Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 46 (901. - 920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
920. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-25 13:32:58
Üzenet elküldve: 2016-05-25 13:32:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
*Miután az idegen otthagyja az asztaltársaságot a rókalyukban, Anor úgy dönt, további válaszokat keresve ismét visszatér a mágustoronyba.
Az öreg mester meglepetten köszönti ismét:*
- Látom, fiatalember, igazán szomjazod a tudást! Alig pár órája álltál tovább!
*Anor csak szerényen mer válaszolni.*
- Bölcs mester, nem jutottam a kikötő fogadójánál tovább, és máris rájöttem, hogy itt a helyem, és...
*A mester csendre inti a férfit, majd egy újabb tekercsre mutat, ami már ott várakozik rá az asztal szélén.*
- Azt! Azt tanuld!
Az öreg mester meglepetten köszönti ismét:*
- Látom, fiatalember, igazán szomjazod a tudást! Alig pár órája álltál tovább!
*Anor csak szerényen mer válaszolni.*
- Bölcs mester, nem jutottam a kikötő fogadójánál tovább, és máris rájöttem, hogy itt a helyem, és...
*A mester csendre inti a férfit, majd egy újabb tekercsre mutat, ami már ott várakozik rá az asztal szélén.*
- Azt! Azt tanuld!
919. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-25 08:59:09
Üzenet elküldve: 2016-05-25 08:59:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás //
*Visszanéz az elf lányra, hasonló arckifejezéssel, mint amilyennel az néz a madárra. Majd, a kérdés hallatán bólint egyet. Azért mégis csak ért néhány dologhoz, hozzá van szokva, hogy dolgozzon a saját ebédjéért. Illetve, ez esetben vacsorájáért.
Nekiáll megkopasztani a szárnyast, időnként megeresztve egy-egy grimaszt, mert ez határozottan nem-szeretem-munka Daniiránál. Pár percnyi munkával később Taitoshoz fordul, hogy valami kést kérjen tőle, mert ha jól emlékszik, a mágus rendelkezik ilyesmivel. Aztán, ha kap, nekiáll a galambdarabolásnak.
Nincs kedve neki se raguval vacakolni, úgyhogy kölcsönöz egy nyársat Lokától, és nekilát magnak is sütni, egy kis szelet húst, de jobbára inkább gombát.*
-Hát, ha magammal kerülnék szembe, valószínűleg én nyernék. Kizárásos alapon. *Állapítja meg, mielőtt enni kezdene. Leellenőrzi a sülő dolgokat, megforgatja egy kicsit.*
-Egyébként, milyen kérdés ez? Még senki nem került szembe saját magával. Az lehetetlen. *Néz grimaszolva a mesterre, mert lehet bármilyen jó mágus is Taitos, ennek a kérdésnek nem sok értelme volt.*
*Visszanéz az elf lányra, hasonló arckifejezéssel, mint amilyennel az néz a madárra. Majd, a kérdés hallatán bólint egyet. Azért mégis csak ért néhány dologhoz, hozzá van szokva, hogy dolgozzon a saját ebédjéért. Illetve, ez esetben vacsorájáért.
Nekiáll megkopasztani a szárnyast, időnként megeresztve egy-egy grimaszt, mert ez határozottan nem-szeretem-munka Daniiránál. Pár percnyi munkával később Taitoshoz fordul, hogy valami kést kérjen tőle, mert ha jól emlékszik, a mágus rendelkezik ilyesmivel. Aztán, ha kap, nekiáll a galambdarabolásnak.
Nincs kedve neki se raguval vacakolni, úgyhogy kölcsönöz egy nyársat Lokától, és nekilát magnak is sütni, egy kis szelet húst, de jobbára inkább gombát.*
-Hát, ha magammal kerülnék szembe, valószínűleg én nyernék. Kizárásos alapon. *Állapítja meg, mielőtt enni kezdene. Leellenőrzi a sülő dolgokat, megforgatja egy kicsit.*
-Egyébként, milyen kérdés ez? Még senki nem került szembe saját magával. Az lehetetlen. *Néz grimaszolva a mesterre, mert lehet bármilyen jó mágus is Taitos, ennek a kérdésnek nem sok értelme volt.*
918. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-24 22:25:45
Üzenet elküldve: 2016-05-24 22:25:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás //
*A gnóm lány egy jól táplált szárnyassal, és további rengeteg gombával és egyébbel tér vissza közéjük. Loka felvonja egyik szemöldökét a csekély húsmennyiség láttán.*
- Meg tudod kopasztani? *Mélyen a sötét szemekbe néz. Ha a Daniira nem birkózik meg vele, megteszi ő, bár sosem kellett még ilyet csinálnia és jobban szereti a nagyobb vadakat… Fáradságos, ám annál élvezetesebb munka után apró hússzeletekkel lesznek gazdagabbak.
Krestvir szintúgy visszatér a vízzel, mely elég tisztának látszik ahhoz hogy főzzenek benne, illetve megtisztítsák a húst és a gombákat. A végén még vacsora is lesz mindebből, még ha csekély is ennyi fő számára.*
- Boldogulunk. *Feleli Taitos felajánlására. Aztán nekiáll a gombapucolásnak.
Fejével int a lányoknak, hogy vegyél ki részük ők is a dologból. Szívesebben adná ki számukra egyszerűen az ukázt, hogy készítsenek elő mindent, de maga is kezd megéhezni.*
- Ha valaki ragut szeretne, szolgálja ki magát de én most sültre vágyom. *Közli ahogyan mindenfélét nyársra tűz, aztán néhány fadarab segítségével a remélhetőleg most már vígan lobogó tűz fölé sorakoztatja a megpakolt nyársakat. A feltámadó szellő kíméletlenül fújja a tüzet, na meg a füstöt is.*
- Morwon, úgy gondolom ez itt tökéletes hely lenne számodra. *Vigyorog az óriásra, aki hatalmas termetével felfoghatna keveset a légáramlatokból, ha megfelelően pozicionálja magát.
Jó volna, ha a mágus beengedné őket északára a toronyba, hogy ne idekint kelljen fagyoskodniuk. Máskülönben kénytelenek lesznek az eddigieknek megfelelően a szabad ég alatt álomra hajtani a fejüket, wargbundában, holdtakaróval, illetve ki-ki anélkül.*
- Ennek a kérdésnek meg mi értelme? *Morogja oda. Ha saját hasonmásával kellene küzdenie… Nem küzdene, inkább összefogna magával hogy együtt kétszer olyan erősek legyenek és eltaposhassák az olyanokat, akik túl sok botor, értelmetlen fejtörővel állnak elő.*
*A gnóm lány egy jól táplált szárnyassal, és további rengeteg gombával és egyébbel tér vissza közéjük. Loka felvonja egyik szemöldökét a csekély húsmennyiség láttán.*
- Meg tudod kopasztani? *Mélyen a sötét szemekbe néz. Ha a Daniira nem birkózik meg vele, megteszi ő, bár sosem kellett még ilyet csinálnia és jobban szereti a nagyobb vadakat… Fáradságos, ám annál élvezetesebb munka után apró hússzeletekkel lesznek gazdagabbak.
Krestvir szintúgy visszatér a vízzel, mely elég tisztának látszik ahhoz hogy főzzenek benne, illetve megtisztítsák a húst és a gombákat. A végén még vacsora is lesz mindebből, még ha csekély is ennyi fő számára.*
- Boldogulunk. *Feleli Taitos felajánlására. Aztán nekiáll a gombapucolásnak.
Fejével int a lányoknak, hogy vegyél ki részük ők is a dologból. Szívesebben adná ki számukra egyszerűen az ukázt, hogy készítsenek elő mindent, de maga is kezd megéhezni.*
- Ha valaki ragut szeretne, szolgálja ki magát de én most sültre vágyom. *Közli ahogyan mindenfélét nyársra tűz, aztán néhány fadarab segítségével a remélhetőleg most már vígan lobogó tűz fölé sorakoztatja a megpakolt nyársakat. A feltámadó szellő kíméletlenül fújja a tüzet, na meg a füstöt is.*
- Morwon, úgy gondolom ez itt tökéletes hely lenne számodra. *Vigyorog az óriásra, aki hatalmas termetével felfoghatna keveset a légáramlatokból, ha megfelelően pozicionálja magát.
Jó volna, ha a mágus beengedné őket északára a toronyba, hogy ne idekint kelljen fagyoskodniuk. Máskülönben kénytelenek lesznek az eddigieknek megfelelően a szabad ég alatt álomra hajtani a fejüket, wargbundában, holdtakaróval, illetve ki-ki anélkül.*
- Ennek a kérdésnek meg mi értelme? *Morogja oda. Ha saját hasonmásával kellene küzdenie… Nem küzdene, inkább összefogna magával hogy együtt kétszer olyan erősek legyenek és eltaposhassák az olyanokat, akik túl sok botor, értelmetlen fejtörővel állnak elő.*
917. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-24 11:23:13
Üzenet elküldve: 2016-05-24 11:23:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A hála rövidke, és talán inkább udvarias, mint őszinte megnyilvánulására nem csak biccent, de boldogan el is mosolyodik. Majd rándul fájdalmas grimaszba arcocskája hallva, és látva mindazt, amit Eireni saját gerincével művel.*
-Nagyon fájhat. Megsérültél?
*Nem sokat ért a gyógyításhoz, de az elég egyértelmű, hogy ez nem természetes, vagy legalábbis furcsa, olyas valaki tekintetében, aki ilyen ifjú.*
-Úgy recsegsz, mint egy vénember.
*Kuncog fel, majd vörösödik is el nyomban.*
-Bocsánat. Nem akartalak megsérteni, biztos nagyon kellemetlen lehet.
*Piszkálgatja zavartan a még mindig kezében tartott tégelyt.*
-Szívesen bekenem vele a hátad, ez hűsíti, és csillapítja a fájdalmat, meg gyógyít is kicsit.
*Tekeri le az üveg tetejét, ezzel hagyva, hogy a menta és a vízi rysha illata szabadon távozva lengje be a terem tekercsek, régi könyvek által jellegzetes levegőjét.*
-Én is ebből kaptam, mikor ide kerültem, és moccanni sem bírtam.
*A hála rövidke, és talán inkább udvarias, mint őszinte megnyilvánulására nem csak biccent, de boldogan el is mosolyodik. Majd rándul fájdalmas grimaszba arcocskája hallva, és látva mindazt, amit Eireni saját gerincével művel.*
-Nagyon fájhat. Megsérültél?
*Nem sokat ért a gyógyításhoz, de az elég egyértelmű, hogy ez nem természetes, vagy legalábbis furcsa, olyas valaki tekintetében, aki ilyen ifjú.*
-Úgy recsegsz, mint egy vénember.
*Kuncog fel, majd vörösödik is el nyomban.*
-Bocsánat. Nem akartalak megsérteni, biztos nagyon kellemetlen lehet.
*Piszkálgatja zavartan a még mindig kezében tartott tégelyt.*
-Szívesen bekenem vele a hátad, ez hűsíti, és csillapítja a fájdalmat, meg gyógyít is kicsit.
*Tekeri le az üveg tetejét, ezzel hagyva, hogy a menta és a vízi rysha illata szabadon távozva lengje be a terem tekercsek, régi könyvek által jellegzetes levegőjét.*
-Én is ebből kaptam, mikor ide kerültem, és moccanni sem bírtam.
916. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-23 19:24:19
Üzenet elküldve: 2016-05-23 19:24:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás//
*Csendes kis háttérbe vonult matatása mellett sem tudja teljesen kizárni a Zöldfülű Morwon hódos elméletét.*
~Most csak figyelsz, nyugalom!~
*Utasítja magát arra, hogy ne szóljon vissza, valamit az egészre, inkább új vendégük, Done faggatásával tölti idejét.*
-Érdekes egybeesés, jómagam is vándor volnék. A Világvégi Hatoktól, ha hallottál már róluk, Zordon, meg a többiek...
*Említi meg a számára igen ismert nevet.*
-A mágus mester itt... nos, némi fizetségért beenged a könyvtárába. Elég nagy a hatalma, szerintem mem sok félnivalója van.
*Rándít egyet vállán.*
-És, mit keresel, miért vándorolsz?
*Tesz fel még egy fontos kérdést.*
~Ha űznek tán, sokkal rosszabb, mintha mész.~
*Gondol bele a dolgokba, majd harsányan felnevet, mikor a rágcsáló-Morwon kidugja fával teli pofáját az erdőből, és hódnak tetteti magát.*
-Figyeld meg... előbb-utobb... sikerülni fog neki.
*Néz Donere, és Morwon zseniális hülyeségét méltatja kacagással tarkítva.*
-Loka, ha kellek valamire szólj!
*Pillant fel, ahogyan végez a lábas takarításával. Már csak ki kell lötykölni a zsurlót belőle, és ismét tiszta, lehet belőle enni.*
-Done, mindig is érdekelt a dolog. Követőid nincsenek neked? Vagy csak elhagytad őket?
*Feltételezi a fiatal matrónaságot a háttérben, de ahogyan azt Rynizz is mondta, egyedül nincs matróna. Végül sorra befutnak a lányok is, lesz víz, gomba, galamb, magvak, egyebek.*
~Jól van~
*Bólint magában egy kicsit, nyugtázva, hogy az első feladatot mindenki teljesítette, innen lesz nehezebb. Szürkület, bonyolultabb feladatok, hideg. Sőt, a szellő is feltámad kissé. Ez szöget üt Taitos fejébe, és miután Krestvir szerzeményét átnézve bólint, még a lány el se tud menni onnan, máris dúdolni kezd. A kezdeti hümmögésekből pedig halk, vidám dalocska kel életre.*
-Utaknak szellemei kavicsot vernek
Fagyok lehelletjei a szikrára remegnek
Csapódjál kő, menekülj fagy, hejj cikázó szikra tánc!
Vörös ruhás szép királynő,
Feketés kormos királyvő,
Leányotok kicsi szikra táncokat lejt a lagziba.
Csapódjál kő, menekülj fagy, hejj cikázó szikra tánc!
Hideg kövek felhevülnek,
Fagyott szivek felderülnek,
Csapódjál kő, menekülj fagy, hejj cikázó szikra tánc!
Téged a szél majd jól felkap,
Az éjjelben jól megforgat,
Ha kiszunnyadsz újat felkap
Csapódjál kö, menekülj fagy, hejj cikázó szikra tánc!
*A refrént még párszor elénekli, dúdolgatja, csak hogy jobban teljen a munka, fél szemmel azért figyel, hátha valaki felismeri a dalt, nem olyan ismeretlen kis munkás, utazós nóta ez, bárki ismerheti, és ha meggyullad a tűz közelebb húzódik hozzá, s ha Loka nem küld el senkit, és mindenkinek üres a szája feltesz egy kérdést.*
-Nos, ma sokat tanulhattatok, azonban egy kérdéssel szeretnélek még titeket fárasztani. Vajon, ha önmagad hasonmása ellen kellene küzdened ki nyerne?
*Csendes kis háttérbe vonult matatása mellett sem tudja teljesen kizárni a Zöldfülű Morwon hódos elméletét.*
~Most csak figyelsz, nyugalom!~
*Utasítja magát arra, hogy ne szóljon vissza, valamit az egészre, inkább új vendégük, Done faggatásával tölti idejét.*
-Érdekes egybeesés, jómagam is vándor volnék. A Világvégi Hatoktól, ha hallottál már róluk, Zordon, meg a többiek...
*Említi meg a számára igen ismert nevet.*
-A mágus mester itt... nos, némi fizetségért beenged a könyvtárába. Elég nagy a hatalma, szerintem mem sok félnivalója van.
*Rándít egyet vállán.*
-És, mit keresel, miért vándorolsz?
*Tesz fel még egy fontos kérdést.*
~Ha űznek tán, sokkal rosszabb, mintha mész.~
*Gondol bele a dolgokba, majd harsányan felnevet, mikor a rágcsáló-Morwon kidugja fával teli pofáját az erdőből, és hódnak tetteti magát.*
-Figyeld meg... előbb-utobb... sikerülni fog neki.
*Néz Donere, és Morwon zseniális hülyeségét méltatja kacagással tarkítva.*
-Loka, ha kellek valamire szólj!
*Pillant fel, ahogyan végez a lábas takarításával. Már csak ki kell lötykölni a zsurlót belőle, és ismét tiszta, lehet belőle enni.*
-Done, mindig is érdekelt a dolog. Követőid nincsenek neked? Vagy csak elhagytad őket?
*Feltételezi a fiatal matrónaságot a háttérben, de ahogyan azt Rynizz is mondta, egyedül nincs matróna. Végül sorra befutnak a lányok is, lesz víz, gomba, galamb, magvak, egyebek.*
~Jól van~
*Bólint magában egy kicsit, nyugtázva, hogy az első feladatot mindenki teljesítette, innen lesz nehezebb. Szürkület, bonyolultabb feladatok, hideg. Sőt, a szellő is feltámad kissé. Ez szöget üt Taitos fejébe, és miután Krestvir szerzeményét átnézve bólint, még a lány el se tud menni onnan, máris dúdolni kezd. A kezdeti hümmögésekből pedig halk, vidám dalocska kel életre.*
-Utaknak szellemei kavicsot vernek
Fagyok lehelletjei a szikrára remegnek
Csapódjál kő, menekülj fagy, hejj cikázó szikra tánc!
Vörös ruhás szép királynő,
Feketés kormos királyvő,
Leányotok kicsi szikra táncokat lejt a lagziba.
Csapódjál kő, menekülj fagy, hejj cikázó szikra tánc!
Hideg kövek felhevülnek,
Fagyott szivek felderülnek,
Csapódjál kő, menekülj fagy, hejj cikázó szikra tánc!
Téged a szél majd jól felkap,
Az éjjelben jól megforgat,
Ha kiszunnyadsz újat felkap
Csapódjál kö, menekülj fagy, hejj cikázó szikra tánc!
*A refrént még párszor elénekli, dúdolgatja, csak hogy jobban teljen a munka, fél szemmel azért figyel, hátha valaki felismeri a dalt, nem olyan ismeretlen kis munkás, utazós nóta ez, bárki ismerheti, és ha meggyullad a tűz közelebb húzódik hozzá, s ha Loka nem küld el senkit, és mindenkinek üres a szája feltesz egy kérdést.*
-Nos, ma sokat tanulhattatok, azonban egy kérdéssel szeretnélek még titeket fárasztani. Vajon, ha önmagad hasonmása ellen kellene küzdened ki nyerne?
915. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-23 18:22:53
Üzenet elküldve: 2016-05-23 18:22:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás//
- Máris! Ezt még befejezem. *feleli Daniirának, felpillantva a jegyzetelésből, mert annyira nem érdekli, ki érkezett, hogy a tanulást félbeszakítsa, mielőtt a tekercs és a varázsige végére ért. Főként, hogy lehet, csak az óriás bóklászik.
A szeme sarkából figyeli, ahogy a gnóm elsétál, közben félreteszi a tollat és szénnel készít egy rajzot, ami nem áll, pusztán kusza vonalakból, amik valószínűleg nem hordoznak értelmet, csakis a számára.
Pont végez, mire Lokáék leérkeznek, és hallja ő is a beszélgetésből, hogy mégsem Morwon mászkál, hanem új vendég jött a Toronyba.
Gyorsan elpakol, a tekercseket visszarakja a helyükre, majd kimegy ő is az épület mellé, ideiglenes táborukhoz.
Csuklyája rejtekéből kíváncsian veszi szemügyre a jövevényt, s ha Donemy’lagn netán felé pillantana, fejet hajt üdvözlés gyanánt.
Aztán Taitos rendelkezik, s Loka kerül a vezető szerepébe.*
- Én hozok vizet! *vállalkozik rögvest, mert a vadászathoz nem gondolja, hogy értene. Miután mestere ad egy tömlőt, és Daniirától még útbaigazítást is kap, biccent, hogy megértette, majd elindul a mutatott irányba, hogy fellelje azt a forrást.
Menet közben ő is gyűjtöget kicsit, egy fa tövében talál gombákat, amiket már úgy véli, felismer, de azért jobb lesz, ha Taitos átvizsgálja majd a szerzeményt.
Végül meghallja a forrás csengő hangját, és már céltudatosabban indul meg felé. Markát belemártva iszik néhány kortyot. Finom édes, frissítő az íze. Ez jó lesz…
Belemeríti a tömlőt, utána a saját kulacsát, majd gondosan lezárja őket. Aztán körülnéz… Nincs még nagy kedve visszamenni, és a forrás szinte hívogatja.
Leül egy sziklára, majd lehúzza a csizmáját és a sok gyaloglástól megviselt lábait belelógatja a csermelybe. Nagyon hűvös a víz, de pont azért esik jól benne mártózni. Ám mikor már kezd fázni, kihúzza a lábait, köpönyege aljában megtörölközik, visszahúzza lábbelijét, majd felmarkolja a tömlőt, és elindul visszafelé.
Mire megérkezik, már mindenki ott van a készülő tűz körül. Mivel itt van az idegen sötételf is, sőt, még Morwont sem sikerült megszoknia, elég szégyenlősen közelíti meg a kis társaságot, s szó nélkül teszi le a tömlőt a farakás közelébe, mivel vélhetően ott lesz rá szükség a főzéshez.
Majd Taitoshoz megy, és köpönyege zsebeiből pakolja ki a gombákat és teríti ki őket a földre a fiú elé.*
- Nézd meg kérlek! Ez mind ehető, ugye? Nem kevertem össze őket…? *kér egy kis segítséget, de ha mestere rábólint, hogy rendben vannak, hamarosan nekilát, hogy átmossa őket egy kicsit, majd feldarabolja. Ahogy kifigyelte, Daniira hozott valami madarat is, az mellé jó lesz, ha megfőzik.*
- Máris! Ezt még befejezem. *feleli Daniirának, felpillantva a jegyzetelésből, mert annyira nem érdekli, ki érkezett, hogy a tanulást félbeszakítsa, mielőtt a tekercs és a varázsige végére ért. Főként, hogy lehet, csak az óriás bóklászik.
A szeme sarkából figyeli, ahogy a gnóm elsétál, közben félreteszi a tollat és szénnel készít egy rajzot, ami nem áll, pusztán kusza vonalakból, amik valószínűleg nem hordoznak értelmet, csakis a számára.
Pont végez, mire Lokáék leérkeznek, és hallja ő is a beszélgetésből, hogy mégsem Morwon mászkál, hanem új vendég jött a Toronyba.
Gyorsan elpakol, a tekercseket visszarakja a helyükre, majd kimegy ő is az épület mellé, ideiglenes táborukhoz.
Csuklyája rejtekéből kíváncsian veszi szemügyre a jövevényt, s ha Donemy’lagn netán felé pillantana, fejet hajt üdvözlés gyanánt.
Aztán Taitos rendelkezik, s Loka kerül a vezető szerepébe.*
- Én hozok vizet! *vállalkozik rögvest, mert a vadászathoz nem gondolja, hogy értene. Miután mestere ad egy tömlőt, és Daniirától még útbaigazítást is kap, biccent, hogy megértette, majd elindul a mutatott irányba, hogy fellelje azt a forrást.
Menet közben ő is gyűjtöget kicsit, egy fa tövében talál gombákat, amiket már úgy véli, felismer, de azért jobb lesz, ha Taitos átvizsgálja majd a szerzeményt.
Végül meghallja a forrás csengő hangját, és már céltudatosabban indul meg felé. Markát belemártva iszik néhány kortyot. Finom édes, frissítő az íze. Ez jó lesz…
Belemeríti a tömlőt, utána a saját kulacsát, majd gondosan lezárja őket. Aztán körülnéz… Nincs még nagy kedve visszamenni, és a forrás szinte hívogatja.
Leül egy sziklára, majd lehúzza a csizmáját és a sok gyaloglástól megviselt lábait belelógatja a csermelybe. Nagyon hűvös a víz, de pont azért esik jól benne mártózni. Ám mikor már kezd fázni, kihúzza a lábait, köpönyege aljában megtörölközik, visszahúzza lábbelijét, majd felmarkolja a tömlőt, és elindul visszafelé.
Mire megérkezik, már mindenki ott van a készülő tűz körül. Mivel itt van az idegen sötételf is, sőt, még Morwont sem sikerült megszoknia, elég szégyenlősen közelíti meg a kis társaságot, s szó nélkül teszi le a tömlőt a farakás közelébe, mivel vélhetően ott lesz rá szükség a főzéshez.
Majd Taitoshoz megy, és köpönyege zsebeiből pakolja ki a gombákat és teríti ki őket a földre a fiú elé.*
- Nézd meg kérlek! Ez mind ehető, ugye? Nem kevertem össze őket…? *kér egy kis segítséget, de ha mestere rábólint, hogy rendben vannak, hamarosan nekilát, hogy átmossa őket egy kicsit, majd feldarabolja. Ahogy kifigyelte, Daniira hozott valami madarat is, az mellé jó lesz, ha megfőzik.*
914. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-22 21:04:23
Üzenet elküldve: 2016-05-22 21:04:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás //
- Tényleg, ez igazán megnyugtat.
*Mosolyog a gnómra.*
- Szóval ez az öreg mágus átjáróházként alkalmazza a saját otthonát?
*Gondolkozik el, ugyanis jelenleg nagyon úgy tűnik a helyzet, bár Donemy'lagn reméli, hogy téved. Mégpedig azért, mert ő maga nem tudna úgy élni, hogy közben ki tudja, hogy milyen szerzetek fordulnak meg az otthonában és mit visznek el.
Mikor a gnóm mondja nevét még megjegyzi, de utána már nem beszélnek, mert annak el kell mennie vadászni. Úgy látszik a vacsora még messze van, de Donemy'lagn mindenképpen meg akarja várni, és reméli, hogy kap is belőle.*
- Done? *Kérdez vissza, majd Taitosra néz.*
- Hát persze, csak nyugodtan, szólítsatok úgy.
*Közben előveszi a tipikus "aranyos" mosolyát, be szeretne vágódni a férfinél. Reméli nem baltázza el nagyon és jó szemszögből közelíti meg a dolgot.
Az állatot nem sikerült megérintenie, de ez nem zavarja, ha több időt itt lesz úgyis össze fog barátkozni vele. Már ha az állat hagyja.*
- Vándor vagyok, nagyon sok helyen jártam már, ulticélom nincs. A harchoz értek, de van még mit fejlődnöm a vívásban.
*Magyarázza meg azt a sok kérdést, amit Taitos feltett neki.*
- Figyelni fogok.
*Mondja ezt a zsurlókereséses dologra, kicsit körbenéz, de nem nagyon erőlteti meg magát.*
- Tényleg, ez igazán megnyugtat.
*Mosolyog a gnómra.*
- Szóval ez az öreg mágus átjáróházként alkalmazza a saját otthonát?
*Gondolkozik el, ugyanis jelenleg nagyon úgy tűnik a helyzet, bár Donemy'lagn reméli, hogy téved. Mégpedig azért, mert ő maga nem tudna úgy élni, hogy közben ki tudja, hogy milyen szerzetek fordulnak meg az otthonában és mit visznek el.
Mikor a gnóm mondja nevét még megjegyzi, de utána már nem beszélnek, mert annak el kell mennie vadászni. Úgy látszik a vacsora még messze van, de Donemy'lagn mindenképpen meg akarja várni, és reméli, hogy kap is belőle.*
- Done? *Kérdez vissza, majd Taitosra néz.*
- Hát persze, csak nyugodtan, szólítsatok úgy.
*Közben előveszi a tipikus "aranyos" mosolyát, be szeretne vágódni a férfinél. Reméli nem baltázza el nagyon és jó szemszögből közelíti meg a dolgot.
Az állatot nem sikerült megérintenie, de ez nem zavarja, ha több időt itt lesz úgyis össze fog barátkozni vele. Már ha az állat hagyja.*
- Vándor vagyok, nagyon sok helyen jártam már, ulticélom nincs. A harchoz értek, de van még mit fejlődnöm a vívásban.
*Magyarázza meg azt a sok kérdést, amit Taitos feltett neki.*
- Figyelni fogok.
*Mondja ezt a zsurlókereséses dologra, kicsit körbenéz, de nem nagyon erőlteti meg magát.*
913. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-22 19:30:36
Üzenet elküldve: 2016-05-22 19:30:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem öreg. Ó, az még nagyon messze van! De a háta... az valami rettenetesen emlékezteti őt egy aggra. Nem tudja, szégyellnie kéne-e ezt, de az biztos, hogy rendellenes. Az okát is tudja, de arra inkább nem is gondol.
Lapu elég segítőkésznek tűnik. Ám ez a látszat bizonyossá válik, amikor készségesen felpattan imént elfoglalt helyéről és elszalad a kenőcsért. Való igaz, Eireni észre sem vette, ahogy a lány elhagyta a termet. Csak annyit eszmélt, hogy nincs itt és hamarosan vissza is ér, kezében az üvegcsével.*
-... köszönöm! *Nem igazán tudja, hogy álljon hozzá a dologhoz. Nem kérte a segítséget és nem is feltétlenül lenne rá szüksége. De ez a problémája már nagyon régóta él és tagadhatatlanul idegesíti.
Idővel viszont már sikeresen kiegyenesedik. Két tenyerével ellentétes irányba tolja hátát, mellkasát jó előre kiugrasztja. Ez egy újabb roppanással végződik, ez alkalommal viszont Eireni nem fájdalmában, hanem megkönnyebbülésében nyög fel egy aprót. Egy jókora sóhajt nyom el sikeresen és megigazítja magán a mellényét, mintha annak bármi baja esett volna.
Aztán értetlenül néz vissza Lapura.*
~Mit is kéne nekem kezdenem ezzel?~
*Ha az üveg felé indul, átveszi. De ő nem találkozott még ilyen "balzsammal", vagy mivel. Feléjük belsőleges gyógyszerek voltak csak szinte, sebekre esetleg fertőtlenítő gyógynövények.*
*Nem öreg. Ó, az még nagyon messze van! De a háta... az valami rettenetesen emlékezteti őt egy aggra. Nem tudja, szégyellnie kéne-e ezt, de az biztos, hogy rendellenes. Az okát is tudja, de arra inkább nem is gondol.
Lapu elég segítőkésznek tűnik. Ám ez a látszat bizonyossá válik, amikor készségesen felpattan imént elfoglalt helyéről és elszalad a kenőcsért. Való igaz, Eireni észre sem vette, ahogy a lány elhagyta a termet. Csak annyit eszmélt, hogy nincs itt és hamarosan vissza is ér, kezében az üvegcsével.*
-... köszönöm! *Nem igazán tudja, hogy álljon hozzá a dologhoz. Nem kérte a segítséget és nem is feltétlenül lenne rá szüksége. De ez a problémája már nagyon régóta él és tagadhatatlanul idegesíti.
Idővel viszont már sikeresen kiegyenesedik. Két tenyerével ellentétes irányba tolja hátát, mellkasát jó előre kiugrasztja. Ez egy újabb roppanással végződik, ez alkalommal viszont Eireni nem fájdalmában, hanem megkönnyebbülésében nyög fel egy aprót. Egy jókora sóhajt nyom el sikeresen és megigazítja magán a mellényét, mintha annak bármi baja esett volna.
Aztán értetlenül néz vissza Lapura.*
~Mit is kéne nekem kezdenem ezzel?~
*Ha az üveg felé indul, átveszi. De ő nem találkozott még ilyen "balzsammal", vagy mivel. Feléjük belsőleges gyógyszerek voltak csak szinte, sebekre esetleg fertőtlenítő gyógynövények.*
912. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-22 16:06:03
Üzenet elküldve: 2016-05-22 16:06:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás //
*A korábbi, szerencsére sikeres varázslat hatására mindenféle gombák nőnek, és állatok jelennek meg: néhány madár és mókus. Igazából aranyosnak találja őket, de azzal senki nem fog jóllakni, hogy cukik.
Erőt véve magán, az egyik, nagyobb madár (valami galambféleség) felé int, ami remélhetőleg sikeres találat lesz. Illetve alapvetően, remélhetőleg sikerül.
Amennyiben sikerül, odamegy, felkapja a madarat, és szorosra zárt szemekkel kitekeri a nyakát. Nem igazán akarja látni, ahogy szerencsétlen állat meghal, de éhen maradni sokkal kellemetlenebb. Azonban, ha valóban úgy alakul a terve, ahogy azt ő kitalálta, akkor az összes állat eltűnik a színről, és egy darab, dagadt galambbal, egy halomnyi, gondosan válogatott gombával és néhány dióval tér vissza a táborba.
Azonban, ha a varázslat nem sikerül, akkor csak a mindenféle gombákat és az összegyűjtött diót viszi vissza a táborba, és menet közben már magában szabadkozni is kezd, hogy miért nem tudott semmi olyat hozni, amit az elf kért.
Mindenesetre, a táborba garantáltan nyúzott képpel érkezik vissza, a köpenyében mindenféle földi jóval. És, esetlegesen a már említett kövér galambbal.*
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.
*A korábbi, szerencsére sikeres varázslat hatására mindenféle gombák nőnek, és állatok jelennek meg: néhány madár és mókus. Igazából aranyosnak találja őket, de azzal senki nem fog jóllakni, hogy cukik.
Erőt véve magán, az egyik, nagyobb madár (valami galambféleség) felé int, ami remélhetőleg sikeres találat lesz. Illetve alapvetően, remélhetőleg sikerül.
Amennyiben sikerül, odamegy, felkapja a madarat, és szorosra zárt szemekkel kitekeri a nyakát. Nem igazán akarja látni, ahogy szerencsétlen állat meghal, de éhen maradni sokkal kellemetlenebb. Azonban, ha valóban úgy alakul a terve, ahogy azt ő kitalálta, akkor az összes állat eltűnik a színről, és egy darab, dagadt galambbal, egy halomnyi, gondosan válogatott gombával és néhány dióval tér vissza a táborba.
Azonban, ha a varázslat nem sikerül, akkor csak a mindenféle gombákat és az összegyűjtött diót viszi vissza a táborba, és menet közben már magában szabadkozni is kezd, hogy miért nem tudott semmi olyat hozni, amit az elf kért.
Mindenesetre, a táborba garantáltan nyúzott képpel érkezik vissza, a köpenyében mindenféle földi jóval. És, esetlegesen a már említett kövér galambbal.*
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.
911. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-21 22:30:57
Üzenet elküldve: 2016-05-21 22:30:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás //
*Úgy látszik az elf párjára akadt a lekezelő pillantások mezején, Donemy'lagn kontrája azonban válasz nélkül marad Loka részéről. Ilyen hosszú út után és ennyi féleszű közt egyszerűen nincs már energiája egy újabb félkegyelművel foglalkozni, így a továbbiakban úgy dönt levegőnek nézi a sötételfet. Majd Taitos foglalkozik vele, a jópofizás az ő asztala.*
- Nagyon jó. *Válaszolja Daniirának egy villanásnyi mosollyal, Krestvir pedig a vizet szerzi be, remélhetőleg nem marad sokáig távol.
Miután kiosztotta a ma esti feladatokat, maga is a susnyás felé veszi az irányt. Olyan gallyakat keres, amelyek elég hosszúak és vékonyak, valamint kevésbé hajlottak. Előkapja tőrét és nem túl gyakorlott mozdulatokkal, ám annál hevesebben kezdi faragni őket. Ha a fiatal mester és az ismeretlen lány nem jeleskednek a mosogatás terén, egyszerűbb lesz ezeken megsütni amit Daniira fog. Aki kissé távolabb vonult, nehogy a kíváncsi szemek ellessék vadásztitkait. Az apró állatkák azonban minden irányból szaladnak a gnóm felé, Loka kiszúr egy apró nyuszit amely esetlenül ugrándozik a lány irányába. Fogást vált tőrén és elhajítja azt, melynek hatására az állat kiugrik és egy szemvillanás alatt tűnik el újra az erdőben. Az elf bosszúsan megy fegyveréért, reménykedik benne hogy a gnóm tanonc sikeresebb lesz.
Visszaindul a táborhoz, ahol Morwon már meg is érkezett a tábortűznek valóval.*
- Egy hód? Talán Daniira hoz egyet. *Az egyik nyársat erélyesen a földbe szúrja, a többit pedig mellé dobja aztán a Nagyfiúhoz sétál.*
- Ha volnál oly kedves megrakni a tüzet, azzal hatalmas előrelépést tehetnénk a vacsora és a felmelegedés ügyében. *Az éjszakák már kevésbé hidegek, de a tűz melege nagy valószínűséggel mindannyijuknak jól fog esni.*
*Úgy látszik az elf párjára akadt a lekezelő pillantások mezején, Donemy'lagn kontrája azonban válasz nélkül marad Loka részéről. Ilyen hosszú út után és ennyi féleszű közt egyszerűen nincs már energiája egy újabb félkegyelművel foglalkozni, így a továbbiakban úgy dönt levegőnek nézi a sötételfet. Majd Taitos foglalkozik vele, a jópofizás az ő asztala.*
- Nagyon jó. *Válaszolja Daniirának egy villanásnyi mosollyal, Krestvir pedig a vizet szerzi be, remélhetőleg nem marad sokáig távol.
Miután kiosztotta a ma esti feladatokat, maga is a susnyás felé veszi az irányt. Olyan gallyakat keres, amelyek elég hosszúak és vékonyak, valamint kevésbé hajlottak. Előkapja tőrét és nem túl gyakorlott mozdulatokkal, ám annál hevesebben kezdi faragni őket. Ha a fiatal mester és az ismeretlen lány nem jeleskednek a mosogatás terén, egyszerűbb lesz ezeken megsütni amit Daniira fog. Aki kissé távolabb vonult, nehogy a kíváncsi szemek ellessék vadásztitkait. Az apró állatkák azonban minden irányból szaladnak a gnóm felé, Loka kiszúr egy apró nyuszit amely esetlenül ugrándozik a lány irányába. Fogást vált tőrén és elhajítja azt, melynek hatására az állat kiugrik és egy szemvillanás alatt tűnik el újra az erdőben. Az elf bosszúsan megy fegyveréért, reménykedik benne hogy a gnóm tanonc sikeresebb lesz.
Visszaindul a táborhoz, ahol Morwon már meg is érkezett a tábortűznek valóval.*
- Egy hód? Talán Daniira hoz egyet. *Az egyik nyársat erélyesen a földbe szúrja, a többit pedig mellé dobja aztán a Nagyfiúhoz sétál.*
- Ha volnál oly kedves megrakni a tüzet, azzal hatalmas előrelépést tehetnénk a vacsora és a felmelegedés ügyében. *Az éjszakák már kevésbé hidegek, de a tűz melege nagy valószínűséggel mindannyijuknak jól fog esni.*
910. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-21 12:32:39
Üzenet elküldve: 2016-05-21 12:32:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Säla két hosszú órát tölt el azzal, hogy a tekercseket bújja, és a mágus beszédére figyel. Nehézkesen fogja fel a dolgokat, rengeteg kérdése is van, amiket sorra feltesz. Néha már úgy tűnik, a mágus unja is őt, de aztán csak elmosolyodik, és részletesen elmagyarázza neki. A meditálásról is szó esik, a relaxálásról, Säla elmondja, mennyire szeret a természetben lenni, mire a mágus ismét csak sejtelmesen mosolyog, és egy tekercset keres elő, a föld-mágiával kapcsolatban. Säla elmerül ennek olvasásában is, és meg is ragadja a téma. Tudja, hogy több ág is van, mint nap, a hold, tűz, víz, levegő, de azok nem fogták meg ennyire. A mágus azt mondja, itt nem tud vele olyan sokat foglalkozni, de jobb helyeken, komolyabb elhivatottsággal bármire képes lehet. Itt megkaphat pár alapot, de annyi. Säla, miután kellő mód elfárad, segít visszarendezni a tekercseket és könyveket, majd megköszöni az öregnek, és elindul lefelé. Már lement a nap, eléggé sötét van idekint, de ez nem foglalkoztatja őt különösebben. Ärvat akarja megtalálni, úgyhogy elindul arra, amerről jött, és közben halkan emlegeti a nevét. Hosszú idő után sem találja, és rettenetesen el van fáradva, úgyhogy összekuporodik egy hatalmas fa tövében, és próbál nyugodt maradni. Reggelre elő fog kerülni a Minx, és mehetnek tovább. Ez biztos... Igaz? Megrázza a fejét és behunyja a szemét. Feladat: alvás. Kikapcsolás, és alvás. Felesleges agyalni akármin is.*
909. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-21 12:13:12
Üzenet elküldve: 2016-05-21 12:13:12
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Sűrű fák rengetegjében találják magukat, eleinte Säla nem is találja a mágustornyot. Rettentő régen járt már itt, akkor is az öreg gnómmal, segíteni az itt élő mágusnak tekercseket rendezni. Sokat olvasott akkor is, de most végre, nagy sokára eljutott odáig, hogy tanulni jöjjön. Hosszasan barangol a rengetegben, mire valahol a magasban megpillantja a torony kikandikáló tetejét.*
- Megérkeztünk. *Mondja Ärva-nak és leemeli fejéről a maszkot. Beletúr fekete hajába, és kissé megrázza fejét.Tudja jól, milyen az arca most, de talán a mágus nem azzal fog törődni. Felteszi a Minx hátára, a maszknak direkt fabrikált helyre, tökéletes illeszkedéssel. Így nem fog leesni, vagy eltűnni. Megfogja az állat fejét, és a sajátjához nyomja.*
- Nem jöhetsz be velem, de sietek vissza. Ne tűnj el, kérlek. *Mondja, majd elhajt, be egyenesen a toronyba.
Felbaktatva a lépcsőn nem hall semmit, kissé ideges, mi lesz, ha nincs fent senki, de amint befordul, megpillant egy öreg, szakállas, köpenybe burkolózott mágust, aki Sälat kémleli. A lány megáll előtte, összeteszi két kezét, és behunyt szemmel meghajol előtte.*
- Látom gyermekem, te is megjártad a poklok poklát. *Mély rekedtes hangon szólal meg, végigsimít saját arcán. Säla csak elereszt egy félmosolyt, de nem fűz ehhez semmit.*
- Tanulni szeretnék. *Talán a legjobb, ha a lényegre tér.*
- Megérkeztünk. *Mondja Ärva-nak és leemeli fejéről a maszkot. Beletúr fekete hajába, és kissé megrázza fejét.Tudja jól, milyen az arca most, de talán a mágus nem azzal fog törődni. Felteszi a Minx hátára, a maszknak direkt fabrikált helyre, tökéletes illeszkedéssel. Így nem fog leesni, vagy eltűnni. Megfogja az állat fejét, és a sajátjához nyomja.*
- Nem jöhetsz be velem, de sietek vissza. Ne tűnj el, kérlek. *Mondja, majd elhajt, be egyenesen a toronyba.
Felbaktatva a lépcsőn nem hall semmit, kissé ideges, mi lesz, ha nincs fent senki, de amint befordul, megpillant egy öreg, szakállas, köpenybe burkolózott mágust, aki Sälat kémleli. A lány megáll előtte, összeteszi két kezét, és behunyt szemmel meghajol előtte.*
- Látom gyermekem, te is megjártad a poklok poklát. *Mély rekedtes hangon szólal meg, végigsimít saját arcán. Säla csak elereszt egy félmosolyt, de nem fűz ehhez semmit.*
- Tanulni szeretnék. *Talán a legjobb, ha a lényegre tér.*
908. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-20 21:34:22
Üzenet elküldve: 2016-05-20 21:34:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás Majd Mágiatanulás //
* Feladat. Hogy ő gyűjtsön kaját. Ja, nem! Neki a... Mit is? Ja, igen! A fák. Azokat kell összegyűjtenie. *
- Kéne balta. * Állapítja meg, de azért elindul a fák irányába, hogy szemügyre vegye azokat. Szépek-szépek, de puszta kézzel nem fogja őket kicsavarni. Legalábbis a legtöbbet nem, csak a vékonyabbakat, de a legvastagabbakat még ő sem. Tehát alighanem... Eszébe jut, hogy azzal a hülye ujjmutogatással kéne kidöntenie a fákat, de azt mondták, hogy attól csak béna lesz, akit eltalál. Szóval nem maradt sok lehetőség: addig nézi a fákat, míg ki nem dőlnek... Vagy beléjük üt egy villámot. Mivel erre nem képes, így jobb lesz, ha csak nézi őket. Egy-két perc néma üldögélést követően eszébe jut egy zseniális ötlet. *
- Kell egy hód. * Beszél maga elé hangosan. *
- Mer' az fát eszik. Szóval, ha mondom a hódnak, hogy hozzon kaját, akkor ő hoz fát. Vagy... Hogyha nem működik, mert olyan hülye, hogy csak nekem finom kaját hoz... Akkor nekem is fát kell ennem... Esetleg... Meg kéne tanítani a hódot az élelemgyűjtés varázslatra. És akkor... Neki már biztosan fát hozna a többi állat. * Morfondírozik félhangosan, aztán elindul hódot keresni. Egy fél perc sem kell, már egy kis darab fakéreggel a szájában érkezik vissza ugyanide. Úgy tűnik inkább elhiteti az állatokkal, hogy fát eszik. Ezután furcsa nyelven beszél pár szót és, hogyha véletlenül jó igéket tanult volna meg korábban, akkor most kisállatok tucatjai vennék körbe, kaját hozva. Azonban hód nem lenne akkor sem köztük, bizonyára. Se nem olyan, ami fát hozna. Ezt elrontotta. Így, hogy össze sem jön a varázslat, még jobba elrontotta, de így legalább nem derül ki.
Hümmög egy darabig, hogy mégis miért nem jönnek az állatkák, majd megvonja vállait és már gyűjteni is kezdi a fákat. Innentől már csak másfél perc gyűjtögetés, és fél perc visszaszaladás a táborhoz, és már ujjongva közli a jelenlévőkkel a híreket. *
- Fogtam fákat, nincs hódunk?
* Az új érkezőt észre sem veszi, és egyelőre arról sem tud, hogy Loka a főnök. Bár ez bizonyára nem marad sokáig így... Más kérdés, hogy mennyire fog ez tetszeni az óriásnak. *
* Feladat. Hogy ő gyűjtsön kaját. Ja, nem! Neki a... Mit is? Ja, igen! A fák. Azokat kell összegyűjtenie. *
- Kéne balta. * Állapítja meg, de azért elindul a fák irányába, hogy szemügyre vegye azokat. Szépek-szépek, de puszta kézzel nem fogja őket kicsavarni. Legalábbis a legtöbbet nem, csak a vékonyabbakat, de a legvastagabbakat még ő sem. Tehát alighanem... Eszébe jut, hogy azzal a hülye ujjmutogatással kéne kidöntenie a fákat, de azt mondták, hogy attól csak béna lesz, akit eltalál. Szóval nem maradt sok lehetőség: addig nézi a fákat, míg ki nem dőlnek... Vagy beléjük üt egy villámot. Mivel erre nem képes, így jobb lesz, ha csak nézi őket. Egy-két perc néma üldögélést követően eszébe jut egy zseniális ötlet. *
- Kell egy hód. * Beszél maga elé hangosan. *
- Mer' az fát eszik. Szóval, ha mondom a hódnak, hogy hozzon kaját, akkor ő hoz fát. Vagy... Hogyha nem működik, mert olyan hülye, hogy csak nekem finom kaját hoz... Akkor nekem is fát kell ennem... Esetleg... Meg kéne tanítani a hódot az élelemgyűjtés varázslatra. És akkor... Neki már biztosan fát hozna a többi állat. * Morfondírozik félhangosan, aztán elindul hódot keresni. Egy fél perc sem kell, már egy kis darab fakéreggel a szájában érkezik vissza ugyanide. Úgy tűnik inkább elhiteti az állatokkal, hogy fát eszik. Ezután furcsa nyelven beszél pár szót és, hogyha véletlenül jó igéket tanult volna meg korábban, akkor most kisállatok tucatjai vennék körbe, kaját hozva. Azonban hód nem lenne akkor sem köztük, bizonyára. Se nem olyan, ami fát hozna. Ezt elrontotta. Így, hogy össze sem jön a varázslat, még jobba elrontotta, de így legalább nem derül ki.
Hümmög egy darabig, hogy mégis miért nem jönnek az állatkák, majd megvonja vállait és már gyűjteni is kezdi a fákat. Innentől már csak másfél perc gyűjtögetés, és fél perc visszaszaladás a táborhoz, és már ujjongva közli a jelenlévőkkel a híreket. *
- Fogtam fákat, nincs hódunk?
* Az új érkezőt észre sem veszi, és egyelőre arról sem tud, hogy Loka a főnök. Bár ez bizonyára nem marad sokáig így... Más kérdés, hogy mennyire fog ez tetszeni az óriásnak. *
907. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-20 11:55:42
Üzenet elküldve: 2016-05-20 11:55:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Viszonylag jól kezeli a visszautasítást, amíg az a felsoroltaknak, és nem személyének szól. Bár utóbbi esetben sem csinálna nagy parádét, csak elszomorodna kissé, talán sírna is.
A sok "nem" közepette az elf egyre sápadtabb lesz, Lapu arcán pedig a zavarodottság jelei ütköznek ki.
A magyarázatot elfogadná, ha úgy végződne, hogy nincs szüksége semmire, a felsoroltak közül. Viszont ezen a záráson csak elvörösödik, kényszeredetten felnevet, majd nagy sóhajjal, bánatosan hajtja le fejét.*
-Hát azt kétlem.
*Még közelebb merészkedik, és engedve a kérésnek le is ül, vagyis inkább omlik vesztesen a székre. Hiszen épp annak tartja magát, egy utolsó senkinek, a legbutábbnak, legügyetlenebbnek a tanoncok sorában.*
-Azért köszönöm.
*Elvégre igazán nagyvonalú gesztus valakitől, aki felette áll, hogy engedi egyenrangúként kezeljék. A roppanásra kapja csak fel tekintetét.*
-Ó.
*Kezd el máris sajnálkozni, és pattan is fel nyomban.*
-Segítsek? Tudom hol tartja az idős mester a kencéket, van olyan, ami hűsít, és csillapítja a fájdalmat.
*Serénykedik máris az ajtó felé, emlékei szerint az a szer egy másik teremben volt, több üveg és tégely között. Ő is abból kapott, mikor idekerült összeverve.*
-Hozom mindjárt, ülj csak le, óvatosan.
*Fut el olyan iramban, mintha legalábbis életveszélyben lenne klántársa, csak hogy pár perccel később feltűnjön, egy jókora, halovány zöld balzsamot tartalmazó üveggel.*
*Viszonylag jól kezeli a visszautasítást, amíg az a felsoroltaknak, és nem személyének szól. Bár utóbbi esetben sem csinálna nagy parádét, csak elszomorodna kissé, talán sírna is.
A sok "nem" közepette az elf egyre sápadtabb lesz, Lapu arcán pedig a zavarodottság jelei ütköznek ki.
A magyarázatot elfogadná, ha úgy végződne, hogy nincs szüksége semmire, a felsoroltak közül. Viszont ezen a záráson csak elvörösödik, kényszeredetten felnevet, majd nagy sóhajjal, bánatosan hajtja le fejét.*
-Hát azt kétlem.
*Még közelebb merészkedik, és engedve a kérésnek le is ül, vagyis inkább omlik vesztesen a székre. Hiszen épp annak tartja magát, egy utolsó senkinek, a legbutábbnak, legügyetlenebbnek a tanoncok sorában.*
-Azért köszönöm.
*Elvégre igazán nagyvonalú gesztus valakitől, aki felette áll, hogy engedi egyenrangúként kezeljék. A roppanásra kapja csak fel tekintetét.*
-Ó.
*Kezd el máris sajnálkozni, és pattan is fel nyomban.*
-Segítsek? Tudom hol tartja az idős mester a kencéket, van olyan, ami hűsít, és csillapítja a fájdalmat.
*Serénykedik máris az ajtó felé, emlékei szerint az a szer egy másik teremben volt, több üveg és tégely között. Ő is abból kapott, mikor idekerült összeverve.*
-Hozom mindjárt, ülj csak le, óvatosan.
*Fut el olyan iramban, mintha legalábbis életveszélyben lenne klántársa, csak hogy pár perccel később feltűnjön, egy jókora, halovány zöld balzsamot tartalmazó üveggel.*
906. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-19 20:47:32
Üzenet elküldve: 2016-05-19 20:47:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás //
*Taitos olyan kellemes helyzetbe kerül, hogy nem kell mindenkinek saját kezűleg válaszolnia, a lányok bevetik magukat, és remélhetőleg Morwon is elmegy fáért, mert nem hallatja nagyon a hangját.*
-Itt egy tömlő!
*Szól Krestvirnek, akire így a vízhordás jutott, és átadja saját itóka tartóját neki, majd visszafordul az eltévedt szürkéhez.*
-Rendben, akkor... azt hiszem hívhatunk Done-nek, ugye?
*Kérdezi az előrelátás kedvéért, no meg azért, mert szeret a nevekkel játszani, és ez egy ilyen "varázslatos" helyen mindenképpen úrrá lesz rajta.
A lány érintésére Ragron elhúzza méretes pofáját, és ráprüszköl egyet, vagy inkább horkan... egoista állat, csak úgy bárki "büntetlenül" nem érintheti meg, és most büntetését Done is megkapja. Elfordítja fejét tőle, és csaholva picit hátrébb megy. Mármint, a fák felé, szaglászni, meg ilyenek, mert hát eddig is inkább kívül volt, minthogy ki kell menni ahhoz is, hogy a mágusok táborát elérjék.*
~Nocsak... meg sem ijed?~
*Néz a láthatóan vakmerő, vagy naiv sötételfre, aki csak úgy tiszta hidegvérrel simogat egy óriási wargot, amitől még a legnagyobb harcosoknak is inába szállt a bátorságuk. Taitos véleménye szerint ez helyénvaló dolog is, csak hát... nem mindenki tudhatja azt, amit Taitos, mikor egy jó ember magas, majd három lépés hosszú farkasrém hideg szemei csillannak le rá.*
-Na, akkor ma estére már jó helyen vagy.
*Nyugtázza a dolgot.*
-Hova mész? Honnan való vagy? És mihez értesz?
*Néz fel, miközben csomagjai közt kezd matatni. Majd egy keveset még kotorászik a földön is, és jó egy méterrel odább is megy, mire letép egy adag növényt a földről.*
-Áhá, meg is van!
*Mosolyodik el diadalittasan, ahogy egy kis csokorka zsurlót emel fel kezébe.*
-Ezzel fogunk edényt súrolni.
*Mosolyodik el, és visszanéz a földre.*
-Addig mesélj csak, és ha látsz, akkor szólj, kell még sok, jól beleégett a reggeli már.
*Szól még legújabb ismerőséhez, de Loka tetteit sem hagyja szó nélkül, ha már mindenki elment dolgára.*
-Jól van Loka.
*Szól némi elismeréssel a hangjában, jó eséllyel ma éjjel nem fog meghalni senki.*
~Meg még jobb eséllyel holnap sem.~
*Bizakodik Taitos, mert ugyan biztos helyen vannak, életerős felnőttek mind, de sok dolog közbejöhet, amilyen borús idők járnak mostanában Lanawinszerte.
Ha végzett a gyűjtögetéssel leül, és elkezdi lábasát dörzsölgetni a füvekkel, előbb belül, majd pedig kívül is, de közben fél szeme az újonnan érkezett nőn van. Figyeli mozgását, elemzi kinézetét, elvégre még gyerekkorában Zordon megtanította neki.*
~Egy emberen el vannak rejtve múltjának nyomai, és lehetséges jövőjének árnyai, ha ezeket kifürkészed meglátod a jelenét.~
*Taitos olyan kellemes helyzetbe kerül, hogy nem kell mindenkinek saját kezűleg válaszolnia, a lányok bevetik magukat, és remélhetőleg Morwon is elmegy fáért, mert nem hallatja nagyon a hangját.*
-Itt egy tömlő!
*Szól Krestvirnek, akire így a vízhordás jutott, és átadja saját itóka tartóját neki, majd visszafordul az eltévedt szürkéhez.*
-Rendben, akkor... azt hiszem hívhatunk Done-nek, ugye?
*Kérdezi az előrelátás kedvéért, no meg azért, mert szeret a nevekkel játszani, és ez egy ilyen "varázslatos" helyen mindenképpen úrrá lesz rajta.
A lány érintésére Ragron elhúzza méretes pofáját, és ráprüszköl egyet, vagy inkább horkan... egoista állat, csak úgy bárki "büntetlenül" nem érintheti meg, és most büntetését Done is megkapja. Elfordítja fejét tőle, és csaholva picit hátrébb megy. Mármint, a fák felé, szaglászni, meg ilyenek, mert hát eddig is inkább kívül volt, minthogy ki kell menni ahhoz is, hogy a mágusok táborát elérjék.*
~Nocsak... meg sem ijed?~
*Néz a láthatóan vakmerő, vagy naiv sötételfre, aki csak úgy tiszta hidegvérrel simogat egy óriási wargot, amitől még a legnagyobb harcosoknak is inába szállt a bátorságuk. Taitos véleménye szerint ez helyénvaló dolog is, csak hát... nem mindenki tudhatja azt, amit Taitos, mikor egy jó ember magas, majd három lépés hosszú farkasrém hideg szemei csillannak le rá.*
-Na, akkor ma estére már jó helyen vagy.
*Nyugtázza a dolgot.*
-Hova mész? Honnan való vagy? És mihez értesz?
*Néz fel, miközben csomagjai közt kezd matatni. Majd egy keveset még kotorászik a földön is, és jó egy méterrel odább is megy, mire letép egy adag növényt a földről.*
-Áhá, meg is van!
*Mosolyodik el diadalittasan, ahogy egy kis csokorka zsurlót emel fel kezébe.*
-Ezzel fogunk edényt súrolni.
*Mosolyodik el, és visszanéz a földre.*
-Addig mesélj csak, és ha látsz, akkor szólj, kell még sok, jól beleégett a reggeli már.
*Szól még legújabb ismerőséhez, de Loka tetteit sem hagyja szó nélkül, ha már mindenki elment dolgára.*
-Jól van Loka.
*Szól némi elismeréssel a hangjában, jó eséllyel ma éjjel nem fog meghalni senki.*
~Meg még jobb eséllyel holnap sem.~
*Bizakodik Taitos, mert ugyan biztos helyen vannak, életerős felnőttek mind, de sok dolog közbejöhet, amilyen borús idők járnak mostanában Lanawinszerte.
Ha végzett a gyűjtögetéssel leül, és elkezdi lábasát dörzsölgetni a füvekkel, előbb belül, majd pedig kívül is, de közben fél szeme az újonnan érkezett nőn van. Figyeli mozgását, elemzi kinézetét, elvégre még gyerekkorában Zordon megtanította neki.*
~Egy emberen el vannak rejtve múltjának nyomai, és lehetséges jövőjének árnyai, ha ezeket kifürkészed meglátod a jelenét.~
905. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-19 20:26:13
Üzenet elküldve: 2016-05-19 20:26:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás //
-Nem, nem zavar. *Mosolyog rá a sötételfre.*
-Őőő, valami olyasmi. Mármint, lakik itt egy öreg mágus, de igazából az jön ide tanulni, aki akar. *Magyarázza, aztán, amikor Taitos kezet nyújt a nőnek eszébe jut, hogy neki is illene bemutatkoznia.*
-Az én nevem Daniira Archren. *Hajol meg egy kicsit az érkező felé, aztán már áll is Loka rendelkezésére.*
-Nem tudok vadászni, de most már megoldom. Azt hiszem. *Fogadja el a feladatot az elftől, aztán Krestvir felé fordul.*
-Láttam egy forrást nem messze innen, kicsit keletre. *Mutat a megfelelő irányba.* -Elég tisztának tűnik ahhoz, hogy főzzünk belőle.
*A szeme sarkából látja, hogy Donemy'lagn-t sem bántotta a warg, akkor ő is nyugodtan barátkozhat majd vele.
Aztán, ezt letudva, elsétál, egy kicsit távolabb, mert semmi kedve senkit sem eltalálni, ha a mana lövedékre lenne szükség. Meg ahhoz sincsen semmi kedve, hogy akárcsak becsmérlő pillantásokat is kapjon valakitől. Gyanítja, hogy az a valaki elsősorban Loka lenne...
Amikor már elég távol van a tábortól, hogy elszavalja az igét, amit még korábban hallott, és remélhetőleg megfelelően tanult meg a jegyzeteiből.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a fák néhány gyümölcsöt, a föld gombákat, a kis állatok magvakat kínálnak/gyűjtenek számára.
-Nem, nem zavar. *Mosolyog rá a sötételfre.*
-Őőő, valami olyasmi. Mármint, lakik itt egy öreg mágus, de igazából az jön ide tanulni, aki akar. *Magyarázza, aztán, amikor Taitos kezet nyújt a nőnek eszébe jut, hogy neki is illene bemutatkoznia.*
-Az én nevem Daniira Archren. *Hajol meg egy kicsit az érkező felé, aztán már áll is Loka rendelkezésére.*
-Nem tudok vadászni, de most már megoldom. Azt hiszem. *Fogadja el a feladatot az elftől, aztán Krestvir felé fordul.*
-Láttam egy forrást nem messze innen, kicsit keletre. *Mutat a megfelelő irányba.* -Elég tisztának tűnik ahhoz, hogy főzzünk belőle.
*A szeme sarkából látja, hogy Donemy'lagn-t sem bántotta a warg, akkor ő is nyugodtan barátkozhat majd vele.
Aztán, ezt letudva, elsétál, egy kicsit távolabb, mert semmi kedve senkit sem eltalálni, ha a mana lövedékre lenne szükség. Meg ahhoz sincsen semmi kedve, hogy akárcsak becsmérlő pillantásokat is kapjon valakitől. Gyanítja, hogy az a valaki elsősorban Loka lenne...
Amikor már elég távol van a tábortól, hogy elszavalja az igét, amit még korábban hallott, és remélhetőleg megfelelően tanult meg a jegyzeteiből.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a fák néhány gyümölcsöt, a föld gombákat, a kis állatok magvakat kínálnak/gyűjtenek számára.
904. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-19 19:48:37
Üzenet elküldve: 2016-05-19 19:48:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás //
*Egy gnóm nő szól először hozzá, fajához képest elég magas, ami meglepi Donemy'lagn-ot, de nem szólja meg, tudja, hogy nem illik.*
- Ó, akkor nem zavarok?
*Óvatosan beljebb lépked és halkan becsukja maga mögött az ajtót. Már éppen meg akarja kérdezni, hogy ez mégis milyen hely, hova keveredett, de még mielőtt feltenné a kérdést már meg is kapja a választ így ezzel sem kell fáradoznia. Nem mintha olyan hatalmas nagy fáradság lenne.*
- Szóval ez valamilyen furcsa közösségi helyszín? Akkor nem itt laknak?
*Gondolkozik el hangosan, bár ha választ is kap rá, akkor nem hiába jártatta a száját. Legalábbis reméli. De azért még mindig adja az ártatlant, hátha elér vele valamit.*
- Sosem volt semmi közöm a mágiához.
*Húzza a száját elég látványosan. Na persze szívesen megtanulná ő a mágia minden csínját, de nem érzi magát megfelelőnek rá. Donemy'lagn társa mindig is a kardja lesz. De ha itt marad és össze tud barátkozni néhány varázslóval az később jól jöhet neki, így hát el sem gondolkozik azon, hogy el kellene mennie.
Egy újabb alak érkezik felé, egy ember. Rögtön kezet nyújt, amit a lány el is fogad. Taitos úgy látszik sokkal határozottabb ember lehet, mint a gnóm.*
- Donemy'lagn vagyok.
*Amint elmondja a nevét és megrázza a férfi kezét rögtön el is engedi.*
- Igen, sajnos fogalmam sincs, hogy merre járok.
*Azért nem hazudik, mert le sem tudná tagadni, a rossz benyomás pedig a legfőbb ellensége.
A vacsora szó hallatán hatalmasat kordul a gyomra, de megpróbálja valahogy eltusolni, hátha a körülötte lévők nem veszik észre. Még a végén tiszteletlennek hinnék.
Figyeli, hogy miről beszélgetnek és egy pillanatra elgondolkozik, hogy miért engednek be ide egy farkast, miért nem tartják kint, ahol a helye, de nem az ő dolga ítélkezni, így nem mond semmit. Nem fél tőle, bánt már el hasonlókkal. Lassan az állat felé emeli a tenyerét, pontosabban az orrához, hogy az meg tudja szaglászni, közben pedig reménykedik, hogy tényleg szelíd és nem harapja le rögtön a kezét. Ha így történik, akkor kicsit megsimogatja a feje búbját, majd felegyenesedik.
Nagyon kíváncsi arra a táborra, amit annyiszor emelgetnek, na meg a megoldásra. Talán addig itt marad.
Az elfő nő lekelező pillantását egy még rondábbal viszonozza és majdhogynem elönti a méreg, hogy azok a nagyképű hősszúfülűek még csak emberszámba sem veszik a magafajtát. Meg sem próbálta megismerni Donemy'lagnot, ez idegesíti a legjobban, de tökéletes álcát próbál meg maga köré vonni, hogy ne látszódjon hirtelen kiakadása. Végighallgatja, ahogy mindenkinek parancsol, igazából másra nem is számított.*
*Egy gnóm nő szól először hozzá, fajához képest elég magas, ami meglepi Donemy'lagn-ot, de nem szólja meg, tudja, hogy nem illik.*
- Ó, akkor nem zavarok?
*Óvatosan beljebb lépked és halkan becsukja maga mögött az ajtót. Már éppen meg akarja kérdezni, hogy ez mégis milyen hely, hova keveredett, de még mielőtt feltenné a kérdést már meg is kapja a választ így ezzel sem kell fáradoznia. Nem mintha olyan hatalmas nagy fáradság lenne.*
- Szóval ez valamilyen furcsa közösségi helyszín? Akkor nem itt laknak?
*Gondolkozik el hangosan, bár ha választ is kap rá, akkor nem hiába jártatta a száját. Legalábbis reméli. De azért még mindig adja az ártatlant, hátha elér vele valamit.*
- Sosem volt semmi közöm a mágiához.
*Húzza a száját elég látványosan. Na persze szívesen megtanulná ő a mágia minden csínját, de nem érzi magát megfelelőnek rá. Donemy'lagn társa mindig is a kardja lesz. De ha itt marad és össze tud barátkozni néhány varázslóval az később jól jöhet neki, így hát el sem gondolkozik azon, hogy el kellene mennie.
Egy újabb alak érkezik felé, egy ember. Rögtön kezet nyújt, amit a lány el is fogad. Taitos úgy látszik sokkal határozottabb ember lehet, mint a gnóm.*
- Donemy'lagn vagyok.
*Amint elmondja a nevét és megrázza a férfi kezét rögtön el is engedi.*
- Igen, sajnos fogalmam sincs, hogy merre járok.
*Azért nem hazudik, mert le sem tudná tagadni, a rossz benyomás pedig a legfőbb ellensége.
A vacsora szó hallatán hatalmasat kordul a gyomra, de megpróbálja valahogy eltusolni, hátha a körülötte lévők nem veszik észre. Még a végén tiszteletlennek hinnék.
Figyeli, hogy miről beszélgetnek és egy pillanatra elgondolkozik, hogy miért engednek be ide egy farkast, miért nem tartják kint, ahol a helye, de nem az ő dolga ítélkezni, így nem mond semmit. Nem fél tőle, bánt már el hasonlókkal. Lassan az állat felé emeli a tenyerét, pontosabban az orrához, hogy az meg tudja szaglászni, közben pedig reménykedik, hogy tényleg szelíd és nem harapja le rögtön a kezét. Ha így történik, akkor kicsit megsimogatja a feje búbját, majd felegyenesedik.
Nagyon kíváncsi arra a táborra, amit annyiszor emelgetnek, na meg a megoldásra. Talán addig itt marad.
Az elfő nő lekelező pillantását egy még rondábbal viszonozza és majdhogynem elönti a méreg, hogy azok a nagyképű hősszúfülűek még csak emberszámba sem veszik a magafajtát. Meg sem próbálta megismerni Donemy'lagnot, ez idegesíti a legjobban, de tökéletes álcát próbál meg maga köré vonni, hogy ne látszódjon hirtelen kiakadása. Végighallgatja, ahogy mindenkinek parancsol, igazából másra nem is számított.*
903. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-17 23:18:16
Üzenet elküldve: 2016-05-17 23:18:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás //
- Valóban olyan nagy tudású az öreg? Worenth mester úgy nyilatkozott, hatalmas mágus. Miért él hát itt ebben a koszos porfészekben?
*Loka fanyalogva tekint körbe a jobb napokat is látott helyiségben és a padlón mely talán ezer év porát viseli.
~Egyéniséget.~ Ha a nő valamibe az egyéniségét teszi, annak más issza meg a levét. Jó példa erre a Zygendar fiú esete. De valahol igaza van Taitosnak, hisz ezért van itt a lány. Hogy megtanulja, majd kiforgassa és átformálja a varázstudományt, hogy saját céljaira használhassa azt.
Ha érzelgős fajta lenne biztosan elszégyellné magát hisz a fiatal mesterről süt a segíteni akarás és a jó szándék még egy olyan pökhendi és kiállhatatlan nő irányába is, mint amilyen a Gorthwen lány.
Lokának viszont kissé felkavarodik a gyomra ahogy Taitost fürkészi és annak jószándékú tanait hallgatja.
Még mindig nem döntötte el hogyan lehetne hasznára a fiú, és vajon milyen veszélyeket jelenthet rá. Ránézésre szánalmas és együgyű. Ám mindig akad valami a tarsolyában amivel megakasztja az elf szándékait.
Csupán egy rideg biccentéssel reagál az elhangzottakra, aztán ahogyan sikerült kiűznie karjából a bénultságot, a fiú után indul maga is.*
// Mindenki //
*Taitos után érkezik le az emeletről. Nem mondhatni, hogy nem lepi meg az új lány ottléte, ugyanakkor cseppet sem érdekli valami sötételf csitri. Egy lekezelő pillantás után inkább magához vesz egy tekercset és leül, hogy tanulmányozni kezdje az írást. Taitos csupán arra kérte, hogy a tanoncokhoz legyen kedves. Valami mihaszna ilyen alja fajból nem érdemli, hogy rá pazarolja drága energiáit melyet a jóságos álcájának fenntartásába fektet -már amikor sikerül neki.
Alighogy túljutna az első sorokon, a fiatal mester megint ugráltatni kezdi. Most mégis tetszetősebb neki a feladat, mivel úgy értelmezi rangidős tanoncként tetszeleghet és parancsolgathat a többieknek.
Morwon ha minden igaz elmegy tűzifát keríteni, így azzal nem kell foglalkoznia. Majd ha nedves, használhatatlan gallyakkal tér vissza ráér korholni az óriást.*
- Tud valamelyikőtök vadászni? *Fordul szenvtelen, halk hangján a két lány felé.*
- Ott az erdő. Van rá fél órád, hogy fogj valamit. Keress fészkeket, tojásokat. Ha nem sikerül, gyakorold az élelemgyűjtés igéjét és ha jön valami ehető, lőj rá.
*Utasítja Krestvirt vagy Daniirát, amelyik épp hajlandóságot mutat a dolog iránt.*
- Te pedig. *Fordul a fennmaradóhoz.* Derítsd ki az öregtől honnan szerez ivóvizet és ha nincs messze, hozz.
*Talán mindkettő van már olyan talpraesett, hogy nem kell mindent a szájukba rágni és bajuk sem lesz egy kis egyéni feladat elvégzése közben. Arról nem is beszélve, hogy a sok tanulás után jól jön egy kis mozgás mindenkinek. Lokának pedig hogy dirigálhat. *
- Én keresek néhány nyársnak valót. *Már nagyon elege van a magvakból és a gombapörköltből, így minden bizodalma abban rejlik, hogy valamelyik máguspalánta szerez egy kevés húst netán valami újdonságot melyet megsüthetnek.
Mielőtt dolgára indulna futólag tekint Taitosra meg sem várva az hogyan reagál a parancsolgatásra.*
- Valóban olyan nagy tudású az öreg? Worenth mester úgy nyilatkozott, hatalmas mágus. Miért él hát itt ebben a koszos porfészekben?
*Loka fanyalogva tekint körbe a jobb napokat is látott helyiségben és a padlón mely talán ezer év porát viseli.
~Egyéniséget.~ Ha a nő valamibe az egyéniségét teszi, annak más issza meg a levét. Jó példa erre a Zygendar fiú esete. De valahol igaza van Taitosnak, hisz ezért van itt a lány. Hogy megtanulja, majd kiforgassa és átformálja a varázstudományt, hogy saját céljaira használhassa azt.
Ha érzelgős fajta lenne biztosan elszégyellné magát hisz a fiatal mesterről süt a segíteni akarás és a jó szándék még egy olyan pökhendi és kiállhatatlan nő irányába is, mint amilyen a Gorthwen lány.
Lokának viszont kissé felkavarodik a gyomra ahogy Taitost fürkészi és annak jószándékú tanait hallgatja.
Még mindig nem döntötte el hogyan lehetne hasznára a fiú, és vajon milyen veszélyeket jelenthet rá. Ránézésre szánalmas és együgyű. Ám mindig akad valami a tarsolyában amivel megakasztja az elf szándékait.
Csupán egy rideg biccentéssel reagál az elhangzottakra, aztán ahogyan sikerült kiűznie karjából a bénultságot, a fiú után indul maga is.*
// Mindenki //
*Taitos után érkezik le az emeletről. Nem mondhatni, hogy nem lepi meg az új lány ottléte, ugyanakkor cseppet sem érdekli valami sötételf csitri. Egy lekezelő pillantás után inkább magához vesz egy tekercset és leül, hogy tanulmányozni kezdje az írást. Taitos csupán arra kérte, hogy a tanoncokhoz legyen kedves. Valami mihaszna ilyen alja fajból nem érdemli, hogy rá pazarolja drága energiáit melyet a jóságos álcájának fenntartásába fektet -már amikor sikerül neki.
Alighogy túljutna az első sorokon, a fiatal mester megint ugráltatni kezdi. Most mégis tetszetősebb neki a feladat, mivel úgy értelmezi rangidős tanoncként tetszeleghet és parancsolgathat a többieknek.
Morwon ha minden igaz elmegy tűzifát keríteni, így azzal nem kell foglalkoznia. Majd ha nedves, használhatatlan gallyakkal tér vissza ráér korholni az óriást.*
- Tud valamelyikőtök vadászni? *Fordul szenvtelen, halk hangján a két lány felé.*
- Ott az erdő. Van rá fél órád, hogy fogj valamit. Keress fészkeket, tojásokat. Ha nem sikerül, gyakorold az élelemgyűjtés igéjét és ha jön valami ehető, lőj rá.
*Utasítja Krestvirt vagy Daniirát, amelyik épp hajlandóságot mutat a dolog iránt.*
- Te pedig. *Fordul a fennmaradóhoz.* Derítsd ki az öregtől honnan szerez ivóvizet és ha nincs messze, hozz.
*Talán mindkettő van már olyan talpraesett, hogy nem kell mindent a szájukba rágni és bajuk sem lesz egy kis egyéni feladat elvégzése közben. Arról nem is beszélve, hogy a sok tanulás után jól jön egy kis mozgás mindenkinek. Lokának pedig hogy dirigálhat. *
- Én keresek néhány nyársnak valót. *Már nagyon elege van a magvakból és a gombapörköltből, így minden bizodalma abban rejlik, hogy valamelyik máguspalánta szerez egy kevés húst netán valami újdonságot melyet megsüthetnek.
Mielőtt dolgára indulna futólag tekint Taitosra meg sem várva az hogyan reagál a parancsolgatásra.*
902. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-17 22:19:38
Üzenet elküldve: 2016-05-17 22:19:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás //
-Valami olyasmi, csupán azt nem tudom még én sem, hogy innen hogy vezet tovább az út, majd Abogr mester talán eligazít minket.
*Pillant felfele szeméve, amerre az öreg lakik.
Kicsit teketóriázik, hogy hogyan is zárja le az igen sarkított végűre sikeredett leckét, az "álbókokat" most nem viszonozza egy hasonlóan őszinte "köszönömmel", viszont helyette inkább lezárja az elmélkedést, lekerekített tanulsággal.*
-Jegyezd meg Loka, a "papírforma" sok lehetőséget tartogat, de az igazi fegyvered az, amit nem tudnak kiolvasni belőled.
*Összegzi hát azt, amit tanultak ma.*
-Tegyél bele egyéniséget, és akkor sajátodnak fogod érezni, ami pedig a tied... nos, abban senki nem tud leverni.
*Fejezi be, és itt picit lehajtja a fejét.*
-Ennyi.
*Csapja össze tenyerét, és ha meggyőződött róla, hogy Loka karja ép, elvégre nem várhatja, hogy ínyét szívogatva álljon a többiek elé, mint rangidős, kinéz a lentebb szorgoskodó másik három társukra.
Hirtelen azonban négy is lett belőlük.*
//Mindenki//
-Hűha, szép napot!
*Botorkál le a lépcsőn botjával, meg lábával is. Kezd szürkülni már az ég alja is, odabent még rosszabbak a viszonyok, óvatosan kell mennie hát.*
-Taitos!
*Nyújt kezet az érkezőnek.*
-Kegyed netán eltévedt?
*Pillant furcsán az idegenre, miközben óvatosan kitessékeli a kapun túlra.*
-Rakjatok vissza lassacskán mindent a helyére, vacsorázni kéne.
Morw! Hozol fát?
*Kiált a tétlen óriásra.*
-Vidd el Ragront is, biztos örülni fog.
*Mutat a kisebbfajta kuckó méretű farkasra, és gyorsan a sötételf jövevényre pillant.*
-Szelíd... nem bánt.
*Legyint a warg felé, végül pedig leül.*
-Lányok, hadd látom hogy rendeztek tábort! Ma este legyen mondjuk Loka a főnök, utána Krestvir, harmadnap Daniira.
*Rendelkezik.*
-Tietek a pálya, ha kész vagytok mindenki mesélhet, hogy mi érdekeset fedezett fel ma délután.
*Mosolyodik el, és jelentőségteljesen néz Donemy'lagnra is, jelezvén hogy igazán elmondhatná ő is, hogy jutott ilyen eldugott helyre.*
-Valami olyasmi, csupán azt nem tudom még én sem, hogy innen hogy vezet tovább az út, majd Abogr mester talán eligazít minket.
*Pillant felfele szeméve, amerre az öreg lakik.
Kicsit teketóriázik, hogy hogyan is zárja le az igen sarkított végűre sikeredett leckét, az "álbókokat" most nem viszonozza egy hasonlóan őszinte "köszönömmel", viszont helyette inkább lezárja az elmélkedést, lekerekített tanulsággal.*
-Jegyezd meg Loka, a "papírforma" sok lehetőséget tartogat, de az igazi fegyvered az, amit nem tudnak kiolvasni belőled.
*Összegzi hát azt, amit tanultak ma.*
-Tegyél bele egyéniséget, és akkor sajátodnak fogod érezni, ami pedig a tied... nos, abban senki nem tud leverni.
*Fejezi be, és itt picit lehajtja a fejét.*
-Ennyi.
*Csapja össze tenyerét, és ha meggyőződött róla, hogy Loka karja ép, elvégre nem várhatja, hogy ínyét szívogatva álljon a többiek elé, mint rangidős, kinéz a lentebb szorgoskodó másik három társukra.
Hirtelen azonban négy is lett belőlük.*
//Mindenki//
-Hűha, szép napot!
*Botorkál le a lépcsőn botjával, meg lábával is. Kezd szürkülni már az ég alja is, odabent még rosszabbak a viszonyok, óvatosan kell mennie hát.*
-Taitos!
*Nyújt kezet az érkezőnek.*
-Kegyed netán eltévedt?
*Pillant furcsán az idegenre, miközben óvatosan kitessékeli a kapun túlra.*
-Rakjatok vissza lassacskán mindent a helyére, vacsorázni kéne.
Morw! Hozol fát?
*Kiált a tétlen óriásra.*
-Vidd el Ragront is, biztos örülni fog.
*Mutat a kisebbfajta kuckó méretű farkasra, és gyorsan a sötételf jövevényre pillant.*
-Szelíd... nem bánt.
*Legyint a warg felé, végül pedig leül.*
-Lányok, hadd látom hogy rendeztek tábort! Ma este legyen mondjuk Loka a főnök, utána Krestvir, harmadnap Daniira.
*Rendelkezik.*
-Tietek a pálya, ha kész vagytok mindenki mesélhet, hogy mi érdekeset fedezett fel ma délután.
*Mosolyodik el, és jelentőségteljesen néz Donemy'lagnra is, jelezvén hogy igazán elmondhatná ő is, hogy jutott ilyen eldugott helyre.*
901. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-17 21:49:43
Üzenet elküldve: 2016-05-17 21:49:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás, Majd Magolás //
*A másik tanonc szunyókálni látszik, amikor visszatér, de nem akar semmit megzavarni, bár így is sikeresen felébreszti a lányt, aki csatlakozik is hozzá a tanulásban.
Egyszer csak valami csörömpölést hall, ami meg is zavarja a tanulásban. Megpróbál visszatérni a tekercséhez, de nem sikerül, és még mindig hallja a hangot.*
-Megnézem mi volt ez. Jössz? *Kérdezi Krestvirt, miközben nekilát összepakolni, majd elrakni a tekercseket. Szívesen veszi, ha a tanonctársa vele tart, mert igazából kedveli a csöndes, de segítőkész lányt.
Rendet hagyva maga után, társával vagy egyedül elindul, hogy felderítse a zaj forrását. Amiről egyébként erről kiderül, hogy a forrása Morwon.*
-Mit csinálsz? *Kérdezi, inkább meglepődve, mint dühösen, elvégre nem ő a legfényesebb elme Lanawinban. Elképzelése sincs, miért mászkál az óriás össze-vissza a toronyban. Vagy hogy miért csörömpöl közben, ha egyszer már itt van. Aztán felmerül benne egy gondolat, aminek az alapja az, hogy a nagydarab férfi nem biztos, hogy tud bármit is csinálni ennyi könyv és tekercs között.* -Unatkozol?
*Körülbelül ekkor csatlakozik hozzájuk egy ismeretlen sötételf hölgy, aki azonnal bocsánatot is kér, valamiért.*
-Üdvözlet! Kerüljön beljebb, igazából az jön ide, aki akar, itt lehet varázsolni tanulni. *Mosolyog a frissen érkezőre. Valahogy úgy néz ki, mintha nem számított volna valamire, illetve sokkal inkább, mintha nem számított volna semmire. Daniirát ez nem is igazán lepi meg, ő sem számított arra, hogy ilyen állapotban van a torony, amikor először idejött.*
*A másik tanonc szunyókálni látszik, amikor visszatér, de nem akar semmit megzavarni, bár így is sikeresen felébreszti a lányt, aki csatlakozik is hozzá a tanulásban.
Egyszer csak valami csörömpölést hall, ami meg is zavarja a tanulásban. Megpróbál visszatérni a tekercséhez, de nem sikerül, és még mindig hallja a hangot.*
-Megnézem mi volt ez. Jössz? *Kérdezi Krestvirt, miközben nekilát összepakolni, majd elrakni a tekercseket. Szívesen veszi, ha a tanonctársa vele tart, mert igazából kedveli a csöndes, de segítőkész lányt.
Rendet hagyva maga után, társával vagy egyedül elindul, hogy felderítse a zaj forrását. Amiről egyébként erről kiderül, hogy a forrása Morwon.*
-Mit csinálsz? *Kérdezi, inkább meglepődve, mint dühösen, elvégre nem ő a legfényesebb elme Lanawinban. Elképzelése sincs, miért mászkál az óriás össze-vissza a toronyban. Vagy hogy miért csörömpöl közben, ha egyszer már itt van. Aztán felmerül benne egy gondolat, aminek az alapja az, hogy a nagydarab férfi nem biztos, hogy tud bármit is csinálni ennyi könyv és tekercs között.* -Unatkozol?
*Körülbelül ekkor csatlakozik hozzájuk egy ismeretlen sötételf hölgy, aki azonnal bocsánatot is kér, valamiért.*
-Üdvözlet! Kerüljön beljebb, igazából az jön ide, aki akar, itt lehet varázsolni tanulni. *Mosolyog a frissen érkezőre. Valahogy úgy néz ki, mintha nem számított volna valamire, illetve sokkal inkább, mintha nem számított volna semmire. Daniirát ez nem is igazán lepi meg, ő sem számított arra, hogy ilyen állapotban van a torony, amikor először idejött.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3529-3548