Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ingoványos vidék (új)
MágustoronyNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 80. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

80. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-05-25 18:59:44
 ÚJ
>Loreth Zodigar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*~Végre, ideértem a mágustoronyhoz.~ gondolja magában. ~Most keressük meg az ősz öreget, mondja meg, mi a legjobb mágiaág a számomra, tanítson meg, és utána megkeresem Vaslábú Argust, hogy ő tanítson.~
Belép a mágustoronyba. Egy vékony, magas torony, melynek tetejére egy csigalépcső vezet. Kívülről az egészet borostyán övezi, és a külső rész omladozik. A márvány-csigalépcső sincs jobb állapotban, ha az ember rálépett, szinte porként omlik. Ha egy nagyobb ember, netalántán egy óriás -vagy ork- lép rá, a toronynak annyi.
Loreth végül ráveszi magát, és belép a toronyba. Nagy nehezen felküzd a lépcsőn, és a tetején egy hatalmas szoba tárul szeme elé.
A szoba egy szabályos négyzet, oldalai nagyjából 15-20 láb hosszúak. A bejárat felőli bal sarokban egy íróasztal mögött ül a mágus. Méteres szakálla és haja a földig lelóg, onnan is tovább.*
-Jó napot, öreg! *szólítja meg kedves pimaszsággal.*
-Üdv gyermekem! *köszön vissza.* Varázslatot szeretnél tanulni?
-Igen. *válaszol vissza Loreth.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.26 13:35:48, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása, jeljavítás; múlt helyett jelen idő; durva helyesírási hibák.



79. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-05-14 18:52:22
 ÚJ
>Noosh Fratrap avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Szelíd

*Sokáig keresgél az erősben az óriás, mire megtalálja, azt amit keresett. A hatalmas torony látott már szebb időket is, de még így is tekintélyt parancsoló a jelenléte. Az omladozó épület még a férfinak is aggodalomra ad okot, bár tudja, hogy ha a teljes pompájában lenne, akkor több okot adna az aggodalomra, mint így.*
~Akkor is be jutnom. Legyünk túl rajta ez a lényeg.~
*Többször körbejárja a tornyot, hogy a bejáratott meglelje, de sehol nem találja. Már elgondolkodik, hogy letépi az össze borostyánt a torony oldaláról, így hátha meglátja a bejáratott, de inkább meggondolja magát. Nem akar újat húzni a torony urával.*
-Noosh vagyok! *Kiálltja.* A Három Mester küldött! Elhoztam a könyvet! *Ordítja teljes erejéből.*
*Néhány percig semmi nem történik, már készülne újból kiáltani, de ekkor egy ajtó nyílik ki a borostyánok között. Az őszhajú varázsló kilép rajta, és megáll az óriás előtt.*
-Fiam. Nem kellene így ordibálni. *dorgálja meg az idős mágus.*
~Kioktatsz? Te? Mindjárt letépem a karodat, és a szádba tömöm!~ *Háborodik fel magában az óriás, de tudja, hogy az idő mágus sokkal erősebb, mint ő.* ~Mi van ha olvas a gondolataimban? Akkor tudja, hogy mire gondoltam az előbb.~ *Ekkor az idős mágus elmosolyodik, amitől az óriás megrémül. Gyorsan féltérdre veti magát, hogy bocsánatot kérjen a mágustól. Lassan benyúl a mellénye alá, és egy vörös bőrkötéses könyvet vesz elő onnét. Megfordítja a könyvet, hogy az idős mágus jól láthassa rajta a pók címert.*
-Azt mondták, hogy ezt hozzam el önnek. *mondja halkan az óriás, miközben nyújtja az idős mágus felé.*
*Az idős mágus lenéz a könyvre, majd az óriásra. Lassan a könyv felé nyúl, majd lassan elhúzza kezét a könyv felett. A könyv magától fellapozódik, minden oldal tele van rajzolva különböző ábrákkal, és minden ábra rengeteg szöveget rejt magában.*
-Köszönöm szépen. *mondja az idős mágus, miközben összecsukja a könyvet, és átveszi az óriástól.* Azt ügye tudod, hogy nem foglak behívni.
-Tudom. *feleli az óriás.* Azt mondták nekem, hogy kapok cserébe valamit. *mutat a könyvre.*
-Emlékszem én. *figyelmezteti az idős mágus.* A könyvért cserébe, adok egy másikat. De azt nem most fogod megkapni. Majd máskor kapod meg.
*Az idős mágus megfordul, és megy vissza a toronyba.*
-De mikor? *kérdezi vissza az óriás, de látva, hogy a mágus visszament, ezért teljes erejéből kiállt a torony felé.* Mikor? Mégis mikor?
*Addig ordít, amíg be nem reked, de választ nem kap.*


78. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-05-13 18:57:56
 ÚJ
>Rahil Asri Yalaedil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Megfontolt

~Ezt is sikerrel zártad. Ki hitte volna? És még anélkül is ment, hogy a lábaid elé omlott volna.~
- A lábaim elé omlott volna ő is, ha nem csak úgy nekirontok, hogy a fejében beszéljek hozzá.
~Ahogy mondod. Az lett volna a csúf, ha ezzel nem ijesztesz rá.~
*Erre a megállapításra már nem reagál. Minek is, ha egyszer igazat beszél a belé zárt valódi én? A lényeg meg úgyis egy. Így vagy úgy, de megnyerte őt magának, az erős jellemet, aki elég tapasztalt és határozott ahhoz, hogy vele együtt igazgassa majd a bordély körüli teendőket, s elég örült is ahhoz, hogy ne tartson a haláltól, ha esetleg úgy hozná a szükség. Ugyan a nyelvére néha kellene valami kötőfék, mint a lovak megzabolázására, de majdcsak kikupálódik.
Gyorsan szedi lábait vissza a torony felé. Azt sem tudja, a hátrahagyott valóban szed-e az altató növényből még vagy sem, de ez a dolog pillanatnyilag nem is mérvadó. A lényeg csak az, hogy a kiesett időből valamennyit visszanyerjen. Ugyan nem tartja kárbaveszett időnek azt, amit Orrdennel töltött, de szeretne kihasználni a nap hátralévő részéből még annyit a tanulásra, amennyit csak tud.
A továbbra is békésen legelésző ló mellett csak elsétál, majd a toronyba lépve ismét üdvözli a vénséget, aki kérésére nem tette helyükre a könyvet és tekercseket, mikor távozott.
Húz egy nagyobb adagot megint a butykosból, hiszen tudja, hogy ha belemélyed a tanulásba, az ivásról teljesen meg fog feledkezni. Aztán ölébe húzza ismét a könyvet, átfutja azon igéket, amiket már tud, aztán tovább lapoz, hogy kiválogasson még párat, ami hasznára lehet, s amikre remélhetőleg jut ideje még ma, mielőtt beáll a sötétség. Tovább nem szívesen maradna ugyanis, hosszú lesz még az út hazáig, és a következő három napban is rengeteg munka vár még rá. Annyi, hogy most belegondolva, nem is tudja, miért ígérte a félvérnek, hogy az a három nap elég lesz, hogy minden apróbb simítást letudjon a ház benépesítése előtt.
De elhesegeti ezeket az aggasztó, zavaró gondolatokat, hogy képes legyen minden erejével a következő varázslatra koncentrálni. Amilyen szépen haladt ma, nem kellene, hogy pont most valljon kudarcot, mikor már rákapott a dolog ízére.*


77. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-05-10 20:25:20
 ÚJ
>Rahil Asri Yalaedil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Megfontolt

*Kis híján eltéved, amiért a szirtek felé indul meg a lóval, de jó negyedórányi séta után rájön, hogy ahelyett, hogy közeledne a fák lombjai közül alig elő-előtűnő torony, inkább távolodni tűnik.*
- Mégiscsak jobb lett volna valaki, aki jobban ismeri erre a járást mint én. Akkor talán nem veszítettem volna fél órát...
*Morogja, leginkább csak magának, hiszen egyetlen hallgatósága a fekete jó, aki mellette bandukol türelmesen, nyugodtan.
Rahil igyekszik hamar túltenni magát a melléfogáson, amit kisebb kudarcként tart számon, s amint visszaér a kikötőbe, meg is kérdezi az első útjába akadót, merre is kellene menjen. Bár a férfi kissé ellenszenvesnek tűnik, mégis kisegíti és megmutatja, melyik lesz a helyes irány.*
- Látod? Ezért jó ennyire szépnek lenni. De megmondanád, miért beszélek hozzád, mikor nemhogy nem válaszolsz, még fel sem fogod, amit mondok?
*A ló a kérdésre prüszköl, s továbbra is kényelmesen bandukol a vörös mellett, aki egyébként sem szokta meg, hogy a lovak ilyen nyugodtak mellette. Némelyik egész zabos lett a közelében.
A hátas megnyilvánulását válaszként fogja fel, noha egyébként jól tudja, hogy véleményt végképp nem mondhat egy négylábú arról, amit hall. Ettől függetlenül mosolyt csalt arcára a hallatott hang.*
- Tetszel nekem. Megvegyelek? Talán megteszem. Na de, van most pár órám megfontolni. Addig edd csak a füvet. Vagy... amit a lovak esznek. És várj meg.
*Beszél hozzá továbbra is, míg kiköti az egyik fához a torony előtt. Még meg is paskolja az állat hátát valamivel a nyereg előtt, mielőtt magára hagyná, s belépne a toronyba.
Az öreg varázsló máris elé siet, szinte még látni is rajta, hogy erősen ráncos arca felderül, mint azé, aki örül a ritkán látott társaságnak.*
~Pedig ha tudná...~
*A vörös hamar elő is adja, mi érdekelné, s helyet is foglal, ahogy az öreg kéri. Lassan érkezik meg a könyv, így itt is van alkalma szétnézni. Bár akad olyan területe a teremnek, ahol látszik, hogy az elmúlt napokban nem volt letakarítva, azért figyelemre méltónak tartja az egyébként uralkodó rendet. Jómaga is szinte megrögzötten rendmániás.*
~Na igen, a rend. Ha ezek szétbarmolják majd a házam, biztosan nem állok jót magamért! Erről is kell valami szabály. Igen, kell egy házirend. Csak el ne felejtsem...~
*Megköszöni a segítséget, mikor végre megkapja a könyvet és pár tekercset, ami hasznára lehet. Egy kicsit elmélázik azon, melyikkel is kezdje a fejtágítást, majd végül a könyvet nyitja fel, s máris olvasni kezdi az elismerésre méltóan szép betűkkel írt, rendezett sorokat.*


76. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-05-05 09:25:55
 ÚJ
>Bressauavre Eisso avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

*Egy kiadós alvás, egy bőséges reggeli, és egy hosszú séta helyett egy kényelmes döcögés. A toronyhoz jövet ugyanis összefut egy kereskedővel, aki éppen ebbe az irányba tart, így az utat a bakon ülve tette meg egy jó beszélgetés keretében. Leugrik a bakról, és búcsút int az öregembernek, majd a torony bejáratához lép.*
~Mi ez a patkányfészek ?!~
*Belépve a mágustorony ajtaján már sokkalta szebb kép fogadja, és látszólag nincs egyedül. Két fickó üldögél az asztalnál, és könyveket olvasgatnak. Biccentenek a bárd felé, mire ő is biccent egyet, és bóklászni kezd a könyvek, varázstárgyak, és tekercsek birodalmában, ami még nagyon idegen számára. Végül összefut az idős varázslóval, akivel közli mi járatban jött. A varázsló készségesen útba is igazítja, ad neki egy könyvet, amivel lekuporodik a sarokba, és olvasgatni kezdi, aztán ha végzett vele az idős varázsló fog vele foglalkozni.*
~Remélem nem valami átverés az egész mert akkor aztán megnézheted magad vén kuruzsló !~

*Sosem szeretett olvasni, de ez a könyv, amit a varázsló a kezébe adott mélyen felkelti érdeklődését, így serényen lapozgatja az oldalakat. A könyv a hang és a dalmágiával foglalkozik, amire még annyit mondott a varázsló, hogy igen egyedi varázslatok, és az elsajátítása rengeteg időt és energiát fog igényelni. Tulajdonképpen ugyan azt mondta el, amit már Jeremiasz is elmondott. Bár érdekli a könyv, de biztosan nem fogja végigolvasni, így egyszer csak összecsapja, és megtörölgeti szemeit.*
-Máris végeztél ? *érkezik összekulcsolt kézzel az idős varázsló.*
-Nem, de ennyi elég is egyelőre. Nem kérhetném kölcsön ? *mutatja fel, bár ő is tudja, hogy soha az életben nem hozná vissza.*
-Sajnos nem, ha bővíteni szeretnéd az ismereteidet kénytelen leszel visszajönni ifjú. *mosolyodik el az öreg, és a botjára támaszkodik.*
~Fenébe.~ *fut végig agyán, a másik gondolata a lopás lenne, de teljesen nem ment el az esze, hogy egy mágussal húzzon ujjat, akinek az orra elől ellopni képtelenség lenne, és felérne egy minimum öngyilkossággal.*
-Most kövess. *mondja a varázsló, és leülteti a torony egyik pontjára, törökülésbe, az öreg pedig vele szemben foglal helyet.* -Most elindulunk az úton. *mosolyodik el, és elkezdi a tanítást. Órák telnek el, míg végül csak kezd érződni a hatás. A bárd érzi, hogy képes befogadni az energiát, és, hogy elkezdett égni benne a mágia ami a tanulás eredménye. Váratlanul teljesen új ismeretek birtokába került, amire egyáltalán nem számított, és ez teljesen le is döbbenti. Ha ilyen sikeresen megnöveli az affinitási szintjét, akkor nem lehet gond a varázslatok elsajátítására, és ez megint csak mosolyt csal az arcára. Bress feláll, kinyújtja elzsibbadt tagjait, és megmozgatja minden porcikáját.*
-Egyelőre ennyi elég is lesz. Érzed a hatást ifjú ?
-Igen. *mondja határozottan, kezét ökölbe szorítva.*
-Most pihenj egy kicsit, ha gondolod később még foglalkozom veled. *mondja a varázsló, majd hátat fordít, és elvonul. Bress most jön rá, hogy semmiféle átverésről nincs szó, és a bele fektetett pénze abszolút megtérül. Most viszont muszáj lesz pihennie egy keveset, főleg ha tovább szeretne tanulni, viszont igyekeznie kell, hogy a tervei szerint megérkezzen majd a szigetre az új tudás birtokában, aminek a gyümölcse ott fog majd igazán beérni.*

*Megrázkódik, majd kinyílnak szemei, és elkerekednek szemei.*
~Hol vagyok ?~ *nézelődik körbe-körbe, megdörzsölgeti szemeit, és felméri a terepet. Hatalmas könyvespolc, egy nagy üres tér, és mágikus dolgok mindenfelé amerre csak lát. Első dolga saját felszereléseinek átnézése és kitapogatása, és szerencsére minden megvan. Aztán jön egy villanás, ami keresztülszáguld elméjén, és hirtelen minden világossá válik. Olyan jól és mélyen szundikált, hogy el is felejtett, hogy mit keres itt, és mi egyáltalán ez a hely. Elmosolyodik saját magán, és a homlokára csap.*
~Szóval ilyen, amikor a mágiatanulás lefárassza az elmét.~ *gondolja, és most már el tudja képzelni, miért képesek annyit aludni, és meditálgatni a mágusok, legalábbis az ő tapasztalata szerint. Feláll ülő helyzetéből, és kinyújtóztatja elgémberedett tagjait.*
~Az ördögbe is.~ *mozgatja meg nyakát, és kissé kínosan érzi magát amiért így elmélázott.*
-Áh látom kipihented magad. *érkezik csoszogva az idős varázsló széles, már már idegesítő mosollyal arcán.*
-Ja. *mondja kedvtelenül Bress, és elképzeli, amint a vén tanító alvás közben rajta röhögött vagy viccelődött.*
-Ez remek, akkor hát vágjunk is bele. *csapja össze tenyerét, majd mágusbotja végén felcsillan egy fény, és egy könyv jelenik meg a kezében.*
-Ügyes. *mondja normál hangon, pedig igen is nagyon tetszett neki a varázslás, főleg, hogy teljesen váratlanul egy pillanat alatt következett be. Mivel már ő is képes befogadni valamilyen szinten a mágiát, lehet, hogy ő is képes lesz ilyesmire, és erre fel is csillannak szemei.* ~De olyan bottal én nem fogok kalimpálni az egyszer biztos !~
-Üljünk is le. *inti az asztal felé a bárdot, aki lassú léptekkel közelít, a végén kihúzza a széket, és leveti magát.* ~Jól esne egy ital.~
-Nincs valami itala ?
-De van ott találsz friss vizet. *mutat a varázsló ujjaival az egyik távolabbra eső kis helyiség felé. Bress szabályszerűen arcon csapja magát, és hangosan óbégatni kezd. Mindenféle válaszra számított, de erre a legkevésbé sem.*
-Áh komolyan ! Hiszen ez zseniális, misem fantasztikusabb ! *kel ki magából.* -Én alkoholra gondoltam, piára, szeszre, pálinkára érti már ?
*A varázsló csak mosolyog egyet, ami még inkább felnyomja a bárd vérnyomását, de a végén csak megnyugszik, és figyel a mágusra. Mikor az már úgy véli, a fél-elf kellőképpen figyel rá, el is kezdi a tanítást, aminek végén biztosan megint hulla fáradt lesz.*

*Végül szépen lassan elérik a célt, és a varázsló felemelkedik székéből. Megdicséri a bárdot, és elmondja, hogy most már képes befogadni a mágiát, és varázslatok formájában hasznosítani, viszont azt is hozzáteszi, hogy sokat kell még tanulni és ezt mindig tartsa szem előtt. Csakugyan igaza is lehet az idős mágusnak, mivel Bress érzi magában a feltámadó energiát, viszont azt is érzi, hogy jól megtömött erszénye is jelentősen megcsappant a tanítás miatt. Így, hogy elérte az első célt amit kitűzött maga elé, nincs is mire várakoznia, főleg, hogy mostanra már igen-igen megszomjazott. Elköszön a varázslótól, és kicsit nyomottan, letompultan lép ki az ajtón a friss levegőre, amiből mélyet tüdőzik, majd szépen lassan engedi ki, és útnak is indul. Azt mindenesetre elmondhatni, hogy ez a mágustornyos kis kiruccanás jól sikerült, és hogy számos új tudással lett gazdagabb, de abban is biztos, hogy egy jó ideig nem fog még a környékre sem tévedni.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.09 16:56:31, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.



75. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-05-03 17:17:33
 ÚJ
>Nyph Nilav avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

*Nyph éppen céltalan sétálgatása közben bukkan rá egy öreg toronyra. Sokáig gondolkodik, hogy bemenjen-e, de végül rászánja magát, és belép. Bent egy öregember fogadja, valamint könyvek rengetege. Nyph elég sokat hallott már a mágiáról. Nemrégen egy kalandja során élőholtakkal került össze és kiderült, hogy annak a hátterében is egy varászló állt. Tehát, mikor összekapcsolta a két dolgot, azt fogta fel belőle, hogy a mágiával hatalmas erőre és hatalomra lehet szert tenni. Nem szól az öregemberhez, csak elkezd kutakodni a könyvek között. Sokat levesz a polcról és olvasgatja, de sokat nem ért meg belőle, úgyhogy elég felületes a tanulása. Csak akkor kér segítséget, mikor már kellőképpen elfáradt az olvasásban és azt sem tudja, hol áll a feje. Szülei ugyan nem támogatnák, hogy ilyenekkel foglalkozzon, de őt érdekli a dolog. Jobban, mint a kardok és fegyverek, amivel előzőleg találkozott kalandja során. Tudja, hogy ezekhez testi erő kell, ami neki nincs, azonban elméje sokkal jobban hasznára válhat. El is dönti magában, hogy mágus lesz. Ehhez már csak pénzt kell szereznie, hiszen úgy tudja, hogy a tanulás közel sem elég. Megtömött erszény kell ahhoz, hogy vele egyáltalán foglalkozzon valaki. Ezért is fordul oda az öreg varázslóhoz, aki azt tanácsolja neki, hogy mielőtt bármihez is hozzálátna először tanulja meg a mágia alapjait, hiszen az a legfontosabb. Nyph elmeséli neki a szigeten töltött napokat, mire az öreg csak a fejét rázza és ismételgeti, hogy ez amiatt volt, mert az ifjú varázsló nem volt tisztában a korlátaival és a mágia alapjaival. Nyph tisztázza magában, hogy ő nem fog ilyen hibát véteni. Azonban tudja magáról, hogy minél előbb meg kell tanulnia a mágiát használni, mert többször is kiderült, hogy testi, vagy varázserő nélkül milyen haszontalan és gyenge. Mindenkinek csak útban volt akkor is mindig.*
~Ez még egyszer nem fog bekövetkezni. Majd meglátják milyen erős leszek!~
*Nem csupán a hatalom miatt akar tanulni, hanem azért is, mert meg akarja védeni azokat, akik olyanok, mint ő most. Valamint tanítani a gyengébbeket arra, hogy hogyan legyenek erősebbek. Ez jelenleg úgy tűnik, több mint általában gyermeki elhatározásai. Az iménti pár nap jóval komolyabbá tette, mint eddigi egész élete, pedig az sem volt fenékig tejfel. Mielőtt összeszedték volna az utcáról, gyakran kellett lopnia, de az élete egyszer sem volt veszélyben eddig. A halálfélelem rengeteget ki tud hozni egy gyermeki elméből. Nyph teljesen elvesztette gyermeki énjét pár nap alatt és ezt már nem hozhatja vissza semmi.*


74. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-04-19 10:15:13
 ÚJ
>Valian de Bravadore avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

*Alaposan körbejárja a helyet, de végül ugyanarra jut mint hónapokkal ezelőtt az Artheniori templomban.*
~ Túl korai ~
*Nagyon közel érzi az erőt, de még mindig karnyújtásnyi távolságon kívül van. Még nem érheti el, egyelőre más úton kell járnia.*
~ Hamarosan ~
*Elmélyed gondolataiban, miközben a falak között sétál, s alig tűnik fel neki hogy hamarosan már délutánba csap az idő.*
~ Tovább kell mennem ~
*Realizálódik benne a gondolat, s ennek hatására el is indul kifelé.*
-Na mi van, vén gazfickó?*Meg csapkodja szelíden Legnano nyakát, aztán kantárszáron vezetve megindul az erdő felé. Most nincs kedve lovagolni.*


73. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-04-15 23:02:19
 ÚJ
>Valian de Bravadore avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

*Kissé eltávolodott a kikötőtől, és ami azt illeti fel is támad benne a gyanú, hogy vissza kéne fordulnia. Hiszen a felderítési hadművelet nem szólt a közeli erdőre, csak a kikötőre. De azért tovább megy. Valami ellenállhatatlan erő vonzza ebbe az irányba. Pont mint pár hónappal ezelőtt az első alkalommal az Artheniori templom felé.*
~ Ébredezik bennem valami ~
*Egészen tisztán érzi a hívást, bármi is legyen odabent ami annyi éven át szunnyadt, most egészen határozottan el kezdett magához térni. És napról napra erősebb.
A kibontakozó torony képe valahogy nem lepi meg, mintha sejtette volna hogy valami ilyesmi várja majd az út végén. Leszáll a lóról, kiköti a hátast, aztán ( természetesen még lelki elragadtatása közben sem felejti el a fegyver arzenálját ) belép a toronyba, hogy utána járjon mi ez az erő ami ide vonzotta.*


72. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-04-09 13:33:03
 ÚJ
>Wram Vrauk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Worenth//

*Wram elismerően bólint a mágus szavaira.*
-El kell ismernem, hasznos volt. Azt hiszem, még jönni fogok ide.-
*Mondja az ork, majd olyan arcot vág, mint aki elfelejtett valamit.*
-Szentélyt mondtam? A templomra gondoltam. A szentélyről csak hallottam. A templom talán jobb lenne, ott legalább ismerek néhány arcot.-
*Magyarázza a vajákos, és mosoly húzodik arcára.*
-Örülök, ha nem találsz kivetnivalót személyemben. Mester! Köszőnök mindent. Ha minden jól megy, hamarosan visszatérek. Legalább félig töltött kupával.-
*Fordul az öreg felé, célozva a beszélgetésükre. Ezután kilép a kapun, és körülnéz.*
-Akkor merre?-
*Kérdezi Worenthet.*


71. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-04-08 22:35:22
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Wram Vrauk//

*Varázslata sikerül, így mikor kézfejének nyomja botját a mágus, pár másodperc alatt változik át külseje. Érzi a megkeményedett bőrt, és a folyamatosan növekedő szőrt, ami olyasmi vastaggá válik, mint egy farkas bundája. Egész testét elborítja, még arca egy részét is, mintha szakálla lenne úgy fest. Színe is amolyan szürkés fekete színű lesz a szőrzetének, így hasonlít egy két lábon járó farkasra. Azt is rögtön érzi Worenth, hogy bizony gyorsan melege is lesz, de hamar el fog múlni a hatás.*
-Akkor ezek szerint hasznos volt a látogatás, és nem bűvészkedés történt. *mondja kicsit cinikusan, de nem sértően.* -A szentélybe ? *kérdezi, bár kérdését inkább saját magának teszi fel. Állát kezdi vakargatni, amit szintén benőtt a szőr.* -Ott is tanulható a mágia ? *kérdezi most már Wram-tól, és ha az igennel fog válaszolni, fel fognak csillanni a mágus szemei is. Ez volt a harmadik hely, aminek a híréről hallott, és bár most már tényleg úgy tervezte, hogy a templomba megy, de a szentély is kecsegtetően hangzik, és hátha még nem is kellene egyedül mennie.*
-Vagy akár farkasnak is. *mutat saját magára mosolyogva Worenth, közben egy két vízcsepp gördül le homlokáról.*
-Nincs ellenemre. *válaszolja szintén komolyan, majd viszonzásképpen megveregeti az ork vállát. A mágus a szék felé ballag, és magára veszi a karfán pihenő köpenyét, ami gondtalanul sikerül, hiszen a varázslat szép lassan kezd megszűnni, így a mágus újra átveszi a szokásos külsejét. Közben megérkezik a varázsló is, aki kezében tart egy könyvet, de úgy tűnik, mintha saját magának bogarászta volna elő.*
-Hát lassan indulunk mester. Köszönjük a segítséget ! *hajt fejet az öreg varázsló előtt, és tulajdonképpen Wram nevében is megköszöni az öreg fáradozását.*
-Hamarosan látjuk egymást. *mondja még Worenth, majd komótos léptekkel indul meg a kijárat felé.*
-Minden jót, és jó utat. *köszön el az öreg varázsló is, és Worenth már ki is lép a mágustorony ajtaján. Beleszippant a friss levegőbe, ami sokkalta kellemesebb mint a bent uralkodó enyhe doh szag, majd megvárja, míg az ork is megérkezik a szabadba.*
-Ezúttal te fogod mutatni az utat. *nyújtja előre karját mosolyogva Worenth, aki buzgón fogja követni az orkot egyenesen a szentélyig, ahol könnyen lehet, hogy ők fogják majd alkotni a legfurább párost.*


70. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-04-08 14:18:57
 ÚJ
>Wram Vrauk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Worenth//

*Figyelmesen lapozgatja a könyvet. Leginkább a mágia és a növények kapcsolatáról szól. Épp lapozni készül, amikor megérzi, a közeledőket, így felnéz. Az öreg magiszter látványa rég feledésbe merült emlékeket idéz fel, így amikor ráköszön a mágus, Wram feláll, és törzsi válasszal felel.*
-Üdv, a szellemek erejének birtokosának!-
*Bukik ki a száján, amit meg is bán, de az öreg arcon csak megértés honol.*
-Nem a törzsekben vagyunk, nyugodj meg. Tudom miért jöttél, és azt is, hogy merre menj tovább.-
*Mondja a mágus, lehunyt szemekkel, lassan lélegezve. Egy pillanat múlva ismét megszólal.*
-Elindultál az ösvényen, de ez az út rögös. Sokat kell még tanulnod. El kell sajátítanod az energiák begyűjtésének titkait. Az energia nélkül formázásra sincs szükség. -
*Magyarázza, s közben egy kupát emel fel. Wram pislogva mered az edényre.*
~Nem emlékszem, hogy itt lett volna az előbb.~
-Az elméd egy üres kupa, az energia pedig a bor, amit beletöltesz. Te döntöd el, mikor és meddig töltöd.-
*Néz mélyen az ork szemébe, mire Wram egyhamar elkapja a tekintetét. Azonban megértette, és rábólint az üzenetre.*
-Köszönöm, Mester. Megvilágítottad az utamat.-
-Én csak egy fénypont vagyok, de te indultál el. Ha elakadsz, keress meg bátran.-
*Veregeti meg a vállát az öreg, majd magára hagyja a gondolataival.*

*Már indulna, amikor Worenth visszatér és izgágán kérdezgeti.*
-Megtudtam, amit kellett. Ideje visszatérnem a szentélybe egy kicsit.-
*Feleli, aztán előbb csodálkozva, majd nevetve nézi a varázslót.*
-Nem mondom, elmehetnél nyestnek, vagy mókusnak!-
*Nevet fel az ork, meglapogatva az ember hátát.*
-Velem tartasz?-
*Kérdezi elkomolyodva.*

A hozzászólás írója (Wram Vrauk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.08 15:06:11


69. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-04-08 09:40:45
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Wram Vrauk//

-Tiszteletem mester ! *hajtja meg fejét az öreg varázsló előtt, aki kis híján fellökte a nagy sietségében. Előbb felnéz a hórihorgas érkezőre, egy kicsit összeráncolja szemöldökét, majd egy pillanat múlva jön is a felismerés, kikerekednek szemei, és vidáman szólítja meg az érkezőt.*
-Áh Worenth. Üdvözöllek barátom ! *hajt kicsit szintén fejet üdvözlésképpen, majd kissé hitetlenkedve néz fel.* -Nem hittem, hogy ilyen hamar viszont látlak. *közben int kezével, hogy induljanak el lefelé a lépcsőn. A nagyteremben lévő Wram persze ezt mind hallhatja, ha más nem már csak az erős visszhangzás miatt is.*
-Megfogadtad a tanácsomat ? *érdeklődik a varázsló, akinek öreg kora ellenére kiváló a memóriája.*
-Igyekszem mester, igyekszem. *feleli Worenth, és fújtat egy rövidet, mert ez nem olyan egyszerű, de a korábbi ide látogatása nagy segítség volt kétségtelen.* -Viszont most nem egyedül érkeztem. *mondja Worenth, miközben leérnek a lépcsőn, és megindulnak a nagyterem felé.* -Tudom. *válaszolja mosolyogva, de nem öntelten a varázsló. Aztán pár lépés, és már ott is vannak Wram előtt, aki látszólag nagyon belemerült egy könyv tartalmába.*
-Üdvözöllek ! *szólítja meg az öreg kissé rekedtes hangján az orkot, kissé megemeli jobbját, majd rögtön kérdez is.* -Miben lehetek segítségedre ? *közben Worenth hátrébb lép, amíg ők lefolytatják az eszmecserét, és megnézegeti a varázslatokat tartalmazó tekercseket. Különös varázslatok ezek, amiket az öreg varázsló elmondása szerint csak itt tanulhat meg, és itt fejleszthet tökélyre. Kis ideig olvasgatja, majd visszateszi a helyére, és visszalép a pároshoz. Az öreg varázsló közben elballag a polcokhoz, mintha valami könyvet bogarászna elő.*
-Na mit mondott ? *kíváncsiskodik a mágus, aki bár hallotta a szavakat, de annyira lekötötte figyelmét a varázslatok olvasgatása, hogy nem is figyelt oda.*
-Itt különös varázslatok birtokába juthatsz, ha megfelelőképpen formálod az energiát, bár nem könnyű. *szögezi le a mágus, majd amíg az öreg varázsló bogarászik, be is mutat egyet Wram-nak. Mágus botját maga elé emeli, majd egy varázsigét ejt ki halkan, de hallhatóan, aztán ha sikerrel jár, a botja tetején lévő gömb felvillan. Ha felvillant, a gömböt testéhez emeli, és amennyiben ez sikerül, könnyen tátva maradhat az ork szája.*

A varázsló egy Bársonyos irha nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására bőre és szőrméje egy vadállathoz válik hasonlatossá, megvédve őt akár a rendkívüli hidegtől is, 3 kör időtartamig.

68. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-04-08 05:51:07
 ÚJ
>Wram Vrauk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Worenth//

*Wramnak felszikrázik a szeme egy pillanatra, hallva a rendre utasítást, ám nem szól semmit. Mikor a fakóhajú belöki az ajtót, morogva lép be elsőnek.*
-Lássuk a medvét.-
*Akaratlanul is megérinti érzékeit, az itt uralkodó légkör. A kortalanság lebegi be a termet, és egyfajta nyugalom. Az ork kopó módjára szaglássza körbe a polcokat, a könyvek, tekercsek között nézelődve.*
-Tud valamit a vén kurafi, az már biztos! Kiváncsi leszek, mit fog hozzám szólni.-
*Vigyorog a háta mögé, az emberre, válaszolva a kérdésére. Egy könyvet emel le a polcról, mely a sámánikus tradiciókkal foglalkozik. Pipára gyújtva ül le egy asztalhoz, onnan int csak az embernek.*
-Menj csak. Alig várom a nagy találkozást.-
*Feleli flegmán, ám látszik, hogy figyelmét immár a könyv köti le. Bár hallja, ahogy társa elindul, sőt a fönti motozást is, nem emeli meg a fejét, hanem belemerül a könyvbe.*


67. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-04-06 19:54:32
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Wram Vrauk//

//Séta//

*Egy újabb hosszú út, ami után megint jól el fog fáradni, viszont most nem egyedül indul a torony felé, hanem közel sem hétköznapi útitársával. Sétálás közben pár szót váltanak, de részletesebb válaszadásba egyikük sem merül, inkább szűkszavúan beszélgetnek. Worenth kicsit előrébb lépked, és bár félhetne attól, hogy az ork váratlanul megkínálja a pengéjével, azonban minden félelme elmúlt, és pontosan érzi, hogy nem jelent rá veszélyt az ork. Talán ez miatt is borul ki kicsit, majd torpan meg az ork szavai hallatán. Visszafordítja fejét, és szúrós tekintettel mered a vörös szempárba.*
-Ha azt hiszed, hogy a trükkök miatt indulunk útnak, akár vissza is fordulhatsz ork. *biccent is egyet a vissza irányba, hogy még inkább nyomot hagyjanak szavai.* -Igen ismerem, mivel jártam már nála, és elhiheted, hogy nem bűvész, de hamar rá fogsz jönni, mennyire átjárja az energia. *mosolyodik el kicsit, aztán tovább indul, és reméli, hogy a torony észrevételekor befejezi a zsörtölődését.*

//Mágustorony//

-Hát nem mai darab annyi szent. *néz végig a tornyon, újra megszemlélve az épületet, aminek látványától nem is csoda, hogy Wram kissé szkeptikus, mivel ő sem vélekedett előszörre másként.*
-És most bemegyünk. *nyitja ki az ajtót Worenth, ami durva nyikorgások közepette tárul fel a kíváncsi kalandorok előtt, és még visszhangot is ver a torony előterében. Miután Wram beljebb fárad, Worenth is belép, és becsukja maga mögött az ajtót.*
-Erre. *biccent, majd megindul előre, egyenesen a nagy terem felé, ahol ott sorakoznak a könyvek, rúnák, és varázstekercsek tömkelege, mind szépen elrendezve, pont úgy, ahogy legutóbb is.*
-Na ehhez mit szólsz ? *néz az orkra, jobb karját pedig körbejártatja a polcokon. Amíg az ork nézelődik, Worenth az asztalhoz ballag, leveszi köpenyét, és leteríti a szék karfájára. Biztos benne, hogy az öreg varázsló pillanatokon belül felbukkanhat, mert ha nem is érzékel semmit, az ajtó nyikorgása biztosan megüti a fülét. Elballag az ork mögött, és közben odaszól neki.*
-Helyezd magad kényelembe, mindjárt jövök. *indul el vissza a bejárat felé, úgy dönt, nem várja meg a varázslót, hanem inkább felkeresi ő maga. Wram addig szépen nyugodtan körbenézhet, és felmérheti a terepet. Worenth elindul felfelé a csigalépcsőn, de már hallja is lefelé a léptek hangját, és akaratlanul is elmosolyodik.*


66. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-04-06 18:49:59
 ÚJ
>Wram Vrauk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Worenth//

//Séta//

*Wram igazából már nem igen figyel a beszélgetésre, hisz gondolatait a torony, és a benne lakozó tudás foglalja le. Gondolataiba merülve lépked a mágus után, aki láthatóan már járt a varázslónál.*
-Ember, mégis kihez tartunk? Ismered? Nem szívesen kennék adósa egy öreg mágusnak, holmi kis trükkért cserébe.-
*Zsörtölődik az ork, àm azonnal elhallgat, amint meglátja a tornyot.*

//A torony előtt//

-Szóval ez az. Elég ócska.-
*Mondja hangját lehalkítva Wram, ám az épületből áradó múlt szaga félreismerhetetlen. Kiváncsian mered Worenthre.*
-És most?-


65. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-03-14 19:28:26
 ÚJ
>Urfang Ulippo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Szelíd

*Hazafelé menet természetesen a mágustornyot sem hagyhatja megtekintés nélkül, hisz a nemrég kezdett mágikus tanulmányait illetően bizonyára haszonnal tölthet el itt egy kis időt. A toronynál ugyanaz az ismerős érzés keríti hatalmába mint amit a tündérkertben érzett, de ezúttal már ügyet sem vet rá, talán csak elrontotta valamivel a gyomrát, attól ilyen furcsa a hangulata.
Hasonlóképp nem vet ügyet Echnalra sem, akivel úgy látszik állandóan összefutnak akárhova is menjen, a zsoldos odabent épp a tekercsek közt turkál. Ő a maga részéről szívesen üdvözölné, de a marcona alak legutóbb sem volt vele túl barátságos, még a zsákját sem segített hozni. Pedig ő emlékszik még rá, amikor a temetőben megmentette az életét, de hát nem kötelező hálásnak lenni. Talán Echnal is dicsőségre vágyik mint ő és sérti az önérzetét, hogy az ifjú Ulippo ilyen rövid idő alatt Arthenior hírneves bajnoka lett. Persze nem fog bocsánatot kérni a sikerei miatt, inkább felmegy az emeletre és ott kezd el kotorászni az iratok között.
Őt leginkább a légmágia érdekli, már ki is találta, hogy ha megépül végre a műhelye és elkészül a repülő szerkezete, akkor azt különböző légvarázslatokkal bírhatja majd hatékonyabb szárnyalásra. Az lesz csak a jó móka! Arról nem is beszélve, hogy a hírneve akkor a legendás bajnoki címről egyenesen mitikus hőssé emelkedhet. Talán még királlyá is koronázzák valahol. De ez még azért odébb van. Egyelőre csak megvizsgálja ezeket a tekercseket, az egyik pergamen sarkán észrevesz egy biztató jelet, egy felhő látható rajta amelynek emberarca van és a szájából csillogó anyagból festett szellőt fújdogál.
Igazán érdekes, ez a tekercs biztosan valami hasznos tudást rejteget, amit nem árthat az eszébe vésni.*

A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.03.15 15:09:35, a következő indokkal:
világidegen szó



64. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-03-14 14:21:46
 ÚJ
>Echnal Garm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232

Játékstílus: Vakmerő

*A torony szinte barátjaként üdvözli a zsoldost, ki már-már szeret ide járni. Sosem zavarták az emberek, hiszen gyermekkorában is gyakran járt piacra apjával, hogy túladjanak az állatokon, de ez a csönd ami a toronyban fogadja, valahogy mégis mindig itt tudja tartani a férfit. Persze nem a nyugalom a fő erénye a helynek, hanem a tudás amit rejt, s a hatalom, amit ellehet vele érni.
Echnal üdvözli az ősz mágust, ki viszonozza a férfi kedvességét, és folytatja a dolgát, bármi is legyen az. Szegény öreg, gondolhaták egyesek, hiszen itt él, egyedül ebben a kies helyen, csak azért, hogy a betérő mágustanoncokat képezze. Echnal biztos nem tudna így élni, de szerencsére nem is engedik neki. Egyszer talán leülhetne beszélgetni az öreggel, hogy megtudja ki volt ő egykoron. Ám ez a nap nem ma lesz, és nem is holnap. Sok dolga van még a zsoldosnak, s az idő kevés, sőt, talán már el is késett.
Hirtelen jött ötlettől vezérelve az ismerős tekercsek mellé kutatni kezd valami más után. Egy ekkora helyen bizonyára vannak ismeretterjesztő írások a mágiáról, így a mágikus lényekről is. Még pontosabban, az Erdő Szelleméről.*


63. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-03-01 23:06:05
 ÚJ
>Ryn Joshera avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 63

Játékstílus: Szelíd

*A sziklás területet egylhagyva egy erdős részhez ér és ott nézelődik. Kiskutyája a táskájában elaludt. Egyszercsak érszrevesz egy tornyot. Alig látszik, hogy ott áll, mert sűrű növényzet takarja el. A lány közelebb megy és bekopogtat. Várakozik egy kicsit majd hall egy hangot:*
- Szabad!
*És az ajtó csikorogva kitárul. Egy öregember áll előtte egy kerek szobában. Mindenütt polcok vannak, megrakva könyvekkel és tekercsekkel, valamint egy nagy kerek faasztalon lát néhány varázsláshoz használatos kelléket. Kicsit arébb egy máik asztalnál rengeteg kis üvegcsét lát, amelyekbe színes folyadékok vannak töltve. Az öreg reszelős hangon megszólítja:*
- Szerbusz gyermekem! Hogyhogy errefelé hozott utad?
- Szépnapot! A véletlen sodort ide.
- Én azt mondom, hogy véletlenek nincsnek, minden okkal történik. Na, de kerülj beljebb, ne itt ácsorogj!
- Köszönöm szépen. Nem akarok illetlen lenni, de megkérdezhetem, hogy mi ez a hely és ki maga?
- Ez a mágustorony, én pedig az itt élő utolsó varázsló. Ha érdekel a történet, vagy szeretnél beszélgetni, akkor foglalj helyet, készítek egy kis teát.
*Néhány percbe telik és jön vissza a torony emeletéről. Kezében egy tálca és két csészényi tea van rajta.*
- Tehát, mint említettem, a mágustoronyhoz vezetett utad. Régen nem csak én éltem itt, hanem sok más varázsló is, de ők vagy elmentek innen vagy már nem élnek. Én maradtam itt már csak. Az idetévedőknek nyújtok útbaigazítást, de szállást is tudok biztosítani, hisz van néhány szoba. Ezen kívül tanácsokkal látom el az ifjú varázslókat, sőt tanítom is a mágiát. Van egy olyan érzésem, hogy te is érdeklőtsz a mágia iránt.
-Ezt nagyon jól gondolta. Egyébként a nevem Ryn Joshera, azt hiszem , hogy a víz mágia lenne nekem való.
- Ezt könnyen kideríthetjük. Lenne néhány kérdésem és, ha válaszolsz, akkor tudok véleményt nyilvánítani.
- Kérdezzen csak!
- Szívesen lopsz el dolgokat vagy csapsz be embereket?
- Nem, egyáltalán nem.
- Ha látsz egy sebesült állatot, akkor mit teszel?
- Megpróbálok segíteni rajta.
- Hagynád, hogy bántsanak egy ártatlan embert?
- Nem, közbelépnék.
- Ha téged bántanak, mit tennél?
- Megvédem magam.
- Érzel magadban bosszúvágyat valaki felé?
- Hm..., nem.
- Igen, a vízmágia valóban jó választás lenne számodra. Látom nagyon kimerûlt vagy. Itt maradhatsz éjszakára. Ha fölmész a csigalépcsőn két emeletet, akkor menj be jobbra a második ajtón! Abban a szobában lemosakodhatsz és lepihenhetsz.
- Ó, nagyon köszönöm.
*Meg is keresi a szobát. Egy egyszerű ágyat talál, egy lavórt és szappant. Megmosakszik a lavórban, haját és megmossa. Átvesz egy tiszta ruhát, a másikat kimossa és kirakja száradni. Töpörtyű felébred, így játszik egy kicsit vele, de mivel már fáradt, ezért ledől pihenni.*

*Másnap, ahogy lemegy a lépcsőn megérzi, hogy cipót sütöttek. A mágus megkínálja eggyel, s ő boldogan elfogadja. A nap nagyrészét azzal tölti, hogy a varázsló történeteit hallgatja, megtanulja néhány győgyfőzet receptjét, s olvasgat a varázskönyvekből és pergamentekercsekből. Egyre inkább beleássa magát a mágiába, s ennek kifejezetten örül.* ~Nagyon jó, itt. Ez az ember nagyon bölcs és kedves, jól ismeri a természetet.~
*Önként felajánlja, hogy kitakarítja a szobákat. Miután végez és kinéz az ablakon, akkor látja, hogy már kezd sötétedni, így még egy éjszakát eltölt a mágustoronyban.*
- Holnap azonban indulnom kell. De lehet, hogy a közeli jövőben visszatérek.


62. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-03-01 17:45:50
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

*Hatalmas erővel tombol a szél, villámok cikáznak fel-alá az égen, az esőfüggöny pedig sűrű fátylat alkot, borzasztóan nehezítve ezzel a tájékozódást, és a látási viszonyokat. Worenth teljesen összehúzza magát, csuklyáját teljesen fejébe húzza, épp csak annyira, hogy szemeivel a lába elé tudjon nézni. A fákat csavarja a szél, a levelek össze-vissza kavarognak a földön és a levegőben, a vékonyabb ágak egy reccsenés után pedig a földre zuhannak. Kétségtelen, hogy nagy vihar van, és ha hallgatott volna az öreg tengerészre, miszerint maradjon a fenekén, és eszébe ne jusson elindulni, akkor most bizony egy fogadóban ücsöröghetne egy pohár ízletes forró tea mellett. De a mágus fittyet hányva mindezekre, útnak indult, és bizony ki is vesz a távolban egy toronyhoz hasonlító építményt.*
~Remélem az lesz az.~
*Nagyon nehezen kivehető, így semmi sem biztos, viszont minden egyes megtett méterrel közelebb kerül felé. Botját is használja, hogy néha megtámassza magát, közben már a hideg is kirázza. Köpenye teljesen átázott, és már csupasz bőrén is érzi a hideg esőcseppeket, amik villámgyorsan gurulnak végig, megborzongatva ezzel a mágus testét. Háta mögül egy hatalmas csattanást hall, amint az egyik fába belecsap a villám, az pedig kettétörve csapódik a sáros földbe, mély krátert vájva így maga alatt.*
~Tarts ki, már nincs messze. Tarts ki.~
*Nyugtató szavai közben megbotlik, és féltérdre esik. Tenyerével a földre csap, így a sáros víz az arcába csapódik. A mágus behunyja szemeit, majd pár pillanatig mozdulatlanná válik. Igyekszik elméjéből a nehéz körülmények miatti rossz gondolatokat kiűzni, és megtisztítani a tudatát. Egy perc telhet így el, mikor kinyitja szemeit, kiegyenesedik, hátralöki fején a csukját, majd megmarkolja botját, és keményebb léptekkel indul tovább.*
~Nem fogsz ki rajtam.~ *húzódik vigyorra a szája. Fejben ezt sikerül is eldöntenie, így fizikailag is erősebbnek érzi magát. Eldönti, hogy bizony őt most senki és semmi nem tántorítja el a céljától. És mire ezt eldönti, már el is érkezik a mágustoronyhoz, és mihelyt a bejáratához lép, mintha az eső, és a szél is kicsit alábbhagyna. A mágusnak az az érzése támad, hogy valami mindenképpen meg akarta akadályozni abban, hogy ideérjen.
Belép, és becsukja maga mögött az ajtót. A kívülről omladozó épület első pillantásra belülről másabb képet fest. Két utat vél látni jobbra és balra, szembe pedig valamilyen nagyobbacska termet.*
-Hahó ! *dördül Worenth hangja, a falak pedig erős vízhangot vernek.*
-Van itt valaki ? *kérdezi, közben tekintete ide-oda vándorol, de egyenlőre nem érkezik válasz. Megrázza vizes haját, köpenyét pedig leveszi, és még itt a bejáratnál kicsavarja. Csizmájában is áll a víz, így a feleslegtől is megszabadul. Ahogy ezek után lépked előre, kis vízcseppek maradnak utána foltokban, ahogy a ruhájáról a földre cseppennek. Remélhetőleg a torony varázslója nem penderíti majd ki érte. Előre sétál a terem irányába, közben azon töpreng, vajon tényleg megtalálja itt a varázslót avagy sem. Jobban megnézve a torony nem éppen a legalkalmasabb az életre, de legalább nem háborgatják, legfeljebb az ide utazó buzgó kalandorok és tanulni vágyók. Eléri a termet, és be is lép az ajtón. Szinte tátva marad a szája a látványtól. A rengeteg polc tele van könyvekkel, tekercsekkel, rúnákkal, és amerre csak néz a teremben, ez a látvány fogadja. Minden része gondosan meg van világítva gyertyafénnyel, és még egy kis rozoga asztalka, és hozzá két szék is található.*
-Hűha. Ez igen. *lép a terem közepébe, majd visszanéz a bejáratra, ami üresen tátong. Worenth leteríti köpenyét az egyik szék karfájára, majd karba tett kézzel kezdi szemlélni a könyvek sokaságát. A borítók különböző színűek, van kék, sárga, piros és zöld is, ezektől eltérőt azonban keveset lát. Mivel semmi nem akadályozza, így felnyúl, és kihúzza az egyiket. Kemény borítós kötet, jó pár száz oldallal. A borító elején nagybetűkkel az alábbi cím olvasható.*
"A világot behálózó energia"
*Bal kezébe helyezi, jobb kezével pedig lapozgatni kezdi. Rengeteg írás van benne elég apró betűkkel, de rajzok és sok szimbólum is tarkítja a könyvet. Aztán a bejárat felől valami koppanás üti meg fülét. Hirtelen összecsapja a könyvet, és azonnal odanéz, de nem lát semmit. Kicsit kivár, majd újra lapozgatni kezdi a könyvet, végül visszahelyezi oda, ahonnan elvette. Hátra teszi kezeit, nyakát picit előre nyújtva figyelgeti a tekercseket, majd kihúz egyet a sok közül, és széttekeri. Ezen négy sor szöveget talál, és miközben olvassa, mutató ujjával is követi azt.*
-Éj vegyül nappal, tűz vegyül vízzel, föld vegyül éggel, hold vegyül a farkasokkal. *mondja ki a szavakat, amik kissé hátborzongatóak. Picit megemeli fejét, mint aki várja, hogy mi történik, de továbbra is semmi. Megrázza fejét, a számára érthetetlen írás olvasása után, majd visszateszi a helyére a tekercset. Ekkor újra meghallja háta mögül a koppanást, viszont ezúttal rögtön hang is kíséri.*
-Jó kis varázslat, de felettébb veszélyes. *öreg, megfáradt, de bölcs hang az, ami a mágust megszólítja. Worenth megfordul, és ekkor már tisztán látja a bejáratnál az alakot.*
-Maga a torony varázslója ? *jön az értelmetlen kérdés, amire pontosan tudja a választ, viszont hirtelen zavarában nem tud mást kérdezni. Az öreg varázsló bólint egyet, majd megindítja lépteit Worenth felé.*
-Biz én vagyok. Minek köszönhetem a látogatásodat ? *kérdezi a vártnál sokkalta kedvesebben és barátságosabban.*
-Hallottam egyet s mást a mágustoronyról, és úgy gondoltam, utána kell járnom, hogy igazak e.
-Csakugyan. És mit hallottál ? *kérdezi vastag szemöldökét felvonva kíváncsian.*
-Az igazat. *feleli neki Worenth mosolyogva majd felemeli mindkét karját, és körbemutat a teremben.*
-Hiszen ez csodálatos. Ez mind a magáé ? Mondja mióta él itt ?
-Ezek itt mind a toronyé. *mutat hasonlóképpen körbe a varázsló, csak ő a botját használja mindehhez. Majd elindul lassú léptekkel a székek irányába, és helyet foglal arra, amelyikre Worenth nem terítette rá vizes köpenyét.*
-Már az idejét sem tudom. És miben lehetek a segítségedre ? *először legyint egyet, majd összefonja ujjait, előre könyököl az asztalra, és Worenth-re szegezi tekintetét. Még mindig kicsit meg van illetődve, és el van képedve. Biztos benne, hogy rengeteg segítséget kaphat az öreg varázslótól, és hogy a könyvek számtalan varázslatot és tudást rejtenek.*
-Tudja magam is a mágia útját járom, azonban tudásra szomjazom. A könyvekbe szeretnék beleolvasni, és egy kicsit áttanulmányozni az írásokat.
-Akkor csak tessék. *nyújtja előre jobbját, mutatva ezzel, hogy bátran megteheti ha akarja. Worenth kissé mélyebben meghajol, köszönetét és tiszteletét kifejezve ezzel, majd kicsit tanácstalanul fordul ismét az öreg varázslóhoz.*
-Levegő mágiával foglalkozót keresek.
-Az lesz az. *mosolyog, majd felemeli botját, és az egyik könyv borítója egy pillanatra tompán ragyogni kezd. Ezzel Worenth meg is látja, hogy melyikre gondolt a sok közül. Kisvártatva felnyúl érte, és le is veszi a polcról. Valamivel kevesebb oldalas, könyv, és ahogy belelapoz, lapjai is kezdenek már porhanyóssá válik.*
-Jó régiek már. *jegyzi meg, majd meglát egy kis képet egy forgószélről, ami épp egy házat kebelez be. Elolvassa a hozzá írt részt, ezúttal nem hangosan, hanem inkább csak maga elé dünnyögi. Aztán hóna alá csapja, és még két könyvet vesz le. Egyik a vízmágiával, másik a földmágiával foglalkozik. Majd a három könyvvel megindul az asztal felé, és helyet is foglal szemben az öreg varázslóval.*
-Sokan látogatnak el hozzám, és böngészgetik a könyveket. *mondja az öreg varázsló kérdezés nélkül, aki kissé közelebb hajol, figyelve ezzel, hogy Worenth épp melyik oldalt olvasgatja vagy nézegeti.* Viszont csak kevesen értik meg ezek mondanivalóját.
*Worenth biccent egyet, és igyekszik majd ezt megcáfolni. Pár perc telik el, amikor is pár oldalt elolvas. Az ősz varázsló némán figyel, csak mély levegő vételei hallatszódnak.*
-Ez mit jelent itt ? *mutat a mágus az egyik szövegre, majd az öreg felé fordítja a könyvet, és hangosan mondani kezdi a leírtakat.*
"Szellőből tornádó, gyorsan végigsöprő, folytán forogva forog ide-oda, szelet keringetve tekergő, pusztító áradat."
*Worenth értetlenül csóválja meg fejét, aztán az öreg varázslóra néz, aki picit kivár, majd mosoly ül arcára, és kicsit halkabban mondja el a szöveg jelentését.*
-Nincs jó és rossz varázslat, mert nem létezhet. Mindegyik ágnak megvan a pozitív, és negatív oldala. Varázsolhatunk meleget, hogy ne fázzunk, vagy hogy a fáklyánk fénnyel töltse meg a sötétséget. Ugyanakkor. *bök a Worenth székhez dűtött botra, amiben a picike forgószél forog örökösen, fáradhatatlanul.* A legkisebb szélből, is válhat tornádó.
*Worenth ezzel eddig is tisztában volt, viszont ezen a helyen, az ember elméje nyitottabb és tisztábban lát, mint bárhol máshol. Tenyerét végigsimítja arcán, majd hosszú hajába is beletúr, végül az öreg varázslóra pillant.*
-Ezek szerint jó és rossz mágus sincs mondja ?
-Na azért az már nem ilyen egyszerű. *emeli fel kezeit az öreg varázsló, majd odanyúl a könyvhöz, és a legutolsó oldalra lapoz. Worenth számára teljesen ismeretlen betűk tárulnak szemei elé, amikkel nem tud mit kezdeni.*
-Mit jelent ?
-Mindez attól függ, ki formálja az adott ág energiáit. Nem az a jó mágus, aki nem varázsol támadó varázslatot, és nem az a rossz, aki nem használ védekező varázslást. *mondja szép lassan az öreg mágus, mindegyik szótagnál kis szünetet tart, hogy még inkább érthető legyen, mit is akar mondani.*
-Minden aprócska varázslással lehet jót, és rosszat is tenni. *majd néhány példát kezd felsorolni az öreg, Worenth pedig csendesen hallgatja. Ahogy az öreg beszél, szép lassan összeállnak a képkockák, majd mikor egy részhez ér, kicsit görcsbe rándul, és szíve hevesebben kezd verni.*
-Sokan félreértelmezik a fekete mágiát is. Attól, hogy birtokában vagy a tudásának, még nem vagy okvetlenül gonosz, főleg ha nem használod. Sőt ha tudod formálni, könnyebben védekezhetsz is ellene. Hisz én sem vagyok gonosz, mégis birtokába vagyok a tudásnak. *mutat magára az öreg varázsló, majd mondandója végén mosoly kerekedik arcára. Worenth nem számított arra, hogy a varázsló ilyen kedves és segítőkész lesz. Inkább egy házsártos, hóbortos öregre számított, különösen a bezártság miatt, azonban helyén van az esze, tudásához pedig nem férhet kétség.*
-Talán igaza lehet. *mondja Worenth, közben lehajtja fejét, és a padlót bámulja.*
-Miért érzem úgy, hogy zavarttá válsz a fekete mágia hallatán ?
-Mert így is van. *emeli fel fejét Worenth, és mélyen az öreg varázsló szemeibe néz, és elmeséli a történetét.*
-Ifjú koromban, a falumban páran a mágiáról tanultunk. Aztán valahogyan ráakadtam egy könyvre ami a fekete mágiával foglalkozott. Egyre inkább kezdtem beleásni magam egyik barátommal a könyv rejtelmeibe, azonban ő ennek hatására teljesen megváltozott. Végül rátámadott a tanítónkra egy halálos átokkal, azonban gyenge volt hozzá, és visszafelé sült el. Meghalt. *szavaiból mélyen kiérezhető a fájdalom, a bánat, és a gyász, ami még két évtized leforgása után is marcangolja.*
-Ezután száműztek, mert engem tartottak felelősnek a történtekért. *fejezi be mesélését, majd a végén hátradől, és összefonja maga előtt ujjait. Az öreg varázsló bólogat, majd megcirógatja szakállát, végül pedig véleményt nyilvánít.*
-Tipikus eset, ugyanakkor téves is. Ezért nem lehet valakit száműzni. Nem is értem, különös egy hely lehetett. *vakarja meg értetlenül feje búbját a varázsló, majd fújtat egy nagyot.*
-Ha ez kísér utadon, és ezen rágódsz, sosem szabadulsz a gondolattól. Márpedig értelmetlen az egész ügy. Jegyezd meg. Attól, hogy az ember birtokában van a tudásnak, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy használja is. Ezen gondolkodj el. *kacsint egyet az öreg, majd feláll a székből. Worenth is hasonló képen cselekedne, de az öreg egy intéssel ott marasztalja. Aztán még pár könyvet vesz le a polcról, és odateszi a másik három mellé az asztalra.*
-Ezeket olvasd át, hidd el megéri, sok hasznosat találsz benne. Én most visszavonulok egy kis időre, ha végeztél találkozunk. *majd elindul a terem kijárata felé. Worenth kicsit zavarban van, gondolatai az öreg varázsló szavain járnak. Megköszöni a könyveket, és a jó tanácsokat, iszik egy korty vizet, kicsit megtornáztatja vállát, majd fellapozza az első könyvet.
Jó pár hosszú óra telik el. A teremben néma csend uralkodik, csak a lapozás hallatszik, meg néha Worenth mozgolódása, esetleg köhintése. Szemei már teljesen elfáradtak, és érzi, hogy már kevésbé képes koncentrálni. Tüzetesebben átolvasta a levegő, és víz mágiáról szóló könyveket, aztán még azokat is, amit a varázsló rakott elé. Azokban inkább a régi idők mestereinek bölcsességei, tapasztalatai, és világnézetei olvashatók. Végül Worenth feláll a székből, és visszapakolja a helyükre a könyveket. Rengeteg időt tölthetne még itt, de egyenlőre ez is elég, így is megfelelő tudással gazdagodott. Elhatározza, hogy ha tudásra szomjazik el fog jönni, és egyúttal meg is látogatja az öreg mágust. Maga mögött hagyja a termet, köpenyét magára veszi, ami idő közben majdnem teljesen megszáradt. A kijáratnál megjelenik az öreg varázsló, és botjára támaszkodva, kíváncsian húzza fel szemöldökeit.*
-Sikerült gazdagodnod ?
-Igen és köszönöm, bár még sok könyv vár majd rám, de egyenlőre búcsúzom.
-Én itt leszek, gyere bátran.
*Worenth kiegyenesedik, majd mélyen fejet hajt az öreg varázsló előtt. Válaszul ő is hasonlóképpen tesz, így megadják egymásnak a kölcsönös tiszteletet.*
-Ég önnel. *int búcsút, majd kilép a mágustorony ajtaján.*
-Ég veled Worenth. *feleli az öreg, majd eltűnik a becsukódó ajtó mögött. Worenth felnéz az égre, ahol a sűrű felhőtakaró közül néha kikandikálnak a napsugarak. A szél sem fúj már, és a víz is szinte teljesen felszáradt. Tehát a vihar is elült, csakúgy mint a mágus érzései. Világos, hogy az öreg mire akart kilyukadni, és a jegyzetek is azt a nézőpontot támasztották alá. De persze mindehhez még idő kell, mire Worenth is ezt felfogja, és véglegesen elkönyveli magában. Így újabb tapasztalatokkal gazdagodva indul el vissza a hosszú úton, és igen valószínű, hogy most majd jól fog esni egy kis harapnivaló, aztán pedig egy kiadós alvás, hogy frissen, kipihenten, újult erővel vághasson neki az élet rögös útján kialakuló megpróbáltatásoknak és kihívásoknak.*


61. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-03-01 09:55:06
 ÚJ
>Udoroar Rauveik avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Szelíd

*Kísérteties, kissé nehézkes léptek halk csoszogásával közeledik a csuhás alak a mágustoronyhoz. Vékonyka lábai, és kezei olykor kidudorodnak a csuha alól. Néha-néha morog magában, ahogy ránéz az őt körbevevő lakosokra. Öltözéke szerencsére fedi éjsötét, mélységi bőrét, és védi a nap égető sugaraitól. Nem szimpatikus neki ez a hely. ~Fény mindenhol, vakító, égető, napfény.~ Mordul még párat magában aztán megáll. Csontjai remegnek a rosszulléttől, mivel csuhája a nap meleg sugarait elnyeli, és fülledt forróság uralkodik öltözéke belsejében. Már várja a pillanatot amikor belép a toronyba, hisz talán ott hűvösebb van, mint kint a tűző napfényben. Hirtelen, gyors, és határozott léptekkel indul a torony ajtaja felé. Belép az ajtót elengedve, ami hangos susogással, és dörrenéssel becsapódik. Meglát egy ősz, kis termetű emberkét, valószínű ő az öreg mágus. Közelít hozzá, s mély rekedtes hangon szól hozzá.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3044-3063