Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 81 (1601. - 1620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1620. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-04-26 19:51:41
Üzenet elküldve: 2017-04-26 19:51:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Jeza//
* Syss eleinte természetes, hogy a mágiában keres segítséget, hiszen ehhez ért, ezt tanulja, még szép, hogy nem a számára ismeretlen területeken kezd el mozogni. Legalább négy könyv veszi őt körül, kettő nyitva az asztal mellett, a földön, egy a széknek támasztva, s végül a negyedik az, amelyiket épp bogarászott, mikor rátört az álom, csukva (volt még annyi lélekjelenléte, hogy becsukja), karjai közt, mintha csak egy párnát szorítana magához. Fehér haja kócosan hullik alá.
A legapróbb mozdulatra felriad, s meg sem várja, míg szemrevételezhetné támadóját, hátra veti magát, ami bizony azzal jár, hogy a szék dől, ő meg a székkel szárnyal hátrafelé. Egy szárnyak nélküli tündér is röpképes, mint az itt kiderült. Szerencse, hogy mögötte is könyvespolc van, így viszonylag hamar megfogja a tündért, aki erre halkan, fájdalmasan felsikolt.
Zöldjei zaklatottan járnak ide-oda, mielőtt végre Jezabielre merednének. Nincs bennük harag, vagy ilyesmi, amiért felébresztették, tiszta félelem az, amivel pislog. Ezt látva bárkinek az jutna eszébe, hogy valami nem stimmel vele, hogy biztosan üldözési mániája van... hát igen, igazuk van. De elég erősek az okai annak, hogy ez kialakult Syssben. Pont az egyik ilyen okot akarja megszüntetni, emiatt bújja a könyveket annyira. *
- Nyú...
* Nyög fel végül pár másodpercnyi szünet után, és tarkóját kezdi dörzsölni - látva, hogy ki a "támadója", valamelyest megnyugodott. Habár nem ismeri, az már pozitív, hogy nem egy állig felfegyverzett városőr az, aki el akarja őt rögtönítélni egy gyilkosság miatt. Ami nem is egy... Bár nem is ő követte el őket... *
- Ne bánts.
* Suttogja. Azért biztosra kell menni, mert a külső ugyan nem egy nagyon veszedelmes alakot ábrázol, de... de hát Syessiss sem tűnik annak. *
* Syss eleinte természetes, hogy a mágiában keres segítséget, hiszen ehhez ért, ezt tanulja, még szép, hogy nem a számára ismeretlen területeken kezd el mozogni. Legalább négy könyv veszi őt körül, kettő nyitva az asztal mellett, a földön, egy a széknek támasztva, s végül a negyedik az, amelyiket épp bogarászott, mikor rátört az álom, csukva (volt még annyi lélekjelenléte, hogy becsukja), karjai közt, mintha csak egy párnát szorítana magához. Fehér haja kócosan hullik alá.
A legapróbb mozdulatra felriad, s meg sem várja, míg szemrevételezhetné támadóját, hátra veti magát, ami bizony azzal jár, hogy a szék dől, ő meg a székkel szárnyal hátrafelé. Egy szárnyak nélküli tündér is röpképes, mint az itt kiderült. Szerencse, hogy mögötte is könyvespolc van, így viszonylag hamar megfogja a tündért, aki erre halkan, fájdalmasan felsikolt.
Zöldjei zaklatottan járnak ide-oda, mielőtt végre Jezabielre merednének. Nincs bennük harag, vagy ilyesmi, amiért felébresztették, tiszta félelem az, amivel pislog. Ezt látva bárkinek az jutna eszébe, hogy valami nem stimmel vele, hogy biztosan üldözési mániája van... hát igen, igazuk van. De elég erősek az okai annak, hogy ez kialakult Syssben. Pont az egyik ilyen okot akarja megszüntetni, emiatt bújja a könyveket annyira. *
- Nyú...
* Nyög fel végül pár másodpercnyi szünet után, és tarkóját kezdi dörzsölni - látva, hogy ki a "támadója", valamelyest megnyugodott. Habár nem ismeri, az már pozitív, hogy nem egy állig felfegyverzett városőr az, aki el akarja őt rögtönítélni egy gyilkosság miatt. Ami nem is egy... Bár nem is ő követte el őket... *
- Ne bánts.
* Suttogja. Azért biztosra kell menni, mert a külső ugyan nem egy nagyon veszedelmes alakot ábrázol, de... de hát Syessiss sem tűnik annak. *
1619. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-04-26 19:24:05
Üzenet elküldve: 2017-04-26 19:24:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Syss//
*Vagy egy órát lapozgatja a könyvet amit előszedett, de sajnos nem sok újat tud meg belőle, inkább fel is adja, és becsukja a kötetet. Nyújtózik egyet, megdörzsölgeti szemeit és vissza is teszi az irományt a helyére. A múltkor amikor itt járt látott valami érdekeset, most úgysem ér rá túlságosan sokat időzni, ilyenkor kell inkább a lehetőségeket kutatni, és amikor majd több szabadideje lesz, akkor a már előre megtalált kincseket nekiáll magolni. Ott viszont, ahol lennie kellene annak amit keres, csak egy üres lyuk tátong a könyvespolcon. Valaki bizony elorozta előle, és vagy nem rakta vissza, vagy rossz helyre rakta, vagy még mindig fölötte görnyed. Szerencséjére mára már lelohadt a kiéhezett tömeg érdeklődése és visszaállt a mágustorony viszonylagos kihaltsága, így nem lesz nehéz megtalálni az elveszett könyvet, feltéve hogy valaki nem rabolta el, vagy nem az egyik elzárt emeleten vagy szobában leledzik. Neki is áll hát szépen sorban átjárni a termeket, és bár akadnak épp asztalokon hagyott könyvek bőséggel, egyik sem az amit a gnóm keresne. Már-már feladná, mikor végre talál egy hosszú hajú lánykát egy kötet felett durmolni. Még az a szerencse hogy csukva van, a borító mégis jobban bírja a strapát, igencsak nagy szentségtörés lenne ha valaki a nyitott lapokra folyatná a nyálát, de ahogy közelebbről megvizsgálja, a különös gyermek meglehetősen békésen és aranyosan szuszókál. Jezabiel nagyon jól tudja milyen érzés 46 órát könyvek felett bogarászni, így nem igazán lenne szíve felkelteni szerencsétlent, pláne hogy ilyen fiatalon a mágustoronyban tanul, ami valljuk be, meglehetősen nagy jó pont a gnóm szemében. A könyv viszont kellene, és nincs ideje megvárni hogy felkeljen, hiszen könnyen lehet hogy akár egy fél napot is itt fog még fetrengeni. Hát, lesz ami lesz, igyekszik úgy odébb pakolni hogy ne keljen fel és a könyv is felszabaduljon. Nem mintha bármiféle nehézséget okozna neki, egy orkot is odébb rakna ha szükséges, egy ilyen apróság meg sem kottyan neki. Tenyereit kicsit megdörzsölgeti a nadrágján, véletlenül se legyen kellemetlenül hideg az érintése, aztán közelebb is lép, és finoman megpróbálja odébb mozdítani a kislányt a könyv felől.*
*Vagy egy órát lapozgatja a könyvet amit előszedett, de sajnos nem sok újat tud meg belőle, inkább fel is adja, és becsukja a kötetet. Nyújtózik egyet, megdörzsölgeti szemeit és vissza is teszi az irományt a helyére. A múltkor amikor itt járt látott valami érdekeset, most úgysem ér rá túlságosan sokat időzni, ilyenkor kell inkább a lehetőségeket kutatni, és amikor majd több szabadideje lesz, akkor a már előre megtalált kincseket nekiáll magolni. Ott viszont, ahol lennie kellene annak amit keres, csak egy üres lyuk tátong a könyvespolcon. Valaki bizony elorozta előle, és vagy nem rakta vissza, vagy rossz helyre rakta, vagy még mindig fölötte görnyed. Szerencséjére mára már lelohadt a kiéhezett tömeg érdeklődése és visszaállt a mágustorony viszonylagos kihaltsága, így nem lesz nehéz megtalálni az elveszett könyvet, feltéve hogy valaki nem rabolta el, vagy nem az egyik elzárt emeleten vagy szobában leledzik. Neki is áll hát szépen sorban átjárni a termeket, és bár akadnak épp asztalokon hagyott könyvek bőséggel, egyik sem az amit a gnóm keresne. Már-már feladná, mikor végre talál egy hosszú hajú lánykát egy kötet felett durmolni. Még az a szerencse hogy csukva van, a borító mégis jobban bírja a strapát, igencsak nagy szentségtörés lenne ha valaki a nyitott lapokra folyatná a nyálát, de ahogy közelebbről megvizsgálja, a különös gyermek meglehetősen békésen és aranyosan szuszókál. Jezabiel nagyon jól tudja milyen érzés 46 órát könyvek felett bogarászni, így nem igazán lenne szíve felkelteni szerencsétlent, pláne hogy ilyen fiatalon a mágustoronyban tanul, ami valljuk be, meglehetősen nagy jó pont a gnóm szemében. A könyv viszont kellene, és nincs ideje megvárni hogy felkeljen, hiszen könnyen lehet hogy akár egy fél napot is itt fog még fetrengeni. Hát, lesz ami lesz, igyekszik úgy odébb pakolni hogy ne keljen fel és a könyv is felszabaduljon. Nem mintha bármiféle nehézséget okozna neki, egy orkot is odébb rakna ha szükséges, egy ilyen apróság meg sem kottyan neki. Tenyereit kicsit megdörzsölgeti a nadrágján, véletlenül se legyen kellemetlenül hideg az érintése, aztán közelebb is lép, és finoman megpróbálja odébb mozdítani a kislányt a könyv felől.*
1618. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-04-26 15:58:09
Üzenet elküldve: 2017-04-26 15:58:09
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Északi zarándoklat//
-Nem szép dolog az idősebbre kenni a gyermeteg csínyt, Krestvir. *mosolyog szélesen magában, mint aki nagyon örül a fejének. Ritkán viccelődik ő, de most talán jó lesz kis feszültségoldásnak, már ha van olyan.
A holdlélek dolog annyira már nincs ínyére, elég nagy lehet benne a buktató.*
-Én is. Van egy olyan érzésem, hogy sikerrel fogunk járni.
*Ámbár fene tudja miért, de van egy kis rossz előérzete is, ugyanis talán csak neki jut eszébe egy nagyon fontos dolog.*
-És mivan akkor, ha egy olyan lénnyel találkozunk, akire nem hat a mágia? Persze nyilván menekülnénk, csak akkor éppen nehézkesen védenénk be magunkat.
*Nem akar vészmadár lenni, de a kisördög ott ül az egyik vállán.*
-Nyilván nincs, viccnek szánta... *mondaná ő, de nem tudja befejezni, ugyanis neki ütközik egy láthatatlan ember! Noha nem löki fel Krestvir a mágust, mert azért mégis van köztük némi súly és erőkülönbség, de kicsit megtaszítja.*
-Áh... mondom én, hogy Krestvir incselkedik!
*Taitos rikácsolására megforgatja a szemét.*
~Én szóltam... remélem bele is nyúlsz...~
*Aztán még be is jelenti, hogy könnyít magán. Ha Worenth kezében nem lenne mágusbot, akkor összefonná karjait maga előtt és fütyörészne, egyik lábával pedig tempósan dobogtatná a földet.*
~Végül is... egész nyugodtan.~
-Gyakoroljuk a mozgást. *vágja rá rögtön.* -Mivel a felszerelésünk is láthatatlan én azt mondanám, hogy ragadjunk meg egy méretesebb botot, amit mindannyian láthatunk. Mit szóltok? Aztán körözgetünk, figyeljük a másik mozgását, majd felvesszük az ék alakot, aztán újabb körözés... mintha táncikálnánk. Ha megfelel, akkor a lánggomolyagot eltüntetem, nehogy megsérüljön valamelyikőtök.
*Ahogy a lánggomolyagra néz azonnal beugrik neki egy jobb megoldás arra az esetre, ha Taitos megpróbálna mindent letarolni egy napkitöréssel.*
~Holdfényburok.~
*Praktikusabb megoldás manaspórolás szempontjából, ráadásul Krestvir is tudja. Na meg ez biztosan működik, ellenben a villámpajzzsal.*
-Nem szép dolog az idősebbre kenni a gyermeteg csínyt, Krestvir. *mosolyog szélesen magában, mint aki nagyon örül a fejének. Ritkán viccelődik ő, de most talán jó lesz kis feszültségoldásnak, már ha van olyan.
A holdlélek dolog annyira már nincs ínyére, elég nagy lehet benne a buktató.*
-Én is. Van egy olyan érzésem, hogy sikerrel fogunk járni.
*Ámbár fene tudja miért, de van egy kis rossz előérzete is, ugyanis talán csak neki jut eszébe egy nagyon fontos dolog.*
-És mivan akkor, ha egy olyan lénnyel találkozunk, akire nem hat a mágia? Persze nyilván menekülnénk, csak akkor éppen nehézkesen védenénk be magunkat.
*Nem akar vészmadár lenni, de a kisördög ott ül az egyik vállán.*
-Nyilván nincs, viccnek szánta... *mondaná ő, de nem tudja befejezni, ugyanis neki ütközik egy láthatatlan ember! Noha nem löki fel Krestvir a mágust, mert azért mégis van köztük némi súly és erőkülönbség, de kicsit megtaszítja.*
-Áh... mondom én, hogy Krestvir incselkedik!
*Taitos rikácsolására megforgatja a szemét.*
~Én szóltam... remélem bele is nyúlsz...~
*Aztán még be is jelenti, hogy könnyít magán. Ha Worenth kezében nem lenne mágusbot, akkor összefonná karjait maga előtt és fütyörészne, egyik lábával pedig tempósan dobogtatná a földet.*
~Végül is... egész nyugodtan.~
-Gyakoroljuk a mozgást. *vágja rá rögtön.* -Mivel a felszerelésünk is láthatatlan én azt mondanám, hogy ragadjunk meg egy méretesebb botot, amit mindannyian láthatunk. Mit szóltok? Aztán körözgetünk, figyeljük a másik mozgását, majd felvesszük az ék alakot, aztán újabb körözés... mintha táncikálnánk. Ha megfelel, akkor a lánggomolyagot eltüntetem, nehogy megsérüljön valamelyikőtök.
*Ahogy a lánggomolyagra néz azonnal beugrik neki egy jobb megoldás arra az esetre, ha Taitos megpróbálna mindent letarolni egy napkitöréssel.*
~Holdfényburok.~
*Praktikusabb megoldás manaspórolás szempontjából, ráadásul Krestvir is tudja. Na meg ez biztosan működik, ellenben a villámpajzzsal.*
1617. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-04-25 14:43:45
Üzenet elküldve: 2017-04-25 14:43:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Északi zarándoklat//
-Jól van kisasszony, majd kapsz a pimaszságért!
*Nevet fel, és csak remélni meri, hogy Krestvir arckifejezése nélkül sem érti félre.*
-Hasznos lenne mindez. Sőt, ha létezne a volt Mentális fonál varázslat, akkor akár holdlelkek is lehetnének a közvetítők.
*Persze a módszer elméletben is tele van résekkel, csak egy rosszindulatú idézett lény, és máris meghalnak mind.*
-Kíváncsi vagyok, hogy milyen elfeledett titkokat rejt magában a világ.
*Ezzel el is jutnak odáig, hogy mit is rejthet a Karavánpihenő.*
-Akár. Persze függjön minden attól, amit ott látunk. Egy kis csihi-puhinak nem vagyok ellene.
*Nevet fel, aztán elindulnak kifele.*
-Nem hinném, hogy sok ért...
*Ekkor hallja meg a tompa puffanást, amit Krestvir megiramodása okoz.*
-Tehát mégis van.
*Helyesbít azonnal vidáman. Kár, hogy nem látja a többieket, noha a saját varázslatát bármikor megszüntethetné, hogy megnézze őket.*
-Irány kifelé, Krestvir, nehogy lelökj.
*Szól oda kissé csípősebben. Odakint vidáman állapodik meg.*
-Na jó, de hol az előre?
*A kérdése ugyanis teljesen jogos. a hangokat hallja, de hogy most ő van-e előrébb, vagy Worenth, na abban egyáltalán nem biztos. Aztán megjelenik egy ököl nagyságú tűzgolyó a karjától nem is olyan messze.*
-Szellemek irgalmazzatok!
*Kiált fel, és zajosan ugrik odébb. Aztán felfigyel valamire. Ahol állnak, ott bizony a fű lehajlik. Némán nyugtázza ezt, és megszólal.*
-Rendben, nos, akkor kezdjünk is bele, csak egy pillanat, kardot rántok. Távolabb megyek, nehogy eltaláljalak titeket.
*Ezután surrogás hallatszik, majd a semmiből egy fakó-aranyban játszó víz-ív indul meg a legközelebbi bokor aljába, és fél percig ott is marad, majd Taitos megújulva szólal meg.*
-Na, akkor mi lesz a feladat Worenth mester?
-Jól van kisasszony, majd kapsz a pimaszságért!
*Nevet fel, és csak remélni meri, hogy Krestvir arckifejezése nélkül sem érti félre.*
-Hasznos lenne mindez. Sőt, ha létezne a volt Mentális fonál varázslat, akkor akár holdlelkek is lehetnének a közvetítők.
*Persze a módszer elméletben is tele van résekkel, csak egy rosszindulatú idézett lény, és máris meghalnak mind.*
-Kíváncsi vagyok, hogy milyen elfeledett titkokat rejt magában a világ.
*Ezzel el is jutnak odáig, hogy mit is rejthet a Karavánpihenő.*
-Akár. Persze függjön minden attól, amit ott látunk. Egy kis csihi-puhinak nem vagyok ellene.
*Nevet fel, aztán elindulnak kifele.*
-Nem hinném, hogy sok ért...
*Ekkor hallja meg a tompa puffanást, amit Krestvir megiramodása okoz.*
-Tehát mégis van.
*Helyesbít azonnal vidáman. Kár, hogy nem látja a többieket, noha a saját varázslatát bármikor megszüntethetné, hogy megnézze őket.*
-Irány kifelé, Krestvir, nehogy lelökj.
*Szól oda kissé csípősebben. Odakint vidáman állapodik meg.*
-Na jó, de hol az előre?
*A kérdése ugyanis teljesen jogos. a hangokat hallja, de hogy most ő van-e előrébb, vagy Worenth, na abban egyáltalán nem biztos. Aztán megjelenik egy ököl nagyságú tűzgolyó a karjától nem is olyan messze.*
-Szellemek irgalmazzatok!
*Kiált fel, és zajosan ugrik odébb. Aztán felfigyel valamire. Ahol állnak, ott bizony a fű lehajlik. Némán nyugtázza ezt, és megszólal.*
-Rendben, nos, akkor kezdjünk is bele, csak egy pillanat, kardot rántok. Távolabb megyek, nehogy eltaláljalak titeket.
*Ezután surrogás hallatszik, majd a semmiből egy fakó-aranyban játszó víz-ív indul meg a legközelebbi bokor aljába, és fél percig ott is marad, majd Taitos megújulva szólal meg.*
-Na, akkor mi lesz a feladat Worenth mester?
1616. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-04-23 22:49:49
Üzenet elküldve: 2017-04-23 22:49:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Jó szokásához híven a tó felszínéből emelkedik ki és lép a partra, hogy az egész mutatványt egy mosollyal nyugtázva meg is induljon a torony felé. Rettentő kényelmes így a közlekedés, sokkal jobb mintha egy napot kellene baktatnia az erdőn át az ingoványban. Sietve feliszkol a lépcsőn, benyit a toronyba, megkeresi azt a termet ahol a múltkor abbahagyta a tanulást, aztán már neki is áll kutatni a könyveket. A levegőmágia magasiskolái közül húz ki egy kötetet és azzal sétál egy asztalhoz. Nagyon nem siet sehová, bőven van jó pár órája amit a mágiaágak fejlesztésére szentelhet. Szereti biztos alapokra építeni a tudását, először mindenképp az alap elméletet szeretné elsajátítani, aztán majd jöhetnek a konkrét varázslatok is, ha már mindennel végzett.*
1615. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-04-23 18:56:05
Üzenet elküldve: 2017-04-23 18:56:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Északi zarándoklat//
- Hm? *hümmög értetlenül, mikor Worenth az ő nevét mondja. Aztán összerakja, hogy a férfi rá akarja kenni, amit csinált.*
- Nem is én voltam! *tiltakozik, de azért el is mosolyodik. Worenthtől nem várta volna, hogy ilyen gyerekes lesz.
Mivel láthatatlan, rejtve marad ideges, vagy inkább félelmet tükröző arckifejezése is. Nem tud meg sokkal többet, mint eddig, épp csak azt, hogy bármit elképzelhet veszély alatt, ami egyáltalán nem biztató. Az rendben van, hogy a két mester bízik önmagában, de úgy véli, benne nem kellene ennyire bízniuk. Eszébe jut, hogy Worenth az este is az erősek közé sorolta. De vajon mivel érdemelte ezt ki? Azzal, hogy ismer néhány varázslatot, amiket képes életre hívni, ha nyugodt környezetben van?...
Mély levegőt vesz, és próbál megnyugodni. Inkább megtiszteltetésnek kellene vennie, hogy magukkal viszik, és tapasztalatot szerezhet. Két mester mellett lesz, a legfőbb dolog, ami miatt tényleg aggódnia kell, hogy ne hátráltassa őket, hanem megfelelő támogatás legyen!
Mialatt úgy-ahogy rendezi a lelkiállapotát, Taitos is köddé válik. Majd érkezik Worenth utasítása, amire felkapja a fejét, és amennyire ideges (na meg valljuk be, egyébként is könnyen félreérti az ilyesmit), nem veszi a lapot, hogy a férfi csak viccnek szánta, ezért egyből bizonyítani akar, és rohamozva nekirohan a férfinak, követve a hangját. És ha ügyes ebben, akkor néhány pillanat múlva, bele is ütközik Worenthbe, nagyot taszítva rajta.
A férfi hangja már menet közben éri el, miszerint vicc volt az egész, de akkor már késő megállítani a lendületet…*
- Elnézést… *mondja halkan, miközben igyekszik összeszedni magát, és eltávolodni az idősebbik mestertől. El lehet képzelni, milyen képet vág most.*
*Odalent Worenth vélt bal oldalán foglal helyet, hacsak nem ütközik most pedig Taitosba, mert akkor gyorsan átbaktat a jobb oldalára az éknek. Valamiért olyan melege van, mintha az a lánggomolyag, amit most megigézetten bámul, meglehetősen nagy hőt árasztana magából.*
- Hm? *hümmög értetlenül, mikor Worenth az ő nevét mondja. Aztán összerakja, hogy a férfi rá akarja kenni, amit csinált.*
- Nem is én voltam! *tiltakozik, de azért el is mosolyodik. Worenthtől nem várta volna, hogy ilyen gyerekes lesz.
Mivel láthatatlan, rejtve marad ideges, vagy inkább félelmet tükröző arckifejezése is. Nem tud meg sokkal többet, mint eddig, épp csak azt, hogy bármit elképzelhet veszély alatt, ami egyáltalán nem biztató. Az rendben van, hogy a két mester bízik önmagában, de úgy véli, benne nem kellene ennyire bízniuk. Eszébe jut, hogy Worenth az este is az erősek közé sorolta. De vajon mivel érdemelte ezt ki? Azzal, hogy ismer néhány varázslatot, amiket képes életre hívni, ha nyugodt környezetben van?...
Mély levegőt vesz, és próbál megnyugodni. Inkább megtiszteltetésnek kellene vennie, hogy magukkal viszik, és tapasztalatot szerezhet. Két mester mellett lesz, a legfőbb dolog, ami miatt tényleg aggódnia kell, hogy ne hátráltassa őket, hanem megfelelő támogatás legyen!
Mialatt úgy-ahogy rendezi a lelkiállapotát, Taitos is köddé válik. Majd érkezik Worenth utasítása, amire felkapja a fejét, és amennyire ideges (na meg valljuk be, egyébként is könnyen félreérti az ilyesmit), nem veszi a lapot, hogy a férfi csak viccnek szánta, ezért egyből bizonyítani akar, és rohamozva nekirohan a férfinak, követve a hangját. És ha ügyes ebben, akkor néhány pillanat múlva, bele is ütközik Worenthbe, nagyot taszítva rajta.
A férfi hangja már menet közben éri el, miszerint vicc volt az egész, de akkor már késő megállítani a lendületet…*
- Elnézést… *mondja halkan, miközben igyekszik összeszedni magát, és eltávolodni az idősebbik mestertől. El lehet képzelni, milyen képet vág most.*
*Odalent Worenth vélt bal oldalán foglal helyet, hacsak nem ütközik most pedig Taitosba, mert akkor gyorsan átbaktat a jobb oldalára az éknek. Valamiért olyan melege van, mintha az a lánggomolyag, amit most megigézetten bámul, meglehetősen nagy hőt árasztana magából.*
1614. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-04-23 18:04:53
Üzenet elküldve: 2017-04-23 18:04:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Északi zarándoklat//
-Krestvir. *vágja rá azonnal Worenth, hogy bizony a lányka borzolta meg Taitos haját.*
-Szóval mindig jobbra... rendben, legyen hát!
*Nagyon alapos összedolgozásra lesz szükségük, mert a dolog nem is olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, mert noha láthatatlanok, figyelniük kell egymásra.*
-Igen, ezt előbb kellett volna. De ha elvégezzük a feladatot, akkor én utánajárok, hogy hol lehetne ilyet beszerezni.
*Ő sem halogatná tovább a felderítést. Abogr mester biztosan megmondaná, hogy hol keressenek ilyet. A legjobb az lenne, ha neki a polcán vagy a szekrényében lennének ezek a mágikus tárgyak, de erre minimális, sőt gyakorlatilag semmi esély nincs.
Rosszalló pillantással néz a kismesterre, aztán rájön, hogy úgysem látja a címzett. Igen, szoknia kell még a láthatatlan alakot. Remélte, hogy a tanítványát legalább felkészíti arra, hogy mik várhatnak rájuk, ha már ennyire rápörgött a témára. Mentségére szóljon, hogy még most utólag megteheti.*
-Vagy csak simán le is győzhetjük. *veti fel az ötletet, kissé fűti már a tettvágy. Három ilyen erejű mágusnak nem jelenthet gondot néhány banditának, rablónak odapörkölni... ezzel is szolgálhatják kicsit a várost.*
-Vigyáznunk kell egymásra, ez nagyon fontos.
*Worenth biztos benne, hogy Taitos a napkitörésre gondolt, ami egy pusztító erejű varázslat, de a hóhajú bevédheti magát egy villámpajzzsal. Krestvir már nincs ilyen kedvező helyzetben.*
-Bravó! Immáron mindenki láthatatlan. Szerintem játsszunk olyat, hogy ki tudja fellökni a másik kettőt! *viccelődik, de mint ismeretes, ebben nem igazán jó a mágus, így inkább megköszörüli a torkát.* -Vicceltem. Menjünk, gyakoroljunk! Szamár az utolsó! *indul meg tempósan kifelé.*
*Odakint szólítgatja a többieket, hogy jöjjenek közelebb hozzá, mert van egy ötlete.*
-Vegyük fel az ék alakot. Én megyek előre, aztán majd jobbra tartok. Hogy lássátok a haladási irányomat, varázsolok egy kis lánggomolyagot, amit tudtok követni. Csak ne nyúljatok bele! Még véletlenül se.
*Azzal megpróbál ő is varázsolni, ki ne maradjon már a sorból.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására ököl nagyságú, lassan (sétatempó) mozgó lánggomolyag keletkezik, melyet a varázsló irányíthat. Ereje közepes égési sérüléseket okozhat (3), amibe beleér, ott tűzgyújtó hatású. A gomolyag két kör után szertefoszlik.
-Krestvir. *vágja rá azonnal Worenth, hogy bizony a lányka borzolta meg Taitos haját.*
-Szóval mindig jobbra... rendben, legyen hát!
*Nagyon alapos összedolgozásra lesz szükségük, mert a dolog nem is olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, mert noha láthatatlanok, figyelniük kell egymásra.*
-Igen, ezt előbb kellett volna. De ha elvégezzük a feladatot, akkor én utánajárok, hogy hol lehetne ilyet beszerezni.
*Ő sem halogatná tovább a felderítést. Abogr mester biztosan megmondaná, hogy hol keressenek ilyet. A legjobb az lenne, ha neki a polcán vagy a szekrényében lennének ezek a mágikus tárgyak, de erre minimális, sőt gyakorlatilag semmi esély nincs.
Rosszalló pillantással néz a kismesterre, aztán rájön, hogy úgysem látja a címzett. Igen, szoknia kell még a láthatatlan alakot. Remélte, hogy a tanítványát legalább felkészíti arra, hogy mik várhatnak rájuk, ha már ennyire rápörgött a témára. Mentségére szóljon, hogy még most utólag megteheti.*
-Vagy csak simán le is győzhetjük. *veti fel az ötletet, kissé fűti már a tettvágy. Három ilyen erejű mágusnak nem jelenthet gondot néhány banditának, rablónak odapörkölni... ezzel is szolgálhatják kicsit a várost.*
-Vigyáznunk kell egymásra, ez nagyon fontos.
*Worenth biztos benne, hogy Taitos a napkitörésre gondolt, ami egy pusztító erejű varázslat, de a hóhajú bevédheti magát egy villámpajzzsal. Krestvir már nincs ilyen kedvező helyzetben.*
-Bravó! Immáron mindenki láthatatlan. Szerintem játsszunk olyat, hogy ki tudja fellökni a másik kettőt! *viccelődik, de mint ismeretes, ebben nem igazán jó a mágus, így inkább megköszörüli a torkát.* -Vicceltem. Menjünk, gyakoroljunk! Szamár az utolsó! *indul meg tempósan kifelé.*
*Odakint szólítgatja a többieket, hogy jöjjenek közelebb hozzá, mert van egy ötlete.*
-Vegyük fel az ék alakot. Én megyek előre, aztán majd jobbra tartok. Hogy lássátok a haladási irányomat, varázsolok egy kis lánggomolyagot, amit tudtok követni. Csak ne nyúljatok bele! Még véletlenül se.
*Azzal megpróbál ő is varázsolni, ki ne maradjon már a sorból.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására ököl nagyságú, lassan (sétatempó) mozgó lánggomolyag keletkezik, melyet a varázsló irányíthat. Ereje közepes égési sérüléseket okozhat (3), amibe beleér, ott tűzgyújtó hatású. A gomolyag két kör után szertefoszlik.
1613. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-04-23 10:45:14
Üzenet elküldve: 2017-04-23 10:45:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Északi zarándoklat//
~Két siker, akkor most jön a bukás.~
*Mered a Worenthnek vélt semmire Taitos.*
-No, akkor most én jövök.
*Pici csend.*
-Ez most melyikőtök volt?
*Kérdezi enyhén bosszankodva, mikor haját megborzolják, és csúnyán néz a semmibe.*
~Ez jobb, mint hittem.~
*Röhög fel magában, hiszen így szinte legyőzhetetlenek lesznek, míg az éj le nem száll.
Aztán jobban belemerülnek a taktikai kérdésekbe.*
-Rendben, az ék alak szerintem is megfelel. Az irányunk pedig legyen egyenes, ha kérdéses merre megyünk tovább, mindig jobbra térjünk ki.
*Gondol arra, hogy mi lesz, ha netán úttorlaszba ütköznek.*
-Beszélnünk sem rossz, főleg, ha a szükség úgy tartja, a harcot pedig én is így helyeslem.
*Aztán persze jön a jobb megoldás, a színes kövek.*
-Nos igen, ha mágiát használni nem is, a permanensen módosított köveket felhasználni igazán jól lehetne.
*Bólogat a felvetésre.*
-Viszont sajnos nincs kedvem még hatokat kutatgatni, ma szeretném átnézni a pihenőt.
*Magyarázza eltökélten, hiszen, ha megint csak várnia és tűrnie kell, akkor tényleg nem lesz könnyebb lelke sem.*
-A veszélyek bármilyenek lehetnek Krestvir. Legutóbb holtak góca volt, lehet rég feledett varázslények ébredtek, de a leglogikusabb egy csapat bandita lenne. Őket akár csak simán el is kerülhetjük.
*Mosolyog, aztán Worenth hangja felé fordul.*
-Rendben, értettük szintúgy kérhetem ezt viszont én is taktikai okokból. Nem szeretném, ha porrá égnétek.
*Ezzel eljön az ideje annak, hogy maga is láthatatlan legyen.*
-Na lássuk sorra a harmadikat, ha sikerül induljunk ki gyakorolni ezt az összejátszást!
*Előlegezi meg azt, hogy hogyan is kellene elméjét pihentetni, aztán már csak mormol.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy teste és összes felszerelése láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
~Két siker, akkor most jön a bukás.~
*Mered a Worenthnek vélt semmire Taitos.*
-No, akkor most én jövök.
*Pici csend.*
-Ez most melyikőtök volt?
*Kérdezi enyhén bosszankodva, mikor haját megborzolják, és csúnyán néz a semmibe.*
~Ez jobb, mint hittem.~
*Röhög fel magában, hiszen így szinte legyőzhetetlenek lesznek, míg az éj le nem száll.
Aztán jobban belemerülnek a taktikai kérdésekbe.*
-Rendben, az ék alak szerintem is megfelel. Az irányunk pedig legyen egyenes, ha kérdéses merre megyünk tovább, mindig jobbra térjünk ki.
*Gondol arra, hogy mi lesz, ha netán úttorlaszba ütköznek.*
-Beszélnünk sem rossz, főleg, ha a szükség úgy tartja, a harcot pedig én is így helyeslem.
*Aztán persze jön a jobb megoldás, a színes kövek.*
-Nos igen, ha mágiát használni nem is, a permanensen módosított köveket felhasználni igazán jól lehetne.
*Bólogat a felvetésre.*
-Viszont sajnos nincs kedvem még hatokat kutatgatni, ma szeretném átnézni a pihenőt.
*Magyarázza eltökélten, hiszen, ha megint csak várnia és tűrnie kell, akkor tényleg nem lesz könnyebb lelke sem.*
-A veszélyek bármilyenek lehetnek Krestvir. Legutóbb holtak góca volt, lehet rég feledett varázslények ébredtek, de a leglogikusabb egy csapat bandita lenne. Őket akár csak simán el is kerülhetjük.
*Mosolyog, aztán Worenth hangja felé fordul.*
-Rendben, értettük szintúgy kérhetem ezt viszont én is taktikai okokból. Nem szeretném, ha porrá égnétek.
*Ezzel eljön az ideje annak, hogy maga is láthatatlan legyen.*
-Na lássuk sorra a harmadikat, ha sikerül induljunk ki gyakorolni ezt az összejátszást!
*Előlegezi meg azt, hogy hogyan is kellene elméjét pihentetni, aztán már csak mormol.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy teste és összes felszerelése láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
1612. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-04-22 21:46:43
Üzenet elküldve: 2017-04-22 21:46:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meira, Atehaner//
*Végignézi, ahogy a párocska civakodik. Megjegyzések megjegyzések után, akár csak egy asztalitenisz bajnokságon. A vacsora emlegetése éhséget kelt Belnisben. Alig várja, hogy végre jóízűen ehessen. Miután a kedélyek lecsillapodtak, először a fiú hagyja el a Mágustornyot, mögötte megy Meira, aki mielőtt kilépett volna a bejáraton, határozottan Belnis keze után nyúl. A lány engedi. Kilépnek mindhárman a torony ajtaján, majd Belnis a társaira néz. *
-Mégis merre menjünk?
*Belnis nem ismeri annyira Arteniort és környékét, így ismét Meirára és párjára kell hagyatkoznia. *
*Végignézi, ahogy a párocska civakodik. Megjegyzések megjegyzések után, akár csak egy asztalitenisz bajnokságon. A vacsora emlegetése éhséget kelt Belnisben. Alig várja, hogy végre jóízűen ehessen. Miután a kedélyek lecsillapodtak, először a fiú hagyja el a Mágustornyot, mögötte megy Meira, aki mielőtt kilépett volna a bejáraton, határozottan Belnis keze után nyúl. A lány engedi. Kilépnek mindhárman a torony ajtaján, majd Belnis a társaira néz. *
-Mégis merre menjünk?
*Belnis nem ismeri annyira Arteniort és környékét, így ismét Meirára és párjára kell hagyatkoznia. *
1611. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-04-22 13:57:27
Üzenet elküldve: 2017-04-22 13:57:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Északi zarándoklat//
*Majdnem lebuktatja magát, mikor elhangzik Taitos kicsavart logikájú megjegyzése, ugyanis Krestvirre pont az ilyen viccek gyakorolják a legnagyobb hatást, így csaknem felnevet. De szája elé teszi a kezét, és inkább a lélegzetét is visszatartja, amíg a tervezett csínyt véghez nem viszi.
Utána aztán bátran kacag fel a fiú meglepett reakcióján és fenyegetésén.
Ám nagyjából eddig tart a jókedve, mert a két mester visszatér a komoly megbeszéléshez, s őket hallgatva nem sok kedve marad a mosolygáshoz.
Nem csak a kilátásba helyezett veszély aggasztja, hanem az is, hogy rettentően tudatlannak érzi magát mellettük. Nincs meg a kellő helyismerete, sosem hallott még hasonló tárgyról, varázslatról, mint amit Worenth ad elő, és egyáltalán azt sem tudja, miféle veszélyre számíthatnak, mitől fél ennyire a másik kettő, hogy a vezetőjük még ilyen határozott utasítást is ad ki a számukra az engedelmességre, ha menekülni kell?!*
- Mégis milyen veszély lehet azon a környéken? *bukik ki belőle a kérdés, kicsit talán idegesen is. Nem a másik kettő hibája az ő tájékozatlansága, mégis úgy érzi, mintha ők nem avatták volna be, és készítették volna fel arra, ami rájuk vár. Még sosem harcolt, vagy nézett szembe veszéllyel. Nem, amióta emlékei vannak. Ez a tapasztalatlansága most átok lehet, s erre talán nem árt emlékeztetnie a másik kettőt, akik vele ellentétben megéltek már egyet, s mást, s talán már el is felejtették, milyen volt először szembenézni a veszéllyel.*
*Majdnem lebuktatja magát, mikor elhangzik Taitos kicsavart logikájú megjegyzése, ugyanis Krestvirre pont az ilyen viccek gyakorolják a legnagyobb hatást, így csaknem felnevet. De szája elé teszi a kezét, és inkább a lélegzetét is visszatartja, amíg a tervezett csínyt véghez nem viszi.
Utána aztán bátran kacag fel a fiú meglepett reakcióján és fenyegetésén.
Ám nagyjából eddig tart a jókedve, mert a két mester visszatér a komoly megbeszéléshez, s őket hallgatva nem sok kedve marad a mosolygáshoz.
Nem csak a kilátásba helyezett veszély aggasztja, hanem az is, hogy rettentően tudatlannak érzi magát mellettük. Nincs meg a kellő helyismerete, sosem hallott még hasonló tárgyról, varázslatról, mint amit Worenth ad elő, és egyáltalán azt sem tudja, miféle veszélyre számíthatnak, mitől fél ennyire a másik kettő, hogy a vezetőjük még ilyen határozott utasítást is ad ki a számukra az engedelmességre, ha menekülni kell?!*
- Mégis milyen veszély lehet azon a környéken? *bukik ki belőle a kérdés, kicsit talán idegesen is. Nem a másik kettő hibája az ő tájékozatlansága, mégis úgy érzi, mintha ők nem avatták volna be, és készítették volna fel arra, ami rájuk vár. Még sosem harcolt, vagy nézett szembe veszéllyel. Nem, amióta emlékei vannak. Ez a tapasztalatlansága most átok lehet, s erre talán nem árt emlékeztetnie a másik kettőt, akik vele ellentétben megéltek már egyet, s mást, s talán már el is felejtették, milyen volt először szembenézni a veszéllyel.*
1610. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-04-22 09:58:14
Üzenet elküldve: 2017-04-22 09:58:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Északi zarándoklat//
*Izgatottan várja, hogy Taitos képes lesz e megismételni a varázslatot rajta is.
Krestvir némi borsot igyekszik törni mestere orra alá, ami sikerül is.*
-Na, nem is kell keresni a szellemeket. Itt vagyunk mi.
*Taitos aggodalma valahol jogosnak és életszerűnek mondható.*
-Legfeljebb többet pihensz, hogy visszanyerd az erődet.
*Worenth kicsit kivár, végignéz magán, majd kalimpálni kezd társai felé, akik nyilván a heves kézmozdulatokat nem láthatják. Közelebb lopakodik és megborzolja Taitos haját, ha már ennyire belejöttek a csipkelődésbe.*
-Kettőből kettő!
*Jók a kérdések is, mert tényleg van mit megvitatni.*
-Szerintem délről haladjunk észak felé és ék alakban. A szentélyt hagyjuk a legvégére.
*Megvárja, hogy a többiek mit gondolnak, majd rátér a következőkre.*
-Ez már nehezebb. Én légi hírnököt tudok nektek küldeni, de olyan valami kellene, ami nem emészti fel az energiáinkat. Nem tudunk egyszerre a manaból kommunikálni és harcolni is. A feltérképezett területeket viszont akár meg is jelölhetnénk valamivel. Az egyszerű megoldás az, hogy szorosan haladunk egymás mellett és halkan, sutyorogva kommunikálunk. Ha pedig ellenfélbe ütközünk, akkor én alkotom az éket, ti pedig mögöttem lesztek és ki-ki a maga oldalára összpontosít. Számomra a nagyobb kérdés inkább az, hogy vajon meddig maradhatunk észrevétlenek? Ha olyan ellenféllel találjuk szembe magunkat, mint a hírnökök voltak, akkor ők megtörhetik a varázst egy mágikus sötétséggel, bár ezzel gondolom nem mondtam újat.
*Így hirtelen elsőre nem tud jobbat mondani. Aztán eszébe jut az apró kavics, amit Hiqeltől kapott és ennek alapján egy ötlet.*
-Van egy ötletem. Talán primitív és már időnk sincs felkutatni, de azért elmondom. Kellene három mágikus kő, tojás, ékszer, vagy valamilyen teljesen egyforma tárgy, amik kapcsolatban állnának egymással, méghozzá színek formájában! Mindegyik színhez adhatnánk egy érzelmet, például a piros veszélyt jelezne, ezzel felhívnánk egymás figyelmét. A zöld, hogy tiszta a terep, és így tovább, és így tovább.
*Tényleg csak egy kósza ötlet, ám a későbbiekben még meg lehetne gondolni egy hasonlót.*
-A veszély és a kockázati tényezők vitathatatlanul magasak. Akkor, ha reménytelen a helyzet. Felülünk a lovainkra és ha kell menekülünk, a védőkerubikkal meg bevédjük a hátsónkat. Szégyen a futás, de hasznos. Egy dolgot viszont szögezzünk le. *emeli meg enyhén mutató ujját inkább megszokásból, mert hát úgysem látják.* -Ha azt mondom, hogy fussatok, akkor futtok. Ha azt mondom tűnjetek el, meneküljetek, akkor eltűntök és menekültök. Megértettétek?
*Izgatottan várja, hogy Taitos képes lesz e megismételni a varázslatot rajta is.
Krestvir némi borsot igyekszik törni mestere orra alá, ami sikerül is.*
-Na, nem is kell keresni a szellemeket. Itt vagyunk mi.
*Taitos aggodalma valahol jogosnak és életszerűnek mondható.*
-Legfeljebb többet pihensz, hogy visszanyerd az erődet.
*Worenth kicsit kivár, végignéz magán, majd kalimpálni kezd társai felé, akik nyilván a heves kézmozdulatokat nem láthatják. Közelebb lopakodik és megborzolja Taitos haját, ha már ennyire belejöttek a csipkelődésbe.*
-Kettőből kettő!
*Jók a kérdések is, mert tényleg van mit megvitatni.*
-Szerintem délről haladjunk észak felé és ék alakban. A szentélyt hagyjuk a legvégére.
*Megvárja, hogy a többiek mit gondolnak, majd rátér a következőkre.*
-Ez már nehezebb. Én légi hírnököt tudok nektek küldeni, de olyan valami kellene, ami nem emészti fel az energiáinkat. Nem tudunk egyszerre a manaból kommunikálni és harcolni is. A feltérképezett területeket viszont akár meg is jelölhetnénk valamivel. Az egyszerű megoldás az, hogy szorosan haladunk egymás mellett és halkan, sutyorogva kommunikálunk. Ha pedig ellenfélbe ütközünk, akkor én alkotom az éket, ti pedig mögöttem lesztek és ki-ki a maga oldalára összpontosít. Számomra a nagyobb kérdés inkább az, hogy vajon meddig maradhatunk észrevétlenek? Ha olyan ellenféllel találjuk szembe magunkat, mint a hírnökök voltak, akkor ők megtörhetik a varázst egy mágikus sötétséggel, bár ezzel gondolom nem mondtam újat.
*Így hirtelen elsőre nem tud jobbat mondani. Aztán eszébe jut az apró kavics, amit Hiqeltől kapott és ennek alapján egy ötlet.*
-Van egy ötletem. Talán primitív és már időnk sincs felkutatni, de azért elmondom. Kellene három mágikus kő, tojás, ékszer, vagy valamilyen teljesen egyforma tárgy, amik kapcsolatban állnának egymással, méghozzá színek formájában! Mindegyik színhez adhatnánk egy érzelmet, például a piros veszélyt jelezne, ezzel felhívnánk egymás figyelmét. A zöld, hogy tiszta a terep, és így tovább, és így tovább.
*Tényleg csak egy kósza ötlet, ám a későbbiekben még meg lehetne gondolni egy hasonlót.*
-A veszély és a kockázati tényezők vitathatatlanul magasak. Akkor, ha reménytelen a helyzet. Felülünk a lovainkra és ha kell menekülünk, a védőkerubikkal meg bevédjük a hátsónkat. Szégyen a futás, de hasznos. Egy dolgot viszont szögezzünk le. *emeli meg enyhén mutató ujját inkább megszokásból, mert hát úgysem látják.* -Ha azt mondom, hogy fussatok, akkor futtok. Ha azt mondom tűnjetek el, meneküljetek, akkor eltűntök és menekültök. Megértettétek?
1609. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-04-22 07:33:52
Üzenet elküldve: 2017-04-22 07:33:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Már pár napja, hogy megérkezett a toronyhoz és belevágott a kutatásba, de eddig sajnálatára semmilyen eredményre nem jutott. Habár megtalálta a keresett varázslatot és arról némi feljegyzést, mégsem kielégítők a válaszok. Ennek értelmében nem tud előre haladni a munkájával. Ha a mágia segítségét akarja megszerezni az orvosláshoz, akkor bizony ennél többre lesz szüksége. Így némi csalódottsággal kell, hogy távozzon az elementáris mágia hazájából. Talán majd a templomban nagyobb sikerrel jár. Talán majd ott megkapja a választ, miként alkothat életet. Végtére is úgy tudja Eyre az élet istensége és aki az élet istensége az bizony az ő barátja is, hiszen Alludrin életet akar teremteni a semmiből, vagy a múltból. Eyre talán tud segíteni. Talán tud.
A sikertelen látogatás ellenére a doktor nem tesz le arról, hogy megtalálja a választ az elementáris mágiában rejlő lehetőségekre, de ehhez kevés a toronyban található anyag. Több kell. Talán egy mester, vagy szakavatott. Legalábbis olyan, aki képben van és már használta is a varázslatot.
Jó is, hogy elindul a városba, mivel úgy gondolja ott majd feleletet kap az orvosi kérdéseire. Emellett egy mestert is kereshet.*
A sikertelen látogatás ellenére a doktor nem tesz le arról, hogy megtalálja a választ az elementáris mágiában rejlő lehetőségekre, de ehhez kevés a toronyban található anyag. Több kell. Talán egy mester, vagy szakavatott. Legalábbis olyan, aki képben van és már használta is a varázslatot.
Jó is, hogy elindul a városba, mivel úgy gondolja ott majd feleletet kap az orvosi kérdéseire. Emellett egy mestert is kereshet.*
1608. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-04-21 22:48:33
Üzenet elküldve: 2017-04-21 22:48:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Belnis, Atehaner//
*Elmosolyodik, mikor Belnis rábólint a dologra. De hát nem is lehetett ez másképp, ha Meira és Atehaner próbálják meggyőzni őt. Nekik aztán soha senki nem mondhat nemet. Igazából az csak másodlagos, hogy nem akarja egyedül hagyni. Egyszerűen csak butaság lenne a lány részéről kihagyni egy ilyen nem mindennapi alkalmat.
Atehaner közben beismeri, hogy Meira nem makacs. Egy újabb győzelem a gonosz erőkkel szemben. Nem makacs, de nem ám. Vigyorodik el diadalittasan.*
- Örülök, hogy így gondolod drágám.
*Reagál is a dologra, majd a következőkben kicsit lefagy a mosoly arcáról. A buta megjegyzésével nem akarta újra párja eszébe juttatni szörnyű múltját, de hála az égnek, nem uralkodik el rajta a bánat. Azért érti a férfi is, hogy csak poénnak szánta a dolgot. Meira megrázza a fejét, és már újra a megszokott mosolya látható rajta.*
- Igen, induljunk. Elég messze vagyunk, biztosan el fogunk késni! És én nem tudok gyorsan futni...
*Csak nem akar. A hosszú, szántóföld melletti utakon is tudott rohanni Shaia után. Ráadásul akkor legalább olyan nehéz zsákot is cipelt, mint ő maga. Na de futásról szó sem lehet, ha nem muszáj, ezt jobb előre leszögezni. Követi a férfit ki a Mágustoronyból, miközben ha a lány hagyja, akkor Belnist kézen fogva húzza magával.*
*Elmosolyodik, mikor Belnis rábólint a dologra. De hát nem is lehetett ez másképp, ha Meira és Atehaner próbálják meggyőzni őt. Nekik aztán soha senki nem mondhat nemet. Igazából az csak másodlagos, hogy nem akarja egyedül hagyni. Egyszerűen csak butaság lenne a lány részéről kihagyni egy ilyen nem mindennapi alkalmat.
Atehaner közben beismeri, hogy Meira nem makacs. Egy újabb győzelem a gonosz erőkkel szemben. Nem makacs, de nem ám. Vigyorodik el diadalittasan.*
- Örülök, hogy így gondolod drágám.
*Reagál is a dologra, majd a következőkben kicsit lefagy a mosoly arcáról. A buta megjegyzésével nem akarta újra párja eszébe juttatni szörnyű múltját, de hála az égnek, nem uralkodik el rajta a bánat. Azért érti a férfi is, hogy csak poénnak szánta a dolgot. Meira megrázza a fejét, és már újra a megszokott mosolya látható rajta.*
- Igen, induljunk. Elég messze vagyunk, biztosan el fogunk késni! És én nem tudok gyorsan futni...
*Csak nem akar. A hosszú, szántóföld melletti utakon is tudott rohanni Shaia után. Ráadásul akkor legalább olyan nehéz zsákot is cipelt, mint ő maga. Na de futásról szó sem lehet, ha nem muszáj, ezt jobb előre leszögezni. Követi a férfit ki a Mágustoronyból, miközben ha a lány hagyja, akkor Belnist kézen fogva húzza magával.*
1607. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-04-21 22:11:54
Üzenet elküldve: 2017-04-21 22:11:54
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Meira, Belnis//
*Mikor Meira makacsul elkiáltja magát, hogy nem is makacs Atehaner automatikusan felnevet.*
- Jó, jól van, rendben, akkor nem vagy az.
*Inkább beletörődik a vereségbe, minthogy egy újabb hisztirohamot kelljen végighallgatnia.*
- Én, éhenkórász?
*Horkan fel hirtelen.*
- Ha te is szolgaként, egy cellában nőttél volna fel, akkor nem hagynál ki egyetlen egy finom falatot sem.
*Ezt nem kiakadva mondja, semmi ilyesmit nem lehet érezni a hangjában: hisztit vagy mérget, inkább vidámságot.*
- Szuper, akkor ez eldőlt! Induljunk, el ne késsünk!
*Ha a két nő követi, akkor velük együtt távozik a Mágustoronyból, ha nem, akkor vár.*
*Mikor Meira makacsul elkiáltja magát, hogy nem is makacs Atehaner automatikusan felnevet.*
- Jó, jól van, rendben, akkor nem vagy az.
*Inkább beletörődik a vereségbe, minthogy egy újabb hisztirohamot kelljen végighallgatnia.*
- Én, éhenkórász?
*Horkan fel hirtelen.*
- Ha te is szolgaként, egy cellában nőttél volna fel, akkor nem hagynál ki egyetlen egy finom falatot sem.
*Ezt nem kiakadva mondja, semmi ilyesmit nem lehet érezni a hangjában: hisztit vagy mérget, inkább vidámságot.*
- Szuper, akkor ez eldőlt! Induljunk, el ne késsünk!
*Ha a két nő követi, akkor velük együtt távozik a Mágustoronyból, ha nem, akkor vár.*
1606. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-04-21 19:59:28
Üzenet elküldve: 2017-04-21 19:59:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Északi zarándoklat//
-Köszönöm Daewe!
*Biccent, majd miután letudták az üdvözlést és az első varázs is megfogant, Taitos vigyorogva néz Worenthre.*
-Na úgy nem látom, hogy ez sikerült.
*Csavarja a szavakat szinte fájdalmasan találóra, és kicsavart logikájúra.*
-No, akkor most te jössz Mester!
*Dörzsöli meg tenyerét, mikor.*
-Áhh!
*Kiált fel, mert éppen saját sikerével volt elfoglalva, és nem azzal, hogy Krestvir mit csinál. Megdörzsöli fülét.*
-Na megállj! Ez nem volt szép, még visszakapod!
*Játssza a dühöst, aminek lennie kéne, de igazából csak örül, egy siker, egyrészt Krestvir humorérzékének ébredése, másrészt pedig az is, hogy meg tud ilyeneket tenni.*
-Csak legyek láthatatlan én is.
*Mormogja, majd újabb igébe kezd, de előtte még megszólal.*
-Félő, hogy nem fog sorban háromszor sikerülni, de hát reménykedjünk, hogy a napkelte megteszi hatását.
*Reménykedik is, ahogy újból igéz, most Worenthre. Utána pedig pihennie kell pár másodpercet, ha sikerült, ha nem, végül pedig elkalandoznak gondolatai.*
-Délről, vagy északról lenne érdemesebb megközelíteni a pihenőt? Spirálisan, ék alakban, vagy célzottan a szentélybe indulva térképezzük fel?
*Gondolkodik picit, hiszen nem triviális erre a megoldás.*
-Ha lesz ellenfél hogyan kommunikálunk? Láthatatlanok leszünk, és csendben kell maradnunk.
*Magyarázza a logikus következtetéseket.*
-Nem kéne egymásban sem elbotlanunk, vagy letarolni egymást. És az is egy kérdés, hogy mikor fordulunk vissza. Bármi lehet ott. Bármi. Olyan is, aminek a látványától is megpusztulunk. Ki tudja egy mágikus góc feletti robbanás mit nem tesz a vidékkel.
*Csóválja meg fejét.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy egy általa kiválasztott, maximum nála háromszor nagyobb tárgy vagy élőlény láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
-Köszönöm Daewe!
*Biccent, majd miután letudták az üdvözlést és az első varázs is megfogant, Taitos vigyorogva néz Worenthre.*
-Na úgy nem látom, hogy ez sikerült.
*Csavarja a szavakat szinte fájdalmasan találóra, és kicsavart logikájúra.*
-No, akkor most te jössz Mester!
*Dörzsöli meg tenyerét, mikor.*
-Áhh!
*Kiált fel, mert éppen saját sikerével volt elfoglalva, és nem azzal, hogy Krestvir mit csinál. Megdörzsöli fülét.*
-Na megállj! Ez nem volt szép, még visszakapod!
*Játssza a dühöst, aminek lennie kéne, de igazából csak örül, egy siker, egyrészt Krestvir humorérzékének ébredése, másrészt pedig az is, hogy meg tud ilyeneket tenni.*
-Csak legyek láthatatlan én is.
*Mormogja, majd újabb igébe kezd, de előtte még megszólal.*
-Félő, hogy nem fog sorban háromszor sikerülni, de hát reménykedjünk, hogy a napkelte megteszi hatását.
*Reménykedik is, ahogy újból igéz, most Worenthre. Utána pedig pihennie kell pár másodpercet, ha sikerült, ha nem, végül pedig elkalandoznak gondolatai.*
-Délről, vagy északról lenne érdemesebb megközelíteni a pihenőt? Spirálisan, ék alakban, vagy célzottan a szentélybe indulva térképezzük fel?
*Gondolkodik picit, hiszen nem triviális erre a megoldás.*
-Ha lesz ellenfél hogyan kommunikálunk? Láthatatlanok leszünk, és csendben kell maradnunk.
*Magyarázza a logikus következtetéseket.*
-Nem kéne egymásban sem elbotlanunk, vagy letarolni egymást. És az is egy kérdés, hogy mikor fordulunk vissza. Bármi lehet ott. Bármi. Olyan is, aminek a látványától is megpusztulunk. Ki tudja egy mágikus góc feletti robbanás mit nem tesz a vidékkel.
*Csóválja meg fejét.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy egy általa kiválasztott, maximum nála háromszor nagyobb tárgy vagy élőlény láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
1605. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-04-20 17:45:57
Üzenet elküldve: 2017-04-20 17:45:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meira, Atenaher//
*Mindkét félvér győzködésének hála, Belnis végül amellett dönt, hogy elmegy velük.*
-Rendben.
*Mosolyog.*
-Elfogadom a meghívást.
*Tekint hálásan az előtte álló személyekre. Kedves Meirától, hogy nem hagyja egyedül, de ha Atehanerrel más programjuk adóik, nem akar fojtogatóan a nyakukon lógni.*
-De ha ma este lesz, akkor igazán iparkodnunk kell. Hol is lesz pontosan ez a vacsora?
*Örül, hogy elmehet velük, de ettől függetlenül kicsikét izgul.
Meira sokkal felszabadultabb, mióta a Mágustoronyban vannak. Egészen biztos az is közbejátszik, hogy szerelme oldalán lehet, de ez érthető.*
*Mindkét félvér győzködésének hála, Belnis végül amellett dönt, hogy elmegy velük.*
-Rendben.
*Mosolyog.*
-Elfogadom a meghívást.
*Tekint hálásan az előtte álló személyekre. Kedves Meirától, hogy nem hagyja egyedül, de ha Atehanerrel más programjuk adóik, nem akar fojtogatóan a nyakukon lógni.*
-De ha ma este lesz, akkor igazán iparkodnunk kell. Hol is lesz pontosan ez a vacsora?
*Örül, hogy elmehet velük, de ettől függetlenül kicsikét izgul.
Meira sokkal felszabadultabb, mióta a Mágustoronyban vannak. Egészen biztos az is közbejátszik, hogy szerelme oldalán lehet, de ez érthető.*
1604. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-04-19 22:18:34
Üzenet elküldve: 2017-04-19 22:18:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Belnis, Atehaner//
- Nem vagyok makacs!
*Kiált rá Atehanerre a már jól megszokott, és rengetegszer hallott hisztis hangjával. Lehet, most már ki kéne találnia valami új forgatókönyvet azokra az esetekre, amikor nyafogni akar, hogy valami úgy történjen, ahogy szeretné. Párja már egészen megszokhatta a szokásos jelenetet az elmúlt időszakban. Lehet, hogy már nem úgy hatnak rá ezek a dolgok ahogy kéne.
Nem is ez a fontos most, hanem a vacsi. Először Belnishez fordul, hogy megpróbálja megnyugtatni, és meggyőzni arról, hogy nyugodtan eljöhet.*
- Nem feltétlenül csak mágustanoncok lesznek ott. Bato Mester azt mondta, vihetünk vendégeket is. Én mindenképp szeretnék részt venni rajta, és gondolom Ate sem hagyná ki, amekkora éhenkórász tud lenni.
*Fordul kedvese felé halkan kuncogva, majd folytatja.*
- Téged meg nem szeretnélek egyedül itt hagyni, ha már eddig is velem tartottál, ezért gondoltam meghívlak. Persze, ez a te döntésed. Ha nem szeretnél jönni, én azt is megértem. Ma este lesz, szóval sietnünk kell. Vissza kell érnünk Artheniorba még napnyugta előtt.
*Atehaner mellé áll a témában, és segít neki meggyőzni Belnist a vacsorán való részvételről. Bár, az is igaz, hogy egyetlen pillanatot sem tudna mondani, amikor párja nem állt ki mellette, amióta együtt vannak. Kivéve az istenek...
Ami pedig Belnist illeti, ahogy megismerte a lányt, szinte biztos abban, hogy nem fog nemet mondani, de tényleg nem akarja kényszeríteni őt semmire.*
- Nem vagyok makacs!
*Kiált rá Atehanerre a már jól megszokott, és rengetegszer hallott hisztis hangjával. Lehet, most már ki kéne találnia valami új forgatókönyvet azokra az esetekre, amikor nyafogni akar, hogy valami úgy történjen, ahogy szeretné. Párja már egészen megszokhatta a szokásos jelenetet az elmúlt időszakban. Lehet, hogy már nem úgy hatnak rá ezek a dolgok ahogy kéne.
Nem is ez a fontos most, hanem a vacsi. Először Belnishez fordul, hogy megpróbálja megnyugtatni, és meggyőzni arról, hogy nyugodtan eljöhet.*
- Nem feltétlenül csak mágustanoncok lesznek ott. Bato Mester azt mondta, vihetünk vendégeket is. Én mindenképp szeretnék részt venni rajta, és gondolom Ate sem hagyná ki, amekkora éhenkórász tud lenni.
*Fordul kedvese felé halkan kuncogva, majd folytatja.*
- Téged meg nem szeretnélek egyedül itt hagyni, ha már eddig is velem tartottál, ezért gondoltam meghívlak. Persze, ez a te döntésed. Ha nem szeretnél jönni, én azt is megértem. Ma este lesz, szóval sietnünk kell. Vissza kell érnünk Artheniorba még napnyugta előtt.
*Atehaner mellé áll a témában, és segít neki meggyőzni Belnist a vacsorán való részvételről. Bár, az is igaz, hogy egyetlen pillanatot sem tudna mondani, amikor párja nem állt ki mellette, amióta együtt vannak. Kivéve az istenek...
Ami pedig Belnist illeti, ahogy megismerte a lányt, szinte biztos abban, hogy nem fog nemet mondani, de tényleg nem akarja kényszeríteni őt semmire.*
1603. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-04-19 21:11:38
Üzenet elküldve: 2017-04-19 21:11:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Meira, Belnis//
- Igen, makacs, és sosem gondolkozol.
*Rázza meg a fejét.*
- De én így szeretlek.
*Nem szeretné, hogy Meira barátnője kellemetlenül érezné magát, azért, hogy ölelkeznek, úgyhogy az ilyesmit most hanyagolja. Ha a lány kezdeményez viszonozza, de nem erőlteti meg magát. De kedvesen néz és megnyerően mosolyog, mint mindig.*
- Jó ötlet! Gyere csak! Egy finom vacsora nem árt meg senkinek sem. Nem kell csatlakoznod a rendhez. Gondolj arra, hogy ingyen van. Már azért megéri, nem? Na meg kitudja, lehet, hogy még több új barátot szerzel. Képzeld el, hogy egy csapat mágus siet a segítségedre, ha bajban leszel.
- Igen, makacs, és sosem gondolkozol.
*Rázza meg a fejét.*
- De én így szeretlek.
*Nem szeretné, hogy Meira barátnője kellemetlenül érezné magát, azért, hogy ölelkeznek, úgyhogy az ilyesmit most hanyagolja. Ha a lány kezdeményez viszonozza, de nem erőlteti meg magát. De kedvesen néz és megnyerően mosolyog, mint mindig.*
- Jó ötlet! Gyere csak! Egy finom vacsora nem árt meg senkinek sem. Nem kell csatlakoznod a rendhez. Gondolj arra, hogy ingyen van. Már azért megéri, nem? Na meg kitudja, lehet, hogy még több új barátot szerzel. Képzeld el, hogy egy csapat mágus siet a segítségedre, ha bajban leszel.
1602. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-04-19 16:49:33
Üzenet elküldve: 2017-04-19 16:49:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Eljött az idő. Mégpedig arra, hogy Alludrin belépjen a mágusok tornyába. Annak idején, amikor ez a torony, még a kikötőben volt, akkor sokszor gondolt arra, hogy meg kéne látogassa, de amióta az istenek leszálltak a világba, szépen átalakították a mágikus világot. Ennek ellenére mégis van olyan formula, amely nem hagyja nyugodni a jó doktort és abban bízik, hogy talán ha megtalálja akkor az segíthet az előmenetelében. Sokat vívódott mar a nagy kérdésen, hogy merre induljon el az orvoslas kiszélesítése kapcsán és végül arra jutott, hogy muszáj lesz utána nézni. Nincs más választása, csak ha elolvassa a vonatkozó köteteket. Mivel ez a torony az elementáris mágia fellegvára, így nem is mehetne máshova.
Amint a különleges lépcsőkhöz érkezik habozás nélkül nekivág a bejutáshoz. Hosszú fekete köntöse és bal kezében hordott fekete orvosi táskajával kissé kilóg az ottaniak közül, hiszen a mágusok legtöbbje lényegesen másabb fizimiskával rendelkezik. Még az is megfordul a fejében, hogy esetleg azt gondolják róla, valaki betegeskedik és hozzá jött. Ez a kis szösszenet jó kedvre deríti a félvért és így, ezzel az érzéssel toppan be a toronyba. Körbe tekint és miután átgondolta a haladási irányát nekivág az útnak.*
Amint a különleges lépcsőkhöz érkezik habozás nélkül nekivág a bejutáshoz. Hosszú fekete köntöse és bal kezében hordott fekete orvosi táskajával kissé kilóg az ottaniak közül, hiszen a mágusok legtöbbje lényegesen másabb fizimiskával rendelkezik. Még az is megfordul a fejében, hogy esetleg azt gondolják róla, valaki betegeskedik és hozzá jött. Ez a kis szösszenet jó kedvre deríti a félvért és így, ezzel az érzéssel toppan be a toronyba. Körbe tekint és miután átgondolta a haladási irányát nekivág az útnak.*
1601. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2017-04-19 15:38:50
Üzenet elküldve: 2017-04-19 15:38:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meira, Atenaher//
-Nagyon kedves tőled, hogy elhívsz.
*Majd elpillant kissé szégyenlősen.*
-De hát...
*Pillanatra megáll, és szünetet tart a mondat közepén.*
-De hát én nem is vagyok mágustanonc.
*Néz el zavartan.*
-Nem hiszem, hogy a sok varázsló között én, mint harcos a környezetbe illő lennék.
*Az is eshetőség, hogy nem engedik be. De ha mégis részt vesz a vacsorán, lehet, hogy nem fogadják be. De mint mindig, Belnis túlgondolja a dolgokat és előre aggódik. Rossz szokás, de valahogy nem tud róla leszokni.*
-És mikor lesz ez a vacsora?
*Meira annyira lelkesen beszél a vacsoráról, hogy még Belnisnek is összefutott a nyál a szájában. Egy gazdagnegyedi vacsora... Micsoda különféle ínyenc fogások lehetnek ott. Hány fogás és hány különböző íz. Nem beszélve Belnisékkel hozzávetőleg egyidős fiatal felnőttekről. Sok új barátot ismerhetne meg. Ahogy édesapja mondta mindig: Minél több barátod van, annál többet látsz a világból. Rettentően jól hangzik ez az este.*
-Nagyon kedves tőled, hogy elhívsz.
*Majd elpillant kissé szégyenlősen.*
-De hát...
*Pillanatra megáll, és szünetet tart a mondat közepén.*
-De hát én nem is vagyok mágustanonc.
*Néz el zavartan.*
-Nem hiszem, hogy a sok varázsló között én, mint harcos a környezetbe illő lennék.
*Az is eshetőség, hogy nem engedik be. De ha mégis részt vesz a vacsorán, lehet, hogy nem fogadják be. De mint mindig, Belnis túlgondolja a dolgokat és előre aggódik. Rossz szokás, de valahogy nem tud róla leszokni.*
-És mikor lesz ez a vacsora?
*Meira annyira lelkesen beszél a vacsoráról, hogy még Belnisnek is összefutott a nyál a szájában. Egy gazdagnegyedi vacsora... Micsoda különféle ínyenc fogások lehetnek ott. Hány fogás és hány különböző íz. Nem beszélve Belnisékkel hozzávetőleg egyidős fiatal felnőttekről. Sok új barátot ismerhetne meg. Ahogy édesapja mondta mindig: Minél több barátod van, annál többet látsz a világból. Rettentően jól hangzik ez az este.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3529-3548