Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 24 (461. - 480. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
480. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-02 14:05:46
Üzenet elküldve: 2022-10-02 14:05:46
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
-Hmm. *A kurátor tekintete csalódottan siklik le az egykori kéz helyéről. Bizonyára kalandosabb történetre számított.*
-Nem egy szívélyes hely, nem bizony. *Hangjába túl sok együttérzés nem vegyül, de azért egy aprócska sóhajt elenged. Fészkelődve helyezi magát kényelembe, miközben a ládika mellé csúsztatja az iránytűt az asztalon. Kisebb nehézségek árán fiókért nyújtózik, majd előhalászik belőle két pipát. Az egyik egy díszes, faragott pipa, a másik pedig egyszerű csutkapipa. Miközben Gaerralost hallgatja, komótosan tömködi meg mindkét pipát egy szokatlan színű, lila dohányféleséggel, majd a csutkapipát a férfi felé nyújtja. Vendége orrát rendkívül édeskés dohányillat csaphatja meg.*
-Vendégpipa. Volt már olyan beszélgetésem is, ami napokig tartott. A kényelem fontos. *Ha átveszi Gaerralos a csutkapipát, ha nem, a törpe hátra nyújtózik székében, s egy intésére mindkét pipa kazánrésze izzani kezd. Persze csak ha a pirtianesi átvette sajátját. Ellenkező esetben csak a törpe fog sűrű, fehér füstcsíkokat eregetni.*
-Tanácsot... *Félrelöki a pipaszárat ajkai jobb szélére, majd megvakarja ősz sörényét.* -Rég volt már, hogy itt bármilyen tanácsot tartottak. És azt mondod, meg vagy hívva rá? Ennek is kell oka legyen. Hmm... *Ezen mereng egy sort, szemmel láthatóan ínyére van az információ.
Ahogy átveszi az irodalmat Gaerralostól és olvasni kezdi, úgy áll meg a pipa is szájában. Apró szemei az okuláré mögül mohón futják a sorokat, majd ahogy végzett, nyújtja is vissza a pergament.*
-TUDTAM! *Csap az asztalra nagyot szabad kezével, hogy az imént elhelyezett iránytű csak úgy csörren bele.* -Megvolt írva a csillagokban. Ismered a csillagképeket? A Sárkányban tizenegyből egy csillag vörösre gyúlt a tűz havában. Volt már a múltban, hogy egyik-másik veres lett, de az még atyáink ideje előtt! Ne kérdezd, mit jelent, talán csak egy jel. De jelnek elég! *Izgatottan veszi ki ajkai közül a pipát, hogy azzal kezében gesztikuláljon tovább.*
-És a Nagy Választóhegységen, azt írjátok? Ősatyáim tárnái felett! Mondják, kőbe vájt lépcső vezet a hegy gyomrából egészen a tetejéig. *Serény bólogatással toldja meg szavait ismét csak. Jókora sóhajtásokkal csillapítja magát a végén.*
-Jó kis história, jó kis história. Biztosak lehetünk benne, hogy a Nagymester tájékoztatni fogja a Tanácsot mindenről. De az sem hátrány, ha saját kártyákkal is játszhatunk. *Ravaszkodva keresi meg Gaerralos tekintetét.* -Hogy hozzá tudd tenni a magad részét, s mindent, mi Abogr figyelmét elkerüli. Szóval? Mi lenne a kérdés, mit fel kívánsz tenni?
-Hmm. *A kurátor tekintete csalódottan siklik le az egykori kéz helyéről. Bizonyára kalandosabb történetre számított.*
-Nem egy szívélyes hely, nem bizony. *Hangjába túl sok együttérzés nem vegyül, de azért egy aprócska sóhajt elenged. Fészkelődve helyezi magát kényelembe, miközben a ládika mellé csúsztatja az iránytűt az asztalon. Kisebb nehézségek árán fiókért nyújtózik, majd előhalászik belőle két pipát. Az egyik egy díszes, faragott pipa, a másik pedig egyszerű csutkapipa. Miközben Gaerralost hallgatja, komótosan tömködi meg mindkét pipát egy szokatlan színű, lila dohányféleséggel, majd a csutkapipát a férfi felé nyújtja. Vendége orrát rendkívül édeskés dohányillat csaphatja meg.*
-Vendégpipa. Volt már olyan beszélgetésem is, ami napokig tartott. A kényelem fontos. *Ha átveszi Gaerralos a csutkapipát, ha nem, a törpe hátra nyújtózik székében, s egy intésére mindkét pipa kazánrésze izzani kezd. Persze csak ha a pirtianesi átvette sajátját. Ellenkező esetben csak a törpe fog sűrű, fehér füstcsíkokat eregetni.*
-Tanácsot... *Félrelöki a pipaszárat ajkai jobb szélére, majd megvakarja ősz sörényét.* -Rég volt már, hogy itt bármilyen tanácsot tartottak. És azt mondod, meg vagy hívva rá? Ennek is kell oka legyen. Hmm... *Ezen mereng egy sort, szemmel láthatóan ínyére van az információ.
Ahogy átveszi az irodalmat Gaerralostól és olvasni kezdi, úgy áll meg a pipa is szájában. Apró szemei az okuláré mögül mohón futják a sorokat, majd ahogy végzett, nyújtja is vissza a pergament.*
-TUDTAM! *Csap az asztalra nagyot szabad kezével, hogy az imént elhelyezett iránytű csak úgy csörren bele.* -Megvolt írva a csillagokban. Ismered a csillagképeket? A Sárkányban tizenegyből egy csillag vörösre gyúlt a tűz havában. Volt már a múltban, hogy egyik-másik veres lett, de az még atyáink ideje előtt! Ne kérdezd, mit jelent, talán csak egy jel. De jelnek elég! *Izgatottan veszi ki ajkai közül a pipát, hogy azzal kezében gesztikuláljon tovább.*
-És a Nagy Választóhegységen, azt írjátok? Ősatyáim tárnái felett! Mondják, kőbe vájt lépcső vezet a hegy gyomrából egészen a tetejéig. *Serény bólogatással toldja meg szavait ismét csak. Jókora sóhajtásokkal csillapítja magát a végén.*
-Jó kis história, jó kis história. Biztosak lehetünk benne, hogy a Nagymester tájékoztatni fogja a Tanácsot mindenről. De az sem hátrány, ha saját kártyákkal is játszhatunk. *Ravaszkodva keresi meg Gaerralos tekintetét.* -Hogy hozzá tudd tenni a magad részét, s mindent, mi Abogr figyelmét elkerüli. Szóval? Mi lenne a kérdés, mit fel kívánsz tenni?
479. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-01 20:30:02
Üzenet elküldve: 2022-10-01 20:30:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
~ Mondd hogy ez nem mindennapos. ~ *Akármilyen nemtörődöm viselkedéssel is próbálná elterelni idejét, míg társa rendbe nem jön, egyre jobban emelkedő aggodalommal lesi egy-egy pillantással a lányt. Egy alkalomra emlékszik, amikor ilyen rendellenes állapotban volt, de azt a esetet ő az ingovány, az késő éjjel és a durva eső egészének a hatásának indokolta. Mit csináljon?*
- Akkor ha még nem kezdett el halászni a tóból, bármikor találkozhatunk vele. *Feleli nyugtatóan. Majd végül tovább beszél.* - Ne haragudj, de enyhén szólva is borzalmasan festesz. Tegnap ettél eleget? Nem fáztál fel a padlótól? *Nem bocsátaná meg magának egykönnyen, ha miatta érezné amaz így magát. Feláll, és lassan elkezd járkálni az erély körül, mintegy elütve az időt és menekülve a gomolyfelhőktől.*
- Jjja, soha jobban nem voltam. *Már valóban nem úgy fest, mintha négy évtized bezártság után mászott volna elő egy barlangból, és szemei tele voltak élettel, amik kék csillogással hívogatják magukhoz a világot. kezeivel porolgatni és simítani kezdi köpenyét, és haját nagyjából rendbe szedi, tüskésteleníti.* ~ Bárcsak lehetne ezt rólad is mondani. ~ *Letekint, elfeledre egy időre esetleges tériszonyát.* - Tudod, a torony körül láttam elvétve gyógynövényeket, forró vízzel keverve összekotyvaszthatunk valamit neked. Vagy véletlenül megmérgezünk, de ez majd eldől.
~ Mondd hogy ez nem mindennapos. ~ *Akármilyen nemtörődöm viselkedéssel is próbálná elterelni idejét, míg társa rendbe nem jön, egyre jobban emelkedő aggodalommal lesi egy-egy pillantással a lányt. Egy alkalomra emlékszik, amikor ilyen rendellenes állapotban volt, de azt a esetet ő az ingovány, az késő éjjel és a durva eső egészének a hatásának indokolta. Mit csináljon?*
- Akkor ha még nem kezdett el halászni a tóból, bármikor találkozhatunk vele. *Feleli nyugtatóan. Majd végül tovább beszél.* - Ne haragudj, de enyhén szólva is borzalmasan festesz. Tegnap ettél eleget? Nem fáztál fel a padlótól? *Nem bocsátaná meg magának egykönnyen, ha miatta érezné amaz így magát. Feláll, és lassan elkezd járkálni az erély körül, mintegy elütve az időt és menekülve a gomolyfelhőktől.*
- Jjja, soha jobban nem voltam. *Már valóban nem úgy fest, mintha négy évtized bezártság után mászott volna elő egy barlangból, és szemei tele voltak élettel, amik kék csillogással hívogatják magukhoz a világot. kezeivel porolgatni és simítani kezdi köpenyét, és haját nagyjából rendbe szedi, tüskésteleníti.* ~ Bárcsak lehetne ezt rólad is mondani. ~ *Letekint, elfeledre egy időre esetleges tériszonyát.* - Tudod, a torony körül láttam elvétve gyógynövényeket, forró vízzel keverve összekotyvaszthatunk valamit neked. Vagy véletlenül megmérgezünk, de ez majd eldől.
478. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-01 20:02:10
Üzenet elküldve: 2022-10-01 20:02:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Toronykodás - indulás//
* Sok minden történt ezen a napon. Mágiát tanult, pletykált és szép asszonyokkal találkozott. Kicsit sajnálja is, hogy a szívarcú hamar távozott, mert a társasága igazán kellemes volt. Ezután még a gnóm varázslónő elkápráztatja őket egy nagyon jó kis lebegő varázslattal, amire csak tátja a száját. Nem minden nap láthat a maga fajta tündér ilyen nagy csudát. Egy darabig még elvannak itt, aztán tanulgatnak, amiből a másik szépség zökkenti ki. Illedelmesen elköszön hát Kóczytól, de tervezi még a viszont találkozást, mert gyümölcsöző volt az üzlet, amit vele sikerült megkötni.*
- Igazad van. Ideje indulni. Én teljesen rád is hagyatkoznék. A városba tartok, de nekem ez a táv kínszenvedés. Az ide jövet is két napomba telt, és úgy, hogy közben felvettek egy darabon lovasok.* Végül is áthárítja ezt a lányra.*
- Ezek a lépcsők elég félelmetesek. Hiába a szárnyak, ilyen magasan nem sokra mennék velük.* Rebegteti meg zizegő hang keretében a két hártyás szárnyat, miközben a ködszerű lépcsőkön sétál lefelé a lóhoz, amire egyedül nem nagyon tud felmászni. Könnyebb, ha valaki felrakja, vagy felhúzza. Ha Sauri mögé kerül, akkor boldogan öleli majd át a derekát, feltéve, ha így utaznak majd.*
* Sok minden történt ezen a napon. Mágiát tanult, pletykált és szép asszonyokkal találkozott. Kicsit sajnálja is, hogy a szívarcú hamar távozott, mert a társasága igazán kellemes volt. Ezután még a gnóm varázslónő elkápráztatja őket egy nagyon jó kis lebegő varázslattal, amire csak tátja a száját. Nem minden nap láthat a maga fajta tündér ilyen nagy csudát. Egy darabig még elvannak itt, aztán tanulgatnak, amiből a másik szépség zökkenti ki. Illedelmesen elköszön hát Kóczytól, de tervezi még a viszont találkozást, mert gyümölcsöző volt az üzlet, amit vele sikerült megkötni.*
- Igazad van. Ideje indulni. Én teljesen rád is hagyatkoznék. A városba tartok, de nekem ez a táv kínszenvedés. Az ide jövet is két napomba telt, és úgy, hogy közben felvettek egy darabon lovasok.* Végül is áthárítja ezt a lányra.*
- Ezek a lépcsők elég félelmetesek. Hiába a szárnyak, ilyen magasan nem sokra mennék velük.* Rebegteti meg zizegő hang keretében a két hártyás szárnyat, miközben a ködszerű lépcsőkön sétál lefelé a lóhoz, amire egyedül nem nagyon tud felmászni. Könnyebb, ha valaki felrakja, vagy felhúzza. Ha Sauri mögé kerül, akkor boldogan öleli majd át a derekát, feltéve, ha így utaznak majd.*
477. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-01 18:51:57
Üzenet elküldve: 2022-10-01 18:51:57
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Toronykodás - indulás//
* Lehet annyira sikerült elmélyednie magában; vagy csak tényleg nagyon fáradt volt; hogy talál órák teltek el, mikor lehunyta a szemét. Lehet csap pár pillanat telt el? Nem tudja, teljesen elvesztette a fonalat, úgy tűnik. Az viszont feltűnik neki, hogy a gnóm leányzó már távozott is, valamikor. Így csak kettesben maradtak az ifjonccal. Feláll hát ültéből és jó nagyot nyújtózik. *
- Ha nincs más, akkor akár indulhatnánk is. A lovam odakint vár, csak mondd meg, merre szeretnél eljutni?
* Megígérte, hogy a varázsitalért cserébe elviszi őt a városba. Végül is bárhová, ahová kéri. Ez nem okoz nagy gondot neki. *
* Lehet annyira sikerült elmélyednie magában; vagy csak tényleg nagyon fáradt volt; hogy talál órák teltek el, mikor lehunyta a szemét. Lehet csap pár pillanat telt el? Nem tudja, teljesen elvesztette a fonalat, úgy tűnik. Az viszont feltűnik neki, hogy a gnóm leányzó már távozott is, valamikor. Így csak kettesben maradtak az ifjonccal. Feláll hát ültéből és jó nagyot nyújtózik. *
- Ha nincs más, akkor akár indulhatnánk is. A lovam odakint vár, csak mondd meg, merre szeretnél eljutni?
* Megígérte, hogy a varázsitalért cserébe elviszi őt a városba. Végül is bárhová, ahová kéri. Ez nem okoz nagy gondot neki. *
476. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-01 13:36:19
Üzenet elküldve: 2022-10-01 13:36:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Ahogy szavaira kinyílik a doboz, Gaerralos újraértékeli a helyzetet kissé. Találós kérdésre nyíló dobozka... érdekes játékszer, és praktikusan is alkalmazhatónak tűnik. Ahogy kiderül, a Kurátor nem Gaerralost tesztelte, hanem valóban hasznát látta a veterán segítségének. Természetesen árgus szemekkel nézi, hogy mi is kerül ki a dobozból... nem hinné, hogy csak egy egyszerű iránytűről lehet szó.*
~Talán az égtájak helyett valami mást követ.~
*Esetleg ha engedi a helyzet, úgy puszta kíváncsiságból még meg is érdeklődheti a törpétől, hogy ő mit gondol a tárgyról - elvégre amazról lesüt, hogy erősen foglalkoztatja a találka jutalma.
Ez viszont egyelőre nem fog bekövetkezni, hiszen céllal jött ide, és ezt el is magyarázza az öregnek, ki láthatólag képes megosztani figyelmét.
Még bölcselkedésre is van ideje, ahogy figyelmezteti a férfit, hogy ő sem a tudás végtelen kútja. Nme nagyon reagálja le, habár lenyel egy megjegyzést, melyben összehasonlítaná ezt az attitűdöt a mélységiek arroganciájával, melyet volt bőven alkalma megismerni.
A hely szellemiségének kapcsán csak megadóan biccent. E helyen az idő aranyat ér, a protokollok pedig a hatékonyságot segítik elő... ám ugyanebből az okból egy vita is kontraproduktív lenne, így inkább elengedi a témát.
Mégis, ha szabályokról nem is, de az öreg saját elveiről megtud valamit. Nem nehéz megtippelni, hogy mi is lehet, amit az öreg személyes haszonnak látna. Ha a pragmatikus haszon kevéssé is érdekli a helyieket, az új tudást alighanem más mércével mérik. Az utolsó megjegyzésre pedig halvány mosoly jelenik meg az arcán... majd lassacskán eltűnik, mikor követve az öreg tekintetét szinte előre tudja, hogy milyen kérdést is fog feltenni. Pár másodpercig nem is válaszol, csak tűnődik.
Hazudhatna, vagy adhatna olyan választ, mellyel, ha a másikban van jóérzés, úgy témaváltást kényszerít. Nem kedveli ezt a kérdést, habár annál jobbnak tartja, mikor látni, hogy tekintetükkel és szavaikkal is kényszeresen kerülik a témát azok, akikkel szóba elegyedik. Mégis... sok szempontból előrehaladt azóta, hogy megcsonkították.
Erősebb, újra katonai ranggal rendelkezik, mágiát tanul, és a térde is újra működőképes állapotban van. És karja hiányára is vannak ötletei...*
-Levágták. Pirtianesben így fejezték ki irányomban a katonai elégedetlenséget.
*Tér vissza arcára egy száraz, humortalan mosoly. Térdét is említhetné, ám szükségtelennek tartja, hiszen pár napja azt egy pár orvos sikeresen rendbehozta. Nem folytatja rögtön, hátha a törpe reagálni akar, ám hosszú, kínos szünet sem lesz a dologból.*
-Ami pedig ittlétem célját illeti... A legközvetlenebb módon sürgető témával kezdem. Megbízással jöttem ide.
*Veszi elő újra a jelentést, hogy a Torony egy harmadik lakójának is átnyújtsa azt.*
-Érkezésemet követően találkoztam Abogr mesterrel, aki úgy döntött, személyesen jár utána az ügynek, és belengette, hogy összehívja a Tanácsot, melyen számít a részvételemre. A felkészültség jegyében viszont amennyiben ez praktikusan kivitelezhető, informálni kívánom magamat is a témáról.
*Elhallgat, és vár. Lehet, hogy a törpének nem lesz információja a dologról, és az is, hogy van, de úgy dönt, hogy jó pénzért cserébe engedi csak meg Gaerralosnak a hozzáférést. Mindjárt megtudja, a türelmetlenkedésre pedig semmi szükség.*
*Ahogy szavaira kinyílik a doboz, Gaerralos újraértékeli a helyzetet kissé. Találós kérdésre nyíló dobozka... érdekes játékszer, és praktikusan is alkalmazhatónak tűnik. Ahogy kiderül, a Kurátor nem Gaerralost tesztelte, hanem valóban hasznát látta a veterán segítségének. Természetesen árgus szemekkel nézi, hogy mi is kerül ki a dobozból... nem hinné, hogy csak egy egyszerű iránytűről lehet szó.*
~Talán az égtájak helyett valami mást követ.~
*Esetleg ha engedi a helyzet, úgy puszta kíváncsiságból még meg is érdeklődheti a törpétől, hogy ő mit gondol a tárgyról - elvégre amazról lesüt, hogy erősen foglalkoztatja a találka jutalma.
Ez viszont egyelőre nem fog bekövetkezni, hiszen céllal jött ide, és ezt el is magyarázza az öregnek, ki láthatólag képes megosztani figyelmét.
Még bölcselkedésre is van ideje, ahogy figyelmezteti a férfit, hogy ő sem a tudás végtelen kútja. Nme nagyon reagálja le, habár lenyel egy megjegyzést, melyben összehasonlítaná ezt az attitűdöt a mélységiek arroganciájával, melyet volt bőven alkalma megismerni.
A hely szellemiségének kapcsán csak megadóan biccent. E helyen az idő aranyat ér, a protokollok pedig a hatékonyságot segítik elő... ám ugyanebből az okból egy vita is kontraproduktív lenne, így inkább elengedi a témát.
Mégis, ha szabályokról nem is, de az öreg saját elveiről megtud valamit. Nem nehéz megtippelni, hogy mi is lehet, amit az öreg személyes haszonnak látna. Ha a pragmatikus haszon kevéssé is érdekli a helyieket, az új tudást alighanem más mércével mérik. Az utolsó megjegyzésre pedig halvány mosoly jelenik meg az arcán... majd lassacskán eltűnik, mikor követve az öreg tekintetét szinte előre tudja, hogy milyen kérdést is fog feltenni. Pár másodpercig nem is válaszol, csak tűnődik.
Hazudhatna, vagy adhatna olyan választ, mellyel, ha a másikban van jóérzés, úgy témaváltást kényszerít. Nem kedveli ezt a kérdést, habár annál jobbnak tartja, mikor látni, hogy tekintetükkel és szavaikkal is kényszeresen kerülik a témát azok, akikkel szóba elegyedik. Mégis... sok szempontból előrehaladt azóta, hogy megcsonkították.
Erősebb, újra katonai ranggal rendelkezik, mágiát tanul, és a térde is újra működőképes állapotban van. És karja hiányára is vannak ötletei...*
-Levágták. Pirtianesben így fejezték ki irányomban a katonai elégedetlenséget.
*Tér vissza arcára egy száraz, humortalan mosoly. Térdét is említhetné, ám szükségtelennek tartja, hiszen pár napja azt egy pár orvos sikeresen rendbehozta. Nem folytatja rögtön, hátha a törpe reagálni akar, ám hosszú, kínos szünet sem lesz a dologból.*
-Ami pedig ittlétem célját illeti... A legközvetlenebb módon sürgető témával kezdem. Megbízással jöttem ide.
*Veszi elő újra a jelentést, hogy a Torony egy harmadik lakójának is átnyújtsa azt.*
-Érkezésemet követően találkoztam Abogr mesterrel, aki úgy döntött, személyesen jár utána az ügynek, és belengette, hogy összehívja a Tanácsot, melyen számít a részvételemre. A felkészültség jegyében viszont amennyiben ez praktikusan kivitelezhető, informálni kívánom magamat is a témáról.
*Elhallgat, és vár. Lehet, hogy a törpének nem lesz információja a dologról, és az is, hogy van, de úgy dönt, hogy jó pénzért cserébe engedi csak meg Gaerralosnak a hozzáférést. Mindjárt megtudja, a türelmetlenkedésre pedig semmi szükség.*
475. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-30 10:55:57
Üzenet elküldve: 2022-09-30 10:55:57
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Gaerralos megfejtése nyomán az aranyló kis dobozka, ami az imént lett az asztal végére lökve, kinyílni látszik. Lassan hajtódik szét az asztalon, a Kurátor legnagyobb örömére.*
-Ó! *Mohón kap utána, hogy kezei közé vegye a dobozka tartalmát.* -Milyen buta vagyok! Gyertya. *Fejét csóválja csak, ám látszólag a legkevésbé sem bánja, hogy a férfié a megfejtés. A kezében forgatott tárgy első ránézésre fafaragásos iránytűnek tűnik. A Kurátor egy ideig érdeklődve forgatja kezei között, miközben Gaerralos előhozakodik érkezésének céljával. A törpe halkan felhorkan hosszú, ősz szakálla alatt, de egy pillanatra sem veszi le tekintetét az iránytűről.*
-Nos, Gaerralos Ruuhrijehr... Számos dolgot tudok, de mindent azért én sem. Számos jelenségre számos válasz létezik, s nincs olyan, ki megfejthetné-e világot. Ez a tanácsom ingyen és bérmentve érkezik. Atyáim és anyáim egész életükben a földet túrták, mégsem tudták meg soha, mi van a legmélyén. *Nagyot sóhajt.*
-A protokoll és a szabályok pedig a legkevésbé sincsenek összhangban e helynek a szellemiségével, nem igaz? *Halkan felkuncog, majd felpillant a férfira.*
-Az árat megbeszéljük a végén. Függ attól is, mi a kérdés. Talán lehet benne nekem is valami... Ha nincs, akkor marad a suska! Ne féljen, nem vagyok szőrösszívű! *Ismét csak felkuncog, majd még mindig kezében forgatva az iránytűt Gaerralos karjára téved a tekintete.*
-Mi történt vele?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.30 11:00:01
*Gaerralos megfejtése nyomán az aranyló kis dobozka, ami az imént lett az asztal végére lökve, kinyílni látszik. Lassan hajtódik szét az asztalon, a Kurátor legnagyobb örömére.*
-Ó! *Mohón kap utána, hogy kezei közé vegye a dobozka tartalmát.* -Milyen buta vagyok! Gyertya. *Fejét csóválja csak, ám látszólag a legkevésbé sem bánja, hogy a férfié a megfejtés. A kezében forgatott tárgy első ránézésre fafaragásos iránytűnek tűnik. A Kurátor egy ideig érdeklődve forgatja kezei között, miközben Gaerralos előhozakodik érkezésének céljával. A törpe halkan felhorkan hosszú, ősz szakálla alatt, de egy pillanatra sem veszi le tekintetét az iránytűről.*
-Nos, Gaerralos Ruuhrijehr... Számos dolgot tudok, de mindent azért én sem. Számos jelenségre számos válasz létezik, s nincs olyan, ki megfejthetné-e világot. Ez a tanácsom ingyen és bérmentve érkezik. Atyáim és anyáim egész életükben a földet túrták, mégsem tudták meg soha, mi van a legmélyén. *Nagyot sóhajt.*
-A protokoll és a szabályok pedig a legkevésbé sincsenek összhangban e helynek a szellemiségével, nem igaz? *Halkan felkuncog, majd felpillant a férfira.*
-Az árat megbeszéljük a végén. Függ attól is, mi a kérdés. Talán lehet benne nekem is valami... Ha nincs, akkor marad a suska! Ne féljen, nem vagyok szőrösszívű! *Ismét csak felkuncog, majd még mindig kezében forgatva az iránytűt Gaerralos karjára téved a tekintete.*
-Mi történt vele?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.30 11:00:01
474. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-29 18:31:16
Üzenet elküldve: 2022-09-29 18:31:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A kérdésre alig észrevehetően biccent. Kétséges, hogy egyáltalán felfogta-e a kérdést, vagy csak gondolkodás nélkül válaszolt. Főleg, hogy ez után annyira magába süpped.
Feltehetően hamarabb is magához tudna térni, ha akarná, de kellően biztonságban érzi magát, hogy megengedhetőnek lássa néhány perces szétesését.
Ez idő alatt lassan megnyugszik, tudatosítja, hogy hol van és hogy mily mértékben kell foglalkoznia az álmában felszínre került emlékekkel, félelmekkel. Nem ez az első ilyen éjszakája. Még az után is, hogy Artheniorba került, gyakran gyötörték rémálmok mindazok után, amit a kikötői életében, vagy a Krenkataurban átélt. Ám ezek egy idő után elcsitultak, megfogyatkoztak, talán ezért is viseli meg ennyire a visszatértük.
Kérdésére aztán Adoaver viccelődve válaszol, amit most még lassan fog fel, s el sem mosolyodik rajta, de a hangulatát picit visszapöccinti a békésebb, derűsebb oldal felé.
A kérdésre biccent.*
- Ő is itt aludt. - *Jelzi tekintetével, hogy hol látta Gaerralost még az este lefeküdni.*
- Biztosan hamarabb ébredt. Talán már tanul... - *Jegyzi meg, félig magának, hangosan gondolkodva.
Majd végre kissé kihúzza magát, kibújik a karjai mögül és elpillant az egyik ablak felé, találgatva, hogy hol járhat az idő. Az ég borús, így elég nehezen állapítja meg, de feltételezi, hogy azért még nem lehet túl késő. Reméli, hogy nincs túl késő...
Aztán Adoaverre tekint vizslatón.*
- Sikerült kialudnod magadból a tegnapi megpróbáltatást? - *Innen nézve úgy látja, valamivel jobb színben van barátja.
Míg a választ hallgatja, "kigubózódik" korábbi testtartásából és nekilát, hogy cipőt húzzon. Majd az öltözködéshez készülődve a mágiából szőtt ezüstköpenyt is leveti magáról, mire az rövid estében foszlik semmivé.*
*A kérdésre alig észrevehetően biccent. Kétséges, hogy egyáltalán felfogta-e a kérdést, vagy csak gondolkodás nélkül válaszolt. Főleg, hogy ez után annyira magába süpped.
Feltehetően hamarabb is magához tudna térni, ha akarná, de kellően biztonságban érzi magát, hogy megengedhetőnek lássa néhány perces szétesését.
Ez idő alatt lassan megnyugszik, tudatosítja, hogy hol van és hogy mily mértékben kell foglalkoznia az álmában felszínre került emlékekkel, félelmekkel. Nem ez az első ilyen éjszakája. Még az után is, hogy Artheniorba került, gyakran gyötörték rémálmok mindazok után, amit a kikötői életében, vagy a Krenkataurban átélt. Ám ezek egy idő után elcsitultak, megfogyatkoztak, talán ezért is viseli meg ennyire a visszatértük.
Kérdésére aztán Adoaver viccelődve válaszol, amit most még lassan fog fel, s el sem mosolyodik rajta, de a hangulatát picit visszapöccinti a békésebb, derűsebb oldal felé.
A kérdésre biccent.*
- Ő is itt aludt. - *Jelzi tekintetével, hogy hol látta Gaerralost még az este lefeküdni.*
- Biztosan hamarabb ébredt. Talán már tanul... - *Jegyzi meg, félig magának, hangosan gondolkodva.
Majd végre kissé kihúzza magát, kibújik a karjai mögül és elpillant az egyik ablak felé, találgatva, hogy hol járhat az idő. Az ég borús, így elég nehezen állapítja meg, de feltételezi, hogy azért még nem lehet túl késő. Reméli, hogy nincs túl késő...
Aztán Adoaverre tekint vizslatón.*
- Sikerült kialudnod magadból a tegnapi megpróbáltatást? - *Innen nézve úgy látja, valamivel jobb színben van barátja.
Míg a választ hallgatja, "kigubózódik" korábbi testtartásából és nekilát, hogy cipőt húzzon. Majd az öltözködéshez készülődve a mágiából szőtt ezüstköpenyt is leveti magáról, mire az rövid estében foszlik semmivé.*
473. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-29 09:05:29
Üzenet elküldve: 2022-09-29 09:05:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Az első próbálkozás sikertelensége további barázdákat hozott a homlokára, de egy ismétlés után kötelességszerűen hátralép még egyet, hogy hagyja a frissen ébredt Garsin magánszféráját és amazt levegőhöz jutni.*
- Minden rendben? Úgy nézeté rám, mintha kísértetet láttál volna. *És a reakciót látva bölcsnek is találta ezt a lépést; valóban nagyon rossz álma lehetett, ha abból kilépve rögtön így viselkedik. Lassan visszakullog fekvőhelyére, és onnan ülve türelemmel várja meg, hogy a katona összeszedje magát. Ő nem siet sehova. Bár most belé fúródik a késztetés, hogy tovább nyugtassa barátját, arról lemond azzal az indokkal, hogy nem tudna mit mondani. Jelenlétével kell beélnie.*
- Hmm? *A nevet hallva zavartan felpillant. Az a bizonyos őrmester?* - Még Adoaver vagyok, mikor utoljára megnéztem. *Elereszt magának a halvány mosolyt.* - Nem, még nem láttam. Kellett volna?
*Az első próbálkozás sikertelensége további barázdákat hozott a homlokára, de egy ismétlés után kötelességszerűen hátralép még egyet, hogy hagyja a frissen ébredt Garsin magánszféráját és amazt levegőhöz jutni.*
- Minden rendben? Úgy nézeté rám, mintha kísértetet láttál volna. *És a reakciót látva bölcsnek is találta ezt a lépést; valóban nagyon rossz álma lehetett, ha abból kilépve rögtön így viselkedik. Lassan visszakullog fekvőhelyére, és onnan ülve türelemmel várja meg, hogy a katona összeszedje magát. Ő nem siet sehova. Bár most belé fúródik a késztetés, hogy tovább nyugtassa barátját, arról lemond azzal az indokkal, hogy nem tudna mit mondani. Jelenlétével kell beélnie.*
- Hmm? *A nevet hallva zavartan felpillant. Az a bizonyos őrmester?* - Még Adoaver vagyok, mikor utoljára megnéztem. *Elereszt magának a halvány mosolyt.* - Nem, még nem láttam. Kellett volna?
472. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-28 21:45:25
Üzenet elküldve: 2022-09-28 21:45:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Sem a szólongatás, sem az első két paskolás nem mozdítja ki görcsös tartásából, csak egy nagyobb levegőt vesz, hogy aztán tovább "küzdjön". Adoaver második próbálkozására azonban már kinyitja a szemét, de látszik rajta a teljes zavar és az álom rémülete. Maga elé is húzza karjait védekezőn, ám ahhoz, hogy el is távolodjon, még a teste is túl kába.
Pillanatokig csak szedi szaporán a levegőt és bámul a fiúra, majd mikor kitisztul a tekintete és az elméje, első dolga felülni és hátrébb húzódni, egészen a falhoz, annak nekivetve hátát.
Felhúzza a térdeit és átöleli őket, rájuk fektetve az állát, miközben egészen beburkolózik a köpenybe, félig a karjai és a ruhadarab mögé rejtve az arcát.
Egy ideig nem is néz Adoaverre, inkább csak úgy lefelé a padlóra, vagy épp a semmibe. Ha az ifjú nem szólítja meg őt, néhány percbe is beletelhet, mire megszólal.*
- Gaerralos? - *Kérdi - még mindig a karjai mögül, kissé tompán -, mert ahogy összeszedi magát, az első, amit észrevesz, hogy mestere nincs már itt.*
- Találkoztatok? - *Emeli végre tekintetét is barátjára.*
*Sem a szólongatás, sem az első két paskolás nem mozdítja ki görcsös tartásából, csak egy nagyobb levegőt vesz, hogy aztán tovább "küzdjön". Adoaver második próbálkozására azonban már kinyitja a szemét, de látszik rajta a teljes zavar és az álom rémülete. Maga elé is húzza karjait védekezőn, ám ahhoz, hogy el is távolodjon, még a teste is túl kába.
Pillanatokig csak szedi szaporán a levegőt és bámul a fiúra, majd mikor kitisztul a tekintete és az elméje, első dolga felülni és hátrébb húzódni, egészen a falhoz, annak nekivetve hátát.
Felhúzza a térdeit és átöleli őket, rájuk fektetve az állát, miközben egészen beburkolózik a köpenybe, félig a karjai és a ruhadarab mögé rejtve az arcát.
Egy ideig nem is néz Adoaverre, inkább csak úgy lefelé a padlóra, vagy épp a semmibe. Ha az ifjú nem szólítja meg őt, néhány percbe is beletelhet, mire megszólal.*
- Gaerralos? - *Kérdi - még mindig a karjai mögül, kissé tompán -, mert ahogy összeszedi magát, az első, amit észrevesz, hogy mestere nincs már itt.*
- Találkoztatok? - *Emeli végre tekintetét is barátjára.*
471. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-28 17:31:11
Üzenet elküldve: 2022-09-28 17:31:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Kicsiket pislog ültében, miközben a korláton túli mélység irányába tekintget; még csak meg sem meri kezdeni a számolgatást, hogy milyen összegű nyersanyagokba került egy ekkora helyet fölépíteni, és hogy hogyan lett e térváltoztató, mágikus hatalmakkal felruházva: minden bizonnyal a tudásért kért horribilis összeg e helynek a fenntartására is kellhet, mert ha nem, akkor nem akarja tudni, hová megy a hozzá hasonló megannyi növendéknek a vagyona. Meg próbálná állapítani az időt, ha ennek az elementális termek közötti ideggócnak lennének ablaki. Lassan visszatekint Garsinra; úgy néz ki, amazt nem keltette fel kétbalkezessége, s nem is úgy néz ki, mint aki ébredezni kezd. Legszívesebben hagyná tovább nyugodni, de lassan felerősödő korgás gyomra részéről az ellenkezőjét követeli. Szégyenkezve föláll, és lassan feléje kezd settenkedni. Megfigyeli, hogy a vele közel egyező évkorú lány vele ellentétben inkább a padlót választotta, a takaró téve azt kényelmesebbé. Viszont valami mással is körbe vette magát, amit Adoaver nem ismer fel. Karnyújtásnyira jut lábujjhegyen a katonától, és két ujja hegyével megragadja az idegen anyag végét. Összehúzott szemekkel forognak agyában a kerekek, hogy mégis milyen anyagból készült ez. Nagyon puha, alig bírja levenni róla ujjait, mégis honnan szerzett ilyet?
A barátjától jövő hirtelen mozgás kirezzenti elmélyedéséből és elhúzza a kezét, de amaz mozgását és arcát kikémlelve, aggodalom is kezdi a mágustanoncot szorítani. Nem nehéz kitalálnia, hogy nincs valami jó álma.*
~ Talán még jobban is jár, ha felébresztem. ~ *Vagy kap egyet a fejére, de erre inkább nem gondol.*
- Garsin, ébresztő. Jó nap van ma. *Mondja egészen halkan, hogy ne riassza fel azonnal, de elég tisztán ahhoz, hogy a hangját ki lehessen venni. Tenyerével még meg is paskolja kétszer a társa vállának határozottan kivett részt, és ha nem éri el a célját, akkor megismétli a folyamatot.*
*Kicsiket pislog ültében, miközben a korláton túli mélység irányába tekintget; még csak meg sem meri kezdeni a számolgatást, hogy milyen összegű nyersanyagokba került egy ekkora helyet fölépíteni, és hogy hogyan lett e térváltoztató, mágikus hatalmakkal felruházva: minden bizonnyal a tudásért kért horribilis összeg e helynek a fenntartására is kellhet, mert ha nem, akkor nem akarja tudni, hová megy a hozzá hasonló megannyi növendéknek a vagyona. Meg próbálná állapítani az időt, ha ennek az elementális termek közötti ideggócnak lennének ablaki. Lassan visszatekint Garsinra; úgy néz ki, amazt nem keltette fel kétbalkezessége, s nem is úgy néz ki, mint aki ébredezni kezd. Legszívesebben hagyná tovább nyugodni, de lassan felerősödő korgás gyomra részéről az ellenkezőjét követeli. Szégyenkezve föláll, és lassan feléje kezd settenkedni. Megfigyeli, hogy a vele közel egyező évkorú lány vele ellentétben inkább a padlót választotta, a takaró téve azt kényelmesebbé. Viszont valami mással is körbe vette magát, amit Adoaver nem ismer fel. Karnyújtásnyira jut lábujjhegyen a katonától, és két ujja hegyével megragadja az idegen anyag végét. Összehúzott szemekkel forognak agyában a kerekek, hogy mégis milyen anyagból készült ez. Nagyon puha, alig bírja levenni róla ujjait, mégis honnan szerzett ilyet?
A barátjától jövő hirtelen mozgás kirezzenti elmélyedéséből és elhúzza a kezét, de amaz mozgását és arcát kikémlelve, aggodalom is kezdi a mágustanoncot szorítani. Nem nehéz kitalálnia, hogy nincs valami jó álma.*
~ Talán még jobban is jár, ha felébresztem. ~ *Vagy kap egyet a fejére, de erre inkább nem gondol.*
- Garsin, ébresztő. Jó nap van ma. *Mondja egészen halkan, hogy ne riassza fel azonnal, de elég tisztán ahhoz, hogy a hangját ki lehessen venni. Tenyerével még meg is paskolja kétszer a társa vállának határozottan kivett részt, és ha nem éri el a célját, akkor megismétli a folyamatot.*
470. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-28 15:08:55
Üzenet elküldve: 2022-09-28 15:08:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Az estére a tanulás mellé akad még némi szórakozás is, ami valójában magában is tanulás. Mikor mestere figyelmezteti rá, hogy mire készül, egy időre mindent félbehagy, csak hogy megfigyelhesse a varázslatot.
Elég ijesztőnek találja, ugyanakkor nagy a kísértés, hogy fölálljon és megkocogtassa a "szobrot". Ám mielőtt még rá is vetemedne erre, vagy akár csak fölállna helyéről, mestere már vissza is változik a mindenkori hús‑vér önmagává.
Természetesen neki is akad egy csomó kérdése a varázslatról, cserébe mikor később Gaerralos érdeklődik a köpeny iránt, szívesen magyaráz el mindent, amit tud. Aztán az este sikereit hamarosan az éjszakai pihenő követi, s végül mind elcsendesülnek.*
//Napváltás//
*A mai alvása sem alakul a legpihentetőbben. Álmai élénkek, többször is fölébred az éjszaka, de végül mindig sikerül visszaaludnia. Kezdetben a nap élményei térnek vissza álmaiban, így ez még egészen kellemesnek is mondható. Később azonban már mindazzal kezd foglalkozni elméje, amit az ébrenlét óráiban ő igyekszik háttérbe szorítani.
Mióta Gaerralosnak átadta a levelet, azóta egy szót sem szólt a családját és az egykori férjét érintő ügyről. Sőt, a viselkedése is könnyeddé vált, vagy legalábbis olyanná, mint az tőle szokványos. És valójában egy részben őszintén így is érezte magát, mert így akarta érezni magát. Ez az út a toronyba kicsit térben is távolabb helyezte őt a félelmeitől, s mivel a napokban úgysem tudhat meg semmi újat, vagy tehet bármit is, szerette volna elfeledni az egészet.
Az álmai azonban őszintébbek, ha nem is éppen segítőkészek... Régi, gyötrő élményeket idéznek föl a korábbi életéből.
Mikor Adoaver a földre érkezik, összerezzen, de föl nem ébred, az álma részéve válik a zörej. Az ifjú, ha már ébredezve felé pillantana, nem is láthat igazából semmi feltűnőt. Csak ha hosszabban figyel, veheti észre szaggatott légzését, teste feszülését, amik utalhatnak rémálmaira. Nem sír, inkább tűnhet rémültnek, ahogy ott fekszik az oldalán és a mellkasánál a varázsköpenyébe kapaszkodik görcsösen, kissé az arca felé húzva, mintha el akarna bújni.*
*Az estére a tanulás mellé akad még némi szórakozás is, ami valójában magában is tanulás. Mikor mestere figyelmezteti rá, hogy mire készül, egy időre mindent félbehagy, csak hogy megfigyelhesse a varázslatot.
Elég ijesztőnek találja, ugyanakkor nagy a kísértés, hogy fölálljon és megkocogtassa a "szobrot". Ám mielőtt még rá is vetemedne erre, vagy akár csak fölállna helyéről, mestere már vissza is változik a mindenkori hús‑vér önmagává.
Természetesen neki is akad egy csomó kérdése a varázslatról, cserébe mikor később Gaerralos érdeklődik a köpeny iránt, szívesen magyaráz el mindent, amit tud. Aztán az este sikereit hamarosan az éjszakai pihenő követi, s végül mind elcsendesülnek.*
//Napváltás//
*A mai alvása sem alakul a legpihentetőbben. Álmai élénkek, többször is fölébred az éjszaka, de végül mindig sikerül visszaaludnia. Kezdetben a nap élményei térnek vissza álmaiban, így ez még egészen kellemesnek is mondható. Később azonban már mindazzal kezd foglalkozni elméje, amit az ébrenlét óráiban ő igyekszik háttérbe szorítani.
Mióta Gaerralosnak átadta a levelet, azóta egy szót sem szólt a családját és az egykori férjét érintő ügyről. Sőt, a viselkedése is könnyeddé vált, vagy legalábbis olyanná, mint az tőle szokványos. És valójában egy részben őszintén így is érezte magát, mert így akarta érezni magát. Ez az út a toronyba kicsit térben is távolabb helyezte őt a félelmeitől, s mivel a napokban úgysem tudhat meg semmi újat, vagy tehet bármit is, szerette volna elfeledni az egészet.
Az álmai azonban őszintébbek, ha nem is éppen segítőkészek... Régi, gyötrő élményeket idéznek föl a korábbi életéből.
Mikor Adoaver a földre érkezik, összerezzen, de föl nem ébred, az álma részéve válik a zörej. Az ifjú, ha már ébredezve felé pillantana, nem is láthat igazából semmi feltűnőt. Csak ha hosszabban figyel, veheti észre szaggatott légzését, teste feszülését, amik utalhatnak rémálmaira. Nem sír, inkább tűnhet rémültnek, ahogy ott fekszik az oldalán és a mellkasánál a varázsköpenyébe kapaszkodik görcsösen, kissé az arca felé húzva, mintha el akarna bújni.*
469. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-28 13:29:36
Üzenet elküldve: 2022-09-28 13:29:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A magától nyíló ajtón már szinte meg sem lepődik; egy ilyen helyen ezekre már számítani kell. A mögötte megbúvó sötétség már kissé váratlanabb, és szeme ösztönösen is a legközelebbi fényforrást keresvén feljebb vándorol, az ott elhelyezett lángok felé. Épp csak megállapítja, hogy méretes helyiséggel van dolga, majd vissza lenéz, hiszen a fény felé bámulva aligha szoknak hozzá szemei a sötéthez.
A polcok és a tárgyak jelenleg kevésbé fontosak számára, mint a terem közepét elfoglaló törpe, kinek jelenleg még csak a sziluettjét tudja kivenni, ám ahogy közelebb ér, már több mindent lát. Az aprónépség tagjának kezében egy aranysárga kocka, az íróasztalhoz vezető szőnyeg vöröses...
Aztán egy találós kérdés, mert úgy tűnik, ezen a helyen ez a divat járja. Nem idegesíti a dolog különösebben, de nem is igazán kedveli a fejtörőket... viszont úgy tűnik, hogy ez viszonylag könnyű lesz, hiszen a válasz már azelőtt elkezd formálódni a fejében, hogy a törpe feltenné a kérdést.
Keze megindul a táskája felé, mielőtt rájön, hogy a szokásos gyertyák helyett egy olajlámpást hozott magával, agyán pedig átfut, hogy talán a csarnok kivilágítását célzó kritika lehetett a célja a Mester találkájának. Ám ahogy az a mondata végére ér, megfejtést kérve, alig nyitja ki a száját, és már csukhatja is be.*
~Komolyan?~
*El kell döntenie, hogy a gyertyagyújtás szándékos utalás a Kurátor részéről, vagy a tudománynak élő szerzetek szokásos szórakozottsága csupán. Arckifejezéséből és felvont szemöldökéből ebből valamennyi talán át is jön, nem beszélve arról, hogy jégkékjei meglehetősen sokatmondóan ugrálnak a törpe, és a nemrég meggyújtott gyertya között.*
-Gaerralos Ruuhrijehr... A megfejtés pedig gyertya.
*Int az imént meggyújtott lángocska felé. Hangja teljesen egyszerű, nem tulajdonít vele nagy jelentőséget a válasznak.*
-Úgy tájékoztattak, hogy Abogr mester távollétében a különféle, kevésbé szabadon kutatható témák - legyenek azok világiak, vagy mágikusak - ügyében Önt kell felkeresnem.
*Kezdi felvezetéssel, majd tart egy lélegzetvételnyi szünetet, mielőtt folytatná.*
-Vannak konkrét kutatási ambícióim is, ám mielőtt erre rátérnék, érdekel, hogy van-e helyben valamiféle protokoll az ilyesféle információhoz való hozzáférésre, ami megkönnyítené a tájékozódást... valamint milyen árakkal kell, hogy számoljak.
*Mert legszívesebben ha teheti, nem futna le felesleges köröket azzal, hogy máshol kutatandó témáknak kérdez utána, illetve az anyagi viszonyokat is szeretné előre tudni.*
*A magától nyíló ajtón már szinte meg sem lepődik; egy ilyen helyen ezekre már számítani kell. A mögötte megbúvó sötétség már kissé váratlanabb, és szeme ösztönösen is a legközelebbi fényforrást keresvén feljebb vándorol, az ott elhelyezett lángok felé. Épp csak megállapítja, hogy méretes helyiséggel van dolga, majd vissza lenéz, hiszen a fény felé bámulva aligha szoknak hozzá szemei a sötéthez.
A polcok és a tárgyak jelenleg kevésbé fontosak számára, mint a terem közepét elfoglaló törpe, kinek jelenleg még csak a sziluettjét tudja kivenni, ám ahogy közelebb ér, már több mindent lát. Az aprónépség tagjának kezében egy aranysárga kocka, az íróasztalhoz vezető szőnyeg vöröses...
Aztán egy találós kérdés, mert úgy tűnik, ezen a helyen ez a divat járja. Nem idegesíti a dolog különösebben, de nem is igazán kedveli a fejtörőket... viszont úgy tűnik, hogy ez viszonylag könnyű lesz, hiszen a válasz már azelőtt elkezd formálódni a fejében, hogy a törpe feltenné a kérdést.
Keze megindul a táskája felé, mielőtt rájön, hogy a szokásos gyertyák helyett egy olajlámpást hozott magával, agyán pedig átfut, hogy talán a csarnok kivilágítását célzó kritika lehetett a célja a Mester találkájának. Ám ahogy az a mondata végére ér, megfejtést kérve, alig nyitja ki a száját, és már csukhatja is be.*
~Komolyan?~
*El kell döntenie, hogy a gyertyagyújtás szándékos utalás a Kurátor részéről, vagy a tudománynak élő szerzetek szokásos szórakozottsága csupán. Arckifejezéséből és felvont szemöldökéből ebből valamennyi talán át is jön, nem beszélve arról, hogy jégkékjei meglehetősen sokatmondóan ugrálnak a törpe, és a nemrég meggyújtott gyertya között.*
-Gaerralos Ruuhrijehr... A megfejtés pedig gyertya.
*Int az imént meggyújtott lángocska felé. Hangja teljesen egyszerű, nem tulajdonít vele nagy jelentőséget a válasznak.*
-Úgy tájékoztattak, hogy Abogr mester távollétében a különféle, kevésbé szabadon kutatható témák - legyenek azok világiak, vagy mágikusak - ügyében Önt kell felkeresnem.
*Kezdi felvezetéssel, majd tart egy lélegzetvételnyi szünetet, mielőtt folytatná.*
-Vannak konkrét kutatási ambícióim is, ám mielőtt erre rátérnék, érdekel, hogy van-e helyben valamiféle protokoll az ilyesféle információhoz való hozzáférésre, ami megkönnyítené a tájékozódást... valamint milyen árakkal kell, hogy számoljak.
*Mert legszívesebben ha teheti, nem futna le felesleges köröket azzal, hogy máshol kutatandó témáknak kérdez utána, illetve az anyagi viszonyokat is szeretné előre tudni.*
468. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-28 10:47:57
Üzenet elküldve: 2022-09-28 10:47:57
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Gaerralosnak nem is szükséges hármat koppintania a cikornyás faajtón. Ahogy harmadszorra emeli bütykét, az ajtó nyikorogva nyílik, olybá fest magától.
Az első, mi szemet szúr, az a sötétség. A helyiségben ugyanis sötét van. Csak néhány, meglepetten magasan elhelyezett fáklya világítja meg a termet. Gaerralos szemeinek ugyan még szoknia kell a félhomályt, a fáklyák pozíciójából hamar kikövetkeztetheti azonban: egy kisebb csarnokban jár. A hely is csak egy a Torony számtalan rejtelme közül, s mik alighanem Abogr titkai maradnak.
A helyiség képe szép lassan realizálódik Gaerralos előtt. Két oldalon négy-négy, sötétbe veszően magas polc sorakozik, a vitrinekben megannyi könyvel és különös tárgyal. A polcok között elvezető, kopottas, vörös szőnyeg egy aprócska íróasztalban végződik a helyiség végén. A mögötte ülő, felettébb alacsony törpe szuszogva forgat egy aranyló kockát göcsörtös ujjai között. Öreg, aszott, s roppant szőrös. Csak sokára pillant fel elfoglaltságából, majd int Gaerralosnak.*
-Nyurgán születek, apróra öregszem. Ragyogó az éltem, szél és víz egyaránt ellenségem. Mi vagyok? *Megcsóválja fejét.* -Abogr és a fejtörői... A törpe azt gondolná, ha mindenre emlékszik, mit valaha hallott, nem hallhat újat. De ha van fejtésed erre... *Odébb rakja a kockát, majd intésére jókora, viasztól csöpögő gyertya lobban az íróasztal szélén.*
-Üdvözöllek, uram. Murnholi vagyok, a Kurátor. Miben lehetek segítségedre?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.28 10:49:08
*Gaerralosnak nem is szükséges hármat koppintania a cikornyás faajtón. Ahogy harmadszorra emeli bütykét, az ajtó nyikorogva nyílik, olybá fest magától.
Az első, mi szemet szúr, az a sötétség. A helyiségben ugyanis sötét van. Csak néhány, meglepetten magasan elhelyezett fáklya világítja meg a termet. Gaerralos szemeinek ugyan még szoknia kell a félhomályt, a fáklyák pozíciójából hamar kikövetkeztetheti azonban: egy kisebb csarnokban jár. A hely is csak egy a Torony számtalan rejtelme közül, s mik alighanem Abogr titkai maradnak.
A helyiség képe szép lassan realizálódik Gaerralos előtt. Két oldalon négy-négy, sötétbe veszően magas polc sorakozik, a vitrinekben megannyi könyvel és különös tárgyal. A polcok között elvezető, kopottas, vörös szőnyeg egy aprócska íróasztalban végződik a helyiség végén. A mögötte ülő, felettébb alacsony törpe szuszogva forgat egy aranyló kockát göcsörtös ujjai között. Öreg, aszott, s roppant szőrös. Csak sokára pillant fel elfoglaltságából, majd int Gaerralosnak.*
-Nyurgán születek, apróra öregszem. Ragyogó az éltem, szél és víz egyaránt ellenségem. Mi vagyok? *Megcsóválja fejét.* -Abogr és a fejtörői... A törpe azt gondolná, ha mindenre emlékszik, mit valaha hallott, nem hallhat újat. De ha van fejtésed erre... *Odébb rakja a kockát, majd intésére jókora, viasztól csöpögő gyertya lobban az íróasztal szélén.*
-Üdvözöllek, uram. Murnholi vagyok, a Kurátor. Miben lehetek segítségedre?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.28 10:49:08
467. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-28 10:06:32
Üzenet elküldve: 2022-09-28 10:06:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Valóban nem került sok időbe, míg elringatta az álom, erre a pillanatra várt szinte attól a pillanattól fogva, mikor megpillantotta a tornyot. Bár senki nem mondhatta a mágustorony mesterségesen kezelt szobahőmérsékletét hidegnek, Adoaver szorosan beletekerőzött a kapott takaróba, feje félig kilógott csuklyájából, de a fal oldalához fordulva azt nem lehetett látni. Valami idegen eredetű csörömpölés zaja visszazökkentette a valóságba egy szemhunyásnyi időre, de a visszatérő csend ismét visszaringatta az álomvilágba. A gondolatok többsége, ami agyát eltöltötte, az inkább a holnapi tevékenységek felsorolásáról szólt, talán hogy mit meséljen még Garsinnak, hova menjen először tanulni. Egy tapodtat sem mozdul pozíciójából.*
//Napváltás//
*Egy rövid, álomtalan álom után először annyit kezd érezni, hogy háta eszméletlenül fáj. Valószínűleg elfeküdte. Bal oldalára fordul, ami valamennyire enyhíti panaszát, de valamibe majdnem beleüti a fejét is. És ahogy lassan agya is felébred testével együtt, úgy jön rá, hogy az a valami egy széktámasz. És ráérős sebességgel realizálja, hol is van, és miért is. Szemét még nem nyitja ki, arra még igyekszik összegyűjteni akaraterejét. Hanem a háta helyett most a derekát kezdi fájlalni a borzalmas pozicionálás miatt, és úgy dönt, átfordul, ezúttal jobb oldalára. Hanem a művelet azzal fejeződik be, hogy nem érez maga alatt semmit, és mire pánik kerítené hatalmába, addigra a földön is van: legurult. Fájdalmas puffanással először válla éri a talajt, amit követ teste többi része. Szerencséjére igen alacsonyak voltak az ülőalkalmatosságok, így nem volt egy nagy esés, de attól még megérezte. Halk nyöszörgéssel realizálja, mi történt, majd elkezdi kibontani magát az éjszaka alatt szorosan beletekerődzött takaróból. Sokat pislogva áll fel, egy ásítást elnyomva próbálva feldolgozni maga körül a környezetet. Az emeleten van, ott ahol lefeküdt, legalább nem cipelték el. És... Garsin?! Igen, a katona picivel messzebb aludt, ha egyáltalán még alszik utána, vagy már fel nem kelt Adoaver előtt. Ha amaz még alszik mindezek után, elnyomja a késztetést hogy felkeltse, majd az egyik alvásra használt székre leülve elkezdi kiszedegetni szemeiből a felgyűlt csipákat. Akkor az előző este valóban megtörtént. Boldogság helyett inkább azt érzi, hogy menten visszaalszik, de a lassan előre törő izgalom, hogy végre ismét itt van, hamar elfojtja azt. Arra is rájön, hogy éhes, de mivel nagyjából semmit nem hozott magával a toronyba, ezzel ki kell várni barátját. És hogy ezután mit csináljon? Oda mehet, ahova akar, és van is hová mennie; vissza a könyvtári részre elővenni a tűzmágusi köteteket, dicsekedni vele barátjának, és gyakorolni. De brilliáns ötletelése közben valami más is eszébe jut; csak nem elfelejtett még valamit? Vagy valakit? Kezd meglehetősen hézagos lenni neki az este.*
*Valóban nem került sok időbe, míg elringatta az álom, erre a pillanatra várt szinte attól a pillanattól fogva, mikor megpillantotta a tornyot. Bár senki nem mondhatta a mágustorony mesterségesen kezelt szobahőmérsékletét hidegnek, Adoaver szorosan beletekerőzött a kapott takaróba, feje félig kilógott csuklyájából, de a fal oldalához fordulva azt nem lehetett látni. Valami idegen eredetű csörömpölés zaja visszazökkentette a valóságba egy szemhunyásnyi időre, de a visszatérő csend ismét visszaringatta az álomvilágba. A gondolatok többsége, ami agyát eltöltötte, az inkább a holnapi tevékenységek felsorolásáról szólt, talán hogy mit meséljen még Garsinnak, hova menjen először tanulni. Egy tapodtat sem mozdul pozíciójából.*
//Napváltás//
*Egy rövid, álomtalan álom után először annyit kezd érezni, hogy háta eszméletlenül fáj. Valószínűleg elfeküdte. Bal oldalára fordul, ami valamennyire enyhíti panaszát, de valamibe majdnem beleüti a fejét is. És ahogy lassan agya is felébred testével együtt, úgy jön rá, hogy az a valami egy széktámasz. És ráérős sebességgel realizálja, hol is van, és miért is. Szemét még nem nyitja ki, arra még igyekszik összegyűjteni akaraterejét. Hanem a háta helyett most a derekát kezdi fájlalni a borzalmas pozicionálás miatt, és úgy dönt, átfordul, ezúttal jobb oldalára. Hanem a művelet azzal fejeződik be, hogy nem érez maga alatt semmit, és mire pánik kerítené hatalmába, addigra a földön is van: legurult. Fájdalmas puffanással először válla éri a talajt, amit követ teste többi része. Szerencséjére igen alacsonyak voltak az ülőalkalmatosságok, így nem volt egy nagy esés, de attól még megérezte. Halk nyöszörgéssel realizálja, mi történt, majd elkezdi kibontani magát az éjszaka alatt szorosan beletekerődzött takaróból. Sokat pislogva áll fel, egy ásítást elnyomva próbálva feldolgozni maga körül a környezetet. Az emeleten van, ott ahol lefeküdt, legalább nem cipelték el. És... Garsin?! Igen, a katona picivel messzebb aludt, ha egyáltalán még alszik utána, vagy már fel nem kelt Adoaver előtt. Ha amaz még alszik mindezek után, elnyomja a késztetést hogy felkeltse, majd az egyik alvásra használt székre leülve elkezdi kiszedegetni szemeiből a felgyűlt csipákat. Akkor az előző este valóban megtörtént. Boldogság helyett inkább azt érzi, hogy menten visszaalszik, de a lassan előre törő izgalom, hogy végre ismét itt van, hamar elfojtja azt. Arra is rájön, hogy éhes, de mivel nagyjából semmit nem hozott magával a toronyba, ezzel ki kell várni barátját. És hogy ezután mit csináljon? Oda mehet, ahova akar, és van is hová mennie; vissza a könyvtári részre elővenni a tűzmágusi köteteket, dicsekedni vele barátjának, és gyakorolni. De brilliáns ötletelése közben valami más is eszébe jut; csak nem elfelejtett még valamit? Vagy valakit? Kezd meglehetősen hézagos lenni neki az este.*
466. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-27 15:41:07
Üzenet elküldve: 2022-09-27 15:41:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Garsin arcáról valami gondoskodó ösztönt olvas le, mely érthető is, ahogy egyszerre látja a fiatalabb katonát, és az Adoaver nevezetű mágust. Látni, ahogy tekintete pár másodpercig a kettő között váltakozik, majd elidőz a lányon.
Hosszú utat járt be a tanítványa azóta, hogy Gaerralos először hozzálátott a kiképzéséhez. Legalább valamennyire testileg-lelkileg is megerősödött, és akárhogy is, de belenőtt az Őrség páncéljába. Azt pedig egy pillanatig sem kétli, hogy hamarosan mindezek mellett tehetséges mágust is fog faragni magából, bővítve sajátos eszköztárát.
Belül valami büszkeségféleséget érezve fordul el végül, hogy megszabaduljon páncélzatától, majd letisztítsa azt. Ezután egy asztalt lefoglal, hogy vértezetét rendezett, szimmetrikus módon pakolhassa le. Lemez, sodrony, fegyverkabát... miután mindezek lekerülnek, az asztal közepére leteríti tabardját is, és Garsinhoz hasonló módon fegyverövével egészíti ki a képet. Vacsorázás közben Nimeril átmásolt jegyzeteivel foglalkozik, majd azt követően meg is próbálkozik egy másik varázslattal, amit a doktor átadott neki - persze csak azután, hogy figyelmezteti utazótársát.
Lelassítja lélegzését, melyet pulzusa is követ, és olyan módon, melyben általános önkontrollja sokat segít, teljesen mozdulatlanná teszi magát. Idővel pedig észre lehet venni, ahogy nemes egyszerűséggel kővé dermed, majd pontosan öt másodperccel később újra visszaalakul hús-vér valójává.*
~Hasznos lehet.~
*Ha és amennyiben olyan ellenfelekkel van dolga, akiknél nincs kéznél kőtörésre alkalmas fegyver, úgy egy harchelyzet közepén sokat jelenthet az, hogy úgy dermed kővé, hogy csak ő tudja, mikor változik vissza. Megfelelő gyorsasággal egy egyébként halálos csapást is megakadályozhat ezzel... azt pedig, hogy milyen hatásokkal járna, ha csak bizonyos testrészeit változtatná kővé limitált ideig, nem önállóan tervezi kikísérletezni. Arra is kíváncsi, hogy az éhség, szomjúság és fáradtság tekintetében milyen implikációkkal rendelkezik a varázslat... szándékában áll mindennek másnap utánaolvasni.
Nem sokkal később Garsin is hasonló sikerélményt ér el: egy mágikus köpönyeget idéz magára, melyet mestere elismerő biccentéssel jutalmaz, majd halkan megérdeklődi a tulajdonságait is. Csak ezután tér rá ő is arra, hogy megágyazzon magának, egyik takaróját maga alá terítve, másikat pedig rendeltetésszerűen használva. Ezután már nem tart sokáig, hogy elnyomja az álom.*
//Napváltás//
*Korán ébred, ahogy az ő korában már csak szokás. Nem éppen a legkényelmesebb felületen alszik, ami alighanem szintén hozzátesz ehhez. Halkan a félhomályban tapogatózva magához vesz pár dolgot, felköti fegyverövét, majd elhagyja az előteret. Első körben lefelé megy, ki a torony elé, hogy megtartsa reggeli edzését - elvégre az, hogy tanulni jött ide, nem ürügy arra, hogy elhanyagolja magát.
A hajnal már reggelre vált, mikor végez a tornával; ekkor megmosakszik, megtölti kulacsát, megreggelizik, majd visszatér a Toronyba. Úgy dönt, hogy inkább hamar elintézi a Kurátorral való találkozást, mintsemhogy hosszasan várakozzon rá, így a lépcsőt megmászva túlhalad a Tűzmágia szintjén, és meg sem áll egészen az említett öregember ajtajáig, ahol három határozott kopogással jelzi jelenlétét.*
A varázsló mozdulatlanul megáll, melynek hatására a varázsló az összes ruhájával és tárgyával együtt, általa előre meghatározott ideig, de maximum öt körig kővé dermed. Amíg a varázslat él, a varázsló nem több, mint egy egyszerű kőszobor.
*Garsin arcáról valami gondoskodó ösztönt olvas le, mely érthető is, ahogy egyszerre látja a fiatalabb katonát, és az Adoaver nevezetű mágust. Látni, ahogy tekintete pár másodpercig a kettő között váltakozik, majd elidőz a lányon.
Hosszú utat járt be a tanítványa azóta, hogy Gaerralos először hozzálátott a kiképzéséhez. Legalább valamennyire testileg-lelkileg is megerősödött, és akárhogy is, de belenőtt az Őrség páncéljába. Azt pedig egy pillanatig sem kétli, hogy hamarosan mindezek mellett tehetséges mágust is fog faragni magából, bővítve sajátos eszköztárát.
Belül valami büszkeségféleséget érezve fordul el végül, hogy megszabaduljon páncélzatától, majd letisztítsa azt. Ezután egy asztalt lefoglal, hogy vértezetét rendezett, szimmetrikus módon pakolhassa le. Lemez, sodrony, fegyverkabát... miután mindezek lekerülnek, az asztal közepére leteríti tabardját is, és Garsinhoz hasonló módon fegyverövével egészíti ki a képet. Vacsorázás közben Nimeril átmásolt jegyzeteivel foglalkozik, majd azt követően meg is próbálkozik egy másik varázslattal, amit a doktor átadott neki - persze csak azután, hogy figyelmezteti utazótársát.
Lelassítja lélegzését, melyet pulzusa is követ, és olyan módon, melyben általános önkontrollja sokat segít, teljesen mozdulatlanná teszi magát. Idővel pedig észre lehet venni, ahogy nemes egyszerűséggel kővé dermed, majd pontosan öt másodperccel később újra visszaalakul hús-vér valójává.*
~Hasznos lehet.~
*Ha és amennyiben olyan ellenfelekkel van dolga, akiknél nincs kéznél kőtörésre alkalmas fegyver, úgy egy harchelyzet közepén sokat jelenthet az, hogy úgy dermed kővé, hogy csak ő tudja, mikor változik vissza. Megfelelő gyorsasággal egy egyébként halálos csapást is megakadályozhat ezzel... azt pedig, hogy milyen hatásokkal járna, ha csak bizonyos testrészeit változtatná kővé limitált ideig, nem önállóan tervezi kikísérletezni. Arra is kíváncsi, hogy az éhség, szomjúság és fáradtság tekintetében milyen implikációkkal rendelkezik a varázslat... szándékában áll mindennek másnap utánaolvasni.
Nem sokkal később Garsin is hasonló sikerélményt ér el: egy mágikus köpönyeget idéz magára, melyet mestere elismerő biccentéssel jutalmaz, majd halkan megérdeklődi a tulajdonságait is. Csak ezután tér rá ő is arra, hogy megágyazzon magának, egyik takaróját maga alá terítve, másikat pedig rendeltetésszerűen használva. Ezután már nem tart sokáig, hogy elnyomja az álom.*
//Napváltás//
*Korán ébred, ahogy az ő korában már csak szokás. Nem éppen a legkényelmesebb felületen alszik, ami alighanem szintén hozzátesz ehhez. Halkan a félhomályban tapogatózva magához vesz pár dolgot, felköti fegyverövét, majd elhagyja az előteret. Első körben lefelé megy, ki a torony elé, hogy megtartsa reggeli edzését - elvégre az, hogy tanulni jött ide, nem ürügy arra, hogy elhanyagolja magát.
A hajnal már reggelre vált, mikor végez a tornával; ekkor megmosakszik, megtölti kulacsát, megreggelizik, majd visszatér a Toronyba. Úgy dönt, hogy inkább hamar elintézi a Kurátorral való találkozást, mintsemhogy hosszasan várakozzon rá, így a lépcsőt megmászva túlhalad a Tűzmágia szintjén, és meg sem áll egészen az említett öregember ajtajáig, ahol három határozott kopogással jelzi jelenlétét.*
A varázsló mozdulatlanul megáll, melynek hatására a varázsló az összes ruhájával és tárgyával együtt, általa előre meghatározott ideig, de maximum öt körig kővé dermed. Amíg a varázslat él, a varázsló nem több, mint egy egyszerű kőszobor.
465. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-27 11:34:55
Üzenet elküldve: 2022-09-27 11:34:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A rövid válaszra értőn biccent, majd ahogy félreáll az útból, mestere valóban csatlakozik hozzá a tűz-ág szintjén.
Aztán beszámol neki a barátjáról, s a férfi végül egyetért abban, hogy hagyják a fiút aludni. Feltéve, hogy alszik már... Gyorsabban megtalálta Gaerralost, mint gondolta, talán Adoaver is még csak a "fészkét rakja"...
A továbbiakat egy újabb biccentéssel veszi tudomásul, majd előzékenyen nyitja az ajtót és tartja bentről, hogy aztán becsukhassa mestere mögött, ha amaz beljebb lépdelt.
Tekintete rögtön arrafelé vándorol, ahol Adoavert hagyta, majd mutatja is az utat Gaerralosnak, feltételezve, hogy egymás közelében maradnak.
Odaérve meggyőződik róla, hogy a fiú tényleg nagyon fáradt lehetett, ugyanis már alszik is. Vet egy pillantást Gaerralos felé, némán jelezve neki, hogy ez az illető volna az a bizonyos barát. Ha a férfi arcán nem is tükröződik vélemény, az övéről le lehet olvasni valami anyáskodó szeretetet, ahogy a békésen alvó fiúra néz. Nem tehet róla: ezt a sovány, sápadt alakot a lányos pofikájával valahogy egészen egy védelmezendő gyermeknek látja, különösen így, álmában. Szinte kedve volna odamenni és megigazgatni rajta a takarót, hogy biztosan jól aludjon.
De végül nem teszi, csak a zsákjáért guggol le és szabadítja ki óvatosan az egyik szék alól. Aztán nem megy messzire, ott a széksor közelében rendezkedik be.
Amennyire a körülmények engedik, katonás rendbe szedi a holmiját az egyik falnál. A védőfelszerelései mellé szépen elhelyezi az övét a fegyvereivel, majd az egészre ráhelyezi az összehajtott tabardját. Nadrág, ing és mellény marad rajta.
Aztán a takarót teríti le, hosszában összehajtva, hogy valamivel puhább és kényelmesebb fekvőfelületet nyújtson. Egyelőre azonban nem fekszik le, csak megvacsorázik, közben megpihen, majd olvasgat és gyakorol még egy keveset lefekvés előtt. Ennek egyébként az alapvető igyekezeten túl a jelenlegi helyzetre szóló gyakorlati célja is van. Ami nem marad sikertelen...
Kitartó mormolása, újra és újra próbálkozása eredményeképpen egyszer csak egy ezüstösen derengő köpeny jelenik meg rajta, körbeölelve testét. Az első meglepetést az ámulat követi, majd kíváncsian tapogatja végig a varázslatból szőtt szövetet és élvezi az általa nyújtott melegséget. Mintha egy takaróba volna beburkolva.
Persze rögtön ez után tekintete Gaerralost is keresi, ha a közelben van, hogy a sikere fölött érzett örömét megoszthassa valakivel. Na meg persze nyilván az elismerést is vágyja...
Bármi legyen is mestere reakciója, vagy épp annak hiánya, ez után a részéről már aludni tér, második takaróként használva a varázslatos köpenyt. Oldalára fordulva egy darabig elbámészkodik a végtelennek tűnő polcsorokon, majd szemei elnehezülnek és eléri az álom őt is.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
*A rövid válaszra értőn biccent, majd ahogy félreáll az útból, mestere valóban csatlakozik hozzá a tűz-ág szintjén.
Aztán beszámol neki a barátjáról, s a férfi végül egyetért abban, hogy hagyják a fiút aludni. Feltéve, hogy alszik már... Gyorsabban megtalálta Gaerralost, mint gondolta, talán Adoaver is még csak a "fészkét rakja"...
A továbbiakat egy újabb biccentéssel veszi tudomásul, majd előzékenyen nyitja az ajtót és tartja bentről, hogy aztán becsukhassa mestere mögött, ha amaz beljebb lépdelt.
Tekintete rögtön arrafelé vándorol, ahol Adoavert hagyta, majd mutatja is az utat Gaerralosnak, feltételezve, hogy egymás közelében maradnak.
Odaérve meggyőződik róla, hogy a fiú tényleg nagyon fáradt lehetett, ugyanis már alszik is. Vet egy pillantást Gaerralos felé, némán jelezve neki, hogy ez az illető volna az a bizonyos barát. Ha a férfi arcán nem is tükröződik vélemény, az övéről le lehet olvasni valami anyáskodó szeretetet, ahogy a békésen alvó fiúra néz. Nem tehet róla: ezt a sovány, sápadt alakot a lányos pofikájával valahogy egészen egy védelmezendő gyermeknek látja, különösen így, álmában. Szinte kedve volna odamenni és megigazgatni rajta a takarót, hogy biztosan jól aludjon.
De végül nem teszi, csak a zsákjáért guggol le és szabadítja ki óvatosan az egyik szék alól. Aztán nem megy messzire, ott a széksor közelében rendezkedik be.
Amennyire a körülmények engedik, katonás rendbe szedi a holmiját az egyik falnál. A védőfelszerelései mellé szépen elhelyezi az övét a fegyvereivel, majd az egészre ráhelyezi az összehajtott tabardját. Nadrág, ing és mellény marad rajta.
Aztán a takarót teríti le, hosszában összehajtva, hogy valamivel puhább és kényelmesebb fekvőfelületet nyújtson. Egyelőre azonban nem fekszik le, csak megvacsorázik, közben megpihen, majd olvasgat és gyakorol még egy keveset lefekvés előtt. Ennek egyébként az alapvető igyekezeten túl a jelenlegi helyzetre szóló gyakorlati célja is van. Ami nem marad sikertelen...
Kitartó mormolása, újra és újra próbálkozása eredményeképpen egyszer csak egy ezüstösen derengő köpeny jelenik meg rajta, körbeölelve testét. Az első meglepetést az ámulat követi, majd kíváncsian tapogatja végig a varázslatból szőtt szövetet és élvezi az általa nyújtott melegséget. Mintha egy takaróba volna beburkolva.
Persze rögtön ez után tekintete Gaerralost is keresi, ha a közelben van, hogy a sikere fölött érzett örömét megoszthassa valakivel. Na meg persze nyilván az elismerést is vágyja...
Bármi legyen is mestere reakciója, vagy épp annak hiánya, ez után a részéről már aludni tér, második takaróként használva a varázslatos köpenyt. Oldalára fordulva egy darabig elbámészkodik a végtelennek tűnő polcsorokon, majd szemei elnehezülnek és eléri az álom őt is.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
464. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-26 22:00:41
Üzenet elküldve: 2022-09-26 22:00:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
-Igen.
*Már nem emlékszik, hogy Garsin is itt volt-e, mikor leadta a jelentését Bredocnak arról, hogy kutatását a Toronyban tervezi folytatni. Nem árt viszont azzal, hogy emlékeztetőt kér, elvégre a veterán úgysem tervezte bevonni a lányt a kutatásba, és így nem sokat számít, hogy amaz mennyit tud róla.
Az előzékeny félreállást kihasználva visszatér a szintre, amit csak az imént hagyott el, majd felteszi a kérdését, és mint kiderül, nem esett tévedésbe. Valóban az a bizonyos barát a második útitárs, és a katona kissé kíváncsi is, hogy milyen emberrel - ha ember egyáltalán - van dolga. Az ezután felfedett információ alapján viszont ezzel még várnia kell.*
-Más helyzetben azt mondanám, hogy tartsd tiszteletben a kérését, ám úgy érzem, mindannyiunknak elég dolga van mára már, hogy ne kelljen erőltetni a bemutatkozást.
*Hagyja végül Garsinnak, hogy ne ébressze fel a barátját. Valójában szívesen vette volna, ha az első benyomást kontrollált körülmények között teheti, nem pedig csak holnap, páncél nélkül és felkelés után. Elvégre azért van egy bizonyos külső meglátása, amit ápolnia kell, és úgy találta, hogy a szigorú, fekete páncélos, szenvtelen katona képe sokszor könnyíti meg a dolgát.*
-Berendezkedhetünk. A magam részéről mára szintén nem terveztem sok tevékenységet - holnap még van valami, aminek utánajárnék, ám jelenleg nem látom okát, hogy tőlem függjön, amit csinálsz.
*Mondja kissé indirekt módon ki, hogy Garsin egyelőre azt csinál, amit akar. Gaerralos maga is így tesz - ha nincs más, akkor beljebb megy, és míg szentel egy hosszabb pillantást a vézna embernek, aki a széksoron betakarózva alszik, véleménye nem ül ki arcára.
Lepakol, ügyelve arra, hogy ne zajongjon túl sokat. Eközben magában megállapítja, hogy a barát, akit tanítványa talált magának, ha akarna, sem tudna hitelesebb képet alkotni a 'mágustanonc' sztereotípiájáról. Jelen van minden: beteges, a napnak ritkán kitett arc, nyilvánvalóan edzetlen fizikum, és persze a takaró alól kikandikáló elengedhetetlen mágusköpeny.
Páncélja levételéhez az előtér egy távolabbi sarkát választja ki, így minimalizálva a fémes csörömpölést, mely elérheti az alvó Adoavert, majd még áldoz valamennyi időt annak is, hogy a magával hozott homok, rongy, és egy kevés, a kulacsából vett víz segítségével letisztítsa a páncélja sáros részeit. Nem tökéletes munka, ám a rozsda ellen hasznos - és egyébként is gyanítja, hogy aligha fogja a visszaút előtt újra felölteni. Ezután már csak a vacsora van hátra, majd ő maga is nekikészül az elalvásnak - elvégre holnap korán tervez ébredni.*
-Igen.
*Már nem emlékszik, hogy Garsin is itt volt-e, mikor leadta a jelentését Bredocnak arról, hogy kutatását a Toronyban tervezi folytatni. Nem árt viszont azzal, hogy emlékeztetőt kér, elvégre a veterán úgysem tervezte bevonni a lányt a kutatásba, és így nem sokat számít, hogy amaz mennyit tud róla.
Az előzékeny félreállást kihasználva visszatér a szintre, amit csak az imént hagyott el, majd felteszi a kérdését, és mint kiderül, nem esett tévedésbe. Valóban az a bizonyos barát a második útitárs, és a katona kissé kíváncsi is, hogy milyen emberrel - ha ember egyáltalán - van dolga. Az ezután felfedett információ alapján viszont ezzel még várnia kell.*
-Más helyzetben azt mondanám, hogy tartsd tiszteletben a kérését, ám úgy érzem, mindannyiunknak elég dolga van mára már, hogy ne kelljen erőltetni a bemutatkozást.
*Hagyja végül Garsinnak, hogy ne ébressze fel a barátját. Valójában szívesen vette volna, ha az első benyomást kontrollált körülmények között teheti, nem pedig csak holnap, páncél nélkül és felkelés után. Elvégre azért van egy bizonyos külső meglátása, amit ápolnia kell, és úgy találta, hogy a szigorú, fekete páncélos, szenvtelen katona képe sokszor könnyíti meg a dolgát.*
-Berendezkedhetünk. A magam részéről mára szintén nem terveztem sok tevékenységet - holnap még van valami, aminek utánajárnék, ám jelenleg nem látom okát, hogy tőlem függjön, amit csinálsz.
*Mondja kissé indirekt módon ki, hogy Garsin egyelőre azt csinál, amit akar. Gaerralos maga is így tesz - ha nincs más, akkor beljebb megy, és míg szentel egy hosszabb pillantást a vézna embernek, aki a széksoron betakarózva alszik, véleménye nem ül ki arcára.
Lepakol, ügyelve arra, hogy ne zajongjon túl sokat. Eközben magában megállapítja, hogy a barát, akit tanítványa talált magának, ha akarna, sem tudna hitelesebb képet alkotni a 'mágustanonc' sztereotípiájáról. Jelen van minden: beteges, a napnak ritkán kitett arc, nyilvánvalóan edzetlen fizikum, és persze a takaró alól kikandikáló elengedhetetlen mágusköpeny.
Páncélja levételéhez az előtér egy távolabbi sarkát választja ki, így minimalizálva a fémes csörömpölést, mely elérheti az alvó Adoavert, majd még áldoz valamennyi időt annak is, hogy a magával hozott homok, rongy, és egy kevés, a kulacsából vett víz segítségével letisztítsa a páncélja sáros részeit. Nem tökéletes munka, ám a rozsda ellen hasznos - és egyébként is gyanítja, hogy aligha fogja a visszaút előtt újra felölteni. Ezután már csak a vacsora van hátra, majd ő maga is nekikészül az elalvásnak - elvégre holnap korán tervez ébredni.*
463. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-26 21:09:31
Üzenet elküldve: 2022-09-26 21:09:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Az ingoványos vidéken való átjutás nehezen ment, de végül mégis csak túlélte a dolgot. Igaz, csizmája csupa merő sár és egyéb, ahogy nadrágjának szárai is. Na meg a keze, mert párszor majdnem hasra esett. Így némi tiszta vizet áldoz arra, hogy rendbe szedje magát, mielőtt még a toronyba lépne. Nehogy már koszosan és retkesen lépjen be oda! Tanulni jött leginkább és most igencsak elhatározta magát erre a dologra, így könnyen nem adja fel. Ha kell, egész nap könyvek fölött görnyed majd. Szüksége van bizonyos dolgokhoz azért, hogy célját elérhesse. Nimeril is segítségére van ebben, így ennek csak örülni tud. Nincs egyedül.*
462. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-26 11:16:01
Üzenet elküldve: 2022-09-26 11:16:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Gaerralos válaszára zavartan néz, mint aki nem tudja eldönteni, hogy mit is vált ki belőle, ami elhangzott. Egyrészről örül, hogy a férfinak sikerült eljutnia a torony mesteréhez, hogy elmondja a híreket. Másrészről...*
- A szárnyas gyík? - *Kérdi halkan, de még így sem a "sárkány" szót használja. A szövegkörnyezetből következtetve már szinte kétsége sincs, hogy ez az, amiért Gaerralos beszélni akart Abogr mesterrel, de azért még várja a megerősítést.
S ha valóban erről volt szó, akkor tényleg még aggasztóbbá teszi az egészet, hogy a legendás lény jelenléte még a nagy Abogr számára is ekkora jelentőséggel bír, hogy maga távozott, hogy utánajárjon.
Közben félreáll a lépcsőmegállóból, hogy ha Gaerralos szeretne, visszajöhessen mellé. Látja, hogy a férfi az ajtón lévő szimbólumot nézi, de mielőtt még magyarázkodni kezdene, mestere maga kérdez.
Kis mosolyra húzódik ajka és biccent.*
- Adoaver... a barátom, akiről beszéltem... Utánunk jött. Későn olvasta a levelemet.
Nagyon fáradt volt, talán már alszik is. Kérte, hogy ébresszem föl, ha megtaláltam magát, hogy bemutatkozhasson, de ha tényleg elaludt, inkább hagynám már. - *Foglalja össze röviden az eseményeket.*
- Mi is berendezkedünk itt?... Ma már én is csak a jegyzeteimet olvasnám, aztán aludnék. Ha nincs más... - *Teszi hozzá, mert ha mesterének utasítása akad, akkor természetesen készenlétben áll.*
*Gaerralos válaszára zavartan néz, mint aki nem tudja eldönteni, hogy mit is vált ki belőle, ami elhangzott. Egyrészről örül, hogy a férfinak sikerült eljutnia a torony mesteréhez, hogy elmondja a híreket. Másrészről...*
- A szárnyas gyík? - *Kérdi halkan, de még így sem a "sárkány" szót használja. A szövegkörnyezetből következtetve már szinte kétsége sincs, hogy ez az, amiért Gaerralos beszélni akart Abogr mesterrel, de azért még várja a megerősítést.
S ha valóban erről volt szó, akkor tényleg még aggasztóbbá teszi az egészet, hogy a legendás lény jelenléte még a nagy Abogr számára is ekkora jelentőséggel bír, hogy maga távozott, hogy utánajárjon.
Közben félreáll a lépcsőmegállóból, hogy ha Gaerralos szeretne, visszajöhessen mellé. Látja, hogy a férfi az ajtón lévő szimbólumot nézi, de mielőtt még magyarázkodni kezdene, mestere maga kérdez.
Kis mosolyra húzódik ajka és biccent.*
- Adoaver... a barátom, akiről beszéltem... Utánunk jött. Későn olvasta a levelemet.
Nagyon fáradt volt, talán már alszik is. Kérte, hogy ébresszem föl, ha megtaláltam magát, hogy bemutatkozhasson, de ha tényleg elaludt, inkább hagynám már. - *Foglalja össze röviden az eseményeket.*
- Mi is berendezkedünk itt?... Ma már én is csak a jegyzeteimet olvasnám, aztán aludnék. Ha nincs más... - *Teszi hozzá, mert ha mesterének utasítása akad, akkor természetesen készenlétben áll.*
461. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-25 20:30:15
Üzenet elküldve: 2022-09-25 20:30:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Leérve benéz ugyan, de épp nincs szem előtt senki sem, és egyébként sem a Tűzmágia emeletén keresné útitársát, így feltételezi, hogy az alighanem vagy az előcsarnokban, vagy a Hold-ág könyvtárának polcai között lehet. Nem siet azonnal felkeresni viszont, és így halad tovább a saját szintje felé... vagyis haladna, ha nem hallaná meg maga mögül a saját nevét.
Visszafordulva a lány felé csak biccent, mikor amaz a megszólítást egy ranggal is megtoldja. A Mágustorony nem olyan környezet, ahol elvárná a formalitást; ~Kezdem átvenni a Parancsnok rossz szokásait~, állapítja meg magában. Ennek ellenére a nem zavarja, hogy nyilvánosságban megadja a másik a tiszteletet, hiszen az Alakulat megítélését is ápolniuk kell, még ha a tekercsek között gubbasztó mágusok aligha értékelik is ezt.*
-De, végeztem. A Mester felfogta a helyzet súlyosságát, és személyesen távozott, hogy utánajárjon a dolognak. Egy darabig nem számíthatunk a jelenlétére.
*Válaszol, ahogy megfordul a lépcsőn, és visszatér Garsin szintjére. Vet egy pillantást a Tűzmágia felfestett szimbólumára, illetve az alatta szereplő írásos jelzésre is, mely külön egyértelművé teszi, hogy melyik mágiaág tanítását célozzák az itt elérhető irományok. Tekintve pedig, hogy Garsin eleinte a holdmágia elsajátítását célozta meg, nehezen hinné, hogy hirtelen megszakítaná ezt a tűzvarázslatok kedvéért.
Mivel pedig őt sem tegnap szalajtották a tiszti iskolából, azért van egy kevés tapasztalata a különféle összefüggések észrevételében. A vele szemben álló katona utazózsákja hiányzik, a barátját tehetséges tűzmágusnak írta le, és a rejtélyeskedést preferáló elf segéd pedig utalt rá, hogy Gaerralosnak hirtelen több 'útitársa' van.
Tekintete végül Garsinon állapodik meg, egy enyhén kérdő arckifejezéssel keretezve.*
-Összetalálkoztál valakivel?
*Nem pontosít, vagy feltételezget, és indulni is csak akkor indul el, ha amaz meghatároz valamilyen irányt. Tervei szerint együtt akar letáborozni a lánnyal, és már kezd kissé elege lenni az utazózsákja súlyából, így elsősorban megszabadulna a szükségtelen terhektől, és csak ezután térne rá a további tennivalókra.*
*Leérve benéz ugyan, de épp nincs szem előtt senki sem, és egyébként sem a Tűzmágia emeletén keresné útitársát, így feltételezi, hogy az alighanem vagy az előcsarnokban, vagy a Hold-ág könyvtárának polcai között lehet. Nem siet azonnal felkeresni viszont, és így halad tovább a saját szintje felé... vagyis haladna, ha nem hallaná meg maga mögül a saját nevét.
Visszafordulva a lány felé csak biccent, mikor amaz a megszólítást egy ranggal is megtoldja. A Mágustorony nem olyan környezet, ahol elvárná a formalitást; ~Kezdem átvenni a Parancsnok rossz szokásait~, állapítja meg magában. Ennek ellenére a nem zavarja, hogy nyilvánosságban megadja a másik a tiszteletet, hiszen az Alakulat megítélését is ápolniuk kell, még ha a tekercsek között gubbasztó mágusok aligha értékelik is ezt.*
-De, végeztem. A Mester felfogta a helyzet súlyosságát, és személyesen távozott, hogy utánajárjon a dolognak. Egy darabig nem számíthatunk a jelenlétére.
*Válaszol, ahogy megfordul a lépcsőn, és visszatér Garsin szintjére. Vet egy pillantást a Tűzmágia felfestett szimbólumára, illetve az alatta szereplő írásos jelzésre is, mely külön egyértelművé teszi, hogy melyik mágiaág tanítását célozzák az itt elérhető irományok. Tekintve pedig, hogy Garsin eleinte a holdmágia elsajátítását célozta meg, nehezen hinné, hogy hirtelen megszakítaná ezt a tűzvarázslatok kedvéért.
Mivel pedig őt sem tegnap szalajtották a tiszti iskolából, azért van egy kevés tapasztalata a különféle összefüggések észrevételében. A vele szemben álló katona utazózsákja hiányzik, a barátját tehetséges tűzmágusnak írta le, és a rejtélyeskedést preferáló elf segéd pedig utalt rá, hogy Gaerralosnak hirtelen több 'útitársa' van.
Tekintete végül Garsinon állapodik meg, egy enyhén kérdő arckifejezéssel keretezve.*
-Összetalálkoztál valakivel?
*Nem pontosít, vagy feltételezget, és indulni is csak akkor indul el, ha amaz meghatároz valamilyen irányt. Tervei szerint együtt akar letáborozni a lánnyal, és már kezd kissé elege lenni az utazózsákja súlyából, így elsősorban megszabadulna a szükségtelen terhektől, és csak ezután térne rá a további tennivalókra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1433-1452