Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 52 (1021. - 1040. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1040. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-13 15:04:51
Üzenet elküldve: 2025-07-13 15:04:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Édes a gyermek, hogy azonnal segíteni támad kedve. Ez mindig is jelen volt, nem kellenek ehhez az újdonsült emlékek sem. Talán pont ezért is kedveli annyira. Olyan önzetlen, s még belőle az is hiányzik, amit Mai űz olykor. De azért a későbbiekben nem árt felvértezni a lányt, csakhogy még meghagyná egy darabon gyereknek.*
- Van, ami megvédje. Hidd el, Kincsem. De csak őt.
*Mondja egy halovány mosollyal. Abban már nem biztos, hogy ki is akarja fejteni, hogy mire hivatott az entitás, ami a feketeségben éli világát. Nehéz egyáltalán elhinni is, neki sem sikerült azonnal, de a tapasztalatai alapján már jól tudja, hogy nem hazugság. Bár a sötét istenség ilyesféle illúziókkal meglehet, hogy igába hajt másokat. Nem tudja, hogy minek szurkoljon általában, de most nagyon reméli, hogy nem kellett kipróbálnia és hagynia beigazolódni. Viszont az Árnyékot ért sebesülések nem túl bizalomgerjesztők.
Jó idő telik el tanulással, ami neki híresen jól megy, most valahogy mégsem egyszerű a belemélyedés. Nehéz elfelejteni az előző este hallott kürtszót, de neki mégis sikerült elfednie a mai napi eseményekkel, na meg azzal, hogy mindent megtegyen azért, hogy az elf jobb kedvre derüljön.*
- Igen, de én azt hittem, hogy átaludtad. Nem tudom mi lehetett. *Simít végig a fonott tincseken. Már ez is elkezd mocorogni a tudatában, így végleg elege lesz az egész tanulási folyamatból. Ha itt is olyan sürgés-forgás van, mint a Templomban -amiről persze nem tud-, nem rest megkérdezni egy köpenyest, hogy besegíthet-e nekik.
Később az édes hang felé fordul, persze szemrevételezte már előbb is, hogy nagy nyeldeklésben van, de úgy tűnik, a kitörő öröm hallatán, hogy végre sikerült is. Azonnal magához is húzza Ciliát és egy nagy puszit ad a homlokára.*
- Büszke vagyok rád! Nagyon ügyes vagy. Kellően elfáradtál?
*Pislant újra az ajtó irányába. Sok idő telt el. Jöhetne az a Kurátor.*
*Édes a gyermek, hogy azonnal segíteni támad kedve. Ez mindig is jelen volt, nem kellenek ehhez az újdonsült emlékek sem. Talán pont ezért is kedveli annyira. Olyan önzetlen, s még belőle az is hiányzik, amit Mai űz olykor. De azért a későbbiekben nem árt felvértezni a lányt, csakhogy még meghagyná egy darabon gyereknek.*
- Van, ami megvédje. Hidd el, Kincsem. De csak őt.
*Mondja egy halovány mosollyal. Abban már nem biztos, hogy ki is akarja fejteni, hogy mire hivatott az entitás, ami a feketeségben éli világát. Nehéz egyáltalán elhinni is, neki sem sikerült azonnal, de a tapasztalatai alapján már jól tudja, hogy nem hazugság. Bár a sötét istenség ilyesféle illúziókkal meglehet, hogy igába hajt másokat. Nem tudja, hogy minek szurkoljon általában, de most nagyon reméli, hogy nem kellett kipróbálnia és hagynia beigazolódni. Viszont az Árnyékot ért sebesülések nem túl bizalomgerjesztők.
Jó idő telik el tanulással, ami neki híresen jól megy, most valahogy mégsem egyszerű a belemélyedés. Nehéz elfelejteni az előző este hallott kürtszót, de neki mégis sikerült elfednie a mai napi eseményekkel, na meg azzal, hogy mindent megtegyen azért, hogy az elf jobb kedvre derüljön.*
- Igen, de én azt hittem, hogy átaludtad. Nem tudom mi lehetett. *Simít végig a fonott tincseken. Már ez is elkezd mocorogni a tudatában, így végleg elege lesz az egész tanulási folyamatból. Ha itt is olyan sürgés-forgás van, mint a Templomban -amiről persze nem tud-, nem rest megkérdezni egy köpenyest, hogy besegíthet-e nekik.
Később az édes hang felé fordul, persze szemrevételezte már előbb is, hogy nagy nyeldeklésben van, de úgy tűnik, a kitörő öröm hallatán, hogy végre sikerült is. Azonnal magához is húzza Ciliát és egy nagy puszit ad a homlokára.*
- Büszke vagyok rád! Nagyon ügyes vagy. Kellően elfáradtál?
*Pislant újra az ajtó irányába. Sok idő telt el. Jöhetne az a Kurátor.*
1039. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-13 14:46:05
Üzenet elküldve: 2025-07-13 14:46:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Mai mindig is jól takarta igazi érzéseit a gyerekek előtt. Valami nagyon tragikusnak, vagy éppen humorosnak kellett történnie ahhoz, hogy a jégkékek bármilyen jelét is adják érzéseinek. Mint amikor Arnt pöttyözte be. Ott is a szigorú szavak, nem éppen voltak annyira szigorúak mintsem a nő akarta volna sugallni. Ahogy itt sem tűnnek őszintének a vonások a gondok eltakarását illetően. Mai túl sokszor pillant az ajtó felé, ahhoz hogy Cilia ne vegye észre a nő aggodalmát.*
- Akkor. Akkor. Nem tudom.
*Gondolkodik még lehetőségeiken, visszaemlékezve táskájának növény tartalmára. Bármire amit esetleg felajánlhatna ennek a Kurátornak segítségképpen.*
- Biztos? És ha. Ő is. Tudod?
*Bizonytalankodik Nori sorsa felől. Elvégre édesapja is tapasztalt kalandor volt, édesanyja pedig Eeyr papnője. Mégis rájuk talált a végzet az ingoványban. De ha Mai mondja, akkor neki elhiszi. Emlékszek Nori díszes kardjára ami az oldalán lógott. Biztosan nem csak dísznek hordja magával mint Grael.*
- Igen. Igazad van. Folytassuk.
*Áll fel Mai mellől, és eltávolodik az ablaktól, hogy ismét az asztalokon lévő könyvekre vesse magát. Bár gondolatait nem igazán tudja összpontosítani a háttérben duruzsoló hangok miatt. Rengeteg lilakalapos egyén bújja a tekercseket, könyveket. Valami után kutatva. Cilia bosszúsan fordul a könyvespolcok irányába, majd gondolkodni kezd. A tegnap este folyamán. Nem tudta eldönteni, hogy amit hall, az egy furcsa álom szüleménye, vagy pedig tényleg hallotta. Egy hangos kűrt szó. Ami bezengte a környéket. Majd hirtelen elhalva elcsendesült. Annyira fáradt volt, hogy szemét lehunyva rögtön visszaaludt. De most, hogy hallja a suttogásokat a hátuk mögött, muszáj Mai felé fordulnia.*
- Mai. Te hallottál valamit az este?
*Kérdezi szemével enyhén hunyorogva. Mert ő maga sem biztos abban amit hallott. Mai válaszát megvárva, vissza fordul, hogy még egyszer átfussa a tekercs utasításait. Mert úgy érezte eleget gyakorolt. Elkezd koncentrálni, még szemét is behunyja. Majd egy hatalmas nyel. Majd ismét, és ismét. Még feje is előre hátra illeg, ahogy nyel. Úgy próbálkozik. Abban reménykedve a mágia sikerülni fog. Ha pedig igen, kikerekedett szemekkel, és hatalmas mosollyal fordul Mai irányába.*
- MAI! Sikerült! Megtanultam!
*Emeli fel kezeit győzedelmesen.
Ám ha valamiért a mágia még sem sikerül, akkor még néhány sikertelen próbálkozás után. Bosszúsan újra felveszi a tekercset, hogy átnézze a varázslatot.*
A varázsló egy nagyot nyel, melynek hatására a következő egy órában nem érez szomjúságot.
*Mai mindig is jól takarta igazi érzéseit a gyerekek előtt. Valami nagyon tragikusnak, vagy éppen humorosnak kellett történnie ahhoz, hogy a jégkékek bármilyen jelét is adják érzéseinek. Mint amikor Arnt pöttyözte be. Ott is a szigorú szavak, nem éppen voltak annyira szigorúak mintsem a nő akarta volna sugallni. Ahogy itt sem tűnnek őszintének a vonások a gondok eltakarását illetően. Mai túl sokszor pillant az ajtó felé, ahhoz hogy Cilia ne vegye észre a nő aggodalmát.*
- Akkor. Akkor. Nem tudom.
*Gondolkodik még lehetőségeiken, visszaemlékezve táskájának növény tartalmára. Bármire amit esetleg felajánlhatna ennek a Kurátornak segítségképpen.*
- Biztos? És ha. Ő is. Tudod?
*Bizonytalankodik Nori sorsa felől. Elvégre édesapja is tapasztalt kalandor volt, édesanyja pedig Eeyr papnője. Mégis rájuk talált a végzet az ingoványban. De ha Mai mondja, akkor neki elhiszi. Emlékszek Nori díszes kardjára ami az oldalán lógott. Biztosan nem csak dísznek hordja magával mint Grael.*
- Igen. Igazad van. Folytassuk.
*Áll fel Mai mellől, és eltávolodik az ablaktól, hogy ismét az asztalokon lévő könyvekre vesse magát. Bár gondolatait nem igazán tudja összpontosítani a háttérben duruzsoló hangok miatt. Rengeteg lilakalapos egyén bújja a tekercseket, könyveket. Valami után kutatva. Cilia bosszúsan fordul a könyvespolcok irányába, majd gondolkodni kezd. A tegnap este folyamán. Nem tudta eldönteni, hogy amit hall, az egy furcsa álom szüleménye, vagy pedig tényleg hallotta. Egy hangos kűrt szó. Ami bezengte a környéket. Majd hirtelen elhalva elcsendesült. Annyira fáradt volt, hogy szemét lehunyva rögtön visszaaludt. De most, hogy hallja a suttogásokat a hátuk mögött, muszáj Mai felé fordulnia.*
- Mai. Te hallottál valamit az este?
*Kérdezi szemével enyhén hunyorogva. Mert ő maga sem biztos abban amit hallott. Mai válaszát megvárva, vissza fordul, hogy még egyszer átfussa a tekercs utasításait. Mert úgy érezte eleget gyakorolt. Elkezd koncentrálni, még szemét is behunyja. Majd egy hatalmas nyel. Majd ismét, és ismét. Még feje is előre hátra illeg, ahogy nyel. Úgy próbálkozik. Abban reménykedve a mágia sikerülni fog. Ha pedig igen, kikerekedett szemekkel, és hatalmas mosollyal fordul Mai irányába.*
- MAI! Sikerült! Megtanultam!
*Emeli fel kezeit győzedelmesen.
Ám ha valamiért a mágia még sem sikerül, akkor még néhány sikertelen próbálkozás után. Bosszúsan újra felveszi a tekercset, hogy átnézze a varázslatot.*
A varázsló egy nagyot nyel, melynek hatására a következő egy órában nem érez szomjúságot.
1038. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-13 13:51:19
Üzenet elküldve: 2025-07-13 13:51:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
*Beletelik egy kevés időbe, mire kisakkozzák ketten a sárkányléggyel, mik a lány szándékai. Eleinte az állat semmiképpen nem akarja Ryát a tó felé vezényelni. A tündér azonban minduntalan makacsul a víz loccsanásának irányába indul, hisz emlékszik, a torony a tó felett lebeg valahol. Hogy a felfelé vezető lépcső merre van, arról csak halvány sejtései maradtak. Eltart hát egy ideig, míg megtalálja azt.
A tó szélétől óvatosan befelé tipeg lábával, majd mikor felfedezi a lépcsőkre jellemző szögletességet csizmája alatt, megpihen egy darabig. Sóhajt egy nagyot. Kifújja magát. Bízik ugyan vakvezető társában, de inkább nem csobbanna olyan magasról a tóba. Szégyen, nem szégyen, szinte négykézláb mászik fel a lépcsőn. A biztonság kedvéért. Mikor a lépcső véget ér, óvatosan körbetapogatja-kopogtatja csizmája sarkával a terepet. Felért hát. Innen már nagy gond nem lehet.*
A tó szélétől óvatosan befelé tipeg lábával, majd mikor felfedezi a lépcsőkre jellemző szögletességet csizmája alatt, megpihen egy darabig. Sóhajt egy nagyot. Kifújja magát. Bízik ugyan vakvezető társában, de inkább nem csobbanna olyan magasról a tóba. Szégyen, nem szégyen, szinte négykézláb mászik fel a lépcsőn. A biztonság kedvéért. Mikor a lépcső véget ér, óvatosan körbetapogatja-kopogtatja csizmája sarkával a terepet. Felért hát. Innen már nagy gond nem lehet.*
1037. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-12 19:37:22
Üzenet elküldve: 2025-07-12 19:37:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*A vonásai gondterheltek, de igyekszik a leginkább úgy festeni, mintha nem lenne akkora baj. Talán akkor ő maga is elhiszi, hogy nincs, persze ez szinte lehetetlenség. Gondolatait valamilyen másik mederbe kellene terelnie, de igen nehézkes. A lány feltesz tucatnyi kérdést, s mikor már elhallgat, akkor néz ő is az irányba, ahová esetleg leülhetnének. Talán magyarázatok helyett most sokkal jobb volna mégis inkább varázslatokat gyakorolni. Vagy fognia magát és egyszerűen csak át teleportálnia oda, ahol Nori lehet. De hát senki nem tudja, hogy hol lehet, mivel amikor elindultak, nem láthatta, hogy ő is az ingovány felé indult el újra. Csak sejtheti, kétli, hogy a városból ténfergett ide a ló.*
- Nem tudsz segíteni, sajnos én sem tudtam, csak egy egészen keveset. *Mondja megcsóválva a fejét, miközben végül leül egy alkalmatosságra.*
- Nem tudom mi lehet Norival, de attól, mert nem úgy tűnik, még tud magára vigyázni, ebben biztos vagyok.
*Még alig telt el idő, de már az ajtó felé pislantgat, hátha megérkezik a Kurátor. *
- Ne aggódj, Kincsem. De hidd el, jó döntés volt, hogy nem mentünk vele. Ő remek harcos és mágus, biztosan megvan a magyarázat arra, hogy Árnyék miért sebesült meg. Ha visszatérünk a városba, rögvest megnézem, hogy haza ért-e. *Nem mintha biztos lehetne abban, hogy majd a lakásban tanyázik, ha kalandozhat is. Eszébe jut valami, de ezt is csak éjjel tudja majd kivitelezni. Kedvére befolyásolhatja a kapcsolatokat megtervezett álmokkal, mágia segítségével. Tán arra is jó, hogy arra ösztökélje, hogy siessen vissza, mert Árnyék és ő várja.*
- Nem kell itt ücsörögnünk, folytassuk. Ma már botorság lenne visszaindulni, de hajnalban muszáj lesz. Már, ha Árnyék addig jobban lesz.
*Nem akar itt ülni és feleslegesen rágódni, így fel is áll, s jelentőségteljesen tol a leányzó elé egy újabb könyvet.*
*A vonásai gondterheltek, de igyekszik a leginkább úgy festeni, mintha nem lenne akkora baj. Talán akkor ő maga is elhiszi, hogy nincs, persze ez szinte lehetetlenség. Gondolatait valamilyen másik mederbe kellene terelnie, de igen nehézkes. A lány feltesz tucatnyi kérdést, s mikor már elhallgat, akkor néz ő is az irányba, ahová esetleg leülhetnének. Talán magyarázatok helyett most sokkal jobb volna mégis inkább varázslatokat gyakorolni. Vagy fognia magát és egyszerűen csak át teleportálnia oda, ahol Nori lehet. De hát senki nem tudja, hogy hol lehet, mivel amikor elindultak, nem láthatta, hogy ő is az ingovány felé indult el újra. Csak sejtheti, kétli, hogy a városból ténfergett ide a ló.*
- Nem tudsz segíteni, sajnos én sem tudtam, csak egy egészen keveset. *Mondja megcsóválva a fejét, miközben végül leül egy alkalmatosságra.*
- Nem tudom mi lehet Norival, de attól, mert nem úgy tűnik, még tud magára vigyázni, ebben biztos vagyok.
*Még alig telt el idő, de már az ajtó felé pislantgat, hátha megérkezik a Kurátor. *
- Ne aggódj, Kincsem. De hidd el, jó döntés volt, hogy nem mentünk vele. Ő remek harcos és mágus, biztosan megvan a magyarázat arra, hogy Árnyék miért sebesült meg. Ha visszatérünk a városba, rögvest megnézem, hogy haza ért-e. *Nem mintha biztos lehetne abban, hogy majd a lakásban tanyázik, ha kalandozhat is. Eszébe jut valami, de ezt is csak éjjel tudja majd kivitelezni. Kedvére befolyásolhatja a kapcsolatokat megtervezett álmokkal, mágia segítségével. Tán arra is jó, hogy arra ösztökélje, hogy siessen vissza, mert Árnyék és ő várja.*
- Nem kell itt ücsörögnünk, folytassuk. Ma már botorság lenne visszaindulni, de hajnalban muszáj lesz. Már, ha Árnyék addig jobban lesz.
*Nem akar itt ülni és feleslegesen rágódni, így fel is áll, s jelentőségteljesen tol a leányzó elé egy újabb könyvet.*
1036. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-12 10:50:21
Üzenet elküldve: 2025-07-12 10:50:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Szemléli az eseményeket a távolból. Ám sajnos a torony ablakából képtelen kifülelni az elhangzottakat, vagy épp megállapítani Árnyék állapotát. Mait figyeli, illetve az utána előjövő alacsony alakot. A rövid szóváltást pedig egy apró érdekesség követi. A levitáló ló formájában, ahogy az alacsony alak magával viszi fel a lépcsőn. Nem sokára rá, Mai is hasonlóan tesz.
Cilia eltávolodik az ablakból, és rögtön az ajtó felé siet, hogy Mai elé menjen.*
- Mai, mi történt? Hol van Norileina?
*Annyit már ő is képes volt összerakni, hogy Mai okkal sietett el úgy. Biztosan segített volna egy teljesen ismeretlen lovon is. De ilyen aggodalommal csak egy számára ismerős állattal tette volna meg azt amit.
Kérdéseivel rögtön bombázza Mait, aki a történteket apró részletekben adja elő.*
- Meg fog gyógyulni Árnyék? Tudok esetleg segíteni?
*Kérdezi aggodalmasan, a lóval kapcsolatban. Ami viszont jobban furdalja az oldalát. Hogy mi történhetett a ló gazdájával. Nem hinni Nori, csak úgy szabadon engedné a lovát, nem olyannak nézte őt.*
- És Norileina? Nyoma sincs?
*Már az elején, hagyja, hogy Mai arrébb vezesse őt. Ha nem is ül ki Cilian egy teljes pánik. De megosztozik Mai aggodalmán.*
- Szerintem én pihennék picit, leülhetünk ha gondolod.
*Kicsit somolyog szemét forgatva. Mert tudna még gyakorolni hát még tanulni. De nem szeretné Mait ilyen állapotban látni. Azt pedig tudja jól, hogy a védelmező nevelője nem erőltetné túl Ciliat. Így ezt a kis "gyengeségét" a nő ellen fordítja most, hogy pihenésre biztassa Mait.*
- Le ülhetünk az ablakhoz, ott friss a levegő. A tó pedig nagyon szépen csillog.
*Ajánlja fel sanda szemekkel az ablak mellett kialakított ülőrészeket. Ha pedig Mai sem ellenkezik ötlete miatt. Lassú léptekkel kezdi el megközelíteni, hogy utána helyet is foglaljon rajta.*
*Szemléli az eseményeket a távolból. Ám sajnos a torony ablakából képtelen kifülelni az elhangzottakat, vagy épp megállapítani Árnyék állapotát. Mait figyeli, illetve az utána előjövő alacsony alakot. A rövid szóváltást pedig egy apró érdekesség követi. A levitáló ló formájában, ahogy az alacsony alak magával viszi fel a lépcsőn. Nem sokára rá, Mai is hasonlóan tesz.
Cilia eltávolodik az ablakból, és rögtön az ajtó felé siet, hogy Mai elé menjen.*
- Mai, mi történt? Hol van Norileina?
*Annyit már ő is képes volt összerakni, hogy Mai okkal sietett el úgy. Biztosan segített volna egy teljesen ismeretlen lovon is. De ilyen aggodalommal csak egy számára ismerős állattal tette volna meg azt amit.
Kérdéseivel rögtön bombázza Mait, aki a történteket apró részletekben adja elő.*
- Meg fog gyógyulni Árnyék? Tudok esetleg segíteni?
*Kérdezi aggodalmasan, a lóval kapcsolatban. Ami viszont jobban furdalja az oldalát. Hogy mi történhetett a ló gazdájával. Nem hinni Nori, csak úgy szabadon engedné a lovát, nem olyannak nézte őt.*
- És Norileina? Nyoma sincs?
*Már az elején, hagyja, hogy Mai arrébb vezesse őt. Ha nem is ül ki Cilian egy teljes pánik. De megosztozik Mai aggodalmán.*
- Szerintem én pihennék picit, leülhetünk ha gondolod.
*Kicsit somolyog szemét forgatva. Mert tudna még gyakorolni hát még tanulni. De nem szeretné Mait ilyen állapotban látni. Azt pedig tudja jól, hogy a védelmező nevelője nem erőltetné túl Ciliat. Így ezt a kis "gyengeségét" a nő ellen fordítja most, hogy pihenésre biztassa Mait.*
- Le ülhetünk az ablakhoz, ott friss a levegő. A tó pedig nagyon szépen csillog.
*Ajánlja fel sanda szemekkel az ablak mellett kialakított ülőrészeket. Ha pedig Mai sem ellenkezik ötlete miatt. Lassú léptekkel kezdi el megközelíteni, hogy utána helyet is foglaljon rajta.*
1035. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-12 08:27:43
Üzenet elküldve: 2025-07-12 08:27:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Persze megpróbálja lefaragni a kiadásait, amik igen borsosak, főleg itt a Mágustoronyban, de teljességgel leolvasható róla, hogy fizetni fog és óhajt. Képtelen lett volna azzal a tudattal élni, hogy nem próbált meg segíteni Árnyékon. Újabb sóhaj, ahogy a Kurátorra néz. Egy biccentéssel jelzi, hogy a hatszáz arany már kissé kedvezőbb, tovább nem is próbál meg alkudozni, úgysem az ő asztala. Hitelre nincs szükség, bár könnyítés lenne, de nem ismeri a tartozás fogalmát és nem is most szeretné megtanulni annak terhét.*
- Köszönöm a jóságát.
*Mondja, majd figyeli, ahogy megindul és a lovat is „viszi” magával. Kell néhány pillanat, amíg gondolkodóba esik és felocsúdik belőle. Norit illetően nincsenek jó érzései, de még mindig tudja, hogy miért nem vágott bele a kutatásba vele együtt, na meg miért nem vitte oda Ciliát. Emellett kitart. Lassabban szeli a fokokat, mint lefelé, s megpróbálja tekintetéről eltüntetni a gondterheltséget. Útba ejti a szobáját, ahol magához veszi a kért aranymennyiséget is. Mikor visszatér a helyszínre, amit olyan sebbel-lobbal elhagyott, azonnal a szőkeséghez megy. Az ő szórakozását nem volna ildomos elrontani, de azért őszinte is kell legyen némileg.*
- Itt vagyok, Szívem.
*Mondja halvány mosollyal, majd a kis kezét megfogva arrébb húzza kicsit, hogy szót tudjanak váltani.*
- Árnyék megsebesült, de a Mágustorony kurátora segítségünkre van. Meg fogja gyógyítani, meg kell őt várnunk, de addig is folytassuk, amit elkezdtünk.
*Sejtései szerint lesznek kérdései a szőkeségnek, ezért nem indul el azonnal leülni.*
*Persze megpróbálja lefaragni a kiadásait, amik igen borsosak, főleg itt a Mágustoronyban, de teljességgel leolvasható róla, hogy fizetni fog és óhajt. Képtelen lett volna azzal a tudattal élni, hogy nem próbált meg segíteni Árnyékon. Újabb sóhaj, ahogy a Kurátorra néz. Egy biccentéssel jelzi, hogy a hatszáz arany már kissé kedvezőbb, tovább nem is próbál meg alkudozni, úgysem az ő asztala. Hitelre nincs szükség, bár könnyítés lenne, de nem ismeri a tartozás fogalmát és nem is most szeretné megtanulni annak terhét.*
- Köszönöm a jóságát.
*Mondja, majd figyeli, ahogy megindul és a lovat is „viszi” magával. Kell néhány pillanat, amíg gondolkodóba esik és felocsúdik belőle. Norit illetően nincsenek jó érzései, de még mindig tudja, hogy miért nem vágott bele a kutatásba vele együtt, na meg miért nem vitte oda Ciliát. Emellett kitart. Lassabban szeli a fokokat, mint lefelé, s megpróbálja tekintetéről eltüntetni a gondterheltséget. Útba ejti a szobáját, ahol magához veszi a kért aranymennyiséget is. Mikor visszatér a helyszínre, amit olyan sebbel-lobbal elhagyott, azonnal a szőkeséghez megy. Az ő szórakozását nem volna ildomos elrontani, de azért őszinte is kell legyen némileg.*
- Itt vagyok, Szívem.
*Mondja halvány mosollyal, majd a kis kezét megfogva arrébb húzza kicsit, hogy szót tudjanak váltani.*
- Árnyék megsebesült, de a Mágustorony kurátora segítségünkre van. Meg fogja gyógyítani, meg kell őt várnunk, de addig is folytassuk, amit elkezdtünk.
*Sejtései szerint lesznek kérdései a szőkeségnek, ezért nem indul el azonnal leülni.*
1034. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-11 16:48:35
Üzenet elküldve: 2025-07-11 16:48:35
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Így neveld a mágusodat//
*Nem úgy tűnik, hogy az aprócska, vén gnómot különösebben nem érintik meg Mai érvei. Helyette elfoglalja magát a hátas gondos vizsgálatával. Néha dünnyög csak hosszú szakálla alatt egy-egy komolyabb sérülést elnézve, de a félvér lány nem ismeri fel a nyelvet, amit hall. Közben Mai mágiába fog, aminek eredményére a varázsló csupán egy pillantást vet. A könnyebb sérülések szépen gyógyulni kezdenek, de a halálosan mélyek meg sem moccannak. Valószínűleg a vénséges vén Kurátort már nehéz meglepni közönséges elemi varázslattal.*
-Hatszáz. Hitelt is elfogadok. *Jelenti ki végül, majd felegyenesedik, a prüszkölő lovat pedig egy kézmozdulattal lebegésre bírja.*
-Egyedül dolgozom. Majd jelentkezem. *Jelenti ki komolykodva, majd sietve a Torony és a lépcsők felé indul. Ott kisebb nehézségek árán beforgatja a lovat a bejáraton, majd rövidesen eltűnik a szemek elől.
A rövid közjátékot követően Mai visszatérhet korábbi tevékenységéhez. Áldhatja a szerencséjét, hogy nem tértek vissza Artheniorba, különben ki tudja, hol és kinél kötött volna ki Árnyék?*
*Nem úgy tűnik, hogy az aprócska, vén gnómot különösebben nem érintik meg Mai érvei. Helyette elfoglalja magát a hátas gondos vizsgálatával. Néha dünnyög csak hosszú szakálla alatt egy-egy komolyabb sérülést elnézve, de a félvér lány nem ismeri fel a nyelvet, amit hall. Közben Mai mágiába fog, aminek eredményére a varázsló csupán egy pillantást vet. A könnyebb sérülések szépen gyógyulni kezdenek, de a halálosan mélyek meg sem moccannak. Valószínűleg a vénséges vén Kurátort már nehéz meglepni közönséges elemi varázslattal.*
-Hatszáz. Hitelt is elfogadok. *Jelenti ki végül, majd felegyenesedik, a prüszkölő lovat pedig egy kézmozdulattal lebegésre bírja.*
-Egyedül dolgozom. Majd jelentkezem. *Jelenti ki komolykodva, majd sietve a Torony és a lépcsők felé indul. Ott kisebb nehézségek árán beforgatja a lovat a bejáraton, majd rövidesen eltűnik a szemek elől.
A rövid közjátékot követően Mai visszatérhet korábbi tevékenységéhez. Áldhatja a szerencséjét, hogy nem tértek vissza Artheniorba, különben ki tudja, hol és kinél kötött volna ki Árnyék?*
1033. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-11 14:51:14
Üzenet elküldve: 2025-07-11 14:51:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Ciliát megerősíti abban, hogy maradhatnak még egy napot, reggel pedig tovább indulnak. Az idő telik, a tudás nő, miközben egészen elfeledkezik arról Mai is, hogy mi történt az előző napon, na meg az azelőttin. Csak akkor vágja pofon a tudat, mikor fentről meglátja az Árnyéknak tetsző lovat, s magára is hagyja ennek hevében a leányt. Nem akarja magyarázat nélkül hagyni, de vannak helyzetek, amikor előbb cselekedni kell, s a mellkasa zárjában hevesen verő szíve pont azt jelzi, hogy az a helyzet most van.
Leérve sikerül megnyugtatnia a lovat, s akaratlanul is képek sorakoznak előtte, miszerint Nori is igen nagy bajban lehet. Felhívta rá a figyelmét. Ellentmondott, nem mehet utána, egyszerűen nem teheti meg, hogy mindig minden helyzetben megmenti a saját ostobaságától. Főleg nem mások kárára. Majd a viperája megmenti, úgyis mindig azzal hivalkodik, hogy halhatatlan általa. Ezzel a gondolattal némileg meg is nyugtatja magát, de a hátas sebesülései szemmel láthatóan túlmutatnak azon, amin az ő mágiája segíteni tud. A felsejlő hang irányába néz bánatos ábrázattal. Eleinte jóérzéssel tölti el, hogy amaz is szemrevételezi, de egyre inkább nekikeseredik, amikor szinte kimondja a ló jövőjét. Talán pont ezt kihasználva veszi a bátorságot, hogy egy rettentő magas összeget hallat a segítségéért cserébe. Tudja ám Mai, hogy hogyan működik a világ, de ő maga mindig mélységesen megrendül, ha önzetlenségnek ekkora baj láttán is híján vannak azok, akik segédkezhetnének.*
- Mélyen tisztelt Kurátor uram! Mai Faensa vagyok. Családom és én sűrűn látogatjuk a Mágustornyot, és most van Önhöz először szerencsém, pont egy ilyen szörnyű helyzetben.
*Kezdi a visszafogott bájolgást, majd végigsimít a ló sörényén. Szomorú látvány.*
- A legkedvesebb barátom lova. Talán ő is veszélyben van az ingoványban, hogyha idáig futott szegény Árnyék. Gondolja maradandóak lesznek a sérülései a segítsége ellenére is? *Felsóhajt.* - Az árvaházba, amit vezetek, most fogadtam be egy sánta szamarat. Talán mellette még lehet kellemes élete. Bár ne volna ilyen megterhelő ennyi aranyat kiadni. *Néz továbbra is bánatosan. Az alkudozás képességének híján van, de talán a karizmája segítségére lehet, na nem mintha azon múlna majd a ló élete. Feltett szándéka megmenteni, s ezért fizetni is, ha kell.*
- Ha volna olyan méltányos, hogy csökkenti az árat… Persze megértem az összeget, egy ilyen nagy elme ereje méltán megéri a megfelelő fizetséget. És az ilyen tettek messzire elhallatszanak. Akár be is segíthetnék, hogy egy kissé csökkentsem szegény pára szenvedését én is, az itt megszerzett tudásomat felhasználva. Mit gondol, drága Kurátorom, segítség ez a munkájában?
*Azzal egy kézmozdulatot téve megkísérli, legalább egy fokkal enyhíteni a kínokat, annyival is kevesebb erőbedobással kell működnie a másiknak. Természetesen, ha nem sikerül, betudja annak, hogy itt ez vajmi kevés, na meg az elkeseredettsége sem segít túlzottan.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
*Ciliát megerősíti abban, hogy maradhatnak még egy napot, reggel pedig tovább indulnak. Az idő telik, a tudás nő, miközben egészen elfeledkezik arról Mai is, hogy mi történt az előző napon, na meg az azelőttin. Csak akkor vágja pofon a tudat, mikor fentről meglátja az Árnyéknak tetsző lovat, s magára is hagyja ennek hevében a leányt. Nem akarja magyarázat nélkül hagyni, de vannak helyzetek, amikor előbb cselekedni kell, s a mellkasa zárjában hevesen verő szíve pont azt jelzi, hogy az a helyzet most van.
Leérve sikerül megnyugtatnia a lovat, s akaratlanul is képek sorakoznak előtte, miszerint Nori is igen nagy bajban lehet. Felhívta rá a figyelmét. Ellentmondott, nem mehet utána, egyszerűen nem teheti meg, hogy mindig minden helyzetben megmenti a saját ostobaságától. Főleg nem mások kárára. Majd a viperája megmenti, úgyis mindig azzal hivalkodik, hogy halhatatlan általa. Ezzel a gondolattal némileg meg is nyugtatja magát, de a hátas sebesülései szemmel láthatóan túlmutatnak azon, amin az ő mágiája segíteni tud. A felsejlő hang irányába néz bánatos ábrázattal. Eleinte jóérzéssel tölti el, hogy amaz is szemrevételezi, de egyre inkább nekikeseredik, amikor szinte kimondja a ló jövőjét. Talán pont ezt kihasználva veszi a bátorságot, hogy egy rettentő magas összeget hallat a segítségéért cserébe. Tudja ám Mai, hogy hogyan működik a világ, de ő maga mindig mélységesen megrendül, ha önzetlenségnek ekkora baj láttán is híján vannak azok, akik segédkezhetnének.*
- Mélyen tisztelt Kurátor uram! Mai Faensa vagyok. Családom és én sűrűn látogatjuk a Mágustornyot, és most van Önhöz először szerencsém, pont egy ilyen szörnyű helyzetben.
*Kezdi a visszafogott bájolgást, majd végigsimít a ló sörényén. Szomorú látvány.*
- A legkedvesebb barátom lova. Talán ő is veszélyben van az ingoványban, hogyha idáig futott szegény Árnyék. Gondolja maradandóak lesznek a sérülései a segítsége ellenére is? *Felsóhajt.* - Az árvaházba, amit vezetek, most fogadtam be egy sánta szamarat. Talán mellette még lehet kellemes élete. Bár ne volna ilyen megterhelő ennyi aranyat kiadni. *Néz továbbra is bánatosan. Az alkudozás képességének híján van, de talán a karizmája segítségére lehet, na nem mintha azon múlna majd a ló élete. Feltett szándéka megmenteni, s ezért fizetni is, ha kell.*
- Ha volna olyan méltányos, hogy csökkenti az árat… Persze megértem az összeget, egy ilyen nagy elme ereje méltán megéri a megfelelő fizetséget. És az ilyen tettek messzire elhallatszanak. Akár be is segíthetnék, hogy egy kissé csökkentsem szegény pára szenvedését én is, az itt megszerzett tudásomat felhasználva. Mit gondol, drága Kurátorom, segítség ez a munkájában?
*Azzal egy kézmozdulatot téve megkísérli, legalább egy fokkal enyhíteni a kínokat, annyival is kevesebb erőbedobással kell működnie a másiknak. Természetesen, ha nem sikerül, betudja annak, hogy itt ez vajmi kevés, na meg az elkeseredettsége sem segít túlzottan.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
1032. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-11 13:31:31
Üzenet elküldve: 2025-07-11 13:31:31
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Így neveld a mágusodat//
*Mai közelebbről láthatja, hogy valóban Árnyékról, Nori lováról van szó. Mély karmolásnyomok és harapásnyomok tarkítják hátát és oldalát, szegény pára alig áll a lábán. Reszket. A lány mágiájának hatására az állat megnyugszik és a földre heveredik. Számtalan sebből vérzik, orrából pedig sűrű pára tör elő.*
-Szegény állat, szegény-szegény állat. *Egy apró gnóm lép elő a torony árnyékából, akit sietségében a lány addig nem vett észre. Talán eddig nem is merte megközelíteni a zaklatott hátast.
Méretéhez képest jókora, barna szakállat visel, alatta pedig lila talárt, csak úgy, mint a toronyban ténykedők. Alaposan benne jár a korban, ez ráncaiból rögtön látszik, még ha az őszülés valamilyen úton-módon el is kerülte. Vastag, szarukeretes okulárét visel, amögül vizslatja a lányt és a kiszenvedni igyekvő hátast.*
-A halálán van. *Jelenti ki, miközben bátorkodik még közelebb lépni.*
-Reggel óta itt ténfereg. Ismeri? *Pislog Mai aggódó ábrázata irányába, majd lehajol a lóhoz, hogy szemügyre vegye a sérüléseit.*
-Én a Kurátor vagyok. A Torony kurátora. *Megigazítja pápaszemét.*
-Szegény, szegény pára. Nem, itt bájitalnak már nem veszi hasznát senki. Hmm-hmm. Kihívás lesz, de... Hétszázötven arany... *Motyogja, majd felpislog Maira, mintha igyekezne meggyőződni róla, hogy a lány hallotta őt.*
-Talán... Talán hétszázötven aranyért... Meglehetne menteni. *Megköszörüli torkát, s ezúttal valóban a lányra pillant.*
*Mai közelebbről láthatja, hogy valóban Árnyékról, Nori lováról van szó. Mély karmolásnyomok és harapásnyomok tarkítják hátát és oldalát, szegény pára alig áll a lábán. Reszket. A lány mágiájának hatására az állat megnyugszik és a földre heveredik. Számtalan sebből vérzik, orrából pedig sűrű pára tör elő.*
-Szegény állat, szegény-szegény állat. *Egy apró gnóm lép elő a torony árnyékából, akit sietségében a lány addig nem vett észre. Talán eddig nem is merte megközelíteni a zaklatott hátast.
Méretéhez képest jókora, barna szakállat visel, alatta pedig lila talárt, csak úgy, mint a toronyban ténykedők. Alaposan benne jár a korban, ez ráncaiból rögtön látszik, még ha az őszülés valamilyen úton-módon el is kerülte. Vastag, szarukeretes okulárét visel, amögül vizslatja a lányt és a kiszenvedni igyekvő hátast.*
-A halálán van. *Jelenti ki, miközben bátorkodik még közelebb lépni.*
-Reggel óta itt ténfereg. Ismeri? *Pislog Mai aggódó ábrázata irányába, majd lehajol a lóhoz, hogy szemügyre vegye a sérüléseit.*
-Én a Kurátor vagyok. A Torony kurátora. *Megigazítja pápaszemét.*
-Szegény, szegény pára. Nem, itt bájitalnak már nem veszi hasznát senki. Hmm-hmm. Kihívás lesz, de... Hétszázötven arany... *Motyogja, majd felpislog Maira, mintha igyekezne meggyőződni róla, hogy a lány hallotta őt.*
-Talán... Talán hétszázötven aranyért... Meglehetne menteni. *Megköszörüli torkát, s ezúttal valóban a lányra pillant.*
1031. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-11 13:05:28
Üzenet elküldve: 2025-07-11 13:05:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Nem tegnap volt mikor Mai utoljára befonta a haját. Akkoriban mikor érkezett és vele együtt csak négy árva volt. Mainak több ideje volt velük foglalkozni. Most, hogy szinte tízszer annyian lettek. A közös pillanatok megritkultak. Elmaradtak a reggeli fésülködések Krizával. Persze bánja, mert szereti ha Mai foglalkozik vele. De tudja azt is, nem sajátíthatja ki Mait. A többi árvának is éppen annyira, ha néha nem jobban van szüksége Maira mint neki. Meg aztán, Cilia magának való lányka. El van ő a könyvei, a kertje vagy épp az állatok ellátásával. Így Mainak nem kell fájnia a feje miatta.
Azért képes úgy figyelni Szikra, mert Mai jól forgatja a szavakat, és könnyen átadja a tudást bármelyik könyvből és tekercsből.*
- Holnap reggel talán?
*Veti fel az ötletet, mert azért sokat ő sem akar távol maradni. Deres biztosan betegre aggódja magát már otthon. Vagy ki tudja, élvezi az egyedüllétet, már ha a gyerkőcök éppen nem döntenek úgy, hogy valamelyik gnóm apróságot akarják a hátára ültetni. Mintha egy vad lovat törnének be. Cilia már egyszer lebeszélte őket erről. Deres hatalmas, de nem tűri az ilyesmit. Mai kiválóan tanítja ezt is, hogy Cilia mindig érezze van választása. Így a döntéshozásoktól majd későbbi élete során sem fog megdermedni.
A reggeli végeztével hamar el is merülnek a tanításban. Cilia figyelmesen hallgat, tanul. Minden erejével igyekszik elsajátítani szeme elé tárt igéket. A kézmozdulatokat is amiket a varázslat igényel a legjobb tudása szerint követi. Nem egy mágus tehetség, ez látszódik. De szorgalmas, és kitartó. Ha nem is elsőre, vagy másodjára ejti ki a szavakat helyesen, harmadjára, vagy negyedgyére már közel jár hozzá. Azt sem veszi zokon, hogy Mai egy másik arra járó tanítóra bízza őt. Ha amaz nem is annyira kedvesen és lágyan magyaráz mint Mai.
A mozdulatokat gyakorolva Maira téved a szeme. De inkább csak a riadalmára lesz figyelmes. A hirtelen fordulata Mainak ami benne is felrázza a kétségeket.*
- Mai? Persze itt maradok. Minden. Rendben?
*Végig se tudja mondani Mai oly sebesen iramodik ki a könyvtár szobájából. Cilia pedig nem fog a kérésnek ellent menni. Viszont kíváncsi mi zaklathatta fel Mait ennyire. Elnézést kér a tanító mestertől, és ő maga az ablakhoz siet. Kinéz rajta, és megpillantja a riadt lovát a feketeségnek. Utána pedig látja is felé siető Mait. Riadt tekintettel szemléli a látottakat. Értetlenül. Próbálja összerakni fejében a lehetőségeket. Vajon mi történhetett Norival?*
*Nem tegnap volt mikor Mai utoljára befonta a haját. Akkoriban mikor érkezett és vele együtt csak négy árva volt. Mainak több ideje volt velük foglalkozni. Most, hogy szinte tízszer annyian lettek. A közös pillanatok megritkultak. Elmaradtak a reggeli fésülködések Krizával. Persze bánja, mert szereti ha Mai foglalkozik vele. De tudja azt is, nem sajátíthatja ki Mait. A többi árvának is éppen annyira, ha néha nem jobban van szüksége Maira mint neki. Meg aztán, Cilia magának való lányka. El van ő a könyvei, a kertje vagy épp az állatok ellátásával. Így Mainak nem kell fájnia a feje miatta.
Azért képes úgy figyelni Szikra, mert Mai jól forgatja a szavakat, és könnyen átadja a tudást bármelyik könyvből és tekercsből.*
- Holnap reggel talán?
*Veti fel az ötletet, mert azért sokat ő sem akar távol maradni. Deres biztosan betegre aggódja magát már otthon. Vagy ki tudja, élvezi az egyedüllétet, már ha a gyerkőcök éppen nem döntenek úgy, hogy valamelyik gnóm apróságot akarják a hátára ültetni. Mintha egy vad lovat törnének be. Cilia már egyszer lebeszélte őket erről. Deres hatalmas, de nem tűri az ilyesmit. Mai kiválóan tanítja ezt is, hogy Cilia mindig érezze van választása. Így a döntéshozásoktól majd későbbi élete során sem fog megdermedni.
A reggeli végeztével hamar el is merülnek a tanításban. Cilia figyelmesen hallgat, tanul. Minden erejével igyekszik elsajátítani szeme elé tárt igéket. A kézmozdulatokat is amiket a varázslat igényel a legjobb tudása szerint követi. Nem egy mágus tehetség, ez látszódik. De szorgalmas, és kitartó. Ha nem is elsőre, vagy másodjára ejti ki a szavakat helyesen, harmadjára, vagy negyedgyére már közel jár hozzá. Azt sem veszi zokon, hogy Mai egy másik arra járó tanítóra bízza őt. Ha amaz nem is annyira kedvesen és lágyan magyaráz mint Mai.
A mozdulatokat gyakorolva Maira téved a szeme. De inkább csak a riadalmára lesz figyelmes. A hirtelen fordulata Mainak ami benne is felrázza a kétségeket.*
- Mai? Persze itt maradok. Minden. Rendben?
*Végig se tudja mondani Mai oly sebesen iramodik ki a könyvtár szobájából. Cilia pedig nem fog a kérésnek ellent menni. Viszont kíváncsi mi zaklathatta fel Mait ennyire. Elnézést kér a tanító mestertől, és ő maga az ablakhoz siet. Kinéz rajta, és megpillantja a riadt lovát a feketeségnek. Utána pedig látja is felé siető Mait. Riadt tekintettel szemléli a látottakat. Értetlenül. Próbálja összerakni fejében a lehetőségeket. Vajon mi történhetett Norival?*
1030. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-11 12:17:22
Üzenet elküldve: 2025-07-11 12:17:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*A reggel annak rendje és módja szerint indul. Némi álmatagság, bágyadt beszélgetés, mosakodás. Rövid idő alatt még Cilia haját is újra fonja, ez amolyan rituálé jellegű, ha együtt kezdik a reggelt. Imád vele babrálni, az elmúlt két éjjel pedig nem kedvezett senki fizimiskájának, ahogy a sokáig fennmaradás sem. Mint a szivacs, úgy szívja magába a Kincse a tudást, meglepően jó látni, hogy mennyire oda tud figyelni arra, ami érdekli. A reggeli közben pedig ismét csak szót váltanak.*
- Nem, nem kell mennünk, csak, ha már vágynál vissza. Én is szívesen töltöm itt az időt, talán magam is tanulok valami újat.
*Mosolyog, cseppet sem siettetni akarta a leányzót, de szeretné, ha érezné, hogy semmi nem kényszer és persze dönthet a maradásukat illetően. A könyörgő tekintetre mondjuk akkor is megenyhülne, ha ő maga menni szeretne már, de erről szó sincs. Anviel igen jól helytáll, de azért kihasználni sem szeretné a nevelőt, így nem hatokat kíván itt eltölteni, esetleg csak két-három napot.
Mikor meglátogatják az emeletet, ahol a vízmágiát tudják elsajátítani, ki-ki a maga szintjén, ugyanolyan elánnal oktat, mint eddig. Van egy pont ugyan, ahol az egyik köpenyes tanítótól kér segítséget, mert ő maga sincs tisztában az egyik igével, amit így sikeresen el is sajátít, ezt kihasználva pedig megbízza, hogy foglalkozzon egy cseppet Ciliával, amíg ő is gyakorol. Mikor feláll, hogy kinyújtóztassa tagjait, s az ablakon akarva-akaratlanul, de kitekint, hirtelen leolvad az arcáról a mosoly. A rettegő, tán megvadult állatról ilyen távolságból nehéz megmondani, hogy Árnyék, de a szíve olyan hevesen kezd verni, mintha jelezni akarna, hogy menjen le. A szőkeség felé fordul, s látható is kissé az aggódás a szemeiben.*
- Mindjárt jövök, Drágám, folytasd addig kérlek.
*Persze nem fogja visszaültetni, ha vele tart, de elsősorban örülne, ha nem kellene valami újabb szörnyűséggel szembesülnie a gyereknek. Úgy szeli a fokokat, mintha az ő élete is múlna rajta, majd mikor már tudatosul, hogy az a hátas valóban Nori lova, halk dallamot kezd el fütyülni, hogy nyugodtabb legyen. Nem tudhatja ugyanis, hogy mi érte szegényt. Így közelít hát felé, s ha sikerül a mágia, vagy csak egyszerűen odalépni hozzá, akkor tüzetesen végignéz rajta.*
A varázsló rövid dallamot fütyül el, melynek hatására egy megvadult vagy vadállat szelídségét nyeri el. Ha alkalmas rá, meg is lovagolhatja. A hatás pillanatnyi, így nincs további befolyása a történésekre.
*A reggel annak rendje és módja szerint indul. Némi álmatagság, bágyadt beszélgetés, mosakodás. Rövid idő alatt még Cilia haját is újra fonja, ez amolyan rituálé jellegű, ha együtt kezdik a reggelt. Imád vele babrálni, az elmúlt két éjjel pedig nem kedvezett senki fizimiskájának, ahogy a sokáig fennmaradás sem. Mint a szivacs, úgy szívja magába a Kincse a tudást, meglepően jó látni, hogy mennyire oda tud figyelni arra, ami érdekli. A reggeli közben pedig ismét csak szót váltanak.*
- Nem, nem kell mennünk, csak, ha már vágynál vissza. Én is szívesen töltöm itt az időt, talán magam is tanulok valami újat.
*Mosolyog, cseppet sem siettetni akarta a leányzót, de szeretné, ha érezné, hogy semmi nem kényszer és persze dönthet a maradásukat illetően. A könyörgő tekintetre mondjuk akkor is megenyhülne, ha ő maga menni szeretne már, de erről szó sincs. Anviel igen jól helytáll, de azért kihasználni sem szeretné a nevelőt, így nem hatokat kíván itt eltölteni, esetleg csak két-három napot.
Mikor meglátogatják az emeletet, ahol a vízmágiát tudják elsajátítani, ki-ki a maga szintjén, ugyanolyan elánnal oktat, mint eddig. Van egy pont ugyan, ahol az egyik köpenyes tanítótól kér segítséget, mert ő maga sincs tisztában az egyik igével, amit így sikeresen el is sajátít, ezt kihasználva pedig megbízza, hogy foglalkozzon egy cseppet Ciliával, amíg ő is gyakorol. Mikor feláll, hogy kinyújtóztassa tagjait, s az ablakon akarva-akaratlanul, de kitekint, hirtelen leolvad az arcáról a mosoly. A rettegő, tán megvadult állatról ilyen távolságból nehéz megmondani, hogy Árnyék, de a szíve olyan hevesen kezd verni, mintha jelezni akarna, hogy menjen le. A szőkeség felé fordul, s látható is kissé az aggódás a szemeiben.*
- Mindjárt jövök, Drágám, folytasd addig kérlek.
*Persze nem fogja visszaültetni, ha vele tart, de elsősorban örülne, ha nem kellene valami újabb szörnyűséggel szembesülnie a gyereknek. Úgy szeli a fokokat, mintha az ő élete is múlna rajta, majd mikor már tudatosul, hogy az a hátas valóban Nori lova, halk dallamot kezd el fütyülni, hogy nyugodtabb legyen. Nem tudhatja ugyanis, hogy mi érte szegényt. Így közelít hát felé, s ha sikerül a mágia, vagy csak egyszerűen odalépni hozzá, akkor tüzetesen végignéz rajta.*
A varázsló rövid dallamot fütyül el, melynek hatására egy megvadult vagy vadállat szelídségét nyeri el. Ha alkalmas rá, meg is lovagolhatja. A hatás pillanatnyi, így nincs további befolyása a történésekre.
1029. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-11 11:40:51
Üzenet elküldve: 2025-07-11 11:40:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Nincs gondja a körmöléssel, így aztán amit hall, le is ír, más módon is megjegyezve a hallottakat. De nem, gond ha most épp nincsen kéznél se penna, se papiros. Majd máskor fogja ezt lejegyzetelni magának.*
- Rendben. Köszönöm.
*Válaszolja Mainak, őszinte hálája leolvasható mosolygós arcáról. Ő még talán nem igazán fogta fel, az ilyesfajta taníttatás, pénzügyi körülményeit. De bármi is legyen, biztosan megfogja hálálni ezt Mainak. Valamilyen módon.*
- Jó, téged is elhívhatlak.
*Ugratja végül kuncogva, somolyogva Mait. Kimondhatatlanul hálás Mainak, hogy az élet minden fontos részénél maga mellett tudhatja. Olyan biztonság érzetet nyújtva ezzel Cilinak, amiért úgy érzi a nő mellett bármire képes.
A pironkodás pedig ezzel ha nem is ér véget, de nem fejti ki jobban. Mert igazából ő sem érti ezeket a furcsa érzéseket teljesen. Ha majd képes lesz megfogalmazni őket. Mindenképpen Mai lesz az első aki erről tudni fog. Tryl úgy is csak frászt kapna, ha ezt az érzelmi gubancköteget ráeresztené.*
*Éjszakája meglehetősen pihentető volt, azért is ilyen kába még, mert Mai mellett tudott volna még szunyókálni. Viszont teendőjük akad rendesen, így testének nincs más választása mint behódolni tudatának. Él és mozog, ha nem is friss és üde. De már szemei nem annyira laposak mint felkelése pillantában.*
- Koncentrálás, ige, kézmozdulat. Értem.
*Mondja lassan, tagolva még szemeiből kidörzsölve a maradék álmot. A vizes tálkát vette célba, hogy mellé lépve megmossa arcát. Hátha az enyhén hűvös víz segít abban, hogy felébredjen. Pislog párat, megtörli az arcát, picit rendbe szedi ruháját és készen is áll a mai megpróbáltatásokra.
Mai követi ki a szobából, át egy másikba, ahol más tanoncok is gyülekeznek a terülj terülj asztalka körül. Cilia arcán látható a meglepettség. Nem szokott ő hozzá az ilyesmihez, meg aztán az árvaházban is szerényen esznek. Nem akar messzire kószálni, így Mai mellett marad. Ő sem éppen nagy étkű, de a pogácsa mellett egy finom almát is magához vesz. Szereti a gyümölcs friss izét. Hamar el is ropogtatja azt jóízűen. Szomját pedig egy pohár vízzel oltja.*
- Igen, készen állok.
*Törli le a maradék szaftot az ajkairól, amit az alma hagyott hátra. Hamar fel is takarít maga után és sietős léptekkel ismét Mai oldalán terem.*
- Máris? Még szeretnék tanulni. Egy igét legalább. Szabad?
*Néz fel könyörögve Maira. Tetszik neki a torony, hogy tele van könyvekkel és érdekességekkel. Na meg a helyiség tele finomságokkal sem éppen utolsó. De türtőzteti magát.
Cilia a Mai által kapott tekercsekkel van elfoglalva, hogy azokról az igét megfelelő kiejtésekkel mondja, illetve a kézmozdulatok amiket igényelnek. Így nem lesz képes észlelni mi is folyik az ablakon túl.*
*Nincs gondja a körmöléssel, így aztán amit hall, le is ír, más módon is megjegyezve a hallottakat. De nem, gond ha most épp nincsen kéznél se penna, se papiros. Majd máskor fogja ezt lejegyzetelni magának.*
- Rendben. Köszönöm.
*Válaszolja Mainak, őszinte hálája leolvasható mosolygós arcáról. Ő még talán nem igazán fogta fel, az ilyesfajta taníttatás, pénzügyi körülményeit. De bármi is legyen, biztosan megfogja hálálni ezt Mainak. Valamilyen módon.*
- Jó, téged is elhívhatlak.
*Ugratja végül kuncogva, somolyogva Mait. Kimondhatatlanul hálás Mainak, hogy az élet minden fontos részénél maga mellett tudhatja. Olyan biztonság érzetet nyújtva ezzel Cilinak, amiért úgy érzi a nő mellett bármire képes.
A pironkodás pedig ezzel ha nem is ér véget, de nem fejti ki jobban. Mert igazából ő sem érti ezeket a furcsa érzéseket teljesen. Ha majd képes lesz megfogalmazni őket. Mindenképpen Mai lesz az első aki erről tudni fog. Tryl úgy is csak frászt kapna, ha ezt az érzelmi gubancköteget ráeresztené.*
*Éjszakája meglehetősen pihentető volt, azért is ilyen kába még, mert Mai mellett tudott volna még szunyókálni. Viszont teendőjük akad rendesen, így testének nincs más választása mint behódolni tudatának. Él és mozog, ha nem is friss és üde. De már szemei nem annyira laposak mint felkelése pillantában.*
- Koncentrálás, ige, kézmozdulat. Értem.
*Mondja lassan, tagolva még szemeiből kidörzsölve a maradék álmot. A vizes tálkát vette célba, hogy mellé lépve megmossa arcát. Hátha az enyhén hűvös víz segít abban, hogy felébredjen. Pislog párat, megtörli az arcát, picit rendbe szedi ruháját és készen is áll a mai megpróbáltatásokra.
Mai követi ki a szobából, át egy másikba, ahol más tanoncok is gyülekeznek a terülj terülj asztalka körül. Cilia arcán látható a meglepettség. Nem szokott ő hozzá az ilyesmihez, meg aztán az árvaházban is szerényen esznek. Nem akar messzire kószálni, így Mai mellett marad. Ő sem éppen nagy étkű, de a pogácsa mellett egy finom almát is magához vesz. Szereti a gyümölcs friss izét. Hamar el is ropogtatja azt jóízűen. Szomját pedig egy pohár vízzel oltja.*
- Igen, készen állok.
*Törli le a maradék szaftot az ajkairól, amit az alma hagyott hátra. Hamar fel is takarít maga után és sietős léptekkel ismét Mai oldalán terem.*
- Máris? Még szeretnék tanulni. Egy igét legalább. Szabad?
*Néz fel könyörögve Maira. Tetszik neki a torony, hogy tele van könyvekkel és érdekességekkel. Na meg a helyiség tele finomságokkal sem éppen utolsó. De türtőzteti magát.
Cilia a Mai által kapott tekercsekkel van elfoglalva, hogy azokról az igét megfelelő kiejtésekkel mondja, illetve a kézmozdulatok amiket igényelnek. Így nem lesz képes észlelni mi is folyik az ablakon túl.*
1028. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-10 23:35:56
Üzenet elküldve: 2025-07-10 23:35:56
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Így neveld a mágusodat//
*A Mágustoronyban sosem áll meg az élet. Még akkor sem, ha Abogr mestert jószerivel sosem látni a Toronyban. Megannyi, lila talárt viselő szolgálója sürög-forog, s jó pénzért oktatja azt, ki intellektuálisan bírja még, s van is aranya megfizetni a taníttatás költségeit. Ők szabadon hozzáférnek a le nem zárolt részlegekhez. Hogy mihez kezd a Torony a tengernyi arannyal, az örök és megoldatlan rejtélynek tűnik. Alighanem Abogr mester az egyedüli megmondója.
A reggeli napsütés fényét millió csillogó szikraként veri vissza az álmosan hullámzó víztömeg, mi körbeveszi a hatalmas, lebegő tornyot. Gyönyörű látvány. Ebből a távlatból még a miazmába burkolódzó ingovány is megkapó tud lenni, ha a másik oldalon tekintenek ki. Merthogy az ember ily magasságból reflexszerűen is ki-kipillant az ablakon. Így tesz a reggeli órákban a fiatal elfleányt igazgató Mai is. Ám nem csupán a verőfényben tündöklő tavat láthatja, hanem annak partján egy fekete paripát is. Szegény állat még ily távolságból is látszik, hogy reszket, azonban amíg meg nem közelítik, aligha láthatják, hogy sérült vagy beteg-e.*
*A Mágustoronyban sosem áll meg az élet. Még akkor sem, ha Abogr mestert jószerivel sosem látni a Toronyban. Megannyi, lila talárt viselő szolgálója sürög-forog, s jó pénzért oktatja azt, ki intellektuálisan bírja még, s van is aranya megfizetni a taníttatás költségeit. Ők szabadon hozzáférnek a le nem zárolt részlegekhez. Hogy mihez kezd a Torony a tengernyi arannyal, az örök és megoldatlan rejtélynek tűnik. Alighanem Abogr mester az egyedüli megmondója.
A reggeli napsütés fényét millió csillogó szikraként veri vissza az álmosan hullámzó víztömeg, mi körbeveszi a hatalmas, lebegő tornyot. Gyönyörű látvány. Ebből a távlatból még a miazmába burkolódzó ingovány is megkapó tud lenni, ha a másik oldalon tekintenek ki. Merthogy az ember ily magasságból reflexszerűen is ki-kipillant az ablakon. Így tesz a reggeli órákban a fiatal elfleányt igazgató Mai is. Ám nem csupán a verőfényben tündöklő tavat láthatja, hanem annak partján egy fekete paripát is. Szegény állat még ily távolságból is látszik, hogy reszket, azonban amíg meg nem közelítik, aligha láthatják, hogy sérült vagy beteg-e.*
1027. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-10 18:28:00
Üzenet elküldve: 2025-07-10 18:28:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Jegyzetelni van lehetősége a lánynak, ha szeretne, de most inkább az elméjét kell dolgoztatni, így Mai sem gondol arra, hogy tekercset és pennát vegyen elő. Sosem zavarta, ha el kell ismételnie valamit, így majd a későbbiekben nagyon szívesen megteszi ezt, ha le szeretné írni a dolgokat az elf.*
- Ha eleget tanulsz és fejleszted a képességeidet, képes leszel rá, ebben biztos vagyok. A szakrális mágiához kevéssé értek, de az elementárisban segítek, ahogy csak tudok. De tényleg fogadd el, hogy nem azonnal fog menni minden. Gyerek kezébe valóban nem való, de te már nem vagy olyan apró. Így néhány igét meg fogok neked tanítani, ami a hasznodra válhat. Aztán kijárod szépen az utad, én pedig melletted leszek benne.
*Az hagyján, hogy nem könnyű, de még drága is. Persze sosem sajnálná arra a pénzét Mai, hogy tehetséget gondozzon, főleg, mert szinte a lányának tekinti a szőkeséget. Van, amit ő is át tud adni majd, de a templomi taníttatás valószínűleg már belekerül némi aranyba. Ezért is szeretne vele menni az elején. Nem tudja, hogyan megy ez ott.*
- Deres is mehet. Ha beengedik. *Felnevet, majd szorongatja a kis Kincsét, igazán kiélvezve most ezeket a pillanatokat.* - De azért remélem engem hívsz magaddal. *Tudja ám, hogy játszadozik a leány, de jobb nem ráerőltetni magát. Viszont lehet még szóba sem állnának vele. Nem kicsi már, de láthatóan gyerek.*
- Csak sejtelmeim vannak.
*Zárja rövidre a beszélgetést, hiszen pironkodik Cilia. Ha többet akar erről diskurálni, akkor pedig osztatlan figyelme úgyis az övé. Úgy, ahogy a majdnem áttanult éjjel egészében is.*
*A reggeli ébredés nem kevéssé idilli, mint az elmúlt nap. Látja ám, hogy alig tért még észhez Cili, meghagyja neki persze az időt arra, hogy ténylegesen felébredjen, de aztán készülődésbe kezdenek mindketten.*
- A koncentrációt gyakoroljuk továbbra is, de szerintem ma már megpróbálkozhatunk egy egyszerű igével. Persze ahhoz is el kell sajátítani a megfelelő szavakat, kézmozdulatot.
* Később a reggeli ugyanolyan varázslatos, mint itt minden. Mágiának tudja be azt is, hogy mindig van friss élelmiszer, noha ő csak egy pohár teát és egyetlen szem pogácsát vesz magához a látszat kedvéért. Még az a furcsán beszédes lány mutatta meg neki először, hogy itt tényleg minden van egy helyiségben. Akár kagyló is.*
- Ha végeztél mehetünk is gyakorolni. De szólj, ha már mennél vissza a városba, semmi nem kötelező. Ott is tudjuk folytatni, de itt hangulatosabb belekezdeni az egész folyamatba.
*Jegyzetelni van lehetősége a lánynak, ha szeretne, de most inkább az elméjét kell dolgoztatni, így Mai sem gondol arra, hogy tekercset és pennát vegyen elő. Sosem zavarta, ha el kell ismételnie valamit, így majd a későbbiekben nagyon szívesen megteszi ezt, ha le szeretné írni a dolgokat az elf.*
- Ha eleget tanulsz és fejleszted a képességeidet, képes leszel rá, ebben biztos vagyok. A szakrális mágiához kevéssé értek, de az elementárisban segítek, ahogy csak tudok. De tényleg fogadd el, hogy nem azonnal fog menni minden. Gyerek kezébe valóban nem való, de te már nem vagy olyan apró. Így néhány igét meg fogok neked tanítani, ami a hasznodra válhat. Aztán kijárod szépen az utad, én pedig melletted leszek benne.
*Az hagyján, hogy nem könnyű, de még drága is. Persze sosem sajnálná arra a pénzét Mai, hogy tehetséget gondozzon, főleg, mert szinte a lányának tekinti a szőkeséget. Van, amit ő is át tud adni majd, de a templomi taníttatás valószínűleg már belekerül némi aranyba. Ezért is szeretne vele menni az elején. Nem tudja, hogyan megy ez ott.*
- Deres is mehet. Ha beengedik. *Felnevet, majd szorongatja a kis Kincsét, igazán kiélvezve most ezeket a pillanatokat.* - De azért remélem engem hívsz magaddal. *Tudja ám, hogy játszadozik a leány, de jobb nem ráerőltetni magát. Viszont lehet még szóba sem állnának vele. Nem kicsi már, de láthatóan gyerek.*
- Csak sejtelmeim vannak.
*Zárja rövidre a beszélgetést, hiszen pironkodik Cilia. Ha többet akar erről diskurálni, akkor pedig osztatlan figyelme úgyis az övé. Úgy, ahogy a majdnem áttanult éjjel egészében is.*
*A reggeli ébredés nem kevéssé idilli, mint az elmúlt nap. Látja ám, hogy alig tért még észhez Cili, meghagyja neki persze az időt arra, hogy ténylegesen felébredjen, de aztán készülődésbe kezdenek mindketten.*
- A koncentrációt gyakoroljuk továbbra is, de szerintem ma már megpróbálkozhatunk egy egyszerű igével. Persze ahhoz is el kell sajátítani a megfelelő szavakat, kézmozdulatot.
* Később a reggeli ugyanolyan varázslatos, mint itt minden. Mágiának tudja be azt is, hogy mindig van friss élelmiszer, noha ő csak egy pohár teát és egyetlen szem pogácsát vesz magához a látszat kedvéért. Még az a furcsán beszédes lány mutatta meg neki először, hogy itt tényleg minden van egy helyiségben. Akár kagyló is.*
- Ha végeztél mehetünk is gyakorolni. De szólj, ha már mennél vissza a városba, semmi nem kötelező. Ott is tudjuk folytatni, de itt hangulatosabb belekezdeni az egész folyamatba.
1026. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-10 11:28:26
Üzenet elküldve: 2025-07-10 11:28:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Olthatatlan tudás szomjára sokan ráunnak, elég hamar. Pont emiatt is kedveli Mait. Végtelen türelme és nagy tudása kordában tudja tartani Cilia válaszokra éhező elméjét. Pont azt adja meg a lánynak amit szeretne, de alaposan meg kell érte küzdeni. Egyenes válaszokat ad, de sokszor azt kérdésekben öltöztetve, hogy Cilia magától jöjjön rá a válaszokra. Így a tanulás még kimerítőbb az elmének, viszont jobban megedződik. És így a sok energiával megáldott elf kisasszony is képes kifáradni.
Most sajnálja nem talál semmit amin jegyzetelni tudna. A könyvekre meg véletlenül sem jut eszébe írni bármit is. A végén az itt lévő mágusok békává változtatnák, ha akár egy tinta pacát hagyna bármelyik tekercs hátlapján.
Így hát figyel, szorgalmasan hallgat.*
- Luninari is mondta, hogy a mágia nem gyerek kezébe való. De szerinted én képes leszek rájuk? Már mint, amit anya is tudott?
*Néz végig magán, még kezeit is felemeli, azokra kérdően tekint. Eszébe jut az a sok beteg aki édesanyja kezei között lábadozott napokon keresztül. A hála az arcukon, az a szép ragyogó mosoly. Leírhatatlan volt akkor is számára. Csodálattal tekintett édesanyja munkásságára. Szeretné, ha legalább arra méltó lenne, hogy a lábnyomait kövesse.*
- Értem, ígérem vigyázni fogok.
*Válaszolja Mai óva intésére. Mait sem látta soha varázsolni a hétköznapokban. Pedig biztosra véli megkönnyíthette volna az árvaházban lévő teendők nagy részét. Mint amikor Luninari a szikrapattintó mágiát alkalmazta a konyhában főzéseik során.*
- Deressel?
*Mosolyog sandán, már ha ez elég feltétel Mai számára. De szívesen elmenne oda Trylnorral is. Viszont van egy olyan érzése a fiú hamar halálra unná magát a hatalmas falak között.
Amint mond, nem üres szavak. Visszagondolva, így már érti miért voltak olyan érzései Mai iránt. Hogy azt akarta édesanyjának szólítsa. Mert tudatalattija rá emlékeztette.
Maival együtt kacag fel kérdését követően. Persze enyhén pironkodva, mosolyogva válaszol rá.*
- Úgy gondolod?
*Kulcsolja össze tenyerét, és pironkodva illegeti magát zavarában. Azt tudja, hogy Trylnorral imád időt tölteni. Legyen az csendes, zajos, dolgos. Már az is elég ha csak maga mellett tudja. Azt viszont sajnálja, hogy a fiú csak álmában tudja kimutatni az iránta érzett közeledést. Azzal, hogy szorosan mindig magához öleli amikor együtt alszanak.
A hosszú, órákon át tartó tanulás meghozza az eredményét. A kis elf teljesen kimerülve szuszog békésen Mai karjai között.*
*Amíg Mai nem kezdi el fejét simogatni, addig a nő mocorgására fel sem ébredne. Amint megérzi a nő érintését a kobakján. Nyakát behúzva, karjait lassan lustán a magasba emelve kezd el nyújtózkodni. Szemeivel hunyorogva néz körbe.*
- Jó reggelt.
*Feleli még lustán. A mágia tanulás sokkalta jobban kimerítette őt mint gondolta. Amit amúgy meglehetősen jól esett neki. Rég érzett már ilyesmit.*
- Ma mit tanulunk Mai, folytatjuk azt amit tegnap?
*Kérdezi még szemeit dörzsölve, de már bizonytalan mozdulatokkal kezd el kikelni az ágyból. Enyhén jobbra és balra dülöngélve. Fáradhatatlan kis lelke készen áll, míg teste alig tudta felfogni, hogy máris reggel van.*
*Olthatatlan tudás szomjára sokan ráunnak, elég hamar. Pont emiatt is kedveli Mait. Végtelen türelme és nagy tudása kordában tudja tartani Cilia válaszokra éhező elméjét. Pont azt adja meg a lánynak amit szeretne, de alaposan meg kell érte küzdeni. Egyenes válaszokat ad, de sokszor azt kérdésekben öltöztetve, hogy Cilia magától jöjjön rá a válaszokra. Így a tanulás még kimerítőbb az elmének, viszont jobban megedződik. És így a sok energiával megáldott elf kisasszony is képes kifáradni.
Most sajnálja nem talál semmit amin jegyzetelni tudna. A könyvekre meg véletlenül sem jut eszébe írni bármit is. A végén az itt lévő mágusok békává változtatnák, ha akár egy tinta pacát hagyna bármelyik tekercs hátlapján.
Így hát figyel, szorgalmasan hallgat.*
- Luninari is mondta, hogy a mágia nem gyerek kezébe való. De szerinted én képes leszek rájuk? Már mint, amit anya is tudott?
*Néz végig magán, még kezeit is felemeli, azokra kérdően tekint. Eszébe jut az a sok beteg aki édesanyja kezei között lábadozott napokon keresztül. A hála az arcukon, az a szép ragyogó mosoly. Leírhatatlan volt akkor is számára. Csodálattal tekintett édesanyja munkásságára. Szeretné, ha legalább arra méltó lenne, hogy a lábnyomait kövesse.*
- Értem, ígérem vigyázni fogok.
*Válaszolja Mai óva intésére. Mait sem látta soha varázsolni a hétköznapokban. Pedig biztosra véli megkönnyíthette volna az árvaházban lévő teendők nagy részét. Mint amikor Luninari a szikrapattintó mágiát alkalmazta a konyhában főzéseik során.*
- Deressel?
*Mosolyog sandán, már ha ez elég feltétel Mai számára. De szívesen elmenne oda Trylnorral is. Viszont van egy olyan érzése a fiú hamar halálra unná magát a hatalmas falak között.
Amint mond, nem üres szavak. Visszagondolva, így már érti miért voltak olyan érzései Mai iránt. Hogy azt akarta édesanyjának szólítsa. Mert tudatalattija rá emlékeztette.
Maival együtt kacag fel kérdését követően. Persze enyhén pironkodva, mosolyogva válaszol rá.*
- Úgy gondolod?
*Kulcsolja össze tenyerét, és pironkodva illegeti magát zavarában. Azt tudja, hogy Trylnorral imád időt tölteni. Legyen az csendes, zajos, dolgos. Már az is elég ha csak maga mellett tudja. Azt viszont sajnálja, hogy a fiú csak álmában tudja kimutatni az iránta érzett közeledést. Azzal, hogy szorosan mindig magához öleli amikor együtt alszanak.
A hosszú, órákon át tartó tanulás meghozza az eredményét. A kis elf teljesen kimerülve szuszog békésen Mai karjai között.*
*Amíg Mai nem kezdi el fejét simogatni, addig a nő mocorgására fel sem ébredne. Amint megérzi a nő érintését a kobakján. Nyakát behúzva, karjait lassan lustán a magasba emelve kezd el nyújtózkodni. Szemeivel hunyorogva néz körbe.*
- Jó reggelt.
*Feleli még lustán. A mágia tanulás sokkalta jobban kimerítette őt mint gondolta. Amit amúgy meglehetősen jól esett neki. Rég érzett már ilyesmit.*
- Ma mit tanulunk Mai, folytatjuk azt amit tegnap?
*Kérdezi még szemeit dörzsölve, de már bizonytalan mozdulatokkal kezd el kikelni az ágyból. Enyhén jobbra és balra dülöngélve. Fáradhatatlan kis lelke készen áll, míg teste alig tudta felfogni, hogy máris reggel van.*
1025. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-10 09:29:05
Üzenet elküldve: 2025-07-10 09:29:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Igen sok kérdése van a fiatal elfnek, ahogy neki is rengeteg van állandóan. Kedvesen mosolyog, szinte mindvégig, amíg válaszol, magyaráz, vagy épp a leányt hallgatja. Különösen sokakat idegesít a rengeteg kérdés, de ő sem szokta magát visszafogni, ebben a helyzetben pedig nem is kell.*
- Sok mindenen múlik. Úgy gondolom vannak dolgok, amikhez érettebbnek, tudatosabbnak kell lenni és bizonyos képességeid is fejlettebbek kell legyenek. De tudod, minden tanulható és fejleszthető, de mindenkinek megvannak a maga határai. Ha most még nem is menne neked egy erősebb varázslat, később biztosan fog, ha beleteszed a kellő energiát. Szóval, igen vannak könnyebbek és bonyolultabbak. A könnyebbek, ha így nevezzük, kevesebb manát is vesznek ki belőled, a nehezebbek pedig igen könnyen kimerítik a tartalékaidat. Igényli így is a megfelelő tudást és koncentrációt, de fokozatosan kell haladni és nem túl gyors a tanulási folyamat. *Azt már nem teszi hozzá, hogy ő maga egy esztendő alatt többet ért el, mint azt gondolni lehetett, de mágus családból érkezve ez talán nem is olyan nagy dolog.*
- Cserbenhagyhat egy gyengébbnek nevezett varázslat is. Ha nincs elég manád, ha nem vagy elég koncentrált, ha megzavarnak közben, ha nem tudod használni a kezed, vagy a hangod, amit az adott ige megkövetel… szóval nem szabad csak a mágiára hagyatkozni, de igen nagy segítség. És igen nagy meglepetés azoknak, akik nem tudnak róla, hogy űzöd, úgyhogy ha egy mód van rá, ne hivalkodj majd vele. Dicséretes dolog, de ha egyszer általa kell megvédd magad, a meglepetés ereje nagyobb.
*Nem hiába nem tudja Grael sem, hogy mire képes. Talán némi bazári trükköt sejthet, de azt, hogy ha bezárná, ő játszi könnyedséggel szabadulna ki, vagy netán piszok könnyen felgyújthatná egy mozdulattal, az már nem.
Az istenek kérdését átrágták, amennyire lehetett, a templom viszont ismét csillogást visz a zöld szemekbe.*
- Természetesen elmehetsz, de kérlek ne egyedül.
*Eddig furcsán jól érintette, mikor anyjának hívta őt Cilia, most pedig az, hogy hozzá hasonlítja. Pótolni sosem tudja majd, de egyengetheti úgy az útját, mintha valóban az anyja lenne. És felébred benne a szándék, hogy talán ez is a sorsuk, ezért találkoztak. Végigsimít a fonott tincseken.*
- Ez igen nagy dicséret tőled.
*Felnevet a szerelmi kérdésen.*
- Ó jaj, azért az sem olyan könnyű ige ám. Nem jó vele játszadozni. De hát, benned nem nagyon kell már ezt felébreszteni és a fiúban sem, ha jól látom a jeleket. *Most már cinkos a mosolya. Persze ellenérzése megmaradt, de a tiltás csak azt hozná, hogy még inkább tiltott dolgokat akarjanak.
Hosszú órákat fektet még a tanításba, hogy aztán kimerülve feküdjenek le. Egyértelmű, hogy a lánnyal alszik, szorosan magához is vonja, egészen addig el sem engedi, amíg meg nem virrad. Őszintén kíváncsi fog-e sikerülni neki egy egyszerűbb ige, de nem vár el sokat, hosszú napok-hatok munkája is lehet ez. A jégkékekkel pislog a leányra, s finoman simogatja annak kobakját.*
- Jó reggelt, Kincsem! Reggelizzünk és folytassuk a tanulást. *Persze nem akar hosszan elmaradni az árvaházból sem, de egy kis időt még lopna maguknak, mielőtt visszaindulnának.*
*Igen sok kérdése van a fiatal elfnek, ahogy neki is rengeteg van állandóan. Kedvesen mosolyog, szinte mindvégig, amíg válaszol, magyaráz, vagy épp a leányt hallgatja. Különösen sokakat idegesít a rengeteg kérdés, de ő sem szokta magát visszafogni, ebben a helyzetben pedig nem is kell.*
- Sok mindenen múlik. Úgy gondolom vannak dolgok, amikhez érettebbnek, tudatosabbnak kell lenni és bizonyos képességeid is fejlettebbek kell legyenek. De tudod, minden tanulható és fejleszthető, de mindenkinek megvannak a maga határai. Ha most még nem is menne neked egy erősebb varázslat, később biztosan fog, ha beleteszed a kellő energiát. Szóval, igen vannak könnyebbek és bonyolultabbak. A könnyebbek, ha így nevezzük, kevesebb manát is vesznek ki belőled, a nehezebbek pedig igen könnyen kimerítik a tartalékaidat. Igényli így is a megfelelő tudást és koncentrációt, de fokozatosan kell haladni és nem túl gyors a tanulási folyamat. *Azt már nem teszi hozzá, hogy ő maga egy esztendő alatt többet ért el, mint azt gondolni lehetett, de mágus családból érkezve ez talán nem is olyan nagy dolog.*
- Cserbenhagyhat egy gyengébbnek nevezett varázslat is. Ha nincs elég manád, ha nem vagy elég koncentrált, ha megzavarnak közben, ha nem tudod használni a kezed, vagy a hangod, amit az adott ige megkövetel… szóval nem szabad csak a mágiára hagyatkozni, de igen nagy segítség. És igen nagy meglepetés azoknak, akik nem tudnak róla, hogy űzöd, úgyhogy ha egy mód van rá, ne hivalkodj majd vele. Dicséretes dolog, de ha egyszer általa kell megvédd magad, a meglepetés ereje nagyobb.
*Nem hiába nem tudja Grael sem, hogy mire képes. Talán némi bazári trükköt sejthet, de azt, hogy ha bezárná, ő játszi könnyedséggel szabadulna ki, vagy netán piszok könnyen felgyújthatná egy mozdulattal, az már nem.
Az istenek kérdését átrágták, amennyire lehetett, a templom viszont ismét csillogást visz a zöld szemekbe.*
- Természetesen elmehetsz, de kérlek ne egyedül.
*Eddig furcsán jól érintette, mikor anyjának hívta őt Cilia, most pedig az, hogy hozzá hasonlítja. Pótolni sosem tudja majd, de egyengetheti úgy az útját, mintha valóban az anyja lenne. És felébred benne a szándék, hogy talán ez is a sorsuk, ezért találkoztak. Végigsimít a fonott tincseken.*
- Ez igen nagy dicséret tőled.
*Felnevet a szerelmi kérdésen.*
- Ó jaj, azért az sem olyan könnyű ige ám. Nem jó vele játszadozni. De hát, benned nem nagyon kell már ezt felébreszteni és a fiúban sem, ha jól látom a jeleket. *Most már cinkos a mosolya. Persze ellenérzése megmaradt, de a tiltás csak azt hozná, hogy még inkább tiltott dolgokat akarjanak.
Hosszú órákat fektet még a tanításba, hogy aztán kimerülve feküdjenek le. Egyértelmű, hogy a lánnyal alszik, szorosan magához is vonja, egészen addig el sem engedi, amíg meg nem virrad. Őszintén kíváncsi fog-e sikerülni neki egy egyszerűbb ige, de nem vár el sokat, hosszú napok-hatok munkája is lehet ez. A jégkékekkel pislog a leányra, s finoman simogatja annak kobakját.*
- Jó reggelt, Kincsem! Reggelizzünk és folytassuk a tanulást. *Persze nem akar hosszan elmaradni az árvaházból sem, de egy kis időt még lopna maguknak, mielőtt visszaindulnának.*
1024. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-08 17:46:40
Üzenet elküldve: 2025-07-08 17:46:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Édesanyja nem véletlenül vesztegette vele az idejét, illetve a felfogadott tanárok sem dísznek voltak náluk. Lányának megfelelő jövőt akart biztosítani édesanyja. Amit látszólagosan egész szépen elért. Viszont mostantól Cilián áll, illetve Main. Merre terelgeti a fogékony elmét az életben.
Annyi biztos, Cilian látszik az elhatározottság a tanulás felé. Ez bizonyosan jó jel, hogy megbízható. Viszont semmi nem garantálja, hogy ne csábuljon el, szíve csücskének és bele menjen egy két rosszaságba. Elvégre még fiatal jár neki a szórakozás. A munkát már így is elvégzi az árvaház körül becsületesen.
Mai magyarázatát figyelmesen hallgatja, okosan bólogat mellé jelét adva annak megérti.*
- Értem. De Mai, vannak könnyebb és bonyolultabbak igaz? A könnyebb varázslatok is cserben tudnak hagyni ugyan úgy, mint a bonyolultabbak? Vagy ritkábban?
*Ha már úgy is a mágiát kezdik kitárgyalni. Nem rest feltenni kérdéseit. Mert azért az alapokról tanult valamit, nem jelenti azt, hogy mindent tud. Még távolról sem.
Arról nem is beszélve, szemtanúja volt annak, édesanyja mikor használta Eeyrtől kapott hatalmát a sebek gyógyításában, és mikor engedte meg a testnek, hogy küzdjön egyedül ellene. Eeyr szívesen megosztja azokkal hatalmát, akik érdemesek rá, és segíteni akarnak. De nem fogja helyettük elvégezni a feladatokat. Ezért is tanította meg őt miképpen bánjon a betegekkel, és mi tévő legyen különböző esetekben.*
-Nem egészen. Apu beszélt még néha Teysusról. De nem tanított róla sokat. Azt inkább anyára bízta.
*Továbbra is ott van száján az az enyhén fájdalmas nosztalgikus mosoly. Ahogy egyre több apróbb kép villan be szüleiről. Hiányoznak számára. De most már legalább emlékszik rájuk. Arcukra, nevetésükre, és hangjukra. Reméli, sosem felejti el őket újra.*
- OH a templom? Elmehetek majd oda akkor? Furcsa, sosem jártam ott, még akkor sem amikor Deressel jártam az utcákat.
*Rázza meg értetlenül a fejét. Furcsa, hogy ez az emlékezet kiesés, mit művelt vele. Teljesen elfeledtette vele hívő énjét.
Története után Mai szorosan magához öleli. Amit természetesen nem ellenez. Most kifejezetten jól esik neki.*
- Köszönöm. Anyu biztosan kedvelt volna téged. Hasonlítasz rá picit.
*Mondja miközben még elmerül az ölelésben. Jobb is, mert így legalább van ideje picit összeszednie magát. Eltávolodva a nőtől, megdörzsöli picit szemét amiben könnyen gyülekeztek volna. Most nem akarj elrontani, ezt a szép pillanatot.*
- De sok mindent! Várj. Szerelmét ébreszteni? Megtanítod azt nekem?
*Kérdezi picit cinkosan mosolyogva. Későbbiek során biztos hasznos varázslat lenne számára. Bár lehet Trylre csak elvesztegetett mana lenne. Viszont jó lenne kihozni a hős szerelmest a fiúból, már csak a vicc kedvéért is.*
- Jövök.
*Mondja lelkesen, és siet is Mai után bármerre is menjen. Nem fáradt ő, legalább is a gyakorlatok elején biztosan nem. Majd csupán az órák elteltével lesz látható a lányon a kimerülés első apró jelei. Apró ásítások, laposabb pislogás. Viszont konokul marad. Egészen addig, amíg egy becsukott szemes koncentrációs gyakorlatnál. Fáradt okos feje, hirtelen előre bukik. Ő pedig felriadva néz körbe, mi is történt. Ez már a kimerülés végső jele.
Jelez is Mainak, hogy számára ennyi elég is volt. Becsukja maga előtt könyvet. Ám a helyére nem viszi vissza. Lehet másnap úgy is itt fogják folytatni.
Követi Mait vissza a szobába, ahol egy gyors tisztálkodás után, be is bújik az ágyba.*
- Mai, aludhatunk együtt?
*Kérdezi meg szerényen. Nem olyan kicsi már mint Rellan. De attól függetlenül szeret Maival aludni. A nő karjaiban mindig biztonságban érzi magát. Viszont, látszik ebből ma már nem lesz több mesélés. Cilia amint ágyba bújik, hamar elnyomja őt az álom a nő karjaiban. Már ha persze megengedte ezt neki. Úgy szuszog mint egy apró medvebocs. Meglehetősen békésen.*
*Édesanyja nem véletlenül vesztegette vele az idejét, illetve a felfogadott tanárok sem dísznek voltak náluk. Lányának megfelelő jövőt akart biztosítani édesanyja. Amit látszólagosan egész szépen elért. Viszont mostantól Cilián áll, illetve Main. Merre terelgeti a fogékony elmét az életben.
Annyi biztos, Cilian látszik az elhatározottság a tanulás felé. Ez bizonyosan jó jel, hogy megbízható. Viszont semmi nem garantálja, hogy ne csábuljon el, szíve csücskének és bele menjen egy két rosszaságba. Elvégre még fiatal jár neki a szórakozás. A munkát már így is elvégzi az árvaház körül becsületesen.
Mai magyarázatát figyelmesen hallgatja, okosan bólogat mellé jelét adva annak megérti.*
- Értem. De Mai, vannak könnyebb és bonyolultabbak igaz? A könnyebb varázslatok is cserben tudnak hagyni ugyan úgy, mint a bonyolultabbak? Vagy ritkábban?
*Ha már úgy is a mágiát kezdik kitárgyalni. Nem rest feltenni kérdéseit. Mert azért az alapokról tanult valamit, nem jelenti azt, hogy mindent tud. Még távolról sem.
Arról nem is beszélve, szemtanúja volt annak, édesanyja mikor használta Eeyrtől kapott hatalmát a sebek gyógyításában, és mikor engedte meg a testnek, hogy küzdjön egyedül ellene. Eeyr szívesen megosztja azokkal hatalmát, akik érdemesek rá, és segíteni akarnak. De nem fogja helyettük elvégezni a feladatokat. Ezért is tanította meg őt miképpen bánjon a betegekkel, és mi tévő legyen különböző esetekben.*
-Nem egészen. Apu beszélt még néha Teysusról. De nem tanított róla sokat. Azt inkább anyára bízta.
*Továbbra is ott van száján az az enyhén fájdalmas nosztalgikus mosoly. Ahogy egyre több apróbb kép villan be szüleiről. Hiányoznak számára. De most már legalább emlékszik rájuk. Arcukra, nevetésükre, és hangjukra. Reméli, sosem felejti el őket újra.*
- OH a templom? Elmehetek majd oda akkor? Furcsa, sosem jártam ott, még akkor sem amikor Deressel jártam az utcákat.
*Rázza meg értetlenül a fejét. Furcsa, hogy ez az emlékezet kiesés, mit művelt vele. Teljesen elfeledtette vele hívő énjét.
Története után Mai szorosan magához öleli. Amit természetesen nem ellenez. Most kifejezetten jól esik neki.*
- Köszönöm. Anyu biztosan kedvelt volna téged. Hasonlítasz rá picit.
*Mondja miközben még elmerül az ölelésben. Jobb is, mert így legalább van ideje picit összeszednie magát. Eltávolodva a nőtől, megdörzsöli picit szemét amiben könnyen gyülekeztek volna. Most nem akarj elrontani, ezt a szép pillanatot.*
- De sok mindent! Várj. Szerelmét ébreszteni? Megtanítod azt nekem?
*Kérdezi picit cinkosan mosolyogva. Későbbiek során biztos hasznos varázslat lenne számára. Bár lehet Trylre csak elvesztegetett mana lenne. Viszont jó lenne kihozni a hős szerelmest a fiúból, már csak a vicc kedvéért is.*
- Jövök.
*Mondja lelkesen, és siet is Mai után bármerre is menjen. Nem fáradt ő, legalább is a gyakorlatok elején biztosan nem. Majd csupán az órák elteltével lesz látható a lányon a kimerülés első apró jelei. Apró ásítások, laposabb pislogás. Viszont konokul marad. Egészen addig, amíg egy becsukott szemes koncentrációs gyakorlatnál. Fáradt okos feje, hirtelen előre bukik. Ő pedig felriadva néz körbe, mi is történt. Ez már a kimerülés végső jele.
Jelez is Mainak, hogy számára ennyi elég is volt. Becsukja maga előtt könyvet. Ám a helyére nem viszi vissza. Lehet másnap úgy is itt fogják folytatni.
Követi Mait vissza a szobába, ahol egy gyors tisztálkodás után, be is bújik az ágyba.*
- Mai, aludhatunk együtt?
*Kérdezi meg szerényen. Nem olyan kicsi már mint Rellan. De attól függetlenül szeret Maival aludni. A nő karjaiban mindig biztonságban érzi magát. Viszont, látszik ebből ma már nem lesz több mesélés. Cilia amint ágyba bújik, hamar elnyomja őt az álom a nő karjaiban. Már ha persze megengedte ezt neki. Úgy szuszog mint egy apró medvebocs. Meglehetősen békésen.*
1023. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-08 09:37:45
Üzenet elküldve: 2025-07-08 09:37:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Helyeslően bólint, amikor a kis elf sorolni kezdi az elementáris mágia ágait. Lászik, hogy van némi tudása a témával kapcsolatban, de ha nem is a nulláról kell kezdeni, azért lesz mit tanítania neki. Ennek módfelett örül, hiszen egyik kedvenc tevékenysége a tanulás mellett a tanítás.
Hamar eltéríti a tűz dolgáról a leányt. Lesz idő, hogy szívesen tanítja meg majd neki, de még fel kell mérnie a terepet, hogy újonnan visszakapott emlékei inkább fegyelmezettebbé, avagy sokkal csíntalanabbá teszi majd őt. Az elsőre tippel, persze reméli nem veszik ki belőle semmi a gyermeki valójából. Kifejezetten szereti a másik hecceit, na meg játékosságát.*
- Nem is olyan nehéz varázslat az. Persze anélkül nem megy, hogy ne tudnál megfelelően koncentrálni, és az erődet összpontosítani. Eleinte a könnyedebb igék is igen nehéznek tűnnek, de sokkalta egyszerűbben tudod majd később előcsalni magadból. De véges az erő! Nem szabad csak a mágiára hagyatkozni, mert olykor cserben is hagyhat, ha nem megfelelőek a körülmények, vagy kimerültél. *Mait szerencsére még sosem hagyta cserben, de fel van rá készülve, hogy megtörténhet. Csak azt reméli, hogy nem egy olyan szituációban történik ez majd meg, ahol nem tud mással védekezni, vagy cselekedni. Semmi máshoz nem ért ugyanis, csak a szavak forgatásához és az igékhez. Ezek híján igen védtelen.*
- Azért kérdeztem Teysust, mert sokan őt is követik, így az ő mágiát is tudják használni, ha ő is úgy akarja. De ezek szerint a családod kizárólag Eeyr tanait követi. *Mosolyog, bár ha őt kérdeznék egyik istenséget sem tudná igazán jónak, vagy rossznak nevezni. Saját szájíz szerint forgatva Eeyr tanait is lehet igen nagy károkat okozni. De ezt a gondolatmenetet meghagyja magának.*
- A Templomban sokat tudnak segíteni majd neked az élet és áldás mágiával kapcsolatban. Én nem akarok valótlanságokat mondani róla. *Talán jobb is. Eztán figyelmesen hallgatja a kis történetet, s végig is simít Cilia mellkasán, majd magához húzza őt kissé.*
- Mágiával mentett meg? Édesem, nagyon szerettek téged, ebben biztos vagyok. Most már visszakaptad az emlékeid, én pedig segítek neked mindenben, hogy önzetlen és okos felnőtté válj. *Szeretne ígéreteket tenni, hogy sosem hagyja el, meg miegymás, de az élet tartogat sokszor meglepetéseket. Persze ettől még ez a célja.*
- Például nyugalmat árasztani, vadat szelídíteni, nyugodt álmot teremteni magamnak néhány védő gömböcske segítségével, akik nem hagyják, hogy zargassanak… lássuk csak… fájdalmat csillapítani, szerelmet ébreszteni, és még igen sok mindent. Persze néhány dolognak van hátulütője, de ezzel tisztában van az, aki használja. Na de gyere, elmegyünk egy másik emeletre. *Ha van a lányban annyi erő, akkor természetesen nem rest beavatni a koncentráció rejtelmeibe, amihez jó sok gyakorlás kell ugyan, de megtérül később a belefektetett energia. Egészen addig segíti, amíg nem látja, hogy kimerült és ágyba nem lehet őt vonszolni. Akkor hátha a kis nyelve még fáradtan elsuttog neki néhány emlékképet, de ha nem, akkor reggel újra folytatni fogják.*
*Helyeslően bólint, amikor a kis elf sorolni kezdi az elementáris mágia ágait. Lászik, hogy van némi tudása a témával kapcsolatban, de ha nem is a nulláról kell kezdeni, azért lesz mit tanítania neki. Ennek módfelett örül, hiszen egyik kedvenc tevékenysége a tanulás mellett a tanítás.
Hamar eltéríti a tűz dolgáról a leányt. Lesz idő, hogy szívesen tanítja meg majd neki, de még fel kell mérnie a terepet, hogy újonnan visszakapott emlékei inkább fegyelmezettebbé, avagy sokkal csíntalanabbá teszi majd őt. Az elsőre tippel, persze reméli nem veszik ki belőle semmi a gyermeki valójából. Kifejezetten szereti a másik hecceit, na meg játékosságát.*
- Nem is olyan nehéz varázslat az. Persze anélkül nem megy, hogy ne tudnál megfelelően koncentrálni, és az erődet összpontosítani. Eleinte a könnyedebb igék is igen nehéznek tűnnek, de sokkalta egyszerűbben tudod majd később előcsalni magadból. De véges az erő! Nem szabad csak a mágiára hagyatkozni, mert olykor cserben is hagyhat, ha nem megfelelőek a körülmények, vagy kimerültél. *Mait szerencsére még sosem hagyta cserben, de fel van rá készülve, hogy megtörténhet. Csak azt reméli, hogy nem egy olyan szituációban történik ez majd meg, ahol nem tud mással védekezni, vagy cselekedni. Semmi máshoz nem ért ugyanis, csak a szavak forgatásához és az igékhez. Ezek híján igen védtelen.*
- Azért kérdeztem Teysust, mert sokan őt is követik, így az ő mágiát is tudják használni, ha ő is úgy akarja. De ezek szerint a családod kizárólag Eeyr tanait követi. *Mosolyog, bár ha őt kérdeznék egyik istenséget sem tudná igazán jónak, vagy rossznak nevezni. Saját szájíz szerint forgatva Eeyr tanait is lehet igen nagy károkat okozni. De ezt a gondolatmenetet meghagyja magának.*
- A Templomban sokat tudnak segíteni majd neked az élet és áldás mágiával kapcsolatban. Én nem akarok valótlanságokat mondani róla. *Talán jobb is. Eztán figyelmesen hallgatja a kis történetet, s végig is simít Cilia mellkasán, majd magához húzza őt kissé.*
- Mágiával mentett meg? Édesem, nagyon szerettek téged, ebben biztos vagyok. Most már visszakaptad az emlékeid, én pedig segítek neked mindenben, hogy önzetlen és okos felnőtté válj. *Szeretne ígéreteket tenni, hogy sosem hagyja el, meg miegymás, de az élet tartogat sokszor meglepetéseket. Persze ettől még ez a célja.*
- Például nyugalmat árasztani, vadat szelídíteni, nyugodt álmot teremteni magamnak néhány védő gömböcske segítségével, akik nem hagyják, hogy zargassanak… lássuk csak… fájdalmat csillapítani, szerelmet ébreszteni, és még igen sok mindent. Persze néhány dolognak van hátulütője, de ezzel tisztában van az, aki használja. Na de gyere, elmegyünk egy másik emeletre. *Ha van a lányban annyi erő, akkor természetesen nem rest beavatni a koncentráció rejtelmeibe, amihez jó sok gyakorlás kell ugyan, de megtérül később a belefektetett energia. Egészen addig segíti, amíg nem látja, hogy kimerült és ágyba nem lehet őt vonszolni. Akkor hátha a kis nyelve még fáradtan elsuttog neki néhány emlékképet, de ha nem, akkor reggel újra folytatni fogják.*
1022. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-06 21:13:21
Üzenet elküldve: 2025-07-06 21:13:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Az ilyen fejtágítást, sosem bánja a kis elf. Ami viszont már dorgálással él fel, abból köszöni nem kér. Bár ilyen egyszerű lenne ez. Azt mondja a nevelőknek, hogy "nem köszönöm", és csak elhátrál. Milyen szép is lenne az élet az árvaházban. Ő amúgy is tudja, hogy rosszat csinált, nem kell neki azt megmagyarázni. Még azt sem, hogy nem szabad. Pont ez benne a legjobb móka.
Na de ami viszont a tanulást illeti. Mai tudja Cilia az ilyesmire bármikor kapható. Könyv, papiros, toll és tinta. Utána úgy körmöl Cilia mint egy kisangyal.*
-Tűz, víz, föld, levegő, hold és nap. Igaz?
*Gondolkodik el, mintha ilyesmiről beszélt volna édesanyja. Bár sosem értette, hogy az elemek közé, miért is sorolták be a holdat és a napot. Számára az a két ág mindig is furcsának tűnt. Ami úgy kiáll a képből.
Sosem bánta, hogy édesanyja tanította neki Eeyr útmutatását. Hiszen saját szemmel látta, azt a hálát ami az emberek szemében látható volt a kezelések után. Amikor a beteg gyermekeket kigyógyította a rossz kórságokból. Törött lábak, lázas éjszakák, fekélyek, gyomorrontás. Bármivel jöttek hozzá, úgy segített, ahogy. Nem csak Eeyr miatt tette ezt édesanyja. Mindig megesett a szíve azokon akik képtelenek voltak magukat ellátni. Tán ezért is néz fel Cilia Maira. Mert nagy vonalakban, ő is ezt teszi. Azoknak segít, akiket hátra hagytak, és nem kellenek senkinek sem. Az utca árvái, akik nélküle most is az utca hidegében térnének nyugovóra.*
- Lázat csillapítani?
*Csillannak fel szemei, a táska kotorászása közben.*
- Azt szeretném tudni Mai! Segíteni tudok majd akkor Nimerilnek. Meg aztán tudod jól Arn milyen beteges szokott lenni. Sokszor megfázik.
*Magyarázza el, mire és miért is tűnne számára jó ötletnek, ha ezt megtanítaná neki. Már nem is érdekli annyira a szikra pattintás. Ha pár mágikus szóval képes valakinek a fájdalmát enyhíteni. A láz egy borzasztó dolog tud lenni, ha nem kezelik.*
- Rendben. Alapok, értettem.
*Bólint egyet határozottan. Az elszántság most csak úgy virágzik az apróságon. Alig várja, valami olyat tanuljon, amit ezelőtt még nem tudott. Az otthoni számolgatással, és olvasással már igen csak unja Mai tanóráit.*
- Igen. Ismerem őket. Anya említette őt, mint az isten aki a kettő között áll. Illetve Alesian a tündér, akiről meséltem. Aki elnevezett Szikrának. Ő is említette őt. Sa'tereth pedig. Anya azt mondta kerüljem őket. Veszélyesek. Ha nem is mind gyilkos, de önzőek, és kihasználják azokat akiket tudnak.
*Mondata elején még egész boldogan szinte nosztalgikusan beszél. Ám amint azt arctalan isten jön szóba, tekintete elkomorul, és sajnálkozva beszél róla. Látszik, nem megveti az Sa'tereth követőit. Inkább sajnálja, hogy a hatalmába kerítette őket.*
- Értem. Talán jobb is. Ekkora hatalom csak jó kezekben lehet. Ezért is jobb ha Eeyr adja ezt a hatalmat. Ő látja jónak az idejét mikor mit szabad használni.
*Anyja legalább is ilyesmit mesélt. Az istenek más távlatból látják a világ működését. Tudják mikor minek és hol van az ideje. Amit egyszerű halandók, mint maguk nem láthatnak át igazán.*
- Tudod. Anya aznap megmentett. Emlékszem az imára. A nyílra. Átvállalta a sebet.
*Ekkor felemeli kezét és a mellkasára helyezi. Mintha még érezné a nyílnak a helyét, vagy legalább is az emléke bele égett.*
- Igen nagyon szép hidat csináltál a folyón. Mit tudsz még?
*Hamar hátra hagyja a szomorkás gondolatokat. Nem akar elsüllyedni ismét a halál gondolatában. Ahogy egyre tisztábbak számára a múlt képei. Annál kevésbé tart a halál gondolatától. Persze nem egyszerű, de igyekszik elhinni, hogy Eeyr okkal engedte ezt. Még ha fáj is.*
*Az ilyen fejtágítást, sosem bánja a kis elf. Ami viszont már dorgálással él fel, abból köszöni nem kér. Bár ilyen egyszerű lenne ez. Azt mondja a nevelőknek, hogy "nem köszönöm", és csak elhátrál. Milyen szép is lenne az élet az árvaházban. Ő amúgy is tudja, hogy rosszat csinált, nem kell neki azt megmagyarázni. Még azt sem, hogy nem szabad. Pont ez benne a legjobb móka.
Na de ami viszont a tanulást illeti. Mai tudja Cilia az ilyesmire bármikor kapható. Könyv, papiros, toll és tinta. Utána úgy körmöl Cilia mint egy kisangyal.*
-Tűz, víz, föld, levegő, hold és nap. Igaz?
*Gondolkodik el, mintha ilyesmiről beszélt volna édesanyja. Bár sosem értette, hogy az elemek közé, miért is sorolták be a holdat és a napot. Számára az a két ág mindig is furcsának tűnt. Ami úgy kiáll a képből.
Sosem bánta, hogy édesanyja tanította neki Eeyr útmutatását. Hiszen saját szemmel látta, azt a hálát ami az emberek szemében látható volt a kezelések után. Amikor a beteg gyermekeket kigyógyította a rossz kórságokból. Törött lábak, lázas éjszakák, fekélyek, gyomorrontás. Bármivel jöttek hozzá, úgy segített, ahogy. Nem csak Eeyr miatt tette ezt édesanyja. Mindig megesett a szíve azokon akik képtelenek voltak magukat ellátni. Tán ezért is néz fel Cilia Maira. Mert nagy vonalakban, ő is ezt teszi. Azoknak segít, akiket hátra hagytak, és nem kellenek senkinek sem. Az utca árvái, akik nélküle most is az utca hidegében térnének nyugovóra.*
- Lázat csillapítani?
*Csillannak fel szemei, a táska kotorászása közben.*
- Azt szeretném tudni Mai! Segíteni tudok majd akkor Nimerilnek. Meg aztán tudod jól Arn milyen beteges szokott lenni. Sokszor megfázik.
*Magyarázza el, mire és miért is tűnne számára jó ötletnek, ha ezt megtanítaná neki. Már nem is érdekli annyira a szikra pattintás. Ha pár mágikus szóval képes valakinek a fájdalmát enyhíteni. A láz egy borzasztó dolog tud lenni, ha nem kezelik.*
- Rendben. Alapok, értettem.
*Bólint egyet határozottan. Az elszántság most csak úgy virágzik az apróságon. Alig várja, valami olyat tanuljon, amit ezelőtt még nem tudott. Az otthoni számolgatással, és olvasással már igen csak unja Mai tanóráit.*
- Igen. Ismerem őket. Anya említette őt, mint az isten aki a kettő között áll. Illetve Alesian a tündér, akiről meséltem. Aki elnevezett Szikrának. Ő is említette őt. Sa'tereth pedig. Anya azt mondta kerüljem őket. Veszélyesek. Ha nem is mind gyilkos, de önzőek, és kihasználják azokat akiket tudnak.
*Mondata elején még egész boldogan szinte nosztalgikusan beszél. Ám amint azt arctalan isten jön szóba, tekintete elkomorul, és sajnálkozva beszél róla. Látszik, nem megveti az Sa'tereth követőit. Inkább sajnálja, hogy a hatalmába kerítette őket.*
- Értem. Talán jobb is. Ekkora hatalom csak jó kezekben lehet. Ezért is jobb ha Eeyr adja ezt a hatalmat. Ő látja jónak az idejét mikor mit szabad használni.
*Anyja legalább is ilyesmit mesélt. Az istenek más távlatból látják a világ működését. Tudják mikor minek és hol van az ideje. Amit egyszerű halandók, mint maguk nem láthatnak át igazán.*
- Tudod. Anya aznap megmentett. Emlékszem az imára. A nyílra. Átvállalta a sebet.
*Ekkor felemeli kezét és a mellkasára helyezi. Mintha még érezné a nyílnak a helyét, vagy legalább is az emléke bele égett.*
- Igen nagyon szép hidat csináltál a folyón. Mit tudsz még?
*Hamar hátra hagyja a szomorkás gondolatokat. Nem akar elsüllyedni ismét a halál gondolatában. Ahogy egyre tisztábbak számára a múlt képei. Annál kevésbé tart a halál gondolatától. Persze nem egyszerű, de igyekszik elhinni, hogy Eeyr okkal engedte ezt. Még ha fáj is.*
1021. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-06 18:24:56
Üzenet elküldve: 2025-07-06 18:24:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Igen sok mindennel tudja még tovább tágítani, azt a már most is igen okos fejet. De jó lesz annak is a végére járni, hogy milyen új információk kerítették a lányt a hatalmába. Hiába akar újat átadni, ha a régiek még csak most támadják meg, így kellő időt kell hagyni annak is, hogy leülepedjen. Nem tervezi túltraktálni a másikat, de kissé elvonni a figyelmét annál inkább.*
- Annyira azért nem sok, az ágakat könnyű megjegyezni, de megtanulni mindet… azt azért nem lehet.
*Ezt ő sajnálja a legjobban. Bár azt azért nem, hogy nem kötelezte el magát bizonyos istenségek felé, hogy lekorlátozzák az elementáris mágiát illetően, ami sokkal inkább kedvére van, mint meghajolni valaki előtt és annak erejét felhasználni, ha egyáltalán méltónak találják rá. Meghagyja a papnőknek, vagy a hívőknek, bár már sejti, hogy a kis Kincse inkább ebben fog utazni majd. *
- A tüzeskedéssel talán még várjunk egy kicsit. Először valami könnyedebbre gondoltam, mondjuk a vízmágiára. Persze nem alábecsülendő. Elolthatod egyetlen nyeléssel a szomjadat, vagy vízből formálhatsz alakzatokat, esetleg le tudod vinni valaki lázát. Aztán, ha úgy látom jól megy és fogékony vagy, akkor haladunk tovább. De először még meg kell tanulnod az alapokat, na meg koncentrálni. Ehhez rengeteg könyv van itt, na meg én is. *Mosolyog a lányra, az pedig kiváltképp jól esik neki, hogy azt gondolja róla, hogy jó abban, amit csinál. Jó is lenne ennek megfelelni, de határai neki is vannak. Lepakolnak, majd tovább társalognak.*
- Értem. Szóval. Amit édesanyád használt, az a szakrális mágia lehet. Eeyr, Teysus és sajnos Sa'Tereth követőinek is meg van a maga… ága. Teysus neve mond neked valamit? *Bár ebben nem tud neki segíteni, az artheniori templomba még elviheti, hogy ott tanítsák, vagy okosodjon. Megvárja a választ, csak utána folytatja.*
- Tudod én és a családom nem köteleztük el magunkat egyetlen istenség mellett sem. Így az elementáris mágiának vagyunk a birtokában, a szakrálisnak nem, hiszen nem kapjuk meg ezeket a tanokat az istenektől. Ettől még, ha követném őket, használhatnám az elementáris mágiát, de nem teljességgel, hiszen az már talán túl nagy erőt jelentene.
*Így a legegyszerűbb most a megfogalmazás, túltolni sem akarja az egészet.*
- Nos, mivel ez nem egy templom, itt az elementáris mágiát tanulhatjuk kizárólag. Tűz, víz, levegő, föld, hold és nap. Amit tőlem láttál, az a holdmágia. Az én kifejezett kedvencem, igen… jó vagyok belőle tényleg. *Nem tűnik dicsekvőnek, de a tényeket tudja.*
*Igen sok mindennel tudja még tovább tágítani, azt a már most is igen okos fejet. De jó lesz annak is a végére járni, hogy milyen új információk kerítették a lányt a hatalmába. Hiába akar újat átadni, ha a régiek még csak most támadják meg, így kellő időt kell hagyni annak is, hogy leülepedjen. Nem tervezi túltraktálni a másikat, de kissé elvonni a figyelmét annál inkább.*
- Annyira azért nem sok, az ágakat könnyű megjegyezni, de megtanulni mindet… azt azért nem lehet.
*Ezt ő sajnálja a legjobban. Bár azt azért nem, hogy nem kötelezte el magát bizonyos istenségek felé, hogy lekorlátozzák az elementáris mágiát illetően, ami sokkal inkább kedvére van, mint meghajolni valaki előtt és annak erejét felhasználni, ha egyáltalán méltónak találják rá. Meghagyja a papnőknek, vagy a hívőknek, bár már sejti, hogy a kis Kincse inkább ebben fog utazni majd. *
- A tüzeskedéssel talán még várjunk egy kicsit. Először valami könnyedebbre gondoltam, mondjuk a vízmágiára. Persze nem alábecsülendő. Elolthatod egyetlen nyeléssel a szomjadat, vagy vízből formálhatsz alakzatokat, esetleg le tudod vinni valaki lázát. Aztán, ha úgy látom jól megy és fogékony vagy, akkor haladunk tovább. De először még meg kell tanulnod az alapokat, na meg koncentrálni. Ehhez rengeteg könyv van itt, na meg én is. *Mosolyog a lányra, az pedig kiváltképp jól esik neki, hogy azt gondolja róla, hogy jó abban, amit csinál. Jó is lenne ennek megfelelni, de határai neki is vannak. Lepakolnak, majd tovább társalognak.*
- Értem. Szóval. Amit édesanyád használt, az a szakrális mágia lehet. Eeyr, Teysus és sajnos Sa'Tereth követőinek is meg van a maga… ága. Teysus neve mond neked valamit? *Bár ebben nem tud neki segíteni, az artheniori templomba még elviheti, hogy ott tanítsák, vagy okosodjon. Megvárja a választ, csak utána folytatja.*
- Tudod én és a családom nem köteleztük el magunkat egyetlen istenség mellett sem. Így az elementáris mágiának vagyunk a birtokában, a szakrálisnak nem, hiszen nem kapjuk meg ezeket a tanokat az istenektől. Ettől még, ha követném őket, használhatnám az elementáris mágiát, de nem teljességgel, hiszen az már talán túl nagy erőt jelentene.
*Így a legegyszerűbb most a megfogalmazás, túltolni sem akarja az egészet.*
- Nos, mivel ez nem egy templom, itt az elementáris mágiát tanulhatjuk kizárólag. Tűz, víz, levegő, föld, hold és nap. Amit tőlem láttál, az a holdmágia. Az én kifejezett kedvencem, igen… jó vagyok belőle tényleg. *Nem tűnik dicsekvőnek, de a tényeket tudja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1433-1452