Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 147 (2921. - 2940. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2940. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-02 19:17:16
Üzenet elküldve: 2020-03-02 19:17:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//9. próbatétel//
-Én nem szeretnék eljutni odáig, hogy ennyire illetlenül mutatványozzak nyolcszáz év múlva! *Vonja meg a vállát a pásztormágus. Egyébként sem volt neki tervben, hogy száz évnél tovább éljen, mert ezt már túlzásnak tartja. Persze Abogr valahogy nagyobb tisztelettel áll ehhez a kérdéshez, de még nála sem tartja Learon egészségesnek, hogy ennyit él. A látás kérdésére egyszerűen nem reagál. Ez annyira elcsépelt válasz, hogy felesleges lenne bármit is mondaná rá.*
-Mindenképpen megkérdem. *Válaszol Learon, és aztán kapja a következő feladványt is, a mi egyáltalán nem nehéz Learon számára. Aki készül a télre az okosabb, mint aki elbújik előle. Ekkor érkezik meg egy leány, akivel a pásztor már találkozott. Valami egy mondatot válthattak a csillaghulláskor és habár nem emlékszik, hogy miért, de élénken él benne a kép, hogy az apróság bizony valami fura alak volt akkor is, habár most nem mond semmi olyat ami miatt különcnek tarthatná.*
-Minek keresed? *Teszi fel a kérdést a Sajt-mester, kiindulva abból, hogy nemrég még meg akarták ölni a mestert. Mondjuk kétséges, hogy egy ilyen aranyosnak kinéző lány képes lenne-e rá, de inkább előbb kivár. Ha ránéz, egyébként egy nagy és kerek ötvenest láthat a szakállas mágus feje felett lebegni.*
A hozzászólás írója (Learon Derin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.02 19:19:05
//9. próbatétel//
-Én nem szeretnék eljutni odáig, hogy ennyire illetlenül mutatványozzak nyolcszáz év múlva! *Vonja meg a vállát a pásztormágus. Egyébként sem volt neki tervben, hogy száz évnél tovább éljen, mert ezt már túlzásnak tartja. Persze Abogr valahogy nagyobb tisztelettel áll ehhez a kérdéshez, de még nála sem tartja Learon egészségesnek, hogy ennyit él. A látás kérdésére egyszerűen nem reagál. Ez annyira elcsépelt válasz, hogy felesleges lenne bármit is mondaná rá.*
-Mindenképpen megkérdem. *Válaszol Learon, és aztán kapja a következő feladványt is, a mi egyáltalán nem nehéz Learon számára. Aki készül a télre az okosabb, mint aki elbújik előle. Ekkor érkezik meg egy leány, akivel a pásztor már találkozott. Valami egy mondatot válthattak a csillaghulláskor és habár nem emlékszik, hogy miért, de élénken él benne a kép, hogy az apróság bizony valami fura alak volt akkor is, habár most nem mond semmi olyat ami miatt különcnek tarthatná.*
-Minek keresed? *Teszi fel a kérdést a Sajt-mester, kiindulva abból, hogy nemrég még meg akarták ölni a mestert. Mondjuk kétséges, hogy egy ilyen aranyosnak kinéző lány képes lenne-e rá, de inkább előbb kivár. Ha ránéz, egyébként egy nagy és kerek ötvenest láthat a szakállas mágus feje felett lebegni.*
A hozzászólás írója (Learon Derin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.02 19:19:05
2939. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-02 16:42:00
Üzenet elküldve: 2020-03-02 16:42:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//9. próbatétel//
*Rébuszokból kijut bőven, s ez sosem volt az erőssége, kérdéseire pedig nem lel választ. Azon töpreng, hogy valamit fordítva kellett volna csinálnia, de épp elég neki a környezetváltozás mértéke, a végén még tótágast állna a világ. Nincs kifejezetten szociális kedvében, ezért csak biccent. Az érkező apróság biztosan kap választ attól, akitől kérte, vagy attól, kit megnevezett, de ha mégis elmaradna az információ, a fejével bök a lepkevadász felé. Ha megvizsgálja, az ő feje fölött egy tizenkilences szám lebeg.*
//9. próbatétel//
*Rébuszokból kijut bőven, s ez sosem volt az erőssége, kérdéseire pedig nem lel választ. Azon töpreng, hogy valamit fordítva kellett volna csinálnia, de épp elég neki a környezetváltozás mértéke, a végén még tótágast állna a világ. Nincs kifejezetten szociális kedvében, ezért csak biccent. Az érkező apróság biztosan kap választ attól, akitől kérte, vagy attól, kit megnevezett, de ha mégis elmaradna az információ, a fejével bök a lepkevadász felé. Ha megvizsgálja, az ő feje fölött egy tizenkilences szám lebeg.*
2938. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-02 14:42:54
Üzenet elküldve: 2020-03-02 14:42:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
//A lelketlen//
*Zavaros szavakra gyanakvó tekintet és egy másiknak szegeződő fegyver. Aztán érkezik a válasz is és a magyarázat. Arsenor nem is tudja mit mondjon. Mindenesetre megrázza a fejét. Nem kell több bizonyíték. Leengedi a fegyvert és döbbenten ül le az egyik székre. Mellkasa idegesen fel le jár ahogy szedi a levegőt és próbálja a gondolatait is rendezni. Öccse megjegyzésére felcsattan.*
-Te ne merd! Miután elhagytál vissza se néztél!
*Érkezik a vád, ami már régóta benne élt és ami az igazi öccsének szól. A kalandor zavartan meg is borzolja a haját.*
-Én akkor most magammal beszélek?
*Kérdez rá a dologra mert azért elég fura. És mert akármilyen hülyén is hangzik, de a benne élő öccsével aki nem is létezik, jobban szót ért mint a létező kopasz mágusfélével. A következő szavakra csak sötét pillantást kap az öccse. A kalandozó ösztönök kifejezésre is.*
-Hülye vicc!*A tüske benne van az jól látszik.*És élsz. Az biztos. Talán egy kis hülyegyerek vagy, de jól értesz ahhoz, hogy a bajokat megúszd.*Látszik rajta, hogy nem szívesen dicséri az öccsét. Haragszik, de nem érti miért és nem is gondol bele. Ő nem egy túl bonyolult lélek. Ebben is olyan mint egy gyerek.*
*Zavaros szavakra gyanakvó tekintet és egy másiknak szegeződő fegyver. Aztán érkezik a válasz is és a magyarázat. Arsenor nem is tudja mit mondjon. Mindenesetre megrázza a fejét. Nem kell több bizonyíték. Leengedi a fegyvert és döbbenten ül le az egyik székre. Mellkasa idegesen fel le jár ahogy szedi a levegőt és próbálja a gondolatait is rendezni. Öccse megjegyzésére felcsattan.*
-Te ne merd! Miután elhagytál vissza se néztél!
*Érkezik a vád, ami már régóta benne élt és ami az igazi öccsének szól. A kalandor zavartan meg is borzolja a haját.*
-Én akkor most magammal beszélek?
*Kérdez rá a dologra mert azért elég fura. És mert akármilyen hülyén is hangzik, de a benne élő öccsével aki nem is létezik, jobban szót ért mint a létező kopasz mágusfélével. A következő szavakra csak sötét pillantást kap az öccse. A kalandozó ösztönök kifejezésre is.*
-Hülye vicc!*A tüske benne van az jól látszik.*És élsz. Az biztos. Talán egy kis hülyegyerek vagy, de jól értesz ahhoz, hogy a bajokat megúszd.*Látszik rajta, hogy nem szívesen dicséri az öccsét. Haragszik, de nem érti miért és nem is gondol bele. Ő nem egy túl bonyolult lélek. Ebben is olyan mint egy gyerek.*
2937. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-02 10:12:06
Üzenet elküldve: 2020-03-02 10:12:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//9. próbatétel//
//Tozeya, Learon//
*Ahogy elindult a piacról úgy szedi a lábait, de sebesen, hogy meglátogassa Abogr mágust. Legutóbb nem volt szerencséje, mikor a toronynál járt, rossz emlékei kínozzák azóta is, hogy mik lehettek azok a szörnyek, amelyek akkor meg akarták falatozni őket. Ha szerencséje van, akkor talán már nincsenek ott, sőt bizonyosan nem is tértek vissza. A Toronyhoz elérve előveszi a kis zsákocskát, amit a piacon szerzett és leül a fűbe, hogy előállítsa azt, amire most szüksége lesz. Még a nagymamája könyvéből tanulta a receptet, de nem gondolta volna, hogy akár egyszer is a hasznára lesz. Felhajtja amint kész és vár néhány percet, hogy hasson, majd a már ott ácsorgókhoz sétál. Úgy fest, ő bizonyosan tudják majd hol van a nagy mágus.*
-Szép napokat! Abogr mágust keresem tisztelettel! Meg tudnák mondani merre találom? *Szól oda Learonnak, mégis csak helyibbnek néz ki, mint a nő. Az öreg viszont gyanús neki, de mind a hármat tüzetesen megnézi.*
A varázsitalt elfogyasztó a következő három körben minden látótávon belül tartzkodó személy életkorát látja az illető feje felett.
//9. próbatétel//
//Tozeya, Learon//
*Ahogy elindult a piacról úgy szedi a lábait, de sebesen, hogy meglátogassa Abogr mágust. Legutóbb nem volt szerencséje, mikor a toronynál járt, rossz emlékei kínozzák azóta is, hogy mik lehettek azok a szörnyek, amelyek akkor meg akarták falatozni őket. Ha szerencséje van, akkor talán már nincsenek ott, sőt bizonyosan nem is tértek vissza. A Toronyhoz elérve előveszi a kis zsákocskát, amit a piacon szerzett és leül a fűbe, hogy előállítsa azt, amire most szüksége lesz. Még a nagymamája könyvéből tanulta a receptet, de nem gondolta volna, hogy akár egyszer is a hasznára lesz. Felhajtja amint kész és vár néhány percet, hogy hasson, majd a már ott ácsorgókhoz sétál. Úgy fest, ő bizonyosan tudják majd hol van a nagy mágus.*
-Szép napokat! Abogr mágust keresem tisztelettel! Meg tudnák mondani merre találom? *Szól oda Learonnak, mégis csak helyibbnek néz ki, mint a nő. Az öreg viszont gyanús neki, de mind a hármat tüzetesen megnézi.*
A varázsitalt elfogyasztó a következő három körben minden látótávon belül tartzkodó személy életkorát látja az illető feje felett.
2936. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-01 20:21:07
Üzenet elküldve: 2020-03-01 20:21:07
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//A szél feltámad//
//9. próbatétel//
*Abogr csak csendesen figyel, néha elmosolyodik, de ekkor is inkább csak egy újabb pillangót vezényel a lapba, és tovább szemléli alkotását. Learon kifakadására és Tozeya válaszára röviden felel.*
-Mindig is nagy port kavart, bármerre fordult meg. Ilyen az, ha valaki hatalmas és nem öreg.
*Körözi meg könyökét kicsit. Amint magukra maradnak, Learon panaszait egy újabb válasszal toldja meg.*
-Talán fiacskám... Néha érdemes lenne látni is.
*Magához inti Learont, aki most egy tökéletes fél pillangót láthat a mester előtti pergamenen, de hamar kiderül, hogy nem csak erről van szó.*
-Kérdezd csak meg a lányt, hogy miért kuksolja az eget folyton.
*Kacsint, aztán Learon füle mellett egy újabb pillangót repít a lapba, aminek nyomán lila paca jelenik meg ott. A visszaérkező Tozeya jelenlétében sem zavartatja magát, csinálja dolgát tovább, s nem igazán szól a beszélgetésbe, csak mikor hozzá intéznek kérdést.*
-Fiatal kora óta ismerem.
*Az elismerő szavakat ugyanakkor csak hümmögéssel fogadja.*
-Bölcsebb-e az, ki egész nyáron a télre készül, mint az, ki patakba merül, ha zenitre hág a nap?
*Teszi fel a kérdést, aztán azon kapja magát, hogy ő is rejtvényeket tesz fel, holott ez ma főtéri barátja kiváltsága.*
-De ezen ne ma gondolkodjatok.
*Nevetgél magában ahogy az utolsó pillangó is asztalt ér.*
//9. próbatétel//
*Abogr csak csendesen figyel, néha elmosolyodik, de ekkor is inkább csak egy újabb pillangót vezényel a lapba, és tovább szemléli alkotását. Learon kifakadására és Tozeya válaszára röviden felel.*
-Mindig is nagy port kavart, bármerre fordult meg. Ilyen az, ha valaki hatalmas és nem öreg.
*Körözi meg könyökét kicsit. Amint magukra maradnak, Learon panaszait egy újabb válasszal toldja meg.*
-Talán fiacskám... Néha érdemes lenne látni is.
*Magához inti Learont, aki most egy tökéletes fél pillangót láthat a mester előtti pergamenen, de hamar kiderül, hogy nem csak erről van szó.*
-Kérdezd csak meg a lányt, hogy miért kuksolja az eget folyton.
*Kacsint, aztán Learon füle mellett egy újabb pillangót repít a lapba, aminek nyomán lila paca jelenik meg ott. A visszaérkező Tozeya jelenlétében sem zavartatja magát, csinálja dolgát tovább, s nem igazán szól a beszélgetésbe, csak mikor hozzá intéznek kérdést.*
-Fiatal kora óta ismerem.
*Az elismerő szavakat ugyanakkor csak hümmögéssel fogadja.*
-Bölcsebb-e az, ki egész nyáron a télre készül, mint az, ki patakba merül, ha zenitre hág a nap?
*Teszi fel a kérdést, aztán azon kapja magát, hogy ő is rejtvényeket tesz fel, holott ez ma főtéri barátja kiváltsága.*
-De ezen ne ma gondolkodjatok.
*Nevetgél magában ahogy az utolsó pillangó is asztalt ér.*
2935. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-01 18:12:52
Üzenet elküldve: 2020-03-01 18:12:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//9. próbatétel//
*Mielőtt Learon elmondaná jövetele célját, valami furcsa varázslatot hajt végre az öreg, amilyet a pásztormágus még nem látott ezelőtt, de az ő ízlésének amúgy is giccses ez a sok színes pillangó, meg az előkészületekből ítélve hosszadalmas varázslatnak is tűnik. Aztán az előbb még meghalni készülő lány Abogr engedélyével távozik is s a Sajt-mester magára marad a furcsa öreggel és a lepkéivel.*
-Elhozott ő minden! *Szakad ki egy terhes sóhaj a kecskés tüdejéből, mert lassan kezd elege lenni ebből az egészből. Az elején még érdekes és rejtelmes volt, hogy mindenféle ősi tudást nyerhetnek, de már nagyon úgy tűnik, hogy sokan csak azért küszködnek, hogy ne érje őket el az átok negatív hulláma. Most Learon is ezt teszi igazából.*
-Egész nap csak gondolkodtam! *Masszírozza meg halántékát, hiszen az előbbi rajz sem volt egy könnyű rejtvény, előtte meg a kohók bölcsessége tette próbára a tudását és szó mi szó, a félszáz éves földműves már eléggé elfáradt, de amíg tud, addig mindent megtesz a város ügyének érdekében.*
-Tudom, mindegyik szava elég volt eddig a megfejtéshez, de erre senkinek még csak valódi ötlete sem volt eddig, ezért jöttünk ide hozzád Mester! *Hogy legalább húzza egy kicsit az időt, remélve, hogy a mágus még valami hasznosat elmondhat, megpróbálja beszéltetni őt.*
-Fiatal korotoktól ismeritek egymást Ar Theniorral? Valahogy, Anogr mester, idősebbnek és bölcsebbnek tűnsz, mint a gólemmágus a főtéren! *Már csak azért is, mert amaz úgy játszik velük, mint valami unatkozó kisgyerek. Aztán jön vissza a lány, aki bájitalokról tart előadást, amihez aztán Learonnak végképp semmi köze nincs, így csak bólint.*
-Nem tudom. Semmi sem áll össze ezzel a rejtvénnyel kapcsolatban! Hogyan kéne színekből kitalálnunk egy számot?
//9. próbatétel//
*Mielőtt Learon elmondaná jövetele célját, valami furcsa varázslatot hajt végre az öreg, amilyet a pásztormágus még nem látott ezelőtt, de az ő ízlésének amúgy is giccses ez a sok színes pillangó, meg az előkészületekből ítélve hosszadalmas varázslatnak is tűnik. Aztán az előbb még meghalni készülő lány Abogr engedélyével távozik is s a Sajt-mester magára marad a furcsa öreggel és a lepkéivel.*
-Elhozott ő minden! *Szakad ki egy terhes sóhaj a kecskés tüdejéből, mert lassan kezd elege lenni ebből az egészből. Az elején még érdekes és rejtelmes volt, hogy mindenféle ősi tudást nyerhetnek, de már nagyon úgy tűnik, hogy sokan csak azért küszködnek, hogy ne érje őket el az átok negatív hulláma. Most Learon is ezt teszi igazából.*
-Egész nap csak gondolkodtam! *Masszírozza meg halántékát, hiszen az előbbi rajz sem volt egy könnyű rejtvény, előtte meg a kohók bölcsessége tette próbára a tudását és szó mi szó, a félszáz éves földműves már eléggé elfáradt, de amíg tud, addig mindent megtesz a város ügyének érdekében.*
-Tudom, mindegyik szava elég volt eddig a megfejtéshez, de erre senkinek még csak valódi ötlete sem volt eddig, ezért jöttünk ide hozzád Mester! *Hogy legalább húzza egy kicsit az időt, remélve, hogy a mágus még valami hasznosat elmondhat, megpróbálja beszéltetni őt.*
-Fiatal korotoktól ismeritek egymást Ar Theniorral? Valahogy, Anogr mester, idősebbnek és bölcsebbnek tűnsz, mint a gólemmágus a főtéren! *Már csak azért is, mert amaz úgy játszik velük, mint valami unatkozó kisgyerek. Aztán jön vissza a lány, aki bájitalokról tart előadást, amihez aztán Learonnak végképp semmi köze nincs, így csak bólint.*
-Nem tudom. Semmi sem áll össze ezzel a rejtvénnyel kapcsolatban! Hogyan kéne színekből kitalálnunk egy számot?
2934. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-02-29 15:59:37
Üzenet elküldve: 2020-02-29 15:59:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//9. próbatétel//
*Morózus képe megnyúlik, mikor a lila pillangók felreppennek. Biccent, mikor megkapja az engedélyt, de meghallgatja a beszélgetést. Mikor a gólemet vénségnek hívja a mágusmester, elgondolkodik rajta, hogy a versikében is említve van, de nem tudná hova tenni, hogy Ar Thenior önmagát jelölje így a feladványban, ezért el is hessegeti az egybeesést. Arra azért felkapja a fejét, hogy Abogr úgy beszél a gólem feltűnéséről, mintha egy régi szomszédjáról hallana, aki a kerítéshez túl közel és szélirányban komposztálta a megrohadt káposztát, de már megbocsátott neki. A kővel kapcsolatos feltételezésre bólint.*
- El.
*Hitetlenül mered Abogrra, mikor nekilát egy követ fújni a gólemmel, de magabiztossága miatt kezdi megkérdőjelezni a következmények súlyát. Egyébként pedig, ha csak az utazás fáradalmaival próbálnák megváltani a megfejtést, talán el se fogadnák tőlük. Összeszorítja a száját, kénytelen ebbe beletörődni. A lehulló pillangó kizökkenti, már megint ezek a mágikus trükkök sokkolják. Felsandít a feje fölé, és az esetlegesen ott kószáló lepkék alól igyekszik elhúzódni. Elhatározása szerint felsétál az emeletekre, körülnéz és az ablakokon is kinéz, addig is töpreng a mágus szavain, aki azért nem hagyja teljesen magukra. Minthogy semmi különöset nem talál fent, visszatér a földszintre, hogy megnézze, Learon jutott-e valamire.*
- Valami ötlet? Abogr mester Lihanechben született?
*Ha tájleírásnak veszi a versikét, a városra is utalhatna akár, hiszen amennyire tudja, fehér hegycsúcsok, zöld rétek és a tó veszi körül. Talán egy nevezetes éjszakán látta meg a holdvilágot. Emlékszik azonban, hogy a gólem valakinek kiemelte az utolsó két színt, és a keverés is elhangzik. Talán mégis a varázsitalok állhatnak a dolog mögött.*
- A zöld varázsitalok életerőt adnak, a kék a mágikus képességeket erősítik, a fehér fiatalít. Talán ezzel hosszabban lehet élni.
*Megvakarja a tarkóját.*
- A fekete viszont rejtély.
*És nem is érzi magát közelebb a megoldáshoz.*
//9. próbatétel//
*Morózus képe megnyúlik, mikor a lila pillangók felreppennek. Biccent, mikor megkapja az engedélyt, de meghallgatja a beszélgetést. Mikor a gólemet vénségnek hívja a mágusmester, elgondolkodik rajta, hogy a versikében is említve van, de nem tudná hova tenni, hogy Ar Thenior önmagát jelölje így a feladványban, ezért el is hessegeti az egybeesést. Arra azért felkapja a fejét, hogy Abogr úgy beszél a gólem feltűnéséről, mintha egy régi szomszédjáról hallana, aki a kerítéshez túl közel és szélirányban komposztálta a megrohadt káposztát, de már megbocsátott neki. A kővel kapcsolatos feltételezésre bólint.*
- El.
*Hitetlenül mered Abogrra, mikor nekilát egy követ fújni a gólemmel, de magabiztossága miatt kezdi megkérdőjelezni a következmények súlyát. Egyébként pedig, ha csak az utazás fáradalmaival próbálnák megváltani a megfejtést, talán el se fogadnák tőlük. Összeszorítja a száját, kénytelen ebbe beletörődni. A lehulló pillangó kizökkenti, már megint ezek a mágikus trükkök sokkolják. Felsandít a feje fölé, és az esetlegesen ott kószáló lepkék alól igyekszik elhúzódni. Elhatározása szerint felsétál az emeletekre, körülnéz és az ablakokon is kinéz, addig is töpreng a mágus szavain, aki azért nem hagyja teljesen magukra. Minthogy semmi különöset nem talál fent, visszatér a földszintre, hogy megnézze, Learon jutott-e valamire.*
- Valami ötlet? Abogr mester Lihanechben született?
*Ha tájleírásnak veszi a versikét, a városra is utalhatna akár, hiszen amennyire tudja, fehér hegycsúcsok, zöld rétek és a tó veszi körül. Talán egy nevezetes éjszakán látta meg a holdvilágot. Emlékszik azonban, hogy a gólem valakinek kiemelte az utolsó két színt, és a keverés is elhangzik. Talán mégis a varázsitalok állhatnak a dolog mögött.*
- A zöld varázsitalok életerőt adnak, a kék a mágikus képességeket erősítik, a fehér fiatalít. Talán ezzel hosszabban lehet élni.
*Megvakarja a tarkóját.*
- A fekete viszont rejtély.
*És nem is érzi magát közelebb a megoldáshoz.*
2933. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-02-28 20:59:01
Üzenet elküldve: 2020-02-28 20:59:01
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//A szél feltámad//
//9. próbatétel//
*A mester jelei már majdnem összeérnek körben, mire Learon a száját nyitja. A mester csak két lila ujját emeli a magasba, mintegy várakozásra intve a sajtmestert, míg befejezi az utolsó rajzot is.*
-Hatrekh udunea aum!
*Mormolja, mire a lila jelképeken végigfut a fény és apró pillangókként bontanak szárnyat, hogy rajként a magasba repülhessenek látszólag céltalanul várakozva.*
-Legyetek üdvözölve!
*Biccent oda előbb a lánynak, aztán Learonnak is. Tozeya kérdését válaszolja meg leggyorsabban, kicsit reszel már hangja.*
-A hatodik emeletig nyitva áll a torony. Fentebb ne menj.
*Csípőjére teszi a kezét és kicsit megnyújtja hátát a sok görnyedés után.*
-Illetve menjen mindenki addig, ameddig fel tud menni.
*Somolyodik el, aztán Learon történetére is felfigyel.*
-Szóval az a vénség volt az.
*Hümmög, és az egyik segédjét inti magához, hogy köpenyét megkaphassa tőle. Belebújik.*
-Szóval ismét felbukkant a vénség. És milyen elmés kedvében van. Fogadjunk, hogy a törhetetlen lila kavicsát is elhozta!
*Arcán mosoly kezd jobbra-balra szaladgálni.*
-Azt hiszem kicsit meg kéne, hogy dolgozzatok azért a megoldásért.
*Emeli fel mutatóujját, miután köpenyét eligazgatta.*
-Abban a fejtörőben benne van minden, ami ahhoz kell, hogy megtudjátok. *Kis szünetet tart, halkat sóhajtva leül egy pergamen mellé és a plafonra mutat, mire a rúnapillangók egyike megmerevedik. Aztán egy suhintással a pergamenre mutat, mire a lepke halkat puffanva az íróalkalmatosságra olvad.*
-De legyen, segítek egy kicsit. Nem megyek sehová.
*Néz fel az asztal felett Learonra, majd újra felmutat és beolvaszt egy pillangót. Hogy pontosan mit is csinál, az jó kérdés, de ha két hősünk a környéken tervez lófrálni bizony pár percenként láthat még pár ismétlést a fenti mozdulatokból. Közben Tozeya elindulhat felfele is, ekkor az egyes ágak szintjeit tekintheti meg sorban szintén a beszűrődő napfényben, azonban maga a korong továbbra is lila, az égbolt pedig éjszakaibb nem is lehetne.*
//9. próbatétel//
*A mester jelei már majdnem összeérnek körben, mire Learon a száját nyitja. A mester csak két lila ujját emeli a magasba, mintegy várakozásra intve a sajtmestert, míg befejezi az utolsó rajzot is.*
-Hatrekh udunea aum!
*Mormolja, mire a lila jelképeken végigfut a fény és apró pillangókként bontanak szárnyat, hogy rajként a magasba repülhessenek látszólag céltalanul várakozva.*
-Legyetek üdvözölve!
*Biccent oda előbb a lánynak, aztán Learonnak is. Tozeya kérdését válaszolja meg leggyorsabban, kicsit reszel már hangja.*
-A hatodik emeletig nyitva áll a torony. Fentebb ne menj.
*Csípőjére teszi a kezét és kicsit megnyújtja hátát a sok görnyedés után.*
-Illetve menjen mindenki addig, ameddig fel tud menni.
*Somolyodik el, aztán Learon történetére is felfigyel.*
-Szóval az a vénség volt az.
*Hümmög, és az egyik segédjét inti magához, hogy köpenyét megkaphassa tőle. Belebújik.*
-Szóval ismét felbukkant a vénség. És milyen elmés kedvében van. Fogadjunk, hogy a törhetetlen lila kavicsát is elhozta!
*Arcán mosoly kezd jobbra-balra szaladgálni.*
-Azt hiszem kicsit meg kéne, hogy dolgozzatok azért a megoldásért.
*Emeli fel mutatóujját, miután köpenyét eligazgatta.*
-Abban a fejtörőben benne van minden, ami ahhoz kell, hogy megtudjátok. *Kis szünetet tart, halkat sóhajtva leül egy pergamen mellé és a plafonra mutat, mire a rúnapillangók egyike megmerevedik. Aztán egy suhintással a pergamenre mutat, mire a lepke halkat puffanva az íróalkalmatosságra olvad.*
-De legyen, segítek egy kicsit. Nem megyek sehová.
*Néz fel az asztal felett Learonra, majd újra felmutat és beolvaszt egy pillangót. Hogy pontosan mit is csinál, az jó kérdés, de ha két hősünk a környéken tervez lófrálni bizony pár percenként láthat még pár ismétlést a fenti mozdulatokból. Közben Tozeya elindulhat felfele is, ekkor az egyes ágak szintjeit tekintheti meg sorban szintén a beszűrődő napfényben, azonban maga a korong továbbra is lila, az égbolt pedig éjszakaibb nem is lehetne.*
2932. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-02-28 16:46:42
Üzenet elküldve: 2020-02-28 16:46:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//9. próbatétel//
- Aha.
*Ugyan nem hiszi már, hogy szellemé alakul, de a megnyugtatás ellenére nem olyan biztos ő még abban, hogy minden gond nélkül megmarad, ezért elkámpicsorodva ballag a mágus után, és meregeti szemeit ellenségesen a csillagokra. Meglepi, hogy Abogrot így munka közben találják, állapotát titkolni igyekezvén Learont engedi előrébb, maga inkább csak egy tiszteletteljes köszöntést ejt meg főhajtással.*
- Mester.
*Dünnyögi. Aztán az ablakhoz húzódik, hogy kilessen, míg Learon előadja idejövetele célját, fél szemmel pedig bizalmatlanul a pepecselésre sandít. Ez is olyan boszorkányság lehet, amit nem fog érteni, bár azt sejti, hogy nem pusztán dekoráció, inkább amolyan védelemépítésnek tűnik. Ar Thenior vélhetően arra vár, hogy valamilyen furfanggal oldják meg a rejtélyt, túl könnyűnek tűnik, hogy a nagy mágus elárulja nekik. Talán nem is tartja már számon a saját korát, vagy ha mégis, nem biztos, hogy hajlandó elárulni. Lehet, hogy a tavaszi festés a kőgólem átkainak kiküszöbölésére szolgál? Ahogy felidézi a próba szövegét, a versike eleje visszatereli figyelmét a színekre és a térképre. Úgy tudja, hogy a Torony nem lebegett mindig a tó fölött, a kikötőből került át, ám a vers mégis inkább erre a helyre illik, hiszen ott tenger van, nem tó. Vajon a magasság számít?*
- Felmehetek?
*Kér engedélyt, mert úgy tűnik számára, szigorodik a védelem.*
//9. próbatétel//
- Aha.
*Ugyan nem hiszi már, hogy szellemé alakul, de a megnyugtatás ellenére nem olyan biztos ő még abban, hogy minden gond nélkül megmarad, ezért elkámpicsorodva ballag a mágus után, és meregeti szemeit ellenségesen a csillagokra. Meglepi, hogy Abogrot így munka közben találják, állapotát titkolni igyekezvén Learont engedi előrébb, maga inkább csak egy tiszteletteljes köszöntést ejt meg főhajtással.*
- Mester.
*Dünnyögi. Aztán az ablakhoz húzódik, hogy kilessen, míg Learon előadja idejövetele célját, fél szemmel pedig bizalmatlanul a pepecselésre sandít. Ez is olyan boszorkányság lehet, amit nem fog érteni, bár azt sejti, hogy nem pusztán dekoráció, inkább amolyan védelemépítésnek tűnik. Ar Thenior vélhetően arra vár, hogy valamilyen furfanggal oldják meg a rejtélyt, túl könnyűnek tűnik, hogy a nagy mágus elárulja nekik. Talán nem is tartja már számon a saját korát, vagy ha mégis, nem biztos, hogy hajlandó elárulni. Lehet, hogy a tavaszi festés a kőgólem átkainak kiküszöbölésére szolgál? Ahogy felidézi a próba szövegét, a versike eleje visszatereli figyelmét a színekre és a térképre. Úgy tudja, hogy a Torony nem lebegett mindig a tó fölött, a kikötőből került át, ám a vers mégis inkább erre a helyre illik, hiszen ott tenger van, nem tó. Vajon a magasság számít?*
- Felmehetek?
*Kér engedélyt, mert úgy tűnik számára, szigorodik a védelem.*
2931. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-02-28 15:54:02
Üzenet elküldve: 2020-02-28 15:54:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//9. próbatétel//
*Ahogy Learon elmenne a lány mellett, az mégis megállítja szavaival. nem is érti, nem tudja mire vélni ezt az egészet amit amaz mond, de elsőre nem is firtatja, azonban ahogy a lány még tovább ecseteli ezt az egész bájitalos dolgot, a Sajt-mester csak megcsóválja a fejét.*
-Sosem hallottam még senkiről, aki ettől meghalt volna. Gyere inkább, alkossunk valamit az öreg mesternél! *Fordul hozzá mosolyogva, mintha mi sem történt volna és nem éppen temetné magát a lány. Aztán megfogadja a lány tanácsát, ő is úgy gondolja, hogy Abogr a szobájában lesz. Felérnek a lépcsőn, be a toronyba, ahol nem is kell hívnia senkit, mert már ott van az, akit keres és méghozzá festeget valamit, amiből a pásztormágus egy kukkot annyit sem, semmit nem ért, pedig azért a mágia beavatottja elég régóta. Ahogy kicsit közelebb lép, megköszörüli a torkát illedelmesen, hogy felhívja magára a figyelmet és meghajol.*
-Jó napot Mester! *Kezdi a kérését eképpen.*
-Ami azt illeti, megjelent Ar Thenior a főtéren és mindenféle próbáknak teszi ki a várost. Kettőt már megfejtettem, de van egy, amivel senki nem boldogul és önhöz kapcsolódik Abogr uram! Engedelmével elmondanám a próba szövegét! *Ha az öreg engedélyt ad rá, vagy nem jelzi, hogy nem kívánja meghallgatni, akkor Learon szépen elmondja neki, úgy ahogy elhangzott a téren.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.02.28 20:32:32, a következő indokkal:
Csillagok megigazítása
//9. próbatétel//
*Ahogy Learon elmenne a lány mellett, az mégis megállítja szavaival. nem is érti, nem tudja mire vélni ezt az egészet amit amaz mond, de elsőre nem is firtatja, azonban ahogy a lány még tovább ecseteli ezt az egész bájitalos dolgot, a Sajt-mester csak megcsóválja a fejét.*
-Sosem hallottam még senkiről, aki ettől meghalt volna. Gyere inkább, alkossunk valamit az öreg mesternél! *Fordul hozzá mosolyogva, mintha mi sem történt volna és nem éppen temetné magát a lány. Aztán megfogadja a lány tanácsát, ő is úgy gondolja, hogy Abogr a szobájában lesz. Felérnek a lépcsőn, be a toronyba, ahol nem is kell hívnia senkit, mert már ott van az, akit keres és méghozzá festeget valamit, amiből a pásztormágus egy kukkot annyit sem, semmit nem ért, pedig azért a mágia beavatottja elég régóta. Ahogy kicsit közelebb lép, megköszörüli a torkát illedelmesen, hogy felhívja magára a figyelmet és meghajol.*
-Jó napot Mester! *Kezdi a kérését eképpen.*
-Ami azt illeti, megjelent Ar Thenior a főtéren és mindenféle próbáknak teszi ki a várost. Kettőt már megfejtettem, de van egy, amivel senki nem boldogul és önhöz kapcsolódik Abogr uram! Engedelmével elmondanám a próba szövegét! *Ha az öreg engedélyt ad rá, vagy nem jelzi, hogy nem kívánja meghallgatni, akkor Learon szépen elmondja neki, úgy ahogy elhangzott a téren.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.02.28 20:32:32, a következő indokkal:
Csillagok megigazítása
2930. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-02-28 11:27:00
Üzenet elküldve: 2020-02-28 11:27:00
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//A szél feltámad//
//9. próbatétel//
*A két kutakodó végül együtt sétálhat fel a toronyba. Noha a lány még mindig egy megelevenedett lázálom főszereplőjének érezheti magát, úgy tűnik anyagtalan nem lett, legfeljebb egyensúlyérzéke szenvedhetett egy kisebb csorbát ahogy legurította azt az itókát. A mágustorony vaskos ajtaján bejutva aztán a páros, a benti fények megszokása után észre is veheti az öreg mestert, aki enyhén görnyedve, néha felnyögve valami lilás pasztával fest rúnákat a torony falára és szekrényeinek polcaira térdmagasan. Mellette két éppen befogott tanonc segédkezik és tartják a tálat, melyből a mester ujjával kenegeti ki a festékanyagot. Az egész művelethez néha egy-egy varázsszó is tartozik, de ezek vagy csak torokhangú hümmögésnek, halandzsának tűnhetnek a két most betoppanó rejtvényfejtő számára. Odabent Tozeya ugyanazt látja, mint bármikor máskor láthatna a mágustoronyban, leszámítva azt, hogy az nyílászárók túloldalán most az éjszakai égbolt kacsint be. Learonnak pedig nem kell küldetnie a mesterért, hiszen éppen itt van előtte a legalsó szinten.*
//9. próbatétel//
*A két kutakodó végül együtt sétálhat fel a toronyba. Noha a lány még mindig egy megelevenedett lázálom főszereplőjének érezheti magát, úgy tűnik anyagtalan nem lett, legfeljebb egyensúlyérzéke szenvedhetett egy kisebb csorbát ahogy legurította azt az itókát. A mágustorony vaskos ajtaján bejutva aztán a páros, a benti fények megszokása után észre is veheti az öreg mestert, aki enyhén görnyedve, néha felnyögve valami lilás pasztával fest rúnákat a torony falára és szekrényeinek polcaira térdmagasan. Mellette két éppen befogott tanonc segédkezik és tartják a tálat, melyből a mester ujjával kenegeti ki a festékanyagot. Az egész művelethez néha egy-egy varázsszó is tartozik, de ezek vagy csak torokhangú hümmögésnek, halandzsának tűnhetnek a két most betoppanó rejtvényfejtő számára. Odabent Tozeya ugyanazt látja, mint bármikor máskor láthatna a mágustoronyban, leszámítva azt, hogy az nyílászárók túloldalán most az éjszakai égbolt kacsint be. Learonnak pedig nem kell küldetnie a mesterért, hiszen éppen itt van előtte a legalsó szinten.*
2929. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-02-28 09:30:12
Üzenet elküldve: 2020-02-28 09:30:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//9. próbatétel//
//Learon//
*Igen rosszalló ábrázatot ölt a különös ital felhajtása után, olykor pedig szinte már normális méretűre kerekednek a szemei. Hogy nappal ilyen tisztán lássa a csillagokat az égen, igazi sokkoló élmény számára, azt gondolja, halálos mérget ihatott, és éppen átlényegül az élet utáni… izébe, akármi is legyen az. Tán kirepül a csillagok közé, vagy egyszerűen szellemmé halványul, és örökké itt bolyonghat ennek a nyavalyás mágiaközpontnak a kertjében.
~Hát ennyi volt...~
Földöntúlivá színeződik a napkorong, biztos benne, hogy már nincs is e világon, egészen letörten engedi le kezét, meg se érzi, mikor kicsúszik az üvegcse, csak azt hallja, hogy tompán lehull a porba.
~Már anyagtalan vagyok?~
Olyan keserűt érez a szájában, mint még soha. Talán mégis jobb lett volna még élni. Mikor látja Learont közeledni, eszébe jut, milyen emlékei kötődnek a Toronyhoz. Most már ő is csak egy emlék. Nem csoda hát, hogy összerezzen, mikor a Sajtmester megszólítja.*
- Mi?
*Fordul oda döbbenten, hiszen nem úgy beszélnek vele, mint aki holtan fekszik. Még köszönni is elfelejt. Talán még nem ért át egészen a túlvilágra? Talán még üzenhet valamit, tehet valamit? Elindul Learon után teljesen megrendülve. Lehet, hogy ő látja utoljára.*
- Én már nem sokat tehetek e világon…
*Dünnyögi letörten, és már a ködlépcső sem rettenti el, hiszen úgyis mindegy.*
- De segítek, hátha neked sikerül, ami nekem nem.
*Húzza el a száját.*
- A rejtvényt hallottam a mágus koráról. Varázsitalokat kevertem, egy kéket és egy zöldet. Aztán megittam.
*Megint szájhúzás, ezúttal keserűbb.*
- Úgyhogy már nincs sok időm hátra, siessünk!
*Tudja, hogy a férfi is a mágusok közül való, és ismerőse Abogrnak, talán tudhatja, hol érdemes kutatni.*
- A rejtvény azt mondja, a vénség a magasból les. Talán föl kellene mennünk a Torony tetejére? Abogr szobájába?
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.28 09:32:24
//9. próbatétel//
//Learon//
*Igen rosszalló ábrázatot ölt a különös ital felhajtása után, olykor pedig szinte már normális méretűre kerekednek a szemei. Hogy nappal ilyen tisztán lássa a csillagokat az égen, igazi sokkoló élmény számára, azt gondolja, halálos mérget ihatott, és éppen átlényegül az élet utáni… izébe, akármi is legyen az. Tán kirepül a csillagok közé, vagy egyszerűen szellemmé halványul, és örökké itt bolyonghat ennek a nyavalyás mágiaközpontnak a kertjében.
~Hát ennyi volt...~
Földöntúlivá színeződik a napkorong, biztos benne, hogy már nincs is e világon, egészen letörten engedi le kezét, meg se érzi, mikor kicsúszik az üvegcse, csak azt hallja, hogy tompán lehull a porba.
~Már anyagtalan vagyok?~
Olyan keserűt érez a szájában, mint még soha. Talán mégis jobb lett volna még élni. Mikor látja Learont közeledni, eszébe jut, milyen emlékei kötődnek a Toronyhoz. Most már ő is csak egy emlék. Nem csoda hát, hogy összerezzen, mikor a Sajtmester megszólítja.*
- Mi?
*Fordul oda döbbenten, hiszen nem úgy beszélnek vele, mint aki holtan fekszik. Még köszönni is elfelejt. Talán még nem ért át egészen a túlvilágra? Talán még üzenhet valamit, tehet valamit? Elindul Learon után teljesen megrendülve. Lehet, hogy ő látja utoljára.*
- Én már nem sokat tehetek e világon…
*Dünnyögi letörten, és már a ködlépcső sem rettenti el, hiszen úgyis mindegy.*
- De segítek, hátha neked sikerül, ami nekem nem.
*Húzza el a száját.*
- A rejtvényt hallottam a mágus koráról. Varázsitalokat kevertem, egy kéket és egy zöldet. Aztán megittam.
*Megint szájhúzás, ezúttal keserűbb.*
- Úgyhogy már nincs sok időm hátra, siessünk!
*Tudja, hogy a férfi is a mágusok közül való, és ismerőse Abogrnak, talán tudhatja, hol érdemes kutatni.*
- A rejtvény azt mondja, a vénség a magasból les. Talán föl kellene mennünk a Torony tetejére? Abogr szobájába?
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.28 09:32:24
2928. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-02-28 08:16:28
Üzenet elküldve: 2020-02-28 08:16:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//9. próbatétel//
*Learon már számtalanszor megtette már ezt az utat oda és vissza a Mágustoronyig, és ha nem lenne olyan kiszámíthatatlan a láp, hogy naponta változik, akár bekötött szemmel is meg tudná járni ezt a kitérőt. Már számát sem tudja hányszor járt itt, meg ott, ahol előzőleg volt a Torony mielőtt iderepült volna. Oda is eltalálna még mindig. Már messziről látja a lebegő építményt és nem is áll meg előtte, csak akkor egy pillanatra amikor meglátja az ismerőst lányt, akinek szerencsére még a nevét sem felejtette el. Nem volt ez olyan régen még, hogy megmentették az öreg mágus életét a mélyből feltörő onthrokiaktól. Persze nem kételkedik benne, hogy a vén mindentudó ezt számításba sem fogja venni, mikor kérdez tőle majd a Sajt-mester, de azért jó úgy elé állni, hogy valamivel egyenrangúbbak, mint egy évvel ezelőtt. A lányra rá is köszön, de amint egy kis meghajlással kísérte szavát, már tovább is megy befelé. Nincs vesztegetni való ideje ugyanis.*
-Szép napot Tozeya! Örülök, hogy még rendben vagy! *Aztán csak úgy séta közben még hátra szól neki.*
-Talán hallottad, hogy Ar Thenior feladott egy próbát Abogr urammal kapcsolatban! Azt próbálom megoldani! Segítesz nekem, kedves lányom? *Talán a korosodó ember, aki mögött félszáz év eltelt, néha megengedhet magának ilyen kiszólásokat. Ha beér, és talál valakit, akkor megkéri, hogy szóljon Abogrnak tisztelettel, mert Learon Derin van itt és szeretne kérdezni valamit, ami nagyon fontos.*
//9. próbatétel//
*Learon már számtalanszor megtette már ezt az utat oda és vissza a Mágustoronyig, és ha nem lenne olyan kiszámíthatatlan a láp, hogy naponta változik, akár bekötött szemmel is meg tudná járni ezt a kitérőt. Már számát sem tudja hányszor járt itt, meg ott, ahol előzőleg volt a Torony mielőtt iderepült volna. Oda is eltalálna még mindig. Már messziről látja a lebegő építményt és nem is áll meg előtte, csak akkor egy pillanatra amikor meglátja az ismerőst lányt, akinek szerencsére még a nevét sem felejtette el. Nem volt ez olyan régen még, hogy megmentették az öreg mágus életét a mélyből feltörő onthrokiaktól. Persze nem kételkedik benne, hogy a vén mindentudó ezt számításba sem fogja venni, mikor kérdez tőle majd a Sajt-mester, de azért jó úgy elé állni, hogy valamivel egyenrangúbbak, mint egy évvel ezelőtt. A lányra rá is köszön, de amint egy kis meghajlással kísérte szavát, már tovább is megy befelé. Nincs vesztegetni való ideje ugyanis.*
-Szép napot Tozeya! Örülök, hogy még rendben vagy! *Aztán csak úgy séta közben még hátra szól neki.*
-Talán hallottad, hogy Ar Thenior feladott egy próbát Abogr urammal kapcsolatban! Azt próbálom megoldani! Segítesz nekem, kedves lányom? *Talán a korosodó ember, aki mögött félszáz év eltelt, néha megengedhet magának ilyen kiszólásokat. Ha beér, és talál valakit, akkor megkéri, hogy szóljon Abogrnak tisztelettel, mert Learon Derin van itt és szeretne kérdezni valamit, ami nagyon fontos.*
2927. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-02-26 20:36:31
Üzenet elküldve: 2020-02-26 20:36:31
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//A szél feltámad//
//9. próbatétel//
*Tozeya eljut hát a mágustorony széléig. A lebegő építmény, s tövében lépcsője a napfényben szinte csillog is. A mágia fellegvárának kapuja nyitva, a feljárat üres, már-már hívogató. A lány végül megáll, s kever, kever a vélt talány mentén, és valamit talál is. Felhajtja a bizonytalan színű italt, s hirtelen este lesz. Illetve félig lesz csak éjszaka. Minden ugyanolyan éles, kivehető marad, még távol is. Azonban a felhőtlen ég ragyogása kékből mély feketébe megy át. Odafent csillagok ezrei ragyognak fényesen. A két hold a láthatárt súrolja, míg a torony mellett egy harmadik, óriás lila korong díszeleg, pár pillanattal ezelőtt ott még a nap volt, így valószínűleg az váltott lilába. Egészen érdekes érzéki csalódás lehet ez, mit az ital okozott, azonban sem a mágus nem jelenik meg, sem életkora nem ugrik be magányos vándorunknak, bármennyire is igyekszik fókuszálni. Talán a kép nem teljes, talán az út rossz, egy biztos, ezzel még nem fejtette meg a feladványt.*
//9. próbatétel//
*Tozeya eljut hát a mágustorony széléig. A lebegő építmény, s tövében lépcsője a napfényben szinte csillog is. A mágia fellegvárának kapuja nyitva, a feljárat üres, már-már hívogató. A lány végül megáll, s kever, kever a vélt talány mentén, és valamit talál is. Felhajtja a bizonytalan színű italt, s hirtelen este lesz. Illetve félig lesz csak éjszaka. Minden ugyanolyan éles, kivehető marad, még távol is. Azonban a felhőtlen ég ragyogása kékből mély feketébe megy át. Odafent csillagok ezrei ragyognak fényesen. A két hold a láthatárt súrolja, míg a torony mellett egy harmadik, óriás lila korong díszeleg, pár pillanattal ezelőtt ott még a nap volt, így valószínűleg az váltott lilába. Egészen érdekes érzéki csalódás lehet ez, mit az ital okozott, azonban sem a mágus nem jelenik meg, sem életkora nem ugrik be magányos vándorunknak, bármennyire is igyekszik fókuszálni. Talán a kép nem teljes, talán az út rossz, egy biztos, ezzel még nem fejtette meg a feladványt.*
2926. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-02-26 20:31:59
Üzenet elküldve: 2020-02-26 20:31:59
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A lelketlen//
*Öccse arcára mosoly húzódik, majd sóhajtva dől hátra.*
- Nem hiszel a saját emlékeidnek... *Csóválja meg fejét, azonban mielőtt újabb gyanakvásra adna okot ismét feltekint, s egy újabb sóhaj kíséretében kezd válaszába.*
- Hogy felejthettem volna el... a fülbevalókat... *Egy kissé szomorúvá válik az az átható és tiszta tekintet.* Melyek sokáig nem örvendeztethették meg, hisz fontosabb volt az élet... nem igaz? *Fejét csóválja.*
- Nem volt egyszerű életünk... azonban ne higgy annak, amit látsz, saját emlékeidben kutatsz most, s azt látod, mit látni akarsz. De ha nem hiszel... hát kérdezz még bátran, s bizonyítom, mit mondtam az imént.
*Előredől, s két könyökén támaszkodik meg, csak úgy figyel változatlan.*
- Apánk nem volt az a gondoskodó alkat... nem igaz? Azt, hogy elhagyott bennünket, sohasem bocsátom meg, ahogy szerintem te sem. *Megrázza a fejét.*
- Nem biztos, hogy az ő sorsa az, mi neked örömet okoz... talán nem tudod elengedni, s emléke, tüze él benned... s tán, hogy hasonló útra léptél, emiatt nem engedsz el engem sem. Szerinted élhetek még valahol? Mit gondolsz? *Kérdezi, árnyalatnyit felhúzott szemöldökkel.*
- Mit súgnak, kalandozó ösztöneid? *Nem sérteget, csupán kijelent, s kedvesen kérdez, látszólag semmi problémája a kalandozó léttel, azonban néhány kérdést ezzel kapcsolatosan vélhetően tisztázni akar. Vagy csak megismerné végre rendesen testvérét.*
*Öccse arcára mosoly húzódik, majd sóhajtva dől hátra.*
- Nem hiszel a saját emlékeidnek... *Csóválja meg fejét, azonban mielőtt újabb gyanakvásra adna okot ismét feltekint, s egy újabb sóhaj kíséretében kezd válaszába.*
- Hogy felejthettem volna el... a fülbevalókat... *Egy kissé szomorúvá válik az az átható és tiszta tekintet.* Melyek sokáig nem örvendeztethették meg, hisz fontosabb volt az élet... nem igaz? *Fejét csóválja.*
- Nem volt egyszerű életünk... azonban ne higgy annak, amit látsz, saját emlékeidben kutatsz most, s azt látod, mit látni akarsz. De ha nem hiszel... hát kérdezz még bátran, s bizonyítom, mit mondtam az imént.
*Előredől, s két könyökén támaszkodik meg, csak úgy figyel változatlan.*
- Apánk nem volt az a gondoskodó alkat... nem igaz? Azt, hogy elhagyott bennünket, sohasem bocsátom meg, ahogy szerintem te sem. *Megrázza a fejét.*
- Nem biztos, hogy az ő sorsa az, mi neked örömet okoz... talán nem tudod elengedni, s emléke, tüze él benned... s tán, hogy hasonló útra léptél, emiatt nem engedsz el engem sem. Szerinted élhetek még valahol? Mit gondolsz? *Kérdezi, árnyalatnyit felhúzott szemöldökkel.*
- Mit súgnak, kalandozó ösztöneid? *Nem sérteget, csupán kijelent, s kedvesen kérdez, látszólag semmi problémája a kalandozó léttel, azonban néhány kérdést ezzel kapcsolatosan vélhetően tisztázni akar. Vagy csak megismerné végre rendesen testvérét.*
2925. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-02-26 20:15:18
Üzenet elküldve: 2020-02-26 20:15:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//9. próbatétel//
*Duzzogón ácsorgott a tömegen kívül összefont karokkal támasztva valamiféle házfalat, s figyelte egyre-másra a próbákat, miket a robusztus híresség tárt a városiak elé. A fejtörők nem az ő terepét jelentik, nem különösebben művelt, ezért inkább csak a biztonság kedvéért követte az eseményeket, hátha mégis elszabadul a pokol. Már majdnem az összes kérdés elhangzott, mire felkeltette az érdeklődését az egyik, mivel Abogról szólt, akit volt szerencsétlensége személyesen megismerni. Na, nem mintha ez a mestermágusról jelentene rossz dolgot, egyszerűen nem állhatja a mágiát, és igen szerencsétlen körülmények között találkoztak. Mivel a részletekre komolyabban kezdett figyelni, és elhangzott néhány új információ, amiről eszébe jutott valami, felkerekedett, hogy maga is megpróbálja.
Ismeri már az utat, tudja, milyen veszélyes lehet, tán nem is indulna útnak akárki, neki azonban eddig se volt problémája a magánnyal a lápon át. Furcsa dolog, hogy mennyire nem tud szabadulni az öregtől, de tulajdonképpen nem bánja teljesen a szíve mélyéről, ha esetleg felbukkanna a vénség. Közben igyekszik észben tartani a mondókát, amit a gólemtől hallott, mert, ahogy tapasztalta a próbáknál, a részletek fontosak lehetnek. Megáll a Mágustorony lábánál, úgy véli, ez lenne a megfelelő helyszín. Különben sem állhatja azt a megfoghatatlannak tetsző lépcsőt, nem bánja, ha nem kell rálépnie még egyszer. Holmijából előtúr egy világoskék és egy világoszöld varázsitalt, és óvatosan megpróbálja összeönteni. Úgy érzékelte, hogy ez a két szín volt kiemelve a mondókában, és a keveredésükről is szó volt. Hogy meg kell-e inni, azt nem tudja, tán okosabb lesz tőle, és rájön, mennyi idős Abogr. Vállat von, és felhajtja. Talán nem a legokosabb tett Lanawin ege alatt. De nem hiszi, hogy pusztán a varázsital elkészítése megadja a választ. Reméli, hogy ha hiába csinálja, legalább eper ízű a lötty, vagy ilyesmi. És szebb lesz a túlvilág.*
A varázsitalt elfogyasztó a következő naplementéig nappal is láthatja az éjszakai égboltot. A nap számára sötétlila koronggá változik.
//9. próbatétel//
*Duzzogón ácsorgott a tömegen kívül összefont karokkal támasztva valamiféle házfalat, s figyelte egyre-másra a próbákat, miket a robusztus híresség tárt a városiak elé. A fejtörők nem az ő terepét jelentik, nem különösebben művelt, ezért inkább csak a biztonság kedvéért követte az eseményeket, hátha mégis elszabadul a pokol. Már majdnem az összes kérdés elhangzott, mire felkeltette az érdeklődését az egyik, mivel Abogról szólt, akit volt szerencsétlensége személyesen megismerni. Na, nem mintha ez a mestermágusról jelentene rossz dolgot, egyszerűen nem állhatja a mágiát, és igen szerencsétlen körülmények között találkoztak. Mivel a részletekre komolyabban kezdett figyelni, és elhangzott néhány új információ, amiről eszébe jutott valami, felkerekedett, hogy maga is megpróbálja.
Ismeri már az utat, tudja, milyen veszélyes lehet, tán nem is indulna útnak akárki, neki azonban eddig se volt problémája a magánnyal a lápon át. Furcsa dolog, hogy mennyire nem tud szabadulni az öregtől, de tulajdonképpen nem bánja teljesen a szíve mélyéről, ha esetleg felbukkanna a vénség. Közben igyekszik észben tartani a mondókát, amit a gólemtől hallott, mert, ahogy tapasztalta a próbáknál, a részletek fontosak lehetnek. Megáll a Mágustorony lábánál, úgy véli, ez lenne a megfelelő helyszín. Különben sem állhatja azt a megfoghatatlannak tetsző lépcsőt, nem bánja, ha nem kell rálépnie még egyszer. Holmijából előtúr egy világoskék és egy világoszöld varázsitalt, és óvatosan megpróbálja összeönteni. Úgy érzékelte, hogy ez a két szín volt kiemelve a mondókában, és a keveredésükről is szó volt. Hogy meg kell-e inni, azt nem tudja, tán okosabb lesz tőle, és rájön, mennyi idős Abogr. Vállat von, és felhajtja. Talán nem a legokosabb tett Lanawin ege alatt. De nem hiszi, hogy pusztán a varázsital elkészítése megadja a választ. Reméli, hogy ha hiába csinálja, legalább eper ízű a lötty, vagy ilyesmi. És szebb lesz a túlvilág.*
A varázsitalt elfogyasztó a következő naplementéig nappal is láthatja az éjszakai égboltot. A nap számára sötétlila koronggá változik.
2924. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-02-20 01:05:24
Üzenet elküldve: 2020-02-20 01:05:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
//A lelketlen//
*Arsenor továbbra is gyanakszik a testvérére. Nincs túl nagy tapasztalata az ilyesmiben. Múltkor pont a naivitása miatt lett majdnem élve felfalva. A fegyver is az állítólagos testvér felé mutat. Akinek szavai egyelőre nem mutatják meg a zavart elméjű kalandozót. Arra, hogy nem mágikus lenne a gondja is csak gyanakvó pillantásokat kap a kopasz. Arsenor tényleg sokat változott. De most mintha egy teljesen másik személy lenne. Már csak azért is mert egy emberre fegyvert képes emelni. Arra, hogy hiányzott az öccsének s bizonyosság gyúl a tekintetében, hogy ez csapda. Nem akarja elhinni. A folytatás során nézi meg a poharat. Végre értelmesen beszélnek hozzá fura szavak nélkül. Nézi az öccsét, majd a poharat, újra az öccsét és újra a poharat. Aztán vonásai kicsit megenyhülnek és lejjebb engedi a fegyverét.*
-Mondd! Mikor apától kaptad, azt a csizmát, én pedig a bőrkabátot, Alon meg a kalapot. Emlékszel anyának mit vett?
*Ezt nem mondta a mágusnak. Az igazi öccsének viszont emlékeznie kell azokra a fülbevalókra amiket aztán eladtak mikor már nem volt mit enni. Az anyjuk mennyire sajnálta azokat.*
*Arsenor továbbra is gyanakszik a testvérére. Nincs túl nagy tapasztalata az ilyesmiben. Múltkor pont a naivitása miatt lett majdnem élve felfalva. A fegyver is az állítólagos testvér felé mutat. Akinek szavai egyelőre nem mutatják meg a zavart elméjű kalandozót. Arra, hogy nem mágikus lenne a gondja is csak gyanakvó pillantásokat kap a kopasz. Arsenor tényleg sokat változott. De most mintha egy teljesen másik személy lenne. Már csak azért is mert egy emberre fegyvert képes emelni. Arra, hogy hiányzott az öccsének s bizonyosság gyúl a tekintetében, hogy ez csapda. Nem akarja elhinni. A folytatás során nézi meg a poharat. Végre értelmesen beszélnek hozzá fura szavak nélkül. Nézi az öccsét, majd a poharat, újra az öccsét és újra a poharat. Aztán vonásai kicsit megenyhülnek és lejjebb engedi a fegyverét.*
-Mondd! Mikor apától kaptad, azt a csizmát, én pedig a bőrkabátot, Alon meg a kalapot. Emlékszel anyának mit vett?
*Ezt nem mondta a mágusnak. Az igazi öccsének viszont emlékeznie kell azokra a fülbevalókra amiket aztán eladtak mikor már nem volt mit enni. Az anyjuk mennyire sajnálta azokat.*
2923. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-02-18 19:28:48
Üzenet elküldve: 2020-02-18 19:28:48
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A lelketlen//
*Az érkező férfi lassan kerüli meg az asztalt, s helyet foglal, lehetőség szerint az egyik Dongnor előtti széken, hatalmasat sóhajtva, majd ismét felemelve fejét lassan megcsóválja.*
- Tervezni, tervezni... mit terveznék, hisz te jöttél hozzám. Semmit nem akarok. Problémád van, segíteni jöttem.
*Vonja meg a vállát egyszerűen, s nem szól tovább, csak néz. Nem kezd táncba, nem kezd régi regék ecsetelésébe, csupán egy hétköznapi férfi ül testvére előtt, tán több szeretettel szemében, mint azt valaha mutatta.*
- A gondod nem mágikus. *Ismét fejét rázza.* Hogy részt vettél egy vetélkedőn, még nem jelenti azt, hogy boszorkányság szállt rád. Más a baj. Attól tartok ezt semmilyen varázslat nem fogja feloldani, csupán az emlékezés.
*Könnyen beszél, a szavak, mondatok úgy hagyják el ajkát, mintha csak tegnap lett volna, hogy legutóbb találkoztak.*
- Hiányoztál. *Kuncog fel, aztán hátradől.* Bár tény és való, hogy valójában nem nekem, hiszen én itt sem vagyok, a kopasz csinált valamit, az tette lehetővé, hogy beszélhessünk, míg azt a pohár vizet meg nem iszod. *Mutat az asztalon feltűnő vízre.* Ha ez megoldhatja helyzetedet, hát idd lassan, vagy egyáltalán ne idd ki. Ha úgy érzed, ez nem ad megoldást, hát hörpintsd fel, s már itt sem vagyok, visszatérhetsz régi életedhez, s a mágia, melytől úgy rettegsz, nem kísért többé... ellentétben a rémálmaiddal... azok, ha nem teszel ellene megmaradnak, s még a kopasz sem fog tudni megmenekíteni tőlük.
*Úgy látszik egyelőre mindent elmondott, amit akar, s most szomorkás mosollyal az asztal lapját figyeli, nem szól tovább.*
*Az érkező férfi lassan kerüli meg az asztalt, s helyet foglal, lehetőség szerint az egyik Dongnor előtti széken, hatalmasat sóhajtva, majd ismét felemelve fejét lassan megcsóválja.*
- Tervezni, tervezni... mit terveznék, hisz te jöttél hozzám. Semmit nem akarok. Problémád van, segíteni jöttem.
*Vonja meg a vállát egyszerűen, s nem szól tovább, csak néz. Nem kezd táncba, nem kezd régi regék ecsetelésébe, csupán egy hétköznapi férfi ül testvére előtt, tán több szeretettel szemében, mint azt valaha mutatta.*
- A gondod nem mágikus. *Ismét fejét rázza.* Hogy részt vettél egy vetélkedőn, még nem jelenti azt, hogy boszorkányság szállt rád. Más a baj. Attól tartok ezt semmilyen varázslat nem fogja feloldani, csupán az emlékezés.
*Könnyen beszél, a szavak, mondatok úgy hagyják el ajkát, mintha csak tegnap lett volna, hogy legutóbb találkoztak.*
- Hiányoztál. *Kuncog fel, aztán hátradől.* Bár tény és való, hogy valójában nem nekem, hiszen én itt sem vagyok, a kopasz csinált valamit, az tette lehetővé, hogy beszélhessünk, míg azt a pohár vizet meg nem iszod. *Mutat az asztalon feltűnő vízre.* Ha ez megoldhatja helyzetedet, hát idd lassan, vagy egyáltalán ne idd ki. Ha úgy érzed, ez nem ad megoldást, hát hörpintsd fel, s már itt sem vagyok, visszatérhetsz régi életedhez, s a mágia, melytől úgy rettegsz, nem kísért többé... ellentétben a rémálmaiddal... azok, ha nem teszel ellene megmaradnak, s még a kopasz sem fog tudni megmenekíteni tőlük.
*Úgy látszik egyelőre mindent elmondott, amit akar, s most szomorkás mosollyal az asztal lapját figyeli, nem szól tovább.*
2922. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-02-17 14:21:29
Üzenet elküldve: 2020-02-17 14:21:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 101
Játékstílus: Vakmerő
//A lelketlen//
*Arsenor gyorsan mozdul, de talán még így is elkésett. Hamarabb a kopaszra kellett volna támadnia. Mikor is tűnt el már nem tudja, de a szék a falon csattan. A csapda bezárult. A kalandor idegesen néz szét és mikor a kilincs mozdul akkor a fegyveréhez nyúl. Ha eléri akkor a lándzsáját a nyíló ajtó felé szegezi. A forgatókönyvet ismeri. Jön valamelyik testvére aki meg akarja őt ölni vagy maga hal meg. A belépő öccse viszont nem úgy néz ki mintha meg akarná ölni. Sőt, olyan nyugodtnak tűnik mint még életében nem volt.*
-Aern. Mit tervezel?
*Kérdezi gyanakodva. Akármilyen naiv is ő, de elég tapasztalatot szerzett már ahhoz, hogy gyanakvó legyen. Főleg azzal kapcsolatban, aki annyiszor megölte már.*
-Tíz éve biztos megvan már.
*Figyeli ahogy a másik helyet foglal. A megjegyzéseire továbbra is csak gyanakodva figyel.*
-Mágikus gond. Te is tudod nem?
*Arsenor gyorsan mozdul, de talán még így is elkésett. Hamarabb a kopaszra kellett volna támadnia. Mikor is tűnt el már nem tudja, de a szék a falon csattan. A csapda bezárult. A kalandor idegesen néz szét és mikor a kilincs mozdul akkor a fegyveréhez nyúl. Ha eléri akkor a lándzsáját a nyíló ajtó felé szegezi. A forgatókönyvet ismeri. Jön valamelyik testvére aki meg akarja őt ölni vagy maga hal meg. A belépő öccse viszont nem úgy néz ki mintha meg akarná ölni. Sőt, olyan nyugodtnak tűnik mint még életében nem volt.*
-Aern. Mit tervezel?
*Kérdezi gyanakodva. Akármilyen naiv is ő, de elég tapasztalatot szerzett már ahhoz, hogy gyanakvó legyen. Főleg azzal kapcsolatban, aki annyiszor megölte már.*
-Tíz éve biztos megvan már.
*Figyeli ahogy a másik helyet foglal. A megjegyzéseire továbbra is csak gyanakodva figyel.*
-Mágikus gond. Te is tudod nem?
2921. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-02-10 18:03:34
Üzenet elküldve: 2020-02-10 18:03:34
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A lelketlen//
*Az elhajított szék hatalmasat csattan a méretes, szinte aulának tetsző szoba egyik falán, alaposan leverve egy díszes gyertyatartót, mi koppanva áll meg a földön. Kiáltására nem érkezik válasz, s ezúttal már elmosódik a valóság, s csupán az ábránd, vagy legalábbis annak tűnő valami marad, mi megszólalásig hasonlít arra a helyre, ahonnan korábban problémái kiindultak. Azaz, mégis van különbség, ugyanis az ébenfaajtó, melyen korábban Arsenornak kellett átlépnie, s mi küzdelmei helyszínéhez vezetett, most mintha megmozdulni látszódna. A kilincset mozgatják, fel, s le jár, majd egyszer csak kattan a nyelv, s az ajtó kitárul. Az alak, ki belép rajta nem szörnyű, s nem ijesztő, sőt, furcsa módon sugároz kedves és pozitív energiát, arcán szomorú mosoly, nyugodtan sétál be, majd halkan becsukja maga mögött az ajtót.*
- Szervusz, öcsém. *Köszön halkan, majd az asztalhoz sétál és helyet foglal. Kezeit ölébe ejti összefonva, majd kíváncsian méri fel, rég nem látott testvérét.*
- Megváltoztál. *Jelenti ki, aztán felsóhajt.* Mikor is volt utoljára? Hány éve? Vagy tán már évtizedekkel ezelőtt? *Úgy beszél, mintha csak tegnap szakadtak volna el egymástól.*
- Problémád van... látom... *Nem kezd táncba, vagy őrült énekbe, s nem emleget fel semmiféle kínzást, vagy egyéb játékot, mit korábban Arsenor fejéhez vágott. Egyszerű beszélgetést kezdeményez, melyre türelmesen várja a választ.*
*Az elhajított szék hatalmasat csattan a méretes, szinte aulának tetsző szoba egyik falán, alaposan leverve egy díszes gyertyatartót, mi koppanva áll meg a földön. Kiáltására nem érkezik válasz, s ezúttal már elmosódik a valóság, s csupán az ábránd, vagy legalábbis annak tűnő valami marad, mi megszólalásig hasonlít arra a helyre, ahonnan korábban problémái kiindultak. Azaz, mégis van különbség, ugyanis az ébenfaajtó, melyen korábban Arsenornak kellett átlépnie, s mi küzdelmei helyszínéhez vezetett, most mintha megmozdulni látszódna. A kilincset mozgatják, fel, s le jár, majd egyszer csak kattan a nyelv, s az ajtó kitárul. Az alak, ki belép rajta nem szörnyű, s nem ijesztő, sőt, furcsa módon sugároz kedves és pozitív energiát, arcán szomorú mosoly, nyugodtan sétál be, majd halkan becsukja maga mögött az ajtót.*
- Szervusz, öcsém. *Köszön halkan, majd az asztalhoz sétál és helyet foglal. Kezeit ölébe ejti összefonva, majd kíváncsian méri fel, rég nem látott testvérét.*
- Megváltoztál. *Jelenti ki, aztán felsóhajt.* Mikor is volt utoljára? Hány éve? Vagy tán már évtizedekkel ezelőtt? *Úgy beszél, mintha csak tegnap szakadtak volna el egymástól.*
- Problémád van... látom... *Nem kezd táncba, vagy őrült énekbe, s nem emleget fel semmiféle kínzást, vagy egyéb játékot, mit korábban Arsenor fejéhez vágott. Egyszerű beszélgetést kezdeményez, melyre türelmesen várja a választ.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3787-3806