Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ingoványos vidék (új)
MágustoronyTalmid templom (új)
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 86 (1701. - 1720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1720. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-11-18 10:11:55
 ÚJ
>Felthys Belaldur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

//Aleimord//

*Egy darabig értetlenül áll a dolog felett, miszerint a férfi szülei még az élők soraiban tengnek, hisz első ránézésre a talpig aranyba öltözött nemes nem néz ki túlságosan fiatalnak. Egy darabig fürkészi amaz arcát, mire kiszúrja az aranyhaj mögött rejtőző választ kérdéseire.
~ Ó, hogy elf. Ez megmagyarázza a pökhendiségét. ~
Ezt valójában ő maga sem gondolta komolyan, ismert egy elfet nem is oly régről, aki olyan kedves volt vele, mint előtte más soha. De az általánosság beszél, és bizony, az elfek többsége pont ezt a viselkedésformát űzi.*
- Szerintem az alacsonyabb rangúak felé való tiszteletlenség is a modortalanság egy formája, minekutána rangodba beleszülettél, semmint hőstettel érdemelted ki. Egy igazi nemes nem csak névben, de szívben is legyen az, s ennek legfőbb alapja az alázatosság és kölcsönös tisztelet. Jó atyám szavaival éltem most, s ha mással nem is, legalább ezzel bizonyítani tudom, hogy én vagyok az igazi Felthys Belaldur.
*Szavai után leveszi mélyen ülő, jeges szemeit az elfről, majd a különös lépcsőket mustrálja.
~ Hogy én mennyire utálom a mágiát! Olyan természetellenes, olyan... ~
Gondolataiból a partnere rázza fel, fél szemmel újra rásandít, míg amaz beszél.*
- Rendben. No, akkor szerintem ideje belépni a toronyba, minden bizonnyal az agg mágus már nevet rajtunk, hogy inkább kint fagyoskodunk, mintsem belépnénk végre.
*Szavainak nyomatékot adván előremegy, és óvatosan ráteszi lábát a lépcsőre, megbizonyosodván róla, hogy az szilárd, nem pedig holmi illúzió. Amint rájön, hogy ez márpedig biztonságos, határozott léptekkel indul felfelé, majd befelé, ha követi az elf, ha nem.*


1719. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-11-18 00:03:41
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//Felthys//

*Idegesíti a férfi. Egyáltalán nem veszi észre magát, Aleimord nem érti, hogy mégis hogy lehet valaki ennyire tiszteletlen. Főleg, ha nemes. Nem köszön, és rögtön letegezi az elfet, nem túl szimpatikus vonások.*
- A szüleim főnemesek, én magam nem vagyok az, még.
*Hangosan hümmög egyet.*
- Tudom, ki maga. Azok után, amit tett, nem csodálom, hogy elvesztette minden modorát.
~Vagy a tanítóid voltak rémesek?~
*Lényegtelen, az elf ezért csak még jobban kihúzza magát, és reméli, hogy őt nem ismerik fel. A fiú, aki nem fogadott szót a szüleinek, apja majdnem kitagadta érte, elvette tőle a családi örökséget, és a húgának ítélte. Pedig Aleimord az elsőszülött fiú.*
- Tanulni szeretnék, különben nem jöttem volna ide.

A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.18 00:04:34


1718. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-11-17 23:50:01
 ÚJ
>Felthys Belaldur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

//Aleimord//

*~ Sayqueves... ~ Ízlelgeti a nevet magában. ~ Miért van az, hogy mostanában egyre több az olyan nemesi név, amiről soha életemben nem hallo... Ja, a háborúk. ~ Csapja magát jelképesen homlokon. ~ Minden kisebb név a kihalás törvénye alapján nagyobbá válik. ~*
- Üdvözletem, Aleimord. Viszont, ha Te Arthenior főnemese volnál, abban az esetben módosítanám bemutatkozásom. Talán Te az Igaztalan néven ismerhetsz engem.
*Ha tényleg főnemes, erről a szóbeszédről mindenképpen hallania kellett. Azt hiszik Felthys Belaldurról, hogy rég halott, és mikor édesapja meghalt, ő maga feltűnt Arthenior vezetősége előtt, és jogos családfői rangját követelte, azonban imposztornak bélyegezték, tömlöcbe vetették, és azóta eme név ráragadt, mint bogáncs a ló lábára.*
- Tanulni akarsz a mágustól? Bevallom, soha életemben nem jártam ebben a toronyban, de elég érdekesnek tűnik. Be is szándékozunk menni, vagy csupán kintről szemléljük a dolgokat?
*Kérdezi, majd matat kicsit szütyőjében, mire előszed egy kék löttyel teli flaskát, majd jól meghúzza.
~ Talán ragad is rám valami értelmes odabent. ~*

Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.

1717. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-11-17 23:33:43
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//Felthys//

*Leszállnak a lóról a toronynál. A hatalmas fehér, csillogó szőrű nemes paripa unotta bámul ki a fejéből, a testőré, a szürke pettyes, egyszerű jószág még bambább tekintettel néz. A kemény páncélos testőr elviszi mind a kettőt kikötni, majd hátrébb áll, és onnan figyeli az urát, és az idegent. Egyik kezéét a kardján tartja, hogy ha valami történik, akkor ugorhasson, és megvédhesse urát.
Alaposan megnézi a felé közeledő alakot. Ember, férfi, már idős. Aleimord valószínűleg már kétszer annyit élt, mint ő, mégis fiatalnak tűnik. Nemesnek tűnik, így a férfi kedvesen fogadja.*
- Üdvözlöm.
*Köszön, hogy felhívja az idegent modortalanságára.*
- Aleimord Sayqueves. Arthenior, főnemesi család.

A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.17 23:35:20


1716. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-11-17 23:12:15
 ÚJ
>Felthys Belaldur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

//Aleimord//

*Hosszú hónapok bolyongásai után végre úton van hazafelé. Innen már nincs messze Vadvéd, talán pont emiatt a kellemes biztonságérzet miatt fordítja lovát a másik irányba, hogy végre megnézhesse magának a tornyot, mely a szóbeszéd szerint ideköltözött, majdhogynem a vadvédi végek szélére.
Időközben lovát egy fehér pettyes, szürke telivérre cserélte, orrán fekete csíkkal. Herélt csődör, hatalmas jószág, árasztja magából azt a megmagyarázhatatlan hiú büszkeséget. Pont ezért tetszett meg a harcosnak. Régi önmagára emlékezteti. Igaz ugyan, hogy nem olyan betanított, s engedelmes, mint korábbi csataménje, ki igen a szívéhez kötődött, de a szükség törvényt bont, és sajnos nem képes egy olyan állattal hazajutni, akinek lába eltörött. Megfogadta az artheniori istállómesternek, hogy amint letelik a felépülési idő, visszahozza eme lovat, név szerint Mennykőt, és újra magához veszi Thryast. Ennek zálogaként busás összeget hagyott a férfinél, aki erre menten belement az ajánlatba. Hiába, a világ fő mozgatórugója a pénz marad, istenek ide, vagy oda.
Már látja a tavat, és a felette lebegő tornyot, szóhoz nem jut. Igazából nem nyűgözi le túlságosan a lebegő torony látványa, sem a mágia bármely formája, ő inkább a tó miatt van meghatódva. A tó miatt, mely gyerekkora kedvenc játszóhelye volt, ahol folyton lubickolt, boldogan, örömtelien, gondok nélkül. Viszont ennek már húsz esztendeje. Hamar vissza is tér emlékképeiből a komor valóságba, bár ahogy elnézi a helyzetet, a jelen valóság cseppet sem komor, minekutána egy elég színes egyéniség, és testőre áll szemben vele.
~ Pökhendi egy alak, mit ne mondjak... ~ Grimaszol a jelenet láttán. ~ Emlékeztet szegény Erodhyanra, hogy a villám vágjon belé a tó túloldalán, ott, ahol van. ~
Alig egy kőhajításnyira van a két személytől, így leszáll lováról, kantárszáron vezeti tovább, úgy sétál el kettejük mellett. Leveszi jobb kezéről a kesztyűt, és páncélos mellkasához érinti, így köszönve a testőrnek, s egyben jelezvén békés szándékát, az előbb említett pökhendi alaknak egy biccentést intéz, majd továbbsétál, hogy a legközelebbi bokorhoz, fához kiköthesse Mennykőt.
Amint ez megtörtént, visszasétál a társasághoz, közben gondosan végigméri a szőke férfit.
~ Nagy nemes lehet, talán Artheniorban nagy név, ha ilyen ruhákat hord. Drága apámon nem láttam ilyet soha, pedig Lihanech akkoriban még nagyobb és gazdagabb volt a Szelek Városánál, főnemesnek lenni pedig hatalmas kiváltság volt ott. Igaz ugyan, ő is inkább a páncélt kívánta magán, mintsem a bársonyt... ~
Bal keze továbbra is kesztyűtlen, úgy lép oda a nemeshez, és nyújtja felé azt.*
- Felthys, a Belaldur házból. *Ha a másik tényleg egy nagyobb név, hát ismerheti annyira a nemesi családokat, hogy a Víz Városának egyik legtiszteletbelibb családjáról hallhatott, így nem is nagyon magyarázkodik. Pláne, ha a heraldikához is konyít, akkor az amulettjéről szintén feltűnik neki származása.* - Benned kit tisztelhetek?


1715. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-11-17 22:12:08
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

*Most látja meg életében először a Mágustornyot. Sok szép épületet látott már, de ez egészen lenyűgöző. Leszáll hófehér paripájáról, a vele tartó testőr kezébe adja, csináljon az a telivérrel azt, amit akar. Megmondja neki, hogy mikor találkozzanak, hiszen a páncélos fickót annyira ne érdekelte induláskor a Mágustorony, és a mágiatanulás. Majd elbóklászik a környéken, vagy amit szeretne. Ez most mind nem számít. Talán az öreg mágus megengedi számára, hogy elolvasson pár könyvet, és új, friss tudással térhessen haza.*


1714. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-11-09 15:39:57
 ÚJ
>Nerew Inahat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Arcát alig látni engedő, csuklyás férfi közeledik a mágustoronyhoz. Régóta kutatja már ennek a helynek a hollétét. Keresése most célt ér amint megpillantja a lebegő tornyot. A füstszerű lépcsőre nem mer fellépni pedig ez elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy beléphessen a földtől elrugaszkodott toronyba. Jól ismeri a pletykákat, amiket erről a toronyról és a benne található mágusról regélnek. Kívülről még egy darabig bámészkodik mielőtt rátenné a lábát a lépcsőre. Egyszerű ember, nem sok közzel a mágiához. Óvatosan és félve lépdel fel a szokatlan lépcsőkön és benyit a torony ajtaján. S, hogy ezután mi lesz azt ki tudja.*


1713. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-11-08 09:36:00
 ÚJ
>Soynara Ceryllas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Hiába a tanulási vágy, a következetes szorgalom, a kitartás, a Mágustoronyban nincs ingyen a tanulás. Sőt, kimondottan drága. Hamar eljön az az idő, mikor az a torony szolga, aki fogadta, udvarias hangon megkérdezi, hogy meddig szeretne még maradni. Soynara szomorúan nézegeti a gyorsan leapadt erszényét és sóhajtva vet búcsúpillantást a könyvektől roskadozó polcok, olvasó asztalok, számtalan tekercs, metszet és véset felé. Megköszöni a szolgának a segítségeket, eligazítást, ellátást, aztán összeszedi kevés motyóját és elhagyja a tornyot. Kemény tekintettel fogadja meg, hogy amint tud, visszatér. De előbb pénzt kell keresnie, lehetőleg minél többet minél gyorsabban.*


1712. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-11-06 15:26:19
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 865
OOC üzenetek: 41

Játékstílus: Vakmerő

- Nem jó, túl gyorsan jönnek! Inkább maradj távol tőlem, nem tudom, mit akarnak! És fussunk! - *hadarja, mikor hátranézve látja, hogy sietős lépteik ellenére is a háta mögött szállingóznak a pöttyök, az egyik épp csak karnyújtásnyira tőle. Taitos válaszát nem is várja, csak nekiáll rohanni, hogy lerázza magáról a titokzatos jelenségeket. Az irányt megtartja, amin haladtak a torony felé, de néhány lépésnyit rézsútosan is fut, hogy leszakadjon mesterétől, mert nem akarja, hogy ő is a pöttyök közé keveredjen, ha mégis utolérnék.
Márpedig elég sebesen követik őt, s egyre idegesebb lesz, mikor rohanás közben hátrapillantva azt látja, hogy még mindig üldözik. Emellett pedig a nagymacskaszerű lénytől is tartania kell, hogy bármikor kiugorhat elé a ködből. Egy idő után azonban már nem is érzékeli a félelmet, a kimerültség elnyom minden mást. Zihál és izzad, de meg nem áll, és nem is teheti, mert a fények kitartóbbnak bizonyulnak a vártnál. Akár teleportálhatna is, de azok után, amit az Utazó mondott, nem akarja leleplezni a képességeit, s az előbbi sikertelen varázslat is elvette az önbizalmát, úgyhogy nem hisz benne, hogy sikerülne…
Mindössze az ingovány széléhez közeledve maradoznak el tőle a tünemények, akkor végre lassít ő is, míg nem már csak vánszorog, levegő után kapkodva, s még mindig idegesen hátra-hátranézve. De tovább nem üldözik, szerencsére.
Szúró oldalát fogva sétál aztán a torony felé, és igyekszik rendszerezni a légzését. Meg most már nem csak a pöttyöket, de Taitost is keresi maga mögött. Vajon őt is lehagyta?
Bárhogy is legyen, egy idő után felfedezi őt, már a láthatatlanság leple nélkül, s akkor csatlakozik hozzá, a jobb lábát a szokásosnál jobban húzva, mert a megerőltetés nem tett túl jót neki.
Köhög is kicsit és a kulacsa után tapogat, hogy igyon, és végre összeszedje magát. Taitos kesergésére ekképpen nincs túl sok lélekjelenléte válaszolni, mert örül, hogy levegőt kap, de azért felfogja, amit mond, és a bánatát is érzékeli. S mivel a fiú ilyen borúsan látja a helyzetet, őt is még jobban nyomasztja ez az egész. Mert valóban, a mesterét ritkán látja ennyire letörve, ha pedig ő így érez, akkor komoly baj lehet.
A kérdésre még egyszer hátrafordul, de a pöttyöket már nem látja.*
- Nem… Lemaradtak. - *préseli ki magából a választ, fejét rázva.*
- Veled megyek. - *feleli ezt meg a merre tovább kérdésére. Bár felnézve a hosszas lépcsősorra - lehet akár 1600 belőlük, ha nem több -, azért erőt kell vennie magán, hogy ne tartson hosszabb pihenőt idelent, mert rettenetesen elfáradt és a lába is fáj, Taitos, a Zöldfülűvel pedig egyébként is nehéz tartani az iramot. Egyedül azonban nem akar visszaindulni, egyrészt mert fél, hogy rásötétedik, másrészt Taitost sem akarja egyedül hagyni. Igazából vigasztalná is, de nem tudja, hogyan fogjon hozzá, s mivel a fiú ezután még tereli is a témát, annál is inkább elveszik előle a lehetőség, hogy pótolja ezt az emberi megnyilvánulást.
Ugyanakkor a dicséretre sem tudja, mit mondjon. Úgy érzi, nem érdemli meg, hisz ő nem csinált semmit, úgyhogy csöndben marad.*
- Gondolod, hogy lehetséges? Hogy Eeyr maga közbenjárna? Szerinted lehet, hogy ő nem tud erről a szakadásról? - *sejti, hogy olyan kérdések ezek, melyekre mestere sem tudhat biztos választ, mégis fel kell tennie őket, mert érdekli, hogy Taitos mit gondol.
A felé irányuló érdeklődésre aztán némi tétovázást követően válaszol.*
- Miután Worenth mester végzett az első élőholtakkal, már nem annyira… Ő olyan erős! Miattatok nem féltem… - *magyarázza.*
- Csak aztán jött az a furcsa lény… még azok a fények… - *babonásan hátrapillant* - Akkor megijedtem, hogy Worenth mestert leteríti az az állat. Ha állat volt egyáltalán… Te állítottad meg, ugye?
- Én kudarcot vallottam. Túlságosan megijedtem, nem sikerült a varázslat. Sajnálom. Örülök, hogy ezzel nem okoztam bajt, mert te ott voltál. - *vallja be, s érezhetően szégyenkezik emiatt.
Közben próbál lépést tartani Taitosszal felfelé, de egyre nehezebben megy, s akaratlan még a szeme is könnybe lábad, úgy fáj a lába.*
- Pihennem kell egy kicsit. - *jelenti végül, s az egyik lépcsőfokban megkapaszkodva óvatosan leereszkedik és leül egy apró, fájdalmas fintor kíséretében. Nem bánja, ha mestere továbbsiet, később ő is követi majd, de most muszáj pihentetnie kicsit a lábát.*


1711. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-11-06 13:47:23
 ÚJ
>Soynara Ceryllas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Nem esik abba a hibába, hogy az eddig szerzett tudását tökéletesnek gondolja. Arthenior könyvtárában elolvasott mindent a mágiával kapcsolatban, ami csak fellelhető volt, de hamar rá kell jönnie, hogy a Torony gyűjteménye mellett eltörpül az eddigi olvasottsága. Márpedig Soynara alapos tündér. Így hát a legelejéről kezdi. Nem zavarja, ha valami már kézenfekvőnek tűnik, hiszen elég egy kicsit más megközelítéssel vizsgálni valamit és máris rengeteg tanulságot vonhat le az, aki odafigyelve tanulmányozza a témát. A tündér tehát nem rest a legalapvetőbb témájú művekkel kezdeni, vagy inkább újrakezdeni a tanulást.*

*Néha úgy érzi, majdnem szétveti a türelmetlenség. Alig várja, hogy végre a gyakorlatba ültethesse át, amit tud vagy legalábbis tudni vél. A hatalmat, a tenni, rombolni és pusztítani képességet akarja érezni, puszta akaratával változtatni a világon. De tudja, hogy a mágikus tudás gyűjtése olyan, mintha házat építene. Ha nem áll elég erős alapokon, a fejére zuhanhat az egész. A könyvek, amiket a Toronyban van lehetősége olvasni, bőven kínálják az elrettentő példákat szerencsétlenül járt mágusokról, akik sokkal képzettebbnek gondolták magukat, mint amilyenek valójában voltak és tévedésükért az életükkel fizettek. A kis tündér borzongva olvassa ezeket a történeteket és mikor úgy érzi, már alig bírja visszafogni magát, hogy meg ne próbáljon valamilyen varázslatot, ezeknek a leckéknek a felidézésével nyugtatja magát.*

*Talán a környezet teszi, talán csak az elmélyedés, vagy az új könyvek által kínál új nézőpont, de Soynara úgy érzi, mintha már csak egy lépés választja el a sikertől. De nem hagyja, hogy elragadja az izgalom, ahogy akkor sem csügged, mikor próbálkozásai újra meg újra kudarcba fulladnak. Érzi, közel már az áttörés, ezért higgadtan tanul tovább, nagy hangsúlyt fektetve a koncentráció fejlesztésére. Örömmel veszi észre, hogy már könnyedén képes kiüríteni az elméjét. Ilyenkor mintha a gondolatok nélküli sötétség fátyla mögött hatalmas, pusztító lángot érezne lobogni. Mintha a tudatán átlobogna a nyers, fékezhetetlen, elemi láng, de még nem tudná elhúzni azt az utolsó függönyt, hogy szabadon engedje. De közel már az idő, mikor erre is képes lesz.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.11.07 20:12:23, a következő indokkal:
loodolás. Hozzászólások egybeszerkesztve.



1710. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-11-05 22:23:47
 ÚJ
>Annulien Raenelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*A Mágustorony. Végre. Felsiet a lépcsőn és kopog. Az ajtónálló megismeri, beengedi.* ~Jobban is teszi. Most biztos visszamegy aranyat számolgatni. Micsoda egy banda!~
*Ledobja magát egy asztalhoz és azonnal nekikezd az olvasásnak. Egy oldalt ha kell, többször is végigfut, nem hagyja, hogy egy betű is elússzon.
Eszébe jut egy történet amit gyermekkorában hallott egy vízmágusról, aki szomjúságát próbálta mágiával oltani, de valami balul sült el, víz zubogott fel torkában és megfulladt.* ~Marhaság, de attól még jobb óvatosnak lenni.~
*Órák telnek el, a betűk és jelek összemosódnak, Annulien pedig álomba szenderül az asztalnál.*


1709. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-11-05 19:19:36
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1826
OOC üzenetek: 353

Játékstílus: Vakmerő

//Krestvir//

-Megbeszéljük ott, csak legyünk minél messzebb innen!
*Szól, és minden második lépésnél maguk mögé pillant, hátha nem akarnak azok a pöttyök eltűnni.*
~Szóval nem csak emlékek, talán, egy elme darabjai, ami ha összeáll...~
*Gondolkodik, és beleborzong, csak siet. Kiérve pedig leoldja magukról a varázst //Oszlatás//, így kaptathatnak el a toronyig.*
-Ez hátborzongató volt. És nagy bajban vagyunk, úgy érzem.
*Ingatja meg a fejét, aztán könnyek gyűlnek szemébe.*
-Minden szépség így fog kiveszni?
*Kérdezi elkeseredetten a lépcső tövében, és oldalra fordul, hogy ne kelljen tanítványa szemébe néznie.*
-A Kikötő, a templom, a mágia alappillére, a Karavánpihenő, mi a következő?
*Kérdezi kissé hisztérikusan.*
-Miért hullik szét minden?
*Kicsit dühös, de ez sajnos csak tehetetlen düh, viszont amilyen ritkán veszti eszét, annyival jobban megdöbbentik önmaga kirohanásai, így csak igyekszik magában jó mélyre elzárni ezeket a gondokat, sóhajt, majd komoran, megtörve pillant hátra.*
-Gyere, menjünk fel, dolgunk van. A pöttyök még megvannak?
*Kérdez azért rá, mert nem biztos, hogy vizenyős szemmel saját maga is meg tud erről győződni.*
-Ha igen gyere te is Abogr mesterhez, most már két okom is van beszélni vele, de ha gondolod előre is mehetsz haza, Ragronnak biztos nem árt meg egy kis változatosság, téged pedig már megszokott.
*Tétován lépdel fel párat.*
-Jól csináltad, ügyes voltál. Az Utazó percekig nem vett észre.
*Talán még van mit gyakorolniuk ezen, és most is inkább óvatosak, mint világmegváltó hősök voltak, de sikeresen túléltek egy fél alvilágot.*
-Tudod, senki nem számított erre. Remélem küldenek valami felmentést. Most megmutathatná a Fény istene, hogy nem csak egy szószátyár angyalka.
*Dörmögi magában érezhető rosszmájúsággal míg felérnek, aztán az első székre lezuttyan.*
-Minden rendben, ugye? Nem féltél túlságosan?
*Érdeklődik most először tanítványa iránt, ahelyett, hogy magáét mondaná.*


1708. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-11-05 16:50:39
 ÚJ
>Visgher, a nemes avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Soynara Ceryllas//

- Neked is sok szerencsét a továbbiakban, remélem még egyszer látlak, amikor már hatalmas varázsló leszel. * Elindul a könyvespolcok felé, s mivel nincs igazán ötlete mihez is kezdhetnek most ezért, találomra olvasgat könyveket, s közben gondolatai néha visszatérnek Soynara felé, de próbál a tanulásra koncentrálni, hiszen ezért tették meg ezt a nagy utat. Nem szeretnek sokat időzni itt, hiszen még vannak dolgai otthon is, ezért megpróbál minél több tudást magába szívni, minél kevesebb idő alatt. *


1707. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-11-04 00:18:31
 ÚJ
>Annulien Raenelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

~Átkozott Abogr, hogy a semmi közepére kellett felhúznia a tornyát.~ *Szitkozódik a fiatal elf.
Szemrevételezi a tornyot, majd vállat von.*
~Láttam már cifrábbat.~
*Felcaplat a furcsa lépcsőn, majd benyit és leesik az álla. Hatalmas tér tárulna elé, de hirtelen egy taláros férfi állja el az útját és látogatásának céljáról érdeklődik.*
-Tanulni, fejlődni, mégis mi másért? *Feleli a leány arrogánsan. A férfi vonakodva félreáll, Annulien kissé elvigyorodik.* ~Pénzhajhász banda.~
*Álmélkodva körbetekint. Könyvek roskadásig, tele tudással. Egy tündér is épp e könyveket bújja nem messze tőle. Annulien sóhajt, majd beleveti magát a tudásba.*


1706. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-11-03 13:36:09
 ÚJ
>Soynara Ceryllas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Visgher//

*Soynara, ahogy fokozatosan feltárul előtte a toronyban tárolt tudás mennyiségének valódi nagysága, vagy legalábbisaz a része, amit elérhetővétesznek számára, hirtelen nem is tudja, mihez kezdjek? A mágikus energiák viselkedését tanulmányozza még mélyebben? A különböző technikákról, praktikákról olvasson, gyakorlati leírásokban mélyedjen el? Vagy kezdjem foglalkozni a tűzzel magával? Híres tűzmágusokról szóló könyveket böngésszen, az ő munkáikat próbálja magáévá tenni, az ő útjukat próbálja követni? A nagy összezavarodottságban valamiért a Nagy Fekete Könyv jut eszébe és mintha egy higgadt hang azt mondaná a fejében:
~Keresd meg a saját utad!~
Ettől mintha láng perzselné végig az elméjét, csak a céltudatos elszántság parazsát hagyva maga mögött. Mikor Soynara megszólal, hangjából eltűnik a zavarodottság és a lenyűgözöttség is, csak az elszántság marad.*
-A mágia viselkedéséről szeretnék olvasni. Hol találok erről szóló könyveket?
*Visgherről sem feledkezik meg. A férfi segítségére volt, de most már nem tudja előre mozdítani a céljai elérését.*
-Még egyszer köszönöm, Visgher. Bármibe is kezdesz ezután, kísérjen szerencse!


1705. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-11-03 11:06:35
 ÚJ
>Visgher, a nemes avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Soynara Ceryllas//

* Követi Soynarat és a köpenyes fickót, s közben a nézelődik. Egy csomó színes és érdekes tárgyat látni mindenfele, legszívesebben mindegyiket végigfogdosná és kérdezősködne, hogy mire jó. Nem is igazán figyel a többiekre. Sokkal érdekesebb az a sok könyv, amennyit még életében nem látott. A tündér szavára felkapja a fejét. *
- Nagyon szívesen. * Kissé most nagyra van magával, hogy sikerült épségben ide juttatnia a lányt, bár ez nem igazán rajta múlt. A taláros férfi a tanulmányairól kérdezi őket. Visgher kissé elgondolkodik, hiszen két kezén megtudná számolni, hogy hány könyvet olvasott el életében. Elmondja, hogy nem túl sokat, de ahogy a férfi mondja, hogy sokan még olvasni se tudnak mikor idekerülnek, így eléggé felbátorodik. *
- Szerinted merre megyünk? * Kérdezi a tündértől. *


1704. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-11-02 19:20:17
 ÚJ
>Meira Sylvaris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 352
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

~Borzalmas volt.~
*Ez az első gondolata, mikor végre valahára ráléphet az első ködből formált lépcsőfokra, amit ha még megismétel néhányszor, akkor a mágustorony oltalmazó falai között találhatja magát. Nem tudja miért, de ezen a helyen biztonságban érzi magát. Távol van mindentől, és valami különleges aura járja át a helyet. Mintha itt soha nem érhetné semmi baj. Hogy igaz-e, vagy csak Meira egy újabb őrültségéről beszélünk, azt nem tudni, mindenesetre neki csak jó, ha ez a hely ilyen jó hatással van rá.
Ahogy ezen gondolkozik, elér az utolsó lépcsőfokhoz is, majd belépve a toronyba ismerős környezet fogadja. Se orkok, se élőholtak nincsenek, csak a mindig mogorva mágus mester a pultjánál, akivel a köszönés ugyanúgy zajlik le, mint minden egyes alkalommal. Most nem is kérdez tőle semmi mást, hisz már tudja hová kell mennie. Még néhány emeletet lépcsőzik, aztán céltudatosan az egyik könyvespolchoz sétál, és pontosan azt a könyvet veszi le róla, amelyiknek olvasását folytatni szeretné.
A fotel, amiben mindig ülni szokott is szabad, így most is helyet foglalhat benne, és kicsit eltűnhet a világ elől a könyv lapjai közé bújva. Most csak erre van szüksége. Pihenésre és nyugalomra. Na persze tudja, hogy a mágia tanulása, és különösen az ilyen könyvek olvasása csak jobban ki fogja fárasztani, de az elmúlt napok borzalmairól, tragédiáiról biztosan eltereli majd a figyelmét.*


1703. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-10-30 21:30:00
 ÚJ
>Soynara Ceryllas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Visgher//

*Belépve Soynara mindenre úgy csodálkozik rá, mintha a legnagyobb hatalom lakozhatna benne. És ki tudja, talán lakozik is, vagy csak egyszerű használati és dísztárgyak, a lány mindenesetre nagyon vigyáz, hogy semmihez sem érjen hozzá. Közben a taláros férfi, aki ajtót nyitott neki, az eddigi tanulmányairól érdeklődik. Soynara szégyenlősen sorolja a könyvcímeket, úgy vélve, hogy biztosan nem tesz majd nagy benyomást valakire, aki egy ilyen helyen dolgozik. Meglepetésére a férfi elismerően bólogat és méltatja a felkészültségét, kiemelve, hogy sokan úgy jönnek ide, hogy olvasni is alig tudnak. Soynara ezen kissé felbátorodik. A nagy lelkesedésben Visgherről kicsit meg is feledkezik, csak a férfi szavaira kapja fel a fejét. Hozzá fordul.*
-Köszönöm, hogy elkísértél és vigyáztál rám! *Bár továbbra is vannak kétségei afelől, hogy a férfi képes lett volna egy valódi veszedelmet elhárítani a feje fölül, a sikeres célhoz érés boldogsága úgy túlcsordul benne, hogy szavai teljesen őszinték.*


1702. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-10-30 12:48:14
 ÚJ
>Visgher, a nemes avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Soynara Ceryllas//

* Látszólag Soynara is egészen kifáradt a lépcsőzésben, de ezen nem is lepődik meg Visgher, hiszen ő is kellőképpen kifáradt, inkább azon csodálkozik, hogy a lány rövid lábai kibírták az utat. Először nem kap választ kérdésére, így azt hiszi, hogy a lány nem hallotta meg a magaslati szél miatt. Viszont amint felértek a megkapja Visgher a választ, s ahogy a tündér is mondta ajtót nyitottak nekik. Az ajtón kilépő személynek mielőtt válaszolt volna, nyelt egyet, majd így szólt. *
- Üdvözlet, én is tanulni jöttem.
* Nem mondja olyan nagy lelkesedéssel, mert már a fáradság kicsit elvette a kedvét az egésztől, de azért még mindig érdekli a dolog. Elindul a tündér után. *



1701. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-10-29 11:09:36
 ÚJ
>Soynara Ceryllas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Visgher//

*Végre megérkezett! Szinte levegőt venni is elfelejt izgalmában. Meg sem hallja, amit a férfi mond, csak elindul, egyenesen a ködből, felhőből vagy ki tudja, miből alkotott lépcső felé. Azon sem habozik, pedig máskülönben biztosan elbizonytalanodna, hogy kis lábaival hogy fog feltipegni egy ilyen hosszú lépcsőn, de most valami olyan láng lobban benne, amit eddig csak ritkán érzett és legalább egy démon kellett hozzá, hogy fellobbanjon. Megállíthatatlanul indul meg és lendületesen halad fölfelé, amíg csak a bejárathoz nem ér. Csak itt tudatosodik benne a kérdés, meg is válaszolja és maga is meglepődik, hogy liheg. Észre sem vette, hogy kifulladt.*
-Gondolom, csak ajtót nyitnak. *Valóban ez történik, nyílik az ajtó és egy taláros szolga kérdő tekintete fogadja. Soynara szinte szóhoz sem jut az izgalomtól, na meg a lépcsőzéstől.*
-Tanulni... tanulni jöttem, bizony! *Hangjában olyan lelkesedés csendül, hogy a minden bizonnyal sokat látott szolga is elmosolyodik kicsit és az ajtóból félreállva int a lánynak, hogy lépjen be. Ő nem is habozik és lélegzetét visszafojtva átlépi a küszöböt.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3086-3105