Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 51 (1001. - 1020. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-06 13:58:02
Üzenet elküldve: 2025-07-06 13:58:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Most lesz majd alkalmuk mesélni egymásnak. Így, hogy már emlékei lassan visszacsordogálnak a rendes medrükbe. Képes lesz kifejezni magát, úgy ahogy szerette volna. Az emléknélküliség, mint egy furcsa börtön tartotta vissza őt. Mintha egy olyan korszakában tartotta volna Ciliát, amiben még fiatalabb korában rekedt meg. Nem lett belőle egy felnőtt, ne higgye azt senki. De már most is látható mozdulataiban, és testtartásában. Sokkal kifinomultabb és határozott.
Ebben a nehéz időben, kifejezetten hálás, hogy végre csak Maival lehet. Lehet nem tett volna jót neki, az a tömeg ami az árvaházban várja. Igaz Tryl közelsége biztosan jótékony hatással lenne a kis elfre, akinek vállán álomba sírhatná magát éjjelente. Nem mintha ezt Maival sosem tehette volna meg. De Tryl valamiért másabb az ő szemében már. Viszont most a kettesben lét, pont az a nyugalmat fogja hozni magával, amire épp szüksége van. Ha pedig még tanulhat is pár érdekességet a mágustoronyban. Az már csak cseresznye a tetején.
Egy halovány mosollyal fogadja Mai apró pusziját, persze a nő sem ússza meg. Cilia rögtön viszonozza azt.*
- Akkor sokféle mágia létezik, ugye?
*Teszi fel kérdését Mai felé, valóban, sok mindenről hallott apjáról is, de azok inkább mágikus ereklyék voltak, mintsem konkrét igék. Máshogy működnek, még ha az elvük nagyjából ugyan az. Viszont többször volt alkalma látni édesanyja gyógyító erejét. Amit Eeyr segítségével használt a falu sérültjein.*
- Benne hát! Mit fogsz tanítani Mai? Esetleg a tűzcsettintést amit Luninari is tud? Akkor nem kellene a kovakővel babrálnom, ha a főzeteimmel foglalkozom.
*Nem is foglalkozik most ezzel, hogy elszólta magát. Mert az árvaházban ugye nem szabad tűzzel játszani. Édesanyja pedig mindig bátorította őt, hogy foglalkozzon azzal amire készséget mutatott. Mindig örült, hogy inkább az orvoslás, és a hitvallás iránt érdeklődött, mintsem apjára. Aki folyton úton volt.
Be is érnek a szobába. Cilia körbe pillant. Hamar befogadva az új környezetet.*
- Nálad jobb? Nem hiszem.
*Rázza meg a fejét, hogy szinte összefont haja lobogni kezd feje mögött. Sisakját rögtön leveti, illetve a már kényelmetlen bőrvértet is.*
- Sokkal jobb.
*Jegyzi meg magának, egy fáradt sóhajjal. Utána már válaszol is Mai kérdésére.*
- Nem sokat. Anyut láttam gyógyítani sebeket mágiával. Amit elmondott, hogy Eeyr adta neki ezt az erőt, hogy segítsen vele. Apu pedig mindig babrált valamivel a szobájában. De ő inkább nem engedett be oda. Mondván sokszor ő maga sem tudta melyik mire jó.
*Felül az ágyra, és a táskájában kezd el matatni, hogy megnézze minden épségben van e még az úton való rázkódás miatt. Az üvegcsék néha nagyon érzékenyek tudnak ám lenni. Még szerencse a pokróc mellettük hevert. Az biztosan puhította a rázkódásokat.*
*Most lesz majd alkalmuk mesélni egymásnak. Így, hogy már emlékei lassan visszacsordogálnak a rendes medrükbe. Képes lesz kifejezni magát, úgy ahogy szerette volna. Az emléknélküliség, mint egy furcsa börtön tartotta vissza őt. Mintha egy olyan korszakában tartotta volna Ciliát, amiben még fiatalabb korában rekedt meg. Nem lett belőle egy felnőtt, ne higgye azt senki. De már most is látható mozdulataiban, és testtartásában. Sokkal kifinomultabb és határozott.
Ebben a nehéz időben, kifejezetten hálás, hogy végre csak Maival lehet. Lehet nem tett volna jót neki, az a tömeg ami az árvaházban várja. Igaz Tryl közelsége biztosan jótékony hatással lenne a kis elfre, akinek vállán álomba sírhatná magát éjjelente. Nem mintha ezt Maival sosem tehette volna meg. De Tryl valamiért másabb az ő szemében már. Viszont most a kettesben lét, pont az a nyugalmat fogja hozni magával, amire épp szüksége van. Ha pedig még tanulhat is pár érdekességet a mágustoronyban. Az már csak cseresznye a tetején.
Egy halovány mosollyal fogadja Mai apró pusziját, persze a nő sem ússza meg. Cilia rögtön viszonozza azt.*
- Akkor sokféle mágia létezik, ugye?
*Teszi fel kérdését Mai felé, valóban, sok mindenről hallott apjáról is, de azok inkább mágikus ereklyék voltak, mintsem konkrét igék. Máshogy működnek, még ha az elvük nagyjából ugyan az. Viszont többször volt alkalma látni édesanyja gyógyító erejét. Amit Eeyr segítségével használt a falu sérültjein.*
- Benne hát! Mit fogsz tanítani Mai? Esetleg a tűzcsettintést amit Luninari is tud? Akkor nem kellene a kovakővel babrálnom, ha a főzeteimmel foglalkozom.
*Nem is foglalkozik most ezzel, hogy elszólta magát. Mert az árvaházban ugye nem szabad tűzzel játszani. Édesanyja pedig mindig bátorította őt, hogy foglalkozzon azzal amire készséget mutatott. Mindig örült, hogy inkább az orvoslás, és a hitvallás iránt érdeklődött, mintsem apjára. Aki folyton úton volt.
Be is érnek a szobába. Cilia körbe pillant. Hamar befogadva az új környezetet.*
- Nálad jobb? Nem hiszem.
*Rázza meg a fejét, hogy szinte összefont haja lobogni kezd feje mögött. Sisakját rögtön leveti, illetve a már kényelmetlen bőrvértet is.*
- Sokkal jobb.
*Jegyzi meg magának, egy fáradt sóhajjal. Utána már válaszol is Mai kérdésére.*
- Nem sokat. Anyut láttam gyógyítani sebeket mágiával. Amit elmondott, hogy Eeyr adta neki ezt az erőt, hogy segítsen vele. Apu pedig mindig babrált valamivel a szobájában. De ő inkább nem engedett be oda. Mondván sokszor ő maga sem tudta melyik mire jó.
*Felül az ágyra, és a táskájában kezd el matatni, hogy megnézze minden épségben van e még az úton való rázkódás miatt. Az üvegcsék néha nagyon érzékenyek tudnak ám lenni. Még szerencse a pokróc mellettük hevert. Az biztosan puhította a rázkódásokat.*
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-06 12:53:06
Üzenet elküldve: 2025-07-06 12:53:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Túl sokat is tudna mesélni a kis elfnek arról, hogy ki miért olyan, amilyen. Arról is sokat tudna, hogy ez még nem jogosít fel senkit arra, hogy másokat bántson. Ha pedig mégis feljogosítva érzik magukat egyesek - vagy bármi is vezérelje a szándékot -, a másik félnek nem kötelező folyvást elszenvedni a károkat. Ott lehet hagyni. Persze nehéz és a bűntudat olykor mardos, de ha már Mai sokszor volt olyan ostoba, hogy hagyja, hogy mások sötétsége belepje, mára már legalább szerzett annyi tapasztalatot, hogy ezt befejezze. Nem hiába nem ajánlotta fel önként, hogy leteszi az árvaházban a gyereket és megy a feketeséggel kalandozni. Más ostoba döntései nem lehetnek rá hatással. Vagy legalább kevésbé, mint eddig.
Most inkább az életének azzal az üde színfoltjával törődik, aki minden gondoskodást megér. Akinek átadhat a tudásából, akit terelgethet a jó felé úgy, hogy mellé megfelelő esze is van, hogy átlássa a kialakult helyzeteket. Hogy megtanuljon úgy bánni a körülötte lévőkkel, hogy ne ártson, de elérje, amit akar.
Épp ezért olyan boldog, ahogy végre csak kettesben vannak és vidulni látszik a lány. Őszintén kíváncsi milyen újdonságokat tartogat neki a visszanyert emlékei miatt. Felnevet a kis piszkálódáson, de azért azt pontosan tudja, ha okosan leplezi is a lány, hogy nem ért véget annak szomorkodása. Nem baj, erősnek tudni kell mutatkozni. Ha van benne baj, az az, hogy nem pont előtte. Önkéntelen puszilja meg a lány arcát, kissé előre hajolva, majd később válaszol a kérdésre is.*
- A mágia igen sok mindenre képes. Lebegtetni is egy tornyot. *Bárcsak megfelelő kezekben volna mindig a varázslás tudománya. Fel is sóhajt, de aztán már szelik a lépcsőfokokat, természetesen előre engedi Ciliát. Jót nevet vele.*
- A nyertes jutalma, hogy megtanítok neki egy-két igét. Persze csak ha benne van. *Pislog rá játékosan, egy jókora mosolyt eleresztve.
A szobába érve ledobja a táskáját az egyik székre. Nagy levegőt vesz, most úgy érzi biztonságban van és Ciliát is biztonságban tudhatja. Most jut el csak a válaszadásig.*
- Sok? Elég sok. De vannak sokkal jobbak itt nálam, na meg kezdők. Mennyit tudsz a mágiáról? Csak, hogy ne fárasszalak olyannal, amit már rég tudsz. *Tesztkör ez is. Az emlékeivel sok mindent visszakaphatott. Ha valakik mágikus tárgyakkal foglalkoztak, akkor a mágiát vagy űzték, vagy eleget tudtak róla, így meglehetősen sok információja lehet a lánynak is.*
*Túl sokat is tudna mesélni a kis elfnek arról, hogy ki miért olyan, amilyen. Arról is sokat tudna, hogy ez még nem jogosít fel senkit arra, hogy másokat bántson. Ha pedig mégis feljogosítva érzik magukat egyesek - vagy bármi is vezérelje a szándékot -, a másik félnek nem kötelező folyvást elszenvedni a károkat. Ott lehet hagyni. Persze nehéz és a bűntudat olykor mardos, de ha már Mai sokszor volt olyan ostoba, hogy hagyja, hogy mások sötétsége belepje, mára már legalább szerzett annyi tapasztalatot, hogy ezt befejezze. Nem hiába nem ajánlotta fel önként, hogy leteszi az árvaházban a gyereket és megy a feketeséggel kalandozni. Más ostoba döntései nem lehetnek rá hatással. Vagy legalább kevésbé, mint eddig.
Most inkább az életének azzal az üde színfoltjával törődik, aki minden gondoskodást megér. Akinek átadhat a tudásából, akit terelgethet a jó felé úgy, hogy mellé megfelelő esze is van, hogy átlássa a kialakult helyzeteket. Hogy megtanuljon úgy bánni a körülötte lévőkkel, hogy ne ártson, de elérje, amit akar.
Épp ezért olyan boldog, ahogy végre csak kettesben vannak és vidulni látszik a lány. Őszintén kíváncsi milyen újdonságokat tartogat neki a visszanyert emlékei miatt. Felnevet a kis piszkálódáson, de azért azt pontosan tudja, ha okosan leplezi is a lány, hogy nem ért véget annak szomorkodása. Nem baj, erősnek tudni kell mutatkozni. Ha van benne baj, az az, hogy nem pont előtte. Önkéntelen puszilja meg a lány arcát, kissé előre hajolva, majd később válaszol a kérdésre is.*
- A mágia igen sok mindenre képes. Lebegtetni is egy tornyot. *Bárcsak megfelelő kezekben volna mindig a varázslás tudománya. Fel is sóhajt, de aztán már szelik a lépcsőfokokat, természetesen előre engedi Ciliát. Jót nevet vele.*
- A nyertes jutalma, hogy megtanítok neki egy-két igét. Persze csak ha benne van. *Pislog rá játékosan, egy jókora mosolyt eleresztve.
A szobába érve ledobja a táskáját az egyik székre. Nagy levegőt vesz, most úgy érzi biztonságban van és Ciliát is biztonságban tudhatja. Most jut el csak a válaszadásig.*
- Sok? Elég sok. De vannak sokkal jobbak itt nálam, na meg kezdők. Mennyit tudsz a mágiáról? Csak, hogy ne fárasszalak olyannal, amit már rég tudsz. *Tesztkör ez is. Az emlékeivel sok mindent visszakaphatott. Ha valakik mágikus tárgyakkal foglalkoztak, akkor a mágiát vagy űzték, vagy eleget tudtak róla, így meglehetősen sok információja lehet a lánynak is.*
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-05 16:22:05
Üzenet elküldve: 2025-07-05 16:22:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Nehezen kerülhette el. Nori tisztán és világosan kijelenti nem tetszését. Olyan nyersen amilyen módon tudja. Mondhatni, ez a nő bája is, hogy ami a szívén az a száján. Hogy tehet arról, hogy amaz olyan fekete, ezért jönnek ki sokszor csúnya szavak a száján. Nos nem derül ki. Bár lehet Sa'tereth őrjítette ennyire menthetetlenre.*
- Rendben! Lefogadom tovább maradok fent mint te.
*Piszkálódik picit, mintha erőltetné, hogy Mai azt lássa jól van. Cilia azzal, hogy visszanyerte emlékét, jó pár személyiségjegyét is visszakapta. Amint elrendezi, ezeket magában. Ki tudja, Mai lehet rá sem fog majd ismerni.*
- Az de, hogy lebeg? Elképesztő.
*Mondja szinte száját tátva a fiatal elf. Amint képes jobban szemügyre venni a torony elképesztő látványát. Már maga torony egyszerű építménynek tűnik. Azonban a puszta tény, hogy a semmiben lebeg sokat tesz a látványra.*
- Jövök!
*Mondja izgatottan, és megelőzve Mait már siet is felfelé a lépcsőn. Egészen a tetejéig. Ahol bevárva nevelőjét.*
- Én nyertem!
*Kacag fel tán először a mai nap folyamán könnyedén.*
- Itt sok olyan mágus van mint te Mai?
*Kérdezi felpillantva a nőre, de nem kezd el ácsorogni és a válaszra várni. Követi őt szépen befelé. Feje megállás nélkül kering jobbra és balra, hogy befogadja a torony látványát.*
- Szép estét!
*Köszön bárkinek halkan, aki esetleg útba akad, és megállítaná őket.*
*Nehezen kerülhette el. Nori tisztán és világosan kijelenti nem tetszését. Olyan nyersen amilyen módon tudja. Mondhatni, ez a nő bája is, hogy ami a szívén az a száján. Hogy tehet arról, hogy amaz olyan fekete, ezért jönnek ki sokszor csúnya szavak a száján. Nos nem derül ki. Bár lehet Sa'tereth őrjítette ennyire menthetetlenre.*
- Rendben! Lefogadom tovább maradok fent mint te.
*Piszkálódik picit, mintha erőltetné, hogy Mai azt lássa jól van. Cilia azzal, hogy visszanyerte emlékét, jó pár személyiségjegyét is visszakapta. Amint elrendezi, ezeket magában. Ki tudja, Mai lehet rá sem fog majd ismerni.*
- Az de, hogy lebeg? Elképesztő.
*Mondja szinte száját tátva a fiatal elf. Amint képes jobban szemügyre venni a torony elképesztő látványát. Már maga torony egyszerű építménynek tűnik. Azonban a puszta tény, hogy a semmiben lebeg sokat tesz a látványra.*
- Jövök!
*Mondja izgatottan, és megelőzve Mait már siet is felfelé a lépcsőn. Egészen a tetejéig. Ahol bevárva nevelőjét.*
- Én nyertem!
*Kacag fel tán először a mai nap folyamán könnyedén.*
- Itt sok olyan mágus van mint te Mai?
*Kérdezi felpillantva a nőre, de nem kezd el ácsorogni és a válaszra várni. Követi őt szépen befelé. Feje megállás nélkül kering jobbra és balra, hogy befogadja a torony látványát.*
- Szép estét!
*Köszön bárkinek halkan, aki esetleg útba akad, és megállítaná őket.*
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-05 15:52:18
Üzenet elküldve: 2025-07-05 15:52:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Természetesen nem kerülte el a figyelmét Nori riadalma, de tudja, hogy mivégre volt. És most már kezd annyira kimerülni érzelmileg, hogy éppen elég arra fordítania a figyelmét, aki még hajlandó és fejlődik, vagy szót fogad. Ha nem is tud neheztelni a régmúltért, épp elég pofon volt a viselkedése az ezt megelőző napon és mára sem változott túlzottan a hozzáállása, még ha a végén tompított is az egészen.
Az útjukon odafigyel a környezetre, tartja a célirányt.*
- Ó, majd megtudod, nem is kell sokat várni. Éjszakára odaérünk, ha álmos vagy, lepihenünk, de ha nem… akkor fennmaradhatunk egy kicsit tovább a szokásosnál.
*Mosolyog, s próbál megtenni mindent annak érdekében, hogy szerezzen néhány kellemes pillanatot a leánynak. Furcsa, hogy ő, akinek sosem lehet gyermeke, pont úgy bánik valakivel, mintha a saját vére lenne. Óvná a világ összes bajától, de tudja, hogy nem teheti, hiszen a fájdalom és baj mindenhol ott leselkedik, így jobbhíján csak szépíteni tud. Mikor láthatóvá válik a torony, halkan felkuncog a másik lelkesedésére.*
- Mágustoronynak hívják. Szép, ugye?
*Ha nem lenne szép is annak látná. Gyűlölte a mágiát, amíg meg nem találta benne az érdeket és a védelmét. Nem szorul többé másokra, ezt már jól tudja. Persze az ereje cserbenhagyhatja, de többnyire igen hasznos a tudása.
Lassacskán megérkeznek, s láthatja Cilia is, hogy a tó felett lebeg az építmény, a lépcsősora pedig, mintha csak egy illúzió lenne. Mégis meg fogja őket tartani. Borsot elhelyezi, majd előre mutat.*
- Ne ijedj meg, éppúgy megtart, mint a híd, amit varázsoltam. Na gyerünk, menjünk fel.
*Mikor végre bejutnak, hagyja, hadd ámuldozzon a lány. Szobát keres, ahová természetesen bebocsátást nyernek, a mester minden bizonnyal nem állna az útjába, hiszen családját jól ismeri, noha talán tudja, hogy nem feddhetetlenek. Maival ellentétben.*
*Természetesen nem kerülte el a figyelmét Nori riadalma, de tudja, hogy mivégre volt. És most már kezd annyira kimerülni érzelmileg, hogy éppen elég arra fordítania a figyelmét, aki még hajlandó és fejlődik, vagy szót fogad. Ha nem is tud neheztelni a régmúltért, épp elég pofon volt a viselkedése az ezt megelőző napon és mára sem változott túlzottan a hozzáállása, még ha a végén tompított is az egészen.
Az útjukon odafigyel a környezetre, tartja a célirányt.*
- Ó, majd megtudod, nem is kell sokat várni. Éjszakára odaérünk, ha álmos vagy, lepihenünk, de ha nem… akkor fennmaradhatunk egy kicsit tovább a szokásosnál.
*Mosolyog, s próbál megtenni mindent annak érdekében, hogy szerezzen néhány kellemes pillanatot a leánynak. Furcsa, hogy ő, akinek sosem lehet gyermeke, pont úgy bánik valakivel, mintha a saját vére lenne. Óvná a világ összes bajától, de tudja, hogy nem teheti, hiszen a fájdalom és baj mindenhol ott leselkedik, így jobbhíján csak szépíteni tud. Mikor láthatóvá válik a torony, halkan felkuncog a másik lelkesedésére.*
- Mágustoronynak hívják. Szép, ugye?
*Ha nem lenne szép is annak látná. Gyűlölte a mágiát, amíg meg nem találta benne az érdeket és a védelmét. Nem szorul többé másokra, ezt már jól tudja. Persze az ereje cserbenhagyhatja, de többnyire igen hasznos a tudása.
Lassacskán megérkeznek, s láthatja Cilia is, hogy a tó felett lebeg az építmény, a lépcsősora pedig, mintha csak egy illúzió lenne. Mégis meg fogja őket tartani. Borsot elhelyezi, majd előre mutat.*
- Ne ijedj meg, éppúgy megtart, mint a híd, amit varázsoltam. Na gyerünk, menjünk fel.
*Mikor végre bejutnak, hagyja, hadd ámuldozzon a lány. Szobát keres, ahová természetesen bebocsátást nyernek, a mester minden bizonnyal nem állna az útjába, hiszen családját jól ismeri, noha talán tudja, hogy nem feddhetetlenek. Maival ellentétben.*
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-03 10:56:06
Üzenet elküldve: 2025-07-03 10:56:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
// Zárás //
*Alesian tovább marad a tó partján. Ő maga is elbúcsúzik a tündértől, búcsúcsókot nyom a férfi ajkaira, majd holmijait összeszedve indul el az ingovány irányába. Egy ideig követi a tópart vonalát. A hűs szellő belekap hajába, úgy lebegtetve mint egy drága kelme. A homokot taposva gondolkodóba esik a jövőt illetően. Tervei nem hosszútávúak és a pénzszűke még mindig zavarja. Fél is a kovácstól, hogy mennyit kérhet egy jó kardért. Majd ha megérkezik, akkor kiderül.
A táj lassan megváltozik. Az ingovány jellemző szaga is elkezdi éreztetni magát, itt még enyhébb formában. A növényzet is egyre jobban mutatja a változást. Rátér a karavánok használta útra. Erre biztonságosabban végigmehet a veszélyes ingoványon.*
// Zárás //
*Alesian tovább marad a tó partján. Ő maga is elbúcsúzik a tündértől, búcsúcsókot nyom a férfi ajkaira, majd holmijait összeszedve indul el az ingovány irányába. Egy ideig követi a tópart vonalát. A hűs szellő belekap hajába, úgy lebegtetve mint egy drága kelme. A homokot taposva gondolkodóba esik a jövőt illetően. Tervei nem hosszútávúak és a pénzszűke még mindig zavarja. Fél is a kovácstól, hogy mennyit kérhet egy jó kardért. Majd ha megérkezik, akkor kiderül.
A táj lassan megváltozik. Az ingovány jellemző szaga is elkezdi éreztetni magát, itt még enyhébb formában. A növényzet is egyre jobban mutatja a változást. Rátér a karavánok használta útra. Erre biztonságosabban végigmehet a veszélyes ingoványon.*
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-02 19:25:26
Üzenet elküldve: 2025-07-02 19:25:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
// Zárás //
*Az új szerzeményével elégedetten visszatelepedik a nő mellé. Ha a lány kifáradt, akkor el lehet képzelni, hogy a tündér mit érez most. Annyira azért nem fáradt, hogy a kezeivel ne cirógassa, ez neki is jól esik és valószínűleg a másiknak is. Az hamar egyértelművé válik, hogy a desszert kimarad, de nem is baj. A sok édesség megfekszik a gyomrot és elrontja a fogakat. Neki elég volt ennyi is, és úgy tűnik Hena se akar már többet. Meg is érti, ha elfáradt a nő is. Némán pihennek a parton, élvezve a nyugalmat és a meleget, aminek a nő felugrása vett véget. Elkerekedik a fiú szeme, a hirtelen mozdulatokra. Mire feleszmél már egy nedves csók pihen a kobakján. A múzsája meg nekilát öltözködni, amit kiemelt érdeklődéssel kísér végig a tündér.*
- Máris?* Szólal meg csalódottan, de ez van. Kap ajánlatott, hogy tartson vele, de a szomorú tény az szomorú tény marad.*
- Jó is lenne, de én valószínűleg csak lelassítanálak. Nem kis teljesítmény nekem átkelni a mocsarason, főleg, hogy így lefárasztottak.* Kacsint oda játékosan. Valószínűleg ő az éjszakát itt fogja eltölteni és majd csak holnap vagy azután indul vissza a városba. Még lábaiban érzi az izomlázat, amit a sáros menetelés okozott neki. Kolonc igazán nem óhajt lenni, így lemond az utazásról, akármennyire is vonzó az ajánlat, mert lehet még egy fogadós estét tudott volna csenni, de ez van.*
- Köszönöm ezt a csodálatos napot! Remélem még összefutunk. Teysus kísérjen utadon!* Köszön el tőle egyelőre, mert ki tudja, talán még összefutnak egyszer a városban. Arthenior kicsi az ő szája meg nagy. Vágyakozva nézi a távozást, majd nekilát lassan ő is öltözködni. Ő még egy jó darabig a parton fog pihenni ezután is a mandolinon játszva.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
// Zárás //
*Az új szerzeményével elégedetten visszatelepedik a nő mellé. Ha a lány kifáradt, akkor el lehet képzelni, hogy a tündér mit érez most. Annyira azért nem fáradt, hogy a kezeivel ne cirógassa, ez neki is jól esik és valószínűleg a másiknak is. Az hamar egyértelművé válik, hogy a desszert kimarad, de nem is baj. A sok édesség megfekszik a gyomrot és elrontja a fogakat. Neki elég volt ennyi is, és úgy tűnik Hena se akar már többet. Meg is érti, ha elfáradt a nő is. Némán pihennek a parton, élvezve a nyugalmat és a meleget, aminek a nő felugrása vett véget. Elkerekedik a fiú szeme, a hirtelen mozdulatokra. Mire feleszmél már egy nedves csók pihen a kobakján. A múzsája meg nekilát öltözködni, amit kiemelt érdeklődéssel kísér végig a tündér.*
- Máris?* Szólal meg csalódottan, de ez van. Kap ajánlatott, hogy tartson vele, de a szomorú tény az szomorú tény marad.*
- Jó is lenne, de én valószínűleg csak lelassítanálak. Nem kis teljesítmény nekem átkelni a mocsarason, főleg, hogy így lefárasztottak.* Kacsint oda játékosan. Valószínűleg ő az éjszakát itt fogja eltölteni és majd csak holnap vagy azután indul vissza a városba. Még lábaiban érzi az izomlázat, amit a sáros menetelés okozott neki. Kolonc igazán nem óhajt lenni, így lemond az utazásról, akármennyire is vonzó az ajánlat, mert lehet még egy fogadós estét tudott volna csenni, de ez van.*
- Köszönöm ezt a csodálatos napot! Remélem még összefutunk. Teysus kísérjen utadon!* Köszön el tőle egyelőre, mert ki tudja, talán még összefutnak egyszer a városban. Arthenior kicsi az ő szája meg nagy. Vágyakozva nézi a távozást, majd nekilát lassan ő is öltözködni. Ő még egy jó darabig a parton fog pihenni ezután is a mandolinon játszva.*
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-02 14:37:31
Üzenet elküldve: 2025-07-02 14:37:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
* Még szerencse, hogy nem kell sokat keresnie társát, vagy az, hogy nem indult meg nélküle. A bográcsban kotyogó vándorebédből is meg lesz kínálva és nem utasítja el. Mer magának egy tányérral, s elővesz hozzá két szelet kenyeret, hogy valami lekísérje az útján. *
- Nem csak az üzletre gondolok siker alatt. Találkoztam valakivel, aki személyesen is ismeri a közismert keverőmestert Nestar Erefizt. Ha minden olyan gördülékenyen megy, mint ahogyan az eddig is, akkor talán lehetőségem lesz találkozni vele.
* A lehetőségek valóban a lábai előtt hevernek, de azért mégsem lesz olyan könnyű lehajolni értük. Üres kézzel csak nem mehet, főleg ha mester aláírását is szeretné megkaparintani.
Közben nem kerüli el figyelmét, hogy holott nagyjából társult a férfival, sokat nem tud róla. Említett néhány dolgot a múltjából, de azok, valamilyen formában pont az akkori témákhoz illettek. *
- Mondd csak, amikor még a boszorkánykonyhába tevékenykedtél mi volt a legnagyobb teljesítményetek bájitalok terén?
* Kérdezi készülődés közben. Nem kedveli a néma utazásokat, szóval ha már így magukra maradnak, akkor kérdez néhány dolgot a férfi életéről. Előkészíti a terepet arra az esetre, ha esetleg tőle is kérne egy elismervényt.
Közben felpakolja azt a néhány cuccot a férfi lovára s elindul mellettük a mocsár irányába. Ha jól emlékszik elmentek egy ösvény mellett, amire kifejezetten utalt a férfi, hogy arra menjenek. *
- Hallottál selyemrévről? Sokan már most attól tartanak, hogy ugyanarra tartunk, mint régen. Talán van benne igazság, de remélem ezúttal elkerüljük a felesleges vérontásokat.
* Még szerencse, hogy nem kell sokat keresnie társát, vagy az, hogy nem indult meg nélküle. A bográcsban kotyogó vándorebédből is meg lesz kínálva és nem utasítja el. Mer magának egy tányérral, s elővesz hozzá két szelet kenyeret, hogy valami lekísérje az útján. *
- Nem csak az üzletre gondolok siker alatt. Találkoztam valakivel, aki személyesen is ismeri a közismert keverőmestert Nestar Erefizt. Ha minden olyan gördülékenyen megy, mint ahogyan az eddig is, akkor talán lehetőségem lesz találkozni vele.
* A lehetőségek valóban a lábai előtt hevernek, de azért mégsem lesz olyan könnyű lehajolni értük. Üres kézzel csak nem mehet, főleg ha mester aláírását is szeretné megkaparintani.
Közben nem kerüli el figyelmét, hogy holott nagyjából társult a férfival, sokat nem tud róla. Említett néhány dolgot a múltjából, de azok, valamilyen formában pont az akkori témákhoz illettek. *
- Mondd csak, amikor még a boszorkánykonyhába tevékenykedtél mi volt a legnagyobb teljesítményetek bájitalok terén?
* Kérdezi készülődés közben. Nem kedveli a néma utazásokat, szóval ha már így magukra maradnak, akkor kérdez néhány dolgot a férfi életéről. Előkészíti a terepet arra az esetre, ha esetleg tőle is kérne egy elismervényt.
Közben felpakolja azt a néhány cuccot a férfi lovára s elindul mellettük a mocsár irányába. Ha jól emlékszik elmentek egy ösvény mellett, amire kifejezetten utalt a férfi, hogy arra menjenek. *
- Hallottál selyemrévről? Sokan már most attól tartanak, hogy ugyanarra tartunk, mint régen. Talán van benne igazság, de remélem ezúttal elkerüljük a felesleges vérontásokat.
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-02 08:15:10
Üzenet elküldve: 2025-07-02 08:15:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tündér mosolya, ahogy megkapja a hajtincsét, az ő kedvét is feldobja. Nézi, ahogy a férfi vidáman közelíti meg a holmijait, hogy biztonságos helyre tegye el újonnan szerzett kincsét. Ő addig tovább fekszik a köpenyen és pihenteti magát. Ha valaki a fejébe láthatna, most nagy kuszaságot látna. A hirtelen rátelepedő fáradság melyet az együttlét is okozott, az úszás adta felfrissülés zavara tükröződik rajta. Alesian is visszaérkezik és helyet foglal mellette. A tündér semmit nem várhat már az elftől, de a cirógatás hatására lehunyja szemeit egy rövid időre, élvezve a férfi érintését. Nem tudja, hogy innen most hova tartson. Talán még visszanéz a toronyba, de az is lehet, hogy visszamegy a városba. Lihanechbe is benézhetne. Rég járt már ott. Idejük még van, az ingoványon is átkelhet még biztonságban. Elenged egy nagy sóhajt.
~Mit tegyek?~
Hirtelen egy ötlet ugrik be neki. Erre már rég várt, nem is tudja, hogy hogyan mehetett ki a fejéből. Hirtelen nyitja ki szemeit, energiája is így tér vissza. Felkel a fekvő helyzetből, majd a férfihoz fordul.*
-Köszönöm ezt a szép élményt, de van valami amit el szerettem volna intézni, de kiment a fejemből. Muszáj mennem.
*Csókot nyom a férfi fejére köszönet képen, majd a ruháihoz veszi az irányt. Kirázza belőlük a homokot és felöltözik. Nem tudja, hogy megkérdezze-e a férfit, hogy vele akar-e tartani.*
-El kell néznem a kovácshoz. Van kedved velem tartani? De ha van más dolgod nyugodtan mondhatsz nemet.
*Csak fenntartja az esélyt, hogy vele menjen a férfi, de azt sem bánja, ha egyedül kell lennie.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tündér mosolya, ahogy megkapja a hajtincsét, az ő kedvét is feldobja. Nézi, ahogy a férfi vidáman közelíti meg a holmijait, hogy biztonságos helyre tegye el újonnan szerzett kincsét. Ő addig tovább fekszik a köpenyen és pihenteti magát. Ha valaki a fejébe láthatna, most nagy kuszaságot látna. A hirtelen rátelepedő fáradság melyet az együttlét is okozott, az úszás adta felfrissülés zavara tükröződik rajta. Alesian is visszaérkezik és helyet foglal mellette. A tündér semmit nem várhat már az elftől, de a cirógatás hatására lehunyja szemeit egy rövid időre, élvezve a férfi érintését. Nem tudja, hogy innen most hova tartson. Talán még visszanéz a toronyba, de az is lehet, hogy visszamegy a városba. Lihanechbe is benézhetne. Rég járt már ott. Idejük még van, az ingoványon is átkelhet még biztonságban. Elenged egy nagy sóhajt.
~Mit tegyek?~
Hirtelen egy ötlet ugrik be neki. Erre már rég várt, nem is tudja, hogy hogyan mehetett ki a fejéből. Hirtelen nyitja ki szemeit, energiája is így tér vissza. Felkel a fekvő helyzetből, majd a férfihoz fordul.*
-Köszönöm ezt a szép élményt, de van valami amit el szerettem volna intézni, de kiment a fejemből. Muszáj mennem.
*Csókot nyom a férfi fejére köszönet képen, majd a ruháihoz veszi az irányt. Kirázza belőlük a homokot és felöltözik. Nem tudja, hogy megkérdezze-e a férfit, hogy vele akar-e tartani.*
-El kell néznem a kovácshoz. Van kedved velem tartani? De ha van más dolgod nyugodtan mondhatsz nemet.
*Csak fenntartja az esélyt, hogy vele menjen a férfi, de azt sem bánja, ha egyedül kell lennie.*
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-07-01 16:24:21
Üzenet elküldve: 2025-07-01 16:24:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Talán gyorsnak tűnik ez a munka, de a legtöbb költői kép már a közös pillanatokban bontogatni kezdte szárnyait. Nem véletlen emlegette, hogy Henadryna igazi Tó Istennőnek tűnik. Ezeket össze kellett fűzni az aktuális érzelmeivel és lám, készen is van az ő alkotása, amit elő is add múzsájának. Szenvedélyes, mély érzelmekkel átitatva adja elő ezt a művet.*
- Köszönöm, de annyira nem gyönyörű, mint akiről szól.* Céloz a lányra hamiskás mosollyal az arcán. Kérése amit, a nő felé intéz szintén meghallgattatik. Mindenfajta zokszó nélkül teljesítik a kívánságát, sőt még annál is többet. Egy pár pillanat és máris kezében tudhatja a hófehér tincseket, finom cérnával átkötve. Ez bizony kincs, de még milyen kincs. Ráadásul az egész folyamat szörnyen izgató és egyben kellemesen hátborzongató is. Ahogy a tőr megvillan a nő kezében van benne valami félelmetes is. Az ilyen érzelmek egyedülálló élményekkel jutalmazzák. Mondjuk azért nem feltétlen örülne, ha egyszer az a penge őt vágná és nem a bársonyos hajtincseket.*
- Nagyon szépen köszönöm!* Virul ki az arca, mintha színaranyból lenne minden szál. Boldogan iszkol el vele a holmija felé, hogy egy biztos zsebbe tegye a táskájában. Nagyon kell rá vigyáznia. Záporra is vet egy pillantást, mert egy ideje már megfeledkezett róla, de az állat a víz mellett ügyködik valamit, így inkább nem zavarja. Visszasétál a nőhöz és letelepedik mellé, ha még ott van. Finoman cirógatja még egy kicsit azt a gyönyörű testet. A vágyak iránti éhsége már lecsillapodott, de még szívesen időzik egy darabon itt vele a parton. Aztán ki tudja lehet kedvet kapnak még egy kis desszertre is. Hiszen a mondás is úgy tartja, hogy a desszertnek mindig van még egy kis külön hely, hiába van teli a gyomor. Ezt leszámítva, ha nincs késztetés a ilyesmire, akkor majd elkezd öltözni, amikor az elf is, de addig minden pillanatot kihasznál. Az unalmas sablonos kérdéseket pedig meghagyja későbbre, amikor már nem egy meztelen szépség mellett üldögél. A csend olykor többet jelent minden szónál.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Talán gyorsnak tűnik ez a munka, de a legtöbb költői kép már a közös pillanatokban bontogatni kezdte szárnyait. Nem véletlen emlegette, hogy Henadryna igazi Tó Istennőnek tűnik. Ezeket össze kellett fűzni az aktuális érzelmeivel és lám, készen is van az ő alkotása, amit elő is add múzsájának. Szenvedélyes, mély érzelmekkel átitatva adja elő ezt a művet.*
- Köszönöm, de annyira nem gyönyörű, mint akiről szól.* Céloz a lányra hamiskás mosollyal az arcán. Kérése amit, a nő felé intéz szintén meghallgattatik. Mindenfajta zokszó nélkül teljesítik a kívánságát, sőt még annál is többet. Egy pár pillanat és máris kezében tudhatja a hófehér tincseket, finom cérnával átkötve. Ez bizony kincs, de még milyen kincs. Ráadásul az egész folyamat szörnyen izgató és egyben kellemesen hátborzongató is. Ahogy a tőr megvillan a nő kezében van benne valami félelmetes is. Az ilyen érzelmek egyedülálló élményekkel jutalmazzák. Mondjuk azért nem feltétlen örülne, ha egyszer az a penge őt vágná és nem a bársonyos hajtincseket.*
- Nagyon szépen köszönöm!* Virul ki az arca, mintha színaranyból lenne minden szál. Boldogan iszkol el vele a holmija felé, hogy egy biztos zsebbe tegye a táskájában. Nagyon kell rá vigyáznia. Záporra is vet egy pillantást, mert egy ideje már megfeledkezett róla, de az állat a víz mellett ügyködik valamit, így inkább nem zavarja. Visszasétál a nőhöz és letelepedik mellé, ha még ott van. Finoman cirógatja még egy kicsit azt a gyönyörű testet. A vágyak iránti éhsége már lecsillapodott, de még szívesen időzik egy darabon itt vele a parton. Aztán ki tudja lehet kedvet kapnak még egy kis desszertre is. Hiszen a mondás is úgy tartja, hogy a desszertnek mindig van még egy kis külön hely, hiába van teli a gyomor. Ezt leszámítva, ha nincs késztetés a ilyesmire, akkor majd elkezd öltözni, amikor az elf is, de addig minden pillanatot kihasznál. Az unalmas sablonos kérdéseket pedig meghagyja későbbre, amikor már nem egy meztelen szépség mellett üldögél. A csend olykor többet jelent minden szónál.*
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-30 09:53:33
Üzenet elküldve: 2025-06-30 09:53:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alesian teljesíti kérését. Henát meglepi is, hogy milyen gyorsan. Azért egy tíz percet úszkálhatott és a férfi ez alatt egy remekművet költött. A kezdeti meglepetés kiül az arcára, utána meg a csodálat. Nagy, csillogó szemekkel hallgatja a gyönyörű dalt. Hena hamar rájön, hogy Alesian miért is választotta ezt a szakmát. Gyönyörű, mézédes hangja még az is lehet, hogy Hena hangjával is vetekedne, sőt biztos. A legtöbb elfnek szép hangja van, de a tündér őt biztosan kenterbe veri. Közbeszólás nélkül hallgatja a dalt. A ritmus végig fut meztelen testén, libabőrössé téve testét. A dal végeztével még mindig benne marad az ámulat. Nagy csodálattal néz a tündérre.*
-Gyönyörű zene.
*Nem tud mást mondani.*
-Még a szavam is elállt.
*A dalt figyelve nem lepi meg, hogy a férfi egy hajtincset kér tőle. Ezzel nincs is semmi baja. Válasz helyett felkel és a ruháihoz veszi az irányt. Magához veszi egyik tőrét, majd hajából egy tincset vág le. Ez a kis hiány nem fogja elcsúfítani szépséges hajzuhatagát.*
-Ilyen szép dalért ez igen kedvező ár.
*~És megfizethető.~ Gondolja magában. Köpenyének egy kósza cérnaszálát is levágja, hogy azzal összekötve adja oda a tündérnek.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alesian teljesíti kérését. Henát meglepi is, hogy milyen gyorsan. Azért egy tíz percet úszkálhatott és a férfi ez alatt egy remekművet költött. A kezdeti meglepetés kiül az arcára, utána meg a csodálat. Nagy, csillogó szemekkel hallgatja a gyönyörű dalt. Hena hamar rájön, hogy Alesian miért is választotta ezt a szakmát. Gyönyörű, mézédes hangja még az is lehet, hogy Hena hangjával is vetekedne, sőt biztos. A legtöbb elfnek szép hangja van, de a tündér őt biztosan kenterbe veri. Közbeszólás nélkül hallgatja a dalt. A ritmus végig fut meztelen testén, libabőrössé téve testét. A dal végeztével még mindig benne marad az ámulat. Nagy csodálattal néz a tündérre.*
-Gyönyörű zene.
*Nem tud mást mondani.*
-Még a szavam is elállt.
*A dalt figyelve nem lepi meg, hogy a férfi egy hajtincset kér tőle. Ezzel nincs is semmi baja. Válasz helyett felkel és a ruháihoz veszi az irányt. Magához veszi egyik tőrét, majd hajából egy tincset vág le. Ez a kis hiány nem fogja elcsúfítani szépséges hajzuhatagát.*
-Ilyen szép dalért ez igen kedvező ár.
*~És megfizethető.~ Gondolja magában. Köpenyének egy kósza cérnaszálát is levágja, hogy azzal összekötve adja oda a tündérnek.*
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-28 13:41:04
Üzenet elküldve: 2025-06-28 13:41:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nő eltűnik a tó tükrében, majd kis idő múlva újfent előtűnik belőle, minden bájával egyetemben. Valóban újjászületés ez. Addigra a tündér már az akkordokat próbálgatja, majd Hena is csatlakozik hozzá teljes pompájában.*
- Hogy tudnék? Muszáj írnom rólad.* Fejében már nagyjából össze is állt egy alkotás. Volt ideje, amíg Hena a vízben frissítette fel magát. Még hangol egy párat, meg köszörüli a torkát mielőtt elkezdené.*
- Ez rólad írtam Istennőm!* Néz fel rá majd elkezd játszani egy szívhez szóló dalt.*
- A Lihanechi tó partján jártam,
Istennőmre ott találtam.
Ezüst haja ring a tó tükrében,
Nagyot dobban gyenge kis szívem.
Porcelán bőre harmat, selyem,
Vöröslő ajka nem ereszt engem.
A hűs vízbe csakis engem csalogat,
Felhevült testemnek parancsolat.
Jutalmat ígér: finom, édes románcot,
A mélybe ránt, ha el nem kápráztatom.
Nem bánom meg, ha magával ragad,
Csak adjon nekem egyetlen alkalmat.
Ó, Lihanech, vedd el dalom,
Őrzi arcát a hab, a nyugalom.
Isten volt-e, szellem vagy álom
Nem tudom, csak vágyva várom.
A partra úszok, ott várom,
A puha homokpadra ágyazom.
Hozzám lép – talán csak álmodom?
Róla szól most minden dalom.
Mézédes csókjai az ajkamon,
Forró ölében nincs irgalom.
Ott a partot nem feledem
Elvesztettem az életem
Vigyél magaddal a mélybe,
Ne hagyj itt a kétségbe.
De a tó néma, hallgat,
S én többé nem lelek nyugalmat.
Kezemben egy ezüstös tincs,
E világon ez a legdrágább kincs.
Tőle már csak ennyim maradt,
Meg a magány, ami belém mart.
Visszatérek újra a partra,
Talán kaphatok egy kis szánalmat.
Ó, Lihanech, vedd el dalom,
Őrzi arcát a hab, a nyugalom.
Isten volt-e, szellem vagy álom
Nem tudom, csak vágyva várom.
* Véget ér a dal és kíváncsian pillant fel a lányra, hogy mennyire tetszett neki az ő kis rögtönzött előadása. Még szeretne tőle egy valamit kérni, amit a dalába is bele szőt.*
- Talán szemtelenség, de kérni szeretnék az ezüstös tincseidből egy aprót, ha nincs ellenedre.* Fontos lenne számára, de megérti azt is, ha nem szívesen vágna belőle a nő. Teste egyik igazán szép ékessége a szép hosszú haja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nő eltűnik a tó tükrében, majd kis idő múlva újfent előtűnik belőle, minden bájával egyetemben. Valóban újjászületés ez. Addigra a tündér már az akkordokat próbálgatja, majd Hena is csatlakozik hozzá teljes pompájában.*
- Hogy tudnék? Muszáj írnom rólad.* Fejében már nagyjából össze is állt egy alkotás. Volt ideje, amíg Hena a vízben frissítette fel magát. Még hangol egy párat, meg köszörüli a torkát mielőtt elkezdené.*
- Ez rólad írtam Istennőm!* Néz fel rá majd elkezd játszani egy szívhez szóló dalt.*
- A Lihanechi tó partján jártam,
Istennőmre ott találtam.
Ezüst haja ring a tó tükrében,
Nagyot dobban gyenge kis szívem.
Porcelán bőre harmat, selyem,
Vöröslő ajka nem ereszt engem.
A hűs vízbe csakis engem csalogat,
Felhevült testemnek parancsolat.
Jutalmat ígér: finom, édes románcot,
A mélybe ránt, ha el nem kápráztatom.
Nem bánom meg, ha magával ragad,
Csak adjon nekem egyetlen alkalmat.
Ó, Lihanech, vedd el dalom,
Őrzi arcát a hab, a nyugalom.
Isten volt-e, szellem vagy álom
Nem tudom, csak vágyva várom.
A partra úszok, ott várom,
A puha homokpadra ágyazom.
Hozzám lép – talán csak álmodom?
Róla szól most minden dalom.
Mézédes csókjai az ajkamon,
Forró ölében nincs irgalom.
Ott a partot nem feledem
Elvesztettem az életem
Vigyél magaddal a mélybe,
Ne hagyj itt a kétségbe.
De a tó néma, hallgat,
S én többé nem lelek nyugalmat.
Kezemben egy ezüstös tincs,
E világon ez a legdrágább kincs.
Tőle már csak ennyim maradt,
Meg a magány, ami belém mart.
Visszatérek újra a partra,
Talán kaphatok egy kis szánalmat.
Ó, Lihanech, vedd el dalom,
Őrzi arcát a hab, a nyugalom.
Isten volt-e, szellem vagy álom
Nem tudom, csak vágyva várom.
* Véget ér a dal és kíváncsian pillant fel a lányra, hogy mennyire tetszett neki az ő kis rögtönzött előadása. Még szeretne tőle egy valamit kérni, amit a dalába is bele szőt.*
- Talán szemtelenség, de kérni szeretnék az ezüstös tincseidből egy aprót, ha nincs ellenedre.* Fontos lenne számára, de megérti azt is, ha nem szívesen vágna belőle a nő. Teste egyik igazán szép ékessége a szép hosszú haja.*
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-28 12:15:44
Üzenet elküldve: 2025-06-28 12:15:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
*Eltelik egy kis idő, mire visszatér az ork, addigra már ott ücsörögve találja Wrexant a fűben. Átlagos ember, aki csak élvezi a napsütést és a víz látványát. A hasa már tele azzal a fura trutymóval, így tényleg nincs más dolga csak a pihenés.*
- Főztem vándorebédet, szóval egyél. *Biccent a bogrács irányába.*
- Víz feltöltve, készletek ellenőrizve. Egy kis pihenés után folytathatjuk az utazást.* Add gyors helyzetjelentést.*
- Örülök, ha sikeres volt a kitérőd. Én mondtam, hogy az ilyen helyeken lehet jó üzleteket kötni.* Mosolyodik el, mivel úgy tűnik, hogy megint hasznos volt a tanácsa valaki számára. Ez már önmagában is örömmel tölti el.*
- Ital lesz, aztán meg majdcsak jönnek a vásárlók is.* Bölcselkedik a fiú. Igazából neki furcsa az ilyen, mert a kikötőben mindent megvettek mindenkitől. A városiak csak ilyen válogatósak, igaz a kikötőben sok kétes alak megfordul, akiknek nem esik nehezére másik kétes alakoktól venni hasznos dolgokat. Ha evet az ork, akkor a bográcsot is elöblíti, és utána szedelőzködni kezd.*
- Induljunk lassan, ha még gyűjtögetni is akarunk.* Ha az ork készen áll, akkor ő felmálházza az öreglányt és mocsár felé indul el, maga mögött hagyva a mágikusan lebegő tornyot. Őszintén szólva ettől is legalább annyira kirázza a hideg, mint anno a Vérkerttől.*
*Eltelik egy kis idő, mire visszatér az ork, addigra már ott ücsörögve találja Wrexant a fűben. Átlagos ember, aki csak élvezi a napsütést és a víz látványát. A hasa már tele azzal a fura trutymóval, így tényleg nincs más dolga csak a pihenés.*
- Főztem vándorebédet, szóval egyél. *Biccent a bogrács irányába.*
- Víz feltöltve, készletek ellenőrizve. Egy kis pihenés után folytathatjuk az utazást.* Add gyors helyzetjelentést.*
- Örülök, ha sikeres volt a kitérőd. Én mondtam, hogy az ilyen helyeken lehet jó üzleteket kötni.* Mosolyodik el, mivel úgy tűnik, hogy megint hasznos volt a tanácsa valaki számára. Ez már önmagában is örömmel tölti el.*
- Ital lesz, aztán meg majdcsak jönnek a vásárlók is.* Bölcselkedik a fiú. Igazából neki furcsa az ilyen, mert a kikötőben mindent megvettek mindenkitől. A városiak csak ilyen válogatósak, igaz a kikötőben sok kétes alak megfordul, akiknek nem esik nehezére másik kétes alakoktól venni hasznos dolgokat. Ha evet az ork, akkor a bográcsot is elöblíti, és utána szedelőzködni kezd.*
- Induljunk lassan, ha még gyűjtögetni is akarunk.* Ha az ork készen áll, akkor ő felmálházza az öreglányt és mocsár felé indul el, maga mögött hagyva a mágikusan lebegő tornyot. Őszintén szólva ettől is legalább annyira kirázza a hideg, mint anno a Vérkerttől.*
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-27 10:57:16
Üzenet elküldve: 2025-06-27 10:57:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tó vizének hidege késként vagdossa bőrét, de csak tűr. Nem élvezi a fájdalmat, de ez most jót tesz neki. Az imént elvesztett energia visszatöltésében nagy segítséget nyújt. Levegőért kapkodva bukik fel a felszínre és ott is marad. Teste továbbra is a víz rabja marad. Ezüstös haját a tó vize úgy teríti szét mintha egy drága kelme lenne. Behunyt szemmel néz fel az égre. A nap melege simogatja arcát. Fülét halk akkordok hangja üti meg. A part felé néz, és látja, hogy a tündér játszik a hangszerén.
~Ha jól emlékszem mondta, hogy előadó.~
Lassan úszik ki a partra. Testének minden mozdulatát nehezíti a víz ölelése. Minden mozdulata enyhe hullámokat vet, melyben a növények és a fény is táncot járnak.
~Milyen gyönyörű.~
Ámuldozik magában. Lábai hamar a tó sekély felszínét tapossák, ahol lába belesüllyed a nedves homokba, körbeölelve lábát. Erre is csak ugyanaz a gondolat juthat, hogy milyen jól is esik. Az utolsó métereket, már nem úszva teszi meg, hanem gyalog. Testéről a víz úgy kúszik le, mint valamilyen finom anyagú lepedő. Azzal a különbséggel, hogy a lepedő nem hagyna rajta nyomokat. Ezzel ellentétben vízcseppek borítják selymes bőrét, melyeket a nap, egyfajta drágakőként ragyogtat meg. Kezével letörli magáról a vizet és visszagyalogol a férfihoz. Ott visszabújik mellé.*
-Nagyon szépen játszottál.
*Dicséri meg a tündért.*
-Tudnál rólam is dalt írni?
*Kérdezi mohón. Csinos, elragadó nőként szeretné, hogy a neve fennmaradjon valamilyen formában.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tó vizének hidege késként vagdossa bőrét, de csak tűr. Nem élvezi a fájdalmat, de ez most jót tesz neki. Az imént elvesztett energia visszatöltésében nagy segítséget nyújt. Levegőért kapkodva bukik fel a felszínre és ott is marad. Teste továbbra is a víz rabja marad. Ezüstös haját a tó vize úgy teríti szét mintha egy drága kelme lenne. Behunyt szemmel néz fel az égre. A nap melege simogatja arcát. Fülét halk akkordok hangja üti meg. A part felé néz, és látja, hogy a tündér játszik a hangszerén.
~Ha jól emlékszem mondta, hogy előadó.~
Lassan úszik ki a partra. Testének minden mozdulatát nehezíti a víz ölelése. Minden mozdulata enyhe hullámokat vet, melyben a növények és a fény is táncot járnak.
~Milyen gyönyörű.~
Ámuldozik magában. Lábai hamar a tó sekély felszínét tapossák, ahol lába belesüllyed a nedves homokba, körbeölelve lábát. Erre is csak ugyanaz a gondolat juthat, hogy milyen jól is esik. Az utolsó métereket, már nem úszva teszi meg, hanem gyalog. Testéről a víz úgy kúszik le, mint valamilyen finom anyagú lepedő. Azzal a különbséggel, hogy a lepedő nem hagyna rajta nyomokat. Ezzel ellentétben vízcseppek borítják selymes bőrét, melyeket a nap, egyfajta drágakőként ragyogtat meg. Kezével letörli magáról a vizet és visszagyalogol a férfihoz. Ott visszabújik mellé.*
-Nagyon szépen játszottál.
*Dicséri meg a tündért.*
-Tudnál rólam is dalt írni?
*Kérdezi mohón. Csinos, elragadó nőként szeretné, hogy a neve fennmaradjon valamilyen formában.*
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-26 15:57:03
Üzenet elküldve: 2025-06-26 15:57:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Amit csinál azt hallhatóan jól csinálja, a sikolyok ezt támasztják alá. Mely férfi ne örülne, ha saját nevét hallhatja kéjes nyögések közepette. Az izzadságcseppek rajta is jócskán felgyűlnek. Főleg az igazi aktus során, ahol a nő lábai bilincsként fonják körbe. Nincs megállás, amíg csak bírja, aztán a beteljesüléskor eldől a lány mellé, akkor már várja ott. Ott fekszik mellette és cirógatja, miközben piheg. Ez a ritka alkalmak egyike, amikor jó kicsinek lenni, mert nincs is annál izgatóbb, mint amikor egy nagy nő feléd tornyosul. Neki ha lenne lehetősége, akkor bizony egy orkot is megmászna, egy óriás meg maga lenne a paradicsom. Hena tovább dicsérgeti, ami nagy elégedettséggel tölti el a kicsi szívét.*
- Hát Teysus sok energiával és heves szívvel áldott meg.* Kuncog fel vidáman, de aztán ez belé fullad, amikor végig vándorolnak rajta a játékos ujjak.*
- Egy ilyen szépséges istennő mellett soha nem tudnék megpihenni.* De azért ő itt marad, mert tényleg elpilledt. Viszont a szemét bőszen legelteti a távozó nőn. A látvány megunhatatlan. Ahogy bevonul a vízbe az megihleti a fiút. Addig kotorászik, amíg a mandolinja a kezébe nem kerül. Felül és akkordokat próbál rajta. Henadryna a tóistennő teste azért kiált, hogy megzenésítse. Most csak próbálgatja, hogy mi hangzana jól, de később rendesen neki fog állni megírni. Itt a parton a melegben jó lenni, nem vágyakozik a hűvös víz után. Megvárja itt a lányt, aztán majd nézheti, hogy jön ki a vízből. Az a látvány biztosan nagy lesz. Ahogy a vízből kiemelkedik és az végig folyik le az idomain minden művész álma. Őt is leveszi ezzel a lábáról, a kis barátja érdeklődését meg újfent felkeltei, de mely férfiét ne keltené? Nem szól, csak megéli a pillanatot, a látványt teljesen magáévá teszi, hogy magányos estéken legyen mit felidézni majd. Az unokáknak meg mesélni a tó istennőjéről, kinek szépsége páratlan.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Amit csinál azt hallhatóan jól csinálja, a sikolyok ezt támasztják alá. Mely férfi ne örülne, ha saját nevét hallhatja kéjes nyögések közepette. Az izzadságcseppek rajta is jócskán felgyűlnek. Főleg az igazi aktus során, ahol a nő lábai bilincsként fonják körbe. Nincs megállás, amíg csak bírja, aztán a beteljesüléskor eldől a lány mellé, akkor már várja ott. Ott fekszik mellette és cirógatja, miközben piheg. Ez a ritka alkalmak egyike, amikor jó kicsinek lenni, mert nincs is annál izgatóbb, mint amikor egy nagy nő feléd tornyosul. Neki ha lenne lehetősége, akkor bizony egy orkot is megmászna, egy óriás meg maga lenne a paradicsom. Hena tovább dicsérgeti, ami nagy elégedettséggel tölti el a kicsi szívét.*
- Hát Teysus sok energiával és heves szívvel áldott meg.* Kuncog fel vidáman, de aztán ez belé fullad, amikor végig vándorolnak rajta a játékos ujjak.*
- Egy ilyen szépséges istennő mellett soha nem tudnék megpihenni.* De azért ő itt marad, mert tényleg elpilledt. Viszont a szemét bőszen legelteti a távozó nőn. A látvány megunhatatlan. Ahogy bevonul a vízbe az megihleti a fiút. Addig kotorászik, amíg a mandolinja a kezébe nem kerül. Felül és akkordokat próbál rajta. Henadryna a tóistennő teste azért kiált, hogy megzenésítse. Most csak próbálgatja, hogy mi hangzana jól, de később rendesen neki fog állni megírni. Itt a parton a melegben jó lenni, nem vágyakozik a hűvös víz után. Megvárja itt a lányt, aztán majd nézheti, hogy jön ki a vízből. Az a látvány biztosan nagy lesz. Ahogy a vízből kiemelkedik és az végig folyik le az idomain minden művész álma. Őt is leveszi ezzel a lábáról, a kis barátja érdeklődését meg újfent felkeltei, de mely férfiét ne keltené? Nem szól, csak megéli a pillanatot, a látványt teljesen magáévá teszi, hogy magányos estéken legyen mit felidézni majd. Az unokáknak meg mesélni a tó istennőjéről, kinek szépsége páratlan.*
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-26 10:14:59
Üzenet elküldve: 2025-06-26 10:14:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
* Lám megérte ellátogatni a toronyhoz. Ezzel nem csak egy levelet szerzett, de lehetséges, hogy találkozhat egy nevesebb alkimistával. Boldogsága kiül az arcára, jókora mosollyal megy végig a torony folyosóin. Néhányan biztos elhiszik, hogy megevett valakit és amiatt boldog ennyire, de nem zavarják most a nézések. Hamarosan eléri a főbejáratot és elkezd lesétálni a furcsa lépcsőkön. Lefelé rosszabbnak bizonyul, mint felfelé. Bár szívesen ugrana egy fejest a lenti tó vizébe, sajnos nem tudná lecserélni jelenlegi ruháját, valami másra, ugyanis ebből az öltözékéből jelenleg csak egy van nála.
Amint leér ellenőrzi a kapott leveleket, hogy még mindig megvannak e. Furcsa dolog ez a mágia s nem lepődne meg, ha kapna egy papírt, ami a toronyból való távozás következtében elégne vagy valami hasonló dolog történne vele. A levéllel a kezében közelíti meg társát. Reméli nem történt semmi probléma. *
- Visszatértem. Remélem itt minden a legnagyobb rendben. Hogy állunk vízügyileg?
* Mondja miközben leül a rakott tűz mellé egy tuskóra. *
- Valóban megérte ellátogatni a toronyhoz. A mágusok valóban szomjaznak a bájitaluk után.
~ Ki tudja, lehet, hogy még magával a torony vezetőjével is lehetne egy szerződést kötni. ~
* Gondolja magában miközben a kezében lévő papírokat nézi, majd el is teszi őket az egyik belső zsebébe. *
- Sajnos közel sem volt annyi ital nálam, hogy mindenkit elláthassak, meg persze nem is mert mindenki vásárolni tőlem.
* Nevet fel enyhén kínjában. *
* Lám megérte ellátogatni a toronyhoz. Ezzel nem csak egy levelet szerzett, de lehetséges, hogy találkozhat egy nevesebb alkimistával. Boldogsága kiül az arcára, jókora mosollyal megy végig a torony folyosóin. Néhányan biztos elhiszik, hogy megevett valakit és amiatt boldog ennyire, de nem zavarják most a nézések. Hamarosan eléri a főbejáratot és elkezd lesétálni a furcsa lépcsőkön. Lefelé rosszabbnak bizonyul, mint felfelé. Bár szívesen ugrana egy fejest a lenti tó vizébe, sajnos nem tudná lecserélni jelenlegi ruháját, valami másra, ugyanis ebből az öltözékéből jelenleg csak egy van nála.
Amint leér ellenőrzi a kapott leveleket, hogy még mindig megvannak e. Furcsa dolog ez a mágia s nem lepődne meg, ha kapna egy papírt, ami a toronyból való távozás következtében elégne vagy valami hasonló dolog történne vele. A levéllel a kezében közelíti meg társát. Reméli nem történt semmi probléma. *
- Visszatértem. Remélem itt minden a legnagyobb rendben. Hogy állunk vízügyileg?
* Mondja miközben leül a rakott tűz mellé egy tuskóra. *
- Valóban megérte ellátogatni a toronyhoz. A mágusok valóban szomjaznak a bájitaluk után.
~ Ki tudja, lehet, hogy még magával a torony vezetőjével is lehetne egy szerződést kötni. ~
* Gondolja magában miközben a kezében lévő papírokat nézi, majd el is teszi őket az egyik belső zsebébe. *
- Sajnos közel sem volt annyi ital nálam, hogy mindenkit elláthassak, meg persze nem is mert mindenki vásárolni tőlem.
* Nevet fel enyhén kínjában. *
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-25 22:11:45
Üzenet elküldve: 2025-06-25 22:11:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//A toronyban//
//zárás//
- Ennek örülök.* Bólint rá, mert az nála is számottevő. Ennek hála, hogy sikerült neki szerezni egy porcelán varázsitalt, jutányos áron. A hab a tortán, hogy talán még egy jövőbeli üzleti partnert is. Majd Nestar kideríti, hogy mennyire jó az ork vagy sem. Ez külön a hasznára van.*
- Az. A régi Sayqueves Rezidencia üzemel most ilyen formában.* Add részletesebb magyarázatot, ha esetleg valami oknál fogva így nem találná a helyet. Abban van igazság, hogy a gyerekek nem éppen kedvelik az orkokat. Erre Szikra is ékes példa volt, amikor az említésükre az egyik drága tégelyét eltörte. Úgyhogy erre nem is reagál.*
- Rendben van. Észben fogom tartani. A viszont látásra.* Köszön el ő is, hogy azután a könyvekbe temetkezzen újfent. Ez már így megérte és még hasznos tudást is tanult. A szerencse néha csak rá mosolyog erre a vörös félvérre is.*
//zárás//
- Ennek örülök.* Bólint rá, mert az nála is számottevő. Ennek hála, hogy sikerült neki szerezni egy porcelán varázsitalt, jutányos áron. A hab a tortán, hogy talán még egy jövőbeli üzleti partnert is. Majd Nestar kideríti, hogy mennyire jó az ork vagy sem. Ez külön a hasznára van.*
- Az. A régi Sayqueves Rezidencia üzemel most ilyen formában.* Add részletesebb magyarázatot, ha esetleg valami oknál fogva így nem találná a helyet. Abban van igazság, hogy a gyerekek nem éppen kedvelik az orkokat. Erre Szikra is ékes példa volt, amikor az említésükre az egyik drága tégelyét eltörte. Úgyhogy erre nem is reagál.*
- Rendben van. Észben fogom tartani. A viszont látásra.* Köszön el ő is, hogy azután a könyvekbe temetkezzen újfent. Ez már így megérte és még hasznos tudást is tanult. A szerencse néha csak rá mosolyog erre a vörös félvérre is.*
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-25 12:27:08
Üzenet elküldve: 2025-06-25 12:27:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A toronyban//
//zárás//
* A szabd versenynek is megvannak az előnyei, de az ork jobbszereti, ha a piac szabályozva van. Különben még a végén a kapzsi emberek keze megszalad, és őrületes emelésekbe kezdenek, hogy saját életszínvonalukat fenntarthassák vagy épp növelhessék. *
- Ugyan. Nálam a bizalom az első.
* Való igaz, hogy egyeseknek semmi közük ahhoz, hogy mennyiért vett, hol és mit, azonban most nem egy szimpla üzleten vannak túl, hanem egy kölcsönös cserén is, ahol az ork jól kijöhet. Ha minden jól megy, akkor megtervezi mindenkinek külön köszönni, aki segített neki, addig pedig nem szabad pihennie. Amint megkapja az összeget, egy rövid szemlét követve átad Nimeril Drimanow részére 1 db Porcelánfehér varázsitalt.
*
- Árvaház?
* Nevet fel aprón a gondolattól. *
- Még csak az kéne a gyerekeknek, az én arcom. Biztos mai napig fenyítik a gyerekeket a veszedelmes orkokkal, akik eljönnek értük, ha nem viselkednek. De mindenképp megjegyzem. Én többnyire a pegazusban szállásolom.
* Mondata végeztével feláll a helyéről, majd enyhén meghajol Nimeril előtt. *
- Köszönök mindent. További kellemes napot.
* Azzal kiegyenesedik, és ha nincsen más, úgy elhagyja a szobát és visszatér társához, aki biztos már nagyon várja, hogy visszatérjen és elkezdhessék végre azt, amiért valójában jöttek. Elvégre a fene se akar tovább távol lenni a várostól, mint szeretne. *
//zárás//
* A szabd versenynek is megvannak az előnyei, de az ork jobbszereti, ha a piac szabályozva van. Különben még a végén a kapzsi emberek keze megszalad, és őrületes emelésekbe kezdenek, hogy saját életszínvonalukat fenntarthassák vagy épp növelhessék. *
- Ugyan. Nálam a bizalom az első.
* Való igaz, hogy egyeseknek semmi közük ahhoz, hogy mennyiért vett, hol és mit, azonban most nem egy szimpla üzleten vannak túl, hanem egy kölcsönös cserén is, ahol az ork jól kijöhet. Ha minden jól megy, akkor megtervezi mindenkinek külön köszönni, aki segített neki, addig pedig nem szabad pihennie. Amint megkapja az összeget, egy rövid szemlét követve átad Nimeril Drimanow részére 1 db Porcelánfehér varázsitalt.
*- Árvaház?
* Nevet fel aprón a gondolattól. *
- Még csak az kéne a gyerekeknek, az én arcom. Biztos mai napig fenyítik a gyerekeket a veszedelmes orkokkal, akik eljönnek értük, ha nem viselkednek. De mindenképp megjegyzem. Én többnyire a pegazusban szállásolom.
* Mondata végeztével feláll a helyéről, majd enyhén meghajol Nimeril előtt. *
- Köszönök mindent. További kellemes napot.
* Azzal kiegyenesedik, és ha nincsen más, úgy elhagyja a szobát és visszatér társához, aki biztos már nagyon várja, hogy visszatérjen és elkezdhessék végre azt, amiért valójában jöttek. Elvégre a fene se akar tovább távol lenni a várostól, mint szeretne. *
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-25 11:59:05
Üzenet elküldve: 2025-06-25 11:59:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tündér nagyon belelendült a dolgokba. Hena már nem csak liheg, hanem halk sikolyokat is hallat, melyeket megpróbál elfojtani, mindhiába. Egyre hangosabban jelzi, hogy mindjárt eléri a gyönyör kapuját.*
-Alesian!
*Mondja hangosan, ahogy beteljesülnek vágyai. Hevesen liheg, testén izzadságfoltok is megjelentek. A szórakozásnak még viszont nincs vége. Most a férfi következik, akinek hagyja, hogy a magáévá tegye. Ha már amúgy is megtalálták a megfelelő pozíciót, nem szükséges változtatni azon. Lábaival körülfonja a férfit az aktus végéig. Ahogy a férfi hangosan végez, helyet csinál maga mellett a köpenyen, ami annyiból áll, hogy arrébb megy, hogy a férfi le tudjon feküdni. Hena az oldalára fekszik, kéjesen néz az aprócska testre, amin szintén izzadság cseppek csordogálnak lefelé. El sem tudja képzelni melyen lehet egy nálad jóval nagyobb alakkal lenni. Magassága egy orkéval vetekszik, szóval már csak az óriások maradnak, akik magasabbak mint az elfek. Mondjuk nem biztos, hogy odavetné magát egy orknak. Nem hallott róluk jókat. Meg ha meggondolja, csak látásból találkozott velük. Még komolyabb beszélgetésbe nem keveredett velük. Gondolatai után figyelmét újra a tündérre helyezi.*
-Ugyan.
*Legyint a kezével.*
-Az én szenvedélyességem meg sem közelíti a tiédet. Sok energia szorult ebbe a testbe.
*Ujjával Alesian mellkasától egészen az ágyékáig végig szántja a férfi testét. Óvatosan, lassan haladva.*
-Nagyon kifáradtál, ugye? Pihenj egy kicsit.
*Hena feláll és kinyújtóztatja tagjait.*
-Én addig úszom egyet.
*Azzal hátat fordít a tündérnek, újra megmutatva neki hátsó gyönyöreit, majd megmártózik a tó vizében. A víz kellemesen hideg, ami azért lehet, mert jól kimelegedett a teste az aktus során. Most az ugrás helyett egy egyszerű merüléssel szoktatja hozzá testét a vízhez. Amint az megvan elkezd köröket úszni, élvezve a víz érintését.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tündér nagyon belelendült a dolgokba. Hena már nem csak liheg, hanem halk sikolyokat is hallat, melyeket megpróbál elfojtani, mindhiába. Egyre hangosabban jelzi, hogy mindjárt eléri a gyönyör kapuját.*
-Alesian!
*Mondja hangosan, ahogy beteljesülnek vágyai. Hevesen liheg, testén izzadságfoltok is megjelentek. A szórakozásnak még viszont nincs vége. Most a férfi következik, akinek hagyja, hogy a magáévá tegye. Ha már amúgy is megtalálták a megfelelő pozíciót, nem szükséges változtatni azon. Lábaival körülfonja a férfit az aktus végéig. Ahogy a férfi hangosan végez, helyet csinál maga mellett a köpenyen, ami annyiból áll, hogy arrébb megy, hogy a férfi le tudjon feküdni. Hena az oldalára fekszik, kéjesen néz az aprócska testre, amin szintén izzadság cseppek csordogálnak lefelé. El sem tudja képzelni melyen lehet egy nálad jóval nagyobb alakkal lenni. Magassága egy orkéval vetekszik, szóval már csak az óriások maradnak, akik magasabbak mint az elfek. Mondjuk nem biztos, hogy odavetné magát egy orknak. Nem hallott róluk jókat. Meg ha meggondolja, csak látásból találkozott velük. Még komolyabb beszélgetésbe nem keveredett velük. Gondolatai után figyelmét újra a tündérre helyezi.*
-Ugyan.
*Legyint a kezével.*
-Az én szenvedélyességem meg sem közelíti a tiédet. Sok energia szorult ebbe a testbe.
*Ujjával Alesian mellkasától egészen az ágyékáig végig szántja a férfi testét. Óvatosan, lassan haladva.*
-Nagyon kifáradtál, ugye? Pihenj egy kicsit.
*Hena feláll és kinyújtóztatja tagjait.*
-Én addig úszom egyet.
*Azzal hátat fordít a tündérnek, újra megmutatva neki hátsó gyönyöreit, majd megmártózik a tó vizében. A víz kellemesen hideg, ami azért lehet, mert jól kimelegedett a teste az aktus során. Most az ugrás helyett egy egyszerű merüléssel szoktatja hozzá testét a vízhez. Amint az megvan elkezd köröket úszni, élvezve a víz érintését.*
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-25 10:53:46
Üzenet elküldve: 2025-06-25 10:53:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//A toronyban//
- Kit tudja? Talán a szabad verseny jobb lenne.* Ez csak a saját véleménye az üggyel kapcsolatban. Neki igazából mindegy is, amíg megkapja azon alapanyagokat, amire neki szüksége van. Így jutnak el az üzlet számokban kifejezett részleteiig. Szereti az olyanokat, akik részletes könyvelést vezetnek, mert azok az embrek, vagy éppen orkok következetesek, minden helyzetre felkészültek. Jól átlátható a tervezetük. Vett is egy röpke pillantást a papírra. Szépen rendezett számolást láthat, amibe kicsit bele merül.*
- Talán ilyen szakmai titkokat nem kéne megosztania egy vásárlóval.* Kuncog fel, na nem mintha nem tudná visszaszámolni darabárra, ha már elkotyogták neki, hogy anyagárban kapja az egészet. Le meri fogadni, hogy az a sebhelyes WAK kofa ügyesebb lett volna. Mindegy. Előveszi az erszényét és Targhed Cagon részére 272 aranyat leszámol az asztalra.*
- Parancsoljon! Most jöjjön az én részem.* Itt kerülnek elő a papírok, amikre gondosan megírja az ajánlásokat, hogy aztán az ork mellékzsebében kössön ki majd. A fehér varázsitalt, meg aztán a saját hátizsákjában süllyeszti el. Az üzlet megkötetett.*
- Ha szüksége van valamire, akkor ne habozzon felkeresni az artheniori árvaházban.* Ő majd szintén így fog tenni, ha szüksége lesz valamire, de neki ott van Nestar, szóval annyira nincs szüksége alkimistára, de az ismeretség mindig jól jön.*
- Kit tudja? Talán a szabad verseny jobb lenne.* Ez csak a saját véleménye az üggyel kapcsolatban. Neki igazából mindegy is, amíg megkapja azon alapanyagokat, amire neki szüksége van. Így jutnak el az üzlet számokban kifejezett részleteiig. Szereti az olyanokat, akik részletes könyvelést vezetnek, mert azok az embrek, vagy éppen orkok következetesek, minden helyzetre felkészültek. Jól átlátható a tervezetük. Vett is egy röpke pillantást a papírra. Szépen rendezett számolást láthat, amibe kicsit bele merül.*
- Talán ilyen szakmai titkokat nem kéne megosztania egy vásárlóval.* Kuncog fel, na nem mintha nem tudná visszaszámolni darabárra, ha már elkotyogták neki, hogy anyagárban kapja az egészet. Le meri fogadni, hogy az a sebhelyes WAK kofa ügyesebb lett volna. Mindegy. Előveszi az erszényét és Targhed Cagon részére 272 aranyat
leszámol az asztalra.*- Parancsoljon! Most jöjjön az én részem.* Itt kerülnek elő a papírok, amikre gondosan megírja az ajánlásokat, hogy aztán az ork mellékzsebében kössön ki majd. A fehér varázsitalt, meg aztán a saját hátizsákjában süllyeszti el. Az üzlet megkötetett.*
- Ha szüksége van valamire, akkor ne habozzon felkeresni az artheniori árvaházban.* Ő majd szintén így fog tenni, ha szüksége lesz valamire, de neki ott van Nestar, szóval annyira nincs szüksége alkimistára, de az ismeretség mindig jól jön.*
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2025-06-24 17:26:12
Üzenet elküldve: 2025-06-24 17:26:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Az elf, a tündér és a mosómedve //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Henadryna készséges és engedékeny, de melyik asszony ne lenne az, ha a saját élvezetiről van szó. A tündér pedig igyekszik. Alaposan körbejárja a testét, mire lejut a mézescsuporig, amit szintén gyengéden kezel, amíg az el nem éri a gyönyörök kapuját. Még utána se áll le rögtön. Szépen elsimítja az egészet. Sok pihenést nem hagy neki, mert ilyenkor, amikor még friss az élmény érdemes belevágni a főételbe, ami egyben saját munkájának a gyümölcse is. Itt már annyira nem zavarja, ha nem ő kezdeményező fél.*
- Azt hiszem most már jöhet az én jutalmam is.* Cirógatja meg a szépség meztelen testét. Ha a lány akarja, akkor úgy lesz, ahogy szeretné, ellenkező esetben rámászik és csókok közepette férfiasságát eljuttatja oda, ahol annak a legjobb. Ezután összes erejét és kitartását összeszedve áll neki az aktus beteljesítésének. Eddig is külön hálás volt, hogy vigyázott kis testére a nő, és reméli, hogy ezután is így lesz. Amint saját teste is megremeg és ő hörög csúcsra jut, szépen kidől. Fárasztó volt a sok lépcsőzés, úszás és kéjelgés. Azért arra ügyel, hogy még simogassa a porcelán bőrt tudatva, hogy itt van még és figyel a másikra.*
- Fú, ez nagyon intenzív volt. Nagyon szenvedélyes nő vagy.* Dicséri meg levegő után kapkodva. Felhevült mellkasa sebes ütemben emelkedik és süllyed. Ezt a menetet nem felejti el egyhamar.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Henadryna készséges és engedékeny, de melyik asszony ne lenne az, ha a saját élvezetiről van szó. A tündér pedig igyekszik. Alaposan körbejárja a testét, mire lejut a mézescsuporig, amit szintén gyengéden kezel, amíg az el nem éri a gyönyörök kapuját. Még utána se áll le rögtön. Szépen elsimítja az egészet. Sok pihenést nem hagy neki, mert ilyenkor, amikor még friss az élmény érdemes belevágni a főételbe, ami egyben saját munkájának a gyümölcse is. Itt már annyira nem zavarja, ha nem ő kezdeményező fél.*
- Azt hiszem most már jöhet az én jutalmam is.* Cirógatja meg a szépség meztelen testét. Ha a lány akarja, akkor úgy lesz, ahogy szeretné, ellenkező esetben rámászik és csókok közepette férfiasságát eljuttatja oda, ahol annak a legjobb. Ezután összes erejét és kitartását összeszedve áll neki az aktus beteljesítésének. Eddig is külön hálás volt, hogy vigyázott kis testére a nő, és reméli, hogy ezután is így lesz. Amint saját teste is megremeg és ő hörög csúcsra jut, szépen kidől. Fárasztó volt a sok lépcsőzés, úszás és kéjelgés. Azért arra ügyel, hogy még simogassa a porcelán bőrt tudatva, hogy itt van még és figyel a másikra.*
- Fú, ez nagyon intenzív volt. Nagyon szenvedélyes nő vagy.* Dicséri meg levegő után kapkodva. Felhevült mellkasa sebes ütemben emelkedik és süllyed. Ezt a menetet nem felejti el egyhamar.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1433-1452