Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ingoványos vidék (új)
MágustoronyNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 60 (1181. - 1200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1200. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-24 17:53:57
 ÚJ
>Grem Gromrot avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//A második könyv//

*Grem ahogy végzett az első könyvvel azonnal fel is lapozza a másodikat. Nem sokat vacakol, vagy várakozik, hiszen az idő drága kincs, és ha nem végez hamar, akkor bizony a holtak hada a fejére nő. Vagy esetleg még rosszabb történik vele, és a kitelepítési parancs éri utol. Ennek a fele sem tréfa, és ilyen formán, valóban igyekeznie kell. Hiába végez az első könyvvel, még mindig az az érzése, hogy sehol nem tart. Egy láthatatlan erő minduntalan visszahúzza és visszarántja, mintha mindig azt akarná, hogy kezdje elölről a munkát. Grem azonban elszánt, és ha ez a kis hátrány, amely valószínűleg negyven év lerakódott bűnös életének hordaléka, akkor is megküzd vele. Módszert kell váltania a fejlődésben. Lehet, hogy nem pusztán az elméletet kéne erősítenie, hanem a gyakorlatra is koncentrálnia. Mivel a gnóm pragmatikus élőlény így pontosan tudja, hogy a gyakorlat az élet. Amit összeszerelsz, megalkotsz az a tiéd az a birtokd. Ha az megvan, akkor tudsz haladni és tudod magadat fejleszteni. Pusztán az elmélet nem segít, csak az alapokat tanítja meg. És mivel a varázslás olybá tűnik, hogy szavak, mozdulatok kombinációja inkább a gyakorlathoz áll közel mintsem az elmélethez. Mint egy harcművészet és mint egy megátalkodott tánc, amelyet Grem olyannyira megvet. De ha erre van, szükség a fejlődéshez hát legyen.
A második könyv igen érdekes gondolatokat kavar fel a gnómban. Mivel a legfőbb témája valóban a mágia gyakorlati megközelítése, talán az elmélkedései netovábbja, hogy pont erre a kis gondolatfonálra húzták a feltalálót. Egy pillanatra abbahagyja az olvasását és felpillant a könyvből. Az állát kezdi vakargatni és közben hümmögni kezd. Amikor ezen, fura tevékenysége végére ér, visszadől a könyv fölé és megigazítja nagyítólencsés szemüvegét, hogy az adott sort folytatni tudja. Ismét belemerül az olvasásba és amint egyre nyilvánvalóbbá válnak előtte a megírt sorok, úgy szakad fel benne a felismerés, hogy az, amit keresni vélt és még a könyv elején megálmodott, bizony nem is áll olyan messze egymástól. A könyv szavai mintegy megerősítik a saját elképzelését és elméletét, de ebben természetesen nem lehet teljesen bizonyos, mivel egyrészt nem ért a könyv végére, másrészt a gyakorlatban nem próbálta még ki mindazt, ami előtte le van jegyezve. Ennek egyfajta módon járhat utána, ha kipróbálja mindezt a gyakorlatban. Azonban nem szeretné felverni az ittenieket és a környéket sem, emiatt úgy dönt, keres magának egy megfelelő helyszínt. De mielőtt még bárhova menne ideje, hogy az iromány végére érjen, hiszen ha idő előtt menne el, akkor még az történhetne vele, amit a legkevésbé sem akar, hogy feleslegesen kelljen gyalogolnia. Ezt elkerülendően alaposan és megfontoltan halad tovább az olvasgatással. Ez a módszer végül gyümölcsöt hoz és elégséges válasszal szolgál a gnóm számára. Amikor a második könyv végéhez ér, Grem egy gyors mozdulattal becsukja és egy vigyorral a száján ráteszi az első kötet tetejére.* - Ezzel is megvolnánk!
*Feláll a kényelmesnek nem feltétlenül mondható faszékéről és a torony kijárata felé veszi az irányt. Amikor az ajtón kiér, körbe tekint és nem túl nagy örömmel veszi észre, hogy már délután van. Ennek ellenére úgy dönt, hogy elindul és keres magának egy helyet a meditálásra és a gyakorlatozásra.*


1199. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-24 16:43:39
 ÚJ
>Ald'as Cotys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap hajnal//

*A félvér csak egy bosszús fejrázással honorálja felettese ok fejtését, arról, hogy miért is van szükségük egy ilyen kellemetlen alakra, mint ez a kripta szökevény. Azon viszont már szélesen elmosolyodik amit a fegyverekkel kapcsolatban válaszol.*
-Parancs! Értettem!
*Feleli a rekvirálás módjára kapott utasításra. Közben játékos tisztelgésre emeli jobbját. Aztán végre elérik a konyhát és amíg Zia világosságot teremt, Cotys először is kényelembe helyezi magát. Ez annyit tesz, hogy leveszi és egy szék hát támlájára akasztja a sisakját, melyet rögvest követ a fegyver öv, és a tarisznya is. A wegtoreni kardot a konyhaasztalra teszi. Ezután utasítás szerint felfedező útra indul a konyhában. Kinyit minden egyes szekrényt és fiókot. Akkurátusan keresgél matat a különféle kacatok között. Gondosan végig tapogatva minden zegzugot. A felületes szemlélőnek is azonnal nyilvánvaló, hogy az őrmesternek nagy tapasztalata lehet a mások által elrejtett dolgok felkutatásában. Igyekezetét siker koronázza, amikor az egyik szekrény mélyéről egy kis, lapos üveget húz elő. Kihúzza belőle a dugót és óvatosan bele szimatol. Halkan csettint a nyelvével, jelezve, hogy elsőre elégedett a mintavétel eredményével. Ezután bele is kóstol, majd némi köhögés és torok köszörülés közepette vissza zárja az üveget és magasra tartja zsákmányát, hogy a nő is láthassa.*
-Na, ennek örülni fogsz hadnagykisasszony!
*Az asztalhoz lép, leteszi rá az üveget, majd le is ül és miközben hozzá lát a szalonna felszeletelésének az egyik fiókból elő kotort kevéssé éles késsel, még némi magyarázatot fűz iménti megjegyzéséhez.*
-Jóféle pálinka. Alma, ha nem tévedek.
*Mikor a Zia által előhozott tojásokra pillant, kacsintva jegyzi meg.*
-Nem azt kérte tőled a morc öreg úr, hogy ne törj össze semmit?


1198. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-24 13:45:00
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap hajnal//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//

*Elképzelése sincs arról, hogy őrmestere milyen szakmák terén szerezett ez eddig jártasságot, hogy így, egyből kapásból véleményezi az öreg mentális állapotát, de ez most mindegy is. Fintorog és váll vonogat a szavakra.*
-Az összes az, van ennél rosszabb is, de erősebb csak kevés.
*Sóhajt nagyot. Mert bármennyire is nem tetszik a dolog, be kell érjék vele. Hallgatja a harcost, és bármennyire is szörnyű, amit mond, igaz.*
-Épp ez a gond. Nem engedhetünk egy ilyen hatalmas varázslót besimulni a holtak soraiba.
*A fegyverek vélt értéken csak felnevet.*
-Szerintem csak ki akart baszni velem. Téged jobban bír, ezért megtarthattad.
*Halad immár előre a gyertya fényénél, több ajtón bekukkantva.*
-Csak annyit, amit elbírunk.
*Figyelmezteti beosztottját a konyhát keresve a lefoglalásra szánt élelem mennyiségét tekintve.*
-De annyit mindenképpen.
*Vigyorog hátra cinkosan, majd megtalálva a keresett szakaszt lép be, és nyomban nekilát a rendelkezésre álló gyertyák, lámpások, és a tűzhely segítségével fényárban vonni a helyiséget.*
-No, úgy nem főzök, mint Pietti, de talán olyan keserű sem lesz, mint a gyógyteáim. Őrmester!
*Kezdi komolyabban, hangsúlyával éreztetve, itt most egy parancs fog következni.*
-A te feladatod a szalonna. Apró, egyforma kockákra kaszabolva akarom látni!
*Adja ki úgy az utasítást, mintha máris hullát vágni készülnének.*
-Én intézem az átokverte hagymát! Hősies, az őrséghez méltó küzdelmet várok el!
*Azzal kerít máris késeket, deszkákat, és minden zugban bekukkantva keresi a mérges kipárolgásokkal védekező hagyma alakulatokat. A tojásra hamar ráakad, egész szakajtónyival rendelkezik belőlük a trottyos.*
-Ha véletlen talpas pálinka felderítőkbe botlanál, kiálts és jövök a felmentő sereggel.
*Hangzik ez most egészen mélyen, egy aprócska kamra rejtekéből.*
-He! Itt bujdokolnak mind, egy rakáson!
*Fordul ki markában a keresett hozzávalókkal, a húsfélét máris passzolva le Alnak, maga pedig a hagymapucoláshoz, daraboláshoz lát neki halkan szipogva.*


1197. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-22 22:26:47
 ÚJ
>Grem Gromrot avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Olvasgatás//

*Grem végül megtalálja, amit keres, és ahogy leemeli a kiválasztott olvasmányt mohón falni kezdi a betűket. Csak úgy szívja magába az információkat, és ahogy beljebb és beljebb ássa magát az írottakba úgy éled fel benne a lelkesedés és a felismerés, hogy milyen új dolgok születhetnek majd abból, ha már birtokolni fogja a tudást. Azonban addig sokat kell még dolgoznia és mivel ez a folyamat nem olyan egyszerű, mint az írás vagy az olvasás, ezért ebbe valóban bele kell ölnie az időt és az akaratot. Habár a mágiával még soha nem foglalkozott behatóbban, de annyit megtanult az öregektől, hogy a fajtája bizony nem csak, hogy közel áll a mágia világához, de egyenesen abból született meg így egy gnómnak mindig ösztönös és elvitathatatlan helye van ebben a világban. Gremet azonban nem érdeklik annyira a szent tudományok, mint egykori társait, vagy családjának tagjait. Ő a dolgok pragmatikus részét részesíti előnyben, vagyis mindazt, amit gyakorlatban meg lehet belőle valósítani. Az ő szenvedélye az orvoslás és a mechanika és végső soron azért van itt, hogy ezt a kettőt elválaszthatatlan egységgé olvaszthassa a mágia segítségével. Ennek érdekében tanulmányozza a tekercseket és fejleszti a természetes érzékét, hogy olyan tanokat is be tudjon fogadni, amelyeket jelenleg nem tud. Elszánt, szorgalmas, makacs. Több energiáját fordította eddig arra, hogy a sziklákon vergődve idejusson, mint az olvasásra és elmélkedésre. De itt ezen a helyen ez most megfordulni látszik, mivel itt nem tart pihenőt, nem áll meg enni és inni. Csak és kizárólag az elmélkedés, a megértés és tudásvágy hajtja. Mindezen tevékenységek kiszolgálva az egyetlen gyakorlati célt, hogy megvalósíthassa a terveit.
Már a korai csatornabéli élete során tervezett olyan kiegészítőket és segédeszközöket, amelyek finomított bőr, fém és más rugalmas anyagok bevonásával segített a megcsonkított végtagok pótlásában. Ha Gremnek sikerül elsajátítani azt a bizonyos tudást, akkor a pótláson túl még messzebb merészkedhet, olyan területekre, amelyre már talán gondolni sem mer. Ezek a távlatok még csak homályosak, de az alapokat lefektette negyven év kemény tanulásával és kutatásával. Ez az alap, tapasztalat, kísérletezés vezette ide a toronyhoz.
Az olvasás és az információgyűjtögetés lassan oda vezeti a gnómot, hogy az este könyörtelenül megmutassa magát. Grem egy gyertyát emel ki a zsebéből és a saját kis szikrapattintójával hamar be is gyújtja. Nem akarja abbahagyni, nem akarja letenni a könyveket, tekercseket. Érzi, hogy most vagy soha. A közelgő háború nem fog időt hagyni neki, nem lesz több alkalma, ha a grombar szörnyetegei beteszik a lábukat ide. Reményei szerint még van pár napja esetleg egy hete, de ki tudja. Ezért most nincs idő aludni. Azonban a szervezete ezt másként gondolja és a szemhéja minduntalan leragad, amikor tekintete próbálja megkeresni a következő sort. Bekap pár kávébabot, de már ez sem segít. Az aprónak nem nevezhető gnóm a könyvein rogy össze és merül álomba.*

//A kutatás//

*Grem némi fejfájással ébred másnap. Amikor kinyitja a szemét és kitöröli a csipát, már körbe is tud nézni. A könyvek és papirosok körbe hevernek körülötte, ő pedig a kövön fekszik feje alatt pedig egy puha kötéses könyvet talál. Egy kicsit kinyújtóztatja végtagjait, majd kiropogtatja a csontjait és így már lehetősége van felkelni. A középkorú gnóm, aki talán egy hangyányit túlsúlyos nem épp a fürgeségéről híres, de amit lehet, most az ügy érdekében megtesz. Előveszi kedvenc eledelét a kétszersültet és miközben majszolgatja, már el is kezdi keresni tegnapi olvasmányait. Ahogy az elemózsia, amely nem is annyira tekinthető kiadós reggelinek hamar befejezi. Három könyvet talál magának, amire szüksége lehet és még egyet, amelyet a tegnapi napon félbehagyott. A logika és a józan ész is úgy diktálja, hogy a félbehagyott iromány az, amellyel érdemes elkezdeni, ezért eszerint jár el. Felteszi a könyvet egy üresebb asztalra, amely legalább közel esik az ablakhoz, hogy abból természetes fényt nyerve ne kelljen a gyertyákat pazarolnia, majd elkezdi visszakeresni a megfelelő oldalt.* ~Hol van ez a nyamvadt fejezet! Hol is tartottam!~ *Morgolódik magában és aközben azon morfondírozik, nem lenne e jobb, ha esetleg egy másik könyvvel kezdené, ha pedig majd eszébe jut, hogy hol is tartott akkor visszatér rá. Hosszú percekig keresgeti, de nem találja, valahogy nem akar összejönni a reggeli kutatás. Lapoz előre hátra, de nem találja, amit keres. Ez kezdi elvenni a kedvét és a türelmét. A munkalogikája annyira erősen dolgozik benne, hogy nem akar lemondani a megtervezett folyamatról ezért akár mennyire nem találja, mégis kutatja. De semmi. Ekkor dühösen a falhoz akarja vágni a könyvet és már emelné is a papírköteget, de ekkor eszébe jut, hogy nem a csatornában van és az, amit a kezében tart az bizony nem az övé és ki tudja az öreg varázsló aki itt lakik mennyire örülne annak, ha a megbecsült irománya a falun gyűrődne össze. Ezért vesz egy nagy levegőt, lenyugszik és szépen az asztalra helyezi a könyvet. Becsukja és végig simítja az egyszerű bőrkötetet, ezzel mintegy magát nyugtatva. Szerencséjére a dühöngését senki nem hallja meg, habár ki tudja, hogy az öreg varázsló honnan kukucskál, végül is ez a torony az otthona. Grem tart egy tíz percnyi szünetet és folyamatosan kémleli a kis terem bejáratát hátha valaki észlelte a viselkedését. Szerencséjére senki nem jön be és így megkönnyebbülve folytathatja a munkát. Félreteszi az eddig használt könyvet és a másik három egyikét veszi elő. Végigfut rajta, majd a másodikat és végül a harmadikat is végig lapozza, hogy melyikkel kezdje. Végül a második mellett dönt. Leteszi és kinyitja az első oldalon, hogy átfuthassa a bevezető szövegrészt.*

//A további kutatás//

*A kiválasztott könyv igencsak jó szolgálatot tesz a kövérkés gnómnak. Sok olyan információt és tudást meríthet belőle, amely a közelebbi megértést segítheti a titkos művészet elmélyedésében. Mivel Grem még soha nem foglalkozott a mágiával alapszinten sem így az itteni tudásanyag szinte végtelennek tűnik a számára. Van is miből merítenie. Számára egyszerre érdekesek a mágia belső energiájának felismeréséről szóló művek, és az egyes speciális varázslatok is, de akad bőven olvasnivaló az egyes mágia ágakról is, amiről még soha nem hallott. Minden érdekes és felemelő. Egyelőre azonban a legfontosabb az, hogy a saját kutatási területén találja meg a keresett szövegeket. Ennek érdekében erősebben kell koncentrálnia és jobban kell figyelnie hova lapoz, vagy épp milye tekercseket bont ki. Grem azonban gyakran elkalandozik és emiatt ezen a napon lassabban halad a kijelölt anyagok átolvasásával. Az apró gnóm nem tehet erről, hiszen fajtája kódolva van arra, hogy minél többet és minél mohóbban gyűjtögesse a tudás apró morzsái legyen szó mágiáról, gyógyításról vagy épp botanikáról. Ez a nap úgy telik, hogy minden a kezébe eső és érdekes olvasmányt kinyit és belelapoz. A tudása valóban némiképp szélesebb és átfogóbb lesz, de a speciális területekben, valamint az alapvető mágia értés elsajátításában kevésbé. De mint tehet a gnóm, ha tudásszomja csillapíthatatlan és a többnapos gyalogút bizony kiéheztette az elmét. Nem tehet mást mint, hogy megadja magát és minden érdeklődését arra fordítja, hogy beleáshassa magát az érdekesebbnél érdekesebb témákba. Ez a nap már csak ilyen és, hogy ha nem is kezdődött igazán jól, sőt sok bosszúsággal, a végére szórakoztató, pihentető és kielégítő volt. Ezzel a tudattal fejezi és zárja a nap értékelését Grem. Ennek megfelelően ezen a napon nem a könyvek felett alszik el, hanem rendesen megveti, szerény kis ágyát eszik pár falatot és már alszik is. Remélve, hogy a ház ura még mindig nem lel rá, amiért némi kuplerájt hagyott az olvasmányok között. Egy pár forgolódás és helyezkedés után már el is alszik.*

//Az első könyv//

*A tegnapi napon Grem kiélvezte, hogy abba a könyvbe nyúlhatott bele és azt olvashatott, amit csak akart. Ez nem csak energiával töltötte fel, de pihentető is volt. Az elmúlt nap tanulsága számára, hogy most már belátja, néha a pihenés a további munkát szolgálja. Ennek szellemében ébred reggel. A kis pokrócát levetve magáról egy nagyot ásít, nyújtózkodik és álmos fejjel a szemeit dörzsölve kel fel. A reggeli korty víz után jön némi reggeli és egy pár szem kávébab utána akár el is lehet kezdeni a munkát. A tegnapi olvasgatás és kutatás után az első dolga valamiféle rendet teremteni, hiszen ha a vendéglátója meglátja, miféle rendetlenség van, még kiteszi a szűrét a toronyból. Az öreg eddig igen jó vendéglátónak minősült, hiszen elő sem került. Grem ezt értékeli, mivel nincs sem ideje sem kedve cseverészni a vénséggel. Azonban biztos abban, hogy a szemét rajta tartja a tulajdonán és ha valami nagyon nem odaillőt és nem tetszőt lát akkor bizony közbe fog lépni. Talán jobb ezt elkerülni és mielőtt a ház ura közbe avatkozna rendet rakni. Grem nem is sokat vacakol, és hamar elkezdi a pakolást. Egyik könyv a másik után és a harmadik után. A tekercseket szépen vízszintes helyzetbe egymásra pakolva. A könyveket abban a rendszerben, amiben találta. Már csak a tegnap reggeli három könyv marad elől. Ahogy végzett a rendrakással úgy máris nekilát a munkának. Ismételten kezébe veszi a könyvet, amely oly nagy fejtörést okozott a számára és szó nélkül elkezdi elölről. Nincs morgás sem dühöngés és még csak más behatárolhatatlan ellenszenv a dolgok iránt. Csak a tiszta és józan ész, amely a feladatra koncentrál és ha kell akkor fáradságos és kitartó munkával újra átrágja magát a már elkezdett fejleményeken. Nem is baj ez az egész, hiszen az ismétléssel csak jobban elmélyíti a tudásanyagot, amely későbbiekben meghálálja majd a ráfordított időt. Minden újra felcsapott lappal és elolvasott sorral csak biztosabb, és bizonyosabb abban, hogy a megismerni vágyott igazságok jobban beépülnek az elméjébe. A gnómok agya ugyanis olyan mint egy szivacs. Ha egyszer valamilyen információ a birtokukba kerül, akkor azt azonnal és végérvényesen megtanulják feldolgozzák és alkalmazzák. Egy gnómnak az intelligenciája szinte határtalan és memóriája végtelen. Ha pedig előfordul, hogy valamit kétszer is át kelljen ismételni, akkor az olyan erővel telepedig meg az agyában, hogy az már kivehetetlen részévé válik. Ezért van az, hogy a gnómok többsége olyan nagyszerűen képesek az új, a találmányok, felfedezések és feltalálások bonyolult következtetési rendszerének a megragadására. Hogy képesek a megtapadt tudásanyagot feleleveníteni, felhasználni és a kellő módon újra alkotni, kiegészíteni, majd megteremteni belőle valami páratlan újszerűt. Természetesen ez nem csak képessége a gnómok többségének, hanem a vágya is, amely így még erősebb ötvözetet ad annak, hogy valamiből valamit alkosson. Mivel a gnóm alapvető vágya is az új megteremtése és nem pusztán csak képessége, ezért a határtalan agyi kapacitásuk még hatékonyabban igazgatja azt. Grem lassan belemerül az olvasásba és ahogy egyre jobban és jobban mélyed el a mágia tudományában és művészetében úgy döbben rá, hogy amit keres, talán már csak egy karnyújtásnyira lehet. Ez a felismerés, természetesen csalóka, hiszen mindaz, amely így egyértelműen kínálja magát, sokszor csak csalfa ábránd, és csalárd cselvetés. Az elmélet megértését a gyakorlatba is át kell ültetni, amely Grem szempontjából a várva várt cél és eredmény, de a megsejtés még nem teszi késszé a teljes megértésre. Ezért csak türelem, és további munka marad. A gnóm ennek érdekében még tovább olvassa a könyvét, amelynek lassan a végéhez érkezik.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.24 11:43:51, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.



1196. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-22 22:11:46
 ÚJ
>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

//Mágus leszek!//
// Kriyon, Myna //

//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Na végre az ételre térnek. A viccelődésre felnevet jókedvűen. Legalábbis kívülről az látszik, jól megjátssza magát a lány ilyen szempontból. Belül meg szenved a vicctől jó értelemben, mert ez inkább fáj kategória, de azért jóféle.*
-Te inkább az emberekhez érzed magad közelebb vagy elfekhez? *Nem mindegy, hogy félig ember vagy félig elf, mert amihez jobban húzza a szíve azokat a hagyományokat követik általában.*
-Gombák és magvak most tényleg? *Le is hajol, ahogy kérik és pár kisebb állattal találkozik is gombászás közben.* ~Azzuból is kaját csinálna ez a vérszomjas, ha ide jönne.~
-Itt van a gombád. *Nyújt át párat és közben a mágustorony felé tekinget, mintha lenne ott valaki.* ~Ó egek mit fogok én ezért kapni majd.~
-El kell mennem könnyíteni magamon. *Néz kínosan a férfira és ha elengedi akkor félre is húzódik.*


1195. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-22 16:06:59
 ÚJ
>Ald'as Cotys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap hajnal//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//

*Cotys továbbra is néma marad a szóváltás alatt, csak mikor az öreg eltűnik a lépcsőn, akkor mozdul meg. Megvakarja a füle tövét.*
-A szakmai véleményemre vagy kíváncsi? Szerintem ez a vénség teljesen bolond. És pont. Ez a meglátásom. Sürgősen találnunk kell egy másik mágust. Vagy jobb híján most is a Thargok mágusaira kell hagyatkoznunk.
*A félvér hanyagul megvonja a vállát és felsóhajt.*
-Egyébként pedig nem lep meg a viselkedése. A hatalmasok és befolyásosak mindig ezt csinálják ha beüt a szar vihar. Saját magukat bebiztosítják, a többiekre meg tesznek, de alacsonyról, hogy el is találják őket. Kivárják, hogy rendeződjenek a dolgok aztán szépen bele simulnak az új világrendbe.
*Ahogy a vörös végre némi világosságot teremt, az őrmester közelebb lép hozzá, hogy láthassák egymás arcát a gyertya sápadt fényénél.*
-Amondó vagyok, a te tőröd értékesebb az én pengémnél! Azt simán vissza adta. A tiédre viszont úgy csapott le, mint a vércse.
*Az étel említésére felderül a képe, és azonnal követi is a hadnagykisasszonyt, vagyis inkább az általa hordozott aprócska fényforrást.*
-Remek ötlet! Nálam csak némi víz van a kulacsban és pár apró cipócska abból, amit még Piettitől kaptam.
*Beszéd közben megpaskolja az oldalán lévő tarisznyát, melyben az említett elemózsia tartózkodott.*
-Nem vagyok nagy igényű, vagy falánk, de ezt a vén verebet simán ki zabálnám a vagyonából. Sőt, ha már itt vagyunk némi ellátmányt is rekvirálhatnánk a Városőrség számára!
*Séta közben önelégült vigyort enged szétterülni a képén. Való igaz: Ald'as Cotyst soha senki nem nevezhette falánknak, iszákosnak, vagy effélének. Ingyen élőnek is csak egyszer hívta egy kikötői parancsnok, csak mert a viteldíj megfizetése nélkül utazott egy hajón. De a letartóztatástól ő is lemondott amikor ráébredt, hogy a szilánkosra tört ujjaival nem képes le körmölni az elfogató parancsot.*

A hozzászólás írója (Ald'as Cotys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.22 16:14:45


1194. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-22 00:02:11
 ÚJ
>Grem Gromrot avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Toronyirány//

*Most már nem lehet sok hátra. Grem ezért megenged magának egy kicsit erősebb és óvatlanabb tempót. Ahogy a fák egyre közelebb érnek a látóhatáron úgy a terep is egyre könnyedebbé válik. Az ösvény kiszélesedik, a kisebb nagyobb kanyarok helyét átveszi a sík terep és mintha a kövek sem lennének olyan sűrűn a talajon. Mintha tisztítva lenne, de ki tudja. Grem most már gyorsabban szedi a lábát, hogy a nap végére elérje a tornyot. Pár óra haladás után a fák már szinte karnyújtásnyira vannak és a lombkorona felett végre feltűnik a torony összetéveszthetetlen teteje. A gnóm megáll egy kicsit és elmosolyodik, majd elneveti magát, miközben levegő után kapkod.* - Na végre! Már a tök... ki volt ezzel az úttal. Ideje volt ideérni! *Mondogatja magának, és amikor a lélegzetvétel könnyedebben megy, előveszi a kulacsát és iszik belőle egy kicsit. Legalább hat kortyot hörpint fel a vízből és nagyokat nyelve próbálja oltani a szomját.* - Hát ez jó volt! *Töröli meg a száját, hogy a szája szélén maradt vizet eltávolítsa. Elrakja a kulacsot és keres, egy kis vízszintes felületet ahova le tud majd heveredni, hogy pihenhessen.
Hosszú és kimerítő vándorláson van túl, de végül is megelégedettséggel tölti el, hogy sikerült teljesítenie. Valószínűleg az idelátogató mágusok, tudósok, vagy kalandoroknak nem lenne ilyen nehéz, de egy középkorú gnómtól, aki élete nagyobb részét ülve töltötte így is nagy eredmény. Ennek a kaptatónak a megmászása majdnem élete legnagyobb gyaloglásává vált. Ennek ellenére jó érzés, habár ezt a dolgot beárnyékolja, hogy egyszer vissza is kell mennie és lefele még keményebb lesz az út, hiszen a csúszós köves ösvény igazi meglepetéseket rejteget minden percben. De ez még legyen a jövő gondja. Grem több mint egy órát pihen a további út előtt, majd amikor kipihentnek érzi, magát feláll, kinyújtóztatja elnyűtt végtagjait eszik pár falatot és már indul is tovább. Az út innentől fogva egy laza erdei sétának tűnik. Az ösvény kényelmes, egyáltalán nem sziklás és mindenekelőtt vízszintes se leejtő se emelkedő.
A hosszú séta az erdőben jót tesz a lábainak és kimondottan pihentető a nehéz terep után a szenvedéseknek ezzel vége is szakad. Szerencséjére alig negyven perces séta elég is ahhoz, hogy elérje úti célját és ezzel végérvényesen is pontot tegyen a hosszú utazásnak. Ahogy a kihaltnak tűnő toronyhoz érkezik némiképp csalódás fogja el. Se mozgás, se nagy tömeg, se zsivaj se tanulni vágyó mágustanoncok. Csak a csendé és semmi más. Körbejárj a nem túl hatalmas épületet, de ezek után sem tapasztal semmit. Azt hitte, hogy ha idejön, majd nyitott kapukat kell döngetnie ahhoz, hogy valamit elérjen. De ez nem így lett. Az ittléte legalább olyan nagy szenvedés, mint az idevezető út. Lehet, hogy az elképzelései és a mesék, amelyek erről a helyről szóltak közel sem olyan pontosak, mint a valóság. Habár az is lehet, hogy a torony a háború okán már a kiürítési parancs áldozata lett és a holtak hada lassan megérkezik. De ez talán még odébb van. Egyelőre se katonák se őrök és tanoncok sem. No, de ez nem szegi kedvét, hiszen ha nagy a csönd és egyedül lehet, akkor sokkalta alaposabb lehet a kutatás. Nincs zavaró tényező nincs fölösleges fecsegés és más sem.
A terület átvizsgálása után nem marad más, mint bemenni a toronyba, ahol az az öreg mágus tanyázik. Ahogy hallotta az öregember egész barátságos, habár egy kicsit háklis és nem érdemes sokat bosszantani. Grem nem is tervezi, hogy ezt tegye vele, ő csupán el akarja venni, vagyis meg akarja szerezni, amiért ide jött. Nem akar sem beszélgetni, sem tanácsot kérni sem más segítségért kuncsorogni. Csak egyszerűen tanulni és kutatni. Egy kicsit összerendezi a frizuráját és a ruháját, majd bekopogtat. Nem érkezik válasz. Még párszor kopogtat, amire végre kinyílik az ajtó. Grem bekukucskál, de a túloldalon nincs senki. Fintorog egyet a borzalmas vendéglátáson, majd vállat von és belép a toronyba.
Az öreg és ütött kopott torony sokkalta jobban néz ki belülről, mint az a borostyán rágta külső mutatja. Grem szép lassan végig nézi az elérhető és nyitva lévő szobákat és termeket, hogy merre lehetnek azok a könyvek, vagy tekercsek, amelyek őt érdeklik.*


1193. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-21 11:56:06
 ÚJ
>Kriyon con Althabarad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Mágus leszek!//
// Kriyon, Myna //

//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*A lány láthatóan legalább annyira kiéhezett, mint ő, csak más értelemben, és ez így helyes.*
~ Majd vigyáznom kell, hogy sose lakjon túl jól... meg hogy le ne csapja a kezemről valami seggluk! ~ *azt viszont legalább már most tudja, hogy a lány az ő lován fog utazni. Már rég nem gondol a hátasra lopottként, hiszen a település, ahonnan lopta - a Hold karavánpihenője - már nem létezik, és jó eséllyel a gazdája is halott már. Ilyen vagy olyan.*
- Jó... kezdjük akkor! Hogyan csinál a fél-elf nyúlpörköltet? Csóróbb, mint az emberek, tehát nincs nyúlfarmja. Nem erdőbuzi, így fingja sincs, hogy kapja el a vadonban a kis rohadékokat... tehát?! Használja az agyát! *a mágia valószínűleg megfogan, és már csak ki kell várni, hogy valami nyúlféle is előkerüljön.*
- Addig... szedd a gombákat, meg ilyenek. Nyújtott lábbal hajolgatva, ha kérhetem, oké?!

A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a fák néhány gyümölcsöt, a föld gombákat, a kis állatok magvakat kínálnak/gyűjtenek számára.

1192. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-21 09:19:31
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap hajnal//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//

*Valahogy az öreg minden szava nem több számára egy kifogáshalmaznál.*
-De, értem.
*Veti oda foghegyről, némi undorral. És ki is fejtené mit vél érteni, ismét a vénség bátorságát kétségbe vonva, de ekkor kisebb földrengés zavarja meg indulatait, melynek egyértelműen a mágus a forrása. Bár meglepődik, és tekintetét érdeklődve kapja körbe túl sok félelmet nem tanúsít.
Végül újra előkerül ez előző kérdés.*
-Gyávaságról.
*Bólint rá makacsul tartva magát álláspontjához.*
-Ha olyan nagy mágus vagy zárd le a helyet, tedd áthatolhatatlanná, és indulj velünk holtat ölni. Különben lassan nem marad kinek átadnod a hatalmas tudásod.
*Némi gúny, ez érződik hangjából. Ahogy ő látta eddig, a holtak nem templomokba, könyvtárakba vették be magukat, nem is ücsörögnek árnyas padokon tekercseket olvasgatva. Csak ölnek, sokakat, egyszerűeket, és bölcseket is.
A trotty lassan megnyugszik, Zia pedig egy "nem izgat" vállvonással nyugtázza a továbbiakat. Ami volt elmúlt, a jelenben kell fegyverkezni. Ha el is bukott az öreg az elmúlt tíz év alatt számára mindegy. Most új csata lesz, új esélyekkel. Saját részről nem adja fel a háborút egyetlen vert ütközet miatt.
Az árulók említésre csak hangosan felnevet, nem kevés elégedettséggel, akár még neveket is sorolhatna.*
-Bizony!
*Provokálja tovább a vénséget, majd terelődik annak figyelme a tőrre, újabb gúnyos kis mosolyt csalva a vöröske arcára. Úgy fest nem ő itt az egyetlen aki nem tud mindent.*
-Cöh.
*Fújtat nagyot a leckére.*
-Esetleg fogadd meg a saját tanácsaidat olykor, és utána osztogasd őket.
*Még mindig nagyon úgy fest a szottyos csak a saját maga biztonságára tud gondolni, és épp ő az, aki nem törődik se másokkal, se azzal, mi lehet a jó.*
-Hé!
*Ugrik máris, hogy fegyverét óvja, kicsit későn, az már illetéktelen kezekben pihen, és tűnik el lassan a lépcsőfordulóban.*
-Ajánlom, hogy visszahozd, az a pasimé!
*Kiált a kriptaszökevény után, mit sem törődve a fenyegetőzésével.*
-Anyád!
*Majd kettesben maradnak az őrmesterrel. Nagy sóhaj. és pillant Aldasra.*
-Akkor B terv.
*Vigyorodik el.*
-De előbb együnk valamit.
*Matat a félhomályban gyertya, láng után, közben máris a harcost vallatva.*
-Vélemény? A vén bolondról? És az eddigiekről?
*Kérdezi mindezt olyan nyugodt, természetes hangnemben mintha minden a tervei szerint alakulna. Csihol aprócska világosságot, és indul meg vele a konyhát keresve.*


1191. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-20 17:53:57
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap hajnal//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//

*Az öreg vigyorogva hallgat mindent. A sértegető résznél azonban elkomorul. Tűzlabdája higgadtan lobog kezében.*
-Kevest tudsz kislány.
*Hangoztatja újra legelső kijelentését.*
-Nem tudtam az egészről. Csupán tíz éve megerődítettem ezt a helyet úgy, hogy holmi boszorkányoktól ne kelljen rettegnem álmomban.
*Magyarázza úgy, ahogy a varázsigéket szokta szótagolva lediktálni.*
-Én pedig már megmondtam. Nem titkolok semmit. Némi munkáért cserébe mindenkinek kiadom a védelemhez szükséges építőköveket.
*Tárja szét karjait.*
-De fontosabb a bor, vagy a szajhák. Nem tudok helyetted sem gondolkodni.
*Sóhajtja egyértelműen megmondva ezzel, hogy ez nem rajta múlott. A gyáva szaros dolgot csak elképedve hallgatja.*
-Hát még mindig nem érted?
*Torokolja túl Zianát, és hirtelen nagyot hangosodik hangja, úgy, hogy a padló és az ősi kövek is beleremegnek.*
-Egyedül védem ezt a tornyot kislány, tudod mióta? Tudod mi lett volna, ha az első erre tévelyedett holt elvitte volna a tekercseket, vagy még rosszabb?! Mára nem lenne Arthenior, de Wegtoren sem.
*Üvölti dühösen.*
-Nem kérek századokat, ezredeket, hogy megvédjék azt, ami most leginkább ezeknek a fertelmeknek kell... a tudást.
*Közli már sokkal emberibb hangon.*
-És akkor ti most ki akartok telepíteni. Érted már miről beszélek hadnagyocska?
*Fejezi be gondolatban az első leckét, mely arról szól, hogy bizony nem minden olyan, ahogyan azt az egyszerű ember láthatja.*
-De azt mondom így is elbuktam. Olyan dolgokat tudnak megtenni, amit nem lenne szabad. Vagy spicli van köztünk. Vagy olyan sírt sikerült felbontaniuk, aminek lakója az egyik elődöm volt.
*Nyel egyet, majd a tőrre pillant, és hallgatja a vörös nőről szóló pletykákat. Elolvassa a tőrön lévő feliratot, majd még nagyobbat néz.*
-Nem gondoltam volna...
*Hümmögi, majd picit gondolkodik.*
-Jól jegyezzétek ezt meg.
*Kezdi ismét oktatását.*
-Ne csak mindig magatokra gondoljatok. Ezt látom már tudjátok, dicséretes. De most jussatok el oda is, hogy ne csak mindig a környezetetekre, vagy arra, amit ti jónak, hasznosnak, igaznak láttok.
*A tőrre néz.*
-Ezt most elviszem. Ha még egyszer összetörtök valamit a szirtekről fogtok lerepülni.
*Ezzel nyögve kezd el fellépcsőzni.*



1190. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-19 21:38:19
 ÚJ
>Ald'as Cotys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap hajnal//

*Gondterhelt ábrázattal veszi vissza a fegyvert az öregtől.*
~Ez nem valami sok. Mindenesetre az már biztos, hogy csak végső esetben használhatom. Legalábbis addig amíg valaki el nem mondja, hogyan lehet újra tölteni.~
*Még akkor is a kardot vizsgálja amikor Ziana bele kezd a mondókájába. Nincs mit hozzá tennie. A hadnagykisasszonynak tökéletesen igaza van.
Ezután vissza tűzi az övébe újdonsült szerzeményét és karba font kézzel várja a dialógus végét. Neki végtére is mindegy, hogy itt hagyják-e az öreget vagy sem. A vörös tőrét illető vizsgálatra azonban valóban érdeklődéssel fülel.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.21 22:12:40, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.



1189. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-19 12:16:54
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap hajnal//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//

*Elégedett vigyorral nyugtázza, hogy a valahányadik akadályt azért jól vették, és indul meg az öreg előtt "befele".
Tudja, hogy nem tud eleget, épp ezért most lélegzetét visszafojtva várja az ocsmány leleplezést, majd fúja is ki hangosan a levegőt, mikor kiderül a vénség nem a kis grombari memória törlésre utalt.
A lassan csepegő információ morzsák hasonló ütemben állnak össze egésszé, hallgatja végig, nem szól közbe, bár az jól látható cseppet sincs ínyére a dolog.*
-Értem.
*Sziszegi dühösen, majd vakargatja nyakát kicsit, hogy lenyugodjon, és ne is próbálja meg felrúgni a trottyost.*
-Szóval azt állítod te végig tudtál az egészről, még arról is, hogyan lehet védekezni ellenük, kiépítettél magadnak egy szutykos, de bevehetetlen kis menedéket, és közben a tíz év alatt egyszer sem jutott eszedbe, hogy figyelmeztess másokat, a kikötőieket, a városiakat, a tanácsot, úgy nagy általánosságban mindenkit?
*Bár nem üvölt, de hangja egyre számon kérőbb, dühösebb, mire mondata végére ér.*
-Köszönjük, de mi nem rejtőzünk el gyáva szarok módjára, miközben a társaink az életüket kockáztatják.
*Húzza ki magát szinte már sértve, holott a lehetőség igen csak kecsegtető. Elbújni, túlélni. És utána? Előmászni egy olyan világra élőként, mit már a holtak uralnak? Elevenen temetni el magát egy molyirtó szagú, házsártos öreg mellé? Ezt biztos nem! Dög unalmas lehetőség.*
-Nem a kölykét keressük, az inasát, titkárnőjét, szeretőjét, asszisztensét, a tetovált arcú vörös nőt.
*Sorolja gyorsan az ismertető jeleket, majd saját zsákmányolt tőrét, rajta az új világrend vésetével az asztalra dobva, mellkasa előtt összefűzve karjait várja be, hogy vége legyen a fegyver vizsgálatoknak, csak ezt követve folytatja a rábeszélést.*
-Visszatérve a háború ügyére. Gondoltál már arra, hogy most esetleg nekünk van szükségünk rátok? És a nekünk alatt az egész élő, lélegző világra gondolok. Ha igaz amit elmondtál a segítségetekkel gyorsan véget vethetnénk a harcoknak, ezreket mentve meg. Utána bátran szólíthatsz bárkit gyermekednek, hisz neked köszönhetik majd az életüket, de jelen pillanatban közlöm: pocsék apa vagy.
*Igyekszik nem túl haragosan szövegelni, visszafogni érzelmeit, de túl sokáig nem tudja ezt sem tartani.*
-Gubbasztanátok inkább itt, miközben a tanítványaitok odakinn harcolnak? Mégis meddig? Még mindenki a holtak szolgája nem lesz? És utána? Ücsörögsz a hülye kis tornyodban várva a halált? Remélve, hogy másnap magad nem a boszorkány szolgálatában ébredsz fel? Ez lenne a nagy terved? Ez!
*Emeli meg hangját dühösen, amíg és ha még van neki.*
-Miközben Amos, akit százszor meggyaláztak, árulónak kiáltottak ki még egyedül is hajlandó szembeszállni velük?
*Vitatatlan, hogy zsigerből képtelen a tiszteletadásra, ellenben elég vakmerő, hogy megtegyen bármit, amit csak lehetőségei engednek.*


1188. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-19 00:00:21
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap hajnal//

*Az öreg picit még megmerevedve áll, majd megindul.*
-Na befelé!
*Adja ki az utasítást, miután meghallgatta a monológokat.*
-Tévedsz kislány... nem tudsz eleget.
*Mormogja magának befele terelve a népet, és még a vaskos ajtót is behúzza valahogy, csak tűzgömbje világít, ezzel olyan kis meghitt hangulatot varázsolva.*
-Tudom, hogy jönnek. És azt is, hogy ide nem.
*Beszél egyértelműen, nyíltan.*
-Megvoltam az őrség nélkül eddig is, most is megleszek.
*Szünetet tart.*
-A hátam közepét bedörzsölhetitek mondjuk, de ezen túl elvagyok én itthon, köszönöm.
*Most először valami hajszálnyi méltányoló, netán hálás mozzanat kiérződik szavaiból.*
-A helyzet az gyermekeim, hogy a toronynál biztosabb hely nincsen a világon.
*Tárja szét kezét.*
-Tíz éve fel vagyok készülve erre.
*Magyaráz tovább.*
-És bár direkt nem hirdettem ezt, mivel nem szé dolog, és nem is okos.
*Utal itt arra, hogy a fél Kikötő egy toronyban bizony durva lenne.*
-Szóval ti maradhattok, ha akartok, de kétlem, hogy innen bárki is elmenne.
*Adja elő álláspontját hasonlóan egyértelműen, mint Ziana.*
-De Amos gyermeke, ha van is itt nincs, ebben biztosak lehettek.
*Teszi még hozzá gyorsan a tisztaság kedvéért.*
-No, hadd látom!
*Csoszog előre Ald'as fegyveréért, majd átveszi azt, ha hagyja.*
-Ahh igen, régi darab.
*Mosolyodik el.*
-Az egy datálás ott.
*Mutat a számra, majd picit rázogatja, nézegeti.*
-Jóatyám idejében még ilyet használtak az elődeitek.
*Adja vissza a fegyvert.*
-Egy gomb van rajta, azt megnyomva lehet beindítani a spéci dolgait. De csak egyszer van feltöltve, és magam sem tudom hogyan kell újból.
*Ingatja fejét.*
-Ez a darab valahogy a lángokkal fog bűvészkedni. Azt hiszem lángszivattyúnak, vagy tűzköpőnek becézték akkoriban, de hogy pontosan mit tud...
*Ingatja fejét. Nem emlékezhet minden dajkamesének minden részeltére.*
-Szóval van még valami, vagy mehetek vissza szunyókálni holnap estig, mert ugye azt mondod, csak akkor érnek ide.


1187. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-17 18:46:35
 ÚJ
>Ald'as Cotys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap hajnal//

*A félvér nem kis megnyugvással veszi tudomásul, hogy a mágia hatása amilyen hirtelen megbénította a hangszálait, ugyanolyan gyorsan el is ereszti azokat.
Némi jótékony hatású torok köszörüléssel veszi ismét birtokba orvul ellopott hangját.
Az öreg becsmérlő szavait már sztoikus nyugalommal viseli. Kezdi megszokni, hogy a Városőrség nem örvend közmegbecsülésnek. Enyhén szólva. Pedig kik azok akik most is a bőrüket kockáztatják az elégedetlenkedőkért? A bemutatás során egy gyors biccentéssel elintézi a köszöntést a maga részéről.
Csendesen bevárja, hogy a hadnagykisasszony és a vén mágus diskurzusában némi szünet álljon be és akkor egy lépéssel előrébb kerülve még hozzá teszi.*
-Valamint szeretnénk kikérni a véleményét erről a fegyverről. Mondjon el róla mindent amit tud! Esetleg mágikus hatalommal bír? És mi az a szám ami rá van vésve?
*Igyekszik jóval békülékenyebb és tisztelettudóbb hangot megütni, mint az előtte szóló Ziana, bár nem biztos benne, hogy az öreg rászolgált. Cotys azonban úgy gondolja józan diplomáciával most talán előbbre jutnak, mint kard csörgetéssel.*
~Sürget az idő! Igyekeznünk kell.~


1186. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-17 11:46:29
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap hajnal//

*Nem figyel, túl dühös most hozzá, és ha más nem is, az utolsó szavacska, az a sértő felhallatszik. Mit most széles vigyorral nyugtáz. Mármint a tényt, hogy újra tud beszélni, nem azt, hogy a lehető legrosszabb irányba halad a meggyőzéssel.*
-Hát.
*Húzza el száját a városőri mivoltuk becsmérlésére.*
-Ilyen helyre ilyen való.
*Vonogatja vállát, mint ki igazán nem tehet a felállásról.*
-Nos igen, a kikötőiek.
*Sóhajt nagyot, mint ki jól megérti a vénség felháborodását, egyszersmind juttatja kifejezésre, ők nem azon egység tagjai.
A kioktatás lepereg róla, lényegesen elégedettebb önmagával annál, hogy adjon mások véleményére.*
-Épp eleget tudok Papi, például tudom, hogy a legnagyobb tisztek sem képesek tovább tartani a kikötőt a becstelen élőholt seregek ellen, ezért úgy gondoltam illő szólnom a kilakolta.
*Harapja el a mondat végét, mert bár ügyesen mind a négy a mágus által szükségesnek vélt adalékra kitért, talán ideje lenne finomítani szavain.*
-Gyorsan közelgő veszélyről.
*Fejezi be hát pontosítva, és megnyerően mosolyogva.*
-Alkalmasabb?
*Röhög fel.*
-Senki más nem törődik veletek. Ziana Yedhir Hadnagy, és Al Őrmester.
*Osztja meg a fájdalmas tényt, és zavarja le gyorsan a bemutatkozást.*
-De szólíthatsz továbbra is kedved szerint.
*Pont nem érdekli, fontosabb dolgaik is vannak, melyek részletezésbe nyomban bele is vág, most, hogy így megalapozták a baráti viszonyt.*
-Mint mondtam az élőholt seregek közelednek, estére elérik a kikötőt, amit egyébként már kiürítettünk a tegnapi nap folyamán, mindenkit a Vashegyre irányítva. A karavánok órákkal ezelőtt hagyták el a dokkokat. Ti sem vagytok itt többé biztonságban, viszont el kellene segítségetek a harcokban. Azért jöttünk, hogy elkísérjünk innen téged, meg Amos mester babáját, még a csaták dúlnak. És persze a tornyod népét, ha van ilyen.
*Hadarja el egy szuszra, nélkülözve mindenféle érzelmi töltetet, mint ki csak egy unalomig ismételt jelentést tesz meg újra.*


1185. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-17 11:09:29
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap hajnal//

*A sötétben megzavarodhat bárki, így a legjobb, ha az első fénynél körbenézve tisztázzák a helyzetet.
A Mágustorony földszinti nagykapujában állnak. Velük szemben kint a torony előtt az öreg mester, igen kialvatlanul. Nézi is a párost, akik egyre kevésbé tűnnek neki betyár kölyköknek. Végezetül aztán megenyhülési folyamat tovább folytatódik, és hirtelen hangot kapnak diplomatáink is. Ziana mondata így, ha nem figyel erre idejében harmadjára el is hangozhat.*
-Nem hittem volna, hogy két ilyen szerencsétlen városőrt látok.
*Szélesedik mosolya.*
-Azt hittem ez egy rossz vicc, amit megint a csavargók eszeltek ki. Az őrség meg szó szerint el is felejtett engem az elmúlt negyven évben... durván...
*Itt tér a kellemetlenebb dologra. Ha bárki szólni akarja emeli kezét.*
-Hadnagyi rangon illene már tudnod is valamit kislány. A tiszteletet talán már ismered, de ha jól sejtem azt sem eléggé, hát még a tartás és a becsület, netán az illem...
*Szól nem lenézően, de egyértelműen rosszallóan.*
-De gondolom alkalmasabb nem volt.
*Sóhajt egy nagyot, ezzel ejtve is a témát.*
-Na mit akartok? Ha felkeltettetek azt ajánlom legyen jó okotok rá.
*Pillant rájuk továbbra is mamuszban, hogy előadhassák mondandójukat.*


1184. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-16 20:12:03
 ÚJ
>Ald'as Cotys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap hajnal//

*Végül is csak bejutnak mind a ketten az zavarodott öreg szobájába. Ezzel azonban nem oldódnak meg a gondjaik. A morc vénség továbbra sem tekinti őket tárgyaló partnernek. A félvér egy darabig némán tűri- mi mást is tehetne szegény- ahogy Ziana megpróbálja kézjelekkel a mágus tudtára adni, hogy mi is a helyzet, majd kisvártatva közelebb lép hozzá, hogy a kezében tartott tűzgömb fényénél hátha végre észreveszi a Városőrség egyenruháját, jelzéseit. Közben ő is kézzel, lábbal próbálja rábírni arra, hogy szüntesse be a mágia használatot, de azonnal.*


1183. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-16 19:42:54
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap hajnal//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//

*Végül csak előkerül újra a trotty, és vele együtt némi fényforrás is. A szavaira Zia csak karjait tárja szét, jelezve, "ez van" holott lenne hozzáfűzni valója ahhoz, mennyire érdekli is jelen pillanatban egy vénséges, szúrágta bútordarab.
Hogy az öreg dühös? Nagy dolog, a hadnagy is. És nem hajlandó távozni, mondjuk nem is igazán érti, mit vár tőlük a mágus, sipirceljenek elfele, vagy a mutatott irányba, mely a torony belseje lehet, ha az öreg szemtől szemben áll velük.
Egyik utasítást sem követi, áll makacsul egy helyben, várva, hogy a vaksi vénség végre észrevegye a két hadnagyi rangú megkülönböztető jelzést öltözékén, és a mellette rostokoló életnagyságú városőrt.
Lehet persze az öreg annyira szenilis, hogy nem is rémlik már neki semmi a vörös tollas kalapról, de hogy a helyi haderő tiszti gyűrűjét sem ismeri fel az már szinte kizárt.
Még vendéglátójuk "aha" élményére vár orrnyergét dörzsöli, és egyetlen mondatot igyekszik ajkaival minél érthetőbben formálni.*
~Azonnal add vissza a hangom kurvapecér!~


1182. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-16 08:18:38
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap hajnal//

*A csend tényleg olyan, amit illik megtörni. Ziana pedig a legközelebbi megoldást választja. Egy könnyebb könyv, vagy tekercs tárolására és állva olvasására szolgáló állványt talál magának, mely picit reccsen ahogy eldőlt, és meg is nyaklik. De sajnos a zajon kívül semmi. Majd a bejárat óriási lapjait kezdik el verni, melybe az egész emelet, de vélhetően a fentebbiek is belezengenek. Végül erre sem érkezik válasz, így Ald'as berúghatja az amúgy niytott ajtót, amin bejöttek. Hiába a fáradtság nagy úr. Annyiból viszont hasznosak fáradalmai, hogy a hajlott hátú öreget kezében a tűzgömbbel, lábán pedig ezer éves prém mamuszával időben veszik észre.*
-Az az állvány idősebb volt, mint a szüleitek összesen.
*Dörmögi fáradtan, de hangjából, és kezéből egyértelműen a düh jelei érződnek. Ahogy görcsösen tartja magát. Végül sóhajt.*
-Na, sipirc innen!
*Mutat háta mögé már kissé nyugodtabban. Hiába, az oktalankodásra nem tud mérges lenni igazán, pont erről híres.*


1181. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-15 21:12:20
 ÚJ
>Ald'as Cotys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap hajnal//

*Nagy erőkkel igyekszik befelé a vörös nyomában a félvér is. Odafentről nem éppen udvarias hangnemben érkezik a válasz a korai ébresztőre. Aztán hihetetlen dolog történik. Ziana Yedhirnek, a Városőrség hadnagyának elmegy a hangja. Talán életében először. Cotys döbbenete csak tovább növekszik, amikor ő is megpróbálkozik az öregúr jobb belátásra térítésével. Csakhogy neki sem jön ki hang a torkán. Üveges tekintettel figyeli ahogy a nő előbb egy jól irányzott rúgással átrendezi a helyiséget a saját ízlése szerint, majd a tőre markolatgombjával ütemesen dörömbölni kezd az orruk előtt épp az imént bevágódott ajtón.
Kezdeti pánikja után ráébred, hogy mágia áldozatává vált.*
~Nyomoronc!~
*Ezután beáll felettese mögé, és felkészül rá, hogy ha annak akciója eredménytelen marad még néhány másodperc múlva is, félre tolja a hadnagykisasszonyt az útból és egy jól irányzott rúgással tervei szerint tokostól szakítsa be a makacsul zárt ajtót.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3479-3498