//Mágus leszek!//
//Worenth//
*Valóban fogalma sincs, egyáltalán miért is kellett neki "hivatalosan" Boruggal mennie. Semmi baja nem volt vele, elvégre kikapcsolódásnak alighanem jó lett volna, ha egyáltalán sikerrel végződött volna. De így ez csak egy nagyobb gyalogtúra lett Eireni számára. Csak hogy a lábai is edzve legyenek, ugyebár. Persze, ha már mindenben a jót keressük.*
~Az orkoknál?~
*Kisvártatva azonban leesik neki a tantusz. Bólogatva jelzi is Worenthnek, hogy emlékszik a "tárgyalásra".*
-Ezt sajnálattal hallom. Ugye senkinek nem esett baja?
*Igazán reméli, hogy a jóhiszeműségükből nem adódott semmi komolyabb probléma. Bár az a tragédia sok dolgot jelenthet, egyik sem épp jó.*
-Mester, ha beszélgetni van kedved, akkor tegyük félre kicsit a meditációt! Nem okvetlenkedni akarok, csak a kettő egyszerre nem igazán megy.
*Legalábbis neki. Ő ilyen szempontból... mondjuk úgy: primitív hím. Ha figyelnie kell valamire, akkor az egy dolog lesz és csak kis mértékben egy másik. De ahogy elnézi, mesterének van most mondanivalója bőven, a meditáció meg alapjáraton sem egy olyan folyamat, ami mellet lehetne mást csinálni.
A következő pillanatban azonban mestere arca valamivel derűsebb lesz, ami egyik részről bizonyítja, van még szó, ami kikívánkozik, na meg jobb híreket vetít előre. Vagy egy viccet... Bár ismerve Worenthet, ő már valószínűleg tudja, hogy ezzel nem fog egyhamar Eireni érdekeltségére taposni.
A hírek hallatára nem igazán tudja, mit mondjon. Való igaz, már sokkal jobb ezeket hallani, minthogy Grombarnál már megint mészárlás van... Mert hát legyünk realisták: ez elég valószínű, ha Worenth és Eireni korábbi beszélgetései igazak.
Ami viszont megfogja, az Essfyh híre.*
~Micsoda?!~ *Hitetlenkedése csodálkozó arckifejezésével tör a felszínre.* ~Essfyh... tényleg?~
-Valóban? *Próbálja hangját a normálison tartani, de pont eme próbálkozása miatt hangzik pont úgy, ahogy nem akart. Hülye fordított pszichológia...* E-ez igazán jó hír.
*Kicsit megcsuklik a hangja. Láthatóan nagyon örül, hogy ezt hallja.*
-Mármint persze nem az, hogy családi tragédia érte...
*Kicsit úgy érzi, hogy kívülről butának látszik. Nem beszél hirtelen valami összefüggően, amit ő maga is észrevesz. Inkább meg sem szólal mestere legutóbbi szavai hallatán.*