Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-11 13:20:08
Üzenet elküldve: 2022-09-11 13:20:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Itt a tyúk!//
*Zopal ábrázata nem sokat árul el az érzéseiről. Merev kőarc. Hosszú évek alatt építette magára, hogy megvédje a városi népek éles nyelvétől és fegyvereitől. Hamar abbahagyják az ork sértegetését, ha az egyenes gerinccel állja. Nem szívleli ezt a helyzetet se. Leginkább azért mert teljesen ismeretlen számára ez a terep. A tudósfélékkel amúgy se tud szót érteni. Másokkal se nagyon, de ezekkel főleg. A neki talán hasa aljáig érő kis lény sápítozását szótlanul hallgatja. A további szavakra se látszik rajta semmi érzelem. Hogy igazat mond a másik vagy csak a pénzre hajt az ork nem tudja, de nem is érdekli. Neki a nagymesterrel kell beszélnie. Először a bal vállát díszítő sárga kutya képére csap.*
-Pokolkutya. Én öltem egyedül. Majdnem letépte a kezem. Akkor mikor a thargoktól elküldtek. Mert a városőrség oda zavart. Nem hagyták, hogy tovább védjem a kikötőt a pokolkutyáktól, élőholtaktól, tüzes szélvészt csináló élőholt mágusoktól. De ezt kaptam jutalomból.*Csap az övén lévő kardra, ami talán látott már szebb napokat hisz Zopal nem szokta fényesre tisztogatni főleg az ingoványban nem ahonnan idejött viszont nem vacak. Az artheniori címer is bizonyítja ezt és az E.sz 6042-es felirat amiről az ork nem tudja mit jelenthet, de szép betűnek gondolja úgyhogy biztos, azt jelenti, hogy drága fegyver. Majd folytatja.*
-A másik két vackot, meg az a mágus adta akiről a levegőváros a nevét kapta. És még ennél kardnál is értékesebbek. Olyan időből amit csak ork tábortüzek körül sámánok szavaiból lehet megismerni mert a könyveitek nem mesélnek. A mester szerintem meghallgatna.
*Zopal ábrázata nem sokat árul el az érzéseiről. Merev kőarc. Hosszú évek alatt építette magára, hogy megvédje a városi népek éles nyelvétől és fegyvereitől. Hamar abbahagyják az ork sértegetését, ha az egyenes gerinccel állja. Nem szívleli ezt a helyzetet se. Leginkább azért mert teljesen ismeretlen számára ez a terep. A tudósfélékkel amúgy se tud szót érteni. Másokkal se nagyon, de ezekkel főleg. A neki talán hasa aljáig érő kis lény sápítozását szótlanul hallgatja. A további szavakra se látszik rajta semmi érzelem. Hogy igazat mond a másik vagy csak a pénzre hajt az ork nem tudja, de nem is érdekli. Neki a nagymesterrel kell beszélnie. Először a bal vállát díszítő sárga kutya képére csap.*
-Pokolkutya. Én öltem egyedül. Majdnem letépte a kezem. Akkor mikor a thargoktól elküldtek. Mert a városőrség oda zavart. Nem hagyták, hogy tovább védjem a kikötőt a pokolkutyáktól, élőholtaktól, tüzes szélvészt csináló élőholt mágusoktól. De ezt kaptam jutalomból.*Csap az övén lévő kardra, ami talán látott már szebb napokat hisz Zopal nem szokta fényesre tisztogatni főleg az ingoványban nem ahonnan idejött viszont nem vacak. Az artheniori címer is bizonyítja ezt és az E.sz 6042-es felirat amiről az ork nem tudja mit jelenthet, de szép betűnek gondolja úgyhogy biztos, azt jelenti, hogy drága fegyver. Majd folytatja.*
-A másik két vackot, meg az a mágus adta akiről a levegőváros a nevét kapta. És még ennél kardnál is értékesebbek. Olyan időből amit csak ork tábortüzek körül sámánok szavaiból lehet megismerni mert a könyveitek nem mesélnek. A mester szerintem meghallgatna.
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-11 12:36:54
Üzenet elküldve: 2022-09-11 12:36:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
-Könnyen meglehet.
*Válaszol komolyan Garsin tréfálkozó megjegyzésére, elvégre a varázslat akadályok eltüntetésére is könnyedén hasznos lehet... habár a legkevésbé sem szándékozik olyan helyzetbe kerülni, ahol ezt az elméletet gyakorlatba is át kéne ültetni. A vallatás említését kissé megmosolyogja, ám nem kommentálja tovább.
Ahogy a toronyhoz érve Garsin időt kér, megadja neki, és közben ő is megtölti a kulacsát, valamint egy rongyot előhúzva táskájából legalább valamennyire letisztítja a sarat lábvértjéről és csizmájáról - ha más miatt nem is, akkor legalább esztétikai célokból. Nem veszteget viszont több időt, mint amennyit Garsin tölt a tisztálkodással, hanem mikor amaz végzett, akkor ő is elindul.*
-Majd odafigyelek.
*Valójában mióta a varázslat hatása elmúlt, nem nagyon próbál gondolni arra, hogy az emésztőrendszerében milyen folyamatok mennek végbe. Nem érez nehézséget a gyomrában, vagy bármi hasonló jelét annak, hogy normális ételen túl bármit is bevitt volna a szervezetébe, ám nem tudja, hogy egy hosszan tartó másodhatásnak köszönhető mindez, vagy a kövekkel történt valami, amíg még élt a varázslat.
A lépcsőket ő maga lassabban veszi be, hiszen nincs korlát, és még nem bízik teljesen lábaiban... na meg fél karral az ember megtanulja, hogy mennyivel is nehezebb kompenzálni az eséseket. Így Garsinnak lehet, hogy várnia kell valamennyit, mire mestere is a kapu elé ér, majd a benyitást követően az egy pillanatnyi hezitáció után már be is lép. Épp csak eleget megy, hogy útitársa is kényelmesen betérhessen, aztán megáll, és körülnéz az alsó szinten, felmérve környezetét, első körben a lány által említett segítőt keresve.*
-Könnyen meglehet.
*Válaszol komolyan Garsin tréfálkozó megjegyzésére, elvégre a varázslat akadályok eltüntetésére is könnyedén hasznos lehet... habár a legkevésbé sem szándékozik olyan helyzetbe kerülni, ahol ezt az elméletet gyakorlatba is át kéne ültetni. A vallatás említését kissé megmosolyogja, ám nem kommentálja tovább.
Ahogy a toronyhoz érve Garsin időt kér, megadja neki, és közben ő is megtölti a kulacsát, valamint egy rongyot előhúzva táskájából legalább valamennyire letisztítja a sarat lábvértjéről és csizmájáról - ha más miatt nem is, akkor legalább esztétikai célokból. Nem veszteget viszont több időt, mint amennyit Garsin tölt a tisztálkodással, hanem mikor amaz végzett, akkor ő is elindul.*
-Majd odafigyelek.
*Valójában mióta a varázslat hatása elmúlt, nem nagyon próbál gondolni arra, hogy az emésztőrendszerében milyen folyamatok mennek végbe. Nem érez nehézséget a gyomrában, vagy bármi hasonló jelét annak, hogy normális ételen túl bármit is bevitt volna a szervezetébe, ám nem tudja, hogy egy hosszan tartó másodhatásnak köszönhető mindez, vagy a kövekkel történt valami, amíg még élt a varázslat.
A lépcsőket ő maga lassabban veszi be, hiszen nincs korlát, és még nem bízik teljesen lábaiban... na meg fél karral az ember megtanulja, hogy mennyivel is nehezebb kompenzálni az eséseket. Így Garsinnak lehet, hogy várnia kell valamennyit, mire mestere is a kapu elé ér, majd a benyitást követően az egy pillanatnyi hezitáció után már be is lép. Épp csak eleget megy, hogy útitársa is kényelmesen betérhessen, aztán megáll, és körülnéz az alsó szinten, felmérve környezetét, első körben a lány által említett segítőt keresve.*
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-11 11:39:01
Üzenet elküldve: 2022-09-11 11:39:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Gaerralos látványos "válaszára" nyögve felnevet, miközben behúzza a nyakát és ismét megrázkódik. Testével félig elfordul, ezzel is jelezve, hogy látni sem akarja a másikat - bár a hangokon ez nem segít -, majd erővel harap a saját ételéből, mert mióta ez a borzalom a figyelme középpontjába került, még nem is evett.
Csak mikor mestere is rendes ételre vált fordul vissza felé, s intéz hozzá a varázslat iránt érdeklődő kérdéseket.
A férfi magyarázatát hallva sem lesz kevésbé furcsa ez a... jelenség. Nehezére esik elképzelni, hogy milyen érzés lehet.*
- Legközelebb magával szeretnék fogságba esni! Egyszerűen kirágná magunkat a cellából... - *Mondja mosolyogva, de fejét rázva.*
- Esetleg vallatásra is hasznos lehet. - *Bólogat a benyomás dolgára, tovább húzva a tréfát.
Azt azért megadja a varázslatnak, hogy ezek szerint elég előnyös és életmentő lehet, mert képes táplálni a használóját ott is, ahol élelmet egyébként nem találni.
A toronynál aztán rövid beszámolója után Gaerralos indulásra szólítja fel.*
- Máris. Csak néhány pillanat. - *Kéri, s ha kifogás nem akad, a tó partjára sétál, leakasztva a kulacsát. Újratölti, majd kezet és arcot mos, hogy fölfrissítse magát az izzasztó út után. Végezetül pedig a cipőire is lötyköl némi vizet a markával, illetve néhány növény segítségével leszedi róla a sár javát, amit azzal zár, hogy a talpát áthúzza néhányszor egy mohásabb területen.
Nadrágot most nem cserél, kicsit jobban megúszta, mint legutóbb, de azért túl sok sarat nem kíván a toronyba vinni. Bár aki ilyen helyre helyezte az otthonát, az számíthat rá, hogy a látogatói nem lesznek olyanok, mint a patyolat, mégis szükségét érzi a rövid előkészületnek.
Mikor végzett, egyenesen a lépcsőkhöz megy, s ha Gaerralos megvárta, úgy a kérés szerint előre megy és mutatja az utat. Na nem mintha el lehetne téveszteni.*
- Csak le ne essen azzal a sok kővel a hasában a tóba. Nem volna szép vége... - *Enged meg magának egy kis pimaszkodó tréfát, épp csak hátrasandítva. Persze tudja ő is, hogy a páncél és a zsák súlya nagyobb gondot jelentene a merülésnél, mint pár kő, de a visszautaláson volt a nyomaték.
Már ismerősként köszönti a levegőből álló lépcsőket, de a megszokásuktól még távol áll. Fürge, de óvatos lépésekkel halad fölfelé, tekintetét lehetőleg előre szegve, és meg sem áll a torony bejáratáig.
Ott eszébe jut, hogy első ittjártukkor kopogtattak, s arra jelent meg Yn, így ettől a kósza gondolattól vezérelve most is bezörget a kopogtatóval. Várni azonban nem vár tovább egy-két pillanatnál, s már nyit is be, majd félreáll, tartva az ajtót, s utat engedve Gaerralosnak a fogadóterembe.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.11 11:42:01
*Gaerralos látványos "válaszára" nyögve felnevet, miközben behúzza a nyakát és ismét megrázkódik. Testével félig elfordul, ezzel is jelezve, hogy látni sem akarja a másikat - bár a hangokon ez nem segít -, majd erővel harap a saját ételéből, mert mióta ez a borzalom a figyelme középpontjába került, még nem is evett.
Csak mikor mestere is rendes ételre vált fordul vissza felé, s intéz hozzá a varázslat iránt érdeklődő kérdéseket.
A férfi magyarázatát hallva sem lesz kevésbé furcsa ez a... jelenség. Nehezére esik elképzelni, hogy milyen érzés lehet.*
- Legközelebb magával szeretnék fogságba esni! Egyszerűen kirágná magunkat a cellából... - *Mondja mosolyogva, de fejét rázva.*
- Esetleg vallatásra is hasznos lehet. - *Bólogat a benyomás dolgára, tovább húzva a tréfát.
Azt azért megadja a varázslatnak, hogy ezek szerint elég előnyös és életmentő lehet, mert képes táplálni a használóját ott is, ahol élelmet egyébként nem találni.
A toronynál aztán rövid beszámolója után Gaerralos indulásra szólítja fel.*
- Máris. Csak néhány pillanat. - *Kéri, s ha kifogás nem akad, a tó partjára sétál, leakasztva a kulacsát. Újratölti, majd kezet és arcot mos, hogy fölfrissítse magát az izzasztó út után. Végezetül pedig a cipőire is lötyköl némi vizet a markával, illetve néhány növény segítségével leszedi róla a sár javát, amit azzal zár, hogy a talpát áthúzza néhányszor egy mohásabb területen.
Nadrágot most nem cserél, kicsit jobban megúszta, mint legutóbb, de azért túl sok sarat nem kíván a toronyba vinni. Bár aki ilyen helyre helyezte az otthonát, az számíthat rá, hogy a látogatói nem lesznek olyanok, mint a patyolat, mégis szükségét érzi a rövid előkészületnek.
Mikor végzett, egyenesen a lépcsőkhöz megy, s ha Gaerralos megvárta, úgy a kérés szerint előre megy és mutatja az utat. Na nem mintha el lehetne téveszteni.*
- Csak le ne essen azzal a sok kővel a hasában a tóba. Nem volna szép vége... - *Enged meg magának egy kis pimaszkodó tréfát, épp csak hátrasandítva. Persze tudja ő is, hogy a páncél és a zsák súlya nagyobb gondot jelentene a merülésnél, mint pár kő, de a visszautaláson volt a nyomaték.
Már ismerősként köszönti a levegőből álló lépcsőket, de a megszokásuktól még távol áll. Fürge, de óvatos lépésekkel halad fölfelé, tekintetét lehetőleg előre szegve, és meg sem áll a torony bejáratáig.
Ott eszébe jut, hogy első ittjártukkor kopogtattak, s arra jelent meg Yn, így ettől a kósza gondolattól vezérelve most is bezörget a kopogtatóval. Várni azonban nem vár tovább egy-két pillanatnál, s már nyit is be, majd félreáll, tartva az ajtót, s utat engedve Gaerralosnak a fogadóterembe.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.11 11:42:01
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-09 23:24:29
Üzenet elküldve: 2022-09-09 23:24:29
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Itt a tyúk!//
-A Mestert keresi! A Mestert! *Sápítozik a gnóm, miközben színpadiasan felemeli süvegét, hogy megvakarhassa feje búbját. Serceg a száraz, ősz kazal, akár a penna.*
-Ahogy mindenki, barátom, ahogy mindenki! De ő nem holmi ószeres, hogy kacatokat vizsgáljon! Ezer dolga van. Ezer, ha nem ezeregy! De! *Emeli magasba mutatóujját, melyen kék ékköves gyűrű villan.*
-Megvizsgálom azokat a "varázstárgyakat" én, ha... Ork uramnak ez is megfelel. Mondhatni a szakterületem. *Önelégült mosoly fut át ábrázatán, majd Zopal felé biccent.*
-Megfelelő díjazás ellenében persze. Ötven arany. Nem kevesebb. *Utat mutat Zopalnak, már ha az élni kíván az ajánlattal még.*
-A Mestert keresi! A Mestert! *Sápítozik a gnóm, miközben színpadiasan felemeli süvegét, hogy megvakarhassa feje búbját. Serceg a száraz, ősz kazal, akár a penna.*
-Ahogy mindenki, barátom, ahogy mindenki! De ő nem holmi ószeres, hogy kacatokat vizsgáljon! Ezer dolga van. Ezer, ha nem ezeregy! De! *Emeli magasba mutatóujját, melyen kék ékköves gyűrű villan.*
-Megvizsgálom azokat a "varázstárgyakat" én, ha... Ork uramnak ez is megfelel. Mondhatni a szakterületem. *Önelégült mosoly fut át ábrázatán, majd Zopal felé biccent.*
-Megfelelő díjazás ellenében persze. Ötven arany. Nem kevesebb. *Utat mutat Zopalnak, már ha az élni kíván az ajánlattal még.*
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-09 21:48:08
Üzenet elküldve: 2022-09-09 21:48:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Bizony nem eszi belülről a bűnbánat annak ellenére sem, hogy Garsin láthatóan jóval kevésbé élvezi a kis tréfáját, mint jómaga. Annak megjegyzésére, miszerint élvezi mindezt, csak oldalrabiccenti a fejét, majd a maradék követ egyben megeszi.
A varázslat miatt kissé furcsán érzi magát, és habár valamilyen szinten érti és tudja vizualizálni, hogy miféle energiákat irányít, a bizonytalanságon ez nem változtat.
Maga a tény, hogy a környezete jelentős részét - köveket, sziklákat, fákat, és ki tudja, még mi mást - a varázslónak köszönhetően jelenleg potenciális ételnek tekinti, már önmagában erősen furcsa.
Emellett persze ott van az is, hogy a mennyiség terén sincs igazán megkötve - valami, amiről logikusan tudja, hogy erősen zavarnia kéne, ám jelenleg a legnagyobb természetességgel veszi.*
-A kövek nem változtak, csak én vagyok más. Egy rövid időre átírtam magamban... egy-két szabályt. Más dolgokra is kiterjed. Sziklák, fák, és egyéb ehetetlen tereptárgyak. Idegen érzés.
*Csak azért nem próbálja meg eloszlatni a varázslat azon hatását, mely miatt természetesnek veszi ezt a szokatlan étrendet, mert nem gyakorolta még eleget a mágia fölötti ilyesféle kontrollt.*
-Az. Vészhelyzetben, étel, avagy pénz takarékolására hasznos lehet. Gyanítom, hogy benyomáskeltésre sem utolsó.
*Ekkorra már kicsomagolta az egyik ellátmányos csomagját, és kicsit visszakomolyodott, az ebéd többi részében pedig nem is okoz további incidenst.
Arra, hogy a mocsár a veszélyen túl más módokon is nehezíti a helyzetüket, már túl későn gondol, így a Toronyhoz érve is bánhatja, hogy nem vette le lábvértjét és csatacsizmáját. Azon túl, hogy páncéljának ezen részei tesznek hozzá a legtöbbet a masírozás fárasztóságához, azzal a gondolattal is együtt kell élnie, hogy a ma estét elalvás előtt kutatás helyett páncélsuvickolással kell töltenie, ha nem akarja, hogy megkeserítse életét a rozsda.
Ahogy bámul, már csak ösztönből is leveszi a sisakját - innentől kezdve valószínűtlen, hogy szüksége lesz rá. Garsin magyarázata közben azzal van elfoglalva, hogy visszaakasztja a fejét védő páncéldarabot az övére, ám ez nem jelenti azt, hogy nem figyel, és a magyarázat elég tartalmas, hogy legyen miből következtetéseket levonni.*
~Térmágia, elementáris ágakra osztott szintek, Yn nevű segítő. Abogr közvetlen, segítőkész.~
*Semmi olyan, amit idővel bizonyára nem tudott volna meg ő is, és nem tudott meg semmit az esetleges veszélyekről, így úgy dönt, hogy úgy fogja kezelni a mestermágust, mint akármelyik más nagy hatalmú varázstudót: tisztelettel, óvatossággal, de ambícióval.*
-Köszönöm. Azt hiszem, indulhatunk is - vezesd az utat.
*Ad választ, majd ha az elindul, akkor követi fel a mágikus lépcsőkön egészen a torony kapujáig. Már most tervezgeti a találkozót és az ittlétét. Számos kérdést kell feltennie a mestermágusnak, ám az akármennyire is türelmes, Gaerralos valahogy kétli, hogy egyszerre túl sok feltevésére kapna alkalmat, így prioritásokat kell állítania.
Az első mindenképp a sárkány, melynek utána kell kérdezni különösebb haladék nélkül, és ha Abogr maga nem tud segítséget nyújtani, úgy a tűzmágia emeletén nézne utána az elementáris lényeknek. Ehhez kapcsolódóan pedig magára a hegyi tavat is szóba akarja hozni, mely a leírás alapján egy mágikus fókuszpont is lehet, és a holdmágiához tűnik a legközelebbinek.
Amennyiben bizonyosságot nyer róla, hogy később is meglátogathatja a mestert, úgy itt könnyedén meg is állhatna a kérdezősködés, hiszen a többi már csak az ő személyes céljait szolgálja, és nem különösebben sürgős.
A mágiatanulást sem akarja viszont elhanyagolni, és eddigre már ismeri önmagát eléggé, hogy tudja, ez reális, hiszen míg órákon át kutatni ugyanazt a témát meglehetősen fárasztó, a kutatásról még képes tanulásra váltani, ha elfáradt.
A konkrét napirendje eltervezésével viszont ráér, hiszen lépésekre vannak attól, hogy a tornyon belül találják magukat, ott pedig már kétségkívül közvetlenebb tennivalói is akadnak majd.*
*Bizony nem eszi belülről a bűnbánat annak ellenére sem, hogy Garsin láthatóan jóval kevésbé élvezi a kis tréfáját, mint jómaga. Annak megjegyzésére, miszerint élvezi mindezt, csak oldalrabiccenti a fejét, majd a maradék követ egyben megeszi.
A varázslat miatt kissé furcsán érzi magát, és habár valamilyen szinten érti és tudja vizualizálni, hogy miféle energiákat irányít, a bizonytalanságon ez nem változtat.
Maga a tény, hogy a környezete jelentős részét - köveket, sziklákat, fákat, és ki tudja, még mi mást - a varázslónak köszönhetően jelenleg potenciális ételnek tekinti, már önmagában erősen furcsa.
Emellett persze ott van az is, hogy a mennyiség terén sincs igazán megkötve - valami, amiről logikusan tudja, hogy erősen zavarnia kéne, ám jelenleg a legnagyobb természetességgel veszi.*
-A kövek nem változtak, csak én vagyok más. Egy rövid időre átírtam magamban... egy-két szabályt. Más dolgokra is kiterjed. Sziklák, fák, és egyéb ehetetlen tereptárgyak. Idegen érzés.
*Csak azért nem próbálja meg eloszlatni a varázslat azon hatását, mely miatt természetesnek veszi ezt a szokatlan étrendet, mert nem gyakorolta még eleget a mágia fölötti ilyesféle kontrollt.*
-Az. Vészhelyzetben, étel, avagy pénz takarékolására hasznos lehet. Gyanítom, hogy benyomáskeltésre sem utolsó.
*Ekkorra már kicsomagolta az egyik ellátmányos csomagját, és kicsit visszakomolyodott, az ebéd többi részében pedig nem is okoz további incidenst.
Arra, hogy a mocsár a veszélyen túl más módokon is nehezíti a helyzetüket, már túl későn gondol, így a Toronyhoz érve is bánhatja, hogy nem vette le lábvértjét és csatacsizmáját. Azon túl, hogy páncéljának ezen részei tesznek hozzá a legtöbbet a masírozás fárasztóságához, azzal a gondolattal is együtt kell élnie, hogy a ma estét elalvás előtt kutatás helyett páncélsuvickolással kell töltenie, ha nem akarja, hogy megkeserítse életét a rozsda.
Ahogy bámul, már csak ösztönből is leveszi a sisakját - innentől kezdve valószínűtlen, hogy szüksége lesz rá. Garsin magyarázata közben azzal van elfoglalva, hogy visszaakasztja a fejét védő páncéldarabot az övére, ám ez nem jelenti azt, hogy nem figyel, és a magyarázat elég tartalmas, hogy legyen miből következtetéseket levonni.*
~Térmágia, elementáris ágakra osztott szintek, Yn nevű segítő. Abogr közvetlen, segítőkész.~
*Semmi olyan, amit idővel bizonyára nem tudott volna meg ő is, és nem tudott meg semmit az esetleges veszélyekről, így úgy dönt, hogy úgy fogja kezelni a mestermágust, mint akármelyik más nagy hatalmú varázstudót: tisztelettel, óvatossággal, de ambícióval.*
-Köszönöm. Azt hiszem, indulhatunk is - vezesd az utat.
*Ad választ, majd ha az elindul, akkor követi fel a mágikus lépcsőkön egészen a torony kapujáig. Már most tervezgeti a találkozót és az ittlétét. Számos kérdést kell feltennie a mestermágusnak, ám az akármennyire is türelmes, Gaerralos valahogy kétli, hogy egyszerre túl sok feltevésére kapna alkalmat, így prioritásokat kell állítania.
Az első mindenképp a sárkány, melynek utána kell kérdezni különösebb haladék nélkül, és ha Abogr maga nem tud segítséget nyújtani, úgy a tűzmágia emeletén nézne utána az elementáris lényeknek. Ehhez kapcsolódóan pedig magára a hegyi tavat is szóba akarja hozni, mely a leírás alapján egy mágikus fókuszpont is lehet, és a holdmágiához tűnik a legközelebbinek.
Amennyiben bizonyosságot nyer róla, hogy később is meglátogathatja a mestert, úgy itt könnyedén meg is állhatna a kérdezősködés, hiszen a többi már csak az ő személyes céljait szolgálja, és nem különösebben sürgős.
A mágiatanulást sem akarja viszont elhanyagolni, és eddigre már ismeri önmagát eléggé, hogy tudja, ez reális, hiszen míg órákon át kutatni ugyanazt a témát meglehetősen fárasztó, a kutatásról még képes tanulásra váltani, ha elfáradt.
A konkrét napirendje eltervezésével viszont ráér, hiszen lépésekre vannak attól, hogy a tornyon belül találják magukat, ott pedig már kétségkívül közvetlenebb tennivalói is akadnak majd.*
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-09 17:55:08
Üzenet elküldve: 2022-09-09 17:55:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Nem kerüli el figyelmét, hogy Gaerralos rajta szórakozik. A férfi ritkán hallott kuncogása és derűje még kárpótolja is valamennyire, de akkor sem tud nem iszonyodni attól, amit lát.*
- Kár. - *Feleli, ám arckifejezéséből egyértelmű, hogy nem a földmágusok veszteségét sajnálja, amiért nem képesek illúziókeltésre, sokkal inkább azt bánja, hogy így kénytelen igaznak elfogadni, ami az imént a szeme előtt történt. Vagyis történik... mert mestere tovább kínozza, jó ízűen elropogtatva még egy követ.*
- Látom, nagyon élvezi. - *Felel Gaerralos megjegyzésére, még mindig savanyú ábrázattal, de azért kicsit mulatva is a férfin. Bár az kétséges, hogy valóban a kövek ízére céloz-e, vagy arra, hogy azt látja, hogy mestere az ő szörnyülködését élvezi.*
- A köveket tette ehetővé, vagy csak maga lett képes, hogy megegye őket? - *Ébred benne azért némi kíváncsiság is. Na nem mintha előbbi esetén szívesen venné a kóstolót. Evett ő már sok mindent, amire sokan rá sem néznének, vagy neveznék még ételnek, de ez még a számára is túlzás. Kivéve, ha...*
- Legalább laktató? - *Kérdez rá erre is.
Aztán kis pihenőjük után folytatják a menetelést a torony felé. Útjuk pedig szerencsésnek mondható. Garsin a mocsárban taposva megállapítja, hogy mennyivel tűrhetőbb az út, ha az embernek nem akar leesni a cipőtalpa. Persze, így is sáros lesz még a nadrágja szára is, de legalább nem érzi állandóan a mocsárlé csordogálását a talpa alatt és a hideg is kevésbé gyötri.
Mikor aztán végre kibukkannak a torony elé, a lebegő épület helyett ő Gaerralos arcára pillant, és nem is kell csalódnia. Kis mosollyal veszi tudomásul a férfi arcán ülő kifejezést. Valamennyire el tudja képzelni, hogy a számára is mennyit jelenthet, hogy most itt vannak. Na meg egy lebegő torony látványra sem semmiség.
Aztán mikor mestere kérdéssel fordul felé, el kell töprengjen néhány pillanatig.*
- A torony belülről sokkal nagyobb, mint amit innen látunk. Előbb egy fogadóterembe fogunk érkezni, onnan nyílnak aztán az ágak szintjei: mindegyiknek saját emelete van, ahol az ahhoz kapcsolódó könyvek és tekercsek vannak.
Mikor először megérkeztünk, egy Yn nevű férfi fogadott minket. Kopasz, szőrtelen volt, csuklyával és köpennyel... csuhával. Azt hiszem, valamiféle segédje lehet Abogr mesternek.
Mikor kértem, hogy négyszemközt beszéljünk arról, hogy miért keresem a mestert, akkor ugyanazon az ajtón vezetett át, ami az ágak szintjeihez is vezet, viszont mikor őt követtem... akkor egy másik terembe érkeztem. Ott elkérte tőlem az amulettet, egy rúnákkal borított asztalra tette, majd azt mondta, hogy Abogr mester fogad engem. Ezután fölmehettem egy lépcsőn és már ott is voltam... A mágusmester közvetlen volt és segítőkész, de nem beszéltünk túl sokáig. Aztán a következő napokban már nem találkoztam vele. De Ynt még láttuk néhányszor. - *Hagyja félbe bizonytalanul, mert nem tudja, mondott-e bármit egyáltalán, amit mestere fontosnak vagy érdekesnek találhatott.*
*Nem kerüli el figyelmét, hogy Gaerralos rajta szórakozik. A férfi ritkán hallott kuncogása és derűje még kárpótolja is valamennyire, de akkor sem tud nem iszonyodni attól, amit lát.*
- Kár. - *Feleli, ám arckifejezéséből egyértelmű, hogy nem a földmágusok veszteségét sajnálja, amiért nem képesek illúziókeltésre, sokkal inkább azt bánja, hogy így kénytelen igaznak elfogadni, ami az imént a szeme előtt történt. Vagyis történik... mert mestere tovább kínozza, jó ízűen elropogtatva még egy követ.*
- Látom, nagyon élvezi. - *Felel Gaerralos megjegyzésére, még mindig savanyú ábrázattal, de azért kicsit mulatva is a férfin. Bár az kétséges, hogy valóban a kövek ízére céloz-e, vagy arra, hogy azt látja, hogy mestere az ő szörnyülködését élvezi.*
- A köveket tette ehetővé, vagy csak maga lett képes, hogy megegye őket? - *Ébred benne azért némi kíváncsiság is. Na nem mintha előbbi esetén szívesen venné a kóstolót. Evett ő már sok mindent, amire sokan rá sem néznének, vagy neveznék még ételnek, de ez még a számára is túlzás. Kivéve, ha...*
- Legalább laktató? - *Kérdez rá erre is.
Aztán kis pihenőjük után folytatják a menetelést a torony felé. Útjuk pedig szerencsésnek mondható. Garsin a mocsárban taposva megállapítja, hogy mennyivel tűrhetőbb az út, ha az embernek nem akar leesni a cipőtalpa. Persze, így is sáros lesz még a nadrágja szára is, de legalább nem érzi állandóan a mocsárlé csordogálását a talpa alatt és a hideg is kevésbé gyötri.
Mikor aztán végre kibukkannak a torony elé, a lebegő épület helyett ő Gaerralos arcára pillant, és nem is kell csalódnia. Kis mosollyal veszi tudomásul a férfi arcán ülő kifejezést. Valamennyire el tudja képzelni, hogy a számára is mennyit jelenthet, hogy most itt vannak. Na meg egy lebegő torony látványra sem semmiség.
Aztán mikor mestere kérdéssel fordul felé, el kell töprengjen néhány pillanatig.*
- A torony belülről sokkal nagyobb, mint amit innen látunk. Előbb egy fogadóterembe fogunk érkezni, onnan nyílnak aztán az ágak szintjei: mindegyiknek saját emelete van, ahol az ahhoz kapcsolódó könyvek és tekercsek vannak.
Mikor először megérkeztünk, egy Yn nevű férfi fogadott minket. Kopasz, szőrtelen volt, csuklyával és köpennyel... csuhával. Azt hiszem, valamiféle segédje lehet Abogr mesternek.
Mikor kértem, hogy négyszemközt beszéljünk arról, hogy miért keresem a mestert, akkor ugyanazon az ajtón vezetett át, ami az ágak szintjeihez is vezet, viszont mikor őt követtem... akkor egy másik terembe érkeztem. Ott elkérte tőlem az amulettet, egy rúnákkal borított asztalra tette, majd azt mondta, hogy Abogr mester fogad engem. Ezután fölmehettem egy lépcsőn és már ott is voltam... A mágusmester közvetlen volt és segítőkész, de nem beszéltünk túl sokáig. Aztán a következő napokban már nem találkoztam vele. De Ynt még láttuk néhányszor. - *Hagyja félbe bizonytalanul, mert nem tudja, mondott-e bármit egyáltalán, amit mestere fontosnak vagy érdekesnek találhatott.*
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-09 17:49:32
Üzenet elküldve: 2022-09-09 17:49:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy a fütyörészés idővel elhalkul, és ezúttal Garsin figyeli az ő szavait - nem zavarja a dolog, sőt, még kicsit hangosabban és tisztábban is kezd beszélni most, hogy nem zavarná vele a másik gyakorlását. A maga tisztában van a lényegi különbséggel a föld- és a holdmágia között. Míg a föld szilárd, stabil, érezhető súllyal és jelenléttel, addig a hold átmeneti, változékony, és inkább olyan érzetet kelt, mintha ahelyett, hogy jelen lenne, csak meggyőzné a környezetét a létezéséről. Mégis... valahogy hasonlóan vizualizálja a kettőt, egyfajta hullámként, rezgésként, vagy vonzerőként.
Ahogy belekezd a varázslatba, látja, hogy Garsin felé-felépillant, ám amaz aligha számíthat arra, hogy mire készül. És bizony a világért sem mulasztaná el a lány arckifejezését, mely a szörnyülködés és a meglepetés ritka elegyét mutatja. Számított persze erre, és részben ezért is csinálta, ám a reakciót látva mégsem tud ellenállni, és valami olyat tesz, melyet gyakorlatilag sosem lehet tőle látni: felkuncog. Nem harsogó nevetés, ám egy olyasvalakitől, aki még mosolyogni is alig szokott, azért ritka látvány.*
-A földmágia olyat nem tud.
*Mondja továbbra is mosolyogva, arcán a bűnbánás leghalványabb jele nélkül. Még egy másik követ elropogtat, aztán viszont megkegyelmez, és az ebédje másik felét az ellátmányból fejezi be.*
-Gondoltad volna, hogy a kőnek kőíze van?
*Ad magyarázatot. Nem visszataszító íz, és a varázslat hatása alatt valamennyire még karakteres is, de az biztos, hogy ő emberi eledelhez szokott, és ízlése is afelé tendál.
Újra elindulnak, és hamarosan már az ingoványon haladnak át a kereskedőutat követve. Délután van, a nap már túlment a csúcspontján, és a mocsár bűze ilyenkor a legerősebb. A páncélban és sisakban bizony rendesen le lehet izzadni, és így szinte kétségtelenül ez a legkellemetlenebb része az útnak, ám többnyire eseménytelenül telik el.
Még pár óra gyaloglás kell, mielőtt meglátják a távolban a lebegő tornyot, és mire a Romtábort megkerülve letérnek a Kereskedőútról, és átküzdik magukat a pár száz méternyi bizonytalan ingoványon, addigra inkább késő délutánként lehet leírni a napszakot. Mégis, ideértek.
Nem nagyon szokása bámészkodni, ám most a tó partján egy rövid ideig mégis így tesz. Régi álma volt, hogy eljöjjön erre a helyre, és Abogr mestertől tanulhasson... Persze akkor még a torony maga is máshol lakozott. Azóta sok illúziótól megszabadította az élet, és végül első varázslatait ettől a helytől teljesen függetlenül tanulta meg. Ám most mégis itt van, és kezében mind a tudás, mind a pénz, ami a tanuláshoz szükséges.*
~De első a kötelesség.~
*Emlékezteti önmagát, hiszen mégiscsak egy sárkányt kutatni jött ide elsősorban, és ez kell, hogy legyen a fókusza. A mágiatanulás pedig aligha sürgősebb ennél, még ha legszívesebben azonnal bele is vetné magát a dologba. Volt ideje gondolkozni, hogy pontosan mik is lesznek a prioritásai, hiszen távolról sem szűkölködik kutatási irányzatokban, és ha mindet egyszerre akarná elvégezni, úgy könnyedén itt maradhatna hatokig, hónapokig is.*
-Itt tiéd a helyismeret előnye. Jobban tudod nálam, hogy mi hol található meg, és Abogrral is beszéltél már.
*Szólal meg végül, Garsin felé fordulva.*
-Amíg még kint vagyunk, van bármi, amit fontos lenne tudnom a Toronyról, és a helyi viszonyokról? Főként a Torony Mestere érdekel, de ne tarts vissza semmit, amit elmondásra érdemesnek tartasz.
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy a fütyörészés idővel elhalkul, és ezúttal Garsin figyeli az ő szavait - nem zavarja a dolog, sőt, még kicsit hangosabban és tisztábban is kezd beszélni most, hogy nem zavarná vele a másik gyakorlását. A maga tisztában van a lényegi különbséggel a föld- és a holdmágia között. Míg a föld szilárd, stabil, érezhető súllyal és jelenléttel, addig a hold átmeneti, változékony, és inkább olyan érzetet kelt, mintha ahelyett, hogy jelen lenne, csak meggyőzné a környezetét a létezéséről. Mégis... valahogy hasonlóan vizualizálja a kettőt, egyfajta hullámként, rezgésként, vagy vonzerőként.
Ahogy belekezd a varázslatba, látja, hogy Garsin felé-felépillant, ám amaz aligha számíthat arra, hogy mire készül. És bizony a világért sem mulasztaná el a lány arckifejezését, mely a szörnyülködés és a meglepetés ritka elegyét mutatja. Számított persze erre, és részben ezért is csinálta, ám a reakciót látva mégsem tud ellenállni, és valami olyat tesz, melyet gyakorlatilag sosem lehet tőle látni: felkuncog. Nem harsogó nevetés, ám egy olyasvalakitől, aki még mosolyogni is alig szokott, azért ritka látvány.*
-A földmágia olyat nem tud.
*Mondja továbbra is mosolyogva, arcán a bűnbánás leghalványabb jele nélkül. Még egy másik követ elropogtat, aztán viszont megkegyelmez, és az ebédje másik felét az ellátmányból fejezi be.*
-Gondoltad volna, hogy a kőnek kőíze van?
*Ad magyarázatot. Nem visszataszító íz, és a varázslat hatása alatt valamennyire még karakteres is, de az biztos, hogy ő emberi eledelhez szokott, és ízlése is afelé tendál.
Újra elindulnak, és hamarosan már az ingoványon haladnak át a kereskedőutat követve. Délután van, a nap már túlment a csúcspontján, és a mocsár bűze ilyenkor a legerősebb. A páncélban és sisakban bizony rendesen le lehet izzadni, és így szinte kétségtelenül ez a legkellemetlenebb része az útnak, ám többnyire eseménytelenül telik el.
Még pár óra gyaloglás kell, mielőtt meglátják a távolban a lebegő tornyot, és mire a Romtábort megkerülve letérnek a Kereskedőútról, és átküzdik magukat a pár száz méternyi bizonytalan ingoványon, addigra inkább késő délutánként lehet leírni a napszakot. Mégis, ideértek.
Nem nagyon szokása bámészkodni, ám most a tó partján egy rövid ideig mégis így tesz. Régi álma volt, hogy eljöjjön erre a helyre, és Abogr mestertől tanulhasson... Persze akkor még a torony maga is máshol lakozott. Azóta sok illúziótól megszabadította az élet, és végül első varázslatait ettől a helytől teljesen függetlenül tanulta meg. Ám most mégis itt van, és kezében mind a tudás, mind a pénz, ami a tanuláshoz szükséges.*
~De első a kötelesség.~
*Emlékezteti önmagát, hiszen mégiscsak egy sárkányt kutatni jött ide elsősorban, és ez kell, hogy legyen a fókusza. A mágiatanulás pedig aligha sürgősebb ennél, még ha legszívesebben azonnal bele is vetné magát a dologba. Volt ideje gondolkozni, hogy pontosan mik is lesznek a prioritásai, hiszen távolról sem szűkölködik kutatási irányzatokban, és ha mindet egyszerre akarná elvégezni, úgy könnyedén itt maradhatna hatokig, hónapokig is.*
-Itt tiéd a helyismeret előnye. Jobban tudod nálam, hogy mi hol található meg, és Abogrral is beszéltél már.
*Szólal meg végül, Garsin felé fordulva.*
-Amíg még kint vagyunk, van bármi, amit fontos lenne tudnom a Toronyról, és a helyi viszonyokról? Főként a Torony Mestere érdekel, de ne tarts vissza semmit, amit elmondásra érdemesnek tartasz.
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-05 20:07:51
Üzenet elküldve: 2022-09-05 20:07:51
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A nap első sugaraira nyitotta ki szemét Toman Obak ~Talán szerencsés lesz ez a mai nap.~ Felkelt kinyújtóztattatta tagjait; a tópart mentén rögtönzött táborát pedig rögtön folyóügyei végeztével felszámolta és nekiindult a tó felett lebegő torony felé.*~ Ilyet se látni minden nap~ *Céljához közeledve tekintetét egyre inkább a mágus torony lépcsőire szegezte. ~Remélem nem szakad le amíg felérek.~ Odaérve a kardjáért nyúlt és a lépcsőbe szúrta, a kard hegye a lépcsőhöz érve olyan hangot produkált mintha csak kőböl lenne.*~Lehet ha tudnék repülni a felhőkön is pihenhetnék?~
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-08-29 19:36:49
Üzenet elküldve: 2022-08-29 19:36:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Toronykodás//
* A találkozások általában információ cserébe torkollnak, vagy így, vagy úgy, de a hírek gazdát cserélnek. A pletykák pedig megszületnek. Hamar szárnyra kell itt is egy pletyka, ami nem másról, mint a feltámadt pucér alakokról szól. A gnóm is tudhat valamit, mert van pár értelmes hozzászólása van, de a fő pletykát csak a tündér szolgáltatja. Hihetetlenül hangzik, így hát kétkedve is fogadja a szívarcú, de ezen nem lepődik meg Alesian.*
- Én csak a tényeket közöltem. Hihetetlen vagy sem, de ez történt. A város ettől hangos, hogy sok halott hazatért. Aztán, hogy ebből mi lesz, majd meglátjuk.* Vonja meg a vállait. Ő nem óhajt senkit győzködni semmiről. Inkább üzleti ajánlatot tesz a jelenlévőknek.*
- Remek! A városban akár össze is futhatnánk majd megbeszélni a részleteket. Én minden kocsmában megfordulok legalább hatonta egyszer, szóval megtalálni nem nehéz, de akár fix időpontot is egyeztettetünk ó nagy varázslónő.* Tolja meg hízelgéssel a végét. Közben a másik ajánlata is célt ér.*
- Nagyszerű! Az meg csak pláne jó, hogy van lovad is. ~ Még szép, hogy átkarolnálak szépségem. ~* Teszi hozzá gondolatban. Nyújtja is a kezét egyezség kötésre, miközben a másikkal az üvegcsét készíti elő.*
- Parancsolj!* Adja át a1 Azúrkék varázsitalt Shauri Sethi Ishaninak
. Ha akarja akár el is fogyaszthatja rögvest. Sajnos közben a szép szívarcú Karheia távozni készül.*
- Sajnálattal hallom, hogy távozik szép hölgyem, de ha a városban jár, akkor keressen meg nyugodtan bármikor. Állok szolgálatára, amiben csak tudok.* Köszön el a thargtól hogy aztán új látványosságra csodálkozhasson rá. A gnóm varázsló újfent varázsol, de még milyet.*
- Vááááóó! Ez nagyon menő!* Csak úgy sziporkázik a szeme a kicsinek. Ha eddig nem vette volna le a lábáról a tündért, akkor most sikerült Xavynak. A nagy nagyvarázslő címet nem vitathatja el tőle senki. Hírét terjeszteni fogja.*
- Ha ezt elmesélem a városban nem fognak hinni nekem.* Szemei teljesen rátapadtak a gnómra, szinte isszák minden mozdulatát.*
//Toronykodás//
* A találkozások általában információ cserébe torkollnak, vagy így, vagy úgy, de a hírek gazdát cserélnek. A pletykák pedig megszületnek. Hamar szárnyra kell itt is egy pletyka, ami nem másról, mint a feltámadt pucér alakokról szól. A gnóm is tudhat valamit, mert van pár értelmes hozzászólása van, de a fő pletykát csak a tündér szolgáltatja. Hihetetlenül hangzik, így hát kétkedve is fogadja a szívarcú, de ezen nem lepődik meg Alesian.*
- Én csak a tényeket közöltem. Hihetetlen vagy sem, de ez történt. A város ettől hangos, hogy sok halott hazatért. Aztán, hogy ebből mi lesz, majd meglátjuk.* Vonja meg a vállait. Ő nem óhajt senkit győzködni semmiről. Inkább üzleti ajánlatot tesz a jelenlévőknek.*
- Remek! A városban akár össze is futhatnánk majd megbeszélni a részleteket. Én minden kocsmában megfordulok legalább hatonta egyszer, szóval megtalálni nem nehéz, de akár fix időpontot is egyeztettetünk ó nagy varázslónő.* Tolja meg hízelgéssel a végét. Közben a másik ajánlata is célt ér.*
- Nagyszerű! Az meg csak pláne jó, hogy van lovad is. ~ Még szép, hogy átkarolnálak szépségem. ~* Teszi hozzá gondolatban. Nyújtja is a kezét egyezség kötésre, miközben a másikkal az üvegcsét készíti elő.*
- Parancsolj!* Adja át a1 Azúrkék varázsitalt Shauri Sethi Ishaninak
. Ha akarja akár el is fogyaszthatja rögvest. Sajnos közben a szép szívarcú Karheia távozni készül.*- Sajnálattal hallom, hogy távozik szép hölgyem, de ha a városban jár, akkor keressen meg nyugodtan bármikor. Állok szolgálatára, amiben csak tudok.* Köszön el a thargtól hogy aztán új látványosságra csodálkozhasson rá. A gnóm varázsló újfent varázsol, de még milyet.*
- Vááááóó! Ez nagyon menő!* Csak úgy sziporkázik a szeme a kicsinek. Ha eddig nem vette volna le a lábáról a tündért, akkor most sikerült Xavynak. A nagy nagyvarázslő címet nem vitathatja el tőle senki. Hírét terjeszteni fogja.*
- Ha ezt elmesélem a városban nem fognak hinni nekem.* Szemei teljesen rátapadtak a gnómra, szinte isszák minden mozdulatát.*
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-08-26 08:37:22
Üzenet elküldve: 2022-08-26 08:37:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Toronykodás//
*A pucér alakokhoz nem nagyon tud mit hozzátenni, ő legszívesebben mindet kipenderíttette volna azon nyomban a fogadóból, hogy húzzanak magukra valami ruhát, ha már itt járkálnak a népek között. Mikor meghallja, hogy feltámadásokról beszél a tündér csak gyanakodva odasandít. Eddig ezt még nem hallotta, de esélyesen csak azért nem mert utána mindjárt eljött a városból és igen, neki is elég sokáig tartott ide az út. Nem egy nagy, úthoz szokott vándornépség. Bár, ha istent kéne találgatni az ügyben, inkább valaki másra gondolna, mint az imént említett kettőre. Nem igazán volt dolga azokkal még és nagyon hálás is lenne, nekik, ha nem kevernék csak úgy bele az ügyeikbe, főleg a beleegyezése nélkül. ~Istenek… micsoda haszontalan népség. ~ Majd úgy fest, hogy a tündér még nála is nagyobb kufár, ahogy felajánlja az italokat megvételre, majd neki is tesz egy igen érdekes megjegyzést. Hiszen bizony nem kevés varázslötyi volt a kis vakarcsnál, valahonnan be kellett szerezze és a kalapját teszi rá, hogy ő nem fizetett annyit értük, mint amennyiért neki árulják a piacon. Már neki is megfordult a fejében, hogy esetleg ezekkel a vackokkal tudna kereskedni, de eddig a beszerzésük kicsit bajosabb volt számára.*
-Ezt jobban át kéne beszéljük öcsisajt. De mindenképpen izgatja a kobakomat a dolog. *Teszi hozzá, mielőtt még azt hinné a vakarcs, hogy zárt kapukat dönget. Majd következik egy ismét félresikerült varázslat, erre már csak felvonja az orrát, mert neki bizony a lebegtetés sikerült korábban. A lovak említésére, meg az ügetésre kicsit megrázza magát, ő bizony nem bízik azokban az állatokban, egyrészt jóval nagyobbak nála, ez pedig már váló ok. Ezt követően, miután úgy fest megszületett az utazási paktum és az italokról is már eleget beszéltek Karheia tovább áll, hogy folytathassa azt, amivel eddig foglalatoskodott. Talán jobb is így, hogy csökken a társaság létszáma, mert a négyes beszélgetésére már sokan rosszalló pillantásokat küldtek az irányukba.*
-Talán én is jobban járok, ha inkább gyakorolok… *Veszi le az asztalról a könyvet, amit eddig olvasott, közben megvakargatja a fejét. ~Ezt érdemes lenne kipróbálni. ~ Az sem igazán izgatja, hogy a másik kettő még ott áll mellette, de azért egy lépést elfelé tesz tőlük, ha esetleg sikerül a dolog, akkor ne üssön meg senkit. Ha meg nem, akkor talán kevesebben fogják kiröhögni. ~Kézmozdulat a lényeg… talán így? ..~*
A varázsló szárnycsapásokra emlékeztető kézmozdulatokat tesz, melynek hatására a következő öt körben maximum két méter magasban képes lebegni, és a levegőben sétatempóban siklani, közlekedni.
//Toronykodás//
*A pucér alakokhoz nem nagyon tud mit hozzátenni, ő legszívesebben mindet kipenderíttette volna azon nyomban a fogadóból, hogy húzzanak magukra valami ruhát, ha már itt járkálnak a népek között. Mikor meghallja, hogy feltámadásokról beszél a tündér csak gyanakodva odasandít. Eddig ezt még nem hallotta, de esélyesen csak azért nem mert utána mindjárt eljött a városból és igen, neki is elég sokáig tartott ide az út. Nem egy nagy, úthoz szokott vándornépség. Bár, ha istent kéne találgatni az ügyben, inkább valaki másra gondolna, mint az imént említett kettőre. Nem igazán volt dolga azokkal még és nagyon hálás is lenne, nekik, ha nem kevernék csak úgy bele az ügyeikbe, főleg a beleegyezése nélkül. ~Istenek… micsoda haszontalan népség. ~ Majd úgy fest, hogy a tündér még nála is nagyobb kufár, ahogy felajánlja az italokat megvételre, majd neki is tesz egy igen érdekes megjegyzést. Hiszen bizony nem kevés varázslötyi volt a kis vakarcsnál, valahonnan be kellett szerezze és a kalapját teszi rá, hogy ő nem fizetett annyit értük, mint amennyiért neki árulják a piacon. Már neki is megfordult a fejében, hogy esetleg ezekkel a vackokkal tudna kereskedni, de eddig a beszerzésük kicsit bajosabb volt számára.*
-Ezt jobban át kéne beszéljük öcsisajt. De mindenképpen izgatja a kobakomat a dolog. *Teszi hozzá, mielőtt még azt hinné a vakarcs, hogy zárt kapukat dönget. Majd következik egy ismét félresikerült varázslat, erre már csak felvonja az orrát, mert neki bizony a lebegtetés sikerült korábban. A lovak említésére, meg az ügetésre kicsit megrázza magát, ő bizony nem bízik azokban az állatokban, egyrészt jóval nagyobbak nála, ez pedig már váló ok. Ezt követően, miután úgy fest megszületett az utazási paktum és az italokról is már eleget beszéltek Karheia tovább áll, hogy folytathassa azt, amivel eddig foglalatoskodott. Talán jobb is így, hogy csökken a társaság létszáma, mert a négyes beszélgetésére már sokan rosszalló pillantásokat küldtek az irányukba.*
-Talán én is jobban járok, ha inkább gyakorolok… *Veszi le az asztalról a könyvet, amit eddig olvasott, közben megvakargatja a fejét. ~Ezt érdemes lenne kipróbálni. ~ Az sem igazán izgatja, hogy a másik kettő még ott áll mellette, de azért egy lépést elfelé tesz tőlük, ha esetleg sikerül a dolog, akkor ne üssön meg senkit. Ha meg nem, akkor talán kevesebben fogják kiröhögni. ~Kézmozdulat a lényeg… talán így? ..~*
A varázsló szárnycsapásokra emlékeztető kézmozdulatokat tesz, melynek hatására a következő öt körben maximum két méter magasban képes lebegni, és a levegőben sétatempóban siklani, közlekedni.
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-08-22 12:25:53
Üzenet elküldve: 2022-08-22 12:25:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Toronykodás//
//Karheia el//
*Mindenki bájitalokat hörpint fel teljes természetességgel, Karheia csak csodálkozva pislog rájuk. A kis tündéren nem észlel semmi változást, bár azt már tudja, hogy kék italok esetében ez normális, ám Balkócza mintha megnyerőbbnek tűnne a számára, bár eddig sem kételkedett a karakán apróság szavainak hitelességében.
Nem tud elmerülni abban, hogy milyen kellemes Balkóczát hallgatni beszélni, mert most felülírja az, hogy sokkal fontosabb az előadás tartalma mint milyensége. A rúnák, a hat ujj, minden egybevág, de nem érti, hogy hogyan lehetséges ez. Ő maga nem ismerte Leandanát, de sokan mások igen, a thargok körében valóban elismert és híres személy, így még Karheia is könnyen meglátja az összefüggést.*
- Az egyedüli, akire tudomásom szerint ráillik a leírás már jó ideje meghalt. Még ott is voltam a halotti torán sok más emberrel együtt.
*Homlokát ráncolja, s újra felidézi magában az elhangzottakat, mintha ez segítene ennek a furcsa rejtélynek a megoldásában.*
- Biztos valaki más lehetett.
*Legyintve tudja le mindezt, s remélhetőleg megnyugtatva a többieket, hogy nem holtak járnak közöttük. Azért mi tagadás őt még nyugtalanítja tovább a történet, s rögtön elkezd benne munkálkodni a buzgóság, hogy utána járjon ennek. Ha tényleg feltámadt Leandana, annak oka van, azon túl, hogy végtelen hálával tartoznak a Szellemeknek.
Újabb ajánlatot tesznek feléjük, de a varázslónő csak ingatja fejét. Korábban érdekelte volna, most nem tud ezekkel törődni.*
- Majd legközelebb. Mindenesetre köszönöm.
*Shauri felajánlja, hogy elviszi a tündért a városig, ő pedig kissé feleslegesnek érzi már magát ebben a beszélgetésben - igaz, szigorúan véve eddig sem sokat tett hozzá -, ezért bátorkodik kivonni magát belőle.*
- Köszönöm a baráti fogadtatást, most viszont befejezem a tanulmányaimat.
*Még egy pár fontos fejezet vár rá, mielőtt sietve tovább állna, hogy folytathassa eredeti tervét.*
//Toronykodás//
//Karheia el//
*Mindenki bájitalokat hörpint fel teljes természetességgel, Karheia csak csodálkozva pislog rájuk. A kis tündéren nem észlel semmi változást, bár azt már tudja, hogy kék italok esetében ez normális, ám Balkócza mintha megnyerőbbnek tűnne a számára, bár eddig sem kételkedett a karakán apróság szavainak hitelességében.
Nem tud elmerülni abban, hogy milyen kellemes Balkóczát hallgatni beszélni, mert most felülírja az, hogy sokkal fontosabb az előadás tartalma mint milyensége. A rúnák, a hat ujj, minden egybevág, de nem érti, hogy hogyan lehetséges ez. Ő maga nem ismerte Leandanát, de sokan mások igen, a thargok körében valóban elismert és híres személy, így még Karheia is könnyen meglátja az összefüggést.*
- Az egyedüli, akire tudomásom szerint ráillik a leírás már jó ideje meghalt. Még ott is voltam a halotti torán sok más emberrel együtt.
*Homlokát ráncolja, s újra felidézi magában az elhangzottakat, mintha ez segítene ennek a furcsa rejtélynek a megoldásában.*
- Biztos valaki más lehetett.
*Legyintve tudja le mindezt, s remélhetőleg megnyugtatva a többieket, hogy nem holtak járnak közöttük. Azért mi tagadás őt még nyugtalanítja tovább a történet, s rögtön elkezd benne munkálkodni a buzgóság, hogy utána járjon ennek. Ha tényleg feltámadt Leandana, annak oka van, azon túl, hogy végtelen hálával tartoznak a Szellemeknek.
Újabb ajánlatot tesznek feléjük, de a varázslónő csak ingatja fejét. Korábban érdekelte volna, most nem tud ezekkel törődni.*
- Majd legközelebb. Mindenesetre köszönöm.
*Shauri felajánlja, hogy elviszi a tündért a városig, ő pedig kissé feleslegesnek érzi már magát ebben a beszélgetésben - igaz, szigorúan véve eddig sem sokat tett hozzá -, ezért bátorkodik kivonni magát belőle.*
- Köszönöm a baráti fogadtatást, most viszont befejezem a tanulmányaimat.
*Még egy pár fontos fejezet vár rá, mielőtt sietve tovább állna, hogy folytathassa eredeti tervét.*
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-08-20 15:51:07
Üzenet elküldve: 2022-08-20 15:51:07
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Toronykodás//
* Sejtése beigazolódik. Az embernő tharg származású, bár most így tippelni nem tudna, hogy ki lehet szülője. Isu volt majdnem hasonlóan hóhajú. Szóba kerül holmi fogadó és felbukkanó pucér tharg vagy thargok? Nem érti, miről lehet szó, Karheia sem tudja hová tenni a dolgot, így figyel ő is. Amit a kisebb hölgyemény mond a bájitalokról, azt megjegyzi. Bár anno látta, hogy egyik másik társa használt ilyesmit. Alesian többet vél tudni a dolgokról, mesélésbe kezd, vagy inkább pletykálkodik. ~ Kancellár? Hubi? Hmm, hat ujjú nő, tetoválásokkal? De hiszen az? Nem lehet, ő meghalt! ~ Vagy mégsem? Nem tudja, mi történt és szándékosan nem mondja el, mit gondol a történtekről. Ha Leandana az, akiről szó van, őt látta meghalni! Őt akarták kimenekíteni, de nem sikerült, nagy volt a tömeg, a népek meg dühösek. Hrothi hozta ki őt a karjában, így emlékszik. Azok után sok minden megváltozott. Főleg Kagan. Nem is maradt sokáig a törzsel. Vár egy kicsit, hogy Karheia mit felel erre hírre, vagy minek is nevezze? Majd a tündér ifjú felajánlja varázslatos italait, némi segítéségért vagy aranyért cserébe, amire elmosolyodik. *
- Akkor már tegeződhetünk is. Szívesen elkísérlek a városba, s a tempó miatt sem kell aggódnod. Van egy lovam, odakint kószál. Ketten is kényelmesen elférünk rajta. Ha pedig szellősebb részeknél félnél a vágtázásól, ülhetsz mögém is. Úgy könnyebben kapaszkodhatsz. Feltéve, hogy nem félsz a lovaktól.
* Vannak, akik nem kedvelik a lovakat, mert harapósak is tudnak lenni, meg rúgnak és rázkódnak; na meg büdösek. Holott inkább a lónak csak simán ló szaga van, semmi több. Ő az élete javát eltöltötte lóháton. Nem gond neki a két-három napos huzamosabb lovaglás; csak tudjanak a végén kellően pihenni. *
//Toronykodás//
* Sejtése beigazolódik. Az embernő tharg származású, bár most így tippelni nem tudna, hogy ki lehet szülője. Isu volt majdnem hasonlóan hóhajú. Szóba kerül holmi fogadó és felbukkanó pucér tharg vagy thargok? Nem érti, miről lehet szó, Karheia sem tudja hová tenni a dolgot, így figyel ő is. Amit a kisebb hölgyemény mond a bájitalokról, azt megjegyzi. Bár anno látta, hogy egyik másik társa használt ilyesmit. Alesian többet vél tudni a dolgokról, mesélésbe kezd, vagy inkább pletykálkodik. ~ Kancellár? Hubi? Hmm, hat ujjú nő, tetoválásokkal? De hiszen az? Nem lehet, ő meghalt! ~ Vagy mégsem? Nem tudja, mi történt és szándékosan nem mondja el, mit gondol a történtekről. Ha Leandana az, akiről szó van, őt látta meghalni! Őt akarták kimenekíteni, de nem sikerült, nagy volt a tömeg, a népek meg dühösek. Hrothi hozta ki őt a karjában, így emlékszik. Azok után sok minden megváltozott. Főleg Kagan. Nem is maradt sokáig a törzsel. Vár egy kicsit, hogy Karheia mit felel erre hírre, vagy minek is nevezze? Majd a tündér ifjú felajánlja varázslatos italait, némi segítéségért vagy aranyért cserébe, amire elmosolyodik. *
- Akkor már tegeződhetünk is. Szívesen elkísérlek a városba, s a tempó miatt sem kell aggódnod. Van egy lovam, odakint kószál. Ketten is kényelmesen elférünk rajta. Ha pedig szellősebb részeknél félnél a vágtázásól, ülhetsz mögém is. Úgy könnyebben kapaszkodhatsz. Feltéve, hogy nem félsz a lovaktól.
* Vannak, akik nem kedvelik a lovakat, mert harapósak is tudnak lenni, meg rúgnak és rázkódnak; na meg büdösek. Holott inkább a lónak csak simán ló szaga van, semmi több. Ő az élete javát eltöltötte lóháton. Nem gond neki a két-három napos huzamosabb lovaglás; csak tudjanak a végén kellően pihenni. *
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-08-07 16:27:45
Üzenet elküldve: 2022-08-07 16:27:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Toronykodás//
* Kiszámolja a kívánt aranyakat a látványos keverésért. Ebből az egyiket rögtön be is nyakalja. Így máris okosabban érzi magát. Csak úgy dagad a büszkeségtől, pedig nem is tett érte semmit, csak adott pár aranyat. Mégis a hatás az önmagáért beszél. Igaz, hogy legutóbb felsült a varázslattal, amit szép ruhája bánt, de most amiatt sem érez semmit. Az újonnan érkezett vad szépség amúgy is eltereli a figyelmet. Úgy tűnik, hogy a két nyurga ismeri egymást, sőt, mint kiderül thargok. Vagyis nagy eszével ezt leszűri, így rögtön rá is kérdez, hogy rokona annak a pucér nőnek. Az pedig már harap is a témára. Ha valamit szeret, akkor pletyizni, de úgy tűnik, hogy ezt a pletyit más is ismeri. A gnóm pont arról szól, amiről Alesian is akar szólni, így jól kiegészítik egymást.*
- Bizony. Én azt hallottam, hogy több pucér is volt ott. A tharg kancellár, meg az a tetovált hatujjú nő, meg valami bérgyilkos. Az a nő elvileg nemes volt, de ezt is csak úgy hallottam, sajnos én nem voltam ott. De város szerte mesélték, hogy sok pucér került elő azokban a napokban. Az a hír járta, hogy Eeyr kegyelméből támadtak fel ezek, de biztos, hogy Teysus adott nekik új életet.* Szövi bele saját istene tetteit is. Nagyjából ennyit tud hirtelen hozzátenni az eseményekhez. Szívesen tréfálkozna, de ennél inkább nem menne messzebbre.*
~ Jobb, ha nem poénkodom, még a végén ez a kettő itt sértésnek veszi.~* Inkább ajánlatot tesz az újonnan érkezőnek.*
- Akár tőlem is. Jutányos áron adom aranyért, de akár megalkudhatunk másban is...* Harapja el a mondat végét. Mielőtt viszont bárki félre érthetné gyorsan pontosít.*
- Tudja éppen csak eljutottam ide. Ha van olyan kedves és visszakísér a városba, akkor szívesen oda adom ezt amit én ittam most. Viszont tudja, hogy én lassan haladok, az ide utam is több, mint egy napos út volt.* Neki ez is jó lenne, de ha valakinek sok aranya van, akkor aranyban is fizethet.*
- Vagy kétszázötven aranyért eladnám darabonként ezt a két italt.* Teszi ki az asztalra a smaragdzöld és a ciánkék italt. Akár Karheia is élhet a lehetőséggel. Ezt követően kicsit közelebb húzódik a gnómhoz.*
- Mit szólna a nagysága, ha még szereznék ilyen italokat? Szívesen csináltatnék még pár erősebb italt. Ezeket a zöld meg kék italokat könnyen be tudom szerezni.* Sündörög oda Xavyhoz, miközben leporolja ruháját ösztönösen.*
Tökvirág Alesian megpróbált varázsolni egy Vásott elegancia nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//Toronykodás//
* Kiszámolja a kívánt aranyakat a látványos keverésért. Ebből az egyiket rögtön be is nyakalja. Így máris okosabban érzi magát. Csak úgy dagad a büszkeségtől, pedig nem is tett érte semmit, csak adott pár aranyat. Mégis a hatás az önmagáért beszél. Igaz, hogy legutóbb felsült a varázslattal, amit szép ruhája bánt, de most amiatt sem érez semmit. Az újonnan érkezett vad szépség amúgy is eltereli a figyelmet. Úgy tűnik, hogy a két nyurga ismeri egymást, sőt, mint kiderül thargok. Vagyis nagy eszével ezt leszűri, így rögtön rá is kérdez, hogy rokona annak a pucér nőnek. Az pedig már harap is a témára. Ha valamit szeret, akkor pletyizni, de úgy tűnik, hogy ezt a pletyit más is ismeri. A gnóm pont arról szól, amiről Alesian is akar szólni, így jól kiegészítik egymást.*
- Bizony. Én azt hallottam, hogy több pucér is volt ott. A tharg kancellár, meg az a tetovált hatujjú nő, meg valami bérgyilkos. Az a nő elvileg nemes volt, de ezt is csak úgy hallottam, sajnos én nem voltam ott. De város szerte mesélték, hogy sok pucér került elő azokban a napokban. Az a hír járta, hogy Eeyr kegyelméből támadtak fel ezek, de biztos, hogy Teysus adott nekik új életet.* Szövi bele saját istene tetteit is. Nagyjából ennyit tud hirtelen hozzátenni az eseményekhez. Szívesen tréfálkozna, de ennél inkább nem menne messzebbre.*
~ Jobb, ha nem poénkodom, még a végén ez a kettő itt sértésnek veszi.~* Inkább ajánlatot tesz az újonnan érkezőnek.*
- Akár tőlem is. Jutányos áron adom aranyért, de akár megalkudhatunk másban is...* Harapja el a mondat végét. Mielőtt viszont bárki félre érthetné gyorsan pontosít.*
- Tudja éppen csak eljutottam ide. Ha van olyan kedves és visszakísér a városba, akkor szívesen oda adom ezt amit én ittam most. Viszont tudja, hogy én lassan haladok, az ide utam is több, mint egy napos út volt.* Neki ez is jó lenne, de ha valakinek sok aranya van, akkor aranyban is fizethet.*
- Vagy kétszázötven aranyért eladnám darabonként ezt a két italt.* Teszi ki az asztalra a smaragdzöld és a ciánkék italt. Akár Karheia is élhet a lehetőséggel. Ezt követően kicsit közelebb húzódik a gnómhoz.*
- Mit szólna a nagysága, ha még szereznék ilyen italokat? Szívesen csináltatnék még pár erősebb italt. Ezeket a zöld meg kék italokat könnyen be tudom szerezni.* Sündörög oda Xavyhoz, miközben leporolja ruháját ösztönösen.*
Tökvirág Alesian megpróbált varázsolni egy Vásott elegancia nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-08-05 08:01:35
Üzenet elküldve: 2022-08-05 08:01:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Toronykodás//
*Valóban nem tart neki sokáig kikevergetni az italokat, már rutinos benne, főleg a zöld és a kék italok esetében. Már színárnyalatról meg tudja mondani, melyik miféle, meg hogy sikerült-e a keverés. Ezt már nem igazán szokta elrontani, ezért mer nyilvánosan is keverni és bizony az égővel tüzeskedik, minek ide tűz varázslat, neki ez mással is megy.*
-Annyi- annyi. *Bólogat a tündérnek, miután a számolást elvégezte, majd elteszi a kapott aranyakat. Mindenki elégedett, ő túladott a feleslegén és még keresett is egy kicsit vele, bár nem mondhatni, hogy már ezért megérte idáig eljönni, mert ahhoz ez még kevés. Majd érdeklődve nézi a felsült varázslatot és somolyog az orra alatt, bizony már ő is úgy véli, hogy a tündérnek bizony elkél a segítség, az italok pedig minden bizonnyal ezen némiképpen segíteni is tudhatnak, ha jól használja őket. Végső soron segített a saját módján, úgy érzi mára is megvolt a jótett, hátra is dőlhet. Mikor pedig az ital próbája után azonnal érzi a kölök a sikert, csak úgy duzzad az egója a büszkeségtől, hogy ő bizony akármilyen löttyöt nem ad ki a kezéből, ezt tudja meg mindenki. Ő maga is lehúz egy fehéret, csak, hogy lássák is micsoda karizmatikus egyén. Aztán valahogy átterelődik a szó a pucér alakokra, egyelőre nem biztos benne, hogy egyre gondolnak, de azért erős váltásnak érzi.*
-A Kalmárba is besétál néhány pucér alak legutóbb, ugye nem arról van szó? Hogy a rokona? *Néz végig a nőn.*
-Há… de hiszen rajta van ruha, szerintem nem is hasonlít. Valóban elég nagy érdeklődés övezte őket, nálunk ketten is voltak, már azt hittük, hogy valami járváány… a nőn valami rúnák is voltak, mármint a bőőőrén... *Legyintget, nem igazán maradt meg a nő arca, akinek a kötényét ajánlgatta a pucérsága megszüntetésére. Majd felmerül a tharg nép is, mire inkább nem is szól közbe, tudja, hogy azok nagyon barbár népek, jobb nem cicózni velük.*
-Bájitalokat főleg a városból lehet szerezni, a piacon árulnak alap italokat és a hozzáértő kéz azokból tud erősebbet keverni. *Magyarázza, ha már van olyan téma, amihez hozzá tud tenni érdemileg. Karheia pedig meg is erősíti, hogy ő bizony egy tharg, ekkor jobban is megnézi, valóban érdekes holmik vannak ráaggatva és nem is az a kifejezett sovánka némber, van rajta izom, nem egy tipikus mágusalapanyag. Ugyanis eddig akiket itt látott a sok olvasástól valószínűleg soványak és szinte az életképtelenség határát súrolják. Ő nem igazán akar arra a szintre eljutni, viszont amennyit ő itt olvasott már vagy amilyen tempóban halad, esélyesen hamarabb un rá a dologra, minthogy ez bekövetkezzen.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli a karizmát a következő két körre.
//Toronykodás//
*Valóban nem tart neki sokáig kikevergetni az italokat, már rutinos benne, főleg a zöld és a kék italok esetében. Már színárnyalatról meg tudja mondani, melyik miféle, meg hogy sikerült-e a keverés. Ezt már nem igazán szokta elrontani, ezért mer nyilvánosan is keverni és bizony az égővel tüzeskedik, minek ide tűz varázslat, neki ez mással is megy.*
-Annyi- annyi. *Bólogat a tündérnek, miután a számolást elvégezte, majd elteszi a kapott aranyakat. Mindenki elégedett, ő túladott a feleslegén és még keresett is egy kicsit vele, bár nem mondhatni, hogy már ezért megérte idáig eljönni, mert ahhoz ez még kevés. Majd érdeklődve nézi a felsült varázslatot és somolyog az orra alatt, bizony már ő is úgy véli, hogy a tündérnek bizony elkél a segítség, az italok pedig minden bizonnyal ezen némiképpen segíteni is tudhatnak, ha jól használja őket. Végső soron segített a saját módján, úgy érzi mára is megvolt a jótett, hátra is dőlhet. Mikor pedig az ital próbája után azonnal érzi a kölök a sikert, csak úgy duzzad az egója a büszkeségtől, hogy ő bizony akármilyen löttyöt nem ad ki a kezéből, ezt tudja meg mindenki. Ő maga is lehúz egy fehéret, csak, hogy lássák is micsoda karizmatikus egyén. Aztán valahogy átterelődik a szó a pucér alakokra, egyelőre nem biztos benne, hogy egyre gondolnak, de azért erős váltásnak érzi.*
-A Kalmárba is besétál néhány pucér alak legutóbb, ugye nem arról van szó? Hogy a rokona? *Néz végig a nőn.*
-Há… de hiszen rajta van ruha, szerintem nem is hasonlít. Valóban elég nagy érdeklődés övezte őket, nálunk ketten is voltak, már azt hittük, hogy valami járváány… a nőn valami rúnák is voltak, mármint a bőőőrén... *Legyintget, nem igazán maradt meg a nő arca, akinek a kötényét ajánlgatta a pucérsága megszüntetésére. Majd felmerül a tharg nép is, mire inkább nem is szól közbe, tudja, hogy azok nagyon barbár népek, jobb nem cicózni velük.*
-Bájitalokat főleg a városból lehet szerezni, a piacon árulnak alap italokat és a hozzáértő kéz azokból tud erősebbet keverni. *Magyarázza, ha már van olyan téma, amihez hozzá tud tenni érdemileg. Karheia pedig meg is erősíti, hogy ő bizony egy tharg, ekkor jobban is megnézi, valóban érdekes holmik vannak ráaggatva és nem is az a kifejezett sovánka némber, van rajta izom, nem egy tipikus mágusalapanyag. Ugyanis eddig akiket itt látott a sok olvasástól valószínűleg soványak és szinte az életképtelenség határát súrolják. Ő nem igazán akar arra a szintre eljutni, viszont amennyit ő itt olvasott már vagy amilyen tempóban halad, esélyesen hamarabb un rá a dologra, minthogy ez bekövetkezzen.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli a karizmát a következő két körre.
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-08-02 07:57:44
Üzenet elküldve: 2022-08-02 07:57:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Toronykodás//
*Kicsit kivonódik a beszélgetésből, miközben a két aprónép italokat cserél. Bár némán marad, de érdeklődve szemlélődik, főleg azért, mert valóban nem ért annyira bájitalokhoz, mint Balkócza, talán soha nem is fog annyira. Amiben pedig nincs mélyebb ismerete, azt csodálattal szemléli, és tisztelettel dicséri a tudást.
Az új jövevénnyel feltehetően több közös nevezőt találnak, sejtelme be is igazolódik, amikor Shauri rákérdez származására. Ezek szerint a nőnek nem is ismeretlenek a thargok, legalább hallomásból tudhat róluk ezt-azt.*
- Az volnék. Távolabbi rokon ugyan, de rokon, és vérbeli tharg.
*Biccentéssel kíséri szavait, közben egy szelíd mosoly ül ki arcára. Kicsit nagyobb figyelem jut ki neki most, mint amihez hozzászokott, érthetően emiatt zavarba is jön. Ebből csak Alesian szavai zökkentik ki, amiket enyhe döbbenettel fogad.*
- Pucér kicsoda? Milyen fogadóba?
*Értetlenül pislog a tündérre, és ha a beszélgetés tovább terelődne, akkor ő makacsul ismét rákérdez. Igazán nem szeretné, ha valaki thargokhoz nem méltóval kötnék össze, ha pedig tényleg thargról van szó, és ilyen helyzetbe keveredett, akkor az okkal történhetett. Talán segítségre van szüksége, erről pedig tudnia kell amennyiben valóban így van.
Most nem is képes kellő figyelmet szentelni Shaurinak, hogy a mágiával kapcsolatos ismeretei felől vagy elveszett ismerőséről beszélgessenek, előtte mindenképpen választ szeretne kapni Alesiantól.*
//Toronykodás//
*Kicsit kivonódik a beszélgetésből, miközben a két aprónép italokat cserél. Bár némán marad, de érdeklődve szemlélődik, főleg azért, mert valóban nem ért annyira bájitalokhoz, mint Balkócza, talán soha nem is fog annyira. Amiben pedig nincs mélyebb ismerete, azt csodálattal szemléli, és tisztelettel dicséri a tudást.
Az új jövevénnyel feltehetően több közös nevezőt találnak, sejtelme be is igazolódik, amikor Shauri rákérdez származására. Ezek szerint a nőnek nem is ismeretlenek a thargok, legalább hallomásból tudhat róluk ezt-azt.*
- Az volnék. Távolabbi rokon ugyan, de rokon, és vérbeli tharg.
*Biccentéssel kíséri szavait, közben egy szelíd mosoly ül ki arcára. Kicsit nagyobb figyelem jut ki neki most, mint amihez hozzászokott, érthetően emiatt zavarba is jön. Ebből csak Alesian szavai zökkentik ki, amiket enyhe döbbenettel fogad.*
- Pucér kicsoda? Milyen fogadóba?
*Értetlenül pislog a tündérre, és ha a beszélgetés tovább terelődne, akkor ő makacsul ismét rákérdez. Igazán nem szeretné, ha valaki thargokhoz nem méltóval kötnék össze, ha pedig tényleg thargról van szó, és ilyen helyzetbe keveredett, akkor az okkal történhetett. Talán segítségre van szüksége, erről pedig tudnia kell amennyiben valóban így van.
Most nem is képes kellő figyelmet szentelni Shaurinak, hogy a mágiával kapcsolatos ismeretei felől vagy elveszett ismerőséről beszélgessenek, előtte mindenképpen választ szeretne kapni Alesiantól.*
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-07-26 19:50:47
Üzenet elküldve: 2022-07-26 19:50:47
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Toronykodás//
* Furcsa dolgoknak lesz hirtelen szem s fültanúja. Az embernőstény áll elsőként vele szóba, s kérdez rá dolgokra, valamint segíteni is próbál azzal, hogy a gnóm leányzóra mutat, mint lehetséges tanító. A gnőm viszont sok elfoglaltságra hivatkozva inkább hárít. Ez nem is zavarja, ilyen szempontból megértő. Ideje sincs nagyon közbe szólni a dolgoknak, a trió egész jól elvolt addig, amíg ő be nem lépett. A törpe ifjú is bemutatkozik és megiszik egy varázsitalt is, amitől úgy tűnik, hirtelen okosabb lett. A három név közül azonban csak Karheia neve az, ami ismerősen cseng. Vagyis inkább az arca és a Rhagodar név az, ami ismerős. S hogy pucér nagyság? Nem érti. *
- Karheia Rhagodar? Akkor te talán tharg vagy?
* Lényegre törő a kérdés, mert azért nem akar bajt okozni. Noha régen volt már, hogy a hegyen élt. Sok év telt el azóta. *
- Még csak ismerkedem a mágiával. Évekkel ezelőtt komolyabban foglalkoztam vele, de egy kedves barátnőmnek nyoma veszett és az ő keresése kötötte le a figyelmem.
* Nagyjából ez a lényeg vele. Volt alkalma tanulni, de azt elszúrta. *
- Érdekes ez a bájital, hol lehet kapni ilyesmit?
* Hallott már róluk, ismert és használt is párat; még korábban. *
//Toronykodás//
* Furcsa dolgoknak lesz hirtelen szem s fültanúja. Az embernőstény áll elsőként vele szóba, s kérdez rá dolgokra, valamint segíteni is próbál azzal, hogy a gnóm leányzóra mutat, mint lehetséges tanító. A gnőm viszont sok elfoglaltságra hivatkozva inkább hárít. Ez nem is zavarja, ilyen szempontból megértő. Ideje sincs nagyon közbe szólni a dolgoknak, a trió egész jól elvolt addig, amíg ő be nem lépett. A törpe ifjú is bemutatkozik és megiszik egy varázsitalt is, amitől úgy tűnik, hirtelen okosabb lett. A három név közül azonban csak Karheia neve az, ami ismerősen cseng. Vagyis inkább az arca és a Rhagodar név az, ami ismerős. S hogy pucér nagyság? Nem érti. *
- Karheia Rhagodar? Akkor te talán tharg vagy?
* Lényegre törő a kérdés, mert azért nem akar bajt okozni. Noha régen volt már, hogy a hegyen élt. Sok év telt el azóta. *
- Még csak ismerkedem a mágiával. Évekkel ezelőtt komolyabban foglalkoztam vele, de egy kedves barátnőmnek nyoma veszett és az ő keresése kötötte le a figyelmem.
* Nagyjából ez a lényeg vele. Volt alkalma tanulni, de azt elszúrta. *
- Érdekes ez a bájital, hol lehet kapni ilyesmit?
* Hallott már róluk, ismert és használt is párat; még korábban. *
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-07-25 17:10:00
Üzenet elküldve: 2022-07-25 17:10:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Toronykodás//
* Varázsitalokat add a fiú a magát szakértőnek nevező gnómnak. Aztán látványos főzőcskézés veszi kezdetét. Elégedett magával, mert sikernek könyveli el, hogy sikeresen kihízelegte ezt a Xavyból. A borszeszégő jelenléte teljesen leveszi a lábáról a kis lényt.*
- Wooow! Ez naagyon menőőő!* Ámuldozik, ahogy készülnek az italok. Villám sebesen dolgoznak a gnóm ujjacskák, így mire feleszmél már ott is sorakoznak előtte az italok. Mind a kettő, még kap is vissza maradékot. Illetve megkapja azt is, amit a varázsló magával hozott.*
- Akkor harminc meg háromszáz hatvan az háromszázkilencven ugye?* Neki lát az erszénye után kutakodni. Súlyos ár, de megfizeti, sőt még túl is fizeti mivel 400 aranyat ad átBalkócza Xavylari varázslónak.*
- Így jók leszünk?* Pislog fel rá. Őszintén szólva ez most munkájának a fizetése, de ő ebből is többet fog csinálni. Most viszont még varázsolnia is kéne, vagy mi. Szétvágja kedvenc ruháját, hogy aztán alaposan felsüljön az igével.*
- Háát, nem mindig sikerül.* Vigyorog zavartan.*
~ Teysus most komolyan? Legalább most ne égettél volna a be a lányok előtt. Nyeh! ~* Ekkor érkezik meg az újabb vendég, aki szintén nőstény.*
~ Egyeik kezeddel elveszel, a másikkal meg adsz. Köszi Teysus, hogy elhalmozol lányokkal.~* Mindig is haverjaként tekintett istenére, ahogy most is. Az előbb megviccelte, de most kárpótolta egy újabb szépséggel, aki szintén tanulni jött. Kis szemeivel rögtön fel is méri az idomokat magának.*
~ Tanítanék neked szépségem pár dolgot. Hehehe. ~
- Alesian a komédiás szolgálatára.* Hajol meg picit a bemutatkozásra. A szívarcú istennő közben tukmálná a gnómra rá, de nem fűlik annak ilyesmihez a foga, így a bölcs tanítóra marad ez is. Jómaga is inkább hátrébb húzódva figyelne, de a bájital nagyon fúrja az oldalát.*
- Kipróbálom ezt a lötyit.* Mondja a gnómnak, mintha azt érdekelné. Felhörpinti a lötyit és várja a hatást, ami nem marad el.*
- Teysus térdére, okos lettem!* Kiált fel, ahogy érezni kezdi az ital hatását. Már ugrál is, majd széttárja karjait, mintha most világosodna meg.*
-Okosnak lenni nagyon jó érzés.* Főleg, hogy eljut a tudatáig, hogy mit mondott kicsoda a szívarcú.*
- Rhagodar? Te-te rokona vagy annak a pucér nagyságnak, aki múltkor a fogadóba sétált be??* Kerekedik el a szeme, mert ilyen okosan a T és H betűket könnyedén összepászítja.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az intelligenciát a következő két körre.
//Toronykodás//
* Varázsitalokat add a fiú a magát szakértőnek nevező gnómnak. Aztán látványos főzőcskézés veszi kezdetét. Elégedett magával, mert sikernek könyveli el, hogy sikeresen kihízelegte ezt a Xavyból. A borszeszégő jelenléte teljesen leveszi a lábáról a kis lényt.*
- Wooow! Ez naagyon menőőő!* Ámuldozik, ahogy készülnek az italok. Villám sebesen dolgoznak a gnóm ujjacskák, így mire feleszmél már ott is sorakoznak előtte az italok. Mind a kettő, még kap is vissza maradékot. Illetve megkapja azt is, amit a varázsló magával hozott.*
- Akkor harminc meg háromszáz hatvan az háromszázkilencven ugye?* Neki lát az erszénye után kutakodni. Súlyos ár, de megfizeti, sőt még túl is fizeti mivel 400 aranyat ad átBalkócza Xavylari varázslónak
.*- Így jók leszünk?* Pislog fel rá. Őszintén szólva ez most munkájának a fizetése, de ő ebből is többet fog csinálni. Most viszont még varázsolnia is kéne, vagy mi. Szétvágja kedvenc ruháját, hogy aztán alaposan felsüljön az igével.*
- Háát, nem mindig sikerül.* Vigyorog zavartan.*
~ Teysus most komolyan? Legalább most ne égettél volna a be a lányok előtt. Nyeh! ~* Ekkor érkezik meg az újabb vendég, aki szintén nőstény.*
~ Egyeik kezeddel elveszel, a másikkal meg adsz. Köszi Teysus, hogy elhalmozol lányokkal.~* Mindig is haverjaként tekintett istenére, ahogy most is. Az előbb megviccelte, de most kárpótolta egy újabb szépséggel, aki szintén tanulni jött. Kis szemeivel rögtön fel is méri az idomokat magának.*
~ Tanítanék neked szépségem pár dolgot. Hehehe. ~
- Alesian a komédiás szolgálatára.* Hajol meg picit a bemutatkozásra. A szívarcú istennő közben tukmálná a gnómra rá, de nem fűlik annak ilyesmihez a foga, így a bölcs tanítóra marad ez is. Jómaga is inkább hátrébb húzódva figyelne, de a bájital nagyon fúrja az oldalát.*
- Kipróbálom ezt a lötyit.* Mondja a gnómnak, mintha azt érdekelné. Felhörpinti a lötyit és várja a hatást, ami nem marad el.*
- Teysus térdére, okos lettem!* Kiált fel, ahogy érezni kezdi az ital hatását. Már ugrál is, majd széttárja karjait, mintha most világosodna meg.*
-Okosnak lenni nagyon jó érzés.* Főleg, hogy eljut a tudatáig, hogy mit mondott kicsoda a szívarcú.*
- Rhagodar? Te-te rokona vagy annak a pucér nagyságnak, aki múltkor a fogadóba sétált be??* Kerekedik el a szeme, mert ilyen okosan a T és H betűket könnyedén összepászítja.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az intelligenciát a következő két körre.
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-07-20 08:48:48
Üzenet elküldve: 2022-07-20 08:48:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Toronykodás//
*Kétség nem fér hozzá, hogy mikor a kis tündér nagy varázslónak nevezi, mindegy, hogy csak hízelgésből is, de felcsillannak a szemei. Elégedetten lép oda az asztalhoz, ahova a tündér már kipakolta a keverésre szánt halovány színű italokat. Nem cicózik sokat, ezeket még egészen egyszerű is kevergetni, bár az erős italoknál már jobban odafigyel, továbbá az eddig zsákjában lapuló borszesz égő is előkerül. Meg is gyújtja és néha a láng fölé tartva vizsgálgatja a félkész italokat. Át is nyújt 1 Smaradgzöld varázsitalt Tökvirág Alesian részére, valamint 2 Azúrkék varázsitalt Tökvirág Alesian részére és ezen felül még visszatol 1 Világoszöld varázsitalt Tökvirág Alesian elé, amit nem használt fel. *
-Tessék, akkor itt vannak a keverékek és… *Kotorászik a zsákjában, hogy előtúrja a nála lévő ciánkék italt is, amit már korábban említett. A 1 Ciánkék varázsitalt, mikor előkerül szintén odatolja Tökvirág Alesian elé.*
-Ez lett volna az, amit már említettem. *Látszik, hogy az még az azúrkék italoknál is furcsább színű, bár avatatlan szem talán nem mondaná meg, hogy nyolc ital kellett a kikeveréséhez vagy, hogy melyik az erősebb a kettő közül.*
-A keverések harminc aranyba kerülnek, a ciánkék italt pedig háromszázhatvanért adom. *Közli a dolog árát, és így mind a ketten jól jártak az üzlettel. Az már nem is fáj neki annyira, hogy a nő itt próbálja tanítgatni a kis tündért, hiszen ezzel a keveréssel most ő is mutatott valami különlegeset, az már csak extra, hogy varázsolni is tud. Neki meg aztán a tanításhoz egyáltalán nem fűlik a foga, aki jobb nála azért utálja, aki meg nem arra meg fúj. Nincsen türelme az ilyen dolgokhoz, nem neki való. Mikor Karheia említi, hogy csak egy kis gyakorlás és a tündérnek majd menni fog, csak megforgatja a szemeit. Ő is úgy jött ide, hogy csak egy kicsit olvas, de aztán kiderült, hogy ez mégse olyan egyszerű. Másnak miért is menne könnyebben? Mert szárnya van, vagy mert magasabb? Azt meg aztán igazán kétli, hogy a mágiafogékonyság ezen múlna. Mikor pedig csatlakozik hozzájuk még valaki, már csak legyint.*
-Az vagyok az vagyok… nagy… de sajnos túúúúl elfoglalt is. *Von vállat, mert hát mit mondhatna, közben elpakolja az asztalról a keverésének a kellékeit.*
-Ügyesen csinálod… ahogy mondtad, csak soook gyakorlás. *Mondja előzékenyen mosolyogva Karheiara. Majd a nő maga is inkább felajánlkozik, így kicsit háttérbe húzódik, hátha lát valami érdekeset.*
//Toronykodás//
*Kétség nem fér hozzá, hogy mikor a kis tündér nagy varázslónak nevezi, mindegy, hogy csak hízelgésből is, de felcsillannak a szemei. Elégedetten lép oda az asztalhoz, ahova a tündér már kipakolta a keverésre szánt halovány színű italokat. Nem cicózik sokat, ezeket még egészen egyszerű is kevergetni, bár az erős italoknál már jobban odafigyel, továbbá az eddig zsákjában lapuló borszesz égő is előkerül. Meg is gyújtja és néha a láng fölé tartva vizsgálgatja a félkész italokat. Át is nyújt 1 Smaradgzöld varázsitalt Tökvirág Alesian részére,
valamint 2 Azúrkék varázsitalt Tökvirág Alesian részére és ezen felül még visszatol 1 Világoszöld varázsitalt Tökvirág Alesian elé, amit nem használt fel. *-Tessék, akkor itt vannak a keverékek és… *Kotorászik a zsákjában, hogy előtúrja a nála lévő ciánkék italt is, amit már korábban említett. A 1 Ciánkék varázsitalt, mikor előkerül szintén odatolja Tökvirág Alesian elé.
*-Ez lett volna az, amit már említettem. *Látszik, hogy az még az azúrkék italoknál is furcsább színű, bár avatatlan szem talán nem mondaná meg, hogy nyolc ital kellett a kikeveréséhez vagy, hogy melyik az erősebb a kettő közül.*
-A keverések harminc aranyba kerülnek, a ciánkék italt pedig háromszázhatvanért adom. *Közli a dolog árát, és így mind a ketten jól jártak az üzlettel. Az már nem is fáj neki annyira, hogy a nő itt próbálja tanítgatni a kis tündért, hiszen ezzel a keveréssel most ő is mutatott valami különlegeset, az már csak extra, hogy varázsolni is tud. Neki meg aztán a tanításhoz egyáltalán nem fűlik a foga, aki jobb nála azért utálja, aki meg nem arra meg fúj. Nincsen türelme az ilyen dolgokhoz, nem neki való. Mikor Karheia említi, hogy csak egy kis gyakorlás és a tündérnek majd menni fog, csak megforgatja a szemeit. Ő is úgy jött ide, hogy csak egy kicsit olvas, de aztán kiderült, hogy ez mégse olyan egyszerű. Másnak miért is menne könnyebben? Mert szárnya van, vagy mert magasabb? Azt meg aztán igazán kétli, hogy a mágiafogékonyság ezen múlna. Mikor pedig csatlakozik hozzájuk még valaki, már csak legyint.*
-Az vagyok az vagyok… nagy… de sajnos túúúúl elfoglalt is. *Von vállat, mert hát mit mondhatna, közben elpakolja az asztalról a keverésének a kellékeit.*
-Ügyesen csinálod… ahogy mondtad, csak soook gyakorlás. *Mondja előzékenyen mosolyogva Karheiara. Majd a nő maga is inkább felajánlkozik, így kicsit háttérbe húzódik, hátha lát valami érdekeset.*
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-07-19 11:04:05
Üzenet elküldve: 2022-07-19 11:04:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Toronykodás//
*Kicsit nehezen tudja tartani a lépést az apróságokkal, akik között a beszélgetés állandó váratlan fordulatokat vesz. Csendes szemlélőként figyeli ahogy a bájitalok gazdát cserélnek, majd a varázslat sikerességének illetve sikertelenségének megvitatását. Nem ellenkezik amikor Alesian a tanítói képességeit magasztalja, holott jól tudja, hogy valóban nem szolgált rá a méltató szavakra. Ezzel nem törődik, nincs itt az ideje most a szerénykedésnek, inkább csak örül, hogy ekkora sikert aratott a farkas által készített étel.*
- Igazán nincs mit. Fogyaszd egészséggel.
*Ez mindkettejüknek szól, közben Alesian egy újabb trükkel kívánja megörvendeztetni őket. Karheia figyelme ismét felélénkül, amikor az aprónép a ruhájának tönkretételével kezdi a bemutatót. Feszült figyelemmel követi az eseményeket, ám úgy tűnik a siker elmaradni látszik. A nő sután pislog a helyzetre, nem tudja hirtelen mit reagáljon. Mit adnak az istenek, pont ebben a pillanatban figyel fel rájuk valaki, és toppan be a kis társaságba.*
- Ne csüggedj, csak egy kis gyakorlás elkél még, és majd menni fog.
*Nem erőlteti, hogy az ifjú varázsló ismételten kísérletet tegyen rá, tart tőle, hogy egy újabb próbálkozás, és esetleg kudarc tényleg nagyon letörné a lelkesedését. Helyette inkább a Shauri névre hallgató nő felé fordul, akivel lát némi hasonlóságot kettejük között. Nem csak hajszínük, de a fonatok, a ruházat, valami azt sejteti Karheiával, hogy ez az öltözet - az ő eddigi tapasztalatai szerint - a thargokra jellemző.*
- Üdvözlünk Shauri! Karheia Rhagodar vagyok.
*Biccentéssel egészíti ki szavait, s a többiekre pillant némán, hogy ők is alkalmat kapjanak szóhoz jutni, bár még pár szó erejéig közbeszól.*
- Ez a bájos gnóm leány ne tévesszen meg, az hírlik róla, hogy nagy varázsló, talán tőle érdemes tanulnod.
*Már amennyiben Balkócza szeretne tanítani, a barbár mágusnő megérti, ha nem kívánja ezeket a nagy titkokat mindenkivel ingyen megosztani. Ő maga is csak apróbb varázslatokkal segítette a kezdő mágusok útját - ahogy vele is tették egykoron -, de a bonyolultabb igéket ő maga sem osztja meg csak úgy bárkivel.*
- De talán én is a segítségedre lehetek. Mondd csak Shauri, mennyi kapcsolatod van a mágiával? Még csupán ismerkedsz vele, vagy már az alapokat elsajátítottad?
//Toronykodás//
*Kicsit nehezen tudja tartani a lépést az apróságokkal, akik között a beszélgetés állandó váratlan fordulatokat vesz. Csendes szemlélőként figyeli ahogy a bájitalok gazdát cserélnek, majd a varázslat sikerességének illetve sikertelenségének megvitatását. Nem ellenkezik amikor Alesian a tanítói képességeit magasztalja, holott jól tudja, hogy valóban nem szolgált rá a méltató szavakra. Ezzel nem törődik, nincs itt az ideje most a szerénykedésnek, inkább csak örül, hogy ekkora sikert aratott a farkas által készített étel.*
- Igazán nincs mit. Fogyaszd egészséggel.
*Ez mindkettejüknek szól, közben Alesian egy újabb trükkel kívánja megörvendeztetni őket. Karheia figyelme ismét felélénkül, amikor az aprónép a ruhájának tönkretételével kezdi a bemutatót. Feszült figyelemmel követi az eseményeket, ám úgy tűnik a siker elmaradni látszik. A nő sután pislog a helyzetre, nem tudja hirtelen mit reagáljon. Mit adnak az istenek, pont ebben a pillanatban figyel fel rájuk valaki, és toppan be a kis társaságba.*
- Ne csüggedj, csak egy kis gyakorlás elkél még, és majd menni fog.
*Nem erőlteti, hogy az ifjú varázsló ismételten kísérletet tegyen rá, tart tőle, hogy egy újabb próbálkozás, és esetleg kudarc tényleg nagyon letörné a lelkesedését. Helyette inkább a Shauri névre hallgató nő felé fordul, akivel lát némi hasonlóságot kettejük között. Nem csak hajszínük, de a fonatok, a ruházat, valami azt sejteti Karheiával, hogy ez az öltözet - az ő eddigi tapasztalatai szerint - a thargokra jellemző.*
- Üdvözlünk Shauri! Karheia Rhagodar vagyok.
*Biccentéssel egészíti ki szavait, s a többiekre pillant némán, hogy ők is alkalmat kapjanak szóhoz jutni, bár még pár szó erejéig közbeszól.*
- Ez a bájos gnóm leány ne tévesszen meg, az hírlik róla, hogy nagy varázsló, talán tőle érdemes tanulnod.
*Már amennyiben Balkócza szeretne tanítani, a barbár mágusnő megérti, ha nem kívánja ezeket a nagy titkokat mindenkivel ingyen megosztani. Ő maga is csak apróbb varázslatokkal segítette a kezdő mágusok útját - ahogy vele is tették egykoron -, de a bonyolultabb igéket ő maga sem osztja meg csak úgy bárkivel.*
- De talán én is a segítségedre lehetek. Mondd csak Shauri, mennyi kapcsolatod van a mágiával? Még csupán ismerkedsz vele, vagy már az alapokat elsajátítottad?
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-07-17 19:41:14
Üzenet elküldve: 2022-07-17 19:41:14
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Toronykodás//
//Nyílt//
* Már csaknem meggondolja magát, mikor hegyes füleit beszéd, sőt, beszélgetés hangjai ütik meg. ~A torony most sem üres.~ Nagyon rég volt, hogy valakivel értelmes hangon beszélhetett. Az egy-két fogadókban eltöltött nap kivételével, ha jól számolja, évek is elteltek, hogy egyáltalán értelmes szót váltson valakivel. Bár magával a magánnyal nincs baja, most mégis inkább választaná a társaságot. Amint hallja, épp gyakorolják a varázslást, s ez utóbbi rá is ráférne. Mégis hezitál a közelben, de még látóhatáron kívül megtorpanva. Végül csak rászánja magát, hogy sok évig tartó, noha önként felvett magányát megtörje. A tőle szokatlan, jól hallható léptekkel közelít, s előre is köszön. Mielőtt még a bent lévő, talán három személy megijedne tőle. *
- Szép napot kívánok!
* Egy tündér fiú, s egy gnóm lány az, kik elsőre feltűnnek neki. Majd egy embernő, akinek láttán mintha meglepődne. Ismerősnek tűnik az arca. ~Vajon találkoztunk már valamikor?~ Majd kiderül. Az ő külseje nem épp az a mágus forma, inkább hajaz vadászra, főleg az íját tekintve. A napon barnult bőre is arról árulkodik, hogy jobb szeret a szabad ég alatt lenni, mint négy fal között. A fonatok a hajában és a szarvasbőr nadrág s ing is inkább vadásznak állítják. Ami nem is olyan nagy tévedés. *
- Az én nevem Shauri és tanulni jöttem.
* Ugyan mi másért lenne itt? *
//Nyílt//
* Már csaknem meggondolja magát, mikor hegyes füleit beszéd, sőt, beszélgetés hangjai ütik meg. ~A torony most sem üres.~ Nagyon rég volt, hogy valakivel értelmes hangon beszélhetett. Az egy-két fogadókban eltöltött nap kivételével, ha jól számolja, évek is elteltek, hogy egyáltalán értelmes szót váltson valakivel. Bár magával a magánnyal nincs baja, most mégis inkább választaná a társaságot. Amint hallja, épp gyakorolják a varázslást, s ez utóbbi rá is ráférne. Mégis hezitál a közelben, de még látóhatáron kívül megtorpanva. Végül csak rászánja magát, hogy sok évig tartó, noha önként felvett magányát megtörje. A tőle szokatlan, jól hallható léptekkel közelít, s előre is köszön. Mielőtt még a bent lévő, talán három személy megijedne tőle. *
- Szép napot kívánok!
* Egy tündér fiú, s egy gnóm lány az, kik elsőre feltűnnek neki. Majd egy embernő, akinek láttán mintha meglepődne. Ismerősnek tűnik az arca. ~Vajon találkoztunk már valamikor?~ Majd kiderül. Az ő külseje nem épp az a mágus forma, inkább hajaz vadászra, főleg az íját tekintve. A napon barnult bőre is arról árulkodik, hogy jobb szeret a szabad ég alatt lenni, mint négy fal között. A fonatok a hajában és a szarvasbőr nadrág s ing is inkább vadásznak állítják. Ami nem is olyan nagy tévedés. *
- Az én nevem Shauri és tanulni jöttem.
* Ugyan mi másért lenne itt? *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1433-1452