Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 145 (2881. - 2900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2900. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-13 20:06:27
Üzenet elküldve: 2020-01-13 20:06:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Zárt kaland//
//A lelketlen//
*Az akolita a látszólagos, fennhangú felcsattanásra nem reagál, nem bólint, arcára nem ül ki megbotránkozás, sem megvetés. Az sem tántorítja, hogy ugyan még az elején járnak, máris elutasításra talál, bár nem tudni van-e ebben gyakorlata, Dognort mégsem taszítja el. Türelmesen végighallgatja a mondandót, az elejétől a végéig, csupán néha fejbólintással jelzi, hogy érti és követi az elhangzottakat. Mikor koncentrálni kell, s a férfi is láthatóan feszültebbé válik, maga is megmerevedik. Gesztusait félig-meddig követve tartja fenn a kontaktust.*
- A kúria. *Szólal meg csendesen.* Myr Loesh és Enola kisasszony, átvették apjuk példáját, s maguk által csupán kihívásoknak nevezett eseményeket generálva vizsgálták a jellemet, a törekvést, s hogy mit bír el a szervezet. Hallottunk róluk... elég sokan a régiek közül. *Mondja csendesen.* Természetesen Abogr mester is, bár ő nyilvánvalóan elég sok mindent tud a világban zajló dolgokról. Hogy miért engedte, vagy sem, nem tudni, mint nem tudunk semmit Abogr dolgairól mi sem. *Vonja meg vállát.*
- Nekem inkább boszorkányságnak tűnik, mint mágiának, persze az is egy válfaja. *Aztán elhessegeti a gondolatot, majd visszakanyarodik.*
- Sajnálom... de a lelkével vannak problémák, rémálmok gyötrik, családjára emlékszik... ön szerint, a lelki problémákat mivel orvosolják? Varázslattal? Ha volna is rá... amiről jelenleg jómagam nem tudok, a szándék lenne a legfontosabb. Tudom, hogy megvan! *Emeli fel kezét, mielőtt közbevágnának.*
- De akkor is beszélni kell róla... meséljen az öccséről, milyen volt a viszonyuk? Álságos, vagy kiegészítették egymást? Versengtek? Ön volt a példakép, vagy inkább őt helyezték előtérbe? Hol van most, az öccse? *Hátradől székében, majd a korábban kitöltött vizet lassan átcsorgatja a másik pohárba, minden előzmény nélkül.*
- Túl hideg... *Pillant fel mosolyogva, elnézést kérően.*
//A lelketlen//
*Az akolita a látszólagos, fennhangú felcsattanásra nem reagál, nem bólint, arcára nem ül ki megbotránkozás, sem megvetés. Az sem tántorítja, hogy ugyan még az elején járnak, máris elutasításra talál, bár nem tudni van-e ebben gyakorlata, Dognort mégsem taszítja el. Türelmesen végighallgatja a mondandót, az elejétől a végéig, csupán néha fejbólintással jelzi, hogy érti és követi az elhangzottakat. Mikor koncentrálni kell, s a férfi is láthatóan feszültebbé válik, maga is megmerevedik. Gesztusait félig-meddig követve tartja fenn a kontaktust.*
- A kúria. *Szólal meg csendesen.* Myr Loesh és Enola kisasszony, átvették apjuk példáját, s maguk által csupán kihívásoknak nevezett eseményeket generálva vizsgálták a jellemet, a törekvést, s hogy mit bír el a szervezet. Hallottunk róluk... elég sokan a régiek közül. *Mondja csendesen.* Természetesen Abogr mester is, bár ő nyilvánvalóan elég sok mindent tud a világban zajló dolgokról. Hogy miért engedte, vagy sem, nem tudni, mint nem tudunk semmit Abogr dolgairól mi sem. *Vonja meg vállát.*
- Nekem inkább boszorkányságnak tűnik, mint mágiának, persze az is egy válfaja. *Aztán elhessegeti a gondolatot, majd visszakanyarodik.*
- Sajnálom... de a lelkével vannak problémák, rémálmok gyötrik, családjára emlékszik... ön szerint, a lelki problémákat mivel orvosolják? Varázslattal? Ha volna is rá... amiről jelenleg jómagam nem tudok, a szándék lenne a legfontosabb. Tudom, hogy megvan! *Emeli fel kezét, mielőtt közbevágnának.*
- De akkor is beszélni kell róla... meséljen az öccséről, milyen volt a viszonyuk? Álságos, vagy kiegészítették egymást? Versengtek? Ön volt a példakép, vagy inkább őt helyezték előtérbe? Hol van most, az öccse? *Hátradől székében, majd a korábban kitöltött vizet lassan átcsorgatja a másik pohárba, minden előzmény nélkül.*
- Túl hideg... *Pillant fel mosolyogva, elnézést kérően.*
2899. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-12 19:53:37
Üzenet elküldve: 2020-01-12 19:53:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Zárt kaland//
//A lelketlen//
*A srác egyáltalán nincs filozofikus hangulatban. A kopasz zavaros beszéde rossz alanyt talált.*
-Hát pedig én akarok nyugodtan aludni! Nem többet csak ezt.
*Teszi hozzá kicsit nyugodtabban. Nem akar idegesnek tűnni, de most elég feszült a téma miatt és mert segítségért jött erre ezt kapja. Mikor közlik, hogy menjenek máshova bólint és követi a kopaszt. Hogy merre járnak abba hamar belezavarodik, de a vezetőjét nem téveszti szem elől. Az ajtóhoz érve eszébe jut, hogy hallott már ezekről. A világ nagy rejtélyei közé tartozik, hogy mik találhatóak ezek mögött. Ez azért kicsit izgalommal tölti el, de csak egy sima szoba. Mármint vannak benne mágusdolgok, de elég átlagos. Mikor hellyel kínálják akkor leül. Az elhangzottakra igyekszik figyelni és tisztelettudóan ki is várja, hogy a másik elmondja amit akar, de a maga egyszerűségével kifejti a véleményét.*
-Nem akarom megsérteni, de hogy őszinte legyek ez engem nem érdekel. Csak segítségért jöttem, hogy elmúljanak a rémálmaim.
*Közli a dolgot. A lélek és a többi bonyolult dolog ismeretét meghagyja a nála okosabbaknak. Például a mágusoknak. Ő az egyszerűbb kézzelfoghatóbb dolgok híve. A sok kérdés hallatán is most kicsit elbizonytalanodik és át kell gondolnia a választ.*
-Hát az úgy volt, hogy egy felhívásra jelentkeztem pár éve. Egy gazdagnegyedi házba egy mágus kisasszonyhoz. Fiatal beteges lány volt. Fura természetű. És nagy mágus! Egy egész tömegnek a gondolatait átírta vagy mit mondott. Láttam én is, hogy dühösek voltak ő feltette a kezét motyogott valamit aztán mindenki elfelejtette, hogy miért is volt ott és elmentek. Csak mi öten nem. Mert minket kiválasztott egy próbára. Hogy miért, azt pontosan nem tudom. Az apja is csinálta. Azt, hiszem tíz évente volt megrendezve és az első százhúsz évvel ezelőtt az apja kezdte el. Amit akkor még nem találtam furának, de a lány egy fruska volt csak és nem elf. A neve...azt hiszem...Enola. Igen. Enola Zatvyr kisasszony. A feladat az volt, hogy be kellett menni egy szobába és egy órát ott eltölteni. De...az a szoba valahogy el volt bűvölve. Bementem és megváltozott. Nem is egyszerű illúziók voltak.*Nyel egy nagyot ahogy visszagondol.*Az öcsém és a bátyám láttam és egy emléket amin... Rosszat tettem. Nagyon. Nem emlékeztem rá és elképzelni se tudom, hogy tényleg megtettem volna, de valódinak látszott. Aztán menekültem egy szobába. Ahol rejtvényt kellett megoldanom, de nem ment és a falak összementek és összenyomtak volna, de mégsem és kijutottam onnan.*Ahogy mesél a tekintete előre mered. Az emlékképek újra lejátszódnak előtte és a fagyos veríték kiveri.*Akkor kezdődtek az álmok. Felajánlotta, hogy kitörli az emlékeim, de én nem akartam. Egy varázstárgyért meg mert nem akartam, hogy többet nyúlkáljon a fejemben. Ez egy varázslat volt. Nem tudom. Hogy igaz volt-e. Nem hiszem, de annak tűnt. Abogr mester nagy varázsló. Híres. Sokan járnak hozzá. Ez a torony a levegőben lebeg és tőle tanulnak a nagy mágusok. Reméltem, hogy tud rajtam segíteni hisz a varázslathoz nem értek és rajta kívül csak a templomba tudok menni. Azt, szeretném, hogy a rémálmaimnak legyen vége. Minden este a testvéreim látom. Ezt nem lehet elviselni.
*Remeg meg a hangja. Tényleg kezd kikészülni. Csoda, hogy ilyen jól tudja magát tartani és mások nem szokták látni rajta.*
//A lelketlen//
*A srác egyáltalán nincs filozofikus hangulatban. A kopasz zavaros beszéde rossz alanyt talált.*
-Hát pedig én akarok nyugodtan aludni! Nem többet csak ezt.
*Teszi hozzá kicsit nyugodtabban. Nem akar idegesnek tűnni, de most elég feszült a téma miatt és mert segítségért jött erre ezt kapja. Mikor közlik, hogy menjenek máshova bólint és követi a kopaszt. Hogy merre járnak abba hamar belezavarodik, de a vezetőjét nem téveszti szem elől. Az ajtóhoz érve eszébe jut, hogy hallott már ezekről. A világ nagy rejtélyei közé tartozik, hogy mik találhatóak ezek mögött. Ez azért kicsit izgalommal tölti el, de csak egy sima szoba. Mármint vannak benne mágusdolgok, de elég átlagos. Mikor hellyel kínálják akkor leül. Az elhangzottakra igyekszik figyelni és tisztelettudóan ki is várja, hogy a másik elmondja amit akar, de a maga egyszerűségével kifejti a véleményét.*
-Nem akarom megsérteni, de hogy őszinte legyek ez engem nem érdekel. Csak segítségért jöttem, hogy elmúljanak a rémálmaim.
*Közli a dolgot. A lélek és a többi bonyolult dolog ismeretét meghagyja a nála okosabbaknak. Például a mágusoknak. Ő az egyszerűbb kézzelfoghatóbb dolgok híve. A sok kérdés hallatán is most kicsit elbizonytalanodik és át kell gondolnia a választ.*
-Hát az úgy volt, hogy egy felhívásra jelentkeztem pár éve. Egy gazdagnegyedi házba egy mágus kisasszonyhoz. Fiatal beteges lány volt. Fura természetű. És nagy mágus! Egy egész tömegnek a gondolatait átírta vagy mit mondott. Láttam én is, hogy dühösek voltak ő feltette a kezét motyogott valamit aztán mindenki elfelejtette, hogy miért is volt ott és elmentek. Csak mi öten nem. Mert minket kiválasztott egy próbára. Hogy miért, azt pontosan nem tudom. Az apja is csinálta. Azt, hiszem tíz évente volt megrendezve és az első százhúsz évvel ezelőtt az apja kezdte el. Amit akkor még nem találtam furának, de a lány egy fruska volt csak és nem elf. A neve...azt hiszem...Enola. Igen. Enola Zatvyr kisasszony. A feladat az volt, hogy be kellett menni egy szobába és egy órát ott eltölteni. De...az a szoba valahogy el volt bűvölve. Bementem és megváltozott. Nem is egyszerű illúziók voltak.*Nyel egy nagyot ahogy visszagondol.*Az öcsém és a bátyám láttam és egy emléket amin... Rosszat tettem. Nagyon. Nem emlékeztem rá és elképzelni se tudom, hogy tényleg megtettem volna, de valódinak látszott. Aztán menekültem egy szobába. Ahol rejtvényt kellett megoldanom, de nem ment és a falak összementek és összenyomtak volna, de mégsem és kijutottam onnan.*Ahogy mesél a tekintete előre mered. Az emlékképek újra lejátszódnak előtte és a fagyos veríték kiveri.*Akkor kezdődtek az álmok. Felajánlotta, hogy kitörli az emlékeim, de én nem akartam. Egy varázstárgyért meg mert nem akartam, hogy többet nyúlkáljon a fejemben. Ez egy varázslat volt. Nem tudom. Hogy igaz volt-e. Nem hiszem, de annak tűnt. Abogr mester nagy varázsló. Híres. Sokan járnak hozzá. Ez a torony a levegőben lebeg és tőle tanulnak a nagy mágusok. Reméltem, hogy tud rajtam segíteni hisz a varázslathoz nem értek és rajta kívül csak a templomba tudok menni. Azt, szeretném, hogy a rémálmaimnak legyen vége. Minden este a testvéreim látom. Ezt nem lehet elviselni.
*Remeg meg a hangja. Tényleg kezd kikészülni. Csoda, hogy ilyen jól tudja magát tartani és mások nem szokták látni rajta.*
2898. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-12 19:15:24
Üzenet elküldve: 2020-01-12 19:15:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Váratlan találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nőt nehezen tudja rávenni, hogy bejöjjön a vízbe, de aztán csak sikerül rávenni.*
-Jól van elfordulok, de aztán el ne szökj a holmijaimmal.
*Megfordul és türelmetlenül várakozik. Bár még csak egyszer találkoztak, még Artheniorban és már akkor is kedves nőnek találta Zizt, megbízik a nőben. Nem érti, hogy honnan van a bizalom. Csak úgy megbízik benne. A gondolat menetét vízcsobbanások szakítják félbe. Ezek szerint Ziz már megszabadult ruháitól és már a vízben van. Hirtelen elveszti egyensúlyát és a víz alatt találja magát. Leesett neki, hogy Ziz tréfálkozik vele. Elhatározza, hogy ő is megvicceli a nőt. Nem jön fel a víz alól. Megvárja míg Ziz megáll és nem úszik tovább. Nagy ívet úszva a víz alatt a nő mögé kerül és lassan, észrevétlenül feljön a víz alól.*
-Remélem nem aggódtál nagyon, kedvesem.
*Nevet fel hangosan.*
//Váratlan találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nőt nehezen tudja rávenni, hogy bejöjjön a vízbe, de aztán csak sikerül rávenni.*
-Jól van elfordulok, de aztán el ne szökj a holmijaimmal.
*Megfordul és türelmetlenül várakozik. Bár még csak egyszer találkoztak, még Artheniorban és már akkor is kedves nőnek találta Zizt, megbízik a nőben. Nem érti, hogy honnan van a bizalom. Csak úgy megbízik benne. A gondolat menetét vízcsobbanások szakítják félbe. Ezek szerint Ziz már megszabadult ruháitól és már a vízben van. Hirtelen elveszti egyensúlyát és a víz alatt találja magát. Leesett neki, hogy Ziz tréfálkozik vele. Elhatározza, hogy ő is megvicceli a nőt. Nem jön fel a víz alól. Megvárja míg Ziz megáll és nem úszik tovább. Nagy ívet úszva a víz alatt a nő mögé kerül és lassan, észrevétlenül feljön a víz alól.*
-Remélem nem aggódtál nagyon, kedvesem.
*Nevet fel hangosan.*
2897. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-12 18:14:52
Üzenet elküldve: 2020-01-12 18:14:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Zárt kaland//
//A lelketlen//
*Tekintve, hogy nincs mi takarja, így minden reakció meglátszódhat az akolita arcán. Nem is rejti véka alá... a semmit és a mindent. Végtelenbe néző szempár, ránctalan, s kisimult arcbőr és valamifajta látszólagos nyugalom.*
- A nyugalom... hiú és csalfa ábránd, mely után mindenki vágyakozik, s vágyakozása következtében nem érheti el sosem. *Mondja csendesen, nyugodt hangszínével.*
- Mint látható, problémád nem való idegen füleknek, még, ha ismered is őket akkor sem, kérlek jer velem. *Int a férfi, s, türelmesen megvárva míg az eldönti szándékát, az étkezőt elhagyva, cseppet sem szövevényes út után, ugyanezen a szinten, egy ajtót nyit meg, mely amolyan iroda féleségbe vezet. Mágikus kellékek, lombikok, üvegcsék, ákom-bákomokkal tűzdelt pergamenek, sötét és világos színű könyvek, valamint egy egyszerű faasztal, több székkel. Az akolita nem az asztal mögé ül meg, hanem választ egyet, s azon foglal helyet, mutatva Dognornak, hogy tegyen ő is így.*
- Talán így már személyesebb. A lélek egyedülálló és titokzatos világa egyedi, megismételhetetlen, mindezek mellett másra nem tartozik. *Kedvtelve filozofál.* Akad belőle balga, csalfa, tüzes, jeges és gonosz, valamint tiszta is, megannyi jelző, de mindegyikükkel megtörténhet, mi tán a legrosszabb. Ha sérül. *Biccent, jelezvén, hogy tudomásul vette az elhangzottakat.*
- Mondd csak, a tiéddel miképpen történt meg e szörnyűség és miért vagy benne biztos, hogy ez valóban megtörtént? Tudod a lelket érintő varázslatok, mágiák természete rettentően bonyolult, nem lehet csak úgy egyszerűen elragadni belőle, egy darabot. A másik meg, ki ezt tehette, vajon miért tette egyáltalán? A harmadik: miért gondolod, hogy Abogr mester az, ki rajtad segíteni tud?
*Ráncolja szemöldökét, majd hátradőlve figyel tovább, az asztalhoz fordítva, s töltve egy tiszta pohárba friss forrásvizet egy kancsóból. Egyelőre nem kínálja.*
//A lelketlen//
*Tekintve, hogy nincs mi takarja, így minden reakció meglátszódhat az akolita arcán. Nem is rejti véka alá... a semmit és a mindent. Végtelenbe néző szempár, ránctalan, s kisimult arcbőr és valamifajta látszólagos nyugalom.*
- A nyugalom... hiú és csalfa ábránd, mely után mindenki vágyakozik, s vágyakozása következtében nem érheti el sosem. *Mondja csendesen, nyugodt hangszínével.*
- Mint látható, problémád nem való idegen füleknek, még, ha ismered is őket akkor sem, kérlek jer velem. *Int a férfi, s, türelmesen megvárva míg az eldönti szándékát, az étkezőt elhagyva, cseppet sem szövevényes út után, ugyanezen a szinten, egy ajtót nyit meg, mely amolyan iroda féleségbe vezet. Mágikus kellékek, lombikok, üvegcsék, ákom-bákomokkal tűzdelt pergamenek, sötét és világos színű könyvek, valamint egy egyszerű faasztal, több székkel. Az akolita nem az asztal mögé ül meg, hanem választ egyet, s azon foglal helyet, mutatva Dognornak, hogy tegyen ő is így.*
- Talán így már személyesebb. A lélek egyedülálló és titokzatos világa egyedi, megismételhetetlen, mindezek mellett másra nem tartozik. *Kedvtelve filozofál.* Akad belőle balga, csalfa, tüzes, jeges és gonosz, valamint tiszta is, megannyi jelző, de mindegyikükkel megtörténhet, mi tán a legrosszabb. Ha sérül. *Biccent, jelezvén, hogy tudomásul vette az elhangzottakat.*
- Mondd csak, a tiéddel miképpen történt meg e szörnyűség és miért vagy benne biztos, hogy ez valóban megtörtént? Tudod a lelket érintő varázslatok, mágiák természete rettentően bonyolult, nem lehet csak úgy egyszerűen elragadni belőle, egy darabot. A másik meg, ki ezt tehette, vajon miért tette egyáltalán? A harmadik: miért gondolod, hogy Abogr mester az, ki rajtad segíteni tud?
*Ráncolja szemöldökét, majd hátradőlve figyel tovább, az asztalhoz fordítva, s töltve egy tiszta pohárba friss forrásvizet egy kancsóból. Egyelőre nem kínálja.*
2896. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-12 16:22:40
Üzenet elküldve: 2020-01-12 16:22:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Zárt kaland//
//A lelketlen//
*Arsenor megélt már egy s mást. Hogy miképp maradhatott meg benne mégis valami szinte már gyermeki naivitás néha az talán a kalandor természetének köszönhető. Az enyhén ittas magyarázatára végül ismét előkerül az a szőrtelen fickó akitől feláll a szőr Arsenor hátán. A szavaival nagyon jól eltalálja a helyzetet ami látszik is az alkoholtól még őszintébb fickó tekintetén.*
-Hát pont ez az. Én szeretnék nyugalmat.
*Fejti ki a dolgot. Szinte egy kis könyörgéssel a hangjában. Ha már ilyen közel van a megoldáshoz vagy valami kis segítséghez akkor még kevésbé akarja még egyszer átélni a szokásos dolgokat. A kérdésre kicsit zavarba jön és halkan kezd neki közelebb hajolva.*
-Nekem van egy amolyan...személyes problémám. Azért jöttem a mesterhez, hogy ő tud-e segíteni vagy a templomba kell mennem vele. Tudják...Nem nagyon értek a mágikus dolgokhoz, de egyik kalandom során...Nos, megsérült a lelkem. Erről szeretnék érdeklődni, hogy meg lehet-e gyógyítani az ilyesmit és hogy a mester meg tudja-e? Meg, hogy az álmaimnak vannak-e jelentései? Hasonlók. Rosszak.
//A lelketlen//
*Arsenor megélt már egy s mást. Hogy miképp maradhatott meg benne mégis valami szinte már gyermeki naivitás néha az talán a kalandor természetének köszönhető. Az enyhén ittas magyarázatára végül ismét előkerül az a szőrtelen fickó akitől feláll a szőr Arsenor hátán. A szavaival nagyon jól eltalálja a helyzetet ami látszik is az alkoholtól még őszintébb fickó tekintetén.*
-Hát pont ez az. Én szeretnék nyugalmat.
*Fejti ki a dolgot. Szinte egy kis könyörgéssel a hangjában. Ha már ilyen közel van a megoldáshoz vagy valami kis segítséghez akkor még kevésbé akarja még egyszer átélni a szokásos dolgokat. A kérdésre kicsit zavarba jön és halkan kezd neki közelebb hajolva.*
-Nekem van egy amolyan...személyes problémám. Azért jöttem a mesterhez, hogy ő tud-e segíteni vagy a templomba kell mennem vele. Tudják...Nem nagyon értek a mágikus dolgokhoz, de egyik kalandom során...Nos, megsérült a lelkem. Erről szeretnék érdeklődni, hogy meg lehet-e gyógyítani az ilyesmit és hogy a mester meg tudja-e? Meg, hogy az álmaimnak vannak-e jelentései? Hasonlók. Rosszak.
2895. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-12 15:23:37
Üzenet elküldve: 2020-01-12 15:23:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Zárt kaland//
//A lelketlen//
*Tán, hosszú ideig hallik még az idős mester botjának koppanása kőpadlón, mígnem egyszer csak végleg elhal. Nem tudni hová és miért ment, bár tény, hogy az öreg mágus kevés terve, vagy szándéka nyilvános, ezeket általában megtartja magának. Az is lehet, hogy a társaság hosszabb ideig együtt is marad, vagy hamar távozik, nem lehet tudni, mindenesetre a hasonló kalandok, szokatlan összekovácsoló erővel bírnak, ez már ismert a világtörténelemből. A vacsora, s a választék bőséges, miképpen ígérték. Akad bőven borból, serből, szárnyasból, s négylábúból egyaránt, kinek kénye kedve szerint. A tanoncok kitesznek magukért, panaszra tán senkinek nem lehet joga, kivéve tán egy embernek. Megviselt és régi kalandozó már, élete számos titkot rejt, bár ez lehet igaz lehet mindannyiukra.
Dognor, nem tudni, hogy egész életében is ily cinikus, vagy szókimondó volt, vagy csupán az élet tette azzá. A múlt sokakat kísért, sokaknak okoz oly mély sebeket, melyeket egyetlen sötétzöld ital, vagy kedves törődés sem tud begyógyítani. Nem csoda... a férfi, néhány bor után, ismét emlékeiben kutat, s miből elveszett siratja vissza, mert az ajándék, mit kapott, korántsem nevezhető kielégítőnek, vagy kedvesnek. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a tanoncok, kik az ételt osztják, nincsenek feljogosítva sem arra, hogy Abogr mester útjának részleteiről beszéljenek, sem arra, hogy akár csak útbaigazítást adjanak, de talán nem vész el a remény. Az akolita, ki korábban eme megtiszteltető vacsorára invitálta a csapatot, ismét megjelenik, s az egyik tanonc, Dognor felé mutatva súg valamit fülébe. Egy apró bólintás, mellyel az elhangzottakat tudomásul veszi, s bár az is lehet, már az éjszaka sűrűjében vesznek el, nem tagadja meg a kissé hangosan évődő férfi kérését.*
- Úgy tartják... kinek hasonló kaland után, az alvás helyett a tervezésen jár az esze, egy örök nyughatatlan, kinek tán álma sincsen. *Igéző és mély hangtónus, vörös bársonyba burkolt, lágy színű viselet mit a vörös palást rejt, rajta Abogr jelével.*
- Mit tudhat adni a mester, mit eddig nem adott? *Kérdezi hangját lehalkítva, nem tudván, a mondandó másra tartozik-e. A borgőzös lehelet láthatóan nem zavarja, szeme mély és mintha az ember fejébe látna. Nem tudni, milyen idős, miképpen Abogrnál sem, látható, hogy nem múlt haton kezdte feladatát, bár helyettesnek sem mondható.*
//A lelketlen//
*Tán, hosszú ideig hallik még az idős mester botjának koppanása kőpadlón, mígnem egyszer csak végleg elhal. Nem tudni hová és miért ment, bár tény, hogy az öreg mágus kevés terve, vagy szándéka nyilvános, ezeket általában megtartja magának. Az is lehet, hogy a társaság hosszabb ideig együtt is marad, vagy hamar távozik, nem lehet tudni, mindenesetre a hasonló kalandok, szokatlan összekovácsoló erővel bírnak, ez már ismert a világtörténelemből. A vacsora, s a választék bőséges, miképpen ígérték. Akad bőven borból, serből, szárnyasból, s négylábúból egyaránt, kinek kénye kedve szerint. A tanoncok kitesznek magukért, panaszra tán senkinek nem lehet joga, kivéve tán egy embernek. Megviselt és régi kalandozó már, élete számos titkot rejt, bár ez lehet igaz lehet mindannyiukra.
Dognor, nem tudni, hogy egész életében is ily cinikus, vagy szókimondó volt, vagy csupán az élet tette azzá. A múlt sokakat kísért, sokaknak okoz oly mély sebeket, melyeket egyetlen sötétzöld ital, vagy kedves törődés sem tud begyógyítani. Nem csoda... a férfi, néhány bor után, ismét emlékeiben kutat, s miből elveszett siratja vissza, mert az ajándék, mit kapott, korántsem nevezhető kielégítőnek, vagy kedvesnek. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a tanoncok, kik az ételt osztják, nincsenek feljogosítva sem arra, hogy Abogr mester útjának részleteiről beszéljenek, sem arra, hogy akár csak útbaigazítást adjanak, de talán nem vész el a remény. Az akolita, ki korábban eme megtiszteltető vacsorára invitálta a csapatot, ismét megjelenik, s az egyik tanonc, Dognor felé mutatva súg valamit fülébe. Egy apró bólintás, mellyel az elhangzottakat tudomásul veszi, s bár az is lehet, már az éjszaka sűrűjében vesznek el, nem tagadja meg a kissé hangosan évődő férfi kérését.*
- Úgy tartják... kinek hasonló kaland után, az alvás helyett a tervezésen jár az esze, egy örök nyughatatlan, kinek tán álma sincsen. *Igéző és mély hangtónus, vörös bársonyba burkolt, lágy színű viselet mit a vörös palást rejt, rajta Abogr jelével.*
- Mit tudhat adni a mester, mit eddig nem adott? *Kérdezi hangját lehalkítva, nem tudván, a mondandó másra tartozik-e. A borgőzös lehelet láthatóan nem zavarja, szeme mély és mintha az ember fejébe látna. Nem tudni, milyen idős, miképpen Abogrnál sem, látható, hogy nem múlt haton kezdte feladatát, bár helyettesnek sem mondható.*
2894. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-10 18:05:42
Üzenet elküldve: 2020-01-10 18:05:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Váratlan találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A bárd megpróbálja elhitetni vele, hogy nem ijedt meg, de nem tudja becsapni. De ezt ráhagyja.
~A férfiak úgyis szeretnek bátornak mutatkozni, főleg egy nő előtt, úgyhogy ne lombozzuk le szegényt.~
Meglepődik a férfi ajánlatán. Szerencsére Arl lebukik a víz alá, így van egy kis ideje elgondolkozni, hogy be akar-e menni a férfi mellé a vízbe. A bárd újra előbújik a vízből, de most már a felsőteste nincs víz alatt. Kicsit kezd melege lennie a bárd csupasz, vizes testétől.*
-Nem akarsz inkább te kijönni? Jól van. De csak akkor, ha elfordulsz.
*Amint a bárd elfordul leveti ruháit és belefut a vízbe és fellöki a bárdot, majd beljebb úszik.*
//Váratlan találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A bárd megpróbálja elhitetni vele, hogy nem ijedt meg, de nem tudja becsapni. De ezt ráhagyja.
~A férfiak úgyis szeretnek bátornak mutatkozni, főleg egy nő előtt, úgyhogy ne lombozzuk le szegényt.~
Meglepődik a férfi ajánlatán. Szerencsére Arl lebukik a víz alá, így van egy kis ideje elgondolkozni, hogy be akar-e menni a férfi mellé a vízbe. A bárd újra előbújik a vízből, de most már a felsőteste nincs víz alatt. Kicsit kezd melege lennie a bárd csupasz, vizes testétől.*
-Nem akarsz inkább te kijönni? Jól van. De csak akkor, ha elfordulsz.
*Amint a bárd elfordul leveti ruháit és belefut a vízbe és fellöki a bárdot, majd beljebb úszik.*
2893. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-09 17:28:55
Üzenet elküldve: 2020-01-09 17:28:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Váratlan találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szégyenlősége és félénksége kicsit dühíti. ~Legyek már bátrabb.~ Összeszedi bátorságát és válaszol Ziznek.*
-Te megijeszteni? Azt bevallom, hogy meglepődtem, de tőled nehezen tudnék megijedni. Inkább csinos vagy mint félelmetes.
*Bókol a nőnek mosollyal az arcán.*
-Hát még maradok egy kicsit. A meleg idő után jól esik ez a hűs víz. Nincs kedved bejönni és velem fürödni?
*Nagy levegőt vesz és lemerül a víz aljára. Kicsit előre úszik és feljön a víz alól. Lassan emelkedik ki a vízből és letörli az arcáról és felsőtestéről a vizet. A víz szintje most nagyjából az ágyékáig ér, de azért férfiassága még a víz alatt van.*
-Na. Nem jössz be a vízbe. Csak nem vagy szégyenlős?
//Váratlan találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szégyenlősége és félénksége kicsit dühíti. ~Legyek már bátrabb.~ Összeszedi bátorságát és válaszol Ziznek.*
-Te megijeszteni? Azt bevallom, hogy meglepődtem, de tőled nehezen tudnék megijedni. Inkább csinos vagy mint félelmetes.
*Bókol a nőnek mosollyal az arcán.*
-Hát még maradok egy kicsit. A meleg idő után jól esik ez a hűs víz. Nincs kedved bejönni és velem fürödni?
*Nagy levegőt vesz és lemerül a víz aljára. Kicsit előre úszik és feljön a víz alól. Lassan emelkedik ki a vízből és letörli az arcáról és felsőtestéről a vizet. A víz szintje most nagyjából az ágyékáig ér, de azért férfiassága még a víz alatt van.*
-Na. Nem jössz be a vízbe. Csak nem vagy szégyenlős?
2892. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-09 05:45:38
Üzenet elküldve: 2020-01-09 05:45:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1460
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1460
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
//Zárás//
//Hazafelé//
*Miután Learon és a mágus végeztek minden átbeszélésével, ami azért eltartott egy ideig, úgy dönt, hogy a visszamegy a birtokára. Egyébként is kapott egy kevés aranyat Aleimordtól, ami pontosan annyi, mint a parasztjai fizetése. A kis erszényt fel sem bontja, csak annyira, hogy megszámolja, és azt is csak azután, hogy otthagyta a nemest. Nem akarná megsérteni azzal, hogy előtte számolgat, de azt tudni szeretné, hogy megbízható-e a fickó. Miután minden készen van, még vet egy pillantást a bentiekre és egy enyhe mosollyal nyugtázza, hogy a férfi, aki a harcban az egyik legjobb társa volt, most a tanoncokkal veszekszik. Az igaz, hogy talán a Sajt-mester is ezt tenné a helyében, ha valami miatt ideérkezik, aztán belevonják egy harcba és nem teljesítik aznap a kérését. Közben a halottakra is kinéz az ablakon, hogy elkezdték-e már őket eltemetni, de akárhogy is legyen, fogja magát és egy köszönés után távozik a toronyból haza a birtokára, ami a nyugalom kis szigete és a pásztormágus egyetlen mentsvára.* ~Remélem azért a későbbiekben megtudok többet is ezekről az onthrokiakról. Talán Abogr, ha pontot tett a végére, akkor értesít majd az ügyről minket, akik vásárra vittük érte a bőrünket!~ *Learon lerobog a torony lépcsőjén és onnan lassú léptekkel az ingovány felé veszi az irányt.*
//Zárás//
//Hazafelé//
*Miután Learon és a mágus végeztek minden átbeszélésével, ami azért eltartott egy ideig, úgy dönt, hogy a visszamegy a birtokára. Egyébként is kapott egy kevés aranyat Aleimordtól, ami pontosan annyi, mint a parasztjai fizetése. A kis erszényt fel sem bontja, csak annyira, hogy megszámolja, és azt is csak azután, hogy otthagyta a nemest. Nem akarná megsérteni azzal, hogy előtte számolgat, de azt tudni szeretné, hogy megbízható-e a fickó. Miután minden készen van, még vet egy pillantást a bentiekre és egy enyhe mosollyal nyugtázza, hogy a férfi, aki a harcban az egyik legjobb társa volt, most a tanoncokkal veszekszik. Az igaz, hogy talán a Sajt-mester is ezt tenné a helyében, ha valami miatt ideérkezik, aztán belevonják egy harcba és nem teljesítik aznap a kérését. Közben a halottakra is kinéz az ablakon, hogy elkezdték-e már őket eltemetni, de akárhogy is legyen, fogja magát és egy köszönés után távozik a toronyból haza a birtokára, ami a nyugalom kis szigete és a pásztormágus egyetlen mentsvára.* ~Remélem azért a későbbiekben megtudok többet is ezekről az onthrokiakról. Talán Abogr, ha pontot tett a végére, akkor értesít majd az ügyről minket, akik vásárra vittük érte a bőrünket!~ *Learon lerobog a torony lépcsőjén és onnan lassú léptekkel az ingovány felé veszi az irányt.*
2891. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-09 00:48:25
Üzenet elküldve: 2020-01-09 00:48:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
//Zárás//
*Egy nehéz kérdést kaptak. Ehhez hasonló válaszok is érkezne amiknél mindenki kifejti, hogy ez milyen fontos döntés. A legtöbbjükkel Arsenor egyet is ért. A nő szavai kicsit ridegnek hatnak hisz bajbajutottakról hall és nem segítene nekik, de a mágussal kapcsolatos dolgokat jól látja. Az biztos, hogy eszes lány. A szakállas mágusféle viszont most is ostobaságokat beszél. Arsenor őszintén le van döbbenve. Az utolsó szavai hallatán a maga talán kicsit túlzott egyszerűségével szólítja a mellette küzdő másik mágust.*
-Ez tényleg ilyen hülye?
*Abogr mester mindenesetre gondterheltnek tűnik. A döntést későbbre is halasztja. Az ajánlatra, hogy fogyasszanak ha szeretnének a kalandozó bólint és ő is megköszöni. Ezek után neki nincs gond se az étvágyával se a szomjával. Talán az evésbe is menekül a szörnyűségek elől. Mindenesetre utána nekiáll az egyik tanoncot győzködni kicsit spiccesen, hogy ő amúgy tényleg egy nagyon fontos dolog miatt jött és addig aludni se tud míg nem segítenek rajta.*
//Zárás//
*Egy nehéz kérdést kaptak. Ehhez hasonló válaszok is érkezne amiknél mindenki kifejti, hogy ez milyen fontos döntés. A legtöbbjükkel Arsenor egyet is ért. A nő szavai kicsit ridegnek hatnak hisz bajbajutottakról hall és nem segítene nekik, de a mágussal kapcsolatos dolgokat jól látja. Az biztos, hogy eszes lány. A szakállas mágusféle viszont most is ostobaságokat beszél. Arsenor őszintén le van döbbenve. Az utolsó szavai hallatán a maga talán kicsit túlzott egyszerűségével szólítja a mellette küzdő másik mágust.*
-Ez tényleg ilyen hülye?
*Abogr mester mindenesetre gondterheltnek tűnik. A döntést későbbre is halasztja. Az ajánlatra, hogy fogyasszanak ha szeretnének a kalandozó bólint és ő is megköszöni. Ezek után neki nincs gond se az étvágyával se a szomjával. Talán az evésbe is menekül a szörnyűségek elől. Mindenesetre utána nekiáll az egyik tanoncot győzködni kicsit spiccesen, hogy ő amúgy tényleg egy nagyon fontos dolog miatt jött és addig aludni se tud míg nem segítenek rajta.*
2890. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-08 22:16:05
Üzenet elküldve: 2020-01-08 22:16:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Learon Derin//
*Éppen indulna a polcok közé, mikor a Learon nevű férfi megállítja.*
- Természetesen *biccent.
Kiderül, hogy a férfi már ért valamennyire a tűzmágiához, így leülnek, hogy alaposabban átbeszélhessenek már könnyebb varázslatot. Learon jól magyaráz, Aleimord sokkal gyorsabban tanul így, mintha egyedül böngészgetné a könyveket. Háláját is kifejezi a férfinak, na meg nem engedheti el fizetség nélkül. Mert hogy nézne ki, ha nemesként lehúzna bárkit is? Oda is ad Learon Derinnek 1000 aranyat,
amiben megállapodnak.
Aleimord ezek után úgy érzi, hogy ideje távozni. Meg kell szereznie azt a bizonyos nőt... Ezen gondolatok ellenére mégsem a Szarvasliget felé veszi az irányt. Ki kell találnia, hogyan törjön át a barátságon, ehhez pedig segítségre lesz szüksége.*
*Éppen indulna a polcok közé, mikor a Learon nevű férfi megállítja.*
- Természetesen *biccent.
Kiderül, hogy a férfi már ért valamennyire a tűzmágiához, így leülnek, hogy alaposabban átbeszélhessenek már könnyebb varázslatot. Learon jól magyaráz, Aleimord sokkal gyorsabban tanul így, mintha egyedül böngészgetné a könyveket. Háláját is kifejezi a férfinak, na meg nem engedheti el fizetség nélkül. Mert hogy nézne ki, ha nemesként lehúzna bárkit is? Oda is ad Learon Derinnek 1000 aranyat,
amiben megállapodnak.Aleimord ezek után úgy érzi, hogy ideje távozni. Meg kell szereznie azt a bizonyos nőt... Ezen gondolatok ellenére mégsem a Szarvasliget felé veszi az irányt. Ki kell találnia, hogyan törjön át a barátságon, ehhez pedig segítségre lesz szüksége.*
2889. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-08 18:25:14
Üzenet elküldve: 2020-01-08 18:25:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1460
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1460
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
//Zárás//
*Amit a lány elmond, nagyon valószínűnek hangzik, hiszen ahol egy jó mágus van, ott kell lennie többnek is, de kiindulva a névből, hogy ez a fickó a mélységek ura, a másik varázsló a tanítvány lehet, ha csak nem csak felfuvalkodásból viseli ezt a címet az ellenségük. A Sajt-mester azt is látja, ahogyan a nő elkezd enni, de valahogy a hús látványára most összeszorul a gyomra és minduntalan a halott ellenégek jutnak eszébe, amit élete során megölt már. Mintha azoknak a darabjait falná fel jutalom gyanánt. Azért egy kis zöldséget magába tuszkol a rövidital mellé, hogy ne fájjon később a gyomra. Kilvard beszédére ezúttal nem reagál. Az ilyen fanatikus tagokat jobb békén hagyni lenyugodni, mert ha beleállna, valószínűleg csak rontana a helyzeten. Annyi szerencséjük van, hogy Abogr általában jó döntéseket hoz, bár azért találkozott már nem egyszer ennek ellenkezőjével. Annyi biztos, hogy nem olyan ostobán lobbanékony, mint a kismágus.*
-Kérem, hozzon bölcs döntést Abogr mester! *Szól a távozó férfi után, bár talán feleslegesen. Learon örült volna, ha legalább azt megtudja, hogy mi lesz a jutalmuk, de ennek nem most van itt az ideje, mikor hóhérpenge lebeg szerencsétlen onthrokiak feje felett. A jussukat úgyis meg fogják kapni, így nincs értelme ezen gondolkodni. Aztán a rossz hírű nemes elindul tanulni, a pásztormágus pedig úgy dönt, hogy csatlakozik hozzá. Kettesben úgyis jobban szokott ez menni, és az a tapasztalata, hogyha valakit bevon a tanulásba, ő maga tanítja, akkor az ő tudása is nőni szokott. Észrevesz olyan dolgokat, amit azelőtt nem.*
-Megengeded, hogy csatlakozzak? Jó magam értek egy kicsit a tűz-ághoz, mint láthattad, megosztanám veled a tudásom! *Fordul oda hozzá mikor beéri, és reméli, hogy a válasz igen lesz, mert így legalább elterelheti a gondolatait a sok szörnyűségről, amiket az imént átéltek. Mi lehetne jobb búfelejtő, mint a tanulás? Ha tényleg leülnek, akkor a Sajt-mester elmondja a tapasztalatait, jó alaposan kitér mindenre, főleg arra a varázslatra, amit a szarvaslények és a vakondokkutyák ellen is használt. Alacsony szintű mágia, mégis milyen jól alkalmazható. Mikor ezzel készen vannak, feláll, hogy elköszönjön.*
//Zárás//
*Amit a lány elmond, nagyon valószínűnek hangzik, hiszen ahol egy jó mágus van, ott kell lennie többnek is, de kiindulva a névből, hogy ez a fickó a mélységek ura, a másik varázsló a tanítvány lehet, ha csak nem csak felfuvalkodásból viseli ezt a címet az ellenségük. A Sajt-mester azt is látja, ahogyan a nő elkezd enni, de valahogy a hús látványára most összeszorul a gyomra és minduntalan a halott ellenégek jutnak eszébe, amit élete során megölt már. Mintha azoknak a darabjait falná fel jutalom gyanánt. Azért egy kis zöldséget magába tuszkol a rövidital mellé, hogy ne fájjon később a gyomra. Kilvard beszédére ezúttal nem reagál. Az ilyen fanatikus tagokat jobb békén hagyni lenyugodni, mert ha beleállna, valószínűleg csak rontana a helyzeten. Annyi szerencséjük van, hogy Abogr általában jó döntéseket hoz, bár azért találkozott már nem egyszer ennek ellenkezőjével. Annyi biztos, hogy nem olyan ostobán lobbanékony, mint a kismágus.*
-Kérem, hozzon bölcs döntést Abogr mester! *Szól a távozó férfi után, bár talán feleslegesen. Learon örült volna, ha legalább azt megtudja, hogy mi lesz a jutalmuk, de ennek nem most van itt az ideje, mikor hóhérpenge lebeg szerencsétlen onthrokiak feje felett. A jussukat úgyis meg fogják kapni, így nincs értelme ezen gondolkodni. Aztán a rossz hírű nemes elindul tanulni, a pásztormágus pedig úgy dönt, hogy csatlakozik hozzá. Kettesben úgyis jobban szokott ez menni, és az a tapasztalata, hogyha valakit bevon a tanulásba, ő maga tanítja, akkor az ő tudása is nőni szokott. Észrevesz olyan dolgokat, amit azelőtt nem.*
-Megengeded, hogy csatlakozzak? Jó magam értek egy kicsit a tűz-ághoz, mint láthattad, megosztanám veled a tudásom! *Fordul oda hozzá mikor beéri, és reméli, hogy a válasz igen lesz, mert így legalább elterelheti a gondolatait a sok szörnyűségről, amiket az imént átéltek. Mi lehetne jobb búfelejtő, mint a tanulás? Ha tényleg leülnek, akkor a Sajt-mester elmondja a tapasztalatait, jó alaposan kitér mindenre, főleg arra a varázslatra, amit a szarvaslények és a vakondokkutyák ellen is használt. Alacsony szintű mágia, mégis milyen jól alkalmazható. Mikor ezzel készen vannak, feláll, hogy elköszönjön.*
2888. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-07 18:50:48
Üzenet elküldve: 2020-01-07 18:50:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Váratlan találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagy vigyorral figyeli a megszeppent férfit. Nem akarta ennyire megijeszteni, de egyszerűen nem hagyhatta ki.*
-Azt hittem, hogy annyira megijesztettelek, hogy már el is felejtetted a nevem.
*Nevet egy kicsit aztán folytatja.*
-Bocsánat. Nem akartalak ennyire megijeszteni.
*~Már Artheniorban feltűnt a kellemes külseje, de most ha még vonzóbb lenne. Talán mert nincs rajta ruha.~*
-Mikor akarsz kijönni a vízből. Vagy esetleg szeretnél még úszkálni egy kicsit.
*Leül a bárd holmijai mellé. A hangszerére kíváncsi hiszen még nem hallotta a bárdot zenélni. ~Nagyon kár. Lehet, hogy most talán fog nekem játszani a hangszeren.~*
//Váratlan találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagy vigyorral figyeli a megszeppent férfit. Nem akarta ennyire megijeszteni, de egyszerűen nem hagyhatta ki.*
-Azt hittem, hogy annyira megijesztettelek, hogy már el is felejtetted a nevem.
*Nevet egy kicsit aztán folytatja.*
-Bocsánat. Nem akartalak ennyire megijeszteni.
*~Már Artheniorban feltűnt a kellemes külseje, de most ha még vonzóbb lenne. Talán mert nincs rajta ruha.~*
-Mikor akarsz kijönni a vízből. Vagy esetleg szeretnél még úszkálni egy kicsit.
*Leül a bárd holmijai mellé. A hangszerére kíváncsi hiszen még nem hallotta a bárdot zenélni. ~Nagyon kár. Lehet, hogy most talán fog nekem játszani a hangszeren.~*
2887. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-07 18:42:11
Üzenet elküldve: 2020-01-07 18:42:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
//Zárás//
*Valuryen a maga részéről annak is örül, hogy egyáltalán meghallgatják. Nem próbálná meg ő befolyásolni a mágusmester, ez tény, csak hangot adott a gondolatainak.*
-Hatalmas megtiszteltetés volt.
*Meghajol kissé, s közben a társaira néz, kik bajban is állták a sarat.*
-Ahogy veletek együtt harcolni is az volt, barátaim.
*Mosolyog kedvesen az ezüsthajú varázsló, nem félvén barátainak nevezni a többit. A maga részéről eszik pár falatot, hisz tele hassal nem jó utazni, majd egy pár kedves szó után csendben távozik, s eltűnik a messziben.*
//Zárás//
*Valuryen a maga részéről annak is örül, hogy egyáltalán meghallgatják. Nem próbálná meg ő befolyásolni a mágusmester, ez tény, csak hangot adott a gondolatainak.*
-Hatalmas megtiszteltetés volt.
*Meghajol kissé, s közben a társaira néz, kik bajban is állták a sarat.*
-Ahogy veletek együtt harcolni is az volt, barátaim.
*Mosolyog kedvesen az ezüsthajú varázsló, nem félvén barátainak nevezni a többit. A maga részéről eszik pár falatot, hisz tele hassal nem jó utazni, majd egy pár kedves szó után csendben távozik, s eltűnik a messziben.*
2886. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-07 18:35:02
Üzenet elküldve: 2020-01-07 18:35:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
//Zárás//
- Örömmel segítettem, Nagymester.
*Észrevette, hogy ha segít másokon, például a Ligetben lévőnek a Rezidencia felajánlásával, Laurennek a mosogatásban, vagy Abogr mesternek idegen lények támadásának visszaverésében - még akkor is, ha nem túl sokat tudott segíteni -, nem érzi úgy, hogy teljesne felesleges és értelmetlen az élete. Pedig mostanában nagyon sokszor érez így.*
- Kellemes pihenést kívánok, Nagymester! Szerintem a csapat nevében megköszönhetem kedves vendégszeretét.
*Ilyenkor tőr elő belőle a régi neveltetés, nem csoda: a múltját nem tagadhatja meg senki. Saját magának egy csak pohár italt tölt szomjoltásra.*
- Én úgy hiszem, visszatérek a tűzmágia tudományához, elvégre ezért jöttem.
*Mit tudni akart a mestertől, azt megtudta: nem valószínű, hogy a Szarvasoknak, főként Laurennek baja eshet, Aleimordot pedig kevés dolog érdekel ennél jobban. Hacsak valaki nem állítja meg, el is indul a korábban említett részleg felé.*
//Zárás//
- Örömmel segítettem, Nagymester.
*Észrevette, hogy ha segít másokon, például a Ligetben lévőnek a Rezidencia felajánlásával, Laurennek a mosogatásban, vagy Abogr mesternek idegen lények támadásának visszaverésében - még akkor is, ha nem túl sokat tudott segíteni -, nem érzi úgy, hogy teljesne felesleges és értelmetlen az élete. Pedig mostanában nagyon sokszor érez így.*
- Kellemes pihenést kívánok, Nagymester! Szerintem a csapat nevében megköszönhetem kedves vendégszeretét.
*Ilyenkor tőr elő belőle a régi neveltetés, nem csoda: a múltját nem tagadhatja meg senki. Saját magának egy csak pohár italt tölt szomjoltásra.*
- Én úgy hiszem, visszatérek a tűzmágia tudományához, elvégre ezért jöttem.
*Mit tudni akart a mestertől, azt megtudta: nem valószínű, hogy a Szarvasoknak, főként Laurennek baja eshet, Aleimordot pedig kevés dolog érdekel ennél jobban. Hacsak valaki nem állítja meg, el is indul a korábban említett részleg felé.*
2885. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-07 18:22:09
Üzenet elküldve: 2020-01-07 18:22:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Váratlan találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A víz kellemesen hűvös. Jól is esik neki, hiszen, még ha csak egy kis túlzással is, de majdnem hőgutát kapott. Először csak derékig merül a vízbe, de lassan egyre mélyebbre megy, addig amíg egészen a mellkasáig ér a víz. Már azon is el kezd gondolkodni, hogy lehet ráveszi magát egy kis úszásra amikor hirtelen valaki köszön neki a partról. Kicsit megugrik a meglepetéstől.~Na. Pont egy nő az. Vajon mit akarhat? Nem látja, hogy éppen fürdőzök?~
*Kicsit szégyenlős, úgyhogy nem mozdul meg. ~Nem értem mi van velem. Hiszen ő csak egy nő, nem valami vérszomjas állat. Akkor vajon miért rémültem meg annyira?~
*A rémülettől kicsit későn válaszol.*
-Jó napot önnek is, ő.
*Gondolkodik el a nő nevén, aztán kisvártatva az eszébe jut.*
-Ziz, ugye? Hát persze. Ilyen ritka szépséges nőt hogy is felejthetnék el?
*Kedveskedik a nőnek.*
//Váratlan találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A víz kellemesen hűvös. Jól is esik neki, hiszen, még ha csak egy kis túlzással is, de majdnem hőgutát kapott. Először csak derékig merül a vízbe, de lassan egyre mélyebbre megy, addig amíg egészen a mellkasáig ér a víz. Már azon is el kezd gondolkodni, hogy lehet ráveszi magát egy kis úszásra amikor hirtelen valaki köszön neki a partról. Kicsit megugrik a meglepetéstől.~Na. Pont egy nő az. Vajon mit akarhat? Nem látja, hogy éppen fürdőzök?~
*Kicsit szégyenlős, úgyhogy nem mozdul meg. ~Nem értem mi van velem. Hiszen ő csak egy nő, nem valami vérszomjas állat. Akkor vajon miért rémültem meg annyira?~
*A rémülettől kicsit későn válaszol.*
-Jó napot önnek is, ő.
*Gondolkodik el a nő nevén, aztán kisvártatva az eszébe jut.*
-Ziz, ugye? Hát persze. Ilyen ritka szépséges nőt hogy is felejthetnék el?
*Kedveskedik a nőnek.*
2884. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-07 13:30:06
Üzenet elküldve: 2020-01-07 13:30:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
//Zárás//
*Abogr minden felszólalót komor, fáradt tekintettel hallgat végig, ezúttal nem szól közbe, csak figyel és gondolkodik a hallottakon.
Kérdések és válaszok, vélemények hangzanak el, mindenki felszólal, ki az onthrokiak élete mellett, ki ellene. Amikor mindenki befejezte a mondandóját, halkan sóhajt. Láthatóan megviselték a történtek és a hallottak, nem csak fizikailag, de szellemileg is elfáradt.*
- Köszönöm mindannyitok szavait és véleményét, azt is, amit értem és a Toronyért tettetek. Kérlek, bocsássatok meg, de el kell vonulnom gondolkodni és pihenni. Túl sok minden történt, életről és halálról dönteni most túl sok nekem. *Néz végig a teremben lévőkön.*
- Egyetek, igyatok és pihenjetek, a Torony védelmét és vendégszeretetét élvezhetitek. A jutalmatokat, amellyel segítségeteket és közbenjárásotokat honorálja majd a Torony, hamarosan kézhez kapjátok. *Emelkedik fel ültéből, majd indul el a kijárat felé és lép ki rajta, amely miután becsukódott mögötte, eltűnik és csak a puszta fal marad a helyén.
Bizonyosan több kérdést vetett fel, mint válaszolt meg most, de mint a Torony teljhatalmú ura és a mágia nagymestere, megilletik bizonyos előjogok.
A jelenlévők maradhatnak, ahogy Abogr is mondta, ehetnek-ihatnak, sebeiket ellátják, akár bájitallal, akár gyógykenőcsökkel, de másnapra mind épségben ébredhetnek.
Maradhatnak, hogy a Torony tudását szívják magukba, de el is indulhatnak útjukra, Abogr bizonyosan megtalálja a módját, hogy honoráriumukat eljuttassa hozzájuk. Ha őt magát keresik, egy sima modorú akolita kedvesen közli velük, hogy Abogr nem elérhető, az éjjel elhagyta a tornyot és nem tudni, mikor tér vissza.*
//Zárás//
*Abogr minden felszólalót komor, fáradt tekintettel hallgat végig, ezúttal nem szól közbe, csak figyel és gondolkodik a hallottakon.
Kérdések és válaszok, vélemények hangzanak el, mindenki felszólal, ki az onthrokiak élete mellett, ki ellene. Amikor mindenki befejezte a mondandóját, halkan sóhajt. Láthatóan megviselték a történtek és a hallottak, nem csak fizikailag, de szellemileg is elfáradt.*
- Köszönöm mindannyitok szavait és véleményét, azt is, amit értem és a Toronyért tettetek. Kérlek, bocsássatok meg, de el kell vonulnom gondolkodni és pihenni. Túl sok minden történt, életről és halálról dönteni most túl sok nekem. *Néz végig a teremben lévőkön.*
- Egyetek, igyatok és pihenjetek, a Torony védelmét és vendégszeretetét élvezhetitek. A jutalmatokat, amellyel segítségeteket és közbenjárásotokat honorálja majd a Torony, hamarosan kézhez kapjátok. *Emelkedik fel ültéből, majd indul el a kijárat felé és lép ki rajta, amely miután becsukódott mögötte, eltűnik és csak a puszta fal marad a helyén.
Bizonyosan több kérdést vetett fel, mint válaszolt meg most, de mint a Torony teljhatalmú ura és a mágia nagymestere, megilletik bizonyos előjogok.
A jelenlévők maradhatnak, ahogy Abogr is mondta, ehetnek-ihatnak, sebeiket ellátják, akár bájitallal, akár gyógykenőcsökkel, de másnapra mind épségben ébredhetnek.
Maradhatnak, hogy a Torony tudását szívják magukba, de el is indulhatnak útjukra, Abogr bizonyosan megtalálja a módját, hogy honoráriumukat eljuttassa hozzájuk. Ha őt magát keresik, egy sima modorú akolita kedvesen közli velük, hogy Abogr nem elérhető, az éjjel elhagyta a tornyot és nem tudni, mikor tér vissza.*
2883. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-06 18:41:10
Üzenet elküldve: 2020-01-06 18:41:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Váratlan találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Lihanechi tótól nem messze a fák között sétálgat és növényeket gyűjt. A forróság rajta is mutatja jeleit, így néhány kortyot iszik a most magánál tartott kulacsból.
~Lehet ellátogatok tóhoz, úgy is itt van a közelben.~
Ott hagyja a növényeket ahol vannak, hiszen csak nem sétálnak el. Bár mások leszedhetik, vagy egy állat is megeheti, de majd akkor keres másikat. Lassan nekiindul a tó irányába. Úgy tűnik rosszul mérte fel a tó távolságát, hiszen már percek óta sétál és még csak a közelébe sem ért.
~Na. Ugye nem indultam rossz felé?~
Aggodalmaskodik, de feleslegesen, hiszen ahogy megpillantja a Mágustornyot, máris tudja, hogy merre kell mennie. Így most már hamar eljut a tóhoz, ahol meglepetésére egy embert vesz észre, aki épp egy bokor árnyékába telepedik le. Nem akarja, hogy észre vegyék, ezért elbújik egy fa mögé és onnan figyeli a férfit. Egy kis megfigyelés után rájön, hogy találkozott már vele. A bárd Artheniorból, aki körbe vezette őt. A vissza emlékezését az szakítja félbe, hogy a bárd hirtelen feláll és elkezdi levetni a ruháit.
~Vajon, hogy is hívták. A-val kezdődik ha jól emlékszem. Na már el is felejtettem volna? Á. Megvan. Arlintror. Igen.~
Örül, hogy emlékezik a bárd nevére, aki épp most megy a vízbe. Gondol egyet és, kibújva a rejtekéből, elindul a bokor árnyékába.
~Ez vicces lesz.~*
-Jó napot Arl.
*Köszön hangosan a férfinak.*
//Váratlan találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Lihanechi tótól nem messze a fák között sétálgat és növényeket gyűjt. A forróság rajta is mutatja jeleit, így néhány kortyot iszik a most magánál tartott kulacsból.
~Lehet ellátogatok tóhoz, úgy is itt van a közelben.~
Ott hagyja a növényeket ahol vannak, hiszen csak nem sétálnak el. Bár mások leszedhetik, vagy egy állat is megeheti, de majd akkor keres másikat. Lassan nekiindul a tó irányába. Úgy tűnik rosszul mérte fel a tó távolságát, hiszen már percek óta sétál és még csak a közelébe sem ért.
~Na. Ugye nem indultam rossz felé?~
Aggodalmaskodik, de feleslegesen, hiszen ahogy megpillantja a Mágustornyot, máris tudja, hogy merre kell mennie. Így most már hamar eljut a tóhoz, ahol meglepetésére egy embert vesz észre, aki épp egy bokor árnyékába telepedik le. Nem akarja, hogy észre vegyék, ezért elbújik egy fa mögé és onnan figyeli a férfit. Egy kis megfigyelés után rájön, hogy találkozott már vele. A bárd Artheniorból, aki körbe vezette őt. A vissza emlékezését az szakítja félbe, hogy a bárd hirtelen feláll és elkezdi levetni a ruháit.
~Vajon, hogy is hívták. A-val kezdődik ha jól emlékszem. Na már el is felejtettem volna? Á. Megvan. Arlintror. Igen.~
Örül, hogy emlékezik a bárd nevére, aki épp most megy a vízbe. Gondol egyet és, kibújva a rejtekéből, elindul a bokor árnyékába.
~Ez vicces lesz.~*
-Jó napot Arl.
*Köszön hangosan a férfinak.*
2882. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-06 18:05:25
Üzenet elküldve: 2020-01-06 18:05:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Valuryen a tőle bizonyosan megszokott módon váltakozó természetű. Mikor arról hall, vagy hát inkább csak a kérdést hallja, hogy ők a mágus testőrei-e, szinte mint egy gyermek, felkacag.*
-Bárcsak az lehetnék, barátom. Bárcsak az lehetnék.
*Kezével, épp úgy, mint fejével még bólogat is hozzá, de jókedve hamar elmúlik, s a szerepét átveszi valami sokkal hidegebb, sokkal racionálisabb kép. Mint egy rideg gépezet, úgy zakatol az agya a hallottak alapján. Próbálja összetenni a kis részleteket egy apró egésszé.*
-Minden csak nézőpont kérdése. Nem hiszem, hogy pont Abogr mesternek kellene ezt magyaráznom, s bizonyosan egyikőtök sem ostoba. *Talán szavai sértők is lehetnek, de nem annak szánja, pusztán tényeket próbál közölni, a maga módján.* Ez a nép elkeseredett, s dühös. Haragja évek óta gyűlik és gyűlik. Véleményem szerint senki élete se ér többet, pusztán a magunk nézőpontjából. Az én családom, ha lenne, többet érne 1000 másiknál, titeket is beleértve, de gondolom ezzel mindenki egyetért. Nos valahogy hasonlóképp érezhetnek ezek a lények is. De ez akkor sem ok, egy ilyen támadásra nem lehet józan okot találni, mert nincs. Vagyis hát van ugye, csak az ő részükről... A legfontosabb kérdés véleményem szerint az, hogy az összes földalatti ilyen? Mindenki e-világra akar törni, netán a mágustorony bukását akarja? Vagy volt ott például ez a mágus, aki felbujtott pár harcost, és megpróbálták, hátha, de egyébként ez nem tükrözi az egész nép akaratát? Ha ezt tudnánk, vagy ki lehetne deríteni valahogy...
*Hallgat el egy pillanatra.*
-Nem sok értelme lenne csak úgy módszeresen eltörölni egy egész népet a föld kerekéről, csak mert 10 harcos megtámadott egy varázslót, már bocsánat mester.
*Itt abbahagyja, már eleget beszélt így is, többet is, mint akart eredetileg.*
-Az étel és a pihenés igen jól esne, köszönöm.
*Mondja ezt a maga részéről, s ha teheti, úgy le is ülne enni, és kicsit visszanyerni erejéből.*
*Valuryen a tőle bizonyosan megszokott módon váltakozó természetű. Mikor arról hall, vagy hát inkább csak a kérdést hallja, hogy ők a mágus testőrei-e, szinte mint egy gyermek, felkacag.*
-Bárcsak az lehetnék, barátom. Bárcsak az lehetnék.
*Kezével, épp úgy, mint fejével még bólogat is hozzá, de jókedve hamar elmúlik, s a szerepét átveszi valami sokkal hidegebb, sokkal racionálisabb kép. Mint egy rideg gépezet, úgy zakatol az agya a hallottak alapján. Próbálja összetenni a kis részleteket egy apró egésszé.*
-Minden csak nézőpont kérdése. Nem hiszem, hogy pont Abogr mesternek kellene ezt magyaráznom, s bizonyosan egyikőtök sem ostoba. *Talán szavai sértők is lehetnek, de nem annak szánja, pusztán tényeket próbál közölni, a maga módján.* Ez a nép elkeseredett, s dühös. Haragja évek óta gyűlik és gyűlik. Véleményem szerint senki élete se ér többet, pusztán a magunk nézőpontjából. Az én családom, ha lenne, többet érne 1000 másiknál, titeket is beleértve, de gondolom ezzel mindenki egyetért. Nos valahogy hasonlóképp érezhetnek ezek a lények is. De ez akkor sem ok, egy ilyen támadásra nem lehet józan okot találni, mert nincs. Vagyis hát van ugye, csak az ő részükről... A legfontosabb kérdés véleményem szerint az, hogy az összes földalatti ilyen? Mindenki e-világra akar törni, netán a mágustorony bukását akarja? Vagy volt ott például ez a mágus, aki felbujtott pár harcost, és megpróbálták, hátha, de egyébként ez nem tükrözi az egész nép akaratát? Ha ezt tudnánk, vagy ki lehetne deríteni valahogy...
*Hallgat el egy pillanatra.*
-Nem sok értelme lenne csak úgy módszeresen eltörölni egy egész népet a föld kerekéről, csak mert 10 harcos megtámadott egy varázslót, már bocsánat mester.
*Itt abbahagyja, már eleget beszélt így is, többet is, mint akart eredetileg.*
-Az étel és a pihenés igen jól esne, köszönöm.
*Mondja ezt a maga részéről, s ha teheti, úgy le is ülne enni, és kicsit visszanyerni erejéből.*
2881. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-06 03:10:55
Üzenet elküldve: 2020-01-06 03:10:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
-Hogyne. *Siet a válasszal Abogrnak, majd megköszörüli torkát.*
-E lények generációkat töltöttek odalenn a mélyben, s most, hogy megnyílt az út világunkba, hát alkalmuk van elvenni tőlünk azt. Ugyan mi mást kell elsőre ledönteniük, ha nem a Mágia Tornyát? Most nem jártak sikerrel, de ha meghagyjuk őket odalenn tobzódni, hát újra próbálkoznak majd. A gyerekeik, majd azt azt követők.
*Néhány kurta bólintással toldja meg saját véleményét, mielőtt folytatná. Közben bősz szakállsimogatás közepette néz szét az arcokon.*
-Jó szívetek van, azonban a Torony nem a jó vagy a rossz oltárát őrzi. Ki e vár ellen tör, az életéven lakol, a szándékától független. Ez nem bosszú, még csak nem is harag. Így kell lennie.
*Utolsó szavait már mestere irányába címezi, miközben megtörli verejtékező homlokát.*
-Az a dolgom mester, hogy védelmezzem a Tornyot. Mikor felesküdtem, sok mindent hagytam magam mögött a szolgálatodért. Ha e nép... Ha ezek vére árán őrizhetem a Mágustorony biztonságát, legyen az férfi, asszony vagy gyerek, hát megteszem. Nem az a fontos, mi helyes és mi helytelen... Hanem hogy nekünk mit kell tennünk.
-Hogyne. *Siet a válasszal Abogrnak, majd megköszörüli torkát.*
-E lények generációkat töltöttek odalenn a mélyben, s most, hogy megnyílt az út világunkba, hát alkalmuk van elvenni tőlünk azt. Ugyan mi mást kell elsőre ledönteniük, ha nem a Mágia Tornyát? Most nem jártak sikerrel, de ha meghagyjuk őket odalenn tobzódni, hát újra próbálkoznak majd. A gyerekeik, majd azt azt követők.
*Néhány kurta bólintással toldja meg saját véleményét, mielőtt folytatná. Közben bősz szakállsimogatás közepette néz szét az arcokon.*
-Jó szívetek van, azonban a Torony nem a jó vagy a rossz oltárát őrzi. Ki e vár ellen tör, az életéven lakol, a szándékától független. Ez nem bosszú, még csak nem is harag. Így kell lennie.
*Utolsó szavait már mestere irányába címezi, miközben megtörli verejtékező homlokát.*
-Az a dolgom mester, hogy védelmezzem a Tornyot. Mikor felesküdtem, sok mindent hagytam magam mögött a szolgálatodért. Ha e nép... Ha ezek vére árán őrizhetem a Mágustorony biztonságát, legyen az férfi, asszony vagy gyerek, hát megteszem. Nem az a fontos, mi helyes és mi helytelen... Hanem hogy nekünk mit kell tennünk.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3067-3086