Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 72 (1421. - 1440. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-02 00:07:34
Üzenet elküldve: 2026-06-02 00:07:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Norennar sóhaja nem hozza különösen lázba, mondjuk úgy, már megszokta, hogy az általa is jól ismert sötételf mindig és mindenre így reagál. Talán még a világ pusztulása sem hozna ki belőle hevesebb reakciót. Azonban, amit fajtársa mond, arra, ha csak résnyire is, de tátva maradnak a feketére festett ajkai. Norileina gyanakodva tesz néhány óvatos lépést előre, pont annyit, hogy egyetlen, utolsó mozdulat válassza el őt a mélységitől. Lentről méri őt végig felfelé, majd barnái megállapodnak az arcán.*
~Légy észnél, de ne hagyd magad eltiporni…~ *Fűzi hozzá Velar, még mielőtt a lány bármi meggondolatlanságot tehetne.*
- Hmh… *Ejt meg egy sóhajt hasonlóan, mintha csak Norennart másolta volna le. Még szerencse, hogy az elméjében lakozó entitás időben lépett közbe. Ha nem tette volna, a feketeség talán máris kétségbeesett volna attól, hogy valaki tisztán és pontosan tudja, hogy mi történt az erdő mélyén. Vet még egy pillantást Norennar felé, majd újra a másik férfire néz, és most már meg is szólal.*
- Nekem viszont fogalmam sincs, hogy te ki a franc vagy, mégis tudod, hogy mi történt velem. Miféle játékot űzöl? *Teszi fel a kérdést halkabban, már-már suttogva, de úgy, hogy a sötételf ennek ellenére tökéletesen érthesse minden szavát.*
- Az a szobor már csak egy emlék. Sajnálom, ha esetleg fontos volt neked. *Mondja egészen provokatív hangsúllyal, miközben a levegő érezhetően egyre feszültebbé válik körülöttük.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Norennar sóhaja nem hozza különösen lázba, mondjuk úgy, már megszokta, hogy az általa is jól ismert sötételf mindig és mindenre így reagál. Talán még a világ pusztulása sem hozna ki belőle hevesebb reakciót. Azonban, amit fajtársa mond, arra, ha csak résnyire is, de tátva maradnak a feketére festett ajkai. Norileina gyanakodva tesz néhány óvatos lépést előre, pont annyit, hogy egyetlen, utolsó mozdulat válassza el őt a mélységitől. Lentről méri őt végig felfelé, majd barnái megállapodnak az arcán.*
~Légy észnél, de ne hagyd magad eltiporni…~ *Fűzi hozzá Velar, még mielőtt a lány bármi meggondolatlanságot tehetne.*
- Hmh… *Ejt meg egy sóhajt hasonlóan, mintha csak Norennart másolta volna le. Még szerencse, hogy az elméjében lakozó entitás időben lépett közbe. Ha nem tette volna, a feketeség talán máris kétségbeesett volna attól, hogy valaki tisztán és pontosan tudja, hogy mi történt az erdő mélyén. Vet még egy pillantást Norennar felé, majd újra a másik férfire néz, és most már meg is szólal.*
- Nekem viszont fogalmam sincs, hogy te ki a franc vagy, mégis tudod, hogy mi történt velem. Miféle játékot űzöl? *Teszi fel a kérdést halkabban, már-már suttogva, de úgy, hogy a sötételf ennek ellenére tökéletesen érthesse minden szavát.*
- Az a szobor már csak egy emlék. Sajnálom, ha esetleg fontos volt neked. *Mondja egészen provokatív hangsúllyal, miközben a levegő érezhetően egyre feszültebbé válik körülöttük.*
1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-01 21:36:25
Üzenet elküldve: 2026-06-01 21:36:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*A fajtárs megjelenése tovább erősíti a benne már korábban felmerült gyanút. Őt is a mester hívta meg. Az ajtóban feltűnő feketehajú emberlány jelenléte pedig teljesen biztossá teszi. Annak bizonytalanságát nem veszi magára. Két mélységi társaságában természetes az ilyesmi. Megjegyzésére a másik visszakérdez. Érkezik is az érzelemmentes válasz tőle.*
-Minden bizonnyal a szív kapcsán hívott ide minket a mester ha már itt van az is, aki a sírból kihozta azt. A szoborrá vált hős nem állta az utadat közben?
*Arca nem árul el semmi érzelmet ahogy kérdezi. Majd gyorsan kiegészíti magát.*
-Ismerjük egymást.
*Szinte majdnem elfelejtette, hogy kérdeztek tőle. Az agya már a rejtély darabkáinak összegyűjtésén jár. A lány ezt követő megállapítására nem tudja mit mondjon. Nem is neki szólt. De Norennar se tervez válaszolni. Mivel nem tud mit reagálni így végül a zavart hallgatásnál marad.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*A fajtárs megjelenése tovább erősíti a benne már korábban felmerült gyanút. Őt is a mester hívta meg. Az ajtóban feltűnő feketehajú emberlány jelenléte pedig teljesen biztossá teszi. Annak bizonytalanságát nem veszi magára. Két mélységi társaságában természetes az ilyesmi. Megjegyzésére a másik visszakérdez. Érkezik is az érzelemmentes válasz tőle.*
-Minden bizonnyal a szív kapcsán hívott ide minket a mester ha már itt van az is, aki a sírból kihozta azt. A szoborrá vált hős nem állta az utadat közben?
*Arca nem árul el semmi érzelmet ahogy kérdezi. Majd gyorsan kiegészíti magát.*
-Ismerjük egymást.
*Szinte majdnem elfelejtette, hogy kérdeztek tőle. Az agya már a rejtély darabkáinak összegyűjtésén jár. A lány ezt követő megállapítására nem tudja mit mondjon. Nem is neki szólt. De Norennar se tervez válaszolni. Mivel nem tud mit reagálni így végül a zavart hallgatásnál marad.*
1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-06-01 21:14:09
Üzenet elküldve: 2026-06-01 21:14:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Quantall kérdését hallva Norennar előbb bólint.*
- Igen. Valószínűleg mindannyian.
*Feleli, miközben tekintete ösztönösen végigjárja a termet. A megterített asztalt. Az üres székeket. A még mindig nyitva álló ajtót. A főmágus nem olyannak tűnt, aki két ember kedvéért rendezne ekkora felhajtást. Szóval úgy fest korán érkezett.
Az ajtó felől érkező léptek hangjára oldalra pillant. Norileina végül mégis felért. Ezen nem lepődik meg. Azon már valamivel inkább, hogy nem egyszerűen félrevonul valahová a terem másik végébe, hanem szinte rögtön rátalál a két mélységi párosára. Norennar szemöldöke enyhén megemelkedik. Ez így felettébb érdekes lesz.
Tekintete a feketeségről a mélységire vándorol. Quantallt ugyan nem ismeri különösebben régóta, de annyit már sikerült megtanulnia róla, hogy finoman szólva sem az a fajta, aki különösebben rajong Sa'Tereth híveiért. Norileináról pedig pontosan tudja ugyanezt a másik irányba is.
Norennar összefonja a karjait maga előtt, miközben hallgatja a rövid szóváltást. A kíváncsiság mellett egyfajta halvány veszélyérzet is motoszkál benne, amely megfeszíti izmait és mozgásra ösztökéli majd testét, ha szükség lesz rá.
Norileina következő megjegyzését hallva, az ösztönös felkészültség alább hagy, s önkéntelenül is felvonja a szemöldökét. Pár másodpercig csak nézi a nőt, kissé értetlenül. Bár érti mire utalt a költő, illetve a szándékot is sejti, azt már kevésbé, hogy miképp kéne ezt úgy magára vegye, hogy attól esetleg meg is sértődjön. Végül csak elereszt egy tőle kicsit sem karakteridegen hosszas, s hasonlóan fáradt sóhajt a nagyvilágba, miközben egyik kezével beletúr a hajába, végig simít a tarkóján, majd ismét a két másikra pillant.
Nem válaszol. Nem is látja értelmét. Helyette inkább csak figyel és hallgat, miközben türelmesen kivárja, mi sül ki abból, amikor két, egymással hadban álló isten követője ugyan azt a levegőt szívja.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Quantall kérdését hallva Norennar előbb bólint.*
- Igen. Valószínűleg mindannyian.
*Feleli, miközben tekintete ösztönösen végigjárja a termet. A megterített asztalt. Az üres székeket. A még mindig nyitva álló ajtót. A főmágus nem olyannak tűnt, aki két ember kedvéért rendezne ekkora felhajtást. Szóval úgy fest korán érkezett.
Az ajtó felől érkező léptek hangjára oldalra pillant. Norileina végül mégis felért. Ezen nem lepődik meg. Azon már valamivel inkább, hogy nem egyszerűen félrevonul valahová a terem másik végébe, hanem szinte rögtön rátalál a két mélységi párosára. Norennar szemöldöke enyhén megemelkedik. Ez így felettébb érdekes lesz.
Tekintete a feketeségről a mélységire vándorol. Quantallt ugyan nem ismeri különösebben régóta, de annyit már sikerült megtanulnia róla, hogy finoman szólva sem az a fajta, aki különösebben rajong Sa'Tereth híveiért. Norileináról pedig pontosan tudja ugyanezt a másik irányba is.
Norennar összefonja a karjait maga előtt, miközben hallgatja a rövid szóváltást. A kíváncsiság mellett egyfajta halvány veszélyérzet is motoszkál benne, amely megfeszíti izmait és mozgásra ösztökéli majd testét, ha szükség lesz rá.
Norileina következő megjegyzését hallva, az ösztönös felkészültség alább hagy, s önkéntelenül is felvonja a szemöldökét. Pár másodpercig csak nézi a nőt, kissé értetlenül. Bár érti mire utalt a költő, illetve a szándékot is sejti, azt már kevésbé, hogy miképp kéne ezt úgy magára vegye, hogy attól esetleg meg is sértődjön. Végül csak elereszt egy tőle kicsit sem karakteridegen hosszas, s hasonlóan fáradt sóhajt a nagyvilágba, miközben egyik kezével beletúr a hajába, végig simít a tarkóján, majd ismét a két másikra pillant.
Nem válaszol. Nem is látja értelmét. Helyette inkább csak figyel és hallgat, miközben türelmesen kivárja, mi sül ki abból, amikor két, egymással hadban álló isten követője ugyan azt a levegőt szívja.*
1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-05-31 21:25:43
Üzenet elküldve: 2026-05-31 21:25:43
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács - A hívatlan vendég, azaz Nestar Erefiz//
*Sem az ajánlatok, sem a páros karizmája nem győzi meg ezúttal a Mágustorony őreit. Egymásra pillantanak, a fiatalabbik pedig a fejét rázza.*
-Nekünk utasításunk van csak a meghívottakat beengedni, Nestar Erefiz uram. Már megbocsásson kisasszony... Sok a vendég így is. *Noha utóbbi szavait Mai felé intézi, kéklő tekintetébe nem vegyül empátia. Vagy jobb érvvel kell előrukkolniuk, vagy nagyobb szerencsével kell latba vetniük képességeiket, hogy az alkimistamestert felkísérjék Mai oldalán a Tanácsterembe.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács - A hívatlan vendég, azaz Nestar Erefiz//
*Sem az ajánlatok, sem a páros karizmája nem győzi meg ezúttal a Mágustorony őreit. Egymásra pillantanak, a fiatalabbik pedig a fejét rázza.*
-Nekünk utasításunk van csak a meghívottakat beengedni, Nestar Erefiz uram. Már megbocsásson kisasszony... Sok a vendég így is. *Noha utóbbi szavait Mai felé intézi, kéklő tekintetébe nem vegyül empátia. Vagy jobb érvvel kell előrukkolniuk, vagy nagyobb szerencsével kell latba vetniük képességeiket, hogy az alkimistamestert felkísérjék Mai oldalán a Tanácsterembe.*
1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-05-31 20:49:16
Üzenet elküldve: 2026-05-31 20:49:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Két régi ismerős beszélgetésére lép be a terembe. Legalábbis a két mélységi szavai arra engednek következtetni, hogy jól ismerik egymást. Még az is lehet, hogy a sötételfek valójában olyan kevesen vannak, hogy mindegyik ismeri az összeset. A fene se tudja.
Nori számára nem ez az, ami miatt furcsa érzés járja át az egész testét. A Norennarral szemben érzett ellenszenv okát pontosan tudja, de a másik… A másikat nem ismeri, mégis, mintha egy hang azt sikoltaná a fejében, hogy óvakodjon tőle, pedig csend van, mind az elméjében, mind pedig a valóságban.
Hirtelen eszmél rá, hogy a gondolataiba mélyedve megtorpant, s a bejárat előtt ácsorog azóta, hogy átlépte a küszöböt. Megragadva az alkalmat tesz is beljebb néhány bizonytalan lépést, miközben tekintete csupán néhány pillanatig vándorol Norennar irányába, figyelmét inkább ösztönösen a másik mélységire irányítja.*
- Mit sejtettél? Ismeritek egymást? *Hangzik el két kérdés rögtön egymás után. Az ismeretlent nem érti, fogalma sincs, hogy miért mondta azt, amit, de valami azt súgja, hogy ebben most nincs szerepe a véletlennek. A második kérdés viszont csak elterelés, leginkább a saját, kavargó gondolatairól.
Lépdel még beljebb néhányat, míg észre nem veszi a megterített asztalt. Fejét ekkor kíváncsian billenti oldalra, de egyelőre nem lép oda hozzá, pedig most, hogy megpillantotta a vizet, rájött, hogy egyébként meglehetősen szomjasnak érzi magát. Ivás helyett azonban csak visszafordul a két sötételf felé.*
- Ezek szerint a hősök közül még mindig csak Norennar visel köpenyt. Kár, hogy megégette magát… *Mondja ártatlan hangon, de természetesen a szavak másról szólnak. Nem bírta ki, hogy ne szúrjon oda még egyet barátjának. Ezen kívül meglehetősen murisnak tartja a társaság hangulatát. Hát így néz ki egy csapat, ami a világ megmentésére készül? Nem túl mesebeli, azt meg kell hagyni.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.31 20:50:10
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Két régi ismerős beszélgetésére lép be a terembe. Legalábbis a két mélységi szavai arra engednek következtetni, hogy jól ismerik egymást. Még az is lehet, hogy a sötételfek valójában olyan kevesen vannak, hogy mindegyik ismeri az összeset. A fene se tudja.
Nori számára nem ez az, ami miatt furcsa érzés járja át az egész testét. A Norennarral szemben érzett ellenszenv okát pontosan tudja, de a másik… A másikat nem ismeri, mégis, mintha egy hang azt sikoltaná a fejében, hogy óvakodjon tőle, pedig csend van, mind az elméjében, mind pedig a valóságban.
Hirtelen eszmél rá, hogy a gondolataiba mélyedve megtorpant, s a bejárat előtt ácsorog azóta, hogy átlépte a küszöböt. Megragadva az alkalmat tesz is beljebb néhány bizonytalan lépést, miközben tekintete csupán néhány pillanatig vándorol Norennar irányába, figyelmét inkább ösztönösen a másik mélységire irányítja.*
- Mit sejtettél? Ismeritek egymást? *Hangzik el két kérdés rögtön egymás után. Az ismeretlent nem érti, fogalma sincs, hogy miért mondta azt, amit, de valami azt súgja, hogy ebben most nincs szerepe a véletlennek. A második kérdés viszont csak elterelés, leginkább a saját, kavargó gondolatairól.
Lépdel még beljebb néhányat, míg észre nem veszi a megterített asztalt. Fejét ekkor kíváncsian billenti oldalra, de egyelőre nem lép oda hozzá, pedig most, hogy megpillantotta a vizet, rájött, hogy egyébként meglehetősen szomjasnak érzi magát. Ivás helyett azonban csak visszafordul a két sötételf felé.*
- Ezek szerint a hősök közül még mindig csak Norennar visel köpenyt. Kár, hogy megégette magát… *Mondja ártatlan hangon, de természetesen a szavak másról szólnak. Nem bírta ki, hogy ne szúrjon oda még egyet barátjának. Ezen kívül meglehetősen murisnak tartja a társaság hangulatát. Hát így néz ki egy csapat, ami a világ megmentésére készül? Nem túl mesebeli, azt meg kell hagyni.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.31 20:50:10
1435. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-05-31 20:13:26
Üzenet elküldve: 2026-05-31 20:13:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Idegesen kapja tekintetét a nyíló ajtó irányába. Nem vár igazából senkit. Akár maga a mester is megérkezhetett volna bár, azt magában már megállapította a várakozása alatt, hogy nem egy személynek szánhatták ezt a vendéglátást. Mikor felismeri az ismerős arcot akkor az ő vonásai nem változnak. Biccent az irányába.*
-Jó estét! Szintén a mester meghívására érkeztél?
*Érkezik tőle a kérdés a szokásos kimért hangnemben. Mikor ismét nyílik az ajtó megint élesen villan a tekintete az irányába. Az új érkező is ismerős számára. Összébb is húzza a szemeit és biccent felé.*
-Ahogy sejtettem.
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Idegesen kapja tekintetét a nyíló ajtó irányába. Nem vár igazából senkit. Akár maga a mester is megérkezhetett volna bár, azt magában már megállapította a várakozása alatt, hogy nem egy személynek szánhatták ezt a vendéglátást. Mikor felismeri az ismerős arcot akkor az ő vonásai nem változnak. Biccent az irányába.*
-Jó estét! Szintén a mester meghívására érkeztél?
*Érkezik tőle a kérdés a szokásos kimért hangnemben. Mikor ismét nyílik az ajtó megint élesen villan a tekintete az irányába. Az új érkező is ismerős számára. Összébb is húzza a szemeit és biccent felé.*
-Ahogy sejtettem.
1434. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-05-31 10:57:54
Üzenet elküldve: 2026-05-31 10:57:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Norennar a válla fölött pillant vissza a nőre a kérdés hallatán. Hiába a hangnem, ajkai sarkában halvány mosoly jelenik meg. Rövid, alig hallható kuncogás szökik ki belőle, miközben megrázza a fejét.*
- Talán.
*Feleli egyszerűen. Többet nem tesz hozzá. Nincs is igazán mit. Ezután elindul felfelé a lépcsőn. A fokok egyhangúan sorakoznak egymás fölött, a kőfalak között visszhangzik csizmájának tompa koppanása. Egy ideig még hallja maga mögött Norileina lépteit is, aztán azok egyszer csak elmaradnak. Norennar ösztönösen hátrapillant a válla fölött. Üres lépcsősor. Lassan kifújja a levegőt az orrán át, majd visszafordul maga elé. Talán jobb is így. Ez nem az a hely. És nem az az este. Most egyikük sem azért van itt, hogy a köztük maradt romokat rendezgesse. Ahhoz túl sok a kérdés, és túl kevés az idő.
Így hát tovább kapaszkodik felfelé. Idővel még a Torony megszokott furcsaságai is háttérbe szorulnak. A fokok csak jönnek egymás után. Egyik a másik után. Norennar pedig egyre inkább úgy érzi, hogy ezt a lépcsőt valaki személyes bosszúból építette. Igazából talán az egész tornyot is…
Amikor végre felér, megáll egy pillanatra. Tenyerét térdére támasztja, vesz néhány mélyebb levegőt, majd felegyenesedik.*
- Nyavalyás torony...
*Morogja maga elé. Ezután belép a kupolás terembe. Tekintete rögtön végigfut a helyiségen. A kőszékeken. A középen álló asztalon. A hosszú, megterített asztalon, amelynek láttán egy pillanatra megfordul a fejében, hogy talán mégsem lesz teljesen haszontalan ez az este.
Aztán észreveszi a másik mélységit. Arca láthatóan felderül. Quantallt ugyan nem ismeri különösebben régóta, de azért, amit Templomban tett érte – nem csak a gyűrűje megáldására gondolva most – a másik mélységi elnyerte hősünk tiszteletét. Ráadásul a jelenlegi helyzetben kifejezetten üdítő érzés olyan ismerős arcot látni, amely jó eséllyel nem érez iránta erős megvetést. Határozott léptekkel indul a férfi felé.*
- Quantall. *Szólítja meg, miközben megáll előtte.* - Örülök, hogy látlak. Reméltem, hogy még lesz alkalmunk beszélni.
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Norennar a válla fölött pillant vissza a nőre a kérdés hallatán. Hiába a hangnem, ajkai sarkában halvány mosoly jelenik meg. Rövid, alig hallható kuncogás szökik ki belőle, miközben megrázza a fejét.*
- Talán.
*Feleli egyszerűen. Többet nem tesz hozzá. Nincs is igazán mit. Ezután elindul felfelé a lépcsőn. A fokok egyhangúan sorakoznak egymás fölött, a kőfalak között visszhangzik csizmájának tompa koppanása. Egy ideig még hallja maga mögött Norileina lépteit is, aztán azok egyszer csak elmaradnak. Norennar ösztönösen hátrapillant a válla fölött. Üres lépcsősor. Lassan kifújja a levegőt az orrán át, majd visszafordul maga elé. Talán jobb is így. Ez nem az a hely. És nem az az este. Most egyikük sem azért van itt, hogy a köztük maradt romokat rendezgesse. Ahhoz túl sok a kérdés, és túl kevés az idő.
Így hát tovább kapaszkodik felfelé. Idővel még a Torony megszokott furcsaságai is háttérbe szorulnak. A fokok csak jönnek egymás után. Egyik a másik után. Norennar pedig egyre inkább úgy érzi, hogy ezt a lépcsőt valaki személyes bosszúból építette. Igazából talán az egész tornyot is…
Amikor végre felér, megáll egy pillanatra. Tenyerét térdére támasztja, vesz néhány mélyebb levegőt, majd felegyenesedik.*
- Nyavalyás torony...
*Morogja maga elé. Ezután belép a kupolás terembe. Tekintete rögtön végigfut a helyiségen. A kőszékeken. A középen álló asztalon. A hosszú, megterített asztalon, amelynek láttán egy pillanatra megfordul a fejében, hogy talán mégsem lesz teljesen haszontalan ez az este.
Aztán észreveszi a másik mélységit. Arca láthatóan felderül. Quantallt ugyan nem ismeri különösebben régóta, de azért, amit Templomban tett érte – nem csak a gyűrűje megáldására gondolva most – a másik mélységi elnyerte hősünk tiszteletét. Ráadásul a jelenlegi helyzetben kifejezetten üdítő érzés olyan ismerős arcot látni, amely jó eséllyel nem érez iránta erős megvetést. Határozott léptekkel indul a férfi felé.*
- Quantall. *Szólítja meg, miközben megáll előtte.* - Örülök, hogy látlak. Reméltem, hogy még lesz alkalmunk beszélni.
1433. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-05-30 18:51:27
Üzenet elküldve: 2026-05-30 18:51:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Az már biztos, hogy ha a feketeségen múlik, márpedig úgy tűnik, hogy rajta múlik, akkor nem ez lesz a békülés napja. Egy pillanatig sem törik meg a határozottsága, mi szerint nem akarja a mélységi társaságát mindaddig, míg be nem bizonyítja, hogy kettejük kapcsolatának köze van ahhoz, amit ő barátságként ismer. Norennar azonban még egy apró kísérletet sem tesz arra, hogy legalább megpróbálja megmagyarázni a tetteit, így pedig teljes bizonyossággal jelenthető ki, hogy nem fognak egyről a kettőre jutni.
A tudatlanság kellemes jelenléte azonban még most is óvja mindkettejüket, mert ha Norileina tudná az igazságot, azt, hogy akit keres, akit oly haragosan vádol, itt áll előtte, akkor Mágustorony és világmegmentés ide vagy oda, tán sokkal véresebb véget is érhetne ez a sötét kis történet.*
- Muszáj megcáfolnod, amit mondok, igaz? *Kérdezi vissza indulatosan, mikor a férfi azon nyomban ellenkezni kezd Yillith véleményével. Már bocsájtsák meg az istenek, de Sa'Tereth hű szolgájának szavaiban jobban fog bízni, mint a sötételfében, aki orkok lefejezése után hagyta ott őket egy veszélyes környéken.
Választ egyébként nem vár, és úgy tűnik, hogy nem is fog kapni. Norennar szó nélkül indul el felfelé a lépcsőkön. Nori a hátát nézi mindaddig, míg el nem tűnik a fordulóban, de nem követi azonnal. Szüksége van arra a néhány perc magányra, ami jut neki idelent. Összeszedi a gondolatait, majd miután útbaigazítást kap, el is indul felfelé. A lépcsők megmászása próbára teszi az állóképességet, pont úgy, mint legutóbbi alkalommal. A legfelső feletti emeletre érve már neki is meg kell pihennie, mielőtt újra egyenes háttal, határozottan lesz képes belépni a terembe, ami viszont egészen más, mint legutóbb.*
~Szeszélyes torony…~ *Odabent egy másik mélységivel találja Norennart, ha közben ő is felért, amitől egy pillanatra megszeppen. Ha találkozik a tekintetük, akkor egyelőre szó nélkül, egy biccentéssel köszön neki. Nem tudja megmondani miért, de a puszta jelenlététől is megborzong.*
~Hmm…~ *Fűzi hozzá a véleményét Velar is, ami Nori számára csak még gyanúsabbá teszi a helyzetet.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Az már biztos, hogy ha a feketeségen múlik, márpedig úgy tűnik, hogy rajta múlik, akkor nem ez lesz a békülés napja. Egy pillanatig sem törik meg a határozottsága, mi szerint nem akarja a mélységi társaságát mindaddig, míg be nem bizonyítja, hogy kettejük kapcsolatának köze van ahhoz, amit ő barátságként ismer. Norennar azonban még egy apró kísérletet sem tesz arra, hogy legalább megpróbálja megmagyarázni a tetteit, így pedig teljes bizonyossággal jelenthető ki, hogy nem fognak egyről a kettőre jutni.
A tudatlanság kellemes jelenléte azonban még most is óvja mindkettejüket, mert ha Norileina tudná az igazságot, azt, hogy akit keres, akit oly haragosan vádol, itt áll előtte, akkor Mágustorony és világmegmentés ide vagy oda, tán sokkal véresebb véget is érhetne ez a sötét kis történet.*
- Muszáj megcáfolnod, amit mondok, igaz? *Kérdezi vissza indulatosan, mikor a férfi azon nyomban ellenkezni kezd Yillith véleményével. Már bocsájtsák meg az istenek, de Sa'Tereth hű szolgájának szavaiban jobban fog bízni, mint a sötételfében, aki orkok lefejezése után hagyta ott őket egy veszélyes környéken.
Választ egyébként nem vár, és úgy tűnik, hogy nem is fog kapni. Norennar szó nélkül indul el felfelé a lépcsőkön. Nori a hátát nézi mindaddig, míg el nem tűnik a fordulóban, de nem követi azonnal. Szüksége van arra a néhány perc magányra, ami jut neki idelent. Összeszedi a gondolatait, majd miután útbaigazítást kap, el is indul felfelé. A lépcsők megmászása próbára teszi az állóképességet, pont úgy, mint legutóbbi alkalommal. A legfelső feletti emeletre érve már neki is meg kell pihennie, mielőtt újra egyenes háttal, határozottan lesz képes belépni a terembe, ami viszont egészen más, mint legutóbb.*
~Szeszélyes torony…~ *Odabent egy másik mélységivel találja Norennart, ha közben ő is felért, amitől egy pillanatra megszeppen. Ha találkozik a tekintetük, akkor egyelőre szó nélkül, egy biccentéssel köszön neki. Nem tudja megmondani miért, de a puszta jelenlététől is megborzong.*
~Hmm…~ *Fűzi hozzá a véleményét Velar is, ami Nori számára csak még gyanúsabbá teszi a helyzetet.*
1432. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-05-30 16:59:01
Üzenet elküldve: 2026-05-30 16:59:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
//Norileina//
*Norennar egy pillanatig csak nézi a nőt. A válasz hallatán lassan kifújja a levegőt az orrán át, majd egyik kezét ismét a tarkójához emeli. Ujjai végigszaladnak a nyakán, mielőtt félrefordítaná a tekintetét.*
- Megértem.
*Nem hangzik sértődötten. Tulajdonképpen meglepve sem. Amikor azonban Norileina a szívet említi, a mélységi testtartása szemmel láthatóan megváltozik. Vállai megfeszülnek, torka összeszorul. Csak egy rövid, lopott pillantást vet a nőre, aztán inkább a terem egyik távoli pontját kezdi tanulmányozni.
Pashthrától elvették. Az őrségnél van. Eeyr kezében.
Az állkapcsa megfeszül. Nem kérdez vissza. Nem is nagyon tudna mit. Néhány pillanatig csak hallgatja a lányt, közben pedig lassan ráébred, hogy Pashthra vagy nem jött rá, honnan származott a füles amit az őrség kapott, vagy tudja jól és egyszerűen csak hallgatott róla Nori előtt. Egyik lehetőség sem tölti el különösebb büszkeséggel.
Valami kellemetlen érzés telepszik a gyomrába. A gondolat, hogy a fiú mindezek után sem mondta el Norileinának az igazságot, rosszabbul esik neki, mint szeretné beismerni. Arról nem is beszélve, hogy még Pashthra volt szeretőjével is sikerült ágyba bújnia. Szó mi szó, jobban mardossa most a mélységit a bűntudat mint előtte bármikor.
Ahogy azonban a nő tovább beszél, figyelme lassan a hallottakra terelődik. Ujjai végigsimítanak állán, miközben elgondolkodva hallgatja Yillith véleményét. Kacat. Valahogy nem hangzik túl meggyőzően. Tekintete a csigalépcsőkre siklik, majd a körülöttük dolgozó talárosokra. A gyertyafényben görnyedő mágusokra, a könyvekre, a kihalt Toronyra, amelyet láthatóan egyetlen estére sem tudtak teljesen nyugalomban hagyni.*
- Ha valóban egy kacat lenne, most nem lennénk itt...
*Jegyzi meg végül szárazon. Abogr nem annak a fajtának tűnt, aki csak heccből összehívná a fél várost valami jelentéktelen apróság miatt. Norennar már sok mindenben nem volt biztos az utóbbi hetek eseményei után, amiben lehet nem kellett volna, ebben azonban továbbra is meglehetősen erősen hisz.
Norileina türelmetlenségére végül csak bólint egyet. Ebben legalább nincs köztük vita. Szó nélkül indul el a lépcsők felé. Csizmája tompán koppan a fokokon, miközben megkezdi a hosszú kapaszkodást felfelé. Néhány lépés után szeme sarkából még a nőre pillant, aztán vissza az előtte emelkedő lépcsősorra. Elhúzza a száját. A Torony első látogatásakor sem kedvelte ezt a nyavalyás mászást. Azóta sem sikerült megszeretnie.
Egy újabb sóhaj szökik ki belőle, miközben tovább indul felfelé a végtelennek tűnő fokokon. Ha rajta múlna, a mágusok rég feltaláltak volna valami kevésbé bosszantó megoldást. De mivel nem rajta múlik, marad a lépcső. Meg a mászás.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
//Norileina//
*Norennar egy pillanatig csak nézi a nőt. A válasz hallatán lassan kifújja a levegőt az orrán át, majd egyik kezét ismét a tarkójához emeli. Ujjai végigszaladnak a nyakán, mielőtt félrefordítaná a tekintetét.*
- Megértem.
*Nem hangzik sértődötten. Tulajdonképpen meglepve sem. Amikor azonban Norileina a szívet említi, a mélységi testtartása szemmel láthatóan megváltozik. Vállai megfeszülnek, torka összeszorul. Csak egy rövid, lopott pillantást vet a nőre, aztán inkább a terem egyik távoli pontját kezdi tanulmányozni.
Pashthrától elvették. Az őrségnél van. Eeyr kezében.
Az állkapcsa megfeszül. Nem kérdez vissza. Nem is nagyon tudna mit. Néhány pillanatig csak hallgatja a lányt, közben pedig lassan ráébred, hogy Pashthra vagy nem jött rá, honnan származott a füles amit az őrség kapott, vagy tudja jól és egyszerűen csak hallgatott róla Nori előtt. Egyik lehetőség sem tölti el különösebb büszkeséggel.
Valami kellemetlen érzés telepszik a gyomrába. A gondolat, hogy a fiú mindezek után sem mondta el Norileinának az igazságot, rosszabbul esik neki, mint szeretné beismerni. Arról nem is beszélve, hogy még Pashthra volt szeretőjével is sikerült ágyba bújnia. Szó mi szó, jobban mardossa most a mélységit a bűntudat mint előtte bármikor.
Ahogy azonban a nő tovább beszél, figyelme lassan a hallottakra terelődik. Ujjai végigsimítanak állán, miközben elgondolkodva hallgatja Yillith véleményét. Kacat. Valahogy nem hangzik túl meggyőzően. Tekintete a csigalépcsőkre siklik, majd a körülöttük dolgozó talárosokra. A gyertyafényben görnyedő mágusokra, a könyvekre, a kihalt Toronyra, amelyet láthatóan egyetlen estére sem tudtak teljesen nyugalomban hagyni.*
- Ha valóban egy kacat lenne, most nem lennénk itt...
*Jegyzi meg végül szárazon. Abogr nem annak a fajtának tűnt, aki csak heccből összehívná a fél várost valami jelentéktelen apróság miatt. Norennar már sok mindenben nem volt biztos az utóbbi hetek eseményei után, amiben lehet nem kellett volna, ebben azonban továbbra is meglehetősen erősen hisz.
Norileina türelmetlenségére végül csak bólint egyet. Ebben legalább nincs köztük vita. Szó nélkül indul el a lépcsők felé. Csizmája tompán koppan a fokokon, miközben megkezdi a hosszú kapaszkodást felfelé. Néhány lépés után szeme sarkából még a nőre pillant, aztán vissza az előtte emelkedő lépcsősorra. Elhúzza a száját. A Torony első látogatásakor sem kedvelte ezt a nyavalyás mászást. Azóta sem sikerült megszeretnie.
Egy újabb sóhaj szökik ki belőle, miközben tovább indul felfelé a végtelennek tűnő fokokon. Ha rajta múlna, a mágusok rég feltaláltak volna valami kevésbé bosszantó megoldást. De mivel nem rajta múlik, marad a lépcső. Meg a mászás.*
1431. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-05-30 14:16:11
Üzenet elküldve: 2026-05-30 14:16:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
//Norennar//
*Norennar közeledik hozzá, de ő nem mozdul. Se előre, se hátra. Nem tesz mást, csupán szembesíti őt azzal, hogyan fordult ellene és hagyta magára őt egy barát. A szerencse talán csak az, hogy a feketeség még nem is tudja, ehhez a felsoroláshoz hozzá lehetne még csapni az árulást is. A férfi sajnálatára egyetlen reakciója van csupán, mégpedig az, hogy inkább a szédítő lépcsősor felé fordul, minthogy a szemeibe nézzen, miközben bocsánatot próbál kérni. Sajnálat, mi? Nincs szüksége rá. Akkor sem volt, amikor Aregeor, Idya vagy épp Clion hagyta magára. Nem sajnálta őt senki már akkor sem, amikor valaki egy védtelen, ártatlan csecsemő apját ölte meg, ki tudja milyen alattomos oknál fogva.*
~Nem kell. Nem kell a sajnálata…~ *Sziszegi magában, majd miután sikerült lenyelnie azt a bizonyos gombócot a torkában, megszólal. Nem akar beszélgetni, de a csend is legalább olyannyira őrjítő, mint a mélységi jelenléte.*
- Azzal nincs bajom, ha itt alszom, csak ne veled kelljen. *Jelenti ki ugyanazzal a fagyossággal, ami azóta az arcára ragadt, hogy megpillantotta Norennart. Hogy mit gondolnak a csuhások arról, hogyan hívja a vénembert, nem érdekli. Ő jött a világot megmenteni, nem ezek a… toronytöltelékek.*
- Abogr nem fog örülni. Pashthrától elvették a szívet. Az egyetlen helyre került, ahová nem akartam, hogy kerüljön. A városőrségnél van, Eeyr kezében. *Nem tetszően csóválja meg a fejét. Látszik rajta, hogy valakinek ezért szívesen kitekerné a nyakát, csak épp nem ismeri a felelőst.*
- De… beszéltem Yillithtel. Szerinte az a gyémánt csak egy kacat, és nem sok befolyása van a történtekre. Szóval, bárki is intézte úgy, hogy ne lehessen nálam, nem lehet boldog, mert nem tudott tönkretenni engem. Csak azt ajánlom neki, hogy az én ne találjam meg. *Karjait összefonja maga előtt, és türelmetlenül kezd ide-oda lépkedni egy néhány méteres vonalon. Felpillant a plafonra, nagyot sóhajt.*
- Induljunk már! Utálok várni… *A bejárat felé is elnéz, hátha megpillantja végre Mait. Meg kell tudnia, miért mondta, hogy óvakodjon Norennartól, amit mondjuk eddig nem igazán sikerül betartania úgy, hogy itt lépked mellette.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
//Norennar//
*Norennar közeledik hozzá, de ő nem mozdul. Se előre, se hátra. Nem tesz mást, csupán szembesíti őt azzal, hogyan fordult ellene és hagyta magára őt egy barát. A szerencse talán csak az, hogy a feketeség még nem is tudja, ehhez a felsoroláshoz hozzá lehetne még csapni az árulást is. A férfi sajnálatára egyetlen reakciója van csupán, mégpedig az, hogy inkább a szédítő lépcsősor felé fordul, minthogy a szemeibe nézzen, miközben bocsánatot próbál kérni. Sajnálat, mi? Nincs szüksége rá. Akkor sem volt, amikor Aregeor, Idya vagy épp Clion hagyta magára. Nem sajnálta őt senki már akkor sem, amikor valaki egy védtelen, ártatlan csecsemő apját ölte meg, ki tudja milyen alattomos oknál fogva.*
~Nem kell. Nem kell a sajnálata…~ *Sziszegi magában, majd miután sikerült lenyelnie azt a bizonyos gombócot a torkában, megszólal. Nem akar beszélgetni, de a csend is legalább olyannyira őrjítő, mint a mélységi jelenléte.*
- Azzal nincs bajom, ha itt alszom, csak ne veled kelljen. *Jelenti ki ugyanazzal a fagyossággal, ami azóta az arcára ragadt, hogy megpillantotta Norennart. Hogy mit gondolnak a csuhások arról, hogyan hívja a vénembert, nem érdekli. Ő jött a világot megmenteni, nem ezek a… toronytöltelékek.*
- Abogr nem fog örülni. Pashthrától elvették a szívet. Az egyetlen helyre került, ahová nem akartam, hogy kerüljön. A városőrségnél van, Eeyr kezében. *Nem tetszően csóválja meg a fejét. Látszik rajta, hogy valakinek ezért szívesen kitekerné a nyakát, csak épp nem ismeri a felelőst.*
- De… beszéltem Yillithtel. Szerinte az a gyémánt csak egy kacat, és nem sok befolyása van a történtekre. Szóval, bárki is intézte úgy, hogy ne lehessen nálam, nem lehet boldog, mert nem tudott tönkretenni engem. Csak azt ajánlom neki, hogy az én ne találjam meg. *Karjait összefonja maga előtt, és türelmetlenül kezd ide-oda lépkedni egy néhány méteres vonalon. Felpillant a plafonra, nagyot sóhajt.*
- Induljunk már! Utálok várni… *A bejárat felé is elnéz, hátha megpillantja végre Mait. Meg kell tudnia, miért mondta, hogy óvakodjon Norennartól, amit mondjuk eddig nem igazán sikerül betartania úgy, hogy itt lépked mellette.*
1430. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-05-30 12:31:50
Üzenet elküldve: 2026-05-30 12:31:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
//Norileina//
*Norennar ösztönösen tesz egy fél lépést a nő irányáb, viszont nem jut messzire. A lány első mondata után megdermed. A halvány mosoly eltűnik az arcáról. Állkapcsa megfeszül, tekintete egy pillanatra elmozdul Norileináról, majd visszatér rá. Nem szakítja félbe. Nem próbál közbevágni. Egyszerűen végighallgatja.
Amikor a nő befejezi, néhány pillanatig csend marad köztük. A mélységi lassan kifújja a levegőt az orrán át. Egyik kezével végig simít tarkóján, megdörzsöli a nyakát, majd ennyit felel.*
- Sajnálom.
*Nem tesz hozzá semmit. Nem beszél a szívről. Nem beszél arról sem, hogy miért döntött úgy, ahogy. A történtek közül egyiken sem tud már változtatni. Nem tervezi megvédeni korábbi felindulásból elkövetett döntését, bár továbbra is kitart amellett. A lényeg az, hogy a lány jól van, a szív pedig biztonságban, tőle távol. Nem tudja, hogy ez valóban a tetteinek köszönhető-e mindenesetre szeretné azt hinni és emiatt így is tesz.
Norileina elfordul tőle, ő pedig követi tekintetével. A csigalépcsőkre pillant. A végtelennek tűnő fokokra. Egy pillanatra eltűnődik rajta, vajon melyik őrült találta ki ezt az egészet, aztán a kérdés hallatán egyszerűen bólint egyet.
Tekintete visszatér a nőre. Végighallgatja a folytatást is. A "vénség" említésére akaratlanul is az egyik közeli taláros felé sandít, majd gyorsan vissza Norileinára.*
- Igen. Kaptam.
*Rövid válasz. Felesleges volna többet mondania. Az utolsó mondat hallatán azonban önkéntelenül felvonja egyik szemöldökét. Nem mintha meglepné. Ha a helyük fordított lenne, valószínűleg ő sem akarna egy szobában aludni saját magával a nő helyében.
Halkan felsóhajt.*
- Remélem ezúttal nem is lesz szükség arra, hogy itt töltsü...
*Megakad. A szó a torkán akad, mielőtt befejezhetné. Tekintete röviden Norileinára siklik.*
- ...töltsem az éjszakát.
*Valahol a terem másik végében lap fordul egy könyvben. Egy toll sercen a pergamenen. A Torony ugyanúgy teszi a dolgát, mintha semmi sem történt volna. Norennar azonban továbbra is a nőt figyeli. A tartását. A tekintetét. Azt, hogy marad-e még, vagy egyszerűen hátat fordít neki és elsétál.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
//Norileina//
*Norennar ösztönösen tesz egy fél lépést a nő irányáb, viszont nem jut messzire. A lány első mondata után megdermed. A halvány mosoly eltűnik az arcáról. Állkapcsa megfeszül, tekintete egy pillanatra elmozdul Norileináról, majd visszatér rá. Nem szakítja félbe. Nem próbál közbevágni. Egyszerűen végighallgatja.
Amikor a nő befejezi, néhány pillanatig csend marad köztük. A mélységi lassan kifújja a levegőt az orrán át. Egyik kezével végig simít tarkóján, megdörzsöli a nyakát, majd ennyit felel.*
- Sajnálom.
*Nem tesz hozzá semmit. Nem beszél a szívről. Nem beszél arról sem, hogy miért döntött úgy, ahogy. A történtek közül egyiken sem tud már változtatni. Nem tervezi megvédeni korábbi felindulásból elkövetett döntését, bár továbbra is kitart amellett. A lényeg az, hogy a lány jól van, a szív pedig biztonságban, tőle távol. Nem tudja, hogy ez valóban a tetteinek köszönhető-e mindenesetre szeretné azt hinni és emiatt így is tesz.
Norileina elfordul tőle, ő pedig követi tekintetével. A csigalépcsőkre pillant. A végtelennek tűnő fokokra. Egy pillanatra eltűnődik rajta, vajon melyik őrült találta ki ezt az egészet, aztán a kérdés hallatán egyszerűen bólint egyet.
Tekintete visszatér a nőre. Végighallgatja a folytatást is. A "vénség" említésére akaratlanul is az egyik közeli taláros felé sandít, majd gyorsan vissza Norileinára.*
- Igen. Kaptam.
*Rövid válasz. Felesleges volna többet mondania. Az utolsó mondat hallatán azonban önkéntelenül felvonja egyik szemöldökét. Nem mintha meglepné. Ha a helyük fordított lenne, valószínűleg ő sem akarna egy szobában aludni saját magával a nő helyében.
Halkan felsóhajt.*
- Remélem ezúttal nem is lesz szükség arra, hogy itt töltsü...
*Megakad. A szó a torkán akad, mielőtt befejezhetné. Tekintete röviden Norileinára siklik.*
- ...töltsem az éjszakát.
*Valahol a terem másik végében lap fordul egy könyvben. Egy toll sercen a pergamenen. A Torony ugyanúgy teszi a dolgát, mintha semmi sem történt volna. Norennar azonban továbbra is a nőt figyeli. A tartását. A tekintetét. Azt, hogy marad-e még, vagy egyszerűen hátat fordít neki és elsétál.*
1429. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-05-30 10:16:43
Üzenet elküldve: 2026-05-30 10:16:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
//Norennar//
*Nem tudja eldönteni, hogy mit érez most, hogy újra látja a sötételfet. Félelmet, dühöt, csalódottságot vagy ugyanazt a barátságot, amelyet a véreskü soha nem hagy majd megtörni? Ha lehet mindezt egyszerre, akkor minden bizonnyal azt. A férfi nevén kívül más szó nem formálódik ajkain, csak barnáinak hűvös pillantása árulkodik arról, hogy miféle gondolatok kavaroghatnak benne a boldognak koránt sem nevezhető viszontlátást illetően.
Úgy tűnik, hogy a mélységi sem válik hirtelen a szavak mesterévé, bár, valljuk be, ő talán soha nem is volt az. Bár a haja rövidebb lett, azt a halvány félmosolyt ezer közül is felismerné, s ha nem lenne ott Norennar arcán, talán kételkedne is benne, hogy valóban ő az. A lány azonban nem viszonozza a gesztust, az ő szája széle nem görbül sem felfelé, sem lefelé. Semmitmondó, hűvös, kiüresedett tekintetet kap tőle a férfi válaszul.*
- Gondolom, hogy mennyire. Azok után, hogy meg akartál ölni, majd másnap egy vérfürdő után magamra hagytál a mocsárban. Azóta is keresem a választ, hogy vajon mit jelent a barátság szó. *Nem teszi hozzá, de egyértelműen sugallja, hogy számára nem ezt. Éppen ezért gondolkodott már el többször azon, hogy az átok talán nem is sikerült. Ugyanúgy elronthatta, mikor Maival próbálkozott megkötni egy hasonló esküt a Vérkertben. Talán Sa'Tereth nem engedi meg azt, hogy az ő hatalmának közbenjárásával szoros barátságok köttethessenek.
Nori közben elfordul a sötételftől, és már a végtelennek tűnő magasságokba vezető csigalépcsőket fürkészi.*
- Ott fogunk felmenni? *Kérdezi, de nem vár választ, csak muszáj valami másról beszélnie, mielőtt feldúltsága okán valami meggondolatlanságot csinálna. Hümment egyet, majd tekintetét visszafordítja Norennar felé.*
- Kaptál egy üzenetet a vénségtől, igaz? Ha te itt vagy, akkor bizonyára a többiek is jönnek. Ezúttal Maival akarok egy szobában lenni, nem veled. *Jelenti ki határozottan, bár egyelőre nem biztos abban, hogy kapni fognak szobákat. Sőt, tulajdonképp halvány fogalma sincs, hogy mi fog történni.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
//Norennar//
*Nem tudja eldönteni, hogy mit érez most, hogy újra látja a sötételfet. Félelmet, dühöt, csalódottságot vagy ugyanazt a barátságot, amelyet a véreskü soha nem hagy majd megtörni? Ha lehet mindezt egyszerre, akkor minden bizonnyal azt. A férfi nevén kívül más szó nem formálódik ajkain, csak barnáinak hűvös pillantása árulkodik arról, hogy miféle gondolatok kavaroghatnak benne a boldognak koránt sem nevezhető viszontlátást illetően.
Úgy tűnik, hogy a mélységi sem válik hirtelen a szavak mesterévé, bár, valljuk be, ő talán soha nem is volt az. Bár a haja rövidebb lett, azt a halvány félmosolyt ezer közül is felismerné, s ha nem lenne ott Norennar arcán, talán kételkedne is benne, hogy valóban ő az. A lány azonban nem viszonozza a gesztust, az ő szája széle nem görbül sem felfelé, sem lefelé. Semmitmondó, hűvös, kiüresedett tekintetet kap tőle a férfi válaszul.*
- Gondolom, hogy mennyire. Azok után, hogy meg akartál ölni, majd másnap egy vérfürdő után magamra hagytál a mocsárban. Azóta is keresem a választ, hogy vajon mit jelent a barátság szó. *Nem teszi hozzá, de egyértelműen sugallja, hogy számára nem ezt. Éppen ezért gondolkodott már el többször azon, hogy az átok talán nem is sikerült. Ugyanúgy elronthatta, mikor Maival próbálkozott megkötni egy hasonló esküt a Vérkertben. Talán Sa'Tereth nem engedi meg azt, hogy az ő hatalmának közbenjárásával szoros barátságok köttethessenek.
Nori közben elfordul a sötételftől, és már a végtelennek tűnő magasságokba vezető csigalépcsőket fürkészi.*
- Ott fogunk felmenni? *Kérdezi, de nem vár választ, csak muszáj valami másról beszélnie, mielőtt feldúltsága okán valami meggondolatlanságot csinálna. Hümment egyet, majd tekintetét visszafordítja Norennar felé.*
- Kaptál egy üzenetet a vénségtől, igaz? Ha te itt vagy, akkor bizonyára a többiek is jönnek. Ezúttal Maival akarok egy szobában lenni, nem veled. *Jelenti ki határozottan, bár egyelőre nem biztos abban, hogy kapni fognak szobákat. Sőt, tulajdonképp halvány fogalma sincs, hogy mi fog történni.*
1428. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-05-30 09:04:30
Üzenet elküldve: 2026-05-30 09:04:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
//Norileina//
*Norennar néhány lépéssel beljebb húzódik az ajtótól. Tekintete lassan végigjárja a Torony belsejét. A megszokottnál jóval kevesebben vannak itt. Nem lát kíváncsi tanoncokat, nem hallja a folyosókon visszhangzó sürgés-forgást sem. Csak a gyertyafényben dolgozó talárosokat. Egyikük könyv fölé görnyed, másikuk jegyzetel valamit olyan elszántsággal, mintha a világ sorsa múlna rajta.
Még mindig nem igazán szívleli ezt a helyet.
Mintha a természet összes törvényét szándékosan próbálná szemen köpni. Arról nem is beszélve, hogy az egész hely egy feltérképezhetetlen útvesztő. Folyamatosan változik az egész, s hogy milyen logika alapján – már ha egyáltalán létezik itt ilyesmi – még nem sikerült megfejtenie, s úgy érzi, ha több évezreden át élne tán akkor se sikerülne.
Egy újabb sóhaj hagyja hátra ajkait, végig nézve a látszólag végtelenségbe nyúló csigalépcsőkön, amikoris közeledő léptek kopogását hallja a háta mögül.
Hosszúkás füle enyhén megrezdül a hangra, ám mégsem fordul meg egyelőre. Sejti mi következik, ezért igyekszik kiélvezni minden másodpercet amit még eltölthet anélkül a bizonyos gombóc nélkül a torkában.
Az elmúlt napokban többször is eszébe jutott, hogy kiket hívhatott még ide Abogr. Egy bizonyos név pedig minden alkalommal felmerült benne. Amikor meghallja a hangot, a sejtése beigazolódik. Norennar lassan kifújja a benntartott levegőt az orrán át. Szemeit egy pillanatra lehunyja, majd kihúzza magát. Végül kimért lassú mozdulattal fordul szembe a barátjával. Ajkai halovány félmosolyba görbülnek látva a nőt, tekintete azonban mégis keserűségről árulkodik.*
- Norileina...
*Mondja ki végül ő is a másik nevét. Rekedtes hangja a megszokottnál valamivel halkabban szól.*
- Jó… Jó látni téged.
*Mondja Norennar kissé bizonytalanul, s ezen mondat után csend is telepszik közéjük. Hacsak Norileina meg nem töri azt. A mélységi ugyanis nem tudja mit mondhatna. Nem tudja mennyi mindent tud a lány, hogyan érez, mit gondol. Az egyedüli jó jel, amit eleddig hősünk észlelt az talán az, hogy még mindig nincs egy tőr a torkának szegezve. Akárhogy is Norennar közben a lányt figyeli. Nem a ruháját. Nem az ékszereit. Hanem őt. A tartását. A tekintetét. A vonásait. Bármit ami árulkodó lehet arról, hogy mi jön ez után.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
//Norileina//
*Norennar néhány lépéssel beljebb húzódik az ajtótól. Tekintete lassan végigjárja a Torony belsejét. A megszokottnál jóval kevesebben vannak itt. Nem lát kíváncsi tanoncokat, nem hallja a folyosókon visszhangzó sürgés-forgást sem. Csak a gyertyafényben dolgozó talárosokat. Egyikük könyv fölé görnyed, másikuk jegyzetel valamit olyan elszántsággal, mintha a világ sorsa múlna rajta.
Még mindig nem igazán szívleli ezt a helyet.
Mintha a természet összes törvényét szándékosan próbálná szemen köpni. Arról nem is beszélve, hogy az egész hely egy feltérképezhetetlen útvesztő. Folyamatosan változik az egész, s hogy milyen logika alapján – már ha egyáltalán létezik itt ilyesmi – még nem sikerült megfejtenie, s úgy érzi, ha több évezreden át élne tán akkor se sikerülne.
Egy újabb sóhaj hagyja hátra ajkait, végig nézve a látszólag végtelenségbe nyúló csigalépcsőkön, amikoris közeledő léptek kopogását hallja a háta mögül.
Hosszúkás füle enyhén megrezdül a hangra, ám mégsem fordul meg egyelőre. Sejti mi következik, ezért igyekszik kiélvezni minden másodpercet amit még eltölthet anélkül a bizonyos gombóc nélkül a torkában.
Az elmúlt napokban többször is eszébe jutott, hogy kiket hívhatott még ide Abogr. Egy bizonyos név pedig minden alkalommal felmerült benne. Amikor meghallja a hangot, a sejtése beigazolódik. Norennar lassan kifújja a benntartott levegőt az orrán át. Szemeit egy pillanatra lehunyja, majd kihúzza magát. Végül kimért lassú mozdulattal fordul szembe a barátjával. Ajkai halovány félmosolyba görbülnek látva a nőt, tekintete azonban mégis keserűségről árulkodik.*
- Norileina...
*Mondja ki végül ő is a másik nevét. Rekedtes hangja a megszokottnál valamivel halkabban szól.*
- Jó… Jó látni téged.
*Mondja Norennar kissé bizonytalanul, s ezen mondat után csend is telepszik közéjük. Hacsak Norileina meg nem töri azt. A mélységi ugyanis nem tudja mit mondhatna. Nem tudja mennyi mindent tud a lány, hogyan érez, mit gondol. Az egyedüli jó jel, amit eleddig hősünk észlelt az talán az, hogy még mindig nincs egy tőr a torkának szegezve. Akárhogy is Norennar közben a lányt figyeli. Nem a ruháját. Nem az ékszereit. Hanem őt. A tartását. A tekintetét. A vonásait. Bármit ami árulkodó lehet arról, hogy mi jön ez után.*
1427. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-05-30 00:33:31
Üzenet elküldve: 2026-05-30 00:33:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Nestar az éjszakából csak annyit érez, hogy elfelejtette, mennyivel hűvösebb is van a tó szélén, mint a városban, legyen az éppen ostrom alatt vagy sem. És sötétebb, mint gondolta volna. Útjuk kevésbé elveszett, ahogy a két fényforrás elvezeti őket a kapu elé, azonban jelképezik is, hogy a gyűlés komolyságát alulbecsülte és az egész torony őrizet alá került, nem csak a gyűlés helye. Ezt gyorsan keresztbe is tesz a terveinek, hogy addig varázslatokat tanulmányozzon, amíg Mainak elmagyarázzák, hogy mire is kell majd használniuk azokat, bár még nem zárja ki, hogy csak átkutatják az érkezőket. Az esélyei gyorsabban elszállnak, amint meglátja, hogy a kapuban nem a városi őrségtől állnak, és érthető módon nem is Abogr, hanem két mágus őrségben. És a céljaikat is tisztábbá teszik, amint kiderül, hogy ide csak a meghívottak jöhetnek be. Szerencsére elég gyorsan ki is állnak mellette.*
- Kellemes estét! Nestar Erefiz, alkimista.
*Bár ezzel új információ nem hangzott el a szájából, vagy legalább is reméli, hogy a neve még hallomásban van a környéken. Bár erre talán jobb nem mérget venni a varázslók zárkózott világában.*
- Jöttem Abogr mester számára felajánlani szolgálataimat anyagtudományi szakértelmemmel és a hozzá tartozó varázsitalok készítésével, valamint naprakész ismereteimet a Vashegy ostromával kapcsolatban.
*Sajnos a relikviáról kevesebbet beszélhet, ugyanis az erőd látogatása és megsegítése elsőbbséget élvezett a teoretikus támogatással szemben, amit a kutatása talán hozhat a szívről. Nem beszélvén arról, hogy Abogr üzenetével a vak spekuláció is fölöslegessé vált, remélhetőleg valami biztosabb csapásirányba tereli őket a nagy mágus. Ha nem, akkor végül is nincsenek nagyobb bajban, mint eddig. Az alkimista azt se bánja, ha csak a tenger mélyére küldik az átkozott tárgyat. Ami viszont a meggyőzést illeti, az nem éppen erőssége, szóval reméli, hogy a felajánlását nem dobják vissza. Ilyen időben a kint várakozás is rosszabbul hangzik.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Nestar az éjszakából csak annyit érez, hogy elfelejtette, mennyivel hűvösebb is van a tó szélén, mint a városban, legyen az éppen ostrom alatt vagy sem. És sötétebb, mint gondolta volna. Útjuk kevésbé elveszett, ahogy a két fényforrás elvezeti őket a kapu elé, azonban jelképezik is, hogy a gyűlés komolyságát alulbecsülte és az egész torony őrizet alá került, nem csak a gyűlés helye. Ezt gyorsan keresztbe is tesz a terveinek, hogy addig varázslatokat tanulmányozzon, amíg Mainak elmagyarázzák, hogy mire is kell majd használniuk azokat, bár még nem zárja ki, hogy csak átkutatják az érkezőket. Az esélyei gyorsabban elszállnak, amint meglátja, hogy a kapuban nem a városi őrségtől állnak, és érthető módon nem is Abogr, hanem két mágus őrségben. És a céljaikat is tisztábbá teszik, amint kiderül, hogy ide csak a meghívottak jöhetnek be. Szerencsére elég gyorsan ki is állnak mellette.*
- Kellemes estét! Nestar Erefiz, alkimista.
*Bár ezzel új információ nem hangzott el a szájából, vagy legalább is reméli, hogy a neve még hallomásban van a környéken. Bár erre talán jobb nem mérget venni a varázslók zárkózott világában.*
- Jöttem Abogr mester számára felajánlani szolgálataimat anyagtudományi szakértelmemmel és a hozzá tartozó varázsitalok készítésével, valamint naprakész ismereteimet a Vashegy ostromával kapcsolatban.
*Sajnos a relikviáról kevesebbet beszélhet, ugyanis az erőd látogatása és megsegítése elsőbbséget élvezett a teoretikus támogatással szemben, amit a kutatása talán hozhat a szívről. Nem beszélvén arról, hogy Abogr üzenetével a vak spekuláció is fölöslegessé vált, remélhetőleg valami biztosabb csapásirányba tereli őket a nagy mágus. Ha nem, akkor végül is nincsenek nagyobb bajban, mint eddig. Az alkimista azt se bánja, ha csak a tenger mélyére küldik az átkozott tárgyat. Ami viszont a meggyőzést illeti, az nem éppen erőssége, szóval reméli, hogy a felajánlását nem dobják vissza. Ilyen időben a kint várakozás is rosszabbul hangzik.*
1426. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-05-29 21:18:45
Üzenet elküldve: 2026-05-29 21:18:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
//Norennar//
*A Kikötőtől a Mágustoronyig rendkívül hosszú az út, de nem csupán fizikai értelemben, hanem lelkileg is. Út közben látta ugyanis a Szántóföldeken uralkodó helyzetet, azt, hogy a falvak néhol olyanok, mintha kísértetjárta, rég elhagyatott helyszínek volnának vagy azért, mert az ott élők a város felé menekültek, vagy pedig ki sem merik nyitni az ajtajaikat, ha idegen jár arra. Igen, néhány pillanatig a bűntudat tiszteletét tette, hogy mardossa a lelkét, főleg azok után, hogy a Kikötőben néhányaknak kénytelen volt színt vallani arról, hogy valahol talán ez az egész az ő hibája. Meglehet, de esélyt kapott, hogy tehessen valamit annak érdekében, hogy helyrehozza ezt a hibát.
Nem együltében utazott ide Árnyék hátán, előtte megjárta artheniori otthonát is, hogy hátizsákjában ruhákat és egyéb holmit hozzon magával, hisz nem tudja, mennyi időt töltenek majd itt, s előtte még pihent is néhány órácskát. Ami Artheniort illeti, a szóbeszéd ott sem fest szebb képet a világ helyzetéről.*
~Igazából Yillith a hibás, nem, Velar? Ő vezetett engem a sírhoz.~ *Kérdezi elméjében lakozó társát, de válasz nem érkezik, mire a feketeség csak hümment egyet. Paripáját hátrahagyva fellépked a szeszélyes torony átlátszó lépcsőin, majd megáll az őt fogadó páros előtt. Megtanulhatta már legjobb barátnőjétől, hogy a küllem mennyire fontos, így igyekezett viszonylag összeszedett külsővel érkezni. Fehér felső, rajta egy fekete, fűzőszerű mellénnyel, alul pedig elől egészen rövid, hátul majdnem a bokájáig leérő szoknyát és csizmát visel. Ékszereit sem hagyta otthon, nyakában kígyófejes függője, míg csuklóján a kígyót mintázó karkötő ékeskedik.*
~Mai is biztosan itt lesz…~ *Jut eszébe a félvér, akit nem talált a polgárnegyedi házban, így nem volt lehetőségük együtt érkezni. Mindeközben a meghívóját felmutatva bebocsájtást nyer a toronyba, ami kihaltságában meglehetősen furcsa hangulatot szül. Körbepillant, s először csak néhány, előtte elhaladó csuklyás alak kerül a látóterébe, de aztán megpillant valakit, akiről eddig ugyan meg is feledkezett, de látványa szinte villámcsapásként éri.*
- Norennar… *Suttogja, miközben érzi, ahogy a szívverése felgyorsult, torkában gombóc, gyomraiban pedig pillangók kezdenek repkedni. A sötételf elsőre nem láthatja, hisz háttal áll neki, miután ugyanazon az ajtón belépve érkezhettek, de Nori hamar odalép hozzá, lépteinek halkan kopogó zaját pedig már sokkal azelőtt is meghallhatja a férfi, hogy megszólalna.*
- Norennar! *Szólítja meg most már hangosan is az eddig barátjának tartott mélységit. Most viszont nem tudja, hányadán álljon vele. Az emlékek nem törlődtek ki elméjéből úgy, mint sok másik, rémálmaiban néha még most is látja a gyilkos pillantásokat, melyekről aznap este elhitte, hogy valóban ölni tudnának. Nem mellesleg azt sem értheti még, hogy miért üznete Mai mágiával azt, hogy óvatos legyen Norennarral. Egyebet nem szól, csak határozottságot színlelve emeli barnáit a másikra, és várja, hogy reagál eme szükségszerű viszontlátásra.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
//Norennar//
*A Kikötőtől a Mágustoronyig rendkívül hosszú az út, de nem csupán fizikai értelemben, hanem lelkileg is. Út közben látta ugyanis a Szántóföldeken uralkodó helyzetet, azt, hogy a falvak néhol olyanok, mintha kísértetjárta, rég elhagyatott helyszínek volnának vagy azért, mert az ott élők a város felé menekültek, vagy pedig ki sem merik nyitni az ajtajaikat, ha idegen jár arra. Igen, néhány pillanatig a bűntudat tiszteletét tette, hogy mardossa a lelkét, főleg azok után, hogy a Kikötőben néhányaknak kénytelen volt színt vallani arról, hogy valahol talán ez az egész az ő hibája. Meglehet, de esélyt kapott, hogy tehessen valamit annak érdekében, hogy helyrehozza ezt a hibát.
Nem együltében utazott ide Árnyék hátán, előtte megjárta artheniori otthonát is, hogy hátizsákjában ruhákat és egyéb holmit hozzon magával, hisz nem tudja, mennyi időt töltenek majd itt, s előtte még pihent is néhány órácskát. Ami Artheniort illeti, a szóbeszéd ott sem fest szebb képet a világ helyzetéről.*
~Igazából Yillith a hibás, nem, Velar? Ő vezetett engem a sírhoz.~ *Kérdezi elméjében lakozó társát, de válasz nem érkezik, mire a feketeség csak hümment egyet. Paripáját hátrahagyva fellépked a szeszélyes torony átlátszó lépcsőin, majd megáll az őt fogadó páros előtt. Megtanulhatta már legjobb barátnőjétől, hogy a küllem mennyire fontos, így igyekezett viszonylag összeszedett külsővel érkezni. Fehér felső, rajta egy fekete, fűzőszerű mellénnyel, alul pedig elől egészen rövid, hátul majdnem a bokájáig leérő szoknyát és csizmát visel. Ékszereit sem hagyta otthon, nyakában kígyófejes függője, míg csuklóján a kígyót mintázó karkötő ékeskedik.*
~Mai is biztosan itt lesz…~ *Jut eszébe a félvér, akit nem talált a polgárnegyedi házban, így nem volt lehetőségük együtt érkezni. Mindeközben a meghívóját felmutatva bebocsájtást nyer a toronyba, ami kihaltságában meglehetősen furcsa hangulatot szül. Körbepillant, s először csak néhány, előtte elhaladó csuklyás alak kerül a látóterébe, de aztán megpillant valakit, akiről eddig ugyan meg is feledkezett, de látványa szinte villámcsapásként éri.*
- Norennar… *Suttogja, miközben érzi, ahogy a szívverése felgyorsult, torkában gombóc, gyomraiban pedig pillangók kezdenek repkedni. A sötételf elsőre nem láthatja, hisz háttal áll neki, miután ugyanazon az ajtón belépve érkezhettek, de Nori hamar odalép hozzá, lépteinek halkan kopogó zaját pedig már sokkal azelőtt is meghallhatja a férfi, hogy megszólalna.*
- Norennar! *Szólítja meg most már hangosan is az eddig barátjának tartott mélységit. Most viszont nem tudja, hányadán álljon vele. Az emlékek nem törlődtek ki elméjéből úgy, mint sok másik, rémálmaiban néha még most is látja a gyilkos pillantásokat, melyekről aznap este elhitte, hogy valóban ölni tudnának. Nem mellesleg azt sem értheti még, hogy miért üznete Mai mágiával azt, hogy óvatos legyen Norennarral. Egyebet nem szól, csak határozottságot színlelve emeli barnáit a másikra, és várja, hogy reagál eme szükségszerű viszontlátásra.*
1425. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-05-29 19:23:56
Üzenet elküldve: 2026-05-29 19:23:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*A Mágustorony már messziről kirajzolódik az éjszaka sötétjéből. Norennar nem tudja eldönteni, hogy ez a mélységi szemeinek köszönhető-e, vagy csupán annak, hogy már túl közel jár az ominózus épülethez. Nem is firtatja. A Lihanechi-tó fekete tömege ott terül el alatta, lomha, mozdulatlan árnyékként, a Torony pedig úgy emelkedik fölé, mintha nem is a földből nőtt volna ki, hanem az éjszaka tartaná egyenesen.
Hamu nem siet. A ló komótos ügetéssel halad az úton, patái tompán koppannak a sötétben. Lovasa sem sürgeti. Csuklyáját mélyen az arcába húzza, vállán a köpeny sötétje elnyeli vonásait. Csak néha-néha villan fel valami narancssárga fény, amikor a szájában tartott pipa parazsa fellobban egy lassú szívásra.
Norennar a pipa szárát rágja.
Napok óta erre várt. Arra, hogy Abogr végre üzenjen. Vagy csak egyszerűen arra, hogy történjen valami. Hogy ne csak üljön ölbe tett kézzel, miközben egy ősi ereklye, egy ork horda és egy főmágus félmondatai kavarognak körülötte, mint valami rosszul kimondott átok darabjai.
Most pedig, hogy végre megtörtént amire várt, semmivel sem érzi magát jobban.
Szürke tekintete a Torony irányába réved, de valójában nem azt figyeli. Azon morfondírozik, mivel érdemelte ki ezt a meghívást. Ott volt, igen. Tagja volt annak a kis csapatnak, amelyik elhozta ide a követ. De nem ringatja magát abba a hitbe, hogy jó benyomást tett volna Abogra. A főmágus nem annak tűnt, aki különösebben kedveli a makacs, sérült, erdőszagú fejvadászokat, akik több kérdést hagynak maguk után, mint választ.
Ha őt meghívták, talán a többieket is.
Ez a gondolat nem könnyíti meg a gyomrában ülő súlyt. Pashthra nyilván beszámolt róla, hogy az őrség tőle kapta a fülest a szív hollétéről. És ha ezt már tudják, akkor mit várhat ettől az éjszakától?
Mit várhat Norileinától?
A pipa parazsa újra felizzik. Norennar lassan kifújja a füstöt az orrán át. Nem hátrál meg. Ezen a ponton már nem. Akármi is ez az egész, akármekkora árnyékot vet rá, már benne áll. Túl sok mindent látott, túl sok mindent engedett túl közel magához ahhoz, hogy most hátat fordítson neki.
Hamu végül megérkezik a Torony közelébe. Norennar lecsúszik a nyeregből, a csizma talpa tompán ér földet. Nem indul rögtön tovább. Előbb a lóval foglalkozik. Megigazítja a szíjakat, végigsimít az állat nyakán, ellenőrzi a kantárt, a nyeregtáskát, mindent, amit már indulás előtt is ellenőrzött. A mozdulatok ismerősek, gondosak, feleslegesen pontosak. Mégis ezek tartják egyben egy darabig. A bőr szaga, a ló melege, a csatok halk koccanása. Egyszerű dolgok.
Végül mégis elengedi a kantárt.
Felpillant a Toronyra. A két lámpás fénye már látszik a lépcsőknél, ahogy a bíbortaláros alakok őrt állnak az ajtó előtt. Norennar megigazítja a köpenyét, ujjai egy pillanatra a pipa szárára záródnak, aztán lassan elindul feléjük.
A lépcső aljánál megtorpan. Lenéz.
A lépcső fokai még mindig jóval áttetszőbbek mint ahogy azt Norennar ízlése megkívánná. Néhány pillanatig csak áll, szeme végigfut a mágikus szerkezeten, majd fáradtan felsóhajt. Nem ijed meg tőle. Nem igazán. Inkább csak úgy néz rá, mint egy rossz tréfára, amelyen már elsőre sem nevetett. Halkan morog valamit az orra alatt, aztán a tarkójához nyúl, megvakarja, mintha ezzel ki tudná törölni magából a gondolatot, hogy még mindig utálja ezt az egészet. Ennek ellenére megteszi az első lépést, majd a másodikat, végül pedig ritmusos, kimért tempóban indul felfelé. Egyik fok után a másik. Nem néz le többé. Tekintete makacsul a Torony ajtajára szegeződik. Fent már csak a lámpások fénye várja, meg a kapu, amely mögött válaszoknak kellene lenniük. Vagy újabb kérdéseknek.*
- Mint mondtam... sosem fogom megszokni...
*Morogja maga elé rekedtesen. Végül felér. Egy pillanatra még megáll az ajtó előtt, a két taláros alak között. Nem néz egyikükre sem különösebben hosszan. Csak előtúrja a meghívóját a zsebéből, felmutatja annak az őrnek amelyiket érdekli s biccent egyet. Hacsak útját nem állják, végül belép a Mágustorony ajtaján.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*A Mágustorony már messziről kirajzolódik az éjszaka sötétjéből. Norennar nem tudja eldönteni, hogy ez a mélységi szemeinek köszönhető-e, vagy csupán annak, hogy már túl közel jár az ominózus épülethez. Nem is firtatja. A Lihanechi-tó fekete tömege ott terül el alatta, lomha, mozdulatlan árnyékként, a Torony pedig úgy emelkedik fölé, mintha nem is a földből nőtt volna ki, hanem az éjszaka tartaná egyenesen.
Hamu nem siet. A ló komótos ügetéssel halad az úton, patái tompán koppannak a sötétben. Lovasa sem sürgeti. Csuklyáját mélyen az arcába húzza, vállán a köpeny sötétje elnyeli vonásait. Csak néha-néha villan fel valami narancssárga fény, amikor a szájában tartott pipa parazsa fellobban egy lassú szívásra.
Norennar a pipa szárát rágja.
Napok óta erre várt. Arra, hogy Abogr végre üzenjen. Vagy csak egyszerűen arra, hogy történjen valami. Hogy ne csak üljön ölbe tett kézzel, miközben egy ősi ereklye, egy ork horda és egy főmágus félmondatai kavarognak körülötte, mint valami rosszul kimondott átok darabjai.
Most pedig, hogy végre megtörtént amire várt, semmivel sem érzi magát jobban.
Szürke tekintete a Torony irányába réved, de valójában nem azt figyeli. Azon morfondírozik, mivel érdemelte ki ezt a meghívást. Ott volt, igen. Tagja volt annak a kis csapatnak, amelyik elhozta ide a követ. De nem ringatja magát abba a hitbe, hogy jó benyomást tett volna Abogra. A főmágus nem annak tűnt, aki különösebben kedveli a makacs, sérült, erdőszagú fejvadászokat, akik több kérdést hagynak maguk után, mint választ.
Ha őt meghívták, talán a többieket is.
Ez a gondolat nem könnyíti meg a gyomrában ülő súlyt. Pashthra nyilván beszámolt róla, hogy az őrség tőle kapta a fülest a szív hollétéről. És ha ezt már tudják, akkor mit várhat ettől az éjszakától?
Mit várhat Norileinától?
A pipa parazsa újra felizzik. Norennar lassan kifújja a füstöt az orrán át. Nem hátrál meg. Ezen a ponton már nem. Akármi is ez az egész, akármekkora árnyékot vet rá, már benne áll. Túl sok mindent látott, túl sok mindent engedett túl közel magához ahhoz, hogy most hátat fordítson neki.
Hamu végül megérkezik a Torony közelébe. Norennar lecsúszik a nyeregből, a csizma talpa tompán ér földet. Nem indul rögtön tovább. Előbb a lóval foglalkozik. Megigazítja a szíjakat, végigsimít az állat nyakán, ellenőrzi a kantárt, a nyeregtáskát, mindent, amit már indulás előtt is ellenőrzött. A mozdulatok ismerősek, gondosak, feleslegesen pontosak. Mégis ezek tartják egyben egy darabig. A bőr szaga, a ló melege, a csatok halk koccanása. Egyszerű dolgok.
Végül mégis elengedi a kantárt.
Felpillant a Toronyra. A két lámpás fénye már látszik a lépcsőknél, ahogy a bíbortaláros alakok őrt állnak az ajtó előtt. Norennar megigazítja a köpenyét, ujjai egy pillanatra a pipa szárára záródnak, aztán lassan elindul feléjük.
A lépcső aljánál megtorpan. Lenéz.
A lépcső fokai még mindig jóval áttetszőbbek mint ahogy azt Norennar ízlése megkívánná. Néhány pillanatig csak áll, szeme végigfut a mágikus szerkezeten, majd fáradtan felsóhajt. Nem ijed meg tőle. Nem igazán. Inkább csak úgy néz rá, mint egy rossz tréfára, amelyen már elsőre sem nevetett. Halkan morog valamit az orra alatt, aztán a tarkójához nyúl, megvakarja, mintha ezzel ki tudná törölni magából a gondolatot, hogy még mindig utálja ezt az egészet. Ennek ellenére megteszi az első lépést, majd a másodikat, végül pedig ritmusos, kimért tempóban indul felfelé. Egyik fok után a másik. Nem néz le többé. Tekintete makacsul a Torony ajtajára szegeződik. Fent már csak a lámpások fénye várja, meg a kapu, amely mögött válaszoknak kellene lenniük. Vagy újabb kérdéseknek.*
- Mint mondtam... sosem fogom megszokni...
*Morogja maga elé rekedtesen. Végül felér. Egy pillanatra még megáll az ajtó előtt, a két taláros alak között. Nem néz egyikükre sem különösebben hosszan. Csak előtúrja a meghívóját a zsebéből, felmutatja annak az őrnek amelyiket érdekli s biccent egyet. Hacsak útját nem állják, végül belép a Mágustorony ajtaján.*
1424. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-05-29 18:44:45
Üzenet elküldve: 2026-05-29 18:44:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Zökkenőmentesen érkezik meg a félvér, Nestar Erefizzel az oldalán, pont, ahogy mágiát gyakorlóhoz ildomos. Villámgyors haladásukat csupán egy bosszantó tény akadályozza, mégpedig az, hogy útjukat – illetve az alkimista útját – állják. Nos, Mai fel volt készülve arra, hogy némi problémába ütközik majd, hiszen társa nem tartozik a meghívottak közé. Tulajdonképpen fogalma sincsen róla, hogy ki az, ki meg van invitálva e méltán fontos tanácskozásra, de magáról tudja, hogy igen, hiszen félreérthetetlen volt a zafírból előszökkenő hang. Amennyiben nem őrült meg természetesen és hallucinálta másodmagával Abogr mester hangját. Bár azt sem tudta, hogy a zsebében hordozza az ásványt, azt pedig végképp, hogy egyáltalán van zsebe. Huncut egy öregúr Abogr, meg kell hagyni, mégsem tréfálkozni érkeznek. *
- Üdvözletem, Uraim! Mai Faensa. *Mutatkozik be rögvest.
Mikor egyértelművé válik, hogy kettejük közül csak egy nyer bebocsátást, kötelességének érzi, hogy karizmájával éljen, noha a „nem”, az a legtöbb esetben tényleg nemet jelent, kivételt képez persze, ha egy nő mondja. Most még csak ez sem lehet egérút. Öltözete sosem kifogásolható, így hát nincs más, mit pluszban hozzá tehet, csakis a sugárzó mosolya és a mélyreható jégkék pillantás, mivel igyekszik lehűteni az esetleges forrongókat.*
- Tisztelettel kérem közbenjárásukat, hogy a mellettem álló Nestar Erefiz úr is meghallgattassék az éppen készülő tanácskozáson. *A név után azért tart egy leheletnyi hatásvadász szünetet, hiszen a legendás alkimista, s igemondó nem lehet ismeretlen, még Artheniortól kissé távolabb sem.*
- Jó okom van rá, hogy magammal hívtam a Mester elé, hiszen meglehetőst sok információ birtokában van az úr, mit szíves-örömest átadna, hogy a megvitatni kívánt ügyünkről a lehető legszélesebb képet kapja mindenki, aki csak jelen lesz az eseményen. Mindenki közös érdeke most, hogy a lehető legrészletesebben és legtöbb tudással felvértezve beszélgessünk az elkövetkezendő időkről. Kezeskedem az úrért.
*Egyelőre nem szaporítja tovább a szót, persze volna még mit mondania.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.29 21:20:40
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Zökkenőmentesen érkezik meg a félvér, Nestar Erefizzel az oldalán, pont, ahogy mágiát gyakorlóhoz ildomos. Villámgyors haladásukat csupán egy bosszantó tény akadályozza, mégpedig az, hogy útjukat – illetve az alkimista útját – állják. Nos, Mai fel volt készülve arra, hogy némi problémába ütközik majd, hiszen társa nem tartozik a meghívottak közé. Tulajdonképpen fogalma sincsen róla, hogy ki az, ki meg van invitálva e méltán fontos tanácskozásra, de magáról tudja, hogy igen, hiszen félreérthetetlen volt a zafírból előszökkenő hang. Amennyiben nem őrült meg természetesen és hallucinálta másodmagával Abogr mester hangját. Bár azt sem tudta, hogy a zsebében hordozza az ásványt, azt pedig végképp, hogy egyáltalán van zsebe. Huncut egy öregúr Abogr, meg kell hagyni, mégsem tréfálkozni érkeznek. *
- Üdvözletem, Uraim! Mai Faensa. *Mutatkozik be rögvest.
Mikor egyértelművé válik, hogy kettejük közül csak egy nyer bebocsátást, kötelességének érzi, hogy karizmájával éljen, noha a „nem”, az a legtöbb esetben tényleg nemet jelent, kivételt képez persze, ha egy nő mondja. Most még csak ez sem lehet egérút. Öltözete sosem kifogásolható, így hát nincs más, mit pluszban hozzá tehet, csakis a sugárzó mosolya és a mélyreható jégkék pillantás, mivel igyekszik lehűteni az esetleges forrongókat.*
- Tisztelettel kérem közbenjárásukat, hogy a mellettem álló Nestar Erefiz úr is meghallgattassék az éppen készülő tanácskozáson. *A név után azért tart egy leheletnyi hatásvadász szünetet, hiszen a legendás alkimista, s igemondó nem lehet ismeretlen, még Artheniortól kissé távolabb sem.*
- Jó okom van rá, hogy magammal hívtam a Mester elé, hiszen meglehetőst sok információ birtokában van az úr, mit szíves-örömest átadna, hogy a megvitatni kívánt ügyünkről a lehető legszélesebb képet kapja mindenki, aki csak jelen lesz az eseményen. Mindenki közös érdeke most, hogy a lehető legrészletesebben és legtöbb tudással felvértezve beszélgessünk az elkövetkezendő időkről. Kezeskedem az úrért.
*Egyelőre nem szaporítja tovább a szót, persze volna még mit mondania.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.29 21:20:40
1423. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-05-28 22:42:10
Üzenet elküldve: 2026-05-28 22:42:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Quantall mostanában nem szeret kimozdulni a templomból. Még a piacra se. Egy ingoványos, ork járta, istenek háta mögötti helyre pedig magától biztos nem menne el. Értékelheti Abogr mester, hogy az egykori tanítványa mégis megtette érte az utat. Például azzal, hogy a múltkor itt hagyott lovát minden felszerelésével együtt épen és egészségesen visszaadja. Meg kell hagyni a torony nem túl barátságos képét mutatja. Vagy csak az ő idegei túl gyengék. Megérkezve elmondja nevét és még a kapott levelet is felmutatja. Úgy néz ki, hogy várták. Ez nem lepi meg. Az egy kissé igen, hogy a torony néptelenebb a szokásosnál. Persze a dúlás tökéletes magyarázat erre. Csak a hozzá hasonló tébolyultak járnak ilyenkor errefelé. Bár ez az elhagyatottabb épület tökéletes alkalmat szülne egy rajtaütésre is. Persze Quantall, tudja maga is, hogy ez igencsak szövevényes módja volna ennek, de az elméjéből nem tudja kizárni a veszélyérzetet. Miközben haladnak fel a lépcsőkön próbál érdeklődni a kísérőjétől, hogy minek is köszönheti a meghívást. Bár van egy erős sejtése, hogy miért ő és mi célból. Másról se hallani csak az orkokról és ha a teóriája pontos akkor a rend aminek az öreg mester is tagja, vagyis inkább annak egy egykori tagja már készült erre az alkalomra. A plusz emelet meglepi. Kár tagadni régi vágya volt megtudni, hogy mi is lehet a torony urának lezárt ajtajai mögött. Régen ősi titkokra és legendás mágikus tárgyakra tippelt. A kedvesen berendezett fogadóterem nem volt az elképzelései közt.*
~Minden bizonnyal vannak más szobák is. Vagy ennek az emeletnek más hasonmásai. Sosem szabad hinni a szemünknek.~
*Ha elsőként érkezik akkor idegesen járkál a teremben. Díszes makulátlan ruházata és kifogástalan megjelenése nem tükrözik az út fáradalmait. Az oldalán ott lógnak az elmaradhatatlan pengék is díszes markolatjukkal. Csakis az idegesen villogó fáradt tekintete az, ami elüt ettől a képtől. Míg mások nem jönnek megkóstolja a kihelyezett süteményeket.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Quantall mostanában nem szeret kimozdulni a templomból. Még a piacra se. Egy ingoványos, ork járta, istenek háta mögötti helyre pedig magától biztos nem menne el. Értékelheti Abogr mester, hogy az egykori tanítványa mégis megtette érte az utat. Például azzal, hogy a múltkor itt hagyott lovát minden felszerelésével együtt épen és egészségesen visszaadja. Meg kell hagyni a torony nem túl barátságos képét mutatja. Vagy csak az ő idegei túl gyengék. Megérkezve elmondja nevét és még a kapott levelet is felmutatja. Úgy néz ki, hogy várták. Ez nem lepi meg. Az egy kissé igen, hogy a torony néptelenebb a szokásosnál. Persze a dúlás tökéletes magyarázat erre. Csak a hozzá hasonló tébolyultak járnak ilyenkor errefelé. Bár ez az elhagyatottabb épület tökéletes alkalmat szülne egy rajtaütésre is. Persze Quantall, tudja maga is, hogy ez igencsak szövevényes módja volna ennek, de az elméjéből nem tudja kizárni a veszélyérzetet. Miközben haladnak fel a lépcsőkön próbál érdeklődni a kísérőjétől, hogy minek is köszönheti a meghívást. Bár van egy erős sejtése, hogy miért ő és mi célból. Másról se hallani csak az orkokról és ha a teóriája pontos akkor a rend aminek az öreg mester is tagja, vagyis inkább annak egy egykori tagja már készült erre az alkalomra. A plusz emelet meglepi. Kár tagadni régi vágya volt megtudni, hogy mi is lehet a torony urának lezárt ajtajai mögött. Régen ősi titkokra és legendás mágikus tárgyakra tippelt. A kedvesen berendezett fogadóterem nem volt az elképzelései közt.*
~Minden bizonnyal vannak más szobák is. Vagy ennek az emeletnek más hasonmásai. Sosem szabad hinni a szemünknek.~
*Ha elsőként érkezik akkor idegesen járkál a teremben. Díszes makulátlan ruházata és kifogástalan megjelenése nem tükrözik az út fáradalmait. Az oldalán ott lógnak az elmaradhatatlan pengék is díszes markolatjukkal. Csakis az idegesen villogó fáradt tekintete az, ami elüt ettől a képtől. Míg mások nem jönnek megkóstolja a kihelyezett süteményeket.*
1422. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-05-28 21:43:23
Üzenet elküldve: 2026-05-28 21:43:23
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Az ég ma éjjel csillagtalan, a holdak is csak haloványan derengenek fel olykor-olykor a felhők takarásából. A langyos szellő borzolta Lihanechi-tó sötéten ásít a Torony alatt. Az egyetlen, mit visszaver a víztükör, az a két, pislákoló lámpás, mit a két, Torony előtti lépcsőn posztoló, bíbortaláros mágus tart a kezében. Nem csupán vendégeket várnak, őrt is állnak. Ma éjjel ugyanis a Torony kapuja bezárul, és nem fogad tanoncot.
Fogadóbizottságuk egyik tagja egy nyurga legény, hosszú, szőke hajából és hegyes füleiből ítélve tisztavérű elf. A másik egy kreol bőrű, szénfekete sörénnyel megáldott ember, ki talán élete derekát tapossa. Világoszöld tekintete szinte világít lámpásának derengő fényében.
A meghívottakat felváltva kísérik az ajtónállók a Toronyba, mi a szokottnál jóval néptelenebb. Ennek nem csupán a kései időpont az oka. A tanoncokat elküldték, nem tartózkodik jelenleg más ott, csupán a Torony taláros szolgálói. Némelyikük vaskos kötetekbe bújik a gyertyafényben, mások pennát sercegtetnek. Csak egy pillanat erejéig néznek fel teendőikből, ahogy az Abogr meghívásának eleget tévők elhaladnak mellettük. A vendégeket felfelé terelgetik a csigalépcsőn, és bizony jó sok szintet meg kell mászniuk céljukig. Aki járatos a Toronyban, meglepődhet rajta, hogy ma éjjel egyel több emeletet számolhat. Az utolsó lépcsőfokok ugyanis egy meglepően tágas, kupolás körterembe futnak.
A levegő itt tiszta és hűvös. A terem ablaktalan, a fényforrást körben örökkön égő fáklyafények biztosítják. Körös-körben egyforma, meglepően magas, egyszerűen faragott kőszékek húzódnak. Közöttük a kőpadló sötétkékre festett, csillagokkal díszített remekmű. A székektől mértani pontosságra, középen egy aprócska kőasztal pihen csupaszon. A helyiség túlsó végében egy, a körterem alakjához pontosan alkalmazkodó, hosszú, terített asztalt vehetnek szemügyre. Különböző gyümölcsös sütemények, üvegben tárolt bor és víz is akad ott, előirányozva, hogy itt lesznek egy darabig. A teremben rajtuk kívül nem tartózkodik senki, a mágusmesternek nyomát sem lelni egyelőre. Van idejük hát szemügyre venni a többi tanácstagot és szóba elegyedni, ha úgy tetszik.
Mindenki probléma nélkül bejut a Toronyba, kivételt képez ez alól az alkímia nagy tudója, Nestar mester, kinek bizony útját állják. Erős érv kell hozzá, hogy beengedjék a kapun, már ha beengedik.*
//A Szürke Légió - III. fejezet//
//A Tanács//
*Az ég ma éjjel csillagtalan, a holdak is csak haloványan derengenek fel olykor-olykor a felhők takarásából. A langyos szellő borzolta Lihanechi-tó sötéten ásít a Torony alatt. Az egyetlen, mit visszaver a víztükör, az a két, pislákoló lámpás, mit a két, Torony előtti lépcsőn posztoló, bíbortaláros mágus tart a kezében. Nem csupán vendégeket várnak, őrt is állnak. Ma éjjel ugyanis a Torony kapuja bezárul, és nem fogad tanoncot.
Fogadóbizottságuk egyik tagja egy nyurga legény, hosszú, szőke hajából és hegyes füleiből ítélve tisztavérű elf. A másik egy kreol bőrű, szénfekete sörénnyel megáldott ember, ki talán élete derekát tapossa. Világoszöld tekintete szinte világít lámpásának derengő fényében.
A meghívottakat felváltva kísérik az ajtónállók a Toronyba, mi a szokottnál jóval néptelenebb. Ennek nem csupán a kései időpont az oka. A tanoncokat elküldték, nem tartózkodik jelenleg más ott, csupán a Torony taláros szolgálói. Némelyikük vaskos kötetekbe bújik a gyertyafényben, mások pennát sercegtetnek. Csak egy pillanat erejéig néznek fel teendőikből, ahogy az Abogr meghívásának eleget tévők elhaladnak mellettük. A vendégeket felfelé terelgetik a csigalépcsőn, és bizony jó sok szintet meg kell mászniuk céljukig. Aki járatos a Toronyban, meglepődhet rajta, hogy ma éjjel egyel több emeletet számolhat. Az utolsó lépcsőfokok ugyanis egy meglepően tágas, kupolás körterembe futnak.
A levegő itt tiszta és hűvös. A terem ablaktalan, a fényforrást körben örökkön égő fáklyafények biztosítják. Körös-körben egyforma, meglepően magas, egyszerűen faragott kőszékek húzódnak. Közöttük a kőpadló sötétkékre festett, csillagokkal díszített remekmű. A székektől mértani pontosságra, középen egy aprócska kőasztal pihen csupaszon. A helyiség túlsó végében egy, a körterem alakjához pontosan alkalmazkodó, hosszú, terített asztalt vehetnek szemügyre. Különböző gyümölcsös sütemények, üvegben tárolt bor és víz is akad ott, előirányozva, hogy itt lesznek egy darabig. A teremben rajtuk kívül nem tartózkodik senki, a mágusmesternek nyomát sem lelni egyelőre. Van idejük hát szemügyre venni a többi tanácstagot és szóba elegyedni, ha úgy tetszik.
Mindenki probléma nélkül bejut a Toronyba, kivételt képez ez alól az alkímia nagy tudója, Nestar mester, kinek bizony útját állják. Erős érv kell hozzá, hogy beengedjék a kapun, már ha beengedik.*
1421. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2026-04-28 12:49:35
Üzenet elküldve: 2026-04-28 12:49:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hold és tűz//
*Vegyes érzelmekkel pillant rá az elhalás jeleit lassan mutatni kezdő tüzes hurrikánjára; aggodalom, büszkeség, csodálat és idegenkedés szentségtelen keveréke teszi lehetetlenné egy érthető kifejezés leírását, mégis hogy érez ideiglenes teremtménye miatt; rövid, viszonylag biztonságos létezése a nedves földhalomra lett kárhoztatva biztonságérzete megőrzéséért. Sajnálat az kevés van tőle, jövőnézet efféle mágiák iránt annál kevesebb*
- Nem is tudtam hogy furának néznek ki. *Megint meglepi kissé fél-elf barátja megjegyzése, de az ártatlan egyenessége megmosolyogtatja, nem veszi ezt a szívére.* - Bár valóban, elég spontánok és vadak, ha mellettem álltál volna, van rá esély hogy eltalálnállak; biztos nem olyan táncba illő mozdulatok, amit még Lihanechben igyekeztek rám tukmálni. *Elkezd gondolkodni, analitikus énje megragadva ezt az információmorzsát:* - De ha valóban annyira feltűnő volt hogy szavakká tetted ezt az észrevételt, akkor van egy gyanúm hogy amiket te tanulsz holdmágiát, ott nem kell ilyen látványos, gyors és szeszélyes szavakat, mozdulatokat tenned, ugye? Szerinted ez áganként különbözik, vagy csak a varázslatok bonyolultságába lesz a befolyásoló tényező? Szerinted az elementális erőkhöz, illettve az égitetstekhez összekötött érzéseket és gondolatokat használjuk ilyenkor, hogy átalakítsuk a saját éteri energiánkat az átalunk kívánt mágikus jelenséggé? *Oké, ezt lehet hogy túlgondolja, de tekintve hogy milyen keveset tudnak arról, hogyan befolyásolja a mágia jelensége a történelmüket és a kultúrájukat, csak nem hangozhat őrültnek.*
- Igen, elmúlik, már csak egy-két perc és kialszik magától. Látod ahogy már pislákol a belseje? *Bólogat megnyugtatóan. Amaz egészséges óvatossága kellő megerősítést ad neki, hogy nem a vér tűnt el a pucájában, hogy visszakozott először megtanulni ezt a "csodát."* - Tudod, még mozgatni is tudnám, bár az sem lenne piskóta; nem véletlenül nem próbálkozok vele. Mondjuk a víz felett már kialudna rögvest, szóval talán hamarabb is eltűnne... *De hogy otthon ezt tovább kóstolgassa? Ezen is egy pár pillanatra elmereng; a gyakorlat teszi a mestert, ez igaz, de még ha a doktor dühét figyelmén kívül is hagyja, mindössze egy forró nyári nap és egy erősebb szél kell így is egy balesethez... már az elképzeléstől is eltorzul az arca.* - Majd meglátjuk. *Legyint a kezével.* - Szakértő társasággal biztonságosabb lenne, tehát melletted gyakorolnám.
- És megismétlem hogy ne becsüld alá magad! *Vigyorogva bökdösi meg a vállát, szintve direkt idegesítően, hogy legalább kicsit hevesebb érzelmeket váltson ki belőle; kell neki az a minimális elbizakodottság!* - Körbe tudsz dolgozni a tornádó körül, és különben is, azt mesélted hogy ezek a mágustusák nem élet-halál párbajok, nem a másik megsemmisítése a cél, páros lábbal rúgnának ki engemet ha ilyen agresszív varázslatot használnék.. Itt a kreativitás és rugalmasság a lényeg, amiben, ahogy láttam, van egy kis előnyöd. Célozz feljebb, Luninari, ezen a képzeletbeli versenyen is, és ha a sors úgy hozzá, akkor egy valós másikon.
*De ennyi elég is a veszélyes varázslatok okozta dilemmákról, nem csak a torony-adta igék körül forog az életük. Adoaver még egy utolsó, hálás tekintetet vet a toronyra és a tóra, hogy aztán elégedetten leporolja magát és Luninarival meginduljon a liget szerény, de szeretett hátasa felé.* - Én is örülök, hogy veled utazhatok, Luni; és rajta.* Monstantól többet fogja látogatni az istállót, ezek a kötelező ápolások nemcsak hogy megszoktatták vele a munkát, hanem Halacska állapotát is közelebb hozták a szívéhez. Megetetik, lecsutakolják, és az opcionális lapogatások után hamar rajta is terem. Egy büszke bólintással figyelembe is veszi a szellemnyulat a fél-elf alatt, második alkalommal sem kevésbé bűbájos, mint először. Kényelmes ütemmel elindulnak, Előző napjaik tanulmányainak gyűjtőhelye hamar eltűnik a fák mögött.*
*Vegyes érzelmekkel pillant rá az elhalás jeleit lassan mutatni kezdő tüzes hurrikánjára; aggodalom, büszkeség, csodálat és idegenkedés szentségtelen keveréke teszi lehetetlenné egy érthető kifejezés leírását, mégis hogy érez ideiglenes teremtménye miatt; rövid, viszonylag biztonságos létezése a nedves földhalomra lett kárhoztatva biztonságérzete megőrzéséért. Sajnálat az kevés van tőle, jövőnézet efféle mágiák iránt annál kevesebb*
- Nem is tudtam hogy furának néznek ki. *Megint meglepi kissé fél-elf barátja megjegyzése, de az ártatlan egyenessége megmosolyogtatja, nem veszi ezt a szívére.* - Bár valóban, elég spontánok és vadak, ha mellettem álltál volna, van rá esély hogy eltalálnállak; biztos nem olyan táncba illő mozdulatok, amit még Lihanechben igyekeztek rám tukmálni. *Elkezd gondolkodni, analitikus énje megragadva ezt az információmorzsát:* - De ha valóban annyira feltűnő volt hogy szavakká tetted ezt az észrevételt, akkor van egy gyanúm hogy amiket te tanulsz holdmágiát, ott nem kell ilyen látványos, gyors és szeszélyes szavakat, mozdulatokat tenned, ugye? Szerinted ez áganként különbözik, vagy csak a varázslatok bonyolultságába lesz a befolyásoló tényező? Szerinted az elementális erőkhöz, illettve az égitetstekhez összekötött érzéseket és gondolatokat használjuk ilyenkor, hogy átalakítsuk a saját éteri energiánkat az átalunk kívánt mágikus jelenséggé? *Oké, ezt lehet hogy túlgondolja, de tekintve hogy milyen keveset tudnak arról, hogyan befolyásolja a mágia jelensége a történelmüket és a kultúrájukat, csak nem hangozhat őrültnek.*
- Igen, elmúlik, már csak egy-két perc és kialszik magától. Látod ahogy már pislákol a belseje? *Bólogat megnyugtatóan. Amaz egészséges óvatossága kellő megerősítést ad neki, hogy nem a vér tűnt el a pucájában, hogy visszakozott először megtanulni ezt a "csodát."* - Tudod, még mozgatni is tudnám, bár az sem lenne piskóta; nem véletlenül nem próbálkozok vele. Mondjuk a víz felett már kialudna rögvest, szóval talán hamarabb is eltűnne... *De hogy otthon ezt tovább kóstolgassa? Ezen is egy pár pillanatra elmereng; a gyakorlat teszi a mestert, ez igaz, de még ha a doktor dühét figyelmén kívül is hagyja, mindössze egy forró nyári nap és egy erősebb szél kell így is egy balesethez... már az elképzeléstől is eltorzul az arca.* - Majd meglátjuk. *Legyint a kezével.* - Szakértő társasággal biztonságosabb lenne, tehát melletted gyakorolnám.
- És megismétlem hogy ne becsüld alá magad! *Vigyorogva bökdösi meg a vállát, szintve direkt idegesítően, hogy legalább kicsit hevesebb érzelmeket váltson ki belőle; kell neki az a minimális elbizakodottság!* - Körbe tudsz dolgozni a tornádó körül, és különben is, azt mesélted hogy ezek a mágustusák nem élet-halál párbajok, nem a másik megsemmisítése a cél, páros lábbal rúgnának ki engemet ha ilyen agresszív varázslatot használnék.. Itt a kreativitás és rugalmasság a lényeg, amiben, ahogy láttam, van egy kis előnyöd. Célozz feljebb, Luninari, ezen a képzeletbeli versenyen is, és ha a sors úgy hozzá, akkor egy valós másikon.
*De ennyi elég is a veszélyes varázslatok okozta dilemmákról, nem csak a torony-adta igék körül forog az életük. Adoaver még egy utolsó, hálás tekintetet vet a toronyra és a tóra, hogy aztán elégedetten leporolja magát és Luninarival meginduljon a liget szerény, de szeretett hátasa felé.* - Én is örülök, hogy veled utazhatok, Luni; és rajta.* Monstantól többet fogja látogatni az istállót, ezek a kötelező ápolások nemcsak hogy megszoktatták vele a munkát, hanem Halacska állapotát is közelebb hozták a szívéhez. Megetetik, lecsutakolják, és az opcionális lapogatások után hamar rajta is terem. Egy büszke bólintással figyelembe is veszi a szellemnyulat a fél-elf alatt, második alkalommal sem kevésbé bűbájos, mint először. Kényelmes ütemmel elindulnak, Előző napjaik tanulmányainak gyűjtőhelye hamar eltűnik a fák mögött.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1433-1452