//Olvasgatás//
*Grem végül megtalálja, amit keres, és ahogy leemeli a kiválasztott olvasmányt mohón falni kezdi a betűket. Csak úgy szívja magába az információkat, és ahogy beljebb és beljebb ássa magát az írottakba úgy éled fel benne a lelkesedés és a felismerés, hogy milyen új dolgok születhetnek majd abból, ha már birtokolni fogja a tudást. Azonban addig sokat kell még dolgoznia és mivel ez a folyamat nem olyan egyszerű, mint az írás vagy az olvasás, ezért ebbe valóban bele kell ölnie az időt és az akaratot. Habár a mágiával még soha nem foglalkozott behatóbban, de annyit megtanult az öregektől, hogy a fajtája bizony nem csak, hogy közel áll a mágia világához, de egyenesen abból született meg így egy gnómnak mindig ösztönös és elvitathatatlan helye van ebben a világban. Gremet azonban nem érdeklik annyira a szent tudományok, mint egykori társait, vagy családjának tagjait. Ő a dolgok pragmatikus részét részesíti előnyben, vagyis mindazt, amit gyakorlatban meg lehet belőle valósítani. Az ő szenvedélye az orvoslás és a mechanika és végső soron azért van itt, hogy ezt a kettőt elválaszthatatlan egységgé olvaszthassa a mágia segítségével. Ennek érdekében tanulmányozza a tekercseket és fejleszti a természetes érzékét, hogy olyan tanokat is be tudjon fogadni, amelyeket jelenleg nem tud. Elszánt, szorgalmas, makacs. Több energiáját fordította eddig arra, hogy a sziklákon vergődve idejusson, mint az olvasásra és elmélkedésre. De itt ezen a helyen ez most megfordulni látszik, mivel itt nem tart pihenőt, nem áll meg enni és inni. Csak és kizárólag az elmélkedés, a megértés és tudásvágy hajtja. Mindezen tevékenységek kiszolgálva az egyetlen gyakorlati célt, hogy megvalósíthassa a terveit.
Már a korai csatornabéli élete során tervezett olyan kiegészítőket és segédeszközöket, amelyek finomított bőr, fém és más rugalmas anyagok bevonásával segített a megcsonkított végtagok pótlásában. Ha Gremnek sikerül elsajátítani azt a bizonyos tudást, akkor a pótláson túl még messzebb merészkedhet, olyan területekre, amelyre már talán gondolni sem mer. Ezek a távlatok még csak homályosak, de az alapokat lefektette negyven év kemény tanulásával és kutatásával. Ez az alap, tapasztalat, kísérletezés vezette ide a toronyhoz.
Az olvasás és az információgyűjtögetés lassan oda vezeti a gnómot, hogy az este könyörtelenül megmutassa magát. Grem egy gyertyát emel ki a zsebéből és a saját kis szikrapattintójával hamar be is gyújtja. Nem akarja abbahagyni, nem akarja letenni a könyveket, tekercseket. Érzi, hogy most vagy soha. A közelgő háború nem fog időt hagyni neki, nem lesz több alkalma, ha a grombar szörnyetegei beteszik a lábukat ide. Reményei szerint még van pár napja esetleg egy hete, de ki tudja. Ezért most nincs idő aludni. Azonban a szervezete ezt másként gondolja és a szemhéja minduntalan leragad, amikor tekintete próbálja megkeresni a következő sort. Bekap pár kávébabot, de már ez sem segít. Az aprónak nem nevezhető gnóm a könyvein rogy össze és merül álomba.*
//A kutatás//
*Grem némi fejfájással ébred másnap. Amikor kinyitja a szemét és kitöröli a csipát, már körbe is tud nézni. A könyvek és papirosok körbe hevernek körülötte, ő pedig a kövön fekszik feje alatt pedig egy puha kötéses könyvet talál. Egy kicsit kinyújtóztatja végtagjait, majd kiropogtatja a csontjait és így már lehetősége van felkelni. A középkorú gnóm, aki talán egy hangyányit túlsúlyos nem épp a fürgeségéről híres, de amit lehet, most az ügy érdekében megtesz. Előveszi kedvenc eledelét a kétszersültet és miközben majszolgatja, már el is kezdi keresni tegnapi olvasmányait. Ahogy az elemózsia, amely nem is annyira tekinthető kiadós reggelinek hamar befejezi. Három könyvet talál magának, amire szüksége lehet és még egyet, amelyet a tegnapi napon félbehagyott. A logika és a józan ész is úgy diktálja, hogy a félbehagyott iromány az, amellyel érdemes elkezdeni, ezért eszerint jár el. Felteszi a könyvet egy üresebb asztalra, amely legalább közel esik az ablakhoz, hogy abból természetes fényt nyerve ne kelljen a gyertyákat pazarolnia, majd elkezdi visszakeresni a megfelelő oldalt.* ~Hol van ez a nyamvadt fejezet! Hol is tartottam!~ *Morgolódik magában és aközben azon morfondírozik, nem lenne e jobb, ha esetleg egy másik könyvvel kezdené, ha pedig majd eszébe jut, hogy hol is tartott akkor visszatér rá. Hosszú percekig keresgeti, de nem találja, valahogy nem akar összejönni a reggeli kutatás. Lapoz előre hátra, de nem találja, amit keres. Ez kezdi elvenni a kedvét és a türelmét. A munkalogikája annyira erősen dolgozik benne, hogy nem akar lemondani a megtervezett folyamatról ezért akár mennyire nem találja, mégis kutatja. De semmi. Ekkor dühösen a falhoz akarja vágni a könyvet és már emelné is a papírköteget, de ekkor eszébe jut, hogy nem a csatornában van és az, amit a kezében tart az bizony nem az övé és ki tudja az öreg varázsló aki itt lakik mennyire örülne annak, ha a megbecsült irománya a falun gyűrődne össze. Ezért vesz egy nagy levegőt, lenyugszik és szépen az asztalra helyezi a könyvet. Becsukja és végig simítja az egyszerű bőrkötetet, ezzel mintegy magát nyugtatva. Szerencséjére a dühöngését senki nem hallja meg, habár ki tudja, hogy az öreg varázsló honnan kukucskál, végül is ez a torony az otthona. Grem tart egy tíz percnyi szünetet és folyamatosan kémleli a kis terem bejáratát hátha valaki észlelte a viselkedését. Szerencséjére senki nem jön be és így megkönnyebbülve folytathatja a munkát. Félreteszi az eddig használt könyvet és a másik három egyikét veszi elő. Végigfut rajta, majd a másodikat és végül a harmadikat is végig lapozza, hogy melyikkel kezdje. Végül a második mellett dönt. Leteszi és kinyitja az első oldalon, hogy átfuthassa a bevezető szövegrészt.*
//A további kutatás//
*A kiválasztott könyv igencsak jó szolgálatot tesz a kövérkés gnómnak. Sok olyan információt és tudást meríthet belőle, amely a közelebbi megértést segítheti a titkos művészet elmélyedésében. Mivel Grem még soha nem foglalkozott a mágiával alapszinten sem így az itteni tudásanyag szinte végtelennek tűnik a számára. Van is miből merítenie. Számára egyszerre érdekesek a mágia belső energiájának felismeréséről szóló művek, és az egyes speciális varázslatok is, de akad bőven olvasnivaló az egyes mágia ágakról is, amiről még soha nem hallott. Minden érdekes és felemelő. Egyelőre azonban a legfontosabb az, hogy a saját kutatási területén találja meg a keresett szövegeket. Ennek érdekében erősebben kell koncentrálnia és jobban kell figyelnie hova lapoz, vagy épp milye tekercseket bont ki. Grem azonban gyakran elkalandozik és emiatt ezen a napon lassabban halad a kijelölt anyagok átolvasásával. Az apró gnóm nem tehet erről, hiszen fajtája kódolva van arra, hogy minél többet és minél mohóbban gyűjtögesse a tudás apró morzsái legyen szó mágiáról, gyógyításról vagy épp botanikáról. Ez a nap úgy telik, hogy minden a kezébe eső és érdekes olvasmányt kinyit és belelapoz. A tudása valóban némiképp szélesebb és átfogóbb lesz, de a speciális területekben, valamint az alapvető mágia értés elsajátításában kevésbé. De mint tehet a gnóm, ha tudásszomja csillapíthatatlan és a többnapos gyalogút bizony kiéheztette az elmét. Nem tehet mást mint, hogy megadja magát és minden érdeklődését arra fordítja, hogy beleáshassa magát az érdekesebbnél érdekesebb témákba. Ez a nap már csak ilyen és, hogy ha nem is kezdődött igazán jól, sőt sok bosszúsággal, a végére szórakoztató, pihentető és kielégítő volt. Ezzel a tudattal fejezi és zárja a nap értékelését Grem. Ennek megfelelően ezen a napon nem a könyvek felett alszik el, hanem rendesen megveti, szerény kis ágyát eszik pár falatot és már alszik is. Remélve, hogy a ház ura még mindig nem lel rá, amiért némi kuplerájt hagyott az olvasmányok között. Egy pár forgolódás és helyezkedés után már el is alszik.*
//Az első könyv//
*A tegnapi napon Grem kiélvezte, hogy abba a könyvbe nyúlhatott bele és azt olvashatott, amit csak akart. Ez nem csak energiával töltötte fel, de pihentető is volt. Az elmúlt nap tanulsága számára, hogy most már belátja, néha a pihenés a további munkát szolgálja. Ennek szellemében ébred reggel. A kis pokrócát levetve magáról egy nagyot ásít, nyújtózkodik és álmos fejjel a szemeit dörzsölve kel fel. A reggeli korty víz után jön némi reggeli és egy pár szem kávébab utána akár el is lehet kezdeni a munkát. A tegnapi olvasgatás és kutatás után az első dolga valamiféle rendet teremteni, hiszen ha a vendéglátója meglátja, miféle rendetlenség van, még kiteszi a szűrét a toronyból. Az öreg eddig igen jó vendéglátónak minősült, hiszen elő sem került. Grem ezt értékeli, mivel nincs sem ideje sem kedve cseverészni a vénséggel. Azonban biztos abban, hogy a szemét rajta tartja a tulajdonán és ha valami nagyon nem odaillőt és nem tetszőt lát akkor bizony közbe fog lépni. Talán jobb ezt elkerülni és mielőtt a ház ura közbe avatkozna rendet rakni. Grem nem is sokat vacakol, és hamar elkezdi a pakolást. Egyik könyv a másik után és a harmadik után. A tekercseket szépen vízszintes helyzetbe egymásra pakolva. A könyveket abban a rendszerben, amiben találta. Már csak a tegnap reggeli három könyv marad elől. Ahogy végzett a rendrakással úgy máris nekilát a munkának. Ismételten kezébe veszi a könyvet, amely oly nagy fejtörést okozott a számára és szó nélkül elkezdi elölről. Nincs morgás sem dühöngés és még csak más behatárolhatatlan ellenszenv a dolgok iránt. Csak a tiszta és józan ész, amely a feladatra koncentrál és ha kell akkor fáradságos és kitartó munkával újra átrágja magát a már elkezdett fejleményeken. Nem is baj ez az egész, hiszen az ismétléssel csak jobban elmélyíti a tudásanyagot, amely későbbiekben meghálálja majd a ráfordított időt. Minden újra felcsapott lappal és elolvasott sorral csak biztosabb, és bizonyosabb abban, hogy a megismerni vágyott igazságok jobban beépülnek az elméjébe. A gnómok agya ugyanis olyan mint egy szivacs. Ha egyszer valamilyen információ a birtokukba kerül, akkor azt azonnal és végérvényesen megtanulják feldolgozzák és alkalmazzák. Egy gnómnak az intelligenciája szinte határtalan és memóriája végtelen. Ha pedig előfordul, hogy valamit kétszer is át kelljen ismételni, akkor az olyan erővel telepedig meg az agyában, hogy az már kivehetetlen részévé válik. Ezért van az, hogy a gnómok többsége olyan nagyszerűen képesek az új, a találmányok, felfedezések és feltalálások bonyolult következtetési rendszerének a megragadására. Hogy képesek a megtapadt tudásanyagot feleleveníteni, felhasználni és a kellő módon újra alkotni, kiegészíteni, majd megteremteni belőle valami páratlan újszerűt. Természetesen ez nem csak képessége a gnómok többségének, hanem a vágya is, amely így még erősebb ötvözetet ad annak, hogy valamiből valamit alkosson. Mivel a gnóm alapvető vágya is az új megteremtése és nem pusztán csak képessége, ezért a határtalan agyi kapacitásuk még hatékonyabban igazgatja azt. Grem lassan belemerül az olvasásba és ahogy egyre jobban és jobban mélyed el a mágia tudományában és művészetében úgy döbben rá, hogy amit keres, talán már csak egy karnyújtásnyira lehet. Ez a felismerés, természetesen csalóka, hiszen mindaz, amely így egyértelműen kínálja magát, sokszor csak csalfa ábránd, és csalárd cselvetés. Az elmélet megértését a gyakorlatba is át kell ültetni, amely Grem szempontjából a várva várt cél és eredmény, de a megsejtés még nem teszi késszé a teljes megértésre. Ezért csak türelem, és további munka marad. A gnóm ennek érdekében még tovább olvassa a könyvét, amelynek lassan a végéhez érkezik.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.24 11:43:51, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.