Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ingoványos vidék (új)
MágustoronyTalmid templom (új)
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1500. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-03-19 11:07:54
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Ona//

*Kevesebb időt tölt a toronyban, mint legutóbb, de ilyen ez. Az ember megkapja amit akar, megfizeti az árát és már mehet is tovább. Igazából az a jó, hogy Synmiratól nincs olyan nagyon messze a mágustorony, mint mondjuk ha a templomba kellene menni, vagy a torony korábbi helyére, ahová is végig kellett talpalni az egész kikötőn. Persze ide is eltart egy darabig, de Worenth örül az új helynek.
Kilépve Figor tornyából először is Üstököst keresi tekintetével, akit meg is talál hamar. Viszont nem kerüli el figyelmét az az illető, aki a torony előtt ücsörög. Még így, ülő helyzetéből is azonnal észrevehető, hogy egy óriás az, méghozzá egy nő! Nem mintha nem lennének óriás nők, ez nagyjából olyan, minthogy azt gondolják, hogy törpe asszonyok sincsenek, pedig vannak... csak éppen emberi szemnek talán kevésbé vonzóak. Ha emlékezet nem csal, a legutolsó óriás nő, akit látott, az Bryande volt. Igen, egészen biztos! Akkortájt épült Synmira, akkor helyezték le az alapkövet és folytak keményen a munkálatok. Milyen régen volt már, és mégsem. Furcsa, mert olyan, mintha rengeteg idő telt volna el azóta, pedig nem, csupán sok minden lett belesűrítve az elmúlt három, vagy négy évbe.
Mágusbotjával a kezében lép egyenesen az óriás irányába. Hófehér ruhája ezúttal is tiszta, mint mindig, viszont csuklyája nincs a fejébe húzva, így hófehér, hosszú hajtincsei közül pár rakoncátlan szál belelóg arcába, vagy a levegőbe hullámzik, ha belekap a szél, bár az idő elég csendesnek mondható.
Amennyiben nem ijeszti el az óriást, akkor mellé sétál, és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, vagy mintha egy régi cimborával találkozna, leül mellé törökülésbe a földre. Az elijesztést nem azért, mintha a mágusmester olyan félelmetes lenne, csak úgy hiszi, hogy az óriások kissé félénk, jámbor lelkek, bár az is lehet, hogy téved. Tekintetét végül a nőre emeli, és mosolyogva a torony felé biccent a fejével.*
-Csodálatos, nemde? Nem mindennap látni hasonlót. Sokkal varázslatosabb, mint régebben...


1499. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-03-19 07:34:38
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1826
OOC üzenetek: 353

Játékstílus: Vakmerő

//Északi zarándoklat//

*Elég mozgalmasan zárul a nap. Loka szavaira, fel sem véve a kérdés éle által akár magára is vehető lelkiismereti dolgokat, kedvesen felel*
-Hát, részint igen. Amennyire egy vihar utáni égszakadásban kellemesen lehet utazni egy ázott wargon.
*Taitosnak talán csak azért volt ez kellemes, mert mozgolódott.*
-De lényegesen jobb, mint istenek ajánlatait hallgatni körbe a vidéken, akiknek a csicskásai jövőbelátnak és hazudoznak.
*Bök torkára. Érzi, hogy kezd zaklatottá válni.*
-Szóval itt most legalább jó.
*Dünnyögi, aztán inkább kiosztogatja a feladatokat, és még kérdést is kap. Ezt már szereti maga Taitos is.*
~Jó, tehát gondolkodik.~
*Habár elsőre is érthetően igyekezett fogalmazni, Zöldfülűnk kénytelen ismételni.*
-A hold ereje apróságokról szól. Mint egy ezüstékszer. Nem csillog úgy mint az arany, de mívesen megmunkálható. Te se a hirtelen nagy hatásra törekedj hát, hanem arra, hogy megtaláld azt a helyet a valóság szövevényében, ahol elég két szálat keresztezni, hogy az egész befonódjon.
*Mosolyodik el a magyarázat végén. Még mindig könnyen adja titkait főleg szövetségük tagjainak.*
-Szóval apró, óvatos változtatásokra van szükség csupán. Ezért lehet az, hogy a legtöbb mágiaággal szemben a hold nem emészt fel annyi energiát, ellenben sokkalta nehezebb bánni vele.
*Egészíti ki még egy picit, hogy Nellara biztonságban tanulhasson, azzal a nyugalmat hozó tudattal, hogy szinte mindent tud, amit mostanra tudnia kell.
A pénz dolgára csak bólint, és hálás szemeket vet, végül Krestvirre terelődik figyelme.*
~Nocsak?~
*Tekint vidáman a pipiskedő tanítványra.*
~Talán kezdenek megoldódni a dolgai?~
*Visszagondol a bő egy évvel ezelőtti Krestvirre, aki bizony ilyenbe nem ment volna bele, és még talán azt sem értette volna, hogy mire megy ki az egész. Talán most sem érti, de sejtheti, hogy Taitos egy enyhén vicceskedő kedvességnek szánja az egészet. Így végül lehajol, és boldogan nyugtázza, hogy nem vicc volt.*
-Öröm önnel üzletelni kisasszony.
*Szól oda gyorsan, de látja, hogy Krestvir már a fél termen túl igyekszik az asztalhoz, így nem zargatja nagyon. Inkább koncentrál az újonnan érkezett Daewe kikérdezésére.*
-Üdv!
*Köszön az elfnek.*
-Pakolj le, érezd magad, hát, ha nem is otthon, de jó kezekben! Pár napig itt táboroznánk, aztán indulás tovább. Csak megígértük a Mesternek itt, hogy tavaszonként kipucoljuk a tornyot. Azért csak nézelődj, hátha találsz valami érdekeset, meg ha kedved van segíthetsz is. Az étek meg itt van.
*Bök a táskára, aminek vízhatlansága okán a cipók csak alig nedvesedhettek meg.*
-Én pedig most felszaladnék, hátha ott van valami érdekesség.
*Indul is útnak, hogy felpillantson a holdmágia szintjére. Ott elnézegeti az írásokat. Az alapoktól.*
~Igen, igen, gyerekmesék.~
*Egészen a legbonyolultabb varázslatokig pontosan csak az van, aminek rövid kivonata Taitosnál is megtalálható. Így nem izgulja túl magát egészen amíg.*
~Hmm.~
*Pillant az ajtóra, és igyekszik átjutni rajta, picit erélyesen nyúl hozzá, hátha csak beragadt.*
-Arra még nem állsz készen fiacskám.
*Szólal meg egy öreg hang Taitos mögött.*
~Szellemek kegyelmezzetek, ha nem most, akkor mikor?~
*Arcára kiülhetnek gondolatai, miközben főhajtással üdvözli Abogrt.*
-Majd akkor, ha innen már mindent tudsz, és méltónak is talállak rá. Ebből az első a könnyebb.
*Folytatja Abogr.*
~Az már meg is van.~
*Szontyolodik el picit Taitos, de nem kezd kérdezősködésbe, hogy hogyan lehetne méltó. Más témákban is kíváncsi, és van gyakorlatibb dolguk is most.*
-Abogr mester!
*Kezd a feleletbe.*
-Nem tudtam sajnos, hogy arra ekkora dolgok vannak. Viszont jöttem takarítani a tanítványommal ahogyan azt megígértük egy esztendeje.
*Jelenti be.*
-Holnap kezdenénk.
*A mester kicsit vizslatja a fiút. Eleget nyaggatta már ahhoz hogy valamennyire emlékezzen rá sőt, az elveszett tudás legkifinomultabb művelője is volt Taitos, mindent tudott, amit Abogr hajlandó volt akkoriban tanítani.*
-Jól van. Kettővel fentebb van az én szobám, a padló ott is csillogjon, az ágyneműt pedig a tóban mossátok ki ott, ahol legalább térdig ér a víz!
*Ad némi útmutatást, amin Taitos meg is lepődik, hiszen legutóbb közvetlen a mesterkard áldásának titkai felett aludt a mester.*
-És a kenőcs?
*Kérdezi szúrós szemmel közelebb is lépve. Taitos erre a kérdésre csak sápadtan tud felelni.*
-Az egyetlen gyógyító, akinek bizton bíztam munkáiban messzire költözött, és felhagyott munkájával, mire legközelebb láthattam volna.
*Vallja be aggodalmasan, mire Abogr csak rosszallóan csóválja a fejét, és egy kicsit méregeti Taitost, de láthatja, hogy nem hazudik.*
-Erh, akkor menj dolgodra, és holnap kezdj neki, a szobám mellett találsz vedret, cirkot, meg rongyot!
*Küldi el Taitost, mire ő megindul felfele egy szintén lezárt lépcsősoron, Taitos pedig kissé megrázottan támolyog vissza, lefelé még felmarkolva pár tekercset, ami érdekli. Ezeket jól megjegyzi, hiszen nincs nála a könyve. Végül a kis csapattal egy szinten telepszik le, ahogy tervezte, és a körülötte sorban elszunnyadó embereket figyeli csendesen. Végül pedig nem tudni, hogy sorban hányadikként, de ő is elalszik.*

//Tavaszi nagytakarítás//
*Másnap picit később kel, mint szokott. A hosszú elázósnap után most kellett egy hosszabb pihenés. Álmosan döcög az ajtóhoz, majd le a furcsa anyagon, végül a tó partjára, hogy felfrissítse magát az enyhén hideg tavaszi reggelen, és elvégezze ügyes-bajos dolgait. Visszatérvén pedig remélhetőleg nem csak ő lesz ébren, és elkezdhetnek reggelizni.*
-Jó reggelt!
*Köszönti a népet.*
-Hogy aludtatok?
*Kérdezi mindenkitől, aztán a mágusokra is pillant.*
-A tanulás ment?
*Fűzi tovább. Végül harap pár falatot.*
-Ma takarítani fogok, remélhetőleg Krestvirrel.
*Pillant tanítványára, ha kapott már válaszokat.*
-Köt minket egy fogadalom.
*Magyarázza tovább.*
-Ti csak tanulgassatok tovább addig, de ha szeretnétek segíteni, akkor hálásan várunk.
*Biztos benne, hogy Loka nem fog, és Daewe és Nel is el tudná magát foglalni akár kevergetéssel, akár tanulgatással.*
~Apropó tanulás.~
-Nel, ha végeztél, akkor lapozz három oldallal tovább. Fényes gömbökről lesz szó, imádni fogod.
~Már ha ő is olyan sztereotípan tündéres valahol odabent.~
*Ezekkel a szavakkal eszeget tovább lassan Taitos lélekben készülve a napnyi pacsálásra.*


1498. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-03-18 23:19:28
 ÚJ
>Ona Blatynne avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Worenth //

- Szóval ez lenne az...
*Sóhajt fel csípőre tett kezekkel, mikor meglátja a tó felett lebegő épületet. Kezdjük ott, hogy ez egy lebegő épület! Tátott szájjal néz végig a felhőszerű lépcsősoron, azon tűnődve, hogy azon csak mágusok mehetnek-e fel vagy a magafajta magasnépeket is elbírja.
~ Elképesztő... ~ Csóválja meg a fejét egy halvány mosollyal. Egészen néhány hónappal ezelőttig úgy gondolta, hogy a mágiához mindössze félelem és rettegés fűzi, de nemrég mindebbe egy nagy adag csodálat is vegyült. Mikor látta az egyik szomszédját földmágiát használni, ahogy annak segítségével megmentette az egyik beteg facsemetéjét, az egészen döbbenetes volt: hogy az ilyen komoly tudományokat lehet az ő mesterségében is alkalmazni, ez még most is hihetetlennek tűnik.
No persze, merül fel jogosan a kérdés, ha valaki elég okos ahhoz, hogy mágiát tanuljon, az miért foglalkozik földműveléssel? Megrázza a fejét. Ez nem tartozik rá, más dolgába sosem szabad beleütnie az orrát. Az viszont annál inkább érdekli, hogy ő maga vajon hogy válhatna alkalmassá arra, hogy hókuszpókusszal egy kavicsot elguríthasson...
Mi lenne, ha egyszerűen bekopogna és megkérdezné? Biztosan van valami szabad tanár odabent, aki elmagyarázná neki az alapokat. Nem, várjunk csak, arra biztosan nincs elég pénze... Hatalmas tarisznyájába süllyeszti a kezét és addig matat, amíg ki nem tapintja benne a szütyőjét. Harminc vagy negyven arany lehet nála, ezért még egy jó napottal se fognak neki köszönni! Csalódottan ereszti le a vállait, ahogy újra felpillant a csodálatos építményre. Még a lépcsőn sem lenne bátorsága felmenni, nemhogy egy ilyen buta kérdést feltenni! Mi van, ha kihajítják? Vajon milyen mély ez a tó, elmerülne benne? Úszni tud, az nem probléma, de ha túl mélyre merül... Vagy ha mágikus bestiák lakoznak benne...! Minél tovább gondolkozik rajta, annál inkább elbátortalanodik, s inkább úgy dönt, leül. Mintha az bármit is megoldana.
Keresztbe veti a lábait és lófarokba fogott hajához nyúl, hogy megigazítsa azt. Ruházatával ugyanezt már nem teszi meg: a barna, hosszú ujjú blúza és nadrágja strapabíró anyagból készült, s nem gyűrődik meg holmi selyem módjára egy kis sétától. Összekulcsolja kezeit és ölébe ejti, úgy csodálva az égbenyúló, pompás mágustornyot. Talán ha Artheniorban körbekérdez, akkor ingyen is választ kap az ilyen kérdéseire: legalább egy irányt tudnának neki mutatni, hogy merre kezdhetne hozzá. Elvégre nem lehet az összes mágus zseni, csak vannak köztük együgyűek is! Vagy legalábbis kevésbé okosak...*


1497. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-03-18 16:21:12
 ÚJ
>Loka Gorthwen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Északi zarándoklat //

*Miután egy vagyonnal ajándékozza meg az itt élő mágust, a legkevésbé sem érdekli Lokát mi illetlen vagy mi nem. Egyébként is az ilyen finom hölgyek mint ő sosem hortyognak, esetleg egy kevéske visszafogott szuszogást produkálnak szendergésük közepette. Ami elé már várakozva tekint a nő. Nem csak a tempó maga, a lovaglás is megerőltető valaki olyan számára aki nem is olyan rég két kis denevért nyomott ki magából.*
- Remélem, kellemesen utaztatok. *Mosolyog a kis Zöldfülű mitugrászra, ebben rejtve panaszát mi szerint ő egyáltalán nem. Helyet a többiekkel foglal. Legszívesebben azonnal a tekercsekre vetné magát és őrült módjára tépné a pergament, hogy meglelje a választ milyen hatással van a terhesség az anya mágiaaffinitására, vagy mágikus tudására de még várnia kell, különben összeesik.
Mikor Krestvir takarót nyújt felé a meglepettségtől automatikus mozdulatokkal veszi el azt, fogni azonban úgy fogja mintha kórsággal lenne átitatva a szövet.
~A lány most bizonyára köszönetet vár. Mégis mit képzel, le akar kenyerezni? Mit forgat a fejében? Számító kis némber.~*
- Ehm. *Köszörüli torkát.* Igazán kedves. *Ajkait mosolyra húzza és magára teríti a takarót. Eddig nem érezte, hogy fázna mégis jól esik neki a durva szövet nyújtotta érzet.
Egy kevés pihenés után máris sokkal jobb bőrben van, nem csak fizikailag de szellemileg is. Megmagyarázhatatlan, de erősnek érzi magát mintha az elveszett mágia egyre-másra kúszna vissza elméjébe. A látszat azonban könnyen csalóka lehet, nem éri be ennyivel. A kis tündér, aki szórakoztatóan igyekszik levegőnek nézni körmöl és mindenki más is saját ügyeivel van elfoglalva, így hát A Gorthwen lány a felsőbb emeletek felé indul, hogy számára hasznos tudást kutasson.
Daewe megérkezésekor már újra az alsó szinten lapozgat maga is, és boldogan nyugtázza a nő hirtelen hangulatváltását melyet nem lehet vitás, ő maga váltott ki. Hunyorgó mosolygással biccent fajtársa felé, mintha csak legjobb barátnéját üdvözölné. Szólni azonban nem szól, elegáns ujjai poros tekercsek girbe-gurba betűi felett futnak tovább zöldjei által követve.*


1496. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-03-17 01:18:09
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

*Dolga végeztével fordul is ki a teremből, meg úgy az egész toronyból. Kifelé menet persze végiggondolja még egyszer nem hagyott-e valamit itt, nem szeretne újra visszajönni az elkövetkező hatokban. Noteszát lapozgatva hagyja el az épületet, megy le a lépcsőn, majd rögtön a tó felé veszi az irányt, amiből érkezett. Vajon észrevették egyáltalán Vadvédben hogy eljött? Vajon ugyanoda menjen vissza a fürdőbe? És ha kiöntötték a vizet? Vagy ami még kellemetlenebb lenne, ha valaki éppen fürdik? Nem, ezt azért nem kockáztatja meg, marad inkább a folyó, és az elhatározás hogy mostantól tart majd egy nagy dézsa vizet a szobájában is. Ugyanazon mágiához folyamodik amivel érkezett, és ha minden jól megy, el is tűnik a vízben. Ezt tervezné legalábbis, de valami balul sül el. A végeredmény két vizes csizma, és egy rettentő morcos, mérgelődve káromkodó Jezabiel. Jobb híján hát marad az út ismét. Rettentő kényelmetlen ide a világ végére mászkálni mindig mágiát tanulni, fel is sejlik elméjében egy ötlet, és egy elhatározás, aminek hála inkább nem is haza, hanem a város irányába indul el.*

A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.17 01:21:08

Jezabiel Tinkerin megpróbált varázsolni egy Tükörlovas nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!

1495. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-03-16 21:13:15
 ÚJ
>Nellara Han avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Északi zarándoklat//

*Elköszön a fajtársától, majd mit sem törődve vele - hiszen nem ismerte őt - követi Taitos Mestert. Lokáról nem is vesz tudomást. Azaz nem akar tudomást szerezni, hiszen mióta meglátta a nőt, azóta nem kedveli, és nem igazán sikerült kinőnie ezt az érzését.
Követi a Mestert, hűségesen leül mellé, majd leteszi a táskáját.*
- Rendben!
*Bólogat a feladatra, bár még nem érti, hogy miért kell valamit lemásolnia, bízik Taitosban, hiszen ő biztosan jobban tudja, mint a lány. Hallgatja a férfi szavait, és egyszerre összezavarodik.*
- Mi csillog, mitől tartózkodni?
*Rázza a fejét értetlenül, de azért átveszi a könyvet, hátha abból megtud majd mindent, amit most nem ért.*
- Rendben!
*Bólogat, majd amikor a pénzre terelődik a szó benyúl a táskájába, kivesz belőle 1500 aranyat, és Taitos, a Zöldfülűnek adja. *
- Ez annyi, ugye?
*Kérdezi, majd ezek után hűségesen kezd neki a feladatnak. Lassan halad, mert próbál a kezei alól minél szebb munkát kiadni. Ilyenkor az egész külvilágot kizárja magából, még az idő telését is.*


1494. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-03-16 19:24:38
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 865
OOC üzenetek: 41

Játékstílus: Vakmerő

//Északi zarándoklat//

*Lemorzsolódik a csapat, mire a toronyhoz érnek. Részéről mindenkitől elbúcsúzik egy-egy főhajtással, egyébként csöndben marad, mint az út java részében is tette.*
- Nem, akkor együtt megyünk minél messzebbre innen, mielőtt félkegyelműt csinálhatnának belőled! *feleli fintorgós mosollyal.
Látván, hogy még a tündérek is gond nélkül haladnak felfelé, ellenáll a késztetésnek, hogy belekapaszkodjon Taitos ruhájának ujjába, a bátorítást keresve, pedig eléggé nehézkessé válnak tagjai a félelemtől, ahogy a mélység fölött lépdelnek mind magasabbra a légies lépcsőkön. Persze, közben le is nyűgözi az egész, akárcsak akkor, mikor a saját ezüsthídjaikon át közlekedtek a fák között…
Azért jócskán megkönnyebbül, mikor végre felérnek, és belépnek a stabilabbnak tűnő épületbe.
Lokának, aki végül csak beérte őket, biccent. Ő is látja, hogy a nő nincs teljesen rendben, de mivel Taitos ezt már megjegyezte, nem látja értelmét, hogy ő is kifejezésre juttassa. Feltételezi, ha Lokának segítségre van szüksége, szólni fog.
Azért, mikor Taitos megtalálja a megfelelőnek vélt helyet, ahol „letáborozhatnak”, leteszi a csomagját, majd leköti a tetejéről a takaróját és odanyújtja Lokának.*
- Hogy kényelmesebben pihenhess… *Ha hozott is magával takarót a nő, akkor is kellemesebb az egyiken feküdni, a másikkal meg takarózni. Magának itt van a varázsköpenye, az védi a hidegtől, a kemény felületen alvást meg úgy-ahogy megszokta már.
Míg Taitos a tündérrel foglalkozik, ő is leköti magát, körülnéz a tekercsek között, persze csak a feliratokat és az árjegyzéket láthatja, de ez éppen elég is, hogy ne induljon nagy reményekkel az itteni tanulás felé, hisz a készletei elég szűkösek.
Ekkor találja meg mestere, aki mintha csak kitalálta volna gondolatát, felajánlja, hogy tőle is megkaphatja a varázsigéket. Néhány pillanatig azért hunyorog rá, mert épp azon elmélkedik, hogy ez a puszi dolog amolyan szófordulat lehet, vagy komolyan gondolta a fiú?
Aztán abbahagyja a hunyorgást, és inkább az erszényét veszi elő, hogy odaadjon 1080 aranyat Taitos, a Zöldfülűnek. *
- Tessék! És köszönöm. *mondja, majd rövid tétovázás után lábujjhegyre áll, de… még így sem éri fel Taitos arcát.*
- A pusziért le kell hajolnod. *közli teljesen komolyan. Aztán, ha a fiú engedelmeskedik, akkor kap egy puszit az arcára.
Majd Krestvir már sarkon is pördül, és leül az egyik asztalhoz, majd előveszi a jegyzeteit, és nekilát, hogy leírja a varázsigét és a hozzá tartozó instrukciókat. Talán utána kér még néhány kiegészítést mesterétől.
A takarítás dolgára csak bólogat, a csapathoz visszatérő Daewet intéssel üdvözli, az alvást pedig halogatja még kicsit. Kivételesen úgy érzi, szabad lámpást gyújtania és égve hagynia az éjszakára, így nem olyan sürgős, hogy elaludjon még sötétedés előtt. Az új lecke teljesen fellelkesíti most, így órákba nyúlóan üldögél még a jegyzetei fölött és motyog magában, meg hadonászik néha a kezével, amíg el nem fárad. Akkor ő is aludni tér, pontosabban kimerülten ráhanyatlik az asztalra, épp csak becsukva a könyvét, és ott elnyomja az álom, pedig pusztán pihenőt akart tartani...*


1493. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-03-15 20:49:28
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

*A torony közelében lép elő a Lichanechi tóból. A különös az, hogy eddig nem volt ott, és hogy a ruhái sem vizesek. Öltözéke is viszonylag lenge, egyáltalán nem hosszú útra való, táska sincsen nála, nem tervez sokáig időzni, csak itt felejtett valamit. Sietősen szalad fel a lépcsőn, be a toronyba, abba a szobába ahol egy-két napja tanult, hogy az itt felejtett noteszát megkeresse. Az esetlegesen bent tartózkodókkal nem is törődik, az asztalok, székek alá néz be, de sehol semmi. Ha csak úgy a földön hagyta volna akkor azt biztosan megtalálta volna valaki, érdemes lehet ez esetben az egyik lakónál érdeklődni, de még van egy ötlete. Azokat a könyveket keresi meg amiket utolsó ittjártakor bogarászott, egy egész rakatnyit vett elő és végeztével egy kupacba tuszkolta vissza őket valamelyik polcra, hátha azok között bújt meg amit elhagyott.*
~Megvagy!~
*Mosolyogva forgatja meg noteszét, szerencsére úgy látszik nem bolygatta senki. Azért belelapozgat, ellenőrzi, biztos ami biztos, nem örülne neki ha közszemlére kerülnének a gondolatai.*


1492. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-03-15 20:28:28
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

*Ismét a mágustoronynál. Igazság szerint úgy gondolta, hogy jó ideig nem lesz alkalma visszatérni, ám szerencsére úgy jött ki a lépés, na meg természetesen az anyagiak, hogy máris itt van. Ez persze azt jelenti, hogy sokkal gyorsabban sajátíthatja el a még hátralévő varázslatokat, ami egy mágus számára csak jó. Hiányzott már a mágiatanulás, jobban mint bármi más, remélhetőleg innentől fogva Figor nem zárja be a boltot. Apropó Figor... tényleg ideje lenne már személyesen is találkozni vele, hiszen megígérte anno, hogy meglátogatja mielőbb. Na annak már nagyon sok ideje, szóval egy kis fejmosásra számít is. Figor mestert viszont nem szokás csak úgy zavarni, kellene valami cél vagy nyomós ok, amiért rabolja az idejét. Bár, lenne azért pár dolog, ami régóta benne van már Worenth fejében, és amiben Figor nyilván tudna segíteni. Arra is kíváncsi lesz, hogy a mester tényleg megváltozott e nem előnyére, ahogyan azt a vörös hajú, apró hadnagyocska állította a fogadóba, vagy csupán a bolondját járatta a hórihorgassal.
Előveszi azt a könyvet, amiből legutóbb a tűzág számos praktikáját elsajátította, hátha megint tud majd valamennyit haladni.*


1491. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-03-15 16:15:31
 ÚJ
>Daewe Syl'dor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Északi zarándoklat//

*Tulajdonképpen elégedett lehet. Artheniorban minden sikerült beszereznie amit szeretett volna, legfeljebb azon bánkódhat kicsit, hogy nem sikerült annyit alkudnia, mint szeretett volna. De legalább, ha csak keveset is, váratlanul visszaszerzett néhány aranyat a klánnak egy váratlan vevőnek köszönhetően.
Most pedig legszívesebben ugyanúgy nekieresztené a lovát, mint amikor elindult Synmirából. Nagyon élvezte a vágtatást, ahogy a pej kanca nyakára hajolva száguldottak a lassan újjáéledő szántók mellett. Persze ilyesmiről most szó sem lehet, hiszen az úti batyujába csomagolt üvegcsék épségét nem szeretné kockáztatni. Így aztán alaposan megkésve, már esti szürkületben érkezik meg a Lihanechi-tó partjára, és ámulva állítja meg hátasát. A torony nem mindennapi látvány nyújt, ahogy a tó víztükre fölött lebeg. Bár nincs sok érzéke az ilyesmihez, szinte érzi a mágia kisugárzását ezen a helyen, elvégre nem kevés hatalom kell a Mágustorony szokatlan helyzetéhez. Miután kiámélkodta magát, lovát a többi állat mellé köti be, és a még otthonról hozott utolsó almáját is odaadja neki. Ennyit igazán megérdemel, hosszú út van mögöttük. Ezután kis bizonytalankodással indul lép rá az első pillantásra illúziónak látszó lépcsőre és biztos benne, hogy a földre, rosszabb esetben a tó vizébe fog huppanni. De semmi ilyesmi nem történik épségben ér az épületbe, és újabb csodálkozás következik. A torony külső képe alapján arra számított, hogy egy kicsi, szűk, zord helyre fog jutni. Ehhez képes meglepően tágas a belső tér, még akkor is, ha például Synmira légiességével vagy barátságosságával nem vetekedhet. Rövid téblábolás után aztán ismerősökbe botlik.*
- Taitos mester! Üdv...
*Elmosolyodik szélesen, ahogy megpillantja az ifjú varázslót, a kis tündért és Krestvirt. És még valakit, akiről nem is tudta, hogy ide tart.*
-... mindenkinek.
*Az utolsó szót már akkor mondja ki, pillanatnyi döbbent csend után, mikor meglátja Lokát. A mosoly is varázslatosan gyorsan tűnik el az arcáról, ha lehet ilyen rossz szóviccel élni a Mágustoronyban.
Az örömteli és kevésbé örömteli viszontlátások után már nincs sok hátra a napból, lassan mindenki lepihen, többé-kevésbé kényelmes helyeket keresve a nyilvánvalóan nem vendéglátásra berendezkedett helyen. Így tesz Daewe is, elhatározva, hogy másnap igyekszik majd felfedezni a torony azon részeit, ahová az idegennek bejárása lehet és ki tudja? Talán nemcsak mágiával, de alkímiával foglalkozó tekercseket is találhat.*


1490. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-03-14 22:38:24
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1826
OOC üzenetek: 353

Játékstílus: Vakmerő

//Északi zarándoklat//

-Teljesen!
*Mosolyog Krestvirre, aztán le is lombozódik azonnal.*
-Reménykedj, hogy nem, mert akkor te viszel haza félkegyelműen.
*Hangzik fel komor és savanyúan önkritikus hangja. Aztán csak megy felfele a furcsa anyagon, és szívja magába a látványt.
Odabent végezetül az ismeretlen tündér is búcsút int nekik.*
~Kár, meg akartam kérdezni tőle, hogy merre van az öreg. Bár talán felesleges is, biztosan otthon csücsül.~
*Így kis csapatuk Arraele apó hátfájásának kiújulásával, és Daewe bevásárlókörútjával három főre csökkenne, hacsak...*
~Te jó girbe-gurba köves kaptató!~
*Kiált fel magában ijedten, kintre viszont csak egy meglepett arcra, és egy felnyögésre futja.*
-Üdv, Loka!
*Köszön ő is.*
-Fáradtnak tűnsz. Keressünk egy nyugodt sarkot!
*Ajánlkozik. A régi toronyban nem lehetett bent lakni, de persze egy megfizetett tekercs felett hortyogni, ha nem is illendő, de nem pofátlan. Már éjszaka, nappal az is az.
Kijelentése után így is tesz.*
-Nahát, minden ágnak lehet egy szint.
*Ahogy belépnek ugyanis, Taitos észreveszi, hogy ezen a szinten a levegővel kezdődnek a könyvek, tekercsek, és mást nem is nagyon lát. Sőt, még a berendezés is légies kissé.*
~Beelőzött.~
*Gondolja, hiszen Isuriival ők is éppen ilyesmit terveztek, csak a szabadba.*
-Na jó, itt jó lesz.
*Jelenti ki egy tágasabb asztalnál, amit csoportoknak tettek oda talán éppen a közös tanulás céljából.
Lepakol, a táskáknak keres egy szem előtt tartható sarkot, jómaga pedig kotorászni kezd.*
-Nellara, gyere csak!
*Int a kis tündérnek, és könyvét veszi elő.*
-Az első feladat.
*Kinyitja egy oldalon, ahol elegáns, de férfiasan karcos betűk sorakoznak.*
-Nem nehéz a nyelvtana, de egy régi nyelven íródott. Picit más nyelvjárás ez, amit a holdpapok használtak régen. Ismerkedj vele. Másold le, mondjuk...
*Átugrik négy lapot.*
-Idáig.
*Bök egy bekezdés végére.*
-Egy kis segítség.
*Átpörgeti azt, amit a holdmágia alapjairól tudni kell.*
-Csillogni bárki tud, fakónak lenni, pedig nem nehéz, de a derengés stílust, és kontrolláltságot sejtet a háttérben. Tudnod kell visszafogni magadat. Ha védelemre vágysz nem rettegni, csupán biztosnak lenni dolgodban, és minden megoldódik.
*Nyújtja át a könyvet a rövid útmutatás után a kis tündérnek.*
-Az eleje a hold ciklusairól szól, mint égitest, a fényének tulajdonságairól, és arról, hogy hogyan védelmezi az éjszaka nyugalmát. A végén figyelj, mikor az elmére tér ki. Ha ezzel megvagy szólj, és adom a következő feladatot, amiben megtanulhatod megvédeni, vagy megvédetni magad.
*Aztán jön a neheze, az ár kérdése.*
-Legyen ez így másfél ezer arany, ha megfelel.
*Zárja sorait kissé kelletlenül, de túltéve magát azon, hogy fizetséget kér, másodjára is. Közben Lokát hagyja pihenni, és lepakolni.*
~Furcsa egy nőszemély.~
*Pillant a merev elfre, aki csak úgy otthagyta a kisgyerekeket. De Taitos már csak azért sem kérdez rá. Inkább egy sokkal kedvesebb nőalakot, Krestvirt, céloz be magának.*
-Krestvir, gyere egy picit!
*Hívja most őt is, aztán egészen közel hajol, és suttog pár sort.*
-Nehogy Abogr jegyzeteit vedd meg, mikor van itt nálam is.
*Ha már olyan közel van, akkor suttog még egy keveset. Ősi igét, és hozzá útmutatást. Olyat, melyet fejben összerakni igen nehéz.*
~Megkeményíteni a leglágyabb fényt. Bizony ez a tudomány.~
*Becsmérli a mágiaforma megalkotóját pozitívan az ifjú Zöldfülű.*
-Ha nagyon szeretnél valamit adni cserébe, akkor legyen ezer arany, és egy puszi.
*Vigyorog szinte játékból.*
-A takarítást meg napoljuk holnapra. Ilyenkor már nem kezdenék bele. Aludni meg... Van itt pad, meg szék.
*Egy gyors vacsora után Taitos be is fészkeli magát egy félreeső zugba. El ugyan csak akkor alszik, ha mindenkivel mindent letisztázott mára, azonban neki különösebb mondanivalója nincs. Csupán egy magasabb emeleten tesz látogatást, ahonnan némi aranyért tekercseket hoz le magának, így azokat olvasgatja, míg az éjszaka el nem ragadja magával, ha társai ezt hagyják neki.*


1489. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-03-13 08:57:46
 ÚJ
>Syessiss Opsyscalla avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Vakmerő

//Elég a zarándoklatból//

* Csendben marad az út további részén, kivéve, ha szólnak hozzá, akkor meg félénken válaszol. Végül elérnek egy tornyot, melyről lerí, a vak is látja, hogy ez bizony a Mágustorony. Szóval a Kikötői térségből egyszerűen eltűnt, és itt jelent meg. Igazi vándorló palota. Most pedig Syss is itt van ennek a palotának a bejárata előtt, mely egy fényhíd! Elképesztő. Vajon miféle mágia lehet az, amely ilyen nagy volumenű? Még az istenek is kétszer meggondolnák, hogy kikezdjenek-e egy ilyen hatalmas mágussal. Itt talán tényleg megtudhat valamit, talán tényleg sikerül kikúrálnia magát a bajából. A kis kompániától nagyon hamar elbúcsúzik, bár ha bejönnek ők is, összefuthatnak még könnyedén egy-egy könyvespolc előtt. *


1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-03-12 17:38:40
 ÚJ
>Nellara Han avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Északi zarándoklat//

- Ó, az nagyszerű lenne!
*Mondja a Mesternek. Őszintén, még az sem érdekli, ha pénzbe kerül. Az, hogy megvédje magát, bármennyi pénzt megér a tündérnek.*
- Rendben, benne vagyok!
*Legalább ettől egy kicsit jobb kedve lesz, és mosolyogva térhet nyugovóra.
Másnap, kicsit álmosan ébredve gyorsan megreggelizik, hiszen már nagyon izgatott kis szíve az új tudást, amit kaphat. A nappal egy új remény is felkel.
Persze a napról annyit, hogy pár perc múlva elkezd zuhogni az eső, Nellarának pedig nincs semmije, amivel eltakarhatná magát, így hát kitartóan állj a hideget. Bár nagy valószínűséggel elkapott valamit, hiszen egy apró tündér egyedül eső és szél ellen?
Egyedül akkor nyugszik meg, mikor végre a toronyhoz érnek.
Elképedve nézi az építményt, szinte leesett állal sétál befelé, mikor Taitos beinvitál mindenkit.*


1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-03-12 16:08:56
 ÚJ
>Loka Gorthwen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A megmunkált földek sorainak csakhamar vége, a végtelen fűtenger veszi át a gondosan karbantartott földszeletek helyét. Loka élvezi, ahogy a néha felkapó szél tincseibe kap és megbirizgálja érzékeit.
Aztán ez a terep is változik, a ló patái néhol süppedni kezdenek. Vigyáznia kell merre vezeti az állatot, könnyen bajban tudhatja magát és nincs ki segítsen. Ez még kisebb gond volna, ám Loka sem tudná megsegíteni önmagát hála jelenleg igen rosszul működő mágikus tudásának.
Egyre csak megy tovább, miközben méhébe milliónyi tű szúr – kisdedeinek fájdalmas emlékképe a kimerítő lovaglás által hívva elő.
Néhol romok sejlenek fel, üdítő díszei a látképnek.
Elérkezik végre a Lihanechi-tó. A Gorthwen lány már azon van, hogy visszaforduljon. A toronynak itt kéne lennie, hisz ezért indult Északra az egész bagázs. Nem fog elmenni egészen Lihanechig, arról szó sem lehet.
Még nem.
~Hazudott volna a kis citromképű szuka?~
A fáradtságtól azonban nem lát orránál tovább. Leszáll a lóról, csizmája egyből csupa sár lesz. Kétrét görnyedve, egyik kezével térdén támaszkodva törli meg homlokát mi közben fogai közt szitkozódik. Túl gyors tempót diktált és ez megkövetelte az árát.
~Már a halálomon vagyok?~
Tökéletes ívű szemöldökei melyet nyilván a rendszeres önsanyargatás formált ily szépre értetlenül szaladnak össze. Olyannyira el akart jutni a Mágustoronyba, hogy az most délibábként lebeg a tó felett. Ráadásul fehér lépcsősor vezet fel ajtajáig, mintha túlvilági cél volna a lelkét kilehelő mágus számára.*

//Északi zarándoklat//

*Valami azonban nem illik a képbe. Kikötött lovak, sőt nem messze egy folt mintha egy ismerős warghoz tartozna. Ahhoz képest, hogy a másvilág kapuja, a vándorok úgy tűnik igen realisztikus felszereléssel érkeznek.
A Gorthwen lány felsóhajt és összeszedi maradék erejét. Célba veszi a tornyot. Lovát távolabb hagyja magára miután egy sekélyebb szakaszon megitatta. Zöldjei közben folyamatosan a mágus tornyát pásztázzák, melynek bejárata felé alakok tartanak. Ráadásul ismerős alakok.
Valószínűleg csak akkor éri be őket, mikor azok már az épületen belül tudhatják magukat.*
- Örvendek. *Hangja fakó ahogyan ráköszön a fiatal mesterre és kutyájára, meg arra aki még velük lehet. Azok láthatják a nyűtt arcon, hogy anyaság ide-vagy oda, az elf nincs a legjobb bőrben.*
- Szóval ide húzódott a mágus. *Jegyzi meg. Körbenéz, leginkább egy széket, egy ágyat keres; bármit, mert már nem bírja sokáig tartani magát. Egy kiadós alvás lesz az első, melybe belefog mielőtt a könyveket kezdené el bújni.
Nyilván csak miután megfizette annak árát a pénzéhes vén satrafának.*


1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-03-11 16:53:53
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 865
OOC üzenetek: 41

Játékstílus: Vakmerő

//Északi zarándoklat//

*Hiába a köpeny, valahogy mégis úgy érzi, csontjáig átfagyott már a sok esőben, szélben megtett út után. A lába is jobban fáj, mint szokott, ez vagy a rossz idő miatt van, vagy, mert nincs annyira hozzászokva a lovagláshoz.
Felkapja a fejét, mikor megállnak, majd mestere tekintetét követve ő is felfedezi a Tornyot. Őszintén irigyeli azt az öreg mágust, aki képes akár egy egész épületet a levegőbe emelni és átköltöztetni máshová! Hozzá képest egészen picinynek és jelentéktelennek érzi magát, meglehet, nem is tévesen.
Némileg visszatér most az ő lelkesedése is, hogy konkrét célja lesz az előre haladásuknak. Ugyanakkor elfogja egy kis izgalom, de még a félelem is, hogy mi várhat ott rájuk. Vajon minden a régi? Vagy az istenek oda is befészkelték magukat?
Keres valami viszonylag biztos helyet a lónak, ahol kikötheti. Aztán szentel még egy-két pillanatot, hogy tagjait átmozgassa, különösen a fájós lábát próbára tegye… majd csöppet a szokottnál bicegősebben, de elindul mestere után.
Benne csak akkor rémlik fel ígéretük, mikor Taitos azt felhozza. A megváltozott körülmények miatt egészen megfeledkezett ígéretükről, ami hashajtót és a takarítást illeti.*
- Tényleg, lassan lesz már egy éve… *biccent a fiúnak, magában számolgatva. Sok kedve ugyan nincs most takarítani, de akkor sorsközösséget vállalt mesterével, hát kihátrálni nem fog.*
- Biztos vagy benne, hogy biztonságos? *kérdi azért halkan, aggódva Taitost, miközben fölfelé haladnak.*
- Lehet, az istenek… *inkább elharapja a mondandóját, mert nem akar előre rosszat feltételezni.*


1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-03-11 15:43:03
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1826
OOC üzenetek: 353

Játékstílus: Vakmerő

//Északi zarándoklat//

*Mennek, mendegélnek, tocsognak, locsognak, a felhők takarásában a nap is egészen nyugati fordulatot vesz, mire az általános tocsogás és tündéri locsogás mellett Taitos észrevesz valamit Ragron hátáról.*
~Csak nem?~
*Valami nagyon ismerős van északon. Hosszúkás, és tömörebb, sötétebb, mint egy füstoszlop, és alatta pedig valami ködfoszlány. Megállítja a wargot, mire a tündérek is jókorát döccenhetnek, ha éppen mögötte ülnek most.*
-Hát nem hiszem el. Tényleg elhozta ide az öreg. És, ha az a feljárat.
*Kockáztatja meg az eső csíkozta látképet elemezni.*
-Akkor nyitva van, és ma szárazon alszunk.
*Derül fel.*
-Siessünk, befelé!
*Lódul meg újból felrázván utasait, ha vannak. Aztán a lépcsőig ő bizony csak nyomós okkal áll meg, amit három dolog tudna kiváltani jelen pillanatban. Valami istenke, egy jó hangos sikoly, vagy keblek, vagy talán csak az első kettő. Taitost földöntúli bizsergés fogja most el, úgy tűnik ismét elemében van.*
~Hát jó útra vezettetek, Szellemek!~
*Hálálkodik örök kísérőinek, majd lemálházza Ragront, és elengedi, a lépcsőn pedig a nyereggel és a táskákkal vállán mászik fel.*
-Járj egyet nagyfiú!
*Célozza a szavakat a rémségnek, a többieket pedig beinvitálja.*
-Na lessük meg. Csak halkan a mesterrel.
*És ekkor jut eszébe, hogy valamit elfelejtettek. Falfehér arccal Krestvirre néz.*
-Krestvir. Az aranyér kence.
*Lesz rosszul máris, mikor eszébe jut, hogy egy kenőcsöt ígértek Abogrnak Chiaritól.*
-Mondjuk Chiari sem volt otthon.
*Lelkiismerete tiszta tehát. Látta elmenni a nőt a Vashegyről, és így egy ilyen nagy mágus biztosan el tudja majd dönteni, hogy nem hazudik.*
-Legalább a takarítást ejtsük meg.
*Indul újra útnak, de csak akkor, ha jönnek a többiek is.*
-Arraele apó, fel tudsz jönni?
*Pillant aggódva az idős tündérre, és ha kell, akkor egyet fordulva segít az öregnek is, ha amaz nehezen jön fel. Végezetül beér az ajtón. Nagyot sóhajt, leteszi az ázott, de vízhatlan wargszerszámokat az ajtó mellé, és letépi nedves köpenyét is. Ez a hely volt mindig kisfiús vágyainak kincsesbányája, és újra, újra itt lehet.*
~Jó lesz körülnézni.~
*Szusszan egy nagyot, ahogy megnézi, hogy mennyit változott az egész.*


1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-03-10 15:10:21
 ÚJ
>Aborath Artois avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Megfontolt

//Eralil//

*Aborath mosolyogva bólogat a másik szavaira. Ő kicsit más okokra gondolt hisz jellemző, hogy a mágusok az átlagemberektől igyekeznek elvonultan élni és ezzel csak a saját kutatásaiknak élni vagy elkerülni a világi dolgokat kinek kedve szerint. Aborath-nak személy szerint hiányozna a városi kényelem, de mivel még nem látta azt a másik helyet ezért nem tesz megjegyzéseket.*
-Egyelőre most nincsenek kérdéseim, de következő beszélgetésünkig átgondolom a helyzetet. Addig is igyekszem megismerni néhány tagot az ön rendjéből, hogy ez is segítségemre legyen a döntésben.


1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-03-08 23:12:54
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

*Becsukja végre a vaskos könyvet, ami már jó ideje előtte pihen az asztalon, és oldalra tolja maga elől, a többi mellé. Álmosan, fáradtan dörzsölgeti meg a szemeit, kicsit hátrébb tolja magát székestül, és nyújtózik egy nagyot. Negyvenhat órája bogarássza a betűket. Mindene el van gémberedve, bár néha-néha felkelt hogy mozogjon kicsit, egyszerűen túl régóta van ébren. Pihennie kell, főleg aludnia, de csak nem teheti itt az asztalnál, a székben... Nem is időzik sokat, hamar felkel, ismét nyújtózik egy nagyot, aztán összeszedi a cókmókját és végül nyakát vakargatva elindul kifelé a toronyból.*
- Szereznem kellene egy griffet vagy valamit. Nekem talán egy nagyobb sas is elég lenne.
*Nyűgösen lép ki a szabad ég alá, odakint épp világosodik. Az biztos hogy ő most nem fog nekiveselkedni a hazaútnak, de tábort verni semmi energiája nincsen. Maradnia kellett volna odafent az asztalnál, állni is alig tud, a szemét nyitva tartani, az is csoda hogy nem dől el itt a torony lábánál. De mi az ott? Már álmodik? Egy szekeret pakolnak fel éppen, látszólag induláshoz készülődnek.*
~Egy próbát megér...~
*Úgy sétál oda az emberekhez hogy még a nemrégiben legyőzött élőholtak is megirigyelnék, megérdeklődi merre mennének, és vajon lenne-e hely a szekéren valahol egy olyan apróságnak mint ő? Kis győzködés után sikerül is rábeszélnie őket hogy legalább egy darabon vigyék el dél felé.*


1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-03-07 17:50:35
 ÚJ
>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Figor praktikái//

*Kisé elmosolyodik. Úgy tűnik bevallotta, hogy van nála egy a gyöngyök közül. Ha ennyire sötét dologról van szó akkor talán ki kellene kérdeznie azt az árust, hogy honnan szerezte, bár valószínű, hogy az már ágon bokron túl jár és akkor sem találná meg ha a zöld gyertyával üldözné az egész világon keresztül. Mellesleg főnökének sem szólhat, hogy a gyöngyök valamiféle bűnt feltételeznek. Lelki füleivel már hallja is a kérdéseket. ~És neked honnan van?~ Na jó azt talán elhiszik, hogy az árustól nyerte. ~És ezt te honnan tudod?~ Ez már jobb kérdés, főleg mert neki talán nem kéne itt lennie, meg amúgy sem tud mondani semmi konkrétumot. Sok kegyetlen dolog van ami nem sérti a törvényt.
Nyugodtan végighallgatja a gnóm mondanivalóit. Úgy látszik az öreg nem akar foglalkozni vele. Amint befejezte a beszédet és visszatér elfoglaltságához a férfi enyhén meghajol, elköszön és távozik. Akkor majd a nyáron folytatják. Sokat élt már a gnóm meg amúgy is egy ritka hosszú életű faj tagja, akik jobban szeretik a nyugalmat mint a mindenféle legendás bestiák verését.
Szólni többet nem szól, hanem lemegy az egyik alsó emeletre. Oldalt az egyik mágus mintha az anyagot memorizálná. Magában akaratlanul is eltűnődik.*
~De rég is volt.~ *Gondolja gyerekkorának egy nem épp kellemes részére visszaemlékezve amikor még benne is a mágikus tudást próbálták fejleszteni. Természetesen eredménytelenül. Már több mint tíz éve nem próbálkozott meg semmilyen varázslattal. Nem mintha jól ment volna akkor, és nem mintha annyira vissza akarná szerezni a rég elvesztett, vagy inkább ablakon kihajított tudást. Csak ennyi év távlatából, élőholtak, bestiák, kiismerhetetlen hadnagyok hada közül visszatekintve mindez már nosztalgikus.*


1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-03-07 13:17:27
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 817
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Figor praktikái//

*Az öreg gnóm lassan ingatja a fejét.*
-Nem, a használata már rendben van. Bajod nem eshet. A halála ezeknek még talán jó is. Ám a születése sötét és komplikált.
*Összegzi a helyzetet bölcsen.*
-Remélhetőleg nem sokan ismerik a titkát.
*Ő maga pont ismeri úgy tűnik, de alapvetően ezek a gyöngyök valami elfeledett sötét dolognak tűnhetnek.*
-Majd térjük vissza erre a nyár ölén fiacskám!
*Legyint Aoneer hasznosíthatóságára tekintettel.*
-Ilyenkor még meghűl a derakam, meg kijön a lumbágóm. Találtam magamnak elfoglaltságot ilyenkorra.
*Rúg a nagyot zördülő vödörre. Hogy mennyire gondolja komolyan a nyarat, azt nem mondja ki.*
-Most pedig, ha megengeded...
*Tér vissza az asztalhoz. Igét mormol, mire a kis mágikus ketrececske újra megjelenik az asztalon.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3067-3086