ahol tegnap ült. Örömmel konstatálja, hogy senki sem nyúlt hozzá, bár még bele nem nézett, így nem lehet biztos benne. Levesz három könyvet, amelyeket még tegnap kinézett magának és leül velük az asztalhoz. Nemsokára Alesian is megérkezik. Annak a kérdésére enyhén baljóslatú fél mosoly jelenik meg Hena arcán.*
-Nem mondták még neked, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik?
*Kissé előrehajol és mutató ujjával végigsimít a férfi arcán, majd nagy nevetésben tör ki. Válasz helyet megmutatja a tündérnek a könyv borítóját, melyen egy ezüst hold látszik, sötét háttérrel. Kopottas borító az szent igaz, de talán fekete színű lehetett, mikor még nem járt el felette az idő. Mondjuk most is jó hasznát veszi az aki olvassa. A feliratot nem biztos, hogy eltudja olvasni, mivel az neki éppen fejjel lefelé áll a tündér szemszögéhez képest. Mosollyal az arcán tekint vissza a könyv lapjaira, mikor a férfi újra megszólal. Az asztalon most egy világoskék színben pompázó ital hever. Ahogy megpillantja és rájön mi van az asztalon, hirtelen kikerekednek a szemei. Nem a meglepetéstől, hogy mi is az, hanem azért, mert most jut eszébe, hogy neki is van ilyen itala. Hirtelen a hátizsákjához nyúl, amibe pánikszerűen pillant bele. Nagy levegőt vesz, ahogy látja, hogy semmi sem hiányzik onnan.*
-Huh, most jól magamra ijesztettem.
*Nevet fel kínosan. Közben ő is kiteszi a saját italát az asztalra. A másik fiola is a keze ügyébe kerül, de azt nem veszi ki a hátizsákból, így arról Alesian nem is tudhat, hacsak nem leskelődött az asztal alól. De még ha leskelődött is, a hatásáról semmit sem tudhat, mert a fiolán nincs címke.*
-Látom felkészült férfi vagy, azokat szeretem.
*Mosolyog csábítóan a férfi tündér felé. Kibontja a saját italát és, miközben a férfira néz, megpróbálja minél csábosabban meginni. Még egy-két csepp a dekoltázsra is ráesik.*
-Ó. jaj. Milyen ügyetlen vagyok.
*Mosolyog, majd amennyire tudja az ujjával megtörli magát és lenyalja róla a maradék italt. A háttérben sepregető tündér lánnyal nem foglalkozik, mert nem is tudja hogy ott van. Hátat fordít neki, tehát még nem is láthatja. Talán a sepregetés az egyetlen amit hallhat.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
941. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-05 20:48:39
Üzenet elküldve: 2025-06-05 20:48:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
// Érintve //
*Milyen gyönyörű is a toronylátványa, ahogy kimagaslóan a semmiben lebeg. Elképesztő látvány volt ez Nimo számára már az első alkalommal is. Száját szinte tátva felejtette, amíg a lépcsősorokat mászta az épületig. Miután pedig saját szemével láthatta a benti helységeket. Majdnem azon nyomban összeesett a hitetlenkedéstől. A könyvespolcok sokasága, és az azokat rogyasztó könyvek mennyisége, elképesztő. Számára ez kész menyország.
Szerencsére kisérettel érkezett néhány napja. Azonban fogadtatása nem alakult úgy, ahogy ő azt naivan elképzelte. A tanítás bizony rengeteg erőforrást igényel. Leginkább aranyat. Aminek ő eléggé híján van. Viszont amit tud, az amit édesanyjától megtanult. Két kezével segédkezik ahol tud. A nagymester könyvet még nem ad a kezébe amíg be nem bizonyítja a lány elszántságát. Ez nem tesz többet annál, mintsem a lány meg nem tömi valamelyest a zsebét. Addig bizony marad a sepregetés. Hiszen a polcok és a könyvek egyik legnagyobb ragadozója nem más, mint a vérmes porcicák. Amik galád módon csapatban lengik be az öreg sorokat.
Mi mást tehetne kicsi Nimo, kezében a söprüvel, ami kétszer akkor hosszúságban mint ő, lassan, biztosan halad a sorok között. A porcicák persze igyekeznek menekülni előle, viszont a harc, még ha Nimonak küzdeni is kell a seregek ellen, egyoldalú.
Egészen addig amíg zaj csapja meg a fülét. Beszéd és léptek, meg talán valami morgás csapja meg apró fülét. A sorok végére siet, de mielőtt megpillanthatná az érkezőket, egy csíkosfarkú bundás állat szalad el előtte. Megszeppenve nyikkan fel a seprűvel a kezében. Az állat tán ügyet sem vetett rá, vagy tán megriadva az eszköztől. Mert Nimo látványától biztos nem fog. Szalad tovább a dolgára.*
~Legalább ő is összeszedi a port.~
*Nyugtatgatja saját magát, amit végig nézi az állat távozását. Végül odaérve a könyvespolc végére, szürkéskék szemével kikukucskál. Kócos fürtjei lendülnek oldalra, ahogy kihajol.*
~Tanoncok talán? Nem, nem úgy néznek ki.~
*Tekintete végig szalad a kettősön, ahogy helyet foglalnak az asztalnál. Csak leskelődik, nem mer hozzájuk szólni, amúgy is, ha ilyen határozottsággal jönnek mennek, biztosan tapasztaltabbak nála, így jobb talán ha nem zargatja őket. Csak az a fránya kíváncsisága, gátolja meg őt abban, hogy visszamenjen a dolgára.*
// Érintve //
*Milyen gyönyörű is a toronylátványa, ahogy kimagaslóan a semmiben lebeg. Elképesztő látvány volt ez Nimo számára már az első alkalommal is. Száját szinte tátva felejtette, amíg a lépcsősorokat mászta az épületig. Miután pedig saját szemével láthatta a benti helységeket. Majdnem azon nyomban összeesett a hitetlenkedéstől. A könyvespolcok sokasága, és az azokat rogyasztó könyvek mennyisége, elképesztő. Számára ez kész menyország.
Szerencsére kisérettel érkezett néhány napja. Azonban fogadtatása nem alakult úgy, ahogy ő azt naivan elképzelte. A tanítás bizony rengeteg erőforrást igényel. Leginkább aranyat. Aminek ő eléggé híján van. Viszont amit tud, az amit édesanyjától megtanult. Két kezével segédkezik ahol tud. A nagymester könyvet még nem ad a kezébe amíg be nem bizonyítja a lány elszántságát. Ez nem tesz többet annál, mintsem a lány meg nem tömi valamelyest a zsebét. Addig bizony marad a sepregetés. Hiszen a polcok és a könyvek egyik legnagyobb ragadozója nem más, mint a vérmes porcicák. Amik galád módon csapatban lengik be az öreg sorokat.
Mi mást tehetne kicsi Nimo, kezében a söprüvel, ami kétszer akkor hosszúságban mint ő, lassan, biztosan halad a sorok között. A porcicák persze igyekeznek menekülni előle, viszont a harc, még ha Nimonak küzdeni is kell a seregek ellen, egyoldalú.
Egészen addig amíg zaj csapja meg a fülét. Beszéd és léptek, meg talán valami morgás csapja meg apró fülét. A sorok végére siet, de mielőtt megpillanthatná az érkezőket, egy csíkosfarkú bundás állat szalad el előtte. Megszeppenve nyikkan fel a seprűvel a kezében. Az állat tán ügyet sem vetett rá, vagy tán megriadva az eszköztől. Mert Nimo látványától biztos nem fog. Szalad tovább a dolgára.*
~Legalább ő is összeszedi a port.~
*Nyugtatgatja saját magát, amit végig nézi az állat távozását. Végül odaérve a könyvespolc végére, szürkéskék szemével kikukucskál. Kócos fürtjei lendülnek oldalra, ahogy kihajol.*
~Tanoncok talán? Nem, nem úgy néznek ki.~
*Tekintete végig szalad a kettősön, ahogy helyet foglalnak az asztalnál. Csak leskelődik, nem mer hozzájuk szólni, amúgy is, ha ilyen határozottsággal jönnek mennek, biztosan tapasztaltabbak nála, így jobb talán ha nem zargatja őket. Csak az a fránya kíváncsisága, gátolja meg őt abban, hogy visszamenjen a dolgára.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1433-1452