Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 114 (2261. - 2280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2280. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-20 11:12:54
Üzenet elküldve: 2018-11-20 11:12:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sötét gondolatok//
*Ahogy Aneae a távozó férfi után indul, észrevehet egy nagy fekete madarat az egyik közeli fa ágán. Varjúfélének tűnik, bár elég nagy termetű, egykedvűen tollászkodik, mintha nem is zavarnák a közeli zajok, bár a társaság elég messze van tőle, hogy nyugodtan tollászkodjon. Talán fel sem tűnik a topázszemű lánynak, de a madár a fekete tollai közül egy szürkét húz ki és ejti ki a csőréből. A szürke toll lassú imbolygással közeledik a lefelé, hogy eltűnjön a fűvel és avarral borított talajon.
Aztán Kagaenae odaér Nirshez és magyarázkodni kezd. A tudata peremén, a koponyája belsejében egy halk hang Aenae saját hangján kommentálja az elhangzó szavakat.*
~ Tényleg azt mondtam, hogy apróság volt az életemet köszönni neki? Türelmet és kitartást tanultam tőle, mégis otthagytam egy semmiség miatt. Tényleg kedvelem Nirst? Vagy ez több? Nem őrültem meg. Nem őrültem meg! Ez biztos. Nem vagyok őrült. ~
*Ahogy Aneae a távozó férfi után indul, észrevehet egy nagy fekete madarat az egyik közeli fa ágán. Varjúfélének tűnik, bár elég nagy termetű, egykedvűen tollászkodik, mintha nem is zavarnák a közeli zajok, bár a társaság elég messze van tőle, hogy nyugodtan tollászkodjon. Talán fel sem tűnik a topázszemű lánynak, de a madár a fekete tollai közül egy szürkét húz ki és ejti ki a csőréből. A szürke toll lassú imbolygással közeledik a lefelé, hogy eltűnjön a fűvel és avarral borított talajon.
Aztán Kagaenae odaér Nirshez és magyarázkodni kezd. A tudata peremén, a koponyája belsejében egy halk hang Aenae saját hangján kommentálja az elhangzó szavakat.*
~ Tényleg azt mondtam, hogy apróság volt az életemet köszönni neki? Türelmet és kitartást tanultam tőle, mégis otthagytam egy semmiség miatt. Tényleg kedvelem Nirst? Vagy ez több? Nem őrültem meg. Nem őrültem meg! Ez biztos. Nem vagyok őrült. ~
2279. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-19 20:45:08
Üzenet elküldve: 2018-11-19 20:45:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A csibészek//
*Méla sétájában Abogr, a lépcsőfordulónál megtorpan és Tozeyára néz. Tekintete együtt érző, de kemény is egyben, csupán tekintete az, mi esetleg megérti a lány aggodalmát, de penge vékonyra feszülő szája és folytonosan mozgó járomcsontja türelmetlenséget sugall. Hirtelen szólal meg, hangja kissé bántó lehet a feszült csendben, visszanyeri korábbi hangsúlyát és élét:*
- Szándékaim tiszták és világosak, leány. Őrizni a békét és eltakarítani a sötétséget a világból. olykor megkérdezik, miért nem csettintek egyet, hogy minden a régi legyen, hogy minden normális legyen, de kérdem én, vajon az istenek meddig hagynák meg hatalmam, ha beleavatkoznék a világi dolgokba? *Tekintete kissé veszít az együtt érző ráncokból, immár keményebbre vált.* Nem tudom, hogy megérdemlik-e egyáltalán. *Gondolatba talán Artheniorra, talán az ott lakókra, talán a világra gondol, nem lehet tudni, ezt mindenkinek magának kell eldönteni. Hangosan és belegyezően sóhajt fel.*
- Mindemellett kérdésed és szavaid tiszták, akár a frissen hullott hó. *Kedvére való az őszinte vallomás, ez tisztán látszik.*
- Meg kell tudnotok valamit. Ha szerencsétek van, egy kardcsapás nélkül menni fog. De... *Emeli fel ujját.* Veszélyes lesz és olykor ijesztő, nem tagadom. *Vonja meg a vállát.* Nem bánnám, ha többen lennétek, de a többiek túlzott affinitást nem mutatnak, pedig megszabadulhatnának farkuktól. *Néz a másik kettőre, ki talán még nem hagyta el a tornyot.*
- Megoldást nem hozhattok haza. *Mondja tovább halkan, s immár a felkészülő Roddra is néz.* De azt kideríthetjük, hogy mennyi idő van, a megoldásra és hogyan készüljünk fel. Ahogy látom, te már döntöttél. Helyes. Pont ilyen villámgyors döntésekre lesz szükség. *Mondja elégedetten, s immár, ha Tozeya is meghozta végső döntését, bármily legyen is az, akkor végre elindul felfelé a lépcsőn. Mélán hallgatja a visszatérő Kilvard szavait. Nevetésére nem húzódik mosolyra a szája, s csak úgy menet közben válaszol:*
- Taitossal majd foglalkozunk később, nem tudom mi lelte azt a gyereket. *Sóhajt fel, s most, hogy immár lassan felérnek benyit szobájának ajtaján. A máguslak nem változott, az ajtóval szemben a nagy asztal, pergamenekkel és irónokkal tele, de viszonylag rend uralkodik. Bal oldalt az ágy, körben polcok. Az asztal mögött foglal helyet, s közben mindenkit hellyel kínál az előtte sorakozó székeken. Míg a többiek elhelyezkednek, Kilvardra pillant mosolyogva:*
- És az ajándékod, azt próbáltad már? *Kérdezi szemöldökét felhúzva, aztán ismét komorrá válik. Ha mindenki elfoglalja a helyét, belekezd mondandójába.*
*Méla sétájában Abogr, a lépcsőfordulónál megtorpan és Tozeyára néz. Tekintete együtt érző, de kemény is egyben, csupán tekintete az, mi esetleg megérti a lány aggodalmát, de penge vékonyra feszülő szája és folytonosan mozgó járomcsontja türelmetlenséget sugall. Hirtelen szólal meg, hangja kissé bántó lehet a feszült csendben, visszanyeri korábbi hangsúlyát és élét:*
- Szándékaim tiszták és világosak, leány. Őrizni a békét és eltakarítani a sötétséget a világból. olykor megkérdezik, miért nem csettintek egyet, hogy minden a régi legyen, hogy minden normális legyen, de kérdem én, vajon az istenek meddig hagynák meg hatalmam, ha beleavatkoznék a világi dolgokba? *Tekintete kissé veszít az együtt érző ráncokból, immár keményebbre vált.* Nem tudom, hogy megérdemlik-e egyáltalán. *Gondolatba talán Artheniorra, talán az ott lakókra, talán a világra gondol, nem lehet tudni, ezt mindenkinek magának kell eldönteni. Hangosan és belegyezően sóhajt fel.*
- Mindemellett kérdésed és szavaid tiszták, akár a frissen hullott hó. *Kedvére való az őszinte vallomás, ez tisztán látszik.*
- Meg kell tudnotok valamit. Ha szerencsétek van, egy kardcsapás nélkül menni fog. De... *Emeli fel ujját.* Veszélyes lesz és olykor ijesztő, nem tagadom. *Vonja meg a vállát.* Nem bánnám, ha többen lennétek, de a többiek túlzott affinitást nem mutatnak, pedig megszabadulhatnának farkuktól. *Néz a másik kettőre, ki talán még nem hagyta el a tornyot.*
- Megoldást nem hozhattok haza. *Mondja tovább halkan, s immár a felkészülő Roddra is néz.* De azt kideríthetjük, hogy mennyi idő van, a megoldásra és hogyan készüljünk fel. Ahogy látom, te már döntöttél. Helyes. Pont ilyen villámgyors döntésekre lesz szükség. *Mondja elégedetten, s immár, ha Tozeya is meghozta végső döntését, bármily legyen is az, akkor végre elindul felfelé a lépcsőn. Mélán hallgatja a visszatérő Kilvard szavait. Nevetésére nem húzódik mosolyra a szája, s csak úgy menet közben válaszol:*
- Taitossal majd foglalkozunk később, nem tudom mi lelte azt a gyereket. *Sóhajt fel, s most, hogy immár lassan felérnek benyit szobájának ajtaján. A máguslak nem változott, az ajtóval szemben a nagy asztal, pergamenekkel és irónokkal tele, de viszonylag rend uralkodik. Bal oldalt az ágy, körben polcok. Az asztal mögött foglal helyet, s közben mindenkit hellyel kínál az előtte sorakozó székeken. Míg a többiek elhelyezkednek, Kilvardra pillant mosolyogva:*
- És az ajándékod, azt próbáltad már? *Kérdezi szemöldökét felhúzva, aztán ismét komorrá válik. Ha mindenki elfoglalja a helyét, belekezd mondandójába.*
2278. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-19 20:29:38
Üzenet elküldve: 2018-11-19 20:29:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
*Faképnél hagyják. Egy pillanatig néz a fiú után, keze remeg, ökölbe szorítja és így próbálja csillapítani. A jelenet kísértetiesen hasonlít a Pyctával való elválásukra. Apró különbség persze van, mert Aenae akkor dühből ordította férfi után, hogy az "Erdő szíve áldjon". Az Erdő szívére gondol és újra dühös. Aztán toporzékol egy sort, majd úgy dönt, hogy egy ahhoz hasonló jelenet még egyszer nem játszódhat le. Szóval a toporzékolás abbahagyása után Nirs után iramodik. A fiú lábai sokkal hosszabbak, úgyhogy Aenaenek szinte rohannia kell utána.*
- Várj meg...
*Teljesen mindegy, hogy Nirs bevárja-e vagy sem, ha nem, akkor szalad mögötte és lihegve mondja el, amit akar.*
- Pycta... Sok mindent köszönhetek neki. Az életemet, meg ilyen apróságok.
*Ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy megvakarja az oldalának azt a részét, ahol a sebhely húzódik. Bár abban Pyctának pont nem volt része.*
- Nagyon sok dolgot tanultam tőle, türelemről és kitartásról, a másokhoz való hozzáállásról.
*Többek között, a lány azért lovagol elfogadhatóan, mert Pycta csomó időt rászánt arra, hogy megtanítsa. Megtanította volna a verekedésre is, de arra Aenae abszolút nem volt jó alany, ahogyan Lyz sem tudta az íjászat alapjait átadni neki.*
- Haraggal váltunk el egymástól, összevesztünk valami semmiségen. És nem akarok többé senkivel összeveszni apróságokon. Veled meg végképp nem, mert kedvellek. De az előbb láttam valamit, azt hittem, hogy képzelődöm. Aztán megint láttam valamit. Az irbiszt és akkor azt mondod, hogy megőrültem és hát ez rosszul esik. Mi van ha tényleg megőrültem? Mert furcsán érzem ám magam...
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.19 21:11:37
//Sötét gondolatok//
*Faképnél hagyják. Egy pillanatig néz a fiú után, keze remeg, ökölbe szorítja és így próbálja csillapítani. A jelenet kísértetiesen hasonlít a Pyctával való elválásukra. Apró különbség persze van, mert Aenae akkor dühből ordította férfi után, hogy az "Erdő szíve áldjon". Az Erdő szívére gondol és újra dühös. Aztán toporzékol egy sort, majd úgy dönt, hogy egy ahhoz hasonló jelenet még egyszer nem játszódhat le. Szóval a toporzékolás abbahagyása után Nirs után iramodik. A fiú lábai sokkal hosszabbak, úgyhogy Aenaenek szinte rohannia kell utána.*
- Várj meg...
*Teljesen mindegy, hogy Nirs bevárja-e vagy sem, ha nem, akkor szalad mögötte és lihegve mondja el, amit akar.*
- Pycta... Sok mindent köszönhetek neki. Az életemet, meg ilyen apróságok.
*Ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy megvakarja az oldalának azt a részét, ahol a sebhely húzódik. Bár abban Pyctának pont nem volt része.*
- Nagyon sok dolgot tanultam tőle, türelemről és kitartásról, a másokhoz való hozzáállásról.
*Többek között, a lány azért lovagol elfogadhatóan, mert Pycta csomó időt rászánt arra, hogy megtanítsa. Megtanította volna a verekedésre is, de arra Aenae abszolút nem volt jó alany, ahogyan Lyz sem tudta az íjászat alapjait átadni neki.*
- Haraggal váltunk el egymástól, összevesztünk valami semmiségen. És nem akarok többé senkivel összeveszni apróságokon. Veled meg végképp nem, mert kedvellek. De az előbb láttam valamit, azt hittem, hogy képzelődöm. Aztán megint láttam valamit. Az irbiszt és akkor azt mondod, hogy megőrültem és hát ez rosszul esik. Mi van ha tényleg megőrültem? Mert furcsán érzem ám magam...
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.19 21:11:37
2277. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-19 19:46:57
Üzenet elküldve: 2018-11-19 19:46:57
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
* Miután Aenae és Waldran visszaérnek, a lány egyből elmegy, hogy szíve választottjával csacsogjon, amit a férfi egy apai mosollyal nyugtáz. Szeretne visszaülni korábbi helyére, a fa tövébe, hogy tovább lógassa lábát, de ebben megakadályozza az, hogy a két turbékoló lassan egymás torkának ugrik. Persze egy barokkos túlzás, de azt meg kell hagyni, hogy erélyesebb szóváltásba kerülnek. Nem lepi meg a dolog, a fiatalok körében gyakori az ilyen, hiába, az ifjonti heves vér teszi, meg a férfiaknál az, hogy túl sok időt tölt fel és lefelé menetben, ahelyett, hogy az agyban állomásozna. Sóhajt, de úgy tűnt, hogy jobb, ha nem avatkozik közbe, amúgy is úgy tűnik, hogy rendeződni látszik a dolog, ezúttal Nirsen a sor, hogy durcázva és hisztizve elvonuljon. A kérdésre megrázza a fejét. *
- Nem nekem való a sok varázs és egyebek. * Feleli, majd Syv felé fordul. * Sikerült tanítanod neki egy-két hasznos fogást? Vagy csak eljátszottátok az időt?
* Kissé szigorú lehet a kérdés, de Waldran szereti ha rend van, és ha valaki valamit csinál, azt jól csinálja. Az edzés többszörösen ilyen dolog. *
//Sötét gondolatok//
* Miután Aenae és Waldran visszaérnek, a lány egyből elmegy, hogy szíve választottjával csacsogjon, amit a férfi egy apai mosollyal nyugtáz. Szeretne visszaülni korábbi helyére, a fa tövébe, hogy tovább lógassa lábát, de ebben megakadályozza az, hogy a két turbékoló lassan egymás torkának ugrik. Persze egy barokkos túlzás, de azt meg kell hagyni, hogy erélyesebb szóváltásba kerülnek. Nem lepi meg a dolog, a fiatalok körében gyakori az ilyen, hiába, az ifjonti heves vér teszi, meg a férfiaknál az, hogy túl sok időt tölt fel és lefelé menetben, ahelyett, hogy az agyban állomásozna. Sóhajt, de úgy tűnt, hogy jobb, ha nem avatkozik közbe, amúgy is úgy tűnik, hogy rendeződni látszik a dolog, ezúttal Nirsen a sor, hogy durcázva és hisztizve elvonuljon. A kérdésre megrázza a fejét. *
- Nem nekem való a sok varázs és egyebek. * Feleli, majd Syv felé fordul. * Sikerült tanítanod neki egy-két hasznos fogást? Vagy csak eljátszottátok az időt?
* Kissé szigorú lehet a kérdés, de Waldran szereti ha rend van, és ha valaki valamit csinál, azt jól csinálja. Az edzés többszörösen ilyen dolog. *
2276. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-19 15:27:09
Üzenet elküldve: 2018-11-19 15:27:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
*Némán bólint, a tündért pedig erősen karon ragadja.*
-Gyerünk fiam, ne nehezítsd meg.
*Indulnak el lefelé a csigalépcsőn. Meredten bámul ki a fejéből, zakatoló agytekervényei Abogr szavait mantrázzák.
Gépiesen tárja ki az ajtót az apró szerzet előtt, majd biccent neki.*
-Szép életet jóuram. Artheniort pedig kerüld nagy ívből, épeszűnek nem való az mostanában.
*Zárja be az ajtót a tündér mögött kisebb robaj kíséretében, majd szakállát bőszen simogatva mászik vissza a csigalépcsőn.*
-A fene egye meg.
*Motyogja halkan, majd felérve a megfelelő szintre az öreg nagymesterre emeli szigorú tekintetét. Figyelmesen, némán hallgatja a mágust. Bármi is zajlik a városban, számára már akkor elveszettnek tűnt a hely, mikor legutoljára ott járt a fogadósnak segédkezvén.
Némán biccent Abogr szavaira, megy. Ha kell, egyedül vág neki az útnak, szokta a magányt az utóbbi időben eleget. A leány szavai nem neki szólnak, így csak némi méltatlankodó morgást enged meg magának az orra alatt. Furcsa mód rossznéven veszi, ha az öregnek mond ellen valaki, még ha Tozeya nem is mondott nemet.*
-Nagyszerű!
*Szalad ki a száján az emberférfit hallva. Végre valaki felismeri, ha cselekedni kell, nem kihúzva magát a feladat alól, amit a sors rájuk osztott. Alaposan végigméri lehetséges útitársait, fürkésző pillantása főleg az arcukat kutatja. Vajon becsületes szerzetek-e, vagy csupán szerencsevadászok? Bárhogy is, a legutóbbi kiruccanása Artheniorba rávilágított bizonyos hiányosságokra a fegyverforgatás terén... A legkevésbé sincs ellenére, ha hozzáértő útitársak szegődnek mellé.
Ha elindulnak a lépcső felé, úgy követi őket. Nem tölthetett sok időt pihenéssel a Toronyban mióta visszaért, az egyszer biztos.*
-Mi az a mai világban.
*Nevet fel idegesen. A sétagalopp dolgát illetően nincsenek kétségei, ha Abogr nevével fémjelzett feladatról van szó. Elvégre egy üzenet kézbesítése is majdnem az életébe került.
Szívesen megkérdezné a mágusmestert, hogy ismét a városba vezet-e az útja, de alighanem hamarosan úgy is kiderül. Sok szó esett Artheniorról, de hogy küldetésük céja is az-e, az nem derült még ki.*
-Taitos mesternek nyoma veszett mester.
*Zárkózik fel Abogr mellé és mormolja halkan küldetése eredményét.*
*Némán bólint, a tündért pedig erősen karon ragadja.*
-Gyerünk fiam, ne nehezítsd meg.
*Indulnak el lefelé a csigalépcsőn. Meredten bámul ki a fejéből, zakatoló agytekervényei Abogr szavait mantrázzák.
Gépiesen tárja ki az ajtót az apró szerzet előtt, majd biccent neki.*
-Szép életet jóuram. Artheniort pedig kerüld nagy ívből, épeszűnek nem való az mostanában.
*Zárja be az ajtót a tündér mögött kisebb robaj kíséretében, majd szakállát bőszen simogatva mászik vissza a csigalépcsőn.*
-A fene egye meg.
*Motyogja halkan, majd felérve a megfelelő szintre az öreg nagymesterre emeli szigorú tekintetét. Figyelmesen, némán hallgatja a mágust. Bármi is zajlik a városban, számára már akkor elveszettnek tűnt a hely, mikor legutoljára ott járt a fogadósnak segédkezvén.
Némán biccent Abogr szavaira, megy. Ha kell, egyedül vág neki az útnak, szokta a magányt az utóbbi időben eleget. A leány szavai nem neki szólnak, így csak némi méltatlankodó morgást enged meg magának az orra alatt. Furcsa mód rossznéven veszi, ha az öregnek mond ellen valaki, még ha Tozeya nem is mondott nemet.*
-Nagyszerű!
*Szalad ki a száján az emberférfit hallva. Végre valaki felismeri, ha cselekedni kell, nem kihúzva magát a feladat alól, amit a sors rájuk osztott. Alaposan végigméri lehetséges útitársait, fürkésző pillantása főleg az arcukat kutatja. Vajon becsületes szerzetek-e, vagy csupán szerencsevadászok? Bárhogy is, a legutóbbi kiruccanása Artheniorba rávilágított bizonyos hiányosságokra a fegyverforgatás terén... A legkevésbé sincs ellenére, ha hozzáértő útitársak szegődnek mellé.
Ha elindulnak a lépcső felé, úgy követi őket. Nem tölthetett sok időt pihenéssel a Toronyban mióta visszaért, az egyszer biztos.*
-Mi az a mai világban.
*Nevet fel idegesen. A sétagalopp dolgát illetően nincsenek kétségei, ha Abogr nevével fémjelzett feladatról van szó. Elvégre egy üzenet kézbesítése is majdnem az életébe került.
Szívesen megkérdezné a mágusmestert, hogy ismét a városba vezet-e az útja, de alighanem hamarosan úgy is kiderül. Sok szó esett Artheniorról, de hogy küldetésük céja is az-e, az nem derült még ki.*
-Taitos mesternek nyoma veszett mester.
*Zárkózik fel Abogr mellé és mormolja halkan küldetése eredményét.*
2275. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-19 14:56:29
Üzenet elküldve: 2018-11-19 14:56:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
* Rodd nem igazán örül, az imént még kis túlzással tomboló varázsló némaságának. Nagyon úgy tűnik, hogy a történtek igazán komoly fordulatot vettek, és ha eltekintünk az elmúlt pár perc kirohanásaitól, azért Abogr az egyik élő legnagyobb, hatalmáról ő is sok szóbeszédet hallott. Ha csak a felének a negyede igaz és a mágus így megrendült, akkor nagy a baj. Picit azért megdöbben, amikor a hangját megtaláló varázsló, tulajdonképp az ő belső puffogásának megfelelően elengedi a még mindig szótlan tündért és a két tehénfarkas jómadárnak is megkegyelmez. Picit olyan hangulata van a dolognak, hogy már úgy is minden mindegy, élvezzétek a maradék időt. Ez után Zeyával ők kerülnek a szúrós tekintet fókuszába, és a „nem… nem… nem lesz elég” nem hangzik túl biztatóan. Óvatosan a társára néz, de úgy néz ki hiába, ő szintén elveszett valahol a gondolatai sűrű erdejében, mint az imént Abogr. Ahogy közben a mágus Zeyáé után az ő szavait is megismétli, gyomrában a gombóc hirtelen nagyot nő és lassan teljesen leuralja a már legyőzöttnek hitt pegazusbeli rémálom zsigeri félelme. Az sem javít a helyzeten, hogy közben úgy méri végig őket az öreg, mint az olyanokat szokás, akiket épp akasztani visznek, holott tudják róluk, hogy ártatlanok. Rodd nagyot nyel, de a torkában lévő kisebb gombóc sem akar eltűnni. Mikor az öreg a város végét említi, már nem tud tovább feszülni, csak keserű belenyugvással fogadja a bejelentés. Az, hogy ez még nem történt meg és lehet ellene tenni már picit jobban hangzik, de belül a gyomrában lévő félelemgombóc mögötti kisfiú nagyon reméli, hogy Abogr királyi többest használt, nem pedig rájuk értette ezt a cselekszünk dolgot. Mikor az öreg Zeyának szegezi a hasznosságot, már előre belesápad a következő mondatba és elhangzása után igazán az sem tudja meghatni, hogy Abogr belelát. Hogy csak az arcáról olvas vagy tényleg mindent hallott, amit Rodd gondolt, az igazából mellékes, hisz olyat akar tőlük, amibe ép eszű ember önmagától nem nagyon megy bele. Rodd Zeyára néz némi támogatásért, hisz a lány magabiztossága és határozottsága az elmúlt napokban mindig biztos pont volt, még ha olykor nem is értett egyet vele. Na, ez most nincs. A nő tekintetében még elcsípi a totális tanácstalanságot, mikor az elfordul és elindul az ajtó felé. Nem határozott léptekkel, mint aki menni készül, hanem mint aki maga sem tudja hová megy. Végül is mindegy, úgyis neki magának kell meghoznia a döntést.
Az újra megjelent rémálom okozta gyomorgörcs nem nagyon engedi a zsigereit. Ezért jött el, a városból, amit előtte pár órával magában az újrakezdés városának gondolt, ráadásul azóta ki tudja mi történt. És most, hogy kiderült mekkora a galiba, oda kellene visszamennie. Próbálja magában legyűrni a félelmét és jobb híján a versbe kapaszkodik, amit anno írt a városról, hisz ezzel szabadult meg akkor is a rémálom gúzsba kötő hatásától. Akkor segített, hogy kiírta magából és kiszögelte a főtérre. Most magában szavalja, hátha…
Szavalás közben az első versszak valahogy új értelmet nyer, hisz Abogr is más síkokról érkező dolgokról beszélt. Ráadásul úgy él Roddban a dolog, mint egy alattomos betegség, ami megfertőzi, majd elemészti vagy a saját képére formálja azt, ami kapcsolatba kerül vele. Ha igaz, amit akkor megérzett, akkor ez csak a kezdete valaminek. És nem csak Artheniorban, hanem tulajdonképp az egész általa ismert világon. Ha valami igazán sötét meg tudja vetni ott a lábát, akkor csak idő és agresszivitás kérdése, hogy teret nyerjen.
A másik két versszakban pedig magára ismer. Valóban ennyire futotta tőle. Reggel elszaladni, reményvesztetten, tetterő nélkül, mert tenni nem tudott és nem volt bátorsága lefeküdni sem, ahogy az utolsó sorban írta. Lám a keserűség és a reménytelenség utol érte. Megint dönthet: lefekszik meghalni vagy elébe megy, mert elfutni, mint tapasztalja, úgy sem tud. Közben mintha Abogr még mondott volna valamit, de igazából mindegy is, hisz benne már megszületett a válasz.*
-Én jövök, ez a dolog előbb-utóbb úgy is utolér. Talán jobb a gátakon küzdeni az árral és meghalni, mint álmunkban a kandalló előtt megfulladni az árvízben. * mondja halkan, de az a baj, hogy maga sem hiszi el. * - Mit áltatom magam, nem jobb, sőt. De jövök, mert kell. * suttogja csak úgy maga elé.
Mondandója után Zeya tekintetét keresi, aki már a cókmókjával jön vissza az ajtótól. Rodd nem is tudja milyen választ szeretne tőle hallani Abogr kérdésére. Első körben nyilván örülne neki ha jönne, mert benne bízik, nem úgy mint a Kilvard nevűben és különben is megkedvelte az elmúlt pár napban. Másfelől azért nem fűz túl nagy reményeket a sikerhez, főleg, hogy láthatóan Abogr sem. Így talán jobb volna, ha Zeya nem jönne, mert azért nem olyan jó dolog meghalni névtelen hősként, ráadásul egy reménytelen ügyért. Mondjuk még nem próbálta, de valamiért nagy tétben fogadna rá. Zeya tartásából és tekintetéből már tudja, hogy átgondolta a dolgot és meghozta a döntését. Határozottan válaszol az öregnek és láthatóan nem érzelmi alapon hozott döntést, mint tulajdonképp ő. A gondosan megfogalmazott feltételektől eltekintve, a szerzetes is a maradás mellett döntött. Ennek Rodd azért valahol örül, hisz így legalább nem csak ismeretlenekkel kell nekimenni a maga se tudja minek. Mivel Zeya a tarisznyájával jött vissza, ezért Rodd is elsétál a sajátjáért és nem túl lelkesen felmálház ő is, majd csatlakozik a lányhoz és várja, hogy Abogr elinduljon.*
* Rodd nem igazán örül, az imént még kis túlzással tomboló varázsló némaságának. Nagyon úgy tűnik, hogy a történtek igazán komoly fordulatot vettek, és ha eltekintünk az elmúlt pár perc kirohanásaitól, azért Abogr az egyik élő legnagyobb, hatalmáról ő is sok szóbeszédet hallott. Ha csak a felének a negyede igaz és a mágus így megrendült, akkor nagy a baj. Picit azért megdöbben, amikor a hangját megtaláló varázsló, tulajdonképp az ő belső puffogásának megfelelően elengedi a még mindig szótlan tündért és a két tehénfarkas jómadárnak is megkegyelmez. Picit olyan hangulata van a dolognak, hogy már úgy is minden mindegy, élvezzétek a maradék időt. Ez után Zeyával ők kerülnek a szúrós tekintet fókuszába, és a „nem… nem… nem lesz elég” nem hangzik túl biztatóan. Óvatosan a társára néz, de úgy néz ki hiába, ő szintén elveszett valahol a gondolatai sűrű erdejében, mint az imént Abogr. Ahogy közben a mágus Zeyáé után az ő szavait is megismétli, gyomrában a gombóc hirtelen nagyot nő és lassan teljesen leuralja a már legyőzöttnek hitt pegazusbeli rémálom zsigeri félelme. Az sem javít a helyzeten, hogy közben úgy méri végig őket az öreg, mint az olyanokat szokás, akiket épp akasztani visznek, holott tudják róluk, hogy ártatlanok. Rodd nagyot nyel, de a torkában lévő kisebb gombóc sem akar eltűnni. Mikor az öreg a város végét említi, már nem tud tovább feszülni, csak keserű belenyugvással fogadja a bejelentés. Az, hogy ez még nem történt meg és lehet ellene tenni már picit jobban hangzik, de belül a gyomrában lévő félelemgombóc mögötti kisfiú nagyon reméli, hogy Abogr királyi többest használt, nem pedig rájuk értette ezt a cselekszünk dolgot. Mikor az öreg Zeyának szegezi a hasznosságot, már előre belesápad a következő mondatba és elhangzása után igazán az sem tudja meghatni, hogy Abogr belelát. Hogy csak az arcáról olvas vagy tényleg mindent hallott, amit Rodd gondolt, az igazából mellékes, hisz olyat akar tőlük, amibe ép eszű ember önmagától nem nagyon megy bele. Rodd Zeyára néz némi támogatásért, hisz a lány magabiztossága és határozottsága az elmúlt napokban mindig biztos pont volt, még ha olykor nem is értett egyet vele. Na, ez most nincs. A nő tekintetében még elcsípi a totális tanácstalanságot, mikor az elfordul és elindul az ajtó felé. Nem határozott léptekkel, mint aki menni készül, hanem mint aki maga sem tudja hová megy. Végül is mindegy, úgyis neki magának kell meghoznia a döntést.
Az újra megjelent rémálom okozta gyomorgörcs nem nagyon engedi a zsigereit. Ezért jött el, a városból, amit előtte pár órával magában az újrakezdés városának gondolt, ráadásul azóta ki tudja mi történt. És most, hogy kiderült mekkora a galiba, oda kellene visszamennie. Próbálja magában legyűrni a félelmét és jobb híján a versbe kapaszkodik, amit anno írt a városról, hisz ezzel szabadult meg akkor is a rémálom gúzsba kötő hatásától. Akkor segített, hogy kiírta magából és kiszögelte a főtérre. Most magában szavalja, hátha…
Szavalás közben az első versszak valahogy új értelmet nyer, hisz Abogr is más síkokról érkező dolgokról beszélt. Ráadásul úgy él Roddban a dolog, mint egy alattomos betegség, ami megfertőzi, majd elemészti vagy a saját képére formálja azt, ami kapcsolatba kerül vele. Ha igaz, amit akkor megérzett, akkor ez csak a kezdete valaminek. És nem csak Artheniorban, hanem tulajdonképp az egész általa ismert világon. Ha valami igazán sötét meg tudja vetni ott a lábát, akkor csak idő és agresszivitás kérdése, hogy teret nyerjen.
A másik két versszakban pedig magára ismer. Valóban ennyire futotta tőle. Reggel elszaladni, reményvesztetten, tetterő nélkül, mert tenni nem tudott és nem volt bátorsága lefeküdni sem, ahogy az utolsó sorban írta. Lám a keserűség és a reménytelenség utol érte. Megint dönthet: lefekszik meghalni vagy elébe megy, mert elfutni, mint tapasztalja, úgy sem tud. Közben mintha Abogr még mondott volna valamit, de igazából mindegy is, hisz benne már megszületett a válasz.*
-Én jövök, ez a dolog előbb-utóbb úgy is utolér. Talán jobb a gátakon küzdeni az árral és meghalni, mint álmunkban a kandalló előtt megfulladni az árvízben. * mondja halkan, de az a baj, hogy maga sem hiszi el. * - Mit áltatom magam, nem jobb, sőt. De jövök, mert kell. * suttogja csak úgy maga elé.
Mondandója után Zeya tekintetét keresi, aki már a cókmókjával jön vissza az ajtótól. Rodd nem is tudja milyen választ szeretne tőle hallani Abogr kérdésére. Első körben nyilván örülne neki ha jönne, mert benne bízik, nem úgy mint a Kilvard nevűben és különben is megkedvelte az elmúlt pár napban. Másfelől azért nem fűz túl nagy reményeket a sikerhez, főleg, hogy láthatóan Abogr sem. Így talán jobb volna, ha Zeya nem jönne, mert azért nem olyan jó dolog meghalni névtelen hősként, ráadásul egy reménytelen ügyért. Mondjuk még nem próbálta, de valamiért nagy tétben fogadna rá. Zeya tartásából és tekintetéből már tudja, hogy átgondolta a dolgot és meghozta a döntését. Határozottan válaszol az öregnek és láthatóan nem érzelmi alapon hozott döntést, mint tulajdonképp ő. A gondosan megfogalmazott feltételektől eltekintve, a szerzetes is a maradás mellett döntött. Ennek Rodd azért valahol örül, hisz így legalább nem csak ismeretlenekkel kell nekimenni a maga se tudja minek. Mivel Zeya a tarisznyájával jött vissza, ezért Rodd is elsétál a sajátjáért és nem túl lelkesen felmálház ő is, majd csatlakozik a lányhoz és várja, hogy Abogr elinduljon.*
2274. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-19 12:01:14
Üzenet elküldve: 2018-11-19 12:01:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
*Bizonytalansága nem abból fakadt, hogy nem tudta, hogyan fejezze ki magát, de végül is Rodd kiegészítésével egyetért. Nem akarta ilyen nyilvánvalóvá tenni, hogy fogalma sincs, mit tegyen, de tulajdonképpen ő is elárulta magáról.
Még mindig nem tud hozzászokni, hogy a dolgok gyorsan változnak körülötte. Elszigetelt kis közösségében éppen türelmét és kitartását kellett edzenie eddigi életében. Nyugtalanná teszi, ami történik, látja, hogy Rodd is tanácstalan és aggódik. A csendet most kényelmetlennek érzi, de nem érez rá késztetést, hogy megtörje. A nagyobb baj az, hogy engedményei után a mester, akire valahol egy kicsit kezdett felnézni, s tulajdonképpen ezért akart vele őszinte lenni, hamarosan elveszti tartását, legalábbis amit eddig tartásnak vélt benne. Motyogását nem tudja hova tenni. Fogalma sincs, mi nem lesz elég. Először arra gondol, hogy a Rodd által kért információk ellenszolgáltatásáról van szó, de emlékezete szerint ez még konkrétumok szintjén nem került szóba.
Az ablak felé néz, s azon túl, mintha a válaszok ott lennének. Akkor fordul vissza, mikor Abogr megismétli szavaikat. Megrezzen a tekintete és hideg borzongás fut végig a gerincén, mikor a mester a város végét említi, pedig még nem tudja eldönteni, mit jelent ez, mennyiben igaz. Mégis, valahogy szorítani kezdi a torkát. Lehet, hogy mégis jól tette, hogy eljött? Akkor viszont miért olyan keserű a szájíze? Nem is szereti a várost.
A felkínált lehetőségre elfogja az óvatosság és önző gondolatok tolulnak a fejébe. Ő csak hétköznapi szolgálatra gondolt, valamire, amire ráfoghatja, hogy hasznos másnak is önmagán kívül, hogy emelt fővel mehessen haza egy napon. Kenyérkeresetre, hogy ne kelljen aggódnia a napi betevőért. Szerény és csendes életre. Mit kapott ő a világtól, hogy feláldozza magát érte? Tekintete megint az ablakra esik, sőt, elsétál odáig tűnődőn, holmija is ott várja. Lihanech vonzóbb számára, mint valaha. Magához veszi a holmiját. Amint dönt és hajlana a könnyebb útra, elméjében konfliktust gerjesztenek mesterének vélt szavai. Ő bizonyosan elsőként bólintana az ajánlatra, és pálcájával fejbe kólintaná Zeyát a tétovázásáért.
~Átkozott, vén kecske…~
Húzza el a száját. Még itt sincs nyugta tőle, igazi haragot, már-már gyűlöletet tud benne kelteni, amiért olyan dolgokra akarja rávenni, amiket nem akar. Kedvetlenül slattyog vissza a helyére, immár felszerelésével. Nem tartja magát elvakult hős típusnak. Lehet, hogy rajta kívül addigra már mindenki elmondta a véleményét, de bármit mondtak, ő attól függetlenül dönt. Harag ül a szemében, őszinteségét most már bánja. Mert bármennyire utál meggondolatlanul beleugrani valami homályos dologba, s a titkolózásból úgy sejti, nem fog örülni annak, amit majd hall, nem érzi úgy, hogy becsületének megőrzésével ilyen könnyedén elkerülheti. Azonban némi ágálás vagy inkább bizalmatlanság marad benne, aminek hangot ad, vállalva, hogy esetleg elzavarják.*
- Mester…
*Kissé fejet hajt Abogr felé, hogy érzékeltesse, következő szavait mennyire komolyan gondolja. A bosszúságnak most nyoma sincs, helyette viszont szilárd eltökéltség támad.*
- Tisztelettel jelzem, hogy én mélyebben nem ismerlek téged, sem pontos szándékaid. És nincsenek ismereteim arról sem, ami most történik a városban. Nem bólinthatok rá előre arra, amire készülsz, illetve nekem szánsz feladatul, mert még nem tudhatom, hogy nem megy-e szembe az elveimmel. Azonban, ha nem így van, és tényleg birtokába juthatsz a megoldásnak, akkor valóban hasznossá kívánom tenni magam és szolgálatodba állítani képességeimet.
*Kíváncsi, Rodd miként dönt, lehet, hogy rövid ismeretségük itt megszakad. Ha ezen feltételei mellett elfogadják a jelenlétét, akkor követi a mestert. Motyogására némán sóhajt és elhúzza a száját. Nem örül, hogy ennyire bizonytalannak és szórakozottnak látja. Most ő dönt azok életéről, akik melléállnak. Úgy tűnik, Kilvardéról mindenképp.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.19 12:16:26
*Bizonytalansága nem abból fakadt, hogy nem tudta, hogyan fejezze ki magát, de végül is Rodd kiegészítésével egyetért. Nem akarta ilyen nyilvánvalóvá tenni, hogy fogalma sincs, mit tegyen, de tulajdonképpen ő is elárulta magáról.
Még mindig nem tud hozzászokni, hogy a dolgok gyorsan változnak körülötte. Elszigetelt kis közösségében éppen türelmét és kitartását kellett edzenie eddigi életében. Nyugtalanná teszi, ami történik, látja, hogy Rodd is tanácstalan és aggódik. A csendet most kényelmetlennek érzi, de nem érez rá késztetést, hogy megtörje. A nagyobb baj az, hogy engedményei után a mester, akire valahol egy kicsit kezdett felnézni, s tulajdonképpen ezért akart vele őszinte lenni, hamarosan elveszti tartását, legalábbis amit eddig tartásnak vélt benne. Motyogását nem tudja hova tenni. Fogalma sincs, mi nem lesz elég. Először arra gondol, hogy a Rodd által kért információk ellenszolgáltatásáról van szó, de emlékezete szerint ez még konkrétumok szintjén nem került szóba.
Az ablak felé néz, s azon túl, mintha a válaszok ott lennének. Akkor fordul vissza, mikor Abogr megismétli szavaikat. Megrezzen a tekintete és hideg borzongás fut végig a gerincén, mikor a mester a város végét említi, pedig még nem tudja eldönteni, mit jelent ez, mennyiben igaz. Mégis, valahogy szorítani kezdi a torkát. Lehet, hogy mégis jól tette, hogy eljött? Akkor viszont miért olyan keserű a szájíze? Nem is szereti a várost.
A felkínált lehetőségre elfogja az óvatosság és önző gondolatok tolulnak a fejébe. Ő csak hétköznapi szolgálatra gondolt, valamire, amire ráfoghatja, hogy hasznos másnak is önmagán kívül, hogy emelt fővel mehessen haza egy napon. Kenyérkeresetre, hogy ne kelljen aggódnia a napi betevőért. Szerény és csendes életre. Mit kapott ő a világtól, hogy feláldozza magát érte? Tekintete megint az ablakra esik, sőt, elsétál odáig tűnődőn, holmija is ott várja. Lihanech vonzóbb számára, mint valaha. Magához veszi a holmiját. Amint dönt és hajlana a könnyebb útra, elméjében konfliktust gerjesztenek mesterének vélt szavai. Ő bizonyosan elsőként bólintana az ajánlatra, és pálcájával fejbe kólintaná Zeyát a tétovázásáért.
~Átkozott, vén kecske…~
Húzza el a száját. Még itt sincs nyugta tőle, igazi haragot, már-már gyűlöletet tud benne kelteni, amiért olyan dolgokra akarja rávenni, amiket nem akar. Kedvetlenül slattyog vissza a helyére, immár felszerelésével. Nem tartja magát elvakult hős típusnak. Lehet, hogy rajta kívül addigra már mindenki elmondta a véleményét, de bármit mondtak, ő attól függetlenül dönt. Harag ül a szemében, őszinteségét most már bánja. Mert bármennyire utál meggondolatlanul beleugrani valami homályos dologba, s a titkolózásból úgy sejti, nem fog örülni annak, amit majd hall, nem érzi úgy, hogy becsületének megőrzésével ilyen könnyedén elkerülheti. Azonban némi ágálás vagy inkább bizalmatlanság marad benne, aminek hangot ad, vállalva, hogy esetleg elzavarják.*
- Mester…
*Kissé fejet hajt Abogr felé, hogy érzékeltesse, következő szavait mennyire komolyan gondolja. A bosszúságnak most nyoma sincs, helyette viszont szilárd eltökéltség támad.*
- Tisztelettel jelzem, hogy én mélyebben nem ismerlek téged, sem pontos szándékaid. És nincsenek ismereteim arról sem, ami most történik a városban. Nem bólinthatok rá előre arra, amire készülsz, illetve nekem szánsz feladatul, mert még nem tudhatom, hogy nem megy-e szembe az elveimmel. Azonban, ha nem így van, és tényleg birtokába juthatsz a megoldásnak, akkor valóban hasznossá kívánom tenni magam és szolgálatodba állítani képességeimet.
*Kíváncsi, Rodd miként dönt, lehet, hogy rövid ismeretségük itt megszakad. Ha ezen feltételei mellett elfogadják a jelenlétét, akkor követi a mestert. Motyogására némán sóhajt és elhúzza a száját. Nem örül, hogy ennyire bizonytalannak és szórakozottnak látja. Most ő dönt azok életéről, akik melléállnak. Úgy tűnik, Kilvardéról mindenképp.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.19 12:16:26
2273. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-18 23:11:13
Üzenet elküldve: 2018-11-18 23:11:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A csibészek//
*A torony remegése jó pár pillanatig eltart, majd lassan alábbhagy. Hirtelen lesz csend, s Abogr hosszú ideig nem szólal meg. Olybá tűnik, hogy magába fordulva gondolkodik, míg végül kemény arcéllel feltekint, s Kilvardra néz:*
- A tündért kísérd ki a kapuhoz és engedd el. Nem kell bezárd. *Mondja halkan, de hangja határozott és korábbi éléből sem engedett. Kószán végigméri a csapat tagjait. A két bojtos farkú szokatlanul csendes, így Kilvard újabb utasítást kap.*
- E két lókötő maradhatnak a toronyban, amíg kedvük tartja, csak ne ugráljanak ki az ablakon. *Mondja morcosan. Megvárja míg Kilvard a kiadott utasításokat végrehajtja, s míg visszatér, szúrós tekintetét a másik kettőn tartja.*
- Nem... nem... nem lesz elég. *Rázza fejét halkan motyogva, de pont annyira, hogy azért még az itt maradtak, köztük a visszatérő Kilvard is halhassa. Halkan sóhajt fel, majd lassan beszélni kezd, a korábbi tűz, mi a mágust jellemezte, hirtelen huny ki, immár inkább egy vén és megtörté öregember benyomását kelti.*
- Útkeresés, hasznosság. *Jegyzi meg Tozeyára tekintve.* Baljóslatú, nyomasztó. *Ismétli meg Rodd szavait, aztán hümmögve elhallgat. Rövidesen ismét felnéz, de tekintetében már némi szánalom jelenik meg, mintha az itt maradtakat sajnálnák. A csend ismét kézzel tapintható, a torony oly néma, mint a gazdája, a remegések sem jelentkeznek többé.*
- Artheniornak vége. *Jelenti ki hirtelen változatlanul hideg arckifejezéssel. Aztán hozzáteszi.* Feltéve, ha nem cselekszünk. *Kezét hátratéve kezd el járkálni, fel, s, alá, mintha valamin nagyon töprengene.*
- Ugye emlékeztek még... azt mondtam mindent tudok. Nos ez igaz is a tekintetben, hogy mindent, ami e világi. Ami ezen túl van, ami felette, vagy alatta, számomra is csak szürke homály. Mert, ami Arthenior városára les az ismeretlen mindenki számára. *Megáll a lépteiben, s hirtelen a felálló hármasra tekint.*
- Ha hasznos akarsz lenni, itt az idő. *Mondja Tozeyának.* Ha a fejedben megbúvó cinikus és sértő mondataid helyett inkább célt találnál magadnak, itt a helyed. *Mondja Roddnak.* Nos, Kilvard, számodra a sors és a palást elrendeli utadat, így rólad nem rendelkezem, egyértelmű, hogy menni fogsz. *Jelenti ki egyszerűen, majd immár mindenkihez szól és a felfelé vezető lépcső felé int.*
- Gyertek utánam. *Mielőtt még bárki bármit válaszolhatna hozzáteszi.*
- Ha nem akartok a város dolgával foglalkozni, még most nyilatkozzatok. Részleteket a szobámban fogok elmondani, ha oda beléptek, akkor már nincs visszaút. Nem lesz sétagalopp. *Vonja meg a vállát, s szomorú tekintettel, magában motyogva indul el, ha mindenki nyilatkozott.*
- Nem látom... miért nem látom... homályos minden... csak legalább az idejét tudhatnám... akkor már biztos lenne... *Dünnyögi szomorúan és elkeseredetten.*
*A torony remegése jó pár pillanatig eltart, majd lassan alábbhagy. Hirtelen lesz csend, s Abogr hosszú ideig nem szólal meg. Olybá tűnik, hogy magába fordulva gondolkodik, míg végül kemény arcéllel feltekint, s Kilvardra néz:*
- A tündért kísérd ki a kapuhoz és engedd el. Nem kell bezárd. *Mondja halkan, de hangja határozott és korábbi éléből sem engedett. Kószán végigméri a csapat tagjait. A két bojtos farkú szokatlanul csendes, így Kilvard újabb utasítást kap.*
- E két lókötő maradhatnak a toronyban, amíg kedvük tartja, csak ne ugráljanak ki az ablakon. *Mondja morcosan. Megvárja míg Kilvard a kiadott utasításokat végrehajtja, s míg visszatér, szúrós tekintetét a másik kettőn tartja.*
- Nem... nem... nem lesz elég. *Rázza fejét halkan motyogva, de pont annyira, hogy azért még az itt maradtak, köztük a visszatérő Kilvard is halhassa. Halkan sóhajt fel, majd lassan beszélni kezd, a korábbi tűz, mi a mágust jellemezte, hirtelen huny ki, immár inkább egy vén és megtörté öregember benyomását kelti.*
- Útkeresés, hasznosság. *Jegyzi meg Tozeyára tekintve.* Baljóslatú, nyomasztó. *Ismétli meg Rodd szavait, aztán hümmögve elhallgat. Rövidesen ismét felnéz, de tekintetében már némi szánalom jelenik meg, mintha az itt maradtakat sajnálnák. A csend ismét kézzel tapintható, a torony oly néma, mint a gazdája, a remegések sem jelentkeznek többé.*
- Artheniornak vége. *Jelenti ki hirtelen változatlanul hideg arckifejezéssel. Aztán hozzáteszi.* Feltéve, ha nem cselekszünk. *Kezét hátratéve kezd el járkálni, fel, s, alá, mintha valamin nagyon töprengene.*
- Ugye emlékeztek még... azt mondtam mindent tudok. Nos ez igaz is a tekintetben, hogy mindent, ami e világi. Ami ezen túl van, ami felette, vagy alatta, számomra is csak szürke homály. Mert, ami Arthenior városára les az ismeretlen mindenki számára. *Megáll a lépteiben, s hirtelen a felálló hármasra tekint.*
- Ha hasznos akarsz lenni, itt az idő. *Mondja Tozeyának.* Ha a fejedben megbúvó cinikus és sértő mondataid helyett inkább célt találnál magadnak, itt a helyed. *Mondja Roddnak.* Nos, Kilvard, számodra a sors és a palást elrendeli utadat, így rólad nem rendelkezem, egyértelmű, hogy menni fogsz. *Jelenti ki egyszerűen, majd immár mindenkihez szól és a felfelé vezető lépcső felé int.*
- Gyertek utánam. *Mielőtt még bárki bármit válaszolhatna hozzáteszi.*
- Ha nem akartok a város dolgával foglalkozni, még most nyilatkozzatok. Részleteket a szobámban fogok elmondani, ha oda beléptek, akkor már nincs visszaút. Nem lesz sétagalopp. *Vonja meg a vállát, s szomorú tekintettel, magában motyogva indul el, ha mindenki nyilatkozott.*
- Nem látom... miért nem látom... homályos minden... csak legalább az idejét tudhatnám... akkor már biztos lenne... *Dünnyögi szomorúan és elkeseredetten.*
2272. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-16 19:30:56
Üzenet elküldve: 2018-11-16 19:30:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
*Vannak pillanatok amikor valóban a jól bevált barbár módszerek tűnnek megfelelőbbnek. Mert mit tenne ilyenkor egy rendes tharg? Természetesen úgy kapná szájon a magáról megfeledkezett asszonyt, hogy nagybőgőnek nézze az eget, és egyszer s mindenkorra megtanulja, hogy hol a helye. Bámennyire is kézenfekvőnek és természetesnek látszik ez a megoldás, sajnos Nirs elég pontosan érzi, hogy nem tudna kezet emelni erre a lányra. Még akkor is, ha teljesen irracionálisan viselkedik. Vagy talán mégsem? Hiszen ez az egész hiszti azzal kezdődött, hogy Aenae volt kedves őt Pyctának szólítani. Az erre következő adekvát kérdésre aztán jött a cirkusz. Arra pedig, hogy így a kérdésre nem kapott választ, egyetlen logikus magyarázat látszik. Ez a Pycta nem irbisz, viszont köze volt Aenae-hez. Sőt, van! Lassan kezd összeállni a kép. Véletlen lenne, hogy bármikor bókolni próbált a lánynak, szép szavakkal kedveskedni, csak zavart szemlesütést és hebegést kapott cserébe. Szomorúan, de be kell látnia: Aenae az érzelmeket annak a Pyctának tartogatja.
Aenae utolsó szavai után egy kis csönd következik, Nirs csak nézi, és bár legszívesebben ordítana a csalfa lánnyal, csak bólint egyet.*
- Jó. *szólal meg halkan, aztán sarkon fordul és elindul visszafelé. Méregeti egy darabig a torony felé vezető furcsa lépcsősort, aztán Waldran és Syv felé fordul.*
- Jön valaki?
//Sötét gondolatok//
*Vannak pillanatok amikor valóban a jól bevált barbár módszerek tűnnek megfelelőbbnek. Mert mit tenne ilyenkor egy rendes tharg? Természetesen úgy kapná szájon a magáról megfeledkezett asszonyt, hogy nagybőgőnek nézze az eget, és egyszer s mindenkorra megtanulja, hogy hol a helye. Bámennyire is kézenfekvőnek és természetesnek látszik ez a megoldás, sajnos Nirs elég pontosan érzi, hogy nem tudna kezet emelni erre a lányra. Még akkor is, ha teljesen irracionálisan viselkedik. Vagy talán mégsem? Hiszen ez az egész hiszti azzal kezdődött, hogy Aenae volt kedves őt Pyctának szólítani. Az erre következő adekvát kérdésre aztán jött a cirkusz. Arra pedig, hogy így a kérdésre nem kapott választ, egyetlen logikus magyarázat látszik. Ez a Pycta nem irbisz, viszont köze volt Aenae-hez. Sőt, van! Lassan kezd összeállni a kép. Véletlen lenne, hogy bármikor bókolni próbált a lánynak, szép szavakkal kedveskedni, csak zavart szemlesütést és hebegést kapott cserébe. Szomorúan, de be kell látnia: Aenae az érzelmeket annak a Pyctának tartogatja.
Aenae utolsó szavai után egy kis csönd következik, Nirs csak nézi, és bár legszívesebben ordítana a csalfa lánnyal, csak bólint egyet.*
- Jó. *szólal meg halkan, aztán sarkon fordul és elindul visszafelé. Méregeti egy darabig a torony felé vezető furcsa lépcsősort, aztán Waldran és Syv felé fordul.*
- Jön valaki?
2271. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-16 13:10:35
Üzenet elküldve: 2018-11-16 13:10:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
*Int abba az irányba, ahol az irbiszt látni vélte. Ahol továbbra sincsen semmi, de még a bokron sem rezegnek gyanúsan.*
- Mi a...
*Jobb tenyerével halántékon ütögeti magát párszor, hátha ettől eltűnik a káprázat, vagy akár csak a rossz érzés is. Nem elég, hogy megint képzelődik, de még Nirst is más néven szólította és egyáltalán nem érti, hogy ugyan miért tett ilyet? Tényleg kezd begolyózni, ezt ráadásul maga Nirs is megerősíti. A lány a fiúra mered, majd a fiú kezére, amivel az övét fogja. Ez az a pont, mikor elönti a massza Aenae agyát. Kitépi a kezét Nirs kezéből, el is lép tőle pár lépést. Nem kiabál, meg sem emeli a hangját, de a tekintete akár ijesztő is lehetne, ha a villámló szempár nem egy öt és fél láb magas, gyengécske leányzóhoz tartozna.*
- Nem vagyok őrült.
*Viselkedése erre persze tökéletesen rácáfol, vagy legalábbis erőteljesen megingatja bárki hitét, aki normálisnak gondolja. Mondjuk szegényke eléggé terhelt családból jön, szóval egyáltalán nem lenne csoda, ha lenne valami mentális problémája. Most például a furcsa ábrándok.*
- Nyilván egy irbisz, nem gondolod?
*Kérdéssel válaszolja meg Nirs Xauzurt érintő kérdését, de ráadásul olyan hangsúllyal, ami azt üzeni, hogy maximálisan Nirs hibája az, hogy nem tudja, hogy ki is az a Xauzur. Aenae érzi valahol mélyen, hogy Nirs igazán nem tehet semmiről, de most mégis ő az, aki a haragja középpontjába kerül egy időre. Legalábbis addig, míg el nem illan egy pillanat múlva, hogy aztán újfent ne maradjon más csak az, hogy totál hülyén érzi magát az előbb a száján kiszaladó név, a káprázó szeme és az iménti viselkedése miatt. Aztán újra ott a düh, mert Nirs mégiscsak azt mondta rá, hogy megőrült.*
- Bocs. De ne mondd még egyszer, hogy őrült vagyok.
*Ez így nem igazi bocsánatkérés, érzi ő is.*
- Kérlek.
*Igen, így már sokat finomít a dolgon, legalábbis ő úgy gondolja, még egy fura mosolyt is villant a fiúra.*
//Sötét gondolatok//
*Int abba az irányba, ahol az irbiszt látni vélte. Ahol továbbra sincsen semmi, de még a bokron sem rezegnek gyanúsan.*
- Mi a...
*Jobb tenyerével halántékon ütögeti magát párszor, hátha ettől eltűnik a káprázat, vagy akár csak a rossz érzés is. Nem elég, hogy megint képzelődik, de még Nirst is más néven szólította és egyáltalán nem érti, hogy ugyan miért tett ilyet? Tényleg kezd begolyózni, ezt ráadásul maga Nirs is megerősíti. A lány a fiúra mered, majd a fiú kezére, amivel az övét fogja. Ez az a pont, mikor elönti a massza Aenae agyát. Kitépi a kezét Nirs kezéből, el is lép tőle pár lépést. Nem kiabál, meg sem emeli a hangját, de a tekintete akár ijesztő is lehetne, ha a villámló szempár nem egy öt és fél láb magas, gyengécske leányzóhoz tartozna.*
- Nem vagyok őrült.
*Viselkedése erre persze tökéletesen rácáfol, vagy legalábbis erőteljesen megingatja bárki hitét, aki normálisnak gondolja. Mondjuk szegényke eléggé terhelt családból jön, szóval egyáltalán nem lenne csoda, ha lenne valami mentális problémája. Most például a furcsa ábrándok.*
- Nyilván egy irbisz, nem gondolod?
*Kérdéssel válaszolja meg Nirs Xauzurt érintő kérdését, de ráadásul olyan hangsúllyal, ami azt üzeni, hogy maximálisan Nirs hibája az, hogy nem tudja, hogy ki is az a Xauzur. Aenae érzi valahol mélyen, hogy Nirs igazán nem tehet semmiről, de most mégis ő az, aki a haragja középpontjába kerül egy időre. Legalábbis addig, míg el nem illan egy pillanat múlva, hogy aztán újfent ne maradjon más csak az, hogy totál hülyén érzi magát az előbb a száján kiszaladó név, a káprázó szeme és az iménti viselkedése miatt. Aztán újra ott a düh, mert Nirs mégiscsak azt mondta rá, hogy megőrült.*
- Bocs. De ne mondd még egyszer, hogy őrült vagyok.
*Ez így nem igazi bocsánatkérés, érzi ő is.*
- Kérlek.
*Igen, így már sokat finomít a dolgon, legalábbis ő úgy gondolja, még egy fura mosolyt is villant a fiúra.*
2270. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-16 10:40:48
Üzenet elküldve: 2018-11-16 10:40:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
*Kagaenae észre sem veszi, hogy elvétette a nevet, amit mondani szeretett volna, ám a körülötte lévők tisztán hallották, hogy a topázszemű szájából milyen név hangzott el. A legrosszabb az, hogy ebben a pillanatban Aenae is tudatára ébred, hogy Nirs helyett azt mondta "Pycta".
A pillantása peremén megmozduló árny, amely leginkább valóban egy irbiszre emlékezteti, ezúttal is megcsalja, mert amikor odafordul, nincs ott semmi. Sem az ismerős erdőmélyi ragadozó, sem egy fajtársa, amely elkóborolt az erdőből.
Meglehet, arra gondol, megbolondult, de mind testének, mind elméjének tökéletes tudatában van, leszámítva a hideg szél okozta hidegrázást, nincs semmi komolyabb reakciója.
Ahogy Kagaenae kibontakozik Nirs öleléséből és a bokrok felé lép, a férfi utánakap, bizonyosan aggódva szól utána, s bár a lány minden szót tisztán hall, csak egyetlen egy ragad meg az elméjében és ver visszhangot koponyájának falán: "Megőrültél?"
~ Megőrültél? ~
~ Megőrültél. ~
~ Megőrültél! ~
~ Nirs tényleg azt mondta nekem, hogy őrült vagyok? ~
A hang a sajátja, de annál kicsit élesebb. Növekvő düh érződik benne, ami lassan terjed végig Aenae idegein, melegséggel töltve el karjait, megdobogtatva a szívét.*
//Sötét gondolatok//
*Kagaenae észre sem veszi, hogy elvétette a nevet, amit mondani szeretett volna, ám a körülötte lévők tisztán hallották, hogy a topázszemű szájából milyen név hangzott el. A legrosszabb az, hogy ebben a pillanatban Aenae is tudatára ébred, hogy Nirs helyett azt mondta "Pycta".
A pillantása peremén megmozduló árny, amely leginkább valóban egy irbiszre emlékezteti, ezúttal is megcsalja, mert amikor odafordul, nincs ott semmi. Sem az ismerős erdőmélyi ragadozó, sem egy fajtársa, amely elkóborolt az erdőből.
Meglehet, arra gondol, megbolondult, de mind testének, mind elméjének tökéletes tudatában van, leszámítva a hideg szél okozta hidegrázást, nincs semmi komolyabb reakciója.
Ahogy Kagaenae kibontakozik Nirs öleléséből és a bokrok felé lép, a férfi utánakap, bizonyosan aggódva szól utána, s bár a lány minden szót tisztán hall, csak egyetlen egy ragad meg az elméjében és ver visszhangot koponyájának falán: "Megőrültél?"
~ Megőrültél? ~
~ Megőrültél. ~
~ Megőrültél! ~
~ Nirs tényleg azt mondta nekem, hogy őrült vagyok? ~
A hang a sajátja, de annál kicsit élesebb. Növekvő düh érződik benne, ami lassan terjed végig Aenae idegein, melegséggel töltve el karjait, megdobogtatva a szívét.*
2269. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-15 21:03:15
Üzenet elküldve: 2018-11-15 21:03:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
*Nem igazán érti Aenae viselkedését. A bocsánatkérésig egészen normálisnak tűnt, de azóta roppant furcsa. Kezdődik azzal, hogy Pyctának szólítja. Akiről persze semmit nem tud. Lehet akár gyerekkori jóbarát, a család bérese, de akár egy jó kiállású ferfiember is, akit Aenae szintén kitüntetett a kegyeivel. Vagy kitüntet. Ettől a gondolattól enyhe, kellemetlen érzés kerülgeti, amit kezdődő féltékenységi rohamnak is lehetne nevezni. Éppen ezért kíváncsian várna valami megnyugtató magyarázatot arról a bizonyos Pyctáról, de ehelyett Aenae vadállatokról kezd hallucinálni. Persze lehet, hogy valóban valami veszélyes bestia ólálkodik a rekettyésben, ezért mereszti a szemét.*
- Irbisz? Hol?
*Mire visszafordul a lányhoz, az már révetegen el is indul a bokrok felé. Ijedten kap utána.*
- Megőrültél? *tesz fel egy újabb kérdést, noha az elsőre sem kapott még választ, ami nem túl megnyugtató* Ha tényleg irbiszt láttál, akkor nem túl jó ötlet odamenni. Mi lelt?
*Megfogja Aenae kezét, és szelíd erőszakkal próbalja távolabb húzni a rejtélyes irbisz búvóhelyétől. Egy rendes barbár hasonló helyzetben valószínűleg lezavarna két méretes frászt a megtébolyodott asszonynak gyógykezelés gyanánt, majd hajánál fogva rángatná a sátrába, hogy viselkedése fölött érzett csalódottságának meghitt környezetben adhasson hangot. Nirs azonban most is szeretettel nézi a lányt. Ebből is látszik, hogy nem rendes barbár. Ezzel együtt kezdi igen nyugtalanul érezni magát. Ennek okát nehéz lenne szavakkal visszaadni, de ha mégis megpróbálná – és megpróbálja – valami ilyesmi kerekedne ki belőle.*
- És ki az a Xauzur?
//Sötét gondolatok//
*Nem igazán érti Aenae viselkedését. A bocsánatkérésig egészen normálisnak tűnt, de azóta roppant furcsa. Kezdődik azzal, hogy Pyctának szólítja. Akiről persze semmit nem tud. Lehet akár gyerekkori jóbarát, a család bérese, de akár egy jó kiállású ferfiember is, akit Aenae szintén kitüntetett a kegyeivel. Vagy kitüntet. Ettől a gondolattól enyhe, kellemetlen érzés kerülgeti, amit kezdődő féltékenységi rohamnak is lehetne nevezni. Éppen ezért kíváncsian várna valami megnyugtató magyarázatot arról a bizonyos Pyctáról, de ehelyett Aenae vadállatokról kezd hallucinálni. Persze lehet, hogy valóban valami veszélyes bestia ólálkodik a rekettyésben, ezért mereszti a szemét.*
- Irbisz? Hol?
*Mire visszafordul a lányhoz, az már révetegen el is indul a bokrok felé. Ijedten kap utána.*
- Megőrültél? *tesz fel egy újabb kérdést, noha az elsőre sem kapott még választ, ami nem túl megnyugtató* Ha tényleg irbiszt láttál, akkor nem túl jó ötlet odamenni. Mi lelt?
*Megfogja Aenae kezét, és szelíd erőszakkal próbalja távolabb húzni a rejtélyes irbisz búvóhelyétől. Egy rendes barbár hasonló helyzetben valószínűleg lezavarna két méretes frászt a megtébolyodott asszonynak gyógykezelés gyanánt, majd hajánál fogva rángatná a sátrába, hogy viselkedése fölött érzett csalódottságának meghitt környezetben adhasson hangot. Nirs azonban most is szeretettel nézi a lányt. Ebből is látszik, hogy nem rendes barbár. Ezzel együtt kezdi igen nyugtalanul érezni magát. Ennek okát nehéz lenne szavakkal visszaadni, de ha mégis megpróbálná – és megpróbálja – valami ilyesmi kerekedne ki belőle.*
- És ki az a Xauzur?
2268. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-15 11:48:52
Üzenet elküldve: 2018-11-15 11:48:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
*Aenaenek természetesen dunsztja sincsen arról, hogy nem azt a nevet mondja, amelyiket mondani akarja. Ő mindösszesen annyit érzékel, hogy már megint az előbbi szél borzolja a haját és az idegeit is. Ugyanaz a rossz érzése van, mint az imént volt, mikor Waldrannal a parton időztek. Nirs ölelésébe bújik, de ez sem segít elűzni a rossz érzést.*
- Tessék?
*Kérdez vissza a fiú szavaira, homlokát ráncolva, szemöldökeit összevonva néz fel rá. Nem érti, hogy Nirs honnan ismeri ezt a nevet és azt sem érti, hogy miért pont ezt a pillanatot választja arra, hogy kérdezzen róla. Már éppen kinyitja a száját, mikor megint meglát valamit a szeme sarkából. Teljes testével fordul el Nirstől, de megint úgy jár, mint Waldrannal az imént: nem lát semmit.*
- Te is láttad? Azt hiszem, hogy egy irbiszt láttam.
*A kicsit távolabb álló Waldran felé pillant, hogy a férfi elrakta-e már az íjat? Eddig is volt egy nagyon rossz érzés benne, de Nirs kérdése óta csak nem akar ez elmúlni. Fázik, alig láthatóan rázza a hideg, avagy az ideg, igazából még Aenae maga sem döntötte el, hogy pontosan melyik. Mereszti a szemét, de nem látja már a négylábút. Pycta nevének elhangzása miatt csak egy irbiszre tud gondolni. Ez persze nyilván ostobaság, hiszen számtalan irbisz élhet vadon is.*
- Xauzur?
*Suttogja maga elé és a káprázat irányába indul. Persze lehet, hogy ezúttal is csak képzelődött, de erre meg csak az az egy magyarázat lehetne, hogy kezd becsavarodni és igazából nem szeretne meggárgyulni.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.15 11:52:25
//Sötét gondolatok//
*Aenaenek természetesen dunsztja sincsen arról, hogy nem azt a nevet mondja, amelyiket mondani akarja. Ő mindösszesen annyit érzékel, hogy már megint az előbbi szél borzolja a haját és az idegeit is. Ugyanaz a rossz érzése van, mint az imént volt, mikor Waldrannal a parton időztek. Nirs ölelésébe bújik, de ez sem segít elűzni a rossz érzést.*
- Tessék?
*Kérdez vissza a fiú szavaira, homlokát ráncolva, szemöldökeit összevonva néz fel rá. Nem érti, hogy Nirs honnan ismeri ezt a nevet és azt sem érti, hogy miért pont ezt a pillanatot választja arra, hogy kérdezzen róla. Már éppen kinyitja a száját, mikor megint meglát valamit a szeme sarkából. Teljes testével fordul el Nirstől, de megint úgy jár, mint Waldrannal az imént: nem lát semmit.*
- Te is láttad? Azt hiszem, hogy egy irbiszt láttam.
*A kicsit távolabb álló Waldran felé pillant, hogy a férfi elrakta-e már az íjat? Eddig is volt egy nagyon rossz érzés benne, de Nirs kérdése óta csak nem akar ez elmúlni. Fázik, alig láthatóan rázza a hideg, avagy az ideg, igazából még Aenae maga sem döntötte el, hogy pontosan melyik. Mereszti a szemét, de nem látja már a négylábút. Pycta nevének elhangzása miatt csak egy irbiszre tud gondolni. Ez persze nyilván ostobaság, hiszen számtalan irbisz élhet vadon is.*
- Xauzur?
*Suttogja maga elé és a káprázat irányába indul. Persze lehet, hogy ezúttal is csak képzelődött, de erre meg csak az az egy magyarázat lehetne, hogy kezd becsavarodni és igazából nem szeretne meggárgyulni.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.15 11:52:25
2267. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-15 09:15:27
Üzenet elküldve: 2018-11-15 09:15:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rodd érzi mi jön, így lélekben felkészül rá. Sorban állás, kérdőre vonás, büntetés. Pont, mint az árvaházban. Ilyenkor csöndben kell maradni, amíg csak bírja az ember. Ő magyarázkodott egy kört, hízelgett picit, még valami okszerűséget is összehordott az itt tartózkodás ügyében, bár igaz, ami igaz tényleg megfordult a fejében, hogy miután megnézték a tavat ide is elkeveredik, ha nem lesz más ötletük. Miután meg megnézték a helyet biztos volt benne, hogy aki ennyi tudást halmozott fel, az tuti tud valamit mondani az Elszigetelődésről, kérdés, akar-e. Mikor Abogr belekezd a kioktatásba felveszi az árvaházi fegyvert a dorong ellen. Fapofával, fejben kommentálni az elhangzottakat. ~ Persze a nagy Abogr mindent IS tud. Akkor egyfelől tudhatná, hogy semmi rossz szándékuk nem volt, legalábbis Zeyával, másfelől meg ha tudta mi lesz Artheniorban, akkor miért nem avatkozott közbe. Vagy ebből a helyzetből akar hasznot húzni, ami minimum aljasság, vagy nem tud és akkor meg nekik meszeltek. A veszélyes orkokról meg annyit, hogy ha tegnap este agyoncsapják őket a dögök, akkor hiába jön ma a világvége akár, nekik az orkok igenis a legnagyobb veszély voltak. ~ Közben a két szerencsétlen tehénfarkúra terelődik a szó. ~ Mondjuk érdekes, hogy nem vettük őket észre, de végül is ő hagyta nyitva az ajtót, meg őrizet nélkül a tornyot, ami nem egy magánház. Persze nem is fogadó, de nem volt sehová kiírva, hogy tilos itt tölteni az éjszakát. Jó a kiugrálás még okod is adhat gyanúra, de lehet csak nem tudták mivel állnak szemben. Ha tudják, akkor tuti lejönnek és köszönnek. És akkor is túlzás a farok. ~ Folytatódik a lecseszés a Kilvard nevűvel, aki láthatóan igyekezett a morózus mágus kedvében járni, de nem nagyon sikerült. ~ Nu, a helyében én nem nagyon vernék itt gyökeret. A tata lehet mindent is tud, de egy bal lábbal kelés a részéről és mehetek ki legelni vagy legyeket elkapkodni. ~ Jön az összegzés, amit felteszi a büntetés fog követni, ha a menetrend a szokásos. ~ Kért információt a púpos hátú Ángyi néni szellemi fogyatékos kecskéje, nem én. Ha figyelt volna rám, akkor tudná, hogy azt mondtam, hogy reméltem, meg hátha, meg majd, vagy valami ilyesmit. Egy épp paprikás hangulatban lévő öreg varázslótól eszembe se jutna kérni. Nem alkalmas a helyzet. Persze kijavítani nem fogom. ~ Mikor Arra papát elvezetik, kezd el benne az a bizonyos pumpa dolgozni. ~ Egy szerencsétlen öreg tündérpapát a ménkűért kell zaklatni. Persze lehet összeférhetetlenek, de akkor neki kell engedni a világnak az istenek vagy elemek hírével. A bezárás egy geci dolog. Már a Kilvardot se sajnálom, azért amit kapott. ~ puffog magában. Csendben van, de a fapofavágó rutin kezd akadozni és a szemöldökét összehúzza, meg a tekintete is kezd picit szúrós lenni. Talán még inkább zavarja, hogy Zeyát is faggatja az öreg. A lány bele is kezd a válaszba, de láthatóan megakad, rá is pillant.*
- Még nem volt konkrét célunk. A tópartig terveztünk jönni, mert Artheniort valami baljóslatú nyomasztotta, amivel nem tudtunk mit kezdeni. Most hogy ideértünk akartuk megbeszélni ki merre megy, esetleg mi merre megyünk. * kotyogja közbe amikor Zeya megtorpan a válasszal. Az útkeresés, amit Zeya ezután említ teljesen lefesti az ő dolgait is, csak ő sokkal kevésbé szokta ezt megfogalmazni magának, hisz a lézengés eddig is az élete része volt, ellentétben a lányéval.
Abogr már a büntetés kiszabásába kezd, mikor hirtelen megakad a mondandójában és láthatóan nem örömében, még csak nem is haragjában. Az öreg a falat vagy inkább az azon túli dolgokat kémleli, majd arcán félelem jelenik meg. Bejelentése, hogy valami elkezdődött nem hangzik túl jól. Felnéz és a félelem a szemeiben szépen lassan frigyre lép az iszonyattal, közben arca falfehérre sápad. Rodd ösztönösen közelebb lép Zeyához, mint az utóbbi napjainak és talán a jelenének legbiztosabb pontjához. Gyomrába Abogr félelmétől visszaköltözik az artheniori álomképek iszonyata, majd megérzi a talaj remegését. A feszültségtől kiélesednek az érzékei, mintha még valami robajt is hallana, de lehet csak a tudatalattija játszik vele. Ösztönösen az ajtó felé néz, hisz arra lehet kimenekülni, ha fokozódik a rengés. Utána Zeyára néz, hátha van valami ötlete, majd követi tekintetét vissza Abogrra. *
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.15 09:20:38
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rodd érzi mi jön, így lélekben felkészül rá. Sorban állás, kérdőre vonás, büntetés. Pont, mint az árvaházban. Ilyenkor csöndben kell maradni, amíg csak bírja az ember. Ő magyarázkodott egy kört, hízelgett picit, még valami okszerűséget is összehordott az itt tartózkodás ügyében, bár igaz, ami igaz tényleg megfordult a fejében, hogy miután megnézték a tavat ide is elkeveredik, ha nem lesz más ötletük. Miután meg megnézték a helyet biztos volt benne, hogy aki ennyi tudást halmozott fel, az tuti tud valamit mondani az Elszigetelődésről, kérdés, akar-e. Mikor Abogr belekezd a kioktatásba felveszi az árvaházi fegyvert a dorong ellen. Fapofával, fejben kommentálni az elhangzottakat. ~ Persze a nagy Abogr mindent IS tud. Akkor egyfelől tudhatná, hogy semmi rossz szándékuk nem volt, legalábbis Zeyával, másfelől meg ha tudta mi lesz Artheniorban, akkor miért nem avatkozott közbe. Vagy ebből a helyzetből akar hasznot húzni, ami minimum aljasság, vagy nem tud és akkor meg nekik meszeltek. A veszélyes orkokról meg annyit, hogy ha tegnap este agyoncsapják őket a dögök, akkor hiába jön ma a világvége akár, nekik az orkok igenis a legnagyobb veszély voltak. ~ Közben a két szerencsétlen tehénfarkúra terelődik a szó. ~ Mondjuk érdekes, hogy nem vettük őket észre, de végül is ő hagyta nyitva az ajtót, meg őrizet nélkül a tornyot, ami nem egy magánház. Persze nem is fogadó, de nem volt sehová kiírva, hogy tilos itt tölteni az éjszakát. Jó a kiugrálás még okod is adhat gyanúra, de lehet csak nem tudták mivel állnak szemben. Ha tudják, akkor tuti lejönnek és köszönnek. És akkor is túlzás a farok. ~ Folytatódik a lecseszés a Kilvard nevűvel, aki láthatóan igyekezett a morózus mágus kedvében járni, de nem nagyon sikerült. ~ Nu, a helyében én nem nagyon vernék itt gyökeret. A tata lehet mindent is tud, de egy bal lábbal kelés a részéről és mehetek ki legelni vagy legyeket elkapkodni. ~ Jön az összegzés, amit felteszi a büntetés fog követni, ha a menetrend a szokásos. ~ Kért információt a púpos hátú Ángyi néni szellemi fogyatékos kecskéje, nem én. Ha figyelt volna rám, akkor tudná, hogy azt mondtam, hogy reméltem, meg hátha, meg majd, vagy valami ilyesmit. Egy épp paprikás hangulatban lévő öreg varázslótól eszembe se jutna kérni. Nem alkalmas a helyzet. Persze kijavítani nem fogom. ~ Mikor Arra papát elvezetik, kezd el benne az a bizonyos pumpa dolgozni. ~ Egy szerencsétlen öreg tündérpapát a ménkűért kell zaklatni. Persze lehet összeférhetetlenek, de akkor neki kell engedni a világnak az istenek vagy elemek hírével. A bezárás egy geci dolog. Már a Kilvardot se sajnálom, azért amit kapott. ~ puffog magában. Csendben van, de a fapofavágó rutin kezd akadozni és a szemöldökét összehúzza, meg a tekintete is kezd picit szúrós lenni. Talán még inkább zavarja, hogy Zeyát is faggatja az öreg. A lány bele is kezd a válaszba, de láthatóan megakad, rá is pillant.*
- Még nem volt konkrét célunk. A tópartig terveztünk jönni, mert Artheniort valami baljóslatú nyomasztotta, amivel nem tudtunk mit kezdeni. Most hogy ideértünk akartuk megbeszélni ki merre megy, esetleg mi merre megyünk. * kotyogja közbe amikor Zeya megtorpan a válasszal. Az útkeresés, amit Zeya ezután említ teljesen lefesti az ő dolgait is, csak ő sokkal kevésbé szokta ezt megfogalmazni magának, hisz a lézengés eddig is az élete része volt, ellentétben a lányéval.
Abogr már a büntetés kiszabásába kezd, mikor hirtelen megakad a mondandójában és láthatóan nem örömében, még csak nem is haragjában. Az öreg a falat vagy inkább az azon túli dolgokat kémleli, majd arcán félelem jelenik meg. Bejelentése, hogy valami elkezdődött nem hangzik túl jól. Felnéz és a félelem a szemeiben szépen lassan frigyre lép az iszonyattal, közben arca falfehérre sápad. Rodd ösztönösen közelebb lép Zeyához, mint az utóbbi napjainak és talán a jelenének legbiztosabb pontjához. Gyomrába Abogr félelmétől visszaköltözik az artheniori álomképek iszonyata, majd megérzi a talaj remegését. A feszültségtől kiélesednek az érzékei, mintha még valami robajt is hallana, de lehet csak a tudatalattija játszik vele. Ösztönösen az ajtó felé néz, hisz arra lehet kimenekülni, ha fokozódik a rengés. Utána Zeyára néz, hátha van valami ötlete, majd követi tekintetét vissza Abogrra. *
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.15 09:20:38
2266. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-15 08:11:55
Üzenet elküldve: 2018-11-15 08:11:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
*Figyelmesen hallgatja végig Nirs válaszát, melyben ecseteli, hogyan is találkozott a tharg lánnyal és az azt követő ömlengést szíve választottjáról. Azonban szája megértő mosolyra húzódik egy mélyebbről érkező sóhajtás kíséretében. Legyen szó e világ bármelyik fajáról, a fiatal egyedekre mindig ilyen letaglózóan hat az első szerelem.*
- Jól van az, ne bizonytalankodj. Az első pár szerelem mindig ilyen heves érzelmekkel jár. Csak élvezd ki, amíg lehet, mert mindig így kezdődik. Aztán jön a futás, meg a sikítás. -*Mosolya ekkor egy pillanatra ironikus vigyorrá változik, azonban több időt nem szentel a dolognak, hiszen támadásba lendül. Nirs meglepően szilárdan hárítja az elf felülről érkező csapását. Syv második hulláma azonban betalál, de mivel fokozottan figyel arra, hogy a fiúnak még véletlenül se okozzon sérülést, így az alulról indított jobb penge lapjával csapódik ellenfele derekán. Az elf a találat után felegyenesedik és megvárja míg Nirs befejezi a nevetést. Syv arcára is halvány mosoly húzódik. Nem várta a kamasztól, hogy tökéletesen tudja az összetett támadást hárítani, a célja egy újabb fontos dologra felhívni a figyelmet.*
- Mozgással! *Kezdi határozottan a megoldást kínáló válaszát Nirs kérdésére.* - Ha összecsapásra kényszerülsz, sose vívj földbe gyökerezett lábakkal. Elmozgás és hárítás egyszerre. -*Ekkor tűnnek fel újra a rögtönzött táborhely szélén rövid időre ellébecolt társaik.*
- Majd egy alkalommal, ha több időnk lesz rá még gyakoroljuk. -*Zárja le Syv a gyakorlatozást, hiszen Aenae és Nirs szinte azonnal egymás felé indul. Az elf könnyedén széttárja kezeit a tharg lány kérésére és útnak engedi a fiút. Ikerpengéit gyors és határozott mozdulatokkal az övén lógó ronggyal áttörli. Egyszerre a nap felé emelve mindkettőt széles vigyorral nyugtázza, hogy tisztán csillannak a napfényben. Könnyed mozdulattal visszahelyezi őket hátán lévő kereszthüvelyükbe, majd Waldran-hoz sétál.*
- Minden rendben? Ki vagy mi az a Pycta? *Kérdezi a termetes férfit összehúzott szemöldökökkel miközben az ölelkező fiatalokra emeli tekintetét.* - Történt valami a parton?
*Figyelmesen hallgatja végig Nirs válaszát, melyben ecseteli, hogyan is találkozott a tharg lánnyal és az azt követő ömlengést szíve választottjáról. Azonban szája megértő mosolyra húzódik egy mélyebbről érkező sóhajtás kíséretében. Legyen szó e világ bármelyik fajáról, a fiatal egyedekre mindig ilyen letaglózóan hat az első szerelem.*
- Jól van az, ne bizonytalankodj. Az első pár szerelem mindig ilyen heves érzelmekkel jár. Csak élvezd ki, amíg lehet, mert mindig így kezdődik. Aztán jön a futás, meg a sikítás. -*Mosolya ekkor egy pillanatra ironikus vigyorrá változik, azonban több időt nem szentel a dolognak, hiszen támadásba lendül. Nirs meglepően szilárdan hárítja az elf felülről érkező csapását. Syv második hulláma azonban betalál, de mivel fokozottan figyel arra, hogy a fiúnak még véletlenül se okozzon sérülést, így az alulról indított jobb penge lapjával csapódik ellenfele derekán. Az elf a találat után felegyenesedik és megvárja míg Nirs befejezi a nevetést. Syv arcára is halvány mosoly húzódik. Nem várta a kamasztól, hogy tökéletesen tudja az összetett támadást hárítani, a célja egy újabb fontos dologra felhívni a figyelmet.*
- Mozgással! *Kezdi határozottan a megoldást kínáló válaszát Nirs kérdésére.* - Ha összecsapásra kényszerülsz, sose vívj földbe gyökerezett lábakkal. Elmozgás és hárítás egyszerre. -*Ekkor tűnnek fel újra a rögtönzött táborhely szélén rövid időre ellébecolt társaik.*
- Majd egy alkalommal, ha több időnk lesz rá még gyakoroljuk. -*Zárja le Syv a gyakorlatozást, hiszen Aenae és Nirs szinte azonnal egymás felé indul. Az elf könnyedén széttárja kezeit a tharg lány kérésére és útnak engedi a fiút. Ikerpengéit gyors és határozott mozdulatokkal az övén lógó ronggyal áttörli. Egyszerre a nap felé emelve mindkettőt széles vigyorral nyugtázza, hogy tisztán csillannak a napfényben. Könnyed mozdulattal visszahelyezi őket hátán lévő kereszthüvelyükbe, majd Waldran-hoz sétál.*
- Minden rendben? Ki vagy mi az a Pycta? *Kérdezi a termetes férfit összehúzott szemöldökökkel miközben az ölelkező fiatalokra emeli tekintetét.* - Történt valami a parton?
2265. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-14 20:35:20
Üzenet elküldve: 2018-11-14 20:35:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
*Hogy az egyszerű kis trükkje, ha csak részben is, beválik, őt lepi meg legjobban. És pontosan úgy reagál az állát dörzsölő elf látványára, ahogy ilyen helyzetben nem igazán szokás.*
- Ne haragudj, nem akartalak megsebezni.
*Syv sokkal könnyedébben tér napirendre az eset fölött, sőt, még elismerő szavakra is futja. Nirs ezt kis mosollyal veszi, és majdnem meg is köszöni. De Syv megelőzi egy kérdéssel, aminek hatására a fiú ismét Waldranék felé pillant.*
- Tulajdonképpen véletlenül. *ereszti le maga mellé a fegyverét* Artheniorban találkoztunk. Akkor persze még nem tudtam, hogy kicsoda ő. Csak a szeme színe volt gyanús. Aztán... *elmosolyodik, és megvonja a vállát* Nem is tudom. Elhívott magával a Vashegyre, és...
*Visszafordul Syv felé, és most tényleg annak látszik, ami: bizonytalan kamasznak.*
- Szeretem. Annyira kedves, és gyönyörű. Ha együtt vagyunk, boldog vagyok és úgy érzem, hogy én vagyok a legszerencsésebb flótás a világon. Ha pedig nem, akkor hiányzik, és alig várom, hogy láthassam. De ez érthető, nem? Mert láttad már mosolyogni, ugye? Az a mosoly, az minden.
*A gondolatra is valami átszellemült bazsalygás terül el az arcán, aztán rájön, hogy jó lesz a gyakorlásra koncentrálnia. Amikor ez sikerül, akkor már enyhe csodálattal figyeli az elf sima, kecses mozdulatát, ahogy támadáshoz készül. Aztán már támad is, Nirs-ben pedig szinte csak most tudatosul, hogy ellenfelének két fegyvere van. Alig tudja követni a két penge útját, és a rendelkezésére álló szemvillanásnyi időnél többre lenne szüksége, hogy valamit tudjon tenni ellenük. Így csak az elf bal kezével indított vágást tudja jól-rosszul hárítani úgy, hogy egy görcsös mozdulattal rántja tőrét Syv fegyvere útjába. Így viszont az oldala teljesen védtelen marad, arra sincs ideje, hogy oldalt szökkenve térjen ki. A penge az derekán csattan, Nirs pedig grimaszba ránduló arccal szisszen fel. Úgy néz Syvre, mintha az elf valami rettenetesen aljas dolgot művelt volna, aztán felnevet.*
- De hát ez nem ér! Hogyan védekezzek egy fegyverrel kettő ellen?
*Lehet, hogy a válaszra kicsit várnia kell, ugyanis Aenae közeledik. Ha Syvnek nincs kifogása ellene, odébb is sétál a lánnyal, bár kicsit aggódik, hogy újabb letolást kap. Ezért kis meglepetésként éri a bocsánatkérés, de kellemes meglepetés ez.*
- Nincs semmi baj. *rázza meg a fejét* Legalább most már értem, hogy miért kaptam, és örülök, hogy nem velem van bajod.
*Kicsit széttárja a karjait, és ha Aenae engedi, hogy átölelje, magához húzza és átkarolja. Egyik kezével azt az aranyszínű hajzuhatagot cirógatja, közben pedig a lány fülébe duruzsolja a szerelmes szavakat.*
- Mondd, szépségem, ki az a Pycta?
*Hogy az egyszerű kis trükkje, ha csak részben is, beválik, őt lepi meg legjobban. És pontosan úgy reagál az állát dörzsölő elf látványára, ahogy ilyen helyzetben nem igazán szokás.*
- Ne haragudj, nem akartalak megsebezni.
*Syv sokkal könnyedébben tér napirendre az eset fölött, sőt, még elismerő szavakra is futja. Nirs ezt kis mosollyal veszi, és majdnem meg is köszöni. De Syv megelőzi egy kérdéssel, aminek hatására a fiú ismét Waldranék felé pillant.*
- Tulajdonképpen véletlenül. *ereszti le maga mellé a fegyverét* Artheniorban találkoztunk. Akkor persze még nem tudtam, hogy kicsoda ő. Csak a szeme színe volt gyanús. Aztán... *elmosolyodik, és megvonja a vállát* Nem is tudom. Elhívott magával a Vashegyre, és...
*Visszafordul Syv felé, és most tényleg annak látszik, ami: bizonytalan kamasznak.*
- Szeretem. Annyira kedves, és gyönyörű. Ha együtt vagyunk, boldog vagyok és úgy érzem, hogy én vagyok a legszerencsésebb flótás a világon. Ha pedig nem, akkor hiányzik, és alig várom, hogy láthassam. De ez érthető, nem? Mert láttad már mosolyogni, ugye? Az a mosoly, az minden.
*A gondolatra is valami átszellemült bazsalygás terül el az arcán, aztán rájön, hogy jó lesz a gyakorlásra koncentrálnia. Amikor ez sikerül, akkor már enyhe csodálattal figyeli az elf sima, kecses mozdulatát, ahogy támadáshoz készül. Aztán már támad is, Nirs-ben pedig szinte csak most tudatosul, hogy ellenfelének két fegyvere van. Alig tudja követni a két penge útját, és a rendelkezésére álló szemvillanásnyi időnél többre lenne szüksége, hogy valamit tudjon tenni ellenük. Így csak az elf bal kezével indított vágást tudja jól-rosszul hárítani úgy, hogy egy görcsös mozdulattal rántja tőrét Syv fegyvere útjába. Így viszont az oldala teljesen védtelen marad, arra sincs ideje, hogy oldalt szökkenve térjen ki. A penge az derekán csattan, Nirs pedig grimaszba ránduló arccal szisszen fel. Úgy néz Syvre, mintha az elf valami rettenetesen aljas dolgot művelt volna, aztán felnevet.*
- De hát ez nem ér! Hogyan védekezzek egy fegyverrel kettő ellen?
*Lehet, hogy a válaszra kicsit várnia kell, ugyanis Aenae közeledik. Ha Syvnek nincs kifogása ellene, odébb is sétál a lánnyal, bár kicsit aggódik, hogy újabb letolást kap. Ezért kis meglepetésként éri a bocsánatkérés, de kellemes meglepetés ez.*
- Nincs semmi baj. *rázza meg a fejét* Legalább most már értem, hogy miért kaptam, és örülök, hogy nem velem van bajod.
*Kicsit széttárja a karjait, és ha Aenae engedi, hogy átölelje, magához húzza és átkarolja. Egyik kezével azt az aranyszínű hajzuhatagot cirógatja, közben pedig a lány fülébe duruzsolja a szerelmes szavakat.*
- Mondd, szépségem, ki az a Pycta?
2264. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-14 19:22:07
Üzenet elküldve: 2018-11-14 19:22:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
*Az érzés úgy múlik el, mint ahogy jött, gyorsan és szinte átmenet nélkül. Kagaenae és Waldran így visszatérnek a csoport többi tagjához, s bár a rossz emlék még ott kísért az emlékeiben, lassan a semmibe enyészik az is és Aenae kezd megnyugodni.
A gyakorlatozókhoz érve még kivárja, hogy azok befejezzék azt, amit éppen tesznek, de amikor Nirs felé lép és megszólítja, a kimondani kívánt név helyett egy teljesen másik kúszik az ajkára, s úgy mondja ki, mintha észre sem venné.
A kimondani kívánt "Nirs" neve helyett a "Pycta" név hangzik el, úgy folytatja a mondatot.
A szél újra feltámad kissé, ezúttal is csak Kagaenae érzi meg leginkább, jeges ujjakkal kapaszkodik a hajába és táncoltatja meg a ruhája szegélyét.
Szeme sarkában egy világosbarna, elmosódott folt jelenik meg, valamiféle állat lehet, termetes, macskaléptű alak, talán egy erdőmélyi irbisz, de amikor újra odapillant, megint nem lát semmit, csak a bokrokat rázza a szél.*
~ Pycta ~
//Sötét gondolatok//
*Az érzés úgy múlik el, mint ahogy jött, gyorsan és szinte átmenet nélkül. Kagaenae és Waldran így visszatérnek a csoport többi tagjához, s bár a rossz emlék még ott kísért az emlékeiben, lassan a semmibe enyészik az is és Aenae kezd megnyugodni.
A gyakorlatozókhoz érve még kivárja, hogy azok befejezzék azt, amit éppen tesznek, de amikor Nirs felé lép és megszólítja, a kimondani kívánt név helyett egy teljesen másik kúszik az ajkára, s úgy mondja ki, mintha észre sem venné.
A kimondani kívánt "Nirs" neve helyett a "Pycta" név hangzik el, úgy folytatja a mondatot.
A szél újra feltámad kissé, ezúttal is csak Kagaenae érzi meg leginkább, jeges ujjakkal kapaszkodik a hajába és táncoltatja meg a ruhája szegélyét.
Szeme sarkában egy világosbarna, elmosódott folt jelenik meg, valamiféle állat lehet, termetes, macskaléptű alak, talán egy erdőmélyi irbisz, de amikor újra odapillant, megint nem lát semmit, csak a bokrokat rázza a szél.*
~ Pycta ~
2263. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-14 18:19:36
Üzenet elküldve: 2018-11-14 18:19:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
- Miért aggódott volna? Hacsak nem azért, mert kivágod a szívem.
*Szélesen mosolyog, úgyhogy Waldrann gondolhatja, hogy a lány csak viccel. Merthogy viccel. Meg ha Nirs ilyentől tartott volna, akkor már rég utánuk jött volna. Kivéve ha Syv meg az ő szívét vágta ki. Szóval nyilvánvaló, hogy Nirs szíve is megmaradt a mellkasában dobogni. A lány mosolya egyébként eleve széles és határozottan jól áll neki a mosolygás, csak ugye sokat kattog butaságokon, azt pedig rendszerint komor arccal műveli.*
- Nem, nem ijedtem meg.
*Picit talán, de az még bőven az egészséges határon belül mozog.*
- Csak olyan rossz érzésem volt. Biztos csak a szél, vagy ilyesmi.
*Megrántja a vállát, mostanra már elmúlt az a rossz érzés is, szóval igazán kár erre több szót fecsérelni. Ahogyan azt sem teszi szóvá, hogy szerinte Waldran elrakhatná a fegyverét, mert nem lesz rá szükség. Waldran a katona, nem ő.
Mikor visszatértek a másik kettőhöz, akkor azok éppen valami gyakorlásban vannak benne. Igazi harchoz túl csendes a dolog, meg az teljesen másmilyen lenne, például nem beszélgetnének közben, maximum egymás nőrokonait szidnák. Ha pillanatnyi szünet áll be a dologban, akkor megköszörüli a torkát.*
- Khm... Nirs, beszélhetnénk pár szót? Ha megbocsátotok, akkor elrabolnám pár percre.
*Néz rá előbb az elfre, hiszen az ő gyakorlópartnerét készül elvinni, aztán pedig Waldran irányába is biccent. Ha Nirs hajlandó még szóba állni vele az előbbi kirohanása után és odébb is megy vele, akkor pár lépéssel odébb vezeti.*
- Csak szeretnék bocsánatot kérni. Igazságtalan voltam veled, mert nem is rád haragudtam, hanem az apámra.
*Jó, kicsit Nirsre is haragudott, mikor valami egészen mást gondolt, de azt már el is felejtette, mert nyilvánvaló ostobaság.*
//Sötét gondolatok//
- Miért aggódott volna? Hacsak nem azért, mert kivágod a szívem.
*Szélesen mosolyog, úgyhogy Waldrann gondolhatja, hogy a lány csak viccel. Merthogy viccel. Meg ha Nirs ilyentől tartott volna, akkor már rég utánuk jött volna. Kivéve ha Syv meg az ő szívét vágta ki. Szóval nyilvánvaló, hogy Nirs szíve is megmaradt a mellkasában dobogni. A lány mosolya egyébként eleve széles és határozottan jól áll neki a mosolygás, csak ugye sokat kattog butaságokon, azt pedig rendszerint komor arccal műveli.*
- Nem, nem ijedtem meg.
*Picit talán, de az még bőven az egészséges határon belül mozog.*
- Csak olyan rossz érzésem volt. Biztos csak a szél, vagy ilyesmi.
*Megrántja a vállát, mostanra már elmúlt az a rossz érzés is, szóval igazán kár erre több szót fecsérelni. Ahogyan azt sem teszi szóvá, hogy szerinte Waldran elrakhatná a fegyverét, mert nem lesz rá szükség. Waldran a katona, nem ő.
Mikor visszatértek a másik kettőhöz, akkor azok éppen valami gyakorlásban vannak benne. Igazi harchoz túl csendes a dolog, meg az teljesen másmilyen lenne, például nem beszélgetnének közben, maximum egymás nőrokonait szidnák. Ha pillanatnyi szünet áll be a dologban, akkor megköszörüli a torkát.*
- Khm... Nirs, beszélhetnénk pár szót? Ha megbocsátotok, akkor elrabolnám pár percre.
*Néz rá előbb az elfre, hiszen az ő gyakorlópartnerét készül elvinni, aztán pedig Waldran irányába is biccent. Ha Nirs hajlandó még szóba állni vele az előbbi kirohanása után és odébb is megy vele, akkor pár lépéssel odébb vezeti.*
- Csak szeretnék bocsánatot kérni. Igazságtalan voltam veled, mert nem is rád haragudtam, hanem az apámra.
*Jó, kicsit Nirsre is haragudott, mikor valami egészen mást gondolt, de azt már el is felejtette, mert nyilvánvaló ostobaság.*
2262. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-14 15:47:53
Üzenet elküldve: 2018-11-14 15:47:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
* Elindulnak vissza, és Waldran nem igazán lát semmi olyat, amit nagyon meg szeretne látni. Persze a dolga se egyszerű, szóval lehet, hogy csak nem tudja, hogy pontosan mit keres. Viszont az úton visszafelé igyekszik Aenae háta mögött jönni, nehogy valaki megtámadhassa a lányt. *
- Elég sok időt hagytunk a fiúknak gyakorlatozni... Nirs már biztos aggódott miattad. * Kezdeményez beszélgetést, és jut eszébe, hogy Aenae valamin felkapta a vizet, és azért követte be az erdőbe. Ahogy visszagondol a beszélgetésükre, talán a pénz miatt lehetett. Viszont azért töri meg most a csendet hogy ne legyenek olyan gyanúsak, ahogy szótlanul, feszülten sétálnak vissza. Igazából ez a belső feszültség megmagyarázhatja azt is, hogy miért tűnnek zaklatottnak az úton. Továbbra is a kezében az íj, bár lehet, hogy a kardja célszerűbb eszköz lenne, de már nem akar variálni. A nyíl az idegen, bármikor képes lőni, ha szeretne, és úgy érzi, hogy szükséges. Egyelőre nem érzi úgy viszont. Kezdi azt hinni, hogy tényleg semmiség volt, és csak káprázott a lány szeme, de nem bánja, hogy eltúlozta a dolgot. Vannak pillanatok, amikor ez életet menthet. *
- Egyébként úgy tűnik tényleg semmiség volt. Remélem nem ijesztettelek meg. * Mondja ki gondolatait hangosan is. *
//Sötét gondolatok//
* Elindulnak vissza, és Waldran nem igazán lát semmi olyat, amit nagyon meg szeretne látni. Persze a dolga se egyszerű, szóval lehet, hogy csak nem tudja, hogy pontosan mit keres. Viszont az úton visszafelé igyekszik Aenae háta mögött jönni, nehogy valaki megtámadhassa a lányt. *
- Elég sok időt hagytunk a fiúknak gyakorlatozni... Nirs már biztos aggódott miattad. * Kezdeményez beszélgetést, és jut eszébe, hogy Aenae valamin felkapta a vizet, és azért követte be az erdőbe. Ahogy visszagondol a beszélgetésükre, talán a pénz miatt lehetett. Viszont azért töri meg most a csendet hogy ne legyenek olyan gyanúsak, ahogy szótlanul, feszülten sétálnak vissza. Igazából ez a belső feszültség megmagyarázhatja azt is, hogy miért tűnnek zaklatottnak az úton. Továbbra is a kezében az íj, bár lehet, hogy a kardja célszerűbb eszköz lenne, de már nem akar variálni. A nyíl az idegen, bármikor képes lőni, ha szeretne, és úgy érzi, hogy szükséges. Egyelőre nem érzi úgy viszont. Kezdi azt hinni, hogy tényleg semmiség volt, és csak káprázott a lány szeme, de nem bánja, hogy eltúlozta a dolgot. Vannak pillanatok, amikor ez életet menthet. *
- Egyébként úgy tűnik tényleg semmiség volt. Remélem nem ijesztettelek meg. * Mondja ki gondolatait hangosan is. *
2261. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-11-14 12:42:33
Üzenet elküldve: 2018-11-14 12:42:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Waldran oposszuma és barátaik//
//Sötét gondolatok//
*Továbbra is borzong, ennek az az egyik oka, hogy Waldran látszólag többet gondol a dologba és nem engedi el annyival, minthogy Aenae képzelődött. A lány tesz pár tétova lépést abba az irányba, amerre látni vélt valamit, aztán megtorpan. Igazából eszébe nem jutna elmenni arra, ha Waldran mellette nem a tájat kémlelné.*
- Szerinted tényleg volt ott valami?
*Kérdezi még mindig suttogva, újabb két lépést téve, majd újra megtorpanva. Benne nem dolgozik a harcosok ösztönös rutinja és igazából meg sem fordul a fejében az, hogy bármi leshet rájuk.*
- Vagy még mindig ott van?
*Aenae nem egy kifejezetten gyáva lélek, de azért egészséges félelemérzet benne is van. Meg egy jó adag kíváncsiság is. És sok-sok rossz érzés, az iménti kis furcsa képzelgés miatt. Ami lehet, hogy nem is volt képzelgés. Legalábbis Waldran reakciójából arra következtet, hogy talán mégsem holmi fantazmagória volt a szeme sarkából látott alak.*
- Menjünk-menjünk.
*Nem mozdul egyelőre a többiek irányába, csak a szemeit mereszti, hátha meglát újra valamit. Aztán úgy dönt, hogy elengedi ezt a témát és inkább megfordul, hogy visszamehessenek a többiekhez.*
//Sötét gondolatok//
*Továbbra is borzong, ennek az az egyik oka, hogy Waldran látszólag többet gondol a dologba és nem engedi el annyival, minthogy Aenae képzelődött. A lány tesz pár tétova lépést abba az irányba, amerre látni vélt valamit, aztán megtorpan. Igazából eszébe nem jutna elmenni arra, ha Waldran mellette nem a tájat kémlelné.*
- Szerinted tényleg volt ott valami?
*Kérdezi még mindig suttogva, újabb két lépést téve, majd újra megtorpanva. Benne nem dolgozik a harcosok ösztönös rutinja és igazából meg sem fordul a fejében az, hogy bármi leshet rájuk.*
- Vagy még mindig ott van?
*Aenae nem egy kifejezetten gyáva lélek, de azért egészséges félelemérzet benne is van. Meg egy jó adag kíváncsiság is. És sok-sok rossz érzés, az iménti kis furcsa képzelgés miatt. Ami lehet, hogy nem is volt képzelgés. Legalábbis Waldran reakciójából arra következtet, hogy talán mégsem holmi fantazmagória volt a szeme sarkából látott alak.*
- Menjünk-menjünk.
*Nem mozdul egyelőre a többiek irányába, csak a szemeit mereszti, hátha meglát újra valamit. Aztán úgy dönt, hogy elengedi ezt a témát és inkább megfordul, hogy visszamehessenek a többiekhez.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3499-3518